36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa
Kis tavacska - Olsovszky Laura hozzászólásai (9 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Olsovszky Laura
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 72
Írta: 2020. április 22. 18:12 | Link

Noa
______________________________________
D r e s s


Kaptam egy szabad hétvégét, amivel nem tudok mit kezdeni. Elmondhatatlanul furcsa, hogy nincs itt velem Dani, ahogy a megszokott kis napi rutinunk is hiányzik. Dóra kiadta parancsba, hogy lazítsak egy kicsit, majd ő és anyáék vigyáznak a fiamra. Szerettem volna én is ott lenni, de nem engedték, mondván, nekem is kell egy kis énidő. Mivel egyedül nevelem a kis tököst, így 0-24 munkában vagyok anyaként, napközben pedig boltvezetőként is. Imádom csinálni mindkettőt, de mikor becsukódott az ajtó és a kezdeti pánikon túlvoltam, jóleső érzés uralkodott el rajtam. Csend volt. Összepakoltam, majd kiosztottam a feladatokat, végül egy üveg borral és egy borospohárral felszerelkezve indultam el a tópart felé, akkor most lazítok felkiáltással. Még van egy kis időm, mire teljesen sötét lesz, így a naplementét a tó mellől fogom megnézni. Ilyen már diákkorom óta nem volt. Régi szép emlékek!
A partra érve szembesültem vele, hogy nem csak én gondolkodtam így. Egy szimpatikus helyre lehuppantam, majd egy kis ejtőzés után a bor után nyúltam. Nincs benne dugó, hanem csavaros, így gondoltam én is megbirkózok vele, mint általában. Azonban ez most kifogott rajtam. Hiába csavartam, hiába feszültem neki, meg se mozdult. Éreztem, ahogy egyre idegesebb kezdek lenni, végül arra jutottam, ideje segítséget kérni. A közelben kiszúrtam egy fiatal srácot, aki egyedül volt, így felé vettem az irányt. Remélem nem éppen a randi partnerét várja, mert az elég kellemetlen lenne, ha pont akkor futna be. De a borért vállalom a kockázatot.
- Bocsánat! Tudnál nekem segíteni? - kérdeztem megállva előtte, majd felmutatva az üveget. - Kifogott rajtam. - megvonom vállaim, majd egy kedves mosolyt küldök felé. Őszintén remélem, hogy igent mond, és ha ez megtörténik, akkor odaadom neki az borosüveget.

Utoljára módosította:Olsovszky Laura, 2021. április 20. 13:21 Szál megtekintése
Olsovszky Laura
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 72
Írta: 2020. április 25. 17:32 | Link

Noa
______________________________________
D r e s s



A srác könnyed lazasággal nyújtja felém a sörét, amit lecserél a borosüvegre. Készségesen veszem el a sört tőle, majd próbálom minél kisebb felületen fogni, hogy ne melegedjen még véletlenül se fel a kezemtől. Valamennyire megnyugtat a tény, hogy neki is neki kell feszülnie a dolognak, szóval nem én vagyok túl gyenge. Ez egy kisebb mosolyt is csal arcomra, majd a kérdés hallatán kissé felnevetek.
Először is nagyon szépen köszönöm! – elveszem a borosüveget, majd visszaadom neki a söröset.  - Másodszor pedig, nos úgy terveztem, hogy ha nem is az egészet, de egy részét elfogyasztom ma, és igen, egyedül. - megvonom vállaim, majd a srácra mosolygok. Igaz mosolyom kissé erőtlen, mivel egy kicsit feltépte most a fiú a ragtapaszt. Nem szeretem mikor emlékeztetnek rá, hogy mennyire egyedül vagyok, hogy nincs kivel kijönnöm borozni ide. Ebben az esetben most nem egy barátnőre gondolok, hanem sokkal inkább a férjemre. Annyira hiányzik! A torkomban egy gombóc alakul ki, s ekkor jön el a pillanat, hogy igyak.
 - Nos, akkor jó szórakozást és köszi még egyszer! – –megemelem az üveget a fiú felé, majd pár lépést arrább lépek. A poharat kissé megdöntve kezdem el tölteni bele a bort, majd még mielőtt beleinnék, megszagolom. Kellemes illata van, de már most érződik, hogy testes kis vörös lesz. Az annyira nem a kedvencem, de gyanítom le fog csúszni. Belekortyolok, s nyugtázom, hogy igazam lett. A poharat félig töltöm, majd hogy a gombóc lecsússzon az egészet kiiszom. A vége már nem esik annyira jól, így lehunyom szemeimet is, majd egy újabb adagot töltök magamnak. Ekkor a helyemre pillantok, ahonnan idejöttem, de az menet közben már befoglalták.
-Frankó! –megcsóválom a fejem, majd újabb szabad placc után kezdek keresgélni. Mi az Isten van ma, hogy a fél falu itt dekkol? Értetlenül bámulok körbe, majd körbe is forgok. Mivel normális helyet már csak messzebb találok, így a férfi felé fordulok.
- Vársz valakit? - kérdem, mivel ő igen jó helyet talált magának, olyan feelinges itt a fa tövében. Egy újabb nagy korty csúszik le… a végén még tényleg el fog tűnni egy egész üveg!
Utoljára módosította:Olsovszky Laura, 2021. április 20. 13:21 Szál megtekintése
Olsovszky Laura
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 72
Írta: 2020. május 1. 14:44 | Link

Noa
______________________________________
D r e s s



Kijelentésére, miszerint nem vagyok semmi, csak elmosolyodom. Mondjuk mond valamit, mert ha tényleg ezt mind elfogyasztom egyedül, akkor az igen becses lesz. Jesszus, nem is emlékszem, hogy mikor voltam utoljára berúgva. Az biztos, hogy nagyon nagyon régen. Mióta Péter meghalt és ketten maradtunk Danival nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy tényleg lazítsak. Mindig magam elé helyeztem a kisfiamat. Az sem elhanyagolható, hogy Péter halála óta egy állandó feszültség és merevség jellemző rám, amit a külső szemlélő nem láthat, de én érzem. Érzem minden egyes nap minden órájában. Na és a szex… gondolni se merek rá, mert már attól is lelkiismeret furdalásom lesz, pedig már igen csak rám férne. Péter halála óta nem voltam férfival, ami már szerintem rekord is lehetne. Jesszus, hogy jutottam el idáig?!
Szerencsémre nem vár senkit, vagyis arra enged következtetni, hogy helyet foglalhatok, ami pedig arra, hogy neki sincs társasága. Szomorú, mert egyébként egy igen szimpatikus és helyes srác, akiről azt gondolnám, hogy sok barátja van és éli az életét úgy ahogy azt illik.
- Köszönöm! Nos szerintem meg fogjuk oldani a dolgot, ha pedig már nagyon kínos lenne a  szitu, akkor nekem hirtelen valami dolgom lesz és távozok.  – egy mosolyt küldök felé, majd leülök a földre mellé.
- Olyasmi…  Bár talán a lazítás jobb szó lenne, vagyis próbálkozom a lazítással. Egyedül maradtam egész hétvégére. Na és te mit csinálsz itt egyedül? – kérdem tőle egy érdeklődő tekintet kíséretében. Hátamat közben a fának döntöm és jobb lábamat átteszem kinyújtott bal lábamon. Beletúrok hajamba s egy gyors mozdulattal tűröm el a szemembe lógó tincseket. Újra töltök a poharamba és iszok egy kortyot, majd kapcsolok, hogy be se mutatkoztam.
- Egyébként Laura. - nyújtom jobbom a srác felé, aki ránézésre sokkal fiatalabbnak tűnik nálam. Igazából még akár mestertanonc is lehetne a suliban. Érdekes este elé nézünk úgy érzem.
- Ide jársz a Bagolykőbe? - kérdem egy mosoly kíséretében. Lehet nagyon melléfogok most vele, de legalább elindul a kommunikáció.
Utoljára módosította:Olsovszky Laura, 2021. április 20. 13:21 Szál megtekintése
Olsovszky Laura
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 72
Írta: 2020. május 5. 18:20 | Link

Noa
______________________________________
D r e s s



- Hát így talán kevésbé lenne kínos, ha megvalósulna a dolog. - mosolygok rá, s nemes egyszerűséggel vonom meg vállaim. A következő mondata kicsit összegubancolódik, de ennek ellenére értem, hogy mit is szeretne ebből kihozni.
- Őszintén szólva én nem szeretek egyedül lenni, ilyenkor olyan elveszettnek érzem magam.  Sose kellett egyedül lennem, nem tanultam meg, hogy kell azt csinálni. - egy kérlek ne nézz teljesen hülyének  nézés kíséri a mondatokat, melyhez szelíd mosoly is tárul. - Szerencsére a fiam mellett nem sokszor kell egyedül lennem, de most a nagyszülők elrabolták hétvégére. Szóval egyedül leszek 2 napon keresztül. Hogy fogom túlélni!?- utolsó mondatomat már inkább motyogva mondom, leginkább magamnak szánva a kötői kérdést.
Kissé értetlen tekintettel nézek a mellettem ülőre, mivel nem igazán értem, hogy miért is kellett volna készülnie, hiszen ez nem egy előre megbeszélt randi. Ha az lenne akkor sem érzem úgy, hogy a plédről a férfinak kellene gondoskodni.
- Hát pedig nem rossz dolog ebben az időben, ha van egy pléd a földön. Kicsit tartok is tőle, hogy fel fogunk fázni, de majd talán az alkohol melegít. Nincs valami varázslat, ami segítene rajtunk? - lerakom magam mellé az üveget, majd így felszabadult kezemmel megfogom a talajt. Természetesen nem nevezhető melegnek.  Utolsó előtti mondatomon felbuzdulva iszom egy újabb kortyot.  Ahhoz képest, hogy csak most bontottam ki, már a negyede hiányzik is, amit egyelőre még nem érzek, de gyanítom, még egy negyed és már jó kedvem lesz. Mikor fogadja a kézfogást, s közben meg is hajol, arcomra egy mosoly kúszik, ami egy pillanattal később már sehol sincs. Kicsit zavarba jövök a kérdéstől, hogy esetleg kollégák vagyunk-e. Nem kell sokáig gondolkodnom azon, hogy neki valóban van köze az iskolához, csak nem úgy, ahogy azt én gondoltam. Zavaromban még szemeimet is lesütöm, a poharam kezdem alaposan vizsgálgatni.
- Nem vagyunk kollégák… - válaszolom neki, de továbbra sem rá nézve, végül kínomban elnevetem magam. - Én nem éppen tanár bácsinak néztelek… Hány éves vagy? –kérdem nevetés közben.

Utoljára módosította:Olsovszky Laura, 2021. április 20. 13:22 Szál megtekintése
Olsovszky Laura
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 72
Írta: 2020. május 8. 18:18 | Link

Noa
______________________________________
D r e s s



Nem árt? Nem árt egyedül lenni? Erre gondolt? Én valahogy nem így vélekedek róla, mivel eléggé szociális személyiség vagyok, szeretek emberek között lenni, szeretek ismerkedni, beszélgetni. Arra, hogy most sem vagyok egyedül csak egy mosolyt küldök és biccentek egyet hozzá. Megemelem a poharam, majd iszok egy újabb kortyot, záró akkordként pedig újra eltűröm hajam, mely rendszeresen önálló életre kel, és az arcomban landol.
- Mondjuk mondasz valamit. Ki kéne élveznem, hogy Dani a szüleimnél van és nem nekem kell 24 órába lekötnöm. Tudod elég nehéz tud ez néha lenni, és mindent tűrni idegekkel. Néha erős a késztetés, hogy a földhöz vágjak egy tányért vagy poharat. - egy mosoly kíséretében vázolom neki, de belül annyira nem mosolygok. Már több hónapja vagyok Péter nélkül, már több hónapja kell magamat és Danit is életben tartani. Pedig mikor Péter meghalt legszívesebben bezárkóztam volna egy üres és sötét szobában. De ezt nem tehettem meg, nem mert ott volt Dani, a kisfiam, amiért felelősséget vállaltam már akkor, amikor megfogant.
- Na és te miért vagy itt egyedül? – érdeklődöm, mivel ő alig mesélt eddig bármit is. Sajnos én meg olyan vagyok, mint a nyitott könyv…
Aztán eljutunk a tanár-diák dologig. Felvont szemöldökkel és meglepődött tekintettel mérem végig, mikor megtudom, hogy hány éves. Újra felnevetek, majd majdnem kicsúszik a számon, hogy te most szívatsz, de végül visszanyelem.
- Hát jó pár évet letagadhatsz… Én olyan 20-21-re tippeltem volna, de ez most csúnya beégés lett. Egyébként mit tanítasz? – szabad kezemmel „megvakargatom” tarkómat, majd újra hátra simítom hajam, ami ismét arcom elég vándorolt. Azonban a hirtelen mozdulattól kissé megszédülök és olyan furcsa tompa érzés kerít hatalmába. Azt hiszem most ütött be az egyszerre nagy mennyiségben bevitt alkohol. Ha sokan tudnák, hogy mennyire szeretem ezt az érzést… Ilyenkor teljesen lelazulok, mintha kívülről nézném magam, nem agyalok, sajnos nem is tudok úgy gondolkodni, mint józan állapotomban. Az utóbbit leszámítva azonban szeretem ezt a könnyedséget. Jesszus, mennyire régen éreztem. Fejemet hátra,a fának döntöm és szemeimet is becsukom.
- Mi történt? – kérdem némi fáziskésés után, arra utalva, hogy megviselte az élet. Szemeimet továbbra sem nyitom ki, csak élvezem, hogy még így is kicsit kering a sötétség.
- Nos az antikvitásba találsz meg. Jó is lenne otthon, de egyedül vagyok, így muszáj dolgoznom és közben anyának is lennem. Tudod piszok nehéz tud lenni egyedülálló anyának lenni. – kinyitom szemeim, azonban fejem továbbra is a fának van döntve, s így fordítom Noa felé. - Már arra sem emlékszem, hogy milyen érzés az orgazmus. Jesszus, arra se emlékszem, hogy mikor volt részem utoljára szexben. – csúszik ki számon, de mire észbe kapok már kimondtam. Felnevetek, majd előre dőlök, mindkét lábam felhúzom, és arcomat eltakarom tenyeremmel. Nem tudom, hogy ez most miért és honnan jutott eszembe, de megtörtént.
-Bocsi, nem akarlak ezzel fárasztani! - bocsánatkérően nézek fel rá, de arcomat továbbra is eltakarva.
Utoljára módosította:Olsovszky Laura, 2021. április 20. 13:22 Szál megtekintése
Olsovszky Laura
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 72
Írta: 2020. május 12. 19:28 | Link

Noa
______________________________________
D r e s s



Látom rajta, hogy nem igazán tud azonosulni a dologgal. Próbálkozik úgy tenni mintha, de sajnos a szemeiben látszódik, ami belül van. Elmosolyodom rajta és hiába nem diák már, de látszik rajta, hogy még fiatal. A legtöbb férfi ebben a korban még a csajozással van elfoglalva, s igen kevés az olyan, aki komoly párkapcsolatban él vagy éppen már gyermeke is van. A mai társadalomra inkább az a jellemző, hogy később házasodnak – már ha házasodnak – és később vállalnak gyermeket is. Nekem szerencsém volt Péterrel, nagyon egyforma volt az elképzelésünk a jövőről. Lehettünk volna egy tündérmese szereplői is, de végül nem azt dobta a gép.
-  De teljesíthető szerencsére. Lassan kettő, már kész nagyfiú. - egy szelíd és szeretetteljes mosoly jelenik meg arcomon. Mikor a kérdésem után egy kis hatásszünet áll be, értetlenül pillantok rá. Nem értem, hogy mi olyan a kérdésbe, hogy ennyit kelljen töprengeni rajta. Aztán kapok egy olyan sablonos választ, hogy valamiért úgy érzem, nem szeretne magáról beszélni.
- Egyedül lennél a négy fal között? - kérdem oldalra biccentett fejjel, de nem fogok faggatózni, ha nem akar róla beszélni, akkor én azt elfogadom és továbblépek rajta. Végül is egy idegen vagyok számára, akit néhány perce ismert meg. Semmit nem tudunk egymásról, és ha egy nagyobb városban élnénk, akkor még az is lehet, hogy soha többet nem is találkoznánk. Egyébként néha jó tud lenni egy idegenre rázúdítani mindent, akiről tudod, hogy úgyse mondja el senkinek, lehet úgyse látod többet. Mikor a tanárságról beszél én csak mosolyogva hallgatom, és lelkesen bólogatok, mivel teljesen egyet értek az elhangzottakkal. Mikor az arcához nyúl és megtapogatja, csak felkuncogok. Jó-jó értem én, te már férfi vagy… Aztán a mosoly gyorsan el is halványul, mikor a kérdésre csak ennyit felel, hogy nem fontos és megköszörüli torkát. Ebből pedig biztosra veszem, hogy fontos, csak rohadtul nem akar beszélni róla.
- Ha mégis meggondolnád magad, akkor én szívesen meghallgatlak. Hátha még tudok valami okosat is mondani. Ha most nem is, de bármikor máskor szívesen. – közlöm vele talán kicsit halkabban, mint eddig, majd közelebb húzódok hozzá és gyengéden megsimítom karját. Egy bátorító mosolyt küldök még felé, de továbbra se fogom erőltetni, hogy meséljen, ha nem akarja, de szerettem volna, hogy tudja, nekem elmesélheti. Visszahúzódok helyemre, majd onnan folytatom az eszmecserét. Mikor félrenyel és köhögni kezd még inkább belepirulok és jobban próbálom takarni arcom. Jaj Istenem! Mikor közli, hogy átérzi, akkor kikerekedett szemekkel pillantok rá immár kibújva a kezem mögül. Amikor pedig hárítani próbál felnevetek, de olyan igazi jóízűen. Iszok egy kortyot a borból vagyis kettőt, na jó hármat, majd  lendületet veszek és felkelek a földről. Őszintén szólva már igen csak fázik a hátsóm. Azonban ez nem volt egy túl jó ötlet, mivel azzal a lendülettel kezd el picit jobban forogni a föld, a tó, sőt még Noa is. Lehunyom szemeim és szabad kezemmel a fejemhez kapok. Egy mély sóhaj tör fel belőlem, majd mintha minden a legnagyobb rendbe lenne, úgy fordulok Noa felé.
- Nem értelek… Fiatal, helyes srác vagy, mi az, hogy átérzed? Szerintem kb. minden második lánynak el tudnád csavarni a pici buksiját. - kezemet kinyújtva mutatok végig a tó partján, így utalva az ott üldögélő leányzókra. - Na meg ha nem is akarsz kapcsolatot, attól még szexelni lehet. Jó, nincs nagy tapasztalatom az egyéjszakásokba, de azt mondják az is tud jó lenni. Bár gondolom kicsit másabb élvezetet ad, mintha lenne mögötte érzelem is. - megvonom vállaim, majd iszok egy újabb kortyot. Végül is felnőttek vagyunk, akkor miért is ne beszélhetnénk erről a témáról. - Ja és igen, érdekes tud lenni, ha érdekelnek a régi dolgok… - közlöm vele a pohár fölül, s most az antikvitásra utalva.
Utoljára módosította:Olsovszky Laura, 2021. április 20. 13:22 Szál megtekintése
Olsovszky Laura
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 72
Írta: 2020. május 15. 15:51 | Link

Noa
______________________________________
D r e s s



Amikor meghallom, hogy egy macskával él együtt kissé megdöbbenek. Sajnos akarva akaratlanul fut végig több opció is a fejemben, hogy ennek mégis mi lehet az oka. Aztán rájövök, hogy annyira nem is állunk egymástól messze. Mármint… ha nem lenne Dani, akkor nagy eséllyel én is csak a macskánkkal, Borisszal élnék együtt. Sőt, az is lehet, hogy már nem csak Borisz lenne, hanem  a lakás minden sarkában dorombolna egy kis szőrös.
- A macsekok aranyosak, nekünk is van egy Boriszunk. De kérlek ígérd meg, hogy nem fogsz örökké csak egy macskával élni. - nevetek fel én is, bár míg Noa nevetése nem volt igazán őszinte, addig az enyém igen. Mivel nem nagyon hajlandó mesélni magáról, egyedül van és egy macskával él, így arra tudok következtetni, hogy nem rég szakíthatott a nagy szerelemmel. Természetesen ennél rosszabb opció is megfordul a fejembe, mert miért is ne fordulna, de azt elhessegetem. Ugyebár illedelmesen megköszöni a felajánlást, de nem él vele, így jobbnak látom nem firtatni a dolgot. Mondjuk én sem szeretek beszélni az eddigi életemről, Danit leszámítva, róla bármikor bárkivel bárhol. Mikor hozzá érek szinte fel se fogom, hogy ezzel mennyire belemászok az intim szférájában. Emellett az sem tudatosul, csak mikor már megtettem, hogy az a kultúra melyből ő idecsöppent, teljesen másmilyen, mint amit én ismerem. Igaz sose foglalkoztam mélyrehatóan az ázsiai kultúrával, de ennek ellenére van egy olyan sejtésem, hogy ők ott nem tapizzák csak úgy le az éppen megismert ismeretlent. Rápillantok közben, s arcáról az sugárzik, hogy ő ezt annyira nem értékeli, de nem szítom tovább a tüzet, így nem kérek bocsánatot vagy ilyesmi. Helyette inkább fel”pattanok”, ami hirtelen megkavarja bennem az álló…bort. Egy két mély sóhaj és már nyoma sincs a hirtelen jött kis rosszullétnek. A nemi életünkkel kapcsolatos témát úgy látom még annyira sem értékeli, mint a simogatást. Erre enged következtetni a kissé ingerült, sértődött válasz is. Gratulálok Laura! Csak így tovább, vágd el azt az ágat teljesen, hogy aztán egy jó nagyot ess róla. Szinte már látom lelki szemeim előtt ahogy felpattan, majd hirtelen dolga akad. Ismét csak a kulturális különbségekre tudom fogni a dolgot, de lehet velem és a túlzott nyitottságommal van a baj. Őszintén szólva szerintem a szex egy annyira természetes dolog, hogy sosem értettem, az emberek miért ódzkodnak ettől a témától. Aztán hirtelen visszanyal a fagyi. Lemerevedek egy fél percre, s csak bámulom a földet. Megköszörülöm torkom, s a borosüveg felé lépkedek.
- Hát… – kezdek bele, de nem folytatom, helyette inkább lehajolok és felveszem az üveget. A pohár kicsúszik kezemből, a landoláskor el is törik. Nem foglalkozok vele. A félig teli üveget számhoz emelem és jó nagy kortyokat iszok belőle, vagy hármat… Arcomon egy grimasz fut végig utána, mivel ez a mennyiség nem esett már jól. Kezeimet lelógatom testem mellé, majd Noara pillantok. - Meghalt. - arcom komoly, de szemeimből sugárzik a mély, csontig hatoló fájdalom. Hátat fordítok neki, és a tó felé veszem az irányt, de néhány lépés után megállok. A már narancssárga égboltot kémlelem, s karjaimat összefonom mellkasom előtt, így teljesen elzárkózva a külvilágtól. - Két éve. Még Dani születése előtt.- nem nézek rá, csak meredek magam elé.
Utoljára módosította:Olsovszky Laura, 2021. április 20. 13:22 Szál megtekintése
Olsovszky Laura
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 72
Írta: 2020. május 21. 20:04 | Link

Noa
______________________________________
D r e s s



Látom rajta, hogy nagyon sok határt léptem át, melyek igen rosszul érintették. Flegmán válaszol, a tekintetéből is sugárzik, hogy dühös, vagy valami olyasmi. Ennek ellenére nem bánom, hogy kimondtam, amit kimondtam. Két éve senkit nem engedtem közel magamhoz, két éve eszembe nem jutott, hogy lehet más férfi az életemben, két éve teljesen elzárkóztam a másik nem mindennemű közeledéstől. Ez pedig igen nagy és komoly probléma, amit már látok és érzek, s nem szeretném, hogy ezt más is végigcsinálja. Mivel valami komoly törés lehetett az ő életében is, így arra gondoltam, hogy próbálok neki ezzel segíteni, de mégis úgy, hogy ne legyek túl indiszkrét. Úgy fest, hogy az utóbbi nem igazán sikerült…
– Igazad van… - hagyom ár a dolgot, s nem tervezem több anyai jó tanáccsal ellátni őt. Egyrészt mert nem értékeli túlzottan, másrészt pedig felnőtt férfiról beszélünk, aki csak tudja irányítani az életét. Mindenki a saját bőrén tapasztalja meg a dolgokat és majd akkor fog csak tanulni belőle. Tudom, mert én is sok mindennel így voltam. Hiába mondogatták, hogy ezt ne, meg azt ne, láttak el rengeteg tanáccsal, sosem érdekelt és csak mentem a saját fejem után. Mondjuk ez inkább a tizenéves korszakomra volt jellemző, aztán hirtelen nőttem fel. Volt számtalan rossz döntésem, sokszor jártam pórul és estem pofára. Ezekből mind tanultam és fejlődtem, ezek alakítottak azzá, aki ma vagyok. Vannak azonban dolgok, melyeket mai napig nem tudok feldolgozni és megérteni, hogy ez miért velem történt. Először ilyen volt, mikor meghalt  a nagymamám. A másik pedig, mikor elveszítettem életem nagy szerelmét. Hamarosan rá is terelődik a szó, ami gombócot okoz a gyomromban és a torkomban is. Mikor kimondom, hogy meghalt, szinte érezhetően megfagy a levegő. Nézem Noa arcát és azt látom rajta, hogy erre nem számított, ettől pedig lefagy.  
- Köszönöm! - válaszolok a részvétnyilvánításra, majd egy erőtlen mosolyt is próbálok arcomra varázsolni. Nem szeretném, hogy rosszul érezze magát emiatt. Arrébb sétálok, ekkor folytatom, s nem kell sok idő hallom, hogy ő is mocorog mögöttem. Hamarosan ott áll mellettem, közel hozzám, de mégis megtartva a távolságot. Rá nézek és látom hogy ő mereven bámul a semmibe, mintha nem merne rám nézni. Értetlenül és meglepetten nézek rá, mikor kiveszi az üveget a kezemből, de nem szólok rá semmit és nem is tépem ki a kezéből, hogy márpedig adja vissza. Igaza van, így, mint egy jó kislány szót fogadok. Mikor közli, hogy ne haragudjak rá csak szelíden elmosolyodom. Látom rajta, hogy tényleg nagyon bántja a dolog, és kicsit meg is sajnálom. Lehet nem kellett volna elmondanom neki, mert amennyire jól indult ez az ismeretség, most úgy romboltuk le úgy érzem. Bár lehet, hogy pont egy biztos alapot alkottunk most meg a későbbiekre. Mert igen, én szeretném őt még látni, és félreértés ne essék, nincs semmi hátsó szándékom. Nem tartok még ott, hogy készen álljak egy új kapcsolatra, ahhoz még időre van szükségem.
- Ugyan…- válaszolok neki, majd közelebb araszolok hozzá. Belekarolok, majd a vállára hajtom fejem. Ezzel lehet megint átléptem egy határt, de ez most úgy érzem, hogy kellett. Neki is és nekem is. De lehet újfent tévedek. - Nincs miért haragudnom rád, nem tudhattad. Na meg úgy érzem ezt én provokáltam ki… - eltávolodok tőle, de még előtte adok neki egy puszit az arcára. Továbbra se tudok elvonatkoztatni attól, hogy nagyon fiatalnak néz ki, olyan kisfiús. Cuki kisfiú… A fához lépkedek, ahol eltört a pohár, majd leguggolok és elkezdem összeszedni a darabokat.
Utoljára módosította:Olsovszky Laura, 2021. április 20. 13:22 Szál megtekintése
Olsovszky Laura
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 72
Írta: 2020. június 6. 20:11 | Link

Noa
______________________________________
D r e s s



Érzem ahogy átkarol, s ez bizsergetően hat rám. Nem is emlékszem, hogy mikor ért utoljára ilyen gyengéden hozzám egy férfi. Már években lehet számolni… Érdekes mód egészen mostanáig eszembe se jutott a férfiak hiánya, de most, hogy de költöztünk ketten Danival, hát fenekestül fordul fel az életem egy karikacsapásra. A pillanat töredékéig még a szemeimet is lehunyom, de ekkor érzem, ahogy kezei óvatosan csúsznak majd távolodnak el. Valamiért egy furcsa érzés kerít hatalmába, melyet már nagyon régen nem éreztem, s nem gondoltam, hogy valaha még fogom. Nem, nem kell eszeveszett pillangóhadra gondolni a gyomromban. Ahhoz ennél sokkal több kell, de a hozzá bújás, az érintése… egy alig észrevehető kis valami, nevezzük költői túlzással pillangónak, mégis megmozdult. Az arcára adott puszi már akarva akaratlanul történt meg. Őszintén szólva egy pillanattal ezelőtt még nem gondoltam, hogy puszi lesz a dolog vége, de valamiért megtörtént és biztos okkal. A reakcióját látva egy halvány mosoly suhan át arcomon. Nem tudom beazonosítani, hogy ez most a személyisége vagy pedig a kulturális hovatartozása és a neveltetése miatt lepte meg ennyire. Ilyenkor annyira szeretném tudni, hogy mi is járhat a fejében a másiknak.
A törött pohár fölött guggolva szedem össze a szilánkokat, mikor érzem, hogy ő is leguggol mellém. Rá pillantok, s talán kicsit tovább időzök el őt figyelve. Mi történt? Mit van ebben a fiúban? Miért most kavarodott fel bennem az állóvíz? Annyi kérdés cikázik a fejemben, de nem tudom rájuk a választ. Megrázom kissé fejem, hogy újra visszatérjek a valóságba, s tovább szedem a szilánkokat. Mikor már az összes megvan, felveszem azt, amit Noa gyűjtögetett. Figyelem a mozdulatsort, ahogy helyet foglal ott, ahol eddig én ültem. Hallom, hogy mit kér, de csak elmosolyodom első körben. Odalépek, majd ismét leguggolok.
- Legjobb lesz ha én most megyek… - egy erőtlen és talán keserű mosoly jelenik meg arcomon. - Nagyon örülök, hogy találkozunk Noa. Remélem, hogy ez még máskor is meg fog ismétlődni. Minden jót! - elköszönés közben gyengéden kézfejére helyezem kezem. Búcsú után egy kisebb kerülővel indulok hazafelé, úgy érzem ez után az esemény után szükségem van egy kis fejszellőztetésre. Át kell gondolnom, hogy most mi is történt…velem.
Utoljára módosította:Olsovszky Laura, 2021. április 20. 13:23 Szál megtekintése
Kis tavacska - Olsovszky Laura hozzászólásai (9 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa