A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=804693#post804693][b]Déry-Hajnal András - 2020.04.11. 23:28[/b][/url]

Kellemes nap, kellemes nap után, érződik a tavasz, ébred a táj. Mintha most egy kicsit engedné a természet, hogy beférkőzzön a kellemes tizenpár fok, és nem kell egyből a pár után harmincra ugróval megbirkóznunk. Most minden nyugodt, idilli, mintha nem lenne megannyi szenvedés a világban, mintha isteneink kegyesek volnának. Most, ebben az apró világban, melyet pokrócunk határszéleivel jelölök meg képzeletben, teljes a béke. Kedves ötlet volt Bibitől, hogy ma kint töltsük a napot, kellemes így várni az ünnepet. Egy kicsit nem akarok a rosszról hallani, még az sem zavar, hogy a Kedves izgő-mozgó feje olykor erősebben nyomja a combom, teljesen elmerültem a tőle kapott könyvbe, és szinte monoton simítom haját, mert próbálok olyan lenni, mint a nők, és többfelé figyelni, de sokat ne várjon tőlem, hiszen sikerült olyan könyvet találnia, ami teljesen lenyűgöz. Meglepően hitelesen adja vissza a fáraók korát és a gyilkosság, habár kissé képtelen, annál érdekesebb eshetőségeket vet fel. Talán így történtek, elgondolkodtató, de gondolkodni nem most fogok rajta, hanem majd mikor a diákjaim röpdolgozattól szenvedő sóhajjal lehelik be a terem amúgy békés auráját keserűségükkel.
- Hogy mondod?
A lap aljára érek, ami egyben a fejezet vége is, lehajtva arcom elől a könyvet, tekintetem a nyúlra téved. Szeretem a feleségem, de ő is olyan, mint egy nő. Állat és gyerek mániás, és ha nem éppen a gyermeknemzésre utal finoman, akkor az otthonunkba tartható állatok lehetőségét mérlegeli. Én azonban, nehezen adom be a derekamat bármelyik felé is, noha tudom, hogy a mérlegnek most már illendő volna valamerre billennie. Tudom, hogy nem szép, amit csinálok, és talán előbb egy kutyára kellene igent mondanom, majd egy gyermekre. Ketyeg az a fránya biológiai óra. Önző vagyok.
- Honnan gondolod? Lehet, hogy csak túletették.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=807258#post807258][b]Déry-Hajnal András - 2020.05.01. 09:05[/b][/url]

- Ha jól értem a törekvéseidet...
Kezdek bele a magam okfejtésébe lassú, megfontolt körbejárással, ahogy nézem az ebet, aki élvezi, hogy a feleségem kedvtelve simogatja, és már lelki szemei előtt ott lebeg a megannyi közös játék, ahogy a nő magával viszi az ágyba, és lassan átveszi a férj helyét. Én látom ezt a szemében, ahogy azt is, hogyha nem ez a négylábú lesz, akkor jön majd egy másik meg egy harmadik és lehet, hogy a végén arra kelek, hogy egy németjuhász alatt zsibbad a lábam. Öreg vagyok én már bohócnak, azonban, határozottan úgy érzem, hogy Bíborka most kezd el majd belőlem bohócot csinálni.
- Egy kutyával kezdjük, ártatlanul. Aminek aztán születik legalább négy ki tudja milyen keveréke, szóval lesz öt kutyánk, és az anyai érzések eluralkodásával létrejön a hipp-hopp terhes vagyok eset, nekünk is lesz egy, de az egy gyerek nem elég, legyen testvére, és mire feleszmélek, négy visító-vicsorgó apró emberi lény fog egyszerre hisztériázni hajhúzásért, pattanásért, összetört kontroller miatt és még sorolhatnám.
Borzalmasan rossz a felfogásom emberi szemmel nézve, tudom, de önző emberi lényként nézve az egészet, nagyon is érthető az ódzkodásom attól, hogy akár kettő, akár négy láb betegye a lábát az otthonunkba.
- Szóval eltelik mondjuk öt év, és ez alatt az öt év alatt kettőből felfejlődünk tizenegy tagúvá, mert hát ahány kiskutya, annyi gyerek is kell mellé. Értem.
Hogyan vedd el az ember kedvét attól, hogy akarjon bármit is? Hát így. Pedig szeretem a feleségem, de magamnak szeretem a feleségem, és nem akarom, hogy más átvegye a helyem, hogy másnak is köze legyen hozzá. Azonban, tudom, hogy akarja. Piszok nehéz hetedik házassági évnek nézünk elébe. Sóhajtva nézek hát a nőre, megadóan felemelve a kezem.
- Ha úgysem jön érte a gazdája, úgyis hazavisszük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=808454#post808454][b]Déry-Hajnal András - 2020.05.14. 15:14[/b][/url]

Duzzog. Sóhajtva nézem a hátát, és nem tudom, hogy mit mondhatnék. Csak felvázoltam azt, hogy mi vár ránk. Nem azt mondtam, hogy én ezt nem akarom, sőt, ha jól emlékszem, kifejezetten jeleztem is neki, hogy abban az esetben, ha nem jelentkezik senki, természetesen elvihetjük a dundi dögöt, arról igazán nem én tehetek, hogy van hova hazamennie. Örülne inkább annak, hogy a kutya rendes vacsorát kap és nem a szemetet túrja, de nem. Megint én vagyok a rossz. Sóhajtva nézem őt, és nem tudom, hogy mikor ismer meg már végre, de aggódom, hogy soha. Mintha lenne a fejében egy kialakult kép rólam, egy meglehetősen idilli és talán a harmincas évei elején járó kortársait idéző ábrázolásmód, azonban én nem olyan vagyok, és nem is hiszem, hogy valaha meg fogok változni. Szívem szerint megmondanám neki, hogy azt csinál, amit akar, és lezárnám a hisztériás duzzogó gyerek szenvedéseit, de hát akkor még rosszabb ember lennék a szemében, mint amilyen jelenleg, és ehhez valahogy semmi kedvem.
- Úgy vélem, Bíborka, hogyha egy felelősségteljes tudatában lévő ember akar valamit, amit könnyűszerrel elérhet, akkor a felnőtt ember megcselekszi.
Magamhoz véve a könyvemet, fellapozom, de nem kezdem el olvasni, csupán csak a megfelelő sort kutatom ki a szememmel, mielőtt ténymegállapításaim következő szintjére érnék.
- Vagyis, abban az esetben, ha egy felnőttnek van ideje, energiája és pénze arra, hogy kutyát tartson, akkor a felnőtt elmegy a menhelyre és hazavisz egy kutyát.
Innentől pedig úgy vélem, hogy rajta áll vagy bukik, hogy mit kíván tenni. Ha annyira akarja a kutyát, a lehetőség adott, ahogy a gyereknél is. Nem duzzogni, hanem azt mondani, hogy gyereket akar, kutyát akar. Számolni az értük hozott áldozattal, mert minden ilyen tett áldozatokkal jár. Én nem az apja vagyok, hanem a férje, bármennyire is hihetetlen ez a történet neki, másként működünk és más funkciókat látunk el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=809150#post809150][b]Déry-Hajnal András - 2020.05.21. 15:34[/b][/url]

- Nem ezt mondtam.
Mondjuk néha feleslegesnek érzem, hogy megértessem vele, hogy mit szeretnék mondani, mert csak mert nem azonnal akartam, hanem később, van egy "rossz" él ebben a témában. És persze ez alatt magamat értem. És megint, csak mert felvázoltam, hogy hogyan is lenne, én vagyok a rossz, mert nem ott tartok, hogy uccu neki, sipirc haza gyereket csinálni. De tény, hét év telt el, ideje volna engedni. Mert ő ott tart, én pedig az sem kizárt, hogy sosem fogok ott tartani. Nekem - technikailag - bármikor lehet gyerekem, de neki ketyeg az agyában a biológiai óra. Szóval nyilván, megvan az igény, főleg, hogy ebben a faluban, ami már város, tudom, annyi a kisgyerekes meg a terhes, mint égen a csillag. Kell egy neki is. Egy vagy három, igazából ez a szám sosem izgatott. Ha gyerek lesz, legyen annyi, amennyivel jól érzi magát. Nagyon kellene az az első beleegyező lépés, nem?
- Mi baj a stílusommal?
Pillantok le rá, mert nem akarok veszekedni, nem akarok ellenkezni. Én elhiszem, hogy ha gyerekem lesz, akkor úgy leszek én neki a világ közepe, ahogy egykor az apám volt az én világom közepe, és ő olyan lesz, mint anyám nekem, az oltalmazó. Gyereket akar. Rendben. Csak még nem tudom kimondani, hogy rendben. Még vagy egy éjjelen át álmatlanul fogok ezen morfondírozni, de holnap, na majd holnap kimondom, hogy rendben.
- Majd ellensúlyozod, hogy szar szülő vagyok. A mi családunkban ez mindig így ment. Az anyák a lelket ápolták, az apák meg edzették. Ez ilyen. Én is így nevelkedtem, és nem kívánom egyiket sem elkényeztetni és nebántsvirággá tenni.
Méghogy az én stílusom a nem megfelelő, hát komolyan mondom, úgy kiházasítom mindet, hogy az anyjuk majd csak néz. Betöltik a tizenhetet, aztán férjhez mennek, majd megmutatom én neki húsz éven belül, hogy nincs is szar személyiségem. Hát komolyan mondom, az ember a saját feleségében sem bízhat.
- Most, hogy a dundi dög is hazament, nem megyünk mi is? A személyiségem már nem bírja azt, hogy kedvesen mosolyogjak a szomszédainkra, mintha kedvelném őket.
Kedvelek ám mindenkit, csak most ugye meg vagyok sértődve. Nem komolyan, de azért érezze.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=809175#post809175][b]Déry-Hajnal András - 2020.05.21. 21:29[/b][/url]

Semmi.
Hát akkor... nem káromkodok... nem káromkodok... nem káromkodok... bazd meg, aranyom. Káromkodok. De nem hangosan, hanem csak úgy finoman, szemöldökeimet kissé megemelve. Annyira utálom ezt a szót, hogy elmondani sem tudom, és ilyenkor nekiállnék hangosan veszekedni, de mintha az egyik szemben lakó megérezte volna, hogy azzal tréfálkozom, nem kedvelem őket, és megfordulva egyenesen ránk bámul. Én pedig kedélyesen nézem őt, még intek is. Na jó, az istenek, ha kegyesek lennének, akkor tényleg összejönne az, hogy ő ne éljen a közelünkben, mert tőle a fizikai rosszullét kerülget. Pedig én aztán tisztelem az embereket, szeretem az emberiséget, az eredetmítoszaikat, a vallási különbözőségeiket. Ki ha én nem, ugyebár. A saját vallási és kulturális hátteremmel igazából a nőt is kedvelnem kellene, de nem megy, egyszerűen rosszul vagyok tőle, Bibi meg még bájosan el is cseverészik vele, aztán amikor azt mondom neki, hogy menjen és mossa le magáról az álszentséget és a nő szagát, még én vagyok a bunkó. Pedig szaglik, annak a nőnek büdös az aurája.
- Nos, te elfogulatlan vagy velem szemben, mert mert megtermékenyülést vársz tőlem, de a sátánasszony biztos azt mondaná, hogy szarapa leszek, és mennyire igaza van.
Mondjuk ő választott, meg ő akar tőlem gyereket, hát akinek ez kell, az meg is kapja. De ma már eleget beszélgettünk a szülőségről, ennek holnap meg is lesz a következménye, mert majd jól bepálinkázok és azt mondom neki, uccu asszony szobára, de az holnap lesz. Most csak elveszek egy pillanatra a tekintetében, mert bár utálom az embereket, akik nyíltan falják egymást, mégis jó egy pillanatig csak nézni azokat a szemeket. Nem vagyok jó alap, és fogalmam sincs, hogy ő ezt valaha képes lesz-e elfogadni, de annyira akarja, hogy képtelen vagyok megakadályozni. Csak ne követeljen tőlem többet, mint amennyit adni tudok. Annyit bármikor, érte, a gyerekeinkért, de többet nem. Ha megfeszülök sem.
- Én.
Hát ki más lenne. Hozzá se tettem neki, hogy itt nyíltan esik nekem, és majd akkor csámcsoghatnak arról is, hogy a vén kecske megnyalja a sót. De meg ám, ha tudnák mennyire. Felkelek én is, öregemberesen még nyögök is egyet, hogy érezze a törődést, majd a nőszemély kezét megfogva, mint valami papucsférj, elindulok vele hazafelé. Nyílt enyelgés, kutya meg kölykök. Remek, lassan a síromat is elkezdem megásni.