36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa
Kis tavacska - Bossányi Karola hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. szeptember 19. 16:58 | Link

Bence
kinézet

Napok teltek el a randink óta, talán több is, mint amiben megállapodtunk, s kezdtem frusztrált lenni amiatt, hogy Bence kerül engem. Nem találtam meg őt azokon a helyeken, ahol többnyire felbukkant, az étkezőben sem bukkant fel, s még csak nem is üzent. Már kezdtem azt érezni, hogy talán kerül engem, a baj csak az volt, hogy nem értettem, miért, hisz nagyon is jól sikerült a randink. S bár az elején mindketten meglepődtünk azon, hogy mi vagyunk Flash és Boszi, utólag mégis csak jól sült el a dolog, hisz megcsókolt. Ez pedig azt hiszem a legjobb jele volt annak, hogy tetszem neki. Szóval ezek miatt teljes kétségbeesés uralta a napjaimat, étvágyam sem volt nagyon, de hát enni azért csak kellett valamit. Aztán ahogy délelőtt megkaptam a baglyot, s benne a találka helyet, máris megkönnyebbültem. Végre üzent, ráadásul nem is akár milyen helyre hívott, hanem a kis tavacskához. Mi lenne ez, ha nem egy igazi randi? Egy olyan komolyan átgondolt, romantikus gesztus?
Jó, nem voltam nagyon romantikus alkat, ez már a Márkkal való kapcsolatomban is hamar kiderült, ettől függetlenül ennek a randinak mégis nagyon örültem. Rögvest le is ment két nagy szelet kolbászos szendvics, azt hiszem hogy Bence levele pozitívan hatott rám, s helyre állította a bioritmusomat.
Izgatottan vártam a délutánt, készültem rendesen, még a hajamat is kivasaltam, próbáltam olyan ruhát felvenni, ami tetszene Bencének, s Dana korábbi tanácsaira hagyatkozva még egy kis parfümöt is fújtam magamra.
A tavacskához érve kíváncsian pillantottam körbe, majd amint megláttam Bencét a padon ücsörögni, hirtelen megtorpantam. Eddig is izgultam, de most talán még gyorsabban vert a szívem idegességemben. Csak nyugi, randiztál már, ő csak Bence...csak...hát persze.
Nem nagyon hatottam magamra, az idegesség sem múlt el, de mégis erőt vettem magamon, s megindultam a fiú felé.
- Nahát, ki ez a helyes idegen? - kérdeztem mosolyogva, ahogy közelebb értem hozzá, s bár zavarban voltam, ha felállt a padról, azért odahajoltam, s nyomtam egy puszit az arcára. - Mintha a gondolataimban olvasnál, tudtad, hogy imádom ezt a helyet? - ezt vehette dicséretnek is, mert ennél jobb helyre nem is hívhatott volna. A tavacska környéke békés volt, s ideális arra, hogy csodálatos délutánt töltsünk együtt.
Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2020. szeptember 19. 17:04 Szál megtekintése
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. szeptember 19. 18:49 | Link

Bence

- Köszönöm, ez érted van - széles mosollyal fúrtam pillantásom a tekintetébe, miközben mintha pukedliznék, egy picit beroggyantottam a térdeim, s ruhám széleit fogva játékosan meghajoltam előtte. Az egészben az volt az érdekes, hogy míg egész nap izgultam a randi miatt, mellette nem éreztem azt a megfelelési kényszert, amit Márk mellett. Úgy éreztem, hogy Bencével sokkal szabadabb lehetek, s már nem volt rajtam nyomás,legfeljebb csak az izgalom, amit ő váltott ki belőlem.
- Ez tényleg jól sikerült, gyönyörű - még mindig mosolyogva fürkésztem a szemeit, s közben azon gondolkodtam, hogy miért is nem jött el ez a pillanat korábban. Mikor még Márkkal jártam, már akkor is voltak olyan találkozásaink, amikor jobban éreztem magam, mint a levitás fiú mellett. Talán még magamnak sem akartam beismerni azt, hogy megtetszett az unokatestvérem. Igen, most biztos mindenki tépné a haját, s forgatnák a szemeiket, de ez van. S ami azt illeti, nem is igazán tudtam rá rokonként tekinteni, hisz nem is olyan rég tudtuk csak meg, hogy távoli unokatesók vagyunk. Nem együtt nőttünk fel, a kapcsolatunk az iskolában alakult. Akkor miért is kellett volna azon rágódnom, hogy erről majd ki mit fog gondolni?
Na igen, ott volt azért Emma, akinek a véleményét nem söpörhettem szőnyeg alá. Róla sajnos megfeledkeztem, s meg sem fordult a fejemben az, hogy miután összejövünk Bencével, majd mégis hogy fogjuk ezt neki elmondani. De most nem is ez számít. Itt állt előttem, alig egy karnyújtásnyira, s végre nem kellett megjátszanom magam, vagy hallgatnom, szimplán lehettem önmagam.
Miközben gondolatok ezrei kavarogtak elmémben, nem tudtam nem észrevenni, hogy Bence mosolya mögött megbújik valami szokatlan. Eddig még sosem láttam ezt rajta, s valamiért most szokatlan volt a viselkedése. Nem tudtam mire vélni, de talán csak izgult.
- Ez jó, mert én is - szinte azonnal lecsaptam szavaira, s mellé ülve, azonnal közelebb csúsztam hozzá, ujjaim alig néhány milliméternyire hevertek az övéitől, várva, hogy bőröm végre az övéhez érhessen, hogy ujjaink végre egybeolvadhassanak. Még egy csók is átvillant az elmémben, de láttam Bencén, hogy valami nem stimmel, s úgy tűnt, mintha küszködne a szavakkal. Felé fordulva kedvesen mosolyogtam rá, hátha csak ez hiányzik ahhoz, hogy ő is leküzdje a rokonság miatti kételyeit. Valószínűleg ez lehetett a gondja, hisz ezek a gondolatok sokszor bennem is felmerültek.
- Igen? - egy kicsit elpirultam, hogy felhozta a csókot, de a mosolyom kiszélesedett, biztos voltam abban, hogy most jön majd a nagy pillanat, még az egyik szemöldököm is feljebb szökkent izgalmamban, de következő másodpercben Bamm! Arcon csapott a felismerés, s a szavak, amiket kiejtett a száján.
Arcomról azonnal eltűnt a mosoly, s helyét átszőtték az értetlenség fonalai.
- De...de miért? - kérdeztem akadozva, bizonytalanul, miközben továbbra is a szemeit fürkésztem. - A rokonság miatt? Mert az...figyelj, nem is vagyunk olyan közeli rokonok, amúgy se tartottuk ezt a rokoni kapcsolat, nem is tudtunk egymásról és..és, aranyvérű vagyok, nálunk ez nem jelent semmit - hirtelen sorolni kezdtem az érveket, miközben ujjaimat a kézfejére csúsztattam. Naivan azt gondoltam, hogy csupán ez lehet a gond, amin Bence nem tud átlendülni.
  
Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2020. szeptember 19. 18:56 Szál megtekintése
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. szeptember 19. 19:59 | Link

Bence

Néhány perccel korábban még hittem abban, hogy kettőnk közt elindulhat valami új, valami friss, egy olyan izgalmas kaland, mely mindkettőnk életét pozitívan befolyásolná. Hiába éreztem rajta kétséget, vagy zavart, mindezt betudtam annak, hogy nem tudja kezelni a családi kapcsolatot. Naivan azt gondoltam, hogy kizárólag ez lehet az egyetlen akadály, s mosollyal próbáltam meggyőzni arról, hogy mindez mit sem számít, a vérfertőzés még akár lehet jó dolog. Ugyan már.
Miért is gondoltam azt, hogy csupán ez lehet közöttünk az akadály? Miért fordult meg a fejemben az, hogy talán benne nem kavarogtak olyan érzések, mint bennem?
Miközben elhúzta kezét az érintésem alól, s megkezdte mondandóját, már a hangszínéből éreztem a visszautasítást. Még ki sem kellett mondania, megéreztem, hogy mindez több annál a problémánál, mint amire korábban gondoltam. Bence számára valójában nem is a kuzinság okozott fejtörést, ennél sokkal többről volt szó. S ahogy kimondta, hogy szerelmes, csak épp valaki másba, olyan érzés volt, mint akit nyakon öntöttek egy vödör hideg vízzel. Vagy forróval.
Hirtelen elreppent az örömöm, sietve kapott szárnyra, s a boldogság fészke helyén csak nehéz köveket hagyott. A torkom azonnal elszorult, arcomba vér szökött, de most leginkább a harag, s a csalódottság miatt.
Pocsék érzés volt, s azt hiszem, hogy mindez még az arcomra is kiült, mert tekintetemből eltűnt az a ragyogás, amivel az érkezésemkor pillantottam lélektükreibe. Helyette csak vádlón pillantottam rá, mintha csak azt kérdezném, hogy miért? Miért nem mondtad el ezt korábban? Vagy miért csókoltál meg, ha mást szeretsz?
Gondolatban már kismillió forgatókönyv lezajlott a fejemben, az egyik másodpercben felpattantam és arcon csaptam, a másik pillanatban csak sírtam, a harmadikban mindenféle szitokszóval illettem, s haragosan tomboltam. Ezek helyett azonban még csak szóra sem nyitottam a számat, ehelyett ültem némán, összepréselt ajkakkal, miközben hozzá közelebbi kezemet visszavontam az ölembe, s összeszorítva öklömet, körmeimet a tenyerembe vájtam, ahogy hallgattam.
Már nem nézett rám, de talán jobb is, mert így nem kellett látnia, hogy mennyire érzékeny vagyok. A szemem sarkába kiülő könnyet egy gyors mozdulattal sepertem félre, s bár kínzó erővel fojtogatott a sírás előszele, nem hagytam magam elgyengülni előtte. Mást szeret, ez van, dolgozd fel. Gyerünk, szedd össze magad.Ezt kántálta fejemben a hang abban a néhány másodpercben, míg némán ültünk egymás mellett. Tudtam jól, hogy nem hazudik, s ami azt illeti, bármennyire is fájt az elutasítása, egyszerűen nem tudtam rá haragudni.
Torkot kellett köszörülnöm, hogy szóhoz juthassak, de még a szám is kiszáradt, mintha ez a vallomás minden erőt elszívott volna belőlem.
- Tudom, hogy kedvelsz, és...ne légy hülye, ha arról van szó, akire gondolok, kicsi a valószínűsége, hogy nem kellenél neki - nem voltam biztos benne, de azt hiszem, Babura gondolt. Hát persze, mintha ő lett volna ott a pizzériánál. Miért nem jutott eszembe ez eddig? És még a rellonos bulin is mesélt róla. Oh, Merlinre, hogy lehettem ilyen hülye?
- Én már csak tudom, jó az ízlésem...- mondtam, miközben felé fordultam, majd attól függetlenül, hogy felém fordult-e, odahajoltam és nyomtam egy puszit az arcára.
- Ne szúrd el - még combon paskoltam őt, majd felegyenesedtem, s távolabb lépve tőle még vetettem egy pillantást a padon ülő fiúra. Nehéz volt, borzasztó nehéz, legszívesebben sírni lett volna kedvem, annyira rosszul esett az elutasítása.
- Szia Bence, a suliban majd találkozunk - még ezt valahogy sikerült kinyögnöm felé, de ezután sarkon fordultam, s távolodva tőle megindult néhány könnycsepp, mely végig csordult az arcomon, mert rájöttem arra, hogy nekem ő volt az igazi.

Szál megtekintése
Kis tavacska - Bossányi Karola hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa