Lorin

Vannak napok, amikor nem a legjobb formájában tetszeleg. Ezek a napok főleg akkor gyakoriak, amikor az előző este hosszúra sikeredik, vagy amikor saját magán teszteli a növényei hatását. Utóbbiba ütközött mielőtt kisétált volna gitárjával a hátán a kis tavacskához.
Egy ideje már elhagyta a cipőjét a víz partján, elálmosodott, valószínűleg ez az egyik hatása földből épp csak nemrég kikelt, de hamar nagyra növő zöldnek. Egyelőre elképzelése sincs róla, mi az, de a jegyzetei között még vissza tudja nézni, honnan szerezte a magokat.
Álmosságában úgy gondolta, nem szerencsés a parton maradnia, elég sokat szokott forgolódni és ki akarna belefulladni a tóba? Ugye, hogy senki? Ezért választott egy közeli padot, ahol nagyjából fél perc alatt mély álomba szenderült.
Lelóg a keze, a másikat hasán pihenteti. Lábai keresztben a padon, habár össze kell húzni magát, ha el akar férni. Egy kicsit kisebb hajléktalanokra van tervezve az ülőalkalmatosság.
Egyenletesen szuszog, az álmok földjén jár, nem érzékel semmit a külvilágból egészen addig, míg valami nagy el nem lepi. Igaz, kellemes, hogy csupasz karjait nem simogatja a szél, de furcsa is. A furcsaság pedig magához téríti, lassan kezdi nyitogatni szemeit, majd felül. Lábai keresztben a padon, a pokróc, amit ráterítettek félig lehullik róla. Álmos fejjel, a helyét nem találva néz körbe és akad meg a szeme egy lányon. Kell még egy kis idő Bocinak hozzá, hogy rákérdezzen, ő takarta-e be és miért.