Végül úgy esett, hogy a hajamat eljótékonykodtam, így most egészen rövid, éppen csak súrolja a vállam, és tépett is. Nem bántam, főleg, mert megtudtam, hogy van olyan bájital, ami segít a növekedésében. Hihetetlen, de igaz, megértem a felnőtt kort a mágusvilágban. Ahhoz képest, hogy a születésem előtt eltemettek már, büszke vagyok magamra.
Az új bájitalnak köszönhetően pedig erősebbnek érzem magam, mint valaha, és boldognak, igazán boldognak. Ehhez hozzájön az is, hogy ez a tavasz igazán gyönyörű, tele van virágillattal és a madarak mindig csicseregnek. Ajkaim folyamatosan mosolyban állnak, szinte már zsibbad az egész arcom, ráadásul megkaptam az engedélyt, hogy pár könnyebb bűbájt is elsajátítsak, így egész hétvégén ezeket gyakoroltam. Már tudok lebegtetni, apró dolgokat és könnyebb könyveket. Nagyon elégedett vagyok.
Ma ugyan kicsit borúsabb az idő, de kellemesen meleg van, az eredményeim kiválóak, így kutya és testőr nélkül, egymagam indultam el sétálni. A boltban vettem magamnak inni és péksüti meg egy csomag magot a madaraknak, ugyanis a terveim szerint a tavacskát látogatom meg, és pokrócot leterítve fogok olvasni és fotózni. A fényképezés még mindig nagyon komoly szenvedélyem, i-má-dom! Rengeteg képet készítettem már, és ez a szám remélem növekszik majd még.
Kiérkezve a szokásos helyem felé indulok, azonban onnan néhány méterre megtorpanok, ugyanis az egyik padon észreveszek egy alvó alakot. Egy hosszú percig csak nézem őt, és megnyugszom, amikor látom, hogy a mellkasa emelkedik, majd süllyed. Mondjuk mások is vannak itt, ha baja lenne, biztos szóltak volna már valakinek. A pokrócot előveszem, ám mégsem terítem le, mert nem tudok elszakadni az idegentől. Lassan, csendesen megközelítem, és végül a föld helyett rá terítem a színes, kockás anyagdarabot, majd a táskámba nyúlva, elkezdem a vásárolt péksüti egy részét a másik zacskóba pakolni.