[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=742539#post742539][b]Várffy Sára - 2018.12.12. 14:00[/b][/url]
Geri- Az azért nem olyan egyszerű. Nekünk legalább is nem. Mert ugye, van egy navinés ikeröcsém, amivel alapból nem is lenne gond, csak hát mi Várffyk vagyunk... - a végét már csak halkan teszem hozzá, mert miután bezártak abba a kabinba a rellonosok, rájöttem, nem lehet ezt csak úgy hangoztatni. Pár lány amúgy is már a nyilvános megszégyenítésemet követeli, csak mert néha odajön hozzám, és őket meg le se tolja. A másik csoport meg nemes egyszerűséggel kerül engem is, mert azt hiszik, olyan vagyok, mint ő. De nem vagyok. Nagyon szeretnék, de bennem az a magabiztosság nincs meg, még akkor se, ha sokszor megkapom, hogy "többre vagy hivatott". Lövésem nincs arról, mi az a több. Meg hát van a Bence, aki folyton olyan dolgokat mond, amiktől zavarba jövök, és azt se szeretek, így hát nem is tudom. Persze a tudattal, hogy nem csak nekem mondja, könnyebb vele barátkozni.
- Róla még én is hallottam. Cathet meg kimondottan csípem, még én se tudom elfordítani a fejem, ha eljön előttünk. Ő az a lány, akiért bárki odaadná fél kezét, hogy a barátja legyen, mert... akkor ő is menő lenne. Pedig én aztán nem vagyok a klikkesedés híve. - és tényleg nem. Soha nem is voltam, meg amíg a hobbimat életvitelszerűen űztem, nem is volt se időm, se energiám a szociális életre. Na de majd most.
- Az viszont nagyon durva, hogy szinte az összes más anyától van. Nem értem ezt a Payne fickót se... mi nem volt érthető elsőre? - forgatom meg a szemem, persze poénnak szánva mindezt, hisz a szöveget is csak egy mémből loptam, de tökre idevág.
- És te intelligens vagy? - kikívánkozik belőlem a kérdés, én annak látom, de hát ki tudja, ő mit gondol saját magáról.
- Annak örülnék, mármint, ha barátok lennénk... lehet, segíthetnél is átváltoztatás tanból, mert a poharamnak megint denevérszárnyai nőttek... és nem akarom annyival letudni, hogy nekem ez nem megy... tuti megy. Csak furcsa ez a hirtelen váltás, mert egyébként az elsőt se fejeztem be, mert ki kellett hagynom, majdnem egy fél évet, erre meg egy szintvizsgán kiderül, hogy a tudásommal harmadikba is kerülhetek... de tuti, hogy az a teszt nem tért ki mindenre, és valamit még igenis be kell pótolnom, hogy könnyebb legyen - mert a múltkor is ezen gondolkodtam, mert egyszerűen nem akarom elhinni, hogy lazán túlléphetek másfél éven, mindenféle lemaradás nélkül. Az annyira lehetetlennek tűnik.
El is indulok a mutatott irányba, így azért sokkal jobb, mint egyedül.
- Még örülök is neked. Múltkor is volt itt pár furcsa fickó, apu szerint sötét varázslók lehettek, tudod, apu auror, és ő nagyon képben van az ilyesmivel, de ennek ellenére enged egyedül császkálni a faluban, csak mindig mondja, milyen helyekre ne menjek... meg hát van egy varázslat, és akkor pillanatok alatt itt van. Nem használtam még sose, csak mikor mutatta, mert nem akarom a szívbajt ráhozni, de úgy mégis csak jobb, hogy valaki idősebbel vagyok... - és lehet a nyelvmegeredésem is emiatt van, ha sokat beszélek, egyszerűen elfelejtek félni, meg... nos két ilyen felmenő mellett, amúgy se nagyon szoktam. A tudat, hogy bármelyikük a segítségemre lenne, ha arra kerülne a sor, elég, és pont ezért is nem ugrasztom őket egyből... mert szerintem az ilyesmivel nem szabad visszaélni.
- De akkor te is falulakó vagy? Tiszta mázlista vagy... van külön szobád is? - felcsillannak a szemeim, mert a kastélyban ez luxus, pedig én esküszöm, hogy próbálkoztam, de nem lehet.
- És téged zavar, hogy pattogós vagyok, mert akkor megpróbálok ám visszavenni, de kedvellek, és nem félek tőled. Mikor Tristannal hozott össze a sors, hidd el, negyed ennyire se voltam pattogós... sőt, azt latolgattam, hogy inkább visszazárom magam abba kabinba, és megvárom, amíg rám talál valaki más... az a srác ijesztő, nem? - szegény, lehet azt se tudja, kiről van szó. De a prefektusokkal általában mindenki képben szokott lenni.
