A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=721921#post721921][b]Leon Tim Wolf - 2018.05.01. 01:09[/b][/url]

Megint el van késve, semmi meglepő nem volt ebben. Az emberek nagy része azon csodálkozna, ha egyáltalán valaha odaérne bárhova is időben. Legalább tizenöt percbe tellett Timnek, mire a nyáávogó kecskét leakasztotta magáról a klubhelyiségben, hatalmas karcsapásokkal és "meneljéelfele", artikulált felszólalásokkal. Végül a kacsát a portré állította meg abban, hogy a srác után menjen, aki a kezében cipelte Twixet nagy lelkesen. Az rosszallóan eregette rá a sárga buborékokat.
- Még mindig nem értem, mit akarsz, ugye tudod? - nézett le rá Tim elégedetlen arccal, aztán elindult a dolgára, hogy találkozzon az Eridonossal. Még az elemi mágia kapcsán ismerkedtek meg, bár ő ezt nem tudta volna alátámasztani, sem cáfolni, annyi tudott, hogy valahol már látta a vöröset.
Végigvágtatott a folyosón, a lépcsőn egyre lelkesebben és kitartóbban, majd megtorpant a meredélyen, hallgatva a sirályokat, amelyek ott sem voltak. Körbenézett, Mr Beanhez illő, elégedetlen és zavarodott fejjel vágta derékra a kezeit, a csillagvizsgáló nem sok nyugalmat nyújtott neki, így a fejét rázva és morogva robogott lefelé a lépcsőn.
Szóval, legalább négy oda nem vezető utat járt be a német, erdőt, bokrot, fát, füvet, mire a patással a tópartra jutottak. Ott se tudta, merre kéne, míg a fura lény felé nem iramodott. Egy pillanatra megállt benne az ütő.
- Mi a faaaaaaaaaaaaaa..... ez a lény? - vinnyogott fel, majd egy laza mozdulattal helyére túrta a foltokban még mindig kék haját. Nem állt a helyzet magaslatán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=722215#post722215][b]Leon Tim Wolf - 2018.05.04. 01:18[/b][/url]

A lány kicsit ugyan késett, de ez magától nem tűnt volna fel Timnek. Nem azért, mert szellemi fogyatékos, csak olyan életet élt, amiben az órának nem sok szerepe volt. Tökéletesen ellett volna akkor is, ha nem méri az időt körülötte senki és semmi, számára nem változott volna semmi, legfeljebb az óráira is még később esett volna be. Az ilyesmi nem szokta zavarni.
- Egy digimi? - kérdezett vissza felvont szemöldökkel, de aztán csak integetett az állatnak kicsit, konstatálva, hogy éles agyaraival biztosan agyon tudna harapni egy kacsát. Twix is egyből nagyobb lelkesedéssel rohant a tigriskéhez és meglökte egy kicsit az orrával. A lány egy könyvet tartott Tim felé, aki kissé zavartan, de aztán megvilágosodott mosollyal vette át tőle. - Oh, igen, azt mondta, hogy odaadja még, de az az előtt volt, hogy elment. Aztán ez valahogy elmaradt...
Bele is süllyesztette a táskájába, nem gyakran volt nála, de ma nem tudta meddig marad, így jobbnak látta, ha nála lesz és hoz némi nasit is a patás társának, akit éppen nagyon lefoglalt a rokon.
- Persze, ha valami nem megy, megpróbálhatok segíteni is akár... - jegyezte meg Tim, elgondolkozva azon, miért nem szokott színezni semmit. A haján kívül, természetesen. Hatalmas léptekkel követte a lányt, kis híján neki is ütközve, aztán lecövekelt és törökülésbe ejtette magát, szinte hallani lehetett, ahogy nyekkentek a csontjai.
- Próbáltad már? - kérdezte, egy egészen kis részen nedvesebb, agyagosabb talajjá változtatva a homokot, erős koncentrálással.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=722905#post722905][b]Leon Tim Wolf - 2018.05.10. 03:27[/b][/url]

Nem voltak a legjobb páros, ez tény. Nem azért, mert Tim barátságtalan lett volna, vagy a lány unszimpatikus számára. Annyi történt, hogy a német nem volt egy nagy barátkozós alkat, Bogna pedig már-már aszociálisnak volt mondható. Egyikük sem volt a társasági-élet sava-borsa.
- Ja értem - tudta le ennyivel válaszként a dolgot Tim, a kis állatkára meredve pár pillanatig, de nem akart ebben a témában komolyabban elmerülni. Tudta, hogy Bogna okosabb nála, még ha ez nem is volt túl nehéz feladat. Igazából a legtöbb ismerőse okosabb volt nála, de cserébe legalább a művészi vénája nagyon erős volt.
- A kevertek sem olyan nehezek, bár nekem első sorban a narancs volt a kedvencem, azt akartam megcsinálni minden áron. Gondolom, úgy könnyebb. De szerintem megpróbálhatnád úgy. Márhogy, elképzeled külön a két színt és összekevered... nem tudom, érthetően mondtam-e. - A szakállát kezdte egy kicsit piszkálgatni, erősen gondolkozva. Inkább le is ült a földre, aztán egy kis foltban agyagossá változtatta a földet. Aztán a kezét nem mozdítva próbálta meg ezt a kis agyagos foltot színezni. Fejben kialakított egy kis piros, majd egy citrom foltot, elképzelte, hogy ez az agyag, majd összekeverte a kettőt, folyamatosan maga előtt látva a narancs talajt. Mikor kinyitotta a szemét, a folt kissé, halványabb volt, mint amit elképzelt, de nem vészesen.  
- Üm, gondolom valahogy úgy, sosem néztem utána a tudományos hátterének - vonta meg a vállát Tim, majd Twixre pillantott, aki hevesen eregette a lila buborékokat. - Üm, semmi, csak érdekli, hogy mit tervezel. Izgul. Akkor szokott lila buborékokat fújni. Nem, nem, szívd azt vissza!
Az élénk citromsárga buborékok voltak a formái a kicsi tevefajzat szarkasztikus megjegyzéseinek és most hevesen eregette őket. Igaz, Tim nem lőtt mellé a lilával.
- Megpróbálod a színezést?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=726187#post726187][b]Leon Tim Wolf - 2018.06.23. 00:46[/b][/url]

A kérdésre Timnek el kellett gondolkoznia egy pár pillanatig. Ő a földet szokta színezni, de fejben csak az volt neki meg, hogy ő színez és majd valami lesz. Pedig egyértelmű lehetett volna a számára, de valahogy mégsem volt az, talán azért, mert nagyon kevésszer nézte a műveletet.
- Azt hiszem, hogy a földet, mint anyagot - bólintott végül, de nem  volt túlságosan meggyőző. Ő maga sem volt teljesen biztos benne, hogy mit is csinál, csak... varázslat! Mint mikor megette a kakaós sütiket és kiült hullócsillagokat nézni, jelentősen feldobta a szervezetét az az este. A kreativitásáról nem is beszélve.
A teve és Tim lassan kezdték megérteni egymást, de ez nem mindig jelentette azt, hogy jól kijönnek vagy hogy egyáltalán egyetértenek egymással. A kis Twix vehemensen tudott néha tiltakozni a gazdája dolgai ellen.
- Megint beszólt, vagyis hát, olyan... szarkasztikus, mintha ő felsőbbrendű lenne. Ez valami olyan új szokása. - Látszott a németen, hogy frusztrálja, nem igazán tetszett neki, mikor a kicsi elemiállatka okosabbnak érezte magát nála.
- Fogalmam sincs, sosem próbáltam még, de szerintem egy próbát megér... legfeljebb, ha nem műkszik, nem csinálod többet - vont egyet a vállán Tim, miközben a tekintete a színeződő földkupacon ragadt. - De asszem valahogy én is úgy csinálom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=726894#post726894][b]Leon Tim Wolf - 2018.06.29. 12:15[/b][/url]

Tim nem volt benne biztos, hogy segíteni tudott, s jobb, hogy nem tudta, hogy Bogna még annyira se. Lehet, hogy elszégyellte volna magát, amiért ennyit is képtelen elmagyarázni, de így csak békés, boldog tudatlanságban leledzett továbbra is, tekintete el-elvándorolt a messzebbi pontokra a horizonton. Mint például a két kis elemis lény, akik időközben igen jól eljátszogattak.
- Gut - bólintott a srác, de a szeme sarkából figyelgette a lány ügyködését, hogy mit is csinál éppen.
A lány elemis lénye időközben úgy döntött, jobb, ha elfoglalja magát és egy pocok veszett kergetésébe kezdett. Bogna nem volt tőle elragadtatva, Tim meg csak felkapta a fejét meglepetten a leszúrásra.
- Minek a tutaj neki? Tök kicsi, nem kéne egyedül a vízre mennie - pillantott kissé értetlenül a nőre, hogy miért akarna ilyesmit tenni az állatkájával? Hiszen az csak egy pockot akart elkapni, semmi rosszat nem tett! Bár, ennek a félreértésnek a gyökere abban lappangott, hogy Tim nem beszélt lengyelül.
- Kedvel téged, asziszem. Mármint a rózsaszín izé miatt mondom - bólintott párat a német, még bólintott is hozzá, majd vont egyet a vállán. Ők is jól megvoltak a tevével, csak az néha kicsit kritikusabban álltak egymáshoz. - Ez valami sajátosság lehet.
Legalábbis úgy érezte, de semmilyen tudományos tény nem támasztotta alá az elméletét. Nem nagyon szoktak elemis lényeket vizsgálgatni amúgy sem, Tim meg aztán pláne nem. Volt neki annál sokkal jobb dolga is.
- Mármint? Szintben? Másodikon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=730437#post730437][b]Leon Tim Wolf - 2018.07.29. 03:50[/b][/url]

Timmel néha nem volt egyszerű a kommunikáció, ez pedig kezdett lassan Bognának is feltűnni. Mert hát, a fiú mégis képes volt azt hinni, hogy a lengyel lány képes lenne az állatát, amit Dustin rábízott, egy tutajjal kiküldeni a nyílt vízre és ott hagyni egyedül. Ami nem lett volna rá jellemző, csak a nyelvi akadályok gondoltatták azt a némettel, hogy a lány most kegyetlenül kiszáműzi a kutyaszerű lényt a tóra.
- Ja igaz. Te onnan jöttél. Nagyon fura szavaitok vannak, sosem hibázod el őket? Én néha beleakadnék, túl sok benne a mássalhangzó - közölte elgondolkozva, mert ugye dolgozott taxisként, mindenféle népek beültek hozzá és néha nagyon furcsa nyelveken kommunikáltak egymással, amit Tim nem mindig értett, vagy értékelt. Esetleg egyik sem. Főleg, mikor utána ezen a nyelven akarták megbeszélni vele a fizetségét is.  
- Elvileg igen, azért szimpatizálhatnak egymással, mert azonos elemük van, olyan rokon félék is. Ő egy Camellus, a bubikon kívül úgy is tud kommunikálni, hogy köhög, mint Sudden, mikor sokat... levegőzött - korrigálta, mert bár szinte biztos volt benne, hogy a vörös hajú tud a művész külön kis hobbijairól, meg inspiráló megmozdulásairól, azért nem ő akarta beköpni, ha mégsem így van. Épp elég volt neki, hogy kék hajjal üldözte végig, vonyítva a harsogó portrék folyosóján. - Talán, nem tudom.
Alapvetően a  srác nem volt teljesen hülye, csak szeretett erre rásegíteni, az elbutulás dologra némi extra cuccal. Helyette inkább olyan neonsárga színűre színezett egy kupac földet, mielőtt még erősen összpontosított volna, hogy egy nagyobb foltban lazítson a föld szerkezetén. Hasonlított rá,  mint mikor Dustin elvonta a nedvességet a talajból, mert előbb csak megtöredezett a felülete, majd lassan homok-szerkezetűvé vált. Amiből aztán Tim elkezdett egy nagy kupacot áskálni, pár kanalazó kézmozdulattal.
- Hát, tudok ásni, meg a talaj változtatása elég könnyen megy. Meg tudom különböztetni, hogy melyik növény mérgező és melyik nem, meg néha érzem amit  az állatok. Azt még nem teljesen értem, hogy működik... De elég jó. Nem építünk egy olyan nagy homok... földvárat? Olyan _nagyon_ nagyot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=731068#post731068][b]Leon Tim Wolf - 2018.08.03. 03:52[/b][/url]

- Akkor te nagyon ügyes vagy - jegyezte meg Tim széles mosollyal, komolyan is gondolta, ő nagyon büszke volt a lengyel lányra azért, mert képes volt a saját anyanyelvén úgy beszélni, hogy nem vét hibát hibára. Ő csak ránézett a lengyel szavakra és már azoktól rosszul volt. De tudta azt, hogy jó napot, viszlát, köszönöm és szívesen! Meg, hogy az ár oda van írva. Szóval egészen expert volt egyesekhez képest.
Tim még mindig sok dolgot nem értett az elemi mágiával kapcsolatban, de ahogy korábban Liv, most Dustin is nagyon segítőkészen válaszolt minden kérdésre, ami esetlegesen felmerült benne. Szerette volna, ha van még lehetősége többet gyakorolni és jobban elmélyíteni a tudását, de azt is tudta, hogy Westwood csak egy bizonyos szintig kell oktassa és onnan a saját lábán kell majd megálljon.
- Olyan furcsik ezek az állatok. Meg ha jól értem, ők mondjuk most egy aeroval ellenségesen viselkednének -  gondolkozott el Tim, mert hát, nem volt a számára teljesen tiszta ez az állatka kérdés, de most már nála volt a könyv, amt Olive küldött neki és így jobban kiművelhette magát. - Ja, olyan Lucky Strikera, tudod...
De Dávid már számtalanszor elmondta neki, hogy ne terjessze, mit és mikor tüdőz le, mert ha az apja megtudja, nem csak egy vállveregetést kap tőle, hogy jól van, fiam, művész vagy, egyem a szívedet.
Aztán a német fejében felbukkant egy brilliáns ötlet, miszerint, ha már ilyen menő párost alkotnak, csinálhatnának egy homokvárat, olyan egészen hatalmasat, mint a rajzfilmeken szoktak. Ha ők nem, ki?
Azzal mind a ketten heves ásásba kezdtek, nagy halmokat építve maguk mellé, mire Tim egy kicsit felszusszant. Halkan fel is nevetett, mert értette ám a viccet, a lány kivételesen poénkodni próbált vele, ezt pedig jó kezdetnek vélte és egy kicsit gyorsabban is ásott.
- Mennyire legyen nagy? Olyan beleférnek a csigák, beleférnek a kuzinok ott, vagy...? - Nem fejezte be, nyitva hagyta a lány számára a kérdést. Határ számára a csillagos ég, ő csak a keze apró mozdulataival kísérve halmozott tovább. Nem lett volna muszáj így tegyen, ha eléggé koncentrál, de könnyebbnek érezte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=733030#post733030][b]Leon Tim Wolf - 2018.08.26. 03:11[/b][/url]

- Ez elég rossz, mármint, nem lehetnének csak szimplán zenek? Elég sok az ellenségeskedés a világban enélkül is - értetlenkedett Tim, kissé széttárva a karjait. Nem tudta, miért jó ez így, bár sejtette, hogy ez amolyan biológiai reakció, amit nem tudnak befolyásolni magukban.
- Nem azt gondoltam, hogy nem tudod, csak Dávid azt mondta, erről ne igen beszéljünk senki előtt... olyan paranoiás tud lenni - szusszant fel a német elég hangosan, de aztán csak rántott egyet a vállán. Ha Bogna előtt szégyelli, eleve fel sem hozta volna, de nem ez volt a helyzet, csak nem akarta sem magukat, sem az eridonost bajba sodorni azzal, hogy túl hangos olyan helyeken, ahol nem kellene annak lennie.
Aztán lassan nekiálltak a homokvár projektnek, ami ugyanolyan jót tett Timnek, mint Bognának. Utóbbi végre nem a tanulással vagy munkával foglalkozott, a német pedig kicsit közvetlenebb időtöltésnek érezte ezt, mint mikor máskor próbált meg a lengyellel beszélgetni. Mikor a lány a bal, hátsó tornyot kezdte építeni, Tim hasonlóan belefogott a jobb hátsóba, előbb simán megformálva a bástyát, majd utána kezdte csak el a mintázatát kidolgozni. Nem volt ebben semmi furcsa, a különböző mágusok külön-külön módokon oldották meg a felmerülő problémákat.
- Szerintem nekik biztos tetszeni fog, néha olyan unatkozósak tudnak lenni. De ilyen mellett nem lehet unatkozni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=734065#post734065][b]Leon Tim Wolf - 2018.09.14. 00:59[/b][/url]

Tim alapvetően nem volt egy buta gyerek, csak túl érzékeny volt a lelke a világhoz, hát rászokott egy-két olyan dologra, ami nem tett jót a személyiségének és paff, helyben is vagyunk. Tehát értette, mit mondott Bogna, de kicsit olyan tompa volt az egészhez.
- Mert az emberek önzők és arrogánsak, a háborúk is többnyire személyes ellentétekből fakadnak. Pacifista vagyok - jegyezte meg, miközben a tekintetével Twixet kereste. Nem igazán szokott senkivel ilyenekről beszélni senkivel, még a végén komolyan vették volna, akkor pedig még többet kell bioanyagba ruházzon. Ennyire nem keresett jól egy ideje.
- Ja, volt már, hogy volt szarban, az anyja hozta ki a rácsoslinzerből... asziszem az apja nem tudja? - gondolkozott el egy pár pillanatra a német, még az arca is ráncokba gyűrődött itt-ott, aztán csak vont egyet-kettőt, nem akarta ő a tetkó-művészt beköpni, még a végén az arcára kerül egy sikítópárduc.
Inkább a magasabb is nekiállt, hogy a homokvárat építgessék kettecskén, amire Twix is elégedetten fújt zöld buborékokat. Ténylegesen elégedett volt a gazdája munkájával, szerette, mikor nagyobb projektekbe fogtak mellette, de ezt az apró elismerést Wolf éppen nem látta. Lefoglalta, hogy olyan tégla-szerű textúrát adjon a toronynak, amin dolgozott.
- Gondolom azért, mert nem ez a természetes környezetük - húzta el egy pillanatra a száját Tim, miközben elkezdte óvatos mozdulatokkal megformálni a két bástyát összekötő egyik falat. A szerkezetére is különös figyelmet fordított, megvoltak az elképzelései a szilárdságáról, nem engedhette, hogy a kis lényecskékre ráomoljon egy kastély, mert ő nem figyelt. - Megbékültél már a gondolattal, hogy elemis vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=735262#post735262][b]Leon Tim Wolf - 2018.09.28. 02:14[/b][/url]

- Nem, de mondjuk azt, hogy így értettem, mert így olyan okosnak hangzom - mosolyodott el kissé nosztalgikusan. Ő tudta, hogy alapvetően nem egy okos srác, de nem is buta, olyan átlagos, van amiben még jobb is, mint mások. Mint a kertészkedés, a zene, vagy néha még a festés is. De ezekkel ő nem szokott villogni a legtöbb ember pedig nem is tudott róluk. Persze az elemi tanárait kivéve, meg a házvezetőit.
Képes volt sok dologra a békéért, ha kellett, teázott, dohányzott, meditált, lógott fejjel lefelé, feküdt függőágyban teljesen illumináltan, mint egy hernyó, aki bebábozódott.
- Nem tudom, az-e, nincsenek tesóim - látta be elgondolkozva Tim, a tekintetét a horizontra függesztve. Jobban szerette volna, ha néha többet tud hozzáfűzni dolgokhoz, de nem lehet mindenhez hozzáértése, ő pedig ezt tudta.
Tim alapvetően boldog és kiegyensúlyozott volt, mikor az elemével foglalkozhatott, bár nem sok bizodalma volt ahhoz, hogy egyszer majd levizsgázik és ténylegesen kezdhet vele, amit csak szeretne. Pedig egészen fejlődőképes volt, már eljutott arra a pontra is, hogy a kézkrém szinte mindig a felső zsebében lapult, így a tenyere sem száradt Szaharává és rá sem ült, hogy széles, fehér folt lepje el a farmerja farzsebét. Csoda okos ez a Wolf.
- Tőlem nincs mit tanuljon - közölte Tim nemes egyszerűséggel, a tekintetét a kastélyon tartva. Az alkotás szinte a teljes figyelmét lekötötte, a tekintetét nem is szívesen szakította el a homokvártól. Sokkal inkább érzéssel, mint érzékekkel mérte fel a fal állapotát, miközben Bogna falán is szilárdított egy pontot, ahol még mindig nagyon laza szerkezete volt a talajnak. - Fura családod van. Mármint, szabad világban élünk, ahol mindenki azt szeret, gondol, tesz és érez, amit és akit akar. Ez genetika szinten a részed, akkor miért lenne rossz?
A kékjeit most először huzamosabb idő óta Bognára függesztette. Nem hitte hogy ne lenne ehhez elég okos, csak azt tudta, hogy saját maga bátrabban hagyatkozik az érzéseire, mint a lány. Tim ilyen szempontból volt szerencsésebb a többieknél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=737661#post737661][b]Leon Tim Wolf - 2018.10.25. 05:07[/b][/url]

Megrázta a fejét, különösebb gondolkodási idő nélkül. Lehet, hogy át kellett volna gondolnia, de nem akarta, azt mondják, az első, gondolkodás nélküli reakció a legőszintébb. Tim most így felelt.
- Nem, soha nem gondoltam úgy, hogy az életem nem teljes. Minden okkal történik, az sem véletlen, hogy én egyke maradtam. - Szólt Tim Coelho, aki a látszat ellenére nagyon is tudott életbölcsességekkel dobálózni. És bármennyire is tűnik röhejesnek, hitt abban, hogy nem véletlen ez az egész és a sors akarta így. Mindenki nevezze, aminek csak szeretné, de ő belefutott itt Blueba, aki az élete szerves része lett! És! Még a kacsa sem kapta el őt, hogy kitépje a szerveit, majd eladja jó pénzért.
- De az más, ő eleve ezzel él együtt... - mutatott csapkodva az előtte lévő kastélyra,egy pillanatra ki is billent a lelke az úgy áhított egyensúlyból, nem érezte, hogy minden a legnagyobb rendben lenne. Twix okosabb volt nála - legalábbis ő határozottan ezt érezte-, ha az elemére került a sor és ezt nehezen tudta csak feldolgozni. Szinte már kézzel tapintható barádzák száradtak Tim tenyerébe, amire még épp időben pillantott le, apró sóhajjal, hogy a zsebében pihenő krém után nyúljon. Akadt már rá példa, hogy fájt és vérzett is a tenyere a kiszáradástól. Nem volt magas a túlélőösztöne.
- Nálam csak ott szakadt el a cérnájuk, mikor közöltem, hogy visszaköltözöm Berlinbe. Egyedül. Nem szerették különösebben az ötletet, pedig akkor éppen nem csináltam semmit - mesélte, miközben összedörgölte a tenyereit, talán éppen abból a megszokásból, ami kezdett nála kialakulni. Nem, mintha annyi esélye lett volna. - Te Bogna, szerintem lebuktunk. De a te fülesed örül neki?