A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=681228#post681228][b]Sárközi Alexandra Anna - 2017.05.15. 20:48[/b][/url]

Valószínűleg engem jobban irritál az egész helyzet, mint az alanyt, aki elszenvedi, de ez van. Ha kedvelek valakit, ösztönösen veszem fel a problémáit, és kezelem sajátomként, ez pedig egy elég nagy probléma.
Eleinte tényleg én is csak egy sulis tréfának hittem, de mára már jóval túlmutat azon, és egyszerűen nem lehet a szőnyeg alá söpörni, én meg nem is fogom.
Napok óta agyalok azon, hogy akadhatnék a nyomára, még Eriket is bevontam, ami nem biztos, hogy szép dolog, de ő a bátyám, és ilyesmit nem fogok elhallgatni előle, főleg akkor nem, ha még segíthet is nekem.
Először a PUB elé megyek, megvárni míg Csenger végez. Most nem megyek be, alapból túl feldúlt vagyok ahhoz, hogy megpróbáljak bárkivel is normálisan kommunikálni, van pár dolog otthon, ami felzaklat, ezt pedig tetézi egy újabb cetli felbukkanása. Első blikkre már majdnem gyűröm össze, de aztán észbe kapva, rakom zsebre, hogy majd oda tudjam adni Eriknek. Nem, nem olvasom el, mert tudom, hogy az még csak tetézni az indulataim, már pedig... nem ártana lenyugodni.
- Helló szépfiú - elővarázsolom a legszebb mosolyom, mikor meglátom kilépni. Próbálok olyan ábrázatot kölcsönözni magamnak, mint aki abszolút rendben van, és nem készült felrobbanni másodpercekkel ezelőtt.
- Sétáljunk - bökök a fejemmel egy irányba, kezeim pedig a bőrdzsekim zsebébe dugom, és ha a srác beleegyezik, meg is indulok vele a tó felé.
Nem beszélek talán percekig, csak élvezem, ahogy a levegő lassan tisztítja ki a fejem, visszatoloncolva a ködöt... legalább is egy időre.
- Nézd... gondolkodtam... szép dolog, hogy megpróbálunk nem tudomást venni erről az egészről, összegyűjteni a cetliket, és kidobni, mintha sose kapnál újakat, de ez nem egy járható út. Szóval... beavattam a bátyám... én nem tudom, mi a te titkod, nem is várom el, hogy beavass ebbe, de ez már kezd egyre súlyosabb lenni, amit nem vehetünk félvállról. El kell kapnunk azt a barmot, oké? Különben lehet, sose áll le - a tavat nézem, lévén elég hamar oda lehet érni a PUBtól, aztán csak utána pislogok Csengerre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=681657#post681657][b]Sárközi Alexandra Anna - 2017.05.17. 22:16[/b][/url]

Fogalmam sincs, ő miként élheti meg ezt. S noha a problémáját átérzem, ennyi. Nem tudok teljesen azonosulni vele, mert ha velem tennének ilyet... nos, nekem van kitől segítséget kérnem, már rég le lett volna állítva az illető, vagy illetők. Nem hagytam volna ennyire elfajulni a helyzetet, amennyire azt Csenger tette.
És tényleg meg kell vele ezt beszélnem, ami nem is akkora gond. Amúgy is szeretek vele lógni, és én lennék a legboldogabb, ha nem ez lenne a fő téma köztünk, pedig mostanság másról sincs szó, de én csak aggódom érte. Ez nem normális dolog, már megfogalmazódott bennem az is, hogy a hivatalos szerveket is be kellene vonni, csak valamiért úgy érzem, ennyi azért nem lenne elég nekik, ők is csak egy ártatlan sulis tréfának fognák fel. Arról nem is beszélve, hogy így Csenger kénytelen lenne kiteregetni a szennyest, amit meg szintén nem szeretnék. A titkok azért titkok. Nehéz ez, az én tizenéves fejemnek mindenképp, de... nem vagyok az a belenyugvós fajta, szóval biztos vagyok benne, hogy ki fogok találni valamit.
- Nem volt kedvem - vonom meg vállaim, aztán aprót rázok a fejemen is, ezzel választ adva a másik kérdésére.
Jól esik ez a séta, még a csend is, mert szabad utat tudok engedni a gondolataimnak, aztán mégse vagyok egyedül. Azt sose szeretek, szerintem annál rosszabb nincs, mikor magányos valaki.
A kérdésére kapom fel a fejem legközelebb, pedig tudom ám, hogy az egészet én kezdeményeztem, egyszerűen csak a figyelmem most nincs a toppon. Mondom, túl sok minden van.
- Egy feleekkora helyen is ugyanez lenne. Sajnos, emberi baromság, ha valaki nem illik a szalagsorra, elkönyvelik selejtnek. A selejtekkel meg tudod, mit szoktak csinálni - forgatom meg a szemem. Tudom, hogy ez egy nagyon undorító dolog, de azt is, hogy kevés vagyok ahhoz, hogy fellépjek ellene, így most is csak a csendes belenyugvást választom, és azokra asszociálok, akik a közvetlen közelemben vannak. A világot úgyse válthatom meg.
- Dehogy van... egy csomóan imádnak téged, és biztos, ha tudnának erről az egészről, ők sem néznék csak úgy végig - nem emelem meg a hangom, de kellően határozottan ejtem ki a szavakat, végig társam szemébe nézve. Nem szeretném, ha egy pillanatig is megfogalmazódna benne ilyen, vagy hasonló gondolat.
- Megteszel nekem valamit? Innentől ne dobd ki a cetliket, oké? Add nekem, meg bármit, amit kapsz... kellenek, hogy el tudjunk indulni valamerre - bármennyire is szörnyű, én ezt élvezem. Talán családi hagyaték, ez is jött a génekkel, de cseppet sem bánom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=682080#post682080][b]Sárközi Alexandra Anna - 2017.05.21. 10:54[/b][/url]

Amúgy is bírom a bulikat, legyen ez bármilyen. Valószínűleg egyetlen ismerőst sem ér majd meglepetésként a felbukkanásom, még az sem rettent el, hogy a toronyból senkit nem tudtam megfűzni, hogy jöjjön velem. Micsoda punnyadt bagázs.
Mire a tóhoz érek, már vannak páran, szerencsére ezt az utat meg még jól is ismerem, így eltévedni esélyem se volt. Egyből kiszúrok pár embert, akik noha nem háztársak, de vannak közös óráink, így oda is csapódok hozzájuk. Mondom én, hogy nem lesz itt gond. Még a fogadtatás is jól sült el, legalább is, nem küldtek el a francba, mai azért pozitív dolog. Talán egy óra is elmegy, míg megosztják velem a történéseket, meg a random pletykákat, aztán körbe is nézhetek.
- Na skacok, én megszomjaztam... - azzal oda is libbenek az egyik asztalhoz, szépen megköszönve a segítséget, amire egyébként nincs szükségem. Mivel korán van még, egy puncsot veszek csak el, aztán nézem meg, mit sütögetnek itt.
- Hmmm a rellonos HV kötényben, ez már megérne egy képet - tudom, hogy ki ő, vagyis láttam már, ezért is merem megszólítani, nem tűnt pokróc alaknak még az évnyitón sem, sőt... ahogy láttam, még a folyosón is képes lepacsizni pár diákkal, ami egy tanártól merően új számomra. Nem ehhez vagyok szokva. Egyébként meg tetszik ez a lazaság, már ami az egész kastélyt körbelengi, a kutya nem kíváncsi arra, mikor mit csinálok, bár szerintem ennyi embert számon tartani lehetetlen... mindenesetre mégis csak jó helyre kerültem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=682120#post682120][b]Sárközi Alexandra Anna - 2017.05.21. 12:39[/b][/url]

Engem ezek az alkalmak éltetnek, de komolyan. Érzem, hogy feltöltődök a feszültségből, amit a jó hangulat okoz, és a közvetlenségem is az eget verdesi. Tény, sosem voltam az a távol állok mindenkitől, és próbálok észrevétlen maradni, hátha valaki mégis megszán. Nem várom a sült galambot, és megismerni valakit is úgy lehet, ha megszólítod. Pedig az ember azt hinné, hogy egy ilyen családból származó lány, amilyen az enyém, ilyesmire sose vetemedne, de sose hagytam, hogy a szüleim vagy a bátyám neve határozzon meg engem is.
Felnevetek, tetszik ez a közvetlenség, meg a tény, hogy nem egyből büntit oszt, csak mert nem adtam meg azt a tiszteletet, amit a tanárok tök feleslegesen elvárnak.
- Ez egy burkolt célzás volt, hogy még csak eszembe se jusson belógni? Hatásos, nem szívesen végezném nyársra tűzve - persze, én is csak viccelek. Noha érdekel, mi történhet a pincében, elfogadtam, hogy nekem ott semmi keresnivalóm nincs, és ezt észben tartva, nem is próbálok azon kísérletezni, hogy bejussak oda.
- Segítsek? A többiek úgy nézem, már kezdenek hangolódni - nézek a társaság felé, és megint felnevetek, mikor ketten próbálnak legyűrni egy valakit. Én viszont még nem érzem magam késznek erre, szóval, ha már lejöttem, akkor akár hasznom is vehetnék itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=682328#post682328][b]Sárközi Alexandra Anna - 2017.05.23. 19:48[/b][/url]

- Hmmm, lehet akkor mégis lemerészkedek... érdekesnek tűntök - nem gondolom én ezt teljesen komolyan, de ki tudja, mit hoz még a jövő. Lehet, egyszer talán én is inkább sárkányok közé való leszek, bár azt azért szeretném elkerülni.
- Különben nem ajánlottam volna fel... tudom, hogy első ránézésre nem úgy tűnik, de nem okoz gondot, ha foltos lesz a ruhám - forgatom meg a szemem mosolyogva, aztán oda is állok a grillhez. Kicsit eltanácstalanodok, lévén én így még nem kerültem ilyen közel egyetlen forró tárgyhoz sem, azonban igyekszem leplezni, hogy lennének ilyen hiányosságaim, pedig mennyi van.
- Csak ha te is... tudod fő az óvatosság - eresztek meg egy kihívó mosolyt, holott van némi igazság a dolgok mögött. Az incidens óta, nagyon körültekintően bánok a dolgokkal, amikkel kínálnak engem.
- És nem hiszem el, hogy nem éheztél meg közben... melléjük meg kell az energia, szóval... - bökök fejemmel a lurkók felé, hisz sejtem, mennyire nehéz toppon lenni mellettük. Aggódom is kicsit amiatt, hogy milyen fába vágtam a fejszét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=690729#post690729][b]Sárközi Alexandra Anna - 2017.07.15. 20:23[/b][/url]

Nem kellett volna. Tudom, hogy nem kellett volna felvennem azt, amikor a lány csak úgy a képembe vágta, Ervin hűsége labilis. Tudom, hogy nem kellett volna törődnöm az önelégült vigyoráról, és azt is tudom, hogy nem kellett volna közölnöm vele, hogy tulajdonképp, ő tehet bármit, a végén úgyis nálam fog kikötni... Ezt főleg nem kellett volna, de azt hiszem a lányok akkor értették meg, mit is jelent a mi kapcsolatunk, vagy ha akkor nem is, akkor biztos, mikor a liba a száját tátogatva nézte végig, ahogy kényelmesen hátradőlök a székben, premierplánból tekintve végig, ahogy előttem esik szét. De nem hazudtam. Az más kérdés, hogy mit fogok ezért kapni, de akkor is. Szépíthetünk bárhogy, a valóság ez. És nekem tökéletesen megfelel, főleg, ha ilyen pillanatok szemtanúja lehetek.
- De a bál.. oda velem jön - kapaszkodik bele az utolsó mentsvárába, én meg csak felvonom a szemöldököm, mert tudtommal, a téren fog rám várni, ha változás lépne érvénybe, csak szólna. És felvisít, de olyan fülsértően, és egyszerűen még bele is rúg egy székbe, miközben teátrálisan próbál elvonulni. Na itt nevetek fel a nagyteremben lévőkkel együtt. Aztán folytatom a reggelim...
Azt meg egyenesen nem értem, hogy ez mi a szülőknél. Apu már harmadszor küld vissza átöltözni, mert ez túl rövid, ez túl sokat mutat, ez  átlátszó.
- Nem érdekel - fojtom belé a szót, és vállamra veszem a táskám, jelezve, hogy megyünk. Fele ennyi macera se lenne, ha nem ragaszkodott volna ahhoz, hogy ő vigyen el. Nem értem, hisz Ervin aludt már nálunk rendesen is, hogy nem kellett beszöktetni, akkor nem értem, most ez mire fel, de ráhagyom, és hagyom, had érezze nyeregben magát, mert bevallom, tetszik.
Pontosan érkezünk meg a térre, motorháton, mert a hintó tök lett. Így míg apu leszáll, és öles léptekkel megy oda a páromhoz, hogy valamit mondjon neki, én levéve magamról a sisakot, szedem rendbe magam. A visszapillantó egyébként meg van bűvölve, így egy kisebb tükör számomra, ami pont kapóra is jön.
Elégedetten pislogok a végeredményre, majd én is lepattanok, hogy miután elköszöntem az öregtől, és közöltem vele, nem kell továbbra is gardedámkodnia, végre ránézhessek Ervinre, hisz napok óta nem láttam, már megint.
- Engedd el... én se tudom, mi baja van - forgatom meg a szemem, majd ujjaim az övéibe kulcsolom, hogy indulásra késztessem magunkat.
- Oké, hogy ez itt az első bálom, de otthon volt pár... nem értem... komolyan nem értem - sóhajtva rázom meg a fejem.
- Jól nézel ki - állapítom meg végre, ahogy sikerült tüzetesebben szemügyre vennem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691688#post691688][b]Sárközi Alexandra Anna - 2017.07.19. 21:24[/b][/url]

Attól függetlenül, hogy egyáltalán nem értem apámat, nem tudom azt mondani, hogy annyira utálom ezt a helyzetet. A motor hátán jólesően hajtom fejem a hátára, meg karolom át a derekát. Régen többet csináltuk ezt, el is felejtette, szinte, mennyire jó érzés így utazni. A várakozás persze nagyobb, nem a bál gondolata foglalkoztat, sokkal inkább a tény, hogy ez lesz az első hivatalos eseményünk így együtt, párként, és fogalmam sincs arról, hogy Claire jelen lesz-e. Valamiért sose tartózkodik a szobában, amikor én is, nem... még nem is alszik ott. Persze, megértem, csak roppant gyerekesnek tartom. Ne engem utáljon, ha ő nem tudta megtartani. Na mindegy, ezt talán jobb is, ha magamban tartom.
- Csak a váltás éles. Úgy tűnt, mintha levette volna rólam a kezét, most meg háromszor küld vissza átöltözni - nevetve rázom meg a fejem. Csak miután apu elment, karolom át a derekát, és sóhajtok fel jólesően.
- Jó, többet nem hanyagolhatsz ennyi ideig - motyogom, persze ezt is csak játékosan, mert mennyivel jobban hangzik már, mint, hogy hiányzik, vagy valami. Az úgyse jönne a számra, és nem is szeretném, viszont a lényeget meg így is tudatom vele.
- Majd apa ad pro tippeket, ő ebben profi, szerintem születésem óta erre edzette magát, hogy szivasson - igen, én nem használom a ha szócskát, ha rajtam múlik, biztos marad, ezt valahogy sikerül lassan megemésztenem, már nem annyira ijesztő, és nem akarok menekülni a tudat elől, hogy igenis, én képes vagyok ilyesmire. De megígértem, hogy várok, majd ha kész lesz rá, úgyis előkerül a téma.
Alig van időm körülnézni, egyből a parketten kötünk ki, én meg mit sem törődve a tekintetekkel, bújok oda hozzá, és hagyom, hogy vezessen. Igen, érzem a tekinteteket, sok lány szemében nem vagyok több valakinél, aki feldúlt egy tökéletesnek tűnő kapcsolatot egy álompár között, de nem, most sem érdekel.
- Nem ártott. Már az elején tudtam, hogy ez is megeshet, hogy nem mindenki fogja kitörő örömmel fogadni, és felkészültem rá. Nem is érdekel túlzottan, nem adok ismeretlenek szavára, tudod - halkan beszélek, mert valahol meg iszonyat jól esnek a szavai, csak... nem értem.
- És nem kell vigyáznod rám. Tényleg nem kell. Évekig kellett ilyesmivel küzdenem otthon. Tény, itt nem akartam abba a szerepbe bújni, de úgy látszik elkerülhetetlen, viszont a terep nem ismeretlen... - elengedem, csak hogy aztán átkarolhassam a nyakát.
- És megmondtam, tök mindegy, hogy mi van, amíg mellettem vagy - ezt már halkan teszem hozzá, kissé még esetlenül is, mert nem sűrűn van ez. És eddig is csak a nő ügyekre értettem, de így belegondolva, igazából bármi lehet, nem érdekel, amíg ő itt van mellettem. Mikor lettem én ilyen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=692439#post692439][b]Sárközi Alexandra Anna - 2017.07.24. 13:22[/b][/url]

- Igen, sejtem, de úgyse - vállat vonok, mert többet nem tudok tenni. Annyi minden történt már, aztán mégis egy család vagyunk, na. Az a nyamvadt kötelék erősebb, mint gondoltam, vagy bárki gondolná. Tény, nem mi vagyunk az az idilli mintacsalád, akiket a reklámokban szoktak mutogatni, de család vagyunk.
- Ha elmész Leventével egy hétre horgászni, én zárdába vonulok - eresztek meg egy kihívó mosolyt. Röpke életem során nem tapasztaltam olyasmit, hogy a bátyám horgászna, vagy apa. Nem, nálunk a férfiak nem ilyenek.
- De mást simán... úgy tűnik, nem kell tovább puncsolnod - hisz a családom kedveli, vagy legalább is elfogadta a létezését, ami ebből a szempontból ugyanakkora siker. Főleg, ha azt vesszük, előtte a tanártól nem voltak annyira elragadtatva.... nem, egyáltalán nem voltak, sőt.
- Csak el ne mondd, el fog szállni magától - forgatom meg a szemem, mert tény, hogy nem egyszer kiborít, vagy az agyamra megy, és az is, hogy rá hasonlítok jobban, ennek ellenére, nekem ő tényleg a legfontosabb. De ez Levivel meg anyával is így van.
- Ervin... nem érdekel. Ha folyton azzal foglalkoznék, ki mit gondol rólam, már súlyos önértékelési problémáim lettek. Ez várható volt, amolyan szükséges rossz, és sejtettem, számítottam is rá. ha nem tudtam volna, hogy tudom ezt kezelni, nem vágtam volna bele ebbe az egészbe. Nézz csak körbe, a Claire klubb fel tudna minket gyújtani, és azok a fejek roppant viccesek - hajolok a nyakához, s miután a fülébe suttogtam a szavakat, óvatosan beleharapok a nyakába.
Még szerencse, hogy annyi jó érzés azért van bennem, hogy tudatosítsam magamban, rendezvényen vagyunk.
- Passz, de az az barna kicseszett szerencsétlen, bármi van, párbaj, vagy hasonlók, mindig jut belőle neki is - fogva Ervin kezét, lépek én is közelebb, egyetlen pillantást vetve a lányra.
- Várj, nem ő dekkol Simfeléknél veled? - ráncolom a homlokom, mert, jó... tudom, hogy megbeszéltünk valamit, de azért na. Jó, nem mintha tartanék attól, hogy valami történik köztük, hisz azzal a Dante gyerekkel van - amit megint csak nem értek -, csak épp furcsa. Itt minden ház szeretetszállóként is funkcionál?
- Átadhatnád neki a helyed, és jöhetnél hozzánk - vonok vállat, könnyedén ejtve ki a szavakat a számon.