A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=688194#post688194][b]Weiler Dante - 2017.07.03. 13:31[/b][/url]

Ő maga nem érzi úgy, hogy bármit rosszul csinálna, bár tény, hogy nem is lamentál ezen különösebben sokat. Ha szar van a palacsintában, az úgyis kiderül, feleslegesen addig nem túráztatja magát. A faluban összeszedett néhány értékes bájitalkomponenst magának, le volt értékelve, szezonális áru, persze, hogy előre bespájzol belőle. Télen aranyárban fogják mérni ezeket. Egy fából kifaragott doboz különálló rekeszeibe osztja be őket, mindegyiknek megvan a maga helye. Kissé kifacsart logika alapján, nem méret, szín vagy szag, inkább felhasználási lehetőségek szerint rendszerezve. Annyira belemerül, hogy elég hirtelen is éri az érkező hang maga mellől, felkapja a fejét, már majdnem morranna, hogy mi a fene van, amikor a felismerés elébe siet az agresszív reakcióinak.
- Mivan? - Összeráncolja a homlokát, annyira mindennek a közepébe az, hogy Ráhel még arra sem hagy időt, hogy felfogja, mi a szitu. Csak úgy bamm, lelép, nem jön? Dehogy megy, azt se tudja mi a rákról beszél. Szóval ezzel a velős válasszal reagálja le a durrbele antrét. Merthát erre van bárki, aki máshogy válaszolna? Kétli.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=688206#post688206][b]Weiler Dante - 2017.07.03. 14:40[/b][/url]

Oookkké. Ez így hirtelen elég sok, és külön-külön is wtf információ mind. Kezdeni se nagyon tud ezekkel semmit meg végtelenül szürreális is még lebontva emelemekre is ez a felsorolás. Nem is veszi most végig, hogy egyenként lereagálja őket, mert az nagyon tarka lenne, meg nincs is rá kapacitása. Helyette egy komótos mozdulattal lezárja a ládika tetejét, ami addig az ölében nyugodt és vet egy meglehetősen értetlen pillantást oldalra. Ha nem tartaná az ismétlést értelmi sérülteknek valónak, akkor újból kibukna belőle, hogy mivan? Helyette sajnos egy még kevésbé tapintatos válaszreakció bukik ki belőle.
- Bocs, de mikor csöppentünk egy szappanoperába? - Ennyi a világon egy emberrel nem történik annyi idő alatt, amennyi Ráhellel, mióta utoljára találkoztak. Csak a listába belefájdult a feje. Tetoválás tizenöt évesnek? Ráadásul valakinek a neve? Felnőttiparban dolgozó, eddig nem ismert, most hirtelen megtalált szülő? Lecsukott apa? Elszökött pótany.. okéokéoké.
Oké. Van, amikor csak úgy hirtelen csömör lesz valami, ezzel a pillanattal most éppen így áll. Megdörzsöli a homlokát, azzal a mozdulattal, mint amikor valakinek nagyon fáj a feje. Nem jó diplomata, nem érez rá ügyesen a női lélek finomságaira, egyszóval közel sem biztos, hogy mindezt diszkréten tudja kezelni - vagy legalábbis nem nyersen.
- Ez elég tömény volt egyszerre. - Annyira abszurd az egész, hogy minimálisan sem tudja átérezni a Ráhel elkeseredettségét, ahogy az ember a színházban sem veszi komolyan, ha meghal a szereplő, csak elkönyveli érzékeny színészi alakításnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=688220#post688220][b]Weiler Dante - 2017.07.03. 15:05[/b][/url]

Hallgatja a másikból folyamatosan ömlő szavakat, fel is fogja az értelmüket, igen, csakhát továbbra sem tudja átérezni. Biztos alaposan leterheli a lányt, hogy ennyi minden zúdul rá, de Dante érzelmi intelligenciája nem elég magas ahhoz, hogy túljusson a tényen: milyen nevetséges már a balszerencse áradásának ilyetén alakulása. Ráadásul egyiket sem tartja világvégének, még talán a legkomolyabb ezek közül az apa sorsa. Vontatottan sóhajt egyet, a hajába túr, aztán a kezét lejjebb eresztve megvakarja az orrát.
Agyának hátsó részében éles röhögés rázza, és nem, ez nem ő, még akkor sem, ha amúgy valahol egyetért az alkimistával. Kösz. Kösz, most is hasznos vagy, mint mindig.
- Mondtad, hogy szóljak, ha túltolod a drámát, most túltolod.
Közli először. Most még a nyugodt, viszonylag érdektelen stádiumban van. Hogy ebből mikor, melyik szónál, mondatnál billen ki, az puszta szerencsejáték. Vagy orosz rulett.
Egyszerűen csak nem hajlandó részt venni ebben, adni Ráhel hisztivonata alá a lovat, merthogy gondolatban már elkönyvelte annak. Egyáltalán mi a fenéért vele izélnek? Ő volt annyira meggondolatlan, hogy magára tetováltatta valakinek a nevét? Mi köze van neki Zójához meg az esküvőjéhez? Mi a franc baj van azzal, ha valakinek az anyja annyira jól néz ki, hogy mégis simán foglalkoztatják ilyen  munkakörben? Sok-sok kérdés, amit nincs kedve addig feltenni, amíg Ráhelben ekkora a svung.
- Őő. Én nem tűntem el sehova. Iskolába járok. És nemsokára kezdődik a vizsgaidőszak.. ? - Neki az elméletet kétszer is el kell olvasnia, ha egyesek a fejében belebeszélnek, és nem hagyják koncentrálni. De még ha nem is ez lenne, neki az a természetes, hogy nincsenek folyton együtt, hanem kinek-kinek megvan a személyes tere.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=688230#post688230][b]Weiler Dante - 2017.07.03. 15:34[/b][/url]

Annyira valószínűtlennek tartja és érzi ezt az egész beszélgetést, hogy semmilyen súlyt nem tulajdonít neki. Lehet, hogy ez szemét dolognak számít, mégha nem is tudatos vagy szándékos. De gondolatban végsősoron konstans széttárt kezekkel áll, hogy mi van. Mégis mit vártak tőle? Hogy reagáljon? Sajnálkozzon valamin, amin nem tud sajnálkozni? Nem jó színész. Az elviharzó után pillant, de valóban nem kel fel, hogy utána rohadjon. Még ha be is érné (márpedig beérné, sokkal hosszabbak a lábai), akkor sem lenne mit mondania, aminek hatására megnyugodna Ráhel. Legfeljebb később rájön, mekkora bullshit volt ez az egész, és akkor tudnak megint normálisan beszélni egymással - legrosszabb esetben meg soha nem heveri ki a traumát, és ennyi volt.
Most akkor szakítottak velem, ugye? Így néz ki, amikor ez történik?
Igencsak így néz ki - érkezik a nevetéstől csukladozó, kárörömittasan szenvelgő mentális válasz, mire hátával a padnak támaszkodik, és hátradönti a fejét, hogy rálásson az égre. Egy kicsit sajnálja az erőfeszítéseit, meghát nem volt idegesítő a csaj sem eddig. Éretlennek éretlen, de hát azon túl lehet lendülni. Most viszont sok volt már, jobb is, hogy eltrappolt és nem feszítette tovább a húrt, mert ha nekiállt volna sértegetni, akkor ő sem lett volna úriember. Jobb, ha dolgok szigorúan csak elméleti síkos maradnak.
Vajon a bájitalt azért még felhasználhatom? - Ez a gondolat még sokáig velemarad, és nem jelentkeznek mellé olyan zavaró tényezők, mint lelkiismeret és társai.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=690906#post690906][b]Weiler Dante - 2017.07.16. 16:38[/b][/url]

Baromi meleg van még ahhoz képest is, hogy már lement a nap. Pár fokot hűlt is a hőmérséklet, de ez pusztán annyit jelentett, hogy elviselhetetlen melegről nagyjából elviselhetővé vált az idő. Csak is ez, és egyedül ez a tény tette lehetővé azt az eshetőséget, hogy ne vágja rá a nemleges választ a felvetésre, hogy nézzenek el a bálra. Ugyan megfordult a fejében, hogy elég lenne egy farmer-kockásing-sportcipő kombináció, elvégre ez nem az ő eseménye, de túlzottan kilógni sem szándékozik - így lett végül az eredmény ez. Nem tudnak elég pénzt fizetni viszont azért, hogy hajlandó legyen begombolni a felső gombokat, illetve a zakót is csupán sietős hanyagsággal viseli, nem úgy, mint egy összeszedett és felkészült férfi. Mindegy, "elmegy" kategóriába még pont beleesett, további erőfeszítéseket pedig nem feccölt bele. Ráhel sem vágott hátraarcot, hogy "na, így biztosan nem megyünk" - pedig belegondolva, főleg megérkezve és meglátván az emberek forgatagát, nem lett volna rossz forgatókönyv. Mindig hajlamos, ha nem is teljesen megfeledkezni róla, de elnyomni a tudatot, hogy ő végső soron nem kedveli az embereket. Nem érzi frusztráltnak magát tőlük, nem is fél a tömegtől. Mindössze csak nem szereti őket. Ahányszor végignéz az iskolai közösségen, többnyire csak egy rakás - igen, abszolút általánosítva, meg sem próbálva árnyalni a véleményét - kölyköt lát, akiknek nincs jobb dolga, gyakran a tanulás rovására, hogy mások dolgaiba üssék az orrukat. Mióta több időt tölt a minisztérium falain kívül, mint belül, rá kellett jönnie, hogy ez nem igazán a Bagolykő sajátossága, inkább az embereké úgy általában.
Lenéz maguk közé, a keze köré kulcsolódó ujjakra, felvonja ugyan a szemöldökét, de végül nem húzza el. Nincs rá oka. Korábban egy ilyen alkalommal megvitatták az alkimistával, hogy ez valószínűleg a "járás" fogalmával együtt jár.
- Ilyen klasszikus táncot? Hellno. Nincs érzékem ezekhez - pillant el ő is a táncolók csoportja felé. Bármikor megfőz egy bájitalt, bármikor elkasztol egy évfolyamánál magasabb minőségű ártó varázslatot, de a keringő és ehhez hasonló formális szenvelgések messze kívül esnek a komfortzónáján.
- Ha beraksz egy zsúfolt szórakozóhelyre, ott jobban elvagyok, mint ezen a fenszi táncparketten.
Körbenéz, hogy kiket lát, valahol a büféasztal környékén kiszúrja Warrent, amúgy viszont nem ötlik szembe túl sok ismerős. Pedig sokukkal valószínűleg van közös órája is, de nem igazán jegyzi meg az embereket, akiket nincs miért az emlékezetébe vésnie. Beszéd közben oldalra le-lepillant Ráhelre, de az a helyzet, hogy a lány ruhájának kivágása annyira nem könnyíti a koncentrációját. Rohadt dolog nőies ruhát húzni, ha egy nagy zsákban lenne, akkor könnyebben összpontosíthatna ő is.
- Jól áll ez a ruha. - fantasztikus, frappáns bókjainak nincsen párja e föld kerekén. Mondjuk Dantétól az ilyesmi inkább csak egyszerű megállapítás, nem valami elszánt törekvés arra, hogy elismerést csikarjon ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=690955#post690955][b]Weiler Dante - 2017.07.16. 19:05[/b][/url]

- Raktam rá bűbájt, amitől nem olyan szörnyű. - A mágia praktikus, és néha furcsa is neki, hogy az emberek miért szalasztják el kihasználni ezeket a kis trükköket. Neki gyakorlatias megszokás használni, eszébe sem jutott, hogy szenvedhetne varázslat nélkül is a zakóban. Helyette amikor rápillantott és belegondolt, hova is veszi fel, automatikusan előkerült a varázspálcája a már fejben előre meghatározott varázslattal.
Kicsit rászorít Ráhel kezére, aztán ellazítja az ujjait, az meg már önmagában árulkodó, hogy miközben kiejti a szavakat tüntetően nem néz oldalra.
- Azt majd később. - Legyen ez egy laza, formális tiszteletkör, aztán elhúzhatnak, az pont elég. De ha meglengetnek neki más ehhez hasonló lehetőséget, nem csoda, hogy már most nincs túl sok hangulata a bálhoz. Ennyit az amúgy sem létező motivációjáról.
- Nekem biztos nem. Tudtommal nem kötelező táncolni. - Ha meg igen, akkor véletlenül pont mágikusan is hosszabban gyógyuló csonttörést fog szenvedni közvetlenül a bál napja előtt. De rossz lesz neki.
Bazári majmoknak való... Érzi az alkimista viszolygását, és teljes mértékben azonosul vele, nem gondolkodik máshogy erről maga Dante sem.
- Gondolom. Lehet, hogy maradok valamin. De az is lehet, hogy elmegyek dolgozni valahova. - Úgyis azon fog múlni, hogy éppen milyen hangulata lesz akkor. Hogy mihez akar kezdeni, arról egyelőre nincs fogalma. Tizenhét évesen annyira még nem is sürgető, egy éve még hátra van. Legrosszabb esetben majd megél a bájitaltudományából, arra mindig van kereslet. A komponensekkel való professzionális bánásmód nem túl gyakori képzettség, alulértékelt mostanság a mágiág, pedig a bájital jó üzlet. Nem úgy, mint a kiváló aurori kvalitások, amellyel a Bagolykő diákságának fele rendelkezik. És az előző évfolyamok, sőt, előző generációk fele. Olyan túltelített lehet jelenleg a szakma, hogy a fele valószínűleg mágikus boltokban végzi biztonságiként.
- Áh, értem. Az első dolgokat amúgy is túlbecsülik, csak elméleti értéke van.
Beletelik egy kis időbe, amíg megtalálja a tekintetével azt az "olyan rózsaszíneset", amit Ráhel mutat neki. Nem baj, ha a lány lelkes, az még teljesen oké, jobb, mintha magából kikelve ordibálna vele, mint például pont itt legutóbb. Egyrészt mert problémás, főleg, ha közönsége is van a dolognak, de ez a kisebb baj. A nagyobb az, hogy ki tudja, mikor vág öntudatlanul is olyat a fejéhez, amitől Dante elveszti a hidegvérét. Miután megtették a kötelező körüket a büféasztalnál, helyet foglal a kanapén, majd szabad kezét az ülés támláján hanyagul megtámasztja.
- Ha nem engedte volna meg, akkor is megoldjuk valahogy, de ez így tényleg jobb. Pszichológusként mondjuk nem kéne, hogy annyira zavart legyen. Biztos sok kamaszproblémát kellett már végighallgatnia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691737#post691737][b]Weiler Dante - 2017.07.19. 23:29[/b][/url]

Mit ad isten, tényleg nem számított a hirtelen támadásra. ÉS ha ez a jóképességű szerencsecsomag nem lett volna akkora gyökér, hogy készségesen, jó idióta módjára a nevét ordítva gyakorlatilag bejelenti, hogy ott van és támadni fog, akkor bizony ez az átok úgy ahogy van gyönyörűen betalálta volna a háta közepét. Ha. DE ez történt, Dante pedig már valahol a "WEILER!" név enyhén szólva is hangsúlyos világba kiáltásánál reflexszerűen összerezzenve húzódik arrébb, hogy megforduljon a hang irányába.
Nagyjából ekkor süvít el mellette haragvóvörös fénycsóva kíséretében a felé dobott átok, alig vétve így is célt. Még így is súrolta, az alkarjába éles, szúró fájdalom hasít, de nem is neki rosszabb, hanem annak, akit mögöttük végül ténylegesen eltalált. Abból az irányból a fájdalom valódi kiáltása hallatszik.
- Barom. - Ennyit az általános hidegvéréről. Egyébként titokban, mélyen, még magának sem bevallva kicsit élvezi is, hogy eleresztheti a gyeplőt, és nyilvánvalóan okkal megválhat szokásos nemtörődömségétől, hogy fejest ugorjon az agresszió feneketlen kútjába.
Rohadtul meg fogja bánni, hogy nem előbb az igét dobta, hanem nagy mellénnyel a nevét óbégatta. Elég kellemetlen amúgy, hogy a domináns karját találta az átok. Nem lehetetleníti el teljesen, de ahhoz elég, hogy minden mozdulattal csak még jobban és jobban táplálja benne az irritáltságból fakadó haragot. Szóval most már nem várja ki, hogy félrevonuljon, tömeg előtt mer csak nagyfiú lenni. Elég kínos, de hirtelen nem jut eszébe, hogy Ráhelt védje. Tudat alatt az fut át rajta, hogy a lány is boszorkány, van pálcája, ideje is volt elővenni ahhoz, hogy a második átoktól védje magát. Tudatosan viszont még ezt sem gondolja át, helyette rögtön csak arra tud koncentrálni, hogy amíg a fiú Ráhelre fókuszál, addig van ideje pálcát rántani neki is. Logikus lenne a Labia Clausa rontást használni, azzal elejét venné a többi támadásnak, minek után a srác esélyesen nem képes nonverbális varázslatokra.
De nem gondolkodik logikusan, rögtön olyan igézések közül kezd fejben válogatni, amelyekkel fájdalmat képes okozni a másiknak.
- Flamma Frumentus! - Nem figyeli, hogy vannak-e Endre közelében. Úgyis vannak. Ha nincs eszük, akkor még nem húzódtak onnan arrébb, pedig nem ártana, ugyanis a rellonost a legkevésbé sem érdekli, hogy az esetlegesen kikerült átok aztán kit tud eltalálni. Elkezdi legyűrni a távolságot maguk közt, tervei közt szerepel, hogyha sikerülne valahogy kartávolságba érni, akkor a "nemes varázslópárbajuk" (ami egy hátbatámadással kezdődött, ugye) egyszerű orr vagy kartörésben kulminálhatna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=692798#post692798][b]Weiler Dante - 2017.07.26. 21:39[/b][/url]

Lehet, hogy lenne esély az enyhülésre, ha eljutnának hozzá Ráhel szavai. Csakhogy nem jutnak el, túlságosan lefoglalják saját indulatai, és az adrenalin száguldása az ereiben. Őszintén szólva arról is megfeledkezik, hogy egy bál közepén vannak. Túlzás lenne azt állítani, hogy folyton várja az alkalmat, amikor végre megmozgathatja a mágiáját - Dante saját maga tudatosan csak nagyon ritkán kezdeményez konfliktust; mégis, hazugság lenne az is, hogy nem várja ezeket a csörtéket. Az emberek felé tanúsított teljes hozzá nem értése pedig sok alkalmat ad másoknak arra, hogy mérhetetlenül gyűlöletes jelenségnek tartsák. Nem feltétlenül alaptalanul.
Siccus Fatua Jön a sugallat, épp csak az nem fut át a fején válaszképpen az alkimistára, hogy "magamtól is tudom". Nem kellenek javaslatok. Anélkül, hogy Ráhel kezét egyáltalán lerázná magáról emeli fel a pálcát tartó kezét, amellyel már formálja az igéhez tartozó mozdulatot. Hazamenni? Csak azután, hogy látta megszégyenülten vonaglani a fiút (akinek még a neve sem jut eszébe) valamelyik átkától.

Aztán egyszer csak sajgó fájdalmat érez a tarkójában, és előrebukik a feje az ütés lendületétől. Ösztönből mozdul hátra a keze, egyszerűen csak hátracsap, mindenféle megfontolás és célzás nélkül. Még csak nem is gondolja át - és ehhez mérten nem is találja el Dwayne-t. Nem mintha célja lenne. Olyan, mint mikor zavartan elhessegeti az ember a legyek az alkarjáról. Mindössze ez a reakció a döbbenete miatt indulatosabb.
Még sosem ütötték meg. Illetve persze, ütötték már meg, nyilván. De ilyesfajta atyai tarkónverést sosem kapott. Ezt az irányított erővel kivitelezett, feddő gesztust nem ismeri, természetesen támadásként is azonosítja. És már fordulna is hátra az aurorhoz, hogy ne csak egy egyszerű visszakézből indított legyintés legyen a következménye mindennek, amikor újabb átok érkezik.
Amit Warren protegoval emelt bűbájpajzsa hárít. A varázslat rosszindulatú fénye szétoszlik az összesűrűsödött mana által emelt falon, elveszik az éterben, mintha soha nem is formálódott volna ártó igévé.
Csakhogy nagyon is ott volt. Dante pedig nagyon is látta. Megint, ismét. Igaz, fogalma sincs, milyen következményekkel jár a "ferrum virgo". Ez az igazán nagy szerencséje Endrének, mert a tudás birtokában egészen biztosan még ennél is inkább elöntené agyát a vörös köd. Holott.. így sem kell félteni. Már elfeledkezett az előbbi kizökkenéséről, Warren ütésének emlékét már csak a sajgás őrzi a tarkóján. Endre viszont egy valamiben egészen ügyesnek bizonyult: különös intuícióval képes kivívni a pozíciót, mint Dante indulatainak célpontja.
Mondhat most bármit Ráhel, akár Warren, bárki a környezetében, már felpiszkálták benne a rosszindulatot.
- Siccus Fatua! - megkésve bár, de törve nem hangzik el az ártás igéje. Csak érje el, hogy Endre világtalanul kóvályogva az öklébe szaladjon. De kétségtelenül szomjazik arra az arckifejezésre is, amikor a fiú rájön, hogy nem lát semmit. Igen, az lenne a legjobb. És utána eltörni valamijét még jobb lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=693588#post693588][b]Weiler Dante - 2017.08.01. 22:44[/b][/url]

Végre a vörös köd, ha nem is tűnik el, de átszűrődik rajta keresztül néhány információmorzsa is. Mint például, hogy Ráhel oldalt belé kapaszkodik, ezért nem tudja úgy mozgatni a karját, és úgy általában a felsőtestét, ahogy akarja. Nem idegesíti fel magát a tényen, mert tényleg nem ez a legfontosabb most, ami lefoglalja koncentrációs kapacitásának nagy részét. Azonban a lány vékony hangú, félénk megjegyzései zavaró légyként zizegnek figyelmének perifériáján. Szemsarokból Zójáék után pillant, amikor a nő befut, hogy valami anyáskodó deus ex machinaként elragadja a navinést. A csalódottság halvány árnyéka suhan át rajta - nem elég markáns benyomás ahhoz, hogy elvonja a figyelmét, de elég ahhoz, hogy tudatosuljon benne. Lehet, kisebb hiányérzete lenne, ha a lány is kiállt volna a támadás ellen. Végtére ugyanúgy neki is szánták az átkokat, nem lehet egy egész életet leélni úgy, hogy mindig csak behúzott nyakkal elkullogunk a nehézségek elől. Természetesen meg sem fordul a fejében az, hogy másnak talán nem egyezik a világszemlélete és az alapvető felfogása az övével.
Mindegy, akkor menjen, ha úgy neki jobb, legalább az ő fél karja is felszabadult, ráadásul volt akkora szerencséje, hogy a Dwayne által felhúzott protego pajzsa mögé szintén befért.
Nem mintha túl sokáig mögötte maradna. Nem is figyel maga mögé, talán még azt is csak mellékesen fogja fel, hogy bámészkodók gyűrűje veszi őket körbe. Valószínűleg jó néhány tánchoz nem értő végzős sóhajt fel megkönnyebbülten, amiért az ő körük egyelőre tovább húzódik az ütemtervnél. A pálca már csak dísz a kezében, nem is jut eszébe egyetlen konkrét átok sem, amit megformálhatna, hogy Endre irányába hajítsa. Hanyagul magára öltött zakója a megpróbáltatásoktól enyhén gyűrötten lobog a lendület szelében, amellyel legyűri a távolságot maguk között. Egy lépés, kettő, egyre közelebb van már. Épphogy kikerüli egy ártás csóvája, Warren valószínűleg tudja, hogyan célozzon úgy, hogy még az mozgó akadály ellenére is elkapja azt a pillanatot, amikor pontosan célba találhat a stuporral.
Ha Endre hárítja azt, Dante akkor sem lassít - a fiúnak döntenie kell, hogy megpróbálja hatástalanítani az auror átkát, vagy a rohamosan közeledő rellonosnak állít mágikus akadályt, talán egy újabb varázslat formájában.

Amennyiben Dwayne átka elég gyors és váratlan volt, hogy sikerrel leterítse a diákot, úgy Dante még ennek ellenére is megteszi a maradék távolságot, hogy a revansért bizsergő ökle végre fizikai célt találjon, támadója arcának képében. Az összeeső Endre gallérját kapja el, mielőtt a földre csuklana, de nem holmi lovagiasságból, mert anélkül, hogy fontolóra venné, mennyire korrekt egy védtelen, eszméletlen személyt támadni, úgy üti meg teljes erőből, ököllel bal oldalról az állkapcsát. Az ő bütykei is belesajdulnak, egy ilyen csapás nemcsak az elszenvedő félnek kellemetlen, de ez a fájdalom legalább némi elégtétellel párosul.
Ha Endre netán hárítaná a Warren által idézett stuport, akkor egyértelműen a még eszméleténél lévő fiú felé intézi gyakorlatilag ugyanezeket a mozdulatokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=695653#post695653][b]Weiler Dante - 2017.08.10. 16:31[/b][/url]

Ha eljutna Endre üzenetének a tartalma hozzá, lehet még az sem érdekelné. Sosem különösebben zavartatta magát amiatt, ha gyávának hitték, amíg a tényleges győzelem az övé volt. A lényeg, hogy nyerjen, a történelmet pedig úgyis a győztesek írják. Valami ilyesmi elgondolás húzódhat a "mindent a cél érdekében" frázis mögött is. Ő sem gondolkodik túl sokat a fairplayről pillanatnyilag, sem arról, hogy mi a korrekt vagy elegáns. Nem kell jól kinéznie a cselekedeteinek. A lényeg, hogy effektív legyen.
Nyitva hagyott védelem - fut át a fején gondolatban, nem is feltétlenül ilyesformán, szavakba öntve, inkább mint egy észrevétel. Nehéz megállapítani, hogy ez a saját megállapítása, esetleg az alkimista hívta rá fel a figyelmét. Ha utóbbi, tekintetével már akkor is kiszúrta a pontot, ahova a testsúlyát helyezni akarja majd, ha földre kerülnének. Sosem tanult semmilyen közelharcot, pusztakezes harcot, csak az elemi ösztönök munkálnak benne. Tényleg elviszi a lendület mindkettejüket, a rellonos felülről kísérli meg leszorítani az "áldozatot".
- B*meg. - Fájdalmasan felszisszen, elsőre reflexből kapná el a karját a harapástól, de ezzel csak még inkább belemélyednek a fiú fogai. Egyáltalán nem spórolta ki az erőt az utolsó ellentámadásából a másik, hiába tudta, hogy semmi értelme. Miután az első néhány másodpercben rájön, hogy elrántani nem fogja a kezét, úgy dönt, az ellenkezőjét fogja tenni.
Márpedig, ha Endre annyira akarja az alkarját, megkapja. Szabad kezével a fiú hajába markol,  durván megragadja a hajhagymákat, mert nem hajtépésre készül, hanem annál fogva kívánja lefeszegetni a karjáról a másikat. Amint sikerül, könyökkel vág bele Endre arcába, jó eséllyel eltörve az orrát, de lehet, hogy roncsolva az arccsontot is. Nem spórolja ki ugyanis a lendületet a támadásból. Összeszorított fogakkal ül ismét, ezúttal a kölyök állát találva el, mire észreveszi, hogy akivel hadakozik már nincs eszméleténél.
Nem mintha ez megállítaná...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=714786#post714786][b]Weiler Dante - 2018.02.22. 00:21[/b][/url]

Nem gondolta volna, hogy ennyire pocsék lesz a közérzete, mint amilyen az elmúlt napokban volt. Mindenesetre, mivel még azelőtt beszélték meg Jonathannel, hogy kinéznek ide, úgy volt vele, hogy lemondani már kár lenne. Nem mintha tényleges értelemben betegnek érezné magát, azt talán túlzás lenne állítani. Az viszont biztos, hogy - bár ez Dantéban nem tudatosul olyan tisztán - mióta beköszöntöttek a mostani hidegebb napok, többet alszik. És kelletlenebb az ébredés is, ő maga is ingerlékenyebbnek bizonyul emiatt. Még jó, hogy jelmezt szerezni nem nagy cucc, varázslók lévén gyorsan meg tudják oldani a gondot - ez a jelmez is tulajdonképp csak azért valósulhatott meg. Sajnos elképzelése sincs, ki ez a fószer, akinek beöltözött, de mikor a városban netközelben volt, rákeresett a google-ön arra, hogy "superhero costume" és az elsők között ezt dobta ki. Mármint az általa is viselésre acceptált lehetőségek közül. Valami zöld íjász, mindegy. Van kapucnija, úgy ahogy el tud amögött "bújni", ha már nagyon elege van az emberekből, a többit (avagy miért nem fagy meg) pedig megoldja a mágia. Még akkor is ásít, mikor már a farsangi mulatság területére ér, azonban szerencsére ez nem akadályozza meg abban, hogy elkapja a jelenetet, amely során Jonathan épp jelmezt vált. Még jó, a maszk mögött már kevésbé nagy biztonsággal ismerte volna fel. A kamaszok minden verbális választékosságával csatlakozik be a komoly karakterelemzést folytató társaságba.
- Csá. - Köszönésképp még hanyagul az egyik kezét is megemeli, mintegy félszeg intésként.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=716416#post716416][b]Weiler Dante - 2018.03.13. 13:42[/b][/url]

- Annyira nem kényelmetlen, mint tűnik. - Először az volt, de azt már akkor érezte, mikor térdig húzta a ruhát, de valami rellonos csaj pont volt benn Kainál, aki felajánlotta, hogy megoldja néhány pálcaintéssel. Így azért jóval élhetőbb a jelmez is. Bár nem ismeri a hőst, akinek öltözött, az legalább stimmel, hogy amúgy is gyakran morózus tekintete illik a maszk mögé, meg úgy általában a szerelése. Hacsak nem valami mostanság népszerű marvel, illik világmegmentőként nem szétvigyorogni magát. Igaz, erről sem sokat tud. Ellentétben a szervezőkkel és jópár résztvevővel, Dante számára ez a "kultúra" nemigen ismerős, csak nagyon alapvető tényeket tud, minthogy Batman=denevérember+gazdag. Meg ilyesmik.
- Ez csak kellék. Eredetileg valami ócska, de valódi lett volna, de Warren elvette. - Vállat von, de azért némi morcos él kiérződik a hangjából. Csak azért, mert a legutóbbi nagy eseményem, a végzős bálon kicsit átrendezte valakinek az arcát, aki rátámadt (tehát teljesen jogos volt az erőszak a szemszögéből), máris olyasvalakiként van kezelve, akinél veszélyes a minimális mértékben is használható fegyver. Nem is tud íjjal lőni. Akkor már egy kés vagy ilyesmi miatt jobban aggódna.
- Még mindig szokása állatalakban diákok után leskelődni? - Tapintatosnak nem mondható, de lényegre törő kérdés, az tény - ahogy az is, hogy bár sokan nem hinnék el, de különösebb hátsó szándék vagy rosszindulat nélküli. Csak nem válogatja meg gondosan a kifejezéseket, amelyeket használ. Közben lassú lépésben elindul a standok felé is, beszélni közben is tudnak.