Sárközi Alexandra Anna

Van egy szabad hétvégéje, amikor végre az időjárás is tökéletes, és ki lehet mozdulni otthonról. Zsombit felkészítette rá, hogy jó kis murit fognak csapni a tónál, sütnek mindenféle finomat és lesznek ott gyerekek is, akikkel játszhat. Még azt is megengedte a gyerkőcnek, hogy Severint ő maga vezethesse pórázon.
A kutya most ott fekszik Kirilltől nem messze az árnyékban, míg a kis gazdi csatangol. Azután az eset után, amikor meglógott, jobban figyel rá, de nem korlátozza semmiben. Volt fejmosás, aztán korai lefekvés büntetésként.
A többiekkel nevet és beszélget, ő intézi a nyársakat. Imádja ezt a pörgést és azt, hogy ennyien kihasználják a lehetőséget és eljönnek.
Kíváncsian fordítja fejét az őt megszólító lány irányába. Szélesen elvigyorodik, majd újra a nyársakra fókuszál.
- Tudod, a pincében a betolakodókat is meg kell sütnünk valahogy - néz vissza rá. Továbbra is vidám, a szemei is mosolyognak és persze viccel. Mert ilyen.

Sárközi Alexandra Anna

- Csak az igazat mondom - vigyorog Kirill két nyársfordítás között. Most nem sok minden van, ami el tudná rontani a jókedvét. A legtöbben már rég tudják, hogy alapvetően a férfi nagyon jóindulatú és nem egy félelmetes bácsi, ennek ellenére szigorú és majdnem hibátlanul rellonos jellem. Hát ezért szereti a sárkányokat.
- Segíthetsz, ha gondolod. - Vállat von, majd egy pálcaintéssel felemeli a szomszédos grill tetejét, ami alatt a hamburgerhúsok sülnek. Nem is vette észre, mikor lépett le ezeknek a felügyelője, a lány talán még jókor is érkezett.
- Ettél már? Kóstold meg amiket én csináltam. Ilyen finomat még életedben nem ettél - kacsint rá önelégülten.
Egy pillanatra fejét a gyerekek irányába fordítja, vet egy pillantást fiára, meg a többi előkészítős neveltjére. Nem kíván ő ennél boldogabb életet.