A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=714286#post714286][b]Mikola Keve Áron - 2018.02.13. 18:37[/b][/url]

Mostanság annyi időt vagyok megint a volt iskolám környékén és a faluban, mint utoljára akkor, amikor még itt is tanultam. Az meg nem tegnap volt. Persze, most sem totál céltalanul jöttem, a délelőttöm nagyrészt Renéenél töltöttem és a két kiskrapekkel voltam, akik már egész nagyok. Megnőtt úgy a fejük meg minden alkatrészük. Sőt, Milán már megy! Rendesen, feláll és fut. Sétálni nem tud, minek az, igaza van, az én fiam! De ezen kívül egészen jól állnak szavakkal is, szóval egyre több időt érdemes rájuk szánni, legalábbis éppen így érzem. A gondolatra grimasz is csúszott az arcomra, ahogy megvakartam a tarkóm a fejemre húzható maszkot tartó kezemmel. Hagyjuk is inkább ezt a család dolgot, amúgy is elég labilis az életem, nem hiányzik, hogy az övükét is azzá tegyem, ha sűrűbben megyek, aztán megint nem. Kinek kell ez? Azt hiszem jobb, ha semmit nem erőltetek túl, abból csak a szar van.
Már pár napja egy kolis buliban belefutottam Dimitribe, még talán második félévben tanultam nála, de szerencsére nem a karót nyelt profjaink egyike, így mikor meséltem neki, hova is tartok a hétvégén - az alkohol! Mindig a pletyka! -, akkor valahogy arra jutottunk, hogy nem megyek, hanem jövünk. Szóval én itt voltam, valahol gondolom ő is, éppen körülnéztem, ahogy egy bódéban áruló nőre kacsintottam éppen. Szép darab volt a vörös hajával, úgy elbambultam, hogy észre se vettem, hova is visz a lábam. Csak akkor néztem fel, mikor valaki a lábamra lépett.
- Hééé... én is azon járok, csak a másik felén…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=714449#post714449][b]Mikola Keve Áron - 2018.02.16. 12:32[/b][/url]

Valószínűleg, ha éppen nem lett volna okom a faluban lenni, akkor is kikötök itt, ráadásul szerintem a kutyát nem érdekelte volna, hogy senki nem vagyok az eseményhez. Én meg úgysem számoltam volna be erről. Jöhettem volna görényként egy köpennyel a pórázra erősítve, és így belegondolva, kifejezetten díjnyertes ötletnek tűnik. Ezt elraktározom, jó lesz későbbre, biztos lesz még valakinek esküvője vagy temetése. Fő, hogy élném az alkalmat, mindennek is lehet örülni valahol. A téma érdekességének is be lehet tudni az ittlétem, de azért ne legyünk sztereotipikusak. Nem csak a szuperhősök hoztak. Van kaja is.
Az öltözékemmel azon a ponton éreztem meg, mennyire elégedett vagyok, mikor a harmadik Supermanbe futottam, és a negyedik Hulkba. Én még mindig csodálatos vagyok ellenben. Megnyugtató. Nehéz döntés volt, de a frissen beszerzett halálmedencés szerkómhoz még nem volt passzent az övem és a készletem, így pedig bizony nem indulnék vele útnak, maradt a hálószövés. Amihez éppen ki is szúrtam az MJ-em, amikor valaki szándékosan rám gyalogolt, mert én ugye figyeltem!
- Ezt se mondták mé… jé, Dimitri - vigyorodom el a felismerés közepette, nem is számít éppen miről akartam bárkit felvilágosítani. Elégedetten dörzsöltem meg az állam a lányról a profra pillantva. A szerelése minden volt, de leginkább egyedi, egy pillanatra meghökkenhettem volna, de azt hiszem ez is több volt, mint amire sokan hajlandóak egy farsang jegyében.
- Ők tudták az utat, most mondd meg - tártam el a karjaim, hogy aztán nevetve forduljak vissza egy pillanatra a bódé felé. - Csak a kínálatot… megiszunk valamit erre a nagy lábegymásratalálásra?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=716049#post716049][b]Mikola Keve Áron - 2018.03.10. 12:48[/b][/url]

A figyelmem nem az, ami híressé tett, és nem azért, mert teljesen hiányozna, inkább csak kifejezetten költözékeny. Akkor van meg, mikor éppen olyan hangulata van, engem meg aztán igazán nem hibáztathat senki, ha olyan elvonó elemek lépnek elő, mint a vörös csaj. Vagy a barna. Az is elég szép darab, de meglepően keveset időzött rajta a szemem. Valahogy nem volt az igazi, valami nem volt olyan rajta, amit kerestem.
- Ez a szuperképességük - bólintottam két nagyobbat, miközben le is néztem magunk közé meg is mozgatva a magamét. Megesik, a legjobbakkal is. Az mondjuk elég érdekes, hogy még meg se szültem a gondolatot fejben, de már meg is volt, akit keresni kellett volna. Univerzum, te csodás.
- Mertem remélni - vigyorodtam el, aztán el is indultam a prof mellett a kinézett hely irányába. Azt hiszem már jól jött volna bármi toroköblítésre, mert mióta a faluba jöttem sok dolog volt, de ilyesmire lehetőség nem. Eleve a hely se szórakozásra várt most már több, mint egy éve, viszont a mai nap méltó kivétel úgy érzem. Éltem az alkalommal, közben pedig a mellettem lévőre pillantottam igyekezve rájönni, mit is akart a jelmezzel elérni, de csak a visszafojtott vigyor jött, kérdés tőlem nem.
- Helló kislány - köszöntem be én is feltámaszkodva a bódé vevői pultrészére, aztán rá is hagytam a rendelést Dimitrire. Amíg a lányka összekapta magát én a vásárhoz vagy vurstlihoz hasonló egészet nézelődtem. - Hogy a fenébe tettek oda egy kastélyt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=717060#post717060][b]Mikola Keve Áron - 2018.03.18. 03:43[/b][/url]

Volt pár érdekes, kisiskolás tekintet, de én csak jót vigyorogtam rajtuk, aztán elégedetten vakartam meg az állam, miközben Dimitrire pillantottam, mutassa az utunk merre tartson. Bár elég nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a legközelebbi szomjoltó pont jó lesz. Minden célra is, hiszen ez a hely amúgy sem olyan nagy, hogy ne legyen tőle öt lépésre más izgalom is. Bár egyelőre az egyetlen, amire vágytam, az a kiszáradás leküzdése volt. Hőst szomjaztatnak itt, kérem!
A figyelmem valahogy az elsős, viháncoló kislányoknál jobban lekötötte a megmentőnk, így nem annyira sikerült mindent elsőre felmérni, de ki hibáztatna? Dimitri nem tette, meg normális embert miért is zavarna? Sosem értettem ezen prűdségi szinteket. Közben a kastélyt is sikerült perifériából betáplálni, majd a lányt hagyva dolgozni a bódénak dőlve figyeltem a várat.
- Hát de akkor is - még mindig vannak nekem hihetetlen dolgok. Bár - grimaszoltam is a gondolatom közben - errefelé annyi mindent tudó van, lehet valakinek ez a képessége. Bárhova rak egy kastélyt, akkorát, amekkorát csak akar. A gondolatra csak felvontam a szemöldököm, majd már az italaink érkeztek, amit széles vigyorral nyugtáztam, majd Dimitri felé emeltem azt.
- Levele - teszem hozzá gyorsan, de kivárom, és éppen érkezik is a megszólalása mire felnevettem, csak aztán ittam bele. - Különben nem értem felénk miért nem szerveznek semmit. El kell jönni az isten háta mögé kettővel… ezért?