37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→A falu határa
Kis tavacska - Vadász Csenger Richárd hozzászólásai (24 darab)
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. október 11. 18:39 | Link
Milán

Ma is korábban keltem, mint terveztem volna. Mostanában valahogy így megy ez. Talán egyre korábban térek nyugovóra ittlétem alatt, vagy esetleg testem kezd nem egy részeg, hanem egy normális lény ritmusára kattogni?
Mindenesetre ma több mint két órával megelőztem az alkonyt, így jutott időm körbenézni a tó mélyén is. Általában elvarázsolnak a tavak mélyén alvó világok, a hínárerdők és moszatrétek csillogó zöldjei, a sokszínű halpopuláció no meg a víz alatt élő csigák házainak színes játéka. Csakhogy ez a tó nem bővelkedett igazán ilyesfajta dolgokban. Mintha haldokolna az egész. Az alj sötét és keserű, az élővilága ritka és egyhangú.
Ahogy éreztem a fentről jövő sötétség rám zuhanó súlyát, úgy döntöttem inkább a víz tetején várom meg a sötétedést mintsem idelenn. Tudom, ez az opció veszélyekkel teli, hisz így bárki megláthat akinek csak egy kicsit is érdeke a tavat bambulni, de ha itt maradnék az unalom ölne meg.
Hamarost a felszínen bukkan elő fejem és körbenézek óvatosan, végigmérem ki van a tópart környékén. A legkedvezőbb az volna, ha senki sem lenne odafenn. Akkor feltűnés nélkül csinálhatnám azt, amit akarok, csakhogy mint általában a szerencse most sem az én oldalamon áll; egy kölyök ül a parton, belemerülve az ölében tartott könyv írott betűibe.
Talán még fél óra és rázuhan az éj, akkor pedig kénytelen lesz abbahagyni az olvasást, és tovaállni. Vagy olyan elszánt lenne, hogy az este csillagainak lámpásai alatt akarna tovább olvasgatni? Nem azt nem hinném, az emberek egyszerűen nem ilyenek.
És valóban amint a naplemente beköszönt a fiú pakolni kezd, én pedig közelebb úszom  a parthoz, hogy minél előbb ki tudjak ugrani a vízből, amint biztonságos a terep.
A kölyök feláll, én pedig már majdnem a sekély vízben vagyok, egyre nehezebb lent tartani fejem, a víz kezd kidobni magából.
Csakhogy az ifjúnak nem áll szándékában elmenni. Helyette közelebb jött hozzám és a tóhoz, zokniát kezdi lehámozni lábairól. Hirtelen közelgő mozdulata megrémiszt és irányt váltva a nádasba vetem magam, elfeledkezve arról, hogy annak valószínűleg hangja is lesz, amint testem hozzáér a zizegő növényekhez.
Ha fiú nem süket, könnyen meghallhatta az elsőre jó ötletnek tartott cselem hangjait.
Elhúzom számat és felpillantok az égre, lassan beesteledik és emberi alakom feltör a felszínre. Vagy leveszem a gyűrűt és tovább tartom a sellő alakom, vagy tovább viselem és valahogy kénytelen leszek kimagyarázni a fiúnak mit is keres egy Ádámöltönybe öltözött férfiú a tóban....
Szál megtekintése
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. október 15. 20:21 | Link
Milán

A csillagok kezdenek megjelenni, fehérre pettyezve a sötét eget. Lassan itt az idő, sietettet az est.
Hallom ahogy a nádas szélén meghajolnak a növények sikítva, utat engedve a fiúnak. Kíváncsi természetű lehet, vagy csak nem nézett elég horrorfilmet ahhoz, hogy fejében rémképek jelenjenek meg egy idegen zajforrást észlelve. Próbálom beljebb verekedni magam, csupasz hátamat felhasítja a növényzet, a víz lassan iszapos salakká változik...kezdem úgy érezni magam, mint egy sarokba szorított nyomorult. És utáltam ezt az érzést.
És mindezt még az is tetézi, hogy lassan el kell döntenem mit is tegyek. Ha engedem megláttatni sellő énem valakinek, akkor lehet másnapra az egész falu tudni fogja, hogy mi él közöttük. Nem akarom, hogy ez alapján béklyózzanak meg. De természetesen az is benne van a pakliban, hogy csak nem törődnének velem. Lehet gyakori vendég náluk a vándorló sellő, mint valami szél, mely félévente látogatja az embert, belekap néha a hajába éppen csak megrángatva azt, majd úgy eltűnik, mintha soha csak ott sem lett volna, míg egy nap ismét vissza nem tér. Magam is így tervezem. Eltűnni, majd ismét visszajönni, ha máshová megint nem mehetek.
A sápadt hold kontúrt rajzol az alak körvonalai mögé, látom egész testét, lehet már ő is észrevett engem. Nem tudom ennyiben tér el egy sellő és egy varázsló látása, de bizonyost annyival nem sokban, hogy megvakítsa a fiút az este.
Lassan kihúzom magam és farkasszemet nézek az árnnyal. Talán épp itt az idő, hogy megtudja valaki a titkot, hogy sellő él a tóban.
Csakhogy ebben a pillanatban a gyűrűm felragyog, az egész nádast elborítja a vakító fény. Érzem, ahogy leolvad rólam a pikkely és hártya, a bőröm kifakul és megvékonyodik, arcom megnyúlik, orrom előreugrik, szemem összemegy és színt vált. Csupán alig pár másodperc és a fénykavalkádnak már vége is, ismét átváltja helyét a sötétség.
Csupasz hátam megcsapja a hideg levegő, hajamon átszáguld a szél. Ajkaim közül cifra káromkodások egyvelege kap szárnyra ahogy dühödt tekintettel az ékszert szidom. Sosem volt képes jól időzíteni, de ennyire borzalmasan még egyszer se sikerült neki.
Az alakra meredek, figyelem az arcát, mennyit láthatott. Próbálok olvasni, de a sötétség nem sokban nyújt segítő kezet. Végül csak hallgatok és oldalra billentett fejjel várom a reakcióját.
Szál megtekintése
Szent Ricsi
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. november 5. 20:05 | Link
Milán


  Mikor végre elhatároznám magam egy álláspont mellett, ez a vacak engem meghazudtolva és kinevetve pont az ellenkezőjét cselekszi a dolgoknak.
Úgy véltem, hogy tovább nincs hová futnom, úsznom, vagy kúsznom. Szembe kellett néznem a kíváncsiskodó idegennel, azonban ezt nem emberi testben akartam megtenni. Csakhogy a tárgy megint helyettem döntött, az a nyomorult ékszer ismét úgy gondolta megcsillogtatja ékes humorérzékét.
Hatalmas villanás, és érzem ahogy testem minden porcikája átalakul. Megnyúlik vagy éppen eltörpül, eltűnik vagy megjelenik. A szokásos bizsergés és enyhe fájdalom járja át egész testem. Majd néhány másodperc, és az egésznek nyoma sem marad. A fény elhalványul, én magam pedig olyan vagyok, mint bármelyik átlagos ember.
Úgy tűnik a fiú közelebb volt hozzám, mint elsőre gondoltam, és mostanra ott áll majdhogynem velem szemben, közöttünk csupán néhány nádszál nyújtózkodik, alig takarva valamit. Biztos vagyok benne, hogy az előző jelenetet végignézte. Ám arca semleges marad, meglepő. Le mertem volna fogadni, hogy ha mást nem, legalább hátrahőköl és hátrazuhan, beleülve a sáros vízbe.
Hosszú percek telnek el, mire a fiú megszólal, szemöldököm pedig a megállapításától azonnal a magasba szökik. Talán reagáltam is volna rá, más keretek között, azonban most leginkább máson jár a fejem. Gondolataim gyorsan cikáznak, és próbálnak összerakni valami értelmes magyarázatot. Csakhogy az ilyesmire nincsen olyan értelmes magyarázat, ami le nem leplezne teljesen.
Azután a fiú kapcsol, minden teljesen mindeggyé válik.
- Pszt...az ilyen semmiségeket nem kell nagydobra verni - nyögök fel, kicsit előre dőlve, azután kapcsolok, és lángoló fejjel csúszok vissza a sáros vízbe. Érzem ahogy hasam körül jégkarikaként táncolnak a hullámok, a hold csekély fénye sajnos nem ad meleget ennek a földnek.
- sőt, a legjobb az lenne, ha el is felejtenéd amit láttál - vakarom meg fejem, gyenge próbálkozás, de hátha beválik. - Sötét van, csalhat a szemed...
Szál megtekintése
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. november 27. 22:52 | Link
Milán


Kicsit megnyugtatott a kijelentésével, bár fejben emlékeztetem magam, hogy a szavak csupán szavak. Valami légből kapott, test nélküli dolgok, melyeknek élettartama alig ha pár másodpercet ölel magába, ha pedig eltűnnek, nem marad utánuk semmi. Se bizonyíték, se morzsa, se jel, csak az emlékük. Valamiért mégis úgy éreztem, hogy bízhatok benne. Nem tudtam megmagyarázni egészen pontosan miért is hittem neki, de biztos voltam benne, hogy betartja azt, amit itt ígért.
Halvány mosoly ült ki arcomra, amolyan barátságos fajta, és beletúrtam cseppektől elnehezült hajamba.
- Azt hiszem, mondhatjuk lakásnak is, bár csak átmeneti a dolog. Egy ismerősömet jöttem meglátogatni, de itt ragadtam...csekély időre -  úgy beszéltem róla, mintha ez lett volna a legegyszerűbb dolog a világon. Egy látogatás, csupán egy ártatlan látogatás. De mégis miért mondtam volna el kereken az egész történetemet, nem tehetett volna semmit, hogy segítsen. Különben is, a hallgatásáért csúnya viszonzás lett volna a részemről egy maréknyi is bajomból, melyet vállára helyeztem volna.
Szememmel követtem a fiú mozdulatait, ahogy a part felé hátrált, nem volt nehéz dolga, egészen sokáig bekergetett a nádasba, mikor talajt érintette talpa, utána is könnyűszerrel képes voltam mozdulatok nélkül látni félhomályból kirajzolódó alakját.
Lassan bólintottam.
- Az egyik nagyobb fa gyökerei között van elrejtve egy táska. Abban vannak a legfontosabb dolgaim. Ha idehoznád...azt megköszönném - a legfontosabb dolog szó mindenkinek mást jelentett, valószínű meglepődne a fiú, ha felmérné a zsák tartalmát. Hisz habár valóban helyet foglalt benne némi ruhanemű, leginkább olyan dolgokkal volt telepakolva, melyek elengedhetetlenek voltak néhány káros szenvedélyem űzéséhez. Bár a készleteim is szép lassan fogytak, ahogy csak tudtam, próbáltam minél jobban kinyújtani a határidőt, de  a mugli dolgok már csak ilyenek, náluk semmi sem tart örökké. Sőt ha jobban belegondolok, sehol sem tartanak a dolgok igazán a végtelenség pillanatáig.
Eközben ujjaim már megtalálták az említett növényt,és iránymutató gyanánt mutogattak afelé, hogy a fiú könnyebben találja meg az egy táskányi cuccomat, így is elég nehéz lesz számára kiügyeskedni a makacs gyökerek közül.
Szál megtekintése
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2016. szeptember 24. 23:53 | Link
Szarvaspacis néni


A víz selymesen ölelte át testem, ahogy felszínén ringatózva vártam az időt, amikor ismét a partra keveredhettem. Halkan dúdoltam, ujjaimmal apró köröket rajzoltam a gyenge habok közepébe. Lassan kezdett lefelé siklani az égről a nap, az első sötétedő árnyékok már a közeli fák törzseit rágcsálták és egyre közelebb merészkedtek a tóhoz.
Percenként fel-felpillantottam, ellenőriztem az eget, a tó kellemes volt, a fenékaljon számtalan szép kövecskével, kagylókkal és miegymással, de mit ért akkor az a sok csinos ketyere és mütyür, ha egyszer senkivel nem tudtam megosztani.  Ha az ember egyedül volt, akkor még a legszebb palota is csak kalitkafogakkal rendelkező szörnyetegnek tűnt.
Nagyot sóhajtottam és talán valami rövid monológot is intéztem volna az estnek, ha nem kúsztak volna füleimbe avar és gazbokrok csörgésének zajai. Túl állandóak és egyenletesek voltak ahhoz, hogy a szél játékai legyenek és minden pillanattal egyre hangosabbá váltak, egyre közelebbről csendültek fel. Riadtan buktam le, csupán szemeim maradtak odafenn, hogy továbbra is szemmel tartsák a hang forrását. Erre nemigen jártak emberek, de kivételek mindig akadtak sajnálatos módon.
Közelebb úsztam a parthoz, hogy néhány vízinövény mögül jobban körbe tudjak nézni. Gyanakodva fésültem át a sötétedő tájat, összefont szemöldökkel és összeszűkült tekintettel.
Azonban amilyen felfedezésre bukkantam, attól néhány másodpercig köpni-nyelni nem tudtam. Egy csikó volt nem messze a peremtől, amelynek a homlokából - esküszöm az égre - egy szarv ágaskodott a magasba.
No gondoltam szép két lény talált egymásra, és a dolgot nem is hagytam ennyiben, kiúsztam a káka mögül és amennyire csak tudtam a partra evickéltem, fél testemmel kiemelkedve a vízből.
- Hé paci... - suttogtam, egyik kezem felé nyújtva, hátha magamhoz csalogathatom egy röpke időre.
Szál megtekintése
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2016. október 8. 18:24 | Link
Szarvaspacis néni


A furcsa lény lassan közeledett felém, nem úgy tűnt, mintha megijesztettem volna, pedig le mertem fogadni, hogy nem mindennap találkozik félig a tóból kikandikáló sellőficsúrokkal.
Mikor odaért kinyújtottam felé egyik kezem, úgy érezve magam, mint valami oroszlánszelídítő. A szarvaspaci orra súrolta tenyerem, amire önkéntelen is elnevettem magam. Még körülbelül olyan öt percem maradhatott, mielőtt kimásznék a tóból és ellopnám Lottinak. Tuti ő sem látott még ilyen izét, pedig a háza jelképe ez a fenevad.
Már a buksiját simogattam, teljesen önfeledten, mikor meghallottam egy - immár teljes bizonysággal - embertől származó hangot. Meglepetten pillantottam fel a lányra, majd vörös képpel visszacsúsztam a vízbe egészen addig, amíg csak a két szemem és orrom látszódott már csak ki. Kezeim is visszahúztam, remélve, hogy az ujjak közötti hártya nem szúrt szemet az ismeretlennek.
Négy nyomorult perccel kellett volna később érkeznie és akkor semmi gondot nem okozott volna az incidens. Négy, apró percecskével. Dühös voltam magamra, amiért ennyire felelőtlenül nekiálltam szarlovakat simogatni és rá is, amiért nekiállt vadidegenekhez beszélni a szarvlova miatt.
-sz-sz-szebbet... M-milyen rossz lo-lovacska lehet-lehetett... - hebegve-habogva, makogva, nyögve- nyelve, értelmetlenül válaszoltam. Mégis ilyenkor mint tudna mondani egy sellő egy emberlánynak?
Szál megtekintése
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2016. november 9. 16:45 | Link
Szarvaspacis néni


Amikor megláttam a tóparton a kis patás jószágot bele sem gondoltam, hogy nemsokára egy nem épp hasonló kaliberű " anyuka " is fog járni a pakkhoz, aki a csikót keresi. Persze, számíthattam volna erre, logikus lépés lett volna, de mint általában a logikát én híresen messziről elkerültem.
Zavaromat tehát a hirtelen jött, nem várt vendég csinosan elő is csalogatta, pedig régóta nem vörösödtem el hölgyek társaságától, pedig volt egy-kettőhöz szerencsém.
- Nem...vagyis de...vagyis... - elcsendesedtem, kezdtem úgy érzeni magam, mint egy ötéves kölyök, akit egy felnőtt valami csínytevésen kapott, tudtam, ohh...pontosan tisztában voltam azzal, hogy a lány fajtái tudnak a létezésünkről és hogy, valamilyen szinten el is fogadják ezt a tényt, de mégis olyan piszok nehéz volt idegenek előtt felfedni, hogy nem vagyok olyan mint a többiek, hiszen az emberek egymást anyagi hátterük, ruháik, vallásaik, elveik sőt, bőrszínük alapján is könnyedén elítélik, én meg sellőfarokkal és pikkelyes pofával lettem megáldva.
- Nem, nem zavarsz... - kicsit kijjebb emelkedtem a vízből, meglátott, most már teljesen mindegy, hogy mennyi lépést hátrálok, amúgy is leomlott mögöttem a híd.
- Csak nem szoktam még meg, hogy ebben az alakomban is lássanak az emberek - ismerem be, zavartan mosolyogva, mintha egy szép vonal az arcon mindent megoldhatna, bár ami azt illeti, ha valóban mesébe illő az a vonalka elég sok mindent meg tud oldani.
Szál megtekintése
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2016. november 29. 00:06 | Link
Szarvaspacis néni


- Mhm - szélesedett el vigyorom. Végre a saját terepemen voltam, nem engem sokkoltak, hanem én pofáztam meghökkentő, szemöldököket rángató dolgokról. Éppen ideje volt. Fejemmel feltekintettem az égre, a nap már csak épp'hogy látszódott odafenn, javarészt csak a peremen úszkált a fenekéből egy kevés, narancssárga felhőkoloncokkal karöltve. Egészen biztos voltam abban, hogy fél percnél tovább még a legszívósabb fénynyaláb sem fogja kibírni.
- Mit szólnál hozzá ha megmutatnám? - fordultam ismét a lány felé, s kihasználva, hogy éppen én ülök a nyeregben a meglepetéseimmel felhúztam magam a tópart szélére és felszabadítva kezem a fára mutattam. Már nem izgatott annyira a tény, hogy szinte minden porcikámat felfedtem a lány előtt, éreztem magamon tekintetét és bár tényleg próbálta leplezni a lapos pillantásait, veszett fejsze nyele volt az ügy.
- Ha benyúlsz az odúba, találni fogsz egy fekete hátizsákot, ha megkérnélek ide tudnád hozni? Persze nélküle is megmutathatom, mit értettem másik alak alatt, de tudod félreérhető lenne a helyzet...van rá kb...25 másodperced...24... - kezdtem iszonyatosan élvezni a helyzetet és ez arcomon is rettentően meglátszott.
Az átváltozást amúgy sem kerülhettem el és ha a lány nem vak akár a víz alá bújok, akár a felszínen maradok, a szikrázó fény így is úgy is egyértelműsíteni fogja benne, hogy valami történt.
- Gondot? Kezes bárány volt, el sem hiszem, hogy valaha is tett valami rosszat a kishölgy - nevettem el magam ujjaim végighúzva a csikó buksiján. Ha volt neki buksija. Fogalmam sem volt az élőlények anatómiájáról és arról, hogy mi milyen nevet viselt, elvégre nem voltam és se biológus se gyógyító, de még csak király sem, akinek mindenhez kellett értenie.
Szál megtekintése
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2016. december 3. 21:46 | Link
Szarvaspacis néni

Úgy láttam mint az idő, mint a szituáció nem hagyott más lehetőséget az átváltozáson kívül, így végül nem is ellenkeztem a sorssal, hanem helyette kiélveztem, amennyire csak lehetett.
A lány reakcióján felnevettem, én is biztosra vettem, hogy le fog esni az álla, de minimum egy meglepett és elkerekedett tekintettel fogja jutalmazni, ha meglátja azt, ami a közeljövőben be fog következni. A nagyon közeli jövőben.
Hamar el is küldtem a cuccaimért, s hogy siettessem el is kezdtem visszaszámolni, bár azért kicsit túlzásba estem az időt illetően. De mégiscsak nyomatékosítanom kellett, hogy nem szabad félvárról venni a dolgot, mert ha kicsúszunk akkor már én is el tudok menni magam érte, de addig olyan öltönyben fogok parádézni, amit a természet szabott rám.
- Igen, igen, nagyon profi vagy - bólogattam nagy elégedettséggel magamhoz vonva a zsákot. Általában kevés holmit hordtam benne, mivel amúgy is a közelben volt a pub, így nem is volt csoda, hogy sem nagykabát, sem más, téli vagy késő őszi ruházat nem lapult a gyomrában, csupán egy farmer egy fekete ing és egy bakancs, zoknival.
- Lehet csak nem tetszett a szomszéd frizurája, tudod a hölgyek néha kényesek a másik megjelenésére - tréfálkoztam, miközben újra a napra tekintettem. Néhány másodpercem volt, már alig látszódott a pereme, szinte teljesen magába falta az alkony.
- Kérlek fordulj el és akármit is látsz a szemed sarkából ne fordulj vissza, amíg nem szólok rendben? - kértem meg rá, a vigyorgó kölyökből majdhogynem egy szempillantás alatt teljesen megkomolyodva. Felőlem aztán végignézhette volna az egész műsört, nem voltam különösebben szégyenlős az emberi testemben, de gondolom ő ezzel másként lett volna, így az ő érdekében kértem, amit kértem.
Amikor megtette, már kezdtem lassan világítani, talán még a végén ő is észlelte, ahogy bőröm egyre világosabb lett. Lehunytam szemeim és hagytam, hogy az az ismerős bizsergés átjárja testem és belevackolja magát minden porcikámba. A fény egyre terebélyesedett, s vakítóvá nőtte ki magát mielőtt nyom nélkül kihunyt volna, bőrömbe pedig hirtelen belemart a hideg szél. Az emberek gyengék és mégis erősebbek nálam. Ezt a tényt mindig is nehéz volt megértenem, pláne megemésztenem. Fogaimat csikorgatva másztam ki a tóból és téptem fel a táska cipzáros részét, hogy azt a kevés anyagot ami egy keveset felmelegített magamra tudjam rángatni.
- Oké, megfordulhatsz - adtam meg az engedélyt az ingem gombjaival bajlódva.
- Meglepetés! - vigyorogtam el, mikor az utolsó apró gombocska is átcsusszant a résen. Hamar beletúrtam vizes hajamba, hátrasimítva azt, hogy mégse lógjon annyira a szemembe majd kíváncsi és érdeklődő tekintettel a lány felé fordítottam pilláim.
Szál megtekintése
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2017. február 6. 19:49 | Link
Szarvaspacis néni

Az életmentő mágia megtörtént és hatalmas uszony helyett rögvest több végtag is előkerült, meg rám némi ruha, mely ugyan teljes mértékben nem óvott meg a hidegtől, de vajmi keveset azért csak segített a jeges szél kizárásában, még ha nem is eleget ahhoz, hogy akaratlanul is, de ne vacogjanak fogaim, vagy álljanak ég felé, újonnan kinőtt, szőke szőrszálaim.
- Mintha meglepődtél volna a varázslat láttán, pedig azt hittem itt mindenki ilyen szenvedélyekkel él - A lehető legártatlanabb pofimat vetettem be, társként pimasz hangsúllyal előadott mondatom mellé, hogy még erősebb hangvételt nyerjen a játékos csipkelődésem. Szerettem ilyesmivel dobálózni a mágiával rendelkező személyek felé. Úgy éreztem ilyenkor magam, mint egy bűvész, aki más bűvészeket nyűgöz le egy egyszerű itt a piros, hol a piros játékkal. Csak ez amolyan itt a farok, hol a farok játék volt.
- Vadász Richárd - fogtam meg kezét és ráztam meg kedélyesen. - Aki többnyire nem a jéghideg vízben lubickol ám. Sőt, kifejezetten kevesen tudnak erről az aprócska titkomról. Őrizd meg jól - kacsintottam rá, bár az sem izgatott volna, ha világgá kürtöli. Lassan én magam is ezt teszem, mostanában a figyelmetlenségemnek hála. Meg abban is biztos lennék, hogy sok minden nem változna, de néhányan tuti megbámulnának, mint valami cirkuszi teremtményt. És, hogy ezt honnan tudom? Mert az ő helyükben én is ezt tenném.
Szál megtekintése
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2017. május 16. 14:19 | Link
Lexa


Igyekeztem mindent úgy csinálni, ahogy eddig is. Feljártam a pubba, néhanap beálltam a pult mögé, máskor elvegyültem a vendégek között. De az önfeledt jókedvemet akárhol kerestem, nem találtam meg. Akármit tettem, akárhová mentem, mindig ott lebegett fejem felett, baljós felhő gyanánt a rettegés, hogy mikor lepleznek le. ajkamon már hetek óta nem volt felszabadult somolygás, csupán pillanatnyi öröm, vagy illedelmes mosoly.
Előbb végeztem a pub bezárásával mint terveztem volna, nem akartam a megszokott napirendem szerint élni, mert féltem, hogy akkor kiszámítható célpont leszek. Majd valamit csinálok addig, míg fel nem jön a nap, vagy maximum leveszem a gyűrűm arra a röpke időre.
Gondosan, belülről bezártam a pub ajtaját, több zárral is és a saját szobám felőli kijáraton hagytam el a teleket, azonban nem jutottam sokáig egymagam.
Meglepődtem, mikor Lex ott várt rám az épület előtt. Azért nem mindenki gyűlölt, voltak akik támogattak és mellém álltak. És ez a lány volt az egyik, az elsők között.
Elmosolyodtam, őszinte, lány mosollyal és felé intettem üdvözlésképpen.
- Miért nem jöttél be? Régóta vársz? - kérdeztem, mikor mellé értem. Féltem, hogy a támogatóim is, az " Aki nincs velünk az ellenünk van. " elv alapján célpontokká válhatnak miattam, ezek a bolondok ki tudja mire képesek, csak azért, mert valaki nem olyan, mint a többi. Bőrszín, származás és most egy egész fajta. Az emberiség sohasem volt hírhedt kegyességéről.
A felajánlásra bólintottam, ráértem, volt még nagyjából egy és fél órám, tehát nyugodt szívvel indultam meg arra, amerre a lány is ment.
Szomorú mosolyra húztam ajkaim amíg hallgattam Lexet. Kedves volt tőle, hogy ennyire foglalkozott velem, pedig ha tudná, talán ő is elpártolna tőlem. A holdfényes pofira néztem, elidőztem rajta egy keveset, nem, nem hittem, hogy megrendítené ez a tény abban, hogy kiálljon mellettem.
- Gondoltad volna, hogy egy ilyen parányi településen, ahol ennyi országból és ennyi bőrszínnel megáldott ember él, ennyire durván meg tud nyilvánulni a rasszizmus? - szomorú volt a hangom és hozzá tekintetem is, ahogy saját cipőmet vizslattam végig, egész beszédem alatt.
- Nem tudom egy ember írja-e ezeket vagy több. És ha az egész falu ellenem van?
Szál megtekintése
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2017. május 21. 11:34 | Link
Lexa


Selejt. Rápillantottam a lányra, majd kifújtam a levegőt. Talán igaza volt, talány tényleg az voltam, akármennyire is próbálkoztam és fogok, sohasem leszek ugyan olyan mint a többiek. Mint az igazi, két lábon járó emberek. Csak egy alak, akinek van egy varázsgyűrűje.
- Elűzni, jobb esetben. - nyögtem ki, ami nekem eszembe jutott először. - De én nem akarok elmenni. - riadtan fürkésztem a lány arcát. Végre felépítettem valamit, egymagam vezettem egy pubot, volt munkám és ott volt Lotti, akit annyira szerettem. Család és munka, mint minden normális embernek, nem akartam mindezt ellökni magamtól, ha menekülésre kerülne a sor. No meg voltak, akikkel össze is barátkoztam, akik hiányoznának, ha el kéne mennem. Egyszerűen túl szép világot teremtettem magam köré ahhoz, hogy le tudjak mondani róla.
- Ha tudnának erről, a titok is kiderülne, lehet akkor már senki sem állna mellettem. Tudod én nem jókedvemből jöttem ide...igazából menekültem valami elől... - még nem tudtam elmondani neki egészen a dolgot. Ki vagyok, miért vagyok itt és mit akarok. Ő látatlanba segített, de attól még, hogy egy meg tudta tenni, mások talán nem lesznek képesek rá.  Álltam a szemkontaktust és minden érzelmemet hagytam, hogy a szememen át a külvilágba áradjon. Pedig volt ott sok minden: riadalom, szomorúság, enyhe pánik, aggodalom, letörtség... a negatív érzelmek ötven árnyalata.
- Nyomozni akarsz? Abban te is megsérülhetsz - figyelmeztettem, nem rosszándékból, inkább aggodalomból. Nem is beszélve arról, hogy akkor rá kell majd jönnie a titokra, ami miatt az egész volt. Nem akartam, hogy másoktól tudja meg. Megragadtam a kezét és megállítottam a sétában. Körbenéztem, az erdő csendes volt, még a madarak sem voltak ébren, életnek nyoma nem volt a környéken és a pub magas falait is elnyelni látszott a sötétszürke lombkorona.
- Mondanom kell valamit. - hát itt volt az idő. Hiszen már többek is tudják, nem ő lesz az első és nem is az utolsó, mégis izgultam kicsit.
Szál megtekintése
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2021. december 29. 23:02 | Link
Adél
Szilveszter éjszakája



Szilveszter napja. Az év utolsó percei és órái, amelyet a karácsonytól dagadtra hízott varázslók ivászattal fognak eltölteni. Ez a tradíció volt mind közül a férfi kedvence. Egy éjszaka, amikor kötelező mulatni. A sárgaföldig leivás és részeg kornyikálás végre megengedetté lesz, senki sem fogja kinézni őt. A szánakozó, sajnáló tekintetekből izgatott, táncoló testek lesznek, kacagások, öröm, tánc. Talán akkor végre ő is érezhet valamit az ürességen kívül.
Reményekkel telve ült be a kocsmába. Mindenhol népek, kezdett jó lenni a hangulat, igaz közel sem jártak az újévi szokásos forgalomhoz. Még korán volt. A diákok otthon alapoztak éppen, a törzsvendégek sem voltak egészen részegek. Richárd agya sem volt ködtől nyúló békanyál. Egy sör, annak is az alját szopogatta. Mindenki körülötte nevetett. Favicceket hallott háta mögül, a mellette egy túl szőrös férfi valami tréfás munkahelyi történetet mesélt a pult mellett ácsorgó társaságnak.
Annyi ember, a férfi szája mégsem görbült mosolyra. Először nem értette. Ital volt a kezében, mégsem volt olyan, mint bármelyik másik éjjel. Aztán lassan rádöbbent, hogy magányos. Nincs senki, akihez forduljon. Hiába ült az egésznek a közepén, ugyanúgy ki volt rekesztve, mintha otthon heverne a kanapén. Ajkába harapott. Nem tetszett neki a ráeszmélés. Többet kellett volna innia, gyorsabban részegedni, talán úgy képes lett volna, de késő, a felismerés éles lándzsával döfte le az egész éjszakáját. Sőt, bele is rúgott. Felállt, nem volt maradása. Kinn a hűvösben teljesen tisztán pillantott az épület oldalán cigarettázó alakokra. Ez az első, hogy ilyen tisztán távozott egy kocsmából. Legalábbis idén biztosan. Ez a felismerés gunyoros félmosolyt kényszerített ki belőle. Felhúzta orrát, hazamenni nem fog. Elbattyogott a legközelebbi abc-ig, kivárta azt a nyolc méter hosszú sort, aztán egy Bourbonnel távozott a tó irányába.
Ez a hely volt kvázi a második otthona, ugyan akkortájt elsőről nem lehetett beszélni. A hangok idáig alig nyúltak el, minden csendes volt és sötét. A fákon nemvolt mi susogjon, hiába táncolt a szél a mezítelen ágakat rázva. A víz tükre enyhén ingott, a hold fényétől az egész felszín kapott egy földöntúli aurát. Mintha izzana a víz hidegen. Letelepedett közel a  parthoz. A kedve ugyan jobb nem lett, a nyugalom mégis kicsit megnyugtatta. Legalább elmélkedhet, míg a fejét súlyosra nem issza, s aztán majd a csillagokat fogja nézni mert felállni képtelen lesz. Ez volt a terv. Addig, míg fejét a stég felé nem fordította. Látta az alakot. Összevonta szemöldökét, sokat mégsem tulajdonított a dolognak. Talán légyott. Ilyen hidegbe úgyse lehet dugni, szóval úgyis hamar elhúznak majd. Azért figyelte. Nem volt jobb dolga. Furcsának találta a kabátot, nem értette az élre hajtogatást, fel nem tudta fogni a pálcát minek tette olyan gondosan oda ahova, amikor azt a boszorkányok maguknál tartják. Amikor a stég szélére állt akkor kezdett körvonalazódni benne a gondolat, a csobbanás volt viszont az a pont amikor felpattant. Gondolkodás nélkül kezdett futni befelé, út közbe ledobta a bőrdzsekit. Ember a tóban. Ilyen hidegben. Nem hülye annyira, hogy ne tudja összerakni a képet, mennyire nem kéne ott lennie. A stégig rohant onnan ugrott fejest a jéghideg vízbe. A kapálózás abbamaradt, muszáj volt mélyebbre merülnie, hogy el tudja kapni a lány csuklóját. Annál fogva rántotta magához, hogy fogást tudjon találni rajta. A stég melletti első kákától megtisztított részig rángatta ott aztán ki tudta húzni a vízből.
- Nyisd ki a szemed kérlek- hajolt fölé motyogva, amikor már a száraz parton hevert Adél.
Szál megtekintése
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2021. december 30. 01:01 | Link
Adél
Szilveszter éjszakája



Richárd aggódva figyelte a nőt. Kis hatásszünet a test oldalára fordult és köhögő, köpködő hangok törtek ki belőle. A férfi megkönnyebbülten fújta ki a tüdejét feszítő levegőt, amit egy ideje akaratán kívül benn tartott. Hátradőlt, sarkára ülve. Élt. Ebben teljesen biztos volt, egészen odáig, amíg eszébe nem ötlött egy dokumentumfilm, amit még tíz éve egy másnapos reggelen látott két hányás között. Egy csirke volt, aki felállt és össze-vissza rohangált, habár a fejét már lemetszették. Ettől rémülten tekintett le a nőre. Amikor amaz megemelte fejét, hogy körbenézzen Ricsi rémülten húzódott hátra. Nem akart körbe-körbe rohangáló halott boszorkányokat látni. A kérdés az, amitől gyanút fog, hogy a nő netalántán él.
- Igen! - vágja rá lelkesen. Sikerült, megúszta, aztán a következő kérdésre zavartan húzta el a száját - oh akkor azt hiszem nem - zavartan túr bele hajába. Most rosszat tett? De nem, tudta, hogy valahol meg kellett mentenie akármit akart a másik. Ez a halál dolog idefenn sem olyan választható más meg elfogadja dolog.
A remegést kicsit késve vette észre, de mikor konstatálta már talpon is volt
- Fázol igaz? Várj, hozom a kabátod, maradj itt jó? - próbált mutogatni is, hogy maradjon maradjon aztán elrohant a stéghez, hogy felszedje a motyókat. A szépen hajtott kabátot felkapta ahol érte, a pálcát mellé markolta, másik kezével visszafelé meg a maga dzsekiét vette fel. Az, hogy lényegében egy szál hosszú ujjúba volt fel sem tűnt, annyira próbált mindent megtenni a másikért, hogy ilyen poton dolgok nem jutottak el tudatáig. Amikor visszaért nagy vehemensséggel ült le újra és nyomta a lány kezébe a pálcát akkor is ha az még mindig  a földön feküdt.
- Csinálj olyan izét - próbálta magyarázni. Közben a kabátot is meg a dzsekit is a lányra terítette - tudod olyan csillámokat, hogy megszáradj - ezerszer látta már, hogyan csinálják, úgyhogy tudta, hogy létezik, ezért próbálta olyan nagyon erre buzdítani Adélt.
Szál megtekintése
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2021. december 30. 23:31 | Link
Adél
Szilveszter éjszakája


Mindent is odacipelt, amit oda kell cipelnie, kivéve a whiskyt. Igaz eszébe volt,- ilyesmiről Richárd soha nem feledkezne meg- furcsa mód, ritkán az életben, most másodlagos helyre sorolta be. Majd felveszi később. Talán meg is kínálja vele a lánykát, ha az legalább azt hazudja, hogy tizennyolc felett van.
Amint bebugyolálta a két kabáttal is a hüppögő fruskát, leült vele szembe törökülésbe és várta, hogy megtörténjen az abraka dabra. Nem történt semmi. Adél leengedte a kezét. A szavakra a férfi homloka összeráncolódott, aztán hamar elkezdett a zsebében turkálni, amíg zsebkendőt nem talált. Kirángatta, gyűrött volt, de nem használt. Ezt nyújtotta át a másiknak.
-Szóval meg akarsz halni - dünnyögte. Közben megint előre dőlt, mintha Adél csak egy baba lenne akit öltöztethet és babusgathat, és a bőrdzseki kapucniját a nő fejére húzta.
- Jó, értem én, de nem muszáj halálra fagyni, az nagyon rossz halál. Én a helyedben megvárnám a nyolcvan éves kort vagy a kilencvenet és a melegben hallnék meg. Mondjuk egy radiátor mellett, esetleg kandallóval szemben... - végig dumált amíg a munkát végezte a kapucnival, aztán ahogy végzett a hüppögő lány orrának hegyét óvatosan megérintette.
- Milyen édes, pisze orrod van, biztos, hogy mindent el akarnál dobni egyetlen ember miatt? - visszaült helyére, hangja az utolsó kérdésnél már egészen komoly. Aggódó, mégis enyhén kételkedő. Látta már, hogy fiatal, talán még gyermek is aki vele szemben ült. A nélküle szóból pedig még Ricsinek is leesett, hogy itt szerelmi dologról lehet szó. Legalábbis a szappanoperákból amit másnaposan nézett folyton egy ilyen szituáció csak és kizárólag szerelmi bánat szüleménye volt. Huan Migel megcsalta, Esmeralda pedig levetette magát a hídról. Itt is ilyesmi lehet. A lány Huan Migelje túl messzire ment.
Szál megtekintése
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2021. december 31. 01:26 | Link
Adél
Szilveszter éjszakája



Elhúzta száját. Úgy sajnálta a lányt. Legszívesebben megölelte volna, de az volt a probléma, hogy már sokszor jelezték felé, hogy egy harminc éves férfi random ölelései idegenek felé lehet, hogy szándékukban tiszták, de mindenki azt hiszi, hogy egy perverz fasz. Úgyhogy csak nyújtott még egy zsepit.
- Néha előfordul az ilyesmi és az nagyon tud fájni, de akárki is nem szeret egy ilyen pisze orrú tüneményt, nem érdemli meg azt, hogy a halálba vesd magad miatta. Jön majd más, egy sokkal jobb, egy szebb. A szőke herceg fehér lovon. És lárifári hogy nem létezik, tudod én rengeteg filmet végignéztem és mindbe ott volt, szóval létezik - bólintott ellentmondást nem tűrően. Ugyan az ő életében sem volt igazán nagy sikere a szerelemnek, egyszer érzett hasonlót, több mint tíz éve, de valószínűleg hinne abban, hogy vár rá valaki különleges, ha a gondolatai nagy részét nem az alkoholpárlatos búbánat tenné ki vagy a rettegés, hogy eljönnek érte és megölik.
Úgy tűnt ez segített kicsit, mert a lány végül csak elvégezte a varázslatot. Magán is, Richárdon is. A férfi így legalább már nem volt vizes. Megrázta szőke haját, beletúrt, hogy hátra simítsa az arcába hullott tincseket, de a dzsekit nem kérte vissza, akkor se lett volna pofája hozzá, ha jégkockák nőttek volna a lábujjszőre végére.
- Tudom, hogy az élet nehéz, de gondolj bele, ha eldobod már soha nem ehetsz több vattacukrot, vagy soha nem érezheted a friss könyv illatát, vagy nem vigyorodhatsz el, hogy mekkora istencsászár vagy mikor valamit leejtesz de az utolsó pillanatban elkapod. Vagy vagy már sohase tudod belenyomni az ujjad az eloltott gyertya viaszába hogy utána a hegyén maradjon egy kis fehér izé... - még az ujját is megmutatja, hogy elmagyarázza a lánykának.
- Neked nincsenek ilyen dolgaid amiknek nagyon örülsz? - kérdezte oldalra billentett fejjel. Azonban mikor ő kapott kérdést kicsit már meg kellett vakarnia nyakát mielőtt megszólalt volna.
- Megpróbáltam élni ezt a napot de valahogy nem voltam ünneplős kedvembe úgyhogy kijöttem ide iszogatni. Szeretem hallgatni a tó hangjait, megnyugtat
Szál megtekintése
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2022. január 1. 19:46 | Link
Adél
Szilveszter éjszakája


A lány nevetésére elvigyorodott. Sokkal jobb volt ezt hallgatni mint a zokogást. Hangja édesen csengett, éppen úgy, ahogy Richárd elképzelte nevetni.
Végül ez az édes, dallamos hangocska elcsuklott, a férfi mosolya is lekúszott ajkáról, de legalább tudta, hogy jó irányba haladt, hiszen ha csak néhány pillanatra is, de nevetett amaz.
A kijelentésre értetlenül bámult vissza rá Ricsi. Kicsit erős volt egy tündérmeséből kilépett alaknak ilyesmit mondani. Mint mikor a Rudolffal közlik, hogy a télapó nem létezik.
No de nem akadt fenn rajta sokáig, hamar újból valami gondolatot elterelő fecsegésbe kezdett.
- Vásárlás! Igen, tejet, répát, kenyeret, én mindig veszek hozzá valami szeszt is. De mindig csak egyet engednek...szóval perceket állok, hogy vajon a búzasört vegyem-e vagy a árpát, barnát vagy sárgát... - az előadás gyermeteg éle a látványtól nem maradt el, amikor a boltban ácsorgott és agyalt épp úgy nézett ki, mint gyermek aki nem tudott dönteni nyalókát kérjen vagy esetleg fagyit.
A dzsekit megfogta, aztán rápillantott a lányra.
- Biztos nem kell? Én nem tudok megfázni, szóval ha csak amolyan sunyi érvágásfélének szántad inkább vedd vissza - nyújtotta újból oda, ha viszont nem vették el azért magára kanyarította. A sellő alak egészen más volt mint ez a hüvely, melyet éveken át tesztelt. A hideget érezte ugyan rendese, csontba hatoló marása nem maradt el, de a betegséget nem hozta soha magával. Valószínűleg máshogy volt bekötve mint a szárazföldi emlősök.
A hirtelen támadt fénytől hunyorítva, fordult Adél felé, hogy meglesse mit csinált.
- Akarod mondani tündérmesét? - szemtelen vigyor szökött arcára, mintha csak most talált volna bizonyítékot a lány fentebbi állításának a cáfolására. Aztán mintha amaz meg erre akart volna rápakolni egy lapáttal elrohant egy közeli fáig. A férfi már emelkedett volna, hogy utána menjen mikor meghallotta mi is történt ott.
- Na mondjuk ezt a részletet egy író tuti kihagyná - motyogta s hamar felállt, hogy a lány haját összefogja a tarkójánál. Még csak az kellett volna, hogy az is olyan legyen, akkor lehet megint a tóba kötöttek volna ki mind a ketten, hiszen Richárd tudta, hogy erre érzékenyek a fehérnépek.
- Persze, van a panzióba szobám, ott meghúzhatod magad amíg jobban nem leszel - bólogatott és ha kellett akkor támogatta is. Felemelni igazán romantikus lett volna, meg mesébe illő is, de a férfi már látta előre, hogy abból csak borulás lenne, így maradt mindenki a maga lábán.
Szál megtekintése
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2022. június 19. 20:14 | Link
Talált lány


Sokszor volt úgy, hogy a reggel és éjszaka közötti nyálkásan összetapadó átmenetet választotta a férfi a távozásra. Az ok nem az alkonyi fény, ami előfutára a nap felkelni óhajtó sugarainak, sem az a máskor nem érezhető illat, ami a pirkadatot jellemezni szokta. Nem, ez semmit sem jelentett Richárdnak. Az üresség sem, amitől súlyos volt az utca, vagy a harmatcseppek halk csilingelése, mikor elnyűtt patikája talpa a magas füvet taposta.
Egyszerűen csak bezárt a kocsma.
Feje nehéz volt, bár nem tudta, hogy a másnaposság húzza-e le, vagy a részegség. Talán nem is számított igazán. Az egyikből úgyis nemsoká át fog csúszni a másikba.
Lassan lépkedett, agyában épp semmi gondolat nem vetett lábat, üres tekintettel, halkan fütyörészve a tó felé haladt. Sokszor látogatott el oda, a régi napok emlékére. Szeretett visszacsúszni a múltba.
Most sem várt volna rá semmi egyéb, mint melankolikus délelőtt, ha nem pillant meg valami egészen szokatlant. Először azt hitte tévedett. A gallyak fura elrendezése játszott vele, vagy talán valami boszorkányság, amiből egy ilyen faluban bőven kijuthatna éppenséggel, de hiába sétált közelebb, a látvány csak ugyanaz maradt.
- Egy tök meztelen nő - motyogta orra alatt. Tenyerét végighúzta arcán, aztán ujjaival kócos, hosszú tincsei közé túrt. Kellett neki pár pillanat, hogy feldolgozza az információkat.  
Halvány lila gőze sem volt arról, a szituációt hogyan kellett volna rendesen lereagálni. Annyit tudott, hogy nem akart csak úgy elsétálni az eszméletlen test mellett, otthagyva fűnek-fának kiszolgáltatva. Azonban felkelteni sem igazán szerette volna, mert ő sem szerette ha valaki baszogatta álmában. Végül úgy döntött, hogy betakarja. Nyár eleje volt, igaz ilyenkor még egészen hűvös volt az idő. Viszont Richárdon nem volt más, csak egy halványlila ing. Úgyhogy azt az enyhén alkoholszagú és jócskán cigarettafüstös inget gombolta le magáról és leguggolva a lány mellé gondosan betakarta vele amazt, úgy, hogy legalább a melle meg a lába köze ne látszódjon.
- No, mindjárt más - állapította meg büszke fejjel.
Szál megtekintése
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2022. június 19. 20:35 | Link
Benett



Csak nevetett a válaszra tovább.
- Talán majd egyszer elmondom, ha kecsegtető a jutalom érte - somolygott tovább. Amúgy sem lett volna idő csencselni, sokkal fontosabb volt a bizonyítása annak, hogy ő nem őrült. Legalábbis nem azokért a kijelentésekért, amiket nemrég tett.
Az úton végig Richárd vezetett. Gondolkodás nélkül, szinte az utat nem is figyelve lépkedett, ha pedig Benett nem nyomta a hátához a pálcát, hát még fütyörészésre is rákezdett.
Kis idő múltán elkezdtek fogyatkozni a fák, végül előbukkant a tó is a bokrok mögül. A férfi egy pillanatra megállt, arcára boldog mosoly ült ki.
- Amúgy ebben laktam is legalább három évet. Kurva otthonos kis tó- jegyezte meg csak úgy mellékesen, mielőtt továbbindult volna a tó felé. Abba nem szólt bele Benett meddig menjen. Majd jön ameddig akar, vagy ameddig a kíváncsisága csalogatja.
A parton megállt a tó enyhén hullámzó tükre épp csak nem érintette cipője orrát.
- Jobb ha azért előtte tudsz bár dolgot. Az egyik, hogy a sellők rohadt ocsmány lények, ne lepődj meg. A másik, hogy érteni foglak, de a víz felett a hangom csak fülkárosodást okozna, úgyhogy a kérdéseket inkább utána tedd fel. - még tartotta a tájékoztatást addig megszabadult az ingétől meg elkezdte bontogatni a cipője fűzőjét is. Jobb ezeket az emberi motyókat szárazon hagyni.
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2022. június 21. 01:02 | Link
Talált lány


Úgy tűnt az ing olyan volt a lánynak, mint a hercegnőknek a csók. Kevésbé igényes választás, de kinek mi a zsánere ugyebár. Alig, hogy visszahúzta kezeit a férfi a nő máris megmoccant. Ettől amaz ha a reflexei nem lettek volna kiütve talán el is dőlt volna meglepettségében, így csak egy "hö" szavacskával hátrahúzta a nyakát.
- Nincs pénzem - motyogta zavartan. Tudta ám ő, hogy a fenti világban voltak nők akik pénzért voltak kaphatóak. Ez valami olyasmi volt, mint a pingvineknél a kő. Azonban azt nem vágta, hogy azóta már a segítségnyújtás is kiszámlázásra kerül olykor-olykor.
Közben azért letaperolta a zsebeit, hogy ellenőrizze, igazat mondott-e. Amikor pedig egyikben talált egy knutot, azt kihúzta és a nő felé nyújtotta. A többit elitta.
A következő kérdés előtt leült a fenekére a puha fűbe. Így gond nélkül fel tudott nézni, a virradó napra.
- Talán négy ha múlott - nem tudta megállapítani a pontos időt, a tudománya csak a tippeléshez volt elegendő. Aztán rájött, hogy volt még egy kérdés.
- Oh Richárd - nyújtotta ki kezét a lány felé. - A harmadik. Miért nincs rajtad ruha? - ha amaz kérdezhet, akkor ő is elven bátorodott úgy fel, hogy ne csak válaszolgasson.
Szál megtekintése
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2022. június 21. 01:53 | Link
Talált lány


Richárd nem látott még olyasmit, mint ami a kulcscsontnál volt. De ha látott volna is hasonlót, az agya akkor sem volt abban az állapotban, hogy ilyen bonyolult következtetéseket le tudjon vonni, talán ha valami felirat mutatott volna rá magyarázattal esetleg, bár ritka szarul olvasott. Narrátor kellett volna ide. Vagy Nari-tátor.
- Oh. Hát igen, mondták nekem is, hogy a hőséget mindenki máshogy kezeli - bólogatott végül. Letépte. Ezen azért csak megrökönyödött a férfi, de a varázslók mindig is más logikával működtek mint ő.
A kérdésre aztán felcsillant a szeme.
- Szóval hiszel nekem? - izgatottsága valami gyermeki élt kapott, s közben újra a zsebeit kezdte taperolni. Nem dohányzott. Ez viszont nem gátolta meg abban, hogy áttúrjon mindent. A kocsmapulton sokminden szokott heverni, lehet egy kevésbé józan percében bevágott valamit valahová. Azonban csalódottan húzott elő egy újabb knutot a zsebéből.
- Csak ez van...
Szál megtekintése
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2022. június 21. 02:55 | Link
Talált lány


- Kék? Mi kék? - vonta össze a szemöldökét a férfi. Tulajdonképpen elég sok mindenre lehetett azt mondani, hogy kék. Csak semmi értelmesre igazán. Talán valahogy kiszakadt fél mondat az életéből. Ekkor elkezdett gondolkodni azon, hogy vajon létezik-e másnapos filmszakadás, amiből csak a felség szó tudta visszarángatni a valóságba.
- Már egyiké se, tulajdonképpen király se vagyok többé. Bár enyém kellene, hogy legyen a trón, de elvették. A nagynéném. Kicsalt a Balatonból és átvette a helyemet - szomorúan kutatgatta a zsebeket, amiből előkerült egy újabb knut.
- Mit kérnél a zsemlére? - régen egészen jókat tudott főzni. Rántottát, pirítóst, mirelit kosztot, ezek mind rohadt jól mentek neki. De mára kijött a gyakorlatból.
- Amúgy nem zavar ez a nyaklánc téged? Olyan fojtogatósnak tűnik. Ez olyan emó stílus nem? - mutatott a lány nyakán a vastag nyakörvre. Feltűnt ám előbb is, csak elfelejtette vagy háromszor menet közben.
Szál megtekintése
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2022. június 22. 01:48 | Link
Talált lány


A kérdésre sértetten fújt egyet.
- Nem mintha az olyan egyszerű lenne. Odalenn egy majd kétszáz fős populáció van, én meg egyedül, megölnének mielőtt a városba betenném a lábam - jelentette ki méltatlankodva. Valószínűleg már azt megéreznék a határőrök, hogy bedugta a kis lábujját a Balatonba.
Közben úgy tűnt annyit beszéltek a Balatonról, hogy amaz babot kezdett kívánni. A férfi tényleg erősen elgondolkodott honnan szerezzen babot. Körbe kémlelt, hátha talál egyet elfekvőben valahol, mert ma már talált szokatlan dolgokat a fűben, úgyhogy meztelen nő után egy babkonzerv igazán semmiség is lehetett volna.
- Gazdád? Mármint a férjed? - ráncolta homlokát. Régen a gyűrű volt a divat, jól tudta, mert sokat gondolkodott anno, hogy Lottinak is ad egyet. Az tíz év mégiscsak tíz év, változhatott azóta a kétlábúak tradíció simán.
- Nem tudom, azt hiszem egy kicsit. Te figyelj csak, amúgy megnézhetjük mi van a hűtőbe. Mindig tök érdekes dolgokat szoktam találni ott. - a testőre szorgosan töltögette fel általában laktató, rendes ételekkel párnaponként, így a férfinak tényleg csak ki kellett nyitnia.
Szál megtekintése
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2022. június 22. 23:50 | Link
Talált lány


Meglepődött, hogy valakit nem kellett győzködni, hanem rákérdezett a fajára.
- Igen, végre valaki felismert - Őszinte örömmel pillantott a lányra. Jó érzés volt tudni, hogy valaki nem nézte bolondnak őt. Sőt mi több, érdeklődött a téma felől.
- De ki van zárva, hogy annyiban hagyjam. Az az enyém, vissza fogom venni, csak még nem tudom hogyan, addig meg, hát sétálgatok meg ilyesmi - lassan fél éve sétálgatott meg ilyesmi. Már a feketepiacra sem járt ki, túl részeg volt hozzá, hogy egyáltalán eltaláljon oda, nemhogy fel tudja idézni miért is akart odamenni. Lassan el fog tűnni a gondolat szikrája is a fejében és belebolondul abba az átható, állandó mámorba amit az alkohol nyújtott neki.
A lány kitörő röhögésére ő is elmosolyodott, amolyan szimpátiamosolygással, de nem egészen vágta le mit kellett úgy kacagni. Igazán nem volt szégyen az ilyesmi, sőt, Richárd nagy támogatója volt ám a szerelmespároknak. Régen is mindig ingyen italokat adott a turbékoló törzsvendégeknek, amíg még az övé volt a pub.
A gondolattól is megborzongott, mikor eszébe jutott az épület. Mára egészen más lett. Az új tulaj teljesen kifordította. Talán nem is volt baj, ha ugyanolyannak hagyta volna, csak még nagyobb szomorúságot érzett volna a férfi, így viszont egyszerűen úgy hatott, mintha más épületbe ment volna inni. A plafon volt az egyetlen ami nem változott. Felnézve visszaidéződött benne a múlt. Csak anno ott repdesett Halszem. Sokszor gondolt a kis süket, négylábú bagolyizére.
- Vajon él még? - motyogta magába. Totál elkalandozott. A végszóra jutott eszébe, hogy nem volt egyedül.
- Gazdád...érdekes szerepjáték. Férj, gazda mindegy hogyan hívják, lényeg a szerelem - zárta le bölcsen.
Amint a lány feltápászkodott a férfi is követte nagyot nyújtózva. Az ég felé emelte kezeit, aztán kendőzetlenül ásított egy irdatlan nagyot. Ma még nem aludt. Elméje elfelejtette, teste kevésbé.
- A testőrömmel. Bár szerintem nem lesz otthon. Ilyenkor engem szokott keresgélni a kocsmákban. Na gyere mutatom merre kell menni - intett aztán elindult a panzió felé.
Szál megtekintése
Kis tavacska - Vadász Csenger Richárd hozzászólásai (24 darab)
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→A falu határa