Zoé

...Szép hely ez, ide máskor is ki fogok jönni...

 Megérkezünk a tavacskához, ami nagyon barátságos hangulatú hely. Sok ember kinn ücsörög a part melletti fák árnyékàban de pár merészebb pihenő pancsolni is bemerészkedett a vízbe. Ha lenne nàlam fürdőruha követném a példájukat, ehelyett lehelyezkedek egy fa alá.

- Azt mondtad, igaz, hogy szereted a lepkéket? Pillangós ékszered is van akkor jó pár, ugye?

 Érdeklődöm mosolyogva, mert lelki szemeim előtt màr fel is villant az ő ékszere. Ezüst lepke bross festett achátlemezekkel mozaikolva. Az achát olcsó kő de színezve csodás motívumokat formàló sávjaival vetekszik akár egy ametiszt vagy akvamarin szépségével is.

...Jó volna elkészíteni neki a brosst...

Zoé

...Most már bánom, hogy a táska aljára nem tuszakoltam be egy fürdőruhát legalább...

 Miközben figyelmes kíváncsisággal hallgatom invitálására a plédre csusszanok át, és nagy mosollyal fogadom a napszemüveget, ami jól illik a nyáriruhámhoz. Szandálom levetem és én is a vízbe lógatom a lábam majd felelek kérdésére.

- Tyűha, talán a görényem, Zsömle. Minden ékszerem születésénél ott zizeg, szeretek vele játszani, mellettem alszik és együtt eszünk. Nem hagyom magára soha egy napnál tovább. Ha mégis hosszabb útra kell mennem, visszem magammal.

 Mesélek mosolyogva rőt szőrű kis barátomról aki már biztos vár, ott ül a puha ágytakarómon összetekeredve és az ajtót nézi. Ahogy kattan a zár sprintel elém, apró karmai kopognak a parkettán. Mindig hozok neki valamit. Most egy kis csomag eledel különlegességgel kedveskedek neki. Megérdemli.

...Jó lesz már látni, hiányzik a kis vacak...

 

...Lassan indulnom is kell megetetni Zsömlét...

 Mosolyogva hallgatom Zoét, lábamat én is kiemelem a vízből, pár perc alatt hagyom megszáradni, majd belebújok fehér balerina fazonú bőrcipőmbe, miközben felelek a fiatal lány kérdésére.

- Mindenfélét, de mindig azt amit a megrendelőmhöz illőnek érzek. Tudod ez nálam amolyan adottság. Első pillantásra sejtem, vagyis bevillan elém az adott ember ékszere. Neked például egy nagyon könnyű, àttört ezüst lepkét mintázó brosst készítenék, apró kövekkel kirakva.

 Mesélem lelkesen és nagy átéléssel. Arcom és szemem ragyog az ékszerek iránti szeretettől, de le is lohad mosolyom, ahogy az órámra nézek.

- Most mennem kell, Zömle soká van egyedül otthon, ne haragudj! Örülök, hogy megismertelek és kérlek látogass meg majd a boltomban. Addig is minden jót neked! Szia!

 Azzal felkapom táskámat és miután Zoé elbúcsúzott tőlem szinte repülő rajtot veszek és távozom.

...Remélem tényleg eljön egyszer...

Egyelőre egymagam

...Mi ez az egész, minden olyan más lett...

 Az életem felfordult. Nem, nem csak Zoli miatt vagyis részben. Ami a tantermében történt, az hozott ki a sodromból teljesen. A mágia körülvett és úgy látszik hatással van rám, pedig mugli vagyok. Szüleim soha sem mondtak mást, semmi furcsa nem történt velem soha. Szóval nem értem.
 Kicsit vissza kell vonulnom, nyugalmat kell találnom, hogy helyrerázódjak. Ezért kijöttem most ide, a tópartra rajztömbömmel, egy badella teával és sok sok megálmodott ékszer tervével a fejemben. Szerencsére megy a bolt, számtalan megrendelésem van. Mindenkihez a hozzá illő ékszerre éreztem rá, szóval munkám van bőven.
 Kiérve szabadon találok egy padot, amire azonnal le is telepszem. Előveszem táskámból a mappámat és a tolltartómat, majd felvetek egy tiszta, hófehér lapot és elkezdek rajzolni egy gyűrűt. A ceruzák közül HB-st választok a skicceléshez és csak a részeltezéshez váltok majd puhábbra.

Adam Kensington

 Rámesteledett. A csillagok már fenntről pislognak le rám. Lassan ideje elpakolnom. Még pár satírozó mozdulat és kész. Befejeztem az utolsó ábrát, egy brosst. Arany gránáttal, geometrikus alakkal. Modern darab ami kicsit idegen nekem, de a gazdájához pont ez passzol, láttam, már csak el kell készítenem.

- Jól fog kinézni..

 Mondom magam elé, majd felkapom a fejem. Fura érzésem van, mintha figyelnének. Nem vagyok paranoiás de ezt most tényleg jól fogta láthatatlan radarom. A másik padon ugyanis egy férfi ül és néz. Azt nem látom tisztán az időközben leszálló teljes sötétségben, hogy ki lehet, ezen még a környéken sorjázó kandelláberek gyér fénye sem változtat. Ezért miután öszepakoltam felkelek és elindulok hazafelé, utam persze elvisz az idegen előtt.

Adam Kensington

...A félelem rossz tanácsadó...

 Ahogy elsétálok a másik pad előtt, az azon eddig ülő alak felemelkedik és hozzám lép. Nem vagyok félős de bizony most megfagy bennem a vér egy pillanatra, de aztán gyorsan eltűnik belőlem a remegés.
 Biztosan nem áll szándékában bántani, akkor már megtette volna, hiszen hórihorgas és erős-inasnak látszik. Ahogy végigpillantok rajta ijedt tekintettel megszólal. Hangja bársonyos és nyoma sincs benne gonoszságnak. Kérdése azonban még lényénél is jobban meglep.

- Oh, nem...Ír vagyok...De dolgoztam Prágában. Miből gondolta?

 Kérdezek vissza, mert kétlem, hogy bármiből erre lehetne következtetni, ismerősnek sem tűnik. Jó az arcmemóriám, de az ő csontos, karakteres vonásait száz százalék, hogy most látom először.
 Vajon ő másként van ezzel? Lehet összetéveszt valakivel. Nos ha így van akkor ez hamarosan kiderül. Minden esetre érdekes egy jelenség, annyi szent. Itt sok különleges ember van. Jó velük találkozni. Érdekesek.

 

Adam Kensington

...Családfakutatás a legváratlanabb helyzetben...

 Kellemes idő van, ezért csak egy kardigánt és farmert viselek, hajam laza copfba volt fogva, mostanra kicsit szétcsúszott de még nem kell újrakötnöm.
 Beszélgetőtársamat láthatóan elgondolkoztatta származásom helyrajza, úgy fest továbbra is ismerősnek titulál vagy emlékeztetem valakire.

- Valójában örökbefogadtak, a papírok tanúsága szerint Dublinban születtem. Szóval igazából nem tudom honnan származik a vérszerinti családom. Ennyim van csak tőlük.

 Mutatom fel a nyakamban függő medálomat, ami most, hogy belegondolok Cseh mester munkája. Ennek a ténynek eddig nem volt  nagy jelentősége számomra, viszont most igazán bizarrá kezd válni.
 Kezd hűlni a levegő és feltámad a szél is. Összehúzom magamon felsőmet és táskámból egy smaragdzöld sálat veszek elő, amit aztán lazán a nyakam köré tekerek.

Adam Kensington

...Egy nyom olyan helyről is előkerülhet, ahonnan nem is várnám...

 A férfi kijelentéseire elnyílik a szám. Nem is tudom hirtelen hová tegyem szavait. Arra sincs érkezésem felfogni, hogy mekkora kincset adott át nekem.

- Ön antopológus, esetleg régiség szakértő? Rengetegnek mutattam már a medálom és senki sem tudott róla semmit mondani, ön pedig...Darina Ivanova...ezt a nevet mondta. Mást is tud róla? Mesélne nekem? Kérem?

 Nézek fel ismeretlen jótevőmre szürkéskék szemeim legkérlelőbb pillantásával. Nem hiszem, hogy a jóság és kedvesség ne nyerene viszonzást még a legváratlanabb helyről is. Így hát bizalommal és várakozással telve figyelem  mit felel.

Adam Kensington

...Ha igaz amit állít, akkor az mindent megváltoztat...

 Figyelmesen hallgatok minden szót, amit ez a furcsa férfi mond nekem, úgy mesél, mintha ő maga is ott lett volna abban a régi korban és személyesen ismerte volna lehetséges ősömet, aki ha jól számolok az üknagyanyám lehetett. A bántalmazott elhalmozott nő képe lassan felvázolódik előttem, aki lehet azért kellett, hogy magáról minden nyomot eltüntessen, mert mástól-a medálomat adó személytől-lett várandós? Ez már csak elmélet, amit az én romantikára specializálódott elmém azonnal összerakott. Ez után jön azonban a valódi döbbenet részemről, hiszen egy bókkal körítve olyan dolgot állít, amit legmerészebb álmomban sem hittem volna el.

- Boszorkány volt?!  
 
 Talán naívnak tűnhetek, na jó az is vagyok, hogy elhiszem amit mond, de annyira igaznak hangzik, annyira valóságosnak, főleg itt a varázsvilág valóban létező, általam immár ismert kis szegletében. Viszont, ha az ősöm boszotka volt akkor...

- Azt mondja hasonlítok rá? Ön szerint, kedves...uram, lehet, hogy mást is örököltem tőle a külsőmön kívül?

 Kimondtam végül azt, amin az eszem jár. Nem tapasztaltam semmi furcsát, kivéve ezt a kis ájulást Zoltánnál amióta itt vagyok, de ki tudja. Mi lenne ha...Oh, nem erre gondolnom sem szabad, szentségtörés, szegény szüleim, azt hisze ezt nehezen tudnám elhitetni velük. De én akartam minden áron megtudni honnan származom. Tessék itt van amire vágytam. Ha igaz.

Adam Kensington

...A hír letaglóz, de van kiút innen is, csak felfelé, csak pozitívan...

 Az arcom minden vonása megfeszül egy pillanatra, majd elterül rajta a béke és mosoly fut ajkamra is. Hiszen ez olyan dolog ami jó, egy csoda. Boszorkány vagyok, illetve talán az vagyok!? Hihetetlen, de felemelő érzés. Mintha bilincsek kattantak volna le karmról. Annak ellenére, hogy még igazából nem is tudom mit jelent ez valójában. Midegy, mert az öröm, ami pár pillanatra most szárnyakat adott nekem, az minden felmerülő esetleges kétséget és félelmet elfeledtet.

- Még a nevét sem tudom, árulja el kérem, kinek köszönhetem ezt a csodás hírt? A én nevem Evana Roddson.

 Nyújtok kezet a férfinak, akinek kifürkészhetetlen vonásai olyan jóságot sugallanak, be is villan egy ékszer, ahogy azt már kis korom óta megszoktam. Az én furcsa kis szinesztéziám eredménye. Fekete bőrszálon egy ónix csúcs pihen, karmot formáló ezüst foglalata erőt sugároz, nemes vad erőt, komor színe távolságtartást. Mégis mai és modern darab. Múlt és jelen egyben. Ilyennelk érzem a velem szemben álló magas jótevőmet. Akinek most már remélem a nevét is tudni fogom.

   

Kensington úr

...Most már tudom ki ön, így még egyszerűbb megköszönnöm...

 A keze hideg és hatalmas. Elveszek benne, ami nagyon fura érzés. Félnem kellene ettől a helyzettől és tőle, de nem érzek mást csak mélységes hálát. Kérdésére titulusommal kapcsolatban csak bólintok. Nevét és boltos mivoltát megtudva ismerősnek tűnik egy kicsit. A bolt előtt már párszor elbandukoltam, de be még nem volt okom menni. Oh ha tudom, hogy az egyik tulaj segít magamra talàlni...na mindegy. Ja igen, olvastam vámpírokról, hogy itt köztünk élnek. Bizarr, de nem hiszem, hogy olyan vadak vagy csillogók, mint a filmekben. Szóval emiatt nem aggódom egy percig sem.

- Kensington úr, megkérdezhetem, hogy miket árulnak az üzletükben? Vannak esetleg mugli kütyük is? Kezdek kifogni például fúrófejekből.

 Tényleg érdekel mik vannak náluk, mert nincs sok kedvem beutazni Budapestre vagy bàrhovà. Kicsit megszetettem az én kis lakásocskàmat. Pici napos és barátsàgos. Esténként csendes és puhán biztonságos. Ja és ott van benne Zsömle. Biztos vár már rám. Azt hiszem meghívom magamhoz jótevőmet egy kávéra vagy valamire, bár azt nem tudom iszik-e egyáltalán.

Adam Kensington

...Egy kis beszélgetés nem árthat, hátha mond még új dolgot, párat...

 Udvarias boltos Kollégám készséges, és előrejezi, hogy beszerzi amit szeretnék. Mindezt kedves mosollyal nyugtázom, hiszen tudom nem puszta kedvesség, mint sem a szakmánkból adódó jó szándék megnyilvánulása részéről. Magam is így tennék vele szemben, ha betévedne hozzám és bárkinek olyasmit keresnek ami profilomba vág de nincs készleten.

- Oh, igen...Indultam, igen...Nincs kedve eljönni, útközben még pár dolgot mesélni az ősömről és a varázslatos világról? Nem lakom messze, igazából a boltom fölött van a lakásom. Meg van egy kis jószágom. Nem tart a görényektől, ugye? Zsömle aranyos kis maszat és vörös mint én.

 Invitálom ezekkel a szavakkal a titokzatos férfit, hangomban ártatlan jószándék csendül, várakozón nézek fel rá, mint karácsonyfa csúcsára ünnep idején a gyermek. Remélem eljön hozzám és csevegni is tudunk séta közben. A tó partja lassan kiürült, hazaszéledt az a néhány kóbor lélek is aki még mint mi kinn töltötte esti óráit. Néptelen csend ereszkedett ránk, csak a part menti világ neszezése hallattszik.