A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=407535#post407535][b]Návay L. Viktor - 2014.10.21. 21:15[/b][/url]

Vannak napok, amikor az őrületbe kerget a négy fal és muszáj kimennem a levegőre. Ki kell szellőztetni a fejem, és addig mászkálni csak úgy találomra kiválasztott útvonalak mentén, amíg csak alaposan el nem fáradok. Már besötétedett, de ez cseppet sem zavar, az éjszakai gyakorlatokat juttatja eszembe. Egy részemnek még hiányzik is az az elképesztően komoly és szigorú rend, de a másik felem meg pontosan tudja, hogy sosem tudtam igazán beilleszkedni varázslóként abba a környezetbe. Jobb ez így. Kabátot veszek az ing fölé, ilyenkor már elég hűvös hozzá az idő, nyakam köré tekerem az első sálat, ami kezem ügyébe akad, és belelépek a bakancsaimba, aztán útnak eredek. A kastély folyosóin még van élet, idekint azonban már jóval kevesebb embert látok, főleg azután, hogy úgy döntök, elkerülöm a falut. Nem éppen a társaság az, amire most vágyom, beérem egy hosszú csendes sétával. A holdfényben még a tájékozódás sem okoz különösen nagy gondot, úgyhogy követem az ösvényt, amire az imént rátértem, majd egy tó közelében kötök ki nem is olyan sok idővel később. Igazán gyönyörű látvány, ha lenne hozzá tehetségem, talán verset írhatnék róla vagy lefesthetném, nem sok művészi érzékkel áldott meg azonban az ég, úgyhogy csak elmélázok kicsit a látványon a partján ácsorogva. Csak percek múltán mozdulok meg, és még akkor is oldalra fordulok néha, amikor már útnak eredve a partján sétálok, így eshet meg az, hogy majdnem nekimegyek valakinek, aki a parton ücsörög. Utolsó pillanatban veszem észre, még idejében megállva, és szusszantok egyet. Nem szoktam figyelmetlen lenni, ez az életembe kerülhetne terepen, most mégis annyira lekötött a tó és a rajta tükröződő holdfény meg számos csillag látványa, hogy észre se vettem, hogy nem vagyok egyedül. Kikerülném, azonban amikor alaposabban megnézem, ismerősnek tűnnek a vonásai. Már találkoztunk, ebben biztos vagyok, és fél percen belül már azt is tudom, hol. Nem is olyan régen Pesten kereszteztük egymás útját, amikor neki is bemutattam, mennyire elképesztően rossz a nyelvérzékem és ennek eredményeként évek gyakorlása ellenére is gyatra az angolom.
- Lynette... hű, szia. Nem gondoltam volna, hogy itt fogunk találkozni és ilyen rövid időn belül. Mostanában érkeztél? Hogy vagy? - érdeklődöm máris, és egyelőre csak leguggolok mellé, majd tovább megyek, ha tudtomra adja netán, hogy nincs szüksége társaságra, de addig is valóban kíváncsi vagyok rá, hogy van. Kedves lánynak tűnt már első találkozásra is, és jó viszont látni, főleg, hogy tényleg nem számítottam rá, hogy látom még.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=408083#post408083][b]Návay L. Viktor - 2014.10.22. 20:08[/b][/url]

A tópart csodaszép ebben az időpontban, talán még rendszert csinálok a kései sétákból ennek örömére, a víz felszínének elmélyült bámulása viszont nem a legjobb ötlet, majdnem nekisétálok valakinek, aki a fűben ücsörög. Még szerencse, hogy időben sikerül a lábam elé nézni és megállni, így nem esek át rajta. Közelebbről is szemügyre véve a lányt, aki majdnem pillanatnyi figyelmetlenségem áldozata lett, rá kell döbbennem, hogy ismerem őt. Találkoztunk már nem is olyan régen, amikor pár napot Pesten töltöttem holmi hivatalos ügyek intézése kapcsán. Nem gondolom végig ezerszer a folytatást, rögvest leguggolok mellé és hangot adva meglepetésemnek arra is rákérdezek, hogy van és mit keres itt. A fővárosban jól elbeszélgettünk, de nem került szóba ki merre tart majd tovább, és egyáltalán nem számítottam rá, hogy itt látom majd viszont nemsokára. Miközben a válaszait hallgatom, végül magam is leülök a fűbe, bal térdem felhúzom magam elé rátámasztva az állam, jobb lábam meg kényelmesen elnyújtom egyelőre, és figyelek a szavaira.
- Az igazán remekül hangzik. És tetszik a falu? A vasútállomáson kívül sajnos én még nem sokat láttam belőle - mondom, és csak utána jut eszembe, hogy ez nem az igazság, hiszen Matthew házát is láttam, de ez már csak részletkérdés. Különben is érdekel, mit gondol Lynette a helyről, hogy tetszik neki itt.
- A kastélyt? Ott fogsz tanulni? - kérdezem hirtelen, ha már az iskola épülete is szóba került. Ránézésre diáknak mondanám, és igazából még örülnék is neki, ha most igennel válaszolna. Igazán kedves volt a múltkor is, és szimpatikus lány, lehet vele beszélgetni, nem bánnám, ha még látnánk egymást, főleg, hogy itt amúgy sem nagyon ismerek senkit még.
- Ó, hát nem igazán van sok mesélni valóm. Nemrég jelentkeztem az aurorképzésre, tegnapelőtt érkeztem, most meg a kastélyban lakom és próbálom megszokni a dolgokat - válaszolom röviden összefoglalva az elmúlt napok főbb történéseit.
- Igazán szép ilyenkor a tó. Gyakran jársz ki ide? - kérdezem egy pillanatnyi csend után, vajon tegnap is belebotlottam volna, vagy ez is csak a véletlen műve? Igaz, végeredményben az, vagy sem, örülök, hogy ismét összefutottunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=408258#post408258][b]Návay L. Viktor - 2014.10.23. 03:02[/b][/url]

Örülök, hogy ismerős arcot látok, még ha igazán friss ismeretségről van is szó. Helyet foglalok mellette a földön, és bár nincs igazán meleg itt kint és főleg nem talajszinten, azért nincs okom panaszra, kényelmesen elhelyezkedhetek legalább példának okáért. Érdeklődve hallgatom, mit is mond Lynette, válaszára elvigyorodom.
- Á, most egyelőre úgysem nagyon van arra dolgom. Mire addig jutok, hogy elkezdjem felfedezni a falut is, szerintem már úgy fogod ismered majd ott a járást, mint a tenyered, és talán még elkalauzolhatsz odalent engem is, bár ha kell, egy térképpel is kellőképpen boldogulok - válaszolom. Nem akarok egyébként minden áron rajta lógni, ha már arról van szó, egyedül is elboldogulok, de most egyszer a kastélyban kellene kiismerni magam, a falu ráér.
- Az jól hangzik. Mit fogsz tanulni pontosan, ha nem titok? - kérdezek tovább. Ki tudja, még az is lehet, hogy közös óráink is lesznek, bár nem igazán hiszem, hogy egy aurorképzésért eddig utazott volna, van az Angliában is éppen elég jó. Valami különlegesebb érdekelheti bizonyára, olyasmi, amiért megéri eddig jönni. Le kéne szoknom arról, hogy következtetni igyekszem. Matthew idegesítő szokásai néha ragályosak tudnak lenni. Gyorsan elhessegetem az egész gondolatot, és összegzem Lynette kérdésére válaszul, mit is keresek itt.
- Hát igen - bólogatok, ha már rákérdez az aurorképzésre.
- Mostanra már gyakorlatilag auror lehetnék, de kissé későn érő típus vagyok. Megszokni meg... ó, igen, rengeteg megszokni való van itt, részemről még a tanulástól is elszoktam az elmúlt években, úgyhogy érdekesnek ígérkezik ez a tanév - helyeselek arra, hogy van mit megszokni. Rengeteg dolog van, amihez most alkalmazkodni kell nekem is, de majd csak a helyére kerül minden. Kicsit hűvös van egyébként. Összehúzom magamon a kabátom, és futólag látom, hogy Lynette is feljebb húzza a cipzárat a kabátján, neki sem lehet különösebben melege.
- Nem - rázom meg a fejem - szintén első alkalom, de nem kizárt, hogy rendszert csinálok az esti sétákból. Könnyebben megy utána az alvás, meg ilyenek. Te is így vagy vele? - pillantok felé, miközben beszélek.
- Nem fázol amúgy? Kicsit hűvös ez az őszi idő. Sétálhatnánk is akár - javaslom, és én a magam részéről lassan össze is szedem magam és felkelek. Nem sűrűn szoktam betegeskedni, de ha egyszer elkap, akkor aztán nem kímél, úgyhogy talán nem most kellene elkezdenem begyűjteni a megfázást és vele együtt minden bacilust, ami elképzelhető. Amennyiben Lynette csatlakozna, már nyújtom is a kezem felé, hátha igényt tart rá, hogy felsegítsem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=408324#post408324][b]Návay L. Viktor - 2014.10.23. 13:11[/b][/url]

Elvigyorodom, amikor a vállamba boxol, mert az végül is jó. Úgy sejtem ez alapján, hogy nem feszélyezi a társaságom, ennek pedig csak örülni lehet, nem?
- Nagyszerű, akkor majd te leszel az első, akit megkeresek, ha megérem, hogy a falut felfedezni is legyen időm - válaszolom fülig érő szájjal. Ha belegondolok, ez egyébként is jobb ötlet, mint a másik lehetőség. Matthew... na ja, már első találkozás alkalmával csúnyán összevesztünk, és ha nem így alakult volna, akkor is az őrületbe kergetnénk egymást még egy falunézős séta alkalmával is. Lynette-tel sokkal egyszerűbb megtalálni a közös hangot, de komolyan, örülök, hogy összefutottam vele.
- Ó, értem - bólogatok nagyon komoly arcot vágva, amikor azt mondja, hogy hétpecsétes titok, mit is tanul, de aztán hamar megkapom a választ is. Varázspszichológia. Érdekesen hangzik, bár nem sokat hallottam róla. Kíváncsian pillantok rá máris, hátha többet is elárul, pontosan mit is takar ez a szakirány.
- Jól hangzik. Miben más a hétköznapi pszichológiától amúgy? Varázslók agyában turkálásra szakosodsz, vagy a sajátos módszerek miatt hívják esetleg varázspszichológiának? - kérdezem meg, ha már itt ül mellettem valaki, aki ezzel szeretne foglalkozni. Biztos többet tud róla, mint én.
- Akkor ha jól értem, nem kell tartanom tőle, hogy első megszólalásra kiderült, hogy sültbolond vagyok? - nevetem el magam. Furcsán hangzott, de amúgy azt hiszem, értettem a lényeget, ennél tovább szétboncolni meg nem kell ezt sem már. Azt már kevésbé értem elsőre, miért néz olyan meglepetten, amikor megkérdezem, ő is szokott-e esténként sétálni - ha jól belegondolok, első találkozásunk alkalmával is már sötétedett -, de nem kell sokat várnom a válaszra. Mosolyogva hallgatom végig és még bólogatok is hozzá. Nagyon igaza van, jót tesz este egy kis mozgás a friss levegőn. A kint ücsörgés se rossz természetesen, csak ma estére már kicsit kezd túl hűvös is lenni, úgyhogy mozgolódni kezdek. A séta ötlete Lynette-nek is tetszik szerencsére, legalább nem lesz lelkifurdalásom, hogy itt hagyom egyedül a sötétben.
- Mit szólnál, ha még egy kicsit maradnánk a tóparton, aztán meg vissza a falu felé? Már persze, ha nem bánod, hogy elkísérnélek addig, de azt hiszem, rosszul érezném magam, ha aztán azt hallanám holnap, hogy áldozatul estél egy ámokfutó baltásnak - mondom, és megvárom azért, mit mond, még mielőtt egy lépést is tennék. Viccelődök, de tényleg szívesebben kerülök a falu felé és kísérem el. Nyugodtabban alszom majd utána.