A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=524308#post524308][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2015.09.27. 10:51[/b][/url]

Ismét megbukott. Ezáltal pedig biztosan nem kerülhet fel barátaival egyszerre év végén a végzősök tablójára. Jobban belegondolva igazából ez csak akkor valósulhatna meg, ha Gwennek nem sikerülne a három betű rövidítésből álló vizsga, ő pedig szépen elkezd rendesen, tényleg rendesen tanulni az egyébként nem olyan nehéz vizsgáira. Már, akinek nehéz. Mert a levitások biztos kisujjból rázták ki a válaszokat és ők végeztek legelőször, neki viszont nehézséget okozott a tananyag megtanulása. Meg az elolvasása is. Nevelőanyja persze megint megértően mosolygott rá és megígérte neki, hogy legközelebb majd jobban fog sikerülni. Mintha Budapestről olyan sok mindent tehetett volna. Nevelőapja megpróbálta elviccelni a dolgot, amin kivételes esetben Alíz nem nevetett. Kezd fontos lenni neki a jó vizsgaeredmény, mert a végén huszonkét évesen sem lesz semmilyen végzettsége.
Ma viszont nem akar ilyeneken gondolkozni és két napig haza sem utazik a családjához, így hát a még kellemes meleg időt figyelembe véve nem öltözik nagyon, majd elindul a kastélyból. Kezeit nadrágja zsebébe süllyesztve lépdel lehajtott fejjel a falu felé kivételesen egy kis nyugalmat keresve. Szeretné átgondolni a dolgokat, érződik is rajta, hogy nagyon komolyan veszi ezentúl a vizsgákat. Tényleg szeretne jó eredményeket elérni, aztán talán mestertanoncképzésre menni, vagy valamelyik mugli iskolába diplomát szerezni. Ezekért pedig ugye tenni is kell, nem nyomnak csak úgy a kezedbe év végén. Ezt ő is tudja, picit pedig sajnálja is. Ahogy tovább sétál, végig a fő utcán, majd kanyarog jobbra-balra, végül a falu határánál köt ki. Hangokat hall, amikkel először nem is törődik, hiszen mások is lehetnek itt, nem ő az egyetlen a kastélyból. De aztán valami megállásra készteti. Egy hang. Gwen hangja. Nem hangos, nem is halk, épp csak hallja, de azt már nem érti pontosan, mit mondott. Mégis, ez elindít benne valamit, s gyorsan elindul a feltételezett irányba. Kivételesen jól tájékozódik. Kivételesen tudja, hol van a lány. Kivételesen elsőre rájuk bukkan.
- Hát ő? - pislog nagy szemeket meresztve az előtte álló lányra és az azt ölelő, négy évesnek kinéző kisfiúra. Szemei rögtön felcsillannak a kisfiú láttán, mert ő tudniillik nagyon szereti a kisgyereket. De csak a hat éven aluliakat, Ráhel is hét éves volt, mikor ő a családhoz került, vele meg akkoriban nagyon sokat veszekedtek, de persze szeretik egymást. De vissza a kisfiúhoz, szóval szereti a gyerekeket. A következő mozdulata éppen ezért a közelebb sétálás, majd a leguggolás Ferdinánd elé. Barátságosan mosolyogva integet a kisfiúnak, aztán Gwenre néz.
- Örökbe fogadtál egy kisfiút és nem is szóltál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=526877#post526877][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2015.10.02. 22:29[/b][/url]

Szóval összegezzük a dolgokat: Gwennek van egy gyereke, aki ráadásul már három vagy négy éves lehet, neki senki nem szólt egy árva szót sem, és így talán még a keresztanyu szerepkörről is lecsúszott, hát most mondjátok meg, hová fajul ez a világ? Az még talán megbocsátandó bűn lehetne, hogy Gwen nem szólt az örökbe fogadásról, de hogy még keresztanyának sem kérte fel... hallatlan. S ezt most nem olyan értelemben mondom, mintha a lány nem tudná, hogy a barátnőjének igazából nincs is gyereke, hanem mondjuk izé. Vigyáz valakijére. Mert ha az igazi keresztanyaságról csúszna le, na azért már tényleg harapna.
- Hát szia, Prücsök - kész, ennyi, már nem is érdekli hogy hívják igazából a kisfiút, ő Prücsöknek fogja hívni és ebben még az sem akadályozhatja meg, ha a kölyök nem hallgat a rögtönzött becenévre. Egyelőre azonban úgy tűnik nem igen haragszik érte, sőt, meg is öleli lánykánkat, aki először nagyon megilletődik, de aztán készségesen húzza picit magához a kisfiút, ujjaival végigsimítva annak gerince mentén, hátha Prücsök majd csikis és ez nevetésre készteti.
- Lehetek az új pici keresztanyja? Szerintem róla - mutat Prücsökre - már lecsúsztam.
Csalódottan húzza el a száját, miközben feláll és fejét kicsit megemelve pillant Gwenre. Régebben még mennyit hisztizett otthon, mert ő milyen alacsony a barátnőihez képest, most meg tessék, itt szaladgál - vagy nem - körülöttük egy tényleg kis emberke, tehát egy szava sem lehet a kisasszonynak. Éppen ezért is bólogat a neki szegezett kérdésre, habár úgy jött le a kastélyból, hogy egyedül lesz és gondolkozik majd egy jót. Erre tessék, összefut Gwennel meg a nemkeresztfiával, ezt az ismeretséget pedig kár lenne kihagyni.
- De figyelj már. Nem hoztam magammal semmi pénzt, és lehet nem örülnének neki, ha megint elkezdenénk ott dobálózni...