A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=256126#post256126][b]Daphne A. LaFonde - 2014.03.20. 18:06[/b][/url]

A faluban még mindig nem nézett körbe, főleg nem házak után járt szabad perceiben. Egyelőre megfelelt neki az áporodott levegőjű szállodai szobája is, ahová visszahúzódhatott éjjelente, vagy kora délelőtt a reggeli futás után. Minden napot edzéssel indít, szeret mozogni, főleg futni, hiszen olyankor minden dolgot, s helyzetet annak pontos képében át tud látni. A mai edzés során a közeli tóhoz sietett, kocogásából egyre gyorsabb ütemet követelt meg magától, ahogy húga járt fejében, az elmúlt napok, az a különös auror, az egész felfoghatatlan, megemészthetetlen helyzet. Úgy tűnt megoldódik körülöttük minden, történetük mesés véget ér, de sajnos nem várt csodát Opheliától, aki bizonyára értetlenül fog állni az eset előtt.
Némán, ritmikusan szedve a levegőt szaladt, combjai és vádlijai égtek, karján az izom megfeszült a tempótól. Haja egyszerű copfban ütődött léptei ütemére hátának, ő pedig erősen koncentrált az előttük álló akadályokra. Neki is nehéz lesz, de a legrosszabb nem rá vár. Tartott attól, hogy elöntik majd az érzelmei, ha szembesül régen látott, de sohasem feledett testvérével, ám ez csak a jéghegy csúcsa volt.
A tóhoz egy közeli fa tövénél áll meg egy pillanatra, hogy térdeire hajolva kifújja magát, de amint felpillant, és a boldogan úszkáló kacsák felé néz, különös emlékképek villannak lelki szemei elé, ahogy meglátja húgát. Fiúval van, boldognak tűnik, legalábbis a csókból, amit elcsíp, erre következtet. Nagyot nyel a felismerésre, nem várt pillanat ez, ami felkészületlenül éri. Sokáig meredten bámulja a fiatalokat, még az sem zavarja, hogy az Opheliát ölelő fiú is észreveszi őt, és sokáig az ő irányába sandít.
Dübörgő szívvel hajol le, hogy cipőfűzőit újrakösse, melegítőnadrágját, és annak pulóverrészét megigazítsa magán, végül végigsimítson kókuszillatú haján. Húzza az időt, hiszen oly sokat várt erre a találkozásra, hogy most hirtelen nem is tudja miképpen reagáljon. Zavarja meg a fiatal párt ezzel a hírrel? Erőt vesz magán lassan, miközben lenyújtja fáradt tagjait, közben csupa buta megszólító mondatot generál fejében. Képtelennek érzi magát erre, talán jobb lett volna átesniük ezen Dwayne-nél, és akkor most nem kellene egy fa mellett azon morfondíroznia, hogy hogyan szólítsa meg egyetlen húgát.
Léptei és testtartása egyaránt határozott, úgy megy a romantikázó páros felé, mintha a világ legtermészetesebb dolgára készülne. Ophelia semmit nem vesztett szőkeségéből, és ez mosolyra készteti Daphnet, de egyelőre csak testvére hátát látja, így pisze orráról, s gyönyörű kék szemeiről még nem tud véleményt formálni.
- Szervusztok - köszön halkan, nem messze tőlük, Ophelia háta mögött állva. Amikor ránéznek a megszólítottak, ő elmosolyodik, és reszkető kezekkel mutatkozik be. - Daphne Amelie LaFonde a nevem, a nővéred vagyok.
Emlékezz rám! Emlékezned kell rám, kérlek emlékezz rám... Gondolatai a régmúlton járnak, mosolya keserédes, de őszinte. Annyi mindent ha nem is, de Ophelia első gyermekéveit közösen, nagy boldogságban élték meg. Hát eljött a pillanat, itt vannak, együtt, újra látja húgát, aki édes kisdedből tinédzserré nőtte ki magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=256657#post256657][b]Daphne A. LaFonde - 2014.03.21. 18:19[/b][/url]

Igen, mondhatni valami ilyesmire számított. Nem fektetett a lehetséges első találkozás elé nagy elvárásokat, és az, hogy ez most véletlenül történt meg, a kezdeti testét körbeölelő reszketés után hamarosan nyugalom járja át részeit. Ophelia szemei mit sem változtak, és hogy ebben a pillanatban inkább a kacsát választja helyette, nem tűnik bűnnek.
- Semmi baj - suttogja maga elé, majd a hozzálépő fiatalemberre pillant. Az bemutatkozik, és kezet fog vele, amire tiszteletteljesen biccent, s közben figyelemmel hallgatja szavait. - Kedves Milan, ugye szólíthatlak így? Nem szeretném neked bizonygatni, hogy LaFonde vagyok, és hogy közöm van a húgomhoz. Ha nem haragszol, utána megyek, mert találtam módot arra, hogy megmutathassam neki: testvérek vagyunk. Kérdésedre, hogy megfelelő válasszal éljek, van egy bátyja is, de ő nincs itt, egyelőre csak én érkeztem hozzá.
A fiúra mosolyog remélve, hogy megérti őt, mert nagyon fontos lenne, hogy a fiatalabb szőkével tölthessen egy kis időt. A kacsát szorongató Ophelia után sétál, könnyed lépteivel gyorsan utoléri a lányt. Először csendben sétál mellette, lopott pillantásokat küld felé, gyönyörködik benne, és igyekszik elnyomni magában a túláradó szeretetet húga iránt.
- Ha szeretnéd, megmutathatom ki vagyok, s hogy te ki voltál - néz le a mellette sétáló alacsonyabb lánykára. Hangsúlya komoly, érződik rajta a barátságos közeledés. Nem szándékszik erőszakos viselkedést mutatni, hiszen az nem jellemző rá, csupán választási lehetőséget ad a rellonosnak. - Testvéremként ismertelek téged Franciaországban. Amikor anya ágynak esett és apa a kocsmákat járta, én olvastam esténként neked Bogar bárd meséit.
Nem mond többet, a mesecím után rögtön elhallgat. Bőven elég volt egyszerre ennyi információ a kisebbnek, és ha mást nem is, de hallgatni azt kitűnően tud. Szeretne mindent elmondani amit csak tud, de ha jól látja a helyzetet, húga nem fogja meghallgatni, hamarabb kapna pálcát, és átkozná el őt, minthogy tovább hallgassa sületlenségnek tűnő szavait.
- Nincsenek bizonyítékaim, de az összes emlékem neked adhatom - fordul féloldalasan Ophelia felé, hogy láthassa arcát, figyelhesse vonásait, a legtisztábban hallhassa hangját. - Van egy merengőm. Ha készen állsz rá odabent, akkor gyere el. A Bérczes rezidenciában lakom egyelőre. Hozz valakit nyugodtan magaddal, bárkit akiben megbízol. Akkor saját szemeddel nézheted meg életed első éveit, anyát, apát, Damiant.
Direkt nem árulja el Damianról, hogy ő a középső gyermek, a lány bátyja, hamarosan úgyis meg kell tudnia, és ebben a percben ennyi mindkettejüknek elegendő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=258192#post258192][b]Daphne A. LaFonde - 2014.03.24. 13:35[/b][/url]

Nincs ma semmi dolga, sajnos nem valószínű, hogy találkozhatna Opheliával, és a környéken senkit sem ismervén teljesen egyedül van. A rezidencia sötét szobájában dolgozik következő cikkén, de hamar megunja a franciaországi ásatás leírását, és hátradől bársonyszékében, hogy pennája selyemtollain végigsimítva gondolataiba merüljön. Túl sötét, túl csöndes most ez a szoba, szokatlan módon még a magány is kezdi felütni fejét egyébként szilárd lelkében. Nyomasztó Bogolyfalván lennie, ahol ismerősök és valós munka nélkül céltalannak érzi a napokat. Igyekszik kimozdulni, minden reggelét a cukrászdában tölti, és a hírek bogarászása közben élvezi a csésze kávét, amit a kedves kiszolgáló lány szolgál fel neki; fut a falu körül, és néha még a kastély környékét is bejárja, csakhogy érezze: él. Hiába gondolja úgy, hogy a világ végére jött felkeresni testvérét, a munka, a főszerkesztő és öccse itt is eléri őt.
A pennát óvatosan az asztal lapjára teszi, majd feláll a székből, és ruhásszekrényéhez lép, hogy a jó időre való tekintettel finom anyagú világos ruhát válasszon magának. A hátán ügyesen felhúzza könnyű cipzárját, haját megigazgatja, s a fürdőben némi illatot fúj magára. A tizenegyes szoba kulcsát a portán egy mosollyal adja le, és lapos sarkú topánjában a falu felé veszi az irányt. Sem táska, sem más kiegészítő nincs nála, apró erszénye bújik csak meg ruhája egyetlen zsebében, amit a közeli boltban vesz elő. Ebben az időben mi mást is lehetne tenni, mint meglátogatni a kacsákat a közeli tónál, és puha kenyérrel ajándékozni meg őket.
Daphne egy kiló fehér kenyeret vásárol, aminek ő maga sem tud ellenállni, a még meleg s ropogós sarkát útközben megkezdi, és azt falatozgatva ér a tóhoz. Az első pillantásra magányosnak látszik, csak a kacsapárok, és apró gyermekeik játszanak a vízfelszínen, mire a fiatal nő lassú lépteit felváltja a boldog, már-már gyermeteg szaladás.
- Kicsikéim, gyertek ide - guggol le a kövek között közel a tóhoz, és egy falat kenyeret saját szájába téve letöri a következő adagot, hogy a hozzá igyekvő madarak felé dobja azt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=258210#post258210][b]Daphne A. LaFonde - 2014.03.24. 14:20[/b][/url]

A ragyogóan fénylő Nap alatt vidám mosoly kúszik hófehér arcára, amivel a felé úszó, hápogó kacsákra néz. A friss kenyér fogai alatt ropog, az egyik kedvenc ízét adva ezzel neki, bár korántsem hasonlítható a francia bagetthez, amit odahaza délelőttönként fogyaszt.
Guggoló testhelyzetét hamar megváltoztatja, zsibbadó tagjait ülve nyújtóztatja ki, s így lesz figyelmes arra a mély hangra, amit napokkal ezelőtt a kastélyban hallott. Dwayne Warren.
Oldalra pillant, tekintete a férfi arcát járja, a bőrét csúfító sötét foltokon át végül szemein állapodik meg. Lenyeli a falatot, s csak aztán felel annak kérdésére, örül, hogy valaki - az egyetlen, aki ismeri helyzetüket -, törődik vele.
- Igen, éppen itt - néz maguk mögé a háttérbe, hogy azonnal visszaidézze magában testvére arcvonásait. - A kedvesével volt, és tudja én úgy láttam, hogy szeretik egymást. Egymás karjába siettek előlem, mintha bántani akarnám Opheliát, de ez úgy gondolom teljesen érthető. Számomra az érdekes, hogy a fiú ölelésében biztonságban érezte magát.
Szavai közben újabb kenyérdarabkákat dob a köré gyülekező madaraknak, s Dwayne-re pillantva felé nyújtja a zacskó kenyeret.
- Etesse őket nyugodtan - mosolyodik el biztatóan, aztán néhány csendes perc után ismét a betegarcú aurorhoz fordul. - Maga mindig ilyen balhés volt? Az arcát meg kellene nézetnie, elég csúnya. Gondolom érzékeny az érintésre.
Nem tolakodásból mondja, inkább segítő szándékkal, bár való igaz, semmi köze a férfi ügyes-bajos dolgaihoz, így meg sem lepődne, ha ugyanazzal az arccal találkozna felelésképpen, mint amit nemrégen annak szobájában látott, takarítás közben. Akkor zavarában nyúlt az idegen könyveihez, hogy ne tétlenül várja a húgával kapcsolatos meg nem érkező információkat, most egyszerű jó tanácsról van szó.
- Ha a húgomnak lesz ideje, eljön a Bérczes rezidenciába, és a merengőmben megmutatom neki az emlékeimet - árulja el kérdezés nélkül a tóparton üldögélő, csöndes társaságának. Jóleső, hogy beszélhet valakihez, aki nem idegesítő, és csak akkor és annyit mond, amennyit ő hallani szeretne. Ő sem a fecsegő nők táborát erősíti, amit oly sok férfi elvárna tőle. Jobban szereti a nyugodt délutánokat, a kellemes csendben eltölthető időt. Békés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=258249#post258249][b]Daphne A. LaFonde - 2014.03.24. 15:02[/b][/url]

Dwayne Warren

Elmosolyodik csupán, de nem mond semmit. Az ő életéből kimaradt ez az időszak, fiúk helyett seprűjén gyakorolt, vagy tanult, hogy a legjobb lehessen, mindenkit lekörözvén, övé legyen a dicsőség, ami aztán oly hamar vált köddé, hogy újra, és újra késztetést érezzen a bizonyításra. Valójában nem tudta miért akar mindenkinek megfelelni, de az évek alatt lassan kényszerré vált ez benne. Tenni, tenni, soha fel nem adni, és akkor leszel valaki. A Mardekárból kikerülvén azonnal munkába állt, először Egyiptomban ástak, majd hazautaztak és francia vidékeken kutattak. Társai között is első szeretett volna lenni, csakúgy, mint kisdiákként, fiatal felnőttként is erősen élt benne a versenyszellem. Nem volt ideje ismerkedni, az esetleges közeledésben sem hitt, félt hogy eredményeit, kulcsfontosságú gondolatait óhajtja a másik, minden kuszának tűnt, és ördöginek. Mintha nem ő kellett volna a másik nemnek, csak valami, egyetlen darabka belőle. Mindezekre visszagondolva itt, Bogolyfalván nevetésben tör ki, hiszen ezen a helyen nyugalom és remény járja át az embert, többé nem fél a régi rémalakoktól. Elmúlnak.
Az auror a tó közepe felé dobja a kenyérdarabkát, mire a hűtlen jószágok eltűnnek a nő környékéről, és versenyt úszva a finom falatok után erednek. Ő vidáman néz utánuk, hogy az újabb, közeli dobásra ismét megrohamozzák őket a madarak.
- Békés állatok, szeretem, hogy itt vannak - vonja meg vállát, mintha kérdésre felelt volna. Arcvonásaiba derű költözik, tele élettel fordul a belilult orcájú férfihoz. Mikor az elárulja problémáját, hogy miért járt orvosnál, Daphne a szájához kap, és döbbenten szorítja mindkét kezét arcára, kiejtve kezéből a kenyeret.
- Szegény! - kiáltja, de hangja eltorzulva töri magának az utat az ajkakra tapasztott ujjak között. Kékjei óriásira nőnek, testét összehúzza az 'átérzett' fájdalom hatására. Egy pillanat erejéig még a hideg is végigfut karjain. - Elhamarkodottan ítéltem meg magát a szobájában.
Lesüti a szemét, arcáról leereszti kezeit, és az előzőleg leejtett kenyér után nyúl, hogy az egészből egy nagyobb darabot letörve sok kicsire válassza azt szét. Amikor a férfi beszél, ő ránéz, keresi annak tekintetét, de mindhiába. Dwayne nem néz rá, maga elé beszél, mire a nő is visszafordul a tó felé.
- És bátor - egészíti ki az auror szavait, amit azonnal megmagyaráz. - Említettem neki, hogy hozhat bárkit, akiben megbízik, gondoltam itt Milanra, vagy egy barátra, akár magára, de elutasította, egyedül fog jönni. Ez elismerésre ad okot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=258283#post258283][b]Daphne A. LaFonde - 2014.03.24. 15:44[/b][/url]

Őszinte reakcióján mintha meglepődne a mellette ücsörgő férfi, mire enyhén elpirul, általában visszafogottan viselkedik, most viszont túlságosan jól érzi magát. A Nap, a kacsák, mind jókedvre derítik, és az sem hátrány, hogy Dwayne itt van. Sohasem gondolta volna a rendetlen, szobájában marhasültet ebédelő amerikairól, hogy szabadidejében a tóparton pihen, és a természet szépségeiben gyönyörködik. Fásultnak, és koravénnek tűnt akkor, rápillantva ezekben a percekben viszont egészen zavaros a kép. Daphne összehúzza világos szemöldökeit, és karjára engedve arcát, féloldalasan figyeli a kenyérdobáló aurort.
- Nem csodálkoznék rajta - mondja fintorogva, és családjára gondol. Édesanyja is az volt, minden szülői tiltás ellenére ment hozzá számító apjához, és szülte meg hármukat. Daphne is önfejű fiatal volt, de eszes is, és képes volt meglátni fontos különbségeket dolgok között. Damian, csakúgy, mint apja a kocsmában és a nőkben látja meg a gyönyört, Daphnenak nem egyszer kellett öccse után takarítania a törött üvegeket, vagy elküldeni a családi házban időző hetyke nőcskéket, akiket előző éjjel szedett össze jó kedélyű testvére. - Nálunk senki sem normális.
Ujjai között apró gömbökké gyúrja a testhőjétől átmelegedő kenyérdarabokat, majd feltápászkodva a földről, egészen a tó széléig merészkedik. Ott ismét leguggol, s kezét kinyújtja, úgy várja az egyelőre bizalmatlan kacsákat.
- Ne vegye úgy a szívére, fiatalka még - mosolyog vissza a férfia, nem véve tudomást sértett hangvételéről. - Kevesen vannak ilyen korban, akik hallgatnak a náluk idősebbekre. Maga talán megfogadta a szülei tanácsát?
Nem mondja ki hangosan, de hangjában benne van az él, miszerint rossz gyereknek képzeli Dwayne-t, olyannak, aki szó nélkül ment bandázni, és mindenben benne volt, aminek a vége szidás és verés lett.
- Én semmit nem tudok róla - rázza meg a fejét, de nem szomorú, eltökélt szándéka, hogy ez megváltozzon. - Az orra pisze maradt, és némelyik vonásunk hasonlít, de Ophelia inkább apára ütött. Anya magas nő volt, azt hiszem inkább én örököltem őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=258328#post258328][b]Daphne A. LaFonde - 2014.03.24. 16:58[/b][/url]

Furcsán érinti a kérdés, sokáig bámulja a kenyérre várakozó kacsákat, vagy a tófelszínt, és a szemben álló fákat. Nem tudja mit mondhatna, Cecile azt tanította neki, hogy akiről nem tud jót mondani, arról inkább ne is beszéljen. Ennek ellenére a férfira néz, és szóra nyitja cseresznyeajkait.
- Apa lecsúszott ember volt, aki édesanyámon igyekezett visszamászni a varázslótársadalom krémjébe. Hamar meghalt, nemsokkal anyánk után ment el. A többiekről még ennyit sem tudok, de belőle kiindulva, hát...
Apja nem hagyott mély nyomot benne, kislányként üveg mellett látta, vagy kölcsönökért rimánkodni különböző vendégektől. Nem hiszi, hogy rossz ember volt, csak letért a jó útról, és bemocskolta a LaFonde nevet.
- Szeretnék megválni apám nevétől, és elhagyni a múltat. Majd egyszer az a pillanat is eljön.
Az utolsó összegöngyölt darabot is bedobja a vízbe, majd visszaül a férfi mellé, a távolságot megtartva, nem túl közel hozzá. A hír hallatán elnémul, nem örül neki, félti húgát ettől a szakmától, de erről nem szeretne beszélni.
- Mondja el neki, hogy elhagyhatja azokat a szép fogait, és talán meggondolja magát - mosolyodik el komolytalanul, ám biztos benne, hogy ez a silány érv nem volna elég ahhoz, hogy Ophelia pályatervet módosítson. - Biztosan maga miatt. Az élete része lett, bízik a szavában, felnéz magára, ha nem is apjának, de egészen közeli léleknek gondolhatja a jelenlétét. Hiszen vigyáz rá. Ha valaki törődik velünk, azt megszeretjük, és van, hogy olyanná akarunk válni, mint amilyen ő.
Hosszú haját megigazítja szavai után, bal vállára fésüli a dús sörényt, és ügyes mozdulatokkal fonni kezdi annak végeit. Közben a kacsákat kíséri figyelemmel, ahogyan azok a további falatokat kérik, és körülöttük keringve, hápogva hívják fel magukra a férfi, s nő figyelmét.
- Amíg nálunk élt, addig nem bántotta őt senki - mondja végül, hiszen Dwayne utolsó szavai szíven ütik. - Kellemes légkör uralkodott a házban, semmi okunk nem volt panaszra. Aztán elvitték, és arról az időszakról valószínűleg maga többet tud, mint én.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=258663#post258663][b]Daphne A. LaFonde - 2014.03.24. 20:36[/b][/url]

Közelebb hajol a fájó archoz, hogy minden szögből megnézhesse a csúnyán belilult, néhol már feketének tűnő orcát.
- Ugyan, katonadolog - legyint biztató mosollyal, remélve, hogy saját arcára nem ül ki a féltés, és aggodalom, majd visszahúzódik és onnan nézi tovább az aurort. Jelleméből adódóan legszívesebben az egész világot átölelné, és megoldaná mindenki problémáját, meggyógyítaná az összes beteget, és időt, s energiát nem kímélve dolgozna a jóért. Saját élete keményebb dió, s bár megtesz mindent azért, hogy az összes helyzetből kihozza a maximumot, néha őt is eléri a felemésztő kudarc.
- Még nincs hely, ahová jöhetne - rázza meg a fejét, és egy falat kenyeret vesz fogai közé. Amíg azt komótosan rágcsálja, csak maga elé néz, végül egész testével elfordul a víztől, hogy szavait egészen Dwayne-nek tudja mondani. - Egyelőre egy kis szobát bérlek Bérczeséknél, és közben kiadó házat keresek a faluban. Ha a későbbiek során szeretne hozzám költözni, természetesen fent tartom számára a lehetőséget. Őszintén szólva nagyon szeretném, hogy együtt éljünk, és lassan bepótoljuk az elvesztett időt. Amúgy sem jó a folytonos egyedüllét.
Franciaországban egy apró lakást birtokol, amit saját ízlésének megfelelően rendezett be, tévével és CD-lejátszóval, amit esténként bekapcsolva kedvenc dallamait hallgathatja. A régi Poésy-Piaf kúriában öccse és Cecile él, oda Daphne már csak nagy ritkán tér haza. Damian hiába okos férfi, sorban játssza el az élettől kapott lehetőségeit, és napról napra jobban hasonlít a LaFonde nevet viselő férfi tagokra, ami az igyekvő nőt sokszor a sírba viszi. Hiába igyekszik, építi testvérének a kapcsolatot, állást néz, és pénzt ad neki, a húszas évei elején járó bohó francia mit sem törődve másokkal habzsolja az életet. Egyszer élünk, nem? mondja oly sokszor, amire a nő már nem tud mit felelni.
- Szeret itt élni? - kérdezi a fájós fogú aurortól, és a kenyér közepéből kicsíp egy puha részt. Azt jóízűen eszegeti meg, lassan kezd éhes lenni, ilyenkor igazi kincs az emberiség legnagyobb találmánya. Míg a választ várja, a hápogó társaságnak is szorgalmasan dobja az összegurigázott darabokat, ne maradjanak ők sem éhen. A kiskacsák őrültek módjára veszekszenek az ételen, míg a nagyobbak egymással vannak elfoglalva. Daphne felnevet az aranyos madarakon, hogy végül ismét visszapillantson a férfira.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=259865#post259865][b]Daphne A. LaFonde - 2014.03.26. 20:04[/b][/url]

Elmosolyodik. A kacsák oly követelődzőn veszik őket körül, hogy nem bírja megállni, muszáj újabb és újabb darabokat törnie a kenyérből, míg végül annak már csak csücske marad a zacskóban. Míg hallgatja Dwayne szavait kiveszi és kettétöri azt, hogy a nagyobbik részt kedvesen odanyújtsa társaságának.
Sajátját kezei között tartja, s úgy bújik meg a pinceházon járó gondolataiban.
- Furcsa bizony - bólint a kacsaelemózsiát fixírozva. Még nem szokta meg az anyaországát követő apró falut, ahol egyelőre még lakhelye sincs. Szálláshelyét szálláshelyre fogja cserélni, marseille-i otthona helyett más tulajdonában fog bérlőként meghúzódni. Úgy érzi, hogy amiért eddig kemény munkával dolgozott meg, most az életében mind hiábavaló fejezetekként hullanak porba. Albérlő lesz egy aprócska varázsfaluban, ahol nem ismer senkit. Szíve motorja után vágyódik, szeretné hallani annak kemény hangját, és érezni a benzin átható illatát. Csizmát és bőrszerelést szeretne húzni, bukósisakba bujtatni szőke tincseit, és szelni a francia utakat. Olyankor mindent elfelejt, talán még az életről is megfeledkezik. Nincs más, csupán a sebesség, a száguldás szabadsága, a betonon összefolyó felezővonal, és a világot megváltó tervei. Segít Damianon, és visszafizeti Cecile-nek az összes rájuk áldozott centjét. Helyrehozza az Opheliával történteket, és forradalmasítja az ereklyekutatók munkáját. Boldogságot hoz az emberiségre, ezután soha többé nem ülnek majd hajléktalanok a házak tövében. És akkor, ott, talán véget érhet a létező világörökség. A motoron megszűnik Daphne-nak lenni, egybeolvad járművével, és erős férfiakat meghazudtolva vezeti azt. Törékeny testén megfeszülnek az izmok, mindenre képessé válik.
Gondolataiból az auror szavaira ébred fel, és elpirulva pillant fel rá. Szeretne bocsánatot kérni tiszteletlensége miatt, helyette azonban inkább a kacsák felé fordítja fejét, és odaadja nekik az utolsó falatokat is.
- Nehéz nyelv - neveti el magát a férfi halvány kirohanására, majd egy kósza pillanatra saját nyelvtanulására gondol. Nem volt egyszerű. - És szeretné megtanulni? Ilyen környezetben nem volna túl nehéz. Az ételeik közül én nagyon szeretem a töltött káposztát, nem egyszer volt alkalmam megkóstolni, és biztosíthatom, hogy nagyszerű étel.
A káposzta megemlítése közben gyomortájékát korgó-morgó hangok hagyják el, mire ő kezeit hirtelen tapasztja éhes hasára. Arca kipirosodik, de szája szélébe mosoly költözik, hiszen nem hiszi, hogy pont ezt a férfit zavarná egy korgó gyomor hangai.
- Kell nekem finom falatokról beszélnem...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=260383#post260383][b]Daphne A. LaFonde - 2014.03.27. 19:47[/b][/url]

Tekintetében érdeklődés csillan, ahogy csendben figyeli az aurort. Lábait felhúzza, hogy térdeit átölelve élvezhesse a jelent. Miután elfogy a kenyér, és Dwayne is a tóba veti az utolsó morzsadarabkákat, a kacsák hátat fordítanak nekik, és a vízfelszínen hullámokat idézve úsznak távolabb tőlük. Daphne szereti a nyelveket, bár ő sem a nyelvkurzusok legjobbjaként szerepelt, mégis élvezettel töltötte el a tanulás legtöbb perce. Annak ellenére, hogy kedveli az állandóságot, a megszokást és a biztos pontokat, szívesen fordítja arcát az új felé, és ismerkedik meg addig nem látott tájakkal, melyek legtöbbje furcsa, nehéz nyelvekkel párosul.
- Minden csak elhatározás kérdése - könnyedén vonja meg vállait. Nem szeretné győzködni a férfit, hiszen nem ismeri őt, így nem tudhatja, hogy milyen képességei vannak, azonfelül pedig milyen az időbeosztása, egyáltalán belefér-e elfoglaltnak tűnő életébe az olyan luxus, mint a nyelvtanulás.
Tudja, hogy egy idő után ragadni fog a marhasültet kézzel-lábbal evő férfire is néhány magyar kifejezés, amit még akkor sem kerülhet el, ha egész évben a szobájában ül. Végzetszerű egy magyar iskolában, ahol az embert körbeveszik az anyanyelvi beszélők, és harsogó szavaik úgy törik át az idegen koponyáját, hogy az tehetetlenül fárad bele estére zsongó, fájón megtelt fejébe.
Ujjával a földbe rajzol, a porban ide-oda húzza ujjbegyét, s közben hol mozdulatait, hol a távolban zsibongó kacsacsapatot figyeli.
- Ha van ideje - fordítja arcát Dwayne irányába elfogadva a szíves meghívást, majd szomorúan elhúzza ajkait, mikor a férfi továbbfűzi mondandóját. - Nem tudom hol tudnánk magának pépes vackot szerezni, de úgy, hogy nem eszik velem, én se tudnék jóízűen megebédelni.
Lesüti szemeit, halványan talán bele is vörösödik két orcája az előző szavakba, mire elfordul, s tüstént feláll a földről. Arrébb lép párat, hogy ruháját és kezét leporolva a kosz ne a férfi felé szálljon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=260491#post260491][b]Daphne A. LaFonde - 2014.03.27. 21:11[/b][/url]

Viszlát, Dwayne! Viszlát, kacsák! - zárás

Nem tudja eldönteni, hogy mit lát a mellette támaszkodó férfi arcán. Fáj annak válla, fáj az arca, fájnak a fogai, úgy ül ott, mintha az utolsó segélykiáltások után meghalni tért volna ki a kis tó mellé. Daphne sokáig mered az elszíneződött arcra, majd ismét lehajtja fejét, hogy a földön köröző ujjbegye nyomát pásztázhassa. Eddig békésnek érzékelte a közös perceket, ám amikor az auror újfent megszólal, kijelentése lavinát indít el a fiatal nőben. Semmit nem tud a másikról, egyetlen biztos információt sem, csupán száraz morzsái vannak, amelyekkel egyelőre tehetetlen.
- Kitűnő, mert jelenleg én sem szolgálhatok mással, mint napi huszonnégy szabad órával - feleli halvány mosollyal, míg nézi a magát poroló embert. Koszos. Szívesen segítene ezen az állapoton, egyetlen mozdulatába kerülne, de nem teszi. Nincs szüksége még egy olyan, vagy hasonló pillantásra, mint amit az auror szobájában kapott némi rendrakás, és polctisztítás után. Majd ő jelzi, ha segítséget szeretne kérni, és az sem biztos, hogy az elsődlegesen neki szólna gondjáról.
Dwayne elmosolyodik, mire a szőke haját hátradobó nő oldalra billenti fejét, és együtt érzően viszonozza annak mosolyát.
- Keresünk valami finomat, jöjjön - jelenti ki, és megvárva míg a mindenében fájó férfi csatlakozik hozzá, annak tempójához lassulva indulnak el a falu irányába. Csendesen telik sétájuk, úgy tűnik mindketten elégedettek azzal, hogy nem szószátyár társaságba botlottak. A falu egy kicsiny vendéglőjében találnak krumplipürét, amihez bár most nem járhat marhasült, mégis jólesőn fogyasztják azt el.
Motorra kell ülnie. Szüksége van az önkívületre, olyan erővel érzi a késztetést, olyan súllyal telepszik rá lelkére a vágy, aminek képtelen ellenállni. Mihamarabb haza kell utaznia, hogy motoros ruháját felöltve sebességbe kapcsolhasson.