A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=524209#post524209][b]Gwen L. Blake - 2015.09.26. 23:10[/b][/url]

Persze, sózzuk rá Gwenre a gyereket az évforduló napjára. Valami hasonló fordulhatott meg a keresztapja fejében, a pár nappal ezelőtti levélben. Nagy sóhajtások közepette válaszolt rá, igenlően. Nem kalkulálta be a programba keresztfiát, ami azt jelenti, hogy a "Lógjunk együtt Kiliánnal egész nap" tervet le kellett fújnia. Csak nem akar a fiú egész végig egy kisfiúra vigyázni. Azért a szőke örül, az együtt töltött időnek Ferdivel, mert nem sokat találkoznak a szüneteket leszámítva. Most is az van és gondolta megmutatja a fiúcskának a falu melletti kis tavat. Kora ősz lévén, minden sáros, de ez nem okozhat nekik problémát. Nemrég esett ezzel lehűtve és frissítve az időt. Az éjszakai szél nem csillapodott, ugyanolyan lengén fúj. Lehet, hogy nem kellett volna lehozni a fiút, már most mindene sáros, de mit tehetett a lány. A kastélyban nem lenne el a kissrác. Olyan örökmozgó, mint a keresztanyja, nem bír meglenni a fenekén egy percig sem, ezzel Gwent megfuttatva. A kis tavacskánál most éppen kacsákat etet kenyérmorzsával. Néhányat sikerül kicsalnia a vízből, mert nem dob el odáig, ezáltal a madarak is kijönnek a vízből. Biztos nem olyan agresszívak, mint a hattyúk, hogy megcsipkedjék a kölyköt, aki folyamatosan simogatni szeretné őket. Gwen egy pillanatra felnéz a vigyázásból, mert hangokat hall az idevezető út felől. Nem érkezik senki, Gwen pedig éppen időben néz vissza. Ferdinánd megindul a víz felé, a kacsákat követve. Megunhatták a társaságot, (vagy csak az nem tetszik nekik, hogy elfogyott a kaja) és máshol keresnek szórakozást, ha egyáltalán tudnak olyat. Azonban a kisfiú nem akarja ilyen könnyen elengedni a tollasokat és a vízbe is követni szeretné őket. A lány éppen időben nyúlik utána, ezzel visszatartva a vízbe pottyanástól.
- Ilyet nem szabad - néz szigorúan a kissrácra, de nem tud rá haragudni. Olyan kis aranyos és annyira szereti Gwent. Ezért is öleli meg a lányt, meg, mert bűntudata van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=524641#post524641][b]Gwen L. Blake - 2015.09.27. 20:21[/b][/url]

Összegezve nem is olyan rossz, hogy a kisfiúra kell vigyáznia. Nem csinált volna semmi értelmeset, ha nem lenne itt, esetleg elolvasta volna a legvastagabb könyvét, de ez jobb programnak bizonyul. Nem egyszerű minden lépésére vigyázni ezt elismeri, de üdítő a társasága és a napi mozgás is megvan.
A kettesben töltött idő akkor szakad félbe, mikor megjelenik Alíz is. Csak akkor veszi, észre a szőke mikor kérdez valamit, sőt a fiú meg sem hallja. Tovább ölelgeti a lányt, majd mikor elengedi, akkor néz a vörösre. Visszainteget a lánynak, és őt is ölelésben részesíti. Talán ebben különbözik keresztanyjától, hogy Ő bárkit megölelne, akár az állatokat is. De nem mondták, hogy kiskorában Gwen nem ölelgetett másokat. Nem emlékszik azokra az időkre túlságosan. Aztán a Gwenhez intézett újabb szavak hallatán nevethetnékje támad. Szereti a gyerekeket, meg vigyázni rájuk, de miért gondol rögtön Alíz arra, hogy örökbefogadott valakit? Eddig még nem látta kisgyerekkel? Ja, persze, hogy nem, mivel legutóbb a pécsi éjszakai sétája alkalmával nem vitte magával a kisfiút. Akkor is fent volt, ami ritka, viszont Kevin nem tartózkodott a szomszédban, egyedül pedig éjszaka nem vigyáz a rosszcsont fiúcskára. De visszatérve, a vörös komolyan gondolja, hogy ez a gyermek Gwené. Bár nem lenne rossz tovább vinni a Blake nevet, de azt Tonyék megteszik. Gwen gyerekei maximum a férje vezetéknevét kapják és az övét, azonban nem tolna ki annyira szegényekkel, hogy ilyen hosszú nevet kelljen viselniük.
- Igen Alíz, örökbe fogadtam. És elárulom, hogy nemsokára lesz kistesója is - nem is rossz alkalom a vörös ugratására. Egyébként is le kell küzdenie a naivitását, Gwen pedig ebben próbál segíteni a saját módszereivel.
Közben már húzzák a kabátját, ezzel jelezve Ferdinánd, a menni akarását. Olyasmit ígért neki a lány, hogy beülnek enni a közelben lévő kajáldába.
- Te is szeretnél jönni ebédelni a falatozóba? - kérdezi barátnőjétől. Addig is szórakozhat Alíz örökbefogadásos kérdésein. Milyen képtelen gondolat 18 évesen örökbefogadni valakit. Nem is tehetné meg. Általában azoknak adnak gyereket, akik párban élnek és jó ideje együtt vannak. De ez is megdőlt a lánykánkat illetően. Mindazonáltal később szeretne családot, jó nagyot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=582459#post582459][b]Gwen L. Blake - 2016.04.02. 19:43[/b][/url]

Meglepte a levél. Nem számított rá, hogy ennyi idő után a nő fel fogja keresni, de úgy tűnik, vannak csodák. Kedveli Lenkét, talán a barátnőjeként is lehet emlegetni, de ő is hosszabb időre eltűnt, mint pár másik emberke az életéből. De lényeg, hogy visszajött.
Egy kora esti találkával nem lehet baj, már nem az iskola tagja, emiatt nem szabhatják meg, mikor hova menjen. Nem érti ezeket a felügyelőket, eddig remekül folyt a tanítás, a többi meg mondhatni mellékes. A legtöbb diák biztos örülne, ha nem is lennének ezek az emberek és teljes mértékben megérti őket. Ha diák lenne, nem repesne az örömtől, és nem egyszer próbálna meg keresztbe tenni nekik. Még a büntetőmunkák sem zavarnák.
Lassan odaér a tóparthoz, ahová megbeszélték ezt az egészet. Kivételesen nincs késésben, de a nő már azt is megszokhatta tőle. A munkából soha nem késett, de volt egy két helyzet, amikor éppen odaért, vagy pont nem. Még előbb is érkezik, ami nagyon meglepő, talán beteg a lány. Ilyen nem fordul elő gyakran. Lenkének még semmi nyoma, ezért van ideje elgondolkodni, hogy mit szeretne. Nemsokára utazik a határon túlra a kviddicses felvételi miatt, amiről nemrég szóltak neki. Felfedezték. Mindig ez volt az álma. Egy külföldi csapatnál lehet terelő, de először biztos csak a cserecsapatban fog helyet kapni. Reménykedett benne, hogy egy japán csapathoz mehet, de jobb ez, mint a semmi és talán később átmehet hozzájuk.
- Szia! - köszön az éppen érkező nőnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=589107#post589107][b]Gwen L. Blake - 2016.04.23. 22:48[/b][/url]

Kivételesen ő érkezik előbb, ami nagy csoda, hiszen a szőke nem a pontosságáról híres. Ha a barátairól van szó, próbál nem sokat késni, de ez általában nem jön be és akár fél órával a megbeszélt időpont után érkezik a helyszínre. Most épp az ellenkezője van. Még öt percet kell várnia a hivatalos időpontig, de addig is a tavat bámulja. Mások biztos a megnyugvást látják benne, a tó nyugodt hullámait, mozgását, de a szőke csak a vizet. Soha nem volt képes végig hallgatni a nyugtatós és elmélyülős CD-ket, amik elhozzák a belső békét, úgyhogy ezekkel ne próbálkozzunk nála. Őt inkább zavarták a nyugtatós zenék, mintsem ellazították.
- Írtam neked egy-két levelet, de nem válaszoltál. Már azt hittem valami baj van, és esetleg alapíthatom a Lenke mentő csapatot. Úgy tűnik, le kell mondjam az egészet. Pedig milyen menő lett volna - már csak azok a fekete macskabetörős ruhák is elképesztőek, plusz még hozzájuk a kiegészítők. Valakit el fog raboltatni, hogy megcsinálhassa a megmentősdit és felvehessen ilyen szerelést. Bár egy Mondoconra sem lenne rossz, és ott még egyszerűbb is.
A borítékra elkerekednek a szemei és hirtelen azt sem tudja, miről van szó, de aztán felvilágosítják. Nem tudta, hogy ennyi minden marad a boltból, pedig ott dolgozott.
- Ne is említsd őket, a diákok ki nem állhatják azokat a tagokat, amit teljesen megértek. Ha még oda járnék, megpróbálnám kikészíteni őket - mosolyog a szőke, majd legyint egyet. Nem kell velük annyira foglalkozni, hogy ilyen titkos helyeket kelljen keresni. Azok csak az iskolában járőröznek, elviekben a falu nem tartozik a hatáskörükbe, ha meg mégis, semmi közük a két nő ügyeihez.
- Leszerződtettek egy külföldi csapathoz csereterelőnek, most az fogja elvenni az időmet. Aztán majd talán visszamegyek az iskolába mestertanoncnak, hogy azért szakom is legyen - válaszolja, miközben a tervein gondolkozik. Még annyira nincs meg, hogy mit szeretne később csinálni, de talán most van ideje eldönteni.
- És te? Mit tervezel most?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=607182#post607182][b]Gwen L. Blake - 2016.07.06. 13:34[/b][/url]

A nyárban az a legrosszabb, hogy éget a nap és ezzel nem lehet semmit se tenni, csak akkor, ha nem mozdulunk ki otthonról. Ilyen erős sugarak ellen a napkrém, illetve a napernyő is alig-alig tesz valamit, és az izzadást azok sem gátolják. Szerencsére nem kell járművön utaznia, ahol egy légtérben lenne összezárva rengeteg emberrel.
Délután alig lehet kimozdulni otthonról, és az órákra is be kell ülnie, emiatt egy estibb időpontban támadta le legjobb barátját, hogy menjenek fürdeni. Mostanában nem találkoztak annyit, és ezt be kell pótolni a nyár folyamán, szóval Kevin nem mondhatott nemet, mennie kellett. És biztos ő sem akar megpusztulni, a hűsítő fürdő pedig mindenkinek tökéletes, nem is kell ezt tovább ragozzuk. A szőke nem hozott magával különösebben semmit, ha valamit hiányolnának, akkor hazaszalad érte és nem lesz vele különösebb probléma.
- Ne légy már ennyire lassú - szól oda a srácnak, mikor rajta nincs más, csak bikini és elindul a víz felé. Kevint ismerve jobb előbb beérni a vízbe, ha nem szeretné, hogy bedobják, úgyhogy sietve lépked beljebb. A hűvös folyadék tökéletes ahhoz, hogy lehűtse a fiatalokat. Visszapillant eridonos társára, aki remélhetőleg elindult már felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691144#post691144][b]Gwen L. Blake - 2017.07.17. 14:19[/b][/url]

Furcsa itt lenni a végzős, nemsokára táncoló diákok között. Egyáltalán nem arról van szó, hogy idősnek érezném magam, hisz még csak most leszek huszonegy éves, de inkább házvezetőként kéne szemléljem a levitásaim táncát, mintsem nekem is táncolnom közöttük. Ez azért így már abszurdnak hat, nem? Mármint melyik diák táncolt a saját vezetőségi emberével? Szerintem sem sok, de nálunk most így alakult. Valamennyire zavar a dolog, mégis azt mutatja, hogy mennyire jó nekünk egymás mellett Zalánnal. Az én végzős bálomon is ő táncolt velem, most fordítva történik ez. A veszekedéseink ellenére is kitartunk a másik mellett, és ez boldogsággal tölt el. Pár napja felmerült, hogy a srác nem akar táncolni. Természetesen ezt nem hagyhattam, és olyan dologgal győztem meg, amit nem fenyegetésnek szántam, inkább tényként közöltem, illetve a pillantásom is sokat számított. Nem értem, miért ijed még meg tőle, de tetszik. Másik diák esetében fogalmam sincs mit csináltam volna, ha nem akar táncolni, nem mindenkire hat a nézésem. Vagy mégis? Levita HV-ként nem illene piros ruhát felvennem, viszont kötődöm még ahhoz a házhoz is, így maradtam egy fekete darabnál. Először majdnem elvetettem, mert felszedtem pár kilót, és ez látszik is rajtam, de voltak, akik meggyőztem, hogy nincs így. Már nincs sok hátra a táncig, mikor meghallom a párom hangját.
- Remélem a bál után is ugyanolyan érzésed lesz – válaszolom mosolyogva, és egy puszit nyomok az arcára. Szerintem tudja, mire gondolok, ha mégsem… hát abban az esetben szívesen elevenítem fel a múltat. A többi ember is ugyanolyan elegáns, mint mi, csak ők nincsenek abban a helyzetben, ami minket különlegessé tesz. Látom Zalánon az idegességet, ha jól sejtem, őt tényleg zavarja a kialakult helyzet. Ajkamat beharapom, miközben felé fordulok. Mit kéne mondjak neki? Akkor ne táncoljon, és inkább menjünk le a faluba? Nekem illene itt lennem, sőt vehetjük kötelezettségnek is. Nincs időm a szavakra, ő nyitja ki újra az ajkait. Elmosolyodom a dolgon, ebben muszáj igazat adnom neki. Nem látszik rajta az előbbi idegesség. Jól rejtegetné, esetleg tényleg elmúlt már?
- Akkor gondolom, az sem zavar, ha a házvezetőd szeretne csókot lopni – húzom még nagyobb mosolyra ajkaimat. Nem szoktam nagyon engedni az ilyesmit, mégiscsak házvezető-prefektus kapcsolatot kéne fenntartanunk a hétköznapokban, de jelen pillanatban barátnőként vagyok jelen az ünnepségen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691152#post691152][b]Gwen L. Blake - 2017.07.17. 16:08[/b][/url]

Érzem, hogy Zalánnak semennyire nincs kedve itt lenni. Aggódva nézek felé párszor, megértem a problémáját, azonban nem hinném, hogy ekkora feneket kell neki keríteni. Fordított esetben lehet ugyanígy reagálnék, ha az egyik tanárral vennék részt a rendezvényen, azonban így nem érzem át. Sóhajtva nézek rá, bármennyire próbálom oldani a feszültséget, nem sikerül.
- Nem lesz semmi baj, minden úgy fog menni, ahogy kell neki – mosolygok rá biztatóan. Még én sem hiszem el szavaimat, kezd átragadni rám minden szó, amit hallok tőle. Nem szeretek parázni a dolgokon, általában a sorsa hagyom magamat ilyen esetekben, azonban Zalánnak ezt nem vagyok képes megtenni. Nem szeretem, ha kényelmetlenül érzi magát miatta. Azt szeretném, hogy boldog legyen. Cukkolására visszaszólok, bár nem pontosan azt a reakciót kapom, amit vártam. Néha képtelen vagyok kiigazodni a srácon, ami vitákat szül, de mindig megbeszéljük, és kibékülünk. Most sem rosszallásból hozom fel a csókot, valami ilyesmivel próbálom oldani a feszültséget, úgy tűnik nem sikerül. A végén kapok, egy rövid, de finom csókocskát, amit viszonzok, majd körbenézek kicsit. Sajnos nem érzem át, mit érez pontosan a levitás, viszont kezd sejtésem lenni, ami azért fáj a szívemnek. Már az elején tudtam, hogy nem fog tudni elfogadni felettesének, ez rengetegszer tudatosult bennem, viszont ezer százalékosan csak ebben a pillanatban. Komolyan el kell gondolkozzak a jövő évről, és a házvezetői posztról. A kapcsolatunk előbbre való, mint a hivatalos ügyek, hisz azelőtt lett a szerelmem, mint a prefektusom. Ez sok dolgot nyom a lantba, sokkal rosszabb lenne, ha magánszemélyként veszíteném el, mert egy poszt nem ér ennyit.
- Ne aggódj, minden rendben lesz... de ha szeretnél, elmehetünk – ajánlom fel kicsit szomorúan ezt a lehetőséget. Pár perc van a táncig, de addig bármi megtörténhet, a varázsvilágban meg főleg, így hirtelen valami betegséget is elkaphat, mint a békülésünkkor. Mondatából mégis arra következtetek, hogy immáron leszarja. Ezek a hangulatingadozások kikészítenek rosszabb napjaimon, mert még a nőket tartják hisztisnek, meg másnak, ha valami hasonló történik. Közelebb húzom a hangját hallva, ez az a Zalán, akit megismertem és megszerettem. Őt nem érdekli mások véleménye, ahogy az sem, mi fog történni, mert a mostnak él.
- Lesz. Letáncoljuk az egészet, aztán eszünk, bulizunk és szórakozunk, amíg el nem fáradunk, és megyünk aludni – vázolom a helyzetet. A tó partján tartják a bált, ami a falu szélén található, ezek tudatában nem engedhetem, hogy visszamenjen a kastélyba, mert fáradtan (és talán részegen), nem jutna el odáig, valamelyik fa tövében kifeküdne, és ott aludna. Felelős házvezetőként ezt vele szemben nem tehetem meg, és ekkor bukik el a nem kivételezős dolog nálam. Nem hiszi el, de nekem sem egyszerű kezelnem a kialakult helyzetet vele szemben, bármennyire is kedvező a helyzet számára, néha rosszul esik, mikor kivételezek vele. Elkalandozok a gondolataimban, megértem miért írta előző hónapban a cikket az Edictum, tényleg sokszor elbambulok, vagy álmodozom. Visszanézem a srácot, nem szólalok meg, kíváncsi vagyok melyikőnk bírja tovább. Én röhögöm el magam előbb, de ő sem marad le utánam sokkal. Ez az egyik legjobb dolog a kapcsolatunkban, képesek vagyunk egymáson nevetni, ha nem kéne, akkor is, bár erről szó sincs ebben a pillanatban.
- Most már nem csak a barátom vagy, hanem a stylist-om is? Tetszik a többoldalúságod, legközelebb főzni is megtanítalak, hogy néha te lephess meg valamivel – ajánlom fel a lehetőséget, de abban nem sok köszönet lesz… számomra. Nem vitatnám a dolgokat sokáig, nem a főzés miatt szeretem Zalánt, legyen ennyi elég. – Levitás az, csak nem találtam tökéletes kék ruhát, és a fekete jobban megy a szemed színéhez – jó, ez kicsit hülyeség, de érti, hogy nem gondolom komolyan. Én is közelebb húzódom hozzá, ahogy az előbb ő tette, ezzel mutatva felé, hogy ne érdekelje senki véleménye. Eddig ő volt az „inkább barátnő vagyok, mint HV” elven, ez most se tűnjön el belőle. Megcserélődtek volna a szerepek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691161#post691161][b]Gwen L. Blake - 2017.07.17. 18:17[/b][/url]

Rosszul érzem magam, amiért most itt ülünk. Kezdetben nem így gondoltam erre, de Zalán érzései átragadnak rám. Semmi pénzért nem hoznám kínos helyzetbe, mégis azért ülünk itt, mert annyira szerettem volna. Sokszor mondták, hogy ne erőltessek rá dolgokat az emberekre, amit sokszor megfogadok, most mégsem tettem, és ez lett az eredménye. Nyugtatni probálom a barátomat, ami nem sikerül, talán még rontok is a helyzeten. Szavaira nem tudok, mit mondani, inkább kezét szorítom meg erősen, ebből mindent leszűrhet. Bátorításom nem más felé irányul, ezen az estén csak ő van számomra, minden percemet szeretném vele eltölteni. Ha valami rosszul sülne el, vagy baj történne, akkor magamat fogom okolni, hisz az én butaságomból adódna. Felajánlom, hogy lépjünk le, vagy meséljünk be betegséget a többi embernek, azonban ezt a lehetőséget visszautasítja. Válaszként megölelem, de ez nem olyan, mint a többi. Nem nehezedem rá teljes testsúlyommal, inkább karjaimmal erősen átfogom, hátha átragadnak rá a pozitív energiák.
- Büszke vagyok rád – válaszolom suttogva, másnak erről nem kell hallania. Szavaim nem üresek, úgy érzek, ahogy mondtam. Dicséretre méltó, hogy ilyen helyzetben is itt van, és felnőtt emberként viselkedik. Utóbbi nem szokatlan, kettőnk közül ő a reálisabb, komolyabb személyiség, de most kiemelem ezt is. Néha zavar utóbbi jellemvonása, azonban akkor szokott ez megtörténni, ha én csinálok valamit, és elszúrom a dolgokat, ő pedig úgy reagálja le, ahogy személyisége engedi, gondolok itt a babás hülyeségre.
Olyan dolgokat hozok fel bátorításképp, amiket majdnem annyira szeret, mint engem. A kajánál talán megtörik a jég, meglátom pillantásában a fényt, ami nevetésre késztet. Nem tagadhatná le magát, ha kajáról van szó, ő mindig a megfelelő helyen leledzik, legtöbbször a konyhámban. Ruháját kezdi igazgatni, amit szó nélkül hagyok, nekem kifogástalannak tűnik az öltözete, de ő tudja, hol kényelmetlen számára. Ezután kisebb játékba kezdünk, amit nem lehetetlen eldönteni ki nyer, lehet egyikőnk sem, mert mind a ketten elnevetjük magunkat.
- Elég érdekes ruhákat aggatnak rá, bár abban az esetben inkább semmit nem vennék fel – nem is szeretnék belegondolni, mennyire kényelmetlenül érezném magamat azokban a göncökben, de rá kell ébredjek, ez az, amire most Zalánnak szüksége van. Nem, nem Lady Gaga ruháira gondolok, hanem a minket körüllengő hangulatra, ami sokkal jobb, mint az előző. Mindketten nyugodtabban várjuk a táncot, és már nem érdekel, ki mit gondol. Jobban szeretem a barátomnak ezt az oldalát, mosolyától az én szívem is boldogabb lesz, ezért lepem meg mindenféle jó dologgal, például ebéddel, illetve más örömteli perccel, mert az ő boldogsága számomra a legfontosabb, és jól esik ilyenkor látni. A főzésre visszatérve, az nem szó, hogy nem engedem a tűzhely közelébe. Az első és utolsó alkalom volt, mikor a kezébe adtam bármilyen konyhai felszerelést, az evőeszközökön és a tányérokon kívül. Lefagytam, mikor megláttam a hatalmas tüzet, jó, hogy Ő tudott reagálni, különben a háznak annyi lett volna, és nekünk is.
- Nem is, mert ezen a házon nincs biztosítás. Majd Pesten megmutathatod, mit tudsz a serpenyővel, ha megyünk. Személyes kudarcként fogom megélni, ha egy rántottát nem tudsz elkészíteni – adom elő drámaian, és természetesen komolytalanul. Nem a főzési tehetsége miatt szerettem bele anno, ha így lenne, nem lennénk egy pár már évek óta. Ő maradjon az alvásnál, és másnál, amiben jó, én is ezt teszem. Elkezdek hadoválni a szeme színéről, és a ruháról, amit szintén nem kell teljes mértékig valósnak tartania. Még én sem tudom magamat komolyan venni ezen a téren, egyszerű oka volt ennek a ruhának a felvételében: tetszett és kész. Senki nem olyanban jelenik meg, amit utál, vagy taszítja.
- Kis értetlenem – mondom neki, miközben legszívesebben a haját is összeborzolnám, de nem tehetem, abban az esetben a semminek bajlódott vele.
A következő pillanatokban sem tűnik el a jókedv mellőlünk, de már nem mosolygunk annyira, legalábbis kezdetben. Zalán elkezd kotorászni a zsebében, én türelmesen várok, hogy mit hoz ki a helyzetből. Szavai még nagyobb hatással lesznek rám, majd meglátom az ajándékot a kezében. Bevallom, egy pillanatra másra gondoltam bármennyire is hihetetlennek hat az a dolog, de igazéból az emberek változhatnak. Egy pillanatra fejembe ötlött a gyűrű lehetősége, de a láncot meglátva, elvetettem az ötletem, és nem bánom. Nézem az ujjait, ahogy felcsatolják, majd mikor elhúzódik, szemügyre veszem a karperecet. Nem a legcsicsásabb darab, de ez teszi gyönyörűvé. Felpillantok a barátomra, majd vissza az ékszerre, és megint rá. Mit kéne most mondjak egy köszönömön kívül? Nem szavakkal kell kifejezni az érzéseimet, a tettek sokkal fontosabbak annál, de nem hagyhatom szó nélkül az ajándékot. Imádom, hogy tudja mit szeretek, milyen az ízlésem. Megkockáztatom, mindent tud rólam. Egy dolgot nem szeretek a barátomban: mindig miatta folyik le a sminkem, mert képes előcsalni az örömkönnyeimet. Ez alapjáraton jó dolog, megmutatja, mit érzek iránta, de annyit vesződtem ezzel a nyamvadt szemfestékkel, tusvonallal, szempillaspirállal, miegymással, hogy nem szeretném, ha lefolyna az este vége előtt. Kipislogom a könnyeket, szerencsére nem kerülnek a felszínre. Hálás, boldog, szerelemmel teli pillantásokkal nézek a velem szemben lévő személye, akiért bármit képes lennék megtenni.
- Hogy lehetsz ilyen csodálatos? – kérdezem, és mielőtt válaszolhatna, befogom a száját egy hosszabb csókkal, mint az előző. Leszarom, ki néz, és ki nem, ki levitás és ki nem. Ha szeretem, hadd mutassam ki felé az érzéseimet. Karjaimmal még közelebb vonom, jelenleg tényleg nem házvezetőként vagyok jelen ezen az ünnepségen, hanem barátnőként, ha valakinek valami ellenvetése van ez ellen, szóljon nyugodtan. – Köszönöm – az érintkezés végén nem húzódok el tőle túlságosan. Szemeimmel az ő pillantását keresem, ha sikerül megtalálnom lágyan elmosolyodom.