Roland

Blanka nagyon unatkozott már odabent. Úgy gondolta, hogy mivel már kissé lehűlt a levegő, sétál egyet. Tudott erről a kis tavacskáról, így erre irányította lábait.
A fiatal lány egész úton azon gondolkozott, hogy nem kéne-e mégis visszamennie, és tanulni még. Igaz, már majdnem mindent tud, de akkor is. Biztos ezt is elbaltázza majd, mint ahogy a mugliknál elbaltázta a dolgozatait.
Elhessegette a muglikat a gondolaitól. Nagyon hiányoznak neki az otthoni barátai. Illetve, az egyetlen barátai. Merthogy itt még nem szerzett barátokat. Egyet sem. Igaz, még nem rég érkezett, és eddig teljesen magába rántotta a tanulás. Szóval nehéz is lett volna így barátkozni.
Amikor a tóhoz ért, meglátott egy fiút, aki az egyik fa tövében feküdt.
~ Oda menjek hozzá? ~ gondolta magában.
Na jó, odamegyek. Hátha jófej, és akkor talán még össze is barátkozhatunk.
-Szia. Zavarlak? Nincs kedved beszélgetni? Unatkozok.-mondta egy édes mosoly mellett.
~ Remélem, nem zavarom, és nem fog megharagudni, hogy megzavartam a pihenésben. ~ Gondolta magában, és bámult a fiúra.

Roland

A lány megnyugodott, amikor a fiú kedvesen válaszolt neki. Le is ült mellé, és elkezdte tanulmányozni őt. Izmos test, szép szemek, csókos ajkak. Így lehetne jellemezni a fiú külsejét. Blanka nem szokott ismeretlenül véleményt kialakítani az emberekről, de Rolandról úgy gondolta, elég beképzelt lehet. Már a nézéséből is ez sugárzik. Lehet hogy a suli legmenőbb fiúja mellé ült le, aki csak viccelni akar vele? Elhessegette a rossz véleményt a fejéből, és válaszolt a fiúnak.
-Unatkoztam, már nagyon unalmasak a könyvek. Tudod, csak most érkeztem, és még nem tudom az egész anyagot, s ez tűnt a legcsábítóbb helynek, amikor elindultam.-Mondta egy félmosollyal.
Megigazította a haját, amit az előbb összefújt a szellő. Utálja a szelet. Mindig igazgatni kell a haját ahhoz, hogy lásson valamit, de legalább ez kicsit hűt a levegőn, mert még mindig nagyon meleg van. Nem is tudna most aludni sem, akármennyire álmos lenne.
-Az én nevem Blanka, és én is Rellonos vagyok, szintén elsős.
Ez a fiú nagyon édesen mosolyog. És a teste is milyen izmos! De nem érdekli most egyenlőre Blankát egy fiú sem, most az a lényeg hogy átmenjen a vizsgán.
-És te? Hogyhogy ilyenkor nem vagy a kastélyban?-Kérdezte érdeklődően a fiatal kishölgy.
Már kezdett álmos lenni. Hiába, kimerítőek a tankönyvek. De mégsem mondhatja azt a fiúnak, akit körülbelül 5 perce sem ismer, hogy most megyek, szia. Bunkóság lenne. Reméli, hogy a fiú dobja fel az ötletet, hogy megy vissza a kastélyba, és akkor majd Blanka is vele tart.

Roland

-De, igen. Mondani is akartam. Kezdek én is fáradni.-mondta.
~ Érdekes, lehet hogy tényleg nem a suli legmenőbb srácával találkoztam. Vagy lehet, hogy csak ügyes színész. Nem, nem hinném, hogy bármi oka is lenne megjátszania magát. Lehet, hogy még akár több is lehet ez, mint barátság. De egyenlőre nem. Most a tanulás a fő. Akármennyire édes is ez a fiú. De azért egy kis több belefér. ~ Gondolta, és el is mosolyodott. Remélte, hogy a fiú nem veszi észre. Még a végén hülyének nézi, hogy magában mosolyog.
-Mit szeretnél tudni?-kérdezett vissza Blanka.
~Aranyos, hogy érdeklődik. Nem is tudom, mit mondhatnék magamról. Egyre szimpatikusabb lesz ez a Roland. De nem kéne, hogy leszálljon a rózsaszín köd túlságosan gyorsan, különben még bajok lesznek, nagyon gyorsan tudok meggondolatlan is lenni. A múltban erre nagyon sok példa volt már. ~ Gondolkodott el rajta.
-Én? Mint gyönyörű? Biztos jól érzed magad?-mondta meglepetten.
~ Ezt azért muszáj volt. Szeretem hallani, mikor dicsérnek. Nem tehetek róla. Olyan jó érzés ~ gondolta, és már megint elmosolyodott.
-Nem, nincs. Igazából tényleg nem ismerek itt kb. senkit. És neked? Van barátnőd?-Ilyen buta kérdést. Biztos, hogy van barátnője. Jaj, de buta vagyok.