36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa
Kis tavacska - Egerszegi Nina Viktória hozzászólásai (7 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. július 19. 18:05 | Link

Levi

Elég hosszú időre utaztam el ahhoz, hogy az már mindenkinek feltűnjön, ami nem volt szerencsés húzás, de mint tudjuk, a családon segíteni kell, illetve a munka sem vár meg minket. Legalábbis ölbe tett kézzel biztosan nem. Hazajöttem és duplán rosszul indult a „hazaértem buli”. Nem vagyok egy éjszaka mászkálós fajta, de kivételesen eljöttem otthonról. Davidnek is és nekem is szükségünk volt időre, hogy feldolgozzuk az információkat. Azt hittük azzal, hogy Ginny-t kimenekítjük a fogságból, minden megoldódik. Csak arra nem gondoltunk, hogy ő meghal a kórházban. Muszáj volt kiszakadnom az otthoni feszült környezetből, ami bármelyik pillanatban robbanást idézhetett volna elő. David az utolsó élő rokonát most vesztette el és bár mellette a helyem, éreztem rajta, hogy most egy kis magányra van szüksége. Nekem is el kellett gondolkodnom, hova tovább, mert a mélységes depresszióból kirántani valakit nem egyszerű feladat.
A lábam vitt előre, miközben lehámoztam magamról lenge hosszú ujjú felsőm. Nem is tudom miért vettem fel induláskor. Talán csak a hideg rázott a kimerültségtől, én meg magamra kaptam. Edzőcipőm halkan koppant néha a betonon, ahogy távolodtam a háztól, én pedig egyre jobban engedtem le. Mire a falu szélére értem, úgy éreztem kidőlök. A kis tavacskát megpillantva rögtön irányt választottam és a parthoz érve ledobtam magam a fűbe. Hajam körülöttem nagy ívben terült el, én pedig nem zavartatva magam teljesen elnyújtóztam, kezemet oldalra fektetve nyugtattam. Egyetlen dolgon járt az eszem. Vissza kell szereznem a fergeteges humorérzékemet, mert ha interjút akarok csinálni, akkor dupla adag szarkazmusra lesz szükségem, figyelembe véve az alany kilétét.
Utoljára módosította:Egerszegi Nina Viktória, 2014. július 19. 18:10 Szál megtekintése

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. július 19. 18:50 | Link

Levi
azért szeretlek <3

Csukott szemmel reluxálva – akarom mondani relaxálva fetrengtem a puha fűben, mellettem a tó apróbb hullámzásait hallgattam és nagyon mélyen gondolkodtam. Talán el is bóbiskoltam egy kicsit. Az álmom sem volt kellemesebb, mint a valóság, de egy próbát minden megér. A ködben rohanni valami után, amiről fogalmad sincs, hogy mi, elég kellemetlen, de mivel az álmodat nem tudod irányítani, így megállni sem tudsz. És ez az a pillanat, ahol kinyitod a szemed és… Nos, én mikor kinyitottam, nem a tiszta eget láttam, hanem egy fiút, aki a nyakát nyújtogatva hajolt felém, mintha vízi hulla lennék, amit partra sodort az a hatalmas hullámzás, ami szökőár szintű ebben a kis pocsolyában. A legtöbb lány első reakciója a logikus sikítás és „perverz” jelző kiáltása. Nos, én nem vagyok a „legtöbb lány”, úgyhogy nemes egyszerűséggel orrba nyomtam az illetőt, de mentségemre legyen mondva, egyáltalán nem azért, mert egy vadállat vagyok. Csak veszélyesen élek. Valószínűleg nem eshetett neki jól, úgyhogy amíg ő elfoglalta magát a fájó ponttal én felkeltem és szemügyre vettem az illetőt. Nem tűnt ragadozónak, sem gyilkosnak, így gyors megfontolásból felkeltem és odaléptem hozzá, mielőtt a kastélyig rohan, hogy valami elmebeteg megpróbálta betörni az orrát. Pedig nem is állt volna távol az igazságtól, már ami a szitut illeti.
- Ooooké, ne haragudj. Nekem is sikítanom kellett volna, mint mindenki másnak – kissé esetlenül veregettem meg a hátát, és nem, nem olyan bivalyerősen, hogy eltörjön a gerince. Ez olyan nyugtatgatás féle (?) volt. Azt nem mondanám, hogy dolgozott bennem a lelkiismeret furdalás, mert az nem nagyon szokott, de egy picit megbántam a reakciót. Csak abban reménykedtem, hogy nem az lesz a válasz, hogy gyomorszájon vág. Bár nem a talio elv érvényesülne, az elégtétel meglenne. Mindenesetre, ha feltételezzük, hogy nem néz terroristának és nem támad vissza, közelebb hajolok az orrához.
- Bocsánat. Nem akartam, reflex volt – kissé hanyagul megvontam a vállam és próbáltam nagyon szépen pislogni rá. De tényleg olyan NAGYON szépen. Olyan vélásan, hogy megbocsásson. Hát tud nekem bárki is ellenállni? Reméljük, hogy nem.
Szál megtekintése

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. július 19. 19:43 | Link

Levi
naaa, ne légy morci :3

Úgy tűnik, hogy a korábbi kondim nem veszett el nyomtalanul. Bár már fele annyit se gyakorlok és edzek, mint anno, még mindig van bennem spiritusz, legalábbis minden jel erre utal. A vérző orrot látva elhúztam a számat. Na jó, talán TÉNYLEG túllőttem a célon. Szó szerint. A találatom végtelenül pontos volt és az erőkifejtésben sem akadt hiba, mondhatni zseniális behúzás a maga nemében, csak épp nem most kellett volna, és nem az ismeretlennek, aki ártalmatlannak bizonyult. Mindenki követ el hibákat – persze ez nem volt az! -, de ezeken túl kell lendülni, így a visszakérdezést el is engedtem a fülem mellett és inkább szaglószervét tanulmányoztam. Nem hallottam reccsenést, tehát a sérülés nem annyira komoly. Ezt mondjuk nem terveztem hangoztatni.
- Nem, de sportoló vagyok. Viszont ezután meggondolom – felvontam fél szemöldököm a felvetésen. Az én vékonyka testalkatommal ennyire bokszoló típus lennék? Szinte kész sértésnek hangzik, ha ebből a szemszögből nézem. Viszont, ha a hangsúlyt a remek ütésemre helyezzük, máris hízelgőbb, ami azt jelenti, hogy az utóbbit fogom gondolni, így jár mindenki a legjobban. A gyönyörű, szinte már eszményi pillantást a várt hatás követi. Düh elpárolog, megvan a szemhunyás a dolog felett és béke van! Nem mondhatnám, hogy kedves dolog kihasználni, vagy visszaélni bizonyos dolgokkal, de ha már van, ne csak legyen.
- Köszönöm, ha gondolod, megtanítom neked is. Ha nem én vagyok a bábu, amin gyakorolsz – biccentettem felé és végre elmosolyodtam. Az orra elég vészesen nézett ki, így kihalásztam egy zsebkendőt a zsebemből és közelebb lépve óvatosan megtöröltem. Mondtam már, hogy tök jó ápolónő lennék? Halál óvatosan itattam fel a karmazsin folyadékot, miközben már tettem is fel a következő kérdést, hogy ne legyen ideje tiltakozni, mert az okozott kárt nekem kell helyrehoznom.
- Szóval, mi járatban vagy erre? Azon kívül, hogy ártatlan, alvó lányokat lesel meg és ijeszted őket halálra – kicsit oldalra billentettem fejem mondandóm közben, számat is mosolyfélére húztam féloldalt, amikor tipikusan ironikusan magyarázok valamit. Egy pici mimika a fűszer mindig. A szarkazmus a desszert lesz. Ahogy épp a következő törlési mozdulatot hajtottam volna végre összepréseltem ajkaimat, mert csak most tűnt fel a csuklóm. Elég rondán nézett ki, ami azt jelentette, hogy az a nyilalló fájdalom a házban valóságos volt. Elkaptam a kezem és egy zsepit nyomva a srác kezébe abbahagytam az addigi mozdulatsort. Nem hittem volna, hogy marad bármi nyoma. Ez van.
Szál megtekintése

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. július 19. 20:52 | Link

Levi
akkor jó *^*

Miután túljutottunk a verekedés témán, úgy döntöttem, jobb, ha lendítek a helyzetünkön. Elég, ha az orra véres, nem kell, hogy az egész ruhája az legyen, meg hát… Ha már így orrba somtam, megérdemli, hogy megpróbáljam helyrehozni. Vagy ha nem is, én most így döntök. Miközben a zsebkendővel őt tisztogatom, felteszem neki a százmillió dolláros kérdést, ami úgy tűnik nem hangzott elég ironikusan. A válaszára megforgattam a szememet.
- Az enyém meg úgy, mintha ártatlan lennék – úgy pislogtam rá, mint egy alienre, hozzá pedig a hangsúlyom is kellően kifejezte, hogy totál nem vágom, mi ez a kijelentése. Melyik bolygóról jött, hogy nem esik le neki? Költői volt a kérdés ahelyett, hogy úgy kezdtem volna, mi járatban erre. Na mindegy, ne lovagoljunk ilyen felesleges dolgokon, inkább haladjunk előre, hiszen tényleg. Szombat este van.
- Jah, ti most lejöhettek a faluba – bólintottam egyet. Ismerem a kijárási tilalmat, ami bár rám nem igen vonatkozik, tekintve, hogy itt élek és mestertanonc is vagyok, de ez van. A szabályokat ismernünk kell ahhoz, hogy megszeghessük őket. Ez amolyan alapszabály típusú dolog. Ezek után pillantottam meg a vörös csuklómat, amin öt ujjlenyomat kezdett kirajzolódni. Remek, úgy nézek ki, mintha nem is tudom mit csináltak volna velem, pedig a helyzet sokkal egyszerűbb. David nem szándékosan ragadott meg így, észre sem vette, én viszont az eredményt látva ösztönből húzódtam el a fiútól, ápolónői szerepem ledobva magamról, a kezébe nyomva egy másik zsepit.
- Nincs. Csak fáj a kezem, tudod, azért még nőből vagyok – gyorsan eltereltem a témát, míg magam mögé rejtettem a sérült csuklót. Becsúsztattam a kezem farzsebembe, így kerülve a feltűnés látszatát, hiszen bárki megteheti ezt a mozdulatot, míg csak rejtegetni hátul… Gyanús. Mivel kínos csendet éreztem közeledni, így úgy döntöttem, megtöröm valami hasznossal.
- Amúgy Nina vagyok. Még egyszer bocs a bal horogért – elmosolyodtam, de ez valahol nem volt őszinte. A felismerés, hogy nincs minden rendben nem tetszett és bár ez arcomra nem volt kiírva, kissé ideges lettem.
Szál megtekintése

Warrenné Epresi Véla
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. április 1. 17:40 | Link

Dwayne Warren
[zárt]

Két hét se szó se beszéd lelépés után úgy éreztem, magyarázattal tartozom egy bizonyos személynek. Megígértem neki, hogy gondoskodni fogok róla, hogy meglátogatom, hogy főzök neki, hogy minden megmarad, csak a felállás lesz más. Szó szerint. De nekem dolgom volt, azt mondtam pár nap is jövök. Nos, ez jó pár napra sikeredett, most pedig a tavacska partján ülve kissé félve merek csak Dwayne-re sandítani. Nem igazán tudom, haragszik-e, de ha elmondom, mi történt, azzal mindkettőnknek könnyebb lesz. Ugye?
- Ne haragudj, hogy nem adtam életjelet, csak... - kifújom a levegőt és végig a tóra nézek. - Pár nagydarab fickó megtámadott. Fenyegetőztek, hogy ha nem tűnök el egy bizonyos személy környékéről, akkor csúnyán megbánom. Az egyik meg is ütött, mikor megpróbáltam kimászni a helyzetből... - egy elég vérszegény mosolyt erőltetek arcomra. Igazából valami olyasmit mondtam, hogy nem ilyen böhöm nagy mamlasz állatok fogják nekem megmondani, hogy mikor és kivel és mit csinálok. Az egyikre talán a s*ggfej kifejezést is használtam... De ez akkor sem lehet ok, hogy megüssön, az isten szerelmére! Mindenesetre ezt inkább nem osztom meg Dwayne-nel...
- De már jól vagyok. Többet nem jönnek - felhúztam a lábaimat és karjaimmal átöleltem őket. Nem volt igazából semmi bajom, mondjuk a hajam alatt még picit éreztem néha a fájdalmat ott, ahol megütöttek. Nem volt valami kellemes és kis híján szó szerint a fal adta a másikat. Patkányok.
Szál megtekintése

Warrenné Epresi Véla
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. április 2. 12:31 | Link

Dwayne Warren

Nem nehéz észrevenni, hogy Dwayne feszült. Bár talán nem is ez a legjobb szó rá. Haragszik rám, hogy csak úgy eltűntem és ezért még csak nem is hibáztathatom. Biztos vagyok benne, hogy várt rám. Mindig várt. Én pedig csak nem jöttem, még életjelet sem adtam, amit véleményem szerint úgy értelmezett, hogy akkor most eddig tartott a naaaagy barátság. Pedig nem.
Nem válaszolok az első kérdésére. Nem márthatom be Davidet, bár végső soron nem is ő tehet az egészről. Ha hibának számít, hogy belém szeretett, akkor bűnös, de máskülönben nem követett el semmit. Felsóhajtok és végre az aurorra emelem barna íriszeimet. Megnyugtató, hogy van valaki, akire számíthatok, főleg most. Igaz, Lénával kibékültem és jelenleg Daviddel is mozdultunk valamerre, de nekem azért Dwayne is sokat jelent. Kimondva, vagy sokkal inkább kimondatlanul.
- Nem volt vészes, nem haltam bele - igyekszem elbagatellizálni, mert azért ennyire nem vettem félvállról. Divat ide vagy oda, nekem túl extrém sport ez a lezserség fenyegetőzés terén. Még mindig a férfit bámulom, próbálok leolvasni akármilyen reakciót, ami sikerül is: tudni akarja, ki a szóban forgó illető. Én meg el akarnám mondani, de azzal bajba sodornám.
- Dwayne, ezek a fickók tényleg nem jönnek többet... - beharapom alsó ajkam. Lássuk be, a halottak ritkán kelnek életre és törnek rá az ember életére. Nem, nem én öltem meg őket, még a feltételezés is komolytalan, de azért nem bánom, hogy nem kell attól tartanom, mikor szállnak rám ismételten. Viszont most már az auror barátom is tudja, hogy az a bizonyos személy valamiben nyakig benne csücsül. És félek tőle, hogy sokkal okosabb annál, mint mutatja és előbb-utóbb rá fog jönni.
- Inkább mesélj arról, hogy veled mi újság? - elmosolyodom, mert igen, ez a legkiválóbb témaelterelés. Muszáj másról beszélnünk, egyszerűen muszáj...
Szál megtekintése

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. április 6. 16:06 | Link

Dwayne Warren

Hogy legszívesebben elmesélnék-e mindent töviről hegyire Dwayne-nek? Naná! De nem tehetem. Ha azt akarom, hogy David szabad lábon járjon-keljen, akkor bizony becsukom a számat akkor is, ha beledöglök. De azért ez a veszély nem áll fenn szerencsére.
Csak figyelem az auror reakcióját. Nem tetszik. Látom rajta, hogy meg van sértődve, én pedig akár csillagokat is lehozhatnék neki az égről, teljesen felesleges lenne. Nem is igazán tudom, mit mondhatnék, így igyekszem elterelni eltűnésem okáról a témát. Csakhogy nincs könnyű dolgom, mert ez a bizonyos "semmi" a világ legtartalmasabb semmije, legalábbis barátom konkrét esetét szemlélve. Nyelek egyet, mert most érzem csak igazán, mennyire kellemetlen is ez a beszélgetés. Túlságosan. Feladnám a reményt, mikor csak úgy mellékesen hozzáfűzi: megszületett a fia. Kettős érzéseimet nem tudom, hogyan is fejezhetném ki: megveregessem a vállát és gratuláljak, vagy inkább húzzam magamhoz és sírjunk együtt? Nem igazán gyászos az információ, hiszen egy gyerek jó dolog, csak éppenséggel tudom, Dwayne mennyire vágyott rá. Na igen, itt a probléma.
- Nem is tudom, mit mondjak... Hogy érzed magad? - kezem a füvet tépkedő kezére siklik és megpróbálok a szemébe nézni, ha engedi. Nekiállok összeszámolni, vajon hányan tették fel neki ezt a kérdést, de becsléseim szerint ez a szám igen alacsony. Már amennyiben az őszinteség is mércének minősül.
- Sajnálom, hogy nem voltam itt. Tudok segíteni? Bármiben, akármiben - ritkán mondom komolyan ezeket a szavakat, de a férfi esetében tisztában vagyok vele, hogy ha el is utasítja, azért jelent neki valamit, hogy számíthat valakire. Egy gyerek a legkevésbé sem hasonlít egy kutyára, teszem azt... Vagy egy babára, amit beraksz a sarokba és, ha már elmúlt tizenhét éves akkor előveszed, leporolod és útjára engeded. Nem, ez egy gyerek. Más néven felelősségnek is szokták hívni.
Szál megtekintése

Kis tavacska - Egerszegi Nina Viktória hozzászólásai (7 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa