Kath

Az utóbbi napokban mindent úgy élt meg, mintha először járna a kastély falai között. Gyakran eltévedt, de igyekezett ezzel is csak többet adni saját magának. Szétnézett, próbált tájékozódni és bizonyos dolgokhoz kötni az utat, soha nem volt  ebben igazán jó, ráadásul kómás volt. Cserben hagyta a máskor tökéletes alvókája. De ahogy sötétedett, úgy lett ő is egyre éberebb. Szeretett volna szétnézni, nem csak a kastélyban, hanem annak a környékén, kíváncsi volt mennyit változott a hely. Biztosan nem sokat, de szerette volna erre fogni a csavargást. Így aztán magára kapta az éppen kezébe akadt cuccait és elindult világot látni. Nem mintha annyira messzire jutott volna, épp csak a tóig jutott el. Lassabbra vette a tempót, nézelődött, már amennyit látott. Nem volt kellemetlen a sötétség, inkább megnyugtatta. Jó érzés volt, hogy körbeveszi, hogy nem lehet könnyen kiszúrni. Elégedetten vágta zsebre a kezeit és abban a pillanatban össze is vonta a szemöldökét. Nem számított rá, hogy itt találja meg a rengeteg démona közül az egyiket. Rákulcsolta az ujjait a dobozra és kihúzta a cigarettásdobozt. Azt hitte, ez már régen elveszett, de hát, ha már itt van, kár lenne veszni hagyni. Igaz, diák lévén még nem gyújthatna rá de nem az a fajta, aki foglalkozik a szabályokkal. Továbbá, már a korban ott van bőven, hogy dohányozhasson. Az öngyújtó kattan, ő pedig jóleső érzéssel szívja le a kesernyés füstöt ami végigkaparja a torkát. Nem tartozott ez a mindennapi káros szenvedélyei közé éppen csak akkor tette, amikor ideges volt, vagy csak megkívánta. A dobozt ezután zsebre vágta és lassan sétált tovább.
Nem gondolta, hogy másvalakit is fog ilyen kései órán itt találni. De ahogy jobban megnézte, a fűben tényleg volt valakit. Lepöccintette a hamut a cigi végéről és hangosan megköszörülte a torkát. Nem állt szándékában senkit megzavarni, vagy megijeszteni. De kicsit azért furcsa, hogy valaki éjnek-idején kint fetrengjen a fűben, minden ok nélkül.

Kath


Nem gondolt konkrét személyre, amikor eltépelődött, ki fekhet a fűbe. De amikor meghallotta a nagyon is ismerős hangot, kínjában nem tudott mást csinálni, mint felnevetni. Annyi ember közül, pont ennek a kis démonnak kell itt fetrengnie a fűben éjnek idején. Az egész annyira epikusnak tűnik. Máskor hetekig nem látta a kis boszorkányt. Mi lesz így? Napi szinten bele fog bukni? Nem kívánta ezt a kínt senkinek, de nem azért, mert a lány társasága kellemetlen lett volna. Szeretett szenvedni és ezt a szenvedést csak magának akarta, bármennyire nehezen is vallotta be.
-Akkor ne nézz ide.
Lassan elindul felé, ha már itt van miért ne mehetne oda csak úgy köszönni. Néhány gyors lépés és már ott is van a Kath mellett. Lassan letelepszik mellé, azt persze meg sem kérdezi, hogy zavar-e, nem, ő soha nem zavar.
-Egyébként sem cigizek. Csak néha.
Az utolsó slukkokat mélyen szívja be, a csikket pedig belepöccinti, egyenesen a tó vizébe. Hosszan fújja ki a füstöt, legalább addig sem kell beszélgetnie a kis szörnyeteggel. Azóta sem gondolta végig egészen, a klubhelyiségben elhangzottakat, úgy volt vele, hogy ez a téma még ráér egy darabig, pihenteti az agyának valami eldugott szegletében és amikor rengeteg ideje lesz, majd előszedi és elrendezi magában a dolgokat. Minderre nem volt ideje, de most, hogy jobban belegondol, nem is akar ezen gondolni. Neki aztán mindegy, hogy miből van a lány, bár az sérti, hogy erősebb nála de ennyi az, amit hátrányként fel tud sorolni, egyelőre.
-Ha kajálni akartál jössz helyre jöttél nem?
Színpadiasan pislog körbe, mintha keresne valami alkalmas egyedet, majd megvillant egy féloldalas mosolyt és csuklóját Kath elé tolja. Nem tehet róla, szegény lánykát annyira könnyű provokálni, ő pedig imádja feszegetni a határokat.
-Kérsz egy kicsit? Biztos nagyon finom vagyok.
Ez minden, csak nem értelmes emberi reakció, viszont, ha jobban belegondolunk, annyira mégsem meglepő, hiszen maga Kornél sem éppen normális.

Kath


Igyekezett nem rátaposni semmire, életben hagyni mindent a talpa alatt, de nem ment egyszerűen. Semmit nem látott. Hiába hunyorgott, a szeme nem szokott hozzá a sötétséghez. A falu fényei pedig távolnak tűntek, nem törték át a sötétséget.
-Nem bízol bennem?
Titokról nem volt szó. Mégis magától értetődőnek tűnt, hogy ez nem egy olyan dolog, amit délutáni csevegés közben közöl az ember a barátaival. S bár Kornél nem volt a kiszámíthatóság mintapéldánya, sértette a feltételezés. Ugyanakkor, valamilyen szinten egyet is értett vele, hiszen soha nem tudni, hogy éppen mi csúszik ki a száján, de hosszú távon ez sem jelenthet akkora akadályt, aki ismeri az tudja, hogy a hazugság csak úgy dől belőle. Kathel persze más a helyzet, neki még nem volt annyi alkalma hazudni, de biztos, hogy megfogja tenni, amint a lány lehetőséget ad rá, szemrebbenés nélkül.
-Miért ne? Simán megtehetnéd, nem lát senki. Egész jó kis hely arra, hogy megvacsorázz.
Nem gondolkodik, nem fontolja meg, amit mond, inkább csak kimondja amit gondol, most épp minden hazugság nélkül. Lehet, hogy a lány azt várja, hogy Kornél majd megijed tőle, de csalódnia kell. Fesztelenebbül érzi magát a társaságában, mint bárki máséban.
-Na hát azt tuti nem engedném. Még a végén kinyírsz, akkor pedig morcos lennék. Bár, ha szépen nézel...
Hiába emeli égnek a szemét, gyanítja, hogy a lány nem lát belőle semmit. Oldalra pillant, dereng előtte a lány sziluettje, képes kivenni a mozdulatok is, de csak a fantáziájára hagyatkozhat.
-Miért csinálod ez?
Óvatosan közelebb ül, megfogja a lány kezeit és megpróbálja lefejteni a őket a lábszáráról. Bele sem gondol abba, hogy mindez miatta van, de azért felismeri ő is a védekező mechanizmust, gyakorolta eleget.
-Cigit? Az előbb szúrtál le a bagóért.
Vigyorogva csóválja a fejét, majd kinyújtja a lábát benyúl a zsebébe, előveszi a dobozt, és a gyújtót, ad a lánynak is egy szálat, amit lovagiasan meg is gyújt, majd magának is kihúz egyet a dobozból. Miért ne?

Kath


Bármennyire is próbál rájönni a dolog lényegére, nem ért. Talán csak nem annyira csiszolt, mint amennyire kellene, de az is lehet, hogy egyszerűen csak nem ért a nők nyelvén, őket mindig nehéz volt megérteni s bár ő nem volt benne borzalmas, ez azért mégiscsak sok.
-Nem értem, hogy ez miért baj.
Dehogynem, már amikor kiejtette a szavakat, akkor megbánta. Nincs az az idióta aki bízna benne. Ráadásul kezdi úgy érezni, hogy a kicsi Kathy részéről ez a bizalom teljesen máshogy értelmezendő, mint ahogy ő vette az első körben. Kezd összezavarodni.
-Hogy kibe?
Felesleges lenne elhitetnie a lánnyal, hogy tudja, miről van szó. Fogalma sincs, ki a Nothart, a mondat végét viszont nagyon is jól érette. Egyben az egész azonban mégis kicsit sántított számára. Nem hiába, tényleg régen elment és sok haszontalan információ homályosult el az agyában. Ha kellene is tudnia, mire akar ezzel a lány kilyukadni, akkor ez is az elfelejtett dolgok között volt.
-Olyat nem öltél meg, aki hagyta magát? Nehezen hiszem el, ez így magában, főleg, hogy pár napja épp csak nem dicsekedtél el azzal milyen ügyes kis vadász vagy.
Jót vigyorog a dolgon és ez a vigyor egészen addig meg is marad, amíg nem érzi meg a lány kezét a kezében. Egy pillanat olyan kedve lesz, mint akinek bevertek. Fintorog egy sort, köhint, mintha a füst ment volna félre, de bármilyen meglepő, nem engedi el, inkább összekulcsolja az ujjaikat, minden annyira magától értetődő, mintha reflex lenne.
-És attól jobb lesz, ha belém kapaszkodsz? Nem tudok rajtad segíteni.
Mutat rá a dologra, az egyik szemöldöke a magasba emelkedik, úgy néz arra, amerre Kath arcát sejti, de tudja, hogy a lány tökéletesen látja őt. A megjegyzést a dohányzásra inkább figyelmen kívül hagyja, nem szeretné ezzel rontani a hangulatot, ami amúgy sem épp úgy alakul, ahogyan ő tervezte.
-El akarom végezni a sulit, nem akarok Sopronban dekkolni. Szerintem ez bőven elég indok.
Mégis mire gondolhat? Az tuti, hogy amikor visszajött, eszében sem volt kics Kathy, most meg kezdi ezt a hülye csajos dumát. Azt várja, hogy valami romantikus bukjon ki a száján, rossz lóra tett, még ha miatta jött volna vissza, akkor se vallaná be.

Kath


-Rendben.
Amúgy sem az a fajta, aki túl sokat lovagol a témán. Ha nem akarja elmondani, akkor nem mondja el. Kornélnak édes mindegy, legalább nem kell hallgatnia a felesleges locsogást, aminek a nagy része úgyis csak mentegetőzés lenne, na hát erre pont nem kíváncsi. De Kath még így is jobban áll, mint bárki más ebben a kastélyban. Ritkán lehet őt lefoglalni egy fél óránál tovább, még Kornél maga is értékeli ha valakinek sikerül lekötnie a figyelmét.
-Biztos, fogalmam sincs, ki az.
Megvonja a vállát, részéről ennyi a dolog. Magasról tesz az olyan emberekre akiket nem ismer. Ha meg kell ismernie a sors úgyis elintézi a dolgot, ha meg nem, akkor valószínű, hogy az ő sztorijában nem lesz szereplő. Kornél eléggé hisz benne, pont ezért gondolkodott el a lány ismételt megjelenésén. Túl sokat szerepel a történetben, attól függetlenül, hogy fiú mellékszereplőként kezeli, úgy tűnik a sors nem ért ezzel egyet
-Engem nem kellene megigézned. Ha erre gondolsz.
Hallott mendemondákat a vámpírokról, de nem biztos benne, hogy mind igaz. Ha esetleg bakot lőtt, csak reménykedni mer benne, hogy a lány nem fogja kinevetni. Nagyon kezdő még a témában, de legalább igyekszik, ezt is értékelni kell valamire, az ő esetében igencsak sokra.
-Akkor az nem számít. Csak védekeztél.
Megint csak az a kérdés, hogy miért ilyen nyugodt? Kicsi Kathy most vallott be egy gyilkosságot, neki pedig a szeme sem rebben. Inkább szippant egy utolsót a cigijébe és a még égő csikket messzire pöcköli, be a tóba. Tekintetével követi egy darabig, legalább addig sem kell reagálnia a következő megjegyzésre. Semmi frappáns nem jut az eszébe, megcsömörlött, ez rosszabb, mint a gyilkolós rész.
-Hát ha neked ez így jó.
Aprót szorít a lány kicsi kacsóján, megakar bizonyosodni róla, hogy nem csak elképzelte a szituációt, hanem ez tényleg meg is történt. Épeszű ember bizonyára nem tenne ilyen lépéseket a srác felé, főleg nem olyan, aki ismeri.
-Itt a legjobb, nem piszkál senki, vagy legalábbis senki otthonról.
Elvigyorodik a fejét pedig Kathy felé fordítja. Mit nem adna most azért, ha láthatna! Legalább a fél karját, vagy az egyik fülét, de azt biztos.

Kath

-Tudod mit? Akkor én nem mondom..
Nem szereti ha ő egy a sok közül. Nem akart ő nagyvonalú lenni, sem egyik bagázsba sem beletartozni, az önzetlenség is távol állt tőle, az egyetlen ok, amiért felajánlotta, hogy a lánykának ne kelljen mennie máshoz kuncsorogni. Elfintorodik. Tényleg ez lenne az indok? Ez az, ami a leginkább önzőnek hangzik és közben egyszerre önzetlen és botor. Akkor most melyik? Ő maga is belezavarodik benne.
-Számít az?
Emberek életéről van szó, amit nem lett volna joga elvenni. De bárki, az ő helyzetében így viselkedett volna, ráadásul a dolog titokban maradt, nem járkál utána senki, nem körözik, idővel majd a lelkiismerete is lenyugszik, nincs más dolga, mint várni. Kornél már csak tudja, elég rossz dolgot tett ahhoz, hogy ilyesmit ki merjen jelenti, persze nem hangosan, csak a gondolatai között. Kathyt inkább nem eteti ezzel a hülye dumával, amit sanszos, hogy már elmondtak neki páran.
-Nem fogok elfutni, nincs akkora szerencséd. Pedig lehet, hogy mennem kellene.
A mondandója utolsó felét nem azért teszi hozzá, amire Kath valószínűleg gondolni fog, de inkább meghagyja abban a tévhitben, nem akar magyarázkodni, főleg nem az érzéseiről, amik nem is nagyon léteznek a számára. Megpróbálja kivenni a lány mozdulatait a sötétben. Érzi, hogy a keze hátrébb húzódik, ebből gondolja, hogy a lány helyzetet vált, de arra álmában sem mert volna gondolni, hogy lefekszik, márpedig a sziluettje szinte teljesen eltűnt a sötétben. Nevetve lök vissza a lábával, majd értetlenül csóválja a fejét.
-Ha most látnálak, tuti lekapnálak.
Szabad kezével támaszkodik a háta mögött, felnéz az égre, abban reménykedve, hogy lát valami fényeset. A szemének már elege van a sötétből és az agyának is.

Kath


-Soha nem voltam a tömeg része.
Világ életében számkivetett volt, ezt kár tagadni. Ráadásul utálta, az egyként emlegették az összes többivel. Ezért is reagált annyira hevesen az imént, pedig az ajánlat félig-meddig komoly volt. Nem csak a kíváncsiság hajtotta, valamilyen perverz élvezet töltötte el attól, ha arra gondolt, ő tarthatja életben a lányt. Normális ez? Pedig neki az életben nem voltak ilyen indíttatásai, talán kezdi elveszíteni önmagát? Csak néhány napja van itt, ettől a gondolattól egy kicsit megilletődik.
-De az teljesen más. Én vagyok annyira csökött idióta, hogy nekimenjek egy vámpírnak. Persze, ez is csak elmélet, ki tudja, mit hoz a jövő.
Erre gondolni sem akart. Nem volt más vágya, minthogy elvégezze az iskolát, aztán elhúzzon innen, minimum egy másik földrészre. Abban sem volt biztos, hogy mestertanoncnak itt akar maradni. Megígérte az anyjának, hogy kijárja az iskolát, annak ellenére is, hogy volt egy kis közjáték a hadseregnél. Örömmel jött el, mert ha végigjárja az útját akkor megkap mindent, amit csak akar.
-Az tuti. De nehogy azt hidd, hogy félek, nincs neked akkora szerencséd. Kis béka vagy, akárminek is hívod magadat.
Megkeresi a lány térdét, néhányszor megütögeti, mintha csak egy kutya fejét ütögetné, ezzel is tudatosítva a lányban a véleményét, azonban ezzel a mozdulatsor nem ér véget. A keze lassan elindul felfelé, a lány belső combjára. Közben a pofátlan vigyor elterül az arcán, ahogy szokott.
-De, ha nagyon megerőltetem magamat.
Elképzelni, hogy nagyjából milyen testhelyzetbe lehet, ha már az egyik lába megvan akkor a másik sem lehet olyan messze. Ahelyett azonban, hogy megfogná és felrántaná a lányt. Fentebb tornázza magát és egy gyors mozdulattal fölé kerekedik, vagy legalábbis nagyon reménykedik benne.
-Máskor nem leszek ennyire odaadó.
Mintha egy szempár sejlene fel, ebből megbizonyosodik arról, hogy legalább jó helyen van. Közelebb hajol a lányhoz, végigcsókolja az arcát, egészen addig amíg meg nem találja az ajkait, néhány másodpercet tétovázik csak, de az ösztönei nem hagyják sokáig nyugodni, szóval nem húzza a pillanatot, inkább megcsókolja.

Kath


-Helyes, nem szeretem ha egy lapon emlegetnek mindenki mással.
Talán ez volt az egyik leggyengébb pontja. Nem akart ő betegesen különbözni a többiektől, nem tett meg semmit azért, hogy más legyen. Nincs teletűzdelve fémmel a teste, nem varratta ki a fejét, de még csak különlegesen sem öltözik. A lényeg csak annyi, hogyha a tömegről beszélnek ő ne legyen abból egy és rögtön mindenki boldog. Lehet, hogy ez is a gyerekes rigolyái közé tartozott, de ettől érezte magát jobbnak, mint a szürke átlag.
-Pedig nem vagyok az, illetve, egy orvos szemével biztos, de néha tudok egészen átlagosan viselkedni, mint ahogy most.
Ritka pillanat, amivel megtiszteli a lányt. Most nem érzi szükségét annak, hogy támadjon, vagy védekezzen, most csak van. Mivel a lány elmondta a kis titkát, igyekszik azzal viszonozni, hogy normálisan áll a dolgokhoz. Maga sem tudja, miért teszi, talán csak a saját lelkiismerete megnyugtatására. De egyelőre nem tart ott, hogy számba vegye ezeket a dolgokat a lány combja sokkal inkább lefoglalja.
-Tudom, de ne mond el senkinek.
Addig húzza, ameddig csak tudja. Hiába, azért mégiscsak férfiból van, egy csinos lány fekszik alatta. Részletekbe meg inkább bele sem gondol. Nem számít, hogy halott-e vagy élő, vagy mit eszik, jelen pillanatban nem. Maga is meglepődik rajta, hogyha kicsit megerőlteti magát, mennyire hétköznapi tud lenni. Igyekszik nem kibillenni a féltve őrzött egyensúlyból.
Lassan távolodik el tőle, de nem megy messzire az egyik kezét a lány nyakára teszi, megpróbálja vele kitapintani a pulzusát, de hiába próbálkozik, bármennyire is erősen, nem találja. Felnevet, a fejét csóválja. Egy kósza másodpercig még hitt benne, hogy Kathy talán csak kamuzott, de csalódnia kellett, megint.

Kath

-Most kivételesen.
Nem akar arra gondolni, hogy vajon mikor fog borulni az agya. Bármelyik pillanatban elöntheti a szomorúság, a bánat, vagy a csalódottság, azt pedig most nagyon akarja. De legalább a lány miatt nem kell aggódnia, Kathy megtudja védeni magát ha esetleg arra kerülne sor, ettől pedig könnyebb lesz a lelkének, legalább egy kicsit. Nem egészen biztos benne, hogy Kath emlékszik-e a becsavarodásaira? Nem sűrűn lehetett abban az állapotban elkapni, legtöbbször olyankor elbújt valahol, kivárta amíg jobb lesz a közérzete, de mindig volt szerencséje. Akadt olyan pillant amikor társaság előtt csavarodott be. Nem emlékszik, hogy vajon Kathyt is megtisztelte-e ezzel a viselkedéssel. Reménykedik benne, hogy igen, mert legalább nem foga váratlanul érni a dolog.
-Nem lehetek egy kicsit kíváncsi?
Féloldalas mosoly terül szét az arcán. Tudta, hogy simogatásnak kellett volna álcáznia, de Kath simán átlátott rajta. Sok dolog érdekelte ezzel a vámpír dologgal kapcsolatban, de nem akarta egyből letámadni szegényt, előtte még kiélvezte a pillanatot. Ráhajolt a lány nyakára és csókoknak álcázva folytatta a keresést.
-Te tényleg halott vagy. Megfojtani nem akartalak, az már eljutott az agyamig, hogy nem tudnálak.
Félig négykézláb, félig Kathen fekve egyensúlyoz, igyekszik megtalálni a megfelelő fekvő pozíciót, ami még nem válik kényelmetlenné. Eszébe jut, hogy talán nem itt kellene ezt lerendezniük, de sötét van és sehol senki. A gátlások pedig felszabadulnak a sötétben, még akkor is ha csak egyikük lát rosszul, az már haladás.
-Milyen időközönként szoktál enni? Most éhes vagy? Tényleg kíváncsi vagyok, milyen az, amikor megcsapolnak.
Nem tehet róla, gyermeki bolondsággal és lelkesedéssel áll neki a témának. Tetszik neki Kath, de így még jobban tetszik neki, hogy nem hétköznapi, legalább nem lehet fölötte elsiklani egyszerűen, igéző.

Kath

-Biztos, hogy volt aki próbálta, maximum nem élte túl, hogy elmesélhesse.
Kornél személy szerint szívesen kísérletezett volna rajta, de így is kezdte túllépni az a szerényen meghúzott határt, amit megfogadott, hogy nem lép át. Nem akart érzelmet villantani, nem akar egyáltalán közel kerülni a lányhoz, hiszen tudja, úgyis csak megbántaná. Jelen esetben pedig Kath biztosan megbosszulná a rajta ejtett sérelmeket, az pedig nem biztos, hogy kifizetődő lenne, ugyanis fej nélkül nem igazán lehet élni az unalmas hétköznapokat.
-A kérdéseimre nem válaszoltál. Ebből pedig csak egyre több lesz.
Vágja oda kicsit sértődötten, de aztán amikor hirtelen pózváltás következik, már nem ellenkezik annyira. Végigsimít a lány oldalán, csak azt sajnálja, hogy nem lát, pedig ezt biztos, hogy eltudná nézni egy darabig.
-Szóval, ha megkérlek, akkor megölsz?
Ez a gondolat egyszerre nyugtatta meg és spannolta föl. Talán meggondolatlanság volt ilyet kérnie Kathtől. De ő mindig csak magára gondol, ahogy gondolt most is és nem érdekelte, hogy a lány hogy fog elszámolni a lelkiismeretével ha esetleg baj lesz. Sőt, nem is gondolt ilyesmire, megbízott a lányban, fene se tudja, miért. Szinte nem is érezte a tűszúrásokat, elöntötte az eufória, nem gondolta volna, hogy ez ilyen lesz. Pedig valójában szó sincs semmi extráról, egyszerű vércsapolás, neki mégis mintha többet jelentett volna. Amikor nem érezte magán a lány ajkait többé, csalódottan nyögött fel és amit helyette a szájára kapott, a közelébe sem ért az előzőnek.
-Tévedtem, borzalmas ízem van.
Soha nem kóstolt még vért, közvetlenül az artériából, de ezt még kicsi Kathy csókja sem tudta megédesíteni, borzalmas volt, legszívesebben kiköpött volna de erőt vett magán.
-Nem értem, hogy tudok te ezt lenyelni, ráadásul annyit.
Igyekezett nem hányingert kapni és öklendezni, inkább nyelt egy nagyot, vett egy mély levegőt és a lány kezei után nyúlt.
-Azt hiszem, megtartalak.
Hogy ez pontosan mit jelent? Azt értelmezze csak a kicsi lány.

Kath

-Kár, akkor kénytelen leszek én feszegetni a határaidat.
A probléma ezzel a mondattal csak annyi, hogy halálosan komolyan gondolta a dolgot. Neki nem számítottak az olyan apróságok, mint a testi épsége, ezt Kath már jól tudhatná, most azonban, mintha csak a sors hívta volna ki maga ellen egy párbajra. A fegyver pedig nem más, mint kicsi Kathy. Nem tehetett róla, soha nem volt normális, ez látszik abból is, hogy képtelen villantani akár egy normális reakciót is.
-Ez azért nagyban megkönnyítené az életemet. Tudni, hogy bármikor meghalhatsz, ha azt akarod.
Ez tényleg sokat lendítene a hétköznapokon. Az ember véget vethet a saját életének, de Kornélnak soha nem lenne bátorsága ilyen lépésre, sokkal vonzóbb, ha valaki elteszi láb alól. Nála ezzel csak az a probléma, hogy gyakran vannak olyan napjai, amikor komolyan azt gondolja, hogy soha többet nem felkelni. Ilyenkor pedig még az öncsonkításra is képes ráfanyalodni. Mi lesz, ha tudatában lesz annak, hogy  van egy olyan ember a közelében, aki megtudja ölni. Maga a felhőtlen boldogság, depresszió esetén.
-Rendben, ebben te vagy a szakértő de többet nem csókolhatsz meg így, undorító volt.
Attól, hogy elfogadja a tényt - vagy legalábbis úgy tűnik - az még nem jelenti azt, hogy Kath megfog szabadulni a csípős megjegyzésektől. Ilyet nem ígérhet, maximum egy kicsit kegyesebb lesz, alkalomadtán.
-Szabadon elmehetsz Kath, ha nem tetszik a helyzet. Tuti, hogy nem foglak visszatartani, keresek mást. Amit most bemutattál, azt simán eltudom viselni a kérdés csak az, vajon te, hogy bírnál velem. Nem kényszerítelek semmire, ahogy ígérni sem szoktam neked semmit, de ezt már nagyon is jól tudod. Ahogy a szabályokat is.
Hogy megmutassa, mennyire gondolja komolyan a dolgot, még el is engedi és a kezeit a saját testéhez szorítja. Fancsali képest vég, ezzel leplezve, hogy úgy érzi magát, mint egy kisgyerek akitől bármikor elvehetik a kedvenc játékát.

Kath

-Ki lenne erre alkalmasabb?
Önbizalomnak nincs híján, talán elhamarkodott kijelentés volt és az igazat megvallva, ő semmire sem alkalmas. Soha nem fejez be semmit és amit csinál sem csinálja soha normálisan. Kath valami normálisabb, értelmesebb férfiegyedet érdemelne, de Kornél van olyan önző, hogy ebbe még bele sem gondol. Majd rosszabb napjain, amikor beüt a baj, gondolkodik ezen. Régen sem számított sokat, akkor most miért lenne másként?
-Pedig lehetnél, szép és gyors halált szeretnék. Nem akarok szenvedni.
Micsoda remek randizós téma. Kíváncsian várja, hogy a következő találkozásnál milyen téma fog majd a terítékre kerülni. Könnyelműen bánik az életével, teljesen biztos abban, hogy a sajátja egy betevő falatot nem ér és bármikor képes lenne könnyen eldobni magától. Más kérdés, hogy vajon a örömteli pillanataiban is képes lenne-e ilyen következtetésre, ha hirtelen választás elé kényszerítenék. Nála soha nem lehet tudni, mint az időjárás.
-Kibírtam.
Bármennyire is élvezi a helyzetet, a saját vére azért még neki sok volt. Nem hozza szóba, nem kerít neki nagy feneket, hiszen mindenki megkóstolja a saját vérét, még akkor is, ha esetleg ráharap a szájára, de ilyen formában, azért nem mindenkinek adja meg a szerencse, egy vámpír szájából...
-Akár elhiszed, akár nem, nem sokat változtál. Én viszont komolyodtam, vagy legalábbis szeretném ezt elhinni. Majdnem biztos vagyok benne, hogy tudlak emberi lényként...nőként kezelni.
Nem pedig játékszerként. Nem fejezi a be a mondatot, a szó a torkára forr. Fogalma sincs, honnan jönnek fel ezek a dolgot, valahonnan biztosan mélyről. Arról viszont fogalma sincs, hogy ez hazugság, vagy komolyan gondolja? Idővel ki fog derülni, ha hagyja.
-Lehet, hogy már nem élsz, mégis élettel telibbnek tűnsz mint én.
Nagy nehezen, de megszorítja a lány ujjait, próbál valamit kisajtolni magából, még. Egész jól áll, hiszen a hazugságoktól eltekintve - amik nem is biztos, hogy azok voltak - normálisan viselkedett. Mit tesz még vele?

Kath

-Ne, inkább ne.
Jelen pillanatban nem tudja eldönteni, hogy Kath viccel-e vagy komolyan mondja. Nem esik túl jó a vaskos önbizalmának, hogy bárki életében is pótolható darabként szerepel. Ez a gondolat igencsak felidegesíti, de most inkább csak vesz egy mély levegőt és elnyomja a felkívánkozó gorombaságot. Sok minden átsuhan a fején, de egyik sem olyan fontos, hogy szóvá tegye, nem tér el, nem beszél félre, maradnak az tárgynál.
-Jól van, megértettem.
Az már más kérdés, hogy tényleg így is gondolja-e. Természetesen nem, még szép. Ha nagyon megakarna halni elég lenne rendesen megidegesíteni a kis szörnyecskét. Pár nappal ezelőtt egész közel állt hozzá. Ez a gondolat megnyugtatja, de annyiban is hagyja a dolgot, nem akarja feleslegesen felzaklatni a lányt, csak akkor ha úgy érzi, itt az ideje.
-A fenébe Kath, ne higgy már nekem olyan könnyen.
Elégedetlenül nyög fel. Hát tényleg nem tanult semmit? Próbálkozik ő, de amíg nem biztos benne, hogy igazat mond, addig Kath nem veheti még kósza elgondolásnak sem a dolgokat, nehogy készpénznek. A kettősség egy pillanat alatt eltűnik és helyette visszatér a lezser, jófiús imázs, igyekszik hamis biztonságérzetbe kergetni nem a csak a lányt, hanem saját magát is. Hagyja, hogy Kath mellé feküdjön, hogy ráfeküdjön a mellkasára, még a kezét is hajlandó tovább fogni. Micsoda áldozatok, ennyi erővel akár egy szertartás keretében kasztrálhatnák is. Még szerencse, hogy sötét van, és senki más nem kíséri végig ezt a jelenetet. Sokkal nyálasabban hatna, ha a téma is egy kicsivel szerényebb lenne. Így, hogy ma este már volt vér, és gyilkolás és halál, annyi nem érzi csöpögősnek a dolgot. Ha meg Kathynek az a vágya, hogy ilyet játsszon, akkor legyen, valahogy kifogja bírni, remélhetőleg.
-Bebizonyítom neked, hogy nem vagy olyan hallott, mint gondolod. Illetve, a technikai dolgokon nem tudok változtatni, de úgy teszek, mint aki nem veszi észre, rendben?
Nem lesz nehéz. A nyilvánvaló dolgoktól eltekintve Kath teljesen olyan volt, mint bármelyik lány, csak sokkal izgalmasabb.

Kath

Csak cancog, komolyan nem szeretne erre reagálni. Mert ha belemélyed a dologban, akkor félő, hogy elragadják az indulatai. Nem biztos benne, hogy még ebben a nyugodt helyzetben is mi lenne a dolog végkimenetele. El is tereli inkább a gondolatait, valamilyen kellemesebb téma felé. Akad itt bőven, kellemes és kellemetlen is. De bármiről szívesebben beszélget mint erről.
-Az egy dolog, hogy akarsz, de ne tedd. Hallgass az eszedre, mérlegelj.
Soha nem fordult még elő, hogy bárkit is figyelmeztetett volna, legalábbis ennyire nyíltan még soha. Aki közelebbi kapcsolatot ápolt vele, az tudta, hogy nem szabad azt készpénznek venni, amit kiejt a száján, közéjük tartozott Kath is. De most mégis annyira könnyű volt őt meggyőzni, mert pontosan azt mondta, amit a lány hallani akar, ez pedig egyszerre volt győztes és vesztes helyzet. Lehet, hogy már holnap meggondolja magát, az is lehet, hogy két perc múlva, nála soha nem lehetett az ember biztos semmiben.
-Nem cseszted el, csak...egy kicsivel hiszékenyebb vagy, mint kellene.
Próbálja meggyőzni, visszabillenti a kellemes folyamba ezt a társalgást és nagy nehezen Kath engedni látszik és áttér egy kellemesebb témára. Szabad kezével végigsimítja a hátát, újra és újra, mintha csak melegíteni akarná, pedig tudja, hogy nincs rá szüksége, de ez amolyan reflex dolog, a csajok amúgy is odavannak az ilyesmiért, ebből is érzik, hogy a srácok törődnek velük.
-Letesztelhetjük mennyit felejtettél, amióta elmentem. Viszont, ez nem épp a legalkalmasabb hely rá. Mivel, lehet hogy te nem érzed, de a föld irtózatosan hideg. Folytathatjuk ezt, csak nem itt, hanem mondjuk egy melegebb helyen.
Itt ő konkrétan az ágyára gondolt, de nem akart egyből tolakodónak tűnni. Most meghagyja neki a választást, amit a múltkor nem adott meg neki. Kíváncsian várja, Kath hány másodperc alatt egyezik bele a dologba.