30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Évnyitó ünnepély a Nagyteremben!

Megjelent az Edictum legújabb száma!

Elkészült a discord szerver, elérhetőség ITT!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa
Kis tavacska - Almásy Léna hozzászólásai (12 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2014. március 15. 20:33 | Link

Dwayne

Nagy sóhaj kíséretében terültem el a fűben. A közelben vadkacsák pacsáltak a vízben, jól esett a lelkemnek hallgatni őket. Minden olyan nyugodt volt egész nap, megérkezett az igazi tavasz.
Délelőtt nagy munkában voltam, rávettem magam, hogy elkezdjem lecsiszolni és újralakkozni a verandán a korlátot. Kicsit kikezdte az időjárás, de a tartógerendákról már nem is beszélek, amit az őzek használnak vakarózófelületnek előszeretettel. Előbb vagy utóbb, de a földön fogom találni magam házastól.
Három óra környékére beszéltünk meg találkozót Dwayne-nel a tóhoz. Ha lehet azt mondani, a múltkori ivókás esetünk kicsit közelebb hozott minket egymáshoz. Már nem olyan értelemben, csak legalább nem unatkozom. Vagyis ő nem unatkozik... illetve olyan elveszettnek tűnt, na. Nem ez az otthona, nem ismeri az országot, a kultúrát és úgy egyébként mindent. Tudom, milyen szinten begubózhat az ember, ha nem foglalkozik vele valaki. Nem mellesleg legalább én sem ülök mindig otthon egymagamban vagy a papírok társaságában.
Félszeg mosolyra húzódott a szám. Napszemüvegem a helyére illesztettem és becsuktam a szemeimet. Szokásomhoz híven most is korábban érkeztem, mint kellett volna, így legalább volt egy kis időm kiterülni és élvezni a mindent átjáró melegséget.
Szál megtekintése
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2014. március 15. 21:12 | Link

Dwayne

Már kezdtem volna teljesen eggyé válni a természettel, persze csak lélekben, amikor árnyék vetült az arcomra. Egy pillanatig azt hittem, hogy beborult, amíg én majdnem elbóbiskoltam, aztán az árnyék lábat öltött és letelepedett mellém.
 - Próbáltál már egyedül fenntartani egy faházat? - kérdésre kérdéssel feleltem. Szerencse, hogy ilyen talpraesett, kicombosodott nő vagyok, aki ennyi mindent meg tud csinálni. Sütök, főzök, takarítok, csiszolok, lakkozok, kalapálok és még így is van időm sütkérezni. Ezért jó az egyedüllét.
Egy gyors pillantással végigmértem a férfit. Kevésbé tűnt nyúzottnak, mint általában, ez pedig jó jel.
 - Milyen napod volt? - tettem fel egy teljesen semleges kérdést. Nem igazán tudtam, mit mondhatnék, viszont azt tudtam, hogy egyszerű kérdésre egyszerű választ fogok kapni. Egy férfitől mi mást is várhatnék el.
 - Őőő. Hoztam valamit. Remélem szereted - előhalásztam a táskámból egy brownies tartalmazó dobozt. Igen, a nők tudnak egyszerre több dologra figyelni.
Szál megtekintése
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2014. március 15. 22:36 | Link

Dwayne és Mina

- Ó - ezt mind ki tudtam nyögni értelmes megnyilvánulásként. Előbb fel kellett dolgoznom, hogy ismét beletenyereltem valamibe, amibe nagyon nem kellett volna - Hát... akkor átjöhetnél segíteni. Felújítom a verandát.
Csinálhatnám mágiával is, semmiből sem tartana az egész, mégis valahogy jó érzéssel tölt el, ha a két kezem munkájának eredményét nézegethetem. Sok aranyvérű varázsló az ilyet megveti, hiszen szerintük azért van képességünk, hogy kihasználjuk és ne kelljen ilyen dolgokkal pocsékolnunk azt a drága időnket.
Tényleg nem lepődtem meg a totálisan egyszerű válaszon, pontosan erre számítottam. Dwayne-ről messziről lerí, hogy nem igazán a szavak embere.
A következő mondatára viszont egyáltalán nem számítottam, így sikerült szörnyen zavarba hoznia. Tekintetemet lesütöttem, még jó, hogy a napszemüveg ápol, de leginkább eltakar.
Azzal sikerült magam lehűteni, hogy biztosan csak úgy értette, hogy legalább nem unatkozik vagy valami ilyesmi. Igen, gyenge magyarázat.
- Ha jársz is, akkor is csak munkát hozol nekem - ráharaptam a számra és elfordítottam a fejem. Mostanában rászoktam az ilyen kényszercselekedetekre. Még mindig jobb, mint ha a vörös ezer árnyalatában játszana a fejem folyamatosan.
Sikerült nagyjából kizökkentenie gyermeki örömével. Utoljára talán Misi örült nekem ennyire, amikor megszárítottam a ruháit.
- Örülök - széles mosoly játszott arcomon, ahogy átnyújtottam a dobozt. Nyilván a hazai étel váltotta ki ezt a hatást.
Nem igazán figyeltem fel a közeledő kislányra. Megszoktam már, hogy amióta az előkészítő működik a faluban, mindenfelé kiskölykök rohangálnak, játszadoznak. Nem tulajdonítottam neki különösebb figyelmet addig, amíg oda nem lépett hozzánk. Ismerősek voltak a vonásai, de nem tudtam hová tenni.
- Ennyire öreg lennék? - kicsit túldramatizálva lebiggyesztettem az ajkaimat a csókolomra.
Szál megtekintése
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2014. március 15. 23:46 | Link

Dwayne és Mina

- Huszonhat... Huszonhat éves vagyok - hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Egyszerűen nem tudtam hova tenni az egészet, csak kapkodtam a tekintetem a férfi és a kislány között. Aztán leesett a tantusz.
- Hát... szia Mina, Léna vagyok. Örülök - nyújtottam a kezem a lányka felé. Úgy gondoltam, egy ilyen nagy és okos gyereket illendő felnőtthöz méltóan köszönteni.
Mindezek ellenére gondolatban az államat keresgéltem valahol a fűben. Nem mondhatnám, hogy olyan túl jól ismerném Dwayne-t, na de egy ilyen dologra egyáltalán nem számítottam. Eddig soha sem említette, hogy volna egy lánya... egy nagy és gyönyörű lánya. Nem tértem magamhoz, csak nagy szemeket meresztettem, amikor kalandos útját mesélte.
Nem azért volt ismerős nekem, mert már láttam valahol, hanem mert le sem tagadhatná a férfi. Apja lánya.
- Nem-nem! Öhmm.. khm - gyorsan magamba fojtottam a tiltakozást. Azt sem tudtam, hová nézzek zavaromban. Mindig is tudtam, hogy ami a gyermekek szívén, az a száján, de hogy ennyire egyszerűen és leplezetlenül kimondják, amit gondolnak vagy éppen megkérdezzék, amit nem tudnak, na ez nekem teljesen új volt. Arcomra egy mosolyt erőltettem, de szándékosan kerültem mind a gyermek, mind a férfi pillantását. Soha sem volt titok, hogy a párkapcsolati témákkal nem boldogulok, de ezt egyikőjük sem tudhatta.
- Is? Esetleg van testvéred is? - fogaskerekeim őrült módon száguldottak. Az egyik pillanatban még az járt az eszembe, hogy én erről eddig miért nem tudtam, a következő pillanatban az, hogy szegény kislány, a harmadikban már az, hogy vajon hány testvére van... aztán itt le is ragadtam.
Sajnos túlságosan is jó a fülem - nem hiába, auror lennék, vagy mi a szösz -, és ha ez eddig nem lett volna elég az én tiszavirág életű idegrendszeremnek, a következő megjegyzés még inkább zavarba hozott. Ilyesfajta meglepetésekre egyáltalán nem számítottam.
Kezeimet a hátam mögé dugtam, hogy ne lássák, amit az ujjaimat morzsolgatom zavaromban. Úgy álltam ott, mint egy ötéves, akit éppen megdicsértek azért, mert nem pisilt be.
 - Akarjátok, hogy esetleg én...? Mármint... Gondolom szívesen lennétek kettesben - felvetettem az ötletet, mint egy lehetőséget.
Szál megtekintése
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2014. március 16. 00:38 | Link

Dwayne

Csak bólogattam a kislány mondandójára. Nem igazán tudtam, mit mondhatnék. Más esetben teljesen egyszerűen elcsevegtem volna a nőcis dolgokról, de ez sajnos nem a más eset volt. Ilyen információkat nem tudok egyik pillanatról a másikra feldolgozni.
Rájöttem már, hogy a gyerekszáj nem nekem való, főleg, ha én vagyok a téma. Soha sem szerettem a feltűnést, nem szeretek a középpontban lenni. Én mindig az a háttérben meghúzódó figura voltam, a szerény kislány, aki már attól zavarba jött, ha csak ránéztek. Ezt a rossz szokásom sikerült annyira fejlesztenem, hogy már csak a szavak és érintések hatására változom homárrá. Hatalmas fejlődés...
A következő és egyben utolsó lépcsőfok Dwayne nevetése volt a lány megjegyzésére. Hiába igyekeztem folyamatosan valami célpontot keresni, amit bámulhatok, mondjuk egy fát vagy egy kacsát, azért a szemem sarkából csak sikerült elkapnom a bólintását. Mivel ennél jobban elpirulni már fizikai lehetetlenség, ismét ráharaptam az alsó ajkamra, majd jobb dolog híján és mert már égtek az ujjaim is a morzsolgatástól, a hajam kezdtem el csavargatni a mutatóujjam körül. Bátran kijelenthettem, hogy ez nem az én napom és hogy megint sikerült bemutatkoznom.
 - Szia Mina! - némiképp megkönnyebbültem, amikor a férfi felküldte a kastélyba a lányát. Nem azért, mert zavart a jelenléte, egyszerűen csak nem bírtam volna elviselni még egy ilyen kijelentést. Mimóza lelkemnek ez is túlságosan sok volt egy napra.
 - Ne-nem... nem kellett volna elküldened. Kevés időtök lehet együtt - eldadogtam a mondat elejét, majd összeszedtem magam egy kicsit. Kislányos zavaromban még mindig nem tudtam, hová nézzek, aztán úgy döntöttem, hogy megacélozom magam és bár még mindig rákvörösen, de a férfiébe fúrtam a tekintetem.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. március 16. 00:40 Szál megtekintése
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2014. március 16. 09:04 | Link

Dwayne

Miután Mina eltűnt a kastély felé vezető úton, hangtalanul, de annál nagyon megkönnyebbüléssel engedtem ki a levegőt. A problémám azonban még mindig nem oldódott meg, hiszen zavarodottságom tárgya még mindig mellettem feküdt a fűben.
Felhúztam a lábaimat, szorosan átkulcsoltam őket a karjaimmal és a fejemet a térdemre helyeztem. A napszemüvegem már rég a fűben hevert ekkor, még a kislány érkezésekor eldobtam csodálkozásomban.
 - Nem megyek el - jelentettem ki nemes egyszerűséggel szabadkozására. Nem az a fajta ember vagyok, aki megfutamodik a problémák elől, főleg ha a probléma nem is probléma igazából. Már miért lenne baj, hogy a férfinek van egy gyereke? Semmi baj sincsen ezzel, sőt a kiscsaj szörnyen édes. Tehát ahogy olvastam egyszer, nem a probléma, a probléma a hozzáállásom a problémához... és talán nem is az a tény a problémám, hanem az, hogy egyáltalán nem akartam magamhoz senkit sem közel engedni, főleg nem egy férfit és mégis megtettem. Megfogadtam, hogy soha többé nem teszem. Ismét az ujjaimat morzsolgattam és a számat harapdáltam. Nem igazán tudtam, mit mondhatnék, de a csend kezdett kínossá válni.
 - Jópofa kislány. Meg talpraesett - sikerült megállapítanom ezt a két igen komoly tényt. Nyilván a férfi nélkülem is rájött már ezekre a dolgokra.
Szál megtekintése
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2014. március 16. 10:39 | Link

Dwayne

Kérdésére csak bólintottam egy mosoly kíséretében. Jó látni, hogy vannak még ilyen őszinte gyerekek. A mai világban sokan csak érdekből foglalkoznak másokkal.
Kijelentésére csak egy csodálkozó, ugyanakkor sötét pillantást vetettem a férfire. Ekkor döbbentem rá, hogy tulajdonképpen semmit sem tudok róla, az akták nem mesélnek el mindent, csak a karrierjébe adnak betekintést.
- Nem te vagy a hibás, amiért nem becsültek meg. Nem te vagy a hibás, amiért téged nem akartak... - motyogtam neki, ahogy én is elfeküdtem mellette a fűben. Így már megértettem, miért nem tudtam eddig az egészről semmit, hogy miért nem lehetett eddig a kislányt a faluban vagy a kastélyban látni.
- Azért lennél szar ember, mert két éve láttad először a gyerekedet? - tettem fel a milliárdos kérdést. Igen, hülye kérdést, ugyanis pont ezt nyilatkozta az előbb - Szerintem az ilyen dolgokhoz két személy kell.
Ez az egész nem hogy őt, a volt barátnőjét minősíti leginkább. Nem ő hagyta el a családját, a családja hagyta el őt. Ez az én véleményem, persze lehet, hogy így sem tudok nagyon sok mindent.
Szál megtekintése
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2014. március 16. 21:10 | Link

Dwayne

 - Talán mert fájó pontod? - nem mertem egyértelműen kijelenteni. Általában ahová az ember egyszer nem kell, oda másodszor nem szívesen megy vissza. Megértettem az álláspontját, valahol talán hasonló is az előtörténetünk. Tisztában vagyok a saját elcseszettségemmel, de sajnos nem tudok vele mit kezdeni. Ez az a dolog, amin nem lehet csak úgy változtatni.
- Senki sem kezd tökéletes szülőként - félszeg mosolyt küldtem felé, hiszen nem tudhatom igazából, milyen érzés, ha valakinek gyereke van, akivel foglalkozni kell - legyél vele sokat. Azt az időt már nem lehet bepótolni, de jóvátenni talán igen.
Osztogattam a jó tanácsokat, holott tényleg nem tudtam, mi járhat a férfi fejében. Jó lett volna már előrébb tartani a legilimencia tanulmányokban.
Lehet, hogy totálisan mellélőttem ezekkel a dolgokkal, de muszáj volt valamit reagálnom az egészre. Én végig azon az állásponton voltam az üggyel kapcsolatban, mindenhez, főleg egy gyerekhez két ember kell. Ha az anyja annyira akarta volna, hogy a kislány ismerje az apját, akkor lépéseket tett volna.
- Nem untatsz. Legalább jobban megismerlek - vörösségem alig javult a beszélgetés során. Még mindig szörnyen frusztráltan éreztem magam az egész dolog miatt és egyszerűen nem igazán tudtam mit kezdeni magammal.
Szál megtekintése
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2014. március 16. 22:04 | Link

Dwayne

 - Pedig nem sok közöm volt eddig gyerekekhez - és ha rajtam múlik, már pedig rajtam múlik, nem is a közeljövőben lesz sajátom. Sokszor megkaptam már, hogy meg kellene állapodnom és gyereket kellene szülnöm, mert közeledem a harminchoz és a biológiai óra bizony ketyeg. Általános baromság, nekem az első a hivatásom, a munkám, ez az életem.
- Én... én... - megint eljött az a pillanat, amikor a torkomon akadt a szó. Soha életemben nem mondtam el senkinek anyámon kívül a problémámat, azt a dolgot, ami miatt ennyire bizalmatlan vagyok a férfiakkal és leginkább magammal szemben.
- Én egy elcseszett ember vagyok, Dwayne. Az egész életem el van cseszve - bukott ki belőlem. Lehet, hogy túldramatizálva adtam elő az egészet, mert alapjáraton jól érzem magam a bőrömben és az életemben is, csak hímnemű ne kerüljön a közelembe.
Ismét felültem, nem tudtam tétlenül heverészni a fűben. Kezeim remegtek, ahogy a füvet tépkedtem magam előtt.
- Nekem... nekem nem volt még normális kapcsolatom. Huszonhat éves vagyok.. és tapasztalatlan. És utálom. Egyszer engedtem közel magamhoz valakit. Kihasznált - az utolsó szóval hatalmasat sóhajtottam, talán azért, hogy legyűrjem a feltörni készülő bőgést. Nem akartam gyenge nőnek látszani.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. március 16. 22:06 Szál megtekintése
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2014. március 16. 22:34 | Link

Dwayne

- Mert a ház nem minden - megengedtem magamnak egy apró, egészen kicsi mosolyt. Tényleg gyerekkori álmom volt egy kunyhó az erdő közepén, egy szerető férj na meg egy tündéri kisfiú. Ha azt nézzük, a lehetőségekhez képest valóra váltottam az álmom. Hiányosan, de valóra.
Részvétkifejezésére fájdalmas fintor ült ki az arcomra. Nem vártam mást, félreértés ne essék, csak az egész úgy jött ki, mintha az elszalasztott tinédzserlámuromat temetnénk.
 - Tudom, de az a fiú eltört bennem valamit. Az önbecsülésem... azt hiszem - haboztam egy kicsit, nem tudtam eldönteni, megosszam-e a következő információt a férfivel, aztán csak rávettem magam, ha már eddig eljutottam - Nem tudok senkit sem közel engedni magamhoz. Félek.
Bár a sütit elsősorban Dwayne-nek szántam, muszáj volt egy szeletért nyúlnom. Muszáj volt valamivel betömni a számat, mielőtt megindul a lavina és elárasztom őt végtelen szenvedésemmel. Legkevésbé elijeszteni akartam.
- Most biztosan idiótának tartasz - közöltem vele két falat között, majd tekintetem egy kacsára szegeztem.
Szál megtekintése
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2014. március 16. 23:26 | Link

Dwayne

Őszintén meglepődtem azon, milyen megkönnyebbülést jelent, ha az ember megoszthatja valakivel azt, ami a lelkét nyomja.
- Mindenhogy - lesütöttem a szemem, ahogy kimondtam a szót. Mintha az én bűnöm lett volna... mindig is magam hibáztattam érte. Közel engedtem magamhoz, nem voltam elég körültekintő, nem voltam elég jó... én nem akartam és ahogy a mondás tartja, nem akarásnak nyögés a vége.
- Nem tudok segíteni magamon. Ezt csinálta belőlem - tekintetem félve a férfire emeltem. Egy pillanatra csak, aztán ismét a tó felé fordultam. Rengeteget ültem már a partján, némán tépelődve. Sok bánatot rejt már e vidék.
 - Soha sem felejtem el a szavait... és az ütéseit sem - az összes fájdalom, amit az emlék kapcsán éreztem, egyetlen egy könnycsepp formájában gördült le az arcomon. Nem foglalkoztam vele, inkább haraptam még egyet a sütiből. Rájöttem már, hogy a könny a barátunk, azt jelenti, hogy tisztul a lélek. Sajnos eddig akármennyit sírhattam, csak pillanatnyi javulást hozott, aztán visszaestem az önmarcangolás mély gödrébe.
Szál megtekintése
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2014. március 17. 00:27 | Link

Dwayne

- Ez valahogy nem vigasztal - ezeket az emlékeket már semmi sem fogja kitörölni a fejemből, maximum egy jól irányzott exmemoriam, de azt nem szeretném. Akkor nem tudnám, ki is vagyok, milyen mélyről jöttem vissza és hogy lettem az, aki.
Nem tartott sokáig a csokis álom, ami a kezeim közé került. Megint evésbe fojtottam a bánatom.
- Én... nem, mármint... nem megyek... - ezzel feltápászkodtam a fűből. Mintha ezeregy hangya szaladgált volna a nadrágomban, észre sem vettem, hogy ennyire elültem a hátsóm.
- Fel kellene menned Minához - jegyeztem meg halkan, majd mögé léptem és a kezem gyengéden a vállára helyeztem - Elkísérlek, ha gondolod.
Egyáltalán nem voltam biztos magamban, abban főleg nem, hogy jó ötlet-e ez az egész. Remegő kezem pár pillanatig pihent csak a vállán. Bátorításnak szántam. Csak tudatni akartam vele, hogy nincsen semmi gond sem.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. március 17. 00:28 Szál megtekintése
Kis tavacska - Almásy Léna hozzászólásai (12 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa