Sarah Hudson


Ahogy véget ért az utolsó tanítási nap, nem bírtam magammal. Tervezgetni kezdetem, hol készülök fel a vizsgákra. Mit csinálok az itt töltött időszak alatt, és mivel fogom a munkás napjaimat színesebbé tenni.
Szóval a tanulás.
Ideális környezetben, kevés ember közelében - nehogy valami elterelje a figyelmemet- na, persze a természetben lehet legjobban tanulni.

A mai nap éppen csak virradt, mikor kikeltem az ágyamból. Szobatársaim mélyen aludtak még. Leszaladtam az étkezdébe és szereztem pár szendvicset, friss palacsintát, forrócsokit, almás pitét na meg sütőtök levet.
Hátizsákomba csomagoltam, jól teletömtem, már szinte egy kósza sóhaj nem sok, annyi sem fért el benne.

Gyors léptekkel elindultam a a falu felé. Majd egy határozott irányváltással, hogy a falú nagy részét kikerüljem egy ösvényre léptem. Szép és kellemes fák, bokrok között vitt tovább. A madarak halk hangja jelezte, hogy ébredezik a természet is. Rövid idő után kiértem a keresett helyre. Egy kis tavacska mellé.

mivel sohasem volt még olyan, hogy senki se legyen itt rajtam kívül, először körbejártam, figyelve a vizet és a körülötte elterülő tisztást. Azon gondolkodtam, melyik hely lehet a legjobb, ahonnan egész nap nem kell kimozdulnom, árnyék alatt leszek, de mégis mindent látok.

Találtam is egy hatalmas fát, annak törzsének vetettem a hátamat , körbenéztem. Ez az!
Na gyors csomagolás, pokróc leterítés, élelem és italok hűs helyre tétele után elővettem, a mai vizsga anyagom.
Legendás lények gondozása. Igen, ezzel hamar kész leszek, hiszen ez az egyik kedvenc tárgyam. A másik hét ráér, ebből legyek mihamarabb készen, így több időm marad a többire.
Persze, már tudom mely óráktól szabadulok meg az évfolyam végén. Túl sok ez a 15 tárgy.

Ahogy olvasgattam, jegyzeteltem egyszer csak megütötte a fülem valami nesz. Állat? Ember? Nem tudom, majd talán a szemem elé kerül, akkor ráérek ezen gondolkodni mitévő legyek. Persze a pálcám a kezem ügyébe vettem.

Sarah Hudson


Épp azon tűnődöm mit is kezdjek a könyvek fogságában. Elkezdek kotorászni a hátizsákomban, egy kis élelem után. Jó szokásomhoz híven, ha magamban vagyok tanulás közben, jobban mondva olvasás közben eszek is.
Így alig veszem észre, hogy a tó partjáról nesztelen hangon jön felém valaki. Pedig az előbb, még hallottam valami neszeket. De úgy néz ki a korgó gyomrom a veszélyt feledtette velem.

Az utolsó pillanatban elém tűnt egy szőke kék szemű lány. Igaz ezt már csak az esése után vettem észre. Belém botlott, vicces dolog, hiszen ezen a nagy területen egymagam vagyok. A fiatal hölgy kicsit zavarba esett, ahogy a könyvkupacaimon landolt. Egyből pakolgatni kezdett, majd motyogott zavartan.

Nevetnem kellett volna. De gondoltam nem veszem észre a mostani botlását, figyelmetlenségét. Megfogtam az egyik kezét és megpróbáltam kedvesen válaszolni neki.

-Azt hiszem nem történt semmi, de ugye neked sem esett bajod? - mosolyogtam. A könyveket hagyd csak, a jegyzetekért sem kár. -Majd óvatosan elengedtem a kezét, mert éreztem ez már azért sok, elvégre még nem is ismerjük egymást.
-Én épp reggelizni akartam, megkínálnálak téged is, ha elfogadod. Amúgy Ronald vagyok, Ron ahogy a barátaim hívnak. Szerintem már láttalak a kastélyban.
Mélyen a szép kék szemeibe fúrtam a tekintetem és vártam a reakcióját. Közben elkezdtem kipakolni eléje az ételt és a sütőtök levet.
-Szendvics, palacsinta esetleg almás pite? Ja és van forró csoki is....
Azt hiszem vidám nap elé nézek, ha a fiatal lány velem fogyasztja el a reggelit és talán kicsit fel is üdíthet a jelenléte. Amúgy pedig a tanulás várhat még....

Sarah

-Ó, a jegyzetek. Azoknak nincs bajuk, a könyvek meg strapabírók. Nem kell félni.- mosolyodtam el újra.
-Hogy tompították az esést, annak örülök. Sajnos nem a karjaimban kötöttél ki, mert akkor kisebbet esel, valamint én sem lepődök meg ennyire.
Ekkor kicsit félve néztem a lányra, mert ezt nem akartam kimondani. Sajnos megint hangosan gondolkodtam. Pedig ez csak akkor fordul elő, ha valaki megtetszik. Naná, most nincs senkim. De ez eddig nem zavart.
Sokáig elidőzött a tekintetem Sarah arcán. A szeme megfogott. Tiszta angyali. Mármint boszorkányosan vonzó. De ezt már nem említettem. Legyen az én titkom, mit gondolok róla.

-Tudod, én félig angol vagyok apám részéről. Hallottam,, ahogy a Sarah nevet másképp becézik, de az sem igazi, hiszen két önálló név lett belőle. Sally és Saide. Elég távoli becézés, szóval már ez sem az igazi. Téged csillagszeműnek neveznélek szívem szerint, de gondolom, ez nem tetszik.
-Ja és a palacsinta: csokis(nem az a kakaóporból készült utánzat), lekváros, túrós és mákos.

-A lényeg, tudod, Eridonos vagyok, és tegnap elmentem a gólyák mellett. Igaz, akkor nem tudtalak ennyire megfigyelni, de láttalak. Szóval elsős leszel, én harmadikos. Tanulni pedig azért tanulgatok, az összes tantárgyat felvettem egyelőre, mert auror akarok lenni, de még nem tudom, minek vehetem a hasznát. - Mosolyodtam el újra.
-Sajnos még nem vagyok mestertanonc, de a harmadik évtől patrónus bűbájt fogok tanulni. A különleges képességemet szeretném előhívni. Az alakváltást későbbre tartom. Szóval, van dolgom rendesen.
-És Te tudod már mit szeretnél tanulni?

Most a sok infó után, amit Sarah fejére zúdítottam, csendben vártam, mit fog kezdeni ifjú barátném. Közben töltöttem neki sütőtöklevet is egy pohárba, és elé tettem. Majd a kezembe fogtam újra a kezét, és megszólaltam. - Tudtad, hogy a kezed mennyire selymes? Nagyon puha. Ha már itt tartunk, milyen pálcád van?
Na, talán nem vetettem el a sulykot.

- Hát igen. A pakolás miatt nehéz mindent észrevenni. Én is csak futólag néztem a gólyákra, rohannom kellett.
Majd elgondolkodtam egy pillanatig, vajon, ha ez így van, márpedig ez tény, hogyhogy emlékeztem Sarah-ra?
Majd hirtelen visszatértem egy kérdés hallatán.
Mióta tudom, hogy ezt szeretném csinálni? Nem tudom, hogyan mondjam el neki, de a családi tragédiákról elég sokat hallottam.
-Tudod, a családunk hagyományosan a sötét varázslók és boszorkányok ellen küzd. Így döntöttem az auror szakma mellett. Habár itt is vannak kevésbé veszélyes feladatok, de semmi sem lehet tökéletes. Remélem, sok kalandban lesz majd részem.
-Hogy miket tanulj, arról senki nem tud véleményt mondani az első év előtt. Vannak fontos és kötelező tantárgyak. De sok mindent lehet tanulni, amihez érzék kell vagy éppen mély elme. Úgyhogy jó lenne, ha magadtól jöhetnél rá, miben vagy igazán jó
-Szóval van időd eldönteni, mit is szeretnél. Egészen a nagy vizsgákig. -feleltem mosolyogva.
Miközben beszéltem, Sarah megköszönte az italt, majd viccesen megkérdezte, hogy reméli, nem akarom megmérgezni.
- Dehogy! A mérgeket még nem tanultuk. Majd később, ha engeded, kipróbálom rajtad, de addig is nyugodtan fogyassz bármit, amivel megkínállak.
-Ja, igen. Én pedig félig angol vagyok.- kacsintok a lányra, és még mindig a csillagszemeit nézem elbűvölve.
-Olivander készítette a pálcám - közben előveszem megmutatni - tizenhárom és fél hüvelykes tiszafa pálca főnixtoll maggal. Nagyon büszke vagyok rá, mert a főnixtoll elég ritka, na meg a házunk jelképe is főnix.- Most már széles mosolyom jelzi, nagyon jól érzem magam.
-Sarah, érdekelne mit csinálsz szabadidődben. Tudod, van pár dolog, amit szeretek csinálni, és jó lenne egy társ is némelyikhez. Persze csak, ha lenne hozzá kedved.
Még mélyebben a szemeibe fúrtam a tekintetem, és vártam a válaszát. Most eldőlhet kedvel-e.

Sarah


-Rendben, vigyázok majd magamra.- feleltem nevetve.
-Kötelező tantárgyak? Hogy is mondjam..... szóval bármit tanulhatsz, de van olyan tantárgy, amit minden boszorkánynak el kell sajátítania.- itt elgondolkodok kicsit, majd megpróbálom összeszedni az eddigi tapasztalataimat is.
-Az egyik ilyen tantárgy az SVK, ne feledjük, itt az életünk védelme és komolyabb problémák elkerülése végett a Mágiaügyi Minisztérium javaslatára kötelező tantárgyi besorolást kapott. Amúgy meg az egyik legmozgalmasabb óra. - tovább gondolkozom kicsit, melyiket is emeljem még ki.
-A bájitaltan és a bűbájtan is erősen ajánlott. Ismerni kell különböző főzeteket, eszenciákat, mérgeket- ellenmérgeket, na meg van elég bűbáj, amit jó megtanulni. Ezek kellenek a mindennapi életben is.
-Az igazság az, hogy a gyógynövénytant és az LLG-t is ajánlom. Előbbi azt hiszem egyértelmű, utóbbi pedig az érdekességek és hasznos tudása miatt erősen ajánlott.

Most vettem észre, hogy beszéd közben kérés nélkül is újratöltöttem Sarah poharát sütőtöklével. A finom hűsítő nedű kezd jókor jönni. A nap ébredezik, és egyre erősebb az ereje itt az árnyékban is. Majd mélyen Sarah szemébe nézek, és újra elcsodálkozom csillagszemű barátném bájában. Hát igen, engem a szemek el tudnak kápráztatni. Az is tetszik a lányban, hogy állja a tekintetem. Igaz, néha elpirul kicsit, de ez meg nekem esik jól.

-Hát én félig mugli félig varázsló családban nőttem fel, ha lehet ezt így mondani. A szüleim által a varázslócsalád minden előnyével éltem eddig, kivéve azt a pár hetet, amikor édesanyám szüleinél voltam nyaralni. Ők ízig-vérig muglik. Amikor náluk voltam, találkoztam korombeliekkel. Velük fociztunk és baseball-oztunk. Na még a kosárlabdát is ismerem. Az majdnem olyan, mint a kviddics, csak seprűk nélkül. -mondtam majd elnevettem magam az ötletemen.
-A zene számomra is fontos kikapcsolódást jelent. Igaz, nem játszom hangszeren, és énekelni sem tudok.

Ahogy beszéltem, észrevettem, hogy a napfény Sarah mögül egyre erősebb. Na, nem mintha meleg lenne, vagy félteném, hogy lebarnulna, hiszen még mindig árnyékban vagyunk. De az, ahogy körberagyogja a napfény, szinte aranyosra festve a haját, és sejtelmes fénnyel körülvéve a testét, mintha valami természetfeletti energiamező lenne. Ezen a gondolaton elmosolyodom, de nem szólok Sarahnak róla, mert nagyon jól áll neki, na meg amúgy sem láthatná így önmagát. Én viszont gyönyörködöm a látványban, a szépségében.

-Szeretek kirándulni - folytatom közben. - Van is itt nem messze egy varázslatos erdő. Jó móka, az ösvények ide-oda vándorolnak maguktól. Ott szoktam mászkálni. Na meg ide jövök ki sokat, vagy éppen lemegyek a faluba. Nagyon jó cukrászda van ott például. - kacsintok a lányra.
-Szívesen meg is hívnálak, ha ráérsz mostanában. Eltölthetnénk ott is pár órát. - mondtam nagy komolyan, majd újra elmosolyodtam.
Nem tudom miért, de ez a lány egyre jobban tatszik nekem. Azt hiszem, sokat fogok még vele találkozni. Persze nem akarok túl elbizakodott lenni, ezért gyorsan hozzáteszem: -Persze, ha lenne hozzá kedved, na meg nem tartasz túl unalmasnak.
Észre sem veszem, de a kezét újra a kezembe vettem. Reménykedve várom a válaszát. Nem mintha most búcsúzni akarnék, vagy nem érezném itt jól magam vele. De ha már belekezdtem, jó lenne tudni, mit is gondol az ajánlatomról.

-Végre megjöttél. - mondom szelíden. - Sarah, bemutatom neked Loachlan-t, a mókusomat...
Ahogy ezt kimondtam, a plédünkre merészkedett egy kicsi állatka. Megszaglászta Saraht is, és egyenesen a kinyújtott tenyerem felé lépdelt. A kezemben lévő almás pitét megszaglászta, majd evett belőle pár falatot, de látszott rajta, hogy nem tetszik neki. Óvatosan a hátizsákomba nyúltam. Az elmúlt 2 évben már megszokta tőlem ezt a mozdulatot, így meg sem rezzent, sőt már a két hátsó lábára állva kíváncsiskodott, mit vehetek elő belőle. Újra óvatosan felnyújtom a tenyerem, és jó pár mogyorót tartva a kezemben várom, hogy vegyen belőle. Ahogy eszegeti, megint óvatos mozdulattal pár mogyorót teszek Sarah kezébe, aki eddig a látványtól ámulva nézett csak. Mintha most tért volna vissza közénk. Rámosolyogtam, és figyeltem, vajon mit fog most csinálni.