29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa
Kis tavacska - Sharlotte Johanson hozzászólásai (11 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. november 11. 13:31 | Link

Barnabás

Valamely csodás őszi napon kisebb kirándulásra indult a lány, melynek mostani célpontja a tavacska lett. Készülődésbe is kezdett, majd gyorsan távozott otthonról. Kedvenc barnás színű pulcsiját és nadrágját vette fel, valamint egy magas szárú szőrmével borított csizmát. Kilépett házából és tett pár métert, de arra a megállapításra jutott, hogy kabát is kellene. Tehát visszafutott, és most már jól felöltözve elindult az úti cél felé.
Sétált lassan és gyorsan is, de szokásos gondolatáradata nem tört rá. Most nem csapta meg az ihlet, melyből rossz dolgok is születhettek volna. Csak mert egyedül volt, és olyankor elméje még szabadabban szárnyal. Ment, közben az  kutat, vagy éppen a házakat vizsgálta. Odaérése után megállt és csodálta pár pillanatig a tavat. Ismét elindult, keresett egy kicsit távolabbi padot, ahova le is ült, és onnan figyelte tovább a vizet, a növényeket. Ezt azonban nem tudta 100%-osan teljesíteni, mivel rátört a hőn áhított tenger a gondolataiból.
Nem értette, hogy miért pont akkor, de beletörődött és küzdött ellene.  Már amennyire tudott. De sikerült...Legyőzte és figyelmét ismét a tavacska kötötte le. Majdnem teljesen maradéktalanul.
Utoljára módosította:Elizabeth Charlotte Vane, 2012. november 14. 19:05


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. november 25. 09:45 | Link

Erdős Julianna tanárnő

Kellemes kis napnak nézett elébe. Rögtön miután felkelt majdnem leesett a lépcsőn, aztán magára burította a teáját. Legvégsőképpen pedig lejött a kedvenc csizmájának a talpa. Innentől kezdve a mai naptól nem várt semmit. Így hát felvette kedvenc zöldes összeállítását egy felsővel, egy zöld kabáttal, valamint egy ugyanolyan színben más árnyalatú cipővel és nadrággal és elindult a tavacskához. Most kijelölt úti célja volt, mert szerette azt a helyet. Járt már ott, és valamiért nagyon megfogta. Így hát most már kedvenc összeállítását és tankönyveit táskájában a hátára véve kilépett az ajtón, és végigsétált az utcán az említett helyig. Ott keresett magának egy aranyos kis padot, ahol elvileg régebben is ült már, és ledobta magát, hogy szét tudjon nézni más szemszögből is. Viszont ez nem tartott sokáig, és kisebb unalom csapta meg, amit a könyvek lapozgatásával próbált korrigálni. Sikerült is neki, mert az egyik könyvbe nagyon belemerült. Már nem hallotta a madarakat, a szelet, és a vízben mozgó halak hangját sem, csupán a könyv, a sorok, betűk, hangok voltak, amik lekötötték figyelmét. Az olvasmány az elemi mágia tankönyvnek bizonyult, amint azt észrevehette. Idén második évfolyamon végzi tanulmányait, ezért már felvehette a tárgyat. Nagyon örült neki, mivel szerette volna már tanulni, csak elsőben nem volt rá lehetőség. Így hát még nagyobb elmélyüléssel bújt bele az anyagba.

Öltözet
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 1. 16:50 | Link

Erdős Julianna tanárnő

A hideg ellenére kisebb sétára, azaz kinti tanulásra indult a leányzó a tavacskához. El is jutott oda viszonylag hamar, és azonnal keresett magának egy padot, ahova leült, és elkezdett valamit olvasni. Később kiderült, hogy az az elemi mágia tankönyve. Nagyon belemerült a sorokba, csak olvasott és olvasott szüntelenül. Már 20 oldalt elhagyott, mikor valaki odaállt mellé, de eszt sem vette észre. Csupán mikor megszólalt az illető. Akkor tekintete rögtön a hang felé irányult. Szinte azon nyomban felismerte, és el is mosolyodott.
-Jó napot tanárnő. Nyugodtan, nem gond. -mondja még mindig mosolyogva, majd egy gyors pillantást vet még a könyvre, a nőre, majd vissza a könyvbe. Először nem is igazán foglalkozik a jelenlétével, sokkal inkább az anyaggal. Aztán végül felpillant és becsukja a könyvet. Az immáron csukva pihen az ölében és igen csak jó támasztékként szolgál, mikor a lány előredől. Elgondolkodik kissé, majd arra jut, hogy nem biztos, hogy tudja a tanerő, hogy kit is talált meg, ezért be kellene mutatkoznia.
-Sharlotte Johanson vagyok, Navine, 2. évfolyam. -böki ki végül szinte reflex-szerűen. Már jól betanulta, végül is ez az alap, amit minden új ismeretség kötésekor közölni szoktak. Csak néz rá, és várja, hogy mondjon valamit, de ha nem, az sem gond. Nem ismeri, nem is várhatja el, hogy a nyakába ugorjon és egy halom kérdést a nyakába öntsön. Meg persze tanár, és nem tudja milyen a viselkedése órákon kívül.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 15. 16:16 | Link

Erdős Julianna tanárnő

Mondhatni kellemes időben  a legjobb dolog a kültéri tanulás. Hétvégén azonban nem annyira normális és megszokott dolog ez. Elsétál tehát a kis tóhoz, ahol egy padot keresve elkezd olvasni. Nem sokkal később szembesül vele, hogy megint nincs egyedül. Ráadásul tanár az. Még nagyobb ráadás, hogy azt a könyvet olvassa, amiből a tanár tanít.
Nem tudja azonban, hogy a tanárnő is ismeri-e, ezért bemutatkozik illedelmesen. Kiderül, hogy tudja, ki ő, ezért megint nincsen beszédtéma egy jó darabig. Becsukja a könyvet. Nincs már kedve tanulni. Inkább elmereng a csodálatos tájon, a vízen, a kisebb hullámokon. Csodás ez így, együtt. Nem ismeri igazán a tanerőt, de az ismét megszólal, így neki is meg kell.
-Nem...bírom a hideget...-fordítja fejét a hang irányába és mosolyog. Mint ha semmit sem érezne, éppen a hideg az, ami nem hat rá. A meleg az már más téma. Aztán megint elindulnak kifelé a szavak a szájából.
-De látom maga fázik.- mondja, tovább mosolyogva persze, mert különben elég érdekes arckifejezéseket szokott kihozni magából. Amiket persze mindenki félreért. Azzal a lendülettel el is rakja könyveit a táskájába. Előveszi a vésztartalékát. A csodálatos hőelzáró találmányt, ami most a kávé útját szabályozza. Igen, egy termosz, benne forró csodával. Mindig több műanyag poharat is visz magával, mert ritka, ha egyedül lenne. Kiteszi hát a padra a dolgait, lecsavarja a "hőelzáró találmány" tetejét, és tölt két pohárba. Az egyiket a tanárnő felé nyújtja.
-Tessék. Fogadja el, kérem.-hozzá persze bambán mosolyog, mint ahogy a négyévesek szoktak, mikor legújabb vonalak halmazából álló remekművüket mutatják be.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 25. 13:10 | Link

David
Nagyon nehezen, de karácsony első napján is rászánta magát arra, hogy elmenjen sétálni. Tényleg nehéz volt, mivel ritka, ha nem akar elsőre menni. De ennek is be kellett következni, nem lehet mindig olyan jó kedve. Nehézkesen, lomha mozgással vette fel  a fekete farmerét és lila felsőjét, arra pedig fehér kabátot és ugyanilyen színű csizmát, mert kint azért hideg van. Elindult hát céltalanul bolyongani, szinte már megszokott forgatókönyv szerint, ám annyi különbség volt, hogy nem gondolkodott. Csak lépdelt előre, kicsit néha elfordult jobbra-balra, és így jutott ki a tavacskához. A tudatalattijával ismét megkereste azt a padot, ahol ülni szokott, de nem ott foglalt helyet, hanem az attól legközelebbin. Ahogy ledobta magát és nézte a köveket kezdett visszatérni emlékezete. Feleszmélt, és ötlete sem volt, hogy az elindulás és azon pillanat között mit csinált. Emiatt kicsit idegeskedett is, de legalább már normálisan gondolkodott. Az első gondolata -ha már ott volt-, hogy meg kellene nézni közelebbről a tavat. Még nem volt befagyva, az időjárás akkora zordsággal nem ajándékozta meg őket, aminek örült is. Ennek ellenére a nulla fok körüli hőmérsékletnek köszönhetően a víz biztosan hideg volt, és mikor közelebb lépett, egyensúlyát elvesztve meg is nézhette, hogy valóban így van-e. Beleesett a tóba, ráadásul a pillanatnyi sokktól és a víz hidegségétől elájult és el is merült. Utolsó gondolata az volt, hogy ő meg fog halni. Biztosan meghal, szépen, csendesen, de legalább boldogan, és nem frusztráltan, szenvedések között, mint nemrég elvesztett családtagja. Hát ez van, ha meg kell halni, akkor meg is teszi. De hogy sikerül-e neki, az már a jövő zenéje...
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 25. 14:11 | Link

David

Kellemes, de nehézkes sétának induló bolyongása nem úgy sikerült, mint ahogy tervezte. Beleesni a tóba, elájulni és megfulladni soha sem akart.  Szerencséjére ez utóbbit nem is kellett megtapasztalnia, mert valaki kimentette. Nem volt magánál, de a tudatalattija érezte, hogy valaki megfogja és kiviszi a vízből. Örült is volna, de ájult állapotában csak annyit tudott tenni, hogy a másik félre hagyatkozott. A hideg vizet már nem érezte, inkább a levegőt, de nem tudott visszatérni. Végig azon volt, hogy kinyissa a szemeit, de levegőt sem kapott a tüdejébe került víz miatt. A szíve még vert, ám tudtában, hogy sok ideje nincs már így hátra.
-Segíts!-kiabálta, ám hogy segítője meghallja szinte lehetetlen volt, ugyanis a hang belülről jött és csak a fejében létezett.  Próbált mozogni, vagy bármi életjelet adni, de képtelen volt rá, amíg az a sok víz ott volt a tüdejében. Érezte a külvilágot, hallotta is, de õ maga semmit sem tudott tenni. Teljesen mintha meghalt volna. Eleinte beletörődött, de utána már bent kiabálva kérte megmentőjét, hogy ne hagyja meghalni. Ha már kiszedte, akkor ne hagyja!  Torka szakadtából ordított, de nem hallotta senki. Lassan már beleőrült és az ideje is kezdett fogyni. Már érezte, ahogy elválik testétõl a kabát, és ahogy valaki a csuklóját fogja. Õszintén örült volna, ha abban a pillanatban képes lett volna felülni és köszönni az ismeretlennek, de nem tette meg. Továbbra is lehetetlennek minõsült a mozgás számára. Vagy mégis. Szemeit kissé kinyitotta, mintha hunyorított volna. Remélte, hogy majd észreveszi a mellette lévő, és rájön, hogy még él. Hogy van még esélye, de rajta múlik minden. Ahogy ennyire képes lett, egyre többet akart. Hogy megmozdítsa a kezét, vagy teljesen kinyissa a szemét. Valami életjelet. El akarta mondani, hogy élni akar, és hogy még él, azt neki köszönheti, de rajta áll, hogy fog-e még. Tehetetlenül, magát sanyargatva próbált tenni valamit, miközben nem lehetett.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2012. december 25. 16:16 Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 25. 17:35 | Link

David

A vízben alig tíz másodpercet tölthetett, mert valaki kihúzta. Tetszhalott, vagy ideiglenes halott állapotba kerülhetett, mivel érezte és hallotta a külvilágot, csak éppen a teste nem engedelmeskedett agya parancsaira. Érezte azt is, ahogy kabátjától megszabadul, de a hideget már nem. Az addig még működő szíve leállt. Levegőt sem tudott venni a víz miatt. Kiabált a segítőhöz, de nem hallotta azt senki, csak ő. Azzal pedig sokra nem ment. Tehetetlenül feküdt ott, de miután nem volt tapintható pulzusa, a megmentője továbbra is tudta, mit kell tennie. Hiába volt hideg, nem tudta érdekelni. Hiába szabadult meg a pólójától, az sem érdekelte. Örült is neki talán, de csupán azzal tudott foglalkozni, hogy visszatérjen. Pár szívmasszázs után elkezdett köhécselni és a vizet kiöklendezni. Furcsa látvány is lehetett, de hatalmas megkönnyebbülés volt ez számára. A maradék víz eltávolítása után már levegőt is kapott, de szeme csukva volt. Érezte, hogy egy kéz van a feje alatt, bár még nem látta kié. Életben volt, és el sem merte volna képzelni a tóba eséskor, hogy abban a pillanatban élni, lélegezni fog. De így lett, és mindent annak a fiúnak köszönhette, akit meglátott miután lassan kinyitotta a szemét. Fel is akart ülni, de akkor még annyira szédült, hogy nem tudott. Nem érdekelte a helyzet sem, csak örült, de azt nagyon. Nem mosolygott, nem adott erről jelet, csak talán a szemeiben lehetett látni. Miután felült már nagyon is érezte a hideget és akarata ellenére vacogni, fázni kezdett. Azért volt valami jó abban is, mikor ott feküdt és nem tapasztalt semmit az időjárásból, de az elmúlt, hál' Istennek. Meg akart szólalni, de nem tudta mit mondjon. Mit lehet ilyenkor mondani? Köszönetet. Nehezen, gondolatait erősen összekuporgatva nyögte ki végül, amit akart.
-Köszönöm.-hangja elcsuklott a bennmaradt víztől, fájdalomtól és hidegérzettől. Csak nézett ki magából boldogan. Ítélőképessége is visszatért, és tisztában volt vele, hogy egy huzamosabb tüdőgyulladást elkönyvelhet magának. Érdekelte már sok minden. Érdekelte hogy ki a megmentője, mi történt, meg egy csomó minden, de egyszerre csak egy dologra tudott koncentrálni. Akkor a hidegre.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 25. 18:29 | Link

David

Sikerült visszatérnie, és ezért nagyon hálás volt a megmentőjének. Akkor ugyan még csak egy köszönöm félét tudott kinyögni, de azon érezni lehetett mindent. Felülni is próbált, de ez még nem sikerült. Józan ítélőképessége visszatértével pedig már fel tudta mérni a helyzetet annak ellenére is, hogy a mozgása még korlátozott volt. Csak ült és nézte, ahogy a fiú megfogta a fejét és a szemében kereste a probléma valamely jeleit. De nem láthatott semmit, csak egy kis kábaságot. Ahogy a fiú mondta neki, nem mozgott. Nem is akart,azonban még nem is tudott volna. Ezután még mindig mozdulatlanul, csupán fejét forgatva figyelte, ahogy a "megmentő" összeszedi a holmijait, aztán visszatér hozzá. A hideg levegő már eszméletlenül irritálta, pont jókor jött az, hogy odaadta neki a pólót. Hamar fel is vette, mármint ahhoz képest hamar, amilyen állapotban volt. Következett a kabát, ami valami csodálatos érzést, melegséget adott. Kicsit azonban nagy volt, de nem foglalkozott vele, összehúzta magán. Idő közben azonban kérdést is kapott. Először ismételten megköszönte a segítséget de a lakhely hirtelen nem jutott eszébe. Ahogy rájött, az is beugrott neki, hogy ki is áll előtte. Igen, egy csapattárs. Már majdnem el is felejtette neki említeni az eredeti kérdésre a választ.
-Itt a faluban, lakósor, 29-es szám.- mondta lassan és tagoltan, mert már az is csodának számított. Idáig is eljutott hát, de még fel is kellene majd állni. Azt viszont egy-két perccel későbbre halasztotta volna, csak nem akarta. Be akart már menni a hidegről. Nehezen összekaparta magát, és fel próbált egyenesedni, ám az még nem ment neki. A görnyedt pózban lassú mozgás viszont nagyon jól művelhetőnek bizonyult számára. Első lépéseinél majdnem eldőlt még, és cuccai összeszedéséhez már végképp nem volt ereje. Nyújtózkodott volna értük, de nem járt sikerrel, így ezen tevékenységével gyorsan felhagyott, és szemlélte, hogy merre is van az arra, ahova menni kellene. Tudta ugyan, hogy egy játékostársa áll mellette, de a nevére nem volt képes emlékezni. Tudni akarta azonban, így megkérdezte.
-Hogy hívnak?-fordult felé mosolyogva, miközben indult volna már el, de valami megakadályozta. Valami nyilaló érzés az oldalában, amitől egy pillanatra kigubbadtak szemei, de csak egy szemhunyásnyi ideig tartott, és valószínűleg észre sem vette a fiú. Örült volna, ha tényleg nem veszi észre, jobb úgy, hogy nem kell magyarázkodni a semmiért. Gondolt akkor már rá, hogy meg fogja kapni a kérdést, hogy mi keresnivalója volt a vízben, vagy bármi hasonló, így felkészült a válaszadásra, amíg elindultak.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 25. 19:14 | Link

David

Mozgása annyira még nem volt jó, hogy hirtelen mozdulatsorral összeszedje cuccait így segítségre szorult, ami meg is kapott. Megtudta hamarosan az ismeretlen nevét is, amivel már emlékezett rá.
-Sharlotte vagyok.- mondta ki erre gyorsan. Mosolygott is hozzá őszintén, mert tényleg S a kezdőbetűje.  Aztán a várt kérdést is megkapta, amire már tudta, mit válaszoljon.
-Az egyensúlyomat kerestem, amit az esés előtt vesztettem el.- mondta tovább mosolyogva de már a fiúra nézve és a cuccait fogva. Ezután kapott egy utasítást, hogy mit is kellene csinálnia, aminek végrehajtásához segítséget is kapott.
-Oké....-mondta még mielőtt a fiú felemelte-...és még egyszer köszi.-sosem gondolta volna, hogy egyszer szükség lesz erre a momentumra. Hogy valaha bárki is ölben fogja hazavinni. Maximum majd a férje az esküvője után. De ez más volt. Furcsa helyzetnek is tartotta, de ahhoz tehetetlen volt, hogy ellenkezzen. Így csak mentek, de a beszélgetést nem rekesztették be.
-Negyedikbe kellene, de sokféle ok miatt csak másodikig jutottam. A faluban pedig a bátyámmal lakom. De nyugi...nem fog megenni. Lehet hogy alszik, vagy nem tudom. - mondta egy szuszra.-Veled mi a helyzet?-tömörítette le a sok kérdést. Azt hogy nyugodjon meg, azt csak úgy mondta, mert nem volt biztos abban hogy testvére ép állapotban hazaengedni a fiút. Csak sétáltak tovább és egyre közeledtek a házhoz, ahogy újra elkezdett gondolkodni. Nézte a fiút, mást nem is tudott tenni. De nem látta kárát, mert nem volt csúnya. Sőt, helyesnek is találta, a helyzetet pedig elképzelhetetlennek. Valamiért képtelen volt elhinni, hogy az történik, ami történik, pedig a tények azok tények.
Utoljára módosította:Elizabeth Charlotte Vane, 2012. december 29. 16:06 Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 30. 13:27 | Link

Alexander

Hosszú ideje nem sétált már egy kiadósat. Azaz olyan két napja, de az nála már tragédia. Éppen mintha nem enne, olyan ez számára, tehát már korán reggel pótlásba kezdett. Kipattant ágyából és szokatlanul gyorsan fel is öltözött. Nem volt akkor már kedve órákat állni a szekrény előtt, meg már nagyon túráztatni akarta lábait, ezért köszönés nélkül távozott otthonról. Eleinte céltalanul bolyongott, oda-vissza is járkált, felfedezett olyan házakat, melyek addig elkerülték figyelmét, és boltok, üzletek kirakatait is vizsgálta. Útja végül a tavacskánál ért véget. Nem számított arra, hogy pont ott fog kikötni, nem fűződnek hozzá olyan nagyon csodálatos élmények. Lassan közelítve jutott eszébe minden, de annyival jobb helyzetben volt, hogy tudta mit csinál. Akkor a padon ülve eszmélt fel, így sok emléke nincs róla, csak azután. Leült hát ugyanoda, ahol pár nappal azelőtt, és bámulta a tavat. Beleképzelte magát, ahogy süllyed, és ahogy már szinte világít benne fehér kabátja. Hát igen, nem egy mindennapi dolog majdnem belefulladni egy dísztóba. De hála az Égnek, meg csapattársának, ezt nem kellett átélnie. Így egészen nyugodtan ülhetett abban a pillanatban a kiválasztott helyén, és merenghetett. Hülyeségeken és fontos dolgokon egyaránt, mert ideje teljében volt, de sosem unatkozott. Valami kósza gondolattal mindig leköthette magát. Az lehetett éppen a növényekről, a vízről, vagy a hidegről, éppenséggel az év végének közeledtéről. Merthogy az utolsó előtti nap volt az esztendőből. De nem igazán zavarta az idő múlása sem. Kifejezettem örült neki. Kábulatából akkor eszmélt fel, mikor már nem érezte az ujjait. Otthon felejtette a kesztyűjét a nagy rohanásban, ezért zsebre tétellel próbálta orvosolni hibáját. Nemigazán sikerült neki, sőt. Már érezte minden porcikájában a hideget, aminek cseppet sem örült.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 30. 14:14 | Link

Alexander

A kimaradásainak pótolásra kell kerülniük még ez évben. Leginkább a sétálásra vonatkozott, más nem nagyon volt. A tanulás az más, azt nem ezen elvek szerint nézi. Most a legfontosabb a séta. Aminek vége a tavacskánál érkezett el, ahol is megszakításképpen leült az egyik padra. Gondolataiba mélyedve nézett ki magából, lassan már forgatókönyv szerint megy ez neki. Sőt, anélkül, mert már tudja kívülről, annyiszor csinálta. Csak bambán meredtek szemei a tóra, a ritkán mozduló hullámokra, a környék növényeire és az égre. Tekintete ide-oda vándorolt a tudta nélkül is, de ez egyáltalán nem zavarta. Ennek köszönhetően vette észre azt a földön üldögélő fiút is, aminek láttára kigubbadtak a szemei rendesen.
~ Földön ülni... ilyenkor?!?! ~ meglepődését egy apró grimasszal konstatálta, aztán nézte tovább az ismeretlent. Furcsa látványnak annyira nem bizonyult, mint amit ő nyújtott a tóban, de elég érdekes, hogy valaki hogyan képes leülni a földre a hideg ellenére is. Nem töprengett rajta sokat, mert érdeklődésének tárgya megmozdult, aztán fel is állt. Valamerre el is indult, de nem figyelte azt már, hanem tovább úszkált a gondolatok között. Ideje nem volt rá, maximum fél perc, mert egy hang megzavarta. Nem is bánta annyira, nem szeret egyedül lenni. Általában.
- Nem zavarsz - fordult felé, és mosolygott rá. Ezt is sokszor csinálja, már-már profi szinten tud vele bármit sugallni. - Sharlotte vagyok, Téged hogy hívnak? - kezdte rögtön az ismerkedést, kezét a fiú felé nyújtva. Szinte biztos volt benne, hogy újonc, mivel még egyszer sem látta. Sem a kastélyban, sem lenn a faluban, vagy bárhol. Persze problémája nem volt senkivel, főleg nem ilyenekért, például, hogy még új itt. Szívesen ismerkedik bárkivel, akivel jónak látja, és abban az esetben semmi rossz, vagy kivetni való dolgot nem talált. Ezért felettébb barátságos hangon szólt hozzá, beszélgetést is kezdeményezve. Akkorra elfelejtette, hogy nem sokkal előtte még el volt képedve az időjáráshoz való hozzáállásán, de nem is fontos. Ha akarja, ő is bírja a hideget, csupán meglepő volt számára ezen momentum.



Erdős Julianna tanárnő

A hideget mindig is jobban bírta, mint az átlag. Valamiért annyira nem érzékelte az időjárás ezen egyáltalán nem kedves megnyilvánulását, mint a többi ember. Ez sokszor vált előnyére, de hátrány is tud lenni. Olyan helyzetbe még nem került ugyan, de tudja, hogy lehetséges. Nem szereti nézni a vacogó emberkéket, akik viszont furcsa szemmel nézik, hogy ő nem fázik, de gondolataiban mindig eljátszik ilyenkor, és ez akkor is mosolyt csalt arcára. Eszébe jut azonban, hogy van nála kávé. Nos, ez lehet, hogy furcsa, de inkább az a csodálatos keserű lé, mint a tea. Az iránt annyira nem rajong, inkább a kávé, amit kora ellenére is bármikor szívesen fogyaszt. Megkínálta vele a mellette ülőt, leszögezve, hogy fogadja el, ami szerencsére így is lett. A dicséretre is csak mosolygott, majd pár pillanattal később szólalt meg.
- Köszönöm - néz fel ismét a nőre - A receptjét nem tudom, csak azt, hogy Londonból hozta a bátyám - teszi nyilvánvalóvá, hogy ez sajnos teljesíthetetlen kérés volt, majd eszébe jut valami.
- Ha gondolja, viszek majd magának belőle - mosolyodik el. Kedvessége határtalan tud lenni ilyenkor. Nem azért, mert egy tanárral ül szemben, akinek ráadásul még a tárgyát is szereti, hanem csak úgy, olyan kedvességgel, ami mindenki iránt megvan benne. Gondolatai ismét visszatértek az egyre rosszabbodó időjáráshoz fűződő viszonyához, de választ nem kapott semmire. Hogy miért ilyen, azt véletlenből sem tudta volna megmondani.
- Fogalmam sincs, egyszerűen csak nem érzem annyira, mint mások - néz ismét a padon ülőre, és a termosz felé nyúl. Nem kérdez semmit, csak egy 'Kér még?' fajta kérdő tekintetet vet a másik felé. Ebből nagyon nagy valószínűséggel meg fogja érteni a dolgot, de ha nem, akkor majd szóban egyértelműsíti. A következő nyitva hagyott, befejezetlen mondaton agya elkezdett kattogni rendesen. Csak pár másodperccel később sikerült pár ötletet összeszednie, hogy mire is érthette a dolgot, aztán leesett neki. Viszont nem igazán értett vele egyet. Családjából mindenki ilyen, vagy ehhez hasonló, a háziállatok azok meg a birtokon maradtak, így aztán. A nyitva hagyott rész pedig... azzal még nem foglalkozik, jó neki úgy, ahogy most van.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2013. január 19. 12:42 Szál megtekintése


Kis tavacska - Sharlotte Johanson hozzászólásai (11 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa