[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=256089#post256089][b]Milan Blaise Felagund - 2014.03.20. 17:36[/b][/url]
LaFonde családocskaEddig nem nagyon értette, mi az, ha valakinek elgémberednek a végtagjai, hiszen ő tanulás közben is mindig mozgatja mindenét. Nem az a fegyelmezetten ülő diák, még akkor sem, ha jellemében amúgy igen. Elég ellentétes, és rengeteg benne a disszonancia, de hát így kell szeretni, és a jelekből van, aki megteszi, ráadásul olyan, akit ő is szeret, így ez mondhatjuk, hogy egy jó kör volt. Engedelmesen, bár igen türelmetlenül áll, a lábait már alig érzi, és a háta valami csoda, ahogy húzódik, és könyörög, hogy egyenesedjen ki.
- Remélem akkor is engem választasz, amikor az egyhelyben görnyedéstől púpos leszek, mint Quasimodo.
Jó, ennyire nem vészes a helyzet, de hatalmasat nyújtózkodik, amikor végre engedélyt kap rá, hogy kiegyenesedjen. Nincs is ennél jobb! Leszámítva persze azt a csókot, amit a lánytól kap, és ami miatt akaratlanul is megjelenik egy kis félmosoly a szája szegletében. Szörnyen gyűlölte a percet, amikor a rellon előtti részen összefutottak, ám mégis az indította el azt, hogy ismét egymás mellett kössenek ki, amiért viszony nem tud eléggé hálás lenni a sorsnak. A keze – bár ujjait összeforrasztották – még mindig fáj egy kicsit, de egyáltalán nem bánja, hiszen, ha rá gondol, csak a szükséges áldozatot látja. Végül is, a lányba nem is tett kárt, vissza is kapta, így aztán egy szava se lehet a dologgal kapcsolatban.
- Ha már ennyi álltam érte…
Meg amúgy is, simán csak érdekli, hogy mit alkotott, és persze akkor is tetszene neki, ha egy túl nagy fejű pálcikaember lenne, embertelenül nagy sálban. Ez a sál amúgy is csak egy vicces szülinapi ajándék volt, még fiatalabb korában, viszont most, hogy előkerült, sikeresen emlékeztette arra, hogy fel kéne keresnie régi barátját, aki azóta már házas, sőt gyermeke is született. Jó lenne kicsit felidézni a múltat és szívesen meghallgatja a jelent is, hiszen a helyzetük nagyjából egyforma, már ami a lányokat illeti.
- Azta… ha egyszer egy csapat gyilkos kedvű alak miatt le kell lépnünk, csakis napos országba megyünk. Te kiülsz embereket rajzolni, én meg nevelem majd otthon a magánhadseregünket. Ezért komolyan kérhetnél pénzt.
Tegnap este amúgy is elgondolkozott ezen a lehetőségen, mármint mi lesz, ha tényleg valami nagyobb zűrbe keverednek, és mondjuk menni kell. Ő csak ahhoz ért, amit eddig csinált, és nem biztos, hogy egy másik minisztérium, pusztán a munkaerő piac pangása miatt, nem szólna ennek, hogy amúgy náluk van, szóval itt az ideje, hogy legalább sárkány szelídítőnek betanuljon valamelyik cirkuszhoz.
- Nem hiszem, hogy a mamája örülne neki.
Nagyon más így a lány, de érződik rajta, hogy felszabadultabb, mintha hatalmas tehertől szabadult volna meg, és valóban így van, hiszen amit elmondott neki, az nem egy egyszerű dolog, de hálás érte, hogy ezzel együtt megfontolta és élt az újrakezdés lehetőségével. így most jobb mind a kettejüknek.
Ami viszont kevésbé kecsegtető, hogy elkezdett mindenkit máshogy nézni. Elkezdett azon gondolkozni, hogy kinek mi járhat a fejében, ha Opheliára néz vagy gondol. Persze, itt most nem a férfias gondolatokra kíváncsi, azokat jobb, ha nem tudja, hiszen Ophelia igen szép lány, de azt, ha valaki ártani akar neki, egyszerűen tudni akarja. Tekintetét a lányról egy ideje már elfordította, a sálat levéve ugyanis megakadt a szeme egy szőke hajú nőn, aki feléjük néz. Már akkor is látta, amikor a lány megcsókolta, ám azt a pillantást betudta a csóknak. Most azonban valami más, valami nyugtalan lett úrrá rajta. Ösztönösen közelebb lép a lányhoz, aki a kacskákkal van elfoglalva, és finoman megtapintja a pálcáját is. Hiába jobb a méregkeverésbe, mint az átkokba, mégse mondhatja neki, hogy "várj kérlek, amíg elkészül a méreg”, mert simán szembe röhögi a másik. A legkellemetlenebb pedig, hogy ezt a nőt már látta, vagy ha nem is magát a nőt, akkor valakit, akinek a vonásai megegyeznek az ő legtöbb vonásával. A felismerés, hogy nem ismeretlen számára az arc kellemetlen, és gondolkodóba ejtő, hiszen fogalma sincs, ki is lehet pontosan, és mikor történt meg az ominózus találkozás. A válasz pedig majdnem kiégeti a retináját, olyan közel van, és gondolt is rá, az elsők között, hiszen ő is Opheliához hasonlította a vonzó teremtést, azonban az agya ezt az információt hátrébb csúsztatta, és mégis, emiatt még kellemetlenebb a helyzet.
Próbálja elszakítani a tekintetét a nőtől, és inkább a szőke lány felé figyel, mielőtt még kap egy hatalmas pofont azért, mert egy másik nőt néz. Kezd kialakulni az üldözési mániája.
- Ugye tudod, hogy a szobatársaid kivágnának, ha a fürdőkádból kacsaúsztatót csinálnál?