Samantha

Szívnom kellett némi friss levegőt. Néha úgy érzem, talán hajlamos vagyok túlzásokba esni. Mindig is mondták, hogy nagyravágyó vagyok, de én mit sem törődtem ezzel. És a körülöttem élők is elfelejtették megemlíteni, hozzászoktak a gondolathoz, elfogadtak. Hiszen ez nem is olyan rossz tulajdonság! Egyetlen hátránya van, ellensége pedig az idő. Úgy érzem, sok teher szakadt rám egyszerre. Tudom magamról, hogy néha megingok, elbátortalanodok, majd újra török előre. Most elkeseredtem, de érzem, hogy ismét talpra állok és megyek tovább, mert mindig ez van. A kettő közötti periódusok pedig elég rövidek. Lehet meggondolatlanság volt ennyi mindenbe belevágni, egyedül. Talán túlságosan is elszálltam, bíztam önmagamban, s nem vettem észre a valóságot. Kimerültem.
Félre a negatív gondolatokkal! Dobjuk fel a napunkat és szórakozzunk egy kicsit! Ezek az indulatos, erőt és bátorságot sugalló kiáltások előresegítenek. Kilöktem magam a lakásból, hogy egy kis sétát tegyek. Nem is vagyok én annyira elkeseredett. Hagyjuk is ezt a témát.
Miközben mélyen zsebeimbe süllyesztett kezeim a hideg elől rejtegettem - hiszen kesztyűt nem szívesen hordok - azon gondolkodtam, talán kirándulnom kellene, Magyarországon belül. Ahhoz azonban szükségem lenne egy útitársra, alapos helyismerettel. Sok szépet hallottam erről az országról, kíváncsi vagyok.
A tavacskánál állva beletúrtam a hajamba, miközben mélyeket szippantottam a friss levegőből. Szemeim behunyva próbáltam a víz sajátos hangjára koncentrálni. Imádom a téli tavakat... A nagy állóvíz nem fagyott be teljesen, a jobb idő, valamit azok a diákok és falulakók, akik alkalomadtán feltörik a jégtükröt a tó felszínén, mind-mind gondoskodtak arról, hogy ez ne következzen be. Korcsolyázni már régóta nem ez a legideálisabb helyszín, arra ott van a külön erre a célra kialakított korcsolyapálya is, amit ugyan még nem próbáltam ki, de mindenképp szeretnék. Nagy híre van, hozzám is eljutott.
A széljárásnak köszönhetően a víz fodrozódott, akár egy lányka szoknyája, s a jégtükörhöz ütközve néha-néha jellegzetes hangot adott ki. Eme sötét és élettelen víz... Óvatosan a víztükörre szegeztem tekintetem, farkasszemet nézve önmagammal. Egy jóképű, derék fiatalember mosolygott vissza rám. Néhány lépést eltávolodva a parttól már éppen indultam volna tova, ám belebotlottam egy nőnemű alakba. Furcsán felvontam a szemöldököm, mint ahogy a legtöbbször teszem, s kérdően pillantottam felé. Mi ez az egész? Mit akarhat?
-Thomas Reynolds, személyesen. - bólogattam - Miben segíthetek?
A lányt egyáltalán nem sikerült megértenem. Nem először van, hogy nem tudom, mit akarhat tőlem egy illető. Még ha magyar jellegzetesség is lenne, megérteném, de mivel a lánynak akcentusa van, így szerintem én vagyok a hülye. Neve elhangzása után nyelvem hegyén sokáig ízlelgettem a kimondott vezetéknevet, s mivel eredetéről nem kellett aggódnom, inkább a lány és a saját anyanyelvemen válaszoltam, mindkettőnk életét megkönnyítve.
-McSouthernwood... Furcsa. Ismerős, de hirtelen nem, nem dereng semmi. De mégis miért? És honnan tudod a nevem?

Samanta

A lány odanyújtotta nekem a kezében szorongatott papírost. Nézésem elárulta, hogy még mindig furcsálltam a szituációt. Elmerengtem gondolataimban. Ritkán esik meg valakivel, hogy sétája közben megállítja őt egy diáklány. Legalábbis ahonnan én jöttem, ott ez nem módi, aztán hogy a magyaroknál mi a szokás... De ha a lány is angol származású, egy McSouthernwood, akkor végképp nem értettem.
De milyen kicsi is a világ! Árgus tekintettel fürkésztem végig a levélke minden egyes sorait. Államat vakargatva hümmögtem párat, egy mély sóhajtás után pedig megráztam a fejem. Lehet, hogy álomnak gondoltam az egészet. Bizarr egy jelenés, hogy mellbevágó sorokat olvas az ember, mindezt persze tökéletesen váratlanul. De mindegy is, már megszoktam azt a sok hirtelen jelenést. Ilyen a felnőttek világa, Thomas...
Samantha felé bólintottam egyet, hogy az olvasás végét tudtára adjam. Ezek után indulatosan visszatoltam neki a levelet, bár arcomról hangulatom nem tükröződött. Az olyan kifejezéstelenül pompázott, mint egy sivár fal. A lány mintájára zsebem mélyére süllyesztettem mindkét kezem, nekidőltem a híd korlátjának.
- Megtaláltál. - dörmögtem - Szóval Sarah a vér szerinti testvéred? Ismertem őt, együtt jártunk a Roxfortba. Mi újság vele ... a levélben leírtakat leszámítva? Te sem tudod, hogy mi ez az egész? - fintorodtam el utolsó kérdésemkor, hiszen ebből nem sok derül ki. Miféle problémáról van szó? Börtön? Mibe keveredett az egykori ismerősöm? És miért pont engem keresett fel?
Néhány pillanatra mindkét szemem behunytam, próbálva a múltra koncentrálni. Bármennyire is igyekeztem azonban, nem tudtam felidézni semmi olyan eseményt, ami magyarázatot adna a jelenre. Nem volt semmi komoly kalandunk, nem voltunk szerelmesek, nincs semmi reális ok arra, hogy ennyi év után váratlanul felkeressen. Persze sok minden nyugtalanít még. Honnan tudja, hogy Bogolyfalvára jöttem? Talán a szüleimnek írt először, s onnan irányították át Magyarországra. De ha ez valami sötét és piszkos ügy lesz, akkor Reynoldslét ide vagy oda, nem segítek neki!