Betti

Késő délután van, szabad hétvége mindenkinek, szóval egy percet sem vagyok hajlandó otthon tölteni a családi ebéd után. Elég nekem ott elviselni a feszültséget, ami állandósult azóta, hogy Bercinek felesége lett. Borzasztóan hiányzik és hiányoznak az együtt töltött idők, de ő volt az, aki magamra hagyott.
Szó nélkül hagyom otthon a családot, anyának is csak annyit mondok, hogy kimegyek sétálni. Magam sem tudom, mihez akarok kezdeni, de a lábaim a tó felé visznek. Vastag kabátomon a szőrmegallér alatt ott lapít Tekergő, épp csak a feje látszik ki a szálak közül, miközben kukucskál és szemügyre veszi a hóba borult terepet.
Kezd besötétedni, a lámpák már világítanak, nehogy orra bukjon valaki, aki mondjuk pont annyira szerencsétlen, mint amilyen én is vagyok. Ha nem figyelek, megint elzakózok egy buckában, aztán a bólintér barátom majd nyavalyoghat.
Ahogy beljebb haladok, egyre kevesebben játszanak a hóban, van egy nagyobb szabad rész, ahol még nincs is kitaposva a hó. Nekem ez olyan, mint másnak egy nagy tányér sütemény, egyből megszaporázom a lépteim, hogy ott megállva hanyatt dőlhessek a puha takaróban. Karjaimat és lábaimat együttesen mozgatva hóangyalt készítek a friss hóba.

Betti

Késő délután van, szabad hétvége mindenkinek, szóval egy percet sem vagyok hajlandó otthon tölteni a családi ebéd után. Elég nekem ott elviselni a feszültséget, ami állandósult azóta, hogy Bercinek felesége lett. Borzasztóan hiányzik és hiányoznak az együtt töltött idők, de ő volt az, aki magamra hagyott.
Szó nélkül hagyom otthon a családot, anyának is csak annyit mondok, hogy kimegyek sétálni. Magam sem tudom, mihez akarok kezdeni, de a lábaim a tó felé visznek. Vastag kabátomon a szőrmegallér alatt ott lapít Tekergő, épp csak a feje látszik ki a szálak közül, miközben kukucskál és szemügyre veszi a hóba borult terepet.
Kezd besötétedni, a lámpák már világítanak, nehogy orra bukjon valaki, aki mondjuk pont annyira szerencsétlen, mint amilyen én is vagyok. Ha nem figyelek, megint elzakózok egy buckában, aztán a bólintér barátom majd nyavalyoghat.
Ahogy beljebb haladok, egyre kevesebben játszanak a hóban, van egy nagyobb szabad rész, ahol még nincs is kitaposva a hó. Nekem ez olyan, mint másnak egy nagy tányér sütemény, egyből megszaporázom a lépteim, hogy ott megállva hanyatt dőlhessek a puha takaróban. Karjaimat és lábaimat együttesen mozgatva hóangyalt készítek a friss hóba.

Médi

   Téli nap lévén már korán sötétedik, én azonban még mindig kint kószálok. Néha szeretek a sötétben bóklászni. Van valami egészen különleges hangulata. Kicsit talán ijesztő is. Ám ez nem hátrány, sőt, kellenek az ilyesfajta izgalmak az ember életébe. A lámpákat már felkapcsolták, viszont a tó felé közeledve egyre kevesebb fényforrást találhatsz. Természetesen erre csavargok én is. Már csak néhányan vannak kint, hiszen a hőmérséklet ilyenkor már mínuszba fordul. A gondolataimba merülve bandukolok a friss hóban, s élvezem, ahogy minden lépésnél megreccsen a fehér takaró.
   Általában elővigyázatos vagyok. Mindig figyelek, hová lépek, ne menjek neki senkinek. Ám ez ma este nem így történik. Talán a sötét zavart össze, vagy egyszerűen csak fáradtabb vagyok a megszokottnál. Ugyanis megbotlom valamiben. Ez a valami pedig nem egy faág, de nem is egy kő. A lábam egy emberbe akad bele. Éppen csak hogy hozzá érek, ez már elég, megbillenek, és arccal előre a hóban találom magam. Mellettem ott fekszik a lány, akin elestem. A kezdeti sokkból felébredve gyorsan feltápászkodom. A friss hóban erős nyomot hagyott testem alakja, mellette pedig látszanak a hóangyal körvonalai, melyet a lány készített.
Hajam tele van hóval, s a ruháim ráolvadó pelyhektől kezdenek átnedvesedni. Ebben a pillanatban viszont nem ez a legnagyobb gondom.
   - Nem esett bajod? Nem akartam átgázolni rajtad! Ugye jól vagy? - fordulok a lány felé ijedten. Kezemet felé nyújtom békítés képpen, s ha elfogadja, fel is tudom segíteni. Ha mindketten állunk talán könnyebb megbeszélni, mint ha ő a hóban ül.
   Arcom már nem csak a megszeppenéstől vörös, hanem a kényelmetlen helyzettől is, mibe belekevertem magam.