A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.
|
|
|
W.W.cucc | Hektor | Henrik Mert le kell mozgatni őket. Mert nem szerencsés, ha ezt nem teszik meg. Anyu sokáig összekötötte a kellemeset a hasznossal, és a két fickó mellett a két duracellt is képes volt lemozgatni. Hát, most legalább őket levettem a válláról. Persze, láttam én rajta, hogy egyáltalán nincs elragadtatva attól a szabadságtól, amit aputól kaptam. Nem hiszem, hogy felelőtlennek érzi magát, nagykorú vagyok, miért ne lehetne saját házam, ha már úgyis itt állt. Sokkal inkább félt. És nem, sem én, sem apu nem tudjuk neki őszintén mondani, hogy nincs mitől. Azt meg még nem is mondtam nekik, hogy valaki tudja. Pedig elvileg minden szál el lett varrva. Estére jár már az idő, így nem bajlódok a szájkosárral, mert egyszerűen nem bírják elviselni magukon, de olyan szépen sétálnak pórázon. Mégis kapok pár értetlen tekintet, de hát ezt már igazán megszoktam. Ez van, ha az ember kutyát tart. Viszont hála égnek, a "jaj de aranyos, megismizhetem?" jellegű felkérések is elmaradnak. Jobb is, nem bírják annyira az idegeneket, és nem mindegy, melyikhez hogy közelítesz. Henrik például hajlamos odakapni, ha hirtelen rontasz rá, hogy dönyögözhesd, ezért sem szerették annyira Lunáék, és ami azt illeti, így volt ez fordítva is. Most viszont megint megkergül, látszik, mennyire fiatalabb a társánál. - Azonnal gyere vissza - de már késő, az ott tartózkodó férfit fel is döntené, de szerencsére innen is látom, hogy van olyan fizikuma, ami ezt nem engedi. - Esküszöm, hogy nem fog harapni - kezdek egyből szabadkozni, majd füttyentek egyet, mire Henrik is észbe kap, és visszasétál mellém. - Ne haragudjon, ma ilyen barátkozós - nem tudom, nem gondolom, hogy ez kellő kifogás, mégis egy dobermanról van szó, akiktől az emberek általában tartják a három lépés távolságot.
|
|
|
Charlotte Elisabeth Felagund INAKTÍV
offline RPG hsz: 133 Összes hsz: 613
|
Írta: 2019. március 22. 23:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=752694#post752694][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2019.03.22. 23:14[/b][/url] W.W.cucc | Hektor | Henrik Mert le kell mozgatni őket. Mert nem szerencsés, ha ezt nem teszik meg. Anyu sokáig összekötötte a kellemeset a hasznossal, és a két fickó mellett a két duracellt is képes volt lemozgatni. Hát, most legalább őket levettem a válláról. Persze, láttam én rajta, hogy egyáltalán nincs elragadtatva attól a szabadságtól, amit aputól kaptam. Nem hiszem, hogy felelőtlennek érzi magát, nagykorú vagyok, miért ne lehetne saját házam, ha már úgyis itt állt. Sokkal inkább félt. És nem, sem én, sem apu nem tudjuk neki őszintén mondani, hogy nincs mitől. Azt meg még nem is mondtam nekik, hogy valaki tudja. Pedig elvileg minden szál el lett varrva. Estére jár már az idő, így nem bajlódok a szájkosárral, mert egyszerűen nem bírják elviselni magukon, de olyan szépen sétálnak pórázon. Mégis kapok pár értetlen tekintet, de hát ezt már igazán megszoktam. Ez van, ha az ember kutyát tart. Viszont hála égnek, a "jaj de aranyos, megismizhetem?" jellegű felkérések is elmaradnak. Jobb is, nem bírják annyira az idegeneket, és nem mindegy, melyikhez hogy közelítesz. Henrik például hajlamos odakapni, ha hirtelen rontasz rá, hogy dönyögözhesd, ezért sem szerették annyira Lunáék, és ami azt illeti, így volt ez fordítva is. Most viszont megint megkergül, látszik, mennyire fiatalabb a társánál. - Azonnal gyere vissza - de már késő, az ott tartózkodó férfit fel is döntené, de szerencsére innen is látom, hogy van olyan fizikuma, ami ezt nem engedi. - Esküszöm, hogy nem fog harapni - kezdek egyből szabadkozni, majd füttyentek egyet, mire Henrik is észbe kap, és visszasétál mellém. - Ne haragudjon, ma ilyen barátkozós - nem tudom, nem gondolom, hogy ez kellő kifogás, mégis egy dobermanról van szó, akiktől az emberek általában tartják a három lépés távolságot.
|
- Szeretlek! - Hol? -Mi? -Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
|
|
|
Ward Weaver INAKTÍV
#freedomformen #teamcsövesbánat offline RPG hsz: 257 Összes hsz: 614
|
Írta: 2019. március 23. 02:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=752713#post752713][b]Ward Weaver - 2019.03.23. 02:45[/b][/url] Minifela # ww(2)Kellett egy kis idő távol a társaslakástól. Nem mintha nem szeretnék ott lakni, imádom a lakótársaimat - na, nem mindet -, de van, mikor csak szeretném, ha egy megszállott stalkerrel és a volt felettesemmel laknék együtt, akik még azt is tudják rólam, amit nem kéne. Mint, hogy a hátamon hány anyajegy van. Szerintem ezt még anyám se tudja rólam. Na, ez a ciki. De most egy kicsit kimozdultam, rávettem magam, hogy tegyek egy sétát és ez jól van így, összekaptam magam. Egyedül vagyok, van időm gondolkozni és egy kicsit lehiggadni, mert ugyan ki járna ilyenkor a tavacska közelében? Amint a mellékelt ábra mutatja, egy dobbermann. Például. Csak, hogy így hirtelen kitaláljak egy vicces sztorit. Ja, nem. Szóval sétáltam kis nyugodtan, erre jött ez a debella lény felém, nekem meg talán a szívem is megállt volna egy pillanatra, ha nem húztam volna már le egy évet afganisztánban. Majd a sitten. Szóval, ahelyett, hogy fejhangon sikítva elfutottam volna, álltam ott, kezemben a cigi, meredtem ki a fejemből, miközben a kutya nekem rontott és majdnem megborított. - Holy shit! - tántorodtam meg kicsit, de még időben visszanyertem az egyensúlyomat, miközben az ajkaim közé biggyesztettem a szálat, nehogy megégesse magát a kutya. Ariel ki is tagadna. - Hé, kiscsaj, ez normális nála? Még mutogattam is le a kutyára, aki nem sokkal később visszakocogott a gazdájához. - Ő mindig ilyen?
|
|
|
|
Charlotte Elisabeth Felagund INAKTÍV
offline RPG hsz: 133 Összes hsz: 613
|
Írta: 2019. március 23. 07:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=752724#post752724][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2019.03.23. 07:59[/b][/url] W.W.cucc | Hektor | Henrik Szokniuk kell az új helyet. Hiába az enyéim, és hiába főleg egy gazdás kutyák, nagyon rég óta csak egy közegben voltak, két idegesítő kis gyerek mellett, meg egy nő mellett, aki kellően domináns ahhoz, hogy gatyába rázza őket. Én, nos nem vagyok. Túl sok mindent engedek meg nekik, ezért is fordulhat elő az, hogy bár szentül megfogadtam, be nem teszik a lábukat a házba, ha olyanjuk van, elfoglalják a kanapét. Ezzel mondjuk még együtt tudok élni, viszont a hálóm az tényleg tabu. Nem voltam, meg nem is leszek az az önkényes selfiző, aki a kutyáit a gyerekeinek tekinti, és hát valljuk be, ők se tipikusan azok a kutyák, akiket csak úgy lehetne babusgatni. - Hát.... nem - húzom el a szám. - Valószínűleg kiszagolta az erőfölényeket, én nem vagyok akkora kihívás neki, ő meg szereti a határait feszegetni - csak erre tudok gondolni, hisz a férfi erejét még én is érzékelem, épp ezért nem megyek a muszájnál közelebb hozzá. Hektor sokkal okosabb, ő lecövekel a lábam mellett, és csak nézi az illetőt, de a testtartása feszült, mintha bármikor képes lenne neki ugrani, hogy engem védjen. Nos, pontosan ezért vannak ilyen kutyáim. - Meg még fiatal is, és csak pár napja vannak itt. Sajnálom - kérek bocsánatot, majd levéve a nyakörvet, útnak eresztem mindkettőt, had ismerkedjenek a hellyel.
|
- Szeretlek! - Hol? -Mi? -Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
|
|
|
Ward Weaver INAKTÍV
#freedomformen #teamcsövesbánat offline RPG hsz: 257 Összes hsz: 614
|
Írta: 2019. április 2. 14:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=754017#post754017][b]Ward Weaver - 2019.04.02. 14:52[/b][/url] Minifela # ww(2) Nem készültem fel orv kutyatámadásokra, de azt hiszem, hogy ezzel a legtöbb ember így van, mikor kimozdul otthonról. Kivéve talán Ariel, de neki az egész élete a kutyák körül forog, nem csodálom, hogy megkattant. Nem, mintha mondanék erre bármit is, csendben tűröm a dolgot, a nagydarab ebet is csak letessékeltem magamról, hogy szép vagy, meg minden, de húzz már odébb. Ez csak akkor akaródzott neki, mikor a kiscsaj visszahívta magához, amire meglepő módon elég gyorsan reagált. - Oh, hogy ehhez is szimata van? Erőfölényekhez? - vontam fel a szemöldökömet, miközben alaposabban is szemügyre vettem magamnak a kiscsajt. Ismerős volt valahonnan, de meg nem tudtam volna mondani,hogy honnan és az ilyen rettenetesen fel tud húzni. Szomorú. - Ja, nem gond, csak kutya, nincs bajom az állatokkal, régebben nekem is volt egy. Ilyen nagy, barna. Csak hát, az öregedés nem igen segített rajta sem - vontam meg a vállamat, Buddy jó rég nem volt már a közelemben, de azt hiszem, ezt a traumát sikerült feldolgozni. Sok másikat nem, ez már bizony részletkérdés. Inkább a kutyákat figyeltem, majd ismét a szőke csajszit, mielőtt még zsebre vágott kézzel tettem volna egy lépést közelebb. - Én téged ismerlek valahonnan, az lehetséges? - kérdeztem felvonva a szemöldökömet egészen magasra, de tényleg csak érdekelt, hogy ki lehet ő. Nem rossz az arc és névmemóriám, de semmi.
|
|
|
|
Charlotte Elisabeth Felagund INAKTÍV
offline RPG hsz: 133 Összes hsz: 613
|
Írta: 2019. április 8. 20:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=754824#post754824][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2019.04.08. 20:14[/b][/url] W.W.cucc | Hektor | Henrik- Ez inkább dominancia szerintem - vonom meg a vállam. Olvastam már róla, de annyira nem fenyegetett ez a feszély engem. Kölykök voltak, mikor kaptam őket, megtanulták, hogy a főnök én vagyok, és ez így is van rendjén. - Uhh, biztos rossz lehetett. Nem akarsz másikat? Van itt menhely is, és gondolom, itt laksz - félig kijelentés, félig kérdés, ami elhagyja a szám. Azt viszont tudom, hogy a házam már teljesen más, mióta a két négylábú az udvarom szerves lakója. És a "csak épp erre jártam" utcabeliek is elfogytak. Azok a fajta idős nénik, akik nem tudnak magukkal mit kezdeni, és a hülye kérdéseikkel, tépik fel a még szinte be se gógyult sebeim. Meghalt. Igen. Az emberek szoktak. Miért nem lehet túllépni a dolgon, és nem az unokát zaklatni a hülye kérdéseikkel? És még csak észre se veszik, mikor átlépnek egy határt, és én meg legyek kedves, meg mosolyogjak. Hagyjuk már. - Öhh... igen. Mostanában elég sok címlapon megfordulok. Biztos, olvastál róla, hogy Elisabeth Shanes meghalt, vagy legalább hallottál. Nos, az unokája vagyok. Charlotte Elisabeth Felagund - kis monológom közepette, én is közelebb araszolok, csak hogy a mondandóm végén kezet nyújthassak. - Ne haragudj, de én téged nem, vagy... - húzom el a szám, mert ez kínos. Sose szeretem az ilyet. És ha ismernem kellene?
|
- Szeretlek! - Hol? -Mi? -Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
|
|
|