29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Tanári és képességoktatói pályázat reloaded, részletek a hírben!
Nagy baj van, kérem, riadó! Halló, halló, már megint egy Évnyitó!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Alexander N. Thornwald
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 30. 13:42 | Link

Sharlotte


Új környezet. Nehéz lesz hozzászokni, de már nagyon vártam, hogy eljöhessek ide. Otthon olyan egyedül voltam. Oké, persze, ott volt nekem a családom, akik mindenben mellettem álltak, de azért jól jött volna egy olyan társaság aki korban is hozzám passzol, és lehet velük hülyülni. Azért ezt szülőkkel nehezen lehetett volna kivitelezni. Mikor tegnap este megérkeztem ide, beosztottak egy házba, rellon. Nem gondoltam volna, hogy pont ide fogok kerülni, de biztosan a sors akarta ezt, kész, nem fordítottam rá nagyobb figyelmet. Elvezettek a Klubbhelyiségünkbe, majd bekerültem az újoncak szobájába. Ledobáltam a cuccaimat, és azonnal lefeküdtem pihenni, amiből kiadós alvás lett. Korán kelő vagyok, ezért is mikor reggel tettem egy kis sétát odakint, nem sok emberrel futottam össze, de persze még nem ismerek itt senkit, de nagyon remélem, hogy ez hamar meg fog változni. Azóta már túl vagyok egy ebéden is, de semmi kedvem nem volt délutáni pihit tartani. Mehetnékem volt, ezért is indultam el, lefelé a falu felé. Hallottam már róla, kíváncsi voltam rá, hogy milyen is lehet. Nem tartott sokáig míg leértem, igen közel van a kastélyhoz. A főútra tévedtem, és csak sétálgattam csendben, nézegettem a kirakatokat, és minden mást amit találtam. Már majdnem kiértem a faluból, mikor egy kisebb tavat pillantottam meg. Gyönyörű szép környezetben volt, fák sokasága vette körbe. Vállat vontam, majd közelebb sétáltam, és csak akkor vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. Egy lányka üldögélt a padon, szemmel láthatóan idősebb volt nálam egy kicsit. Nem tudtam mit mondanék neki, ha odamennék hozzá, ezért is inkább elvetettem a dolgot, és a tó felé indultam. Nem messze tőle leültem a földre, nem érdekelt, hogy milyen hideg is van. Utálom a telet, a nyár sokkal jobban vonz. Mikor szabadnak érezheted magad, süttetheted magadat a napon, madarak csipognak. Jobb, mint ha mindenhol csak fagy van. Pár percig még üldögéltem, nézelődtem, szívtam magamba a friss levegőt, majd sóhajtottam egyet. Megadtam magamat. Feltápászkodtam a földről, majd a pad felé baktattam ahol az előbb említett lányka ült. Óvatosan és lassan közelítettem meg, majd mikor odaértem, kihúztam magamat, köhécseltem egyet, és megszólaltam.
- Zavarok? Nem tudom miért pont ezt mondtam, hiszen szemmel láthatóan egyedül van, és mellette teljesen üres a pad. Válaszát ugyan nem vártam meg, és úgy ültem le, de ha zavarok, akkor úgy is elküld majd melegebb éghajlatra. Addig is, meg folytatom a friss oxigén belélegzését és a táj csodálását. Ismerem magamat, el tudnék így lenni akár órákon át is..
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 30. 13:27 | Link

Alexander

Hosszú ideje nem sétált már egy kiadósat. Azaz olyan két napja, de az nála már tragédia. Éppen mintha nem enne, olyan ez számára, tehát már korán reggel pótlásba kezdett. Kipattant ágyából és szokatlanul gyorsan fel is öltözött. Nem volt akkor már kedve órákat állni a szekrény előtt, meg már nagyon túráztatni akarta lábait, ezért köszönés nélkül távozott otthonról. Eleinte céltalanul bolyongott, oda-vissza is járkált, felfedezett olyan házakat, melyek addig elkerülték figyelmét, és boltok, üzletek kirakatait is vizsgálta. Útja végül a tavacskánál ért véget. Nem számított arra, hogy pont ott fog kikötni, nem fűződnek hozzá olyan nagyon csodálatos élmények. Lassan közelítve jutott eszébe minden, de annyival jobb helyzetben volt, hogy tudta mit csinál. Akkor a padon ülve eszmélt fel, így sok emléke nincs róla, csak azután. Leült hát ugyanoda, ahol pár nappal azelőtt, és bámulta a tavat. Beleképzelte magát, ahogy süllyed, és ahogy már szinte világít benne fehér kabátja. Hát igen, nem egy mindennapi dolog majdnem belefulladni egy dísztóba. De hála az Égnek, meg csapattársának, ezt nem kellett átélnie. Így egészen nyugodtan ülhetett abban a pillanatban a kiválasztott helyén, és merenghetett. Hülyeségeken és fontos dolgokon egyaránt, mert ideje teljében volt, de sosem unatkozott. Valami kósza gondolattal mindig leköthette magát. Az lehetett éppen a növényekről, a vízről, vagy a hidegről, éppenséggel az év végének közeledtéről. Merthogy az utolsó előtti nap volt az esztendőből. De nem igazán zavarta az idő múlása sem. Kifejezettem örült neki. Kábulatából akkor eszmélt fel, mikor már nem érezte az ujjait. Otthon felejtette a kesztyűjét a nagy rohanásban, ezért zsebre tétellel próbálta orvosolni hibáját. Nemigazán sikerült neki, sőt. Már érezte minden porcikájában a hideget, aminek cseppet sem örült.
Hozzászólásai ebben a témában


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 30. 14:14 | Link

Alexander

A kimaradásainak pótolásra kell kerülniük még ez évben. Leginkább a sétálásra vonatkozott, más nem nagyon volt. A tanulás az más, azt nem ezen elvek szerint nézi. Most a legfontosabb a séta. Aminek vége a tavacskánál érkezett el, ahol is megszakításképpen leült az egyik padra. Gondolataiba mélyedve nézett ki magából, lassan már forgatókönyv szerint megy ez neki. Sőt, anélkül, mert már tudja kívülről, annyiszor csinálta. Csak bambán meredtek szemei a tóra, a ritkán mozduló hullámokra, a környék növényeire és az égre. Tekintete ide-oda vándorolt a tudta nélkül is, de ez egyáltalán nem zavarta. Ennek köszönhetően vette észre azt a földön üldögélő fiút is, aminek láttára kigubbadtak a szemei rendesen.
~ Földön ülni... ilyenkor?!?! ~ meglepődését egy apró grimasszal konstatálta, aztán nézte tovább az ismeretlent. Furcsa látványnak annyira nem bizonyult, mint amit ő nyújtott a tóban, de elég érdekes, hogy valaki hogyan képes leülni a földre a hideg ellenére is. Nem töprengett rajta sokat, mert érdeklődésének tárgya megmozdult, aztán fel is állt. Valamerre el is indult, de nem figyelte azt már, hanem tovább úszkált a gondolatok között. Ideje nem volt rá, maximum fél perc, mert egy hang megzavarta. Nem is bánta annyira, nem szeret egyedül lenni. Általában.
- Nem zavarsz - fordult felé, és mosolygott rá. Ezt is sokszor csinálja, már-már profi szinten tud vele bármit sugallni. - Sharlotte vagyok, Téged hogy hívnak? - kezdte rögtön az ismerkedést, kezét a fiú felé nyújtva. Szinte biztos volt benne, hogy újonc, mivel még egyszer sem látta. Sem a kastélyban, sem lenn a faluban, vagy bárhol. Persze problémája nem volt senkivel, főleg nem ilyenekért, például, hogy még új itt. Szívesen ismerkedik bárkivel, akivel jónak látja, és abban az esetben semmi rossz, vagy kivetni való dolgot nem talált. Ezért felettébb barátságos hangon szólt hozzá, beszélgetést is kezdeményezve. Akkorra elfelejtette, hogy nem sokkal előtte még el volt képedve az időjáráshoz való hozzáállásán, de nem is fontos. Ha akarja, ő is bírja a hideget, csupán meglepő volt számára ezen momentum.



Erdős Julianna tanárnő

A hideget mindig is jobban bírta, mint az átlag. Valamiért annyira nem érzékelte az időjárás ezen egyáltalán nem kedves megnyilvánulását, mint a többi ember. Ez sokszor vált előnyére, de hátrány is tud lenni. Olyan helyzetbe még nem került ugyan, de tudja, hogy lehetséges. Nem szereti nézni a vacogó emberkéket, akik viszont furcsa szemmel nézik, hogy ő nem fázik, de gondolataiban mindig eljátszik ilyenkor, és ez akkor is mosolyt csalt arcára. Eszébe jut azonban, hogy van nála kávé. Nos, ez lehet, hogy furcsa, de inkább az a csodálatos keserű lé, mint a tea. Az iránt annyira nem rajong, inkább a kávé, amit kora ellenére is bármikor szívesen fogyaszt. Megkínálta vele a mellette ülőt, leszögezve, hogy fogadja el, ami szerencsére így is lett. A dicséretre is csak mosolygott, majd pár pillanattal később szólalt meg.
- Köszönöm - néz fel ismét a nőre - A receptjét nem tudom, csak azt, hogy Londonból hozta a bátyám - teszi nyilvánvalóvá, hogy ez sajnos teljesíthetetlen kérés volt, majd eszébe jut valami.
- Ha gondolja, viszek majd magának belőle - mosolyodik el. Kedvessége határtalan tud lenni ilyenkor. Nem azért, mert egy tanárral ül szemben, akinek ráadásul még a tárgyát is szereti, hanem csak úgy, olyan kedvességgel, ami mindenki iránt megvan benne. Gondolatai ismét visszatértek az egyre rosszabbodó időjáráshoz fűződő viszonyához, de választ nem kapott semmire. Hogy miért ilyen, azt véletlenből sem tudta volna megmondani.
- Fogalmam sincs, egyszerűen csak nem érzem annyira, mint mások - néz ismét a padon ülőre, és a termosz felé nyúl. Nem kérdez semmit, csak egy 'Kér még?' fajta kérdő tekintetet vet a másik felé. Ebből nagyon nagy valószínűséggel meg fogja érteni a dolgot, de ha nem, akkor majd szóban egyértelműsíti. A következő nyitva hagyott, befejezetlen mondaton agya elkezdett kattogni rendesen. Csak pár másodperccel később sikerült pár ötletet összeszednie, hogy mire is érthette a dolgot, aztán leesett neki. Viszont nem igazán értett vele egyet. Családjából mindenki ilyen, vagy ehhez hasonló, a háziállatok azok meg a birtokon maradtak, így aztán. A nyitva hagyott rész pedig... azzal még nem foglalkozik, jó neki úgy, ahogy most van.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2013. január 19. 12:42
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa