29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Tanári és képességoktatói pályázat reloaded, részletek a hírben!
Nagy baj van, kérem, riadó! Halló, halló, már megint egy Évnyitó!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 25. 13:10 | Link

David
Nagyon nehezen, de karácsony első napján is rászánta magát arra, hogy elmenjen sétálni. Tényleg nehéz volt, mivel ritka, ha nem akar elsőre menni. De ennek is be kellett következni, nem lehet mindig olyan jó kedve. Nehézkesen, lomha mozgással vette fel  a fekete farmerét és lila felsőjét, arra pedig fehér kabátot és ugyanilyen színű csizmát, mert kint azért hideg van. Elindult hát céltalanul bolyongani, szinte már megszokott forgatókönyv szerint, ám annyi különbség volt, hogy nem gondolkodott. Csak lépdelt előre, kicsit néha elfordult jobbra-balra, és így jutott ki a tavacskához. A tudatalattijával ismét megkereste azt a padot, ahol ülni szokott, de nem ott foglalt helyet, hanem az attól legközelebbin. Ahogy ledobta magát és nézte a köveket kezdett visszatérni emlékezete. Feleszmélt, és ötlete sem volt, hogy az elindulás és azon pillanat között mit csinált. Emiatt kicsit idegeskedett is, de legalább már normálisan gondolkodott. Az első gondolata -ha már ott volt-, hogy meg kellene nézni közelebbről a tavat. Még nem volt befagyva, az időjárás akkora zordsággal nem ajándékozta meg őket, aminek örült is. Ennek ellenére a nulla fok körüli hőmérsékletnek köszönhetően a víz biztosan hideg volt, és mikor közelebb lépett, egyensúlyát elvesztve meg is nézhette, hogy valóban így van-e. Beleesett a tóba, ráadásul a pillanatnyi sokktól és a víz hidegségétől elájult és el is merült. Utolsó gondolata az volt, hogy ő meg fog halni. Biztosan meghal, szépen, csendesen, de legalább boldogan, és nem frusztráltan, szenvedések között, mint nemrég elvesztett családtagja. Hát ez van, ha meg kell halni, akkor meg is teszi. De hogy sikerül-e neki, az már a jövő zenéje...
Hozzászólásai ebben a témában


David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. december 25. 13:35 | Link

Sharlotte

"Ha az érzelmi szintünk kielégületlen, akkor az képes önpusztításba sodorni minket. Az emberek többsége nehezen viseli a szeretetlen bánásmódot, szenved tőle és belé ivódik. Képes lavinaként az áldozatára zúdulni és alátemetni őt. Sokan ilyenkor pénzért vásárolnak szeretetet, mely egy nagy lépés a leépülés felé, ahelyett, hogy egy közösséget keresnének, akik megértik, elfogadják és szeretik őket..."
Becsaptam a jegyzetemet, és szép nagy ívben elhajítottam az ágyamról. Karácsony második napja van, ilyenkor tanuljon az ember?! Az mellékes dolog, hogy nekem ez az ünnep már egy ideje nem jelképez semmit sem, gy inkább maglászom, mintsem nézzem, hogy milyen boldog az egész diákság, vagy legalábbis a nagy részük. Sóhajtottam egy mélyet, felültem az ágyban. Ahogy megpillantottam az asztalomon heverő milliónyi kacatot, elment a kedvem mindentől, még attól is, ami eddig volt. Kimásztam az ágyból, magamra kaptam egy fekete rövid ujjút, egy szürke pulóvert, amibe csak bele kellett bújnom, tornacsukát és a kabátot. Magamhoz vettem néminemű pénzt, és fél órán belül már a csárdában voltam egy üveg sörrel a kezemben. Hallgattam a délelőtti lassú zenét, iszogattam az alkoholos lének álcázott gyümölcslét, és még mindig az a kérdés gyötört, ami 2-3 hete. Beszélnünk kéne, nagyon is, de kétlem, hogy valaha az életben szóba fog állni velem. Amit mélyen meg is értek, én se állnék szóba saját magammal se.
A 2. üveg sör után fizettem, majd szó nélkül kimentem a hidegbe. Az a minimális mennyiségű alkohol épp elég volt, hogy ne vacogjak, amíg visszaérek a kastélyba. Ááh, nem, mégsem. Nem is tudom, hogy milyen indíttatásból, de határozottan az ellentétes irányba indultam el, a faluból kifelé, a kastélytól távolodva. Nem kellett sokat megtennem, úgy egy 10 percet talán, hogy odaérjek arra a helyre, ahol először okoztam nyíltan csalódást Neki.
Odaérve észrevettem egy fehér kabátos, fekete hajú lányt, aki pár centire volt csak  attól. Kedvem lett volna odamenni hozzá, megfogni a vállát és megijeszteni, hogy azért ne essen mégse bele abba a jeges tóba. Mintha a gondolataim valóra váltak volna, egyik pillanatban hirtelen a lány előrebukott, bele egyenesen a vízbe. Nem vártam tovább, rohanni kezdtem felé. Még ha ki is mászik, akkor is jó, ha nem kap tüdőgyulladást, ami azért nem játék. Egy rakat ötlet felmerült bennem, hogy mi történt, többek között, hogy öngyilkos akart lenni. Egy tóban. Reális.
Rohanás közben lehúztam a kabátom cipzárját, levetettem magamról, majd a pulóvert is a havas fűhöz vágtam, a part szélén pedig még a pólómat is. Fekete nadrágban ugrottam és az ezüst láncomban. Ahogy a fagypont alatti hőmérsékletű víz a csupasz bőrömhöz ért, hát nekem is kihagyott egy ütemet a szívem. Egy erős megfázás az már holtbiztos. A lányt nem volt nehéz megtalálni, elvégre a fehér dzseki szinte világított a tóban. Átkulcsoltam a lány derekát, szorosan magamhoz fogtam, majd 10 másodperccel később már mindketten a vízfelszín fölött voltunk. Csontig átfagytam, mire kivonszoltam a lányt a partra. Hátra fektettem, jómagam pedig fölé másztam. Akárki számára elég félreérthető látványt nyújtottunk volna, de ez van. Széthúztam a kabátjának a cipzárját, próbáltam kihalászni a jéghideg szövetből a lány testét, a következő lépés gyanánt a csuklóját fogtam meg, hogy egyáltalán van-e pulzusa még.
Hozzászólásai ebben a témában

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 25. 14:11 | Link

David

Kellemes, de nehézkes sétának induló bolyongása nem úgy sikerült, mint ahogy tervezte. Beleesni a tóba, elájulni és megfulladni soha sem akart.  Szerencséjére ez utóbbit nem is kellett megtapasztalnia, mert valaki kimentette. Nem volt magánál, de a tudatalattija érezte, hogy valaki megfogja és kiviszi a vízből. Örült is volna, de ájult állapotában csak annyit tudott tenni, hogy a másik félre hagyatkozott. A hideg vizet már nem érezte, inkább a levegőt, de nem tudott visszatérni. Végig azon volt, hogy kinyissa a szemeit, de levegőt sem kapott a tüdejébe került víz miatt. A szíve még vert, ám tudtában, hogy sok ideje nincs már így hátra.
-Segíts!-kiabálta, ám hogy segítője meghallja szinte lehetetlen volt, ugyanis a hang belülről jött és csak a fejében létezett.  Próbált mozogni, vagy bármi életjelet adni, de képtelen volt rá, amíg az a sok víz ott volt a tüdejében. Érezte a külvilágot, hallotta is, de õ maga semmit sem tudott tenni. Teljesen mintha meghalt volna. Eleinte beletörődött, de utána már bent kiabálva kérte megmentőjét, hogy ne hagyja meghalni. Ha már kiszedte, akkor ne hagyja!  Torka szakadtából ordított, de nem hallotta senki. Lassan már beleőrült és az ideje is kezdett fogyni. Már érezte, ahogy elválik testétõl a kabát, és ahogy valaki a csuklóját fogja. Õszintén örült volna, ha abban a pillanatban képes lett volna felülni és köszönni az ismeretlennek, de nem tette meg. Továbbra is lehetetlennek minõsült a mozgás számára. Vagy mégis. Szemeit kissé kinyitotta, mintha hunyorított volna. Remélte, hogy majd észreveszi a mellette lévő, és rájön, hogy még él. Hogy van még esélye, de rajta múlik minden. Ahogy ennyire képes lett, egyre többet akart. Hogy megmozdítsa a kezét, vagy teljesen kinyissa a szemét. Valami életjelet. El akarta mondani, hogy élni akar, és hogy még él, azt neki köszönheti, de rajta áll, hogy fog-e még. Tehetetlenül, magát sanyargatva próbált tenni valamit, miközben nem lehetett.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2012. december 25. 16:16
Hozzászólásai ebben a témában


David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. december 25. 16:50 | Link

Sharlotte

Az a kevéske kis alkohol a szervezetemből már rohanás közben eltávozott, teljesen, így mire csobbantam, már tökéletesen tisztában voltam mindennel. Ahogy beleértem a jéghideg vízbe, egy pillanat erejéig forrónak éreztem, de iszonyúan hamar már nem csak az agyam, hanem minden egyes porcikám tudta, hogy hány fokos lehet a víz. Hallottam már olyanról, hogy ha valakinek a testét hirtelen éri hideg víz, annak leállhat a szíve, bár egy pillanatig sem kételkedtem bőröm kitartóképességében, így az első megrázkódtatás után már tempóztam is le a lányért. Elég volt mindössze kettőt csapnom és már a karjaim fonták át. Újabb két, plusz egy ütem, és mindketten kaptunk levegőt. Többnyire. Előbb én másztam ki, majd a lányt is kiemeltem, vagy inkább kicibáltam a sötét, koszos, jeges vízből, majd kicsivel arrébb, hogy a lába se lógjon a vízbe, a porszerű hóra fektettem háttal. Egy lenge kis szellő vonult végig a sík terepen, és ahogy végigcirógatta a bőröm, biztos voltam benne, hogy a tüdőgyulladást kipipálhatom. Megráztam a fejem, a hűvös vízcseppek savként égették a havat és ivódtak le egészen a talajig. Igyekeztem minél gyorsabban kiszabadítani a lányt a kabátjából, de elgémberedett, teljesen átfagyott ujjaim csak lomha mozgással teljesítették az agyam által előírt parancsokat. Kicsit meglepett, hogy a kabát és a pólója alatt nem volt még egy réteg, de hát nem fázni indult szerencsétlen. Eltűrtem a haját az arcából, ami tapadt hozzá is, és hozzám is. Arcról ismerősnek tűnt, nagyon is, de nem tudtam beazonosítani, hogy ki lehet.
A csuklóját elég volt 10-15 másodpercig tapogatnom, hogy rájöjjek: nincs pulzusa. Fel sem néztem, tudtam, hogy úgy sincsen semerre segítség, felesleges lett volna még ezzel is az időt pocsékolni. Nem volt érkezésem azon filózni, hogy személyi jogait sértem-e a lánynak, a pólóját feltűrtem eleinte a nyakáig, majd átbújtattam a fején. Ez is csak hűti, és egyébként is, a strandon ugyanígy látnám. Kezeimet egymás fölött összekulcsoltam, három ütem szívmasszázs, majd még jobban a dinka fölé hajolva szétválasztottam mancsaimat, egyikkel befogtam a lány orrát, másikkal kicsit kinyitottam a száját, és belefújtam. Ez egyszer, és utána megint jött a szívmasszázs. Várhatóan egyszer csak az egyik pillanatban öklendezni kezdett, ekkor abbahagytam mindent, egyik tenyeremet a feje alá tettem, és oldalra fordítottam.
Hozzászólásai ebben a témában

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 25. 17:35 | Link

David

A vízben alig tíz másodpercet tölthetett, mert valaki kihúzta. Tetszhalott, vagy ideiglenes halott állapotba kerülhetett, mivel érezte és hallotta a külvilágot, csak éppen a teste nem engedelmeskedett agya parancsaira. Érezte azt is, ahogy kabátjától megszabadul, de a hideget már nem. Az addig még működő szíve leállt. Levegőt sem tudott venni a víz miatt. Kiabált a segítőhöz, de nem hallotta azt senki, csak ő. Azzal pedig sokra nem ment. Tehetetlenül feküdt ott, de miután nem volt tapintható pulzusa, a megmentője továbbra is tudta, mit kell tennie. Hiába volt hideg, nem tudta érdekelni. Hiába szabadult meg a pólójától, az sem érdekelte. Örült is neki talán, de csupán azzal tudott foglalkozni, hogy visszatérjen. Pár szívmasszázs után elkezdett köhécselni és a vizet kiöklendezni. Furcsa látvány is lehetett, de hatalmas megkönnyebbülés volt ez számára. A maradék víz eltávolítása után már levegőt is kapott, de szeme csukva volt. Érezte, hogy egy kéz van a feje alatt, bár még nem látta kié. Életben volt, és el sem merte volna képzelni a tóba eséskor, hogy abban a pillanatban élni, lélegezni fog. De így lett, és mindent annak a fiúnak köszönhette, akit meglátott miután lassan kinyitotta a szemét. Fel is akart ülni, de akkor még annyira szédült, hogy nem tudott. Nem érdekelte a helyzet sem, csak örült, de azt nagyon. Nem mosolygott, nem adott erről jelet, csak talán a szemeiben lehetett látni. Miután felült már nagyon is érezte a hideget és akarata ellenére vacogni, fázni kezdett. Azért volt valami jó abban is, mikor ott feküdt és nem tapasztalt semmit az időjárásból, de az elmúlt, hál' Istennek. Meg akart szólalni, de nem tudta mit mondjon. Mit lehet ilyenkor mondani? Köszönetet. Nehezen, gondolatait erősen összekuporgatva nyögte ki végül, amit akart.
-Köszönöm.-hangja elcsuklott a bennmaradt víztől, fájdalomtól és hidegérzettől. Csak nézett ki magából boldogan. Ítélőképessége is visszatért, és tisztában volt vele, hogy egy huzamosabb tüdőgyulladást elkönyvelhet magának. Érdekelte már sok minden. Érdekelte hogy ki a megmentője, mi történt, meg egy csomó minden, de egyszerre csak egy dologra tudott koncentrálni. Akkor a hidegre.
Hozzászólásai ebben a témában


David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. december 25. 17:59 | Link

Sharlotte

Egészen megfeszültem, mikor a második ütem után még mindig nem reagált. Eddigre azonban felismertem a vizes hajú, eszméletlen lányt. Mi az hogy, egy csapatban játszunk, bár egy sziá-nál többre soha se futotta. Az első pillanatban kifolyt oldalt a száján a víz, majd segítettem neki oldalra fordulni, hogy a maradéktól is megszabadulhasson. Ez után visszahanyatlott, és még vagy egy fél percig ki se nyitotta a szemét. Amint nagy nehezen résnyire kinyitotta pilláit, rögvest fel is akart ülni. Nem tartottam jó ötletnek, de nem ellenkeztem. Mikor megszédült, kezeim automatikusan a hátára kúsztak, és nehogy megüsse magát, visszaeresztettem a lucskos kabátjára. Újabb 0.5-1 percig csak néztük egymást, ami alatt egymást kergették a gondolataim. A lány terhes, és öngyilkos akart lenni. Rosszak a tanulmányai, meghaltak a szülei, ezért akart meghalni. Nem tudom miért kötöttem annyira ahhoz, hogy önszántából ugrott, mert a szemeiben tükröződő hála valahogy mást sugallt.
Újfent megpróbálkozott azzal, hogy egy szintbe kerüljön velem, én meg, mint első alkalommal, engedtem, hátha most sikerül neki. Nem álltam fel, pusztán a hóban fagyoskodó, jeges vízzel átitatott nadrágomba bugyolált lábszáramra ereszkedtem vigyázva, hogy a lány lábára ne üljek. Ahogy felült egy szál melltartóban, térdtől felfelé kiegyenesedtem, tenyereim közé fogtam a lány arcát, magam felé fordítottam, és szemeibe meredtem. Kerestem jelét valami másnak is, akárminek. Jól van-e, be van drogozva, vagy bármi mást.
- Nyugi, még ne beszélj.
Megköszönte, tehát nem direkt ugrott a tóba. Megsimítottam az arcát, valami mosoly-féle jelent meg az arcomon, majd felkeltem meghagyva neki, hogy ne mozduljon. Összeszedtem a széthányt holmimat, ami ugyan kicsit hideg volt, de legalább száraz. Magamra vettem a pulóveremet, majd a lány mellé guggoltam.
- Vedd fel ezeket.
Először a pólót adtam oda neki, hogy magára öltse, majd ahogy ez megtörtént, a kabátomat is ráadtam.
- Merre laksz?
Kérdeztem tőle, míg a dzsekimmel bíbelődött.
Hozzászólásai ebben a témában

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 25. 18:29 | Link

David

Sikerült visszatérnie, és ezért nagyon hálás volt a megmentőjének. Akkor ugyan még csak egy köszönöm félét tudott kinyögni, de azon érezni lehetett mindent. Felülni is próbált, de ez még nem sikerült. Józan ítélőképessége visszatértével pedig már fel tudta mérni a helyzetet annak ellenére is, hogy a mozgása még korlátozott volt. Csak ült és nézte, ahogy a fiú megfogta a fejét és a szemében kereste a probléma valamely jeleit. De nem láthatott semmit, csak egy kis kábaságot. Ahogy a fiú mondta neki, nem mozgott. Nem is akart,azonban még nem is tudott volna. Ezután még mindig mozdulatlanul, csupán fejét forgatva figyelte, ahogy a "megmentő" összeszedi a holmijait, aztán visszatér hozzá. A hideg levegő már eszméletlenül irritálta, pont jókor jött az, hogy odaadta neki a pólót. Hamar fel is vette, mármint ahhoz képest hamar, amilyen állapotban volt. Következett a kabát, ami valami csodálatos érzést, melegséget adott. Kicsit azonban nagy volt, de nem foglalkozott vele, összehúzta magán. Idő közben azonban kérdést is kapott. Először ismételten megköszönte a segítséget de a lakhely hirtelen nem jutott eszébe. Ahogy rájött, az is beugrott neki, hogy ki is áll előtte. Igen, egy csapattárs. Már majdnem el is felejtette neki említeni az eredeti kérdésre a választ.
-Itt a faluban, lakósor, 29-es szám.- mondta lassan és tagoltan, mert már az is csodának számított. Idáig is eljutott hát, de még fel is kellene majd állni. Azt viszont egy-két perccel későbbre halasztotta volna, csak nem akarta. Be akart már menni a hidegről. Nehezen összekaparta magát, és fel próbált egyenesedni, ám az még nem ment neki. A görnyedt pózban lassú mozgás viszont nagyon jól művelhetőnek bizonyult számára. Első lépéseinél majdnem eldőlt még, és cuccai összeszedéséhez már végképp nem volt ereje. Nyújtózkodott volna értük, de nem járt sikerrel, így ezen tevékenységével gyorsan felhagyott, és szemlélte, hogy merre is van az arra, ahova menni kellene. Tudta ugyan, hogy egy játékostársa áll mellette, de a nevére nem volt képes emlékezni. Tudni akarta azonban, így megkérdezte.
-Hogy hívnak?-fordult felé mosolyogva, miközben indult volna már el, de valami megakadályozta. Valami nyilaló érzés az oldalában, amitől egy pillanatra kigubbadtak szemei, de csak egy szemhunyásnyi ideig tartott, és valószínűleg észre sem vette a fiú. Örült volna, ha tényleg nem veszi észre, jobb úgy, hogy nem kell magyarázkodni a semmiért. Gondolt akkor már rá, hogy meg fogja kapni a kérdést, hogy mi keresnivalója volt a vízben, vagy bármi hasonló, így felkészült a válaszadásra, amíg elindultak.
Hozzászólásai ebben a témában


David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. december 25. 18:49 | Link

Sharlotte

Kész röhej tud lenni ez az egész intézmény, a falut is beleértve. Nem is tudom, ahogy kapartam össze a vackaimat ,eszembe jutott Emma, akit annyira csutra leitattam - bár nem volt okvetlen szándékom - , hogy sztriptíztáncot adott az egész csárdának a bárpulton. Aztán Bea is megfordult a gondolataim közt, mikor elhívtam békülő-vacsorára, majd a kínzókamrás kis mutatványunk. Nem volt több időm, hogy mást is felidézzek, mert eközben odaértem az újraélesztett mellé, és ráadogattam a holmimat. Amit én vettem fel, az sem volt a legjobb, de a semminél többet melegített. Vártam a választ, és nem mondom, hogy meglepődtem, de furcsán ért, mikor ismét megköszönte a megmentést. Ugyan már, nyilván mindenki segített volna neki, ha más nem, azért biztosan, hogy a pólót is levehesse róla. Na persze ennyire nem vagyok egy állat, tényleg segíteni akartam.
- Az itt van a közelben.
Állapítottam meg, inkább magamnak, mint neki, elvégre ott lakik. Gatyám szabályosan rám fagyott már, a cipőm betonsúlyúvá vált a víztől, és a legkisebb bajom volt az, hogy a hajamból csorgott le a nyakamba, a pulóverem alá a víz. Figyeltem a lány mozdulatait, amik nem csak, hogy bizonytalanok voltak, de irtózatosan lassúak is. A koordinációjával se stimmelt valami, és hát amikor a kabátjáért akart nyúlni, kész csoda, hogy nem ájult el újra. Miközben intézte hozzám a következő kérdést, addig felvettem az ő holmiját is, és a kezébe nyomtam.
- David. A tied pedig S betűvel kezdődik.
Erre mind tényleg emlékeztem, arra a kemény egy nyavalyás betűre, ami korántsem volt holtbiztos.
- Aztán mondjad csak, mit kerestél te ilyen időben a tóban? Kétlem, hogy nagyon vadvízi fürdésre vágytál volna.
Kicsit elmosolyodtam mialatt egy tincset kivadásztam a homlokából és hátrasimítottam a többihez.
- Figyi, a bal kezeddel öleld át a nyakam, a másikkal pedig fogd a motyódat, oké?
Magyaráztam az ázott leányzónak. Segítségképpen a bal karját átraktam a nyakam köré, a saját bal kezem a térdhajlataihoz tettem, míg a jobbat a lapockája alatt nyúltam át, majd szép lassan ölbe vettem a lányt.
- Tehát 29. Melyik évfolyamba jársz, hogy a faluban laksz?
Vettem kezdetét a beszélgetésnek a 10 percig tartó sétán, amíg odaértünk a lakosztályához. Remélem nem valami dühös apuka fog kirohanni a tákolmányból, aki még tényleg feljelent molesztálásért.
Hozzászólásai ebben a témában

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 25. 19:14 | Link

David

Mozgása annyira még nem volt jó, hogy hirtelen mozdulatsorral összeszedje cuccait így segítségre szorult, ami meg is kapott. Megtudta hamarosan az ismeretlen nevét is, amivel már emlékezett rá.
-Sharlotte vagyok.- mondta ki erre gyorsan. Mosolygott is hozzá őszintén, mert tényleg S a kezdőbetűje.  Aztán a várt kérdést is megkapta, amire már tudta, mit válaszoljon.
-Az egyensúlyomat kerestem, amit az esés előtt vesztettem el.- mondta tovább mosolyogva de már a fiúra nézve és a cuccait fogva. Ezután kapott egy utasítást, hogy mit is kellene csinálnia, aminek végrehajtásához segítséget is kapott.
-Oké....-mondta még mielőtt a fiú felemelte-...és még egyszer köszi.-sosem gondolta volna, hogy egyszer szükség lesz erre a momentumra. Hogy valaha bárki is ölben fogja hazavinni. Maximum majd a férje az esküvője után. De ez más volt. Furcsa helyzetnek is tartotta, de ahhoz tehetetlen volt, hogy ellenkezzen. Így csak mentek, de a beszélgetést nem rekesztették be.
-Negyedikbe kellene, de sokféle ok miatt csak másodikig jutottam. A faluban pedig a bátyámmal lakom. De nyugi...nem fog megenni. Lehet hogy alszik, vagy nem tudom. - mondta egy szuszra.-Veled mi a helyzet?-tömörítette le a sok kérdést. Azt hogy nyugodjon meg, azt csak úgy mondta, mert nem volt biztos abban hogy testvére ép állapotban hazaengedni a fiút. Csak sétáltak tovább és egyre közeledtek a házhoz, ahogy újra elkezdett gondolkodni. Nézte a fiút, mást nem is tudott tenni. De nem látta kárát, mert nem volt csúnya. Sőt, helyesnek is találta, a helyzetet pedig elképzelhetetlennek. Valamiért képtelen volt elhinni, hogy az történik, ami történik, pedig a tények azok tények.
Utoljára módosította:Elizabeth Charlotte Vane, 2012. december 29. 16:06
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa