36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Evana Roddson
INAKTÍV


A nem egészen szelíd Vörös
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 110
Írta: 2015. szeptember 18. 21:37 | Link

Egyelőre egymagam

...Mi ez az egész, minden olyan más lett...

 Az életem felfordult. Nem, nem csak Zoli miatt vagyis részben. Ami a tantermében történt, az hozott ki a sodromból teljesen. A mágia körülvett és úgy látszik hatással van rám, pedig mugli vagyok. Szüleim soha sem mondtak mást, semmi furcsa nem történt velem soha. Szóval nem értem.
 Kicsit vissza kell vonulnom, nyugalmat kell találnom, hogy helyrerázódjak. Ezért kijöttem most ide, a tópartra rajztömbömmel, egy badella teával és sok sok megálmodott ékszer tervével a fejemben. Szerencsére megy a bolt, számtalan megrendelésem van. Mindenkihez a hozzá illő ékszerre éreztem rá, szóval munkám van bőven.
 Kiérve szabadon találok egy padot, amire azonnal le is telepszem. Előveszem táskámból a mappámat és a tolltartómat, majd felvetek egy tiszta, hófehér lapot és elkezdek rajzolni egy gyűrűt. A ceruzák közül HB-st választok a skicceléshez és csak a részeltezéshez váltok majd puhábbra.
Hozzászólásai ebben a témában

"...Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban..."
Kérdezd Ruát! Smiley
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. szeptember 18. 21:45 | Link

Evana Roddson

Romantikus hangulatban vagyok, azt hiszem. Persze, a magam borongós és kissé sötét módján mindig abban vagyok, ám ma este különösen. Néha felerősödik. Abban mutatkozik meg, hogy hosszabb ideig pislogok felfelé a csillagokra, gyakrabban emelek le a polcról versesköteteket, vagy éppen még inkább elnyújtom sétáimat. Ez alkalommal a tóhoz keveredem.
Megannyi apró, mágikus fény mutat utat az idebarangolóknak, amelyekben békésen gyönyörködöm, miközben zsebretett kézzel sétálok köztük. Felnézek az égboltra néha, hosszan legeltetve szemem a látványon, majd ismét a környéket pásztázom, figyelve azt a néhány embert, aki most szintén a tópartra járult. Nincs az őszi estékhez fogható. Nincs még olyan időszak, ami így áthatna. Szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból. Szeretem? de szeretem. - írja az egyik magyar költő. Hát így vagyok vele én is.
Leülök a felszabaduló padra, ahogy egy szerelmespár tovább áll róla, elandalogva. Igazítok bőrdzsekimen és leveszem napszemüvegem. Ahogy nyugodtan nézelődöm, régi tekintetem a másik padra kúszik, ahol éppen egy nő rajzol valamit. Figyelem mozdulatait és őt magát, és minél tovább teszem ezt, szemöldököm annál jobban összevonom. Ismerős nekem. De még nem vagyok biztos benne, honnan.

###
Hozzászólásai ebben a témában

Evana Roddson
INAKTÍV


A nem egészen szelíd Vörös
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 110
Írta: 2015. szeptember 18. 22:00 | Link

Adam Kensington

 Rámesteledett. A csillagok már fenntről pislognak le rám. Lassan ideje elpakolnom. Még pár satírozó mozdulat és kész. Befejeztem az utolsó ábrát, egy brosst. Arany gránáttal, geometrikus alakkal. Modern darab ami kicsit idegen nekem, de a gazdájához pont ez passzol, láttam, már csak el kell készítenem.

- Jól fog kinézni..

 Mondom magam elé, majd felkapom a fejem. Fura érzésem van, mintha figyelnének. Nem vagyok paranoiás de ezt most tényleg jól fogta láthatatlan radarom. A másik padon ugyanis egy férfi ül és néz. Azt nem látom tisztán az időközben leszálló teljes sötétségben, hogy ki lehet, ezen még a környéken sorjázó kandelláberek gyér fénye sem változtat. Ezért miután öszepakoltam felkelek és elindulok hazafelé, utam persze elvisz az idegen előtt.
Hozzászólásai ebben a témában

"...Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban..."
Kérdezd Ruát! Smiley
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. szeptember 18. 22:21 | Link

Evana Roddson

Felém néz, hiszen érzi, hogy figyelem. Ekkor még rajta tartom kicsit a szemem, majd eltekintek másfelé. Mondjuk a tó feketén hullámzó vizére. Akkor sandítok csak ismét a nő irányába, amikor készülődni kezd, hiszen már bőven nem alkalmasak a fényviszonyok a rajzolásra. Elvonul, ahogy lassan mások is. Mélyet lélegzem az estéből, még inkább magamba szívva a környék illatait. Igen, a nő határozottan ismerős. Az alakja, az arca, a mozdulatai, a vére. Különösen a vére. Amint felé terelődött a figyelmem, ez volt az, ami felébresztette benne a gyanút. Hiszen számomra ez az elsődleges jegy. A legbeazonosíthatóbb tulajdonság. A vér illata.
Felém tart. Erre kell jönnie, ha el akarja hagyni a tópartot. Ekkor pedig eszembe ötlik valami. Egy emlék. Az ösztöneim elém teszik, tálcán kínálva. Máris ott vagyok újra térben és időben. Látom a nőt. Nagyjából előttem van az arca, ám keveredik a most látottal. Hiszen nem emlékszem pontosan. Mégis hogy emlékezhetnék mindenkire? Még a legfontosabb személyek képe is elfakult már.
- Elnézést... - szólítom le lágy hangon a hölgyet és felemelkedem ültömből.
- Hadd kérdezzem meg... - lépek közelebb, fölé magasodva.
- Ön... cseh? - teszem fel különös kérdésemet olyan természetesen és egyszerűen, mintha csak arról érdeklődtem volna tőle, meg tudná-e mondani esetleg, hány óra.
Hozzászólásai ebben a témában

Evana Roddson
INAKTÍV


A nem egészen szelíd Vörös
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 110
Írta: 2015. szeptember 18. 22:41 | Link

Adam Kensington

...A félelem rossz tanácsadó...

 Ahogy elsétálok a másik pad előtt, az azon eddig ülő alak felemelkedik és hozzám lép. Nem vagyok félős de bizony most megfagy bennem a vér egy pillanatra, de aztán gyorsan eltűnik belőlem a remegés.
 Biztosan nem áll szándékában bántani, akkor már megtette volna, hiszen hórihorgas és erős-inasnak látszik. Ahogy végigpillantok rajta ijedt tekintettel megszólal. Hangja bársonyos és nyoma sincs benne gonoszságnak. Kérdése azonban még lényénél is jobban meglep.

- Oh, nem...Ír vagyok...De dolgoztam Prágában. Miből gondolta?

 Kérdezek vissza, mert kétlem, hogy bármiből erre lehetne következtetni, ismerősnek sem tűnik. Jó az arcmemóriám, de az ő csontos, karakteres vonásait száz százalék, hogy most látom először.
 Vajon ő másként van ezzel? Lehet összetéveszt valakivel. Nos ha így van akkor ez hamarosan kiderül. Minden esetre érdekes egy jelenség, annyi szent. Itt sok különleges ember van. Jó velük találkozni. Érdekesek.

 

Hozzászólásai ebben a témában

"...Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban..."
Kérdezd Ruát! Smiley
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. szeptember 18. 22:57 | Link

Evana Roddson

Nem állt szándékomban megrémíteni, dehát tudom, ez a külsőmmel és fajtámmal jár. Ám ahogy megszólalok, máris kevésbé tart tőlem. Ez persze részint annak is betudható, milyen meglepő kérdéssel állok elő. Máris elterelem vele a gondolatait és kizökkentem a személyem miatti félszből.
- Szóval... a családja ír? - emelem meg sötét szemöldököm. A kérdésére pedig nem felelek. Lehet, ez némileg udvariatlanság, de az ő érdekét szolgálja. Nem hiszem, hogy túlságosan megnyugtatná a válaszom.
Annyi biztos: nem tévesztem össze senkivel. Tudom, hogy nem ismerem őt. Őt nem. De valaki mást igen. Valakit, akire nagyon hasonlít. Valakit, akivel nagyjából száz éve találkoztam. Csehországban méghozzá. Valakit, akinek hasonlóan csinos arca volt. Hasonlóan vörös haja. Hasonló vonalai. Hasonló vére...
Állok csak a nő előtt, fehér kezeimet magam mellet lógatva, várva szavát, amelyek talán elvezetnek a megoldáshoz, felfedve a viszonyokat. Kétségem sincs afelől, hogy kapcsolat van az akkor ismert illető és aközött, akivel itt vagyok most a tó partján.
Hozzászólásai ebben a témában

Evana Roddson
INAKTÍV


A nem egészen szelíd Vörös
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 110
Írta: 2015. szeptember 18. 23:20 | Link

Adam Kensington

...Családfakutatás a legváratlanabb helyzetben...

 Kellemes idő van, ezért csak egy kardigánt és farmert viselek, hajam laza copfba volt fogva, mostanra kicsit szétcsúszott de még nem kell újrakötnöm.
 Beszélgetőtársamat láthatóan elgondolkoztatta származásom helyrajza, úgy fest továbbra is ismerősnek titulál vagy emlékeztetem valakire.

- Valójában örökbefogadtak, a papírok tanúsága szerint Dublinban születtem. Szóval igazából nem tudom honnan származik a vérszerinti családom. Ennyim van csak tőlük.

 Mutatom fel a nyakamban függő medálomat, ami most, hogy belegondolok Cseh mester munkája. Ennek a ténynek eddig nem volt  nagy jelentősége számomra, viszont most igazán bizarrá kezd válni.
 Kezd hűlni a levegő és feltámad a szél is. Összehúzom magamon felsőmet és táskámból egy smaragdzöld sálat veszek elő, amit aztán lazán a nyakam köré tekerek.
Hozzászólásai ebben a témában

"...Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban..."
Kérdezd Ruát! Smiley
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. szeptember 19. 12:00 | Link

Evana Roddson

Voltam már hasonló helyzetben, mikor évtizedek vagy évszázadok távlatában felismertem valakit. Hogy ez hogyan lehetséges? Úgy, hogy a leszármazottja annak az illetőnek, akivel réges-régen találkoztam. Az esetek nagy részében persze nem kötöttem az orrukra ezt, hiszen... milyen magyarázatot adnék? Hogy lehet az, hogy itt állok előttük a magam huszonhét évesnek tetsző valójában, és azt állítom, szerencsém volt az ük-akárkijükhöz? Olykor persze megtaláltam a módját, és például úgy fogalmaztam, hogy ismereteim szerint itt és itt élt ekkor és ekkor. Kikerülve így a bonyodalmat, mégsem állva elő hazug mesékkel. Aztán akadtak természetesen olyanok is, akiknek felfedtem a teljes igazságot. A varázsvilág képviselőivel ezt megtehetem. Számukra nem sokkoló. Éppen csak döbbenetes és furcsa.
Most viszont itt áll előttem ez a nő, aki semmit nem tud a családjáról. Akinek csak éppen egy ereklye van a birtokában és semmi egyéb. Akit bár nem ismerek, máris többet tudok, mint a legtöbben. Talán önmagánál is többet. Mi tévő legyek hát? Elköszönhetnék és tovább állhatnék bármiféle magyarázat nélkül. Azonban lehet, hogy amit tudok, sokat jelentene a számára. Nem azért gondolom ezt, mert magam sem ismertem a szüleimet. Nekem ugyanis ez soha nem okozott gondot és nem éreztem szükségét utánakutatni. Bennem ez nem jelentett soha űrt. De tisztában vagyok vele, hogy sokaknak igenis azt jelent. Talán az előttem állónak is?
- A felmenőinek egy része cseh. - közlöm vele egyszerűen, egy bólintással.
- Ez a nyaklánc Dorina... vagy Darina Ivanováé volt. - pillantok az ékszerre. Külön önmagában nem ismerném fel. Azonban a vérének illatával keveredve, amely most az utódjában csörgedezik előttem, már be tudom azonosítani. Emlékszem rá.
Hozzászólásai ebben a témában

Evana Roddson
INAKTÍV


A nem egészen szelíd Vörös
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 110
Írta: 2015. szeptember 19. 17:53 | Link

Adam Kensington

...Egy nyom olyan helyről is előkerülhet, ahonnan nem is várnám...

 A férfi kijelentéseire elnyílik a szám. Nem is tudom hirtelen hová tegyem szavait. Arra sincs érkezésem felfogni, hogy mekkora kincset adott át nekem.

- Ön antopológus, esetleg régiség szakértő? Rengetegnek mutattam már a medálom és senki sem tudott róla semmit mondani, ön pedig...Darina Ivanova...ezt a nevet mondta. Mást is tud róla? Mesélne nekem? Kérem?

 Nézek fel ismeretlen jótevőmre szürkéskék szemeim legkérlelőbb pillantásával. Nem hiszem, hogy a jóság és kedvesség ne nyerene viszonzást még a legváratlanabb helyről is. Így hát bizalommal és várakozással telve figyelem  mit felel.
Hozzászólásai ebben a témában

"...Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban..."
Kérdezd Ruát! Smiley
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. szeptember 19. 23:34 | Link

Evana Roddson

Hisz nekem. Jól teszi, mivel igazat beszélek. De lehetnék valami csaló is akár, aki így szólít le csinos, gyanútlan nőket az éjszaka leple alatt és csap le rájuk. Valószínűleg azonban lerí rólam, hogy nem ez a típus vagyok. Noha fajtámból adódhatna. Kihasználhatnám ismereteimet, sok évszázados tapasztalatomat. Ám tényleg nem ebből a fából faragtak.
Jól sejtettem, fontos a számára az, amit közölhetek vele. Az, amit tudok. Már csak az a kérdés, miként mondjam el neki. Szükséges-e felfednem, hogy személyesen ismertem a felmenőjét, vagy pedig ez alkalommal is élhetek némely válaszok megkerülésével. Azt hiszem, először megpróbálkozom ezzel. Szóval arra nem is felelek, szakterületemből adódó-e felismerésem.
- A XX. század elején élt, Csehországban. A férje igen tehetős volt, ám a házassága rémes. A férfi folyton bántalmazta. A törődése abban merült ki, hogy ékszerekkel halmozta el. - mesélek neki a nőről, és közben elpillantok ismét a medál felé. Állandóan hordta. Arról fogalmam sincs, ezt is a férjétől kapta-e. Ha pedig igen, vajon miért viselte ilyen előszeretettel. Nem kérdeztem soha.
- Kifejezetten szép boszorkány volt. Ön hasonlít rá. - nézek a lány szemébe.
Hozzászólásai ebben a témában

Evana Roddson
INAKTÍV


A nem egészen szelíd Vörös
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 110
Írta: 2015. szeptember 21. 13:56 | Link

Adam Kensington

...Ha igaz amit állít, akkor az mindent megváltoztat...

 Figyelmesen hallgatok minden szót, amit ez a furcsa férfi mond nekem, úgy mesél, mintha ő maga is ott lett volna abban a régi korban és személyesen ismerte volna lehetséges ősömet, aki ha jól számolok az üknagyanyám lehetett. A bántalmazott elhalmozott nő képe lassan felvázolódik előttem, aki lehet azért kellett, hogy magáról minden nyomot eltüntessen, mert mástól-a medálomat adó személytől-lett várandós? Ez már csak elmélet, amit az én romantikára specializálódott elmém azonnal összerakott. Ez után jön azonban a valódi döbbenet részemről, hiszen egy bókkal körítve olyan dolgot állít, amit legmerészebb álmomban sem hittem volna el.

- Boszorkány volt?!  
 
 Talán naívnak tűnhetek, na jó az is vagyok, hogy elhiszem amit mond, de annyira igaznak hangzik, annyira valóságosnak, főleg itt a varázsvilág valóban létező, általam immár ismert kis szegletében. Viszont, ha az ősöm boszotka volt akkor...

- Azt mondja hasonlítok rá? Ön szerint, kedves...uram, lehet, hogy mást is örököltem tőle a külsőmön kívül?

 Kimondtam végül azt, amin az eszem jár. Nem tapasztaltam semmi furcsát, kivéve ezt a kis ájulást Zoltánnál amióta itt vagyok, de ki tudja. Mi lenne ha...Oh, nem erre gondolnom sem szabad, szentségtörés, szegény szüleim, azt hisze ezt nehezen tudnám elhitetni velük. De én akartam minden áron megtudni honnan származom. Tessék itt van amire vágytam. Ha igaz.
Hozzászólásai ebben a témában

"...Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban..."
Kérdezd Ruát! Smiley
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. szeptember 22. 11:36 | Link

Evana Roddson

Egy pillanatig csak nézem őt kifejezéstelen vonásokkal, majd bólintok. Igen, boszorkány. Úgy látszik, jól sejtettem, hogy fontos lehet számára a felmenőinek kiléte. Ha másért nem is, amiatt koránt sem elhanyagolható, kiktől származunk, hogy milyen tulajdonságokat örököltünk tőlük. Anno emberi létemben számomra ennek azért nem volt akkora hordereje, mert kevéssé voltunk még jártasak az orvoslásban és csak tapogatóztunk azt tekintve, hogy külső jegyeinken és természetünkön túl mit vagyunk még képesek továbbvinni szüleinktől. Ahogy aztán halhatatlanságomban múltak a korok, kiderült bár, milyen jelentőséggel bír, hogy ismerjük a génállományunkat és  múltját, ám engem ez már személyesen nem annyira érintett. Hiszen új Atyám lett, akinek köszönhetően nincs már részem se betegségekben, se hajlamokban. A vámpíroknak nincs gondjuk erre.
Viszont itt ez a lány, akinek a családjában pár generációval ezelőtt ott volt egy boszorkány. Ez pedig magában hordozza az erős gyanút, hogy neki is lehetnek mágikus képességei. Ami neki most gyanú, az nekem tudomás. Hiszen érzem rajta. Több száz évig nem tudtam beazonosítani, ahogy más adottságokat sem. Mára már kitapasztaltam. Mára már felismerem a rezgéseket.
- Igen. - felelek hát egyszerűen, miközben jelentőségteljesen nézek rá lefelé. Áthatóan, magabiztosan fürkészem. Tudom, mi rejlik kérdése mögött, hiszen nem is igazán palástolta. Válaszom pedig erre vonatkozott. Igen, ő is boszorkány. Mindeddig nem tudta ezt?...
Hozzászólásai ebben a témában

Evana Roddson
INAKTÍV


A nem egészen szelíd Vörös
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 110
Írta: 2015. szeptember 23. 13:34 | Link

Adam Kensington

...A hír letaglóz, de van kiút innen is, csak felfelé, csak pozitívan...

 Az arcom minden vonása megfeszül egy pillanatra, majd elterül rajta a béke és mosoly fut ajkamra is. Hiszen ez olyan dolog ami jó, egy csoda. Boszorkány vagyok, illetve talán az vagyok!? Hihetetlen, de felemelő érzés. Mintha bilincsek kattantak volna le karmról. Annak ellenére, hogy még igazából nem is tudom mit jelent ez valójában. Midegy, mert az öröm, ami pár pillanatra most szárnyakat adott nekem, az minden felmerülő esetleges kétséget és félelmet elfeledtet.

- Még a nevét sem tudom, árulja el kérem, kinek köszönhetem ezt a csodás hírt? A én nevem Evana Roddson.

 Nyújtok kezet a férfinak, akinek kifürkészhetetlen vonásai olyan jóságot sugallanak, be is villan egy ékszer, ahogy azt már kis korom óta megszoktam. Az én furcsa kis szinesztéziám eredménye. Fekete bőrszálon egy ónix csúcs pihen, karmot formáló ezüst foglalata erőt sugároz, nemes vad erőt, komor színe távolságtartást. Mégis mai és modern darab. Múlt és jelen egyben. Ilyennelk érzem a velem szemben álló magas jótevőmet. Akinek most már remélem a nevét is tudni fogom.

   
Hozzászólásai ebben a témában

"...Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban..."
Kérdezd Ruát! Smiley
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. szeptember 23. 18:35 | Link

Evana Roddson

Nem követel tőlem bizonyítékot, magyarázatot, semmit. Egyszerűen érzi és tudja, hogy nem verem át. Hogy igazat mondok. Hogy komolyan beszélek. Amennyire botorságnak tarthatnánk ezt, olyannyira emberi és ésszerű is. Néha nem kell mindent tudni. Néha elég az ösztöneinkre, a megérzéseinkre támaszkodni. Gyakorta sokkal jobb tanácsadók bárminél. Az előttem álló nő az ékes példa rá. Hiszen elhajthatna azzal, hogy hagyjam a hülyeségeimmel és hogy nyilván légből kapott mesékkel szórakoztatom őt. Ezzel pedig azt érné el, hogy még jóval később ébredne rá saját magára. Azonban ő hagyta, hogy segítsek. Hagyta, hogy felnyissam a szemét.
- Adam Kensington. - nyújtom neki nagy, hűs kezemet.
- Öné az ékszerüzlet, igaz? - vonom össze sötét szemöldökömet. Ez egy részt a nevéről ugrott be, más részről pedig most eszméltem rá, hogy ott éreztem már ezt az illatot, amikor elhaladtam a bolt előtt.
- A miénk a ketyerekereskedés. - tárom elé az érdekes tényt, hogy valamilyen szinten kollégák vagyunk. Már ha a boltosokat lehet annak tekinteni. Meg már ha engem lehet boltosnak tekinteni vagy akármilyen kategóriába sorolni. Elég az hozzá, most már megfelelő mennyiségű és minőségű információval szolgáltam a hölgynek ahhoz, hogy akár beazonosíthasson. Hiszen a nevem ismerős lehet a tanoda újságjából, a Kins&Kensről pedig köztudott, hogy az egyik tulajdonosa vámpír. Aztán persze, lehet, egyik sem üt szöget a fejébe. Végülis nem vagyok híresség vagy hasonló. Nem kell felismernie. Csak talán némileg könnyítene a helyzeten.
Hozzászólásai ebben a témában

Evana Roddson
INAKTÍV


A nem egészen szelíd Vörös
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 110
Írta: 2015. szeptember 23. 19:12 | Link

Kensington úr

...Most már tudom ki ön, így még egyszerűbb megköszönnöm...

 A keze hideg és hatalmas. Elveszek benne, ami nagyon fura érzés. Félnem kellene ettől a helyzettől és tőle, de nem érzek mást csak mélységes hálát. Kérdésére titulusommal kapcsolatban csak bólintok. Nevét és boltos mivoltát megtudva ismerősnek tűnik egy kicsit. A bolt előtt már párszor elbandukoltam, de be még nem volt okom menni. Oh ha tudom, hogy az egyik tulaj segít magamra talàlni...na mindegy. Ja igen, olvastam vámpírokról, hogy itt köztünk élnek. Bizarr, de nem hiszem, hogy olyan vadak vagy csillogók, mint a filmekben. Szóval emiatt nem aggódom egy percig sem.

- Kensington úr, megkérdezhetem, hogy miket árulnak az üzletükben? Vannak esetleg mugli kütyük is? Kezdek kifogni például fúrófejekből.

 Tényleg érdekel mik vannak náluk, mert nincs sok kedvem beutazni Budapestre vagy bàrhovà. Kicsit megszetettem az én kis lakásocskàmat. Pici napos és barátsàgos. Esténként csendes és puhán biztonságos. Ja és ott van benne Zsömle. Biztos vár már rám. Azt hiszem meghívom magamhoz jótevőmet egy kávéra vagy valamire, bár azt nem tudom iszik-e egyáltalán.
Hozzászólásai ebben a témában

"...Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban..."
Kérdezd Ruát! Smiley
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. szeptember 23. 21:07 | Link

Evana Roddson

Nem. Nem hiszem, hogy felismerne. Vagyis talán mintha derengene neki valami, ám nem jutott el a végső következtetésig. Sebaj. Jobb később, mint soha. Eljön majd az ideje. Mindennek eljön. Kivárom. Nem erőltetem.
- Vannak. Mindenféle szerkezet. - bólintok a kereskedéssel kapcsolatban.
- Barkácsgépek és tartozékok nem igazán vannak raktáron, de felveszünk rendelést. Beszerezzük, ha kívánja. - beszélek az üzlet nevében, bolttulajdonoshoz méltó kiállással és hangnemmel. Mindent a vevőért, nem igaz? Valójában nem ezért vagyok ilyen. Nem kötelességből és nem azért, hogy jó színben tűnjön fel a Kins&Kens. Egyszerűen azért, mert szerintem ez a megfelelő viselkedés.
- De... ha jól láttam, az imént menni készült. - utalok arra, hogy igazából én léptem ide hozzá, mikor ő már szedte a sátorfáját és éppen el akarta hagyni a tó partot. Talán pont miattam. Hiszen méregettem.
- Nem akarom feltartani. - rázom meg finoman a fejem, és kezeimet dzsekim zsebébe süllyesztem. Körbepillantok. Már nem igazán vannak itt rajtunk kívül mások.
Hozzászólásai ebben a témában

Evana Roddson
INAKTÍV


A nem egészen szelíd Vörös
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 110
Írta: 2015. október 6. 13:38 | Link

Adam Kensington

...Egy kis beszélgetés nem árthat, hátha mond még új dolgot, párat...

 Udvarias boltos Kollégám készséges, és előrejezi, hogy beszerzi amit szeretnék. Mindezt kedves mosollyal nyugtázom, hiszen tudom nem puszta kedvesség, mint sem a szakmánkból adódó jó szándék megnyilvánulása részéről. Magam is így tennék vele szemben, ha betévedne hozzám és bárkinek olyasmit keresnek ami profilomba vág de nincs készleten.

- Oh, igen...Indultam, igen...Nincs kedve eljönni, útközben még pár dolgot mesélni az ősömről és a varázslatos világról? Nem lakom messze, igazából a boltom fölött van a lakásom. Meg van egy kis jószágom. Nem tart a görényektől, ugye? Zsömle aranyos kis maszat és vörös mint én.

 Invitálom ezekkel a szavakkal a titokzatos férfit, hangomban ártatlan jószándék csendül, várakozón nézek fel rá, mint karácsonyfa csúcsára ünnep idején a gyermek. Remélem eljön hozzám és csevegni is tudunk séta közben. A tó partja lassan kiürült, hazaszéledt az a néhány kóbor lélek is aki még mint mi kinn töltötte esti óráit. Néptelen csend ereszkedett ránk, csak a part menti világ neszezése hallattszik.
Hozzászólásai ebben a témában

"...Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban..."
Kérdezd Ruát! Smiley
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. október 14. 14:45 | Link

Evana Roddson

Ha jól értem tehát, akkor éppen felhív magához a lakására. Mindezt persze nem a gesztus csábító értelmében, hanem egyszerűen társaságként, beszélgetni. Végighallgatom az helyesen fecsegő elmondásba és puhatolózó kérdésekbe burkolt ajánlatot, aztán lesütöm kissé a szemem.
- Szívesen. - bólintok rá a dologra, noha testbeszédem azt sugallta, mintha vissza akarnám utasítani. Ennek megvannak a maga okai, amelyeket mindjárt a hölgy elé tárok, amint elindultunk. Könnyedén intek neki egyet, hogy fáradjon csak előre, és már csatlakozom is hozzá.
- Darina kellemes társaság volt. - kezdek neki a felmenőjéről mesélni, immáron egyáltalán nem palástolva a tényt, hogy személyesen ismertem.
- Okos, művelt, érzékeny. - sorolom tovább a nő tulajdonságait, noha csak körvonalakban emlékszem rá. Próbálom felidézni, amit tudok. Lassan megérkezünk a falu házai közé. Fehér kezeimet magam mellett lógatva haladok az ékszerész oldalán magasodva. Kék, különös fényű tekintetem az előttünk álló úton pihen.
- De a mosolya szinte mindig hamis volt. - tárom elé a bús tény és valót, amely azt hiszem, igazán nem meglepő azok után, amit a férjéről meséltem az imént. Darina tettetett boldogságban élt. Elvárták tőle. Mint oly' sok mindenkitől. Örömömre szolgált kicsit kirántani őt és a hozzá hasonlókat ebből. Hálás szerep a enyém. Ám amennyire hálás, olyannyira igazságtalan is a körülöttük élőkkel szemben. Hiszen én csak megjelenek, elveszek tőlük valamit, adok egy másikat, aztán elegánsan távozom. Ők viszont maradnak. Aztán pedig elmúlnak.
- A varázsvilágról mit szeretne hallani? - tekintek le rá magam mellé, témát váltva kicsit, közben mintegy időt hagyva neki megemészteni, amit szerintem már eddig is gyanított, mégpedig hogy egy halhatatlan az, aki éppen hazafelé kíséri. Apropó...
- Nem tartok a görényektől, de ők tőlem sajnos igen. - árulom el neki a szomorú valót. Nem maradnak meg az állatok a közelemben. Lehetőleg elmenekülnek. Szóval megértem, ha visszavonja az invitálást, amit igazából konkrétan meg sem ejtett. Nem akarok kellemetlenséget okozni. Minden esetre ezt még van ideje eldönteni, hiszen a tavat hátrahagyva, lassan az ékszerüzlethez érünk.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa