Zserbó

Elment a Lencsi néni a vásárba, csuhajja. Mamuszt kötött a lábára, csuhajja…
Az tény, hogy ma elment vásárolni. Az is oké, hogy mamuszban - méhecskésben - indult, s most abban lépdelt végig a kastélytól egészen a tó partjáig. Az estére való tekintettel földig érő, vastag hálóing van rajta, a szivárvány minden színében pompázó. Miután Keith elaludt a meditációs gyakorlataik után, úgy gondolta, csodálatos volna, ha kisétálna a tóhoz, és keresne néhány éjjeli tündérkét, akik csillámport szórnak minden egyes szárnycsapásukkal, és halványan derengenek a holdfényben, ahogy az a mesékben szokás. Meggyőződése, hogy léteznek ilyen apró lények, és most majd jól összebarátkozik velük. Együtt fognak énekelni és táncolni, befogadják, s tiszteletbeli nagytüdérré avatják. Tán még tündérport is kaphat tőlük, amivel beszórhatja holnap a padlást.
Mamuszában surran végig a fűben, hálóruhájának alját felemelve, fülig érő szájjal. Szinte észre sem veszi, már ki is ér a tóhoz, ahol első lépésével lerúgja mamuszát, és mezítelen lábujjait a hideg fűbe fúrja. Csodálatos érzés! Nevetése máris végighasít a csendes éjszakán.
-It wont matter who loves who
You'll love me or I'll love you
When the night comes falling
When the night comes falling
When the night comes falling from the sky. - lelkes éneklése közben kezeit kitárva pörög körbe-körbe. A muzsika, amit ma oly’ sokszor végighallgatott a régi bakelitről teljesen átjárja a lelkét. S olyan beleéléssel adja elő, mintha legalábbis Dylan-nel állna egy színpadon. Jó, a nézőtéren, mondjuk. Mire a szám végére ér, eldől a parton, s magán kuncogva kezd hempergőzni. Felfázás? Ugyan! Van itt helyben indiánfőnök, aki hamar kikúrálja majd. S ha már úgyis a fűben van, dzsungelharcos módjára kezd kúszni a víz felé. No, most majd jól elkapja azokat a tündérkéket. Egy sem menekülhet az ő mérhetetlen szeretete és kíváncsisága elől. Amint eléri a tavat, ujjait belelógatja a vízbe, de egy nyikkanás kíséretében gyorsan vissza is húzza. Ma nem fog szinkronúszni, úgy tűnik. Poklot lehet fagyasztani ezzel a hideggel.

Zserbó

Elment a Lencsi néni a vásárba, csuhajja. Mamuszt kötött a lábára, csuhajja…
Az tény, hogy ma elment vásárolni. Az is oké, hogy mamuszban - méhecskésben - indult, s most abban lépdelt végig a kastélytól egészen a tó partjáig. Az estére való tekintettel földig érő, vastag hálóing van rajta, a szivárvány minden színében pompázó. Miután Keith elaludt a meditációs gyakorlataik után, úgy gondolta, csodálatos volna, ha kisétálna a tóhoz, és keresne néhány éjjeli tündérkét, akik csillámport szórnak minden egyes szárnycsapásukkal, és halványan derengenek a holdfényben, ahogy az a mesékben szokás. Meggyőződése, hogy léteznek ilyen apró lények, és most majd jól összebarátkozik velük. Együtt fognak énekelni és táncolni, befogadják, s tiszteletbeli nagytüdérré avatják. Tán még tündérport is kaphat tőlük, amivel beszórhatja holnap a padlást.
Mamuszában surran végig a fűben, hálóruhájának alját felemelve, fülig érő szájjal. Szinte észre sem veszi, már ki is ér a tóhoz, ahol első lépésével lerúgja mamuszát, és mezítelen lábujjait a hideg fűbe fúrja. Csodálatos érzés! Nevetése máris végighasít a csendes éjszakán.
-It wont matter who loves who
You'll love me or I'll love you
When the night comes falling
When the night comes falling
When the night comes falling from the sky. - lelkes éneklése közben kezeit kitárva pörög körbe-körbe. A muzsika, amit ma oly’ sokszor végighallgatott a régi bakelitről teljesen átjárja a lelkét. S olyan beleéléssel adja elő, mintha legalábbis Dylan-nel állna egy színpadon. Jó, a nézőtéren, mondjuk. Mire a szám végére ér, eldől a parton, s magán kuncogva kezd hempergőzni. Felfázás? Ugyan! Van itt helyben indiánfőnök, aki hamar kikúrálja majd. S ha már úgyis a fűben van, dzsungelharcos módjára kezd kúszni a víz felé. No, most majd jól elkapja azokat a tündérkéket. Egy sem menekülhet az ő mérhetetlen szeretete és kíváncsisága elől. Amint eléri a tavat, ujjait belelógatja a vízbe, de egy nyikkanás kíséretében gyorsan vissza is húzza. Ma nem fog szinkronúszni, úgy tűnik. Poklot lehet fagyasztani ezzel a hideggel.

Lencsefőzelék

Zserbó

Egyedül fekszik a fűben. Ketten fekszik a fűben. Körülötte kellemes alkoholpárával megspékelt szellő fújdogál. Csak egy dolog hibádzik: valaki keresztben fetreng rajta. Ugyan Zserbó nem telibe rá esett, de még így is halk nyekkenéssel jelzi, hogy megérezte a jelenlétét. Nem csak a részeg  aurát, hanem azt a pár kilónyi súlyt a derekánál. Nem pont olyan érzés, mint amikor ráül az emberre egy elefánt, inkább csak olyan, mintha rápukkantott volna egy fél vacsorát.
Lencse lányunk tőle kevésbé megszokott módon alig tud reagálni a hirtelen történésre - tán már egészen megközelítette a Nirvánát ebben a csodálatos békességben, amit az úr most úgy megtört, mint Tompika a ropit.
-Tessék? - pislog előbb értetlenül, majd még inkább bután, miután Zserbó felhasználja, mint a legújabb teleshopos párnát, amit a nagyi rendelt akciós áron az ultravibra 2000 hátvakaró mellé. Felkönyököl, hogy jobban lássa, egyáltalán ki a rostonsült kacsacomb vetődött rá díjnyertes pankrátor módjára, s csak ekkor - jó egy perc elteltével - ismer rá szétcsúszott Mihaelre.
-Umm… - ráharap alsó ajkára, hogy ne nevessen fel rögvest a zöldecske láttán, miközben jobb kezének mutatóujjával megböködi Zserbó halántékát. Oké, kicsit azért kuncog a művelet alatt, de természetesen nem a fiún örömködik (mert annak Keith biztos nem örülne), hanem vele.
-Igeeen. Természetesen meg kell gyónnod, hogy a lelked feloldozást nyerjen! - jelenti ki nagy komolyan, és megpróbálja kicsit lejjebb tuszkolni a fiút, hogy legalább fel tudjon ülni úgy, hogy közben a hálóinge sem szakad ketté rajta.
-Mondd csak, milyen bűnt követtél el az életedben? - egy pillanatra elgondolkodik. - Az utóbbi időben… igen, maradjunk az utóbbi időknél - No, nem mintha azt feltételezné, hogy Zserbó olyan büdös… akarom írni, bűnös lélek… de… de. Kicsit közelebb hajol hozzá, és nagyot szippant az aurájából, amitől azonnal ki is tágulnak a bociszemei. Ezt az esszenciát új partydrogként lehetne a neve alatt árulni, annyira ütős.
-Te… umm… Te… Ittál? - tapogatózik a sötétben, és még a homlokát is megkocogtatja, hogy van-e odabent felhasználható agysejt.
-Ünnepelsz valamit? - derül fel egyből az arcocskája, s majdhogynem lerúgja magáról a rellonost, ahogy felpattan. Azaz feltérdel, hogy szembe kerüljön vele. Már látszik rajta, hogy felkészült a táncra, amibe valószínűleg rögvest bele is vágnak, amint kiderül, minek kell éppen örvendeni.