36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 15. 20:33 | Link

Dwayne

Nagy sóhaj kíséretében terültem el a fűben. A közelben vadkacsák pacsáltak a vízben, jól esett a lelkemnek hallgatni őket. Minden olyan nyugodt volt egész nap, megérkezett az igazi tavasz.
Délelőtt nagy munkában voltam, rávettem magam, hogy elkezdjem lecsiszolni és újralakkozni a verandán a korlátot. Kicsit kikezdte az időjárás, de a tartógerendákról már nem is beszélek, amit az őzek használnak vakarózófelületnek előszeretettel. Előbb vagy utóbb, de a földön fogom találni magam házastól.
Három óra környékére beszéltünk meg találkozót Dwayne-nel a tóhoz. Ha lehet azt mondani, a múltkori ivókás esetünk kicsit közelebb hozott minket egymáshoz. Már nem olyan értelemben, csak legalább nem unatkozom. Vagyis ő nem unatkozik... illetve olyan elveszettnek tűnt, na. Nem ez az otthona, nem ismeri az országot, a kultúrát és úgy egyébként mindent. Tudom, milyen szinten begubózhat az ember, ha nem foglalkozik vele valaki. Nem mellesleg legalább én sem ülök mindig otthon egymagamban vagy a papírok társaságában.
Félszeg mosolyra húzódott a szám. Napszemüvegem a helyére illesztettem és becsuktam a szemeimet. Szokásomhoz híven most is korábban érkeztem, mint kellett volna, így legalább volt egy kis időm kiterülni és élvezni a mindent átjáró melegséget.
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. március 15. 20:49 | Link

Almásy Léna

A fölösleges sztereotípiákkal ellentétben, Dwayne kifejezetten szereti a tavaszt.
A levegő felszabadul, megtelik élettel, egyszerre pedig az ő tagjaiba is visszatér a vér. Valószínűleg a Föld azon lakóit gyarapítja ő is, akik tavaszt érezve azonnal a szabadba sietnek, mintha soha nem lett volna eddig és többé nem is számíthatnának jó időre.
Ráérősen ballag, amerre a tavat sejti. Élvezi, hogy az arcát nap éri és végre nem mar bőrébe a hideg. Nem mintha tönkretenné az olyasmi, de mint bárki mást, őt is emberből faragták, jobban élvezi ezt, mint a csikorgó telet. A fű lassacskán erőre kap, és bár a talajt még nem járta át kellőképp a Nap fénye, már elég langyos a leüléshez.
Végre meglátja a tavat, mellette pedig nehéz lenne eltéveszteni a partján heverésző valakit. Láttán gyorsít kissé léptein, amíg odaér.
 - Na, ennyire nehéz volt a nap?
Alakja árnyékot vet a nő arcára, egészen addig, míg ő maga le nem telepszik valahová mellé. Neki semmi dolga nem volt mára, ettől függetlenül a nő fekvéséből ítélve lehet, hogy egyedül van ezzel.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 15. 21:12 | Link

Dwayne

Már kezdtem volna teljesen eggyé válni a természettel, persze csak lélekben, amikor árnyék vetült az arcomra. Egy pillanatig azt hittem, hogy beborult, amíg én majdnem elbóbiskoltam, aztán az árnyék lábat öltött és letelepedett mellém.
 - Próbáltál már egyedül fenntartani egy faházat? - kérdésre kérdéssel feleltem. Szerencse, hogy ilyen talpraesett, kicombosodott nő vagyok, aki ennyi mindent meg tud csinálni. Sütök, főzök, takarítok, csiszolok, lakkozok, kalapálok és még így is van időm sütkérezni. Ezért jó az egyedüllét.
Egy gyors pillantással végigmértem a férfit. Kevésbé tűnt nyúzottnak, mint általában, ez pedig jó jel.
 - Milyen napod volt? - tettem fel egy teljesen semleges kérdést. Nem igazán tudtam, mit mondhatnék, viszont azt tudtam, hogy egyszerű kérdésre egyszerű választ fogok kapni. Egy férfitől mi mást is várhatnék el.
 - Őőő. Hoztam valamit. Remélem szereted - előhalásztam a táskámból egy brownies tartalmazó dobozt. Igen, a nők tudnak egyszerre több dologra figyelni.
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. március 15. 21:35 | Link

Almásy Léna

A kezei végigfutnak a fűben, vesz egy mély levegőt, a kacsák felé pillant.
Majd vissza a nőre, nagyon óvatosan.
Majd ismét a kacsákra, tekintete meg is állapodik ott.
 - Kölyökkoromban volt egy olyan faházam, de felgyújtotta a bátyám, nem volt hosszú életű. Szóval nem, nincs sok tapasztalatom.
Kissé elmosolyodik, jobb kezével a füvet tépkedi, néha visszapillant Léna felé. Hirtelen ötlet volt, hogy felvesse ötletként, hogy ismét elmehetnének valahová, valójában nem is reménykedett benne, hogy az előző, földön alvós eset után a nő még belemehet. Most azonban, hogy mégis, egyszerre semmi értelmes mondanivaló nem jut az eszébe. Pedig annyi minden lenne, bizony ám! Hisz' évek óta alig alszik, a gondolatok cikáznak az agyában egymást kergetve, ám ha nővel kell beszélni, nem hall mást, csak mély, komoly csendet.
 - Jó. Rövid. Nem csináltam semmit - jobbra-balra tekintget maga körül - Jó újra látni. Nem nagyon járok a minisztériumba.
Ha teheti, kerüli, néha tétlenül kering az épület körül, azonban legtöbbször próbálja elkerülni a dolgot. Szeme követi a nő mozdulatait, azonban ahogy a doboz előkerül, egyszerre földerül.
Brownies, hát így kellett volna kezdeni!
 - Imádom. Komolyan. Váó. A legjobb.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. március 15. 22:10 | Link

Apci és Léna

Az első számú lépés a magabiztosság. Ezt célszerű a tükör előtt gyakorolni. Hihetetlen, hogy az anyám, valaki, aki nálam tizennyolc évvel idősebb, képes ilyen újságokat olvasni. Nincs is rá szüksége, mivel az anyukám félvéla, anyai ágról mindenki az, nagyon szépek a rokonaim, aztán a nagymamám hozzáment egy sima varázslóhoz. A dédszüleim nem örültek neki, de szerették anyát és engem is szeretnek azt hiszem. Én már csak negyed részben vagyok véla, ami szinte semmi. Nekem biztos szükségem lesz majd az ilyen újságokra, egyszer.
 Mindenesetre most jól jött ez a tanács. A nagy terv előtt napokig gyakoroltam a magabiztosságot. Igaz, ezt a tippel a fiúzáshoz ajánlották, én pedig épp elszökni készültem, vagyis, visszaszökni a korábbi lakhelyünkre, ahol néhány év múlva tanulni fogok. Tudom, fura az életem. Szóval, amikor anya dolgozott, vagy pihent, akkor ezt gyakoroltam. Nem ment könnyen, mert én még soha életembe nem hazudtam. Az elején bevallom többször pirultam el, mint amikor lázas voltam, pedig gyerekként elég sokszor döntött le a lábamról a láz. Korábban születtem, mint kellett volna és gyerekként is elég pici voltam. Mostanra azonban kinőttem magam, az osztálytársaim közül én vagyok a harmadik legmagasabb lány, ami nagy szó, van olyan, aki az államig ér.
Miután a hazugságot tökélyre fejlesztettem, jöhetett a levél megírása, amit a kalauz bácsinak vagy néninek adok oda, ha akadékoskodik. Anya kézírását lemásolva írtam egy megható levelet, hogy elvált szülők gyermekeként utazom az apukámhoz, aki messze dolgozik, de ne féljen a kalauz, a kedves idős hölgy titokban a kísérőm, csak anyukám nem szólt nekem, mert én most már beléptem abba a szakaszba, hogy kezdek önálló lenni. Nem szeretek hazudni, nem is érzem jól magam tőle, azt hiszem nem fogok rászokni, de most muszáj, mert már nem hiszek a majdokba. Iskola után nem jöttem haza, hanem egyenesen az állomásra mentem. Vettem két jegyet, egy felnőttet és egy diákot, még integettem is a nem létező anyukámnak, hogy ne legyen gyanús a pénztáros néninek sem. Valószínűleg ezután a tettem után egy életre el leszek tiltva a tévétől. Igen, onnan szedtem az ötletet. Sok filmet ötvöztem, ahol gyerekek megszöktek, hogy újra összehozzák a szüleiket. Én ebben már nem hiszek, csak találkozni szeretnék az apámmal, aki mindig csak ígéri, pedig ő kezdte a levelezést!
A vonaton kerestem egy idős nénit, akinek elmeséltem, hogy apukámhoz megyek és anyukám megbetegedett, ezért nem tud velem jönni, de apukám ott vár majd az állomáson, és a néni még csokit is adott, amit persze elfogadtam, pedig megtanították, hogy nem szabad. Életem végéig szobafogságban leszek. Mindenesetre az utazás is megvolt. Viszonylag jól alakulnak a dolgok. A faluban nem nézett rám senki furán, hogy barna kabátban, rózsaszín táskával sétálok, végül is tudják, hogy a kastélyban laktam, lehet azt hiszik, még most is. Nem tudom, hogy ez az apás sztori mennyire ismert.
Felfelé menet még egy fagyit is veszek, most már teljesen nyugodt vagyok. Hazudtam. Szobafogság. Elszöktem. Tévéeltiltás. Magazineltiltás. Anyu agyvérzést fog kapni. Emberektől való eltiltás. Viszont a fagyi finom, Verától kaptam rá extra csokiöntetet  is. Kis boldogság. Hiányzik ez a hely, ha így folytatom magántanuló leszek, és akkor nem is jöhetek ide vissza. Jobb lenne megnézni a kedvenc helyeimet, mondjuk a tavat. Sok időt töltöttem itt. Ahogy a lábam visz, úgy haladok, és a fagyimba feledkezve (zöldcitrom, nyami!), késve veszem csak észre, hogy akihez jöttem, gyakorlatilag előttem ül a fűben egy nénivel…vagyis lánnyal … vagyis nem tudom. Ez kínos.
- Szia…
Köszönök egy kicsit bátortalanul. Hát ezt nem így terveztem, majd a lánynéni felé fordulok, bátortalanul.
- Csókolom...


Mina
Ruha
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 15. 22:36 | Link

Dwayne és Mina

- Ó - ezt mind ki tudtam nyögni értelmes megnyilvánulásként. Előbb fel kellett dolgoznom, hogy ismét beletenyereltem valamibe, amibe nagyon nem kellett volna - Hát... akkor átjöhetnél segíteni. Felújítom a verandát.
Csinálhatnám mágiával is, semmiből sem tartana az egész, mégis valahogy jó érzéssel tölt el, ha a két kezem munkájának eredményét nézegethetem. Sok aranyvérű varázsló az ilyet megveti, hiszen szerintük azért van képességünk, hogy kihasználjuk és ne kelljen ilyen dolgokkal pocsékolnunk azt a drága időnket.
Tényleg nem lepődtem meg a totálisan egyszerű válaszon, pontosan erre számítottam. Dwayne-ről messziről lerí, hogy nem igazán a szavak embere.
A következő mondatára viszont egyáltalán nem számítottam, így sikerült szörnyen zavarba hoznia. Tekintetemet lesütöttem, még jó, hogy a napszemüveg ápol, de leginkább eltakar.
Azzal sikerült magam lehűteni, hogy biztosan csak úgy értette, hogy legalább nem unatkozik vagy valami ilyesmi. Igen, gyenge magyarázat.
- Ha jársz is, akkor is csak munkát hozol nekem - ráharaptam a számra és elfordítottam a fejem. Mostanában rászoktam az ilyen kényszercselekedetekre. Még mindig jobb, mint ha a vörös ezer árnyalatában játszana a fejem folyamatosan.
Sikerült nagyjából kizökkentenie gyermeki örömével. Utoljára talán Misi örült nekem ennyire, amikor megszárítottam a ruháit.
- Örülök - széles mosoly játszott arcomon, ahogy átnyújtottam a dobozt. Nyilván a hazai étel váltotta ki ezt a hatást.
Nem igazán figyeltem fel a közeledő kislányra. Megszoktam már, hogy amióta az előkészítő működik a faluban, mindenfelé kiskölykök rohangálnak, játszadoznak. Nem tulajdonítottam neki különösebb figyelmet addig, amíg oda nem lépett hozzánk. Ismerősek voltak a vonásai, de nem tudtam hová tenni.
- Ennyire öreg lennék? - kicsit túldramatizálva lebiggyesztettem az ajkaimat a csókolomra.
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. március 15. 22:48 | Link

Almásy Léna & Mácsai Mina

Látja, hogy a nő arca a vörös különféle árnyalataiban kezd pompázni, nehéz lenne elrejtenie a napszemüveg ellenére is. Kissé megszeppen, a tó felé fordítja a tekintetét inkább egy időre, igyekszik úrrá lenni apró, de egyre feljebb kúszó zavarodottságán.
Ugyan, fiam, légy már férfi, az istenért!
A süteményből már jóval bizonytalanabbul vesz, bár még mindig ez az egyik kedvence. Lábait törökülésbe húzza, hogy kényelmesebb legyen, úgy kezd neki, javarészt szótlanul.
A második falat azonban kis híján a torkán akad.
Neki háttal érkezett a lányka, így egyáltalán nem láthatta őt. A hangja az első, amire hátrakapja a fejét, kis híján a nyakát törve vele. A sütemény a fűbe hullik.
 - Mina? Hát te? Hogy? Itt?
Riadalommal vegyes döbbenettel fordul felé, ülésből térdre helyezkedve. Nem, ő nem tudott erről, mármint persze, beszéltek róla, hogy találkoznak majd... de igyekezett a lehető legjobban kitolni az esetleges kínos beszélgetéseket. Most azonban itt áll előtte, azzal a fagyival a kezében, ő pedig a világon semmit sem ért. Végignéz rajta, mintha csak ellenőrizné, minden végtagja megvan még és teljesen egészséges.
Hónapok óta nem volt alkalma egyszülött lánya szemébe nézni.
 - Léna, képzeld, ő Mina. Mácsai Mina. A lányom.
Zavarodottan hadarja, hol a nőre, hol Minára nézve. Mihez kellene kezdeni? Maga sem tudja.

Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. március 15. 23:11 | Link

Apuci és Léna

Kicsit kellemetlenül érint, amikor az olvadó fagyi egy cseppje a kezemen landol, de szerencsére van nálam törlőkendő. Anya szoktatott rá még kicsi gyerekként, mert ő folyton elfelejtette, és mindig ragadtam mindentől. Hát igen, az anyukám egy kicsit szétszórt, de legalább nem unalmas.
- Tudtad, hogy a majd nem jelöl konkrét időpontot? A majd mindig később van, de sosem lehet tudni, hogy mikor. Ha egy fiú azt mondja egy lánynak, hogy majd hívlak, az két-három naptól kezdve a soháig tarthat, és mindig azt mondtad, majd.
Igen ez egy szemrehányás akart lenni. Ezt a majdos esetet is a magazinban olvastam, akkor döntöttem el, hogy cselekedni kell, nem maradhat szó nélkül a dolog, így összecsomagoltam néhány napra, hogy legyen nálam ruha, mert akkor is itt fogok maradni, és beszélgetni fogunk. A lánynő kérdésétől kicsit zavarba jöttem, de végül csak megvontam a vállam.
- Nem tudom, milyen öregnek tetszik lenni? A szüleim harminc évesek, és az szerintem nem öreg. Ön sem néz ki öregnek, nem ráncos a keze.
Az öreg nénik keze ráncos ugyebár és sokszor az arcuk is, de van olyan ismerősöm, aki nagymama és csak a nyaka ráncos, de az arca szép sima és puha. A kérdés után visszafordulok apuhoz, és zavartan lesütöm a szemem. Hazudhatnék neki is, ma már nagyon jól megy, de nem illene. Az ujjaimat tördelve zavartan nézem a szoknyámat, miközben a jobb lábammal épp a füvet készülök kitaposni. Rossz szokás ez is.
- Hááát… én csak… összecsomagoltam, iskola után nem mentem el a hegedű tanárhoz, helyette vettem két jegyet a spórolt pénzemen, hogy a jegykiadó néni azt higgye felnőttel utazok, előtte írtam egy levelet anyának, hogy itt vagyok, ne aggódjon, meg az ellenőrzőmbe is egyet, anya kézírásával, ami elég gyerekes, a kalauz néninek, hogy az idős néni, aki mellett ülök a kísérőm. A néninek azt mondtam, anya beteg lett ezért nem tudott elkísérni, mert elválltatok és ártana az egészségének. Maradt annyi pénzem, hogy vegyek egy gombóc fagyit, de az öntet ingyen kaptam Verától. Ő olyan kedves volt mindig. Nem akartam hazudni, de ti felnőttek is mindig hazudtok.
A történet végére már könnyesek a szemeim, de ezzel most nem szabad foglalkoznom, még dobbantok is egyet a lábammal, hogy visszatérjen az önbizalmam. Ha zavarban vagyok, mindig dobbantok vele. Nem lett volna jó, ha hazudok, az apukám auror, mint a mugliknál a rendőr vagy a katona, átlát a hazugságon és akkor nagyon megbüntet ő is.
- A néni a barátnőd? Lesz tőle is gyereked?
A gyermeki őszinteség nagyon bele tud nyúlni dolgokba, én pedig fel se fogom, hogy mit mondtam, de érdekel a válasz. Közelebb lépve, ösztönösen átölelem a férfi nyakát. Nem hiszem, hogy bántana, hiszen ő az apukám és a nyakához nyomva az orrom belélegzem az illatát. Apaszaga van, teljesen jó.
- Nagyon csinos néni.
Suttogom neki csendesen, hogy csak ő hallja amit mondok, na jó, meg egy picit a néni is biztos hallja, hiszen nincs tőlünk olyan messze.

Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 15. 23:46 | Link

Dwayne és Mina

- Huszonhat... Huszonhat éves vagyok - hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Egyszerűen nem tudtam hova tenni az egészet, csak kapkodtam a tekintetem a férfi és a kislány között. Aztán leesett a tantusz.
- Hát... szia Mina, Léna vagyok. Örülök - nyújtottam a kezem a lányka felé. Úgy gondoltam, egy ilyen nagy és okos gyereket illendő felnőtthöz méltóan köszönteni.
Mindezek ellenére gondolatban az államat keresgéltem valahol a fűben. Nem mondhatnám, hogy olyan túl jól ismerném Dwayne-t, na de egy ilyen dologra egyáltalán nem számítottam. Eddig soha sem említette, hogy volna egy lánya... egy nagy és gyönyörű lánya. Nem tértem magamhoz, csak nagy szemeket meresztettem, amikor kalandos útját mesélte.
Nem azért volt ismerős nekem, mert már láttam valahol, hanem mert le sem tagadhatná a férfi. Apja lánya.
- Nem-nem! Öhmm.. khm - gyorsan magamba fojtottam a tiltakozást. Azt sem tudtam, hová nézzek zavaromban. Mindig is tudtam, hogy ami a gyermekek szívén, az a száján, de hogy ennyire egyszerűen és leplezetlenül kimondják, amit gondolnak vagy éppen megkérdezzék, amit nem tudnak, na ez nekem teljesen új volt. Arcomra egy mosolyt erőltettem, de szándékosan kerültem mind a gyermek, mind a férfi pillantását. Soha sem volt titok, hogy a párkapcsolati témákkal nem boldogulok, de ezt egyikőjük sem tudhatta.
- Is? Esetleg van testvéred is? - fogaskerekeim őrült módon száguldottak. Az egyik pillanatban még az járt az eszembe, hogy én erről eddig miért nem tudtam, a következő pillanatban az, hogy szegény kislány, a harmadikban már az, hogy vajon hány testvére van... aztán itt le is ragadtam.
Sajnos túlságosan is jó a fülem - nem hiába, auror lennék, vagy mi a szösz -, és ha ez eddig nem lett volna elég az én tiszavirág életű idegrendszeremnek, a következő megjegyzés még inkább zavarba hozott. Ilyesfajta meglepetésekre egyáltalán nem számítottam.
Kezeimet a hátam mögé dugtam, hogy ne lássák, amit az ujjaimat morzsolgatom zavaromban. Úgy álltam ott, mint egy ötéves, akit éppen megdicsértek azért, mert nem pisilt be.
 - Akarjátok, hogy esetleg én...? Mármint... Gondolom szívesen lennétek kettesben - felvetettem az ötletet, mint egy lehetőséget.
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. március 15. 23:56 | Link

Almásy Léna & Mácsai Mina

Egyre látványosabb csodálkozással hallgatja végig a monológját. Ez... ez nem lehet komoly, hogy egy pöttöm kislány egyedül elutazhasson idáig és egyetlen felnőtt se kérdezze meg tőle, mi járatban van? Az agyában riasztóbbnál riasztóbb esetleges kimenetelek kergetik egymást, melynek vége minduntalan ugyanaz: ez mind a gyerek anyjának, Zójának a hibája. Lesz hozzá pár szava.
 - Nem a barátnőm, honnan veszel te ilyeneket?
Szórakozottan viszonozza a kislány ölelését, néhányszor megsimogatja a hátát, miközben kérdőn Léna felé néz. Szegény nő, látja rajta, mennyire kínosan érintette a kérdés, bár, hogy pontosan miért, azt fel nem foghatja. A gyerekek beszélnek mindent össze-vissza. Igaz, talán négyszemközt is feltehetné a lánya ezeket a kérdéseket.
A felvetésre, hogy csinos, bólint egyet és nem tehet róla, elneveti magát. Elengedi a kislányt, magával szembe állítja, nem semmi, honnan örökölhette az eszét ez a gyerek? Nem tőle, az biztos.
 - Nem, nem, Mina, megvárnál a kastélyban? Nem sokára megyek... jó?
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. március 16. 00:15 | Link

Apa és Léna

Kedves lány, igen, határozottan lány, hiszen fiatalabb, mint anyu, és ő se néni, valami más szót használ rá…nőci asszem. Szokta mondani, hogy ez a ruha, olyan nőcis, és ő is olyan nőcis. Tudjátok. Csajos, csak felnőttesebben. Azt hinné az ember, hogy komoly, mert pszichológus, pedig egyáltalán nem az.
- Én is örülök Léna. Neked is különleges neved van.
Kezet fogok vele! Ez totál felnőttes! Nagylány lettem. Anya azt mondja, nem ezektől lesz valaki nagylány, de azért ez már majdnem olyan volt. Nagyon kedves nő, remélem, többször találkozhatok vele, már ha tényleg itt maradhatok. Mondjuk itt. Nagyon szeretem a tavat és a kacsákat. Olyan nyugodt itt minden. Órákig el tudnék lenni, de most bajban vagyok, óriási bajban, és tudom, hogy megérdemlem a büntetést, pedig sosem voltam még büntiben, de tudom, hogy aki rosszat csinál, az megérdemli és én nagyon rosszat tettem.
- Nincs sajnos testvérem, de szeretnék. Legalább kettőt, vagy hármat. Anyának is sokszor mondtam, de nem lett, pedig volt házas. Mondjuk azt a bácsit nem szerettem. Három éve Kriszta, a második anyukám is férjhez ment, vele laktunk Debrecenbe, de ő már itt lakik, és született egy kislányuk, és már lehet vele játszani. A férje az itteni minisztériumba dolgozik, a harmadikon. Nem tudom mit csinál, de sokat ír, és amiket ír, azt elviszi Vera anyukájának, aki megtanulja és elmondja őket, miközben fényképezik. Ha felnőtt leszek, akkor azt fogom csinálni, amit Vera anyukája.
Nagyon szeretnék én is olyan csinos lenni minden nap, mint ő és olyan jól beszélni, de én sokszor jövök még zavarba. Nem is értem, hogy Lénával hogyan tudok ilyen jól elbeszélgetni, hiszen korábban őt sem ismertem. Viszont ehhez a helyhez tarozik, amit úgy szerettem, és ami annyira hiányzik.
- Mert olyan szép, és mert a fűben ültök.
Igen, ha valakivel a fűben ülsz és az a valaki szép, akkor a barátnőd és pont. Mindenki, aki mást mond, az rosszul tudja. A kérdésre bólintok egyet és felveszem a táskám. Szegény fagyimnak annyi, mert nem is tudom mikor, de a földre pottyant, és nem is foglalkoztam vele. Csak a tölcsért veszem fel.
- De ne szólj anyának, hogy vigyen haza, kérlek, én itt akarok lenni.
Engem senki sem ért meg. Kétségbeesetten nézek a férfire, majd Lénára, de aztán jobbnak látom ha megyek. Viszont amíg nem jön, addig ihatok kakaót a manókkal, ami azért vígasztal. Óvatosan a tóhoz sétálok, majd a tölcsért összetépkedve bedobom a kacsáknak. Jobb lesz indulni.
- Találkozunk fent! Szia Léna!
Integetek is hozzá, majd nem rohanva és nem zavarva a sétálókat elindulok a kastély felé vezető úton.

Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 16. 00:38 | Link

Dwayne

Csak bólogattam a kislány mondandójára. Nem igazán tudtam, mit mondhatnék. Más esetben teljesen egyszerűen elcsevegtem volna a nőcis dolgokról, de ez sajnos nem a más eset volt. Ilyen információkat nem tudok egyik pillanatról a másikra feldolgozni.
Rájöttem már, hogy a gyerekszáj nem nekem való, főleg, ha én vagyok a téma. Soha sem szerettem a feltűnést, nem szeretek a középpontban lenni. Én mindig az a háttérben meghúzódó figura voltam, a szerény kislány, aki már attól zavarba jött, ha csak ránéztek. Ezt a rossz szokásom sikerült annyira fejlesztenem, hogy már csak a szavak és érintések hatására változom homárrá. Hatalmas fejlődés...
A következő és egyben utolsó lépcsőfok Dwayne nevetése volt a lány megjegyzésére. Hiába igyekeztem folyamatosan valami célpontot keresni, amit bámulhatok, mondjuk egy fát vagy egy kacsát, azért a szemem sarkából csak sikerült elkapnom a bólintását. Mivel ennél jobban elpirulni már fizikai lehetetlenség, ismét ráharaptam az alsó ajkamra, majd jobb dolog híján és mert már égtek az ujjaim is a morzsolgatástól, a hajam kezdtem el csavargatni a mutatóujjam körül. Bátran kijelenthettem, hogy ez nem az én napom és hogy megint sikerült bemutatkoznom.
 - Szia Mina! - némiképp megkönnyebbültem, amikor a férfi felküldte a kastélyba a lányát. Nem azért, mert zavart a jelenléte, egyszerűen csak nem bírtam volna elviselni még egy ilyen kijelentést. Mimóza lelkemnek ez is túlságosan sok volt egy napra.
 - Ne-nem... nem kellett volna elküldened. Kevés időtök lehet együtt - eldadogtam a mondat elejét, majd összeszedtem magam egy kicsit. Kislányos zavaromban még mindig nem tudtam, hová nézzek, aztán úgy döntöttem, hogy megacélozom magam és bár még mindig rákvörösen, de a férfiébe fúrtam a tekintetem.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. március 16. 00:40
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. március 16. 00:48 | Link

Almásy Léna

A kislány mondandójára csak monoton bólogat, gondolatai azonban egészen másfelé kalandoznak. Szeme folyamatosan a kislány és Léna között jár, utóbbi zavarodottsága valahogy rá is kezd teljesen átülni. Ami egyáltalán nem kényelmes, főleg nem egy felnőtt férfitől.
Valószínűleg jobban fel kellene akadnia a tényen, hogy egy szem lánya egyedül átvonatozta az országot szülői felügyelet nélkül. Mégsem teszi. Részben, tudniillik saját gyermekkorában kevés dolog volt, amitől szülei kemény nevelése óvta volna. Barangolhatott a környéken egész nap, verekedhetett, akár ihatott is volna: mindez senkit sem érdekelt. Így érthető módon viszonylag kevés, egészségesnek nevezhető szülői gesztus fejlődött ki benne.
Másrészről pedig...
 - Na futás.
Megenged felé egy vérszegény mosolyt, hosszasan figyeli még, ahogy a kislány eltűnik szem elől. Ez a gesztus azonban lassan nyomtalanul eltűnik. Zavartan megdörzsöli a halántékát, magában mormol valamit, végül egy szusszanással ismét elterül a fűben.
 - Bocs... nem tudja, mit beszél - összeszorítja a szemét, hogy ne zavarja jobban a napfény - ha haza akarsz menni vagy valami... tökre megértem.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 16. 09:04 | Link

Dwayne

Miután Mina eltűnt a kastély felé vezető úton, hangtalanul, de annál nagyon megkönnyebbüléssel engedtem ki a levegőt. A problémám azonban még mindig nem oldódott meg, hiszen zavarodottságom tárgya még mindig mellettem feküdt a fűben.
Felhúztam a lábaimat, szorosan átkulcsoltam őket a karjaimmal és a fejemet a térdemre helyeztem. A napszemüvegem már rég a fűben hevert ekkor, még a kislány érkezésekor eldobtam csodálkozásomban.
 - Nem megyek el - jelentettem ki nemes egyszerűséggel szabadkozására. Nem az a fajta ember vagyok, aki megfutamodik a problémák elől, főleg ha a probléma nem is probléma igazából. Már miért lenne baj, hogy a férfinek van egy gyereke? Semmi baj sincsen ezzel, sőt a kiscsaj szörnyen édes. Tehát ahogy olvastam egyszer, nem a probléma, a probléma a hozzáállásom a problémához... és talán nem is az a tény a problémám, hanem az, hogy egyáltalán nem akartam magamhoz senkit sem közel engedni, főleg nem egy férfit és mégis megtettem. Megfogadtam, hogy soha többé nem teszem. Ismét az ujjaimat morzsolgattam és a számat harapdáltam. Nem igazán tudtam, mit mondhatnék, de a csend kezdett kínossá válni.
 - Jópofa kislány. Meg talpraesett - sikerült megállapítanom ezt a két igen komoly tényt. Nyilván a férfi nélkülem is rájött már ezekre a dolgokra.
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. március 16. 09:54 | Link

Almásy Léna

 - Ugye? Egy angyal.
Jobban összeszorítja a szemét, bántja a fény. Vakon, bal kezével kotorászik a földön, míg nem megtalálja a süteményeket rejtő dobozkát, kérés nélkül kiszolgálja magát egy következővel. A szájához emeli, ám mielőtt beleharapna, mintha meggondolná magát, hullik vissza a keze maga mellé.
 - Ő emlékeztet arra, hogy mennyire szar ember vagyok.
Helyezkedik egy keveset fektében, míg az immáron felülő nő árnyéka jótékonyan óvja a szemét a galád napfénytől. Hunyorogva sandít a nőre, valahogy hálás neki, hogy nem lépett le a lányka megjelenése után. Persze, a kérdést magában kellene tisztáznia, miért is számított távozásra, hisz' mi baj van abban, ha egy barát gyermeke feltűnik?
 - Húsz voltam. Egy felelőtlen barom - kezd bele a magyarázatba kérdés nélkül - Az anyja, hát...  Történtek dolgok. Jártunk egy ideig, aztán jött a baj.
Baj, igen, a mai napig képes így nevezni a történteket, még akkor is, ha gyümölcséből ilyen csodaszép gyermek cseperedett fel. A nő vonásait fürkészi, valahol mélyen neki is szüksége van arra, hogy kimondja, ami a lelkére telepedett.
 - Az anyja nem kért belőlem - folytatja némi szünet után -, elküldött. El akartam venni pedig. Hát nem - a sértettség évtizedes tüskéje pillanatokra kiül a hangjába, ezt azonban a süteménnyel hamar el is folytja. Akkor szólal meg ismét, mikor már lenyelte a falatot - Két éve találkoztam először Minával. Érted? Két éve. Szar ember vagyok.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 16. 10:39 | Link

Dwayne

Kérdésére csak bólintottam egy mosoly kíséretében. Jó látni, hogy vannak még ilyen őszinte gyerekek. A mai világban sokan csak érdekből foglalkoznak másokkal.
Kijelentésére csak egy csodálkozó, ugyanakkor sötét pillantást vetettem a férfire. Ekkor döbbentem rá, hogy tulajdonképpen semmit sem tudok róla, az akták nem mesélnek el mindent, csak a karrierjébe adnak betekintést.
- Nem te vagy a hibás, amiért nem becsültek meg. Nem te vagy a hibás, amiért téged nem akartak... - motyogtam neki, ahogy én is elfeküdtem mellette a fűben. Így már megértettem, miért nem tudtam eddig az egészről semmit, hogy miért nem lehetett eddig a kislányt a faluban vagy a kastélyban látni.
- Azért lennél szar ember, mert két éve láttad először a gyerekedet? - tettem fel a milliárdos kérdést. Igen, hülye kérdést, ugyanis pont ezt nyilatkozta az előbb - Szerintem az ilyen dolgokhoz két személy kell.
Ez az egész nem hogy őt, a volt barátnőjét minősíti leginkább. Nem ő hagyta el a családját, a családja hagyta el őt. Ez az én véleményem, persze lehet, hogy így sem tudok nagyon sok mindent.
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. március 16. 11:29 | Link

Almásy Léna

Ahogy az árnyék eltűnik ismét kénytelen behunyni a szemét egy időre, végül a fejét oldalra fordítva néz a nőre ismét.
 - Azért... én sem kaparásztam annyira, hogy láthassam.
Mindez hozzátartozik az igazsághoz, így halkan ő is kiegészíti mondandóját az aprósággal. Felrémlik előtte az évtizedes kép, ahogy a tajgán vacogva levélben megkapta a hírt, hogy bár idő előtt, de egészségesen megszületett a gyermeke. Akkor ingerülten dobta sárba az üzenetet, elmerülve saját, halálos sértettségében. Napokkal később mégis hazatért. Tisztán emlékszik a kórház homlokzatára, ahogy újra és újra elhaladt előtte, gyáván, bizonytalanul és arra, hogy sosem lépte át a küszöböt.
Hosszú ideig igyekezett egyáltalán nem gondolni arra a kis lényre, aki valahol az ablakban ülve várta, hogy esetleg felbukkan.
 - Mindegy, ez már rég volt, kaptam még egy esélyt - vérszegény mosollyal folytatja, újabb életerőt csempészve a hangjába - De nem tudom, mit kezdhetnék vele, tudod én... én nem értek a gyerekekhez. Furcsa az egész - újabb harapásra végül kivégzi a kezében tartott süteményt, észbe kapva megrázza a fejét - Bocs, biztos halálra unod magad ezen.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 16. 21:10 | Link

Dwayne

 - Talán mert fájó pontod? - nem mertem egyértelműen kijelenteni. Általában ahová az ember egyszer nem kell, oda másodszor nem szívesen megy vissza. Megértettem az álláspontját, valahol talán hasonló is az előtörténetünk. Tisztában vagyok a saját elcseszettségemmel, de sajnos nem tudok vele mit kezdeni. Ez az a dolog, amin nem lehet csak úgy változtatni.
- Senki sem kezd tökéletes szülőként - félszeg mosolyt küldtem felé, hiszen nem tudhatom igazából, milyen érzés, ha valakinek gyereke van, akivel foglalkozni kell - legyél vele sokat. Azt az időt már nem lehet bepótolni, de jóvátenni talán igen.
Osztogattam a jó tanácsokat, holott tényleg nem tudtam, mi járhat a férfi fejében. Jó lett volna már előrébb tartani a legilimencia tanulmányokban.
Lehet, hogy totálisan mellélőttem ezekkel a dolgokkal, de muszáj volt valamit reagálnom az egészre. Én végig azon az állásponton voltam az üggyel kapcsolatban, mindenhez, főleg egy gyerekhez két ember kell. Ha az anyja annyira akarta volna, hogy a kislány ismerje az apját, akkor lépéseket tett volna.
- Nem untatsz. Legalább jobban megismerlek - vörösségem alig javult a beszélgetés során. Még mindig szörnyen frusztráltan éreztem magam az egész dolog miatt és egyszerűen nem igazán tudtam mit kezdeni magammal.
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. március 16. 21:25 | Link

Almásy Léna

 - Jahm... az anyjának is szólnom kellene...
A jobb alkarjával takarja el a szemét, magában bólint néhányat. Ha hihet a kislány szavainak, Zója nem igazán tud erről az apró, országot átívelő kirándulásról, azóta pedig lehetséges, hogy kitört rajta a frász. Normális szülő normális esetben először is, önmaga kísérte volna fel a lányát a kastélyba, azon kívül azonnal értesítette volna a szülőpár másik felét. Ő mégsem teszi. Hadd fájjon Zójának is a feje egy keveset, ő pedig még szeretné élvezni jelenlegi társaságát egy ideig.
 - Te már most jobb szülőnek tűnsz mint én.
Sandít fel a nőre, végül elneveti magát. Lassan felül, kezeivel támasztva magát a fűben pillant el a tó tökre felé.
 - De akkor neked is mesélned kell magadról, úgy fair.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 16. 22:04 | Link

Dwayne

 - Pedig nem sok közöm volt eddig gyerekekhez - és ha rajtam múlik, már pedig rajtam múlik, nem is a közeljövőben lesz sajátom. Sokszor megkaptam már, hogy meg kellene állapodnom és gyereket kellene szülnöm, mert közeledem a harminchoz és a biológiai óra bizony ketyeg. Általános baromság, nekem az első a hivatásom, a munkám, ez az életem.
- Én... én... - megint eljött az a pillanat, amikor a torkomon akadt a szó. Soha életemben nem mondtam el senkinek anyámon kívül a problémámat, azt a dolgot, ami miatt ennyire bizalmatlan vagyok a férfiakkal és leginkább magammal szemben.
- Én egy elcseszett ember vagyok, Dwayne. Az egész életem el van cseszve - bukott ki belőlem. Lehet, hogy túldramatizálva adtam elő az egészet, mert alapjáraton jól érzem magam a bőrömben és az életemben is, csak hímnemű ne kerüljön a közelembe.
Ismét felültem, nem tudtam tétlenül heverészni a fűben. Kezeim remegtek, ahogy a füvet tépkedtem magam előtt.
- Nekem... nekem nem volt még normális kapcsolatom. Huszonhat éves vagyok.. és tapasztalatlan. És utálom. Egyszer engedtem közel magamhoz valakit. Kihasznált - az utolsó szóval hatalmasat sóhajtottam, talán azért, hogy legyűrjem a feltörni készülő bőgést. Nem akartam gyenge nőnek látszani.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. március 16. 22:06
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. március 16. 22:19 | Link

Almásy Léna

Elfordítja a fejét a nő felől, puszta megérzésből ezzel próbálva csökkenteni valamennyit annak kínos zavarodottságán. A kacsákat figyeli inkább, ahogy lomha köröket írnak le a tavaszi napfényben fürdő víz tükrén.
 - Miért lenne elcseszve? Egy fa tetején laksz, ez mindenki gyerekkori álma.
Őszintén elneveti magát, na nem azért, mert annyira frappáns megjegyzései születtek mára. Sejti, hogy akaratán kívül, egyetlen kérdéssel sikerült beletenyerelnie valami igencsak kényelmetlen témába. Kutyamód oldalra billentett fejjel hallgatja a nő szavait, összeszorítja a száját, végül hümmög egyet, jelezvén, megértette.
 - Sajnálom.
Viszonylag hosszú némaság után közli tömör, őszinte véleményét. Dwayne diszkrét ember. Nem fecseg, kérdez vagy kritizál feleslegesen, sosem ásna annál mélyebbre, mint amennyire feltétlenül muszáj. Tekintete visszatér Léna arcára, annak vonásait fürkészi, látja, bár nem tökéletesen tudja értelmezni a rajta megjelenő fájdalmat.
 - De ugye tudod, hogy nem mindenki ugyanolyan?
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 16. 22:34 | Link

Dwayne

- Mert a ház nem minden - megengedtem magamnak egy apró, egészen kicsi mosolyt. Tényleg gyerekkori álmom volt egy kunyhó az erdő közepén, egy szerető férj na meg egy tündéri kisfiú. Ha azt nézzük, a lehetőségekhez képest valóra váltottam az álmom. Hiányosan, de valóra.
Részvétkifejezésére fájdalmas fintor ült ki az arcomra. Nem vártam mást, félreértés ne essék, csak az egész úgy jött ki, mintha az elszalasztott tinédzserlámuromat temetnénk.
 - Tudom, de az a fiú eltört bennem valamit. Az önbecsülésem... azt hiszem - haboztam egy kicsit, nem tudtam eldönteni, megosszam-e a következő információt a férfivel, aztán csak rávettem magam, ha már eddig eljutottam - Nem tudok senkit sem közel engedni magamhoz. Félek.
Bár a sütit elsősorban Dwayne-nek szántam, muszáj volt egy szeletért nyúlnom. Muszáj volt valamivel betömni a számat, mielőtt megindul a lavina és elárasztom őt végtelen szenvedésemmel. Legkevésbé elijeszteni akartam.
- Most biztosan idiótának tartasz - közöltem vele két falat között, majd tekintetem egy kacsára szegeztem.
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. március 16. 22:49 | Link

Almásy Léna

Hunyorogva fölnéz a Napba. Hallgatja a nő szavait, jóval figyelmesebben, mint ami kiütközik rajta. Ezeknek a szavaknak pedig súlyuk van, érzi ő, nem akármilyen terhük, ami egy ilyen gyönge vállra kényszerült. Levenni pedig senki sem tudná onnan.
 - Fizikailag bántott téged?
Nagyon óvatosan ejti ki a szavakat, ingoványos talajon tapogatózik, ezt ő is érzi. Bárhol lehet olyan pont, ahol ez a törékeny lélek megriad tőle, elég bármilyen, ártatlan kérdés vagy gesztus. Kissé olyan, mintha apró madarat szelídítene, félve attól, hogy elröppen.
Nem néz Léna felé, behunyt szemmel, arccal a nap felé fordulva élvezi, ahogy átjárja a fény, vibráló foltokat vetítve elé.
 - Nem  tartalak idiótának - végül kinyitja a szemét, sokat kell pislognia, mire ismét lát - Csak sajnálom, hogy nem tudok segíteni neked. Ezen senki sem tud. Csak te magad.
Egy jó barát vagy barátnő valószínűleg zokogva borulna a nyakába, biztosítva afelől, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Nem, semmi sem lesz soha rendben, ez benne van a tekintetében, a hangjában, ahogy beszél. Nem szépíthet rajta.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 16. 23:26 | Link

Dwayne

Őszintén meglepődtem azon, milyen megkönnyebbülést jelent, ha az ember megoszthatja valakivel azt, ami a lelkét nyomja.
- Mindenhogy - lesütöttem a szemem, ahogy kimondtam a szót. Mintha az én bűnöm lett volna... mindig is magam hibáztattam érte. Közel engedtem magamhoz, nem voltam elég körültekintő, nem voltam elég jó... én nem akartam és ahogy a mondás tartja, nem akarásnak nyögés a vége.
- Nem tudok segíteni magamon. Ezt csinálta belőlem - tekintetem félve a férfire emeltem. Egy pillanatra csak, aztán ismét a tó felé fordultam. Rengeteget ültem már a partján, némán tépelődve. Sok bánatot rejt már e vidék.
 - Soha sem felejtem el a szavait... és az ütéseit sem - az összes fájdalom, amit az emlék kapcsán éreztem, egyetlen egy könnycsepp formájában gördült le az arcomon. Nem foglalkoztam vele, inkább haraptam még egyet a sütiből. Rájöttem már, hogy a könny a barátunk, azt jelenti, hogy tisztul a lélek. Sajnos eddig akármennyit sírhattam, csak pillanatnyi javulást hozott, aztán visszaestem az önmarcangolás mély gödrébe.
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. március 16. 23:40 | Link

Almásy Léna

Tétlenül figyeli a vonásait. Mit mondhatna? Egy biztató vállveregetés minden bizonnyal nem lenne elég, többet pedig nem mer és nem is tudna. Vannak gondolatai, meglátásai, biztató szavai is, ezek azonban mind elhalnak, mielőtt mondatokká formálhatná őket. Nem firtatja a múltat feleslegesen, csak sebeket tépne fel vele. Zavartan süti le a szemét.
Egy ideig ülnek és nézik a vizet.
 - Görény, aki megüt egy nőt. Az ilyeneket úgyis elintézik.
Megrántja a vállát, a természet törvényéről van szó, vitának helye jelenleg nincs. Megenged egy vérszegény, bátorító mosolyfélét felé, de nem igyekszik szavakkal megvigasztalni. A sírás erőt ad, sírni kell, máshogy nem lehet beforrasztani a lélek sérüléseit. Tétlenül babrál a kezeivel, megdörzsöli a halántékát, sóhajt egy aprót.
 - Bocs, én nem akartalak felzaklatni... öhhm... ha zavar az egész, elmehetsz ha akarsz, vagy szólj és megyek, vagy valami...
Szinte elhadarja ezeket, meglehetősen összeszedetlenül, tétován. Bármennyire magabiztos és kemény kezű a munkában, a magánélet kérdéseiben egy megszeppent gyermek szól belőle.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 17. 00:27 | Link

Dwayne

- Ez valahogy nem vigasztal - ezeket az emlékeket már semmi sem fogja kitörölni a fejemből, maximum egy jól irányzott exmemoriam, de azt nem szeretném. Akkor nem tudnám, ki is vagyok, milyen mélyről jöttem vissza és hogy lettem az, aki.
Nem tartott sokáig a csokis álom, ami a kezeim közé került. Megint evésbe fojtottam a bánatom.
- Én... nem, mármint... nem megyek... - ezzel feltápászkodtam a fűből. Mintha ezeregy hangya szaladgált volna a nadrágomban, észre sem vettem, hogy ennyire elültem a hátsóm.
- Fel kellene menned Minához - jegyeztem meg halkan, majd mögé léptem és a kezem gyengéden a vállára helyeztem - Elkísérlek, ha gondolod.
Egyáltalán nem voltam biztos magamban, abban főleg nem, hogy jó ötlet-e ez az egész. Remegő kezem pár pillanatig pihent csak a vállán. Bátorításnak szántam. Csak tudatni akartam vele, hogy nincsen semmi gond sem.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. március 17. 00:28
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. március 17. 11:57 | Link

Almásy Léna

Sandán néz a nőre, lemondóan bólint. Tudja, hogy a megrázkódtatásokat, legyenek bármilyenek, nem lehet nyomtalanul kitörölni az elméből, valójában teljesen feldolgozni sem. Nem lenne egészséges. Mindenesetre csak remélni tudja, hogy Léna előbb-utóbb megbirkózik vele.
 - Mina... igen, tényleg.
Megrázza a fejét, persze, a kislánya, ennyi idő alatt biztosan felért a kastélyba is már valószínűleg nagyon várja őt. Beszélnie kellene vele, ezt azonban ha tehetné, a végtelenségig húzná. A legkomolyabb kérdések eddig nem jöttek szóba köztük, vagy ő kerüli, vagy pedig a kislány nem elég idős ahhoz, hogy egyenesen feltegye őket.
Ahogy a nő keze a vállához ér kissé összerezzen, elkalandozva nem igazán számított az érintésre. Fölpillant rá, gyér mosollyal feltápászkodik ő is.
 - Örülnék, ha jönnél.
Szavai teljesen őszinték. Talán jól esne valaki segítsége, akár jelenlét szintjén, aki szót ért a gyerekekkel.
A kacsák tovább róják lassú köreiket a tavon, ők pedig lassan a kastély felé veszik az irányt.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa