29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Nagy baj van, kérem, riadó! Halló, halló, már megint egy Évnyitó!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2012. október 30. 21:29 | Link

[Adorján]


Két napja tartózkodom a faluba és jelenleg azon tevékenykedek, hogy minden kicsi porcikáját megismerjem. Már eltalálok a főtérre, az élelmiszer boltba valamint a kocsmába. Tervezem, hogy majd ellátogatok fel a közeli iskolához is, bár nem tudom, hogy idegeneket be e engednek. Remélem igen. Elvileg nagyon mutatós az épület, én pedig imádom az ilyen misztikus, ódon kastélyokat. Szóval már csak annyi van hátra, hogy találjak valakit, aki bevisz és esetleg meg is mutatja az épület minden zegzugát.
A mai napom is felfedezéssel, sétálással telt. Szerencsére jobb idő volt, mint az érkezésem napján. Kabát és sál még kellett, de legalább nem esett az a fránya eső. Hamarosan halloween, szóval úgy döntöttem ellátogatok a temetőbe. Ha valahol akkor ott tuti találkozok szellemekkel, ami pedig nagyon vonz. „Munkahelyi ártalom.” Kis segítséggel ugyan, de megtaláltam a temetőt, ahol azonban semmi nem volt, csak pár idős néni tisztítgatta a sírokat. Gondolom készülnek a halottak napjára, ami a héten lesz. Egyik idő hölgyike megállított, hogy nem e tudnék neki segíteni, mert ő nem ér el valamit, meg a lába is fáj, és a háta is, meg ami csak van rajta minden. Mivel anyáék mindig arra tanítottak, hogy segítőkész és tisztelettudó legyek az idősebbekkel, így természetesen segítettem neki. Nagyjából az egész sírt én takarítottam le, ő pedig csak ott ücsörgött mellettem és beszélgetett a férjével, aki a sírban fekszik. Nem értettem először, hogy mi is van a nénivel. Első gondolatom az volt, hogy csak magában beszél, de mikor bemutatott a férfinek – akinek még csak a szelleme sem volt ott – nos akkor csak rámosolyogtam és nem szóltam semmit. Öreg néninél már nem volt minden kerék a helyén, de az öregség ezzel jár. Megköszönte a segítséget mikor végeztem, én pedig távoztam, el a sírtól, el a temetőből. Tovább bandukoltam mígnem elértem egy nagyon mutatós kis helyre. A lakósor végén egy apró tavacska várta a pihenni vágyókat. Nagyon tetszett. Annyira nyugodt volt, és meghitt. A távolban egy párocska sétált kéz a kézben, nem messze tőlem egy idős bácsi horgászott, egy alacsonyabb fán pedig  gyerek mászkált. Olyan filmbe illő jelent volt. Elmosolyodtam, majd kabátom zsebeibe süllyesztettem a kezeimet és a külvilágot kizárva sétálgattam.
Mígnem...
Egyszer csak egy nagy loccsanás, én pedig térdig süllyedek a vízben.
- A fene vinné el! -
Egy nagy sóhaj után megpróbálom kihúzni a lábam de nem akar sikerülni. Ezek szerint mégsem csak sima víz volt, hanem sokkal inkább valami mocsaras, sáros terület. Nem próbálkozok tovább, mert abból biztosan seggre ülés lenne, helyette inkább elkiabálom magam.
- Valaki tudna segíteni?! -
Utoljára módosította:Dobrai Vanda, 2012. november 1. 18:34
Hozzászólásai ebben a témában
Széles Adorján
INAKTÍV


A Navinések anyukája :DD
offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 281
Írta: 2012. november 2. 12:11 | Link

Vanda

Békésén sétáltam ki a kastély kapuján. Egy fekete bőrdzsekit viseltem, amely mellé a régi Levitás kék-szürke kötött sálamat vettem fel. Ezen mindig jót mosolyogtam, a sál az egyetlen ruhadarab, amit elég nehézkes kinőni. Bár a Navine vezetőségéhez tartoztam, így minimum illett volna beszereznem egyet a sárga-fekete példányok közül is, de egyelőre nem vitt rá a lélek, hogy a jó öreg Levitásat lecseréljem. Ez volt az egyetlen Bagolyköves ruhadarab, amit mindenhova magammal vittem az utazásaim során, és még nem voltam kész megválni tőle, vagy úgy egyáltalán csak bele is gondolni a dologba.
Mindenesetre úgy gondoltam, hogy kihasználom az alkalmat, ugyanis a mai napon egyelőre még nem volt gyilkos hideg. Én nem voltam túl nagy tél-rajongó soha, ennél fogva a hidegben nem is mentem soha sétálni. Éppen ezért, az ilyen utolsó ősziesebb napokat mindig szeretettel használtam ki.
Békésen vettem egyesével a lépcsőfokokat lefelé, miközben beszívtam a friss levegőt, ami ugyan már picit hűvös volt, de a légutakat még pont nem bántotta. A kezeimet belebújtattam a zsebembe, az ujjaimat kicsit megropogtattam.
Olyan negyed óra múlva értem el a falu határába, és egy kicsit megálltam. Tétováztam, hogy melyik irányba menjek, de a legkézenfekvőbb a tavacska környéke volt, így ezt választottam.
Határozott léptekkel indultam el a kifelé vezető ösvényen, miközben halovány mosoly ült ki az arcomra. Szép emlékek tartoztak számomra ehhez a helyhez, amivel valószínűleg egyébként nem voltam egyedül. De úgy tűnik, hogy akibe éppen most futottam bele, ő nem fogja így gondolni.
Először a hangot hallottam meg, valaki elég kétségbeesetten szólongatta az üres környéket, aztán már az ijedt gondolathullámokat is érzékeltem. Hamar megtaláltam a hang és a gondolatok forrását, ez igazán nem volt gond - a gond inkább az volt, hogyan segítsek. Automatikusan előkaptam a pálcámat, pár pillanatig kutattam a fejemben a megfelelő varázsige után, amelyet szerencsére hamar megtaláltam.
- Mobilicorpus! - szegeztem a pálcámat a lányra, és a pálcamozdulatot elvégezve elkezdtem kifelé irányítani őt a csávából. A lány hamar megemelkedett, én pedig reméltem, hogy nem fog túlságosan kapálódzni, ugyanis az megnehezítette volna a bűbájom dolgát, akár vissza is eshetett volna.
Szerencsésen kiemeltem a sáros területről ahova beszorult, és letettem egy valamivel biztonságosabb talajfelületre. Ráérősen odasétáltam hozzá, majd aggodalmasan ránéztem.
- Minden rendben van? -
Hozzászólásai ebben a témában
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2012. november 2. 12:30 | Link

[Adorján]


Szerencsémre nem süllyedtem tovább, de bármennyire is erőlködtem csak nem bírtam szabadulni. Farmerem térdig sáros volt, és mivel néhány helyen "lyukak" is megtalálhatóak voltak rajta, így még nadrág és a lábam közé is beszivárgott. A cipőt is kicsit sajnáltam, ugyanis körülbelül 2 hete vettem. De majd csak meg tudom pucolni valahogy. Mennyivel könnyebb azoknak akik tudnak varázsolni. Nekem ilyen képességem nincs. Anya félvéla, apa mugli. Szóval ha úgy belegondolok akkor 3/4 részt ember vagyok, 1/4 részt pedig mágikus lény... Akárhányszor ebbe belegondolok még a mai napig is kiráz a hideg. Azért elég furcsa még mindig számomra, így 22 év után is, hogy varázslény vagyok. Ha teljes véla lennék, akkor lehet még egy rezervátumba is bekerülhettem volna, ahol nem találnak rám a férfiak. Bár így, hogy csak negyedrészt vagyok ilyen "szörny", így van 1-2 kivétel, aki nincs oda értem. De az általában nagyon ritka. Szinte minden férfi meg van veszve értem, de ezt manapság már nem használom ki. Évente akad kb. 1, aki nem érez semmi késztetés irányomba. Az egyik legjobb barátom is így áll hozzám. Talán pont ezért is szeretem őt annyira.
A kiabálásomat hamar meg is hallja valaki. Egy férfi közelít hozzám, gondolom pálcával a kezében. Hozzá kell még szoknom ehhez is, hogy azokkal a kis fa botocskákkal varázsolni tudnak. De ha egyszer majd ilyen nebulókat szeretnék oktatni, akkor ideje hozzászoknom.
Nem telik el sok idő, és én hamarosan a magasba emelkedem. Szemeim eléggé kikerekednek, és egy kicsit el is kezdek kapálózni. Azonban pár perc eltelte után a sárból kiszabadulva állok a szilárd talajon. Először a lábamat vizsgálom meg. Igaz tiszta sár vagyok, de ez legyen a legkevesebb bajom. Majd ki-, és lemosom amit kell. Ezután a fiatal férfire emelem a tekintetem, és belenézek jó mélyen a szemeibe, s így köszönöm meg a segítséget.
- Igen... Köszönöm szépen! Amúgy Dobrai Vanda vagyok. -
Jobb kezemet a férfi felé nyújtom, és így teszek meg pár lépést, míg elég közel nem érek hozzá. Gondoltam ha már segít akkor talán illene tudnia, hogy kinek, és én is örülnék, ha tudnám ki "mentett meg". Kíváncsi vagyok, hogy vajon rá milyen hatással leszek.
Hozzászólásai ebben a témában
Széles Adorján
INAKTÍV


A Navinések anyukája :DD
offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 281
Írta: 2012. november 6. 21:13 | Link

Vanda

Kicsit leporoltam a kezeimet miután eltettem a pálcámat, majd eljutottam végre odáig is a nagy tevés-vevés közepette, hogy meg is nézzem, kivel van dolgom. Érdekes érzés futott rajtam végig ahogyan - mint kiderült - a Vanda nevű leányzón végignéztem, ám az érzés szerencsémre korántsem volt ismeretlen. Egyszer volt szerencsétlenségem egy véla hölgyet megismerni. Akkor persze a dolog még teljesen váratlanul ért, és magam is tanúja lehettem annak, hogy milyen szinten meg tudna bolondítani az embert egy-egy nő kisugárzása, és itt most nem az önbizalomra gondolok. Persze miután "kijózanodtam" első dolgom volt kitanulni, hogy ezt a dolgot miképpen zárjam ki a fejemből, ami az akkori Okklumencia tudásommal már nem igazán volt egy bonyolult történet. Szakmai ártalom.
Ám esetünkben a ködfelhő, amely az agyamra készült telepedni, még ennél is valamivel gyengébb volt, így nem hogy meghabarodni nem készültem, ám szinte játszi könnyedséggel kezdtem el elmém köré a szükséges falat építgetni. Egy rövidebb pillanatra be is csuktam a szememet, ám ez szinte két másodpercig sem tartott, és már az arcomra is kúszott egy sejtelmes mosoly.
- Nincs mit. Széles Adorján. Melyik felmenője volt véla? - kérdeztem, miközben én is felé nyújtottam a jobbomat, hogy egy finomabb kézrázásban részesítsem a hölgyet. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve - vagy inkább mondjuk úgy, hogy pillantásom a lábaira tévedt - belenyúltam a farzsebembe.
- Suvickus! - böktem felé a pálcámmal, majd egy szép mozdulattal elkezdtem körülötte húzni a magyalfa-pálcát. A varázspálca mentén a lány ruhái és ő maga is megtisztultak. Ezek után elégedetten tettem vissza a pálcát a helyére, és vártam feszült figyelemmel, hogy Vanda válaszoljon.
Hozzászólásai ebben a témában
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2012. november 7. 19:58 | Link

[Adorján]


A férfi fogadta a bemutatkozásomat és hamarosan megtudom, hogy ki is az én hős megmentőm. Úgy érzem ma van a különleges nevek találkozója. Adorján, Vanda. Talán nem minden második ismerősét hívják így az embernek. Vagy ha tévedek, akkor Isten bocsáss meg, hogy egyik volt tanárom szavaival éljek. Előszeretettel használta ezt, szinte minden órán el tudta sütni valahol. Az ő védjegyévé vált, de mi is átvettük tőle. Na de ez igazából lényegtelen.
Érdekes mosoly ül ki az arcomra, amikor a bemutatkozás után különös kérdést kapok. Hirtelen nem is tudom mit reagáljak. Nem érzem magam kínosan, de nem szeretem ha azonnal rájönnek, hogy van benne varázslatos lényi mivolt is.
- Nagymamám véla, édesanyám félvéla, én pedig értelemszerűen negyed. -
Válaszolom továbbra is mosolyogva, de rengeteg kérdés fogalmazódik meg a fejembe eközben, melyek kikívánkoznak.  
- Esetleg szabad tudni, hogy honnan jöttél rá így pár pillanat alatt? Ahogy látom nincs "zavaró" hatással rád. Ez minek köszönhető?! Ne haragudj, de ez annyira ritka, hogy muszáj kifaggatnom téged. Jaj, amúgy remélem nem gond, hogy tegezőre fogtam a dolgot. Nem tűnsz egy öregembernek. -
Szemeimben kíváncsiság csillog, és még kíváncsibban személem, amikor Adorján lepucolja a lábamat. Egy kis hókuszpók, és már semmi kosz sincs rajtam. Ez valami eszméletlen, kár, hogy én nem tudok ilyeneket művelni. Szerintem nagyon jól ellenék vele.
- Köszönöm szépen! Amúgy nem zavar, hogy egy "lénnyel" beszélgetsz? Van aki nem díjazta, hogy van bennem varázslény vér is. -
Rengeteg kérdés, és egyik butább, mint a másik. De ettől függetlenül izgatottan várva a választ teszem fel neki.
Hozzászólásai ebben a témában
Széles Adorján
INAKTÍV


A Navinések anyukája :DD
offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 281
Írta: 2012. november 9. 20:36 | Link

Vanda

Nem kellett túl sokáig várnom, Vanda ugyanis hamar és készségesen válaszolt. Igazából meglepett. Bár várható módon tényleg elkezdett kérdezősködni, hogy honnan tudom a származásával kapcsolatos dolgokat, ám csak a válaszadás után tette ezt meg. Készségesebb volt, mint amire számítottam. Én úgy gondoltam, először majd a kérdését szegezi nekem. Úgy tűnik tévedtem valakivel kapcsolatban, ezen pedig derültem egy jót, ugyanis ilyesmi meglehetősen ritkán fordult elő velem. Mindenesetre lelkesen "ühümmöztem" és bólogattam miközben elmagyarázta, hogy hányadrészt véla. Aztán persze válaszoltam a kérdésére.
- Legilimentor vagyok. Nem tudom ismered-e a kifejezést, ez afféle... Olvasás az elmében. Gondolatolvasás, érted. Így aztán én különösen hamar érzékelem az elmémre kibocsátott dolgokat, mint például a te eredendő bűbájodat. És mivel ez a szakterületem, azt is tudom, hogyan védjem meg az agyamat az olyan hatásoktól, mint amilyeneket te általában a férfiaknál elérsz. Egyébként pedig nem gond, tegeződjünk. - dünnyögtem szórakozottan, miközben a lányt szemléltem.
Éreztem, hogy rendkívüli lelkesedést váltott ki belőle az, hogy rám nem volt hatással. Érdekes, az ember pont hogy azt gondolná, hogy annak örül, hogy le tudja nyűgözni a férfiakat. De nem, Vanda éppen attól lett boldog, ha ez nem sikerült neki. Azt hiszem, értettem az okát ennek a kissé fordított szemléletnek. Elvégre, ha valaki már egy tucat férfival találkozott aki csak gy bomladozik utána, az biztosan nem lehet sem izgalmas, sem túl jó abban az esetben, ha ő nem érdeklődik egy cseppet sem az illető után.
- Nincs mit. Ugyan már. Láttam már nálad sokkal durvább dolgokat is, el sem tudod képzelni. Addig jó, amíg még ember fejed van. Rád azért nem mondanám, hogy kifejezetten fura volnál. - nyomtam meg a "fura" szócskát, miközben még mindig mosolyogva magyaráztam neki. Kezeimet közben kényelmesen a zsebembe csúsztattam, úgy fürkésztem a lány tekintetét.
- Itt laksz a faluban? - kérdeztem, ugyanis a kastélyban még sosem találkoztam vele. Bár nem jegyeztem meg minden egyes embert, akit láttam már életemben, azért ez a vélás dolog biztosan feltűnt volna, szóval kétségem sem volt afelől, hogy Vandával még nem találkoztam. Szóval inkább kérdeztem.
Hozzászólásai ebben a témában
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2012. november 12. 16:29 | Link

[Adorján]


 Nem tudtam eldönteni, hogy Adorján tényleg ennyire figyel, és érdekli a dolog, vagy csak megjátssza. Kár, hogy nekem nincs olyan képességem, mint amilyen neki van, és amibe beavat. Félre biccentett fejjel hallgatom amit mond, és erőteljesen bólogatok, bár nem nagyon értem, hogyan képes erre. Persze láttam én filmeket ahol az emberek tudtak olvasni a másik gondolataiba. De nem gondoltam volna, hogy ez ténylegesen is létezik. Látszik, hogy nem a varázslókat tanulmányoztam eddig, hanem a szellemeket.
- Ez elég érdekesnek hangzik. Én nem tudom ezt esetleg megtanulni? –
Sejtem, hogy nem sok esély van arra, hogy egy negyedrészt varázslény tudjon olvasni az emberek gondolataiba, de azért egy próbát megér a kérdés. Sok veszteni valóm nincs, maximum totál idiótának fog nézni Adorján.
A lényes kérdésemre egy kedves választ kaptam, miszerint nem vagyok fura, és látott már nálam durvább dolgokat is. Ezen kicsit felnevetek. Aranyosan fogalmazta meg, gondolom nem akart megsérteni semmivel. A nevetgélésem után egy kérdést intéz hozzám Adorján, amire én természetesen készséggel válaszolok. Ha már ennyi mindent megtudtunk a másikról pár perc alatt, akkor ez az apróság már simán belefér.
- Hát egyelőre a hotelben béreltem ki egy szobát. De már tervben vagy, hogy kiveszek egy lakást. Bár reményeim szerint a következő tanévben már a közeli iskolában fogok tanítani. Esetleg hallottál már valamit arról a suliról? Jártál már benne? Te is itt élsz a faluban?  –
Ismét izgatottan bombázom meg Adorjánt a monológommal és a kérdéseimmel. Remélem nem kérdeztem semmi rosszat, bár ezekben semmi rossz nincs, szóval nyugodt szívvel várom a választ.

Egy ideig még elbeszélgetünk Adorjánnal mind az ő képességéről, mind az én vélaságomról, majd egy rövid távon együtt megyünk hazafelé. Én a társas lakásnál elköszönök, ő pedig folytatja tovább az útját hazafelé.
Utoljára módosította:Dobrai Vanda, 2012. november 29. 15:09
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa