36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ne feledjétek! 2024. március 16.  23:59-ig várjuk a tanári, képességoktatói és házvezetői pályázatokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Vincent F. Leroy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 643
Írta: 2012. október 30. 20:18 | Link

Averay kisasszony


Gondolataiba réved. Eddig eltöltött idő jut eszébe. Az, hogy ha karácsonyig kihúzza itt akkor még csupán egy ünnepet, egy újabb karácsonyt kell itt töltenie. Utána elmondhatja, hogy jöhet akármilyen barát akármivel ő képes végig csinálni. Ez az egész Magyarország dolog is csakis egy valaki miatt jött létre. Volt felesége, Gwendolyn sokkal többre tartotta a nem tudja hány szám alatt lakó szomszéd érzelmeit, mint a saját férjéért. Emiatt is kellett eljönni, de az sokkal jobban hangzik, hogy a barátai döntöttek el merre fújja a szél. Amúgy is az idők során annyi mindent bízott rá már arra a társaságra, hogy lassan az életét nem sorolta még oda.
Lányainak képe ugrik be. A kis szőke göndör fürtök ahogy táncolnak mikor fejüket rázzák. Vagy az a vigyor nyalókával a kezükbe, igazán megnyugtató látvány számára egy hosszú minisztériumi nap után. Jó lenne többször maga mellett tudni őket, de nem lehet csak úgy felborítani a napirendet. Az anyjuk úgy is minden rossz dologgal tömi a fejüket Ameliáról, akit még nem is ismernek. Hamarosan be akarja mutatni a francia nekik, mert eléggé nagy döntésre szánta el magát amit titokban akar tartani addig amíg minden részlet nem körvonalazódik rendesen. Arra pedig idő kell. A francia pedig aztán semmit se akar elsietni ebben a fontos döntésben és úgy sem tervez ahogy első alkalommal.
Lépések. Pontosan hallja ahogy a lány minden egyes lépéssel közelebb kerül hozzá. Fejét még meg se próbálja irányába fordítani, anélkül is tudja, hogy ide készül. Eddig csakis 'mindjárt megeszlek' párokkal találkozott, egyedül a francia nem művel ilyesmit. Kinőtt már ebből, nem mintha megvetette volna ezeket az élvezeteket mikor ott volt az idő. Meg sem lepődik azon, hogy helyet akar foglalni itt a lány, ám csak akkor néz bele szemeibe mikor már oda ért és feltette azt a bizonyos kérdést.
- Szép estét kisasszony, csak nyugodtan. -
Veszi fel a megszokott formális stílust miközben észrevétlenül végig méri a lányt. Több, mint valószínű, hogy elment melegebb éghajlatra az ép esze, hogy ilyen időben elindul egy vékony szoknyában ami elég sokat sejtet. Felébred benne az az ösztön, hogy odanyújtsa zakóját, de egyenlőre még vár ezzel. Előbb látnia kell ahogy a lány fázni kezd és valami melegebbet szeretne. Nevezetesen a francia báró zakóját, amit aztán nem mindenkinek ad csak úgy oda.
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 30. 21:07 | Link

Vincent F. Leroy

Ahogy elnézem a mellettem elsuhanó embereket halványan elmosolyodom. Minden túlságosan normális. Az embernek az az érzése támad, hogy történni fog valami, ami miatt megváltozik az egész összkép. Esetleg romba dől, talán még élesebb lesz, de valaminek egyszerűen muszáj megváltoznia. Így egyszerűen hétköznapi. Azt hiszem, én lennék a változás. Magamon érzem a pillantásokat, mikor elhaladok egy-egy csoport mellett. Nos, igen, nem sokan vállalkoznának arra, hogy ebben az időben kimozduljanak a kastélyból, ha pedig mégis megteszik, kinek jutna eszébe mindezt nyári ruhában véghez vinni? Valami azt súgja, senkinek.
Miközben haladok előre az agyam a múltban jár. Mikor legutóbb itt jártam, a faluban, a tónál, akkor még semmi sem volt köztem és a szőke celeb között. Illetve volt, csupán nem vettünk tudomást róla. Áltattuk magunkat és Gwen hamarabb kiszúrta, hogy valami nagyon nincsen rendben közöttünk, mint mi magunk. Azt hiszem, vak akartam maradni. Talán jobb is lett volna, elvégre, mikor engedtünk az érzelmeinknek a dolgok hihetetlenül rossz irányba kanyarodtak el. Egyik napról a másikra megváltoztam és ez volt az oka annak is, hogy eltávolodtunk egymástól. Cseppet sem hasonlítottam a valódi önmagamra. Hazudtam. Becsaptam mindenkit, de legfőképpen saját magamat.
A parton üldögélő szerelmespárok hidegen hagynak. Mégis ki akarna felesleges harmadik lenni? Nem bírom ezt a rengeteg romantikát! Az egyetlen padon, amivel valamit is kezdhetnék már ülnek, ezért óvatosan futok neki a dolognak.
-Köszönöm! –küldtem felé egy amolyan nagymamámtól elcsent édes mosolyt.
Ő volt a bárónő kettőnk közül, én csak azt tanultam meg, amit mondott. Sohasem kérdeztem, mikor lesz szükségem bizonyos leckékre, egyszerűen csak fejet hajtottam az akarata előtt.
Óvatosan lecsüccsentem és átfontam magam a karommal. Nem tagadtam tovább, hogy hamarosan oda fogok fagyni a padhoz, de egyáltalán nem érdekelt. Jó érzés volt kiszabadulni a kastély falai között.  
-Valahogy nem vonzottak a… többiek. –fejeztem be kissé újragondolva a mondatot, miközben gyorsan felmértem az öltözékét.
Elmosolyodtam. Akár a franciaországi kastélyunkba is betáncolhatott volna ebben az öltözékben, ellentétben velem, akinek éppen az fordult meg a fejében, hogy mit sem törődve az illemmel belecsüccsen a mellette helyet foglaló ölébe… Nem, egyáltalán nem fáztam.
Utoljára módosította:Katherine Danielle Averay, 2012. október 30. 21:40
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa