36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 19. 23:03 | Link

Elbééééém *-*

Nappal van kivételesen, így leküzdve a cseppnyi félelemet, a faluba veszem az irányt. Hiába követtek a múltkor, és hiába nem tudom, ki volt, és miért tette, ez még nem tántorít el attól, hogy szerezzek fagyit. Mert hogy most ez minden vágyam. Hála égnek a Rellonban ilyenkor kellemes a légkör, ennek köszönhető, hogy olyan alakokba botlok ott, akiket még nem is láttam. A bikinim már rajtam, ami fölé csak egy ruhát húztam. Még a hajam is kontyban van a fejem tetején, de cseppet sem zavar, annak ellenére, hogy kibontva hordom.
Meg se lepődök, hogy a faluban is többen vannak, de nem tetszik, hogy annyit kell várnom a fagyira.
Mihelyst hozzájutok, már veszem is az irányt a tó felé. Azt valahogy sikerült megjegyeznem, merre van. Nem zavar, hogy sokan még most is fürkésznek, pedig semmi rendhagyó nincs rajtam, sőt, ennyire normálisan már rég néztem ki, így nem is tudom mire vélni.
A tóhoz érve, le is kapom magamról a ruhát, előveszem a táskámból a naptejet, bekenem magam, és megyek is a part szélére. Igen, először felmérem a terepet.
- This time, baby, I'll be bulletproof
This time, baby, I'll be bulletproof
This time, baby, I'll be bulletproof
This time, baby, I'll be bulletproof

This time I'll be bulletproof
This time I'll be bulletproof

This time, baby, I'll be bulletproof
This time, baby, I'll be bulletproof
This time, baby, I'll be bulletproof
This time, baby, I'll be bulletproof- éneklem közben az első számot, ami eszembe jut. Ezt hallgattam utoljára, és amúgy is tetszik, így nem érdekel, hányan néznek hülyének emiatt. Persze a vízbe még nem megyek bele, előbb megnézem a lábammal, tényleg annyira jó-e, mint amennyire azt mondják.
Hozzászólásai ebben a témában
Benjamin Lawrence Krise
INAKTÍV


kaméleon
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 2210
Írta: 2013. június 23. 19:04 | Link

Cica Kiss
még a tusa előtt


 Szabadlábon védekezhet még egy ideig, és ezt kiélvezi. A tusa némileg megköti majd ebben, nemigen mehet majd messzire, de hát, a győzelemnek ára van és ezzel nagyon is tisztában van. Nem búcsúzkodásképp, csak lazításképp indult meg egy kis sétára, egy apróbb kirándulásra. Egyedül volt, sosem kér senkit, hogy kísérje bárhová, neki így is tökéletes megfelel. Kellő füstfelhővel övezi magát, miközben káros szenvedélyének élve sétálgat, figyeli, ki merre jár, mit csinál. Sehol senki alapon unott arckifejezéssel szemléli a tájat, viseli el az amúgy igencsak fullasztó hőséget és felhagyva a füstölgéssel, egyhamar szabadul meg felsőjétől. A földre dobja hanyagul, miközben leül, egybe olvad csendesen a környezetével, és vár a valamire, akármire, ami feljebb viszi a kedvét és nem untatja halálra.
Napfürdőzve, szinte megrendelésre figyel fel egy igencsak ismerős szőkeségre, ahogyan közeledik a hely felé, és úgy dönt, háttérbe húzódik, csendesen elbújik, megvárva, hogy közelebb érjen. Reméli, hogy nem szúrja ki, terve ezen része sikerül is, hiszen a lány nem szúrja ki, sőt, még énekelni is kezd. Szélesen elvigyorodik a nóta hallatán, hallgatja csendben, vár a megfelelő pillanatra, amikor előléphet. Egyhamar következik be, lép a lány a tó közelébe, ami már tökéletes meghívó a számára. Lassan, halkan, feltűnésmentesen bújik elő, közeledik felé, settenkedve, hogy ne keltse fel a figyelmét.
- Bú! - ijeszt rá végül, amint mögé ér, majd, finomat lökve rajta, a vízbe küldi őt, ahova amúgy is igyekezni készült. Sikeres tervét letudva neveti el magát, ül le a fűbe, pólóját az árnyékban hagyva, és a kacajt elfojtva vigyorog rá Opheliára.
- Szerbusz, kellemes a víz? - kérdezi nagy ártatlan képpel, mintha nem tett volna semmit sem az elmúlt pár másodpercben. Ahogy ismeri a lányt, előbb úgy is robban, amire teljességgel fel van készülve. Már amennyire.
Hozzászólásai ebben a témában


| exRellonos | az örök
metamorfmágus istencsapása
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 23. 19:20 | Link

Te drága Kiss

Mire nem késztet az unalom, vagy micsoda. Hogy őszinte legyek, rég volt már olyan, hogy nem tudok mit kezdeni magammal, és ez most sincs így, csak... mégis érzem, valami hiányzik. Igen, amennyire taszítottam bárminemű társaságot eleinte, most annyira szomjazom érte. Azért annyira túlzásba nem esek, hogy én magam csapódjak oda valakihez, meg amúgy se állok le akárkivel, általában a háztársakkal jövök ki jobban, így nem csoda, hogy a baráti köröm főként sárkányokból áll.
Persze elénekelgetek én itt magamnak, azzal nincs semmi gond, csak... jobb lenne, ha más is tudná, na jó abba hagyom az ömlengést. Meg amúgy is abba kéne, mivel hallok egy hangot, amire reagálni nincs időm, mert pillanatokra rá már a vízben kötök ki.
- Hogytemekkoraszemétvagy- legyen az bárki is. Igen, képes vagyok én így is köszönteni valakit, ha az illető előbb a frászt hozza rám, azt készül belefojtani a vízbe. Miután visszanyerem a látásom, gyilkos pillantást küldök az illető felé, akiről aztán meg is tudom, hogy Benji.
- Tényleg az vagy- vágok komoly képet, aztán elnevetem magam, mégse haragudhatok rá, magas volt a labda. Meg a víz is jó, így a fagyhalál se áll be, hurrá.
- És akkor most bejössz magadtól, vagy megvárod, míg kikecmergek, és én cibállak be? De az fájni fog- vigyorgok rá, kivillantva a fogaim, hisz ő már csak tudja, hogy szimplán poénkodok, eszemben sincs bármit is tenni vele, azaz... nem úgy, meg úgy se...áá inkább hagyjuk.
- Merre jártál idegen?- döntöm oldalra a fejem, mert rég láttam, mai azt illeti. Persze nem várom el tőle, hogy napi 24 órában  a közelemben legyen, nem is tehetném, de érdekel, mi van vele.
Hozzászólásai ebben a témában
Cupido
INAKTÍV


Szerelem vesz körül minket (se)
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 164
Írta: 2013. június 23. 20:05 | Link

Kedveskéim

Végre-végre-végre, itt a nyár! Az utóbbi időt az egyik toronyszobában töltötte, lévén minek mozduljon ki, amikor zuhog az eső - merthogy tavasszal lényegében mást sem csinált, csak esett és esett, néha hó, néha eső, neki aztán oly mindegy volt, egyik sem ideális munkakörülmény. Akármennyire is vádolták az emberek, hogy hajlamos volt vakon lődözni össze-vissza, ez egyáltalán nem igaz: kifejezetten szerette eltalálni a célpontjait, csak az volt a probléma, hogy azok az ominózus célpontok nem mindig értettek egyet a döntésével, de ez igazán nem az ő hibája volt. Mindig is körültekintően válogatott, egészen ritka volt, amikor csak úgy heccből lődözött ki néhány nyilat, bár be kell ismernie, az is előfordult.
Most viszont határozott célja volt. Már hónapok óta figyelte titkon a párost, akiknek segíteni szeretett volna, mert úgy gondolta, igazán csak egy szikra kell ahhoz, hogy egy csodálatos szerelem lobbanjon lángra köztük, ma pedig épp ideális volt az idő ilyen tevékenységekre - kellemes meleg, nincs szél, és új nyilakat szerzett be.
Bizony-bizony. Merthogy ennek is van piaca, és ezúttal meghatározott, nevekkel ellátott darabok lengedeztek a hátán lévő apró tegezben a többi, átlagos nyíl mellett.
Nyilat kivesz, céloz, lő, és....hopsz. Igen, Ophelia és Benjamin megkapták az eltervezett nyilakat, így bizonyosan egymásba szeretnek, azonban valami hiba csúszott a gépezetbe, mert egész véletlenül leejtett még egy nyilat, ami egy közeli brekkencset talált el. Vigyázva kell pillogniuk a fiataloknak, különben a békakirályfi esete megelevenedik, átváltozás nélkül...
Hozzászólásai ebben a témában

Benjamin Lawrence Krise
INAKTÍV


kaméleon
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 2210
Írta: 2013. június 23. 20:59 | Link

Cica Kiss
még a tusa előtt


- Ne hízelegj, mert belepirulok. - szélesíti ki a vigyorát olyannyira, hogy már lassan Joker is megirigyelné azt, miközben a vízben pihenőt nézi. jól esett neki, hogy sikeresen megtudta viccelni őt. Elvégre, ilyenek a barátok nem? Mindig csalnak valahogy mosolyt a másik arcára, vagy legalább a magukéra. Főleg ő. Amint felé pillant, épp kényelembe helyezi magát, lábát a vízbe lógatja, kezével támaszkodik a fűben, arcán meg még mindig ott ül a vigyor.
- Nem kell mondani, nagyon jól tudom. De ezért szeretsz, ugye? - kérdezi a tényt, ami már kettőjüket nézve is irreális, hiszen mind a ketten eléggé furcsa és sajátos felfogással, és életstílussal rendelkeznek. Talán pont ezért jönnek ki jól egymással, hasonló ügyeik és érdekeik miatt. A kérdésre az ijedtség csak színészi felindulásból ül ki arcára, hiszen nem tart ő attól, hogy ténylegesen tudna fájdalmat okozni neki a másik, vagy akarná azt. Megcsóválja a fejét, ciccegve, mint aki rosszallná, hogy a másik így beszél vele, közben feltápászkodik.
- Minden vágyam, hogy becibálj, tudod te azt. Szeretem ha kicsit fáj. - vált mazoista szerepre, miközben lép egyet a víztükör felé. - A tusán.. - kezdett bele a merre jártál témába, de félúton megakad minden, hiszen igencsak furcsa, igencsak szúró érzésben részesül. Méhcsípés? Nem épp annak érzi, sem azt a furcsa, meleg-szerű érzést odabent. Tekintetét visszaemeli előre, és úgy pillant Ophelia-ra, mint most lenne az első. Arca ellágyul, vagyis sokkalta lágyabb, kedvesebb vonásúvá válik, mint átlagosan, szemei csillognak, vigyor helyett ajkaira mosoly húzódik.
- Ophelia. - indul meg felé a vízben, egyenesen felé, a furcsa, újszerű érzéstől vezérelve. A szerelem megfertőzte, és teljesen hatalmába kerítette őt, nem tud mit tenni ellene, jelenleg nem. Így, a frissen született lovag a kezét nyújtja a lány felé, finoman kulcsolja ujjait a csuklója köré, miközben felhúzva vonja magához, arcát csodálva, közelebb kerülve hozzá.
- Már én is vártam, hogy lássalak, talán jobban is, mint ahogy azt lehetne. - súgja neki, csendesen, nem olyan harsányan, mint ahogy nemrég kacagott. A régi, a saját normális énje egy ilyen monológot komolyan nem mondana, valószínűleg már rég röhögőgörcsben tört volna ki, de most jelenleg minden szava teljesen komoly, érzelemdús.
Hozzászólásai ebben a témában


| exRellonos | az örök
metamorfmágus istencsapása
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 23. 23:49 | Link

Te drága  Kiss

- Addig örülj, míg piros foltok lesznek rajtad, és nem lilák- morgok, de elég hangosan ahhoz, hogy ezt Benji is meghallja. A barátom, szeretem is.... valamilyen szinten biztos, mert amúgy nem lógnék vele annyit, de ez akkor se jogosítja fel arra, hogy a frászt hozza rám. Persze vigyorgok, mert... mindennek ellenére vicces a helyzet, még akkor is, hogy jelenleg rajtam csattan az ostor.
- Ez a te marha nagy szerencséd- forgatom meg a szemem, ugyanis tényleg csak ezért nem ugrok a torkának. Más már minimum sóbálványátokkal lenne gazdagabb, az mostanság úgyis megy, szóval igazán elismerhetné valaki a kedvességem.
Szerintem azért vagyunk mi ilyen jóban, mert hasonlítunk, mármint, nekem még csak meg se fordult a fejembe, hogy máshogy tekintsek rá, az nekem nem megy, na meg róla se hinném, hogy éjszakánként velem álmodik, és ez így van jól, legalább megcáfoljuk azt, hogy nem létezik fiú-lány barátság.
- Tudtam én, lerí rólad- kekeckedek vele, teljesen ignorálva tényt, hogy idősebb nálam, és simán kicsinálhatna, ha ahhoz van kedve. Mivel a barátom, és szeret, nem is kell ezen agyalnom.
A szemeim elkerekednek, ahogy hirtelen... más lesz, és ahogy közeledik felém, én úgy hátrálok, de aztán megérzek valami szúrósat, és valahogy egyből nincs kedvem hátrálni, sőt, mintha fájna, hogy nem vagyok közel hozzá. Zokszó nélkül hagyom, hogy magához rántson, még a nyakát is átkarolom.
- Jééé, mindig ilyen szép szemeid voltak?- döntöm oldalra a fejem, ahogy bárgyú mosollyal figyelem az arcát.
Aztán a mellkasába fúrom a fejem, és sóhajtok egy nagyot.
- Erről is az a hülye tusa tehet. Nem is gondolnak arra, hogy nekem egyszerűen fáj távol lenni tőled- ezért is nem engedem el most, eszem ágában sincs.
Nos, egy kívülálló már biztos rájött, hogy itt valami nem stimmel, mázli, hogy mi ezt észre se vesszük.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. június 24. 00:31
Hozzászólásai ebben a témában
Benjamin Lawrence Krise
INAKTÍV


kaméleon
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 2210
Írta: 2013. június 27. 01:02 | Link

Cica Kiss
még a tusa előtt


- A lila sem zavar, elfér rajtam, nem? – vigyorgott egy sort a kijelentésen, mutatva, hogy nem fél tőle, és hogy hallja, amit mond a lány. De persze tudja azt is, hogy ilyesmiért nem esne neki, mármint, normálesetben. Aztán Isten tudja, mikor lesz olyan helyzetben, amikor megtenné. Mivel nem jós, nem tudhat ilyen helyzetekről, majd első kézből tapasztalhatja meg, amikor eljön. Ha eljön. Először meg kell érni.
- Mindig szerencsém van, erre már rájöttem. – fényezi magát, de csak a hecc kedvéért, bár az egoizmusa megvan hozzá, ilyen feltűnően azonban nem szokása fényezni magát ezen téren, nem olyan stílusa.  A nagyképű, sunyi kis senkiket amúgy sem kedveli, ezt már megmutatta akkor, amikor még a régi iskolája falai közt vandálkodott. Egyik ilyen eredménye, hogy most itt van, ezen iskola falai közt. Még mindig nem tudja mérlegelni teljességben, hogy melyik lett volna jobb folytatás. Ott vagy itt? Itt megért pár dolgot, sőt, nagy dolgokat, de ott lehet, hogy nem alakult volna így a történet. Az érem két oldala mást és mást sugall. Ő pedig kíváncsi lett volna, milyen történetet szán a másik fele.
- Viszont kifejezetten jól áll neked az ázott mókus szerepe. – heccelte egy kicsit tovább, csipkelődött, de a válasz elmaradt. El, hiszen olyasmi történt, amire egyikük sem számított. Gondolatban, a maradék józan eszének – ha józan volt egyáltalán – egy kis szeglete azt súgta, talán nem kéne közelítenie, talán ő nem érez úgy, mint ahogyan ő maga. Tévedett. Tévedett, hiszen amint közel került hozzá, látta az arcán mindazt, amit látni is akart. Idegen érzés volt legbelül, de hatalmas öröm, meleg boldogság, amely átjárta porcikáit, miközben magához ölelte a lányt. Hirtelenjében minden addigi gondolata elpárolgott, nem tudott mit mondani, nem találja a szavakat arra, amit ki szeretne fejezni. Amint a lány karjai körülfonják nyakát, elmosolyodik, de nem abba a szokványos, őrült mosolyra húzódnak ajkai, sokkal inkább békés, boldogsággal telibe.
- Nem tudom, lehet. De azt igen, hogy az enyémek a te szemed szépségével fel sem érnek. – idegen szavak szájából, nem is tudja megmagyarázni, honnan jönnek ezek, mi készteti arra, hogy ezeket mondja neki. Arcát csodálja, figyeli minden apró részletét, mintha most látná először. De amint a lány arca a mellkasába fúródik, arcára kissé kiül a meglepettség. Finoman öleli jobban magához, hallgatja szavait, és megcsóválja finoman a fejét.
- Egyhamar vége, hidd el. De.. te bejöhetsz hozzám, amikor szeretnél. Tény, ez nem teljesen olyan, mintha nem lennék a tusán, de jobb, mintha nem láthatnál. – próbálja nyugtatni őt, és kezével finoman cirógatja a másik hátát. Elvarázsolva, teljesen más lélekkel cselekszik, öntudatlanul, nem gondolva semmire. Hirtelen ötlettől vezérelve nyom apró csókot a lány feje búbjára, ezzel is növelve azt, hogy meg szeretné nyugtatni őt. Annyi biztos, hogy most elaltatott, elnyomott valódi énje zokogva nevetne valahol, ha látná mit művel.
Hozzászólásai ebben a témában


| exRellonos | az örök
metamorfmágus istencsapása
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 27. 12:12 | Link

Te drága   Kiss

- Hát én jobban szeretem a fejed foltok nélkül, azok rondák- mosolyodok el halványan, gondosan leplezve mindazt, ami a mondat mögött rejlik. Komolyan, a legnagyobb ellenségemnek se kívánom azt, mait én tizenhat éven keresztül elszenvedtem otthon, és még csak gondolni se akarok rá, de valamiért mindig bevillannak a képek, néha még azt is érzem, mennyire fájt. Aprót rázok a fejemen.
- A szerencse forgandó ám- nyújtok rá nyelvet, nehogy elbízza magát itt nekem. Bár tudom, csak poénkodik, valamiért a komoly, mélységekbe nyúló társalgás nekünk nem megy, de ez nem is baj, így nem uncsi, én meg amúgy se vagyok lelkizős típus, sőt a víz lever, ha pár szónál többet kell beszélnem magamról, ezért nem is teszem... soha. Lyrával is ezen alapul a barátságunk, ő tudja, hogy történt velem valami, én is tudom ugyanezt róla, de egyikünk se akar belebonyolódni a témába, talán.... ezért is jövünk ki annyira jól. Nem sok emberről mondhatom el, hogy a barátom, mellesleg sose bővelkedtem bennük.
- Ugye?- dobom hátra a vizes hajam, tetetett egoizmussal, mert ha ő megteheti, én is. Oké, mondjuk Benjiből se lehet kinézni, hogy idősebb nálam, sőt mi több, negyedikes, és én  is csak hatalmas jóindulattal súrolom a hatot, de ettől szép az élet.
Vagy mégse? Egy szúrás kíséretében telepedik rám olyan érzés, amit mindig is próbáltam elkerülni, sőt már-már menekültem előle, ezért nem tartom reálisnak, hogy én szerelmes legyek. Már ha ez az, sose voltam, így nincs viszonyítási alapom, de ha ez az... akkor... akkor én nem akarom, hogy elmúljon. Ha jobban belegondolok, mindig is máshogy tekintettem Benjire, mint mondjuk Noelre, vagy bármelyik más utamba kerülő fiúra, csak akkor nem tudtam, miért, és nem is nagyon törődtem vele. Viszont, most, hogy tudom, ő is így érez - hála Cupido jótékony nyilainak-, nyugodtan vállalhatom fel.
Zavarba jövök a megjegyzést hallva, és pirulva szegem le a fejem, miközben kuncogok. Na már most, ha nem lenne valami marha nagy bajom, tuti felképelném magam, és visítanám, hogy térjek már észhez, de most annyira jól esik, mintha megannyi szikla gördült volna le rólam. Úgy kapaszkodok háztársamba, hogy félő, megfojtom szegényt, így mikor ez a tudatomig is eljut, lazítok a szorításon, de a világért se engedném el.
- Igen, te meg nyerni fogsz, aztán kijössz hozzám- nézek rá csillogó szemekkel, mert jelen esetben az érdekel a legkevésbé, hogy nyer-e, viszont tudom, a többieknek fel kell kötniük a gatyájukat.
- Fázok, gyere, menjünk ki- ezért a csuklójánál fogva vezetem ki a vízből, majd a partra érve, elterülök a füvön.
- Tudod, nem is értem, miért nem mertem elmondani neked, hogy szeretlek- mélázok el, nem is törődve azzal, mennyire könnyen jönnek ki a szavak a számon.
Hozzászólásai ebben a témában
Benjamin Lawrence Krise
INAKTÍV


kaméleon
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 2210
Írta: 2013. július 6. 00:35 | Link

Cica Kiss
még a tusa előtt


Hümmögött csak a kijelentésére, hiszen helyzetfüggő volt számára a dolog.
- Hát, attól függ. Lehet, hogy iszonyat jól állna, mint egyeseknek a heg. De a szeretet az más kérdés. - tette hozzá utalva, és kiemelve azt, amit a lány mondott. Szeretet. Furcsa szó mindkettejük ajkából, úgy hiszi. A kis nyelvnyújtogatós sztorira nem mond semmit, hiszen teljesen egyetért - kivételesen - a régi mondással, hiszen valóban az. Egyszer melléáll, egyszer pedig fényévnyire elkerüli. Csak bizonyos réteget kísér mindig, a jó élet tudja, milyen oknál fogva kiválasztva őket, ő pedig csak reménykedik, hogy amikor majd kilép a nagybetűs életbe, őt is kísérni fogja, egy bizonyos mértékben. a témát viszont jelenleg lezárva rándítja meg a vállát reagálásképp, hogy neki ebben a pillanatban ennyire fontos, hogy mellette áll-e vagy sem.
- Forogjon. Megoldom én magam is, nagyfiú vagyok már. - vigyorgott egy sort, hiszen azért tényleg voltak magasságbeli és korbeli fölényei a lánnyal szemben, amire most csak a hecc kedvééért mutatott rá. A kis hajbemutatót felemelt hüvelykujjal dicsérte, pozitívan, hogy Oph nyugodtan élvezhesse a kis műsorát, amelyet jelenleg is rendezett, és folytatta is volna, ha..
..ha hőseink épp nem kapják el a szerelem rózsaszín szalagját.
A békés mosoly továbbra is arcán telepedett, miközben a lány arcát tekintette. Pirulásán, most eredeti énje hangos röhögése helyett, egészen másképp válaszolt. Finoman fogta meg az arcát, simított végig rajta finoman ujjával, ott, ahol a bőre pírt kapott.
- Aranyos vagy, amikor elpirulsz.- hangzanak újfent idegen szavak tőle, miközben tekintetét le sem emeli róla, nem is akarja többé, megmagyarázhatatlan ok miatt nem képes másra gondolni, csak rá. Nem engedi el, miközben a lány lazít a szorításán, nem mintha neki az előző felállás kényelmetlen lett volna, vagy kellemetlen. Örült, hogy ebben a szorításban érezhette azt, mennyire vele akar lenni a másik.
- Így van, igyekszem nyerni. De ha kiesek.. akkor előbb kijövök. - hozta fel az alternatívákat, hogy hogyan alakulhatnak majd a dolgok, és közben elengedte őt. Hagyva, hogy a lány húzza, követni kezdte, mögötte haladva lépett ki a fűre, és letelepedett közvetlen mellé, szorosan. Szavaira ismét csak mosolygott, közben magában is kereste a választ, hogy ő miért nem lépett, mondott hasonlókat ezelőtt neki, de nem lelte meg, amit keresett.
- Hasonló cipőben evezünk, de már mindegy nem? - karolta át közben, ezzel is még közelebb húzva magához, szerelemittas tekintettel.


Hozzászólásai ebben a témában


| exRellonos | az örök
metamorfmágus istencsapása

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa