36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 7 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 20. 21:05 | Link

Sarah Hudson


Ahogy véget ért az utolsó tanítási nap, nem bírtam magammal. Tervezgetni kezdetem, hol készülök fel a vizsgákra. Mit csinálok az itt töltött időszak alatt, és mivel fogom a munkás napjaimat színesebbé tenni.
Szóval a tanulás.
Ideális környezetben, kevés ember közelében - nehogy valami elterelje a figyelmemet- na, persze a természetben lehet legjobban tanulni.

A mai nap éppen csak virradt, mikor kikeltem az ágyamból. Szobatársaim mélyen aludtak még. Leszaladtam az étkezdébe és szereztem pár szendvicset, friss palacsintát, forrócsokit, almás pitét na meg sütőtök levet.
Hátizsákomba csomagoltam, jól teletömtem, már szinte egy kósza sóhaj nem sok, annyi sem fért el benne.

Gyors léptekkel elindultam a a falu felé. Majd egy határozott irányváltással, hogy a falú nagy részét kikerüljem egy ösvényre léptem. Szép és kellemes fák, bokrok között vitt tovább. A madarak halk hangja jelezte, hogy ébredezik a természet is. Rövid idő után kiértem a keresett helyre. Egy kis tavacska mellé.

mivel sohasem volt még olyan, hogy senki se legyen itt rajtam kívül, először körbejártam, figyelve a vizet és a körülötte elterülő tisztást. Azon gondolkodtam, melyik hely lehet a legjobb, ahonnan egész nap nem kell kimozdulnom, árnyék alatt leszek, de mégis mindent látok.

Találtam is egy hatalmas fát, annak törzsének vetettem a hátamat , körbenéztem. Ez az!
Na gyors csomagolás, pokróc leterítés, élelem és italok hűs helyre tétele után elővettem, a mai vizsga anyagom.
Legendás lények gondozása. Igen, ezzel hamar kész leszek, hiszen ez az egyik kedvenc tárgyam. A másik hét ráér, ebből legyek mihamarabb készen, így több időm marad a többire.
Persze, már tudom mely óráktól szabadulok meg az évfolyam végén. Túl sok ez a 15 tárgy.

Ahogy olvasgattam, jegyzeteltem egyszer csak megütötte a fülem valami nesz. Állat? Ember? Nem tudom, majd talán a szemem elé kerül, akkor ráérek ezen gondolkodni mitévő legyek. Persze a pálcám a kezem ügyébe vettem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. augusztus 23. 22:18 | Link

Natacha

Úgy gondoltam, hogy a sok tanulás közepette leegyek a partra egy kicsit olvasni. Fogtam a Jane Austen könyvem, és egy pokrócot, majd kisétáltam a tavacskához. Ott éppen nem volt senki, én mégis egy kényelmes pad helyett a pokrócomat választottam. Leterítettem a fűre, és rátelepedtem. Kinyitottam a könyvet, és hamar belemerült Mr. Darcy és Lizzy veszekedésébe. Olyannyira, hogy észre sem vettem, hogy valami körülöttem ólálkodik. Akkor kaptam fel a fejem, amikor harmadjára reccsent meg a nádas. Hátrapillantottam, és Áfonya fekete pofiját pillantottam meg. A drága cicuskám egész a tóig követett úgy, hogy én észre sem vettem. Magamhoz hívtam, és megsimogattam a fejét, majd magam mellé fektetve olvastam tovább a könyvet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 25. 21:05 | Link

Viktor

Mi az ember lányának első dolga, ha éppen friss prefektus?
Ja, igen… odakint sétálni az éjszaka közepén. Félreértés ne essék, én ezt nem pusztán azért tettem, mert egyszerűen nem bírtam megállni, hogy bezárva maradjak a bátyámmal kettesben. Fontos nekem, igazán közel kertült hozzám és épp ez volt az oka, hogy nem láthatott ilyen állapotban. Mert szomjas voltam, hihetetlenül, és senkinek sem kívántam a társaságomat. Megint túl sokáig húztam. Tovább, mint ameddig valójában bírtam volna, de nem akartam csalódást okozni senkinek sem, legfőképpen magamnak nem.
Talán kézenfekvőbb lett volna minden szembejövőt megcsapolni, csakhogy a helyzet egy pillanatig sem ennyire egyszerű. Voltak elveim és tartani akartam magamat hozzájuk, ha pedig ez nem lenne elég, akkor –bár jelenleg a lelkem legsötétebb szelencéjébe akartam elrejteni a létezését– ott volt Seren is. Seren, akinek akkor is elárultam volna, hogy öltem, ha éppen nem akarja velem kimatricázni a szobáját. Egy részem ember volt és ez a rész ragaszkodott a férfihez, hiába nem beszéltem már vele hosszú ideje. Mélyre csúsztam a gödörben, mélyebbre, mint bármikor hittem volna, de már kimászni sem akartam onnan. Kezdtem őt megérteni, amiért odalent ragadt. Hosszú távon az élet szívás! Ezt örökre megjegyeztem.
Utam a tavacska felé vezetett, annak ellenére, hogy eleinte nem terveztem ilyen komoly kitérőt. Illett volna elhagynom a falu területét, csakhogy sem kedvem, sem energiám nem volt ilyesmire, így végül egyszerűen csak felmásztam egy fára, ahol senki sem láthatott meg és az ágak közül szemléltem a világot, miközben hátamat a törzsnek döntöttem. Így most jó volt. Megnyugtató. Csendes. Senkivel sem kellett törődnöm és senki sem várta el, hogy törődjek vele. Pont megfelelt ez az állapot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bogolyfalva Mágustanácsa
Bogolyfalvi Tanács tag


Bogolyfalva rendezvényes mesélője
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 64
Írta: 2013. augusztus 27. 23:39 | Link



Csodálatos nyárzáró buli van itt készülőben, hála a Bogolyfalvi tanács lelkes önkénteseinek. A Kis tavacska egész nap várja a hűsölni vágyókat, arról nem is beszélve micsoda hangulat övezi a területet. Virágfüzért kap, minden megjelenő ezzel is egy kis hangulatot adva a partynak. Mágikus DJ biztosítja a hangulatos nyári muzsikát, az egyik partszakasz átalakult kis strandjátékokhoz, még a másik egy igazi vendéglátós résszé avanzsált.
Az egyik lehetőség a röplabda, vízibicikli és még sok más hasonló jó és mókás dolog, ami várja a fiatalabb és a már nem annyira fiatal társaságot az egyik részen, ami mozgásra serkent minket, még ebben a melegben is jólesően. Még a másik, a hasunkat kényeztető asztalok felhozatala. Sós és édes finomságok tömkelege található itt meg, sok finom, hűsítő itallal együtt. Érdemes lejönni ide enni-inni és csobbanni egyet, főleg estefelé, hiszen akkor kezdődik még csak a java.
Egy nagy közös tábortűz mindig is vonzotta és vonzza az embereket, pár zenész tehetség vállalta, hogy gitárjátékával és hangjával szórakoztatja a kint ücsörgőket, és a tűz körül, a sütögetés alatt, fantasztikus zenei aláfestést adnak. Remek lehetőség közös dalolásra, beszélgetésre, rémtörténetek mesélésére. Ez itt a nyár vége, élvezzük ki együtt!

Emma McNeilly leírása


//Álmodói megjegyzés: Kérünk titeket, egy szálba helyezzétek a hozzászólásokat, ez a kezdő hsz.//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. szeptember 11. 22:13 | Link

Maximilian Úrfi
augusztus vége

Nos, végre megszabadultam a saját magam vizsgáitól - úgy néz ki legalábbis, hogy újra évfolyamot léphetek és még egy kicsivel közelebb kerülhetek ahhoz, hogy elvégezzem az iskola alap szakaszát. Ja, mert vagyok olyan barom, hogy mesterszakra vágyom, kéne valamit kezdeni a továbbiakban is a nyomorult kis életemmel és nem éhen halni valamelyik nagyváros hídja alatt. Valahogy nem ez az életcélom, még ha otthon eléggé érdekes példákat is láttam anyámtól. Na Olyan biztosan soha nem akarok lenni, élősködni mások nyakán és szívni a vérüket. Őszintén sajnálom szegény öcsémet, hogy így kell felnőnie, egy lestrapált nővel, aki ki tudja honnan szerzi a pénzt...
A megszokott sóhajtás követi az eszmefuttatást, mint általában. Néha annyira elszomorodok, mikor ezekre a dolgokra gondolok. Mert biztos lehetett volna másképp is, meg lehetett volna máshogy alakítani, bla-bla-bla, ja, csak életben nincsen "ha", és ha egyszer elcseszted, akkor nehéz visszahozni a rendes helyzetbe a dolgokat.
Miután eleget forgattam az agyamat ezeken a felesleges hülyeségeken, szépen kikerülöm az éppen elütni kívánt páncélt, majd udvariasan elnézést is kérek tőle. Megértő egy páncél, nem zsörtölődik sokat a dolgon, inkább csak tovább ácsorog ott egymagában a folyosó szélén. Még szerencse, hogy már késő délután van és alig mászkál valaki a folyosókon, így nem sokan láthatták az előbb végrehajtott tökéletes manővert. Valahogy nem fáj a szívem érte, rossz egy prefektust ilyen megzuhant állapotban látni. És én most kifejezetten megzuhant állapotban vagyok. De a vizsgaidőszak már csak ilyen, a napjaim nagy részét a szobámban begubózva töltöm egy rakás pergamen forró társaságában, nincs benne túl sok izgalom, ráadásul egy idő után marhára lehangoló tud lenni a szobában kuksolni. Szóval most megyek szépen és kiszellőztetem a fejemet, biztos ami biztos.
Eleinte némi tanácstalanság gyötör, hogy hova is kellene mennem, aztán egy számomra kissé meglepő hely felé kezdem venni az irányt. Az utam végállomásának a falu szélét kalibrálom be, méghozzá a tó környékét. Olyan tekintetben is furcsa, hogy pont oda megyek, mivel elvileg pyromágustanonc volnék, vagyis a víz nekem annyira nem barátom. Bár én szeretek hosszan ázni a vízben.
Nem sok idő leérni a faluba, ugyan egyáltalán nem is sietek sehova. Bár jó lenne minél hamarabb ott lenni, pacsálni akarok kicsit. Megérkezésemet végül boldog mosollyal nyugtázom és leguggolok a vízparton. Már majdnem teljesen lebukott a nap a horizonton, kellemes vöröses árnyalatot adva ezzel az égnek, öröm nézni. Felállok a partról és leveszem a táskámat a vállamról. Van benne egy kis elemózsia meg innivaló, ha szükség lenne rá, de előre láthatóan nem lesz, se éhes, se szomjas nem vagyok. Egy kicsit arrébb lehajítom a táskámat, majd repül rólam a farmersort is. Igen, fürdeni fogok, és ezt komolyan is gondolom. A pólót magamon hagyom, azért nem akarom, hogy bárki is itt közszeméremsértőnek tituláljon, mert nem vagyok az, csak szimplán fürdeni szeretnék. Ügyesen beljebb sétálok a vízben, míg már nagyjából derékig ér, kiengedem a copfban lévő hajamat és lemerülök a víz alá. Végre sellősködhetek egy kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Elliot J. Knight
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2013. szeptember 27. 22:16 | Link

~ Axel ~
Valamikor a délután folyamán


Elég szeles az idő, de a szobámban sem kuksolhatok egész áldott nap. Az ősz ugyan nem tartozik a kedvenc évszakjaim közé, de ameddig nincsenek fagyok, addig ki kell használni, hogy kimehetek a friss levegőre. Noha megszokhattam már ezt a fajta időt, mert Anglia nem a meleg éghajlatáról híres. Felvettem egy pulcsit is még a dzseki alá, biztos, ami biztos alapon, majd megkerestem a füzetemet, amibe irkálni szoktam a szövegeimet, és kiléptem az ajtón. Nem döntöttem rosszul, amikor felvettem azt a pulcsit is. Az idő hideg szele megcsapta az arcomat, ami nem igazán esett jól, de ez nem tántorított el attól, hogy sétáljak egyet. Még az is lehet, hogy a levegőzésem alkalmával találok egy olyan helyet, ami nyugodt és alkalmas arra, hogy ihletet adjon pár dalszövegemhez. Bezártam az ajtót, átmentem az unokatesómhoz s szóltam neki, hogy elmegyek, majd időben jövök.
Kilépve a lakósorra, rögtön választanom kellett, hogy merre is indulok el. Valószínű, hogy a faluban nem fogok csendes helyet találni, maximum csak az üzletben, de mivel én a levegőn szeretnék alkotni, így annak a valószínűsége vajmi kevés, hogy betévedjek valahova. Ezért maradt a másik irány, amerre az erdő, illetve a tó található. Az utóbbinál biztosan csend lesz, és remélem, hogy tudok is valamit alkotni. Egyedül azt sajnálom ebben, hogy édesanya már nem hallhatja. Pedig nagyon szerette hallgatni a zongora hangját, illetve az énekemet is. Sajnos a múlton már nem tudok változtatni, de ha lehetőségem adódna rá, hát… nem tudom, hogy mit tennék. Változtatnék is, meg nem is. Tény, hogy édesanya hiányzik, de így viszont Kahlil segítségével kordában tudom tartani a melodimágiát, ami által több ember is megmenekül.
Még a gondolataimban voltam elmerülve, a lábaim a tóhoz vezettek el. Körbenéztem, de egy lélek sem volt itt rajtam kívül. Megkönnyebbülve ültem le az egyik padra, nyitottam ki a füzetemet egy üres oldalon, és a tollat a kezembe fogva vártam. Vártam, hogy az ihlet megjöjjön, és azonnal le is tudjam írni. Közben lopva-lopva a tóra néztem, remélve egy kis "segítséget", és szó, mi szó: a várva várt szavak meg is érkeztek. Mosollyal az arcomon kezdtem el írni a szöveget, persze még nem törődve azzal, hogy egyáltalán van-e értelme. Ha befejeztem, majd átnézem, és korrigálom a szavakat, de addig csak írok, és írok.
Utoljára módosította:Elliot J. Knight, 2013. szeptember 28. 18:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Isobel Naomi Cox
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 2. 20:14 | Link

Douglas


*Ha mai nyelven fogalmaznánk meg, akkor Isobel jót érzett, egész nap ilyen hangulatban volt. Ugrált, dalolászott, sminkelt, öltözködött, mosolygott, ölelgetett mindenkit és titokban ivott. Azt senki sem látta - reményei szerint -, hogy minden szünetben odaigyekezett és "egy-két" kortyot ivott kedvenc italából. Nem önmagától volt ilyen, ó, dehogy is! Ha nem fogyasztott volna alkoholt zombiként járta volna a kastélyt, mert a kis agyacskájában Nick és Yarista kapta volna a főszerepet, ám így... Csodálatosan érezte magát. Isobel a szesz hatására sok hülyeséget hablatyol és idióta dolgokat visz véghez. A konyhában lévő manócskáknak bőven jutott a lány puszijából, az összes fejére nyomott egy cuppanóst, aztán a képekkel beszélgetett az időjárásról, meg a nyulakról. Az összes kis Rellonosnak vitt egy halom sütit, szétosztotta köztük, aztán találkozott McKenzie-vel és... Hoppá, arra nem is emlékszik miről beszélgettek, a kis fejecskéjében egyesegyedül csak az maradt meg neki, hogy milyen gyönyörűségesen öltözött fel. Eztán tért vissza szobájába és aludt egyet. A kis szundi egészen eddig a pillanatig - 8 óráig - tartott. Kedve kicsit lankadt, de tojt az egészre, szaladt az elhagyatott mosdó irányába, - ám előtte még a nagyteremben megvacsizott - ahol még várta egy egész üveg pia. Nem keveset húzott le belőle, de azért maradt az üveg alján. Újra vigyor terült szét az arcán és szökdécselve tért vissza a hálójába. Dúdolva öltözött át megint, kitalálta, hogy visszaidézi azokat a szép pillanatokat, amikor balettozni tanult. Felöltötte a kis tütüjét, egy kardigánt vett még fel, aztán jött a balettcipője. Ki akart menni a szabadba, ott legalább szabadnak érzi magát, mint egy madár. Kis varázslat segítségével haja immáron kontyként tündökölt, aztán jött a smink, egy csöppet túlzásokba esett, de ezt Ő már nem látta, újfent ugrándozva haladt végig a folyosókon. Néha-néha jó hangosan köszönt a diákoknak és festményeknek egyaránt. Hamar kiért a friss levegőre.*
 - Csúúúúúúúúúú, telihooooooooooooold! - *rikkantotta, aztán ugatott egyet, mint ahogyan a kutyák szokták a Holdat. Hideg őszi est volt, de ezzel nem törődött a lány, nem is érezte. Az alkohol egész testét átjárta, azt hitte az melegen tartja, akár egy paplan. Most futásnak eredt. Meg sem állt a Kis tavacskáig, pedig útközben néhány fiú utána füttyentett, mert máskor megállt volna. Érdekes módon most még a Pub sem vonzotta be, holott legtöbbször nem tud annak ellenállni, tudja mennyi helyes pasi jár oda, könnyen lehet egy éjszakás partnerekre akadni.
Lábai gyorsan elvezetik a tavacskához. Megáll tényleg csak egy röpke pillanatra, kifújja magát, majd...*
 - Egy... Két... - *és sprintelni kezd, majd bumm, beleugrik a vízbe. Ruhája húzza a mélybe, ám Ő ellenáll, felúszik a felszínre és lubickolni kezd.*
 - Úgy ringat a vííííííííííííííz, úgy ringat a vííííííííííííz... - *dúdolgatja.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 11. 17:46 | Link

Lyra Aurora Black

Órák után

Mindjárt itt a szünet végre. Ezzel a gondolattal kinézek az ablakon és mivel jó az idő (nem túl szeles), úgy döntök, kimegyek egy kicsit. Elkezdek öltözni. Mert úgy döntöttem a tavacskához megyek sétálni. Na majdnem minden megvan, csak a sapkám nincs meg. Elkezdem keresni. Feltúrom az ágyam. Meg is van, a párnám alatt volt. Felveszem és elindulok le a falu felé. Ahogy megyek, sok ismerős arcot látok. Mindenkinek köszönök. Kicsit megállogatok beszélgetni. De közben észre sem veszem és le érek a tavacskához. Ahogy körülnézek nyugalom áraszt el, olyan mese szép a táj. Beszívom a tiszta vízi levegőt. Kellemesen esik a fagyos levegő. Elindulok keresni egy kellemes, szélcsendes helyet. Itt ugyanis kicsit fúj a szél. Kicsit sétálok és meg is találom a megfelelő helyet a pihenéshez. Egy nagy fűz. Átbújok az ágak között, és máris egy elég szélcsendes helyen vagyok, közel a vízhez. Közel ülök a parthoz és szét nyitom elöl az ágakat. Innen még szebb a tavacska. Úgyhogy kényelmesen elhelyezkedem. És gyönyörködöm a táj varázsában. Órákon át itt tudnék lenni, nézni a nádak táncát a szélben. Hallgatom a madár dalt, és pihenek.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. december 27. 10:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2014. január 11. 21:47 | Link

Douglas Börtön

Soha többé nem használom a hopphálózatot. Igazán hasznos dolog, csak arra nem számolt, aki feltalálta, hogy ha az embernek el kell mennie onnan, ahova érkezett - és történetesen nem mehet vissza -, akkor sajnos a visszaút problémás. Márpedig akkor nincs seprű, elvarázsolt autó, vonat, semmi, amivel jött és amit használhatna arra, hogy visszamenjen. Nem, akkor marad a jól bejáratott, ősi módszer: a lábbusz.
Nem tudom, annak a hapsinak miért kellett egy nyomorult kisvárost választania, hogy találkozzunk. Legalább nem volt olyan messze, mint Budapest, onnan is gyalogoltam már hazáig. De ez most más helyzet. Az a fazon igazán kivívta a haragomat. Nem véletlen, hogy öblös léptekkel üldöztem egész sokáig, hogy lerobbantsam a fejét arról a csábos kis nyakáról. Végül azonban sikerült elmenekülnie, én pedig már nem találtam volna vissza a városba. Elég volt elmennem egy ideig, hogy megkérdezhessem, merre van a kastély.
Meglepően hamar értem vissza a faluba, azonban ez nem volt olyan vicces, mint legutóbb. Ugyanis jelenleg tornacsuka helyett magassarkú volt rajtam, amiben még normális úton is necces ennyit gyalogolni, nemhogy a Mátrában, a kanyargós kis utakon. Ezért nem szoktam magassarkút húzni, most kivételesen mégis megtettem, mert muszáj volt figyelnem a megjelenésemre, ha már tárgyalni akartam azzal a pasassal. Na jó, mindenki tanúsíthatja, hogy ha valami, hát egy profi diplomata nem vagyok... nagyon nem.
Amikor odaértem a falu széléhez, a régről ismert, apró parkos részhez közelítettem. Az volt a legközelebb, ahol vizet találhattam... finom, éltető vizet. Jelenleg az volt az egyetlen, ami elhessegethette a borús gondolataimat. Akármilyen hideg volt, lerúgtam a lábamról a cipőimet, nem érdekelt semmi. Forrón égett mindkét talpam, nyúzottak voltak, sajogtak. Leültem a tó szélére, jóleső sóhajjal lógattam bele a lábam a jéghideg vízbe.
Hirtelen megnyugvás és jó érzés töltötte el az egész testem. Ez az elemi mágia... mint valami drog. Nyeltem egy nagyot, édes érzés támadt a számban a hirtelen változástól, lehunytam a szemeimet. Hátrahajtottam a fejem, kiropogtattam a nyakam. Akármilyen megterhelő volt a napom és akármennyire visítoztak a lábujjaim némi meleg vérért, eldöntöttem, hogy itt maradok egész éjjel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2014. február 1. 22:08 | Link

Lucy

  Emma a kastélyban sétálgatott, amikor egy kisebb csapat mellett elhaladva hallotta, hogy a kis tavacskához készülnek a délután. Jó ötletnek találta, ezért a tanítás után gyorsan elszaladt a szobájába, és lepakolta cuccait. Kiengedte a haját, és felvett egy kényelmesebb ruhát. Dolgait egy pici táskába pakolta, és elindult a rövid kis úton. A terület szélén helyezkedett el a terület, és a tónál még csak pár ember lézengett. Ujjatlan kesztyűjéből előtűnt pirosas színű bőre, amivel lelökött egy kis adag havat az egyik virágcserép széléről. Magasított talpú csizmája alatt ropogott a hó minden lépésénél. Mindig is imádta a fagyos téli délutánokat. Gondolatai közben minduntalan elkalandoztak. Erre volt jó ez az egész itt lét. Hiszen végre rendbe tudta szedni a gondolatait. Magáról, az iskoláról és a családjáról. Már nagyon hiányzott neki a családja. Az elején, amikor idekerült, még csak a húgát féltette, de most már a részeges apja is hiányzott neki. Hiszen ő is a család tagja. A barátait is hiányolta, pedig itt is vannak ismerősei. De azért mégsem ugyan az a helyzet. Az egyik fához sétált. A régi szép időkben az apja mindig azzal viccelődött, hogy megrázta a fákat, és a hó a lány nyakába esett. Emmának ezen az emléken mosolyognia kellett, és úgy gondolta, most neki is ki kell ezt próbálnia.
  ~ Hiszen miért is ne? ~ gondolta, és összeszedve minden erejét a egy óriásit rúgott a fába. A hó fele az ő nyakába esett, de ez kicsit sem zavarta. Inkább az a másik hang érdekelte, ami a fa másik feléről jött felé. Odament, mert gondolta, hogy a hó lehetett a gondja szegénynek.
  - Jajj, nagyon sajnálom! Nem akartam! Azt hittem nincs itt senki! - szabadkozott a lány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 15. 20:33 | Link

Dwayne

Nagy sóhaj kíséretében terültem el a fűben. A közelben vadkacsák pacsáltak a vízben, jól esett a lelkemnek hallgatni őket. Minden olyan nyugodt volt egész nap, megérkezett az igazi tavasz.
Délelőtt nagy munkában voltam, rávettem magam, hogy elkezdjem lecsiszolni és újralakkozni a verandán a korlátot. Kicsit kikezdte az időjárás, de a tartógerendákról már nem is beszélek, amit az őzek használnak vakarózófelületnek előszeretettel. Előbb vagy utóbb, de a földön fogom találni magam házastól.
Három óra környékére beszéltünk meg találkozót Dwayne-nel a tóhoz. Ha lehet azt mondani, a múltkori ivókás esetünk kicsit közelebb hozott minket egymáshoz. Már nem olyan értelemben, csak legalább nem unatkozom. Vagyis ő nem unatkozik... illetve olyan elveszettnek tűnt, na. Nem ez az otthona, nem ismeri az országot, a kultúrát és úgy egyébként mindent. Tudom, milyen szinten begubózhat az ember, ha nem foglalkozik vele valaki. Nem mellesleg legalább én sem ülök mindig otthon egymagamban vagy a papírok társaságában.
Félszeg mosolyra húzódott a szám. Napszemüvegem a helyére illesztettem és becsuktam a szemeimet. Szokásomhoz híven most is korábban érkeztem, mint kellett volna, így legalább volt egy kis időm kiterülni és élvezni a mindent átjáró melegséget.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 20. 16:53 | Link

Blaise és Tesó *-* <3

- Na, már csak egy kicsit maradj úgy- nézek könyörgőn Milanra, miközben kezemben a ceruza szinte meg sem áll. Úgy döntöttem, ma olyat mutatok neki, amit még nem, sőt senkinek, és hogy őszinte legyek, el is szoktam ettől a tevékenységtől, de most szép az idő, jó a kedvem – már amennyire az jó tud lenni, ilyen viharhullámok közepette-, és a tóban kacsák is vannak. Először látom így, és akkor is haza fogok vinni egyet, ha a rellonos megint azt mondja, hülye vagyok. De hát olyan kis cukik.
- Na, kész- vigyorogva jelentem ki, már-már ünnepélyes hangnemben, bár szerintem ő jobban fog örülni ennek a ténynek, hisz órák óta kellett egy helyben állnia, de hát na, a végeredményért megérte. Kiveszem a hajamból a gumit, mert amúgy idegesít, hogy össze van kötve.
Komolyan nem vettem észre, mikor sokasodott meg itt az emberek száma, így most őszinte pislogással meredek körbe, majd letéve a mappát, felállok, odasétálok Blaisehez, és átkarolva a nyakát, csókolom meg. Belegondolva, tényleg hiányzott, hogy ezt tegyem, és most, hogy ő is tudja rólam azt, amit akkor rejtegettem előle, minden gond nélkül élvezhetem ki a perceket. Hülye voltam, mondjuk ez nem újdonság, viszont tény, túl elhamarkodottan döntöttem helyette is, bele se gondolva abba, hogy ezzel neki fájdalmat okozhatok.
- Megnézed?- biccentek a fejemmel a mappa felé, bár már nem is annyira magabiztosan, ha rajzolgatásba kezdek, nem nagyon mutatom meg senkinek.
- Jujj nézd már…. Vigyük haza- dobódok fel, és futok a kis kacsához, aki épp most evickél ki a vízből. Igen, ez határozottan egy rellonos, kezdő pszichopatára vall, de tojok én rá.

kép
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2014. március 20. 16:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Brigitta Hanna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 20. 18:39 | Link




Beköszöntött a jó idő, a kedvem is sokkal jobb lett. Élénkebb lettem, mint szoktam lenni, ami eléggé veszélyes, hiszen így se szoktam túl nyugodt lenni. Sokat unatkoztam mostanában, most, hogy vége lett a vizsgaidőszaknak, és mindennel végeztem. Nem pontosan úgy zártam ezt az évemet, mint ahogyan azt terveztem, de ha minden jól alakul, akkor sikeresen fogok végezni.
Elkezdett hiányozni a friss levegő, a beszélgetés, az emberek, szinte már minden. Kezdtem olyanná válni mint egy vámpír, csak a kis szobámban éltem, ki se mozdultam, még nappal is a sötétben kucorogtam. Épp itt volt az ideje annak, hogy felélesszem magamat!
Reggel könnyen felébredtem, a délelőttöm hamar eltelt. Írtam egy gyors levelet, majd egy bagollyal hazaküldtem. Rég nem hallottam már az otthoniak felől, csodálkoztam is, hogy sosem írnak, így hát rászántam magamat én, a levélírásra. Ebédidő után ledőltem kicsit pihenni, de igen későn ébredtem, kb. hat óra körül. Mikor feltápászkodtam, és kitekintettem az ablakomon, láttam, hogy odakint már kezd sötétedni. Ez a legjobb időszak, így hamar elfogadható állapotúra formáltam kinézetemet, majd mint aki már késésben van, elkezdtem lefelé rohanni a lépcsőkön, egészen a kastély bejáratáig. Ott lelassítottam, szépen lassan kiléptem az ajtón, majd zsebre vágtam a kezemet, és nyugodtan elindultam lefelé a falu irányába. Isten tudja mikor jártam erre utoljára. Furcsa érzés volt újra friss, és nem állott levegőt szívni, de szinte megújultam tőle! Éreztem, ahogy életre kapok, vettem a mély levegőket, és megjött a kedvem, szinte mindenhez. Csak sétáltam és sétáltam, fel se tűnt, hogy már majdnem keresztülmentem a falun. Szememmel pislogtam párat, visszafordultam, majd az egyik szűkebb utcánál egy hirtelen mozdulattal befordultam, és végigmentem rajta. Nem sok idő múlva egy kis tavacskával találtam szemben magamat. Nagyon tetszett, és egyedül is voltam, ami megnyugtató volt. Közelebb mentem a tóhoz, leguggoltam mellé, és figyeltem ahogyan az apróbb halak össze vissza cikáznak a vízben, pár még egy kicsit feljebb is jött a víz felszínéről lecsipegetni az ételnek tűnő dolgokat. Pár perc múlva leültem a földre, és folytattam tovább a nézelődést, utána pedig elfeküdtem a fűben. Kellemes volt, ahogyan felnéztem az égre, és a nap már szinte teljesen lement. Egy felhő sem volt az égen, minden olyan tiszta volt. Behunytam a szememet, és csak pihentem. Jól esett, nagyon...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2014. március 23. 18:33 | Link

Kilt.




* Hűvöskés tavaszi délután van, a levegő kellemes, a virágok nyílásra készülnek, a fák apró pici leveleiket hajtják ki. Eris mégis állig bebugyolálva, fekete találját magára öltve halad a faluban egy könyvvel a kezében, arcába húzva a csuklyáját, aki ismeri, már messziről felismerheti a járásáról és az öltözködéséről. Semmi kedve se ismerős, se ismeretlen arcokkal összefutni itt, most ugyanis olvasni akar és egyedül, úgyhogy jobban teszi mindenki, ha meszire elkerüli. Gondolatai most leginkább a legújabb balhéjukon jár Ombozival, úgyhogy nem is figyel nagyon arra, hogy merre megy. Talán betér a Kísértetházba, bár a legutóbbi pókos akció óta nem szívesen merészkedne be oda. Amikor a nyugati szárnyi termeken agyal, akkor veszi észre, hogy már a falu szélénél jár, és szokatlanul bezöldült itt a táj. Egy pillanatra megáll, csak szemei járnak ide-oda, hogy feltérképezze, merre is lehet. Giccses környezet, amott egy kis tó kövekkel kirakva, két pad... talán erről a helyről beszéltek a felsőbb évesek, hogy milyen kis romantikus. Grimaszolni kezd, és kinyújtja a nyelvét. Az a baj ezzel a hellyel, hogy most lehet, hogy üres, de nemsokára biztos megtelik kézen fogva járkáló párocskákkal, úgyhogy le kellene hamarabb lépnie, vagy esetleg megzavarnák. A bokrok túl kicsik ahhoz, hogy berejtőzzön alájuk, úgyhogy maradnak a most üres padok. Óvatosan elindul az egyik felé, gyanakodó teintettel pislog körbe, hogy még véletlenül se lásson itt senkit, mikor pedig megnyugszik a hely ürességétől, elégedetten ül le. Így mondjuk jobban szemügyre veheti ezt a túl színes helyet. *
~ Jobb, mint a semmi. ~
* Gondolja, aztán végül kinyitja a Stephen King könyvét a legelső oldalon és belekezd az olvasásába. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 24. 13:35 | Link

Dwayne Warren és a kiskacsák


Nincs ma semmi dolga, sajnos nem valószínű, hogy találkozhatna Opheliával, és a környéken senkit sem ismervén teljesen egyedül van. A rezidencia sötét szobájában dolgozik következő cikkén, de hamar megunja a franciaországi ásatás leírását, és hátradől bársonyszékében, hogy pennája selyemtollain végigsimítva gondolataiba merüljön. Túl sötét, túl csöndes most ez a szoba, szokatlan módon még a magány is kezdi felütni fejét egyébként szilárd lelkében. Nyomasztó Bogolyfalván lennie, ahol ismerősök és valós munka nélkül céltalannak érzi a napokat. Igyekszik kimozdulni, minden reggelét a cukrászdában tölti, és a hírek bogarászása közben élvezi a csésze kávét, amit a kedves kiszolgáló lány szolgál fel neki; fut a falu körül, és néha még a kastély környékét is bejárja, csakhogy érezze: él. Hiába gondolja úgy, hogy a világ végére jött felkeresni testvérét, a munka, a főszerkesztő és öccse itt is eléri őt.
A pennát óvatosan az asztal lapjára teszi, majd feláll a székből, és ruhásszekrényéhez lép, hogy a jó időre való tekintettel finom anyagú világos ruhát válasszon magának. A hátán ügyesen felhúzza könnyű cipzárját, haját megigazgatja, s a fürdőben némi illatot fúj magára. A tizenegyes szoba kulcsát a portán egy mosollyal adja le, és lapos sarkú topánjában a falu felé veszi az irányt. Sem táska, sem más kiegészítő nincs nála, apró erszénye bújik csak meg ruhája egyetlen zsebében, amit a közeli boltban vesz elő. Ebben az időben mi mást is lehetne tenni, mint meglátogatni a kacsákat a közeli tónál, és puha kenyérrel ajándékozni meg őket.
Daphne egy kiló fehér kenyeret vásárol, aminek ő maga sem tud ellenállni, a még meleg s ropogós sarkát útközben megkezdi, és azt falatozgatva ér a tóhoz. Az első pillantásra magányosnak látszik, csak a kacsapárok, és apró gyermekeik játszanak a vízfelszínen, mire a fiatal nő lassú lépteit felváltja a boldog, már-már gyermeteg szaladás.
- Kicsikéim, gyertek ide - guggol le a kövek között közel a tóhoz, és egy falat kenyeret saját szájába téve letöri a következő adagot, hogy a hozzá igyekvő madarak felé dobja azt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. április 21. 16:15 | Link

Krisztián

A tanár úr nagy örömére a tavaszi időjárás hamar életre keltette a kertet. Először a virágok bújtak elő, majd jöttek az előző szezonban elvetett haszonnövények hajtásai is. Mindezt elégedetten hátradőlve követte nyomon napról napra, a teraszon található nyugágyról. Eljátszadozott egy gyümölcsözően gazdag veteményes képzeletével. Remek szórakozás a tanítások után.
Hanem aztán az összes többi levél is hajtásnak indult, díszes viseletbe öltöztetve az utca és a szomszédság fáit, bokrait. Az udvaron növekvő palánták fokozatosan veszítettek érdekességükből, végül teljesen megszokottá vált a szemnek, a léleknek pedig egyre nehezebben esett elképzelnie a téli pusztaságot. De ez mindig így van...
Attila egyre többet merészkedett ki kertjébe, bár szerencséjére legyen mondva, a ház körüli munkákat a tavalyi fagy előtt lezárni tudó embernek kevés tennivalója akadt. Még. - Kihasználva tehát az áldásként jött pihenőidőt, apró simításokat végzett. Lemosta az autót, felsepert, aztán eszébe jutott egy merész gondolat. Talán még nem volt itt a legmegfelelőbb ideje, de ellenállhatatlan késztetést érzett egy hasznos kitérőre a tavacska felé. Nem habozott, felkapta bőrkabátját és átmenetileg bezárta a házat.
A tavacskához mindig jólesően gyalogol ki, általában a reggeli futásai során téved arra. Ámde ezúttal ebéd is elmúlt, más cél vezérelte oda. Hamar a tóparti dzsumbuj szélén kötött ki, ahol hátul összekulcsolt kézzel, kissé előrehajolva kezdte a talajt szemlélni. Köveket, kavicsokat keresett, amelyeket dísztárgyként vihet haza. Nem mondanám ténylegesen lopásnak azt, amit művelt, ez inkább volt a pozitív céllal történő eltulajdonítás egyik szép példája. Milyen jól is mutatna egy-egy színesebb, ritkább darab a polcon, az ösvény mellett, vagy a fák tövében!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Földesy Kristóf Dominik
INAKTÍV


cikeszhajkurászó || büszke apuka
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 528
Írta: 2014. április 27. 12:45 | Link

Czettner R. Luca
[2014. 05. 01., 05:10]


Gyakorlatilag mindenem fájt - az Eridonos meccs után egy ideig a Gyengélkedőn voltam, de mostanra már kiengedtek. A térdem, a bordám meg minden, de szerencsére a még mindig ijesztő, indián kinézetű ember helyre rakott. Nem is lenne problémám a sérüléseimmel, de az hogy Ashley elkapta a cikeszt, az a tény, hogy egy tizenöt éves lány elhalászta előlem, na az letaglózott. Először is, gratuláltam neki a meccs után (bár lehet hogy olyan zsibbadt voltam, hogy csak gondoltam rá), mert tényleg nem mindennapi dolog volt, amit csinált - de engem ő most győzött le először. A meccs után felvetődött bennem a kérdés, hogy megérdemelt-e a helyem a Bükki Bikáknál.
Éppen ezért nem tudtam aludni. Csak forgolódtam az ágyban, és gondolkoztam. Végül amikor felkelt a nap, úgy döntöttem, ez így nem mehet tovább. Összeszedtem magam, kikeltem az ágyból - vigyázva hogy Mira ne ébredjen fel - és elmentem a műterembe. Lassanként összekapartam a mobil festőállványom, meg mindent ami a festéshez kell, és elindultam a faluban. Lábaim végül a kis tavacskához vezettek; az egyik vízközeli padnál állítottam fel az állványt. Nem a tavat akartam lefesteni - sosem voltam az a tájképes fajta -, de muszáj volt egy kis friss levegőt érezni a bőrömön. Igaz, még nem volt túl meleg, de ez a kellemesen hűvös idő jól jött, hiszen tökéletes volt arra, hogy kikapcsolhassam kicsit az agyam.
Kréta elő. Először vázlatot csinálok.
Fekete-feér képet akartam, valami elvontat - kezem járni kezdett, szinte ösztönösen húztam be a vonalakat, mintha ez a kép mindig is a kezemben lett volna, csupán még nem lett volna időm lefesteni. Előttem egy alak sziluettje kezdett szép lassan kibontakozni, s mintha ez a csontvázszerű alak vonalakon állt volna; csak rajzoltam, rajzoltam...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Navine exCSK(H)|Amira tulajdona|Bükki Bikák|apuka|KedvencexCSKHCikeszhajkurászóCselzsenim by Luca
Alegria C. Martinez
INAKTÍV


*rainbowkiss*
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 929
Írta: 2014. május 4. 13:54 | Link

Zoli
ruha

Arra jutottam, hogy munka mellett még ha meg is tudom oldani az utazgatást, ez azért mégse annyira jó. Jó, annyit nem is voltunk távol, meg nem is hiányzott maga a hely, de ha az embernek munkája van nem teheti meg ezt folyamatosan. Nem az az ember vagyok, akit ez túlságosan érdekel, csak néha eszembe jut.. Ja de tényleg. Leandro állása! Akkor én nem is tudom mit problémázok. Annyit keres, hogy nekem még csak meg se szabadna fordulnia a fejemben a kétségnek. Hát igen, csak ugye ő sincs mindig. És akkor meg megtehetem azt, hogy megyek vele Liverpoolba. De okos vagyok. Csak hogy erre hetekkel hamarabb is rájöhettem volna.
Mindegy, azért amíg tudok, mindenképp dolgozok, mert nekem sem árt, ha van pénzem. Ugyanis azt nem tudom, a vásárlásaimat mennyire szeretné finanszírozni. Szeretem , ami márkás, ami jól néz ki, és ha abból sok van, ezt ő is tudja..
Annyira szeretnék mindig vele lenni, tényleg ki se mozdulni, de azért szükségünk van néha szünetre, és habár ő itt annyira nem találja fel magát, pub is van meg csárda is, és azt hiszem többre nincs szüksége. Az, hogy életében alig járt itt, de már megismerik, biztos jelent valamit. Ez engem annyira nem foglalkoztat, de addig bizony én is csinálok valamit, amíg ő nincs, mert ha egyedül vagyok nem a kedvenc időtöltésem a szobában ücsörgés.
Elsőként egy kávéért futok le, méghozzá jegeskávéért, mert otthon mindenféle van - lévén mindketten koffeinfüggők vagyunk. A kávét csak szeretni lehet, nekem pedig a néhány másik alapvető dolog mellett erre is nagyon-nagyon szükségem van.
Aztán végül a tavacskához találok ki. Természet és néhány ember csak, itt lehet gondolkodni. Anyák napja van, azért kiütközik egy picit, hogy annyian mégsincsenek, mint szoktak. Ja, hát nekem ez a nap ugyanolyan, mint a többi, nem kell azzal foglalkoznom, mit adjak a számomra legfontosabb embernek. Annyi jót tudok róla mondani, hogy életet adott nekem... Persze ő azt se akarta, de ha már így alakult, én itt vagyok. Az is neki köszönhető részben, hogy ide jutottam, na de nem lehet már segíteni ezen. Főleg rajta nem... Azért szülinapján gondolkoztam rajta, esetleg egy ideggyógyászatra kérek neki időpontot, vagy speciális gyógykezelőt fogadtatok neki, de ezt is elvetettem... Nem dobok ki rá pénzt.
Boldog vagyok, csak úgy egyszerűen minden nélkül. Habár azért ahhoz, hogy én a sziklákon a tavacska partján megtaláljam az egyensúlyomat a lapos talpú cipő jobb lett volna, csak akkor még kisebb lennék. És most különben sem ez a fontos. Csak a kávém maradjon meg. Bele is eshetek.. de az.. szent és sérthetetlen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőrösi Ráhel
INAKTÍV


Nem tipikus anyuka
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 101
Írta: 2014. május 8. 22:34 | Link

Noel
ruha



Három nap! Három napom annyiról szólt, hogy felkeltem ettem, néztem az üres kandallót, fürödtem és lefeküdtem aludni. Voltak félóráim, amikor leültem az asztalhoz egy pennával a kezemben, de mindig meggondoltam magam. Nem volt kinek írni, tegnap még ki is dobtam pergamennel együtt az egészet, állandóan felforrt az agyvizem.
Ma amikor felkeltem -délben- voltam úgy, hogy most már kezdenem kellett magammal valamit. Rendetlenség volt az egész házban pedig nem volt itt senki rajtam kívül. Szóval nekiláttam pizsamában "most keltem ki az ágyból fejjel" és amilyen gyorsan csak tudtam rendet raktam. Azt illett rólam tudni, hogy nem szerettem a kupit. Ezért is nem tudtam, hogy mi lelt engem ebben a pár napban. Ahogy végeztem a takarítással újra a nappaliban telepedtem le. Hallgattam a csönd kellemes hangját. Jó darabig ott ültem mozdulatlanul aztán hirtelen felvillant bennem az a bizonyos lámpa és, mint akibe belecsapott a 220 felpattantam, felszaladtam a szobámba és kerestem valami használható göncöt. Amint megtaláltam a megfelelő szettet, rendbe szedtem magam majd felkapkodtam minden darabot. Mielőtt még visszamentem volna a földszintre a szekrényajtómba beépített állótükörben jól megnéztem magam. Egyedül a hajammal volt gondom mert nem fésültem ki, de annyira nem izgatott, siettem. Elégedett mosollyal hagytam el a házat, gondosan bezártam magam után mindent és elindultam.
Ja azt még nem is mondtam, hogy mit találtam ki? Elnézéseteket kérem. Talán nem volt nehéz kitalálni, hogy kit akartam felkeresni. Nem, nem Davidet, őt mostanában hanyagoltam. Sokkal inkább olyan személyt, akit a héten ismertem meg és elég rosszul alakultak köztünk a dolgok. Aki kitalálta annak járt az ötös hiszen Chuckról volt szó. Meg akartam vele beszélni a dolgokat, vagy csak látni akartam? Igen, talán annyi is elég lett volna.
Jó kedvűen indultam el, de amint kiértem az utcából ez eltűnt és felváltotta a tanácstalanság. Azt sem tudtam merre lakott, egyáltalán nem ismertem. Benéztem a csárdába, de ott sem találtam, pedig azt hittem, hogy ott lesz. Hát csalódnom kellett. Az lakósoron végigmentem, de nem láttam sehol sem kiírva a nevét.
A végére érve már teljesen feladtam. Nagy sóhajtozásokkal indultam el random irányba. Nem figyeltem az irányra, hagytam had vigyenek a lábaim, úgyis vissza találtam.
Pár perc barangolás után a friss levegő keltette fel a figyelmemet. Annyira elkalandoztam, hogy azt sem vettem észre, hogy a tóhoz értem. Megálltam közvetlen a parton lerúgtam cipőimet, amennyire csak tudtam felhúztam a nadrágom szárát, majd leültem az egyik kőre és belelógattam csülkeimet. Néhány perces görnyedt ülés után hanyatt vágtam magam és a szép csillagos eget bámultam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aniella Zornania
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 11. 18:26 | Link

Chuck Welch


A sötét égbolton feltűnt a Hold a csillagokkal együtt, gyönyörű látványt nyújtott. Azonban eléggé hűvös volt, ezért nem ajánlatos rövidnadrágban és ujjatlanban flangálni, különben megfázhat az ember. Aminek nem igazán örülne, ugye? Habár a diákok lehetséges vágynak erre, hiszen akkor nem kell bejárniuk órákra, ami számukra csupa jót jelent, kivéve, ha túlságosan lemaradnak. Enyhén még a szél is fúj, így a kis tavacska hullámzik. A látkép mesébe illő.
Ó, nocsak, nocsak. Valaki éppen a partra evickél. Mégis ki az az elmebeteg, aki ilyenkor pancsolni akar a tavacskában? Már látom is! Ja, ő csak Aniella. A kis sellő újra ember, elvégre leszállt az éj. Anyaszült meztelen igyekszik a ki a vízből. A lábait már úgy ahogy tudja használni, ezért beletelik egy kis időbe, mire a szárazföldre ér. Mikor már a talajon ül, lassan, óvatosan felegyenesedik és  elindul a bokorhoz, ahol a ruhái találhatók. Kicsit szúr a lába, de már megszokta. Már több éve ember éjjelente, ám valami oknál fogva mindig fáj a lábikója. Rövidesen ruháit is magára kapja. Tehát egy hosszú, ódivatú, trapéznadrágot, ami nem igazán áll jól neki, azonban ezzel kell beérnie. A fölsője egy számára hatalmas sárga pólóból és ugyanekkora kék kapucnis pulcsiból áll.
Sóhajt egyet és letelepszik az egyik fa tövébe. Halkan dúdol, egy gyönyörű nótát, aminek a címét ő sem tudja. Édesanyjától tanulta, mikor még pinduri volt, azóta nem ment ki a dallam a kobakjából.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aniella Zornania
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 13. 19:05 | Link

Várkonyi Arnold   

7 óra. Ez bizony azt jelenti, hogy Aniella hamarosan újra lábakat növeszt, s ki kell ülnie a partra. Akár maradhatna a vízben is, ám lábikóival még nem tanult meg úszni. És őszintén szólva, ő nem is akar megtanulni. Néha azt kívánja bárcsak ne lenne ez a képessége, csakhogy így született, és ez nem olyan, mint a mesékben az átok. Ezt az igaz szeretettel nem lehet megtörni. Semmivel sem. Ám már nagyjából elfogadta a dolgot.
Egyébiránt egész nap a stég közelében lubickolt, s nézte meg hallgatta az embereket.  Egyszercsak arra lett figyelmes, hogy egy jóvágású srác a nyelvével egy csinos lány szájában kutakodott. Ezt nem igazán értette, de rendkívülien gusztustalannak találta. Így hát inkább visszaúszott barátnőihez, akiknek ezt elújságolta. Ők kacagtak egyet, vagy meresztették a szemüket. Esetleg ha lett volna szemöldökük még azt is felhúzták volna. Aniella ilyet még sosem látott. Az emberek sűrán ölelgetik egymást, de ilyet... Megrázta fejét, majd tova úszott barátnőivel.
Jelenleg tó fenekén található barátai társaságában. Az emberekről mesél nekik, míg lábai meg nem jelennek. Reménykedik benne, hogy most sem fut össze egy alakkal. Mindig olyan hülyén érzi magát, beszélni alig mer, inkább énekel, az jobban megy neki. Egyébként nincs a tervében az, hogy felfedezi a falut. Pusztán bátortalan bemerészkedni.
Közben barátaival a vízfelszíne felé veszik az irányt. Arra várnak, hogy besötétedjen, s Aniellának megjelenjenek a lábai.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2014. május 21. 21:41 | Link

Thaihasy Hölgyemény

Imádom kihasználni a jó időt, úgyhogy amikor nincs semmi teendőm, gyakran kisétálok a tavacskához. Mióta egyedül vagyok a női társaságom nem sok, Sárát nem akarok zaklatni, Bogi meg olyan fura mostanában, és hiába kértem, nem jött velem sétálni, és nem beszélt róla, mi bántja. Egy idő után meguntam, hogy nem tudom kihúzni belőle a dolgokat, és a csárdán kívül nem sokat beszéltünk. Női gondok, én meg jó tesó módjára ezt tiszteletben tartom.
A hétfői napom nagyon lazának ígérkezett, a csárda zárva, én meg tizenegyig aludtam. Elliot azt hiszem suliban volt, én meg egyedül otthon. Nem is vágytam társaságra, csak egy kiadós reggelire, amit végül inkább a gyorsétteremre bíztam. Az ébredés utáni teendőimet elvégezve belebújtam a kedvenc farmeromba, meg egy fehér pólóba, és mivel fújt egy kicsit a szél, még egy kockás inget is rávettem, aminek feltűrtem az ujját. Minden egyéb agylekötő nélkül léptem ki a házból, és mentem át megreggelizni.
Nem is kérdés, egy jó nagy adag sültkrumplit kértem salátával, ezt pedig egy jó pohár ásványvízzel öblítettem le. Már majdnem szétpukkanó hassal hagytam ott az üres tálakat, majd fizettem. Jó szokásomat megtartva innen egyenesen a tóhoz lépkedtem nagyon ráérősen. Igazából lehet, hogy el kéne végezni pár fontosabb dolgot, de a lustaság ez ellen erősen tiltakozik.
Lép, lép, lép...napszemüveg felrak. Bántotta a szememet a fény amikor odaértem a vízhez. Ezen a nyitott területen a legjobb élvezni a meleget. A víz széléhez mentem, és levettem magamról az inget, hogy azt lerakjam a földre. Nem vagyok kényes, de így legalább a ruhám sem fog eltűnni, a nadrágom meg nem lesz tiszta por. Pár pillanattal később már le is huppantam rá, és nagy levegővétel közepette kiterültem a földön, kezeimet a fejem alá rakva. A szemüvegen át is hunyorogva néztem az égen úszó bárányfelhőket, és hallgattam a körülettem levő zajokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. május 29. 15:33 | Link


Turnman Kati

A mai nap végre újat fog hozni. Sajnos sem időm, sem lehetőségem nem volt élesben gyakorolni a melodimágiát, hamarosan pedig talán több emberrel is fogom. Lédával való megismerkedésünk nagyon sokat lendített előre a hangulatomon, a szöszi rellonos felszabadított valami alól, ami meggátolta, hogy türelmesebb legyek, meg élvezzem az iskolát. Ja, igen, ez is eljött. Bár lehet, hogy a kviddics-MM-Léda szentháromság vezetett idáig, de végül is teljesen mindegy. Viszont azt nem szeretném, ha túlságosan is rám szállnának mindenféle hülye ötlettel, vagy pletykáljanak rólam. Valahogyan azt sosem bírtam, ráadásul Tildával is találkoznom kéne, mert mostanában túlságosan elkerüljük egymást, aminek semmi értelme. Néha visszasírom a napokat, amikor táncolhattam az idegein büntetlenül, most meg alig látom. Majd változtatok ezen is valamit. Most a kis tavacska felé tartok, ahol Turnman Katival találkozom majd, egy kis gyakorlás erejéig. Azon kívül, hogy MM-es semmit sem tudok róla, ja, de mégis, azt, hogy Mestertanonc az egyszarvúsoknál. Írtam neki levelet, hogy mi lenne ha segítene nekem – nagyon sok mindenkinek írtam, sikertelenül – gyakorolni, ő pedig válaszolt meglepetésemre. Közben meg is érkezem a kis tavacskához, egy földig érő sötétebb egyberuhába. Senki sincs a környéken, úgyhogy leülök a padra, amíg meg nem érkezik Kati és elkezdem olvasni az Edictumot. Igaz, lassan megjelenik az új, de nem szoktam olvasgatni, általában csak átfutom a pletykarovatot. Viszont a múltkoriban benne volt Kati, akit várok, kíváncsi vagyok, hogy hogyan alakult a dolog közötte és Palarn között, aki „meglepetésre” megint úgy tűnik, hogy lányt cserélt. A lapok szinte maguktól nyílnak ki a pletykarovatnál, én pedig elkapom a kezemet, mert valami ragacsos izé kicsap belőle, majd elpattog az erdő felé.
- Szórakozzatok tudjátok kivel – morgolódom, majd olvasni kezdem a cikket. Gyorsan odaérek Katihoz, hiszen az első rész nekik van szentelve. Fogadhatnék is Palarnra ezentúl, hiszen úgy tűnik, hogy a kviddicsboltosunkat faképnél hagyta, az új lány kedvéért. Ezt én nem tudom megérteni, de hát pasiból van a gyerek, kár erőltetni a megértését. De legalább Katitól kérdezhetek majd, ha nagyon uncsi lesz az együtt töltött időnk. Miközben haladok tovább nem is figyelem, hogy jön-e valaki, egészen belemélyedek a többi cikkbe is. Remek ez a mostani szám!
Utoljára módosította:Gryllus Annabell, 2014. május 29. 15:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. június 7. 18:52 | Link

Évi
14. 06. 10.
ruha



  Nyár. Meleg. Ezek az első gondolatok, amik lezajlanak a nyári hónap elérkezte előtt. Szerettem ezt a három hónapot, hiszen ilyenkor nincs iskola meg ilyenek, most még is szomorkás hangulatom volt. A levél, amit otthonról kaptam igen csak ijesztő volt, hiszen anya nem árulta el, hogy mi az a "nagy baj", amiről beszélt. Hiába írtam vissza, mintha a föld nyelte volna el őket, másfél hónapja egy levél sem érkezett tőlük. Az időm nagy részét a szobámban töltöttem és vagy zongoráztam, vagy pedig készültem a vizsgákra, de inkább az előbbi. Főleg a hangulatomhoz illő kottákat szedtem elő és azokat zongoráztam. Már-már a depresszió kapujában álltam, amikor végül erőt vettem magamon és kiléptem a burokból.
  Ki kellett szabadulnom a kastélyból, így miután kiértem a falak közül a falu felé vettem az irányt. Szerettem Bogolyfalvát, a szüleim tervezték is, hogy ideköltöznek, de végül elvetették az ötletet, hiszen itt nincs akkora terület, mint otthon a birtokunkon. Egy egyszerű türkizes szoknyát viseltem, fekete topánkával. Amíg a macskakövön sétálgattam, azon filóztam, hogy vajon mi lehet az a nagyon nagy baj, ami miatt nem kaptam egyetlen egy levelet sem. A birtokot biztos nem vehették el, hiszen rendesen fizettük a számlákat... gondolom. Ez biztos nem lehetett baj, hiszen anyu és apu is jól keresnek.
  Aput sem rúghatták ki, hiszen honnan is rúghatták volna ki, ha állattenyésztő?  Az nem olyan munka, amiből csak így leépítés szintén dobálják ki az embereket, szóval ezt is kizárhatjuk. Anya munkája is hasonló, csak ő állatorvos és hát beteg állat mindig van. Újabb lehetőség kizárás. Vivi? Vivi! De neeem, ő pedig főiskolán van, biztos, hogy nem lehet vele baj... bár... áhh nem, hagyjuk is! Megráztam a fejem és elrúgtam egy kisebb kavicsot. Észre sem vettem, de lassan kiértem a faluból. Lefordultam egy úton és meglepetten pillantottam fel, amikor vizet láttam magam előtt. Ijedten hőköltem vissza, hiszen kis híja volt annak, hogy belesétáltam volna a vízbe.
  A tavacskától nem messze egy padot néztem ki magamnak, amin még senki sem ült. Így jobban körülnézve rajtam kívül talán csak a halak voltak itt a tóban. Sehol senki. A padhoz lépdeltem és leültem rá. Közben végig a csillogó vízfelszínt néztem, ami egy felszínre törő halacskától hullámzani kezdett.
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2014. június 7. 18:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Kiva . 2. óra
Írta: 2014. június 12. 12:35
| Link

Mióta ez a - jobb szó híján - baleset megtörtént, sikeresen vettem már néhány akadályt, bár diadalaim többségét legalább annyira köszönhetem annak, hogy Runával kölcsönösen támogatjuk egymást, mint annak, hogy talpraesett és magabiztos férfi, illetve jelenleg nő vagyok. Na, meg persze próbálok példát is mutatni, hiszen, ha már egy felnőtt ember, egy tanár is elveszíti a fejét, hogyan birkózzon meg a problémával egy tinédzser? Az más kérdés, hogy legszívesebben kitekerném a felelősök nyakát, hiszen ennél rosszabbkor szinte nem is jöhetett volna ez az egész katyvasz, elvégre hogyan leszek én így apa, vagy férj, vagy menő kviddicssztár. Na, jó, ez utóbbi a legkevésbé fontos, és az egyetlen jó, amúgy is az a dologban, hogy legalább a rajongóim sem ismernek fel. Remélhetőleg egyik újság sem szimatolja meg a dolgot.
Na, de a hírnevemnél sokkal fontosabb, hogy felkészítsem a tanoncaimat, főleg Kivát és Ginnie-t a vizsgára. Éppen ezért találkozom ma előbbivel, hogy elkezdhessük a negyedik év gyakorlati anyagát. Sajnos ehhez elengedhetetlen a vizes környezet, ahhoz pedig a megfelelő ruházat. Életemben nem éreztem még magam annyira férfiatlanul, mint mikor unokahúgommal elmentünk fürdőruhát vásárolni. Mármint nekem. Az eladólány meg nem értette, hogy miért ég a pofámról a bőr. Végül nem is vettünk konkrét fürdőruhát, inkább egy egyszerű topra hasonlító felsőrészt, meg egy shortot. Nem lettem valami nőies - hála az égnek - viszont legalább sikerült szereznünk olyan viseletet, amit elfogadhatónak ítéltem, és legalább így van mit felhúznom ma, mikor megpróbálom megtanítani Kivának a víz alatti lángképzést.
Az órát a falu mellett a kis tavacskánál tartom, remélhetőleg nem megzavarva a benne élő lények nyugalmas életét. A kastély helyett a saját házam felől érkezem, egyelőre egy hosszú pólóval takarva felettébb nőies felsőtestemet. Még nem sikerült megszokni a melleim súlyát, emiatt a tartásom egy cseppet görnyedtnek hat. Nem mintha nagyon bögyös lennék, de ehhez egyszerűen nem vagyok hozzászokva, az én testemhez ilyen tartozékok nem jártak.
A tóhoz érve ledobom a pólómat, és amíg a lányra várok, elmerülök kicsit a vízben, bár nem azért, hogy lehűljek, hiszen elemi mágusként a hőség nekem nem okoz gondot, de annyiban jó ez a nagy meleg, hogy legalább Kiva is gyakorolhatja a hűtés mechanizmusát egy kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2014. július 3. 12:15 | Link

Állia

Fejfájósan indult a mai nap. A változó időjárás rosszabb mint a nők, komolyan. Tőlük sosem fájt a fejem még, de most, hogy egyik pillanatban lesül rólam a nadrág, a másikban meg a vihar elől menekülök be az udvarról, már afelé a pont felé terel, hogy orvoshoz forduljak. De amíg ez nem szükséges, addig elég a jó hideg víz, és a pihenés. Na de pár napja kaptam egy kölyökkutyát otthonól, mert hogy így megtanulom a felelősséget... Köszi anyu és apu, de a nyakamba varrtatok már két gyereket, meg az unokatesóimat. Ennek ellenére első pillantásra beleszerettem a kislányba, olyan édesen nézett rám a boci szemeivel, hogy huh.
Szóval fejfájással küzdve álltam be a zuhany alá, míg Fleur az ágyam mellett pihent. Azt mantráztam magamban, hogy "nem fáj a fejed, nem fáj a fejed", és tessék, ahogy a hűvös zuhany alól kiléptem, tényleg kicsit csillapodott. Világoskék pólóba, és rövid farmernadrágba bújtam. Átcsoszogtam a szobámba, és amint elvettem a szekrényről a pórázt, a kis dög felpattant, majd egy pillanattal később már a lábamat kaparta.
- Aucs Fleur, ennyire nem kell örülni - bosszankodva mormoltam az orrom alatt miközben rátettem a nyakörvet. Nos, elvileg én sétáltatnám őt, de hát hogy is van abban az esetben, mikor a kutya kezd el lerángatni a lépcsőn? Ő sétáltat engem? Na nem...
Igyekeztem visszafogni, ugrálva, nyüszítve kaparta az ajtót a földszinten, de cipő nélkül nem indulhatok el. Egy perc volt, hogy felvegyem a fehér tornacipőmet, és egy pálcaintés, hogy némi jutalomfalat kerüljön a zsebembe, amivel tudom valamennyire szabályozni az újdonsült háziállatomat.
Lassacskán belejöttünk ebbe is, és már egész szépen jött mellettem anélkül, hogy megfojtotta volna magát a nyakörvvel. Hamar kiértünk a tóhoz, de ebben a nagy melegben még az árnyék is kegyetlenül rossz volt. Gondolkodás nélkül eresztettem kicsit szabadon Fleurt, ő meg a tavacskához ment szaglálódni. Persze követtem, és a pólómat levetve leültem mellé. Elég közel voltunk már a vízhez, így lassacskán a cipőmtől is megszabadultam, és a tó vizébe dugtam a lábaimat. Mennyei felfrissülés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 8. 14:35 | Link

Elhatároztam hogy felderítem a terepet, hiszen még új vagyok erre.
Remélem akad majd valaki aki körbevezet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

April Lyla Dicklin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 8
Írta: 2014. július 13. 14:10 | Link

Evelinnek

Ma jöttem a bagolykőbe. Kicsit elindultam körülnézni. Sikeresen elkeveredtem a kis tavacskához.
Megláttam az egyik réki barátnőmet. Ott állt a tavacska partján. Odaosontam mögé és köszöntem neki.
- Szia Evelin!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. július 19. 16:44 | Link

Evelin.




Ismét visszatért a gonosz, fenevad hangulat. Amikor csak törni, zúzni lenne kedve, még a saját házának keretein belül is. Nemhogy a közterületeken, belegondolni sem merhet az ember. Chuck maga sem tudja, hogy miért van megtalálhatatlanul lent a hangulata, de hát ez van. Pedig a mai napon kivételesen nem járt semmi sem a fejében, csak csinálta a kis dolgait és most ott tart, hogy este nyolc, és mégsem csinált semmit ma sem a gyakorláson kívül. Szóval miután kijön a dobszobából és megfürdik, szépen felöltözik, majd elhagyja a lakást. Úti cél most sincs, klasszikus megyek, amerre visz a lábammódszerrel, már megint. Út közben szűkül a kör, mert a kastélyba biztos nem fog bemenni -minek is menne?-, inkább a falu területén marad. Legalább is a határon belül próbál mozogni. Igazából csak sétálgat, azt sem nézi, hogy merre; csak a lába elé figyel, hogy el ne essen. Egy idő után megszűnik az utcai világítás; ekkor előveszi a pálcáját, elmormolja a varázsigét és a továbbiakban ezzel világít. Ahogy megáll a tavacskánál mérlegelni a lehetőségeket, észreveszi, hogy kicsit azért hűvös van és nem ártott volna egy pulóver a pólóra, vagy valami hasonló. Most már mindegy, túl fogja élni. Közben észreveszi, hogy olyan furcsán világítja meg a karjain lévő motívumokat a gyenge fény.
A lényeg, hogy megáll egy pillanatra, mert most itt a lehetőség lekanyarodni a tóhoz, de tovább is mehet a nem sűrűn járt úton. Úgy dönt, hogy most inkább leül egy padra, nincs kedve tovább gyalogolni. Így is tesz, közben a tavacskát nézi, már amit lehet rajta. Közben elteszi a pálcáját, már nincs szüksége a világításra, mert nem kell a lába elé néznie, hogy el ne essen. Ugyanazok a lapok, mint egy órával ezelőtt. Egyedül van megint, csak ő és a gondolatai. Remek, ismét a tömör unalom, egy tóval fűszerezve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. július 19. 18:05 | Link

Levi

Elég hosszú időre utaztam el ahhoz, hogy az már mindenkinek feltűnjön, ami nem volt szerencsés húzás, de mint tudjuk, a családon segíteni kell, illetve a munka sem vár meg minket. Legalábbis ölbe tett kézzel biztosan nem. Hazajöttem és duplán rosszul indult a „hazaértem buli”. Nem vagyok egy éjszaka mászkálós fajta, de kivételesen eljöttem otthonról. Davidnek is és nekem is szükségünk volt időre, hogy feldolgozzuk az információkat. Azt hittük azzal, hogy Ginny-t kimenekítjük a fogságból, minden megoldódik. Csak arra nem gondoltunk, hogy ő meghal a kórházban. Muszáj volt kiszakadnom az otthoni feszült környezetből, ami bármelyik pillanatban robbanást idézhetett volna elő. David az utolsó élő rokonát most vesztette el és bár mellette a helyem, éreztem rajta, hogy most egy kis magányra van szüksége. Nekem is el kellett gondolkodnom, hova tovább, mert a mélységes depresszióból kirántani valakit nem egyszerű feladat.
A lábam vitt előre, miközben lehámoztam magamról lenge hosszú ujjú felsőm. Nem is tudom miért vettem fel induláskor. Talán csak a hideg rázott a kimerültségtől, én meg magamra kaptam. Edzőcipőm halkan koppant néha a betonon, ahogy távolodtam a háztól, én pedig egyre jobban engedtem le. Mire a falu szélére értem, úgy éreztem kidőlök. A kis tavacskát megpillantva rögtön irányt választottam és a parthoz érve ledobtam magam a fűbe. Hajam körülöttem nagy ívben terült el, én pedig nem zavartatva magam teljesen elnyújtóztam, kezemet oldalra fektetve nyugtattam. Egyetlen dolgon járt az eszem. Vissza kell szereznem a fergeteges humorérzékemet, mert ha interjút akarok csinálni, akkor dupla adag szarkazmusra lesz szükségem, figyelembe véve az alany kilétét.
Utoljára módosította:Egerszegi Nina Viktória, 2014. július 19. 18:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 7 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa