29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Tanári és képességoktatói pályázat reloaded, részletek a hírben!
Nagy baj van, kérem, riadó! Halló, halló, már megint egy Évnyitó!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 7. 20:57 | Link

Bubim

Egy kicsit észrevehető az utóbbi egy-két napban, hogy Amira viselkedése kissé zavaros. Nem véletlenül van kiakadva. Próbálja titkolni, hogy valami nincs rendben, de nem tudja igazán. Egyszerre ideges és szomorú, semmire nem tud odafigyelni, mert csak egy dolog jár az agyában. Kivételesen nem egy személy, hanem valami olyan dolog, amivel múlt hónapban nem foglalkozott, és az egész akaratán kívül volt.
Vasárnap mindenképpen leakart menni a faluba, hogy kiszellőztesse a fejét, és józanul tudjon gondolkodni. Az nem lehet, hogy ez pont vele, pont most történjen...
Ezen a hűvös, kicsit sem nyárias napon korán felkelt. A barátnői még aludtak, könnyen kitudott osonni. Még a készülődéssel sem foglalatoskodott túl sokat. Szempillaspirálon és egy kis szájfényen kívül mást nem kent a pofijára, a haját is kócosan hagyta. Csak fogat mosott, és felöltözött. Cicanadrágban, vastag kötött pulcsiban, és bokacsizmában hagyta el a körletét olyan halkan, mint még soha. Szinte lábujjhegyen járt, hogy ne tűnjön fel senkinek a jelenléte, még köszönni sem volt kedve senkinek.
Lassan baktatott át a kastélyon, majd a hosszabbik úton elindult a falu felé. Talpa alatt ropogtak a lehullott falevelek. Olyan volt a természet, mint az ő hangulata. Szomorkás, keserű, és a szél olyan idegesen süvített a fák között, mint amilyen Mira belül volt.
Leo csendben sétált a gazdija mellett, viszont Ecset a szobában maradt. Aludt tovább a kisasszony, nem tartott a feketeséggel és az oroszlánjával.
Nem siettek sehova, lassan mentek, és végül a kis tónál kötöttek ki. Nem egyszer sétáltak körbe, aztán a lány hirtelen egy pad felé vette az irányt, és lehuppant. Kezeit az ölébe helyezte, és csak bámult a víztükörre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vincent F. Leroy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 643
Írta: 2012. október 27. 18:37 | Link

Averay kisasszony


Estefelé kedve támadt levezetni felesleges energiáit. A lányait vissza vitte anyjukhoz. Neki köszöni szépen elég volt ez a hét, ki akarja élvezni a vasárnapot a szíve aktuális elrablójával. Házából kilépve csapta meg az hűs levegő, amire egész nap vágyott. Emiatt lépteit a kis tavacska felé vette, ahol biztosan találni fog valami érdekeset, hogy elszórakozzon egy ideig.
Nem a megszokott ruhája van rajta, sokkal lazábbra vette a stílust a ma estére. Egyszerű és sima farmert vett fel, fehér inggel, sötét zakóval. Cipőjére rá pillantva pedig az ismeretlen egy újabb darabot fedezhet fel a francia gyűjteményéből. Kabát zsebébe gyűrte be az étkező asztalán talált rajzot, bár fogalma nincs miért. Lehet egyszerűen rontotta a ház összképét azzal, hogy valamelyik lánya a kettő közül ott felejtette. Talán egy bagoly lábára kellett volna kötnie és elengednie Isten hírével.
Kétszer járta körbe eddig a tavacskát. Megfigyelt két szerelmespárt akik annyira bele voltak merülve a nyálcserébe, hogy észre se vették. Nem mintha őt érdekelte volna akár egyikük is. Nincsen még takarodó, addig felőle csinálhatják és utána is, mert nem fogja beköpni őket. Semmi köze nincs a tanári karhoz, így nem fogja beárulni ezeket az egymást nagyon szerető egyéneket. Maximum csak párszor rámosolyog a lányokra hadd lássák mitől döglik a légy.
A tóhoz közelebbi padon foglal helyet. Most jönne az a rész, hogy cigarettát vesz elő, rágyújt és ehhez hasonló. De a francia báró nem rendelkezik ezzel a káros szenvedéllyel. Helyette csak leül, kezeit összekulcsolja és figyel. Arra vár, hogy valaki megszólítja, beszélgetésbe elegyednek vagy esetleg valami többe. Bár ki tudja. Ő csak sodródna az árral ha végre megérkezne az ár. Rendezetlen hajába túrva várja a ma esti társaságát és nagyon reméli nem fog csalódást okozni az ismeretlen személy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vincent F. Leroy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 643
Írta: 2012. október 30. 20:18 | Link

Averay kisasszony


Gondolataiba réved. Eddig eltöltött idő jut eszébe. Az, hogy ha karácsonyig kihúzza itt akkor még csupán egy ünnepet, egy újabb karácsonyt kell itt töltenie. Utána elmondhatja, hogy jöhet akármilyen barát akármivel ő képes végig csinálni. Ez az egész Magyarország dolog is csakis egy valaki miatt jött létre. Volt felesége, Gwendolyn sokkal többre tartotta a nem tudja hány szám alatt lakó szomszéd érzelmeit, mint a saját férjéért. Emiatt is kellett eljönni, de az sokkal jobban hangzik, hogy a barátai döntöttek el merre fújja a szél. Amúgy is az idők során annyi mindent bízott rá már arra a társaságra, hogy lassan az életét nem sorolta még oda.
Lányainak képe ugrik be. A kis szőke göndör fürtök ahogy táncolnak mikor fejüket rázzák. Vagy az a vigyor nyalókával a kezükbe, igazán megnyugtató látvány számára egy hosszú minisztériumi nap után. Jó lenne többször maga mellett tudni őket, de nem lehet csak úgy felborítani a napirendet. Az anyjuk úgy is minden rossz dologgal tömi a fejüket Ameliáról, akit még nem is ismernek. Hamarosan be akarja mutatni a francia nekik, mert eléggé nagy döntésre szánta el magát amit titokban akar tartani addig amíg minden részlet nem körvonalazódik rendesen. Arra pedig idő kell. A francia pedig aztán semmit se akar elsietni ebben a fontos döntésben és úgy sem tervez ahogy első alkalommal.
Lépések. Pontosan hallja ahogy a lány minden egyes lépéssel közelebb kerül hozzá. Fejét még meg se próbálja irányába fordítani, anélkül is tudja, hogy ide készül. Eddig csakis 'mindjárt megeszlek' párokkal találkozott, egyedül a francia nem művel ilyesmit. Kinőtt már ebből, nem mintha megvetette volna ezeket az élvezeteket mikor ott volt az idő. Meg sem lepődik azon, hogy helyet akar foglalni itt a lány, ám csak akkor néz bele szemeibe mikor már oda ért és feltette azt a bizonyos kérdést.
- Szép estét kisasszony, csak nyugodtan. -
Veszi fel a megszokott formális stílust miközben észrevétlenül végig méri a lányt. Több, mint valószínű, hogy elment melegebb éghajlatra az ép esze, hogy ilyen időben elindul egy vékony szoknyában ami elég sokat sejtet. Felébred benne az az ösztön, hogy odanyújtsa zakóját, de egyenlőre még vár ezzel. Előbb látnia kell ahogy a lány fázni kezd és valami melegebbet szeretne. Nevezetesen a francia báró zakóját, amit aztán nem mindenkinek ad csak úgy oda.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2012. október 30. 21:29 | Link

[Adorján]


Két napja tartózkodom a faluba és jelenleg azon tevékenykedek, hogy minden kicsi porcikáját megismerjem. Már eltalálok a főtérre, az élelmiszer boltba valamint a kocsmába. Tervezem, hogy majd ellátogatok fel a közeli iskolához is, bár nem tudom, hogy idegeneket be e engednek. Remélem igen. Elvileg nagyon mutatós az épület, én pedig imádom az ilyen misztikus, ódon kastélyokat. Szóval már csak annyi van hátra, hogy találjak valakit, aki bevisz és esetleg meg is mutatja az épület minden zegzugát.
A mai napom is felfedezéssel, sétálással telt. Szerencsére jobb idő volt, mint az érkezésem napján. Kabát és sál még kellett, de legalább nem esett az a fránya eső. Hamarosan halloween, szóval úgy döntöttem ellátogatok a temetőbe. Ha valahol akkor ott tuti találkozok szellemekkel, ami pedig nagyon vonz. „Munkahelyi ártalom.” Kis segítséggel ugyan, de megtaláltam a temetőt, ahol azonban semmi nem volt, csak pár idős néni tisztítgatta a sírokat. Gondolom készülnek a halottak napjára, ami a héten lesz. Egyik idő hölgyike megállított, hogy nem e tudnék neki segíteni, mert ő nem ér el valamit, meg a lába is fáj, és a háta is, meg ami csak van rajta minden. Mivel anyáék mindig arra tanítottak, hogy segítőkész és tisztelettudó legyek az idősebbekkel, így természetesen segítettem neki. Nagyjából az egész sírt én takarítottam le, ő pedig csak ott ücsörgött mellettem és beszélgetett a férjével, aki a sírban fekszik. Nem értettem először, hogy mi is van a nénivel. Első gondolatom az volt, hogy csak magában beszél, de mikor bemutatott a férfinek – akinek még csak a szelleme sem volt ott – nos akkor csak rámosolyogtam és nem szóltam semmit. Öreg néninél már nem volt minden kerék a helyén, de az öregség ezzel jár. Megköszönte a segítséget mikor végeztem, én pedig távoztam, el a sírtól, el a temetőből. Tovább bandukoltam mígnem elértem egy nagyon mutatós kis helyre. A lakósor végén egy apró tavacska várta a pihenni vágyókat. Nagyon tetszett. Annyira nyugodt volt, és meghitt. A távolban egy párocska sétált kéz a kézben, nem messze tőlem egy idős bácsi horgászott, egy alacsonyabb fán pedig  gyerek mászkált. Olyan filmbe illő jelent volt. Elmosolyodtam, majd kabátom zsebeibe süllyesztettem a kezeimet és a külvilágot kizárva sétálgattam.
Mígnem...
Egyszer csak egy nagy loccsanás, én pedig térdig süllyedek a vízben.
- A fene vinné el! -
Egy nagy sóhaj után megpróbálom kihúzni a lábam de nem akar sikerülni. Ezek szerint mégsem csak sima víz volt, hanem sokkal inkább valami mocsaras, sáros terület. Nem próbálkozok tovább, mert abból biztosan seggre ülés lenne, helyette inkább elkiabálom magam.
- Valaki tudna segíteni?! -
Utoljára módosította:Dobrai Vanda, 2012. november 1. 18:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elisabeth Lovelace
INAKTÍV


- - mother;;
offline
RPG hsz: 125
Összes hsz: 280
Írta: 2012. november 19. 21:00 | Link

' Richard;;      



Egy halvány mosollyal az arcomon konstatáltam, hogy ő fűzi össze az ujjainkat, és nem kell várnom ilyesmire. Boldog voltam, bár kissé még mindig sértettnek éreztem magam a válaszának hiánya miatt. Igaz, ennek a dolognak köze volt a kutyához is, akire most némiképp dühös voltam. Persze, szerettem Richarddal lenni, de valahogy el tudtam volna képzelni, hogy a mai napot az ágyban töltjük. Most már mindegy.
- Nem - ráztam meg a fejemet, majd átkaroltam a derekánál. Tökéletes volt ez az egész. Hihetetlenül jó érzés volt így sétálni vele. Annyira egyértelműnek tűnt, minthogy levegőt vettem. Nem is értettem, eddig hogy bírtam ki nélküle.
Aztán a szavai kizökkentenek a gondolatmenetemből és azt hiszem, életem legszebb és legédesebb pillanatát éltem át az imént. El tudnék olvadni. Hogy tud valaki ennyire eszméletlenül romantikus lenni? Mindig tökéletesen tudja, hogyan érje el a szentimentalista énemet és hogyan fegyverezze le. Lassan fújtam ki a levegőt, a puha, gyengéd csók után, amit már a tavacska partján kaptam, majd belefúrtam a fejemet a nyakába. Megnyugtató volt hallani, ahogy ütemesen dobog a szíve. Végül ismét Roni zökkentett ki az idillből.
- Jó - mondtam, majd elengedtem és figyeltem, hogyan játszik Richard a kutyájával. Most valahogy annyira egyértelműnek tűnt minden. Még akkor is, ha nem akar elvenni feleségül most rögtön. Ugyan az ex-vőlegényemmel is el tudtam képzelni a jövőmet annak idején, de az most annyira gyermetegnek tűnt. Ez a kapcsolat merőben más volt. Jobb és érettebb. Sokkal jobban figyeltünk a másikra, még akkor is, ha éppen nem volt mindig mindenre annyi időnk, mint szerettük volna. Azt hiszem, aláírtam a nem létező munkám felmondó levelét, mint auror. Nagyon szép dolog, de valójában már nem akartam az életemet kockáztatni, nem akartam, hogy aggódnia kelljen miattam. Csak egyszerűen vele akartam lenni. Gyerekekkel.
- Drágám, mit szólnál, ha valamelyik hétvégén elutaznánk Párizsba? Azt hiszem, ideje lenne, hogy megismerd a szüleimet - vetettem fel az ötletet, bár nyilván nem fogom rákényszeríteni, ha nem akarja. Most jöttem rá, hogy tulajdonképpen odahaza még nem is igazán tudnak Ifensről és a kapcsolatunkról. Teljesen megfeledkeztem erről. De mivel ilyen jól működött a dolog köztünk, azt hiszem, semmi akadálya, hogy a szüleim megtudják kivel akarok élni.
- Egyébként, ha kell, szívesen segítek az üzlettel - mondtam egy mosoly kíséretében, majd leültem a tavacska partján lévő egyik üres padra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ex-rellonos || évfolyamelső
2011/12-es kviddics évad őrzője

szemem fénye, Rea. || Tomom <3

Elisabeth Lovelace
INAKTÍV


- - mother;;
offline
RPG hsz: 125
Összes hsz: 280
Írta: 2012. november 20. 18:25 | Link

' Richard;;      



Amikor leült végre mellém összefűztem az ujjainkat, és a combomra tettem a már összekulcsolt kezeinket. Igazság szerint, lehet, hogy kicsit rohamtempónak tűnhetett ez a kapcsolat valakinek vagy éppen mindenkinek, de nem éreztem kényelmetlenül magam emiatt. Egyrészt, mert nem csak én akartam, hogy így történjenek a dolgok, hanem a mellettem ülő férfi is, másrészt, biztosnak éreztem az egész kapcsolatot. Nem féltem megcsalástól, és azt hiszem, egyikünk fejében sem fordult meg, hogy rövidtávúra fogjuk a dolgot. Igaza volt, amikor azt mondta, felesleges köröket járni.
- Felőlem - nevettem fel. - Úgysem terveztem baglyot írni - mondtam, miközben közelebb hajoltam, majd megcsókoltam. Úgy éreztem, ehhez az emberhez tartozom. Furcsa, hogy ennyi évvel később jöttük rá erre mindketten.
- Nekem nincs ellenvetésem - mosolyodtam el, bár némiképpen féltem is, mit szól majd hozzám a családja. Valahogy ez az ismerkedés sosem volt az erősségem a családokkal. Még a barátaim rokonait is félve ismertem meg. Valószínűleg ezt sosem fogom levetkőzni, de mindegy, nem is tettem szóvá Richard-nak. A vállára hajtottam a fejemet, de csak pár percre, mert értetlenül fordultam felé, amikor a boldog hírt hozta fel.
- Mégis milyen hír...? - mire kimondtam már előttem térdelt, nekem pedig elakadt a lélegzetem, és döbbentem mosolyogtam. Egyik pillanatról a másikra felpörgött a szívem és a pulzusom ezzel arányosan szökött a magasba. Nem akartam elhinni.
Csak hallgattam, amit mondott, és finoman, vigyorogva ráztam meg a fejem. Annyira hirtelen jött, hogy még fel sem tudtam fogni, hogy igen, most megkérték a kezemet. Könnyek szöktem a szemem a boldogságtól, majd a gyűrűre pillantottam, aztán ismét Richard-ra, végül suttogva szólaltam meg:
- Igen - azután már az újdonsült vőlegényem nyakába vetettem magamat. A lendülettől eldőltünk és én rajta kötöttem ki. Beletúrtam a hajába és megcsókoltam. - Igen, boldogan hozzád megyek - válaszoltam most már normál hangerőn, szélesen mosolyogva, szemeibe nézve. - Szeretlek.
Újra megcsókoltam, míg meg nem jelent ismételten Roni, és ránk ugatva várta megint gazdáját. Persze én még nem engedtem el Ifens, így a kutya türelmetlenebbül vakkantott párat.
- Jól van, visszakapod! - mondtam még mindig mosolyogva, majd lemásztam Richard-ről és a kezemet nyújtva segítettem neki is feltápászkodni.
Utoljára módosította:Elisabeth Lovelace, 2012. november 20. 18:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ex-rellonos || évfolyamelső
2011/12-es kviddics évad őrzője

szemem fénye, Rea. || Tomom <3

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. november 25. 09:45 | Link

Erdős Julianna tanárnő

Kellemes kis napnak nézett elébe. Rögtön miután felkelt majdnem leesett a lépcsőn, aztán magára burította a teáját. Legvégsőképpen pedig lejött a kedvenc csizmájának a talpa. Innentől kezdve a mai naptól nem várt semmit. Így hát felvette kedvenc zöldes összeállítását egy felsővel, egy zöld kabáttal, valamint egy ugyanolyan színben más árnyalatú cipővel és nadrággal és elindult a tavacskához. Most kijelölt úti célja volt, mert szerette azt a helyet. Járt már ott, és valamiért nagyon megfogta. Így hát most már kedvenc összeállítását és tankönyveit táskájában a hátára véve kilépett az ajtón, és végigsétált az utcán az említett helyig. Ott keresett magának egy aranyos kis padot, ahol elvileg régebben is ült már, és ledobta magát, hogy szét tudjon nézni más szemszögből is. Viszont ez nem tartott sokáig, és kisebb unalom csapta meg, amit a könyvek lapozgatásával próbált korrigálni. Sikerült is neki, mert az egyik könyvbe nagyon belemerült. Már nem hallotta a madarakat, a szelet, és a vízben mozgó halak hangját sem, csupán a könyv, a sorok, betűk, hangok voltak, amik lekötötték figyelmét. Az olvasmány az elemi mágia tankönyvnek bizonyult, amint azt észrevehette. Idén második évfolyamon végzi tanulmányait, ezért már felvehette a tárgyat. Nagyon örült neki, mivel szerette volna már tanulni, csak elsőben nem volt rá lehetőség. Így hát még nagyobb elmélyüléssel bújt bele az anyagba.

Öltözet
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 1. 16:50 | Link

Erdős Julianna tanárnő

A hideg ellenére kisebb sétára, azaz kinti tanulásra indult a leányzó a tavacskához. El is jutott oda viszonylag hamar, és azonnal keresett magának egy padot, ahova leült, és elkezdett valamit olvasni. Később kiderült, hogy az az elemi mágia tankönyve. Nagyon belemerült a sorokba, csak olvasott és olvasott szüntelenül. Már 20 oldalt elhagyott, mikor valaki odaállt mellé, de eszt sem vette észre. Csupán mikor megszólalt az illető. Akkor tekintete rögtön a hang felé irányult. Szinte azon nyomban felismerte, és el is mosolyodott.
-Jó napot tanárnő. Nyugodtan, nem gond. -mondja még mindig mosolyogva, majd egy gyors pillantást vet még a könyvre, a nőre, majd vissza a könyvbe. Először nem is igazán foglalkozik a jelenlétével, sokkal inkább az anyaggal. Aztán végül felpillant és becsukja a könyvet. Az immáron csukva pihen az ölében és igen csak jó támasztékként szolgál, mikor a lány előredől. Elgondolkodik kissé, majd arra jut, hogy nem biztos, hogy tudja a tanerő, hogy kit is talált meg, ezért be kellene mutatkoznia.
-Sharlotte Johanson vagyok, Navine, 2. évfolyam. -böki ki végül szinte reflex-szerűen. Már jól betanulta, végül is ez az alap, amit minden új ismeretség kötésekor közölni szoktak. Csak néz rá, és várja, hogy mondjon valamit, de ha nem, az sem gond. Nem ismeri, nem is várhatja el, hogy a nyakába ugorjon és egy halom kérdést a nyakába öntsön. Meg persze tanár, és nem tudja milyen a viselkedése órákon kívül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 25. 13:10 | Link

David
Nagyon nehezen, de karácsony első napján is rászánta magát arra, hogy elmenjen sétálni. Tényleg nehéz volt, mivel ritka, ha nem akar elsőre menni. De ennek is be kellett következni, nem lehet mindig olyan jó kedve. Nehézkesen, lomha mozgással vette fel  a fekete farmerét és lila felsőjét, arra pedig fehér kabátot és ugyanilyen színű csizmát, mert kint azért hideg van. Elindult hát céltalanul bolyongani, szinte már megszokott forgatókönyv szerint, ám annyi különbség volt, hogy nem gondolkodott. Csak lépdelt előre, kicsit néha elfordult jobbra-balra, és így jutott ki a tavacskához. A tudatalattijával ismét megkereste azt a padot, ahol ülni szokott, de nem ott foglalt helyet, hanem az attól legközelebbin. Ahogy ledobta magát és nézte a köveket kezdett visszatérni emlékezete. Feleszmélt, és ötlete sem volt, hogy az elindulás és azon pillanat között mit csinált. Emiatt kicsit idegeskedett is, de legalább már normálisan gondolkodott. Az első gondolata -ha már ott volt-, hogy meg kellene nézni közelebbről a tavat. Még nem volt befagyva, az időjárás akkora zordsággal nem ajándékozta meg őket, aminek örült is. Ennek ellenére a nulla fok körüli hőmérsékletnek köszönhetően a víz biztosan hideg volt, és mikor közelebb lépett, egyensúlyát elvesztve meg is nézhette, hogy valóban így van-e. Beleesett a tóba, ráadásul a pillanatnyi sokktól és a víz hidegségétől elájult és el is merült. Utolsó gondolata az volt, hogy ő meg fog halni. Biztosan meghal, szépen, csendesen, de legalább boldogan, és nem frusztráltan, szenvedések között, mint nemrég elvesztett családtagja. Hát ez van, ha meg kell halni, akkor meg is teszi. De hogy sikerül-e neki, az már a jövő zenéje...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Bácskay Hella
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 27. 19:58 | Link

Gergő

Jaj, de jó lenne most a strandon. De azért itt is jó. A tó most éppen ki van engedve, mert nincs olyan nagy hideg. Így kacsázni még lehet, ha fürdeni nem is. Ugyanis fürdésre már hideg van. Nagyon hideg. Bele sem merek gondolni, hogy netán beleesek a tóba. Biztosan megfáznék, és ha senki sem talál rám, akkor meg is halnék. Grrr... De szerencsére messze vagyok most a víztől, így pánikra semmi ok. Itt nyugodtan tudok hóangyalkát csinálni. Meg kövekkel dobálni is lehet innen a tavat, aminek a vize most szép nyugodtan fodrozódik be. Látszik innen, mert a Hold fénye visszatükröződik róla. Jaj, milyen szép is ma a Hold. Egy nagy sajtkorong ott fent az égen. Milyen jó is volna egyszer megnézni azt közelebbről. De ilyen tervek nincsenek a naptáramban. Nem fog elrabolni egy csészealj, vagy éppen csak úgy nem fogok behuppanni egy olyan ceruzaszerű valamibe, amit kilőnek oda. Hogy is hívják azt? Egyszer mesélte nekem Pisti ezeket a dolgokat. Akkor teljesen el voltam ámulva, hogy van ilyen. A muglik nagyon okosak tudnak lenni. De azért én szeretek varázsló lenni. Jó, hogy mindent meg tudok csinálni néhány suhintással és egy két versike elmormolásával. Nem kellenek hozzá fura kütyük, meg egyéb dolgok, amiket minden bizonnyal elhagynék. Jut eszembe, hova is tettem a kesztyűmet? Tudom, hogy fel kellett volna vennem még a suliban, de akkor úgy gondoltam, hogy még ráér a dolog. Anélkül is elég melegen vagyok öltözve a barna szőrős csizmámmal, farmernadrágommal és fehér kabátommal, aminek a kapucnija szőrös. De nem igazi szőr ám az rajta, csak mű. Ja, és még van rajtam egy bojtos satyek is. Sárga színű. Így nem üt el tőle annyira a szőke hajam, ami ki van engedve. Ilyenkor nem szeretem felkötni, mert ha berakom a sapka alá akkor hátulról csúcsos lesz a fejem, meg a fülem is fázik úgy. Így meg nagyon szuper minden.
Szóval most, hogy már a kövek dobálása közepette elkezdett fázni a kezem szükségem lenne a kesztyűmre. Az egyik meg is van. De hol a másik? Ugye nem hagytam el megint? Anya meg fog ölni, ha így történt, az tuti. Jobb lesz, ha elkezdem keresni, hátha meglesz valahol. Csak nem tűnhet el szőrén, szálán egy piros egyujjas kesztyű a fehér hőmezőn.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexander N. Thornwald
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 30. 13:42 | Link

Sharlotte


Új környezet. Nehéz lesz hozzászokni, de már nagyon vártam, hogy eljöhessek ide. Otthon olyan egyedül voltam. Oké, persze, ott volt nekem a családom, akik mindenben mellettem álltak, de azért jól jött volna egy olyan társaság aki korban is hozzám passzol, és lehet velük hülyülni. Azért ezt szülőkkel nehezen lehetett volna kivitelezni. Mikor tegnap este megérkeztem ide, beosztottak egy házba, rellon. Nem gondoltam volna, hogy pont ide fogok kerülni, de biztosan a sors akarta ezt, kész, nem fordítottam rá nagyobb figyelmet. Elvezettek a Klubbhelyiségünkbe, majd bekerültem az újoncak szobájába. Ledobáltam a cuccaimat, és azonnal lefeküdtem pihenni, amiből kiadós alvás lett. Korán kelő vagyok, ezért is mikor reggel tettem egy kis sétát odakint, nem sok emberrel futottam össze, de persze még nem ismerek itt senkit, de nagyon remélem, hogy ez hamar meg fog változni. Azóta már túl vagyok egy ebéden is, de semmi kedvem nem volt délutáni pihit tartani. Mehetnékem volt, ezért is indultam el, lefelé a falu felé. Hallottam már róla, kíváncsi voltam rá, hogy milyen is lehet. Nem tartott sokáig míg leértem, igen közel van a kastélyhoz. A főútra tévedtem, és csak sétálgattam csendben, nézegettem a kirakatokat, és minden mást amit találtam. Már majdnem kiértem a faluból, mikor egy kisebb tavat pillantottam meg. Gyönyörű szép környezetben volt, fák sokasága vette körbe. Vállat vontam, majd közelebb sétáltam, és csak akkor vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. Egy lányka üldögélt a padon, szemmel láthatóan idősebb volt nálam egy kicsit. Nem tudtam mit mondanék neki, ha odamennék hozzá, ezért is inkább elvetettem a dolgot, és a tó felé indultam. Nem messze tőle leültem a földre, nem érdekelt, hogy milyen hideg is van. Utálom a telet, a nyár sokkal jobban vonz. Mikor szabadnak érezheted magad, süttetheted magadat a napon, madarak csipognak. Jobb, mint ha mindenhol csak fagy van. Pár percig még üldögéltem, nézelődtem, szívtam magamba a friss levegőt, majd sóhajtottam egyet. Megadtam magamat. Feltápászkodtam a földről, majd a pad felé baktattam ahol az előbb említett lányka ült. Óvatosan és lassan közelítettem meg, majd mikor odaértem, kihúztam magamat, köhécseltem egyet, és megszólaltam.
- Zavarok? Nem tudom miért pont ezt mondtam, hiszen szemmel láthatóan egyedül van, és mellette teljesen üres a pad. Válaszát ugyan nem vártam meg, és úgy ültem le, de ha zavarok, akkor úgy is elküld majd melegebb éghajlatra. Addig is, meg folytatom a friss oxigén belélegzését és a táj csodálását. Ismerem magamat, el tudnék így lenni akár órákon át is..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pataki Margaréta
INAKTÍV


anyuka, másodállású pálcagyáros
offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 31
Írta: 2013. február 1. 13:02 | Link

László Dalma

Sóhajtottam egyet, miközben belélegeztem a friss levegőt. Nagyon szép idő volt az évszakhoz képest, aminek hihetetlenül örültem. A napocska - bár bágyadtan - az arcomat simogatta, ahogy kiléptem a házból. Mosolyogtam kissé, sőt, szinte vigyorogtam. Teljesen boldog voltam, megint, és még jobban, mint eddig. A gyűrűt nézegettem az ujjamon, ami így, ennyi idő után már nem is hatott furcsán. Sokat játszottam vele, pár nappal azután, miután Ármin - az én Árminom... - az ujjamra húzta, de már kezdtem megszokni. Haladnunk kell a tervezéssel, hiszen már egy minimális nagyságú pocakom is van... apró mosollyal érintettem meg, aki bennem rejtőzött. Az utóbbi időben rengeteget gondolkodtam neveken. Bár nem tudom, hogy kislány lesz-e, vagy kisfiú, igazából mindegy is. Bár úgy érzem, hogy talán fiú lehet. A népi hiedelmek szerint is úgy van, hogyha sok húst kíván az anyuka (anyuka...), akkor fiú, ha sok édeset, akkor lányka. Én rengeteg pörköltet ettem az utóbbi időben, nagyon sokat. Ármin egészen meg is lepődött a mennyiségen. Visszatérve a nevekre, arra gondoltam... hogy esetleg... Bence...
Leültem a kis tavacska elé, és ábrándoztam. Milyen lesz, mikor itt lesz velünk a kis csöppség? Mikor majd egy-két év múlva hallani fogjuk a kis léptei kopogását a padlón? Hüvelykujjamat mozgatva simogatni kezdtem a hasam, abban a reményben, hogy érzi. Biztosan érzi, hogy az anyukája már most nagyon-nagyon szereti. Én fiúnak képzeltem őt, de az is lehet, hogy lány. Arra gondoltam hogy akkor talán lehetne Flóra. Az olyan szép. Sokáig játszottam a nevekkel... Damjanovits Flóra, Damjanovits Bence. Mindkettő szépen hangzik, olyan fenségesen. A fodrozódó víztükröt nézve teljes béke szállt meg. Gondolataim folyamatosan a csöppség körül forogtak, minduntalan visszatérve arra a karácsony estére, mikor elmondtam Árminnak a hírt. Az arcán látható érzelmeket még most is nehezen tudom értelmezni. Remélem, hogy nem nyomasztja egy kicsit sem a dolog...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ármin, az én cikeszjavítóm|Bencus <3
Samantha H. McSouthernwood
INAKTÍV


the girl from Hogwarts
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 433
Írta: 2013. február 5. 20:10 | Link

T. A. Reynolds


Bagolyfordultával olyan levelet kaptam, hogy leesett az állam. Nem sűrűn szoktam meglepődni, főleg nem ennyire, de ami a levélben állt, egyszerre bosszantott fel, és juttatott eszembe érdekes kérdéseket. Miért pont én? Miért pont itt? Szeretem a nővérem, sőt, mondhatni az egyetlen ember a világon, akit elviselek, épp ezért ő az, aki a legjobban tudja, hogy nem szeretek más emberekkel kommunikálni, na de ilyet? Ráadásul azt sem mondja el mi baja, csak, hogy küldjem el. A papíron álló név ismerős volt, és azt is sejtem, hol hallhattam, ettől függetlenül cseppet sem füllött ahhoz a fogam, hogy idegenek után futkorásszam. Mindenesetre felmérve a levél tartalmát, és elképzelve, milyen hangsúllyal mondja a nővérem, szájhúzva felkaptam a kabátomat, és elindultam morcosan lefelé. Nem számítottam ennyire "vidám" időre, de így legalább nem öltöztem alul azzal az egy szál kabáttal, pólóval, és nadrággal. Az iskola épületét elhagyva, nem siettem el a lépéseket, miközben kezemben a levelet szorongatva arrébb löktem mindenkit az útból, azon gondolkoztam, miért nekem kell ezen a nyomorult helyen lennem. Na nem mintha nem akarnék segíteni nővéremnek, de akkor is, a Roxfort ezerszer jobb hely ennél a portanyánál. Még mindig elkap a rosszullét, pedig már egy jó ideje itt vagyok. Szááánalmas.
A falu határába megtorpantam egy kicsit, és körbenéztem. Ugyanis, bár ilyet soha nem mondok ki hangosan, dunsztom sem volt abban a pillanatban, merre keressem az említett személyt.
Reynolds..Reynolds...Reynolds.
Folyamatosan a nevet ismételgettem magamban, és azt a pillanatot játszottam le magamban, amikor is tovább indultam, céltalanul. Nem gondolkoztam azon, hogy talán otthon van ezen a délutánon, a kis tavacska felé indultam, és átvágtam rajta, vagyis átvágtam volna... megláttam, egy valamennyire ismerős, korban nagyjából passzoló embert, majd elővettem a levél mellé csatolt kis képet, és egy félmosollyal nyugtáztam sikerem. Megvan.
- Reynolds? - léptem elé, kifejezéstelen arccal, kíváncsisággal megtöltve hangomat. Kissé felfelé kellett néznem, de már megszoktam, így nem törődtem vele, csak folytattam. - Sam vagyok, McSouthernwood-éktól, esetleg dereng valami ez utóbbi alapján? - tettem fel azt a kérdést, ami segíthet egyértelművé tenni a dolgokat. A vezetéknevünk, khhm, hogy is mondjam, meglehetősen egyedi. És eprsze hosszú, amit már számtalanszor megkaptam. Nem baj, én elvagyok vele. Az angol akcentusom elég erős volt, de ha ő az, akit keresek, már most eldöntöttem, hogy nem fogok a magyarral bíbelődni, hanem beszélek inkább világnyelven, szerintem neki is könnyebben menne, mint ez. Legalább is nagyon remélem.
Utoljára módosította:Samantha H. McSouthernwood, 2013. február 5. 20:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. március 19. 14:34 | Link

Barbi
Egy napsütéses márciusi délután

A Turulokat villámgyors meccsen intéztük el a legutóbbi bajnoki fordulóban, így kaptunk egy kis szünetet. Legalább lehetőségem nyílt, hogy behozzam az iskolai elmaradásaimat. Viszont sokáig a tespedést se bírtam, máris hiányzott a mozgás. Ki is használtam az egyik napsütéses délutánt, hogy kocogjak kicsit. Volt egy bejáratott útvonalam, a kastélytól a bogolyfalvi kis tavacskáig és vissza szoktam futni, most is ez terveztem be. Az idő csalós volt, ugyan sütött a nap, de még nem volt nagy ereje, hűvös volt a levegő. Szerencsére a melegítőm alatt jól felöltöztem, sapkát is húztam.
A kocogás mindig segített, hogy rendezzem a gondolataimat. Rendkívül feldobott, hogy visszatérhettem a kviddicspályára. Végigpörgettem az eddigi meccseim kulcsmomentumait, próbáltam visszaemlékezni a hibáimra, mi lett volna a jó megoldás. Az önelemzés sokat segít, de persze ehhez kellő önkritikára is szükség van. Nem mindenki akarja észrevenni a saját hibáit, kijavítani meg még kevesebben próbálják meg, pedig az igazi profi mentalitás ebben rejlik. Persze sok olyan kviddicsjátékos is van, akiknek egyszerűen a szellemi képességeik nem teszik lehetővé, hogy átlássák a saját játékukat, ők alávetik magukat a külső utasításoknak, vagy ösztönből cselekszenek. Én gondolkodó játékosoknak tartottam magam, nem csak fizikailag, de elméletben is felkészült voltam. Tehetséggel is megáldott a sors, de inkább a szorgalmamnak köszönhettem, hogy magasra jutottam. Későn kezdtem el a kviddicset, még később kerültem profi csapathoz. A mai fiatalok ezt már el sem tudnák képzelni, ők már tizenévesen a csúcsra akarnak jutni, kicsit talán türelmetlenek is. A kiégés veszélyével nem számolnak. Egy tizenöt-húsz éves pályafutás csak keveseknek adatik meg, részint a játék sajátos jellegéből fakadóan, részint az emberi teljesítőképesség korlátai miatt. Úgy tartják, hogy huszonnégy és huszonnyolc éves kor között lehet kihozni magunkból a maximumot. Nekem pont ez az időszak maradt ki, de mindent elkövettem, hogy túl a harmincon is magas szintű játékkal rukkoljak elő.      
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bükki Bikák - játékosmegfigyelő
Van kérdés?

Emily K. Crusader
INAKTÍV


~Világutazó
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 109
Írta: 2013. április 14. 13:09 | Link

Mina


A tavasz egy olyan hónap, amit egyszerűen nem lehet nem szeretni. Mindenki talál benne valami apró örömöt, valami inspiráló mozzanatot, ami miatt egyszerűen nem hiányozhat az évből. Sokakat hallottam már, hogy azt mondják, utálom a telet, mert túl hideg, vagy a nyarat, mert túl száraz, esetleg az őszt, amiért túl esős és szürke, de azt, hogy valaki a tavaszt utálja...lehetetlen! Én személy szerint kifejezetten szeretem. Csicsergő madarak, rügyező fák, egyszerűen életre kel a természet és ez bennem is mindig megmozgat valamit. Az egyetlen, amit nem szeretek benne, hogy túl sablonos és engem is azzá tesz. Például ma azzal az eltökélt szándékkal pattantam ki az ágyból, hogy márpedig nekem hatalmas mosollyal az arcomon kell sétálni menjek a napsütésben, ami annyira, de annyira átlagos ilyenkor, dehát mit lehet tenni az effajta kísértések ellen?
Gyorsan felkaptam az első tavaszi ruhám, ami a kezembe akadt, mert ha itt a szép idő, ki kell használni, hogy hordhatok szoknyát, viszont nem akartam megfázni sem, ezért egy bokacsizmát és egy kiskabátot is felkaptam magamra. A hajammal nem törődtem sokat, mert lefoglalt a naplóm utáni kutatás és szerencsére meg is találtam 5 perc intenzív keresés után. Mint kiderült az éjjeli szekrényem felső fiókjában volt, azaz a helyén. De magamból kiindulva az volt az utolsó hely ahol megnéztem, mert sosem teszek semmit vissza oda, ahova való, de ezek szerint kivételesen rendes voltam. Valahonnan kerítettem egy pennát és tintát is, és megkerestem Zoé pórázát, majd a kis kölyköt is előkerítettem a szoba egyik kis zugából, ahol épp Dóra a felfedezőt játszott. Furcsa egy kis kutyus ez, mert szinte semmitől sem fél és mindenre kíváncsi és nagyon a szívemhez nőtt, pedig a "táskakutyák" nem a kedvenceim, sőt a Yorkshire terriereket kifejezetten utáltam. De Zoé valahogy más... Ő olyan kis eleven és szeretni való. Miután engedelmesen kivárta, hogy pórázra kössem az ölembe kaptam, és elindultam kapu felé. Nem akartam, hogy a kis eb körmei kopogjanak a kövön, ezért csak a parkban tettem le a földre, és ki is csatoltam a pórázt, hogy kedvére szaladgálhasson. Nem tudtam, hova készülök, csak mentem az orrom után, egészen a faluig, amikor is eszembe jutott egy kedves kis hely, a kis tó. Kifejezetten ilyen időre találták kis. Mikor odaértem, kerestem egy kényelmesnek tűnő követ, a táskámat magam mellé tettem, és szememmel megkerestem Zoét, aki természetesen már a vízzel ismerkedett. Lehunytam a szemeim, és egyszerűen csak élveztem a napsütést.

Mácsai Mina Izabella
2013. április 14. (délelőtt)
outfit
Utoljára módosította:Emily K. Crusader, 2013. április 14. 14:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Look like a girl, act like a lady, think like a man and work like a boss!

Zoé♥
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. április 17. 20:22 | Link

Bogárkám
04.17. 15:02

Most már muszáj elmondania, mielőtt kitudódik teljesen. Bár már az is lehet, hogy Amanda megtudta a dolgot. Igen azt, hogy levitás lett, átment a kékekhez, és ő nem szólt róla, bár a terveibe beavatta a kedvesét. Persze abbn több verzió is volt és talán jobb lett volna, ha vele beszéli meg teljesen, de tudta, hogy akkor biztosan nem megy sehova, Candy minden szava kétszeres hatással van rá, legyen az jó, vagy rossz. Hiába, szerelmes, túlságosan is, és most egy kicsit rosszul is érzi magát. Rolival jött, de a sárkányt elengedte repkedni, persze csak az engedélyezett területek fölé, és ezt a kis hüllő be is tartja. Így most egyedül üldögél egy padon, várja, hogy a Drága megérkezzen. Idegesen tördeli a kezét, már azon is sokat agyalt, hogy milyen ruhába jöjjön. Gondolta, hogy kék talárjában sétál majd le, de nem akarta sokkolni már messziről a Kedvest, így inkább egy egyszerűbb összeállítást választott. Amanda még sehol, benne pedig nő a feszültség, hogy vajon mennyire lesz mérges a lány? Biztosan az lesz, annak kell lennie, mert kihagyta a döntésből. MI van, ha úgy dönt, hogy Svédországba megy? Nem, akkor biztosan beavatta volna előre, mert az sokkal nagyobb kihívás elé állította volna a jelenleg harmonikusan működő kapcsolatukat. ~ Hülye vagyok, biztos, hogy tudja már, ha más nem a rellonosoktól... Akkor még rosszabb a helyzet... ~ Dühösen ugrik le a padról, és kavicsokat kezd dobálni a folyóba, néhányat meg is "kacsáztat", amik többet pattannak a vízen. Mivel túl dühös magára a koncentráláshoz, alig van sikerélménye. ~ Talán el kéne kezdenem lenyugodni és magamban lejátszani, hogy mit fogok mondani, mielőtt meglátom. Onnantól már nem lesz visszaút... ~ Sóhajtozik, mint aki szívinfarktust kapott és benntartja a levegőt. Az ajkait beharapva erőlteti vissza magát a padra és gondolkodás közben a körmét kezdi rágcsálni. ~ Szia Mandy! Kék lettem, ugye nem baj? ~ Lehorgasztja a fejét, majd tovább erőlteti a rosszabbnál-rosszabb ötleteket. Az őrületbe kergeti magát, ami végül egy szavas mondatban tör ki belőle.
- Elég! - állítja le az önostorozó gondolatait egy pillanat alatt. Gyorsan körbenéz, de nem lát senkit, aki fantasztikus produkciójának szemtanúja lehetett volna. ~ Végül is nem meghalni készülök, mint a múltkor... ~ Nyugtatja magát, azonban a hevesen verő szíve tudja, hogy csak akkor fog igazán lenyugodni, ha Amanda megérkezik és elmondja a történteket. Az már megint más kérdés, hogy utána miért kell izgulnia majd, vagy kell-e egyáltalán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 11. 21:21 | Link

Keresztanyu *-*
Időpont: 2013. Május 11. 13:00


Végre tavasz van, és el lehet hagyni a téli nagykabátot, meg a többi meleg holmit. Egy pólóban, rövidnadrágban, és cipőben vágtam neki az útnak, ahova menni készülünk. Na meg a kontaktlencsék is bent vannak, mert még nem zárkózom be a szobába tanulni. Néhány Eridonos srác elhívott, hogy nézzünk le a faluba. Kaptam az alkalmon, mert kíváncsi vagyok a helyre. Biztosan az a hely is tele van varázslattal.
Az úton végig arról beszéltek a többiek, hogy mit fognak megmutatni nekem, meg, hogy hova érdemes mindig bemennem. Igyekeztem minden információt megjegyezni, és nem összekeverni a fejemben a képzeletbeli listámat. Még a végén bemegyek egy olyan helyre, ami a tiltó listán van, és lesz nekem ne mulass!
Elsőnek, egy csárdába térünk be, hogy igyunk vajsört. Furcsálltam, hiszen soha nem ittam még, de nem kell ezen csodálkozni. A varázsvilágban, számomra minden ismeretlen, és új dolog. Nagyon finom ital, meg kell hagyni. Sokat fogok venni, amikor lehetőségem lesz rá. A következő hely, ahova mentünk, egy cukrászda volt. Itt mindenféle édesség és sütemény volt. Próbáltam olyat választani, amiben se mogyoró, se eper nem volt megtalálható, de magamtól nem találtam ilyen fajta süteményt. A kedves néni viszont segített a problémámon, és máris kaptam egy szelet nyalánkságot, amiben nincs benne allergiaesélyes hozzávaló. Miután ezt is befaltuk, a többiek azt javasolták, hogy nézzük meg a tavat. Mosolyogva követtem őket odáig. A megérkezés pillanatában, a többiek elszeleltek, én pedig magamra maradtam. Azt mondták, hogy mennek bújócskázni, nem fognak itt hagyni. Valami azt súgta, hogy nem kell kételkednem a szavukban, mégis csak Eridonos diákok, nem pedig vérmániás Rellonosok. Még a gondolattól is kirázott a hideg. A kis tavacska széléhez sétáltam, leültem a gyepre, és belenyúltam a vízbe. Kellemes, nem pedig olyan hideg, hogy még a csontom is átfagy, ha belenyúlok. Mosolyogva néztem hol a tóra, hol pedig a játszó évfolyamtársaimra. Talán később én is csatlakozom hozzájuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. május 19. 14:40 | Link

Yannick
ruha

Kávéval teli papírpohárral kezemben indulok el, méghozzá le a faluba. A függőségtől még messze állok, de nem lenne nehéz elérni, mivel itt a konyhába lesettenkedve is könnyűszerrel csinálhatok magamnak, vagy csináltatok a manókkal, de ha azt akarom, hogy még annál is kevesebb ismerős láthasson esetleg, lejövök a faluba és beszerzem. Most ezt a szobámból hozom, feltankoltam vele ugyanis. Egyszerűen imádom, nincs mit tenni. Ahogy iszogatom, pusztítom el a mai biztosan minimum harmadik pohárkával, az nem is érdekel hogy merre megyek. Nem mintha nagyon ismerném, azaz emlékeznék mi merre van, de valakit maximum megkérdezek, visszajutni úgyis vissza tudok, nem az a kérdés, hanem hogy meddig tart. Szerencsére nincs dolgom, ráérek, így még a lakósoron végigsétálva veszem célba a tavacskát, ritkán jártam ide, de most tökéletes lesz kicsit egyedül lenni, figyelni az embereket, de a legfontosabb: kávézni. A hozzám közelebb lévő padra telepszem le, először normális pózba, majd lábaimat felhúzva törökülésbe, és viszonylag kényelmesen elhelyezkedve. Mosolygok ki a fejemből, miközben táskámat leemelem vállamról és lógatom le. Elvan a gyerek, ha játszik, én pedig egy nagyra nőtt kisgyerek vagyok néha, valljuk be. Sokszor viselkedem úgy, ahogy koromhoz képest nem kéne, de persze nem a beteges, visszamaradott módon, hanem csak hülyéskedek, mert megtehetem és jól érzem magam. Jó, talán egy 20 éves lánynak nem éppen a táskája lóbálásával kéne szórakoznia, de én sokkal abszurdabb dolgokat is szoktam produkálni, ez ahhoz semmi. Egész nyugodtan iszogatom itt a hideg italomat, nem zavar semmi, meleg van, itt ez a kis tó is. Szeretek én gondolkodni, ha van min, és ez a valami pozitív dolog is. Ha már nem az, akkor nincs értelme, mert csak tönkreteszem az idegrendszeremet. Most viszont boldog vagyok, ki tudja miért, és vigyorogva bámulok ki a világba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. május 19. 18:33 | Link

Douglas Grin


A mai napomra egyáltalán nem mondhatnám azt, hogy csúcs szuper volt. Kiderül, a büntetésem jövő héttől az lesz, hogy hétköznaponként nem tehetem ki a lakásból, csak akkor, ha a könyvtárba megyek. Ja és mindenhova el fognak kísérni, nehogy elmenjek. De ha ez nem lenne elég, akkor hétvégenként kiképző táborba fogok menni, ahol fegyelmet fogok tanulni. Azt, persze... Utálom őket, utálom az összeset. Janey-t, Vincentet, Brigettet, az ikreket és azt a kis taknyos Tristant is. Hagyjanak engem végre békén. Ha ennyire meg akarnak szabadulni tőlem, akkor tegyenek ki a házból, szívesen beköltözöm a suliba. Amúgy sem volt nekem szükségem családra, elég volt eddig, most már van hol laknom. De komolyan, még mindig nem tudom felfogni. Annyira, de annyira mérges vagyok, azt sem tudom, mit csináljak, Leginkább felülnék a vonatra és nem jönnék vissza többé. De az nem megoldás. Megmutatom Janey-éknek, hogy rajtam semmi nem fog már segíteni, hiába próbálkoznak. Akár 18 éves koromig is eljárok minden hétvégén abba táborba, csak nekem legyen igazam. Szerintem most nem tudják, hogy mennyire gyűlölöm őket és ez már nem fog változni. Ugyanolyan fogok maradni, nem érdekel, hogy még 4 éven keresztül azt kell majd csinálnom.
Mivel ma még szabad vagyok, úgy döntöttem, sétálok egyet és ezt be is jelentettem Janey-éknek, mielőtt még megátkoznának. Azt is hozzá tettem, hogy csak a tavacskához megyek és ha akarnak nyugodtan kövessenek, mert már úgy is mindegy. Végül nem jöttek utánam. Én az előttem lévő kavicsokat rugdosom, miközben a tóhoz igyekszem. Mivel nincs kedvem bemenni a kastélyba az alagsori medencéhez, úgy döntöttem, a tóban fogok fürödni. Úgyis meleg van. Pár perc alatt meg is érkezem. Leveszem a lábamról a zoknim és a cipőm. A pólómat is lehúzom, majd beleugrok a vízbe. Hm.. azért hidegebb, mint gondoltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Keith Coltrane
Független varázsló, Ördög ügyvédje, Staff, Programszervező


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2013. június 1. 02:36 | Link

Leonie
június 7. éjszaka


Mikor péntekenként alig van közös órájuk, rendszerint úgy rohannak oda egymáshoz ebéd közben, mintha már hetek óta nem találkoztak volna. Keith addig nem is szokott nekifogni az ebédhez, míg Leonie meg nem érkezik, aztán sokszor az egész délutánt együtt töltik, és csak sötétedés után pislognak körbe, hogy vajon hová tűnhetett a Nap. Egy összefolyó vidám kép, ahogy végiglődörögnek a sulin le egészen a faluig, és az elvékonyodott pénztárca, meg a rajtuk villogó kiegészítők, mint például Keith nagy sárga boája, hűen arról tanúskodik, hogy most se csak egy frissítő délutáni sétára vágytak. Miután úton-útfélen megkérdezték az embereket, hogy hogy érzik magukat, és mit ebédeltek, a cukrászdában tömték tele magukat mindenféle ínyenc édességgel, persze csak azért, hogy később hűen fetrenghessenek egy bolt előtt, az eresz alatt - itt aztán kipróbálták, milyen lejmolni, 'vízre és kajára,' de pechjükre az eső miatt (vagy mert végig röhögték az egészet) alig sikerült összekapargatniuk három sarlót egy külföldi mágustól. Természetszerűen ők ettől a sikertől is teljesen megbolondultak, úgyhogy jócskán ráfizetve körbejárták a legszínesebb boltokat, ahol is Keith beszerezte a sárga boáját és a sétapálcáját az állítólagosan túl komor fekete pulcsija feljavítása végett, és az egész lejmolt pénzt Leonie-ra költve még egy óvodásoknak készült színes tiarát is vett neki.
Fegyverekkel felszerelkezve szerencsétlen falusiaknak végképp nem volt esélyük a két szeretetteljes idiótával szemben, akiknek úgy látszik az is elég ahhoz, hogy 10 percen keresztül kétrét görnyedve nevessenek, hogy meglátnak egy egy vicces alakú felhőt az égen.
Persze azt mindenki tudja, hogyha igazán nevetünk, becsukjuk a szemünket, csukott szemmel pedig sokkal rosszabb az időérzékünk - mivel ők sokat nevetnek, együtt, és ezáltal elég sokat van csukva a szemük, a legkevésbé se kell meglepődünk Keith őszintén megdöbbent arcán, mikor egyszer csak arra nyitja ki a szemét, hogy a Nap már megint elszökött.
- Leonie, a Nap már megint elszökött. - Közli forradalmi felismerését, ám a biztonság kedvéért még fel is emeli a botját oda, ahol vélhetőleg -de csak vélhetőleg- ellógott az a fránya. Sajnos most nincs idejük utána menni, ugyanis már 25 perce baktatnak a Keith-en kívül mindenki által jól ismert tó felé, az elképzelhető leghosszabb, leggazosabb kerülőúton. Az utat jelző apró fényecskékre Keith szentül hiszi, hogy csak a repülők leszállását segítik, úgyhogy nem is mennek oda, nehogy útban legyenek. Ennek ellenére egy bokor mögül felbukkanva, 7-8 méterre az ösvénytől mégis elérik a kívánt helyszínt, úgyhogy Keith kedvére csodálhatja a félreeső kis helyet. Előttük tisztán tükröződő bájos kis tó, felettük fényes csillagok, mellettük virágzó fák és növények, körülöttük néma csend, csak a tücsök hegedül.
Keith-nek hosszú percekig tart, hogy felocsúdjon és befogadjon mindent, amit egy ilyen újszerű látvány kínál neki, de talán ezt Leonie már megszokta, még az ezt következő rögtönzött dúdolását is, csak talán nem ilyen közelről, Keith ugyanis rövidesen a Vöröske mögött terem, hogy jól belefúrhassa arcát a hatalmas loboncba, jól átkarolhassa barátját, aztán három-négy békés dülöngélés és dúdolgatás után puszta baráti gesztusból felkapja, és nagy-nagy kacagás közepette a közvetlenül előttük heverő tóba hajítsa - legalábbis megpróbálja.
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2013. június 8. 16:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. június 9. 14:25 | Link

Amanda

 
Valamikor a délután folyamán


Ma nagyon sokáig aludtam, már majdnem dél volt, mikor felkeltem. Senkit nem láttam a levita házban, biztos mindenki a kastély többi részén, vagy épp a faluban vannak. Nem maradok én se sokáig itt, gyorsan felveszek valamit magamra, egy rövidnadrágot, és egy kék topot, meg egy tornacipőt. Először is elmegyek a faluba a falatotó gyorsétterembe, ahol nyugodtan megebédelek. Még egy kis időre visszajövök a szobámba, mert a arra gondoltam, hogy elmegyek a kis tanácsához, és egy kicsit gitározom, úgyis rég játszottam már. Viszonylag hamar kiérek a falu határába, ahonnan már csak pár perc és ott a tó. Vannak ott egy páran, de nem zavartatom magam, leülök a fűbe, előveszem a gitárom és elkezdek rajta játszani. Mivel már elég rég volt a kezemben gitár, így először még sokat tévesztek, de hamar belejövök.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 10. 17:37 | Link

Arvid
Valamikor 10 után

-  Fordulj le. Csak. Fordulj. Le- fohászkodok marha ijedten, és szaporán lépkedek, hogy minél előbb kiérjek erről a hülye sétányról. Ha már valaki 20 perce töretlenül csak utánad halad, az már ad némi okot a paranoiára. Szerencsére én abból sose szenvedtem hiányt, ezért nem esik nehezemre mindenfélét beleképzelni ebbe a szituációba, és nem... nem leszek nyugodtabb.
Három pad, két pad, egy pad... és futás
Neki iramodok, és megpróbálok nem arra gondolni, hogy a férfi TÉNYLEG engem követ. Ki tudja, ő is most érzett késztetést a sprintelésre. Oh  a francba, kit akarok áltatni, engem határozottan követnek. Kis híján orra is bukok, de efelett most nagylelkűen szemet hunyok. Nem tudom, mit akar tőlem, de nem is akarom megtudni. Oké, krav maga, de ha az illető két pillanat pálcát ránt, és elkezd valamit mondani valami nyelven, nekem lőttek.
Végigfutok a  falun, csak a lábak dobogásából tudom, hogy követ az illető. De hoppá, hisz varázsló vagyok... aztán mit tudok vele kezdeni? Gyorsabban kezdek futni, majd mikor elérem a tavat, hirtelen fordulok be. Azt hiszem, lépés előnyöm van, így pár bokor takarásába fekszek, összeszorítom a szemem, és magamban kezdek imádkozni, hogy ne találjon meg.
Oh, érdemes volt ide visszajönnöm. A rellonosok tuti jót röhögnének rajtam, ha látnának, mázli, hogy egyetlen árva lélek sincs itt. Mikor közelebbről hallom a lépteket, óvatosan kúszni kezdek, minek eredménye, valami hülye ág felsérti a lábam, amiből folyni kezd a vér.
- Pff... te is hiányoztál- sziszegek halkan, mert azért még nem sikerült elfelejtenem, épp bújok.  
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. június 10. 17:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. június 12. 16:30 | Link

Drága

Elég nehéz elfojtani magamba az érzést, hogy hiányzik és látni akarom, de ha kötelezettségem van, mint például az órája járás, akkor muszáj lenne, mert a figyelmemet rajta kívül semmi más sem köti le. Nem is lenne kötelező bejárnom órákra, azaz de, csak megtehetném, hogy nem, viszont én nem az vagyok, és nem is szeretnék megváltozni, jó ez így. Úgysincs olyan sok, kibírom még talán.
Lényegében az volt az első dolgom suli után, hogy egy baglyot reptessek a Drága felé, méghozzá annyival, hogy a tavacskához menjen ki, ennél több nem kellett, és miután kicsit összeszedtem magam én is elindultam a megjelölt helyre. Az, hogy van egy kis szél még talán jó is, egyébként pedig meglepően meleg van. Ez szintén csodás, nem is akarom, hogy beboruljon az ég, vagy akár vihar legyen, imádom, amikor kint is lehet császkálni, és melegen sem kell öltözni. Én sem vagyok túlöltözve, de ez nem is probléma.
Viszonylag gyorsan leérek, még magassarkúban is. El kell ismernem, hogy minél többet használom, annál jobban szeretem, és ha egy kicsivel is magasabbnak akarok tűnni meg tökéletes. Persze Jeffre így is fel kell néznem, de nem zavar, szerintem pont jó is. Sokszor nem volt még probléma a magasságom, és az átlagot így is meghaladja, tehát nem panaszkodhatok.
A gondolkodás nekem nagyon megy, de azért remélve, hogy nem kell várnom leülök nyugodtan az egyik padra, egy párszor körbenézve, hátha itt van már valahol, aztán pedig a tavacska felszínének fodrozódását, apró hullámait figyelem, kizárva a külvilágot pár másodpercre.
Most sem tudom másra gondolni, csakis Rá, és arra, hogy igazából azt szeretném, ha egy perce se kellene elengednem, mindig velem lehetne, bár ez realista életszemlélettel megoldhatatlan, legalább a közelemben tudhatom, és ha a faluba költözünk majd, akkor még inkább.


ruha
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 19. 23:03 | Link

Elbééééém *-*

Nappal van kivételesen, így leküzdve a cseppnyi félelemet, a faluba veszem az irányt. Hiába követtek a múltkor, és hiába nem tudom, ki volt, és miért tette, ez még nem tántorít el attól, hogy szerezzek fagyit. Mert hogy most ez minden vágyam. Hála égnek a Rellonban ilyenkor kellemes a légkör, ennek köszönhető, hogy olyan alakokba botlok ott, akiket még nem is láttam. A bikinim már rajtam, ami fölé csak egy ruhát húztam. Még a hajam is kontyban van a fejem tetején, de cseppet sem zavar, annak ellenére, hogy kibontva hordom.
Meg se lepődök, hogy a faluban is többen vannak, de nem tetszik, hogy annyit kell várnom a fagyira.
Mihelyst hozzájutok, már veszem is az irányt a tó felé. Azt valahogy sikerült megjegyeznem, merre van. Nem zavar, hogy sokan még most is fürkésznek, pedig semmi rendhagyó nincs rajtam, sőt, ennyire normálisan már rég néztem ki, így nem is tudom mire vélni.
A tóhoz érve, le is kapom magamról a ruhát, előveszem a táskámból a naptejet, bekenem magam, és megyek is a part szélére. Igen, először felmérem a terepet.
- This time, baby, I'll be bulletproof
This time, baby, I'll be bulletproof
This time, baby, I'll be bulletproof
This time, baby, I'll be bulletproof

This time I'll be bulletproof
This time I'll be bulletproof

This time, baby, I'll be bulletproof
This time, baby, I'll be bulletproof
This time, baby, I'll be bulletproof
This time, baby, I'll be bulletproof- éneklem közben az első számot, ami eszembe jut. Ezt hallgattam utoljára, és amúgy is tetszik, így nem érdekel, hányan néznek hülyének emiatt. Persze a vízbe még nem megyek bele, előbb megnézem a lábammal, tényleg annyira jó-e, mint amennyire azt mondják.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. június 25. 17:55 | Link

Tiff


Sietve öltöztem, mert a levélben említett időpontról kezdtem lecsúszni. ÉS mégis csak én hívtam el őt, akkor ne rám kelljen várni. Egy fehér ujjatlan pólóban, rövidnadrágban és kalapban indultam el, és miután kiértem a kastélyból egy pilóta fazonú napszemüveget is feltettem. Lassan sétáltam a tó felé, amit ebben a melegben tökéletes helyszínnek ítéltem egy kis beszélgetésnek. Annyira már ismerem, hogy tudjam, nem a legkedvencebb dolga összezártan élni egy csomó harcias emberkével. Út közben összefutottam egy manóval, aki már jól ismer engem, mivel sokszor megjelenek a konyhában, hogy szerezzek valami ehetőt. Így most a kezembe nyomott egy kis adag meggyet, aminek a felét út közben meg is ettem. Amikor megérkeztem, és láttam, hogy sikerült előbb jönnöm, mint Tiff, elterültem a földön, a kalapomat az arcomra tettem, csak a szám maradt szabadon, amibe folyamatosan adagoltam az érett gyümölcsöt, ami szép lassan el is fogyott. Onnantól kezdve a színjátszókörén kezdtem agyalni. Valami jó darabötletet próbáltam kitalálni, olyat, ami mindenkinek tetszik. Meg ezeknek a jeleneteknek és jelmezeknek a megvalósításán. Összességében addig agyaltam, amíg szép lassan kicsit elaludtam. Olyan vagyok, mint egy csecsemő. Csak eszek és alszok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 9. 00:09 | Link

Kornél

Unatkoztam. Rettenetesen.
Szerettem volna egy kicsit kimozdulni a kastélyból, hogy levegőhöz jussak, de abban az esetben vinnem kellett volna a csilli-villi pórázomat Serenhez és aranyos mosollyal nézni rá. Azt előbbi még talán ment volna, de az utóbbi már határozottan kevésbé. Tehát ez volt az egyszerű oka, hogy miért is tartózkodom én mostanában olyan feltűnően sokat az iskola falai között, holott ez egyáltalán nem volt jellemző rám.
Ezúttal semmiféle ostobaságot sem terveztem, amikor elhagytam a szobámat. A legutóbbi alkalom remek lecke volt. Soha többé nem akartam Firenzébe kirándulni teljesen egyedül, sőt önmagában vámpírokat nem akartam üldözőbe venni. Nem mintha mindannyian sokkal erősebbek lennének nálam, csak éppen jobb félni, mint megijedni. Ahol egy van, ott lehet több is, nem igaz?
Példának okáért, máris itt van ez a kis szöszi, akiről egyelőre semmit sem sikerült megtudnom. Ha akkor nincsen ott velem Lyra, valószínűleg sokkal csúnyább vége lett volna az estének. Nem tudom, melyikünk járt volna rosszabbul… talán egy kicsit mind a ketten, elvégre mégsem szándékoztam egy csattogó fogú vempet letépni a nyakamról.
Úgy éreztem, hogy megfulladok, ezért magát a kastélyt mindenképpen el kellett hagynom, de a falu határit nem szándékoztam átlépni. Célirányosan a tavacska felé tartottam. Sok emlék kötött oda, de a legtöbb felejthető volt, így tökéletesen megfelelt a gondolkodáshoz. Nem merészkedtem túl közel a vízhez; végigdőltem a fűben, lehunytam a szememet és csak hallgattam az engem körülvevő zajokat.
Ez egyelőre tökéletesen megfelelt szabadság címen.

Öltözék
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 2. 11:26 | Link

Oliv

Teljesen kiterülve feküdtem a fűben, tagjaimat szétvetve, és a csillagokat bámulva. Ebben a melegben muszáj voltam egy kicsit lefeküdni, mert bár vágytam a mozgást, de nem tudtam sokáig hajtani magam. Hiába sötétedett már be, még mindig szinte perzselt a forróság, de itt a tó mellett egy picit jobb volt, mert a vízgőz hűtötte a levegőt.
Szerettem így egyedül kószálni olykor, ettől a szokástól nem tudtam, és nem is akartam szabadulni, főleg, hogy amúgy is szinte minden este járőröznöm kellett. Ma viszont szabad voltam, mint a madár, és ezt kihasználva pihengettem idekint. Kahlil valószínűleg dolgozatot javított odafent, és bár kísértett, hogy segítsek neki, de valljuk meg, hiába voltam bejegyzett melodimágus, az elmélethez nem sokat konyítottam, így talán jobb, ha nem piszkálok bele ilyesmibe. Erről a gondolatról aztán eszembe jutott, hogy gyakorolni kéne, és oldalra fordítva a fejem a tóra szegeztem a tekintetem. Halk dallamot kezdtem dúdolni, valami kicsit búsan nyugodtat, a mágiát a vízre irányítva, hogy az finoman gyűrűzzön a hang nyomán. Néha belegondoltam, hogy mennyire nagy energia is az mm, és hogy mekkora pusztításra lenne képes. Régen nem gondolkoztam ezen, csak használtam, és ennyi - azt hiszem kezd rám hatással lenni, hogy sokat vagyok Kahlillal.
Füttyszóra váltottam, és nem érdekelt, hogy ha esetleg valaki hallja a dallamot, csak szórakoztam magamnak. Jó volt ez az édes semmittevés, már csak azért is, mert közben szépen lassan elkezdtem lehűlni. Igazán vége lehetne már ennek a forróságnak.
Utoljára módosította:Lyra Castle, 2013. augusztus 2. 11:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szalai Roland
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 13
Írta: 2013. augusztus 12. 20:12 | Link

Blanka

Roland úgy gondolta, a sok tanulás után megérdemel egy kis pihenést, felkapott hát egy nagyobb pokrócot, és elindult a falu felé. Nézelődött mindenfelé, és amikor a falu határához ért meglátott egy kis tavat. Úgy gondolta, tökéletes lesz a pihenéshez, biztosan kevesen járnak arra. Ahogy odaért, leterítette a pokrócot egy  fa mellé és lefeküdt.
Gondolkozott. Még mindig nincsenek barátai, és senki akivel együtt lehetne ezeken az unalmas késő délutánokon. Tudta, hogy még csak most érkezett, és hogy nem könnyű mindig mindenhol gyorsan beilleszkedni, de neki eddig mindig sikerült. Mindig rögtön mindenki vele akart barátkozni, és vele akart lenni. Talán azért, mert otthon ismert volt. Otthon minden lány odavolt érte, és minden srác vele akart barátkozni. Lehet, hogy csak azért, mert odavoltak érte a lányok, de akkor is.
Most viszont csak pihenni akart, és nem akart ezen görcsölni. Még csak pár napja van itt, ráadásul mindjárt jönnek a vizsgák, és most arra kell koncentrálnia. Ha vége ennek, akkor jön a szünet, és mehet haza a családjához és a barátaihoz.
Aztán majd, ha következőre kezdődik az iskola, majd akkor beilleszkedik.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. augusztus 27. 11:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 16. 20:31 | Link

Csatáry Konrád


Tudom, hogy most kezdődött el a vizsgaidőszak, és egy normális és átlagos levitás a szobájában ülne, vagy épp a könyvtárban tanulna, de én nem. Ezek szerint én nem vagyok normális levitás, bár ki tudja. Az elmúlt jó pár napot azzal töltöttem, hogy tanultam, szinte hozzám ragadtak a tankönyvek, le sem lehetett rólam szedni őket. De már egy kicsit belefáradtam, és már a szemem is kezd fájni a sok olvasástól. És ami rosszabb, teljesen elhanyagoltam a kreativitásomat. Vagyis úgy értem, hogy az utóbbi, talán egy hónapban egyáltalán nem rajzoltam, vagy vettem elő a gitárom. De a mai délutánt csakis a zenének szánom, vagyis kimegyek valahova a kastély köré, és előveszem régi ismereteimet.
Egy egyszerű kék ruhában, és hozzáillő cipőben indulok útnak, természetesen hajamba egy kék virágot tűzök. Le sem lehet tagadni, hogy levitás vagyok, főleg most, de ez nem is baj. Hamar kiérek a kastélyból, és a tavacska felé veszem az irányt. Ott remélhetőleg nem lesz senki, és nyugodtan tudok majd gitározni. Szerencsémre valóban nincs még itt senki, így leülök a fűbe, és egy mély lélegzetvétel után elkezdem pengetni a húrokat. Hagyományos Japán számokat játszom, mert azokat nagyon imádom, és amúgy is már nagyon rég hallottam olyanokat. Bár az eredeti hangzáshoz képest ez semmi, de még így is nagyon szépen hangzik. Legalábbis szerintem. Ki tudja, hogy másoknak hogyan tetszene, ha lenne itt valaki, de szerintem nem is akarom megtudni. Egyetlen hangot nem vétek el, minden teljesen tökéletes, és engem is teljesen átjár a zene, szinte teljesen egybeolvadok vele, és környezetem minden apró zaját teljesen kizárom elmémből.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. augusztus 27. 14:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. augusztus 17. 20:50 | Link

Gergő


Eljött ez a nap is. Olyan régen beszéltem Gergővel, és akárhol kerestem, sehol nem találtam meg, így hát írtam neki egy baglyot, hogy ma estefele találkozzunk a faluban lévő tónál. Úgy is hétvége van, majd megkérem Yancsit, hogy hagy aludhassak nála. Tuti megengedi, mert jó fej, és már régóta ismerem. Vele is majd beszélnem kell, mert érdekel, hogy mit is gondol most rólam, hogy már nem a kékeket erősítem. Furcsa, mert egyszer azt mondtam, hogy velem ne szúrjon ki a kastély, hogy másnap egy másik házban ébredek, de ezek szerint megetette. Ha így látta jónak, hát nem szállok vele vitába, és kitudja nem e szeretem meg a Rellont. Hamar meg fogom szokni a változást, csak azt nem tudom, hogy kinek fog feltűnni, hogy már nem vagyok ott. De őszintén szólva eddig is láthatatlan voltam, és ha nem nyertem volna meg a Tusát, még most is az lennék. Na de ennyi elég arról, hogy már nem vagyok Levitás.
A délután szunya sajna azt eredményezte, hogy most kapkodhatok, hogy időben odaérjek a tóhoz. Gyorsan felvettem egy inget, meg a cipőimet, kivettem a szekrényből egy doboz minden-ízű drazsét, amit Gergőnek adok, és már rohantam is le a faluba. Jó pár embernek nekimentem, de nem érdekelt. Ők voltak az útban és nem én. Már jól tudtam az utat a tó felé, így nem kellett megállnom, hogy megkérdezzek valakit. Befordultam pár sarkon, még rohantam vagy tíz percig, és kifulladva érkeztem meg. Gergőt még nem láttam sehol sem, ezért megnyugodva ültem le a fűbe, hogy kifújjam magam, mire ideér. A Tusa óta nem beszéltünk, ha jól emlékszem. Sok mindenről kellene beszélgetnünk, de konkrétumokat nem tudok, majd adja magát a helyzet. Körbenézek, és mivel még nem látom Gergőt sehol sem, ezért keresgélni kezdek. Hamarosan a kezembe akad egy kő, és mosolyogva hajítom bele a vízbe, hogy kacsázzon. Pár ilyen dobálás után, elfekszek a földön, és az eget kezdem nézni. Szép tiszta, és ez tetszik benne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa