30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Évnyitó ünnepély a Nagyteremben!

Megjelent az Edictum legújabb száma!

Elkészült a discord szerver, elérhetőség ITT!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 31 ... 39 40 [41] Le | Téma száljai | Témaleírás
Palotás Polli
Diák Eridon (H), Világalkotó, Másodikos diák


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 248
Írta: 2020. július 17. 16:46 | Link

Odry Elizabet


Még a jobb napokon is megterhelő számára az iskolai környezet. Nem kell rossz élmény érje ahhoz, hogy a világgá menetel mellett határozza el magát. Persze ez nem mindig olyan nagyszabású, mint a vonatos kis incidense, amikor ténylegesen elhagyta a környéket, van, hogy elég közelebb is megszöknie. Ez sokszor az iskola udvarát, esetleg valamelyik eldugott kis folyosóját takarja, de van olyan, hogy egy távolabbi menedékre van szüksége a gondolatai rendezéséhez, ilyenkor pedig a falu irányába viszi a lába. Vinné az erdőhöz is, de ahhoz még nagyon gyáva, mert nagyon sok rosszat hallott az ott élő bestiákról és egyéb rémséges rémekről, akiktől óvakodnia kell egy magafajta elsős lánykának.
A mai napon nagyon sok emberrel volt kapcsolata, viszonylag jól elbeszélgetett többekkel is az órák közötti szünetben, viszont rengeteg éles hang zaklatta fel a lelki világát, amit akkor valamelyest tudott kezelni, ennek ellenére úgy érzi, hogy szüksége van arra, hogy kiengedhesse a gőzt. Az utolsó órája után felsietett a hálójukba átöltözés céljából, mert hát ugye szereti az ember meghódítani a világot, de csakis kényelmesben. Kissé borongós idő köszöntött a kastélyra, amit ő nem feltétlen bán, hiszen így fel tudta venni a kedvenc kapucnis melegítőjét, hozzá a kedvenc leggingsét és vízhatlanító bűbájjal ellátott tornacipőjét. A kenguruzsebébe csapta a fülvédőjét tokjával, a legújabb, csillámzselés extrapuha pink stresszlabdáját, a fejére csapta a kapucniját, s már útrakészen is állt a csöppméretű lány. A lépcsőket különösen gyorsan szedte, egyszer majdnem fel is bukott az egyik mestertanoncban, de őt ez nem zavarta, csak menni és menni akart.
A falu tömegét sem különösebben szerette sosem, viszont az ilyen jellegű kényelmetlenségekre jobban fel volt készülve, ugyanis városban élt egész életében, míg a bentlakásos iskola intézménye teljesen új élmény a számára. Úgy döntött, hogy a Boglyas térről most másfelé kanyarodik, hátha egy békésebb részére lyukad ki a falunak.
Maga sem tudja, hogy milyen útvonalon, de egy tónál lyukadt ki, ahol viszonylag kevesen voltak, nagyon nagy örömére. Bizonyosan félnek, hogy bármikor rájuk szakadhat az ég. Sajnos a stégen még mindig lát embereket, így lekanyarodik a tópartra, s egy távolabb eső részére siet, ahol nem tartózkodik senki a közelében. Fejét a borongós ég felé fordítja, tüdejét megtölti a víz friss illata. A nagy szabadságban, lehet, hogy egy kicsit közelebb áll a part széléhez, mint az biztonságos, de ez őt most egyáltalán nem zavarja. Mondták, hogy ő már nagylány, jöjjön a Bagolykőbe. Ő már nagylány, vigyázni fog magára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Odry Elizabet
Független boszorkány, Bogolyfalvi Tanács tag, Világalkotó, Karácsonyi Manó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Őzgidácska sete, suta...
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 75
Írta: 2020. július 17. 17:20 | Link

Polli
Mit viselek?


Új nap, új lehetőség, hogy ma is felfedezzek valamit. Elmaradhatatlan füzetemet magamnál tartva, talpig zöldben indulok el a mai túrára egy olyan ruhában, amit Katalin hercegné is viselt. Mondanám, hogy egy vagyon volt, de nem. Sok ruhám van, azonban a többségét az egyik barátnőm varrja, én csak a képeket küldöm neki, jó, hogy az embernek vannak kreatív barátai, akik úgy is elfogadják, hogy a saját családja fekete báránya. Nálunk mindenki tehetséges a szép és finom dolgokkal való bánásmódban, a szép szavak használatában, én pedig a bájitalokban. Édesanyám már egész korán frászt kapott, ráadásul a nővéreim sem repestek értem. Jadviga szerint figyelemzavaros, Nana szerint figyelemhiányos, Pamína szerint depressziós voltam, holott mind nagyon messze állt a valóságtól, mivel nekem tényleg sokszor túlpörgött, majd elfáradt az agyam. Fejben számolok, emlékszem olyan versekre, melyek létezéséről se tudnak, a legtöbb bájitalt rutinból csinálom, és nem kell hosszasan gondolkoznom, mert tudom a válaszokat. Lehetnék tökéletes, de sajnos így vagyok a legtökéletlenebb.
Azt persze, hogy stikkes vagyok, ahogy apa fogalmazott az egyik közös vacsoránk alkalmával - a mi családunkban a vacsoraidő szent - nem nagyon hozták fel, amikor a kiházasításomat előkészítették, és megkérték, hogy ezt én se közöljem a jövendőbelimmel, majd csak már akkor, amikor nem lehet visszacsinálni. Nem akarok férjhez mennyi egy fényképhez, de nem is ellenkezek, mivel szeretném megőrizni a szabadságom, és úgy vélem, hogy egy sokat dolgozó, jó háttérrel rendelkező, ambiciózus férfi mellett megőrizhetem azt, aki vagyok. Csak gondolja ő is így.
A sarkaim mélyen a fűbe vájnak, még úgy is, hogy próbálok inkább a talpam első felére terhelni, de azért haladok, tudom rajzolni a térképemet. Most például csak páran vannak kint, kutyát vagy crupot sétáltatnak, vagy éppen babakocsiban kisgyerekeket. Utóbbiakat kicsit hosszabban szemlélem, és talán felébred benne valami. Vajon akar majd a férjem gyermeket? Engem azért házasítanak ki, mert lassan értéktelenné válok, de vajon neki kell ez az érték? Nem látom magam anyaként, de a kéri, azzá válok. Most azonban még van egy kis elintéznivalóm. Előbb meg akarom ismerni ezt a helyet.
- Szia, ne haragudj, zavarhatlak egy kicsit?
Nem is tudom, hogy elfoglalt-e, vár-e valakit, de ő az egyetlen, aki jelenleg egyedül van, és talán néhány perc erejéig feltarthatom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Palotás Polli
Diák Eridon (H), Világalkotó, Másodikos diák


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 248
Írta: 2020. július 18. 00:14 | Link

Odry Elizabet


A vízzel kapcsolatos dolgok valahogy egészen kicsi korától kezdve megnyugtatóan hatott rá. Mindig is szeretett nagyokat fürdeni, sokáig ázni a meleg, habos kádban – bár a kiázott ujjacskák látványa a mai napig viszolygással tölti el, mert hát borzasztóan néznek ki, ez mindenkinek belátható tény -. nagyot strandolni a felnőttek medencéjében a fánk alakú kis úszógumijában meg a fodros kis halászkalapjában. Sosem szerette a gyerekmedencéket a strandon, mert más gyerekek is voltak benne, akik nagyokat sikítva ugráltak be a vízbe, pocsoltak és általában úgy viselkedtek, mint egy átlagos gyerek, ami Pollit viszolygással töltötte el.
Ez a tó csendes és békés, a víztükör a közelgő eső szelének hála lágyan ringatózik. Legszívesebben belemenne, de egészen biztosan nagyon mély a víz, ő pedig egyáltalán nem egy profi úszó, annak ellenére, hogy szereti a vizet. Fejét finoman oldalra biccentve mereng el gondolataiban erről a helyről, az iskoláról, az otthonáról. Tudja, hogy eddig egészen más élete volt, emiatt lehetett számítani beilleszkedési nehézségekre, de akkor is nehéz, még a jobb napokon is, mint a mai. Legalább jön a hétvége, nemde? Ilyenkor kötetlenebb a hely és az idő, ahol lennie kell, úgyhogy ez csak hoz majd némi felüdülést. Csak intéznének már neki zongorát, attól egészen biztosan jobban érezné magát. Tudja ő, hogy nem megy könnyen meg gyorsan, főleg úgy, hogy az sem 100% még, hogy marad. Néha úgy érzi, hogy elég jól elvan itt, meg különben is ez az élet rendje, máskor meg majd’ megfojtja a vágy, hogy minden újra olyan legyen, mint régen. Mi szüksége van neki arra, hogy nőjön emberileg? Hogy érjen? Nem eper ő.
Félszegen hátralép egyet, mert annyira nem fenegyerek, hogy a part pereméről hajoljon le a víz felszínéhez, hogy megnézze annak hőmérsékletét. Mielőtt előre dőlhetett volna egy nő hangja húzza ki a saját sajnálatából. Kissé megriad, egy pillanat alatt vigyázzállásba vágja magát, kezeit egyből bedugja a kenguruzseb rejtekébe, úgy fordul meg.
Egy csinosan öltözött, sötét hajú fiatal nővel találja magát szemben, akit még sosem látott. Furcsa, hogy pont ő hozzá jött, lehetséges, hogy a szüleit keresi. Ez sajna gyakrabban előfordul, mint szeretné.
- Szia… öhm… csókolom… öööhm…. – Motyogja tágra nyílt szemekkel a nő homlokának. Hirtelen azt sem tudja, hogy hogyan köszönthetné, diáknak nem elég fiatal, de a nénizéshez meg igen. – Nem zavar, tudok segíteni valamiben? – Préseli ki végül magából a választ. Közben a zseb mélyén szorgos kis kezek gyúrják a labdát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Odry Elizabet
Független boszorkány, Bogolyfalvi Tanács tag, Világalkotó, Karácsonyi Manó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Őzgidácska sete, suta...
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 75
Írta: 2020. július 18. 16:24 | Link

Polli


A lecsókolomozásra kicsit megállok a mozdulataimban, nem feltűnően, csak ez olyan dolog, ami emlékeztet a koromra. Ennyi idősen én is csókolomoztam még, aztán, ahogy bekerültem a tanodába, átváltottam a Jó napotra. Persze az elején motyogósan, aztán édesapa szúrós tekintete miatt hangosabban. De a csókolom, már értem, hogy miért fájt annyira nagyon a felnőtteknek. Viszont velük ellentétben én nem jegyzem meg sem felháborodottan, sem riasztó hangmagasságban, hogy ne csókolomozzon, elvégre gyerek, aki tisztelettudó, és a korral nincs semmi baj, legalább tud köszönni, manapság ezt is értékelni kell. Vajon a mi gyerekeink milyenek lesznek? Biztosan tisztelettudók, nem motyogósak. Lesznek? Nyilván, hiszen azért akarnak ilyen nagyon kiházasítani. Hamarosan találkozom a jövendőbelimmel, aztán házasodom, és utána, feltételezem, utódokat kell nemzenünk azért, hogy a frigyünk elégedettséggel töltsön el mindenkit.
- Azt hiszem igen.
Legalábbis nagyon remélem, mert szeretném egy kicsit jobban felfedezni a környéket, de csak úgy nem mennék bele a vakvilágba, mert még könnyen eltévedhetek itt. Közelebb lépve hozzá, felé fordítom a füzetemet, benne a térképpel, amit magam rajzoltam.
- A művelődési házban csak olyan prospektust tudtak adni, ami a régi állapotot mutatja, amikor Bogolyfalva még falu volt és nem város. Mi most nagyjából itt állunk, de a helyszín eléggé megváltozott ahhoz képest, ami ezekben a papírokban van. Egy kicsit tudnál mesélni a környékről, hogy ne tévedjek el?
Holnaputánra már meglesznek a friss szóróanyagok, jövök is vissza, de ha már eljöttem idáig, akkor szívesen nekiálltam a feltérképezésnek, és hátha a lány tud benne egy kicsit segíteni, hogy tényleg ne vesszek el az erdőben. Az nem lenne valami szerencsés.
- Elég nagyjából is, mert szeretek felfedezni, csak nem szeretnék körbe-körbe járni, meg eltévedni, mert még nem lakok itt és az utolsó vonattal szeretnék hazamenni.
Utoljára módosította:Odry Elizabet, 2020. július 18. 16:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Palotás Polli
Diák Eridon (H), Világalkotó, Másodikos diák


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 248
Írta: 2020. július 18. 18:54 | Link

Odry Elizabet


Amint megtudja, hogy ennek a tónak hol van sekély része, amiben még az ő lába is leér (vagyis ahonnan a feje is kilóg legalább állig), az biztos, hogy akkor és azon a helyen bele fogja vetni magát. Gyerekkorában nagyon sokszor kirándultak már hármasban is tavak környékére, ahol órákon keresztül tudta volna csodálni a víz fodrozódását, a kacsák és hattyúk kecses úszását. Nagyon sokáig szeretett volna kacsákat tartani otthon, mert teljesen megbabonázta az anya kacsa után úszó csöpp kacsa babák látványa, de sajnos ez a vágya sosem teljesülhetett, pedig szívesen ásott volna a két kezével egy tavat az udvaruk végébe, de ezt is lefújták a szülei, amikor nekifogtak Pannával. Néha olyanok, mint akik soha nincsenek benne semmi jóban sem.
Kicsit bátrabban pislog az idegen hölgy irányába, amikor észreveszi, hogy ő is hasonlóan határozatlan, mint ő. Meglepi, hogy nem a szüleit keresi, az őt megszólító embereknek nagyon sokszor az a mániája, hogy egy ilyen kislány miért mászkál egyedül kint az utcán a mai világban.
- Óóó – Csodálkozik rá a térképre. Egy ilyen neki is nagyon jól jönne, mert sokszor el szokott veszni a falu zegzugos utcái között. Most is így talált erre a helyre, de ha őszinte szeretne lenni magához, akkor fogalma sincs, hogy hogyan talál haza. Valamivel odébb magasodik néhány torony az ég irányába, az az egyetlen támpontja, ami az iskolához köthető. – Ez már város? – Lepődik meg zavartan vigyorogva a nő jobb füle irányába. Amilyen sok útvesztő van itt, simán lehet városnak nevezni. Akkor vajon lesz átkeresztelő ünnepsége és Bogolyvárosnak fogják hívni? – Bocsánat, csak én ott lakom. – Mutat a nem túl távolban ég felé nyújtózkodó tornyok irányába. – Két hete érkeztem, nem sok mindent és mindenkit ismerek itt… - Sóhajtja, ahogy kihúzza a csillogó labdácskáját a zsebéből és a kezében gyurmázza tovább. Lopva oda-odapillant a zselében úszó csillámok táncára, majd tekintete visszasiklik a csinos hölgy irányába. Olyan kis egyszerűnek érzi a saját viseletét emellett az elegáns kisasszony mellett. – Én is szívesen kalandozom, de sajnos nem tudom garantálni, hogy nem veszünk el. Kettő biztos – Határozottan mutat ismét a tornyok irányába - Az a Bagolykő, ééés… - Alsó ajkába harapva néz körbe, hogy megmutassa, merre rémült meg a múltkor a részegen kiabáló férfiaktól, emlékszik, hogy valamelyik magas fogadóból tántorogtak ki, így késő délután, amikor elhaladt mellette. – Az, azaz! Ott ijesztő emberek is szoktak lenni, oda nem mennék. – Összegzi bólogatva, amit tud. Sajna nem a legnagyobb segítség, rá is ráférne egy új térkép. – Azt beszélik itt van valahol egy kísértetház a közelben. Én nem tudom, igaz-e. – Tárja szét a karját. Sok mindent meséltek neki az Eridonban, de még nem volt lehetősége megvizsgálni a dolgok valóságalapját.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Han Csongor Do-yeon
Diák Navine (H), Elemi mágus, Művészetis tanonc, Ötödikes diák


• babaero •
offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 76
Írta: 2020. július 23. 00:38 | Link


esőtánc  •  kora reggeli EM gyakorlósdi  •  outfit  •  gif

Szinte pislogás nélkül mered a cseppekre, mintha csak attól tartana, hogy bármelyik pillanatban megtörhet a varázs, ahogy kézfejeit tovább emeli, tenyerei befelé fordítva, mintha közrefogni szándékozna őket. Enyhe fáziskéséssel ugyan, de érzékeli a saját mágiáját tulajdonképp lassan semlegesítő melegítést, és tudattalanul bólint egy aprót elégedettsége kifejezéseképp a kialakult összhangra. A hűtés mellett megpróbálja a nyomást is növelni, remélve, hogy nem haladnak teljes tévúton és most már bármelyik mozzanat beindíthatja a megfelelő kölcsönhatásokat. Nem szükségesek a látványos kézmozdulatok, amiknek köszönhetően legalábbis úgy festhetnek kívülről, mintha valami rendkívül komoly rituálét végeznének a legendás tavi szörny feltámasztására, holott csupán home-made felhőt szeretnének, az esőfakasztás már abszolút hab lenne azon a bizonyos tortán! Mindenesetre kifejezetten sokat segít a fizikai asszisztálás a kívánt hatás elérésében. És egyébként tök menőn néz ki, na.
Valószínűleg jócskán megnehezíti a dolgát a fókuszálásban, hogy elég sokat tartja blokk alatt képességét, hisz nyilván nehezebben hangolódik rá és lassabban is fog összeszokni vele, de ha amúgy engednék is tapasztalatlan elemistaként szabadon kóricálni, sem tenné. Sokszor erős érzelmeket kíván meg a tánc, az ilyesfajta ingadozás eredményét az elemet érintőlegesen pedig… senkinek sem kell bemutatni.
Nem tudná behatárolni, melyik folyamat indítja be a láncreakciót, de úgy fest, működik a terv, egészen felhőszerű képződmény kezd kialakulni köztük, mire még kislábujját is befeszíti a sikerélménytől támadt eksztázisban. Vigyora hamar elhalványul, ahogy a nagy lelkendezésben láthatóan bizonytalanabbá válik a szitu, úgyhogy beharapja ajkát és koncentrál, még mielőtt kezdhetik nulláról az egészet.
Utoljára módosította:Han Csongor Do-yeon, 2020. július 23. 00:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Odry Elizabet
Független boszorkány, Bogolyfalvi Tanács tag, Világalkotó, Karácsonyi Manó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Őzgidácska sete, suta...
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 75
Írta: 2020. július 23. 18:18 | Link

Polli


Talán egy kicsit maximalista vagyok azzal, hogy szeretnék már az ideköltözésem előtt megismerkedni a hellyel. Miért is nem érek rá utána? Hiszen nem leszek több, mint egy feleség, és a máguscsaládok - nem a felhígult, hanem a hagyományos értelemben vettek - leánygyermekei arra születtek, hogy a férjük igényeit maximálisan és engedelmesen kiszolgálják. A jövendőbeli férjem pedig sokat dolgozik, hallottam róla, hogy nem egy ízben késő este hagyja csak el a hivatal épületét, és csak jóval a vacsoraidő után tér haza, vagyis sok magányos órám lesz, melyek valójában alkalmasak lennének arra, hogy akkor ismerjem meg a települést. Én azonban nem szeretnék tudatlan lenni, így is egy bevándorló leszek, hiszen nem itt születtem, nem itt nőttem fel, és talán rossz szemmel nézik majd a helyiek, hogy a város első embere nem innen választ magának párt. Ezért is szeretnék a kedvükre való lenni még az előtt, hogy kiderül, a polgármester menyasszonya vagyok.
- Igen. Nem régóta, ha jól tudom, március végén lett hivatalos, hogy minden követelménynek megfelel ahhoz, hogy városi rangot kapjon.
Nagyon örülök, hogy ilyen sikerek történtek itt, mert egy várossá nyilvánítás nagy dolog. Habár több a követelmény, de több a lehetőség is. Még több embernek tudnak helyben munkalehetőséget biztosítani, új üzletek érkeztek Bogolyfalvára, emellett a jelenlegieknek is volt lehetőségük a bővülésre. Igazán kedvelem a vendéglátónegyed illatos-hangulatos környezetét, az utcák változatosságát. Szeretném, hogy mikor ideköltözök, már legyenek kedvenc helyeim, hiszen ha nem a kiválasztásukkal foglalkozom, akkor több időm marad bennük lenni. Természetesen semmit sem szeretnék elhanyagolni, hiszen a férjem olyan feleséget érdemel, aki mindenkit ismer és nem válogat. Erre a jövőben is törekedni fogok.
- Óóó a Bagolykő! Régen én is Bagolyköves voltam, az Eridonba jártam, még jó sok évvel ezelőtt.
Sokan már akkor is a Levitába gondoltak az eszem miatt, de úgy tűnik bátrabb vagyok, mint amilyennek én gondolom magam. Még nem jött el az a bizonyos idő, amikor kiderül, hogy miért is lettem az Eridon ház tagja, de biztos vagyok benne, hogy a Földön leélt éveim alatt ki fog derülni. Szerettem a házat, mindig vidám volt, és ha kívülálló is voltam, mégsem lógtam ki teljesen.
- Oda? A kocsmába?
Tudom, hogy nem lehet minden makulátlan. Én sem örülök neki, hogy van ilyen hely itt, de tudom ugyanakkor azt, hogy elvenni nem lehet, mert akkor nagyon rossz benyomást fognak kialakítani Konrádról. Okkal van ott, és én megbízok a jövendőbelim döntésében.
- Nem is kell, én sem járok ilyen helyekre, viszont a kísértetház izgalmasan hangzik, régebben is beszélték, hogy van egy elhagyatott ház, ahova néha bemennek a gyerekek, és akik túl rosszak, sosem kerülnek elő, de lehet, hogy ezt csak azért mondták, hogy ne akarjunk rosszak lenni.
Logikusabb lenne, nem hinném, hogy sokan a közelébe engedték volna a gyereküket, mondjuk ez ellen a történet ellen soha senki sem tiltakozott.
- Akár maradhatunk itt is, kellemes hely. Még van egy pár órám a vonatom indulásáig. Van kedved maradni?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Palotás Polli
Diák Eridon (H), Világalkotó, Másodikos diák


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 248
Írta: 2020. július 23. 22:18 | Link

Odry Elizabet


Több varázslóvárosban meg faluban is járt már, ezek általában egészen máshogy festenek meg más a hangulatuk, mint Tatának, ahol végül is letelepedtek. Ehhez abszolút sok köze van annak, hogy kik lakják az adott települést. Meggyőződése, hogy a varázslótelepüléseken a lakókban lakó mágiának van valamiféle tere, amitől egy jellegzetes érzést sugároz. Valahogy ő mást érzett mindegyik helyen, de nem a látvány meg a helyi illat miatt, ezt nem tudja szavakba önteni, de így van. Szerinte ez a helyiek saját varázserejének összeállása, hogy milyen varázslatokból használnak sokat, például egy gyár miatt, vagy egy bájitalfőzde miatt.
- Azta, ez igen. – Ismeri el bólintva. Be kell látnia, nagyon sok minden van ebben a kicsiny faluban, és egészen biztos benne, hogy nagyon sok klassz dolgot még nem is látott. – Mi kell ahhoz, hogy egy faluból város legyen? – Gondolkodik hangosan, tekintetével elmerengve a távolba. A tömeg már egészen biztosan megvan, a Boglyas téren egyáltalán nem érzi jól magát, sem pedig a Fő utczán. Biztos kell nekik gazdaságilag is teljesíteni valamit, amihez ő egyáltalán nem ért, hogy hogyan tudják megoldani, biztos adókból meg ilyenekből.
Reméli, hogy nem túl sokára már magabiztosan fog tudni navigálni a környéken, egyelőre a kastélyban is elvesz – bár a lába viszi folyamatosan, a külső, szabad részeket már egészen jól ismeri. A város pályaudvarához is bármikor oda tudna találni, úgyhogy nem teljesen elveszett már ő itt, de legalábbis bármikor tudja, hogy merre kell tudatosan elveszejteni magát.
- Komolyan?! Én is odajárok! Az Eridonba. – Csapja össze tenyerét lelkesen. Nem is gondolta volna a hölgyről, hogy Eridonos volt, valahogy a többiek annyira nem ilyenek körülötte. Még annyira nincs itt régen, hogy meg tudja állapítani, hogy milyennek kell lennie egy Eridonos diáknak. Azt tudja, hogy ő valószínűleg nem olyan, vagy ha mégis, akkor kis részben. Az órákról még nem sikerült rájönnie, hogy melyik ház diákjai a legcsendesebbek, mert pontosan az a ház való neki. – Hogy kell oda beilleni? Nekem nem sikerül. És még 5 év, ha maradok… - Maga sem tudja, hogy ez miért futott ki a száján, talán annak tudható be, hogy végre nem egy iskolai dolgozóval tud beszélgetni erről. Szerinte addig fogják csavarni a dolgot, hogy maradnia kelljen, az csak a kampány volt, amikor egy hónapocskáról volt szó. Mert hogy az érdeke. – Eridontalan vagyok… eridonatlan… na. – Kissé grimaszol, mert maga sem tudja, hogy melyik a helyes kifejezés. Valami ilyesmi.
- Kocsma, igen. Oda ne menjünk. – Pillant nagy szemekkel a hölgy füle irányába. Kivéve, ha hölgy pálcával szétcsap a részeg férfiak között, azt kellő távolságból szívesen megnézné. Ő maga még nem tudna odasózni a pálcájával, valószínűleg még ittasan is ügyesebbek nála. – Soha? – Kap a szájához rémülten. Ezt neki még nem is mesélték a nagyok. – De hová tudnak tűnni? Az ottani kísértetek nem tudják? – Lehet ezután egy hétig nem fog aludni. Miféle hely közelébe küldték őt? A kísértetektől nem fél, ha nem érnek hozzá, a kopogószellemektől veri ki a frász. – Ez nem igaz, ugye? – Kérdi lebiggyesztett szájjal. A legendáknak sokszor nincs alapja, de nagyon sokszor bebizonyosodott már, hogy csak nagyobb disznóságokat rejtenek el vele. Csak lebontanák, ha emberevő ház lenne, nem?
- Nekem tetszik itt. Erre nem szoktak eltűnni az emberek, igaz? – Sóhajtja szétnézve a csodaszép tájon. Túl szép ez a hely ahhoz, hogy szörnyek nyúljanak ki a vízből és merítsenek embereket alá. A közelben lágyan fodrozódik a víz, néhány réce pedig némi eleség reményében a közelükbe úszik.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Radetzky Edit
INAKTÍV


Bohóchalacska
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 243
Írta: 2020. július 26. 23:28 | Link

Csongor

Nem tudom mit kellene éreznem, mi alapján kéne tudnom, hogy jó irányba gondolkozunk-e. Igyekszem tartani a magam részét, hogy Csongi tényleg csak a levegőre koncentrálhasson, elvégre én lennék a tapasztaltabb... Vagy valami olyasmi. Mindig is higgadt voltam, nem szokásom kétségbe esni, bizonytalankodni menet közben, így ha nincs is rá garancia, hogy amit csinálunk az így jó, mivel már elkezdtük, szemrebbenés nélkül tervezek addig próbálkozni, amíg össze nem jön, vagy nyilvánvalóan el nem bukunk. Abban hiszek, hogy ha nem adunk bele mindent biztosan nem sikerül, míg így még lehet esélyünk. Minden kételyt száműzök a fejemből, és a cseppeket figyelem, hallgatom, kizárva minden mást.
Remegnek, érzem, ahogy bomlanak meg, már nem én vagyok az, aki szétválasztja az apró pettyeket, hanem a gömböcök maguktól akarnak szétszakadni, egyre apróbb és apróbb részekre bomlani. Engedem, ujjam vége ellazul, mintha begörbíteni próbálnám utolsó ujjpercemet, lassan engedem, hogy a víz kitörjön irányításom alól. Ha akarnám se tudnám ennyire diszperzen tartani őket, így arra hagyatkozok, hogy amit csinálunk sikeres - és lám, így is lesz. Fokozatosan enyhítem a befolyásomat a cseppek fölött, nem melegítem, nem tartom meg őket tovább, csak pattanásig feszült idegekkel várok, vajon leesnek-e a földre, vagy tovább szóródnak, és lebegnek.
És lebegnek. Elkerekedett szemmel csodálkozom, de még nem merem feladni a figyelmet, a wanna be felhőben ugyanis visszafordul a cseppek szóródása, ahogy túl korán lelkendezni kezdünk. Nem tudom mit csináljak, de nem esem kétségbe a tanácstalanságban, ösztönösen lehunyt szemmel próbálom egyfelé húzni a cseppeket ismét. Most csak azt képzelem el, hogy mint apró báránykákat egy karámba zárom a vizet, egy gömböcbe, mintegy létrehozva egy láthatatlan falat, amit ha egy csepp elér, visszafordítom. Nehéz, komplex, sosem csináltam még ilyet, így ismeretlen is, mégis, remélem jó úton járok. A gömbforma elképzelés miatt lassan tényleg az alakul ki, egyre sűrűsödik, átláthatatlanabbá válik köztünk a levegő, míg lassan elvesztem szem elől Csongi felsőtestét. - Vajon mi történik, ha most mindent abbahagyunk? - csupán suttogok, lassan, finoman, de egyelőre tartom a "ketrecet", amíg más véleményre nem jutunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nádassy Norina Iza
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


b e a s t
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 32
Írta: 2020. augusztus 17. 09:13 | Link


amilyennek látsz...


Utálom, amikor azt hiszi, hogy még mindig megmondhatja nekem, hogy mit csináljak. Utálom, mikor kislánynak néz és ezzel együtt az esetek többségében butuskának is. Pedig már igazán elfogadhatná, hogy felnőttem, hiszen 23 éves vagyok, tudok önállóan dönteni és az életemet úgy alakítani, ahogy az nekem jó. Már gyerekkorom óta tudom, hogy mi szeretnék lenni, mivel szeretnék foglalkozni, s a célomért mindent el is követek. Lehet kicsit túl sokat is megteszek érte, de az már más kérdés. De azért az kemény, hogy míg más lányokat óva intenek attól, hogy eljárkáljanak otthonról, addig apa engem azért cseszeget, hogy szombaton este ne már otthon üljek és tanuljak, hanem éljek. Részben igaza is van, mivel a vírus miatt az idei nyaram igen silányra sikerült, de azért csak eldönthetem, hogy mikor mihez van kedvem. Tévedtem! Este nyolckor hálóingben ücsörgök az ágyamon, miközben egy igen érdekes könyvet olvasgatok. Más apuka ennek örülne, de az én apukám más… ő inkább kiszedi a könyvet a kezemből és elküld készülődni. Egy negyed órás vita után végül én kapok fel magamra valamit és húzok el otthonról, mivel nincs kedvem tovább szítani a feszültséget. Hunor hatalmas boci szemekkel néz rám, hogy vigyem magammal, de most nem, ő most marad. Az ajtó hangos csattanással csukódik be mögöttem, ezzel jelezve apának, hogy elmentem. Kissé feszülten lépkedek arra amerre a lábam visz. Mikor feleszmélek ott állok a tó előtt, ahova az esetek többségében jövök, mikor valami bajom van. Minden csendes és kihalt, egyedül a szembe lévő partszakaszon látok némi fényt és egy kisebb társaságot, akik a tűz körül ülnek és iszogatnak, beszélgetnek. A stég végéhez lépkedek, leülök, majd a szandálom levétele után lábaimat a vízbe lógatom. Kezeimmel megtámaszkodom hátam mögött, hajam szinte a stég deszkáit súrolja. Jó ez a kis nyugalom most…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somogyi Viktor Domonkos
Mestertanonc Levita (H), Harmadikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 31
Írta: 2020. augusztus 17. 11:05 | Link

Norina


Már-már az elpilledés állapotában vagyok, ébren talán az tart, hogy időről időre ki akar hullani a számból a meg nem gyújtott szál. Mivel Katinka nem dohányzik és nem is szereti, viszont én szeretem azt, amit nyújtani tud, így megtisztelem azzal, hogy csupán csak az ajkaim között tartom a bűnös élvezetet. Az ölébe fektetett fejem kellőképp kényeztetve vannak, ahogy hosszú ujjai rakoncátlan tincseimbe hatolnak. Már-már az előjáték édes szakasza ez, és egészen jó.
A gondolataim elkalandoznak, valahol aközött, hogy dohányoznék és, hogy vajon vállalná-e, hogy meztelenül mártózzon meg a tóban. Ekkor robban be a képbe a lány, aki elsuhanva mellettünk halad tova, de a tábortűz fénye egy pillanatra dacos arcot világít meg. Ajkaim mosolyra húzódnak, a vigyortól arcomon két hosszanti ránc is előbukkan.
- Ne csináld.
Figyelmeztet kényeztetőm, de addigra én már ülő helyzetbe tornázom magam, és vigyorom csak szélesebbé válik, hogy a szálat ujjaim közé csippantva tarkójára fogok, és közelebb húzva magamhoz, határozottan megcsókolom. De ennyi, ma lehet nem is lesz több, sosem tudhatja az ember, hogy mit hoz az este. Az biztos, hogy én most szépen felkelek, és:
- Elmentem szívni.
Ellentmondást nem tűrő hangon lépek ki a tömegből, miközben Lali rákezd egy régi történetre, amin jó lenne ott maradni, de a durcás hercegnő sokkal vonzóbb jelen pillanatban. Az öngyújtóm kattan a sötétségben, és ahogy felé haladok, felizzik a szál vége, tüdőm pedig megtelik boldogsággal ettől. Igen, tudom, csúnyán meg fogom ezt szívni majd a jövőben.
- Helló, látom egyedül vagy, nincs kedved csatlakozni?
Mondjuk én elvagyok vele kettesben is, de ha jönni akar, akkor jöjjön, opciók kérem szépen, opciók.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nádassy Norina Iza
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


b e a s t
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 32
Írta: 2020. augusztus 17. 12:21 | Link


amilyennek látsz...


Arcom az esetek többségében egy nyitott könyv, így nehezen tudnám letagadni az érzelmi állapotaimat. Most is enyhe kis durcás csücsörítés, összeráncolt homlok és feszültségtől csillogó szempár mutatja, dühös vagyok. A társaság mellett elhaladva egy fél pillantást vetek rájuk, de nincs kedvem megállni és az esetleges ismerősökkel eszmecserét folytatni. Az egyik csaj pillantását elkapom, akivel látásból ismerjük egymást, neki azért odabiccentek, de eztán meg sem állok a túlsó partig. Helyet foglalok, majd a röpke szusszanás után már nyúlok is a táskám után, hogy kivegyem belőle a cigit és hozzá a készüléket. Az aprócska cigarettát behelyezem a helyére, majd hamarosan bele is szívok. Jóleső érzés jár át, és tisztában vagyok vele, hogy a ciginek ehhez nem sok köze van, de az agyam összekapcsolja vele a lenyugvást, így alakul a dolog. Mintha valaki vagy valami közelítene felém, így arra fordítom fejem, ahonnan a neszeket hallani véltem. Egy pirosan izzó cigarettavég látszódik a sötétben. Ahogy közelít felém egyre jobban ki lehet venni, hogy a kis izzáshoz egy srác is társul. Hát ennyit arról, hogy egyedül leszek. Fiatal, jó képű, de nem ismerős, pedig ez a város annyira nem nagy. A kérdés hallatán elmosolyodom, majd jobban felé fordítom felsőtestem.
- Kérdésedben ott a válasz.   – egy Norinás mosolyt küldök felé, majd  kissé megvonom vállam - Ha gondolod… -  fejemmel a mellettem lévő üres placc felé biccentek, ezzel jelezve, ha akar, akkor nyugodtan üljön le. Ő dönt…  Visszafordulok és a vízen játszadozó fényeket figyelem, miközben lábammal a vízzel szórakozok. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem azért hagyta ott a barátait, sétált át a tó másik felére, hogy azonnal vissza is menjen hozzájuk.
- Esetleg muníciót hoztál magaddal? Tudnék most inni valamit… – valamit, ami alkohol. A kis csapatnál pedig láttam, hogy akad némi ilyen jellegű folyadék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somogyi Viktor Domonkos
Mestertanonc Levita (H), Harmadikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 31
Írta: 2020. augusztus 21. 11:57 | Link

Norina

Nem mozdulok arra, hogy leülésre biztat, mivel nem szeretek csak ülni, bennem sokkal több a mozgásigény, sokkal többet hajtom magam, mint egy átlag ember. Valószínűleg az ilyenek miatt nem fogok hosszan élni. Az ilyenek miatt lesz az, hogy egyszer csak beüt a ciki, és feldobom a pacskert. Mert nem tudok nyugton lenni. Most is, ahogy állva, vigyázva arra, hogy ne zavarjam a füsttel, szívom a cigarettámat, érzem, hogy közben azért bizsereg a testem, de nem, nem fogok itt nekiállni random szaltókat vetni. Csak érzem, hogy szükségem lesz valakire, talán rá, talán másra, akivel az este hátralevő részét tölthetem. Semmiképpen sem Emmára, mert vele viszonylag nyugisak a találkozásaink, inkább olyanra, aki kellően lobbanékony. A fejemben van pár név, de nem döntök el előre semmit, hiszen ki tudja, talán a kisasszonynak is kellene egy kis kielégülés.
- Nem iszom alkoholt.
Sajnos ezzel hoppon maradt, mert bár a többiek fogyasztanak, én soha. Elsőre rossz élményem volt vele, és nem is a rosszullét volt az, ami zavart, hanem a tény, hogy mennyire tompa a fejem, hogy mennyire nem találom magam. És az, hogy az én tudásom sérüljön, az nem opció. Mondja a fiú, aki tizenhat éves kora óta szétvereti magát seprűderby-n. A testemen a zúzódások nem zavarnak, de a fejemre mindig nagyon vigyázok. Azóta az élmény óta pedig kétszer olyan nagyon is.
- Gyógyítónak tanulok.
Persze most még csak a mesterit csinálom, hogy elmehessek az egyetem mellett dolgozni és ne csak gyakorlatozzak, hanem pénzt is keressek, illetve, hogy legyen egy alap tudásom, de talán ha elérem élve a harmincat, akkor lehet belőlem Dr. Somogyi is. Izgalmas lenne.
- Na és te?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Odry Elizabet
Független boszorkány, Bogolyfalvi Tanács tag, Világalkotó, Karácsonyi Manó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Őzgidácska sete, suta...
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 75
Írta: 2020. augusztus 26. 11:54 | Link

Polli


Törekszem arra, hogy minél többet megtudjak a településről, és arra, hogy a város jövendőbeli első asszonyaként feltárjam azokat az apró hiányosságokat, amiken én is tudok segíteni. Mert tudom, hogy a férjem elsősorban a nagy dolgokra kell, hogy koncentráljon, azokkal zargatják meg azok az idős hölgyek, akikkel én is összetalálkoztam. Tudom, hogy polgármesterként nagy a nyomás rajta, hogy nem pont egy kerítés lefestése vagy egy idős asszony ebédjének kiszállítása szerepel a listája élén. Ezek olyan dolgok, amiket én is el tudok látni, amivel hozzá tudok járulni ahhoz, hogy megszilárdítsam a pozíciójában. Szeretnék hasznos lenni, és szeretném, ha Konrád, mikor rám tekint, azt érezze, hogy jól döntött, amikor igent mondott rám, hogy büszke arra a nőre, aki a társa, akit a nyilvánosságnak prezentál, aki mellett álomra hajtja a fejét és akit alkalmasnak tart arra, hogy egy nap majd gyermeket szül neki.
- Hogy megfelelően el tudja látni a közfeladatokat, legyen az ügyintézés, kultúra, oktatás. Könnyen és jól megközelíthető legyen többféle módon is. Megfelelően legyen kialakítva a mindennapi élethez, a boltok által az élet minden területe biztosítva legyen.
Ez mondjuk kicsit száraz így talán, ezért egy szelíd mosoly keretében kicsit pontosítok azon, hogy mi is kell ahhoz, hogy egy település, még ha nem is olyan nagy lélekszámú, várossá váljon.
- Kell egy alapfokú és egy középfokú oktatási intézmény ezek a Shanes és a Bagolykő, aztán kell közbiztonság, a mugliknál rendőrök, tűzoltók, nálunk ugye az aurorok és a minisztérium egyes ágai. Aztán az egészségügyi ellátás, ami itt egy nagyon szép rendelő, ami ha jól tudom fele arányban magánkézben van.
Olvastam, hogy Willam Payne az örökségéből építette a rendelőt, és mint az intézmény vezetője félig a tulajdonosa is, míg félig az önkormányzat tartja fent az intézményt. De lehet, hogy másabb arányok vannak, ezt majd feltétlenül meg kell kérdeznem. Az biztos, hogy fontos volt, hogy közfinanszírozott egészségügyi szakellátás legyen és itta a gyerekorvostól a szülészen át az idősgondozóig minden van.
- Ezenkívül kell ugye még a tanuszoda vagy többcélú sportcsarnok. Utóbbi van a művelődési házban, de én úgy hallottam, hogy terveznek uszodát is építeni.
Viszont előbb – gondolom én legalábbis – a már meglévő projektek lezására kellett, hogy megtörténjen, mert valljuk be, ha mindenhol kalapálnak, akkor eléggé felháborodik a nép, így is tudom, hogy az új utca se tetszett mindenkinek, de ha minden utcában van ötven ház és mindegyikben csak egy ember lakik, az is ötven fő, de ha már ketten az ötszáz és van olyan, ahol heten is, mert sok gyerek van vagy több generáció él együtt. Jobb akkor szellősebben lenni, nem?
- Tényleg? Hát ez fantasztikus!
Csillogó szemekkel pillantok le rá, a hangomból is kiérzékelődik, hogy mennyire felélénkültem a ténytől, hogy egy eridonossal találkoztam. Nagyon szerettem a házam, a házvezetőimet, az életet az Eridonban.
- Én sem vagyok olyan túlzottan főnix kifelé, de szerintem a jellememben sok van a pirosakból. Szeretek kiállni másokért, nagyon hamar lelkessé válok, szeretek aktívan részt venni, szerepet vállalni, szeretek menetelni előre és megoldani a felmerülő problémákat. Viszont emellett eléggé csendes vagyok, szeretek egyedül lenni, élvezni a csendet. Nem az a fajta vagyok, aki a másik arcába nyomja magát, hanem az, aki teret enged. Azt hiszem, ha nem az Eridonba kerültem volna, akkor a Levitába.
Meglepő, hogy egy bizonyítottan magas intelligenciával megáldott ember, aki ráadásul ennek köszönhetően nagyon rossz a tényleges kapcsolatteremtésben, éppen a főnixek házába kerül elszállásolásra, de én egy kicsit se bántam, mert sokat segített abban, hogy rájöjjek, a hátrányaim mindig hátrányok lesznek, de képes vagyok arra, hogy leküzdve őket előnyömmé váljanak, ha csak rövid ideig is. Így esett meg az, hogy a lány, aki szereti a csendet és a magányt egy olyan ember felesége lesz, akit árgus szemekkel figyelnek. Ez aztán az igazi kihívás.
- Nincs azzal baj, ha nem vagy odavaló, a bot nem csak azért oszt be egy házba, mert oda illesz, hanem azért is, hogy felfedezd magadban, miért is vagy ott, hogy fejlődjön a jellemed. Amúgy is, nem kötelező a saját házadból barátkozni csak, nekem is volt például rellonos és navinés barátnőm is, sőt, levitás is.
Mondjuk én nem sok vizet zavartam, kicsit ott voltam mindenhol, de akkor sem sértődött meg senki, ha nem hallottak rólam pár napig. Én szerettem minden pillanatát annak, amit az iskolában töltöttem. A kocsmában megegyezhetünk, még ha nagy kocsmás lennék, akkor se vinnék egy kislányt oda. Tudom, hogy vannak szülők, akik nem gondolják, hogy ez rossz, pedig az. Nem szabad ilyet csinálni egy gyerekkel.
- Lehet, hogy ők is kísértetekké válnak és elmennek máshova kísérteni.
Ez így aranyosan is hangozna, ha az ember nem gondolna bele, hogy ahhoz előbb meg kell halniuk. Amúgy nem szeretnék lélekromboló lenni, de a legtöbb mese ilyen, csak gyerekként az ember nem érti még, hogy mi történik. A Disney pedig sokat javít rajtuk, bár én szeretem az eredeti történeteket is.
- Nem, ez egy biztonságos hely, és szerintem egyre biztonságosabb lesz.
Mosolygok rá biztatóan, miközben a táskámhoz nyúlok és kenyeret veszek elő belőle, nem sok, pár szelet csak, de a zacskót a lány felé nyújtom, hogy akár etethetünk szárnyasokat is.
- Vannak barátaid az iskolában?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Han Csongor Do-yeon
Diák Navine (H), Elemi mágus, Művészetis tanonc, Ötödikes diák


• babaero •
offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 76
Írta: 2020. augusztus 31. 12:55 | Link


esőtánc  •  kora reggeli EM gyakorlósdi  •  outfit  •  gif

Elbűvölten, de koncentrációját meg nem törten figyeli az elemeik fúziójaként felhővé sűrűsödő képződményt. A lány kérdését meghallva megrázza fejét finoman, lassan és enyhén akadozva; egyértelműen annyira benne van a szituációban, hogy a gesztus koordinálására nem jut akkor tér.
- Még ne – jegyzi meg hangosan jó pár pillanat elteltével, amikor tudatosul benne, hogy már nem látják egymást és az elemi mágusok közti megfoghatatlan kapocs a nonverbális kommunikációig nem terjed. Shame.
Még nem áll készen elengedni a sikerüket. A megérzése alapján pedig – mert tudatosan átgondolni jelen helyzetben egyelőre nincs kapacitása – nem csodálhatnák sokáig felhőtlenül. Mármint úgy pont igen, de ez most… Hagyjuk.
Nem is a jelenség mágikusan létrehozott mivolta a kérdéses tényező, mert a körforgás beindult és valószínűleg képes is lenne fenntartani magát… Az ehhez megfelelő körülmények biztosította jópárszáz méteres magaslatokban. Szóval feltételezhetően a beavatkozás megszűnését követően villámgyorsan szertefoszlik majd csodás kreációjuk, Felhőcske. Még utoljára megpróbálja feljebb lebegtetni, ujjai a cél megtámogatásaként finoman hullámzanak, nagyjából mintha legyezgetné, csak sokkal lágyabbak és jóval elenyészőbbek is a mozdulatok, de segítenek valahogy fizikailag érzékelhetőbbé tenni a benne rejlő mágiát, magát az elemét. Megtáncoltatja a köztük elterülő szép, sűrű felleget picit, majd nagy sóhajjal kísérve rogynak meg vállai, ahogy hirtelen elengedi kemény munkájuk gyümölcsét és megtörik a varázs.
- Legközelebb megpróbálhatnánk esőt fakasztani – motyogja ahhoz épp elég hangosan, hogy a hajnali csendben minden gond nélkül érteni lehessen. – És szivárványt! – Érkezik a kiegészítés egy fokkal lelkesebben, ahogy háta mögött tenyerein támaszkodva figyeli, ahogy Edit lassacskán ismét láthatóvá válik. Csak hogy a következő pillanatban az első nadrágjára ülő permetet észrevéve hirtelenebb üljön fel, és próbáljon meg a levegő sűrítésével tulajdonképpen egy kis elvezető csatornácskát csinálni az ismét folyékony halmazállapotúvá váló víznek – nyilván némileg megkésve. Irritáltan csücsörít, ahogy legalább csak részben elázott ruháira néz és pislog.
- És akkor most azt hiszem, megyek, átöltözöm – bólint egyet magának megerősítésképp és feltápászkodik. Hacsak Edit nem tervez még kicsit a tóparton ücsörögni, bevárja, mindenesetre búcsúzáskor Iridis fejét finoman megvakargatja, háztársának pedig jókedvűen integet. Persze csak miután ösztönösen elindult a kastély irányába beszéd közben, és pár lépést követően jön rá, hogy itt bizony útjaik elválnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


Birdie
offline
RPG hsz: 444
Összes hsz: 1603
Írta: 2020. szeptember 19. 16:16 | Link

Karola
gondolkodtam...  - kinézet

Egy ideje már kerülöm a találkozást Karolával, ami azt illeti Babuval is. Furcsa volt ez az egész randi "Boszi"-val, akiről kiderült, hogy Karola. Az viszont elég tanulságos volt, hogy kép nélkül nem igazán jó ötlet ezen a randiappon fent lenni. A másik, ami kiderült, hogy ismeretlenül is olyan jó fej Karola, mint ha tudod, hogy róla van szó. Tényleg jó volt vele a randi, és felhőtlenül is éreztem magam, miután kiderült, hogy mi vagyunk a randi két résztvevője és nem neki is egy ismeretlen, meg nekem sem. Viszont a végén úgy gondoltam, hogy egy jó randi utolsó mozzanata akár lehet egy csók is - amit így utólag visszagondolva első randinál elég elhamarkodott ötletnek érzem -, de akkor betévedt Babu és látta az egészet. Hogy ez miért is zavar igazán? Mert, amikor megcsókoltam Karolát bevillant Babett szeme, perzselően az agyamba, pedig semmi köze nem volt hozzá. Amikor pedig megláttam, hogy láthatott minket, bűntudatom lett, és nem értem miért. Illetve azóta már értem, mert valójában Karola irányába éreztem, hiszen Babu randizgatott azóta elmondása szerint, szóval... meg amúgy sem hiszem, hogy sok esélyem van nála, hiába Bogi tanácsai a szerelmi életemre vonatkozóan. Már, ha van ilyenem, szerintem nincs, de legalább Masával pontot tettünk a lezáratlan ügy végére, aminek szívből örülök. Jól esett, hogy bocsánatot kért, és szívesen fogadtam, kapaszkodtam már belé, hogy megtörténjen. Na, de visszatérve az egészre, amiért itt ülök a padon, várva Karolát, az a nagy helyzet, hogy nem tehetem meg Karolával azt, hogy amíg nem tisztázom magamban, hogy mit akarok, nem tehetem meg, hogy hitegetem. Ugye ebben pontosan én voltam benne, és tudom, hogy milyen szar érzés, ha játszanak az ember érzelmeivel. El tudnám Karcsit képzelni mellettem, letojva, hogy ki mit gondol a rokonságról, csak hát nagyon úgy tűnik, hogy én viszont beleestem Babuba. Karolát pedig szeretem annyira, hogy ne okozzak neki fájdalmat szándékosan, hogy hátha mégis... pont eléggé szórakoztak már az érzelmeivel, vagy hát... lehet, hogy nem szórakoztak, de nem sokáig tartott az első kapcsolata. Szóval itt annál a bizonyos stéghez közeli padnál várom őt, miután délelőtt küldtem neki egy baglyot, hogy itt fogunk találkozni, ha eljön. Én nem tudom, hogy hogyan van ezzel az egésszel, remélem, hogy még nem hitte el, hogy járni fogunk. Mert akkor nagyon ciki lesz az egész beszélgetés, meg az is, hogy megbántom őt vele valószínűleg. Az pedig az egyik utolsó dolog, amit szeretném, hogy bántsam Karcsit. Lehunyt szemmel várom őt, csak ha lépéseket hallok, akkor pillantok az érkező hangok irányába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Bossányi Karola
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 338
Összes hsz: 667
Írta: 2020. szeptember 19. 16:58 | Link

Bence
kinézet

Napok teltek el a randink óta, talán több is, mint amiben megállapodtunk, s kezdtem frusztrált lenni amiatt, hogy Bence kerül engem. Nem találtam meg őt azokon a helyeken, ahol többnyire felbukkant, az étkezőben sem bukkant fel, s még csak nem is üzent. Már kezdtem azt érezni, hogy talán kerül engem, a baj csak az volt, hogy nem értettem, miért, hisz nagyon is jól sikerült a randink. S bár az elején mindketten meglepődtünk azon, hogy mi vagyunk Flash és Boszi, utólag mégis csak jól sült el a dolog, hisz megcsókolt. Ez pedig azt hiszem a legjobb jele volt annak, hogy tetszem neki. Szóval ezek miatt teljes kétségbeesés uralta a napjaimat, étvágyam sem volt nagyon, de hát enni azért csak kellett valamit. Aztán ahogy délelőtt megkaptam a baglyot, s benne a találka helyet, máris megkönnyebbültem. Végre üzent, ráadásul nem is akár milyen helyre hívott, hanem a kis tavacskához. Mi lenne ez, ha nem egy igazi randi? Egy olyan komolyan átgondolt, romantikus gesztus?
Jó, nem voltam nagyon romantikus alkat, ez már a Márkkal való kapcsolatomban is hamar kiderült, ettől függetlenül ennek a randinak mégis nagyon örültem. Rögvest le is ment két nagy szelet kolbászos szendvics, azt hiszem hogy Bence levele pozitívan hatott rám, s helyre állította a bioritmusomat.
Izgatottan vártam a délutánt, készültem rendesen, még a hajamat is kivasaltam, próbáltam olyan ruhát felvenni, ami tetszene Bencének, s Dana korábbi tanácsaira hagyatkozva még egy kis parfümöt is fújtam magamra.
A tavacskához érve kíváncsian pillantottam körbe, majd amint megláttam Bencét a padon ücsörögni, hirtelen megtorpantam. Eddig is izgultam, de most talán még gyorsabban vert a szívem idegességemben. Csak nyugi, randiztál már, ő csak Bence...csak...hát persze.
Nem nagyon hatottam magamra, az idegesség sem múlt el, de mégis erőt vettem magamon, s megindultam a fiú felé.
- Nahát, ki ez a helyes idegen? - kérdeztem mosolyogva, ahogy közelebb értem hozzá, s bár zavarban voltam, ha felállt a padról, azért odahajoltam, s nyomtam egy puszit az arcára. - Mintha a gondolataimban olvasnál, tudtad, hogy imádom ezt a helyet? - ezt vehette dicséretnek is, mert ennél jobb helyre nem is hívhatott volna. A tavacska környéke békés volt, s ideális arra, hogy csodálatos délutánt töltsünk együtt.
Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2020. szeptember 19. 17:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


Birdie
offline
RPG hsz: 444
Összes hsz: 1603
Írta: 2020. szeptember 19. 17:59 | Link

Karola
gondolkodtam...  - kinézet

Többször eszembe jutott, miközben várakoztam, hogy inkább mégsem kellene találkozni Karolával. Már előre látom, hogy sírni fog. Szerintem. Tudom, hogy elég érzékeny lány, és azt is tudom, hogy tetszem neki, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a rellonos cukorka. Ott is azt követelte, hogy csókoljam meg, és csak azért nem teszem, mert gyáva vagyok. tudom, nem volt teljesen önmaga, de a kis cukorka szerintem, csak felnagyította azokat a bizonyos tulajdonságainkat. Á, de ez így... nagyon kellemetlen. Rendesen rosszul érzem magam, pedig nem kellene, vagy én nem is tudom. Nagyot sóhajtok és érzem, hogy a nap végigsimít az arcomon, őt nem zavarja, hogy szenvedek-e, vagy sem. Legalább a nap állandó, tőle azt kapod, amit elvársz és nem is kell neki mindenféle társadalmi szerepben megfelelned. Kicsit váratlanul ér mégis, ahogy Karola köszönt, nem hallottam meg, ahogy megérkezett. Ű, de jól néz ki, és érzem a parfümje illatát, igazán kitett magárét. Jajj, édes Merlin, el kéne menekülnöm! Arcomra mosoly kúszik, mert mégiscsak szeretem őt, még ha nem úgy, ahogy kellene. talán őt kellene választanom, sosem okozott még csalódást. Az is igaz, hogy Babu sem. Meg az is igaz, hogy mi az, hogy választanom, mintha patikamérlegen lehetne mérni a szerelmet. Annyira örültem annak idején Masánál is, hogy végre járunk. Előtte mindent kínosnak éltem meg. Most meg én leszek az, aki tönkretesz azelőtt egy kapcsolatot, hogy megtudhatnánk milyen lehetne.
- Csak én - pattanok fel végül, és fogadom a pusziját, amit vissza is szolgáltatok gyorsan, illetve kábé ugyanakkor. - Nagyon csinos vagy, Boszi - amúgy vicces lenne, ha használhatnám rá ezt a jelzőt, tök aranyos lehetne, de... nem lesz.
- Gőzöm sem volt, de örülök, hogy néha tudok jól választani - mosolyodom el, de nem elég kedves a mosolyom, valami kis keserűség költözik a szám sarkába. Kékjeimet az övéibe fúrom, és mielőtt még rátérnénk bármi dologra, meg szeretném előzni a bajt. Mármint a nagyobb bajt... és próbálok Masa hibájából tanulni.
- Tudod, gondolkodtam ám kettőnkről - ami nem is hazugság, mert egy jó ideje ez jár a fejemben, és okoz elég sok bosszúságot bennem. De úgy érzem, hogy korrektnek kell lenni vele. Közben leülök és mutatok, hogy üljön oda mellém. Arcomról még nem sok minden olvasható le, de ki tudja, milyen megérzésekkel jött el most.
- És nem nagyon tudnék felhozni értelmes érveket, hogy miért érzem azt, amiket érzek, meg azt, amik nem hagynak nyugodni - mondom, de igyekszem nem megérinteni, meg semmi olyat tenni, ami később rosszabbítaná a helyzetet.
- Tudod, igazán jól csókolsz - újabb mosoly felé, és érzem, hogy elmosolyodom. - És nagyon jó fej vagy, a legkedvesebb ismerőseim egyike - húzom még egy kicsit, csak már én sem biztosan tudom, hogy hová szeretnék kilyukadni.
- De mégsem járhatok veled - sütöm le a szemeimet, és nézem a lábait, amik most el vannak takarva előlem és vélhetően sosem lesznek megmutatva a kedvemért. Szégyellem magam, nagyon komolyan szégyellem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Bossányi Karola
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 338
Összes hsz: 667
Írta: 2020. szeptember 19. 18:49 | Link

Bence

- Köszönöm, ez érted van - széles mosollyal fúrtam pillantásom a tekintetébe, miközben mintha pukedliznék, egy picit beroggyantottam a térdeim, s ruhám széleit fogva játékosan meghajoltam előtte. Az egészben az volt az érdekes, hogy míg egész nap izgultam a randi miatt, mellette nem éreztem azt a megfelelési kényszert, amit Márk mellett. Úgy éreztem, hogy Bencével sokkal szabadabb lehetek, s már nem volt rajtam nyomás,legfeljebb csak az izgalom, amit ő váltott ki belőlem.
- Ez tényleg jól sikerült, gyönyörű - még mindig mosolyogva fürkésztem a szemeit, s közben azon gondolkodtam, hogy miért is nem jött el ez a pillanat korábban. Mikor még Márkkal jártam, már akkor is voltak olyan találkozásaink, amikor jobban éreztem magam, mint a levitás fiú mellett. Talán még magamnak sem akartam beismerni azt, hogy megtetszett az unokatestvérem. Igen, most biztos mindenki tépné a haját, s forgatnák a szemeiket, de ez van. S ami azt illeti, nem is igazán tudtam rá rokonként tekinteni, hisz nem is olyan rég tudtuk csak meg, hogy távoli unokatesók vagyunk. Nem együtt nőttünk fel, a kapcsolatunk az iskolában alakult. Akkor miért is kellett volna azon rágódnom, hogy erről majd ki mit fog gondolni?
Na igen, ott volt azért Emma, akinek a véleményét nem söpörhettem szőnyeg alá. Róla sajnos megfeledkeztem, s meg sem fordult a fejemben az, hogy miután összejövünk Bencével, majd mégis hogy fogjuk ezt neki elmondani. De most nem is ez számít. Itt állt előttem, alig egy karnyújtásnyira, s végre nem kellett megjátszanom magam, vagy hallgatnom, szimplán lehettem önmagam.
Miközben gondolatok ezrei kavarogtak elmémben, nem tudtam nem észrevenni, hogy Bence mosolya mögött megbújik valami szokatlan. Eddig még sosem láttam ezt rajta, s valamiért most szokatlan volt a viselkedése. Nem tudtam mire vélni, de talán csak izgult.
- Ez jó, mert én is - szinte azonnal lecsaptam szavaira, s mellé ülve, azonnal közelebb csúsztam hozzá, ujjaim alig néhány milliméternyire hevertek az övéitől, várva, hogy bőröm végre az övéhez érhessen, hogy ujjaink végre egybeolvadhassanak. Még egy csók is átvillant az elmémben, de láttam Bencén, hogy valami nem stimmel, s úgy tűnt, mintha küszködne a szavakkal. Felé fordulva kedvesen mosolyogtam rá, hátha csak ez hiányzik ahhoz, hogy ő is leküzdje a rokonság miatti kételyeit. Valószínűleg ez lehetett a gondja, hisz ezek a gondolatok sokszor bennem is felmerültek.
- Igen? - egy kicsit elpirultam, hogy felhozta a csókot, de a mosolyom kiszélesedett, biztos voltam abban, hogy most jön majd a nagy pillanat, még az egyik szemöldököm is feljebb szökkent izgalmamban, de következő másodpercben Bamm! Arcon csapott a felismerés, s a szavak, amiket kiejtett a száján.
Arcomról azonnal eltűnt a mosoly, s helyét átszőtték az értetlenség fonalai.
- De...de miért? - kérdeztem akadozva, bizonytalanul, miközben továbbra is a szemeit fürkésztem. - A rokonság miatt? Mert az...figyelj, nem is vagyunk olyan közeli rokonok, amúgy se tartottuk ezt a rokoni kapcsolat, nem is tudtunk egymásról és..és, aranyvérű vagyok, nálunk ez nem jelent semmit - hirtelen sorolni kezdtem az érveket, miközben ujjaimat a kézfejére csúsztattam. Naivan azt gondoltam, hogy csupán ez lehet a gond, amin Bence nem tud átlendülni.
  
Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2020. szeptember 19. 18:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


Birdie
offline
RPG hsz: 444
Összes hsz: 1603
Írta: 2020. szeptember 19. 19:24 | Link

Karola
gondolkodtam...  - kinézet

- Kedves tőled - most mégis mit mondtam volna, hogy nem kellett volna? Mondjuk az lenne a korrektebb, de nem így akarom elmondani neki, amit el szeretnék. Szépen kell felvezetni az egészet, mert nem akarom, hogy jobban sérüljön a kapcsolatunk, mint az muszáj. Nyilvánvaló, hogy nem fog tetszeni neki és egy darabig biztosan ki sem fog állni, de azért egyszer szeretném, ha valahogy mégis barátok lehetnénk.
Arra meg már tényleg nem tudok mit mondani, hogy egy jó helyszínt választottam. Nekem pont nem kellemes emlékeket hoz elő, vagy hát nézőpont kérdése. Itt elég szarul voltam, de Emmával szorosabb lett a kapcsolatunk, szóval... ilyen felemás. Persze ezután a beszélgetés után 2-1 lesz a rossz emlékek javára. El is kezdem felépíteni az egész mondandómat és érzem a szívem egyre rosszabbul ver, meg a gyomromban szépen nagyobbodik az a bizonyos kő, ahogy Karola mindenre pozitívan reagál. Ezért nem is szeretném túl sokáig húzni az egészet, kimondom, amit ki kell. Először meglepődik - ki a fene nem tenné ezt? -, aztán persze megpróbál megnyugtatni. A keze a tenyeremen landol, én pedig nem merem elhúzni, de otthagynom sem kéne. Így végül szép lassan elhúzom, de még erőt kell gyűjtenem ahhoz, hogy a szemébe tudjak nézni. Azt pedig muszáj lesz. Érzem, hogy a torkom kezd összeszorulni, majd végül csak kinyögök valamit.
- Azon már túl vagyok, hogy az érdekeljen - mondom neki, nem mintha ez megnyugtató lenne, inkább csak baj. - Azt hiszem, hogy szerelmes vagyok, csak... nem beléd - mondom, de, hogy ha már Karcsi eléggé el van keseredve, még beverem a koporsóba az utolsó szöget is. - A csókunkból jöttem rá - sóhajtom, és az egész eddigi elfojtott bűntudat kiül az arcomra. - Nem akarom, hogy rosszat okozzak neked emiatt, vagy hogy áltassalak. De valószínűleg neki meg én nem kellek, ha ez hoz neked vigaszt - mondom, már úgy vagyok vele, hogy tudjon meg mindent, nem akarom áltatni és tudnia kell róla. - Sajnálom, mert nagyon kedvellek és... nem ezt érdemled - nyögöm ki a végén, de ezeket már nem a szemébe mondom. Hát ez van, nem vagyok valami erős férfitípus, mi? Biztosan jobban is meg lehetett volna mondani. Most már csak azt várom, hogy a vihar rám törjön, és eltöröljön a föld színéről.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Bossányi Karola
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 338
Összes hsz: 667
Írta: 2020. szeptember 19. 19:59 | Link

Bence

Néhány perccel korábban még hittem abban, hogy kettőnk közt elindulhat valami új, valami friss, egy olyan izgalmas kaland, mely mindkettőnk életét pozitívan befolyásolná. Hiába éreztem rajta kétséget, vagy zavart, mindezt betudtam annak, hogy nem tudja kezelni a családi kapcsolatot. Naivan azt gondoltam, hogy kizárólag ez lehet az egyetlen akadály, s mosollyal próbáltam meggyőzni arról, hogy mindez mit sem számít, a vérfertőzés még akár lehet jó dolog. Ugyan már.
Miért is gondoltam azt, hogy csupán ez lehet közöttünk az akadály? Miért fordult meg a fejemben az, hogy talán benne nem kavarogtak olyan érzések, mint bennem?
Miközben elhúzta kezét az érintésem alól, s megkezdte mondandóját, már a hangszínéből éreztem a visszautasítást. Még ki sem kellett mondania, megéreztem, hogy mindez több annál a problémánál, mint amire korábban gondoltam. Bence számára valójában nem is a kuzinság okozott fejtörést, ennél sokkal többről volt szó. S ahogy kimondta, hogy szerelmes, csak épp valaki másba, olyan érzés volt, mint akit nyakon öntöttek egy vödör hideg vízzel. Vagy forróval.
Hirtelen elreppent az örömöm, sietve kapott szárnyra, s a boldogság fészke helyén csak nehéz köveket hagyott. A torkom azonnal elszorult, arcomba vér szökött, de most leginkább a harag, s a csalódottság miatt.
Pocsék érzés volt, s azt hiszem, hogy mindez még az arcomra is kiült, mert tekintetemből eltűnt az a ragyogás, amivel az érkezésemkor pillantottam lélektükreibe. Helyette csak vádlón pillantottam rá, mintha csak azt kérdezném, hogy miért? Miért nem mondtad el ezt korábban? Vagy miért csókoltál meg, ha mást szeretsz?
Gondolatban már kismillió forgatókönyv lezajlott a fejemben, az egyik másodpercben felpattantam és arcon csaptam, a másik pillanatban csak sírtam, a harmadikban mindenféle szitokszóval illettem, s haragosan tomboltam. Ezek helyett azonban még csak szóra sem nyitottam a számat, ehelyett ültem némán, összepréselt ajkakkal, miközben hozzá közelebbi kezemet visszavontam az ölembe, s összeszorítva öklömet, körmeimet a tenyerembe vájtam, ahogy hallgattam.
Már nem nézett rám, de talán jobb is, mert így nem kellett látnia, hogy mennyire érzékeny vagyok. A szemem sarkába kiülő könnyet egy gyors mozdulattal sepertem félre, s bár kínzó erővel fojtogatott a sírás előszele, nem hagytam magam elgyengülni előtte. Mást szeret, ez van, dolgozd fel. Gyerünk, szedd össze magad.Ezt kántálta fejemben a hang abban a néhány másodpercben, míg némán ültünk egymás mellett. Tudtam jól, hogy nem hazudik, s ami azt illeti, bármennyire is fájt az elutasítása, egyszerűen nem tudtam rá haragudni.
Torkot kellett köszörülnöm, hogy szóhoz juthassak, de még a szám is kiszáradt, mintha ez a vallomás minden erőt elszívott volna belőlem.
- Tudom, hogy kedvelsz, és...ne légy hülye, ha arról van szó, akire gondolok, kicsi a valószínűsége, hogy nem kellenél neki - nem voltam biztos benne, de azt hiszem, Babura gondolt. Hát persze, mintha ő lett volna ott a pizzériánál. Miért nem jutott eszembe ez eddig? És még a rellonos bulin is mesélt róla. Oh, Merlinre, hogy lehettem ilyen hülye?
- Én már csak tudom, jó az ízlésem...- mondtam, miközben felé fordultam, majd attól függetlenül, hogy felém fordult-e, odahajoltam és nyomtam egy puszit az arcára.
- Ne szúrd el - még combon paskoltam őt, majd felegyenesedtem, s távolabb lépve tőle még vetettem egy pillantást a padon ülő fiúra. Nehéz volt, borzasztó nehéz, legszívesebben sírni lett volna kedvem, annyira rosszul esett az elutasítása.
- Szia Bence, a suliban majd találkozunk - még ezt valahogy sikerült kinyögnöm felé, de ezután sarkon fordultam, s távolodva tőle megindult néhány könnycsepp, mely végig csordult az arcomon, mert rájöttem arra, hogy nekem ő volt az igazi.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


Birdie
offline
RPG hsz: 444
Összes hsz: 1603
Írta: 2020. szeptember 19. 23:02 | Link

Karola
gondolkodtam...  - kinézet

Nem is tudtam, hogy hova bújjak magam és Karola előtt magamban. Ez az egész nem jó, de attól még igaz. Én nem akarom, hogy Karola sérüljön emiatt, de tudom, hogy fog. Hiszen kiöltözött, nagyon pozitívan áll az egészhez, nem arra számít, amit mondok neki. Az időt, mintha fenéken billentették volna, hogy igyekezzen eljutni addig, hogy kimondjam a dolgokat. De amint kimondtam, mintha  nap is elbújt volna egy kicsit, kevésbé erősen cirógatott tovább, a szél is elcsendesedett és minden ezutáni mondatom után Karola arca sem tükrözött felém kedvességet. Nem mintha másra számítottam volna - őrület is lenne, ha ennek örült volna -, mégis rosszul esett. Tudom, hogy neki még jobban, vagy összehasonlíthatatlanul rosszabbul, de nem mertem semmit sem csinálni. Sem megölelni, vagy akár hozzáérni, hiszen ő elég sokat adott már magából azért, hogy mi egy pár lehessünk. Én pedig egy huszárvágással véget vetek ennek és nem azért, mert rosszul néztek volna ránk az emberek, hanem gyarló emberi érzelmek miatt. Amik az sem biztos, hogy valóságosak, de nem szeretném, ha akkor derülnének ki, hogy mégis, amikor már lehetetlen sérülés nélkül kihátrálni Karcsi szerető karjai közül. Talán tévedek és mégsem Babu lesz az igazi, sőt már másé lett a kisebbik Drinóczi, de ha meg sem próbálom, ha nem a szívem után megyek, akkor miért lennék más, mint a többi. Későn ébredtem rá, hogy nem kellene veszni hagyni a dolgot, de talán még éppen nem későn, hogy Karolának ne essen annyira rosszul.
- Jó az ízlésed? Hogy... á, köszi - értetlenkedek majdnem, de azért felfogom, hogy mit mond, azt viszont nem, hogy miért. Ledöbbenek, hogy ezt ilyen könnyedén fogadja,ahhoz képest, hogy hogyan érkezett ide és mit mutatott az előbb az arca. Égető puszit érzek az arcomon, oda is kapom a fejem és csak nézem őt, hogy mégis mit művelsz te lány? Hát normális vagy? Akadj ki, vagy csak szó nélkül hagyj faképnél néhány keresetlen szóval és ennyi. De, hogy még áldásod is adod? Valami nem stimmel... Piff, lepadlóztat a tanácsával, miszerint "ne szúrd el". Tényleg csak pislogok, mint hal a szatyorban, az értetlenség minden formája kiül a képemre, és csak tátott szájjal nézem, ahogy biztatóan lábon paskol.
- Szia - nyögöm ki, ahogy elbúcsúzik, és legalább szögbelövővel szegeztek a padra, ahogy látom a távolodó alakját. - Ne szúrd el. Már elszúrtam - suttogom magam elé, mert nem hiszem el, hogy ilyen könnyedén vette az én hirtelen lobbanékony kuzinom. Tudom, hogy most iszonyatosan tartja magát, és azt is, hogy oda kéne rohannom hozzá, és ezerszer bocsánatot kérni, megölelni, de nem megy. Elszúrtam az ő lehetőségét és egyedül én vagyok  hibás, meg az érzéseim, amik eddig előlem elbujdosva éltek, egészen a csókunkig. Sóhajtva nézem őt, amíg ki nem fakul az alakja a látóteremből, ahogy a lehetséges kapcsolatunk is feloldódik a lelkünkben. Nagyot sóhajtok és még jó sokáig ülök a padon az utolsó szavain gondolkodva, rengeteg bűntudattal a vállamon. Végül, sötétedéskor indulok el, mert tudom, hogy vissza kell érnem időben, ha nem akarok még büntetést is. Bár, lehet, hogy rám férne. Azt sem tudom mikor és hogyan kerülök ágyba, csak a plafont bámulom és a kék ruhás Karolára gondolok, amíg el nem nehezedik a szemhéjam és el nem alszom.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Palotás Polli
Diák Eridon (H), Világalkotó, Másodikos diák


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 248
Írta: 2020. szeptember 20. 18:27 | Link

Odry Elizabet


Bogolyfalvát hiába járta már be valamennyire és kezdi egyre inkább a magáénak érezni, azért nagyon sok mindent nem tud róla. A cukrászdáját már ismeri, meg egyszer-egyszer megeteti itt a madarakat, ha nagyon magányos. De sem a település vezetőjéről, átalakulásáról meg annak a történetéről sem tud túlzottan sokat. Azt látja, hogy nagyon sok minden épül éppen, de fogalma nem volt, hogy miért. Gondolta, hogy elnyertek valamilyen EU-s pályázatot, mint Tatán, ott is mindig kint figyel a kék tábla, akármerre mennek. Vagyis…. még csak különösebben nem is gondolkodott rajta, otthon minden ilyenre rávágták a szülei, hogy EU, úgyhogy már ő is ügyesen ismétli.
Figyelmesen hallgatja a hölgyet, ahogy sorolja, hogy mi mindent kell tudnia egy városnak, néha bólogat hozzá. Teljesen logikusan hangzik, náluk csak az aurorképző van, de lett volna lehetőség ettől függetlenül, hogy a Shaneshez hasonló suliba járjon, de ő inkább otthon tanult a saját érdekében. Mostanában már sokszor emlegették a szülei, hogy lehet jobb lett volna őt is beíratni, mint Pannát, mert a húga is szereti, de Polka sosem vágyott oda úgy igazán. Megvolt neki a maga társasága meg programja, nem igényelte a nyüzsgést meg hogy minden nap kitalál valaki valamit, ami neki nem tetszik.
- Az uszodának nagyon örülnék! A Bagolykőben az alagsorban van a medence… - Mondja kissé lemondóan. Talán ezért is jár ezekhez a szép, és legfőképpen rellonosoktól távol eső vizektől. Még az első héten a fejébe vette, hogy valamelyikük csúnyán bele fog kötni, azóta úgy kerül őket, mintha az élete múlna rajta. A sors fintora, hogy pont az egyikük segítette az iskolában maradni. Bele sem mer gondolni, hogy mi lett volna, ha az egyik kevésbé kedves prefektus jött volna utána. Leátkozva és összekötözve hozta volna vissza és dobta volna a házvezetője elé, hogy meghoztam a szökött vadat? – Félek az alagsortól. – Teszi hozzá halkan. Állítólag nem mindegyikük olyan parás, de ő akkor sem tudja könnyen legyőzni a félelmét. – Túl hangos már így is. – Helyesel bólogatva. Hiába hallanak nagyot az öregek, de még őket is hallotta felháborodva beszélni erről valamelyik héten a téren, hogy már sok, ami sok. Persze biztos örülni fognak neki, ha készen lesz, de ilyen korban már nyugalmat szeretne az ember. Ki értené meg őket, ha nem Pollika meg a hangtompítós fülvédője? Még szerencse, hogy a tóhoz nem hallani el annyira, mert ez neki a menekülő helye a világ elől.
Akaratlanul is elmosolyodik a hölgy lelkesedésén. Nem is gondolta volna, hogy ennyire szeretett eridonos lenni. Meg hogy egyáltalán az volt, neki nem illik a társai közé egy ilyen finom kisasszony. El sem tudja képzelni, hogy diákként milyen volt. – Azt hittem, hogy én vagyok az egyetlen eridonos, aki nem szereti a hangzavart. – Neveti el magát. – Én azt hittem, hogy egyáltalán nem illek oda, mindenki olyan más. De ez alapján, lehet, hogy bennem is több az Eridon, mint gondoltam. – Meséli a nő arcának irányába pislogva. Fogalma nem volt róla, hogy milyennek kell lennie egy eridonosnek, nincs hozzá kódexe meg útmutatója, csak azt látta, hogy kilóg onnan. Vagy csak ő nem akart beilleszkedni és a túlzottan nagy nyüzsgés és hirtelen változás zavarta meg a kis lelkét? – Én azt hittem navinés leszek, mert ott van egy barátom, akinek… aki... szintén tökéletesen hall – Ezt néha nehezen nyögi ki, mert olyan furán hangzik neki, kicsit dicsekvésként éli meg. De nem tud rá szerényebb kifejezést, mint a tökéletes abszolút hallás. – Viszont kiderült, hogy nem így megy. -  Ez van, ő csak elképzelte, hogy így. Nincs a Navine leírásában, hogy vájtfülűeknek ajánlott, mert az unikornis szarva segít tisztántartani a fületeket, hogy továbbra is király legyen minden. – Igen… szerintem már sokat fejlődtem. – Büszkén kihúzza magát. Mondták neki, hogy fog fejlődni, pedig az elején annyira hihetetlennek és rémisztőnek tűnt az egész. Minden idegen volt és más, ő pedig ettől feszült volt és azt érezte, hogy világgá tudna menni, csak hogy megszabaduljon ettől az érzéstől.
Ismét helyeslően bólogat arra, hogy a kísértetek máshová mennek kísérteni. Nagyon sok mindenhez nem ért még, mert a Bagolykő előtt a zenével foglalkozott főleg, az elemi iskolai dolgokból teljesített, de a nyelv nagy csorbát szenvedett nála, úgyhogy a kísértetek főleg kimaradtak. Sokat tud még tanulni tőle. – Jó, hogy itt vannak az aurorok. Tatán is jó, hogy van belőlük pár. – Gyerekes apróság, de már az aurorok jelenléte is otthonosabbá teszi számára ezt a környéket. Az apukája ott dolgozik abban az iskolában, a létezésükkel a tudatában nőtt fel, amolyan kis nosztalgikus érzés fogja el, hogy tudja, itt van belőlük néhány kivezényelve.
- Juj, azt nagyon szeretik! A múltkor ilyesmit hoztam a kastélyból nekik! – Csapja össze a kezeit vagy háromszor a lelkesedéstől. Még nem olyan sokszor járt itt, de olyan jó nézni, amikor esznek meg boldogan suhannak a vízen. – Szabad? Köszönöm! – Amennyiben engedélyt kap kivesz egy szeletet és falatnyi darabokra tördelve elkezdi bedobálni a szárnyasoknak, akik egészen hamar ott teremnek, hogy nekilássanak az elemózsia elpusztításának.  
- Most már azt hiszem, igen. Vagyis a navinés barátom ott volt mindig. Együtt nőttünk fel. – Marci kicsit olyan neki, mintha a sosem volt bátyja lenne, A fiúnak meg már plusz egy-két tesónak is elmennek Polkáék, annyian vannak. Meg persze ott van Janka is, aki egy idős vele, közös órájuk is volt, de Marcival mindig megvolt egy különleges kapocs a zene miatt. – Sosem voltam korábban ennyi ember között és… sok volt. – Motyogja egy nagyot hajítva, hogy a később érkezők is élelemhez jussanak.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Helvey Belián Balázs
Prefektus Levita, DÖK tag, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Pro Levita-díjas, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Magántanuló, Harmadikos mestertanonc


nyünny | young wolf
offline
RPG hsz: 422
Összes hsz: 3631
Írta: 2020. szeptember 20. 20:21 | Link

interjú velem. aztán ne mondjak hülyeséget.


Előbb-utóbb várható volt, hogy a sajtó nem csak egy cikkben fogja emlegetni, egy olyanban, ami nem azt taglalja, épp kivel mit csinál, a valóságban pedig ugye semmit, de a pletyka az kell. Ez nem az volt, hanem kő kemény tények, nem csak róla, hanem a jövőbeli dolgokkal is. De nem szalad ennyire előre, úgy emlékszik, nem is ez a téma, viszont mindenképp kell hozzá a farkassága, bár őszintén, nem akarja, hogy mindenki emiatt keresse meg és akarja beszéltetni, attól még, hogy elfogadja magában szép lassan, meg a tényt is, hogy mindenki tud már róla szinte, attól még továbbra sem lesz a kedvenc témája. Mugli is, az is érdekes téma, vagyis elvileg az egyik félreírt iratán kvibli, de lényeges az, hogy mágiamentes. Úgy meg aztán nem egyszerű az élet, mégis, kiválóan alkalmazkodott már mindenhez. Jó, nem is volt opció, hogy másképp legyen, könnyítésnek a házban van elég dolog, ami neki való, az iskolában pedig ha nagyon szükséges, segítenek neki vagy azt kér. A mágia hiánya sosem emésztette.
Elrendezkedik a pokrócon, mert nem benti teret választott. Manapság megint szeret kint lenni inkább, nyomasztóak a falak, bizonyára a sok bent töltött idő a lábadozásban nem tett jót, így, míg nem az esős, szeles ősz köszönt be, addig kihasznál minden alkalmat. A nap már nem tűz olyan erősen, de kellemesen cirógatja bőrét, érzi hátán, ahogy beszívja a felső anyaga. Egyszerű pólót és térdnadrágot húzott, zoknis lábban ül törökülésben, tornacipői a pokróc mellett. Egy kis ellátmányt is hozott, a tipikus háromszög szendvicseket, sonkával, salátával, uborkával, innivalónak limonádét, ha már itt kell ülni és interjú lesz, idegessé fog válni és olyankor mindig enni akar. Soknak tűnik, de el fog tűnni, üres dobozokat fog hazavinni. Míg nem érkezik meg a nő, kényelmesen hátradőlve napozik, fél kézzel pedig még bagózik. Direkt jött idő előtt, hogy ezeket lepakolja és a napfürdőben mentálisan is rákészüljön mindenre. Muszáj volt, fogalma sincs, mit kell majd mondania, vagy mit kérdez. De, pozitívan áll hozzá – a terület nagy, másnem elmenekül előle. Érett megoldás lenne. Egyelőre azonban csak a füstöt fújja az ég felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 317
Írta: 2020. szeptember 21. 07:40 | Link

Belián részére


Amióta Sándorral azon a különös estén szóba került, azóta foglalkoztatta hősnőnket a Helvey fiú. Félreértés ne essék, érdeklődése nem pletyka hajhász, sokkal inkább együttérzéséből és lojalitásából fakad. A fiú mugli létére lett vérfarkas és ezt hasábjain épp az a lap hozta nyilvánosságra, terelve ezzel rá a köz nem mindig jóindulatú figyelmét, amiben ő is publikál. Úgy döntött megírja az igazságot. Ezért megkereste egy bagolyban a nevezettet és interjút kért tőle. Ám nem a szokványos üljünk be valahová fajtában egyeztek meg, hanem valamiféle csendes, szabadban lévő piknikfélében. Ezért hősnőnk sütött egy kis gyömbéres és kakaós kekszet, meg némi túrós pogácsát, valamint betett táskájába egy ternosznyi gyümölcsteát és két bögrét majd ezekkel és kedvenc toll-jegyzettömb szettjével felszerelkezve indult el a tavacskához. Haját lófarokba fogta, kényelmes farmert és egy olyan pólót vett fel amin egyik kedvenc mugli együttesének albumborítója díszeleg. Lányát megint a nagyszülők lízingelik, amit Imola nagyon élvez, mert ilyenkor mindig elmennek valahová a környékre kirándulni, vagy mesél neki a nagypapája és hasonló izgalmas dolgok történnek vele. Elektra tehát eltökélten de nyugodt lélekkel vetheti bele magát következő cikkének témájába. - Szia! - köszönti a békésen heverésző srácot, akit már annyiszor látott a róla talált pár képen, hogy ezer közül is felismerné. Egy pillanatig sem zavartatva magát leül mellé a pokrócra. - Hoztam egy kis hadtápot, mert ez hosszú menet lesz - mondja mosolyogva miközben előszedi az általa készített finomságokat és magához veszi a tollát meg a kis mindenes jegyzettömbjét. - A cikkem témája, ahogy írtam is neked, a beilleszkedés lesz - kezd bele rögtön - Nehéz lehet varázstalanként itt élni és még nehezebb vérfarkasként tenni mindezt - mondja és ugyan hangjából nem, de tekintetéből látszik, hogy szívből együtt érez Beliánnal - Sokan ellened fordultak vagy kiközösítettek amióta kiderült, hogy vérfarkas vagy? - kérdezi nem éppen finomkodva. Nem látja értelmét álszenteskedve lágyítani a makacs tényeket. Hiába a kezelés, azért egy vérfarkast még manapság sem övez dicsfény, ha napvilágra kerül az állapota.Az emberekbe ivódott félelmeket nagyon nehéz feloldani és ez az ami gátat vet a köztük levő összhangnak. Ezen szeretne hősnőnk cikkeivel változtatni. Egy kicsivel jobbá tenni a világot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Elektra
Helvey Belián Balázs
Prefektus Levita, DÖK tag, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Pro Levita-díjas, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Magántanuló, Harmadikos mestertanonc


nyünny | young wolf
offline
RPG hsz: 422
Összes hsz: 3631
Írta: 2020. szeptember 21. 08:35 | Link

interjú velem. aztán ne mondjak hülyeséget.


A tavacska kellemes közege előbb utóbb elaltatná, de mivel nem tele hassal sütkérezik, nem kell majd a nőnek felráznia, hogy ez se képes másra, csak az alvásra. Mégis ásít egyet, lábait nyújtja ki kényelmesen, ügyelve arra, hogy a holmikat ne rúgja fel, ha már elcipelte idáig és szükség lesz rá. Egyelőre nem is érzi, hogy az izgatottság és a lámpaláz akármelyik formája felbukkan benne, de nem nézett az órára, valahogy úgy van vele, hogy nem olyan vérmes időpont ez, jót napozik, simán belefér, hogy késsen. Ez olyan női szokás, de tényleg belefeledkezik a chill-be, épp arcát napfürdőzteti enyhén hátradöntött fejjel, amikor a lépéseket, végül magát a hangját hallja meg. Fejét felemelve pillant rá, és már löki is magát rendes ülésbe, de mire felállna üdvözölni, a nő már le is huppan.
- Huh, hello! – kapja össze magát, de ülve marad, úgy nyújtja kezét végül felé. – Hát akkor én volnék, csak élőben – utalva az írásos kommunikációra, majd a hozott holmik felé pillant és aprót nevet. Nem azért, finoman bök azokra, amiket ő készített be.
- Akkor egyre gondoltunk, én is hoztam, biztos ami biztos alapon. Velem mindig hosszú, sose adtam interjút... Vagy mit – mert mást igen, vallomás, tények, bármik, csak azok aktákban pihennek, nem a nyilvánosság előtt. Nézi mit hozott, bólogat, oké, rendben lesz ez. Vagyis az evés része, a többiről fogalma sincs. De nincs ideje átgondolni, milyen ízű az a keksz, mert bele is vág. Oké, nem is kell húzni, ebben igaza van.
- Igen, emlékszem a témára – nagyon sokat gondolkodott, mikor először olvasta, majd mikor hatvanadszorra. Nem arról az éjjelről akart, akar beszélni, és ez már jó, nem mintha titok lenne, de inkább kerülné, ez a másik érdekes. Sokat gondolkodott rajta, elvégre, nincs más rajta kívül ebben a helyzetben.
- Nem is nehéz, papíron lehetetlen is – akkor kezdi ő is, amit átgondolt már. – Sok macera volt vele, hova, merre, hogyan. De ezek mellett semmi, ahogy át is kell élni. Ha... nem segítenek, nem is lennék most itt – nem köntörfalaz, egyedül ez lehetetlen. Szokni azt, ami nem ismert, ami eddig fikció volt, lehetetlen. Majd a kórság. Mások beházasodnak, úgy kerülnek bele, őt erőszakosan rántották bele, sok a trauma, amellett, mik a jók. Már. De az eleje nem itt kezdődik, nem a faluban. Sóhajt csak a kérdés hallatán.
- Nem tapasztaltam még direktbe, de azt érzem, hogy többen, akik nem is ismernek annyira, kicsit tartják a távot. Van aki köszön, integet, azt mondja menő voltam, de ez a ritkább. Most eléggé év vége volt, nem fókuszált annyira rám mindenki. De kiközösítést nem kaptam. Egyelőre. Aztán majd kiderül. Akiknek tudnia kellett, mint a vezetők, azok az eleje óta tudták, elmondtam nekik egyenesen, hogy jövök és mi vagyok. Szerencsére az akkori igazgató és a házvezetőim is elfogadóak – meg a munkaadója, azokat említeni sem kell, akik kapcsolatban állnak vele. – De fel vagyok rá készülve, hogy megtörténhet. Olvastam róla, hogy nem mindenhol toleránsak a világban – más kérdés, hogyan fogadja majd, de a kezdetek óta vele van ez az érzés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 317
Írta: 2020. szeptember 21. 10:21 | Link

Belián részére


Lecsapott az Elektra hurrikán és későn jut eszébe, hogy igazából be sem mutatkozott, már névleg csak kezet ráztak. Megesik vele, ha elkapja a riporteri hév, hogy pár dolog lemarad. Viszont ahogy látja ez a fiút nem sértette meg és rögtön tudta ki is érkezett hozzá, így kihagyja az utólagos nevesítést. Az élelem mennyiségén ő maga is derül egy jót. Éhen már biztosan nem fognak halni, jelenti ki magában. Ezután bele is csap a lecsóba. Kérdéseire pedig nagy figyelemmel hallgatja a választ és szorgosan jegyzetel. Írásképe nem igazán szép, sőt konkrétan rondának mondható. Hullámzó és szaggatott, a betűi bár cirkalmasak mégis ziláltnak tűnnek. Sosem tudott szebben, még ha megerőltette magát akkor sem, és ennek az valószínűleg az oka, hogy gondolatainak sebességét keze nem tudja igazán lekövetni. Ennek ellenére azért jól boldogul. - Inkább vedd úgy, hogy csak beszélgetünk - mondja kedves mosollyal, mellyel biztatni kívánja a fiút és egyben oldani is a benne lévő esetleges feszültséget. - Amikor meghallják a szót "vérfarkas kór", sokan azonnal egy vérengző fenevadra gondolnak, aki a teliholdat vonyítja. Ma már a kezelésnek hála ez nem ilyen brutális. De milyen is valójában? - néz kíváncsiságtól csillogó szemekkel a srácra, mert őszintén érdekli mit él át olyankor, amikor a hold teljesen kikerekedik és benne tetőfokára hág állapotának ereje - Milyen érzés? Mesélnél róla, hogy eloszlassuk az emberekben lévő kétségeket és tévhiteket ezzel kapcsolatban?- tollat tartó bal keze a jegyzettömb felett áll a levegőben, hogy azonnal írhasson, ahogy a fiú megszólal. Jobbjával pedig egy süteményért nyúl, hogy ezzel is éreztesse a barátságosabb hangulatot. - A következő kérdés ami sokakban felmerülhet, hogy hogyan változtatja meg a mindennapjaidat az állapotod? - folytatja, és direkt használja az állapot szót mondatában. Ugyanis úgy gondolja, hogy bár a kór gyógyíthatatlan a tudomány jelen állása szerint, mégsem szabad úgy tekinteni a benne szenvedőkre, mint halálos betegekre és főleg nem mint szörnyekre. Az már csak saját lojalitásának eredménye, hogy ő maga sosem tartozott az ilyen emberektől tartók népes táborába. Természetesen, félreértés ne essék a józan ész is jócskán munkál benne velük kapcsolatban, de nem retteg paranoiás félelemmel sem a vérfarkasoktól sem a vámpíroktól, akik egyik tagjával hasonló beszélgetést szervez éppen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Elektra
Helvey Belián Balázs
Prefektus Levita, DÖK tag, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Pro Levita-díjas, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Magántanuló, Harmadikos mestertanonc


nyünny | young wolf
offline
RPG hsz: 422
Összes hsz: 3631
Írta: 2020. szeptember 26. 19:25 | Link

interjú velem. aztán ne mondjak hülyeséget.


Ahogy az ételeket szemléli és hümmög, Elektra számára is biztosan hamar a tény, hogy hiába a kora, hiába az állapota, ő akkor is egy bohókás jelenség, amikor csak lehetősége van rá.
- Akkor máris sokkal könnyebb, igen – bólogat, hogy csak felfogás kérdése és akkor máris minden egyszerűbb, elvonatkoztatva attól, hogy mit is akar majd azzal tenni, amit épp lejegyzetel, vagy csak a fejében tárol el. Ez egy lehetőség, mert eddig mindig valaki „okos” beszélt bármiről is, ez viszont az ő alkalma arra, hogy talán kellemesebb legyen? Akár. Nem lehet pontos, nem olyan részletes emlékei és élményei vannak, mint mondjuk a lányoknak, de azt senki se tiltja, hogy néhány dolgot kiszínezzen.
- A legelső leginkább a bestia kifejezés – von aprón vállat, a holddal való éneklés még a jobbik eset, az csak egy vészjósló hang a távolban, nekik pedig hívó szó, kivéve, ha épp valaki utána a másik farkasnak esik. De azt a mesét már ismerik.
-  Mesélek, milyen. Se nem kellemes, se nem szörnyű – kezd bele, miután kényelmesen elhelyezkedik. – Fájdalmas az átalakulás, iszonyatos mértékben, ahogy halad az idő előre, már akkor érezni, ahogy lefelé indul a nap, ott motoszkál belül, majd egyre jobban és jobban. Ebben talán nincs is tévhitük, hogy nem egyszerű az, ahogy egyik bőrből a másikba – gondolkodik el kissé, hiszen a „milyen” érzés sok mindent takar. Keresgél hát azon emlékfoszlányok között, amiket a hosszú évek alatt megélt és valamelyest meg is maradt. Igaza van, mert vérengző vadak, ha nincs a bájital. – De nincs fenevad, ha valaki rendszeresen fogyasztja a bájitalt. Onnantól minden más, csak telnek az órák, nincs fájdalom csak a hely ingerei, amelyek körbeölelnek. Az erdő, az illatok, hasonló mint egy animágia, egy másik testben – von aprón vállat, nem tudja, jó-e a hasonlata, elvégre, ő mugli, nem tanulmányozott semmit ezelőtt, csak az van, amit ő tapasztalt. – Nincs vérengzés, ideális esetben semmi más, csak létezünk, kivárjuk az időt és megint fáj, de visszatérünk. Egyszerű, szabad érzés, főleg, ha nem egyedül van. Nem kellenek harcok, csak közös egyetértés az egészben, hogy vagyunk egymásnak. Ijesztőbb, mint aminek látszana – persze ettől függetlenül senkinek sem ajánlott ezek után simogatásra indulni, szerencsére nem is szokás. – Az, ami nemrég történt… az a véglet, ami elől mi menekülünk. Emberek vagyunk, ugyan úgy, csak van egy másodállapot, amikor másba kényszerülünk. Ember van odabent, de ha valaki ezt elveszíti, onnantól vad és fékezhetetlen, kegyetlen. Igen, lehet egykor a vadászat valós volt, de nem, már rég nem – rázza meg a fejét, miközben szusszan. Nehéz róla beszélni? Egy kissé, de valahol valami felszabadul, valami más. Nem remeg, nem görcsöl, csak érzi a kellemetlen utóízt. Most először, könnyebb.
- Semmiben. Nem vagyok erősebb, gyorsabb, sem más – pillant vissza a nőre. – Ellőtte a hangulat ingadozik, változik, utána pedig a gyengeség, de a hónap nagy része ugyan olyan, mint másnak. Evés, alvás, munka, unalmas körforgás. Csak a felfogás más, de ki hogy áll hozzá. Van, akit zavar, van aki elfogadja, vagy épp mások hogyan fogadják. Nekem semmiben nem más, általában, ugyan úgy létezem csupán annyi, hogy én… nos, egy muglinak ez teljesen külön nézőpont. Viszont már rég megtanultam élni vele, szóval, tökre unalmas hétköznapjaim vannak – nevet fel, ami persze nem igaz, de a kérdés szempontjából így jön ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 317
Írta: 2020. szeptember 26. 19:59 | Link

Belián részére


Nagy figyelemmel hallgatja a fiatalember száját elhagy szavaket és jegyzetel amilyen gyorsan csak tud. Amit nem képes tollával lekövetni, azt igyekszik, még ha nem is szó szerint de megjegyezni. Nagyon sok és nagyon fontos részletet ismert meg általa már most, amiért háláját méltón ki fogja majd fejezni. Elgondolkozik és tolla végét rágcsálja pár pillanatig mielőtt megszólalna. - Farkasbőrben az erő veled van, nem? - csúszik ki száján a furcsának tűnő konklúzió - Úgy értem, hogy amikor átváltozol a világ egy egészen más arcát mutatja és te jobban össze tudsz kapcsolódni vele, igaz? - fejti ki egy kicsit gondolatmenetét. Bár beszélgetőtársa mugli nem biztos, hogy ismeri a háborúzó csillagok történetét, de neki most ez ugrott be arról amit tőle hallott. - Mindent másként látsz, hallasz és érzékelsz. A tudatod a helyén van, mégsem vagy ugyanaz. Nem vagyok animágus, de szerintem igazad van és az is hasonló lehet - tűnődik egy kicsit, majd beleharap a kekszbe amit eddig maga mellett tartott. Egészen jól sikerült, a benne lévő csokidaraboktól lágy és selymes textúra vegyül a ropogós, darabos morzsák közé. Az apró falat után gyorsan átfutja amit leírt és megakad a szeme egy fontos részleten. - Sajnos az általad említett támadásos eset okán ítélnek el minden hozzád hasonlót indokolatlanul. Ezért adja magát a kérdés: Mi a véleményed azokról, akik nem szedik a bájitalt és ezzel veszélybe sodornak másokat, magukat és úgy általában az egész vérfarkas közösséget? - kérdezi és ismét csőre tölti tollát jegyzettömbje egy újabb tiszta lapja felett. Kíváncsi a fiú véleményére. Az ő szemén át látni egészen más ezt a helyzetet. Azt reméli, hogy az ilyen hiteles források beszámolói talán segítenek a laikusoknak megérteni és elfogadni, hogy ők is ugyanolyan emberek, akik épp ezért nem vonhatók egy kalap alá csak előítéletek alapján. Minden fajban vannak felelőtlen egyedek. Ettől még az adott faj nem tekinthető egyöntetűen romlottnak. Hősnőnk ezen véleményét sziklaszilárdan tartja és bárhol hajlandó kiállni érte. A készülő cikke is emellett protestál majd akarata szerint.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Elektra

Oldalak: « 1 2 ... 31 ... 39 40 [41] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa