36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 25 ... 33 34 [35] 36 37 ... 45 ... 61 62 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. március 22. 23:14 | Link

W.W.
cucc |Hektor | Henrik

Mert le kell mozgatni őket. Mert nem szerencsés, ha ezt nem teszik meg. Anyu sokáig összekötötte a kellemeset a hasznossal, és a két fickó mellett a két duracellt is képes volt lemozgatni. Hát, most legalább őket levettem a válláról.
Persze, láttam én rajta, hogy egyáltalán nincs elragadtatva attól a szabadságtól, amit aputól kaptam. Nem hiszem, hogy felelőtlennek érzi magát, nagykorú vagyok, miért ne lehetne saját házam, ha már úgyis itt állt. Sokkal inkább félt. És nem, sem én, sem apu nem tudjuk neki őszintén mondani, hogy nincs mitől. Azt meg még nem is mondtam nekik, hogy valaki tudja. Pedig elvileg minden szál el lett varrva.
Estére jár már az idő, így nem bajlódok a szájkosárral, mert egyszerűen nem bírják elviselni magukon, de olyan szépen sétálnak pórázon. Mégis kapok pár értetlen tekintet, de hát ezt már igazán megszoktam. Ez van, ha az ember kutyát tart. Viszont hála égnek, a "jaj de aranyos, megismizhetem?" jellegű felkérések is elmaradnak. Jobb is, nem bírják annyira az idegeneket, és nem mindegy, melyikhez hogy közelítesz. Henrik például hajlamos odakapni, ha hirtelen rontasz rá, hogy dönyögözhesd, ezért sem szerették annyira Lunáék, és ami azt illeti, így volt ez fordítva is.
Most viszont megint megkergül, látszik, mennyire fiatalabb a társánál.
- Azonnal gyere vissza - de már késő, az ott tartózkodó férfit fel is döntené, de szerencsére innen is látom, hogy van olyan fizikuma, ami ezt nem engedi.
- Esküszöm, hogy nem fog harapni - kezdek egyből szabadkozni, majd füttyentek egyet, mire Henrik is észbe kap, és visszasétál mellém.
- Ne haragudjon, ma ilyen barátkozós - nem tudom, nem gondolom, hogy ez kellő kifogás, mégis egy dobermanról van szó, akiktől az emberek általában tartják a három lépés távolságot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2019. március 23. 02:45 | Link

Minifela
#ww(2)

Kellett egy kis idő távol a társaslakástól. Nem mintha nem szeretnék ott lakni, imádom a lakótársaimat - na, nem mindet -, de van, mikor csak szeretném, ha egy megszállott stalkerrel és a volt felettesemmel laknék együtt, akik még azt is tudják rólam, amit nem kéne. Mint, hogy a hátamon hány anyajegy van. Szerintem ezt még anyám se tudja rólam. Na, ez a ciki.
De most egy kicsit kimozdultam, rávettem magam, hogy tegyek egy sétát és ez jól van így, összekaptam magam. Egyedül vagyok, van időm gondolkozni és egy kicsit lehiggadni, mert ugyan ki járna ilyenkor a tavacska közelében?
Amint a mellékelt ábra mutatja, egy dobbermann. Például. Csak, hogy így hirtelen kitaláljak egy vicces sztorit. Ja, nem. Szóval sétáltam kis nyugodtan, erre jött ez a debella lény felém, nekem meg talán a szívem is megállt volna egy pillanatra, ha nem húztam volna már le egy évet afganisztánban. Majd a sitten. Szóval, ahelyett, hogy fejhangon sikítva elfutottam volna, álltam ott, kezemben a cigi, meredtem ki a fejemből, miközben a kutya nekem rontott és majdnem megborított.
- Holy shit! - tántorodtam meg kicsit, de még időben visszanyertem az egyensúlyomat, miközben az ajkaim közé biggyesztettem a szálat, nehogy megégesse magát a kutya. Ariel ki is tagadna. - Hé, kiscsaj, ez normális nála?
Még mutogattam is le a kutyára, aki nem sokkal később visszakocogott a gazdájához.
- Ő mindig ilyen?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. március 23. 07:59 | Link

W.W.
cucc |Hektor | Henrik

Szokniuk kell az új helyet. Hiába az enyéim, és hiába főleg egy gazdás kutyák, nagyon rég óta csak egy közegben voltak, két idegesítő kis gyerek mellett, meg egy nő mellett, aki kellően domináns ahhoz, hogy gatyába rázza őket. Én, nos nem vagyok. Túl sok mindent engedek meg nekik, ezért is fordulhat elő az, hogy bár szentül megfogadtam, be nem teszik a lábukat a házba, ha olyanjuk van, elfoglalják a kanapét. Ezzel mondjuk még együtt tudok élni, viszont a hálóm az tényleg tabu. Nem voltam, meg nem is leszek az az önkényes selfiző, aki a kutyáit a gyerekeinek tekinti, és hát valljuk be, ők se tipikusan azok a kutyák, akiket csak úgy lehetne babusgatni.
- Hát.... nem - húzom el a szám.
- Valószínűleg kiszagolta az erőfölényeket, én nem vagyok akkora kihívás neki, ő meg szereti a határait feszegetni - csak erre tudok gondolni, hisz a férfi erejét még én is érzékelem, épp ezért nem megyek a muszájnál közelebb hozzá. Hektor sokkal okosabb, ő lecövekel a lábam mellett, és csak nézi az illetőt, de a testtartása feszült, mintha bármikor képes lenne neki ugrani, hogy engem védjen. Nos, pontosan ezért vannak ilyen kutyáim.
- Meg még fiatal is, és csak pár napja vannak itt. Sajnálom - kérek bocsánatot, majd levéve a nyakörvet, útnak eresztem mindkettőt, had ismerkedjenek a hellyel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2019. április 2. 14:52 | Link

Minifela
#ww(2)

Nem készültem fel orv kutyatámadásokra, de azt hiszem, hogy ezzel a legtöbb ember így van, mikor kimozdul otthonról. Kivéve talán Ariel, de neki az egész élete a kutyák körül forog, nem csodálom, hogy megkattant. Nem, mintha mondanék erre bármit is, csendben tűröm a dolgot, a nagydarab ebet is csak letessékeltem magamról, hogy szép vagy, meg minden, de húzz már odébb. Ez csak akkor akaródzott neki, mikor a kiscsaj visszahívta magához, amire meglepő módon elég gyorsan reagált.
- Oh, hogy ehhez is szimata van? Erőfölényekhez? - vontam fel a szemöldökömet, miközben alaposabban is szemügyre vettem magamnak a kiscsajt. Ismerős volt valahonnan, de meg nem tudtam volna mondani,hogy honnan és az ilyen rettenetesen fel tud húzni. Szomorú.
- Ja, nem gond, csak kutya, nincs bajom az állatokkal, régebben nekem is volt egy. Ilyen nagy, barna. Csak hát, az öregedés nem igen segített rajta sem - vontam meg a vállamat, Buddy jó rég nem volt már a közelemben, de azt hiszem, ezt a traumát sikerült feldolgozni. Sok másikat nem, ez már bizony részletkérdés.
Inkább a kutyákat figyeltem, majd ismét a szőke csajszit, mielőtt még zsebre vágott kézzel tettem volna egy lépést közelebb.
- Én téged ismerlek valahonnan, az lehetséges? - kérdeztem felvonva a szemöldökömet egészen magasra, de tényleg csak érdekelt, hogy ki lehet ő. Nem rossz az arc és névmemóriám, de semmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. április 8. 20:14 | Link

W.W.
cucc |Hektor | Henrik

- Ez inkább dominancia szerintem - vonom meg a vállam. Olvastam már róla, de annyira nem fenyegetett ez a feszély engem. Kölykök voltak, mikor kaptam őket, megtanulták, hogy a főnök én vagyok, és ez így is van rendjén.
- Uhh, biztos rossz lehetett. Nem akarsz másikat? Van itt menhely is, és gondolom, itt laksz - félig kijelentés, félig kérdés, ami elhagyja a szám. Azt viszont tudom, hogy a házam már teljesen más, mióta a két négylábú az udvarom szerves lakója. És a "csak épp erre jártam" utcabeliek is elfogytak. Azok a fajta idős nénik, akik nem tudnak magukkal mit kezdeni, és a hülye kérdéseikkel, tépik fel a még szinte be se gógyult sebeim. Meghalt. Igen. Az emberek szoktak. Miért nem lehet túllépni a dolgon, és nem az unokát zaklatni a hülye kérdéseikkel? És még csak észre se veszik, mikor átlépnek egy határt, és én meg legyek kedves, meg mosolyogjak. Hagyjuk már.
- Öhh... igen. Mostanában elég sok címlapon megfordulok. Biztos, olvastál róla, hogy Elisabeth Shanes meghalt, vagy legalább hallottál. Nos, az unokája vagyok. Charlotte Elisabeth Felagund - kis monológom közepette, én is közelebb araszolok, csak hogy a mondandóm végén kezet nyújthassak.
- Ne haragudj, de én téged nem, vagy... - húzom el a szám, mert ez kínos. Sose szeretem az ilyet. És ha ismernem kellene?
Utoljára módosította:Charlotte Elisabeth Felagund , 2019. április 8. 21:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. május 5. 13:09 | Link

Valentin
Ruházatom

Végül úgy esett, hogy a hajamat eljótékonykodtam, így most egészen rövid, éppen csak súrolja a vállam, és tépett is. Nem bántam, főleg, mert megtudtam, hogy van olyan bájital, ami segít a növekedésében. Hihetetlen, de igaz, megértem a felnőtt kort a mágusvilágban. Ahhoz képest, hogy a születésem előtt eltemettek már, büszke vagyok magamra.
Az új bájitalnak köszönhetően pedig erősebbnek érzem magam, mint valaha, és boldognak, igazán boldognak. Ehhez hozzájön az is, hogy ez a tavasz igazán gyönyörű, tele van virágillattal és a madarak mindig csicseregnek. Ajkaim folyamatosan mosolyban állnak, szinte már zsibbad az egész arcom, ráadásul megkaptam az engedélyt, hogy pár könnyebb bűbájt is elsajátítsak, így egész hétvégén ezeket gyakoroltam. Már tudok lebegtetni, apró dolgokat és könnyebb könyveket. Nagyon elégedett vagyok.
Ma ugyan kicsit borúsabb az idő, de kellemesen meleg van, az eredményeim kiválóak, így kutya és testőr nélkül, egymagam indultam el sétálni. A boltban vettem magamnak inni és péksüti meg egy csomag magot a madaraknak, ugyanis a terveim szerint a tavacskát látogatom meg, és pokrócot leterítve fogok olvasni és fotózni. A fényképezés még mindig nagyon komoly szenvedélyem, i-má-dom! Rengeteg képet készítettem már, és ez a szám remélem növekszik majd még.
Kiérkezve a szokásos helyem felé indulok, azonban onnan néhány méterre megtorpanok, ugyanis az egyik padon észreveszek egy alvó alakot. Egy hosszú percig csak nézem őt, és megnyugszom, amikor látom, hogy a mellkasa emelkedik, majd süllyed. Mondjuk mások is vannak itt, ha baja lenne, biztos szóltak volna már valakinek. A pokrócot előveszem, ám mégsem terítem le, mert nem tudok elszakadni az idegentől. Lassan, csendesen megközelítem, és végül a föld helyett rá terítem a színes, kockás anyagdarabot, majd a táskámba nyúlva, elkezdem a vásárolt péksüti egy részét a másik zacskóba pakolni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nahowsky Valentin
INAKTÍV


Peter Pan
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 150
Írta: 2019. május 5. 16:08 | Link

Lorin

Vannak napok, amikor nem a legjobb formájában tetszeleg. Ezek a napok főleg akkor gyakoriak, amikor az előző este hosszúra sikeredik, vagy amikor saját magán teszteli a növényei hatását. Utóbbiba ütközött mielőtt kisétált volna gitárjával a hátán a kis tavacskához.
Egy ideje már elhagyta a cipőjét a víz partján, elálmosodott, valószínűleg ez az egyik hatása földből épp csak nemrég kikelt, de hamar nagyra növő zöldnek. Egyelőre elképzelése sincs róla, mi az, de a jegyzetei között még vissza tudja nézni, honnan szerezte a magokat.
Álmosságában úgy gondolta, nem szerencsés a parton maradnia, elég sokat szokott forgolódni és ki akarna belefulladni a tóba? Ugye, hogy senki? Ezért választott egy közeli padot, ahol nagyjából fél perc alatt mély álomba szenderült.
Lelóg a keze, a másikat hasán pihenteti. Lábai keresztben a padon, habár össze kell húzni magát, ha el akar férni. Egy kicsit kisebb hajléktalanokra van tervezve az ülőalkalmatosság.
Egyenletesen szuszog, az álmok földjén jár, nem érzékel semmit a külvilágból egészen addig, míg valami nagy el nem lepi. Igaz, kellemes, hogy csupasz karjait nem simogatja a szél, de furcsa is. A furcsaság pedig magához téríti, lassan kezdi nyitogatni szemeit, majd felül. Lábai keresztben a padon, a pokróc, amit ráterítettek félig lehullik róla. Álmos fejjel, a helyét nem találva néz körbe és akad meg a szeme egy lányon. Kell még egy kis idő Bocinak hozzá, hogy rákérdezzen, ő takarta-e be és miért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. május 7. 12:26 | Link

Valentin


- Szia!
Köszönök vidáman, amikor látom, hogy kinyitja a szemét, de az alvó ember tudom, hogy nem azonnal lesz ébren, mert néha még én is szundizok kicsit, vagy csak fekszem, nyomkodom a telefonom, vagy éppen végiggondolom, hogy mit álmodtam. Sokszor emlékszem az álmaimra, pontosabban többször, mint amennyit egy normális ember emlékezni szokott, de ahhoz képest, amennyit alszom, átlagos vagy annál rosszabb. Tavasz elején pont, volt egy ilyen kicsit kínosabb időszakom, amikor csak aludni szerettem volna. Szerintem nem tett jót a hirtelen jött jó idő a szervezetemnek.
- Szia!
Köszönök neki ismét, vidáman, mosolygósan, és remélem, hogy nem én ébresztettem fel. Nem néz ki jól, a színe talán egy kicsit szürkés, mindig aggódom, ha beteg embereket látok, így mindenféle engedélykérés nélkül ülök le mellé, és aggódó tekintettel simítom meg a hátát.
- Nem nézel ki valami jól. Tessék, pogácsa, meg egy kis barackos túrós aprósütemény.
Nyújtom felé a zacskót. Egyáltalán nincs rossz szaga, nem olyan, mint amilyennek a hajléktalanokat mondani szokták. Talán az egyik néni megengedte, hogy megfürödjön nála, esetleg enni is adott neki, de nem maradhatott, mert hazajött a férje a sétából, és nem örült neki, hogy a néni idegeneket enged be a házba. Szegény fiú! Elgondolkozom a lehetőségen, hogy mi van akkor, ha én viszem haza, mit szólna a családom hozzá. Jason nagyon kedves, vele biztos nem lenne gond, de Cath már nehezebb ügy, mert ő a bátyám felesége, szóval vitás kérdésekben úgyis Denis mellé áll, és Denis biztos, hogy nem fogja engedni, hogy hazavigyek egy fiút. Pedig egész aranyosnak tűnik.
- Ha rosszul vagy, tudok szólni olyannak, aki segít rajtad. Ha szeretnéd. Szerintem kellene, nem igazán festesz jól.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. május 24. 19:29 | Link

Luca
Népség
Ruha

Apukám két hétig úton lesz, mert népszerűsíti a könyvét, így nem tudja, hogy mit csináljon a kicsikkel, akik ugyan most még kicsik, de állítólag hamarosan rohamtempóban elkezdenek majd nőni. Szóval tegnap reggel, szó szerint reggel, mert hat negyvenháromkor beállított, hogy ő akkor menne, és milyen rendes vagyok, hogy vigyázok rájuk. Aztán... elhoppanált. Rendesen elhoppanált, én meg néztem az ágyamra lerakott kutyákat, aztán Mimit, akinek minden szőre felállt a ténytől, hogy ott vannak.
Azóta négy papucsomat rágták szét, mindegyiknek van sajátja, és nem, még csak véletlenül sem párba állított papucsot választottak, mert miért is lennének ilyen kedvesek. Úgyhogy tényleg négy papucs ment a kukába, egyelőre még csak képletesen.
Mimi lelki békéje érdekében, és mert ma szigorúan pihentetnem kell a kezem, ha azt akarom, hogy az előadásra helyre jöjjön, úgy döntöttem, kijövünk kicsit a vízhez a srácokkal. Nagyon kellemes meleg van, olyan igazi vihar előtti, de vállalható. Végre felhúzhatom a lazább összeállításaimat is. Szeretem a vihar előtti időt, ahogy fokozatosan válik egyre nehezebbé a levegő, abban van valami, az enyhülés ígérete. Éjjel zuhogni fog, és ezt nagyon várom, most azonban még minden tökéletes.
Egy nagy, kockás plédet terítek le, kipakolom a játékaikat, és elengedve hagyom, hogy kicsit szaladgáljanak körülöttem, játszanak egymással és a játékokkal. Én addig a szövegkönyvet bújom, hogy kicsit felfrissítsem az emlékeimet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2019. május 27. 18:43 | Link

Lili


Nem volt olyan szép az idő, mint a napokban, most inkább amolyan lóg a lába idő volt, legalábbis a dada szerint. Mégis ketten Bence és Luca csak tudtak hatni a nőre és elintézni, hogy kicsit kijöjjenek. Bence a játszótérig jutott, a dadus pedig a legközelebbi padig, amiről tökéletes rálátása volt a mászókákra és csúszdákra. Luca egy picit játszott a fiával, aztán a kis rosszcsont talált valami korabelit, akivel leült homokozni. Ez már ulta unalmas volt a lány számára, úgyhogy úgy döntött inkább kicsit elmegy sétálni. A séták nála általában kutya formában zajlottak, mert úgy lehetett érezni olyan dolgokat, amiket ember formában nem. Ilyen volt például az, ahogy a pocakját csiklandozta a sok, magasra nőtt fűszál, vagy, az, ahogy az emberek ráköszöntek, rámosolyogtak, játszottak vele. Nem egészen értette az okát, de az állatokkal mindenki nyitottabb, mint egy lánnyal aki random odaszökken hozzájuk, hogy " Hello Luca vagyok! ".
A nagy sétában aztán egyszer csak egy hangocska jutott el füléig. Síp. Síp. Megint síp volt. Ez valahogy annyira izgatta a kutyarecesszorait, egyszerűen csak lázba tudta hozni. Azonnal elindult a kis tappmacsaival a hang irányba, aztán meglátta a forrást. Néhány játék egy takarón, sok kölyökkutya között. Nos ez volt az a szituáció, amit az emberek úgy jellemeztek volna, hogy olyan könnyű, mint cukrot lopni egy újszülöttől.
Valamilyen módon az is volt, tehát a kis corgi, aki még így is nagyobb volt, mint a kutyakölykök ( bár nem sokkal, de az előny az előny ha bolha ha elefánt, az már nem számít) berobogott és amennyi játékot csak el tudott kapni és a szájába tömni azt megtette. S aztán sípoló pofival elkezdett rohanni az első pad felé, ami amolyan piknik asztal és pad volt egyben, amire a családok szoktak kiülni.
A kölyökkutyák rögtön utána, azonban Luca fifikásan kihasználva a magasságát felkapaszkodott a padra, onnan pedig az asztalra és ott elégedetten kipakolta a zsákmányát s, hogy az összes kicsi, akik a pad körül hömpölyögtek, mint a tenger még jobban lázba jöjjön elkezdte csipogtatni az egyik gumijátékot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. június 9. 07:31 | Link

Luca

Minden egyes részt elolvasva egyre jobban elhatalmasodik bennem az érzés, hogy nem vagyok boldog. Ez most nem az, ahogy mert Vajda Richárd szakított velem, gyűlöl egy csók miatt, elment a világ másik felére, és ezért semmi sem jó boldogtalanság. Bár valószínűleg Ricsinek köze van hozzá, de nem így, ez nem most kezdődött.
Gyerekként mindig a színház volt az életem. Mindig azt hittem, hogy színésznőnek kell lennem, hogy én a színpadon leszek boldog. Így is lett. Tizenéves korom elején rájöttem, hogy miért. Hogy az érzés, az adrenalin, a hajtás mit vált ki belőlem, hogy a testem követeli meg, hogy még tovább menjek. Így jött a lovaglás, és így mélyült el újra a korcsolya is. Állandó verseny, állandó hajtás, állandó fájdalom. Élveztem. Aztán jött Ricsi.
Mellette kiteljesedtem. Formált, és nem átalakított. Formált, de nem változtatott. A változás, a kiteljesedés valami olyan volt, ami már nagyon megérett arra, hogy eljöjjön. Nővé értem, csinossá váltam, olyanná, aki mindig is voltam, de sosem mertem megmutatni. A vele való kapcsolatom során szembe nézhettem magammal, a vágyaimmal, azzal, hogy mit élvezek, és mit nem. Sokan nézhetnek rám talán hitetlenkedve, de én élveztem azt, amit Ricsi adott nekem, én jól éreztem magam a világában. Minden más unalmassá vált, amit nem vele csináltam.
Talán csak válságban vagyok. Az edzéseken olyan, mintha ezer éve megunt koreográfiát csinálnék újra és újra, a színházi szerep már inkább nyűg most. Lovagolni imádok, de sosem versenyeznék, és a tánc is csak élvezetet nyújt, de nem érzem, hogy fejlődnék. Egy ideje már érzem, hogy beszélnem kell erről apával, hogy talán neki is volt válságban az élete annyira, hogy nem élvezte a színházat, aztán történt valami, és visszatalált hozzá.
A gondolatokba teljesen elmerülök, már nem is a szövegkönyvet nézem, hanem a tájat. Az eget, a felhőket. Szeretem a felhőket, szeretek belelátni mindent az égen kúszókba. Csak nézek, és késleltetve eszmélek fel arra, hogy túl sok a csipogás, majd túl távolról jön. Álmodozó arccal nézek a hang irányába, majd gyorsan kapok észbe, és felpattanva futok a kicsik után. Apa kinyír, ha elhagyom őket.
- Szia.
Döbbenten nézem a corgit, aki az asztal tetején a kicsik játékaiból épít kiállítást. Óvatosan felé nyúlok, és ha engedi, akkor megsimogatom. Nem akarom bántani.
- Nyugodtan játszhatsz velük, ezért nem kell elfutnod.
Nem tudom, hogy mennyire érti meg, de sokat segítene, hogyha a kis törpéim inkább kifáradnának ma, és nem itt állva csipognának egy fél napot, mert akkor biztos, hogy nem alszanak éjjel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. június 10. 16:34 | Link


MiB ♦ június 10, délutáni hőség ♦ Duplo, a csajszerelem


Ana éppen a hajamba tépett, amin még csak meg se rezzentem, de szüksége volt a kalapomra,a mit hamar el is tulajdonított én meg csak nevetve ingattam meg kicsit a fejem, ahogy a lábait fogtam. Mert hogy nem kéne lebomoljon itt a nyakamból bármerre. Értem én, hogy erős a barátság meg van sör, de van, ami nem képezi alku tárgyát. Mondjuk ezek a tepsi - nem sütök meg senkit, nyugi, hiába van 30 fok - épségek. Délelőtt volt pár órám, meg kaptam két pofont, de megérte, Chrisnek is dolga volt, aztán most értünk ki egy láda hideg sörrel. Egyből megcéloztam az árnyékot, ahova Duplo már nagy elánnal be is dobta magát és hempergett a fűben. Le is tettem az eddig i utazó vendégem, aki a kalapommal a fején elrohant én meg csak ledobtam magam a sör mellé nézve a megtermett játékvezetőre, mit kotlik még ivás helyett.
- Rendesen ég a pofám, és nem a naptól - kezdtem bele, ha már ilyen vigyorral jöttem, és még nem járt el a szám. - Benéztem a bátyám nőjéhez, ha már hónapok óta elfelejtett szólni, hogy össze is költöztek... na, nem csak ezt felejtette ki.
Azzal kihúztam a sörnyitót és lepattintottam az üvegek kupakjait, majd felé nyújtottam az egyiket, egyelőre nem folytatva a sztorit. Bár fesztiválszezon van, a heteim elég szellősek, így könnyű még megoldanom bármit, akarok, nincs kötelességmulasztásom sem.
- Hogy áll a dolog a lányokkal? Végleges? - kérdeztem, mert bár nem vagyok egy nagy életekbe mászós - rossz Mitzinger ablaka -, követtem a harcát a kölykökért, és drukkoltam is neki, hogy végre elhozhassa magával végleg, ne csak párnapos apunak. Megérdemli, én mondom. Igyunk is rá, koccantak az üvegek én meg elégedett voltam a napi választással az első legördülő korty után már.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Christiano Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. június 11. 21:20 | Link

Brotastic Bende
DaddyBear - 10th June; Afternoon

Nem tudta eldönteni, hogy egy gurkóval van nehezebb dolga, vagy a hatéves Ciarával. Utóbbi általában kezes bárány, de elég egy négylábú - mindegy, milyen fajta -, és meg se lehet állítani. Hiába ficánkolt, csak akkor engedte el a kezét, amikor végre a kutya is hemperegni kezdett az árnyékban. Igyekezett tökös lányokat nevelni, ezért nem is zavarta, hogy Ana elrohant Mici kalapjával. Tíz percet se kell várni, ő is vissza fog jönni a kutyához.
- Gyűrű volt az ujján, vagy terhes? - kérdezett vissza, ahogy elvette a pécsit. Okos kis emberek a magyarok, jóféle sört csinálnak.
Egyébként egyszerűbb válaszra számít, mint új munkahely, előléptetés, ruhatárcsere, vagy bármi hasonló. Nem keveset időzik nők körében, csak az új körmöst szerinte még Han Brolo se tette volna egy szintre az összeköltözéssel. Talán Stellácska igen, de ő teljesen más világ. És itt kivételesen Wittnerre gondol, nem pedig Artoisra.
- A jövőhéten veszünk új házat Ellievel, utána jöhetnek a csajaim. Valószínűleg nem maradna ép csontú ember a pubban, ha beengedném őket oda - felelte komolyan az első korty - fél üveg - után. Egyik lábát felhúzta, azon támasztja meg karját, miközben a másikkal ledobta a sapkát a fűbe, a szemüveget pedig feltolta. Megkedvelte a pub közösségét, pont ezért nem akar balhét. Hiába egy békés ember, elég egy távoli utalás a lányokra és lángolni fog minden.
Utoljára módosította:Christiano Santos, 2019. június 11. 21:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. június 12. 17:42 | Link


MiB ♦ június 10, délutáni hőség ♦ Duplo, a csajszerelem


Mondhatni a nőkkel is az volt a helyzet, mint a gyerekekkel. Ha megvolt a megfelelő eszközöd, addig tarthattad meg lehengerlő figyelmüket, ameddig csak akartad. Nálam ezt Duplo prímán megtestesítette a négylábú, játékos valójában. Most is éppen nagyon hősiesen viselte, ahogy Ciara nyúzta és rá is ült. Egy hős, én mondom, de édesek voltak, rájuk is mosolyogtam kicsit integetve a kalapos lánynak,a ki lassan csatlakozni készült.
- Most hogy mondod, a kezéig nem terjedt a tekintetem, de ennyire kerek világképpel is régen láttam bárkit - mutattam a kezeimmel a levegőben is ennek szemléltetését, és azt hiszem megmagyaráztam kicsit a pofon nyomát is, ami ugyan már eltűnt, de mikor összefutottunk a faluban, még látszott. Ezért mondtam, hogy később. Nem szimplán taperolásért kaptam, hanem az unokaöcsém vagy húgom megfogása utáni állapotfelmérésemért. Hát na, érdekelt igaziak-e az ikrek is. - Ezért hoztam dupla packot, azt hiszem ünnepeljük Ben bácsit - emeltem meg még egyszer a söröm, aztán bele is ittam nag vidáman pásztázva a környezetünket. Szingli anyák álma, ahogy kitelepedtünk ide, ebben egész biztos vagyok, de most éppen egyhez sem volt affinitásom, főleg mert egész más terveim voltak.
- Ez elég jól hangzik. Itt helyben van akkor gondolom - néztem rá azért kicsit kérdő hangsúlyt tartva. Nyilván meg tudná oldani máshonnan is, de kényelmes és a csajoknak is baráti. Ismerem a kisiskolát, én is dolgozom ott, nem lenne rossz dolguk.
- Az a helyzet, ha kicsit még nőnek, már te sem kellesz ezen eredményhez egy pub-ban - röhögtem, röhögünk, de tudjuk, hogy igazam van. Hogy ha rajta múlik, pont elég önállónak és harciasnak neveli őket. Hallottam én már, hogy képesek kiállni magukért, jól is teszik.
- Várják ők is már? Ellie?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2019. június 30. 16:06 | Link

Lili


Luca nagyon elvolt, a kis sípoló izék iszonyatosan le tudták kötni a figyelmét, s azon még külön jót mulatott, hogy amikor sípolt akkor a kölyökkutyák azonnal vakkantani kezdtek, mint valami nudli vékony visszhang.
Ezt úgy csinálta egy jó öt vagy tíz percig, mielőtt megjött volna a gazdaasszony. Zavartan felpillantott, két csipogás között, de mikor látta, hogy a lány csak meg akarja simogatni, folytatta a dolgot s mancsával nagyon lelkesen nyomogatta a csipogó játékszereket.  
Kicsit azonban kezdte megsajnálni a lányt, bizonyára ő volt a gazdi, a sok kis kutyus főnöke, akik között mint valami hajó egyensúlyozott, szóval a nagy Luca szív úgy döntött, hogy ad egy kis játékmacit a lánynak, hagy csipogjon ő is. Ezt az orrával oda is bökte a lány lábai elé, amitől a kutyusok jó nagy része az asztal helyett rögtön Révay lábát célozták meg. Mókás látvány volt, leginkább az aranyhalak etetésére emlékeztette Lucát, aki ezután egyesével kezdte levágni a játékokat az asztalról, hogy tovább tartson a "haletetős effektus".
Minden lökés ideje teljesen random volt, egyedül csak annyit próbált a lány, hogy mindig a másik emberszabású közelébe dobja, hátha egyszer ő is elkapja, nehogy már kimaradjon a buliból, de ezzel csak azt érte el a corgi, hogy a kiskutyák lassan bekebelezték a gazdasszonyt, ha az nem eszelt ki valami okosat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. július 9. 08:00 | Link

Luca

Jó dolog a felvigyázás, és egészen élvezem, de nem tudom, hogy vajon az uram mit szólna hozzá, ha hosszútávon lenne egy kutyánk. A corgi nagyon szép, biztos valakié, bár esküszöm, hogy senkivel sem láttam sétálni, és biléta sincs a nyakában, szóval elbizonytalanodva pillantottam rá. Nem koszos, nincs lefogyva, nem fél. Biztos vagyok benne, hogy valahol nagyon jól bánnak vele. De olyan aranyos, hogy szeretném őt hazavinni, és addig nyünyörgetni, amíg csak lehet.
~ Ricsi féltékeny lenne. ~
Szólal meg egy figyelmeztető hang a fejemben, de még azért nem tudok teljesen lemondani arról, hogy legyen egy kiskutyánk. De tény, hogy féltékeny lenne. Többek között ezért sem gondolkozunk még gyerekben. Persze, fiatalok is vagyunk hozzá, most máshol tanulunk, nekem még van egy jó öt évem a sportban, szóval majd utána. De egy kiskutya... ahj, ez a corgi olyan cuki.
Nevetek, ahogy elkezdi a játékokat ledobálni, egészen le tudja foglalni a kölyköket, ami nem rossz, mert komolyan mondom, hogy néha nagyon nagy kihívás elé állítanak, főleg, amikor mindegyik másik irányba szalad, mert szerintük mókás és csak játszunk. Pedig nem mókás, századszorra már én is kifulladok.
- Erősebben lökd meg.
Mondom, mert látom rajta az elszántságot, hogy nekem is akar egyet adni, és remélem, hogy ezzel segítek neki. Persze nem tudom, hogy érti-e, de hát legalább megpróbáltam. Jaj úgy haza tudnám vinni, de nem szabad, tuti ki lennék nyírva, ha egy kutyát hazavinnék. Olyan kár érte. De oké, ha senki sem viszi haza, és nem jön érte senki, akkor megteszem. Legalább megvacsoráztatom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Christiano Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 9. 21:43 | Link

Brotastic Bende
DaddyBear - 10th June; Afternoon

- Nocsak - vonta fel a fél szemöldökét, de azért le nem tudta volna törölni a vigyort a képéről. - Még a kórházban is találkozhatunk akkor. De a tejfakasztókat összehnagolhatnánk.
Új volt számára ez a dolog, csak a pubban hallott róla. Mivel a húga esetében nincs pontos apa figura, Chrisnek kell magára vállalni ezt a nehéz, de fontos feladatot. Nem számított, hogy Ellie kijelentette, hogy felesleges, Chris komolyan hitt a magyar szokásokban. Márpedig a nő itt fog szülni, ergó az itteni feladatokat kell követni, fel is út, le is út.
- Ja, valami felújított farmház vagy mi - vonta meg a vállát. Ez csak a nőknek számít, Chrisnek elég, ha van fedél a fejük fölött, meg hűtő a sörnek. - Lele teljesen lázba jött, de majd eldől, hogy mennyire lesz jó az a felújítás. Ha a ház fele kész, a másik feléből pedig Pennywise fog integetni, akkor mást nézünk.
Hiába élné azt is, Ciara még a villámlástól is fél egyelőre, nemhogy recsegő parkettától. Hipp-hopp meg lehet csinálni, de jelenleg nincs túl sok idejük még házfelújításra egyiküknek sem.
Igazi, büszke apás mosoly terül szét az arcán, főleg, hogy Ana most rohant vissza Mici kalapjával. Hamar rátapintott a lényegre ő is, és reményei szerint mindenki más is.
- Még szép, ők lesznek az amazonok új nemzedéke. Ana esetében még próbáltam is rávenni az exem, hogy Diana legyen, mire levette a "di"-t. Ki tesz ilyet? - drámaian sóhajtott fel, mielőtt újra meghúzta a sört. A lányok most együtt próbálják rávenni Duplót, hogy hemperegjen nekik, és ezért az egyért nem keseredett el. Szégyen vagy sem, de hiányzott néha az exe, a közös családi fészek. A lányok miatt még csak nem is tud igazán mérges lenni a nőre.
- Azt hiszem, Ciara kicsit fél tőle, neki vannak már az otthoni előkészítőben haverjai. De ebben Ellie amúgy sokat segít, szerencsére szeretik mindketten a nagynénit. Ő meg csak attól fél, hogy lesz elég időnk a kölykökre - szemeit forgatva imitálta - hamisan - a húga hangját. Csak aggódni tud az utóbbi időben, ami elég meglepő Chrisnek, főleg, hogy a spontán Santoshoz volt szokva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2019. július 10. 12:14 | Link

Lili


A tanács, ami a lány szájából elhangzik felbuzdítja Lucát aki ezután még nagyobb lendulettel próbálja a lányhoz valahogy eljuttatni a csipogó játékot. Volt már lábszárról lepattant, meg térdről is, de feljebb valahogy soha nem akaródzott menni, pedig Luca nagyon próbálta. Annyira akarta, hogy a hátsó lábaival már toporzékolt, mint valami felhúzott rugó, de így sem ment, a kutyatenger mindig elnyelte végül a játékot.
Aztán eljött az a végzetes pillanat. Már csak egy csipogó játék maradt az asztalon. Egy utolsó esély amit semmiképpen sem akar elrontani. Így új tervet kezdett szőni az okos corgibuksi. Megfogta hát a csipogót a szájába, kiment a szélére és onnan elkezdtett rohanni a másik széle felé és Révay felé, majd elrugaszkodott és ugrott.
Most repülő corgi lett, a szél lobogtatta füleit, fogai között nyelve is kikandikált, ami szintén redőződni kezdett a nagy ellenszélben. Mintha az idő is belassult volna, akár percekig is a magasban érezte magát, mielőtt megérkezett volna úticéljához. A lányig sikerült eljutnia, de innen már Lilin volt a világ sorsa, hogy sikeresen elkapta-e a kutyát a csipogóval, vagy Luca nekiütközött a testnek, aztán pedig bukfenceket hányva lepuffant a sok kiskutyára akik éppen alatta rágcsálták a csipogóikat, ezzel egy olyan kórust szabadítva a világra, amiben volt kutyanyüszítés, prüszkölés, vijjogás, vonyítás, csaholás és természetesen sok sok játékcsipogás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. július 12. 13:57 | Link

Luca

Ami azt illeti, kiválóan szórakozom, még akkor is, ha nem sikerül neki olyan nagyot lendítenie. Persue odakapok, de a kicsit közül mindig valaki gyorsabb, és hát ha már egyszer csipog, akkor csipogtatni kell, nem igaz? Nevetve engedek minden körben egy-egy odaugró rosszcsontnak, azonban, a jétékok vészesen fogynak, és nem tudom, hogy mi lesz akkor, amikor az utolsót sem sikerül elkapnom. Valószínűleg csalódott kiskutyaszemek.
De nem! Ó bárcsak némi csalódás lenne a legnagyobb problémám. Bárcsak. A kis corgi ugyanis szájába veszi az utolsó játékot, mely még egyet csippan, mielőtt elhátrálna vele. Nem, eszében sincs elfutni, helyette inkább nekilendül és az asztalon végigfutva, ennivalóan tömzsi kis lábaival elrugaszkodik, hogy aztán a sorsra és rám bízza magát.
Még a törpik is megállnak a mozdulatban, ahogy nézik a felettük elsuhanót, minden ledobott játék körülöttünk hever, és pedig gondolkodás nélkül vetem előre magam, hogy ne a földre érkezzen, mert meg is sérülhet. Helyette átölelem, magamhoz szorítom, mint az amerikai fociban a labdát, és úgy nyalunk végig azon a minimális részen, ahol elterülünk. A kutya rajtam, én alatta, és még mindig szorítom maga, de a testem már rázkódik a nevetéstől. Nagyon nevetek.
- Nem vagy semmi, te kis hős!
Simogatom meg a feje búbját, és felemelve a fejem a földről pár puszit nyomok az orricskájára, hogy érezze, mennyire nagyon ügyes volt. Egy adag játékon fekszünk, miközben a többiek ostromolnak minket, de nem zavar, igazán élvezem, hogy így elszórakozzuk a napot.
- Olyan szép tiszta vagy, hogy biztos van gazdid, pedig hazavinnélek. Nagyon élveznéd.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. július 16. 16:57 | Link

Drága húgocskám
- akinek lehetne jobb dolga is -

Csobb. Miért ilyen idióta mindenki? Csobb. Miért nem tűnnének el mindannyian? Csobb...
Hangzik a kis tavacska környéke, ahogy egy hófehérben pompázó fiúcska érzelmi krízishelyzetét a víztömeg és néhány kavics segítségével próbálja kitombolni.
Ma volt Theon első napja, és egyáltalán nem úgy sikerült, ahogy ő eltervezte. Mert ugyan mi sikerülne a terv szerint? Először is itt van Theory, másodszorra pedig ezen az új helyen senki sem foglalkozik vele. Abszolúte senki. S, ha valamit ő nagyon utál, az az, ha nem lehet irányítása a helyzet felett, mert az csak egyet jelent; kiszolgáltatottságot. Ő pedig sosem lesz kiszolgáltatva ezeknek a majmoknak.
Érzelmek és gondolatok cikáznak a fejében, felkap egy újabb követ, majd egy nagy kiáltással útjának engedi, hogy az visszasüppedjen annak jogos helyére. Mi is az, hogy "jogos hely"? Ha most valaki megkérdezné tőle, hogy megtalálta e ezt, bizonyára ordítana vele, elküldené valami melegebb éghajlatra, majd elmotyogna egy halk "nem"-et. Mert pontosan így van most. Egyáltalán nem találja itt a helyét. Ezen az sem segít, hogy ezek a vele egyidős gyerekek, mind egytől egyig utálják őt. Hogy miért? Mert szerintük túl lányos Theon, nem hasonlít egyáltalán egy férfire. Az egyikük még meg is húzta a haját, mondván, hogy biztos paróka, hisz ilyen lobonca nem lehet egy normális fiúnak.
Az érzelmek végül a felszínre törnek, s sós patakocskák kezdenek csordogálni a gyermek arcán. Amint észreveszi, dacból alkarjával azonnal letörli őket, majd haragját még jobban kitombolni vágyva, odarohan egy hatalmas szikladarabhoz, s próbálja azt felvenni, hogy aztán azt is a tó mélyére küldhesse.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. július 20. 20:18 | Link

Thomas

péntek este|a tavacskához érkezve|o


[Előzményeket lásd a Pillangó-Varázs Étteremben]


Kicsit megkavar a kérdésével, aztán rájövök, hogy nem ismeri az Oscar-díjátadót. Kezemmel jelzem, hogy so-so, valami hasonló. Majd gyorsított verzióban előadom, hogy a díjat hívják így és van egy rakás kategória. Na meg azt, hogy ha már kiválóan alakítom a szerepet, akkor nyilván van esély, hogy én nyerem el a legjobb női főszereplői díjat. Oké, hülye poén volt.
Én inkább azon aggódok, hogy félrenyeli azokat a fránya pillecukrokat, nem pedig attól, hogy beterít velük ahogy nevetés közben véletlenül kirepülnek a szájából. De végül csak megbírkózik valahogy azokkal a bigyókkal. Úgyhogy megnyugodva kortyolom tovább a forró csokimat. A bizonytalankodását nagyjából megértem, de semmi félnivalója nincs a dologtól. De persze nem erőltetem, Sutrát megmutatni amúgy is egyszerűbb.
Gyorsan felhörpintem a maradék italomat, majd udvariasan bejelentem, hogy meglátogatom a női részleget. Nem időzöm túl sokat, legalábbis a többi lányhoz képest biztos, hogy nem.  A tükörbe is csak azért nézek, hogy vajon kiszedtem-e mindent a hajamból, ami felfogva tartotta azt. Így azért jobb.  Az asztalhoz visszaérve rámosolygok a rajtam végignéző fiúra, elégedettnek tűnik a látvánnyal, aminek nagyon örülök. Érdekes, hogy hol felveszi, hol leveszi a szemüvegét, de inkább főleg az, hogy ezt nem is azonnal szoktam észrevenni. Magamhoz veszem a táskámat és a virágomat, majd elindulunk kifelé.
Az éttermet elhagyva egy darabig még tudom is az utat, aztán jön az a rész, hogy elbizonytalanodom. Meg ugyan nem torpanok, de az amúgy sem túl gyors tempóból visszább veszek egy kicsit.
- A múltkor nem erre jöttem, véletlenül találtam csak oda – osztom meg vele a hezitálásom okát. Biztos, hogy jó felé megyünk? Remekül el tudok ám tévedni a faluban, bár előbb-utóbb odatalálok mindenhova. Szóval inkább rábízom magam teljesen a fiúra, hiába volt az én ötletem a helyszín és megfogom a kezét. Belekarolni is jó, de így jobb, legalábbis nekem jobban tetszik.
Hamarosan elhagyjuk a falu határát, majd rálelünk a kis parkszerű helyre. Mindenhol fényes kis útjelzők vannak, amik visszatükröződnek a víz felszínéről. Sóhajtok egy aprót mosolyogva. Annyira szép így tó tükre. Szinte érzem, ahogy a mágiám mocorog a bőröm alatt örülve a környezetnek. Közelebb megyünk a tavacskához, egyszerűen vonz a látványa. Gyönyörködve nézem egy darabig, majd megfordulok Thomas felé.
- Hát nem csodálatos? – szememben érzelmek egész skálája látszik. A hely is fantasztikus, nagyon romantikus, de annak még inkább örülök, hogy vele lehetek itt. És bármennyire is szeretném levenni már a karkötőmet, mégsem akaródzik elengedni a kezét. Tekintetemet le sem veszem a hihetetlen mélységű barna szemeiről. Majd mindjárt bemutatót tartok, csak még egy icipicit hadd vesszek el bennük.
- Akkor egy elementál rendel? – kérdezem végül halkan miközben hátrébb lépek és a kezét is elengedem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. július 20. 22:37 | Link

LAURA
péntek esti randi | a parton | x

Szusszanva nevetek kicsit a dolgon.
- Hát ez tök jó, én meg néztem, milyen helyekre viszel engem, mert ezt az utat még nem ismertem a tóhoz - magyarázom jókedvűen. Hagytam magam vezetni teljesen, annyira magabiztosan haladt előre a kis szőkeség mellettem. Jólesően, mélyen szívom be az esti levegőt, ahogy Lau megfogja a kezem. Nem mondom, igazán szeretem, ha belém karol, ezt viszont még annál is sokkal jobban. Fordul tehát a kocka, most én kalauzolom magunkat. Szerencsére az én tájékozódóképességem az igazából szépen a helyén van. Nem tudom, az ilyen mitől függ.
Egészen mesébe illő a kis fénypontokról világított, esti tavacska. Mintha csak andalgásra teremtették volna. Hol a környéket pásztázom, hol magam mellé pillantok a ragyogó arcú lányra, rajta felejtve okulárés tekintetem. Nem nehéz hát összenéznünk, ahogy visszafordul felém a tó ámulásától.
- De, igen. Az vagy - közlöm vele, révetegen bólogatva. Fogalmam sincs arról, amit kiejtek a számon. Mármint az stimt, hogy a szándékom annyi volt, hogy egyetértek vele abban, hogy tényleg varázslatos a táj, csak aztán magamban tovább vittem a gondolatot, hogy igen, pont, mint Lau, majd ez... ez csak úgy kiszaladt. Viszont, mondom, nem tudok róla.
- Úgy van, egy elementált, egy nagy adag mágiával és hűsítő vízzel, legyen szíves - bővítem a rendelést nagy viccesen, de aztán kicsit szenvedőn, enyhe bocsánatkéréssel szalad össze szemöldököm, mert ez elég vérszegény poén volt. Lehet, számolhatnék háromig, mielőtt a világba ontok ilyeneket, csak hát ez nem szokásom.
- Akkor én most csak figyeljek, igaz? - kérdezek azért rá a szerepemre, közben megigazítva szemüvegemet. Úgy vettem ki, hogy ebben csak nézőként tudok jelen lenni. Megmutatja nekem a vidrát. Ám nyilván jó volna azt is tudnom, mit ne csináljak. Tudom valahogy akadályozni benne? Mert nem akarom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. július 20. 23:21 | Link

Thomas

péntek este|o


Általában a fiúk jobban tájékozódnak, ez ilyen agyi sajátosság. Általában. De persze nem mindig igaz ám meg nem mindenkire. Szerencsénkre most viszont igen. Thomas könnyedén odatalál, még úgy is, hogy szép nagy kerülőt iktattam be. Ezentúl inkább mindig hagyom, hogy ő vezessen. Az a biztosabb.
Úgy látom Thomas is el van ragadtatva a látványtól. Nagyon jól teszi! Mindig jó dolog vizet nézni, ilyenkor meg aztán pláne. Bár a naplemente is nagyon gyönyörű tud lenni vízparton. Majd talán egyszer azt is megnézzük, biztos varázslatos lesz az is. Tessék és még egyet is ért velem, hogy csodálatos a … én? Tényleg annak tart?
- Köszönöm! – felelem halkan teljesen elérzékenyülve, majd mielőtt meggondolhatnám magam gyorsan nyomok az arcára egy puszit. Egy egészen picikét, éppen hogy érinti az ajkam a bőrét. De akkor is puszi volt, bizony. Persze fel sem merül bennem, hogy csak kicsúszott a száján anélkül, hogy tudná mit is mond. Pedig velem is sokszor előfordult már.
- Rendben, akkor nincs extra óhaj ha jól értem – felelem szemforgatva, ahogy még távolabb lépek Thomastól. – Vele majd óvatosabban poénkodj, eléggé öhm játékos. A végén még megkapod tőle azt a nagy adag hűsítő vizet.
Most már elég nagynak ítélem meg a távolságot, így nem hátrálok tovább, viszont egészen a víz széléhez megyek, már kényelmesen bele tudnám lógatni a kezemet, ha szeretném.
- Nagyjából igen. A távolság az csak biztonság kedvéért van, mivel eléggé tele vagyok pozitív dolgokkal, így nem tudom mi történik ha leveszem a karkötőt. Lehet, hogy semmi – magyarázom neki, majd belelógatom a kezem a kellemes vízbe. Csak ez után veszem le a blokkolót. Nem érzek semmi különlegeset igazából, szóval lehet, hogy felesleges volt az óvintézkedés. Ez után jön az elementál-idézés. Nem fennhangon teszem, szóval körülbelül olyan, mintha csak guggolnék és simogatnám a vizet. Pedig szépen végigsorolom az összes képességét, személyiségi jegyét, felidézem pontosan az alakját és végül:
- Sutra – mondom ki a nevét. Mivel most blokkolt volt a mágiám, így egyáltalán nem kétséges, hogy meg is jelenik a kis állatka. Kidugja először az orrát a vízből, majd tipikusan mókás vidramozdulatokkal kikacsázik a partra. Picike gombszemeivel és huncut tekintetével rám néz, várja a mókát. Szavak nélkül kommunikálunk, elmondom neki, hogy bemutatnék neki valakit. Majd állok is fel, és visszasétálok az európai vidrakölyökkel a fiúhoz.
- Thomas  Sutra, Sutra Thomas – mutatom be őket egymásnak. A pici állat csak nézi a fiút egy darabig, kielemezve a helyzetet, majd körbeszökdécseli, végigcsúszik hason a fűben előtte, vidáman kattogva. – Nya, tudja, hogy hozzám tartozol, el vagy fogadva. Egy csomó dolgot tud, megmutassuk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. július 20. 23:52 | Link

LAURA
péntek esti randi | a parton | x

Öhm. Kapok egy puszit. Kis finom, boldogat. De mit köszön és miért kapom? Hm. Nem tök mindegy? Rámosolygok és bár a hálás szava után majdnem kibukik belőlem egy visszakérdezés, az végül bent reked. Bent rekesztik nekem alaposan. Kissé bárgyú képpel próbálok visszakúszni a valóságba. Csak a lány kedvéért. Hiszen azért vagyunk itt, hogy prezentálja nekem az elementálját.
Úgy látom, Lau megbocsájtja az idétlen viccem, ám előrevetíti, hogy akit most megismerek, talán nem lesz ilyen elnéző. Bólogatok, hogy vettem az adást. Mindegyiket. Maradok a helyemen, hagyom őt elhúzódni. Ha nagyon muszáj. Most az.
Várok és figyelek. Közben szemüveget igazgatok, ingemmel babrálok, mígnem... hát helló! A tekintetem egészen olyan lesz nekem is, mint a feltűnő vidragyereknek. Nem tudtam, hogy kölyök. Ha nem az lenne, akkor is odáig lennék, így meg... hát mekkora aranyos már? Megőrülök!
- Szia Sutra - köszönök rá, elérzékenyülten mosolyogva. Ahogy általában minden állatra nézek. Aztán meg nagyban bólogatok. Persze, szeretném látni, miket tudnak. Elfogadott? Micsoda megtiszteltetés! Ahogy Lauhoz tartozni is. Szóval várom a továbbiakat, viszont látszik rajtam, alig bírok magammal, hogy ne érjek hozzá. Hiába vízlény, akkor is lény. Gyorsan karba fonom kezeimet, nehogy nyúlkáljak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. július 21. 00:25 | Link

Thomas

péntek este|o


Hm, ez … érdekes volt. Főleg, mert eszembe jutott, hogy ez nem az első puszi volt, amit kapott tőlem. Annak mennyivel másabb jelentése volt, és de rég is volt! És hogy nekem eddig miért nem jutott eszembe? Na mindegy, koncentráljunk inkább.
Az idézés sikeres, Sutra jön lát és győz. De Thomast milyen állat nem veszi le a lábáról? Van olyan egyáltalán?  És igen, kölyök. Bár amúgy is szeretem a vidrákat, mert mókásak, de picinek meg kell őket zabálni. De én személy szerint nem tartom nagyon meglepőnek, hogy elfogadja a fiút. Benito is azt tette.
- Szóval: a lényeg az, hogy igazából addig marad, amíg el nem küldöm, vagy le nem fárad. Sokkal jobban segít kordában tartani a mágiámat, mint Benito, szóval fogsz vele találkozni. A védekező és támadó dolgaira nem térek ki inkább. Valamennyire tud gyógyítani is. De ami igazán király: elvegyül – egy gyors magyarázat, majd Sutra már száguld is a víz felé. Ahogy beleér eltűnik, mintha nem is létezett volna. Thomas mellett maradok, kezemmel jobbra mutatok a kis tavacska közepére. Ahol kiugrik a vízből a vidra. Hatalmas vigyorral az arcomon pislogok hol a fiúra, hol a vidrára. Utóbbi épp kergetőzik valamivel, amire a fodrozódás utal. Egyelőre hagyom, szórakozza ki magát nyugodtan.
- Amúgy hozzáérhetsz majd ha szeretnél, semmi extra tapintása nincs, de nem tudsz átnyúlni rajta. Hacsak azt nem akarja.  Olyat is tud, mint egy patrónus. El tudom küldeni valahova, valakihez, hogy átadjon egy üzentet. Csak ekkor beszél. Ha utasítom rá, akkor választ is hoz. Amúgy nem. Velem gondolatban kommunikál. Hát így hirtelen ennyi. Szeret bohóckodni, de hát vidra és kölyök, szóval ez egész alap – teszem még hozzá, majd ismét szétnézek a kis parkocskában. Van egy pad nem túl messze, bár az messzebb van a tóparttól. De még nem döntöttem el, hogy leüljünk-e vagy sétálgassunk-e. Bármelyik jó, csak ne egy helyben álldogáljunk. Át is helyezem a testsúlyomat a másik lábamra, hogy aztán rövid idő múlva cseréljek.  Hirtelen oldalra billentem a fejemet, ahogy eszembe jut valami a kommunikációról.
- Szóval akkor a medállod hatását ki tudod kapcsolni, és csak akkor kapcsol vissza ha elveszed a pálcát? – idézem fel a mozdulatot, amit az étteremben láttam. – Liam bácsival hogy szoktatok beszélni? Le gondolom nem veszed. Mindketten angolul és akkor nem fordít?
Szegény fiút elárasztom a kérdésekkel a mellkasa felé pislogva, ahol a szóban forgó fordítóeszköz rejtőzik. Az étteremben annyira el voltam varázsolva a környezettől, meg mindentől, hogy inkább nem akartam zavarni a pillanatot a szokásos csacsogásommal. De itt a tóparti hangokat hallgatva simán megteszem, kezeimmel a hajamat babrálva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theory Delacroix
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. július 21. 16:37 | Link

szerencsére Az egyetlen bátyám

~ nálad jobb dolgot elképzelni sem tudok ~



Ma volt az első napom ebben az iskolában. Nem sikerült fergetegesre, de annyira csapnivaló sem volt; átlagos volt, unalmas, mint az előző iskolám összes napja. Csendben voltam, figyeltem, ott voltam, ahol kellett. Theon azonban a változatosság kedvéért nem volt a sarkamban. Ő is és én is egyedül voltunk egy és ugyanazon helyen tartózkodva.
Láttam a bátyámat a többi gyerek között, hiába igyekezett annyira elszublimálni a szemeim elől. Valószínűleg kész tervekkel érkezett ide, és a reggeli kiemelkedő lendülete ezek valósággá változtatására elhalványult, tekintettel arra, hogy meghallottam pár fiút és lányt, amint a folyosókon a nőies lényén vihorásztak.
Egy kicsit lelkiismeret furdalásom volt amiatt, hogy nem védtem meg a csöpp Theonka büszkeségét, de azzal, hogy visszaszóltam volna nekik, valószínűleg csak bizonyítottam volna a vádakat. Amelyeknek egyébként van alapja. Én fiúsabb vagyok, mint a testvérem, Ő pedig lányosabb nálam, és sokkal hisztisebb.
Éppen emiatt futottam belé a tónál. Hallottam én az ordításokat, és a vízbe csapódó valamik hangját, de álmaimban sem gondoltam volna, hogy Theon ennyire nem tud mit kezdeni az új helyzettel. Hogy éppen itt, pont belé futok, pont így.
Edgar a vállamon ült, a levegőbe szimatolt, és amint körvonalazódott a kis vörös szemeiben a fivérem halvány sziluettje, hátat fordított neki, tüntetve mindenféle rendszer ellen, amit diktált. Meg is értettem az állatom, hiszen gyakran tenyerelt már bele a bátyám, és egyben volt szobatársam különböző édes illatú hajpakolásaiba, amelyeknek valószínűleg olyan íze volt, amely még egy patkány lelkében is egy életre szóló törést okozott. Meg persze a tudat, hogy múltkor Theon meg akarta enni. Ha valaki engem nyárson akarna megsütni, azt én is utálnám.
─ Minden rendben?! ─ kiabáltam oda a vízparton mérgezett egér módjára rohangáló, sikertelenül sziklarángató bátyámra, majd kezemet a magasba emeltem, és integettem neki. Hagytam neki felkészülési időt, hogy mire odaérek hozzá, meg tudjon szabadulni a könnyitől, és így ne gázoljak bele a büszkeségébe. ─ Hallottam pár embert rólad sutyorogni. Ha szeretnéd, holnap elbeszélgetek velük, de azzal csak azt bizonyítanánk, hogy valóban csajos vagy. ─ tisztáztam a helyzet hogyan állását. ─ Van már haditerved, hogyan illeszkedsz be ide? Nekem még nincs. Kitalálunk valamit közösen?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. július 21. 21:22 | Link

LAURA
péntek esti randi | a parton | x

Figyelmesen, karbatett kézzel hallgatom. Emiatt, meg főleg a hatalmas szemüvegem miatt már megint valami rémesen fiatal professzor benyomását keltem.
- Szóval az, hogy ő itt van, belőled nem vesz el? Téged nem merít ki? Csak mert, ha te idézed meg, azt gondolnám - veszem ki egyik kezem, hogy gesztikulálhassak vele és utolsó szavaimnál kicsit felhúzom a vállam. Benito egy önmagában létező cica, ez a kis vidragyereket viszont láthatóan a lányért jött létre. Azt hinném, hogy akkor osztoznak az erejükön. Megértettem különben, hogy a kis elementál pont, hogy támogatást ad neki, ám komolyan érdekel ennek a háttere.
- Azta - mosolygok az elvegyülésen és muszáj kicsit közelebb lépnem. Ahogy figyelem a vízbe olvadó, aztán újra előtűnő állatkát, bepárásodik kicsit a szemem. Torkom finoman összeszorul. Nyelek egyet. De lélegzek pár lassabbat, rendezve magamat és elemelkedett gondolataimat.
- Szeretnék - vigyorodom el. Naná, hogy hozzá akarok érni! Mindegy nekem milyen tapintású, nem az a lényeg. Hanem, hogy simogassak egy állatkát.
- Váo - folytatom ámuldozásaimat a további képességeiről hallva.
- Akkor egyszercsak nálam is felbukkanhat egy üzenettel? De gondolom, vízből tud csak kijönni, nem? - folytatom kérdezgetésemet mindarról, ami felmerül bennem. Az a helyzet, sokkal szívesebben venném, ha Lau rajta át tartaná velem a kapcsolatot, mint a mobilkészüléken.
- Mm? - szökik fel a szemöldököm a hirtelen jött új témára - Ja, igen - nyúlok be ingem alá és emelem ki az ezüstkeresztet. Így működik, pontosan. - Aki az én nyelvemen beszél, őt nem fordítja le, ahogy mondod. Ott egyszerűen úgy társalgunk, mintha nem volna rajtam a nyaklánc - bólogatok, ujjaim a medállal babrálnak mellkasomon. Részemről jól elálldogállok itt különben. Legalábbis nem veszem észre, hogy gondom lenne ezzel. Viszont ugyanolyan szívesen fogok tovább sétálni vagy leülni, ha a szőkeség azt szeretné.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. július 21. 22:05 | Link

Thomas

péntek este|o


Thomas professzor, nem rossz. De lehetne akár doktor is. Amúgy bennem nem ötlik fel, hogy ennyire komolykodós, tanáruras lenne a  kinézete a szemüveg és a póz miatt. A szemüveg érdekes egyébként, mert nem annyira tűnik fel. Mármint persze másmilyen az arca ha rajta van, de az az arc is Thomasé, úgyhogy nem tudatosítom magamban, hogy na most lencséken át nézi a világot. Szóval teljesen mindegy mi van rajta.
- Nem, egyáltalán nem vesz ki belőlem a megidézése. Inkább hozzám tesz, ha nekem már kevesebb az energiám és szükségem van rá. Úgy képzeld el, mintha csak előhívnám. Ő ott rejtőzik a vízben valahol, nekem csak szólítanom kell és akkor megjelenik. De úgy tapasztaltam, hogy könnyebb előhívni ha nem az erőm vége felé vagyok már. Szívesebben jön, és szívesebben működik együtt velem – próbálom neki elmagyarázni, de ez egy olyan dolog, ami még nekem sem teljesen világos. Mármint az elméletét azt teljesen értem, de például azt, hogy milyen közegből előhívva kap dührohamot azt még tanulgatjuk. A pocsolyát nem kedveli az biztos. Jobb a tiszta víz. Ez a kis tó például eddig az egyik kedvenc ahogy nézem. – Ő egy önálló lény, önálló személyiség. De miattam létezik, én formáltam őt ilyenné. Szegénynek eddig kellett várnia rám, hogy megszülethessen.
Sejtettem, hogy tetszeni fog a fiúnak a mutatvány, bár hogy el is érzékenyüljön azt nem vártam. Persze számíthattam volna rá. Annyira mélyen meg tudja őt érinteni minden, annyira tele van érzelmekkel. Szeretetteljesen mosolygok rá, majd ismét a vidrára pislogok. Egy újabb bukfencet vet éppen a kis komisz.
- Persze, bármikor át tudom küldeni hozzád, amíg le nem merül. Amikor előhívom akkor igen, akkor kell a víz. De amikor elküldöm egy üzenettel akkor nem. Eltűnik és megjelenik máshol. Ez tök fura mondjuk, de így tanultuk. Még nem próbáltam ki. Gondoltam már rá, hogy így üzenek neked, de amíg nem találkoztál vele addig nem mertem – ez a féle kommunikáció nekem is sokkal szimpatikusabb lenne, még úgy is, hogy nem tudom milyen hangja van Sutrának. Biztos nem az én hangomon szólalna meg. De majd Thomas elmeséli egyszer. Időközben a kis állatka elkezd kifelé úszni a vízből, hogy csatlakozzon hozzánk.
- Érdekes. És gyakran ki szoktad kapcsolni? Semmit nem értessz olyankor ha magyarul beszélnek hozzád, ugye? – érkeznek az újabb kérdéseim a medállt és az ujjait figyelve. Azt nem kérdezem meg, hogy mennyire értett engem az étteremben, a rozsdás angol tudásommal. Végül is a jól bevált kézzel-lábbal mutogatást nem kellett bevetnem, szóval annyira gáz mégsem lehetett a dolog. Mivel még mindig a kezemben van a karkötőm, és nem szeretném elhagyni így elkezdem lázasan keresgélni a táskámat, amit leraktam valahova a virág mellé. De hova is?
- Ö, nem láttad, hogy hova raktam le a tásk.. áá megvan! – ott lapul ni a bokor mellett a galád. Odasietek hát gyorsan, de amikor bele tenném megcsillan benne a párja a mágikus ékszeremnek. – Ki szeretnéd próbálni a vizezést? Dobálhatjuk labdaként, Sutra meg megpróbálná elkapni. De nem muszáj ám. – fordulok vissza Thomas felé a táska előtt guggolva. A vidrakölyök közben végre kievickél a partra, fejét jobbra balra forgatva, hogy merre induljon. Ide hozzám, hogy megtudja mit csinálok, vagy az új játszópajtijához.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. július 21. 22:37 | Link

LAURA
péntek esti randi | a parton | x

Teljesen jól magyarázza, kezdem megérteni.
- Tulajdonképpen akkor... olyasmi ez, hogy a víz érzi, hogy hozzá tartozol és ezért segít neked - próbálom lefordítani a saját, egyszerű gondolatvilágomra. Legalábbis szerintem elég egyszerű, hiszen az olyan dolgok és elvek uralják, mint a jószándék, a béke, a szeretet. Csak így sajnos nehezen értek meg bármi mást, tehát az élet jelentős részét.
Nem zavar, hogy észreveszi elérzékenyülésemet. Nem azért próbálok kijönni belőle, csak jobb ennek elejét venni, mielőtt még elhatalmasodik rajtam és emiatt megrekesztek valamit, vagy kimaradok valamiből, amit mutat. Visszamosolygok rá.
Bólogatok. Jogos, hogy eddig fura lett volna, ha csak úgy megjelenik nálam egy vízvidra és elkezdi mondani a magáét. Mostantól viszont kifejezetten várni fogom.
- Nem túl gyakran - felelem a fordító bűbájt illetően. - Csak néha, amikor mondjuk Budanekeresden sétálok, vagy ha a kastélyban gondolok egyet. Jópofa úgy is belehallgatni abba, amit a többiek beszélnek - mesélem, hogy eddig igazából pont ezt így még nem játszottam meg, hogy társalogtam valakivel és ekkor nyomtam el a hatást. De lehet, ezután kipróbáom majd máson is.
Már éppen nézek körbe, hova tette a táskáját. Pedig láttam a mozdulatot, emlékszem rá. Hamar megleli végül, előbb, mint hogy én útbaigazítanám.
- Hát... oké - megyek bele a vizezésbe, bizonytalan hangon és bizonytalan vonásokkal. Nem tudnám megmondani, mi az aggodalmam fő oka. Csak valahogy érzem, hogy amennyire izgat a dolog, annyira kételkedem is benne, hogy kell-e nekem ezt csinálnom. De akarom, Isten bizony. Nyomjuk! Csak előbb...
- Na mi a helyzet? - guggolok le én is, azonban én a vidrához, aki emiatt felém indul el a tétovázás után. Kinyújtom felé a kezem és amint alá ér, már rakom is rá. Mintha vizet simogatnék, tényleg. Egy kicsit szilárdabb vizet - Nagyon aranyos, nagyon ügyes elementál vagy - állok neki ajnározni rögtön.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. július 22. 09:02 | Link

Thomas

péntek este|o

 
- Valami olyasmi – felelem mosolyogva. Jó lenne ha nem kellene külön idézgetnem a vízből, hanem szimplán maga a víz reagálna így rám. Bárhol, bármikor, bármennyi kis cseppnyi vizecske. Hm, kezd egyre inkább bővülni az a kis lista, hogy én kikhez is tartozom.
Rájövök, hogy nem is kérdeztem meg, hogy ugye elküldhetem majd hozzá a vidrát néha, magától értetődőnek vettem, hogy így lesz és neki az jó lesz. De végül is ismerem, először lehet, hogy egy kicsit meglepődne a hirtelen felbukkanáson, viszont örülne mindenféleképpen. Annak meg pláne, hogy nem kell a telefont nyomkodnia. Vagy baglyok után rohangálnia.
- Akkor legalább találgathatsz, hogy vajon mi is a téma. Csak hát, nem macerás egy kicsit, hogy ott kell tartanod a pálcát végig? – nekem valószínűleg ez lenne a bajom vele. Hiszen lássuk be, eléggé fárasztó hosszú perceken keresztül az a csuklótartás. Jó, mondjuk még csak hébe-hóba csinálta, nyilván akkor sem órákon át. Megint butaságot kérdeztem.
Nem kerüli el a figyelmemet a bizonytalansága. Ismét. Elgondolkodva figyelem hát, ahogy magához édesgeti a vízilényt. No lám csak, ez nem is tartott sokáig, már hozzá is érhetett. Ez igazán szívet melengető pillanat, még sem mosolyodom el, sőt, kissé szomorkásan figyelem kettőjüket. Beleejtem a karkötőmet a táskába, felállok és odasétálok hozzájuk a gondolataimba merülve.
- Figyelj … - szólítom meg óvatosan Thomast. Bizonytalan hangvételem egyrészt abból fakad, hogy nem szeretném elvonni a figyelmét az állatszeretgetéstől. Másrészt pedig nem tudom, hogy fogalmazzam meg, amit mondani szeretnék. Letérdelve ülök le melléjük, nem foglalkozva olyan apróságokkal, hogy esetleg tönkreteszem a harisnyámat. – Nem muszáj, de tényleg. Nem gond. Ha tartassz tőle, vagy ellenérzéseid vannak ezzel kapcsolatban akkor inkább hagyjuk. Nem szeretnék rád erőltetni semmit sem – csendesen beszélek, de teljesen komolyan. Csak azért, mert én szeretnék valamit azért ő ne hozza magát olyan helyzetbe, ami kényelmetlen neki. Ami bizonytalansággal tölti el. Kezeimet az ölembe ejtve figyelem az agyon dicsért vidrát, meg az őt simogató fiút.
- Fura, mi? Mintha egy vizes lufi lenne. Csak cukibb – mosolyodom el még mindig picit szomorkásan. De ugye tényleg nem csinál semmi olyasmit, amit ő nem szeretne csak azért, hogy nekem örömet okozzon? Sutra rám emeli a huncut tekintetét, a fénypontok tökéletesen megvilágítják annyira, hogy azonnal észreveszem a sunyi villanását. A következő pillanatban már egy jégdarab száguld felém. Megállítom a levegőben, és hagyom leesni. A kagylóforma azonnal ezer darabra törik szét.
- Meg ne próbáld! Sutra! Nem! – figyelmeztetem vészjósló hangon az elementálomat egy pillanatra Thomasra nézve. A vidra elgondolkodva kapkodja a fejét ide-oda közöttünk. Hallom a hangját a fejemben, de anélkül is tudom, hogy csak szórakozik, támadásról szó sincsen. – Úgy gondolja, hogy vicces lenne feléd küldeni pár dolgot, hogy kivédjem őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 25 ... 33 34 [35] 36 37 ... 45 ... 61 62 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa