30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Évnyitó ünnepély a Nagyteremben!

Megjelent az Edictum legújabb száma!

Elkészült a discord szerver, elérhetőség ITT!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 22 ... 40 41 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kőszegi Brigitta Hanna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 24. 16:49 | Link




Olyan kellemes és megnyugtató volt csak úgy feküdni a fűben. Éreztem, amint a lágy szellő néha meglebegteti pár hajtincsemet, majd békén hagyja. Ilyenkor mindig vettem egy mélyebb levegőt, hogy még több friss levegő jusson a tüdőmbe. Teljes csend volt körülöttem, egy halk neszt se lehetett hallani. Mintha mindenkit visszaüldöztek volna kis lakásukba, csak én voltam egyedül. Persze, amint ezen kezdtem el agyalni, minden megváltozott. Számítottam rá, így nem rémültem meg annyira, mikor valaki felém állt, eltakarva a napot, és megszólított. A hangja ismerős volt, jól tudtam kié, kezdett is már hiányozni.
Szinte kivirultam, azonnal felpattantam a földről, majd megálltam a fiúval szembe. Pár másodpercig csak vigyorogtam rá, elemezgettem az arcát, majd a nyakába ugrottam, már majdnem fel is borítottam.
Kissé bűntudatom volt, hogy egy ideje már nem is találkoztunk, de eléggé lefoglaltak a vizsgák. Sok mindent köszönhetek Doriánnak. Miatta nem érzem magamat már olyan egyedül, itt, a hatalmas falak között.
- Reménykedjünk benne, hogy van akkora szerencsém, hogy nem fázok fel. Bár, ahogyan magamat ismerem...nincs. Mondtam, majd vállat vontam, utána pedig felnevettem. Láthatóan jobb kedvem lett, éreztem is! Kezemet a zsebembe csúsztattam, majd egy másodperc erejéig körbenéztem a tó körül. Sehol senki, még az utcákon se láttam sétálgató embereket. Kicsit ijesztő.
Tekintetem visszatévedt a fiúra, a mosolyom nem tűnt el az arcomról. Dorián egyik pillanatról a másikra kissé szigorúvá vált. Mikor ismét megszólalt, felsóhajtottam, tekintetemet pedig az égnek emeltem. Karba font kezekkel, most már én is kissé dühösebben pillantottam vissza rá.
- Ne félts engem ennyire. Meg tudom védeni magamat! Igyekeztem határozott és magabiztos lenni, nem tudom, hogy ez mennyire sikerült. Egy apró, kis szőke lánykától nem hangozhatott olyan meggyőzően, de ki tudja?
- Meg amúgy is. A csúnya bácsik már távolról megérzik, hogy nekem biztos hátterem van, hiszen itt vagy te, mint valami testőr, aztán nem mernek még megközelíteni sem. Mondtam, most már kissé játékosabban, és természetesen azért, hogy kicsit fényezzem Doriánt. Nincs olyan ember, akinek ne esnének jól a bókok, még akkor is, ha belefűztem egy kisebb poénba. Rávigyorogtam a fiúra, majd kezemmel a vállába boxoltam, utána pedig a legközelebbi padhoz mentem, és leültem. Intettem neki, hogy ha még mindig kíváncsi rám, akkor nyugodtan jöjjön utánam. Pár perc után ismételten csak megszólaltam. Szegény fiú, pont rossz pillanatomban kapott el. Ez a szófosás fázis.
- Na és mi járatban vagy erre felé? Tettem fel a már jól megszokott sablonkérdést, bár itt a kivétel az volt, hogy a válasza tényleg érdekelt. Sosem láttam még itt lent, a faluban, még velem se jött le ide...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 24. 16:58 | Link

Dwayne Warren


Furcsán érinti a kérdés, sokáig bámulja a kenyérre várakozó kacsákat, vagy a tófelszínt, és a szemben álló fákat. Nem tudja mit mondhatna, Cecile azt tanította neki, hogy akiről nem tud jót mondani, arról inkább ne is beszéljen. Ennek ellenére a férfira néz, és szóra nyitja cseresznyeajkait.
- Apa lecsúszott ember volt, aki édesanyámon igyekezett visszamászni a varázslótársadalom krémjébe. Hamar meghalt, nemsokkal anyánk után ment el. A többiekről még ennyit sem tudok, de belőle kiindulva, hát...
Apja nem hagyott mély nyomot benne, kislányként üveg mellett látta, vagy kölcsönökért rimánkodni különböző vendégektől. Nem hiszi, hogy rossz ember volt, csak letért a jó útról, és bemocskolta a LaFonde nevet.
- Szeretnék megválni apám nevétől, és elhagyni a múltat. Majd egyszer az a pillanat is eljön.
Az utolsó összegöngyölt darabot is bedobja a vízbe, majd visszaül a férfi mellé, a távolságot megtartva, nem túl közel hozzá. A hír hallatán elnémul, nem örül neki, félti húgát ettől a szakmától, de erről nem szeretne beszélni.
- Mondja el neki, hogy elhagyhatja azokat a szép fogait, és talán meggondolja magát - mosolyodik el komolytalanul, ám biztos benne, hogy ez a silány érv nem volna elég ahhoz, hogy Ophelia pályatervet módosítson. - Biztosan maga miatt. Az élete része lett, bízik a szavában, felnéz magára, ha nem is apjának, de egészen közeli léleknek gondolhatja a jelenlétét. Hiszen vigyáz rá. Ha valaki törődik velünk, azt megszeretjük, és van, hogy olyanná akarunk válni, mint amilyen ő.
Hosszú haját megigazítja szavai után, bal vállára fésüli a dús sörényt, és ügyes mozdulatokkal fonni kezdi annak végeit. Közben a kacsákat kíséri figyelemmel, ahogyan azok a további falatokat kérik, és körülöttük keringve, hápogva hívják fel magukra a férfi, s nő figyelmét.
- Amíg nálunk élt, addig nem bántotta őt senki - mondja végül, hiszen Dwayne utolsó szavai szíven ütik. - Kellemes légkör uralkodott a házban, semmi okunk nem volt panaszra. Aztán elvitték, és arról az időszakról valószínűleg maga többet tud, mint én.
Utoljára módosította:Daphne A. LaFonde, 2014. március 24. 17:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. március 24. 18:16 | Link

Daphne A. LaFonde

A leírás a férfiról elég sok mindent elmagyaráz. Csak bólogat, ám nem felel semmit, diszkrécióval kezeli az ehhez hasonló információkat. Hogy miért van szüksége erre, legyen a saját, apró titka, de a nőtől mégis könnyebbnek tűnt kérdezni, mint Opheliától. Tény, sokat változott a lányka pozitív irányba és egyre kevesebb alkalom van, hogy a férfi szíve szerint szájba vágná a megjegyzéseiért, a kommunikációjukon még lenne mit javítani.
 - Nem hiszem, hogy a fogai meghatnák. Tényleg... nagyon lila még?
A választól félve kérdezi meg, ismét megtapogatja az arcát, amiről, bár sokat lohadt a duzzanat, mégis különösen érzékeny az érintésre. Magukat a fogakat nem meri kitapintani egyáltalán, nem bízik az ilyesfajta mágiában és valahol tart tőle, hogy iszonyatos agyarakat növesztenek a szájában. Az itteni ispotályban látták el, a magyarokban pedig naná, a legkevésbé sem bízik meg.
A többit némileg megszeppenve hallgatja a többit. Mindig voltak barátai, sőt, az iskolában mondhatjuk, hogy népszerűnek számított, azonban senki sem tekintett rá majdhogynem apaként. Ebből meglehet, semmi sem igaz, mindössze Daphne egy feltevése, a kijelentés azonban kényelmetlen feszengésre készteti.
Nem jó, inkább aggasztó érzés ez.
 - Nem tudok semmi konkrétat. De talán jobb is - a kacsák hápogása végül meghatja, így újabb kenyeret dob közéjük - És most hogy tervezed, magadhoz veszed vagy valami?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 24. 20:36 | Link

Dwayne Warren


Közelebb hajol a fájó archoz, hogy minden szögből megnézhesse a csúnyán belilult, néhol már feketének tűnő orcát.
- Ugyan, katonadolog - legyint biztató mosollyal, remélve, hogy saját arcára nem ül ki a féltés, és aggodalom, majd visszahúzódik és onnan nézi tovább az aurort. Jelleméből adódóan legszívesebben az egész világot átölelné, és megoldaná mindenki problémáját, meggyógyítaná az összes beteget, és időt, s energiát nem kímélve dolgozna a jóért. Saját élete keményebb dió, s bár megtesz mindent azért, hogy az összes helyzetből kihozza a maximumot, néha őt is eléri a felemésztő kudarc.
- Még nincs hely, ahová jöhetne - rázza meg a fejét, és egy falat kenyeret vesz fogai közé. Amíg azt komótosan rágcsálja, csak maga elé néz, végül egész testével elfordul a víztől, hogy szavait egészen Dwayne-nek tudja mondani. - Egyelőre egy kis szobát bérlek Bérczeséknél, és közben kiadó házat keresek a faluban. Ha a későbbiek során szeretne hozzám költözni, természetesen fent tartom számára a lehetőséget. Őszintén szólva nagyon szeretném, hogy együtt éljünk, és lassan bepótoljuk az elvesztett időt. Amúgy sem jó a folytonos egyedüllét.
Franciaországban egy apró lakást birtokol, amit saját ízlésének megfelelően rendezett be, tévével és CD-lejátszóval, amit esténként bekapcsolva kedvenc dallamait hallgathatja. A régi Poésy-Piaf kúriában öccse és Cecile él, oda Daphne már csak nagy ritkán tér haza. Damian hiába okos férfi, sorban játssza el az élettől kapott lehetőségeit, és napról napra jobban hasonlít a LaFonde nevet viselő férfi tagokra, ami az igyekvő nőt sokszor a sírba viszi. Hiába igyekszik, építi testvérének a kapcsolatot, állást néz, és pénzt ad neki, a húszas évei elején járó bohó francia mit sem törődve másokkal habzsolja az életet. Egyszer élünk, nem? mondja oly sokszor, amire a nő már nem tud mit felelni.
- Szeret itt élni? - kérdezi a fájós fogú aurortól, és a kenyér közepéből kicsíp egy puha részt. Azt jóízűen eszegeti meg, lassan kezd éhes lenni, ilyenkor igazi kincs az emberiség legnagyobb találmánya. Míg a választ várja, a hápogó társaságnak is szorgalmasan dobja az összegurigázott darabokat, ne maradjanak ők sem éhen. A kiskacsák őrültek módjára veszekszenek az ételen, míg a nagyobbak egymással vannak elfoglalva. Daphne felnevet az aranyos madarakon, hogy végül ismét visszapillantson a férfira.
Utoljára módosította:Daphne A. LaFonde, 2014. március 24. 20:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. március 26. 19:26 | Link

Daphne A. LaFonde

Lassacskán feldolgozza az arcában lüktető, tompa fájdalmat, igyekszik nem figyelembe venni. Sokkal rosszabb is volt elvégre, ez inkább apró, idegesítő és kellemetlen nyomás, mintha órák óta szúnyogok zümmögnének a füle mellett. Aprót elmosolyodik, amikor Daphne is biztosítja afelől, ezzel a halálos sérüléssel is életben fog maradni, a háta mögött a kezeivel támasztva magát néz ismét a napba.
   -  Biztosan szívesem megy majd. A rellonosok az alagsorban laknak. Érted... lenn a pincében. Tiszta penész meg bűz minden, néha kiönt arrafelé valami vécé és akkor áh... embertelen, nem is értem, hogy engedhetik ezt. Furcsa ez az ország.
Összeszorítja a szemeit addig, amíg látóterében fénylő, vörösessárga foltok kezdenek táncolni körbe-körbe. Nem egy hős lovag, pláne nem gyermekvédelmi kirendelt, azonban ezek az apróságok az ő szemét is szúrják, csoda, hogy másokét egyáltalán nem. Még a saját hazájában is elképzelhetetlen lenne, hogy több tucat fiatalt koedukált hálókban helyezzenek el egy koszos pincében, felnőtt felügyelek hiányával. Arról már szót sem ejtene, hogy a házak szerinti rendezés a szemében már-már a rasszizmus határát súrolgatja.
   -  Nem igazán - vallja be végül a szemét dörzsölgetve - Furcsa ez a nyelv. Nem értek itt semmit. Furcsa dolgokat is esznek. Olyan... mások.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 26. 20:04 | Link

Dwayne Warren


Elmosolyodik. A kacsák oly követelődzőn veszik őket körül, hogy nem bírja megállni, muszáj újabb és újabb darabokat törnie a kenyérből, míg végül annak már csak csücske marad a zacskóban. Míg hallgatja Dwayne szavait kiveszi és kettétöri azt, hogy a nagyobbik részt kedvesen odanyújtsa társaságának.
Sajátját kezei között tartja, s úgy bújik meg a pinceházon járó gondolataiban.
- Furcsa bizony - bólint a kacsaelemózsiát fixírozva. Még nem szokta meg az anyaországát követő apró falut, ahol egyelőre még lakhelye sincs. Szálláshelyét szálláshelyre fogja cserélni, marseille-i otthona helyett más tulajdonában fog bérlőként meghúzódni. Úgy érzi, hogy amiért eddig kemény munkával dolgozott meg, most az életében mind hiábavaló fejezetekként hullanak porba. Albérlő lesz egy aprócska varázsfaluban, ahol nem ismer senkit. Szíve motorja után vágyódik, szeretné hallani annak kemény hangját, és érezni a benzin átható illatát. Csizmát és bőrszerelést szeretne húzni, bukósisakba bujtatni szőke tincseit, és szelni a francia utakat. Olyankor mindent elfelejt, talán még az életről is megfeledkezik. Nincs más, csupán a sebesség, a száguldás szabadsága, a betonon összefolyó felezővonal, és a világot megváltó tervei. Segít Damianon, és visszafizeti Cecile-nek az összes rájuk áldozott centjét. Helyrehozza az Opheliával történteket, és forradalmasítja az ereklyekutatók munkáját. Boldogságot hoz az emberiségre, ezután soha többé nem ülnek majd hajléktalanok a házak tövében. És akkor, ott, talán véget érhet a létező világörökség. A motoron megszűnik Daphne-nak lenni, egybeolvad járművével, és erős férfiakat meghazudtolva vezeti azt. Törékeny testén megfeszülnek az izmok, mindenre képessé válik.
Gondolataiból az auror szavaira ébred fel, és elpirulva pillant fel rá. Szeretne bocsánatot kérni tiszteletlensége miatt, helyette azonban inkább a kacsák felé fordítja fejét, és odaadja nekik az utolsó falatokat is.
- Nehéz nyelv - neveti el magát a férfi halvány kirohanására, majd egy kósza pillanatra saját nyelvtanulására gondol. Nem volt egyszerű. - És szeretné megtanulni? Ilyen környezetben nem volna túl nehéz. Az ételeik közül én nagyon szeretem a töltött káposztát, nem egyszer volt alkalmam megkóstolni, és biztosíthatom, hogy nagyszerű étel.
A káposzta megemlítése közben gyomortájékát korgó-morgó hangok hagyják el, mire ő kezeit hirtelen tapasztja éhes hasára. Arca kipirosodik, de szája szélébe mosoly költözik, hiszen nem hiszi, hogy pont ezt a férfit zavarná egy korgó gyomor hangai.
- Kell nekem finom falatokról beszélnem...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. március 27. 17:49 | Link

Daphne A. LaFonde


   -  Nem vagyok egy... nyelvtanuló zseni... nem hiszem, hogy menne.
A nőről elkapva a tekintetét, nagyon lassan közli ezt a parányit talán elferdített tényt. Soha, még csak futólag sem gondolkodott nyelvtanuláson, elboldogult az angollal, más pedig egyszerűen még csak nem is érdekli. Különben pedig elég valószínűtlen, hogy lenne esze és kitartása egy ilyesfajta feladathoz: magában örül, hogy írni-olvasni egyszer megtanították az anyanyelvén, ennél többre pedig nem is hiszi, hogy képes. Osztja az édesapja véleményét, miszerint két fivérével együtt egyetlen fél észen osztoznak és abban sem biztos, övé a legnagyobb darabja.
Átveszi a kenyeret, kisebb darabkákat morzsol belőle, egyszerre többet dobva a madarak közé. Ha pedig Daphne nem hívná fel rá a figyelmét, még csak fel sem tűnne ez az apró, bocsánatos malőr. Ugyan már, tudja egyáltalán, ki mellett ül? Dwayne cseppet, köszönőviszonyban sem áll a legtöbb udvariassági formával, pedig igyekszik ő, ám ez a piszokkal ellentétben nem tapad meg rajta könnyedén. Haladásnak könyveli el mindenesetre, hogy a kés és villa szakszerű használatába kezd egyre inkább belejönni, lassan egy félálomban lévő négyéves szintjét is üti.
   -  Szívesen meghívlak valamire, ha gondolod - fejével a falu felé bök - Bár nekem nem szabadna ennem csak ilyen pépes vackot még egy ideig...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 27. 19:47 | Link

Dwayne Warren


Tekintetében érdeklődés csillan, ahogy csendben figyeli az aurort. Lábait felhúzza, hogy térdeit átölelve élvezhesse a jelent. Miután elfogy a kenyér, és Dwayne is a tóba veti az utolsó morzsadarabkákat, a kacsák hátat fordítanak nekik, és a vízfelszínen hullámokat idézve úsznak távolabb tőlük. Daphne szereti a nyelveket, bár ő sem a nyelvkurzusok legjobbjaként szerepelt, mégis élvezettel töltötte el a tanulás legtöbb perce. Annak ellenére, hogy kedveli az állandóságot, a megszokást és a biztos pontokat, szívesen fordítja arcát az új felé, és ismerkedik meg addig nem látott tájakkal, melyek legtöbbje furcsa, nehéz nyelvekkel párosul.
- Minden csak elhatározás kérdése - könnyedén vonja meg vállait. Nem szeretné győzködni a férfit, hiszen nem ismeri őt, így nem tudhatja, hogy milyen képességei vannak, azonfelül pedig milyen az időbeosztása, egyáltalán belefér-e elfoglaltnak tűnő életébe az olyan luxus, mint a nyelvtanulás.
Tudja, hogy egy idő után ragadni fog a marhasültet kézzel-lábbal evő férfire is néhány magyar kifejezés, amit még akkor sem kerülhet el, ha egész évben a szobájában ül. Végzetszerű egy magyar iskolában, ahol az embert körbeveszik az anyanyelvi beszélők, és harsogó szavaik úgy törik át az idegen koponyáját, hogy az tehetetlenül fárad bele estére zsongó, fájón megtelt fejébe.
Ujjával a földbe rajzol, a porban ide-oda húzza ujjbegyét, s közben hol mozdulatait, hol a távolban zsibongó kacsacsapatot figyeli.
- Ha van ideje - fordítja arcát Dwayne irányába elfogadva a szíves meghívást, majd szomorúan elhúzza ajkait, mikor a férfi továbbfűzi mondandóját. - Nem tudom hol tudnánk magának pépes vackot szerezni, de úgy, hogy nem eszik velem, én se tudnék jóízűen megebédelni.
Lesüti szemeit, halványan talán bele is vörösödik két orcája az előző szavakba, mire elfordul, s tüstént feláll a földről. Arrébb lép párat, hogy ruháját és kezét leporolva a kosz ne a férfi felé szálljon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. március 27. 20:10 | Link

Daphne A. LaFonde


   -  Ez már régen nem elhatározás.
Ő is vállat von, bár nem olyan egyszerűen, sokkal darabosabb mozdulattal. Valójában a kulcscsontja is eléggé sajog, ám arra csak apró hajszálrepedések törtek, különösebb ellátást nem igényel. Még mindig a fogai aggasztják leginkább, bár nem emlékszik, talán már egy sem az a jelenlegiek közül, amiket a természet adományozott neki. Mégis, ő férfi, a férfinek étel kell, így azonban abból csak limitált mennyiséget kaphat, legalább még egy napon át. Nem fogja kibírni. De nem ám. Kizárt.
   -  Semmim sincs, csak időm.
Ő is feltápászkodik, nagyjából lesöpri a nadrágjára szóródott fűszálakat és port, bár ez sem sokat segít a ruhadarab állapotán. Mióta a manókat néhány kínos eset okán kitiltotta a szobájából a mosások is eléggé megritkultak, az pedig, hogy nincs anyaként/feleségként funkcionáló nőnemű emberszabású az életében csak rontott az egyébként is kaotikus helyzetén. Mindegy is.
   -  Valahol biztos adnak nekem bébiételt vagy valami.
Hiányos fogsorral vigyorog, hisz' nem is tehet mást. Azért reméli vele tart a nő, nincs is annál szomorúbb, mint mikor egyedül kell ennie - zsinórban negyedjére a héten.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 27. 21:11 | Link

Viszlát, Dwayne! Viszlát, kacsák! - zárás


Nem tudja eldönteni, hogy mit lát a mellette támaszkodó férfi arcán. Fáj annak válla, fáj az arca, fájnak a fogai, úgy ül ott, mintha az utolsó segélykiáltások után meghalni tért volna ki a kis tó mellé. Daphne sokáig mered az elszíneződött arcra, majd ismét lehajtja fejét, hogy a földön köröző ujjbegye nyomát pásztázhassa. Eddig békésnek érzékelte a közös perceket, ám amikor az auror újfent megszólal, kijelentése lavinát indít el a fiatal nőben. Semmit nem tud a másikról, egyetlen biztos információt sem, csupán száraz morzsái vannak, amelyekkel egyelőre tehetetlen.
- Kitűnő, mert jelenleg én sem szolgálhatok mással, mint napi huszonnégy szabad órával - feleli halvány mosollyal, míg nézi a magát poroló embert. Koszos. Szívesen segítene ezen az állapoton, egyetlen mozdulatába kerülne, de nem teszi. Nincs szüksége még egy olyan, vagy hasonló pillantásra, mint amit az auror szobájában kapott némi rendrakás, és polctisztítás után. Majd ő jelzi, ha segítséget szeretne kérni, és az sem biztos, hogy az elsődlegesen neki szólna gondjáról.
Dwayne elmosolyodik, mire a szőke haját hátradobó nő oldalra billenti fejét, és együtt érzően viszonozza annak mosolyát.
- Keresünk valami finomat, jöjjön - jelenti ki, és megvárva míg a mindenében fájó férfi csatlakozik hozzá, annak tempójához lassulva indulnak el a falu irányába. Csendesen telik sétájuk, úgy tűnik mindketten elégedettek azzal, hogy nem szószátyár társaságba botlottak. A falu egy kicsiny vendéglőjében találnak krumplipürét, amihez bár most nem járhat marhasült, mégis jólesőn fogyasztják azt el.
Motorra kell ülnie. Szüksége van az önkívületre, olyan erővel érzi a késztetést, olyan súllyal telepszik rá lelkére a vágy, aminek képtelen ellenállni. Mihamarabb haza kell utaznia, hogy motoros ruháját felöltve sebességbe kapcsolhasson.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Strobl Dorián Máté
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 84
Írta: 2014. március 29. 16:21 | Link

Brigitta

Brigi elég hamar felpattan a földről, így nem kell sokáig könyörögnöm neki. Amúgy se lett volna hozzá túl sok hangulatom. Nem vagyok nagyon szociális kedvemben. Inkább hasonlítok most egy rellonosra, mint sem egy navines diákra.
Kicsit meglepődök, amikor Brigi beugrik a nyakamba. Majdnem hátra is esek vele együtt. Megtántorodom,  de nagy nehezen visszanyerem az egyensúlyomat, így nem landolunk a földön. Nem nevettem volna akkorát ha elesünk, de most felkacagok. Meglep a leányzó reakciója, bár eddig is tudtam, hogy a kis Drága eléggé szeles vagy inkább szeleburdi. Az első találkozásunkkor még egy megszeppent kislány volt. Sose fogom elfelejteni. Azóta azonban kinyílt a csipája, és 180 fokos fordulatot vett. De ez nem baj, mivel ezt az oldalát jobban kedvelem.
- Téged ismerve...biztos a felfázás! - Rosszallóan rázom meg a fejem, és tovább fokozom a feszültséget a gonosz bácsikkal. Természetesen Brigi ezt se veszi komolyan, hanem viccet csinál az egészből. Egy nagy sóhaj tör fel belőlem, majd egyik kezemmel hirtelen átkarolom Brigit a nyakánál - természetesen nem fújtom meg - majd odahúzom magamhoz. Sejtettem, hogy sok bajom lesz vele, és még annál is több fejfájásom lesz miatta, de nem gondoltam, hogy ekkora a baj. Na jó, csak vicceltem. Még nem veszett ügy ez a lány, de lesz mit nevelni rajta. Majd bátyja helyett bátyja leszek. Úgyis hiányzik ez a szerep. 4 éve nem játszhattam rendszeresen az aggódó nagy tesó szerepét, pedig otthon két húgom is vár rá. Őket ismerve azonban meg merem kockáztatni, hogy boldogabbak az aggódó tekintetem nélkül. De ha hazamegyek, akkor megkapják a fél évi szeretet és kioktatás csomagot. Mivel szüleim éléggé prűdek, így a méhecskés-beporzós dolog elmesélése is rám várt, pedig nem vagyok sokkal idősebb náluk, de azért az a 3 év is sokat tud számítani. Az igazat megvallva kiröhögtem, amikor előadtam nekik a tanmesét, és közölték, hogy ezen a mesén már átestek, és nem idióták, így tisztában vannak a dolgokkal. Ez a kijelentés eléggé meglepett, főleg két 14 éves kislány szájából. Nem szeretném tudni, hogy mikor esnek át valójában a be(nem)porzáson. De ha megtudom, hogy melyik volt az a tetű, aki 15 éves lánnyal kezd...hát nem fogja még az anyja se megismerni. Túlzottan féltem őket? Lehetséges.
Felnevetek Brigi azon kijelentésén, hogy meg tudja védeni magát. Azért ez egy vékony, szőke kis csajtól eléggé merész, és szörnyen vicces kijelentés. Ezen felül még elhinni se lehet.
- Nyilván... - nevetek tovább, és közben hallgatom, ahogy fényez engem. Miután befejezi egy "barackot" nyomok a fejére, majd elengedem a nyakát. Ő elsétál a padhoz, én pedig ezalatt tanulmányozom. Talán túlzottan is megnézem, amit nem kellene, és remélem nem látott. Mégis csak egy 14-15 éves lányról beszélünk. Hirtelen el is kapom a tekintetem, majd a vizet kezdem vizsgálni. Amikor újra megszólal, csak akkor nézek rá. Kezeimet kabátom zsebébe dugom, majd Brigi felé lépkedek, végül megállok előtte.
- Nem szeretnék aranyeret, szóval inkább jót állok magamért. De kössz! - Dobok egy mosolyt, majd a kérdésére is válaszolok.
- Hát próbálom magam vissza adaptálni a társadalomba. Na és te? - megvonom a vállam, de a mosoly továbbra is ott virít arcomon.
- Brigi, te pontosan hány éves is vagy? - Ez a kérdés nagyon kikívánkozott már, és kissé kellemetlenül is érzem magam, két okból is. Egyrészt nőtől nem illik ilyet kérdezni. Másrészt illene tudnom. Reménykedem benne, hogy Brigi nem sértődik meg ezen a kérdésen. Csak tovább mosolygok, mint a tejbe tök.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Milan Blaise Felagund
INAKTÍV


FelaFia
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 265
Írta: 2014. március 29. 17:03 | Link

LaFonde duó


Az első, ami eszébe jut a nő viselkedéséről, az, hogy számára igen unszimpatikus. Nem szívesen van vele egy légtérben, mert a stílusa számára igencsak kiábrándító, főleg, ha valóban az, akinek mondja magát. Szívesen visszaszólna neki, az ajkai szólásra nyílnak, azonban mégsem teszi. Ophelia miatt nem. Mert ha tényleg igaz, nem akarja, hogy a kapcsolatukat egy esetlegesen erősnek vélt válasz sodorja veszélybe. Nem feltétlenül muszáj neki rosszba lennie a lány családjával, amennyiben a tagok a normálisabb feléből kerülnek ki. A nőt egyelőre igyekszik nem besorolni, bár valljuk be, elég erős a késztetése rá.
Inkább próbál arra összpontosítani, hogy a lány az „életem része” jelzővel illette őt. Háh, akkor ez már bizony komoly, és most, ebben a helyzetben elég is ahhoz, hogy kicsit lejjebb vegye a kakaskodási kedvet. Különben is, mi van ha igaz nem?  Ennek is meg kell adni a lehetőségét, és valami hasonló merül fel most a lányban is, aki zavartan felveti neki a helyzetet. Bizonyítani.
- Akkor lesz melletted még valaki, valaki olyan, aki által megismerheted a múltad. Nem olyan rossz az. Egy testvér, mindig sokat dob az emberen.
Csendesebben beszél, mint szokott, miközben egy tincset a lány füle mögé hajt. Aranyos volt felfogott hajjal is, igazán szép, amikor látszik a nyaka, de sokkal jobban szereti mégis, ha a tincsek kiengedve vonják körbe a lány arcát. Nem emelik ki annyira a szemét, mégis csinosabb így. A gondolatra, hogy egyedül megy, érezhetően megfeszül a teste. Amióta többet tud, mint eddig valaha, sokkal gyanúsabb mindennel és mindenkivel szemben, aki kettesben akar maradni a lánnyal, és kifejezetten gyanús, ha a semmiből hirtelen a testvérének adja ki magát.
- Vigyázz vele, hiszen az emlékeket meg lehet másítani. Figyelned kell az apró jelekre.
Hajol egész közel a lányhoz, hogy csak ő értse, amit mond. Ha gyilkos, akkor legalább ne adjon tippeket neki, hogy hol bukhatnak meg a próbálkozásai. Az egymással szemben állás viszont kezd kínossá válni, az idő pedig, lassan, de biztosan hűvösödik, ami csak annyit jelenthet, hogy itt az ideje a távozásnak.
- Khrmm…
Apró köhintéssel jelzi, hogy ismét meg fog szólalni, nem, mintha annyira számítana, hogy előre bejelenti, hiszen mindenképpen megteszi, engedély nélkül is, ez csak ösztönös volt, mint ahogy az is, hogy igyekszik közelebb tartani magához a lányt, mármint fizikailag, mint eddig bármikor, ha egymás mellett álltak. Ösztönösen az oldalát simítja mutatóujjával, mintha nyugtatni kellene.  
- Lassan itt az ideje, hogy menjünk. Van pár betervezett dolgunk mára.
Ez nem feltétlenül igaz, de igazabb, mint, hogy nincs más vágya, csak itt lenni, és állni, mint egy szobor, hátha eléri őket valami égi csapás, amire mindenki vár ebben a nagy nyugalomban.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kőszegi Brigitta Hanna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 29. 18:33 | Link




- Köszönöm! Feleltem a fiú kijelentésére, majd felnevettem. Mellette annyival másabb voltam, felszabadultabb! Így is szoktam eleget pörögni, de néha úgy érzem, hogy mellette a dupláját produkálom. ű
Dorián megragadta a nyakamat, majd ő is magához ölelt. Ebből az jött le nekem, hogy Én is hiányozhattam neki, ami jól esett, majd mikor elengedett, egy hatalmas mosolyt villantottam feléje. Hajamba ismét belekapott a szél, szinte már semmit se láttam annyi felé fújta, majd mikor kissé elcsendesült, visszaigazítottam az eredeti állapotába.
A padon üldögélve egész megnyugtató volt. Erre a kis relaxációra még rátett egy lapáttal az is, hogy rajtunk kívül sehol nem volt senki. Csend vonult végig a tó és környékén. A fiú nem ült le mellém, amire én egyszerűen csak vállat vontam. Az ő baja, bár lehet, hogy igaza van, és ha esetleg felfázok, akkor az már az én bajom lesz.
- Esküszöm, ha felfázunk, akkor hozok neked egy tábla csokit. Áll az alku? Lehet, hogy nem kellett volna ilyet mondanom, hiszen a csoki az egy kincs! De most már nincs mit tenni, megtettem, és be akartam bizonyítani, hogy képes vagyok megnyerni egy fogadást!
Dorián többször felnevetett kijelentéseimen, én is elejtettem pár mosolyt, majd felsóhajtottam, és egy egy másodperc erejéig a földre pillantottam. Lábammal pár kavicsot kezdtem el piszkálni, majd végül focizgatni velük, míg nem el nem rúgtam őket messze. Utána visszapillantottam a velem szemben álló fiúra, aki ugyanúgy elbambult kicsit, mint én. Pár percig csak néztem, ahogyan nem csinál semmit, majd elmosolyodtam.
Múltkor írtam anyáéknak levelet, benne írtam is Doriánról, még nem is meséltem ezt el neki! Nagyon ritkán jut időm baglyot küldeni haza, de most kivételesen sikerült, és mindent igyekeztem belezsúfolni egy pici levélbe, amit csak lehetett. Leírtam nekik, hogy vizsgázom, egy napi rutinomat, és, hogy Dorián mennyit segített nekem. Egyik szünetben talán haza is viszem, muszáj megismerniük őt!
Pár perc elteltével a fiú hangja törte meg a csendet. Kérdésén először meglepődtem, majd vetettem feléje egy érdekes pillantást.
- Mennyinek látszom? Kérdeztem vicceskedve, majd karba fontam a kezemet, és kíváncsi voltam a válaszára. Mindig fiatalabbnak néznek, mint amennyi vagyok, sosem volt még olyan, aki azt mondta volna, hogy mondjuk 18 évesnek tűnök. A legeslegrosszabb ilyen élményem az volt, mikor 12 évesnek néztek, azon meg is sértődtem. Nem várattam sokáig a fiút a válasszal, inkább megelőztem a balhét, majd felsóhajtottam.
- Jövő novemberben leszek 17, tehát most vagyok 16...igen. Mondtam, majd picit összezavarodva vontam meg a vállamat. Erre meg miért lehetett kíváncsi? Mondjuk az is érdekes, hogy már mióta ismerjük egymást, de vannak még ilyen kis apró, alap információk amikről fogalmunk sincs.
Ez a kérdés után beállt közöttünk a csend, igyekeztem összeszedni a gondolataimat, hogy ne kezdjem el kellemetlenül érezni magamat.
- Amúgy...Ne haragudj, hogy mostanában nem kerestelek. Tudod, vizsgaidőszak, meg minden. Említettem meg neki, remélve, hogy megérti, hiszen neki is vizsgáznia kellett, valószínűleg neki sem volt tengernyi szabadideje. Majd csak kiderül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. április 21. 16:15 | Link

Krisztián

A tanár úr nagy örömére a tavaszi időjárás hamar életre keltette a kertet. Először a virágok bújtak elő, majd jöttek az előző szezonban elvetett haszonnövények hajtásai is. Mindezt elégedetten hátradőlve követte nyomon napról napra, a teraszon található nyugágyról. Eljátszadozott egy gyümölcsözően gazdag veteményes képzeletével. Remek szórakozás a tanítások után.
Hanem aztán az összes többi levél is hajtásnak indult, díszes viseletbe öltöztetve az utca és a szomszédság fáit, bokrait. Az udvaron növekvő palánták fokozatosan veszítettek érdekességükből, végül teljesen megszokottá vált a szemnek, a léleknek pedig egyre nehezebben esett elképzelnie a téli pusztaságot. De ez mindig így van...
Attila egyre többet merészkedett ki kertjébe, bár szerencséjére legyen mondva, a ház körüli munkákat a tavalyi fagy előtt lezárni tudó embernek kevés tennivalója akadt. Még. - Kihasználva tehát az áldásként jött pihenőidőt, apró simításokat végzett. Lemosta az autót, felsepert, aztán eszébe jutott egy merész gondolat. Talán még nem volt itt a legmegfelelőbb ideje, de ellenállhatatlan késztetést érzett egy hasznos kitérőre a tavacska felé. Nem habozott, felkapta bőrkabátját és átmenetileg bezárta a házat.
A tavacskához mindig jólesően gyalogol ki, általában a reggeli futásai során téved arra. Ámde ezúttal ebéd is elmúlt, más cél vezérelte oda. Hamar a tóparti dzsumbuj szélén kötött ki, ahol hátul összekulcsolt kézzel, kissé előrehajolva kezdte a talajt szemlélni. Köveket, kavicsokat keresett, amelyeket dísztárgyként vihet haza. Nem mondanám ténylegesen lopásnak azt, amit művelt, ez inkább volt a pozitív céllal történő eltulajdonítás egyik szép példája. Milyen jól is mutatna egy-egy színesebb, ritkább darab a polcon, az ösvény mellett, vagy a fák tövében!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Radits Krisztián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 21. 17:39 | Link

Attu bácsi

Igen, ma lógós napot tartok, és nem, nem szégyellem magam. Egyáltalán kéne? Az ilyen pici embereknek, mint amilyen én is vagyok, azoknak is kijár a pihenő. Húsvét hétfő van, könyörgöm, csak ma ne kelljen tanulniiii! Mázlim van. Viktor nem szőrösszívű szóval ma egyáltalán nem kell magolnom. Éljeeeeeen! Bár a bratyóm még a cuki pofi nélkül is megengedte adott volna egy kis szabadságot, de én mindent be akartam vetni. Nem mintha minden délutánt nem a szabadban a semmittevéssel tölteném. Áááá, dehogy. Oké, ha Pinokkió lennék, háromszor akkora lenne az orrom, mint a valódi állapotában. Nem szép dolog a hazugság, ezért csak aprókat füllentek. Így kell ezt! A lényeg a lényeg: elindulok most rögtön a tavacskához. Kora délután öár jártam a Madárfészekben, de mivel szutykos és büdös lett a ruhám át kellett öltöznöm. Immár Viktor megígértette velem, hogy nem nagyon piszkítom be, különben kézzel kell kimosnom. Az ő javaslatára került rám egy csőfarmer, zöld színű póló és egy vékony kék színű pulcsi társaságában. Egész menőn nézek ki, sőt... A kis pipik - Viktor fogalmazott így! -  bomlanak utánam. Hihi.
Tehát elindultam. Én, Radits Krisztián. Egyedül, 122,5 cm-rel, meg gumicukorral a zsebemben. Gyors léptekkel haladok a macskaköves utcákon. Néha szökdécselek, néha lasabban megyek, s olykor meg is állok. Út közben egy-két édességet be is kapok. Mmmm... nyamiii! Az embereknek, akikkel találkozok vidáman köszönk, s igyekszem tovább a tavacskához. Olyan széééép. Van egy csomó gyönyörű virág, frissen nyírt a pázsit és mindig nyugalom van ott. Még én is betapasztom a szám, pedig nekem nagyon nehéz befogni. Imádok mindenféle badarságról hablatyolni.
Szóval meg is érkezem. Szemeim egy hatalmas férfira tévednek. Mármint tényleg hatalmas, lehetetlem nem észe venni a fickót. Pff... Kb. a derekáig érhetek. Hát na, biztosam kosárlabdázik, vagy csak kiállt az esőre és jóóóóóó magasra nőtt, akárcsak Viktor. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy az ismeretlen, még Viktornál is langalétább, pedig az én bratyóm majdnem eléri a plafont, ami tök magasan van. Szerintem ha akarná, még az égboltot is elérné, persze egy sárkény sokat segítene neki. Mindegy. Kicsit félve ugyan, de oda cigánykerekezek a férfi mellé, majd mosolyogva köszönök neki.
 - Hahóóóóó, itt vagyok! Itt lenn! - úgy kalimpálok a kezeimmel, mint valami őrül, de így tutira észrevesz. Remélem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. április 21. 18:32 | Link

Krisztián

Az úr meglepően remek elfoglaltságot talált a kőfürkészésben. Vitathatatlan, hogy ha saját hasznára dolgozik az ember, lelkesedése hirtelen megugrik. A következő momentumban már meg is találta a számára megfelelő követ. Vöröses, termetes darab volt, a többitől szokatlanabb. Fogadni mert volna rá, hogy jó szolgálatot tesz majd a tanár úr otthonában.
A percek lassan teltek, ezalatt lépésenként haladt körbe a tó körül, hol közelebb, hol távolabb kerülve a víztükörtől. Sokszor megállt, hogy zsebébe süllyessze kezét, a környéket fürkéssze, vagy a természetet, de mivel teremtés nagyon nem mutatkozott arra, hamar folytatni kezdte.
Azaz, csak folytatta volna, ha nem pillant meg egy hirtelen felbukkanó pöttöm legényként, akit először nem tudott beazonosítani, de hamar leesett neki, hogy bizonyára egy lófráló előkészítősről van szó. Hogy miért nem a lányok locsolásával tölti idejét, s miért ugrabugrálhat teljes felügyelet nélkül egy számára még veszélyesnek is mondható tavacska közelében, azt nem tudta megmondani.
Egy darabig rezzenéstelenül nézte a jövevényt szeme sarkából. Próbált úgy tenni, mintha ő elmélyülten merengene valami komoly dolgon, miközben a vizet bámulja. A fiúcska azonban egyre csak közeledett, míg végül - Attila számára villámcsapásként - a lábai előtt nem termett.
Nem volt kedve keresgélőset játszani, így a hallás utáni pillanatban lenézett és közelebbről is szemügyre vette. Még mindig nem tudta, hogy melyik falusinak lehet ez kölke, rokona.
- Látlak. - kúszott végig egy értetlen mosoly az arcán, amit felvont szemöldökével nyomatékosított - Mi szél hozott erre? Látom majd kicsattansz az egészségtől... - jelentette ki elismeréskeltő hanglejtéssel. Bárcsak ő is ilyen bátor és energiabomba lett volna, mikor még annyi idős volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Radits Krisztián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 21. 21:15 | Link

Attu bácsi

Tudjátok, nagyon zavaró, ha az ember olyan mini, akárcsak egy törpe. A nagyok általában észe sem vesznek, ezért van egy jó módszerem: integetek, mint valami őrült vaaaagy - ez sokkal durvább - rátaposok a másik lábára. Ilyenkor rosszul érzem magam, mert ez nem szép dolog, de ha csak így figyelnek rám a felnőttek, akkor nincs mit tenni. Mázli, hogy az előkészítőben van nálam kisebb is. Alig várom, hogy olyan naaaaaaagy legyek, mint Viktor. De jó is lesz! Egyébként majd kicsattanok örömömben, pedig semmi fantasztikus dolog nem történt a mai napon. Egyszerűen csak jó kedvem van, mint általában, és ezt meg is osztom az emberekkel. Cigánykerekeket hányok, így hát egy kettőre az óriási bácsi elé termek, s stratégiámat alkalmazva próbálom felhívni a figyelmét, hogy itt állok előtte. Szerencsére nem kell alkalmaznom a B tervet, ígyhát nem fájdul meg a férfi lábikója. Bár szerintem meg sem érezné, ugyanis pehelysúllyal rendelkezem. Az ismeretlen elmosolyodik. Nagyon barátságosnak és kedvesnek tűnik, tőle nem kell tartanom, az biztos.
 - Nem tudom, egyszerűen csak ide vágytam, imádok itt lenni. A bácsi is? - kérdezem vidáman. Fogalmam sincs ki lehet ez a fickó, a faluban alig láttam, pedig ismerős az arca. Nem, nem képzelődöm, én már láttam őt. Valahol. Talááááán... Igen! Mikor egyszer várakoztam a tanáriban, akkor ő is belépett egy pillanatra, aztán el is iszkolt. Na, mindegy, inkább nem kérdezek semmit, a végén bolondnak nézne, amit nem akarok, ugyebár.
 - Radits Krisztiánnak hívnak. És bácsithogy hívják? - kérdezem illedelmesen, úgy, ahogy anyu tanította. Még a kezemet is felé nyújtom, ezt apu mutatta. A férfiak kézfogással üdvözlik egymást. A lányoknak pedig puszit kell adni, ám nagyon szívesen megölelgetném őket. Hihi. Bár én bárkit megölelek, főleg ha az illető szomorú. Az én ölelésemtől tuti jókedvre derül! Előhúzom a zacskó gumicukrot a zsebemből és abácsi felé nyújtom.
 - Tessék, nyugodtan vegyen párat, isteni!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. április 22. 11:17 | Link

Krisztián

- A bácsi? - merengett el, ugyanis még szoknia kell ezt a fajta megszólítást. Általában a tegeződő, vagy a tanár úr kérem című alapfelállás közül kell válogatnia, a bácsizás, annak ritkasága miatt hajlamos megütnie a fülét. Nem olyan öreg még ő, de bizonyára gigantikus égimeszelő ennek a pöttömnek, így érthető okból véníti meg. Megbocsátotta.
- Valóban klassz hely - hajolt le kissé elismerően, aztán a következő mozdulatával megvakargatta a kisfiú fejét. Valahogy nem bírta megállni, hogy ne tegye meg, szereti a gyerekeket. Természetesen nem engedte túlságosan közel magához, nem az a fajta ember ő, aki a második percben már a legjobb barátjának gondol valakit. Egy gyerek esetében pedig fő feladat felkészíteni őket arra, hogy - bár bátor volt ugyan - de nem minden felnőtt viselkedik így, ha ifjonc társasága akad.
- Radits, nahát! - csapta össze a tenyerét - Ezek szerint Viktor a rokonod, ha nem tévedek - mutatott rá találgatóan. Egyből vidámabb lett a kellemes meglepetés megtörténte után. Arcára őszinte mosoly ült ki. A sors "ajándékának" tekintette a szerencsés alkalmat, melynek következtében összefuthatott a fiúval, Krisztiánnal.
- Engem Szikszai Attilának hívnak - mondta el hangosan, érthetően. Szíve szerint a keresztnevét árulta volna csak el, de ha ilyen kis illemtudó társasága akadt, nem sérthette meg. A srác még a kezét is odanyújtotta, amit csillogó szemekkel méltányolt, s viszonzott is rögvest. Látszik, hogy jó úton halad, már csak a felesleges energiáit kellene valami jótékony formában levezetni.
- Nem kérek, köszönöm! - utasította el egyhangúlag a felkínálást. Lehet, hogy nem vadidegen a fiú, de ha még jól is ismerné, akkor sem élne az ajánlattal. Előadást nem szándékozott tartani, inkább folytatni támadt kedve azt, amit elkezdett.
- Esetleg segítenél ritka és érdekes köveket, kavicsokat keresgélni itt a tavacska körül? Te közelebb vagy a földhöz, biztos jobb szemed van. A kertembe szeretnék néhányat díszítésként. - magyarázta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Radits Krisztián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 22. 13:17 | Link

Attu bácsi

Régebben nem igazán szerettem nálam jóval idősebbek beszélni. Felnőttekkel csevegni pedig kifejezetten utáltam, mert mindig ugyanannál a témánál lyukadtunk ki: Jaj, Krisztiánkám, várod már az iskolát? Persze én mindig hevesen bólogattam és mondtam, hogy igen, iszonyú izgatott vagyok meg minden. Aha... jól át lehet vágni a nagyokat. Okés, rendben van. Vártam én a sulit, mert érdekelt milyen lehet, de az oviban minden csupa kacagás és boldogság. Ott meg tanulni kell. Pfujj. Talán az itteni előkészítőbb még mókásabb lehet, mint egy rendes mugli iskola. Na, ezt már sosem fogom megtudni... Amúgy mostanra tökre kijövök a felnőttekkel, egész kedvesek, némelyik még muris is. Mostanra bátran szólítom meg őket és elegyedek beszédbe velük. Persze csak addig maradok, amíg nem küldenek el Kukutyinba zabot hegyezni. Bár itt ilyen még nem fordult elő. Furcsa módon itt minden egyes ember kedves. Érdekes...
A bácsi is megállapítja, hogy ez a hely egyszerűen csúcs, majd megvakargatja a fejemet, mire felnézek rá és elmosolyodok. Ezt sokszor csinálják a felnőttek, már megszoktam. Eleinte utáltam, de már elnézem nekik, sőt, néha még jól is esik. Viszont ha a fülemet vakargatná, mint egy kutyának, akkor begurulnék, és pitbull módjára nekitámadnék. Vau, vau!
Eztán következik a bemutatkozás. Anyukám a fejembe verte, hogy a bácsiknak/néniknek hogyan kell ismerkedni. Tisztán és érthetően ki kell mondani a nevemet, aztán a partnerem elé kell nyújtani a kezemet, s mindvégig a szemébe kell néznem, hogy lássa, bátor kölyök vagyok én. Nos, én így is teszek.
 - Így van, ő a bátyám. És tanár. Nagyon szeretem - árulom el ezeket a dolgokat. Bizonyára már észrevehettétek, hogyha Viktor szóba kerül, szinte minden alkalommal megemlítem, hogy ő bizony tanár. Roppantul büszke vagyok rá, ezért hangoztatom az állását. Olyan menőőő. Végül kezet rázunk. Erős a férfi,  az biztos, de nem szorította meg rendesen a kezemet. Mellesleg a kis kacsóm teljesen elveszett az ő hatalmas kezében. Általában ez szokott lenni. Látszik az ábrázatán, hogy ezt a gesztust nagyra értékelte. Hihi. Megkínálom egy kis gumicukorral is, ám visszautasítja. Mindenesetre én bekapok kettőt. Még mindig nyamiiii.
 - Persze, nagyon szívesen - vágom rá rögvest. Fejemet leeresztem és a két csokoládébarna íriszeimmel érdekes kavicsok után kutatok. Csak egyszerű, fekete és szürke színűeket látok, ami elszomorít, mert szeretnék valami szépet előhalászni e rengeteg piciny kövek közül. Így hát leguggolok és feltúrom őket, míg szemeim meg nem akadnék két pompás példányon. Az egyik galambszürke színű, ám barna minta van rajta. Teljesen olyan, mintha ágacskák lennének... tök kafa. A másik viszont fekete, melyen fehér és világosbarna csíkok futnak végig. Gyönyörű! Azonnal felkapom őket és vigyorogva felegyenesedek. Menőőő vagyok!
 - Találtam párat! - megfogom a kicsi kacsómmal a bácsi hatalmas mancsait, kinyitom a tenyerét és beleteszem a szerzeményeimet. - Remélem ezek megfelelnek - szólalok meg újra. Aztán támad egy ötletem. - Attila bácsi... Ha elég követ gyűjtöttünk leülünk a fűbe, esetleg a közelben lévő fa tövébe, vagy a padra? Tudja egy idő után el fog fáradni a nyakam, mert a bácsi olyan magas, én meg olyan picike vagyok...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Földesy Kristóf Dominik
INAKTÍV


cikeszhajkurászó || büszke apuka
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 528
Írta: 2014. április 27. 12:45 | Link

Czettner R. Luca
[2014. 05. 01., 05:10]


Gyakorlatilag mindenem fájt - az Eridonos meccs után egy ideig a Gyengélkedőn voltam, de mostanra már kiengedtek. A térdem, a bordám meg minden, de szerencsére a még mindig ijesztő, indián kinézetű ember helyre rakott. Nem is lenne problémám a sérüléseimmel, de az hogy Ashley elkapta a cikeszt, az a tény, hogy egy tizenöt éves lány elhalászta előlem, na az letaglózott. Először is, gratuláltam neki a meccs után (bár lehet hogy olyan zsibbadt voltam, hogy csak gondoltam rá), mert tényleg nem mindennapi dolog volt, amit csinált - de engem ő most győzött le először. A meccs után felvetődött bennem a kérdés, hogy megérdemelt-e a helyem a Bükki Bikáknál.
Éppen ezért nem tudtam aludni. Csak forgolódtam az ágyban, és gondolkoztam. Végül amikor felkelt a nap, úgy döntöttem, ez így nem mehet tovább. Összeszedtem magam, kikeltem az ágyból - vigyázva hogy Mira ne ébredjen fel - és elmentem a műterembe. Lassanként összekapartam a mobil festőállványom, meg mindent ami a festéshez kell, és elindultam a faluban. Lábaim végül a kis tavacskához vezettek; az egyik vízközeli padnál állítottam fel az állványt. Nem a tavat akartam lefesteni - sosem voltam az a tájképes fajta -, de muszáj volt egy kis friss levegőt érezni a bőrömön. Igaz, még nem volt túl meleg, de ez a kellemesen hűvös idő jól jött, hiszen tökéletes volt arra, hogy kikapcsolhassam kicsit az agyam.
Kréta elő. Először vázlatot csinálok.
Fekete-feér képet akartam, valami elvontat - kezem járni kezdett, szinte ösztönösen húztam be a vonalakat, mintha ez a kép mindig is a kezemben lett volna, csupán még nem lett volna időm lefesteni. Előttem egy alak sziluettje kezdett szép lassan kibontakozni, s mintha ez a csontvázszerű alak vonalakon állt volna; csak rajzoltam, rajzoltam...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Navine exCSK(H)|Amira tulajdona|Bükki Bikák|apuka|KedvencexCSKHCikeszhajkurászóCselzsenim by Luca
Czettner R. Luca
KARANTÉN


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2014. április 27. 13:26 | Link

Kristóf ♥;;


Hűvös van, de már tavaszias az idő, sétához kellemes.
Nagyon kemény pár nap van a háta mögött. Nem azért, mert annyira dolgozott, vagy tanult volna, mert szinte a legtöbb dolgát a háttérbe szorította. Lehet nem túl szimpatikus dolog, de még a prefektusi mivoltát is. Gréta nénivel azért beszélt, mint tanársegéd, de ezen, és a csapatkapitányságon kívül semmire nem volt hajlandó. Kicsit kedvét szegte, jó, nem is kicsit, az első mérkőzésük, mint mindig, erre a meccsre is úgy állt ki, hogy nyerni szeretne. A csapatára nem lehet panasza, bármilyen bakik is csúsztak be, mindenki a szívét-lelkét kitette a pályára, és úgy küzdött, mint soha. Adri rettentően ügyes volt, nem egy gólban volt benne a keze, Rufus és Adél, akik csereként jöttek támogatni, úgy vetették bele magukat, mintha mindig is azt csinálták volna. Egy szó, mint száz, nagyon büszke rájuk.
Ezúttal nem töltötte a gyengélkedőn az idejét, még a meccs után, rögtön lement a sérültjeikhez, Nerellával tudott egyedül beszélni, a lány rendben volt ahhoz képest, amit a vastól kapott, ám aggodalma inkább Kristóf és Zsombor felé volt nagy. Mindkét csapattagról tudja, hogy állnak hozzá a dolgokhoz. A két ember közül, mégis előbbi miatt aggódót. Nem ismer még egy olyan embert, aki ennyire tapasztalt lenne, ennyire odatenné magát mindig, ekkora akaraterő lenne benne, azután pedig, hogy a cikesz nem nála, hanem Lucus barátnőjénél kötött ki, biztos volt benne, hogy nem viseli jól, de fogalma sem volt, hogyan kéne vele beszélnie. Ült az ágya mellett, még az pihent a gyengélkedőn. Majd elhagyta, és napokra eltűnt a lány a szemek elől. Dolgozott. Már előre azon, mit kellene, min lehetne javítania a következő meccsre. A keze már rendben volt, szóval tényleg egészségesnek mondhatta magát. Csak a gondolkodás, és azok az érzelmi zavarai nem szűntek. Ki kellett szellőztesse a fejét, így úgy döntött, olyan helyre megy, ahol ilyenkor, korán reggel még senki sincs. Május elseje van, a munka ünnepe, a boltok is zárva, amik mellett elballagott lefelé jövet. Pár kirakaton elidőzött, de gondolataiban végig más dolgok jártak. A tavacskához érve, vett egy friss, mély levegőt. Majd leguggolt egy kőért, hogy megkacsáztassa azt a víztükrön. Ekkor figyelt fel nem messze a munkálkodó alakra. Felismerte. Egyszerre örült és rémült meg attól, hogy odamenjen. De miért is? Mert érezte, tudta, hogy a fiúban is kavarognak az események következményei. Igyekezte kizárni, de nem tudta azt, amit a másik érzett. Miközben közelebb lépdelt, tisztes távolból kezdett el integetni, hátha felnéz a papírról, ám mikor odaért, rá is köszönt.
- Szia. Jobban vagy már? - Ez egy kifejezetten béna kérdés ebben a helyzetben. – Sajnálom a meccset…
Ez nem szánakozás, ez inkább valami bocsánatkérés akart lenni. Mikor lejött a pályáról elgondolkodott azon, hogy talán ő vezeti rosszul ezt a bandát, és még sokat kell tanulnia. ezért is örül annyira, hogy így is, hogy már csak helyettes, büszkén ölti magára Kristóf is a csapattalárt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Földesy Kristóf Dominik
INAKTÍV


cikeszhajkurászó || büszke apuka
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 528
Írta: 2014. április 27. 13:53 | Link

Luca


Csak a lapra figyeltem, mindent kizártam a tudatomból. A nő alakja feltűnően szögletes volt, sosem került ki a kezeim alól még ilyen ember, akinek ennyire ne lettek volna valóságos vonalai. Az arca nem látszott, háttal állt, de meztelen volt. Nem tudom, miért festettem pont ezt.
Ekkor szólalt meg egy hang. Összerezzentem és felnéztem - csapatkapitányomat, Lucát pillantottam meg. Elmosolyodtam egy kicsit, bár nem jött a legjobbkor hogy kiszakadtam az alkotás folyamatából.
- Szia. - köszöntem vissza, s közben végignéztem magamon; sebtében felkapott hófehér fölsőmön most a kréta nyomai éktelenkedtek. - Persze, megvagyok, csak kissé le vagyok lombozódva. Meg fájogat az oldalam.
Próbáltam biztató mosolyt produkálni, de az a helyzet, hogy tényleg baromira elfáradtam - nem is fizikailag, inkább mentálisan... akkor azonban, mikor bocsánatot kért, egyből elfelejtettem a depressziómat.
- Luca, áruld el nekem, hogy mégis miért kérsz bocsánatot... Semmi sem a te hibádból történt.
Csak én vagyok béna - tettem hozzá magamban.
A lány arca bűntudatot tükrözött - valahogy magamat láttam benne, mikor felvettem a csapatkapitányi címet; amikor még gőzöm sem volt a kviddicsről, és minden vereség miatt magamat hibáztattam. Kicsit komikus volt, hogy egy körülbelül húsz centivel alacsonyabb lányban láttam meg önmagam. Pszichológushoz kéne járnom?
- Tényleg nem miattad volt. Szerintem erről nem a csapat tehetett, hanem a sors hozta így. - Mikor kimondtam, akkor jöttem rá, hogy tényleg így gondolom, ennek ellenére azonban haragudtam magamra. Valahogy szabotálnom kellett volna a sorsot, a fenébe is!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Navine exCSK(H)|Amira tulajdona|Bükki Bikák|apuka|KedvencexCSKHCikeszhajkurászóCselzsenim by Luca
Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. április 27. 13:55 | Link

Krisztián

Szóval Viktor kolléga öccsével fogott kezet. Megdöbbentő. De most, hogy jobban rápillant, hogy hasonlóságokat keressen, attól tart nem annyit talál, amennyit remélt. Viktort magasnak ismeri, ellenben Krisztián - tegyük hozzá, hogy remélhetőleg csak egyelőre - meg se közelíti.
Nem tudja, hogy a pubertáskor mennyire drasztikus változásokat fog produkálni a kisfiún, de elkönyvelte, hogy talán még van esélye bátyja nyomdokaiba lépni.
Rendkívül aranyosnak találta a tanár úr, hogy a fiú így ragaszkodik a testvéréhez. Jó volt hallani neki, aki egyke szülöttnek számít, és mára még agglegény is.
- Ismerem őt, szimpatikus alak. - árulta el neki, bár igazság szerint nem sokat beszélnek. Talán egy nyugodtabb pillanatában megemlíti majd ezt a találkozást, és esetleg beszélgetésbe elegyednek.
Hosszan tartó, de annál kellemesebb csend következett. Mindketten elindultak a partszegély mentén, hogy úgynevezett kincsekre bukkanjanak. Hamar érkeztek az elsők, egyenesen a fiútól, aki látszólag örömtelien adta kézbe. Tényleg jókat talált. Méretben és kinézetben is pompásan festettek, és illettek is a kertbe, bár az egyik talán a kandallón, ablakpárkányon mutatna jobban.
- Remek! Persze, hogy megfelelnek. - vágta rá habozás nélkül, majd a kapott köveket fogta és a zsebébe csúsztatta. Még csak nem is nyomta a térdét, ez örömteli.
Krisztiánnak váratlan ötlete támadt, utolsó kijelentése pedig most igazán megnevettette a tanár urat. Kezdi tényleg megkedvelni a kölyök dumáját.
- Ha gondolod, akár most is megtehetjük. Elég mára ennyi kő is. Nem akarom, hogy kitörjön a nyakad - vigyorodott el - Hova üljünk?  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Czettner R. Luca
KARANTÉN


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2014. április 27. 14:36 | Link

Kristóf ♥;;


Hűvös van, de már tavaszias az idő, sétához kellemes.
Bolondság lett volna azt hinnie, hogy mert korán van, egyes egyedül elbújhat a világ elől, jó, igazából ez nem is volt terve, csak a nyugalom, amibe azért nem zavarna be a társaság. Ő eléggé szociális típus, a többi testvéréhez, meg a legtöbb navinéshez képest, bár sokkal nehezebb az, hogy kivel is. Kell egy bizonyos fokú bizalom és nyitottság az illetőhöz, ami most igen is megvan. Ahogy a művészkedő fiún végigsiklott a tekintete, akaratlanul kúszott huncut mosoly a szája sarkába. Nagyon régen rajzolt már, hiányzik is neki, de mostanában se ideje, se ihlete nem volt. Nem jött az a múzsacsók. Kezeit zsebre dugva figyelte helyettesét és annak szavait.
- Nem akartalak ám megzavarni. – az illem mindig utólag diktál nála, de legalább jelen van. – Igen, mindenki kicsit letört, mint a bili füle. De nagyot küzdöttek, Adél és a hajtók is fantasztikusan küzdöttek, ahogy te is Ashleyvel, még a gurkó után is…
Hangja picit elhalkul a végére, mintha elfogyott volna a levegője, de nem így van, csak rossz visszaemlékezni utóbbi esetre, mikor is eltalálta egy őt, akire elvileg Lucának kellett volna figyelnie. Elsőre még sikerült is neki, de aztán eltévesztette.
- Hogy miért? Mert mégis csak én küldtelek ki benneteket, én kértem Rellát, hogy vállalja az első meccset ő, és a gyengélkedőn kötött ki. Aztán itt vagy te, azt a gurkót is nagyon benéztem… Nem fogok mártirkodni, de azt sem hagyom, hogy te magadba zuhanj emiatt. Érzem, hogy neked is rossz, de ugyan annyira az én hibám is, mint a tiéd.
Végigmondva, végig a tekintetét kereste, majd a padra ült, lábait felhúzva és átkarolva azokat. Alapvetően hamar átragad rá az, ha valaki nagyon vidám, vagy ellenkezőleg szomorú, letargikus. Itt viszont, már ezzel - a két darabka kis mondattal - sokkal jobb a lelkecskéjének. Érzi, hogy a szükséges pihenés kezd a javára válni, mert nem csak szellemileg, de minden tekintetben jobb most itt, mint járőrözve valamelyik este kitölteni ezt egy szabályszegő Rellonoson. Na, nem mintha nem tenné szívesen.
- Igazad lehet. – Mondott volna mást is, de érti benne a logikát, és egyáltalán nem tudna, meg nem is akarna belekötni. Kettőjük közül nem Lucánál van a tapasztalat, és mint elég nyilvánvaló a bizalma és tisztelete, meg sem kérdőjelezné a cikeszhajkurászó szavait.
- Kristóf, nagyon örülök neki, hogy a nagy csapatod ellenére itt is maradtál, velünk is játszol.
Biztos benne, legalábbis reménykedik, hogy az, hogy ennyire a szívén viseli még mindig, annak a jele, hogy érdekli őt a csapat, az eredmény, a teljesítmény, vagy akár Luca. Szüksége van még rá, hogy valakire támaszkodjon. Mikor a kapitányságot megkapta, habozás nélkül kereste fel Kristófot, először arra gondolt, hogy sírva felmond és visszaadja azt a nyomorult jelvényt, mert ő úgy sem képes rá, de mire oda került a sor, rájött, hogy képtelen bármit feladni, ha nem sikerül, akkor is megy tovább és újra próbálkozik.
- Amira nagyon mérges volt, hogy megint így végződött?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Radits Krisztián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 27. 22:41 | Link

Attu bácsi

Azonnal leguggolok és szemeimmel szép kavicsok után kutatok. Szeretnék találni egy-kettő példányt a bácsinak. Ha egyszer megkért, akkor igyekszek mindent megtenni az ügy érdekében. Így hát feltúrok egy rakás követ, mire ráakadok két kitünő darabra. Hmmm... nem igazán értek a kavicsokhoz, de ezek szerintem tökéletesek. A kezem ugyan kicsit szutykos lett, de különösebben nem izgat. Már megszoktam, hogy mindig piszkos vagyok. Felállok és a férfi hatalmas mancsáb teszem a szerzett kövekeg. Remélem tetszeni fog neki mindkettő. Végül a bácsi kijelentette, hogy neki megfelelnek ezek a kis apró tárgyak. Én erre csak vigyorogtam. Mint mindig. Aztán előálltam egy ötlettel, mire Attila bácsi felnevetett, majd beleegyezett a dologba.
 - Őőőőőő.... Szerintem jó lesz ott a fa tövében - mondtam, majd megfogtam a kezét és egy ideig úgy vezettem magam után a kiszemelt célhoz. Csakhogyegy hang megszólalt a buksimban: Hééé, ő nem a bátyád! Nem foghatod meg csakúgy a kacsóját! Ezért elengedtem, s el is vörösödtem kicsit.
 - Elnézést - szólaltam meb kicsit félénken. Remélem nem lesz mérges. Már teljesen megszoktam, hogyha valakivel megyek bárhová, még ha csak kicsi távot is teszünk, megfogom a kezét. Ez amolyan reflex szerű dolog. Ha valaki szorítja a kis mancsom biztonságban érzem magam. Lehet ciki, de majd megpróbálok erről leszokni.
Eközben már a fa tövében üldögélek a bácsival, márha ő is lecsüccsent és nem hagyott itt a legutóbbi dologért. Tehát ha lehelyezte a hátsóját a fűbe, mellé telepedtem, ám az egész testemmel felé fordultam, akartam látni az arcát. Én csak úgy szeretek csevegni, ha a partneremnek látom a pofiját.
 - Ééééés... Mi a kedvenc színe, játéka, meg étele a bácsinak?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alegria C. Martinez
INAKTÍV


*rainbowkiss*
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 929
Írta: 2014. május 4. 13:54 | Link

Zoli
ruha

Arra jutottam, hogy munka mellett még ha meg is tudom oldani az utazgatást, ez azért mégse annyira jó. Jó, annyit nem is voltunk távol, meg nem is hiányzott maga a hely, de ha az embernek munkája van nem teheti meg ezt folyamatosan. Nem az az ember vagyok, akit ez túlságosan érdekel, csak néha eszembe jut.. Ja de tényleg. Leandro állása! Akkor én nem is tudom mit problémázok. Annyit keres, hogy nekem még csak meg se szabadna fordulnia a fejemben a kétségnek. Hát igen, csak ugye ő sincs mindig. És akkor meg megtehetem azt, hogy megyek vele Liverpoolba. De okos vagyok. Csak hogy erre hetekkel hamarabb is rájöhettem volna.
Mindegy, azért amíg tudok, mindenképp dolgozok, mert nekem sem árt, ha van pénzem. Ugyanis azt nem tudom, a vásárlásaimat mennyire szeretné finanszírozni. Szeretem , ami márkás, ami jól néz ki, és ha abból sok van, ezt ő is tudja..
Annyira szeretnék mindig vele lenni, tényleg ki se mozdulni, de azért szükségünk van néha szünetre, és habár ő itt annyira nem találja fel magát, pub is van meg csárda is, és azt hiszem többre nincs szüksége. Az, hogy életében alig járt itt, de már megismerik, biztos jelent valamit. Ez engem annyira nem foglalkoztat, de addig bizony én is csinálok valamit, amíg ő nincs, mert ha egyedül vagyok nem a kedvenc időtöltésem a szobában ücsörgés.
Elsőként egy kávéért futok le, méghozzá jegeskávéért, mert otthon mindenféle van - lévén mindketten koffeinfüggők vagyunk. A kávét csak szeretni lehet, nekem pedig a néhány másik alapvető dolog mellett erre is nagyon-nagyon szükségem van.
Aztán végül a tavacskához találok ki. Természet és néhány ember csak, itt lehet gondolkodni. Anyák napja van, azért kiütközik egy picit, hogy annyian mégsincsenek, mint szoktak. Ja, hát nekem ez a nap ugyanolyan, mint a többi, nem kell azzal foglalkoznom, mit adjak a számomra legfontosabb embernek. Annyi jót tudok róla mondani, hogy életet adott nekem... Persze ő azt se akarta, de ha már így alakult, én itt vagyok. Az is neki köszönhető részben, hogy ide jutottam, na de nem lehet már segíteni ezen. Főleg rajta nem... Azért szülinapján gondolkoztam rajta, esetleg egy ideggyógyászatra kérek neki időpontot, vagy speciális gyógykezelőt fogadtatok neki, de ezt is elvetettem... Nem dobok ki rá pénzt.
Boldog vagyok, csak úgy egyszerűen minden nélkül. Habár azért ahhoz, hogy én a sziklákon a tavacska partján megtaláljam az egyensúlyomat a lapos talpú cipő jobb lett volna, csak akkor még kisebb lennék. És most különben sem ez a fontos. Csak a kávém maradjon meg. Bele is eshetek.. de az.. szent és sérthetetlen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. május 4. 19:25 | Link

Ria

Már több napja terveztem, hogy kinézek a kis tavacskához. Csak sajnos annyi tanulni való felhalmozódott, hogy soha nem jutottam oda. Pedig megfordult a fejemben, hogy bizony nem ártana kimenni, hátha nyugodtabban tudnék tanulni. Bár a könyvtárat tanulás szempontjából jobbnak véltem, a szellemi információ serkentő hatással lehet az ember gondolkodására. Most azonban nem kötött semmi tanulással kapcsolatos dolog. Éppen ezért gondoltam itt az idő kinézni arra a helyre, ahova már nem egyszer vágytam.
Elindulok szépen lassan, figyelem a madarak csiripelését, ahogy a fák ágain a levelek susognak a kellemes szellő hatására. Ahogy sétálok, és közben elmélkedek, amit annyira nem szeretek mégis megtörténik, mert attól félek, nehogy valakinek nekimenjek. Már közeledek, amikor észreveszem, hogy valaki már ott van. Látom, ahogy óvatosan kapaszkodik és egyensúlyoz, miközben a másik kezében valami pohárféleség van. Megköszörülöm a torkom, elvégre el van foglalva és nem szeretném megijeszteni.

-  Khm. Segítsek valamiben?

Kinyújtom a kezem, hátha engedi, hogy segítsek neki. Ekkor esik le, hogy egy hölgy az. Ahogy rálesek a cipőjére, megállapítom, hogy sajnos nem a terepnek megfelelő lábbelit választott. Határozottan elmosolyodok, nem a látványon, hanem azért, hogy még kedvesebb benyomást keltsek benne.
Utoljára módosította:Kilt Zoltán, 2014. május 5. 15:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. május 5. 17:55 | Link

Krisztián

A zsebében nyugvó kavicsok és a pöttöm Krisztián társaságában indul meg egy nagyobbacska fa irányába, bár inkább utóbbi akaratos kézen fogva huzigálása hatására teszi ezt meg.
- Nekem jó. Nem sietünk sehová! - jelentette ki egy fáradt sóhaj után, ahogy szemeivel tetőtől talpig végigfutott a gyökérzettől a lombkoronákig, amik egyébként már nyugtató zöld színűen pompáztak.
A fiú a biztonságérzet reményében ösztönösen a tanár úr keze felé nyúlt, teljesen úgy, mintha Attila valami bátyó szerepet töltene be, pedig hangsúlyozom, nem ismerték még olyan jól egymást. Szinte csak most, percekkel ezelőtt találkoztak először.
Nem tehette meg, hogy ebből ügyet csinálva ellöki magától, de feszengett a gondolattól, hogy más esetleg így meglátja, és még rosszat feltételez róla. Nem emberrabló ő, csak cukorból van a szíve, régóta szeretne már egy párt maga mellé, de a gyereknevelésen még nem gondolkodott - annyit, mint kellene. A szülei azt mondanák, nőtlen marad élete végéig. Talán ez az életvitel rá is húzható a múltjára, számtalan okot lehetne találni, hogy miért nem volt tartós kapcsolata még senkivel. A tanár úr eddig sosem érezte úgy, hogy itt az ideje a családalapításnak. Ne is erőltessük... Jön az magától, ahogy ő azt vallja.
- Nem kell bocsánatot kérned - magyarázkodott - De nem mindenki nézi ezt jó szemmel - hajolt kicsit közelebb, hogy megértesse vele.
Ő is sajnálta, hogy csak ennyi tellett tőle. Nehogy azt higgyétek, hogy a felnőttek sose jönnek zavarba...
Lekuporodott egy fához, majd kezeit hátul megtámasztva kinyújtotta lábait. A tavacskára nézett, bámulta a víztükröt és a környéket. Még mindig sehol senki. A parton nyugvó kavicsok innen nagyon picikék voltak, biztos volt benne, hogy még Krisztiánnak is nehezen menne a kutatás. Jó, hogy abbahagyták.
- Nono, csak lassan a testtel! Mi ez a kérdésáradat? - pillantott a testével bácsi felé forduló lurkó felé - A kedvenc színem... talán a gesztenye. Nem tudom, sok színt szeretek. -töprengett el, amíg a távolba meredve az állát vakargatta - Én már nem vagyok abban a korban, hogy játsszak. Nekem a tanítás a játék - mondta egy kissé kínosra sikeredett mosollyal, de mit lehet tenni, furcsa kérdések voltak ezek, ezer éve kérdeztek tőle ilyeneket. - Ételből is rengeteg dolgokat szeretek, olyanokat is, amiket te. Attól függ, mihez van éppen kedvem és étvágyam. És neked?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Radits Krisztián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 6. 14:15 | Link

Attu bácsi

Tényleg nem akartam megfogni a kezét, csak hát így jött ki... Ezer bocsánat, komolyan. De ez biztonságot ad. Ám idegeneknek - a bácsit még annak kell tekintenem, elvégre pár perce találkoztunk - nem szabad belekapaszkodni a kacsójába. Marha nagy illetlenség. Pedig nekem a szüleim megtanítottak hogyan kell helyesen viselkedni. Jaj. Remélem nem kapok ki és nem fogja leordítani a fejemet Attila bácsi. Mondjuk ő nem olyannak tűnik, aki erre vetemedne. Bár ki tudja... Mindenesetre hamar elrántom a kis mancsom és rögtön bocsánatáért esedezem, mire ő kedvesen válaszol. Ám az utolsó mondatot nem értem. Micsoda?
 - Tessék? Ki nem nézi jó szemmel? - meredek rá nagy barna íriszeimmel a válaszát várva. Talán a többi gyerek? Vagy a bátyám? És egyáltalán miért bökné másnak a csőrét ez a cselekedetem. Hmm... ez nem világos. Remélem Attila bácsi majd felvilágosít. És akkor okos leszek. Roppant okos. Hihi.
Pillanatok alatt letelepedünk a fa alá. Én természetesen nem bírok megmaradni. Szinte azonnal mocorogni kezdek, és úgy helyezkedem, hogy lássam a bácsi arcát, miközben felé intézek temérdek kérdést. Nem is olyan sok, csak a bácsinak és ezt szóvá is teszi. Figyelmesen hallgatom a válaszokat, és olyan felnőttesen bólogatok. Viszont azt nem tudom felfogni, hogy neki a tanítás a játék... Ez aztán durvaaaa! Ilyet még életemben nem hallottam... Húúúúú.
 - Hááát... A kedvenc színem, a kék, de az a fajta, amilyen az égbolt nappal. Olyan szééééép. A bácsi is így gondolja? A kedvenc játékom pedig... hmmm... Óóó, nagyon sok van. De talán a Twister. Imádom! Olyan jókat kacagok rajta. Mindig összegabalyodok a partnereimmel. Tök vicces - most is felnevetek, ugyanis visszagondolok azokra a játszmákra. Unokatesóm folyton felbotlott a kis karomban, mert nem látta. De bénaaaaa volt. Jó, ez nem volt szép.
 - A kedvenc kajám pedig a pizza. Viktor nem főz igazán jól, szóval, gyakran eszünk pizzát, amit a faluból veszünk. Hát az valami isteni - mondom mosolyogva. - A bácsi szokott olvasni magának esti mesét?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. május 7. 19:09 | Link

Krisztián

Felvont szemöldökkel pillantott le a fiúra. Ezentúl óvatosabban kell megjegyzéseket tennie, Krisztián ugyanis mindenben talál valamit, amibe nem nyugodhat bele. Ezt kikerülvén egy ideig néma csendben és komor tekintettel haladt tovább, mintha nem is hallotta volna az előbbi hangokat. Csak később kezdett bele a válaszba, akkor is erősen sugallva, hogy ejthetnék a témát, és beszélgethetnének sokkal jobb dolgokról is.
- Sokan... A kíváncsiskodó, kötekedő és rossz természetű emberek, akik mindenben a negatívat akarják látni. - nyelt egy nagyot, majd kiegyenesedett tartásával az ő részéről már lezártnak tekintette a témát.
Mikor már a fa tövében ültek, és túlélte a valóságos kérdéshadjáratot, viszont is érdeklődhetett, hogy mi a helyzet a srácnál.
- Az égbolt színe tényleg szép... - erősítette meg egy halvány mosollyal egyetemben - A Twister pedig tényleg egy nagy ötlet. Rég játszottam utoljára, de nem is nekem való már.
A tanár úrnak számtalan emléke él még az eseményekkel teli gyerekkorból. Múltja azért is színes, mert keveredett benne a muglikkal és az aranyvérűekkel eltöltött idő. Mindkettő környezethez keményen alkalmazkodnia kellett, meg is tanult illedelmesen viselkedni és hozzáállni ezekhez az emberekhez. Így, ha még nem vált volna elég világossá, az összes társasjátékot volt már szerencséje kipróbálnia, külön köszönet érte a megszállott baráti köreinek, akik egy-egy hosszú hétvége alkalmával összeverbuválták a csapatot, és késő estig dobálták a kockákat, húzkodták a kártyákat, vagy lépkedtek a bábukkal.
Viktor főzési jártasságára tett megjegyzést elengedi a füle mellett, szívét jó érzéssel tölti el, hogy személyét egyébként ismerősei jó szakácsnak titulálják. A férfi-konyhaművészek között általában dobogós Attila ugyanis még a konyhában is könnyen utat talál. Itt is meg kell jegyezni, hogy mindkét világ - sőt, az idegen országok receptjeit és gasztronómiai szokásait figyelembe véve!
- Hogy mi? - kérdezett vissza a váratlan kérdés hirtelen érkezésére, hogy időt nyerhessen - Nem, nem szoktam. Én már mese nélkül is elalszom egy szempillantás alatt. Az igazi nagyfiúknál már különben sem szokás ez. - jegyzi meg fiatalos vigyorral -
- Szeretsz itt lakni? - fordult jobban felé - Mi jót szoktál csinálni? Barátaid vannak az iskolában? Tényleg, jó tanuló vagy?
Ha már ilyen jól belejöttek a beszélgetésbe, miért ne tehetné fel ezeket a kérdéseket?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 22 ... 40 41 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa