30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Évnyitó ünnepély a Nagyteremben!

Megjelent az Edictum legújabb száma!

Elkészült a discord szerver, elérhetőség ITT!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 ... 40 41 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. március 16. 21:25 | Link

Almásy Léna

 - Jahm... az anyjának is szólnom kellene...
A jobb alkarjával takarja el a szemét, magában bólint néhányat. Ha hihet a kislány szavainak, Zója nem igazán tud erről az apró, országot átívelő kirándulásról, azóta pedig lehetséges, hogy kitört rajta a frász. Normális szülő normális esetben először is, önmaga kísérte volna fel a lányát a kastélyba, azon kívül azonnal értesítette volna a szülőpár másik felét. Ő mégsem teszi. Hadd fájjon Zójának is a feje egy keveset, ő pedig még szeretné élvezni jelenlegi társaságát egy ideig.
 - Te már most jobb szülőnek tűnsz mint én.
Sandít fel a nőre, végül elneveti magát. Lassan felül, kezeivel támasztva magát a fűben pillant el a tó tökre felé.
 - De akkor neked is mesélned kell magadról, úgy fair.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2014. március 16. 22:04 | Link

Dwayne

 - Pedig nem sok közöm volt eddig gyerekekhez - és ha rajtam múlik, már pedig rajtam múlik, nem is a közeljövőben lesz sajátom. Sokszor megkaptam már, hogy meg kellene állapodnom és gyereket kellene szülnöm, mert közeledem a harminchoz és a biológiai óra bizony ketyeg. Általános baromság, nekem az első a hivatásom, a munkám, ez az életem.
- Én... én... - megint eljött az a pillanat, amikor a torkomon akadt a szó. Soha életemben nem mondtam el senkinek anyámon kívül a problémámat, azt a dolgot, ami miatt ennyire bizalmatlan vagyok a férfiakkal és leginkább magammal szemben.
- Én egy elcseszett ember vagyok, Dwayne. Az egész életem el van cseszve - bukott ki belőlem. Lehet, hogy túldramatizálva adtam elő az egészet, mert alapjáraton jól érzem magam a bőrömben és az életemben is, csak hímnemű ne kerüljön a közelembe.
Ismét felültem, nem tudtam tétlenül heverészni a fűben. Kezeim remegtek, ahogy a füvet tépkedtem magam előtt.
- Nekem... nekem nem volt még normális kapcsolatom. Huszonhat éves vagyok.. és tapasztalatlan. És utálom. Egyszer engedtem közel magamhoz valakit. Kihasznált - az utolsó szóval hatalmasat sóhajtottam, talán azért, hogy legyűrjem a feltörni készülő bőgést. Nem akartam gyenge nőnek látszani.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. március 16. 22:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. március 16. 22:19 | Link

Almásy Léna

Elfordítja a fejét a nő felől, puszta megérzésből ezzel próbálva csökkenteni valamennyit annak kínos zavarodottságán. A kacsákat figyeli inkább, ahogy lomha köröket írnak le a tavaszi napfényben fürdő víz tükrén.
 - Miért lenne elcseszve? Egy fa tetején laksz, ez mindenki gyerekkori álma.
Őszintén elneveti magát, na nem azért, mert annyira frappáns megjegyzései születtek mára. Sejti, hogy akaratán kívül, egyetlen kérdéssel sikerült beletenyerelnie valami igencsak kényelmetlen témába. Kutyamód oldalra billentett fejjel hallgatja a nő szavait, összeszorítja a száját, végül hümmög egyet, jelezvén, megértette.
 - Sajnálom.
Viszonylag hosszú némaság után közli tömör, őszinte véleményét. Dwayne diszkrét ember. Nem fecseg, kérdez vagy kritizál feleslegesen, sosem ásna annál mélyebbre, mint amennyire feltétlenül muszáj. Tekintete visszatér Léna arcára, annak vonásait fürkészi, látja, bár nem tökéletesen tudja értelmezni a rajta megjelenő fájdalmat.
 - De ugye tudod, hogy nem mindenki ugyanolyan?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2014. március 16. 22:34 | Link

Dwayne

- Mert a ház nem minden - megengedtem magamnak egy apró, egészen kicsi mosolyt. Tényleg gyerekkori álmom volt egy kunyhó az erdő közepén, egy szerető férj na meg egy tündéri kisfiú. Ha azt nézzük, a lehetőségekhez képest valóra váltottam az álmom. Hiányosan, de valóra.
Részvétkifejezésére fájdalmas fintor ült ki az arcomra. Nem vártam mást, félreértés ne essék, csak az egész úgy jött ki, mintha az elszalasztott tinédzserlámuromat temetnénk.
 - Tudom, de az a fiú eltört bennem valamit. Az önbecsülésem... azt hiszem - haboztam egy kicsit, nem tudtam eldönteni, megosszam-e a következő információt a férfivel, aztán csak rávettem magam, ha már eddig eljutottam - Nem tudok senkit sem közel engedni magamhoz. Félek.
Bár a sütit elsősorban Dwayne-nek szántam, muszáj volt egy szeletért nyúlnom. Muszáj volt valamivel betömni a számat, mielőtt megindul a lavina és elárasztom őt végtelen szenvedésemmel. Legkevésbé elijeszteni akartam.
- Most biztosan idiótának tartasz - közöltem vele két falat között, majd tekintetem egy kacsára szegeztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. március 16. 22:49 | Link

Almásy Léna

Hunyorogva fölnéz a Napba. Hallgatja a nő szavait, jóval figyelmesebben, mint ami kiütközik rajta. Ezeknek a szavaknak pedig súlyuk van, érzi ő, nem akármilyen terhük, ami egy ilyen gyönge vállra kényszerült. Levenni pedig senki sem tudná onnan.
 - Fizikailag bántott téged?
Nagyon óvatosan ejti ki a szavakat, ingoványos talajon tapogatózik, ezt ő is érzi. Bárhol lehet olyan pont, ahol ez a törékeny lélek megriad tőle, elég bármilyen, ártatlan kérdés vagy gesztus. Kissé olyan, mintha apró madarat szelídítene, félve attól, hogy elröppen.
Nem néz Léna felé, behunyt szemmel, arccal a nap felé fordulva élvezi, ahogy átjárja a fény, vibráló foltokat vetítve elé.
 - Nem  tartalak idiótának - végül kinyitja a szemét, sokat kell pislognia, mire ismét lát - Csak sajnálom, hogy nem tudok segíteni neked. Ezen senki sem tud. Csak te magad.
Egy jó barát vagy barátnő valószínűleg zokogva borulna a nyakába, biztosítva afelől, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Nem, semmi sem lesz soha rendben, ez benne van a tekintetében, a hangjában, ahogy beszél. Nem szépíthet rajta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2014. március 16. 23:26 | Link

Dwayne

Őszintén meglepődtem azon, milyen megkönnyebbülést jelent, ha az ember megoszthatja valakivel azt, ami a lelkét nyomja.
- Mindenhogy - lesütöttem a szemem, ahogy kimondtam a szót. Mintha az én bűnöm lett volna... mindig is magam hibáztattam érte. Közel engedtem magamhoz, nem voltam elég körültekintő, nem voltam elég jó... én nem akartam és ahogy a mondás tartja, nem akarásnak nyögés a vége.
- Nem tudok segíteni magamon. Ezt csinálta belőlem - tekintetem félve a férfire emeltem. Egy pillanatra csak, aztán ismét a tó felé fordultam. Rengeteget ültem már a partján, némán tépelődve. Sok bánatot rejt már e vidék.
 - Soha sem felejtem el a szavait... és az ütéseit sem - az összes fájdalom, amit az emlék kapcsán éreztem, egyetlen egy könnycsepp formájában gördült le az arcomon. Nem foglalkoztam vele, inkább haraptam még egyet a sütiből. Rájöttem már, hogy a könny a barátunk, azt jelenti, hogy tisztul a lélek. Sajnos eddig akármennyit sírhattam, csak pillanatnyi javulást hozott, aztán visszaestem az önmarcangolás mély gödrébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. március 16. 23:40 | Link

Almásy Léna

Tétlenül figyeli a vonásait. Mit mondhatna? Egy biztató vállveregetés minden bizonnyal nem lenne elég, többet pedig nem mer és nem is tudna. Vannak gondolatai, meglátásai, biztató szavai is, ezek azonban mind elhalnak, mielőtt mondatokká formálhatná őket. Nem firtatja a múltat feleslegesen, csak sebeket tépne fel vele. Zavartan süti le a szemét.
Egy ideig ülnek és nézik a vizet.
 - Görény, aki megüt egy nőt. Az ilyeneket úgyis elintézik.
Megrántja a vállát, a természet törvényéről van szó, vitának helye jelenleg nincs. Megenged egy vérszegény, bátorító mosolyfélét felé, de nem igyekszik szavakkal megvigasztalni. A sírás erőt ad, sírni kell, máshogy nem lehet beforrasztani a lélek sérüléseit. Tétlenül babrál a kezeivel, megdörzsöli a halántékát, sóhajt egy aprót.
 - Bocs, én nem akartalak felzaklatni... öhhm... ha zavar az egész, elmehetsz ha akarsz, vagy szólj és megyek, vagy valami...
Szinte elhadarja ezeket, meglehetősen összeszedetlenül, tétován. Bármennyire magabiztos és kemény kezű a munkában, a magánélet kérdéseiben egy megszeppent gyermek szól belőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2014. március 17. 00:27 | Link

Dwayne

- Ez valahogy nem vigasztal - ezeket az emlékeket már semmi sem fogja kitörölni a fejemből, maximum egy jól irányzott exmemoriam, de azt nem szeretném. Akkor nem tudnám, ki is vagyok, milyen mélyről jöttem vissza és hogy lettem az, aki.
Nem tartott sokáig a csokis álom, ami a kezeim közé került. Megint evésbe fojtottam a bánatom.
- Én... nem, mármint... nem megyek... - ezzel feltápászkodtam a fűből. Mintha ezeregy hangya szaladgált volna a nadrágomban, észre sem vettem, hogy ennyire elültem a hátsóm.
- Fel kellene menned Minához - jegyeztem meg halkan, majd mögé léptem és a kezem gyengéden a vállára helyeztem - Elkísérlek, ha gondolod.
Egyáltalán nem voltam biztos magamban, abban főleg nem, hogy jó ötlet-e ez az egész. Remegő kezem pár pillanatig pihent csak a vállán. Bátorításnak szántam. Csak tudatni akartam vele, hogy nincsen semmi gond sem.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. március 17. 00:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. március 17. 11:57 | Link

Almásy Léna

Sandán néz a nőre, lemondóan bólint. Tudja, hogy a megrázkódtatásokat, legyenek bármilyenek, nem lehet nyomtalanul kitörölni az elméből, valójában teljesen feldolgozni sem. Nem lenne egészséges. Mindenesetre csak remélni tudja, hogy Léna előbb-utóbb megbirkózik vele.
 - Mina... igen, tényleg.
Megrázza a fejét, persze, a kislánya, ennyi idő alatt biztosan felért a kastélyba is már valószínűleg nagyon várja őt. Beszélnie kellene vele, ezt azonban ha tehetné, a végtelenségig húzná. A legkomolyabb kérdések eddig nem jöttek szóba köztük, vagy ő kerüli, vagy pedig a kislány nem elég idős ahhoz, hogy egyenesen feltegye őket.
Ahogy a nő keze a vállához ér kissé összerezzen, elkalandozva nem igazán számított az érintésre. Fölpillant rá, gyér mosollyal feltápászkodik ő is.
 - Örülnék, ha jönnél.
Szavai teljesen őszinték. Talán jól esne valaki segítsége, akár jelenlét szintjén, aki szót ért a gyerekekkel.
A kacsák tovább róják lassú köreiket a tavon, ők pedig lassan a kastély felé veszik az irányt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 20. 16:53 | Link

Blaise és Tesó *-* <3

- Na, már csak egy kicsit maradj úgy- nézek könyörgőn Milanra, miközben kezemben a ceruza szinte meg sem áll. Úgy döntöttem, ma olyat mutatok neki, amit még nem, sőt senkinek, és hogy őszinte legyek, el is szoktam ettől a tevékenységtől, de most szép az idő, jó a kedvem – már amennyire az jó tud lenni, ilyen viharhullámok közepette-, és a tóban kacsák is vannak. Először látom így, és akkor is haza fogok vinni egyet, ha a rellonos megint azt mondja, hülye vagyok. De hát olyan kis cukik.
- Na, kész- vigyorogva jelentem ki, már-már ünnepélyes hangnemben, bár szerintem ő jobban fog örülni ennek a ténynek, hisz órák óta kellett egy helyben állnia, de hát na, a végeredményért megérte. Kiveszem a hajamból a gumit, mert amúgy idegesít, hogy össze van kötve.
Komolyan nem vettem észre, mikor sokasodott meg itt az emberek száma, így most őszinte pislogással meredek körbe, majd letéve a mappát, felállok, odasétálok Blaisehez, és átkarolva a nyakát, csókolom meg. Belegondolva, tényleg hiányzott, hogy ezt tegyem, és most, hogy ő is tudja rólam azt, amit akkor rejtegettem előle, minden gond nélkül élvezhetem ki a perceket. Hülye voltam, mondjuk ez nem újdonság, viszont tény, túl elhamarkodottan döntöttem helyette is, bele se gondolva abba, hogy ezzel neki fájdalmat okozhatok.
- Megnézed?- biccentek a fejemmel a mappa felé, bár már nem is annyira magabiztosan, ha rajzolgatásba kezdek, nem nagyon mutatom meg senkinek.
- Jujj nézd már…. Vigyük haza- dobódok fel, és futok a kis kacsához, aki épp most evickél ki a vízből. Igen, ez határozottan egy rellonos, kezdő pszichopatára vall, de tojok én rá.

kép
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2014. március 20. 16:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Milan Blaise Felagund
INAKTÍV


FelaFia
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 265
Írta: 2014. március 20. 17:36 | Link

LaFonde családocska

Eddig nem nagyon értette, mi az, ha valakinek elgémberednek a végtagjai, hiszen ő tanulás közben is mindig mozgatja mindenét. Nem az a fegyelmezetten ülő diák, még akkor sem, ha jellemében amúgy igen. Elég ellentétes, és rengeteg benne a disszonancia, de hát így kell szeretni, és a jelekből van, aki megteszi, ráadásul olyan, akit ő is szeret, így ez mondhatjuk, hogy egy jó kör volt. Engedelmesen, bár igen türelmetlenül áll, a lábait már alig érzi, és a háta valami csoda, ahogy húzódik, és könyörög, hogy egyenesedjen ki.
- Remélem akkor is engem választasz, amikor az egyhelyben görnyedéstől púpos leszek, mint Quasimodo.
Jó, ennyire nem vészes a helyzet, de hatalmasat nyújtózkodik, amikor végre engedélyt kap rá, hogy kiegyenesedjen. Nincs is ennél jobb! Leszámítva persze azt a csókot, amit a lánytól kap, és ami miatt akaratlanul is megjelenik egy kis félmosoly a szája szegletében. Szörnyen gyűlölte a percet, amikor a rellon előtti részen összefutottak, ám mégis az indította el azt, hogy ismét egymás mellett kössenek ki, amiért viszony nem tud eléggé hálás lenni a sorsnak. A keze – bár ujjait összeforrasztották – még mindig fáj egy kicsit, de egyáltalán nem bánja, hiszen, ha rá gondol, csak a szükséges áldozatot látja. Végül is, a lányba nem is tett kárt, vissza is kapta, így aztán egy szava se lehet a dologgal kapcsolatban.
- Ha már ennyi álltam érte…
Meg amúgy is, simán csak érdekli, hogy mit alkotott, és persze akkor is tetszene neki, ha egy túl nagy fejű pálcikaember lenne, embertelenül nagy sálban. Ez a sál amúgy is csak egy vicces szülinapi ajándék volt, még fiatalabb korában, viszont most, hogy előkerült, sikeresen emlékeztette arra, hogy fel kéne keresnie régi barátját, aki azóta már házas, sőt gyermeke is született. Jó lenne kicsit felidézni a múltat és szívesen meghallgatja a jelent is, hiszen a helyzetük nagyjából egyforma, már ami a lányokat illeti.
- Azta… ha egyszer egy csapat gyilkos kedvű alak miatt le kell lépnünk, csakis napos országba megyünk. Te kiülsz embereket rajzolni, én meg nevelem majd otthon a magánhadseregünket. Ezért komolyan kérhetnél pénzt.
Tegnap este amúgy is elgondolkozott ezen a lehetőségen, mármint mi lesz, ha tényleg valami nagyobb zűrbe keverednek, és mondjuk menni kell. Ő csak ahhoz ért, amit eddig csinált, és nem biztos, hogy egy másik minisztérium, pusztán a munkaerő piac pangása miatt, nem szólna ennek, hogy amúgy náluk van, szóval itt az ideje, hogy legalább sárkány szelídítőnek betanuljon valamelyik cirkuszhoz.
- Nem hiszem, hogy a mamája örülne neki.
Nagyon más így a lány, de érződik rajta, hogy felszabadultabb, mintha hatalmas tehertől szabadult volna meg, és valóban így van, hiszen amit elmondott neki, az nem egy egyszerű dolog, de hálás érte, hogy ezzel együtt megfontolta és élt az újrakezdés lehetőségével. így most jobb mind a kettejüknek.
Ami viszont kevésbé kecsegtető, hogy elkezdett mindenkit máshogy nézni. Elkezdett azon gondolkozni, hogy kinek mi járhat a fejében, ha Opheliára néz vagy gondol. Persze, itt most nem a férfias gondolatokra kíváncsi, azokat jobb, ha nem tudja, hiszen Ophelia igen szép lány, de azt, ha valaki ártani akar neki, egyszerűen tudni akarja. Tekintetét a lányról egy ideje már elfordította, a sálat levéve ugyanis megakadt a szeme egy szőke hajú nőn, aki feléjük néz. Már akkor is látta, amikor a lány megcsókolta, ám azt a pillantást betudta a csóknak. Most azonban valami más, valami nyugtalan lett úrrá rajta. Ösztönösen közelebb lép a lányhoz, aki a kacskákkal van elfoglalva, és finoman megtapintja a pálcáját is. Hiába jobb a méregkeverésbe, mint az átkokba, mégse mondhatja neki, hogy "várj kérlek, amíg elkészül a méreg”, mert simán szembe röhögi a másik. A legkellemetlenebb pedig, hogy ezt a nőt már látta, vagy ha nem is magát a nőt, akkor valakit, akinek a vonásai megegyeznek az ő legtöbb vonásával. A felismerés, hogy nem ismeretlen számára az arc kellemetlen, és gondolkodóba ejtő, hiszen fogalma sincs, ki is lehet pontosan, és mikor történt meg az ominózus találkozás. A válasz pedig majdnem kiégeti a retináját, olyan közel van, és gondolt is rá, az elsők között, hiszen ő is Opheliához hasonlította a vonzó teremtést, azonban az agya ezt az információt hátrébb csúsztatta, és mégis, emiatt még kellemetlenebb a helyzet.
Próbálja elszakítani a tekintetét a nőtől, és inkább a szőke lány felé figyel, mielőtt még kap egy hatalmas pofont azért, mert egy másik nőt néz. Kezd kialakulni az üldözési mániája.
- Ugye tudod, hogy a szobatársaid kivágnának, ha a fürdőkádból kacsaúsztatót csinálnál?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 20. 18:06 | Link

Húgi és kedvese, Milan


A faluban még mindig nem nézett körbe, főleg nem házak után járt szabad perceiben. Egyelőre megfelelt neki az áporodott levegőjű szállodai szobája is, ahová visszahúzódhatott éjjelente, vagy kora délelőtt a reggeli futás után. Minden napot edzéssel indít, szeret mozogni, főleg futni, hiszen olyankor minden dolgot, s helyzetet annak pontos képében át tud látni. A mai edzés során a közeli tóhoz sietett, kocogásából egyre gyorsabb ütemet követelt meg magától, ahogy húga járt fejében, az elmúlt napok, az a különös auror, az egész felfoghatatlan, megemészthetetlen helyzet. Úgy tűnt megoldódik körülöttük minden, történetük mesés véget ér, de sajnos nem várt csodát Opheliától, aki bizonyára értetlenül fog állni az eset előtt.
Némán, ritmikusan szedve a levegőt szaladt, combjai és vádlijai égtek, karján az izom megfeszült a tempótól. Haja egyszerű copfban ütődött léptei ütemére hátának, ő pedig erősen koncentrált az előttük álló akadályokra. Neki is nehéz lesz, de a legrosszabb nem rá vár. Tartott attól, hogy elöntik majd az érzelmei, ha szembesül régen látott, de sohasem feledett testvérével, ám ez csak a jéghegy csúcsa volt.
A tóhoz egy közeli fa tövénél áll meg egy pillanatra, hogy térdeire hajolva kifújja magát, de amint felpillant, és a boldogan úszkáló kacsák felé néz, különös emlékképek villannak lelki szemei elé, ahogy meglátja húgát. Fiúval van, boldognak tűnik, legalábbis a csókból, amit elcsíp, erre következtet. Nagyot nyel a felismerésre, nem várt pillanat ez, ami felkészületlenül éri. Sokáig meredten bámulja a fiatalokat, még az sem zavarja, hogy az Opheliát ölelő fiú is észreveszi őt, és sokáig az ő irányába sandít.
Dübörgő szívvel hajol le, hogy cipőfűzőit újrakösse, melegítőnadrágját, és annak pulóverrészét megigazítsa magán, végül végigsimítson kókuszillatú haján. Húzza az időt, hiszen oly sokat várt erre a találkozásra, hogy most hirtelen nem is tudja miképpen reagáljon. Zavarja meg a fiatal párt ezzel a hírrel? Erőt vesz magán lassan, miközben lenyújtja fáradt tagjait, közben csupa buta megszólító mondatot generál fejében. Képtelennek érzi magát erre, talán jobb lett volna átesniük ezen Dwayne-nél, és akkor most nem kellene egy fa mellett azon morfondíroznia, hogy hogyan szólítsa meg egyetlen húgát.
Léptei és testtartása egyaránt határozott, úgy megy a romantikázó páros felé, mintha a világ legtermészetesebb dolgára készülne. Ophelia semmit nem vesztett szőkeségéből, és ez mosolyra készteti Daphnet, de egyelőre csak testvére hátát látja, így pisze orráról, s gyönyörű kék szemeiről még nem tud véleményt formálni.
- Szervusztok - köszön halkan, nem messze tőlük, Ophelia háta mögött állva. Amikor ránéznek a megszólítottak, ő elmosolyodik, és reszkető kezekkel mutatkozik be. - Daphne Amelie LaFonde a nevem, a nővéred vagyok.
Emlékezz rám! Emlékezned kell rám, kérlek emlékezz rám... Gondolatai a régmúlton járnak, mosolya keserédes, de őszinte. Annyi mindent ha nem is, de Ophelia első gyermekéveit közösen, nagy boldogságban élték meg. Hát eljött a pillanat, itt vannak, együtt, újra látja húgát, aki édes kisdedből tinédzserré nőtte ki magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Brigitta Hanna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 20. 18:39 | Link




Beköszöntött a jó idő, a kedvem is sokkal jobb lett. Élénkebb lettem, mint szoktam lenni, ami eléggé veszélyes, hiszen így se szoktam túl nyugodt lenni. Sokat unatkoztam mostanában, most, hogy vége lett a vizsgaidőszaknak, és mindennel végeztem. Nem pontosan úgy zártam ezt az évemet, mint ahogyan azt terveztem, de ha minden jól alakul, akkor sikeresen fogok végezni.
Elkezdett hiányozni a friss levegő, a beszélgetés, az emberek, szinte már minden. Kezdtem olyanná válni mint egy vámpír, csak a kis szobámban éltem, ki se mozdultam, még nappal is a sötétben kucorogtam. Épp itt volt az ideje annak, hogy felélesszem magamat!
Reggel könnyen felébredtem, a délelőttöm hamar eltelt. Írtam egy gyors levelet, majd egy bagollyal hazaküldtem. Rég nem hallottam már az otthoniak felől, csodálkoztam is, hogy sosem írnak, így hát rászántam magamat én, a levélírásra. Ebédidő után ledőltem kicsit pihenni, de igen későn ébredtem, kb. hat óra körül. Mikor feltápászkodtam, és kitekintettem az ablakomon, láttam, hogy odakint már kezd sötétedni. Ez a legjobb időszak, így hamar elfogadható állapotúra formáltam kinézetemet, majd mint aki már késésben van, elkezdtem lefelé rohanni a lépcsőkön, egészen a kastély bejáratáig. Ott lelassítottam, szépen lassan kiléptem az ajtón, majd zsebre vágtam a kezemet, és nyugodtan elindultam lefelé a falu irányába. Isten tudja mikor jártam erre utoljára. Furcsa érzés volt újra friss, és nem állott levegőt szívni, de szinte megújultam tőle! Éreztem, ahogy életre kapok, vettem a mély levegőket, és megjött a kedvem, szinte mindenhez. Csak sétáltam és sétáltam, fel se tűnt, hogy már majdnem keresztülmentem a falun. Szememmel pislogtam párat, visszafordultam, majd az egyik szűkebb utcánál egy hirtelen mozdulattal befordultam, és végigmentem rajta. Nem sok idő múlva egy kis tavacskával találtam szemben magamat. Nagyon tetszett, és egyedül is voltam, ami megnyugtató volt. Közelebb mentem a tóhoz, leguggoltam mellé, és figyeltem ahogyan az apróbb halak össze vissza cikáznak a vízben, pár még egy kicsit feljebb is jött a víz felszínéről lecsipegetni az ételnek tűnő dolgokat. Pár perc múlva leültem a földre, és folytattam tovább a nézelődést, utána pedig elfeküdtem a fűben. Kellemes volt, ahogyan felnéztem az égre, és a nap már szinte teljesen lement. Egy felhő sem volt az égen, minden olyan tiszta volt. Behunytam a szememet, és csak pihentem. Jól esett, nagyon...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 20. 19:00 | Link

Találka

- Túldramatizálod- legyintek vigyorogva, persze azért kicsit megsajnálom szegényt, elvégre én se szívesen állnék egy helyben, úgy, hogy valaki megmoccanni se hagy. Sőt az is csoda, hogy most nyugton bírok ülni a fenekemen, bár, van ami leköt, ilyenkor azért egy fokkal könnyebb. Élvezem ezt az időt, se túl meleg, és a szellő is csak langyosan fúj. Az emberek arcán meg látszik, hogy nekik is tetszik ez, mintha boldogabbak lennének, bár sose hittem abban, hogy ehhez bármi köze van az időjárásnak, lehet meg kéne fontolnom eztán.
- Jó, valóságos hős vagy. Én tuti nem bírtam volna- bújok oda hozzá, ha már egyszer megtehetem, aztán mégis félszeg mozdulattal nyújtom neki a mappát, had lássa a remekművem. Anno, a nevelésem részéhez tartozott, hogy elsajátítsam az ilyen, és hasonló baromságokat, azért a balett tudásommal mégse fogok nagyzolni, főleg mert az órák helyett inkább krav magát tanultam, mert annak mégis több hasznát veszem. Legalább is akkor így gondoltam, most meg felváltotta ezt sok más.
- Nem lesz semmi ilyen…. Dwaynel megoldjuk, oké? És akkor se fogok ráhatás miatt költözni, majd akkor, ha én akarom úgy-  komorulok el egy pillanatra, mert nem tetszik a kép, amit felvázolt, de látok rá esélyt, vagyis biztos ezt tenném, ha nem lennék olyan makacs, mint amilyen. Nem a megfutamodásomról vagyok híres, azt hiszem.  
De aztán már szinte fel se fogom a szavakat, amiket hozzám intéznek, tökéletesen lefoglal Donald látványa. Igen, elnevezem, mert úgyis az enyém lesz.
- Hát majd tartom Vandánál, vagy Dwaynel, vagy…. mondd csak, neked mekkora a fürdőszobád?- tekintek fel rá, vigyorogva, mégis könyörgő szemekkel. Oké, a Szanatórium tényleg hemzseg, még így is, hogy Kowai felszívódott, hála a jó égnek, szóval ott kilőve, plusz Hero szerintem nem nézné jó szemmel az új játszótársát, Gömbiről nem is beszélve.
- Mi az, mit nézel?- most már én is felegyenesedek, hogy Blaise tekintetét követve, keressem azt, ő mit talál érdekesnek. Egyből elfog a rossz érzés, mikor a nő közeledni kezd, bizalmatlanul mérem végig, egyre közelebb araszolva páromhoz, de szerintem ez  a mozdulat öntudatlan.
Felvont szemöldökkel tekintek, hol a nőre, hol  a kinyújtott kézre, kivételesen tökre nem tudom ezt a jelenséget hová tenni.
- Aha klassz, de szerintem célt tévesztett, nekem nincs testvérem- vonok is vállat egyből, majd még mindig a kis kacsát fogva masírozok a tó partra, hogy beleengedhessem a vízbe, hogy aztán had menjen a többiekhez. Ó, drága keresztapám, meg az ő húzásai, mit hihetett? Pont a trutyi kellős közepén lejt be valaki, aki azt állítja, hogy a nővérem, én meg majd örömkönnyek közepette vetem magam a nyakába? Jesszus, Pierre ezt tényleg komolyan gondolta?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Milan Blaise Felagund
INAKTÍV


FelaFia
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 265
Írta: 2014. március 20. 21:19 | Link

Szépséges LaFonde lányok

- Hát igen, egy valódi csoda vagyok. Ilyet még egyet nem találsz.
Nagyon helyes, hogy még bújik is, ekkora áldozatot hozni valakiért, na ilyet még biztosan nem tett. Nem is nagyon akar, maximum a lányért. A kezében tartva a mappát, pimasz mosoly húzódik az arcára, majd lepillantva rá, nyom egy puszit a fejére.
- Szerintem legközelebb csak a sál legyen rajtam. Olyan jól áll.
A férfi említésére kicsit jobban öleli. Ösztönös reakció, de nem tehet róla. Nem bízik meg  benne, pedig lehet jobb lenne, épp csak annyira, hogy ne aggodalmaskodjon mindig, amikor Ophelia vele van. A férfi csak nem akarhat neki rosszat, ha a lány ennyire megbízik benne. Valószínű, hogy a fiúnak különben is magával a férfi nem jelenlétével van jelenleg problémája.
- Itt maradnál amúgy? Mármint ezen a helyen, vagy inkább elköltöznél valahova messzebb?
Nem tudja, hogy miért kérdezi, nincs semmi konkrét terve, csak érdeklődik. Végzősként lassan el kell köteleződnie, és itt már beszélgetett a főnökkel, aki egy igen kemény, de tisztességes ember, hiszen elmondta, hogy van lehetőség az elhelyezkedésre, de azt is elmondta, hogy hosszú út vezet a jobb állásokhoz, persze van, aki előbb jut fel, de ez a ritkább. Még csak érdeklődött, régebben, semmi sem biztos, de nem árt gondolkozni a dolgokon, ha már megkapták ezt a második esélyt.
- Óóó… nem is láttad még az új szobám. Nem olyan nagy, egy kacsával nem tudok osztozni, de ha gondolod, vetetek egy házat a kacsához.
Azt szeretné ő látni, ahogy odaáll a szülei elé, és elmeséli nekik, hogy Ophelia megkedvelt egy kacsát, ezért gyorsan kéne venni egy házat Bogolyfalván, és oda beköltöztetni a kacsát, ők meg vállalják, hogy néha kihozzák a tóra. Valószínűleg a szülei azonnal veszik a kabátjukat és elmennek megvenni azt a házat, amit a kiskacsának kinéznek.
- Nem tudom, csak olyan…ismerős…
Nincs az a pénz, amiért azt mondaná, hogy „annyira hasonlít rád”, mert még a végén a lány megnyúzná azért, mert itt van mellette, erre más nőt néz és azt mondja, csak azért nézi, mert rá hasonlít. A legbénább duma, szóval érezhetően igaz. A közelebb húzódó lány derekát átölelve biztosítja, hogy itt van vele. Aztán a nő bemutatkozik, és leesik az álla. Szíves mondaná, hogy ő megmondta, hogy rá hasonlít, de mivel nem mondta, így csak áll némán, figyelve párja reakcióját, és egy kicsit se meglepődik meg, amikor a lány inkább a kacsákat választja. Ő azonban előre lép kicsit, és viszonozza a kézfogást.
- Milan Blaise Felagund vagyok. Örvendek. Megkérdezhetem, hogy hány testvérére számíthatunk még?
Ő maga is hasonlót gondol, pont most, túl képtelen az egész helyzet. Itt valami nagyon, de nagyon nem stimmel. Arról tudna, ha Opheliának lenne testvére, de mivel a lány se tudott róla, ez most nagyon furcsa helyzet. Kezeit a zsebébe téve hol Opheliára, hol a környékre, hol az előtte állóra pillant. Jobb lenne visszaindulni a kastélyba, vagy valahova, ahol védve vannak.
- Nagyon hasonlítasz rá, de ez nem elég, a húgom is hasonlít rá, mégsem rokonok, ennél azért több kellene. Valami bizonyíték, meg magyarázat, hogy miként lehet valakinek testvére, ha ő maga sem emlékszik rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 21. 18:19 | Link

Húgi és kedvese, Milan


Igen, mondhatni valami ilyesmire számított. Nem fektetett a lehetséges első találkozás elé nagy elvárásokat, és az, hogy ez most véletlenül történt meg, a kezdeti testét körbeölelő reszketés után hamarosan nyugalom járja át részeit. Ophelia szemei mit sem változtak, és hogy ebben a pillanatban inkább a kacsát választja helyette, nem tűnik bűnnek.
- Semmi baj - suttogja maga elé, majd a hozzálépő fiatalemberre pillant. Az bemutatkozik, és kezet fog vele, amire tiszteletteljesen biccent, s közben figyelemmel hallgatja szavait. - Kedves Milan, ugye szólíthatlak így? Nem szeretném neked bizonygatni, hogy LaFonde vagyok, és hogy közöm van a húgomhoz. Ha nem haragszol, utána megyek, mert találtam módot arra, hogy megmutathassam neki: testvérek vagyunk. Kérdésedre, hogy megfelelő válasszal éljek, van egy bátyja is, de ő nincs itt, egyelőre csak én érkeztem hozzá.
A fiúra mosolyog remélve, hogy megérti őt, mert nagyon fontos lenne, hogy a fiatalabb szőkével tölthessen egy kis időt. A kacsát szorongató Ophelia után sétál, könnyed lépteivel gyorsan utoléri a lányt. Először csendben sétál mellette, lopott pillantásokat küld felé, gyönyörködik benne, és igyekszik elnyomni magában a túláradó szeretetet húga iránt.
- Ha szeretnéd, megmutathatom ki vagyok, s hogy te ki voltál - néz le a mellette sétáló alacsonyabb lánykára. Hangsúlya komoly, érződik rajta a barátságos közeledés. Nem szándékszik erőszakos viselkedést mutatni, hiszen az nem jellemző rá, csupán választási lehetőséget ad a rellonosnak. - Testvéremként ismertelek téged Franciaországban. Amikor anya ágynak esett és apa a kocsmákat járta, én olvastam esténként neked Bogar bárd meséit.
Nem mond többet, a mesecím után rögtön elhallgat. Bőven elég volt egyszerre ennyi információ a kisebbnek, és ha mást nem is, de hallgatni azt kitűnően tud. Szeretne mindent elmondani amit csak tud, de ha jól látja a helyzetet, húga nem fogja meghallgatni, hamarabb kapna pálcát, és átkozná el őt, minthogy tovább hallgassa sületlenségnek tűnő szavait.
- Nincsenek bizonyítékaim, de az összes emlékem neked adhatom - fordul féloldalasan Ophelia felé, hogy láthassa arcát, figyelhesse vonásait, a legtisztábban hallhassa hangját. - Van egy merengőm. Ha készen állsz rá odabent, akkor gyere el. A Bérczes rezidenciában lakom egyelőre. Hozz valakit nyugodtan magaddal, bárkit akiben megbízol. Akkor saját szemeddel nézheted meg életed első éveit, anyát, apát, Damiant.
Direkt nem árulja el Damianról, hogy ő a középső gyermek, a lány bátyja, hamarosan úgyis meg kell tudnia, és ebben a percben ennyi mindkettejüknek elegendő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 22. 13:30 | Link

Tesó & Blaise <3

- Ebben igazad van- simítok végig Blaise arcán, miközben halványan mosolygok rá. Tudom, vagy is sejtem, hogy poénnak fogja fel az egész mondatot, de tényleg igaza van. Más már sikítva futna el, ha csak fele annyit tudna rólam, mint ő. De Blaise hülye, ezt valahogy senki nem tudja megcáfolni, még ő se. Egy normális ember nem akarna ekkora zűrt maga köré, még akkor se, ha szerelmes. Tényleg butít az az érzés.
- Jó, de akkor legközelebb nem nyilvános terepen rajzollak le- nevetem el magam, mert valamiért szó szerint értem a csak sál legyen rajtam szöveget, azt meg nem szeretném, ha Blaiset szatírnak könyvelnék, azt meg még úgyse, ha bárki láthatná úgy, aki nem én vagyok. Na, jó, talán kicsit túltengek a birtoklási vágyból.
- Fogalmam sincs, szeretek itt, és jelenleg minden ideköt… ezért nem is tudtam végleg meglépni, pedig már hányszor próbáltam- csóválom meg a fejem, egy lemondó mosoly kíséretében. Hányszor volt már, hogy leléptem, hányszor jöttem vissza mégis… Lehet, tényleg nem akarok elmenni, még így se, hogy tudom, a legjobb az lenne.
- Azért azt ne… jó, itt hagyom- sóhajtok fel percek után, miután gondosan mérlegeltem, mennyi esélye lenne szegénynek a macskák kereszttüzében. Csoda, hogy Lilla még él, bár ő rendesen ki van képezve, talán a legstrapabíróbb kanári.  
A nőt meglátva, tök furcsa érzés kerít hatalma alá, még a hideg is kiráz egy pillanatra. Ahogy közeledik, nekem úgy jön meg a kedvem kifutni a világból, na de az mégse én lennék ugyebár.
- Nekem is- suttogom magam elé, és szinte öntudatlan húzódok közelebb Blaisehez. A nevét hallva, bizalmatlanság és óvatosság költözik a tekintetembe, majd közlöm is nemes egyszerűséggel, hogy nem én vagyok az a lány…
Persze milyen is lenne a világ, ha nem lenne a csaj kitartó. Pedig azt hittem, sikerült a tudtára adnom, részemről ennyi az ismerkedés.
- Ne légy vele ellenséges. Ha tényleg a nővérem vagy, mint ahogy azt mondod, hozzá kell szoknod, hogy az életem része- villannak a szőkére a szemeim. Oké, még mindig azt hiszem, kamuzik, de így senki nem beszélhet Blaisel…. maximum én, amikor felhúz.
- Nem érdekel, ki voltam, az foglalkoztat, ki leszek- sóhajtok fel, aztán felegyenesedve nézek a nővérem szemébe.
- Nézd, szeretnék én hinni neked, de pont most tévedsz ide… miért most? Volt rá közel tizenhét éved, hogy rám találj, de semmi.  Most meg nyakig ülök valamiben, erre felbukkansz te, és azt próbálod nekem beadni, hogy nem vagyok egyke, érted? Ha lett volna testvérem… jó, oké, akkor se tudnám, mert azok, akik neveltek, nem voltak valami bőbeszédűek, ami a rendes családom illeti- sóhajtok fel, és a kezem nyújtom, remélve, hogy Blaise is észreveszi, és idejön, hogy hozzábújhassak.
- Azt mondja, meg tudja mutatni, hogy nem kamuzik… Mi van, ha tényleg nem vagyok egyke?- nézek páromra zavartan, és értetlenül. Oké, nekem ez így sok, mégis… kíváncsi vagyok.  
- Oké, a hétvégén lemegyek… de egyedül- nézek a nőre, holott a szavakat nem csak neki szánom, de hát na… ha rosszul jönnének ki a dolgok, és mégis nekem lenne igazam, nem szabad mást is odarángatnom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Strobl Dorián Máté
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 84
Írta: 2014. március 23. 14:14 | Link

Brigitta

Ez a vizsgaidőszak nem volt túl sikeres. Sok tantárgy, kevés idő. Ez pedig nem jó párosítás. Mivel nem volt időm tanulni, így mindegyik eléggé rosszul sikerült. Sajnos elmondhatom magamról, hogy életemben először sikerült megbuknom. Szörnyen szégyenlem magam emiatt. Még sose volt ennyire borzalmas félévem, és egy kicsit össze is törtem. Nem volt hangulatom nagyjából semmihez, inkább csak úgy lógtam a levegőbe. Léteztem, de sokra nem ment velem senki. Miután kiderült, hogy mi a helyzet, aznap bezárkóztam a szobába és sehova nem mentem. Mára sikerült összeszednem magam annyira, hogy elődugjam az orrom legalább enni. Haza nem volt kedvem menni, hogy hallgassam szüleim ócsárlását, szidását, és egyéb kedves megjegyzéseit. Itt maradtam, és csak loptam a napot. Még olvasni se volt kedvem, ami azért nálam nagy szó. Délután felhúztam valami kevésbé csöves öltözetet, és elindultam a falu felé. Ki kellett szellőztetnem a fejemet. Szövegkabátom zsebébe süllyesztettem a kezeimet, és csak mentem amerre a lábam vitt. Több órája kóvályogtam a faluban, a hozzá közel eső részeken, míg nem a tónál kötöttem ki. Senki nem volt lenn, legalábbis én azt hittem. Ahogy közelebb értem, mégis sikerült kiszúrni valaki a fűben. Halkan közelebb lépkedtem. Meg akartam nézni, hogy ismerem-e az illetőt vagy nem. Ismerkedni nem volt kedvem - ami nálam megint újdonságnak számít, mivel eléggé szociális vagyok - viszont egy ismerősnek örültem volna, akivel lehet beszélgetni egyet. Hála Istennek az utóbbi lett az. Méghozzá egy olyan leányzó feküdt a fűben, akit eléggé kedvelek. Talán én voltam az elsők között akivel megismerkedett, és próbáltam terelgetni, segíteni őt. Mostanra azonban már feltalálja magát, és nincs szüksége a segítségemre. Ez kissé elszomorít, mivel így kevesebbet látom. Most viszont megragadom a lehetőséget, és odasétálok hozzá.
- Ebből csúnya felfázás lesz. -
Ezt akkor közlöm vele, amikor a feje mellett sétálok el, de a lábáig meg sem állok. Oda cövekelem magam a lábai elé, és a kezemet nyújtom felé, hogy felhúzzam a földről. Értem én, hogy tavasz, napsütés, meg jó idő, de azért naplemente után már kezd lehűlni az idő. A talaj pedig még nem melegedett át annyira, hogy ilyen lelki nyugalommal kiterüljön rajta bárki is.
Amíg még otthon laktam, egyszer húgom felfázott. Láttam, hogy mennyit szevedett miatta, és ezt nem kívánom Briginek.
- Mit keresel te erre így egyedül? Nem félsz a csúnya bácsiktól, akik este erre járnak? -
Egyik szemöldökömet kérdően felvonom, és próbálok csúnyán nézni rá. De nem bírom sokáig és elmosolyodom a jól ismert Mátés vigyorral. Örülök neki, hogy találtam valakit, akivel kicsit játszhatom a báty szerepét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2014. március 23. 18:33 | Link

Kilt.




* Hűvöskés tavaszi délután van, a levegő kellemes, a virágok nyílásra készülnek, a fák apró pici leveleiket hajtják ki. Eris mégis állig bebugyolálva, fekete találját magára öltve halad a faluban egy könyvvel a kezében, arcába húzva a csuklyáját, aki ismeri, már messziről felismerheti a járásáról és az öltözködéséről. Semmi kedve se ismerős, se ismeretlen arcokkal összefutni itt, most ugyanis olvasni akar és egyedül, úgyhogy jobban teszi mindenki, ha meszire elkerüli. Gondolatai most leginkább a legújabb balhéjukon jár Ombozival, úgyhogy nem is figyel nagyon arra, hogy merre megy. Talán betér a Kísértetházba, bár a legutóbbi pókos akció óta nem szívesen merészkedne be oda. Amikor a nyugati szárnyi termeken agyal, akkor veszi észre, hogy már a falu szélénél jár, és szokatlanul bezöldült itt a táj. Egy pillanatra megáll, csak szemei járnak ide-oda, hogy feltérképezze, merre is lehet. Giccses környezet, amott egy kis tó kövekkel kirakva, két pad... talán erről a helyről beszéltek a felsőbb évesek, hogy milyen kis romantikus. Grimaszolni kezd, és kinyújtja a nyelvét. Az a baj ezzel a hellyel, hogy most lehet, hogy üres, de nemsokára biztos megtelik kézen fogva járkáló párocskákkal, úgyhogy le kellene hamarabb lépnie, vagy esetleg megzavarnák. A bokrok túl kicsik ahhoz, hogy berejtőzzön alájuk, úgyhogy maradnak a most üres padok. Óvatosan elindul az egyik felé, gyanakodó teintettel pislog körbe, hogy még véletlenül se lásson itt senkit, mikor pedig megnyugszik a hely ürességétől, elégedetten ül le. Így mondjuk jobban szemügyre veheti ezt a túl színes helyet. *
~ Jobb, mint a semmi. ~
* Gondolja, aztán végül kinyitja a Stephen King könyvét a legelső oldalon és belekezd az olvasásába. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 23. 19:20 | Link

Eris.

talárhoz melegnek véltem az időt, így egy póló és egy farmer kollekciót vettem fel. Gondoltam lesétálok megnézem milyen a tó partja. Szépen gondozott résznek láttam, a fákon és a bokrokon madarak csiripeltek. Haladok a tóhoz, megnézném, hogy milyen a víz. Bandukolok, gondolatomban a természet szépségének adózok. Nem is veszem észre, de megbotlok az egyik fa, földből kicsit kiálló gyökerében. Elterülök, majd hirtelen felállok, körbenézek, ki látta. Senki nincs itt, kivéve egy fekete taláros személyt, amint valamit olvas. Leporolom magam, elindulok. Megint elgondolkodok és most a pad szélébe verem be a lábam, a fájdalomtól könny szökik a szemembe és a földre rogyok, kis híján lesodorva a padról az ismeretlent. Pechemre így is jócskán meglöktem. Ilyen a formám, a természet szépsége szinte mindig elveszi az eszem és sajnos emiatt nem egyszer galibába kerültem. Feltápászkodok, majd hozzá fordulok.

 Elnézését kérem, amiért meglöktem. Nem vettem észre a padot, a tó vizét néztem, így magát is meglöktem. Remélem nem haragszik. Kilt Zoltán vagyok, ide járok iskolába, a Levita házba.

Hirtelen ráeszmélek, hogy valami rossz fog még ebből kisülni, de nem tudok neki hátat fordítani, legalábbis addig nem, amíg valami reakciót nem csikartam ki "áldozatomból". Kicsit remegve az izgalomtól és ilyen stresszhelyzetben pár csepp izzadságcsepp gördül le homlokomon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2014. március 23. 19:34 | Link

Kilt.


* A könyve lapjai szépen fogynak, szinte falja az oldalakat, bár annyira ez a kötet nem izgalmas még így az elején. Sokszor ez van, de jobb túl lenni a nyögvenyelős részeken, hogy az ember mihamarabb odajusson a lényeghez. Ahhoz a ponthoz, ami a könyv hátulján is említve van. Valahol, az ötvenedik oldal környékén kezd beindulni a sztori, említést tesznek egy kísértet járta házról, utalnak arra, hogy odabent öngyilkosság is történt, és, hogy a főszereplő mindezt látta is. Eris egy kicsit elmélázik azon, hogy itt, a faluban is van egy elhagyatott ház... talán ott is történt egy hasonló eset? Legközelebb meg fogja nézni a könyvtárban, hátha van arról a helyről valamilyen feljegyzés. Ajkai néha megmozdulnak, szavakat formálnak, így csak akkor lehet látni, amikor nagyon komolyan tanul, most mégis, leginkább csak azért viselkedik így, mert leköti ez a regény. A nagy izgalom közepette észre sem veszi, hogy egy alak felé közelít, no meg, hogy párszor elbukik szinte a saját lábában. Csak akkor tűnik fel az ismeretlen, amikor majdnemhogy az ölében landol a másik, ekkor riadtan, vicsorogva pillant fel a sötét szemű lány. Az illető elnézést kér, mentegetőzik, és még be is mutatkozik. *
- És ez ki a fenét érdekel? * Morog vissza Kiltre a lány, bár ahogy végigpillant rajta, a bénázásából inkább Navinésnek gondolná. Megint megzavarták az olvasásban, mindig ez van. Milyen jól sejtette, szinte megérezte, hogy alighogy idejön, máris a nyakában lesz valaki. *
- Húzz el innen. Takarod a fényt. * Gúnyolódik és egy picit felmutatja a könyvét, hogy értse a fiú, mire gondol. Nem, nem akar most senkivel beszélni. Mi a fenéért kellett neki kijönnie ma a friss levegőre? Miért nem tudott odalent maradni a pincében? *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 23. 20:00 | Link

Eris.

Hallom amint dörmögi a szavakat. Igaza van. Kit érdekel, jogos. Én bénázok. Tényleg el kellett volna mennem. Csodás, ismét magamra haragítottam valakit. Mindig ez van. Takarom még a fényt is. Összehúzva magam, elindulok, mert ha még egy fél percig maradok is, lehet, hogy még rosszabbra fordul a helyzet. Elindulok hát a tó partja felé, kínosan ügyelve, hogy ne csapjak zajt, meg lehetőleg ne essek hasra.
Odaérvén a tóhoz, leülök a partra és egy bottal, mely mellettem hevert a földön, elkezdem halkan piszkálni a tavat. Ahogy a víz tükörsima felülete fodrozódik, azt látom, hogy a táj tükörképe remeg. Pont úgy, olyan mint a lelkem, az imént történt affér miatt. Néha hátra sandítok, figyelvén a lányt. Felismertem a hangjából, hogy lány volt. Remek, ha ezt megtudják, hogy kis híján egy lányra estem, még ha véletlen is volt, ebből akkora patália lesz. Azt fogják hinni nyomulok. Pedig az az átkozott nem odafigyelésem. Szívem szerint odamennék, kiengesztelném, de nem merek. Nem akarom még jobban magamra haragítani.
Ahogy ülök, egyszer egy kicsit hangosat sóhajtok. Körbe is nézek, miközben a számra tapasztom a kezem. Nem akarom, hogy meghallja és még ezzel is zavarjam.
Visszafordulok a vízhez. Magam nézem az ismét tükörsima felületen.
Büszke lehet magadra. Nézd meg mit teszel. Azt hiszed jó vagy, de nézd csak meg. Ismét galibát okoztál. Ennek is te vagy az oka. A vizsgáid is mint éppen, hogy sikerültek. Te szerencsétlen.
Korholtam magam végig gondolatban.
Felhúzom térdeim, karom rárakom a térdekre, fejem pedig a karomra, majd becsukom a szemem és elgondolkodok. Majd elnyom az álom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 24. 13:35 | Link

Dwayne Warren és a kiskacsák


Nincs ma semmi dolga, sajnos nem valószínű, hogy találkozhatna Opheliával, és a környéken senkit sem ismervén teljesen egyedül van. A rezidencia sötét szobájában dolgozik következő cikkén, de hamar megunja a franciaországi ásatás leírását, és hátradől bársonyszékében, hogy pennája selyemtollain végigsimítva gondolataiba merüljön. Túl sötét, túl csöndes most ez a szoba, szokatlan módon még a magány is kezdi felütni fejét egyébként szilárd lelkében. Nyomasztó Bogolyfalván lennie, ahol ismerősök és valós munka nélkül céltalannak érzi a napokat. Igyekszik kimozdulni, minden reggelét a cukrászdában tölti, és a hírek bogarászása közben élvezi a csésze kávét, amit a kedves kiszolgáló lány szolgál fel neki; fut a falu körül, és néha még a kastély környékét is bejárja, csakhogy érezze: él. Hiába gondolja úgy, hogy a világ végére jött felkeresni testvérét, a munka, a főszerkesztő és öccse itt is eléri őt.
A pennát óvatosan az asztal lapjára teszi, majd feláll a székből, és ruhásszekrényéhez lép, hogy a jó időre való tekintettel finom anyagú világos ruhát válasszon magának. A hátán ügyesen felhúzza könnyű cipzárját, haját megigazgatja, s a fürdőben némi illatot fúj magára. A tizenegyes szoba kulcsát a portán egy mosollyal adja le, és lapos sarkú topánjában a falu felé veszi az irányt. Sem táska, sem más kiegészítő nincs nála, apró erszénye bújik csak meg ruhája egyetlen zsebében, amit a közeli boltban vesz elő. Ebben az időben mi mást is lehetne tenni, mint meglátogatni a kacsákat a közeli tónál, és puha kenyérrel ajándékozni meg őket.
Daphne egy kiló fehér kenyeret vásárol, aminek ő maga sem tud ellenállni, a még meleg s ropogós sarkát útközben megkezdi, és azt falatozgatva ér a tóhoz. Az első pillantásra magányosnak látszik, csak a kacsapárok, és apró gyermekeik játszanak a vízfelszínen, mire a fiatal nő lassú lépteit felváltja a boldog, már-már gyermeteg szaladás.
- Kicsikéim, gyertek ide - guggol le a kövek között közel a tóhoz, és egy falat kenyeret saját szájába téve letöri a következő adagot, hogy a hozzá igyekvő madarak felé dobja azt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. március 24. 13:57 | Link

Daphne A. LaFonde

A kitört fogak visszanövesztése bizony nagyon, nagyon kellemetlen.
Mintha ténylegesen el lenne átkozva, arányaiban véve sokkal gyakrabban történnek vele munkahelyi balesetek, mint másokkal. Tény, hogy szakmájából kifolyólag nagyobb esélye van a kobakbeverésre, ettől függetlenül igazán ideje lenne megtanulnia vigyáznia saját testi épségére. Az ugyanis egyáltalán nem megy. De nem ám.
Hogy a figyelmét elterelje a kellemetlenségről, mára kiköltözött a napra. Ha teheti menekül a kőfalak közül, nehezen viseli el a hosszas bezártságot, levegőre, fényre van szüksége, mint valami szobanövénynek. A tónál kevesen vannak, ha mégis, legalább akad valami látnivaló, a birtokon kívül pedig kevésbé kell tartania tőle, hogy egy tanoncába botlik. Most épp egyáltalán nem lenne kedve különórákat tartani.
Jobb arcélét tapogatja, néha fel-felszisszen. A bőr arrafelé söté-lilás színezetű, ha pedig jobban kinyitná a száját látszana, hogy bár e fájdalmas procedúra során lassacskán visszanőnek elvesztett őrlőfogai, mosolya mégis meglehetősen hiányosnak mutatkozik. Jobb lenne tehát nem beszélnie.
Az arcát a Nap felé fordítja, szemét elvakítja a fény. A beteg állatok szeretik a napot, gyógyítja őket, őt is, ahogy a parton üldögél, akár egy felborzolt tollú madár. Hol a tavat, hol a kacsákat nézegeti, még talán dúdolgat is magában, mikor tekintete megakad egy nyári ruha szegélyén.
 - Megtaláltad a kislányt?
Persze, hogy felismeri a nőt, nehéz lenne eltévesztenie, a kastélyban viszonylag kevés van, akki hozzá hasonló. Igaz, lehet, hogy Daphne egyáltalán nem az a szóba elegyedő fajta, de bocsássuk meg Dwayne-nek, ő ezt igazán nem tudhatja. Hősünknek nem volt gyerekszobája.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 24. 14:20 | Link

Dwayne Warren


A ragyogóan fénylő Nap alatt vidám mosoly kúszik hófehér arcára, amivel a felé úszó, hápogó kacsákra néz. A friss kenyér fogai alatt ropog, az egyik kedvenc ízét adva ezzel neki, bár korántsem hasonlítható a francia bagetthez, amit odahaza délelőttönként fogyaszt.
Guggoló testhelyzetét hamar megváltoztatja, zsibbadó tagjait ülve nyújtóztatja ki, s így lesz figyelmes arra a mély hangra, amit napokkal ezelőtt a kastélyban hallott. Dwayne Warren.
Oldalra pillant, tekintete a férfi arcát járja, a bőrét csúfító sötét foltokon át végül szemein állapodik meg. Lenyeli a falatot, s csak aztán felel annak kérdésére, örül, hogy valaki - az egyetlen, aki ismeri helyzetüket -, törődik vele.
- Igen, éppen itt - néz maguk mögé a háttérbe, hogy azonnal visszaidézze magában testvére arcvonásait. - A kedvesével volt, és tudja én úgy láttam, hogy szeretik egymást. Egymás karjába siettek előlem, mintha bántani akarnám Opheliát, de ez úgy gondolom teljesen érthető. Számomra az érdekes, hogy a fiú ölelésében biztonságban érezte magát.
Szavai közben újabb kenyérdarabkákat dob a köré gyülekező madaraknak, s Dwayne-re pillantva felé nyújtja a zacskó kenyeret.
- Etesse őket nyugodtan - mosolyodik el biztatóan, aztán néhány csendes perc után ismét a betegarcú aurorhoz fordul. - Maga mindig ilyen balhés volt? Az arcát meg kellene nézetnie, elég csúnya. Gondolom érzékeny az érintésre.
Nem tolakodásból mondja, inkább segítő szándékkal, bár való igaz, semmi köze a férfi ügyes-bajos dolgaihoz, így meg sem lepődne, ha ugyanazzal az arccal találkozna felelésképpen, mint amit nemrégen annak szobájában látott, takarítás közben. Akkor zavarában nyúlt az idegen könyveihez, hogy ne tétlenül várja a húgával kapcsolatos meg nem érkező információkat, most egyszerű jó tanácsról van szó.
- Ha a húgomnak lesz ideje, eljön a Bérczes rezidenciába, és a merengőmben megmutatom neki az emlékeimet - árulja el kérdezés nélkül a tóparton üldögélő, csöndes társaságának. Jóleső, hogy beszélhet valakihez, aki nem idegesítő, és csak akkor és annyit mond, amennyit ő hallani szeretne. Ő sem a fecsegő nők táborát erősíti, amit oly sok férfi elvárna tőle. Jobban szereti a nyugodt délutánokat, a kellemes csendben eltölthető időt. Békés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. március 24. 14:39 | Link

Daphne A. LaFonde

 - Fiatalok, tavaszt éreznek ilyenkor.
Megvonja a vállát, de tudja, ugyan, nincs ebben semmi baj. Amikor ő ennyi idős volt ugyanígy rohangált a szebbik nem után, igaz, nem ilyen eltúlzott romantikus, egymás karjaiba omló módon. Abban az időben, pláne feléjük ez egyáltalán nem volt elvárt vagy divat. Ideje sem lett volna nyáladzani.
A tó felé nézve tovább bökdösi az arcát, mintha szórakoztatná, hogy fáj. Inkább idegesíti azonban. Magában nem igazán díjazza, hogy a rellonos aprólány nyílt terepen turbékol azzal a másik penészvirággal, úgyis túlságosan sokat elárult már neki. az pedig végképp nem hiányozna, hogy egyszer a Felagnd-srác törje rá az ajtaját szívességet kérve. Túl kiterjedt a rajongó tábora anélkül is.
A felajánlásra vesz a kenyérből, erőt véve a tóba dobja, melyre a kacsák azonnal versenyt úsznak. Szórakoztató kis állatok, megmosolyogtatják, bár a gesztus hamar szisszenésbe és grimaszba vált.
 - Nem balhé, csak gondolom túl jól végzem a munkám - kezével arca sérült felét dörcsölgeti, melyből lassan ismét múlik a fájdalom - Látta már orvos. Fognövesztés. A sajátjaimat elhagytam tegnap. Munkahelyi baleset, volt már rosszabb is.
Kérdés nélkül újabb kenyérdarabot vesz a közösből, közelebb, a tó széle felé pöcköli, hogy a kacsákat is errefelé csalja. Mindeközben hallgat.
 - Nem tudom, hogy fogja venni. Legyél óvatos - a kérdés nélküli történetre kérés nélküli tanáccsal felel, kerülve Daphne tekintetét - Amennyire tudom, a családja eléggé... nem volt jó gyerekkora. Ne zúdíts rá egyszerre mindent. Nagyon törékeny lány. Még ha nem is mutatja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 24. 15:02 | Link

Dwayne Warren


Elmosolyodik csupán, de nem mond semmit. Az ő életéből kimaradt ez az időszak, fiúk helyett seprűjén gyakorolt, vagy tanult, hogy a legjobb lehessen, mindenkit lekörözvén, övé legyen a dicsőség, ami aztán oly hamar vált köddé, hogy újra, és újra késztetést érezzen a bizonyításra. Valójában nem tudta miért akar mindenkinek megfelelni, de az évek alatt lassan kényszerré vált ez benne. Tenni, tenni, soha fel nem adni, és akkor leszel valaki. A Mardekárból kikerülvén azonnal munkába állt, először Egyiptomban ástak, majd hazautaztak és francia vidékeken kutattak. Társai között is első szeretett volna lenni, csakúgy, mint kisdiákként, fiatal felnőttként is erősen élt benne a versenyszellem. Nem volt ideje ismerkedni, az esetleges közeledésben sem hitt, félt hogy eredményeit, kulcsfontosságú gondolatait óhajtja a másik, minden kuszának tűnt, és ördöginek. Mintha nem ő kellett volna a másik nemnek, csak valami, egyetlen darabka belőle. Mindezekre visszagondolva itt, Bogolyfalván nevetésben tör ki, hiszen ezen a helyen nyugalom és remény járja át az embert, többé nem fél a régi rémalakoktól. Elmúlnak.
Az auror a tó közepe felé dobja a kenyérdarabkát, mire a hűtlen jószágok eltűnnek a nő környékéről, és versenyt úszva a finom falatok után erednek. Ő vidáman néz utánuk, hogy az újabb, közeli dobásra ismét megrohamozzák őket a madarak.
- Békés állatok, szeretem, hogy itt vannak - vonja meg vállát, mintha kérdésre felelt volna. Arcvonásaiba derű költözik, tele élettel fordul a belilult orcájú férfihoz. Mikor az elárulja problémáját, hogy miért járt orvosnál, Daphne a szájához kap, és döbbenten szorítja mindkét kezét arcára, kiejtve kezéből a kenyeret.
- Szegény! - kiáltja, de hangja eltorzulva töri magának az utat az ajkakra tapasztott ujjak között. Kékjei óriásira nőnek, testét összehúzza az 'átérzett' fájdalom hatására. Egy pillanat erejéig még a hideg is végigfut karjain. - Elhamarkodottan ítéltem meg magát a szobájában.
Lesüti a szemét, arcáról leereszti kezeit, és az előzőleg leejtett kenyér után nyúl, hogy az egészből egy nagyobb darabot letörve sok kicsire válassza azt szét. Amikor a férfi beszél, ő ránéz, keresi annak tekintetét, de mindhiába. Dwayne nem néz rá, maga elé beszél, mire a nő is visszafordul a tó felé.
- És bátor - egészíti ki az auror szavait, amit azonnal megmagyaráz. - Említettem neki, hogy hozhat bárkit, akiben megbízik, gondoltam itt Milanra, vagy egy barátra, akár magára, de elutasította, egyedül fog jönni. Ez elismerésre ad okot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. március 24. 15:17 | Link

Daphne A. LaFonde


A reakcióra az ő szeme is kikerekedik, szinte már rémülten pislog a nőre, mi okozhatta ezt a fajta döbbenetet. Persze, sokkal jobban is odafigyelhetne arra, amit mond: lehet, hogy bizonyos csonttörések, izomszakadások emlegetése neki már-már mindennapos beszédtémák, másokat ájulásig szekálhat vele. Azt pedig végképp nem szeretné, hogy a szőke szépség beboruljon a kacsák közé, elépzelve, mi történt vele.
Még szerencse, hogy ez nem történik meg. Párszor még kíváncsian visszasandít felé, megjegyezne még valamit, de inkább nem teszi, ejti a kivert fogak és hibás megítélés kényelmetlen témáját. Helyette folytatja a dobálózást, fél kézzel, kissl darabos mozdulatokkal.
 - Vagy önfejű - szögezi le könnyedén - Semmibe vesz mindent, amit neki mondok, de hát... ki vagyok én, hogy hallgasson rám? Nem vagyok az apja.
Hangja kissé sérteten morózus, bár ahogy minden más érzelme, ez is hamar elpárolog a felszínről. Bármit mondott eddig a rellonos lánynak, ő mintha igyekezett volna annak teljes ellentétét művelni, mintha egyszerűen egymás ellen játszanának. Cseppet sincs könnyű dolga vele.
 - Csak annyit akartam mondani - folytatja végül, új hangsúllyal -, ne várj el tőle túl sokat. Persze én sem ismerem sokkal jobban, mint te.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 24. 15:44 | Link

Dwayne Warren


Őszinte reakcióján mintha meglepődne a mellette ücsörgő férfi, mire enyhén elpirul, általában visszafogottan viselkedik, most viszont túlságosan jól érzi magát. A Nap, a kacsák, mind jókedvre derítik, és az sem hátrány, hogy Dwayne itt van. Sohasem gondolta volna a rendetlen, szobájában marhasültet ebédelő amerikairól, hogy szabadidejében a tóparton pihen, és a természet szépségeiben gyönyörködik. Fásultnak, és koravénnek tűnt akkor, rápillantva ezekben a percekben viszont egészen zavaros a kép. Daphne összehúzza világos szemöldökeit, és karjára engedve arcát, féloldalasan figyeli a kenyérdobáló aurort.
- Nem csodálkoznék rajta - mondja fintorogva, és családjára gondol. Édesanyja is az volt, minden szülői tiltás ellenére ment hozzá számító apjához, és szülte meg hármukat. Daphne is önfejű fiatal volt, de eszes is, és képes volt meglátni fontos különbségeket dolgok között. Damian, csakúgy, mint apja a kocsmában és a nőkben látja meg a gyönyört, Daphnenak nem egyszer kellett öccse után takarítania a törött üvegeket, vagy elküldeni a családi házban időző hetyke nőcskéket, akiket előző éjjel szedett össze jó kedélyű testvére. - Nálunk senki sem normális.
Ujjai között apró gömbökké gyúrja a testhőjétől átmelegedő kenyérdarabokat, majd feltápászkodva a földről, egészen a tó széléig merészkedik. Ott ismét leguggol, s kezét kinyújtja, úgy várja az egyelőre bizalmatlan kacsákat.
- Ne vegye úgy a szívére, fiatalka még - mosolyog vissza a férfia, nem véve tudomást sértett hangvételéről. - Kevesen vannak ilyen korban, akik hallgatnak a náluk idősebbekre. Maga talán megfogadta a szülei tanácsát?
Nem mondja ki hangosan, de hangjában benne van az él, miszerint rossz gyereknek képzeli Dwayne-t, olyannak, aki szó nélkül ment bandázni, és mindenben benne volt, aminek a vége szidás és verés lett.
- Én semmit nem tudok róla - rázza meg a fejét, de nem szomorú, eltökélt szándéka, hogy ez megváltozzon. - Az orra pisze maradt, és némelyik vonásunk hasonlít, de Ophelia inkább apára ütött. Anya magas nő volt, azt hiszem inkább én örököltem őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. március 24. 16:16 | Link

Daphne A. LaFonde


 - Te mit tudsz a családról? Apai ágon.
Oldalra billentett fejjel pillant felé. Kezét elveszi az arcától, visszaengedi maga mellé. Az arca még mindig sajog, úgy érzi magát, mint egy csecsemő, akinek most bukkannak ki a fejfogai. Ha egyedül lenne a szobájában még talán különféle tárgyakat is elkezdene rágcsálni ideges kutya módjára, ám most kénytelen megemberelni magát.
Apró információfoszlányai vannak mindössze Ophelia hibbant családjával kapcsolatban. Többet nem bíztak volna rá, talán nem is kellene tudnia, hiszen az ügyben neki semmi köze hozzá. Most is puszta kíváncsiság vezérli, semmi több.
Vállat ránt, hümmög, ahogyan a saját gyerekkorára gondol. Tény, ő is mindent megtett, hogy ellentmondjon otthon, kikerüljön a képzelt nyomás alól. Mennyi balhét okoztak, hányszor sodorták veszélybe magukat... de akkor minden olyan könnyűnek tűnt. Sebezhetetlennek képzelték magukat. Pedig akkoriban is már gyakran, nos, elhagyta a fogait.
 - Auror akar lenni - folytatja végül hirtelen -, de nem kellene. Akiket bántalmaznak gyerekként gyakran vesznek a fejükbe ilyesmit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 ... 40 41 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa