26. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 19 ... 27 28 [29] 30 31 32 33 34 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kovács Panka
INAKTÍV


next door girl sindrome
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 26
Írta: 2017. augusztus 23. 05:22 | Link

Bad things.
ruci
Nagyon meglepődtem, amikor Zalán bátyja elhívott, hogy menjek vele a bálba, de mivel maga a fiú nem keresett meg ugyanezen okból – nem mintha vártam volna... talán egy picit, de számítottam rá, hogy nem történhet meg – úgy döntöttem, hogy igent mondok neki. Ez csak egy végzős bál, ahova anya szerint nem mehetek kísérő nélkül, mert „elég nagyo lány vagyok már”, és azon ami Zalival történt, nem tudunk változtatni. Azt mondta nekem, hogy biztosan még örülne is, hogy a testvére ennyire a gondomat viseli, szóval belementem a dologba.
Mindemellett nem élveztem  rohangálást, ugyanis semmi ideillő ruhám nem volt, ezért három napig kerestük a tökéleteset. Ha rajtam múlott volna, akkor lekapom a polcról az első fehér ruhácskát, ami minimum térdig ér, és kicsit lengébb varratú, így nem feszül rám... Csakhogy anya nem hagyta, így sikerült rámtukmálnia – ismét az ő cipőjével – szerintem a legfeltűnőbb, combközépig érő cuccot, amit normál esetben sosem vennék fel. Mivel már nyárba hajlik az idő, valamennyire sikerült lesülnöm, így el kellett ismernem, hogy tényleg jól áll a ruha, és egészen szépen sikerült megcsinálnom a frizurámat is, ami hullámosan omlott a vállamra a szokásos vasalt vagy felkötött hajjal ellentétben, Pár tincset még hátra is tűztem, így jobban látszódott az arcom, és szolid sminket tettem az arcomra, ami csak annyiban tért el a hétköznapitól, hogy egy kis rózsaszínes szemhéjpúdert is használtam, a pirosítóm sötétebb barack árnyalatban játszott, és egy nagyon vékony, visszafogott tusvonalat is kapott a szemhéjam a spirál mellé. Mindehhez halványrózsaszín rúzst választottam, amit megint csak ritkán használok, mert a színtelen szájfényeket jobban szeretem... De egy ilyen alkalomra nem használhatok csak azt.
Szóval mondhatni a természetes pompámban léptem oda a megbeszélt találkozóhelyre, és már rögtön a köszöntésnél zavartan kezdtem el a hajamat a fülem mögé tűrögetni.
- Köszönöm. Te is jól nézel ki – bókoltam vissza udvariasan, miközben végignéztem rajta, aztán elfogadtam a felém nyújtott karját – Remélem nem vártál túl sokat rám.
Tényleg nem esett volna jól, ha megtudom, hogy túlságosan elhúztam a készülődést, ő pedig már itt áll legalább húsz perce. Eléggé kényelmetlenül érezném magam, ha így történtek volna a dolgok. Hálásan pislogtam rá, ahogyan a bárpult felé indult meg, és rögtön szemlélni kezdtem, hogy milyen innivalók vannak. Mivel iskolai rendezvényről van szó, gondolom az alkohol – hála istennek – elmarad, így csak egy narancslevet szereztem magamnak.
- És? Vadásztál még le azóta rendetlenkedő diákokat, hogy nem láttuk egymást? – pislogtam rá, burkoltan a hogyléte felől érdeklődve, hogy ne csak álljunk egymás mellett, hanem beszélgessünk is.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aranyfő Péter
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
Írta: 2017. szeptember 2. 23:47 | Link

Andrej Scotti

 A Falatozóból ide tartó utunk nem volt több, mint egy óra. Ez egy nagyon gyors kör volt ahhoz képest, hogy beugrottam abba a könyvesboltba, amit Andrej említett, és gyorsan (a megmaradt mai pénzből) egy új könyvet vettem. Végül is, nincs nálam semmi, csak önmagam, az tönkrement regény és az új kötet. Kicsit poros, és nyilvánvalóan régebbi kiadás, így nehezen jelentem ki róla, hogy új könyv, de amíg nem foszlanak szét a lapjai, addig jöhet.
 Az úton a tóhoz, elkezdtem ecsetelni, hogy a tönkrement könyvet annyit forgattam a napok során, hogy nincs szívem kidobni, inkább egy klasszikus viking temetést érdemel. Kikapcsolódásnak nem utolsó, de azért nem is olyan izgalmas, mint dübörgő zenére lehajtani egy szikláról az egyik kezedben egy sárkánytojással, a másikban meg egy kecskével. Szóval, mikor a smaragdszín mező tárul elém, kissé megörülök, és bár tudva, hogy az ingem világos, levetem magamat a fűszálak közé, mivel az út idáig sem volt semmi. Mondjuk, mit is várhatunk egy ilyen személytől, mint én?
 Ledobom a  könyveket magam mellé, és óvatosan a vászon zsebemet kezdem tapogatni. Csak remélem, hogy nem egy reccsenést hallottam. Szerencsémre, a pálca ép, egészséges, mondjuk egy kissé nagy veszélynek van kitéve a zsebemben.
- Szóval ez a tó. - Emelkedek fel, de attól még a mezőn tespedek továbbra is. Jobb kezemmel próbálom blokkolni a napfényt, hogy messzebbre lássak a tó másik partjáig, ahol zöldes foltok sejlenek fel. Tökéletes hely lesz a temetésre.
- Akkor, kezdhetjük a hajó készítését? - Vetem oda ünneprontóan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrej Scotti
Prefektus Eridon, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 200
Írta: 2017. szeptember 3. 00:17 | Link



Nem gondoltam volna, hogy komolyan el fogunk temetni egy könyvet. Először persze vettünk egy újat, hogy pótolja a Bűn és bűnhődés használhatatlanná válása után keletkezett űrt, aztán visszaindultunk a tavacska felé. Remélem azóta se lepték el a partot a diákok, akiknek amúgy a kastély falai között kellene ismételgetnie. Engem is hasonló feladatok várnának, ha lenne még agyam tanulni. Jobb lesz, ha elengedem a dolgot, és bízok az emlékeimben. Holnap még átnézem, amennyire tudom.
- És amúgy mit vettél? - azért érdekelt, hogy mégis mivel pótolta az örökre elbúcsúztatni kívánt művet.
A faluban sétálva megosztok vele pár információt, hogy mi merre található, ha esetleg nem ismerné a járást, valamint az üzletek kirakatait is megbámuljuk. A tóhoz érkezve elfekszem a füvön a srác mellett, ahonnan nincs is sok kedvem feltápászkodni. Kissé sajnálom, hogy máris a temetésre terelődik a szó, de talán jobb minél előbb lezavarni a szertartást. Ha jól tudom, a vikingek anno fogtak egy csónakot, belehelyezték a halottat, majd amikor már tisztes távolságban úszott a vízen, egy meggyújtott nyílvesszőt kilőve égették el a hozzátartozójukat. Vagy valamit nagyon összekeverek a fejemben...
- Ami azt illeti, nem igazán értek a hajókészítéshez - húzom el a szám. Vajon hogy akar itt rögtönözni egyet? Még csak varázslatot sem ismerek hozzá. Bezzeg, ha otthon lennék, akadna hajó bőven. - Viszont kereshetünk valamit, amin úsztathatjuk. Aztán gondolom a pálcánkkal gyújtanánk meg - vakargatom meg az állam, majd a zavaró napsütés miatt felhelyezem a napszemüvegem, amit szerencsére magammal hoztam az útra. El is kezdek valami hasznosítható dolgot keresni, de egyelőre nem nagyon találok semmit.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aranyfő Péter
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
Írta: 2017. szeptember 3. 00:57 | Link

Andrej Scotti

 Habozás nélkül a kezébe adom a könyvet, ezzel megválaszolva a kötet minőségi kérdését. A címlapon "A Mester és Margarita". A legendás Bulgakov regény mindig is ámulattal töltött el, habár sosem jutottam el odáig, hogy a főszereplő valójában megjelenjen. De most, most érzem magamban a kalandvágyat, hogy bemérjem ezt a tényt. Az első száz oldalt például hiába fürkészem a Mestert kutatva, őt nem találom benne.
 A hajókészítés része lesz a neheze, de arra is megvan a terv. Nem kell tartósnak lennie, csupán egy, talán két percig bírnia a vízfelszínen. Törökülésbe helyezkedve hallgatom, ahogy a reménybeli harmadikos kifejti az ő kivitelezési módját, és bólogatva jelzem, hogy ez az ötlet jónak tűnik. Viszont most én jövök egy ötlettel.
- Mindjárt jövök! - Jelentem ki sietősen, mintha egy villanykörte villant volna fel a fejem felett. A felpattanva a fák közé sietek és ott gyűjteni kezdek. Addig hagyom Andrejt relaxálni, kiérdemelte. Mikor visszatérek egy rakás gallyal, ággal és levéllel, elkezdem kifejteni a tervemet.
- Ezek lesznek a tökéletes alapanyagok. - Majd akárhányszor egymás mellé teszek két gallyat, a pálcámmal odasuhintok, kiejtve "Fixample", amitől a két alkotóelem összetapad. - Csinálunk egy nehéz vázat gallyakból, és az alját befedjük ugyanígy levelekkel. Ettől, majd lebegni fog. Remélem...
 Majd elkezdem összerakosgatni, hogy körül-belül hogyan is kéne kinéznie a tutajnak. Majd nekilátok megvalósítani a tervet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrej Scotti
Prefektus Eridon, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 200
Írta: 2017. szeptember 3. 01:16 | Link



Nagyon művelt és érett gondolkodású lehet, ha ilyen könyvek keltik fel az érdeklődését. Kevés klasszikust olvastam, viszonylag hamar kalandoztam el a sci-fi és fantasy műfajaiba, illetve botanikai lexikonokat, bájitalos receptkönyveket, na meg régi feljegyzéseket böngésztem a mágia történetéről, amik a mai napig ott csücsülnek a családi könyvespolcokon.
Hümmögök egyet, amíg Péter visszaérkezését várom. A tóparthoz közel fekszünk, itt nincs olyan meleg, a hűvös fuvallatok kellemesen simogatják a bőröm. Néhány pillanatig újra lehunyom a szemem, és egyszerűen élvezem, hogy nincs semmi dolgom. Ritka pillanat.
A lelkem mélyén persze alaposan felcsigázott, hogy mégis hogyan gondolta a hajó megépítését. Képzeletben valódi vitorlást álmodok meg, árboccal, hófehér vitorlával, komplett fedélzettel. Kíváncsi vagyok, mi valósul meg mindebből.
Aztán látom, ahogy visszaérkezik a fák mögül, ahonnan alaposan megszedte magát különféle ágakkal és levelekkel. A homlokomra csapok, hisz ekkor már sejtem, hogy mi lehet a terve.
- Zseni vagy! - dicsérem meg egy széles mosollyal, és már segítek is egymás mellé rendezgetni a fadarabokat. Igyekszem a lehető leggyorsabban alkalmazni a bűbájt, hiszen imádok varázsolni. Az egész kezdi felvenni egy miniatűr tutaj méretét, specifikusan a könyv méreteihez igazodva. Már csak a levelekkel való befedés van hátra, majd a közös munkánk, ha minden igaz, el is készül.
- Készen állsz? - kecmergek fel a talajról, hogy a víz felé vegyem az irányt. Eléggé lázba hozott ezzel a rendhagyó temetéssel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aranyfő Péter
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
Írta: 2017. szeptember 3. 12:45 | Link

Andrej Scotti

 Felvillanyozó érzésként hat, mikor munkához látunk, hogy ilyen gyorsan ráhangolódott a tervre, és hogy jobban elsajátítja a metódust, mint én, az meg főleg. Az együttműködés hatékonyabbá is teszi a munkát, és így telik az idő, épül a tutaj.
- Szóval bájitaltan? Gondolom, már nem kevés dolgot ismersz. Mi volt a legérdekesebb, legfurcsább dolog, amivel találkoztál? - Csak, hogy egy kicsit megemeljük a csevegés szintjét. Közben kapkodva kezdem feltapasztania  leveleket, hogy vízhatlanítsuk a készülő mesterművet. Furcsa, de nagyon hamar elkészül a remek, és így készen állunk utolsó útjára küldeni, habár ez az első is.
- Igen. Mehet! - Majd a tönkrement kötetet a "fedélzetre" rakodom, és felugrok, hogy a víz felé induljak vele. A parton leteszem magam mellé, mert ha rendesen vízre akarom helyezni, kicsit mélyebbre kell hatolnom, mint gondoltam. Igaz, hogy sötétszürke rövidnadrágot hordok, de a Vans cipő és a zokni nem jó párja a tóvíznek. Így gyorsan lekapva őket, két csupasz talppal, kezeimben a kis hajóval vágok előre utat a kövek és növények között. EZ így jó, mivel nincsen se túl hűvös, sem égető forróság, így a vízben állni, ami ráadásul még nem is olyan észvesztően mély, idillien hat. Itt engedem el a hajót, majd hagyom, hogy a hullámok beljebb sodorják. Kezemben a pálcával várom Andrej jelét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrej Scotti
Prefektus Eridon, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 200
Írta: 2017. szeptember 3. 14:30 | Link



Egészen belemerülök a munkába, ezért is zökkent ki kissé a bájitaltanos kérdése, de tulajdonképpen örülök, hogy nem szótlanul telik a közös ügyködés.
- Még van hová fejlődnöm - jegyzem meg szerényen. - Nem is tudom... Sok van. Apa egyszer mutatott egy fiolányi százfűlé-főzetet. Klassz érzés a kezedben fogni, na meg belegondolni, hogy a segítségével bárki bőrébe belebújhatsz. Kár, hogy nem használhattam - fejezem be a visszaemlékezést, némileg elszomorodva. A legtöbb bájitalt már csak az üvegre pillantva is csodálni kezdem.
- Téged mi érdekel még? Csomó érdekeset fogsz tanulni elsősként - próbálom lelkesíteni, felidézve az én újszerű élményeimet. Már az első héten eldőlt, hogy mely tantárgyak lesznek a kedvenceim, előtte pedig erősen sejtettem, hogy amúgy is azok lesznek a befutók.
Mivel elkészül a remekmű, ami bátran állíthatom, hogy leköröz mindenfajta makettet, amit még az előkészítő technikaóráin fabrikáltunk, meg is indulunk a vízpart felé. Péterhez hasonlóan kilépek a cipőmből, megszabadulok a bokazoknimtól, s immár nagyjából térdig gyalogolok a vízben. Vele egy vonalban állva először leellenőrizzük, hogy tényleg lebeg-e, majd izgatottan bólintok a fiúnak.
- Ég veled, könyv - mondom búcsúzóul, várva Péter varázsigéjére. Az ő könyve volt, neki kell meggyújtania, hiába ragadnám meg a lehetőséget a varázslásra.
Várok egy kicsit, hogy ne zavarjam meg a gyászszertartást, majd miután úgy érzem, hogy megszólalhatok, fel is teszem a következő kérdésem.
- Szép hely, mi? Múltkor nem kérdeztem meg, hogy te honnan jössz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aranyfő Péter
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
Írta: 2017. szeptember 3. 16:19 | Link

Andrej Scotti

 Sok kérdést vet fel az eridonos, de mindegyikre lesz még elég idő, tekintve, hogy nem hagyjuk el a helyet a hajó megúsztatása után sem. A kellemes fuvallatok és a nyári nap adta idillben, nem marad már erőm két dologra figyelni, így mikor dolgozok, nem teszek fel kérdéseket, viszont, mikor Andrej kérdez valamit, a munkát abbahagyva próbálom összegyűjteni a válaszomat. Mi is érdekel igazán? Olyan sok mindenről hallottam már otthon, annyit olvastam már mielőtt ide utaztam. Csak ezért tudom például a mostani bűbájt, mert unalmamban gyakorolhattam otthon, mikor nem figyeltek. De ami érdekel igazán? Megvallom neki.
- Talán repülni szeretnék. Rendkívül érdekesnek hat a seprű használata. Talán, nem akarom elhamarkodni, kvidicsezni is mehetnék. Meg ott vannak a természettel kapcsolatos tárgyak. Majdnem az összes Magia Naturalis tárgyat fölvettem, mert a Magizoológia a második legkirályabb. - Az orrom alatt súgva kijelentem.: - Az első a Mágiatörténet.
 Szerencsémre, csatlakozik a vizes hűsöléshez, így nem kell nagyon megerőltetnem beszélőmet, hogy hallja, amit mondok. A tények egyszerűek. A hajó útjára kelt, már csak nekem kell megtennem a búcsút. Pálcámmal felé intve: - Lacarnium Inflamare! - Amitől az lobbanva távozik Könyvhallába.
- Adok neki egy perc néma csöndet... - fejemet lehajtva jelentem ki. Majd két másodpercre rá: - Jó, hagyjuk! - Majd miután Andrej újabb kérdést vet fel, arra válaszolva:- Nem rossz, nem rossz. Nem túl iszapos a tó sem, a távol is elég idilli a hátunk mögött felsejlik a falu...
 Mikor felteszi a kérdést, hogy honnan jöttem, egy kissé elelmélkedek. Felelevenedik a fűzöld tenger közepén emelkedő villa, a családi forgatag, az emlékek. - Az Aranyfő klán székhelye a debreceni villánk. Az szava járása a népnek, hogy az a mi "oroszlánbarlangunk", mert tudod, az a család címere. - Majd az ing alól előveszem az ónix szemű oroszlánfej nyakláncot, és megmutatom neki. Ez a családi ereklye az, ami annak a gyermeknek jár, aki nem lesz családfő. És a napnak ezen a pontján, nem jut eszembe, hogyan tudnék nem erre gondolni. Elkezdek a part fele sétálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrej Scotti
Prefektus Eridon, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 200
Írta: 2017. szeptember 3. 19:30 | Link



- Nagy kviddics-rajongó vagyok, de túlságosan félek attól a sporttól. Látványos, ugyanakkor veszélyes. A repüléstudásomon is lenne még mit csiszolni - vonom meg a vállam, miután felcsillant szemekkel hallgattam Péter beszámolóját.
Egy rövidebb utat mondjuk el tudok képzelni, hogy seprűvel teszek meg a jövőben. Persze a biztonság kedvéért lenne rajtam védőfelszerelés. Könyök- és térdvédők, meg valami sisak. Aztán a varázspálcám is kéznél lenne, hogy ha esetleg leszédülnék a seprűről, akkor a bűbájoknak hála puhára tudjak esni, vagy legalább lelassítsam a zuhanást. Ezeket a varázslatokat azonban még egyelőre nem merem kipróbálni.
Elégedett mosoly kúszik arcomra, amint lángra lobban a könyv. Én is lehajtom a fejem, de komolyan is venném azt az egy percet, ha nem adná fel utána olyan rögtön. Elröhögöm magam, aztán vele együtt nézek szét. Furcsa érzés a tóban ácsorogni, remélem nincsenek benne sem varázslények, sem harapós halak.
- Villa?! - szalad ki a számon, de aztán inkább elhallgatok. Egy nagyon különös nyakláncot mutat meg, hasonlót azon ékszerekhez, amit a neves aranyvérű családok tagjai hordanak magukon. Mi is aranyvérűek vagyunk, de nem vesszük ennyire komolyan, amit örökölni fogok apától, az még kiadásra vár. Ők viszont nagyon-nagyon gazdagok lehetnek, elég csak a nyakláncra nézni. Ha magyar lennék, talán többet mondana az Aranyfő vezetéknév, így viszont utána kell majd nézzek valahol.
- Nekem csak egy szerencsehozó nyakláncom van - mutatom meg én is, de az övéhez képest a sajátom feleannyira érdekes. - A karkötőmet pedig átmenetileg kölcsönadtam valakinek - eszembe jut Alíz, és hogy remélhetőleg sikerül vele a jövőmbe látnia.
- Amúgy van testvéred? Biztos nagy a családod... - kezdem el követni a part felé, persze még szívesen ácsorognék a vízben, egész kellemes a hőmérséklete.
Utoljára módosította:Andrej Scotti, 2017. szeptember 3. 19:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aranyfő Péter
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
Írta: 2017. szeptember 3. 21:22 | Link

Andrej Scotti
 
- Azért nem igazán villa. Ez csak egy jó kifejezés arra, hogy hatalmas ház, ahol nem csak mi lakunk, hanem a család többi része is.- Huh család. Inkább passzolok, és elbúcsúzok lélekben a kötettől, ami lassan eggyé válik a levegővel füst formájában. Ahogy gomolyognak a sorok, és a baljós nyaklánc előkerül a nyakamból, egy kíváncsi énem ébred fel.
- És azt csak vizsgákon hordod? Vagy az inkább egy ilyen univerzális "jószerencse" amulett? - Egy négylevelű lóhere jelenik meg lelki szemem előtt, egy dicsőséges arany fénnyel körülvéve. Ez kívülről furcsának tűnhet, mivel előre meredek enyhe mosollyal.
- Átmenetileg? A vizsgaidőszakra, vagy következő találkozásig? Vagy az különleges? - Ezt már nem merem elképzelni, mivel nem is merek belegondolni, hogy lassan mit hihet rólam. Kicsit megemelem a tempót, és a habok közül kitámolyogva felkapom a könyvet  a parton, majd egy pillanatot sem várva visszaindulok a talpamat csiklandozó fűágyon keresztül a tűrhető "celziuszú" vízhez. A tóban az egyik partközeli, vízben nyugvó sziklára telepszek, úgy hogy a lábaimat hűtse a víz, míg én a sziklán ülve olvasgathassak. A könyvet felnyitva, mintha egy új világ tárná fel a titkait, mintha csak rám várna, de mivel nem akarok bunkó lenni, folytatom a beszélgetést.
- Van egy bátyám... Auror, meg minden. Meg hát... igen, elég nagy a család, de a közvetlen családban csak én, apa, anya és a bátyám vagyunk. A többiek unoka- és másodunokatestvérek. - Visszagondolni a mellékágra is fájdalmas, annyian vannak. Mondjuk, nem olyan sokan, mint a 20'-as évek előtt, de még mindig szép számban vannak. - Szóval, sok mindenkit kell elszállásolni. - Lehajtom a könyv felé tekintetemet, de aztán visszanézek, és szemeimmel a "lélektükrőbe" tekintek. - Ééés neked vannak testvéreid? A családod mivel foglalkozik? Mert már említetted édesapádat, csak még nem fejtetted ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrej Scotti
Prefektus Eridon, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 200
Írta: 2017. szeptember 7. 20:42 | Link



- Ó, értem - vonom meg a vállam. Már megijedtem, hogy valami híres milliomos fiával ácsorgok a tóban. Az lett volna ám a megtiszteltetés... Szálltak már meg nálunk tehetős vendégek, de azért a varázslótársadalomban is keményen meg kell dolgozni egy nyaralásért, úgyhogy a legtöbb átutazó hiába költött el rengeteg pénzt, azért tudtuk, hogy előtte hetekig fel kellett kötniük a gatyát, hogy ez lehetővé váljon.
- Inkább az utóbbi. Jól is mutatnak, meg hozzászoktam a viselésükhöz - mesélem neki büszkén, de aztán nyomban zavarba is jövök, mert nem tudom, hogy a kérdéseire mennyire válaszolhatok. Ha rajtam múlna, nem titkolóznék, csak hát pletykás sem akarok lenni. Viszont lehet, hogy azért ennyire érdeklődő, mert neki is van érzéke bizonyos dolgokhoz. Az meg valóban igazi szerencse lenne, ha rövid időn belül már a második ilyen embert ismerném meg.
- Nos, hát... mondjuk úgy, hogy az egyik ismerősömet megkértem valamire. Kipróbálunk valamit. Van egy különleges képessége, úgyhogy elméletileg bele fog látni a jövőmbe. Már ha működik a karkötővel - magyarázom neki lelkesen. Remélem neki is hasonlóképpen izgalmas ez a dolog, mint amennyire nekem. Csak hát ugye nem akarom mindenkinek elújságolni, ha nem muszáj. Mint azt a múltkor megtudtam, egy ilyen képesség nem gyerekjáték, ezért kerülöm a felhajtást ezzel kapcsolatban.
A könyv immáron végleg a lángok martalékaként végzi. Egy utolsó szomorú pillantás után telepedünk le a partszéli sziklákon. Kényelmesen hátradőlök egy laposabb kövön, amin jól meg tudok támaszkodni, úgy élvezem a napfényt, lábammal a vízben kalimpálva.
- Auror? De menő! És jó a viszonyotok? A legtöbb aurornak olyan izgalmas lehet az élete... - álmodozom a vizet nézve, ami itt a köveknél olyan tiszta, hogy látok néhány úszkáló ebihalat is. - Nekem is van egy bátyám, ő most Franciaországban tanul bájitalkutatónak. A nyáron szeretném őt meglátogatni.
Tényleg jó lenne, ha összejönne, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen neki teljesen önállóan, élete első albérletében laknia, meg állítólag dolgozik is tanulás mellett, szóval sajnos úgy tűnik, végérvényesen kirepült otthonról.
- Egyébként mi is elég sokan vagyunk, de mindenki szanaszét lakik. A szüleim megszállott botanikusok, emellett van egy fogadónk az udvar másik végében, szóval elsősorban már ott tevékenykednek. Emiatt tulajdonképpen az én otthonomban is nagy a felhajtás, mármint az átutazó vendégek miatt. De a lényeg, hogy most mindketten távol vagyunk a családunktól, így nem kell törődni velük, nem? - nevetek fel. - Van honvágyad?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aranyfő Péter
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
Írta: 2017. szeptember 10. 17:56 | Link

Andrej Scotti

- Jó is. Én sem tudom egyszerűen levenni a függőt. Valamiért eltölt egy olyan... melyik szót is keresem? - Teszem fel magamnak eme költői kérdést. - Normális talán. Ja, azaz, mivel nem hordtam mást. - Aztán válaszolva a hétköznapi kérdésemre, egy még "varázsvilágosan" is figyelemfelkeltő kis történettel. És még milyennel! Köze lesz a saját jövőjéhez, mielőtt megtörténne. Ez egy hatalmas dolog.
- Jövőbelátás? Ez nagyon klassz! - Adok hirtelen hangot ennek a "fan" indulatnak, majd megköszörülve a torkomat kibököm: - Mármint király. - Majd a kötet egyik oldalát áttérítem jobbról balra. Kicsit olvasgatok, de közben Andrej szavaira és mondandójára is figyelek.
 Ahogy a gondolatok ismét a jóslás mezejére tévednek, eszembe jut, hogy tudni a jövőt talán nem is olyan klassz, mint ahogyan azt az előbb gondolni véltem. Ennek a felvetésemnek hangot is adok a könyvemből feltekintve.
- Nem inkább teher tudni a jövőt? Mármint, ha azt mondják neked, hogy egy imo miatt fogsz meghalni, akkor nem mersz majd soha többé impek közelébe menni meg ilyenek. Vagy tévedek? Túl nagy feneket kerítek a paranoiának? - A legegyszerűbb dolgok a legveszélyesebbek. Éppen ezért érdekes és kellemetlen az ambivalencia, amit belőlünk váltanak ki. Egyszerre féljük és imádjuk ezeket a dolgokat, melyből egy kevés kell, hogy éljünk, de a több és több már kiolt. Éppen ezért várom epekedve a válaszát, hogy mit is gondol. Közben a vízben pihenő lábammal kavicsokat kezdek piszkálgatni.
- Hát... asszem egész jó. Ő a családi büszkeség, szóval tudod, hogy megy ez. Vagy nálatok nem ez van a bátyáddal? - Aztán végigreppenve egy cikázó villámként a gondolat a bájitalkészítős hallucinogén viccekről, de inkább elvetem. - Mondjuk, ha bájitalokkal foglalkozik, akkor keverhetne valamit, ha érted mire gondolok. - De mégis kicsúszott... Majd egy ilyen anti-hontvágy tör rám, mikor kifejti gondolatmenetét a családi fészek hiányáról. Egyszerű számomra a válasz.
- Nincs. Gyakorlatilag, nemrég jöttem, de már most úgy érzem, hogy ennél jobb nem is lehet. Gondolj csak bele! - Elkezdem az ujjaimon számolni felvetéseimet. - Első; csak a mai napon több kalandom volt mint az elmúlt egy hónapban. Második; végre azzal foglalkozok, amit szeretek, tehát valóban varázsolok, és nem csak az otthoni keretek között. Harmadik; kényelmesebb így, hogy folyton változik valami. Például, hogy ebédelni mentem, de abból is kialakult egy remek kis temetés/beszélgetés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Daisy Blue Berry
Mestertanonc Navine (H), Navinés média, Harmadikos mestertanonc


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 237
Írta: 2017. szeptember 11. 21:02 | Link


# kinézet #

Kicsit hűvösebb van már így sötétedés után, főleg a tó környékén, de gondoltam én mindenre. Belebújtam egy melegebb pulcsiba és úgy indultam el a közeli tóhoz, ha már Bogolyfalván ragadtam erre a pár napra. Nem egészen úgy terveztem az iskolanézegetősdit, ahogy az eddig sikerült, de azért nem mondhatnám, hogy bánom. Bár, ami azt illeti T-rex most büntiben van, nincs sima séta, csak pórázon keresztül. Bizony.
Nincs kedvem idegen fiúk bőröndjei mögül kihalászni őt, rosszul viselkedett, mindketten tudjuk. De nem volt szívem megvonni tőle a lehetőséget az úszkálás kapcsán, éppen ezért nagy sóhajjal cipeltem a hónom alatt az óriási, felfújt fánkot. A pálcám lekicsinyítve valamennyit éppen elfért a pulcsim belső, cipzáros zsebében, másra pedig nem is volt szükségünk. Ő totyogott, én lépegettem, aztán én is totyogtam, és igyekeztem nem rántani a pórázán, mikor megnőtt köztünk a különbség a víz közelébe érve. Ő már próbált volna beszánkázni, én még nagyban vízhatlanítottam a ruhám, mielőtt a popsim a fánkra téve egy vízcsóvát idézve a pálcámmal a vízre toltam magam, el sem eresztve a pórázt. A pálcám a balomba fogtam, fényt idéztem, és mint egy zseblámpát tartva magam elé figyeltem, ahogy a kacsácskám lubickolt.
- Vigyázz magadra, édibogyó. Nincs kedvem kimenteni téged, ha belefordulsz. Vigyázol, ugye? - Lehet buggyantnak néznének, ha itt bárki éppen látna, de hát ki jár még itt ilyenkor? Lehet másnak is van ki vágyó kacsája, ó, az tökre menő lenne. Barátkozós!
Hozzászólásai ebben a témában
Andrej Scotti
Prefektus Eridon, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 200
Írta: 2017. szeptember 13. 00:28 | Link



Egyetértően bólogatok. A nyakláncot visszarejtem a pólóm alá; búcsúzóul, s amolyan megszokásból még magát a láncot az ujjaim köré csavarom egy rövid ideig, végül zsebeimbe süllyesztem a kezem. Némi hiányérzettel gondolok a karkötőmre, még ha nemes célt is szolgál a távolléte, a megszokás mégiscsak nagy úr tud lenni, pláne ha emlékeztetnek rá. Írnom kell egy baglyot mihamarabb, úgy érzem, de talán belecsöppenünk majd a következő tanévbe, mire újra viszontláthatom magamon.
- Klassz hát! Na meg nagyon veszélyes - teszem hozzá vészjóslóan, lassan és kimérten. Emlékeztetem magam, hogy mit tanultam erről. Magam is tapasztaltam, hogy mennyire megviseli a képesség birtokosát. Halványan elmosolyodom, amikor a fiú is érezni kezdi a negatívumokat.
- Hogy tudsz olvasás közben rám is figyelni? - bökök kérdően a könyv irányába, miközben a jövő titkain elmélkedik általánosságban. Furcsállom, hogy ilyen jól ki tudja zárni a gondolataid. Vagy nem is olvas igazán, de akkor miért lapozgat közben? Igaz, a kérdés kicsit hirtelen szökött ki belőlem, ami inkább az eridonos őszinteségemnek köszönhető, de azért mégsem egy vicclapot böngész a kezei között, valóban érdekel a technikája. Vagy vajon ez a kékek egyik titkos adottsága?
- Amúgy szerintem helyzetfüggő. Tényleg van, amit jobb nem tudni előre, de biztos te se bírnád ki, hogy ne kérdezz rá egy-két dologra, nem? - sandítok a srácra némileg gyanakvó tekintettel. Ilyenek vagyunk mi, emberek...
- Jaja, ő a zseni. Én csak az árnyéka vagyok - kissé kínosan nevetek fel, megszoktam már, hogy ezt kell mondani, ha valaki más kérdezősködik rólunk, Scotti-testvérekről. Egyszerű összehasonlítási alap, hogy én inkább vagyok eleven, kalandor típus, ő pedig álmodozó, emellett eszes is. A legjobbak között volt, de persze az én agyam se fog rosszul, ami miatt szégyenkeznem kellene. Csak persze kellemetlen, hogy előtted volt valaki, aki learatta a babérokat, és azt a mércét meg már nem tudod úgy átugrani, de sebaj. Neki volt kitartása, nekem nem annyira. - Nincs szükséged olyanokra - vágok vissza egy széles mosollyal, csak hogy ugrassam.
- Örülök, hogy feldobhattam a napodat - szólok büszkén, már-már elpirulva magamtól - Tuti lesz még izgalmasabb. Csak máskor lehetőleg ne egy balesettel indíts - tanácsolom, gondolva a Falatozóban történtekre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isaac Matthew Philips
KARANTÉN


Melankolikus emo-punk, bal-balfal pálcikaember
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 2024
Írta: 2017. november 19. 18:33 | Link

Moondance Williams
Soundtrack


Mostanában korábban sötétedik. Ez jó dolog. Szeretek sötétben, a kapucnim árnyékában végigsuhanni a lámpák gyér fényével megvilágított utakon. Azóta szeretek, illetve, csak sokat vagyok a levegőn. Nem is bírnám máshogy talán. Érdekes dolog, mellesleg hogy változunk az idők során. Amilyen emo kölyökként ide kerültem, kicsit kinyíltam, ismerkedtem, lettek barátaim (ja, csodák történnek) most meg....nem tudom. Hmmm, kíváncsi vagyok, hova fogok fajulni, mire kikerülök innen...
Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok keringtek a fejemben, amikor elértem a falu határát. Akár vissza is mehettem volna, de még nem volt kedvem, ezért kicsit kimentem a tavacskához. A rajtam lévő, éj-fekete pulcsi hosszú ujját ráhúztam a kezemre, mintha a kesztyű nem védte volna meg a hidegtől. Mondjuk ujjatlan kesztyű lévén nem is tette. A parton aztán letelepedtem. Térdemet felhúzva néztem a sötét tájat. Gondolkodtam rajta, hogy mint minden szabad percemben, rágyújtok, de úgy éreztem, hogy most kivételesen nem ön-pusztítani, hanem alkotni fogok. Nálam volt a dorombom, szóval elővettem, a szám közé vettem, és játszani kezdtem. A békabrekegésre emlékeztető hang messze áradt a korom-színű tájban. Olyan nyugodt volt így egyedül, csak én és a hangszerem...
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2017. november 23. 17:48
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, hülye vagyok. Aki ismer, az tudja is...
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 270
Összes hsz: 760
Írta: 2018. február 6. 20:43 | Link

Farsangi mulatság


idrg
Mostanság már a farsang nem egy mágusellenes, boszorkányégetésről híres esemény a muglik körében. Sokkal inkább valami olyasmi, mint a Halloween. Nagy bulik, jelmezek, játékok. Ebből áll a Bagolykő első farsangja is, melynek témája: reneszánsz szuperhősök.
Hogy a kettő miképp keveredik egymással, azt nézd meg Te a saját szemeddel február 10-én, szombaton egész nap a kis tavacskánál. Itt áll ugyanis a kastély, melyben akadálypályát állítottunk nektek, valamint a tó egész területén különböző sátrak, padok, bódék és játékok várnak benneteket.
Almahalászat, seprűgyorsasági-verseny a tó körül, hennafestés, régi receptek rúnafordítása. Belefuthattok igazi udvari bolondokba és rövid előadásaikba,
különböző zenékre táncolhattok az est folyamán. Jelmezversenyre természetesen idén is sor kerül. Ám ahhoz, hogy részt vehessetek a szavazáson, olyan jelmezben kell megjelennetek, amely illeszkedik a farsang témájához, azaz a reneszánsz korhoz és/vagy a szuperhősökhöz.


idrg


//A tavacskánál tartott mulatság NRT, az ehhez kötött vár, amelyben az akadálypálya lesz RT-ként fog funkcionálni. Szerepjátékosan a várba is be lehet menni, meg lehet csinálni az akadálypályát, az a téma azonban csak később érkezik, bővebb információt majd ott találhattok róla. Ez a játék szolgáljon szórakozásul, fogjatok partnert és induljon a móka!
Elképzelhető, hogy idő közben lesznek Szervezői Mesélői kommentek, iránymutatások, de ez csak akkor, ha aktívak vagytok. Kérjük ezeket figyelembe venni.//
Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2018. február 6. 23:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Arlen Leon Loveguard
INAKTÍV


Frontember ¤ Királyfi
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 974
Írta: 2018. február 7. 18:58 | Link

Riley
Viselet

Nem kerülhette el a figyelmét a Bogolyfalván megrendezésre kerülő farsang, sokan beszéltek körülötte erről és rávették, hogy tartson a haverokkal. Csak hírből ismeri ezt az eseményt, a muglik bulija ez, nem az aranyvérűeké. Ennek ellenére kíváncsian készült rá. Na nem vitte túlzásba, az egyszer biztos.
Fekete kabátja alatt villog a piros pulcsi. Ez az ő szuperhős jelmeze, nem hajlandó teljes jelmezbe bújni, ahogy sokan mások teszik. Arlen csak szemléli őket, egy-egy kreatívabbat meg is dicsér. Neki azonban még így is van rajongótábora, figyelnek rá a minimális megerőltetés ellenére.
Folyton van körülötte valaki, általában többen is. Autogramot oszt és mosolyog a kamerába, egy idő után aztán megunja. A néha feltámadó széltől kócos haját hátratúrva szakad le a haverjaitól és indul útnak, hogy körbenézzen, mik vannak még itt. Útközben az egyik sátorból szerez magának egy tányér süteményt, így a pofiját hörcsögösre tömve, elégedetten figyeli az útjába eső artistákat, meg a különböző bódékat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maróti Fanni
INAKTÍV


Noelé, most, mindig, örökké
offline
RPG hsz: 111
Összes hsz: 731
Írta: 2018. február 7. 21:08 | Link


A farsang a világ legjobb napja, igaz csak az április elseje után. Az ember szabadon beöltözhet bárminek és bárkinek, viselkedhet bárhogy, és még csak hülyének se nézik emiatt. Jobb esetben. Ráadásul az idei téma a fantáziámat is megmozgatta, és a szuperhősös jelmezeket nem nehéz otthoni cuccokból összeszerkeszteni, hiszen csak élénk színű ruhadarabok kellenek hozzá. Meg némi kreativitás. Még a hajamat is képes voltam befesteni a tökéletes Supergirl megjelenés érdekében, na persze, csak amolyan "rákened, megmosod, kész"-féle mugli varázslat módra, ami pár hét múlva le is fog kopni. Remélhetőleg.
És, ha már eddig eljutottam, úgy gondoltam jó lenne összekötni a kellemest a hasznossal. Bár a tetoválásokról egy bizonyos illetőnek majdnem teljesen sikerült lebeszélnie, azért az még mindig érdekel, hogyan is készülnek, és igazán mázlimra ismerek is valakit, aki talán be tud avatni ebbe. Na, jó, az ismerem kicsit túlzás, helyesebb lenne a "láttam már órán" kifejezést használni, de ez nem gátolt meg abban, hogy elhívjam magammal a falubeli farsangi mókázásra. Úgy beszéltünk meg, hogy a faluban találkozunk, a tavacska környékén, elvégre más-más helyről érkezünk, meg gondoltam rendes leszek, nem kényszerítem rá, hogy jelmezben végigsétáljon velem az utcákon. Én viszont nem akartam felcaplatni a kastélyba csak egy átöltözésért, de nem éreztem nagyobb érdeklődést az általánosnál. A pólóim miatt amúgy is mindig megnéznek. Bár ritkábban szoktak utánam fütyülni. De azt a miniszoknya számlájára írom.
A tavacska környékén megállva felveszem a tipikus szuperhős pozíciót -
 nagyterpeszben, karok csípőre téve, áll magasra, köpenyem fújja a szél -, és várom, hogy felbukkanjon, én pedig alaposan kikérdezhessem. Na, meg legyőzzem mondjuk, almahalászatban. Ebben a cuccban úgysem veszíthetek. Supergirlt senki nem verheti meg.

Kinézet
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Független varázsló


#shapeshifter <3
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 274
Írta: 2018. február 8. 23:29 | Link

Farsangolás, mindenki
Aktuális kinézet

A mai napra jó előre szabadságot vettem ki, hogy lehetőleg semmi se ronthassa el a szórakozásomat. Egy ötéves lelkesedésével rajongok a Halloweenért, úgyhogy amint felfedeztem, hogy az országnak kettő is van belőle, egyszerűen könnybe lábadt a szemem a boldogságtól.
És persze azonnal elkezdtem dolgozni a kosztümömön. Megtehettem volna, hogy valamelyik előző évi cosplayemet veszem elő - a mágiának hála semmit sem kell kidobni, így gondosan őrzöm a vérrel-verítékkel összekínlódott első darabokat is - de volt annyi időm, amibe belefért egy egyszerűbb öltözék.
A legtöbb szembejövő megbámul - ha nem is ismernek fel, az egyszerű, de nagyszerű bőrszerkó feltűnést kelt, hogy alkalomhoz illő alakomról már ne is beszéljünk. Néhányan megállítanak, közös fényképet kérnek, én pedig készségesen pózolok, a legelvetemültebb ötletekre is különösebb gondolkodás nélkül rábólintva. Közben pedig felfedezőútra indulok a standok közt, kóstolgatva és csevegve bárkivel, aki hajlandó rá. Az egyik édességes felajánl egy gigászi szivárványos nyalókát, amennyiben belemegyek, hogy fényképsorozatot készíttessen a haverjával arról, hogy a Fekete Özvegy fegyvert fog rá és kirabolja.
Még szép, hogy Natasha Romanova kapva kap az alkalmon. Sőt, egy csoki fejében arra is hajlok, hogy ő választhassa meg, melyik verziójával is kíván találkozni a vörös szépségnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Arlen Leon Loveguard
INAKTÍV


Frontember ¤ Királyfi
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 974
Írta: 2018. február 9. 17:24 | Link

Riley
Viselet

Körbejár, szemügyre veszi a kreativitás kisebb és nagyobb műveit. Kicsit sajnálja, hogy a Roxfort környékén nem voltak ehhez hasonló programok, akkoriban több ideje volt rá és az érdeklődése is nagyobb volt. Egyelőre nem találja meg a neki való pontot a rendezvényen, csak a kaják kötik le egy kis időre.
Érkeznek hozzá a rajongók, kérik a fotókat és az egyikük még a ketchupot is megpróbálja letörölni az arcáról. Ekkor elégszik meg a műsorral, kezdi bánni, hogy nem öltött valami egész testet és arcot fedő jelmezt, amiben felszívódhatna. Kezeit feltartva lépked hátra, de mivel hátul nincs szeme és a törölgetős lány is csak lekonyuló szájal néz utána, nem veszi észre a háta mögött zajló eseményt, vagyis a fotózkodást. Első körben a pultnak sétál neki, ahonnan lever pár édességes tálat, majd ahogy fordul, a vörös nőnek ütközik neki. Saját magából csinál hülyét amint majdnem orra bukik a rövid találkának köszönhetően, de mielőtt földet érne, megkapaszkodik a bódé szélén.
- A franc essen belé, elnézést. Nem figyeltem - kezd szabadkozásba az árus meg a nő felé fordulva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bogna Zdanowska
Mestertanonc Eridon (H), DÖK elnök, Harmadikos mestertanonc


titkos mikkentyű
offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 124
Írta: 2018. február 10. 21:02 | Link


÷ Kitty Pryde(Shadowcat) w/ Lockheed ÷ február 10. (Farsang) ÷


A leghasznosabb az életben az, ha a megfelelő helyen és körökben dolgozol, akkor biztos, hogy bármilyen extrém dologra van gyorsan szükséged, amid addig nem volt, be tudod szerezni. Olyan dolgot akartam, ami nem kapható egy sima jelmezkölcsönzőben, főleg akkor, ha kellően karakterhű akar az ember lenni. Nem mellesleg a legnehezebb a kiegészítők sorsa. Én sem vagyok azt hiszem annyira belebolondulva ebbe, mint sokan, de még nekem is egyértelmű, miért akartam a kis lila űrlénysárkányt a vállamra, ellenben azzal, akitől az egész szerkó van. Ha tippelnem kellett volna a felfogóképessége és az IQ-ja is alacsonyabb, mint a fizetésem nullákkal redukálva. Szomorú vagyok, hogy az emberek ennyire mások, mint én. Nem feltétlenül azért, mert egyéniségek, inkább azért, mert nem használják a fejüket. Semmire. Soha.
Olyan negyed órába biztos beletelt az alap ruha magamra erőszakolása, szerintem korábban ennyire műanyag és ennyire szoros cucc még nem is volt rajtam. Egyszerre éreztem magam benne furcsán és jól. Kényelmes volt, ahogy a latex rám simult, de pontosan tudtam mennyire mindent mutatós. Ahj. Viaskodtam a tükörrel, még az övet felszerkesztettem, aztán inkább megkerestem a csizmát, amivel már majdnem normál méretű nő lettem. A 157 cm-nek szüksége van néha tuningra.
Természetesen így is időben voltam, hogy a tömeget követve, a kesztyűm és a kis lilát igazgatva a kis tavacska közelébe érjek, egy nagy és öreg tölgyhöz, amitől éppen látni a stéget. Itt beszéltük meg Alízzal, így jelmezben se téveszthetjük el egymást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Navine csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Másodikos mestertanonc


° Jóstanonc | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 424
Összes hsz: 1910
Írta: 2018. február 11. 21:28 | Link

Bogi
¤ Macskanő ¤ február 10. /Farsang/ ¤


Már vártam a farsangi mulatságot, mert legalább kikapcsolódhattam kicsit. Minden erőmmel azon voltam, hogy végre kizökkentsem magam a hétköznapi rutinból és a sok-sok tanulásból. Mostanában ugyanis ez töltötte ki életem nagy részét, még a VAV-ra is elkezdtem a vizsgák mellett felkészülni, amihez segítséget is kaptam Bogna személyében. Tudtam róla, hogy nagyon intelligens és okos, erre már fény derült akkor, amikor a könyvtárban beszédbe elegyedtem vele egy tudományos mű kapcsán, majd a társalgóba is összefutottunk és egész jól megtaláltuk a közös hangnemet. Szerencsére nagyon sokat segített a felkészülésben és egyre jobban kezdtem érteni a dolgokat, ami egyedül nem ment volna, mert nagyon összetett volt az egész. Amikor meghallottam, hogy közeledik a farsang, megbeszéltem a lánnyal, hogy menjünk együtt, sőt, még azt is megvitattuk, hogy ki milyen jelmezt vesz fel. Úgy határoztam, hogy Macskanő leszek, ezt akkor találtam ki, amikor a macskámra néztem és bevillant, hogy valami cicusos jelmezt kéne magamra öltenem. Ezután felkerestem egy jelmezkölcsönzőt és megláttam a Macskanő jelmezt. Tudtam, hogy ez kell nekem! Szerencsére volt a méretemben is, úgyhogy rögvest megvettem. Igaz nem volt könnyű felcibálni magamra, mert nagyon passzentosnak és szűknek mutatkozott, ráadásul az anyaga is eléggé csúszós volt, de végül elértem a célom.
~ Egész dögös! ~ - nézegettem elégedetten a végeredményt a tükörben, majd a hozzáillő cipőt felvéve elindultam a megbeszélt találkozóhelyre.
- Szia, Árnymacska! - üdvözöltem mosolyogva a lányt, amikor megpillantottam. Nagyon jól állt neki a jelmeze, még egy "miaow" szócska is elhagyta az ajkamat, amikor viccesen felé biccentettem a fejemet.
- Remélem nem vártál rám túl sokat. Igyekeztem ideérni, csak nehéz volt betuszkolnom magam a jelmezbe - szabadkoztam Boginak, miközben kicsit szégyelltem magam a késés miatt, mert pontos szoktam lenni alapesetben, sőt, általában én szoktam odaérni mindenhova korábban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Független varázsló


#shapeshifter <3
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 274
Írta: 2018. február 12. 00:21 | Link

Farsangolás, mindenki
Aktuális kinézet

Murphy. Anyád, az a jó édes.
Alig jutunk túl az első egy-két képen, valaki hátulról szabály szerűen fellök - hiába is próbál figyelmeztetni a velem szemben álló árus, nem tudok elég gyorsan kitérni, a tarkómon még nekem sincs szemem (bár ezek után megfontolandó upgrade). Tőlem balra csörömpölés, ahogy a tettes lever még néhány tálat is, tartalmuk pedig szerte gurul a földön. Kimért, egyértelműen bosszús mozdulattal egyenesedem ki (magassarkú: +10 tekintély), hogy lassan megforduljak. Egy orosz kémnő haragja vibrál a levegőben, ami egyenest a kócos, sötét fürtök szabadkozó tulajára és kíséretére irányul...na.
Hmmm. Most akkor lelőjem a poént vagy ne lőjem le.
Pillantásom végigsiklik az egybegyűlt fanok kis csapatán, arcaikon, gyors fejszámolást tartva. Az egyenlet egyik oldalán ott van, hogy Arlen igazán számíthatott a követőkre, egyáltalán nem álcázta magát, tehát mondjuk csajozni szándékozott; a másikon pedig a kiéhezett pillantások és az iménti csörtéje, amivel a fangörl-ölek helyett az én karjaimba vetette magát, ami viszont arról árulkodik, hogy meggondolta magát.
Nagylelkűnek lenni remek érzés.*
- Késtél,-*közlöm megenyhülve, feláldozva pár percet a farsangomból, hogy lekoptassuk a hölgykoszorút.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wittner Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Legilimentor, DÖK tag, Harmadikos mestertanonc


Sudden | Tattoo-boy
offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 151
Írta: 2018. február 12. 03:34 | Link

Fanni //címzés sooon//
kinézet

Az eredeti terveimben nem szerepelt, hogy majd farsangozni fogok. Az esetek nagy többségében a farsangról a gyerekek jutottak eszembe, akik beöltöznek rendőrnek, focistának, elefántnak. Vagy nagy, bizarr, ember-arcú-mutáns-csőrikének.
Viszont most egy szuperhősös témájú buli volt kinézőben, ami viszont kifejezetten szimpatikus ötletnek számított. Mert hát, korábban már poénból raktunk össze cuccot egy másik bulira, ahol mindenki a saját karakterének öltözött be, hát, én Super-Sudden voltam, így nem estem most sem túlzásokba. Szinte már elégedett voltam, mikor belebújtam a fekete zakóba és feltettem a maszkot. Az csak külön pozitívum volt, hogy nem kellett egyedül mennem. Mert ugye Fannival korábban megbeszéltük, hogy együtt érkezünk, aki amúgy a szaktársam volt.
Szóval végigvonultam a falun, a korábban említett egyszerű, de nagyszerű jelmezben, hogy végül a tónál állapítsam meg végső úticélom. Ahol már messziről is látható volt Supergirl, akcióra készen, pózba vágva magát. Pár pillanattal tovább csekkoltam, mint illett volna, de nem fogok bocsánatot kérni, Kara Zor-El meg tudja védeni magát. Csak ezután realizáltam, hogy igen, ő Fanni.
- Mondták már ma, hogy szuperül nézel ki? - nyitottam meg a találkát egy rettenetesen szar szóvicc keretében. Még egy mosolyt is megeresztettem, azt hiszem, ennyi tellett tőlem. - Egész sokan bóklásznak a környéken.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bogna Zdanowska
Mestertanonc Eridon (H), DÖK elnök, Harmadikos mestertanonc


titkos mikkentyű
offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 124
Írta: 2018. február 12. 10:27 | Link


÷ Kitty Pryde(Shadowcat) w/ Lockheed ÷ február 10. (Farsang) ÷


Túlzásokba egyáltalán nem akartam esni, így azért olyan sokat nem vártam el se magamtól, se ettől az eseménytől. Érdekelt a dolog, valahogy az sem rettentett el, hogy emberek, igazából ők sosem, általában én vagyok a rémület tárgya náluk. Egyszerűen csak furcsa volt, hogy nem jóval idősebbek, vagy észjárásban hozzám hasonlóak azok, akikkel néha összefutok. Ráadásul itt sosincs egyedül az ember, az eridon is pezseg, ami egész szórakoztató tud lenni a maga módján. Ma viszont nem csak a házam, de az egész kastély és a környék is nyüzsgő rengetegben gomolygott. Azt hittem nehezebb lesz a tömegbe veszni, de nem volt így. Volt pár elég érdekes jelmez, amiken csak így ránézésre vagy negyven kötőjel ötven apró, ám lényegi hibát fedeztem fel. Kicsit zavaró is volt a fánál álldogálva, de szerencsére nem sokat maradtam magamra, mert megérkezett Alíz.
- Hű, tényleg jó választás volt - dicsérem meg a magam módján a jelmezét, még el is mosolyodtam kicsit, aztán csak sikerült a kiadott hangra el is vigyorodni. A vállamhoz rögzített lila sárkányűrlényemre pillantottam, majd úgy tűnt, stabil, így a navinés mellé lépve intettem, hogy induljunk el a kastély felé közben.
- Nem, pár perce érkeztem. Ne is mond, a szakszerű felhúzásnak, ha mindent rendben végez az ember, márpedig én igen, nem szabadna egy vagy két percnél tovább tartania. Mégis beleestem a béna negyven százalékba, és vagy negyed óra volt, mire tökéletes lett - mesélem el és a szokott módon megint mások agyát terhelem a számokkal is. Alíz szerinte a tanulások alatt megszokta már, hogy túl sokszor csúsznak ki információk a számon, ami másokat ritkán érdekel, pedig elég pontosan és szerintem fontosak is.
- Azt hallottam, ahogy jöttem le, hogy van céllövölde meg hasonló programok, nézzük meg?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
Mestertanonc Rellon (H), Harmadikos mestertanonc


belgian prince
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 764
Írta: 2018. február 12. 21:54 | Link

- ¤ -
Weiler Dante
valamikor délután a Farsangon
- ¤ -
- megjelenésem -

Azt beszéltük meg Dantéval, hogy csak később jövünk le a tó melletti forgatagba. Hiszen remélhetőleg déluténra már lemegy a gyereksereg. Elfáradnak a reggeli mulatságokban és hagyják a nagyokat érvényesülni. Már mikor megérkezem, látom, hogy azért ennyire egyszerű dolgunk nem lesz. De nem probléma. Ha az év többi napján túléljük őket a folyosókon meg mindenhol, akkor talán itt is túl fogjuk.
Megállok a rendezvény bejáratában, hogy itt várjam be háztársamat. Figyelve azonban a népséget, egyre inkább az az érzésem, hogy valami gond van a jelmezemmel. Jelenleg ugyanis úgy tűnik, mintha saját magamnak öltöztem volna. Főleg másokhoz képest. Öltöny, ing, nyakkendő. Nem mondom, bárki ízléséről csak a legjobbat árulja el, ha nekem öltözik (még az enyémről is), azonban nekem nem az volt most a célom, hogy önmagam maskarájába bújjak. Kifejezetten az alkalomhoz igazítottam a viseletemet, ami nem kis erőfeszítésembre került, tekintve, hogy az egyik témát rémesebbnek találtam a másiknál. Mivel azonban még Merlin sem tudna rávenni, hogy felvegyek egy olyan iszonyatos, harisnyás, buggyos, tunikás összeállítást, ami a reneszánszban a férfiak sajátja volt, így maradt a másik idegen és visszataszító világ: a mugli kultúra meg az ő gyöngyszemei, a szuperhősök. Jobb, ha senki soha meg nem tudja, hány fáradtságos órát áldoztam arra, hogy kiderítsem, egyáltalán mi fán terem ez az egész mesés, mítoszos, maskarás zagyvaság.
Elég az hozzá, úgy várom most Dantét, mint valami megváltót, hiszen ha tévedtem a jelmezemben, még könnyen korrigálhatom. Hiszen felkészültem erre a lehetőségre. Azonban érdemes azelőtt megtennem, hogy beljebb merészkednék a forgatagba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Arlen Leon Loveguard
INAKTÍV


Frontember ¤ Királyfi
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 974
Írta: 2018. február 13. 18:26 | Link

Riley
Viselet

Kicsit már bánja, hogy hagyta erre rávenni magát. Vagy éppenséggel volt olyan hülye, hogy jelmez nélkül érkezett. Így visszagondolva sokkal jobban járt volna, valószínűleg kevesebb képen szerepelne és nem mondaná el minden lány, hogy Arlen Loveguard mentette meg az életét, ő volt a szuperhőse.
Most épp magát a szuperhősök legszuperebbikét is meg kellene menteni, nagyon úgy viselkedik, mint egy bepánikolt póniló, aki átgázol mindenen én mindenkin azért, hogy menekülhessen a fogságból. Persze egyszerűbb lett volna egyszerűen elhoppanálni és keríteni valami jelmezt, de nem, ő inkább hátrasétált, egyenesen bele egy fotósorozatba.
Amint felocsúdik és vet egy pillantást a nőre, az olyan komolysággal jelenti ki, hogy késett, mintha valóban találkozójuk lett volna. Arlen egy pillanatig habozik, les rá, majd a nevetgélő lányokra néz. Ide-oda kapkodja a fejét, de mindez lezajlik olyan gyorsan, hogy a gondolatmenetet nehéz lenne követni.
- Tudom, bocs, feltartottak - vonja fel a vállait, majd belemegy a játékba. A következő pillanatban már finoman, semmiképp sem tolakodóan jobbját a nő derekára csúsztatja és arcon puszilja. - Köszi - súgja a fülébe.
- Elnézést, elrabolnám a hölgyet - azzal kézen fogja őt és kihúzza az árusok közül, odébb vezeti a fák és bokrok védelmébe. Szüksége van pár percre, hogy átgondolja, ezek után mit akar tenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 601
Írta: 2018. február 13. 18:37 | Link


Mostanság annyi időt vagyok megint a volt iskolám környékén és a faluban, mint utoljára akkor, amikor még itt is tanultam. Az meg nem tegnap volt. Persze, most sem totál céltalanul jöttem, a délelőttöm nagyrészt Renéenél töltöttem és a két kiskrapekkel voltam, akik már egész nagyok. Megnőtt úgy a fejük meg minden alkatrészük. Sőt, Milán már megy! Rendesen, feláll és fut. Sétálni nem tud, minek az, igaza van, az én fiam! De ezen kívül egészen jól állnak szavakkal is, szóval egyre több időt érdemes rájuk szánni, legalábbis éppen így érzem. A gondolatra grimasz is csúszott az arcomra, ahogy megvakartam a tarkóm a fejemre húzható maszkot tartó kezemmel. Hagyjuk is inkább ezt a család dolgot, amúgy is elég labilis az életem, nem hiányzik, hogy az övükét is azzá tegyem, ha sűrűbben megyek, aztán megint nem. Kinek kell ez? Azt hiszem jobb, ha semmit nem erőltetek túl, abból csak a szar van.
Már pár napja egy kolis buliban belefutottam Dimitribe, még talán második félévben tanultam nála, de szerencsére nem a karót nyelt profjaink egyike, így mikor meséltem neki, hova is tartok a hétvégén - az alkohol! Mindig a pletyka! -, akkor valahogy arra jutottunk, hogy nem megyek, hanem jövünk. Szóval én itt voltam, valahol gondolom ő is, éppen körülnéztem, ahogy egy bódéban áruló nőre kacsintottam éppen. Szép darab volt a vörös hajával, úgy elbambultam, hogy észre se vettem, hova is visz a lábam. Csak akkor néztem fel, mikor valaki a lábamra lépett.
- Hééé... én is azon járok, csak a másik felén…
Utoljára módosította:Mikola Keve Áron, 2018. február 13. 18:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Navine csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Másodikos mestertanonc


° Jóstanonc | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 424
Összes hsz: 1910
Írta: 2018. február 14. 17:28 | Link

Bogi
¤ Macskanő ¤ február 10. /Farsang/ ¤



- Jaja, klasszul összeöltöztünk - mosolyogtam a lányra, miközben a vállához rögzített lila sárkányűrlényét vizslattam. Jópofa volt, Bogi tényleg kitett magáért, hogy tökéletes legyen a jelmeze. Látszott rajta, hogy minden apró részletre odafigyelt, ez pedig igazán dicsérendő dolog volt. A további elismeréseket megtartottam magamnak, csak hogy ne bízza el magát azért nagyon.
- Szuper. - Egy apró sóhaj hagyta el a számat, amolyan megkönnyebbülés féleség, hogy nem várt rám sokáig. Én aztán tényleg igyekeztem időben elkészülni, de lehetetlenség volt rövid idő alatt a jelmezembe préselni magam. Az elmondása alapján ő is megküzdött a kinézetéért.
- Akkor egy cipőben járunk. Én is szerettem volna gyorsan felöltözni, de hát képtelenség volt. Talán, ha minden nap bele kéne tuszkolnom magam ebbe az öltözetbe, akkor már profin menne, de így... - válaszoltam neki sopánkodva. Közben elraktároztam magamban az információkat, amiket a lány mondott. Jó tudni.
- Tényleg sajnálom a késést - mondtam sopánkodva. Bogi már megszokhatta tőlem, hogy mindig ott voltam időben a tanulásnál, sőt, volt, hogy én értem oda korábban, amikor nem a szobájában vagy a szobámban tornáztattuk az agyunkat. Időnként a társalgóban is tanultunk, de oda ritkán szerveztünk fejtágítást, mert eléggé zavaró volt a többiek zsibongása a háttérben. Reméltem, hogy a lány segítségével jobban megértem a dolgokat és sikerülni fog majd a nagy, évi végi megmérettetés.
- A céllövölde remekül hangzik! Nézzük meg! - feleltem neki lelkesen. Már nagyon vártam, hogy megtekintsük a programokat, a céllövöldét pedig mindenképp ki szerettem volna próbálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bogna Zdanowska
Mestertanonc Eridon (H), DÖK elnök, Harmadikos mestertanonc


titkos mikkentyű
offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 124
Írta: 2018. február 14. 20:58 | Link


÷ Kitty Pryde(Shadowcat) w/ Lockheed ÷ február 10. (Farsang) ÷


Biztos, hogy nem lehetett volna rám senkinek panasza, annak sem, aki betéve minden megrajzolt vonalát ismeri a mugli képregénynek, annak sem, aki nem, de a filmeket igen, azoknak meg pláne, akik egyiket sem. Boldog voltam az eredménytől, amit a tükör mutatott pár órával ezelőtt, így ezzel a lendülettel indultam el, kivételesen valami mosolyféle az arcomon is maradt. Az egyetlen, amin nem voltam hajlandó változtatni, az a hajam volt. Nem volt az a pénz, amiért én megint barna lennék. Unalmas, statisztikailag megtévesztő, belekerülnék a többségi 7,5%-ba, ráadásul még csak kifogás se lenne, mire tereltessem a figyelmet a szerelésemről. Ami én is tudtam, hogy néhol túl látványos is. De én választottam, ezzel jár bizony.
- Igen, sosem egyszerű az ilyen latex göncökkel, rengeteg praktikát ismerek, de éppen egy sem segített. De abban biztos vagyok, hogy kijönni belőle sem lesz egyszerű - közöltem egyszerűen, ahogy el is indultam a kastély és a bódék felé, amik a helyet kiemelték. Körbenézve volt itt minden. Köpenyesek, félig lények, reneszánsz nagyruhás lányok és még az udvaribolondok se hagyták ki a buggyos alsót. Ez kicsit elismerésre méltó is volt. Ha valaki belefog, legyen is korhű!
- Ugyan, előfordul - legyintettem le végül, ne eméssze ezen magát. Már itt volt, én meg pillanatnyilag még nem számoltam az elvesztegetett idő okozta lehetőségek kiesésével. Addig voltunk rendben. Megígértem magamnak is és a testvéremnek is, hogy lazább leszek, legalább egy kicsit. Most pont optimális minden ehhez.
- Szerintem is, ott van egy nyilakkal, az meg ilyen gumilövedékes, melyik legyen? - érdeklődtem meg, ahogy felé fordítottam a fejem megtorpanva. Az egyikhez itt le kell kanyarodni, így jobb előbb gondolkodni, aztán megcselekedni. - Hogy megy egyébként a készülés a záróvizsgára? Sikerült már túljutni a tárgybűvölős fejezeten bűbájtanból, ahogy mondtam?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 19 ... 27 28 [29] 30 31 32 33 34 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa