28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Figyelem! Iskolai dolgozók, Bogolyfalva vezetése és felelősök kerestetnek! Ezen kívül kikerült a JV pályázat is, csekkoljátok a híreknél! Wink U.i.: ez is beleszámít a multiakcióba!

Megjelent az Edictum legújabb száma! 🎄
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 21 ... 29 ... 36 37 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 612
Összes hsz: 1013
Írta: 2015. augusztus 26. 11:42 | Link

Nessa és Kino

A támadók hamar bekerítették a két lányt, amíg azok nevetgélve evickéltek ki a tóból. Egész este lesben álltak már, de a falusiak óvatossága miatt már napok óta nem volt fogásuk, így most a szokásosnál is jobban koncentráltak, hogy kihasználhassák Nessáék óvatlanságát. Pálcáikat már előre szegezték, fél szemmel pedig a jelet lesték, amelyet majd a rablóbanda főnöke fog kilőni a támadás megkezdése végett.
Nem voltak sokan, az utóbbi hetekben páran már el is hagyták köreiket, mivel megcsappant a zsákmány, azonban még így is maradtak négyen, a legelszántabbak, akik most áldozataik minden rezdülését lesték, miközben fejükben még egyszer utoljára átismételték a tervet.
Főnökük ezt a pillanatot választotta a rohamra, pálcája suhintására egy pillangó szárnyalt a lányok felé, majd mikor úgy fél méterre volt tőlük, egy hang nélkül robbant fel füstfelhővé. Ezzel egy időben már röppentek is az átkok, a két kábító vörös fénycsóva képében közeledett, míg a negyedik pálcát tartó kéz egyelőre nem mozdult, kivárt, hogy kell-e neki is tennie valamit.
Mindez néma csendben történt, mintha valami bűbájt szórtak volna az egész területre - és ez nem is állt messze az igazságtól. A lányok sikíthatnak, kiabálhatnak, ahogy csak akarnak, senki sem fogja meghallani őket a faluból, hogy a segítségükre siessen. A banda semmit sem bízott a véletlenre, muszáj volt tökéletesnek lennie az akciónak.
Utoljára módosította:Mesélő, 2015. augusztus 26. 11:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Amanda M. Polter
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2015. augusztus 27. 01:17 | Link

Adélka

Egy nem túl sűrűn villantott mosollyal nyugtázta, hogy bajt nem csinált a törpe így nyugodtabban húzódott a háttérbe, mert láthatóan nem akármilyen társaságra bukkant. Alapvetően Manda olyan, hogy nagy ívben kerüli az ismeretleneket, mindenkiről a negatívat feltételezi és egyből ellenszenvet táplál felé, viszont a kislánya óta ezt nem teszi...mert úgy érzi nem teheti. Hagyni akarja kibontakozni, mert egy gyereknek az kell, nem? Ismerősök, barátok, vidámság meg ilyenek. És most láthatóan az, amitől, ha be nem vallja is, Amanda is.
- Nekem nem sikerü' mindig... -  Szomorúan húzogatja előre tincseit és nézegeti őket. Egyszer-kétszer ha dühös, izgatott, vagy nagyobb érzelmi töltet éri, akár az akaratában lebegőre is sikerül, de amúgy fogalma sincs hogy működik ez. Ez látszik is a lebiggyedt szájacskáján. - Sze'etem, me't olyan... Ana mit szoktá' mondani?
Hátrafordult, Manda meg örömmel súgta meg neki a "különleges" szót, amit próbálgatott a kislány de nem nagyon sikerült kimondania. Össze is ráncolta a homlokát. lég makacs és célorientált már most, pont mint az anyja. Amanda nem folyik bele, bár leginkább nem is tud, a közelében Lili apján kívül nem nagyon vannak olyanok, akik küzdöttek vagy élnek ilyen képességekkel, Kiva egy egész más kategória így igazából ő maga is a lányával együtt éli meg a fejlődést meg minden velejárót. Ő maga eléggé megrémült az elején, de már Lili kis csibészségeit el se tudná képzelni enélkül.
- Téged zavar a képesség? Vagy maga a kontroll a baj?
Kérdez rá kereken, igazából sose kertel, de egyáltalán nem erőltető vagy támadó most, érdekli a dolog. Közben Lii köztük járatott tekintete a lány haján állapodik meg, aminek következtében kicsit problémásabban íriszei változásával sikerül hasonulnia. Kék szín lassan indul sötétedésnek majd kezd el lilás árnyalatban játszani, ahogy néz előre, de csak pár pillanatig, majd visszaváltozik. Amanda végigsimít Lili arcán, aki mosolyogva tapsol neki, aztán megfogja Adél kezét.
- 'eszünk barátok? Megta'íta'z a jija szín hajra?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2015. augusztus 31. 14:04 | Link


Fogalma sincs mennyire legális ez részükről, azonban különösebben nem is érdekli. Megbeszélték Harolddal, hogy kijönnek a tóhoz és mókáznak egy kicsit, amolyan laza páros nap, csak kettesben. Jah, igen, merthogy ők most járnak... A történetük nem nyúlik vissza olyan hosszú időre, viszont az összhang teljes mértékben megvan, így arra jutottak, megpróbálják közösen. Semmi szerelmes drámajelenet, aláfestéssel egybekötött nyakba ugrás, egyszerűen csak jól érzik magukat, szeretik egymást és lesz, ami lesz. A legtöbben ott követik el a legnagyobb hibát, hogy évekre terveznek, minden mozzanat ki van találva és állandóan, sülve-főve együtt vannak, legalábbis Rebeka álláspontja szerint. Épp azért szereti annyira a fiúval töltött időt, mert kettejük elfoglaltságai nem mindig teszik ezt lehetővé.
- Gyere máááár! - kiált ki, mivel hogy ő már a tóban van térdig. Még csak térdig, de meg kell vallani, nem túl meleg a víz. Illetve ahhoz képest hideg, hogy milyen melege van vöröskénknek. Megigazítja bikini felsőjét, biztos, ami biztos alapon, majd kisöpri szeméből a haját - merthogy nem fogta össze. Minek? Ha minden igaz, a végére úgyis csurom vizesek lesznek, halottnak a csók egy konty. Óvatosan beljebb gázol a mélybe, bár még mindig csak combja feléig ér ez a nyavalyás folyadék itt. Érdekes módon kifejezetten örül, hogy tetoválásai napvilágot látnak, Harold előtt nem rejtegeti őket soha. Mások előtt se szokta, de a tanárok nem szívlelik az összevarrt gyerekeket a suliban.
- Azt hiszem vagy beledobsz a vízbe, vagy sose merülök el - megpróbálja lefröcskölni magát, de rögtön érzi is, hogy baromi hülye ötlet volt. Ez a cucc hideg. Persze magában reménykedik, hogy a rellonos nem óhajtja szó szerint bedobni, de ha egyszer ez volt a kérés... Félő, hogy megteszi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Harold Love Blomqvist
INAKTÍV


Mr Broken Heart
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 65
Írta: 2015. augusztus 31. 14:31 | Link

Rebus

Az éjszakai fürdőzést nem mondanám a legromantikusabb dolognak a világon. Ez olyan pároknak jó móka, mint Rebi és én. Nincsenek lufik a karomra kötve, nincsen virág, nincs gyűrű. Valószínűleg Rebi azt se tudja, hogy hónapfordulónk van, ami nekem teljesen megfelel. Tizennyolc évesen az embernek még nem kell elköteleznie magát. A mi kapcsolatunk egyedi. Nincsenek benne kötöttségek, nem kell félpercenként ránézni a másikra, nem kell egész álló nap együtt lógni. Neki is van élete, és nekem is. És ez így van jól.
Térdig gázolok a vízben, bár a víz hűvös, beljebb megyek míg majdnem egy lépésnyire állok Rebitől.
- Nem kell kétszer mondani. - vigyorodok el, és olyan közel lépek a lányhoz, hogy majdnem egymáshoz érünk.
Az első pillanatban úgy tűnhet, hogy meggondoltam magam, aztán elkapom a lányt a karjánál fogva, és beledöntöm a vízbe egy jól irányzott lökéssel.
Mielőtt a haja a vízbe érhetne, a háta mögé csúsztatom a kezem, megtartva a hátát, így nem esik bele a vízbe. Alig vizesebb mint korábban.
Felhúzom, hogy lábra állhasson, majd elengedem a kezeit.
- Három hónaposak vagyunk. - kezdem komoly képpel, mintha meg akarnám kérni a kezét. Féltérdre ereszkedem, mint a kérők, és elvigyorodom néhány másodperc után.
- Ezért most nagyon vizesek leszünk!
Elkapom a lábát, és a karjaimba veszem Rebit, és elkezdek vele rohanni beljebb, addig, ahol már a mellkasomig ér a víz, még mindig a karjaimban tartva a lányt.
Utoljára módosította:Harold Love Blomqvist, 2015. augusztus 31. 14:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2015. augusztus 31. 14:57 | Link


Jaj mamám, mi lesz itt még? A víz nem fogy el és nem is melegszik fel, márpedig ide kéne egy olyan izé, ami hevíti. Jólvan, gratulálok magamnak, jól megmondtam ezt is. Szóval lényegében Rebeka lába kicsit fázik, a többi részének meg melege van. Tipikusan nincs jó megoldása a képletnek. Illetveee... Megérkezik Harold és úristen...
- Úristensegítségmegfogokhalni! - olyan gyorsan hadarja, hogy én már szóközt se teszek a szavak közé. Éppen hogy csak sikerül megúsznia - pont nem - a csobbanást, szíve kissé zakatol is a hirtelen érkező akció miatt. Mi a halál, meg akarják ölni, úristen. Pár másodperc megnyugvás után elmosolyodik és tulajdonképpen kiröhögi saját magát. Nem lett vizes, mert Harold a lendülettel, ahogy meglökte, el is kapta. Nehéz ám felfogni ennyi mindent egyszerre. Szembe fordul a fiúval és pislog párat.
- Szinte már házasságnak minősül - bólint egyet és jót vigyorog a másik féltérdre ereszkedésén. Vele ellentétben Rebeka nem tud komoly ábrázatot varázsolni magának ebben a helyzetben, ami talán nagy hiba. Illetve biztosan az. Még egy sikításra sincs ideje, mert olyan gyorsan kapják fel, hogy hiába is tiltakozna. Aztán persze ficánkolhatna, de van olyan épeszű ember, aki pár centire a víz felett megkockáztatja a beleesést? Ugye, hogy nincs. Így van ezzel vöröskénk is. Egy idő után viszont hiába akar tiltakozni, a tó magától mélyül és, ahogy Haroldot ellepi a víz, elér Rebekához is.
- Úristen, ez hideeeeeeg! - felkiált és igyekszik nagyon kapaszkodni Haroldba, felhúzva hátsóbbik felét, jelzem igen kevés sikerrel. Itt az ideje lassan megadni magát - bár igazából már csak kevés része az, amit nem ért egyáltalán a víz. - Jó, figyelj, kössünk alkut. Ha nem dobsz be a vízbe, kérhetsz valamit - a végső elkeseredés nagy úr, szokták volt mondani, így még pilláit is megrebegteti egy picit, hátha ez használ. Hátha.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Harold Love Blomqvist
INAKTÍV


Mr Broken Heart
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 65
Írta: 2015. augusztus 31. 19:05 | Link

Rebus

- Nem hamarkodtad el ezt egy kicsit? - kérdeztem vészjóslóan vigyorogva - Még valami teljesíthetetlent kérek.
A csillogó szemekbe meredtem, a vigyorból kábult mosoly görbült az arcomra.
Egy vöröses tincsét a szemébe fújta a szél. Akaratlanul is odanyúltam volna, de nem mertem elengedni egyik kezemmel sem.
- Mi van ha azt mondom, hogy egy csók az ára? - mosolyodtam el és elindultam ki vele a part felé.
Ugyan nem volt olyan hideg, vizes testtel még a kis széllökések miatt is lúdbőrözik az ember háta.
Amikor a lábam végre homokba lépett, leeresztettem a karomban tartott Rebit a saját lábaira.
Odaléptem a ledobott ruháim halmához, és kihúztam a halomból a pólómat.
- Vedd fel. Nehogy megfázz. - nyújtottam neki a pólómat.
A mi kapcsolatunk nem olyan volt mint egy átlagos páré akik sülve-főve együtt vannak. Valahogy lazább és barátibb volt.
- Valamikor beváltom még az ígéretedet. De most induljunk el hazafelé, talán  bejutsz még a szobádba úgy, hogy nem kap el valamelyik prefektus.
Átdobtam a karomat Rebi vállán, és megindultam a falu felé, ahonnan jöttünk.
Utoljára módosította:Harold Love Blomqvist, 2015. augusztus 31. 19:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eördögh Lars Tobias
KARANTÉN


Eat the rude | helyszínelő
offline
RPG hsz: 242
Összes hsz: 3350
Írta: 2015. augusztus 31. 20:48 | Link

Annelie




Egy újabb este, amit vendéglátója kanapéján élvezhetne, de mégsem teszi. Előző éjszakai vándorútja nem bizonyult hiábavalónak - eredménye egy élmény, amely további élmények reményével kecsegtet. Most mégsem ugyanarra indul el. Nem engedheti meg, hogy túl érdekes legyen számára egy... ragadozó. Nem, ezt már megtanulta. Ha egyszer hagyod, hogy körbefonja a sötétség a bokádat, többé nem szabadulsz; egyre feljebb fog kúszni a lábszáradon, átöleli a tested, kiszívja a levegőt a tüdődből, az életet a szívedből és megtölti halk, duruzsoló hangjával az elméd leghátsó szobáját is. És bármennyire is próbálod lenyesni az indákat, nem fogsz tudni teljesen megszabadulni. Ő és te eggyé váltok. Összefolytok. Mint mikor két folyó találkozik. Nem lehet már soha megmondani, hogy melyik csepp kihez tartozott. Van a találkozás előtti pillanat és van a vég, amikor beleömlenek együtt a tengerbe. A határvonalat az összetalálkozás adja.
Mélyen beszívja a tüdejébe a friss, esti levegőt. Úgy fogadja a tücskök ciripelését, a szúnyogok zümmögését, mint régi barátokat. Jól tette, hogy nem csak ingujjban indult neki az éjszakának, a könnyed, sötét kabát meleget és takarást is ad. Zsebre tett kézzel indul meg a falu határa fele, abban a reményben, hogy nyugodtan kiélvezheti a fejében uralkodó csendet.
Az állóvíz patináns szagát már messziről megérzi, csak az orra után is mehetne. De tegnap már látta messziről, úgyhogy nincs szükség arra, hogy vakon bolyongjon a sötétben. Beér a fák közé, ahol a csendet csak egy-egy magányos ág-reccsenés, bagoly-huhogás töri meg. Az erdei állatok, ha vannak is ilyen messze a sűrűtől, nem mutatják magukat. De a közelben mintha valami lenne. Fényt lát, de nem mesterséges, emberi fényt.
Megáll a fák jelölte perem szélén, félig még takarásban - és kissé kinyílt ajkakkal felnéz. Szentjánosbogarak csoportja köröz az ágak között, egy-kettő közelebb merészkedve és halvány derengésbe vonva a fiú arcát. Mintha a csillagok leköltöztek volna az égből, hogy körbeöleljék őt lágy, éteri fényükkel.


***
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2015. augusztus 31. 23:10 | Link

Nessa

Mugli jogsi, pfff... épp elég neki a hoppanálás és a seprűlovaglás. Még hogy egy ilyen apró fémdobozba zárják! Még a hideg is kirázta tőle. De lehet, csak a hajnali hűvös szellő az oka. Kicsit ki is tisztította a fejét.
Felüdítő volt ez az egész, és egyáltalán nem lepte meg, hogy Nessa is hasonlóképp érez. Nyugodt volt, és kiegyensúlyozott. És boldog. Könnyedén el is nevette magát, mikor barátnője a fiúkat említette.
- Nem is szőke... – tagadott azonnal, majd szélesen elvigyorodott. – Szőkésbarna volt, és igen értett a dolgához - bólogatott mindent tudóan, és belekarolt, hogy elinduljanak a faluba.
 Mikor elindultak, egy apró pillangó repkedett feléjük. Olyan idilli volt, hogy Kino akaratlanul is még szélesebb mosolyt ejtett meg. Aztán viszont a világosodó horizontra, majd ismét a pillangóra nézett. Mintha az állat közvetlen feléjük indulna. De még sosem látott hajnalban lepkét repkedni.
 Épp fel is akarta hívni erre Nessa figyelmét, hiszen ő minden bizonnyal ismeri még a legapróbb élőlény szokásait is, mikor a pillangó egyszerűen csak felrobbant előttük.
 Abban a pillanatban megcsendült Kino vészharangja a fejében, és egyik kezével a pálcájáért nyúlt, a másikkal pedig Nessát rántotta maga mellé a földre. A két átok éppen a fejük felett süvített el. Tehát ketten biztosan vannak.
 - Maradj lent! - adta ki a szűkszavú utasítást.
 Ha a földön maradnak, azt hiszik majd, az átkuk talált. Akkor pedig meg fognak lepődni, mikor ideérnek.
 Némán csendre intette mellette fekvő barátnőjét és óvatosan jelezte, hogy készítse elő ő is a pálcát, ha még nem tette volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Péter Fanni
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Zárt. :3
Írta: 2015. szeptember 6. 14:14
| Link

Choi Min Jong
|| Egy meleg vasárnap késődélután ||


Amikor ez a gondolat megfogalmazódott a kis buksimban, azt hittem, hogy öngyilkosságot fogok elkövetni, ha kilépek a kastély hűvös falai mögül. Végül megtettem és ki mentem a kapun. Még a kastély udvaráról sem értem ki, de már akkor melegem volt. Tűzött a nap, szellő nuku én meg ügyes voltam és elindultam. Valamikor késődélután öt illetve hat óra környéke lehetett, amikor elindultam a faluba a rajzcuccommal, hogy keressek valami jó kis helyet, ahol kiélhetem az elfojtott a rajzolási vágyamat.
Még a tornyunkban a hónom alá vágtam a rajzmappám s hátizsákom tele volt ceruzákkal, tollakkal, pasztellkrétával, radírral... egy szóval mindenel ami nekem volt és szükségem lehetett rá.
Ahogy haladtam a falu felé, Hime hűségesen követett engem, mint egy kacsamamát a kicsinye, avagy kutya a gazdáját.
- Szerinted Hime, hol lenne jó helyünk? Hol szerezhetek valami ihletet? - Pillantottam a kis kutyára, aki mellettem loholt. Ám a csöppség csak egyet vakkantott és haladt tovább.
- Értem, akkor menjünk arra, amerre visz a lábunk! - Mosolyogtam rá, bár halványlila gőzöm sem volt mit szeretett volna közölni velem.
Hosszas sétálás után a falu határához közelítettük, meg sem tántorodva mentem tovább egyenesen. Addig mentem, amíg meg nem pillantottam egy határozottan zöld területet, ami olyan volt, mint egy park. Azonnal tudtam ez lesz számomra a tökéletes hely. Csendes, nyugodt, békés meg minden. Bele is húztam a tempómba. Meg sem álltam a tóig. Amikor megérkeztem, kezemben még mindig Hime pórázát szorongattam, ahogy a tavat csodáltam. A kis szőrmók odasündörgött a tó partjához, hogy megvizsgálhassa a vizet.
- Hime, fúj! Nem szabad! Még beleesel! - Szóltam rá határozottan a kis kölyökre, aki láthatólag nem akart onnan elmászni.
- Ne csináld már, tényleg bele fogsz esni! - kicsit húztam a pórázon, hogy fel fogja tényleg ideje indulni. Remélem szót fogad.
Utoljára módosította:Péter Fanni, 2015. szeptember 8. 11:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Choi Min Jong
Egyetemi hallgató, Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 333
Összes hsz: 4842
Írta: 2015. szeptember 6. 19:05 | Link

Fannival bezárva Cheesy

Ideje ismét friss levegőt szívni és a határaimat feszegetni. Persze lehet célszerűbb lenne felkeresni valakit, aki pontosan fel tud világosítani, mit és mennyit bírok, de... lássuk be az túl egyszerű lenne. Meg amúgy sem képzelem magam olyannak, mint a többi átlagos ember. Izé. Félvámpír. Mondhat bárki bármit nekem kell a napfény. D-vitaminon nőtte fel, és így sem lettem magas, mi van ha a sötét szobában még jobban összemegyek?
Furcsa gondolataim támadnak így sétálás közben, de ez nálam nem meglepő. Az mondjuk meglepőbb lehet, hogy kalapban, napszemüvegben, hosszú ujjú csíkos pólóban és farmerban, zárt cipőben mászkálok. A többség még egészen nyárias. Pedig már ősz van. Ennyire nincs meleg, még ha szeretném akkor sem. Vagy csak én hiányolom nagyon a nyarat, ami állítólag tilos?!
A kezeim zsebre vágva a fejem is lehajtom, úgy sétálgatok. Esélyes, hogy eltévedtem. Mert ahogy felpillantok rájövök, hogy erre még nem jártam. Egy pillanatig ijedten pislogok körbe, aztán egy hang üti meg a fülem. Arra fordulok, amerről jön és gyors léptekkel sietek közelebb a lányhoz, aki a kutyájához beszél.
Régebben szerettem volna kutyát, de az az sejtésem mostanában, hogy azok nem rajonganak a fajtámért. Azért bízom még a kivételekben, mégis megállok tisztes távolságban, mert nem szeretném, ha az eb esetleg megkóstolna. Amúgy nem látom a blökit, egyelőre csak az ugatását hallottam... Na mindegy.
A lány ismerős, és hamar rájövök, hogy azért, mert benézett a boltomba. Ez jó jel, tudja, hol a boltom. Talán azt is, most hol vagyunk és akkor vissza is tud vezetni. Ugye?
- Helló! - köszönök oda neki, tartva a távolságot, és épp csak kikapom a balkezem a zsebemből, hogy intsek oda neki, aztán meg is akad a beszélgető tudományom. Hurrá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Péter Fanni
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2015. szeptember 8. 17:47 | Link

Choi Min Jong
|| Egy meleg vasárnap késődélután ||


Egy magamfajta nyughatatlan gólyának nem valóak ezek az unalmas, semmittevő vasárnap délutánok. Jaaa, hogy tanulni kéne a vizsgákra? Hát mire vannak az órák előtti szünetek? Na, mindegy. A klubhelyiség egyik foteljében villant be az elmebeteg ötletem, így hát onnan kimásztam aztán megindultam a Fekete Gyöngy felé ahol az ágyamról felkaptam a rajzcuccaimat. Mindet belegyömöszöltem a hátizsákomba, hónom alá csaptam a rajzmappám s Himét pórázon fogva vezettem ki az épületből.
Kinn rettenetes meleg volt, ám ez nem volt elég ahhoz, hogy megtántorítson. Makacsul dacoltam a hőséggel a kutyám társaságában. Csak mentünk, mentünk, mendegéltünk mindaddig, amíg a faluhatáránál nem találtuk magunkat. Ott volt tőlünk nem messze a temető, de valahogy elkapott egy olyan érzés, hogy nem kéne odamennünk, főleg, hogy hamarosan sötétedik. Hirtelen feljöttek bennem az egy hónappal ezelőtti kellemes élményeim. Nem volt túl szórakoztató szoborrá dermedve éjszaka a temetőben feküdni a földön. Örülök, hogy kicsapták azt az idiótát, sajnos én nem tudtam elverni a kedvessége miatt, de talán csak Fortuna akarta tőlem megóvni. Mindegy.
Hamarost tovább indultunk Himével, veszettül kerestük a tökéletes helyet a rajzoláshoz, amíg egy kis tavacskához nem érkeztünk. Amint megpillantottam, tökéletesnek gondoltam az ihletszerzéshez. És Hime is. A kis jószág megindult a tópart felé, én meg utána. Hagytam egy kicsit, hogy körül szaglászhasson, de amikor már megelégeltem, kicsit rántottam a pórázán. Gondoltam ebből felfogja, hogy indulni kéne.
Mintha egy ismerős férfihang csengett volna a távolban. Ismertem ezt a hangot. De sajnos arcot nem tudtam párosítani hozzá, ezért a fejem a hang feltételezett irányába fordítottam. A művészetis srác volt az, Min Jong. Egy gyerekes mosoly kúszott végig az arcomon.
- Szia! - Visszaköszöntem neki, aztán, hogy ne maradjunk téma nélkül, folytattam.
- Hát te? Ki jöttél egy kicsit sétálni? Vagy csak a tó szépségében jöttél gyönyörködni? - kérdéseim sorozata találta el a fiút, persze a mosolyom még mindig ott virított a fejemen. Félszemmel a corgi kölyökre pillantottam a biztonság kedvéért, tartottam tőle, hogy a vízimádatának hódolva belemászik a tó vizébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Evana Roddson
INAKTÍV


A nem egészen szelíd Vörös
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 110
Írta: 2015. szeptember 18. 21:37 | Link

Egyelőre egymagam

...Mi ez az egész, minden olyan más lett...

 Az életem felfordult. Nem, nem csak Zoli miatt vagyis részben. Ami a tantermében történt, az hozott ki a sodromból teljesen. A mágia körülvett és úgy látszik hatással van rám, pedig mugli vagyok. Szüleim soha sem mondtak mást, semmi furcsa nem történt velem soha. Szóval nem értem.
 Kicsit vissza kell vonulnom, nyugalmat kell találnom, hogy helyrerázódjak. Ezért kijöttem most ide, a tópartra rajztömbömmel, egy badella teával és sok sok megálmodott ékszer tervével a fejemben. Szerencsére megy a bolt, számtalan megrendelésem van. Mindenkihez a hozzá illő ékszerre éreztem rá, szóval munkám van bőven.
 Kiérve szabadon találok egy padot, amire azonnal le is telepszem. Előveszem táskámból a mappámat és a tolltartómat, majd felvetek egy tiszta, hófehér lapot és elkezdek rajzolni egy gyűrűt. A ceruzák közül HB-st választok a skicceléshez és csak a részeltezéshez váltok majd puhábbra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban..."
Kérdezd Ruát! Smiley
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
online
RPG hsz: 1225
Összes hsz: 7939
Írta: 2015. szeptember 18. 21:45 | Link

Evana Roddson

Romantikus hangulatban vagyok, azt hiszem. Persze, a magam borongós és kissé sötét módján mindig abban vagyok, ám ma este különösen. Néha felerősödik. Abban mutatkozik meg, hogy hosszabb ideig pislogok felfelé a csillagokra, gyakrabban emelek le a polcról versesköteteket, vagy éppen még inkább elnyújtom sétáimat. Ez alkalommal a tóhoz keveredem.
Megannyi apró, mágikus fény mutat utat az idebarangolóknak, amelyekben békésen gyönyörködöm, miközben zsebretett kézzel sétálok köztük. Felnézek az égboltra néha, hosszan legeltetve szemem a látványon, majd ismét a környéket pásztázom, figyelve azt a néhány embert, aki most szintén a tópartra járult. Nincs az őszi estékhez fogható. Nincs még olyan időszak, ami így áthatna. Szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból. Szeretem? de szeretem. - írja az egyik magyar költő. Hát így vagyok vele én is.
Leülök a felszabaduló padra, ahogy egy szerelmespár tovább áll róla, elandalogva. Igazítok bőrdzsekimen és leveszem napszemüvegem. Ahogy nyugodtan nézelődöm, régi tekintetem a másik padra kúszik, ahol éppen egy nő rajzol valamit. Figyelem mozdulatait és őt magát, és minél tovább teszem ezt, szemöldököm annál jobban összevonom. Ismerős nekem. De még nem vagyok biztos benne, honnan.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Evana Roddson
INAKTÍV


A nem egészen szelíd Vörös
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 110
Írta: 2015. szeptember 18. 22:00 | Link

Adam Kensington

 Rámesteledett. A csillagok már fenntről pislognak le rám. Lassan ideje elpakolnom. Még pár satírozó mozdulat és kész. Befejeztem az utolsó ábrát, egy brosst. Arany gránáttal, geometrikus alakkal. Modern darab ami kicsit idegen nekem, de a gazdájához pont ez passzol, láttam, már csak el kell készítenem.

- Jól fog kinézni..

 Mondom magam elé, majd felkapom a fejem. Fura érzésem van, mintha figyelnének. Nem vagyok paranoiás de ezt most tényleg jól fogta láthatatlan radarom. A másik padon ugyanis egy férfi ül és néz. Azt nem látom tisztán az időközben leszálló teljes sötétségben, hogy ki lehet, ezen még a környéken sorjázó kandelláberek gyér fénye sem változtat. Ezért miután öszepakoltam felkelek és elindulok hazafelé, utam persze elvisz az idegen előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban..."
Kérdezd Ruát! Smiley
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
online
RPG hsz: 1225
Összes hsz: 7939
Írta: 2015. szeptember 18. 22:21 | Link

Evana Roddson

Felém néz, hiszen érzi, hogy figyelem. Ekkor még rajta tartom kicsit a szemem, majd eltekintek másfelé. Mondjuk a tó feketén hullámzó vizére. Akkor sandítok csak ismét a nő irányába, amikor készülődni kezd, hiszen már bőven nem alkalmasak a fényviszonyok a rajzolásra. Elvonul, ahogy lassan mások is. Mélyet lélegzem az estéből, még inkább magamba szívva a környék illatait. Igen, a nő határozottan ismerős. Az alakja, az arca, a mozdulatai, a vére. Különösen a vére. Amint felé terelődött a figyelmem, ez volt az, ami felébresztette benne a gyanút. Hiszen számomra ez az elsődleges jegy. A legbeazonosíthatóbb tulajdonság. A vér illata.
Felém tart. Erre kell jönnie, ha el akarja hagyni a tópartot. Ekkor pedig eszembe ötlik valami. Egy emlék. Az ösztöneim elém teszik, tálcán kínálva. Máris ott vagyok újra térben és időben. Látom a nőt. Nagyjából előttem van az arca, ám keveredik a most látottal. Hiszen nem emlékszem pontosan. Mégis hogy emlékezhetnék mindenkire? Még a legfontosabb személyek képe is elfakult már.
- Elnézést... - szólítom le lágy hangon a hölgyet és felemelkedem ültömből.
- Hadd kérdezzem meg... - lépek közelebb, fölé magasodva.
- Ön... cseh? - teszem fel különös kérdésemet olyan természetesen és egyszerűen, mintha csak arról érdeklődtem volna tőle, meg tudná-e mondani esetleg, hány óra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Evana Roddson
INAKTÍV


A nem egészen szelíd Vörös
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 110
Írta: 2015. szeptember 18. 22:41 | Link

Adam Kensington

...A félelem rossz tanácsadó...

 Ahogy elsétálok a másik pad előtt, az azon eddig ülő alak felemelkedik és hozzám lép. Nem vagyok félős de bizony most megfagy bennem a vér egy pillanatra, de aztán gyorsan eltűnik belőlem a remegés.
 Biztosan nem áll szándékában bántani, akkor már megtette volna, hiszen hórihorgas és erős-inasnak látszik. Ahogy végigpillantok rajta ijedt tekintettel megszólal. Hangja bársonyos és nyoma sincs benne gonoszságnak. Kérdése azonban még lényénél is jobban meglep.

- Oh, nem...Ír vagyok...De dolgoztam Prágában. Miből gondolta?

 Kérdezek vissza, mert kétlem, hogy bármiből erre lehetne következtetni, ismerősnek sem tűnik. Jó az arcmemóriám, de az ő csontos, karakteres vonásait száz százalék, hogy most látom először.
 Vajon ő másként van ezzel? Lehet összetéveszt valakivel. Nos ha így van akkor ez hamarosan kiderül. Minden esetre érdekes egy jelenség, annyi szent. Itt sok különleges ember van. Jó velük találkozni. Érdekesek.

 

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban..."
Kérdezd Ruát! Smiley
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
online
RPG hsz: 1225
Összes hsz: 7939
Írta: 2015. szeptember 18. 22:57 | Link

Evana Roddson

Nem állt szándékomban megrémíteni, dehát tudom, ez a külsőmmel és fajtámmal jár. Ám ahogy megszólalok, máris kevésbé tart tőlem. Ez persze részint annak is betudható, milyen meglepő kérdéssel állok elő. Máris elterelem vele a gondolatait és kizökkentem a személyem miatti félszből.
- Szóval... a családja ír? - emelem meg sötét szemöldököm. A kérdésére pedig nem felelek. Lehet, ez némileg udvariatlanság, de az ő érdekét szolgálja. Nem hiszem, hogy túlságosan megnyugtatná a válaszom.
Annyi biztos: nem tévesztem össze senkivel. Tudom, hogy nem ismerem őt. Őt nem. De valaki mást igen. Valakit, akire nagyon hasonlít. Valakit, akivel nagyjából száz éve találkoztam. Csehországban méghozzá. Valakit, akinek hasonlóan csinos arca volt. Hasonlóan vörös haja. Hasonló vonalai. Hasonló vére...
Állok csak a nő előtt, fehér kezeimet magam mellet lógatva, várva szavát, amelyek talán elvezetnek a megoldáshoz, felfedve a viszonyokat. Kétségem sincs afelől, hogy kapcsolat van az akkor ismert illető és aközött, akivel itt vagyok most a tó partján.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Evana Roddson
INAKTÍV


A nem egészen szelíd Vörös
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 110
Írta: 2015. szeptember 18. 23:20 | Link

Adam Kensington

...Családfakutatás a legváratlanabb helyzetben...

 Kellemes idő van, ezért csak egy kardigánt és farmert viselek, hajam laza copfba volt fogva, mostanra kicsit szétcsúszott de még nem kell újrakötnöm.
 Beszélgetőtársamat láthatóan elgondolkoztatta származásom helyrajza, úgy fest továbbra is ismerősnek titulál vagy emlékeztetem valakire.

- Valójában örökbefogadtak, a papírok tanúsága szerint Dublinban születtem. Szóval igazából nem tudom honnan származik a vérszerinti családom. Ennyim van csak tőlük.

 Mutatom fel a nyakamban függő medálomat, ami most, hogy belegondolok Cseh mester munkája. Ennek a ténynek eddig nem volt  nagy jelentősége számomra, viszont most igazán bizarrá kezd válni.
 Kezd hűlni a levegő és feltámad a szél is. Összehúzom magamon felsőmet és táskámból egy smaragdzöld sálat veszek elő, amit aztán lazán a nyakam köré tekerek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban..."
Kérdezd Ruát! Smiley
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
online
RPG hsz: 1225
Összes hsz: 7939
Írta: 2015. szeptember 19. 12:00 | Link

Evana Roddson

Voltam már hasonló helyzetben, mikor évtizedek vagy évszázadok távlatában felismertem valakit. Hogy ez hogyan lehetséges? Úgy, hogy a leszármazottja annak az illetőnek, akivel réges-régen találkoztam. Az esetek nagy részében persze nem kötöttem az orrukra ezt, hiszen... milyen magyarázatot adnék? Hogy lehet az, hogy itt állok előttük a magam huszonhét évesnek tetsző valójában, és azt állítom, szerencsém volt az ük-akárkijükhöz? Olykor persze megtaláltam a módját, és például úgy fogalmaztam, hogy ismereteim szerint itt és itt élt ekkor és ekkor. Kikerülve így a bonyodalmat, mégsem állva elő hazug mesékkel. Aztán akadtak természetesen olyanok is, akiknek felfedtem a teljes igazságot. A varázsvilág képviselőivel ezt megtehetem. Számukra nem sokkoló. Éppen csak döbbenetes és furcsa.
Most viszont itt áll előttem ez a nő, aki semmit nem tud a családjáról. Akinek csak éppen egy ereklye van a birtokában és semmi egyéb. Akit bár nem ismerek, máris többet tudok, mint a legtöbben. Talán önmagánál is többet. Mi tévő legyek hát? Elköszönhetnék és tovább állhatnék bármiféle magyarázat nélkül. Azonban lehet, hogy amit tudok, sokat jelentene a számára. Nem azért gondolom ezt, mert magam sem ismertem a szüleimet. Nekem ugyanis ez soha nem okozott gondot és nem éreztem szükségét utánakutatni. Bennem ez nem jelentett soha űrt. De tisztában vagyok vele, hogy sokaknak igenis azt jelent. Talán az előttem állónak is?
- A felmenőinek egy része cseh. - közlöm vele egyszerűen, egy bólintással.
- Ez a nyaklánc Dorina... vagy Darina Ivanováé volt. - pillantok az ékszerre. Külön önmagában nem ismerném fel. Azonban a vérének illatával keveredve, amely most az utódjában csörgedezik előttem, már be tudom azonosítani. Emlékszem rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Choi Min Jong
Egyetemi hallgató, Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 333
Összes hsz: 4842
Írta: 2015. szeptember 19. 13:15 | Link

Fanni

Észrevesz és mosolyog, már nyert ügyem van. A kérdése alapján még fel is ismert. Ami mondjuk jó, mert a boltban nem szoktam így elbújni szemüveg-kalap mögé, és hát... nem is tudom. Lehet feltűnő jelenség vagyok? Mondjuk nála nehéz feltűnőbbnek lenni, de pont emiatt olyan szimpatikus.
- Én? ööö... tó? - reagálok nagyon értelmesen a szavaira, és csak most veszem észre, hogy valóban van itt egy tó is. Elsőre végig fut valami hűs borzongás a gerincemen, aztán rájövök, hogy évek óta nem vagyok vízfóbiás, és semmi okom az aggodalomra, főleg, hogy úszni is tudok, így csak kicsit lejjebb tolom az orromon a szemüveget és megnézem anélkül is a terepet. Igazán hangulatos, nem is értem, hogy nem tűnt fel eddig. Talán mert túlságosan lekötött a napfény iránti hiány érzetem. Sóhajtok egyet és ismét megállapítom, hogy vissza kell térnem a fényképezéshez, ha a nappalokból is meg akarok valamit örökíteni.
- Öhm... sétálok. Igen. Ammm... ööö... Hol vagyunk? - szólalok meg ismét, visszapillantva rá, miközben visszatolom az orromra a napszemüvegemet. Egy pillanattal később ismét a zsebembe süllyesztem a kezem s néhány lépéssel közelebb megyek, mert a blöki nem tűnik halálosnak. Na meg ha mégis megpróbálna megkóstolni, van egy tippem, hogy én futok gyorsabban. Persze ezt nem akarom mindenki orra alá dörgölni, de meg van mindennek a prioritása.
- Az hiszem én eltéved itt - toldom meg a korábbi mondanivalómat egy még az én fülemnek is förtelmes magyar mondattal, majd elhúzom a számat. - Ezt nem így mondjátok.
Állapítom meg a nyilván valót, aztán megrántom a vállam, mert már úgy sem tudok változtatni a helyzeten.
- Te mit csinálsz? Kutya sétáltatsz? - találom meg végül a beszélgetős hangot s lassan kezdem magam jól érezni. Nincs az az érzésem, hogy mindjárt elporladok, pedig lehet elég régóta vagyok itt kint. Szóval... szóval jó a kedvem. Határozottan jó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Péter Fanni
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2015. szeptember 19. 17:02 | Link

Choi Min Jong
|| Egy meleg vasárnap késődélután ||


S gyerekes mosolyomat nem lehetett lemosni az arcomról. Felismertem. Felismertem azt a titokzatos férfit, még ha el is rejtőzött a ruhái illetve kalapja s napszemüvege mögé. Az arcmemóriám többek közt mindig is jó volt, viszont a névmemóriám... hát az csapni való a mai napig. Tudtam, hogy ez a művészetis srác és azt is, hogy totálisan elfelejtettem a nevét vagy azt, hogy bemutatkozott-e a múltkor. Kinek nincs esze, legyen notesze...
Kíváncsi kérdéssel nyitottam felé, amire valamit hebegett-habogott. Szemöldökeimet ráncolni kezdtem. Nem, nem azért mert haragudtam, csupán nem értettem, hogy mit szeretett volna kérdezni a tóval kapcsolatban.
- Igen, ez a Bogolyfalvi tavacska. - Helyeseltem, bólogattam, és persze Himére is figyeltem, aki a talajhoz simulva, sunyin kúszott a tavacska irányába, a tőle telhető leghalkabban igyekezett a víz felé. Megelégeltem. Mérgemben felkaptam a földről az ölembe, szerető ám szorító karjaim közül nem volt menekvés a számára, így végül én is nyugodtan beszélgethettem a sráccal.
- Úgy jöttél el sétálni, hogy nem is tu... jaaaaaa, hogy eltévedtél! Aha, értem. - Majdnem kioktattam, szerencsére nem történt meg, mert hozzátette, hogy el is tévedt. Érződött a hangján, hogy néhol igencsak törte a magyart. A mimikám megváltozott. A morcosan lefelé görbülő ajkaim hamar visszaálltak az eredeti helyükre, tehát ismételten mosolyogtam.
- Nincs baj, majd belejössz! - Igyekeztem bátorítani, hátha bátrabban fog majd hozzáállni a magyar nyelv elsajátításához. - Egyébként, itt vagyunk a falu határában, igazából még én sem voltam itt ezelőtt soha,-a tónál- pedig már egy éve itt lebzselek, mármint a suliban.. Na jó, hazudok, párhónapig Madagaszkáron is voltunk, de ez nem lényeg. Segítsek vissza jutni? - felajánlottam neki a segítségemet, legalább így én is jobban megismerhetem az itteni járást. Ha elfogadta, ha nem a segítségemet, én folytattam a mondókámat.
- Igazából rajzolni jöttem, de mikor épp kiléptem volna a szobaajtón visszapillantottam Himére. Nem volt szívem a szobánkban hagyni, ezért elhoztam magammal, had szaladgáljon. – Történetem közben a ficánkoló kis hordócskát próbáltam kordában tartani, nehogy kiugorjon a karjaim közül egyenesen bele a vízbe.
- Amúúúúúúgy, hogy vagy?
Utoljára módosította:Péter Fanni, 2015. szeptember 19. 18:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Evana Roddson
INAKTÍV


A nem egészen szelíd Vörös
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 110
Írta: 2015. szeptember 19. 17:53 | Link

Adam Kensington

...Egy nyom olyan helyről is előkerülhet, ahonnan nem is várnám...

 A férfi kijelentéseire elnyílik a szám. Nem is tudom hirtelen hová tegyem szavait. Arra sincs érkezésem felfogni, hogy mekkora kincset adott át nekem.

- Ön antopológus, esetleg régiség szakértő? Rengetegnek mutattam már a medálom és senki sem tudott róla semmit mondani, ön pedig...Darina Ivanova...ezt a nevet mondta. Mást is tud róla? Mesélne nekem? Kérem?

 Nézek fel ismeretlen jótevőmre szürkéskék szemeim legkérlelőbb pillantásával. Nem hiszem, hogy a jóság és kedvesség ne nyerene viszonzást még a legváratlanabb helyről is. Így hát bizalommal és várakozással telve figyelem  mit felel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban..."
Kérdezd Ruát! Smiley
Choi Min Jong
Egyetemi hallgató, Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 333
Összes hsz: 4842
Írta: 2015. szeptember 19. 18:50 | Link

Fancsa

Tó. És még szép is. Bólintok neki, jelezve, hogy értettem. Bogolyfalvi-tó. Ez is logikus, vagyis nem, de ezek szerint nem keveredtem annyira nagyon messzire. Talán ha nem egy sötétített üvegen át bámulnám a világot, a falut is kiszúrnám nem messze ide. De egyelőre ez az opció eszembe sem jut. Inkább próbálok reagálni a lány szavaira, na meg elmagyarázni az amúgy cikis helyzetemet.
- Ah. Úgy - mármint nem tudom mit akart mondani, de eltévedtem. Az biztos. Vagyis nem biztos, mert ha figyeltem volna lehet tudnám merre kell visszamenni, most viszont fogalmam sincs. Hogy a morcossága minek is szólt pontosan azt nem tudom, kicsit meg is ijeszt, de hamar visszavált mosolygósra, így eltekintek a pillanatnyi hangulatváltozástól és egy mosolyt küldök felé, amiért bíztat. Tudom, hogy belejövök. Egyre kevesebbet hibázom, legalábbis én így érzem. Persze vannak dolgok, amiket még nem tudok, de például a levelezésünk Ádámmal is nagyon sokat segít, hogy tanuljak. Sőt azóta ezt a fordítós módszert saját magam fejlesztésére is használom. Nem tudom korábban miért nem jutott ez a lehetőség az eszebe, mindenesetre most nagy hasznát veszem.
A sok szövegből, amit elhadar, például nem értek mindent. Egyrészt gyorsan is beszél, másrészt... hát nem tudom, kicsit összefüggéstelennek tűnik, de azért a lényeget megértem. Segít, ha kell. Erre tehát ismét bólintok.
- Az jó van, ha segítsz. De nem sietek - felelem, mert nem szeretném megakadályozni semmiben sem. Ahogy pedig folytatja, még nyilvánvalóbb lesz, hogy ő bizony még maradna. Legfeljebb a blöki akadályozza, akit közben fel is kap.
- Rajzolj, addig vigyázok kutyára? - mondom bizonytalanul és elszánom magam, hogy a jószág felé nyúljak. Lassan tartom elé a kezem felkészülve rá, hogy szimatolás helyett heves ugatásba és harapásra támad kedve, de bízva benne, hogy tudja, imádom már most is. Még mindig szeretnék kutyát. Csak hát... nem tudom mennyire lennék jó gazdi. Simán megeshet, hogy festés közben megfeledkeznék róla. Kellemetlen lenne.
- Én? Jól. Az hiszek - felelem a kérdésre, ami először kicsit meglep, aztán visszakérdezek, hogy ne legyen olyan feltűnő a bizonytalan válaszom - Te hogy vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Péter Fanni
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2015. szeptember 19. 20:37 | Link

Choi Min Jong
|| Egy meleg vasárnap késődélután || Hime ||


Zsír, értette, hogy mit is próbáltam neki összehápogni alig két és fél perc leforgása alatt. Sajnos, ahogy magyaráztam nem tudtam magamat kontrollálni, vagyis, hogy ne hadarjak. Ám lehettem annyira érthető, hogy megértsen, vagy csak udvariasságból bólogatott, ahogy én is szoktam a tanároknak, amikor magyaráznak órán, de én nem figyelek...
- Akkor maradsz még velem itt egy kicsit? - felcsillantak a szemeim, Himét már szinte nyomorgattam örömömben. Szerencsétlen állatka már biztosan azon gondolkodhatott, hogy inkább nem mozdul meg, mert csak ő járna pórul.
- Komolyan vigyáznál rá addig? - Reménykedve pillantottam rá, majd csak egy kósza gondolat siklott át az agyamon- Ugye nem akarod ellopni? - Gyanakvóan mértem fel az előttem álló srácot és hátrébb húzódtam, azonban ahogy lassan Hime felé nyúlt.  A kis corgi a kéz irányába nyújtogatta a nyakát, és megszaglászta a fiú kezét, utána felpillantott rá s vakkantott egyet azzal a vékonyka kölyökhangjával.
- Szerintem tetszel neki. - Lehajoltam a kutyával, a földre helyeztem, ám a pórázát nem engedtem el, így biztosra mentem, hogy MinJonggal fog foglalkozni és nem a tóval. Így is történt, a kis kölyök hamar körbeszaglászta.
Amíg ez a folyamat lecsurgott, én érdeklődtem MJ után, amire ő is visszakérdezett, én válaszképpen biccentettem egyet mosolyogva. Ez csak annyit jelentett, hogy én is jól voltam. Aztán csak a pórázt átnyújtottam, megvártam, amíg elveszi tőlem, végül pedig egy ott lévő padra letelepedtem. A rajzcuccaimat kipakoltam, majd csak egy grafitceruzát megragadva a hajamat feltűztem vele egy kontyfélébe. Rajzolás közben mindig is zavartak a rózsaszín kósza tincseim. A rajzolós füzetemet hamar fellapoztam, egy üres oldal után kutakodva.
Utoljára módosította:Péter Fanni, 2015. szeptember 19. 20:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Choi Min Jong
Egyetemi hallgató, Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 333
Összes hsz: 4842
Írta: 2015. szeptember 19. 21:11 | Link

Fancsa

Bólintok. Egyelőre nem érzem, hogy rossz hatással lenne rám a nap, szóval miért ne feszegethetném pont ma a határaimat? Maradok, és ha szerencsém van nekem is jut egy kis rajzolás. Persze először meghagyom neki az élvezetet.
- Igen - erősítem meg szóban is az előbbi fejmozdulatot, aztán a kutyussal próbálok ismerkedni. A vakkantásra visszarántom a kezem, a kérdésre meg eltátom a számat, mert annyira meglep. Hát ilyen kutyalopkodósnak látszanék?
- Én? Nem! Soha! - felelem végül a tőlem telhető legmeggyőzőbb hanggal, még a szemüveget is lekapom, meg a mellkasomra teszem a kezem, úgy toldom hozzá - I promise! - angolul, hogy ígérem, mert magyarul ezt még nem igazán tudom, de remélem, így érti, hogy mit akarok mondani.
Valószínűleg igen, mert leteszi a kutyulit a földre, az meg szaglászni kezd, s mivel nem kóstol bele rögtön a lábamba, felbátorodom én is. Mosolyogva guggolok le hozzá s megsimogatok a buksiját, aztán elnevetem magam, ahogy felpillant rám, kinyújtott nyelvvel. Eszméletlen egy pofa ez a kutya. A gazdi bizalmat szavaz nekem, a kutyával együtt. S ez engem is megnyugtat. Az eb érzi, hogy azért több bennem az emberi, mint... mint a más. Nem akarok rá gondolni. Elveszem a pórázt, aztán egy kicsit még figyelem a lányt, ahogy kipakol. Némi irigység kúszik a mellkasomba, aztán megrázom a fejem. Hülyeség. Én is festhetnék most, hiszen itt vagyok. A saját baromságom, hogy nem hoztam hozzá semmit. Legközelebb megteszem. A kutyus vakkant egyet, én meg észbe kapok. Mosolyogva fordulok vissza hozzá, s ezúttal koreaiul kezdek gagyogni neki.
Arról, hogy édes és zabálni való, de nem kell félnie, mert nem eszem kutyát, még akkor sem, ha Koreában ez egy bevett dolog.
Egyébként a kutya szerintem nem érti, de nem baj. Leülök vele szemben, kinyújtom a lábaimat, közrefogva őt, és úgy kezdem el simogatni, meg úgy finoman nyúzni, s ahogy magyarázok, ő a farkát csóválja, bennem meg az az őrült gondolat támad, hogy ha már zabálni való csak megkóstolom. Persze játékosan, és nem is harapok bele, meg semmi ilyesmi. Szimplán bekapom a fejét. Igen. Min Jong, játszik, és rosszabb, mint egy óvodás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
online
RPG hsz: 1225
Összes hsz: 7939
Írta: 2015. szeptember 19. 23:34 | Link

Evana Roddson

Hisz nekem. Jól teszi, mivel igazat beszélek. De lehetnék valami csaló is akár, aki így szólít le csinos, gyanútlan nőket az éjszaka leple alatt és csap le rájuk. Valószínűleg azonban lerí rólam, hogy nem ez a típus vagyok. Noha fajtámból adódhatna. Kihasználhatnám ismereteimet, sok évszázados tapasztalatomat. Ám tényleg nem ebből a fából faragtak.
Jól sejtettem, fontos a számára az, amit közölhetek vele. Az, amit tudok. Már csak az a kérdés, miként mondjam el neki. Szükséges-e felfednem, hogy személyesen ismertem a felmenőjét, vagy pedig ez alkalommal is élhetek némely válaszok megkerülésével. Azt hiszem, először megpróbálkozom ezzel. Szóval arra nem is felelek, szakterületemből adódó-e felismerésem.
- A XX. század elején élt, Csehországban. A férje igen tehetős volt, ám a házassága rémes. A férfi folyton bántalmazta. A törődése abban merült ki, hogy ékszerekkel halmozta el. - mesélek neki a nőről, és közben elpillantok ismét a medál felé. Állandóan hordta. Arról fogalmam sincs, ezt is a férjétől kapta-e. Ha pedig igen, vajon miért viselte ilyen előszeretettel. Nem kérdeztem soha.
- Kifejezetten szép boszorkány volt. Ön hasonlít rá. - nézek a lány szemébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Péter Fanni
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2015. szeptember 20. 00:50 | Link

Choi Min Jong
|| Egy meleg vasárnap késődélután || Hime ||


- Igen! Mármint...- Megráztam a fejemet, ezzel párhuzamosan a szemeimet is lehunytam, aztán ismét rápillantottam és folytattam. - Nem! Csak hát...sosem tudhatom. Otthon, amikor anyánál vagyok abban az utcában minden hónapban... – Elgondolkodtam, hogy milyen témáról is akartam volna duruzsolni, de inkább offoltam a mondatot és egyet sóhajtottam. - Na jó, nem lényeg. Fő az óvatosság. - Javítottam ki magamat s egyben menteni igyekeztem a helyzetet, nehogy valami irigykutyának tekintsen, aki veszettül védelmezi a kutyáját... Oké, ez nagyon furán hangzott. Köszönjük Fanni.
- Jéé, a bácsi beszél angolul? - direkt incselkedtem vele, fiatal srácnak tűnt, nem lehetett öregebb a mestertanoncoktól, talán csak egy-két évvel, de ez sem volt rá garancia. Biztos nem volt ínyére az, ha valaki lebácsizta őt.  Remélem vette a poént és nem szívta mellre.
Szerencsére Himének szimpatikus volt MJ,ezért hamar átadtam a stafétabotot, én pedig elvonulhattam rajzolni. Hime, aki már jócskán be volt sózva, amikor azt érezte, vakkantott egyet, mert az ösztöne azt súgta mintha elbambult volna Minjong. Ezt követően a kis vakarcs azonnal megkapta a törődést, amit magának kikövetelt, komolyan úgy csinált, mintha hanyagoltam volna, pedig ez egyáltalán nem volt igaz. Nagyon is, hogy sokat törődtem-törődöm vele, ha lehetne órára is bevinném, azonban sajnos ezt nem lehet. Fél füllel hallottam, hogy valamit gagyogott a kutyának MJ, de halványlila gőzöm sem volt róla, mikkel tömhette a kölyköm fejét. Himének természetesen ez is nagyon tetszett, még ha nem is értette, élvezte. Azt a rövid,lompos farkát úgy csóválta, mintha ezen múlt volna az élete.
A kis kölyök zabolátlanul ugrált, pattogott, csipogott és hempergett. Élvezte, ahogy dögönyözte MinJong, ám valami olyasmi törtét, amire nem számított. A csávó, szó szerint bekapta a fejét!-nem az egészet- Szerencsétlen blöki úgy megszeppent, hogy még nyikkanni sem mert, ezért inkább csak meghátrált esetlenül és lecsüccsent a fenekére. Párpillanatig szemezett a vele szemben ülővel, aztán rövid lábaival kinyomta magát, és megindult, hogy befészkelje a kis hordótestét a fiatalember ölébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Choi Min Jong
Egyetemi hallgató, Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 333
Összes hsz: 4842
Írta: 2015. szeptember 20. 09:28 | Link

Fancsa

Pislogok rá nagyokat, bár szerintem a napszemüvegben ezt nem látja. Nem értem, hogy miről hadovál, hiába próbálom követni az észjárását, egyszerűen nem megy. A lényeget viszont megértem, hiszen megkapom a kutyát, s ő szépen nekikészül, hogy rajzolgasson. Én is rajzolnék, de aztán a blöki emlékeztet, hogy neki ígértem játékot, s bizony be is tartom az ígéretet. Jól elszórakozunk, én koreaiul beszélek hozzá, ő vissza csipog, játszunk. Csóválja a farkát, és akárhogy is nézem, zabálni valóan édes. Még akkor is, ha nem eszem húst. Hirtelen nagyon jó ötletnek tűnik bekapni a fejét, persze vigyázva rá, hogy ne sértsem fel a nóziját a "gyönyörű" szemfogaimmal. Az egész csak egy pillanat, aztán már engedem is el. Kissé megszeppen, én meg megnyalom a számat és nevetni kezdek rajta, miközben próbálok valamiféle bűnbánást varázsolni az arcomra. Hogy melyik működik nála, azt nem tudom, de pillanatokkal később már az ölemben van, s én lehajolok hozzá, az orromat nyomom az orrához, hátha kapok egy puszit, miközben a nyakán, hátán dögönyözöm, s vagy ezredszer mondom el neki, hogy nagyon, de nagyon helyes kis jószág. S ahogy erre vissza csipog, hirtelen új ötletem támad. Úgy kezdek beszélni hozzá, mintha valami régi jó barátom lenne. Nevetgélek, magyarázok, ő pedig reagál mindenre. Aztán énekelni kezdek, felkapom úgy simogatom, majd vissza leteszem a földre én pedig hason fekvésre váltok, a lábaimat kezdem lóbálni, miközben tovább játszom vele. Bele-bele vakkant a dalomba, de nagyon jó zenei érzékkel teszi.
A rajzoló lányról meg teljesen megfeledkezem közben. Csak a dal végén jut eszembe, hogy ő is ott van. Fel is pillantok arra, amerre rajzol, vajon hallott-e vagy belemerült annyira a művébe, hogy fel sem tűnt neki a kis közjáték mögötte?
Utoljára módosította:Choi Min Jong, 2015. szeptember 20. 10:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Evana Roddson
INAKTÍV


A nem egészen szelíd Vörös
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 110
Írta: 2015. szeptember 21. 13:56 | Link

Adam Kensington

...Ha igaz amit állít, akkor az mindent megváltoztat...

 Figyelmesen hallgatok minden szót, amit ez a furcsa férfi mond nekem, úgy mesél, mintha ő maga is ott lett volna abban a régi korban és személyesen ismerte volna lehetséges ősömet, aki ha jól számolok az üknagyanyám lehetett. A bántalmazott elhalmozott nő képe lassan felvázolódik előttem, aki lehet azért kellett, hogy magáról minden nyomot eltüntessen, mert mástól-a medálomat adó személytől-lett várandós? Ez már csak elmélet, amit az én romantikára specializálódott elmém azonnal összerakott. Ez után jön azonban a valódi döbbenet részemről, hiszen egy bókkal körítve olyan dolgot állít, amit legmerészebb álmomban sem hittem volna el.

- Boszorkány volt?!  
 
 Talán naívnak tűnhetek, na jó az is vagyok, hogy elhiszem amit mond, de annyira igaznak hangzik, annyira valóságosnak, főleg itt a varázsvilág valóban létező, általam immár ismert kis szegletében. Viszont, ha az ősöm boszotka volt akkor...

- Azt mondja hasonlítok rá? Ön szerint, kedves...uram, lehet, hogy mást is örököltem tőle a külsőmön kívül?

 Kimondtam végül azt, amin az eszem jár. Nem tapasztaltam semmi furcsát, kivéve ezt a kis ájulást Zoltánnál amióta itt vagyok, de ki tudja. Mi lenne ha...Oh, nem erre gondolnom sem szabad, szentségtörés, szegény szüleim, azt hisze ezt nehezen tudnám elhitetni velük. De én akartam minden áron megtudni honnan származom. Tessék itt van amire vágytam. Ha igaz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban..."
Kérdezd Ruát! Smiley
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
online
RPG hsz: 1225
Összes hsz: 7939
Írta: 2015. szeptember 22. 11:36 | Link

Evana Roddson

Egy pillanatig csak nézem őt kifejezéstelen vonásokkal, majd bólintok. Igen, boszorkány. Úgy látszik, jól sejtettem, hogy fontos lehet számára a felmenőinek kiléte. Ha másért nem is, amiatt koránt sem elhanyagolható, kiktől származunk, hogy milyen tulajdonságokat örököltünk tőlük. Anno emberi létemben számomra ennek azért nem volt akkora hordereje, mert kevéssé voltunk még jártasak az orvoslásban és csak tapogatóztunk azt tekintve, hogy külső jegyeinken és természetünkön túl mit vagyunk még képesek továbbvinni szüleinktől. Ahogy aztán halhatatlanságomban múltak a korok, kiderült bár, milyen jelentőséggel bír, hogy ismerjük a génállományunkat és  múltját, ám engem ez már személyesen nem annyira érintett. Hiszen új Atyám lett, akinek köszönhetően nincs már részem se betegségekben, se hajlamokban. A vámpíroknak nincs gondjuk erre.
Viszont itt ez a lány, akinek a családjában pár generációval ezelőtt ott volt egy boszorkány. Ez pedig magában hordozza az erős gyanút, hogy neki is lehetnek mágikus képességei. Ami neki most gyanú, az nekem tudomás. Hiszen érzem rajta. Több száz évig nem tudtam beazonosítani, ahogy más adottságokat sem. Mára már kitapasztaltam. Mára már felismerem a rezgéseket.
- Igen. - felelek hát egyszerűen, miközben jelentőségteljesen nézek rá lefelé. Áthatóan, magabiztosan fürkészem. Tudom, mi rejlik kérdése mögött, hiszen nem is igazán palástolta. Válaszom pedig erre vonatkozott. Igen, ő is boszorkány. Mindeddig nem tudta ezt?...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 21 ... 29 ... 36 37 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa