36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 25 ... 61 62 » Le | Téma száljai | Témaleírás
April Lyla Dicklin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 8
Írta: 2014. július 13. 14:10 | Link

Evelinnek

Ma jöttem a bagolykőbe. Kicsit elindultam körülnézni. Sikeresen elkeveredtem a kis tavacskához.
Megláttam az egyik réki barátnőmet. Ott állt a tavacska partján. Odaosontam mögé és köszöntem neki.
- Szia Evelin!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 13. 18:27 | Link

Evelin egy kicsit megijedt. Beleesett a tavacskába. Amikor kiúszott a partra megismerte a barátnőjét.
-Szia April. Ahogy látom nem változtál semmit. Így megijeszteni az ember fiát. Az én esetemben lányát.
Evelin hozzálátott kicsavargatni a ruhájából a vizet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. július 14. 13:31 | Link

Jamie


Vissza-vissza pillantva szalad előttem a kutya, majd hirtelen eltűnik.
Sóhajtok, csak velem történhet ilyen. Amikor újra meg látom már nem fut, hanem egy srác lábánál ül. Kicsit lassítok az iramon. Közel érve hozzá jut lassítok és már csak sétálok. Meglátom a srác kezében a füzetem és kisebb sok ér.
Szomorún nézek a füzetre. Sóhajtok egyet aztán válaszolok.
-Szia. Igen az enyém.
Elveszem a füzetem maradványait és elfintorodom. Teljesen átázott a kutyanyáltól és tele van fog nyomokkal. Szinte fel ismerhetetlen lett minden munkám.
Le nézek a kutyára, aki mint ha meg se történt volna csóválja a farkát. Aztán grimaszolva válaszolok a hozzám intézet kérdésre.
-Csak egy hónapi munkámat tette tönkre.
Vetek még egy pillantást a füzetem maradványaira, aztán lehajolok az ebhez és meg paskolom a fejét.  
-Ördögi egy kölyök vagy!
Aztán fel állok és válaszolok az előbb hozzám intézet kérdésre.
-Kivel szemben lenne örök harag?
Megint ránézek a füzetemre és előveszem a pálcám, hát segít rajta a javító varázslat.
-Reparo!
Valamennyit használ is, de még mindig nem hasonlít az eredi formájára, sajna.
Lemondóan nézek fel hátha láttok egy szemetest a közelben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. július 19. 16:44 | Link

Evelin.




Ismét visszatért a gonosz, fenevad hangulat. Amikor csak törni, zúzni lenne kedve, még a saját házának keretein belül is. Nemhogy a közterületeken, belegondolni sem merhet az ember. Chuck maga sem tudja, hogy miért van megtalálhatatlanul lent a hangulata, de hát ez van. Pedig a mai napon kivételesen nem járt semmi sem a fejében, csak csinálta a kis dolgait és most ott tart, hogy este nyolc, és mégsem csinált semmit ma sem a gyakorláson kívül. Szóval miután kijön a dobszobából és megfürdik, szépen felöltözik, majd elhagyja a lakást. Úti cél most sincs, klasszikus megyek, amerre visz a lábammódszerrel, már megint. Út közben szűkül a kör, mert a kastélyba biztos nem fog bemenni -minek is menne?-, inkább a falu területén marad. Legalább is a határon belül próbál mozogni. Igazából csak sétálgat, azt sem nézi, hogy merre; csak a lába elé figyel, hogy el ne essen. Egy idő után megszűnik az utcai világítás; ekkor előveszi a pálcáját, elmormolja a varázsigét és a továbbiakban ezzel világít. Ahogy megáll a tavacskánál mérlegelni a lehetőségeket, észreveszi, hogy kicsit azért hűvös van és nem ártott volna egy pulóver a pólóra, vagy valami hasonló. Most már mindegy, túl fogja élni. Közben észreveszi, hogy olyan furcsán világítja meg a karjain lévő motívumokat a gyenge fény.
A lényeg, hogy megáll egy pillanatra, mert most itt a lehetőség lekanyarodni a tóhoz, de tovább is mehet a nem sűrűn járt úton. Úgy dönt, hogy most inkább leül egy padra, nincs kedve tovább gyalogolni. Így is tesz, közben a tavacskát nézi, már amit lehet rajta. Közben elteszi a pálcáját, már nincs szüksége a világításra, mert nem kell a lába elé néznie, hogy el ne essen. Ugyanazok a lapok, mint egy órával ezelőtt. Egyedül van megint, csak ő és a gondolatai. Remek, ismét a tömör unalom, egy tóval fűszerezve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. július 19. 18:05 | Link

Levi

Elég hosszú időre utaztam el ahhoz, hogy az már mindenkinek feltűnjön, ami nem volt szerencsés húzás, de mint tudjuk, a családon segíteni kell, illetve a munka sem vár meg minket. Legalábbis ölbe tett kézzel biztosan nem. Hazajöttem és duplán rosszul indult a „hazaértem buli”. Nem vagyok egy éjszaka mászkálós fajta, de kivételesen eljöttem otthonról. Davidnek is és nekem is szükségünk volt időre, hogy feldolgozzuk az információkat. Azt hittük azzal, hogy Ginny-t kimenekítjük a fogságból, minden megoldódik. Csak arra nem gondoltunk, hogy ő meghal a kórházban. Muszáj volt kiszakadnom az otthoni feszült környezetből, ami bármelyik pillanatban robbanást idézhetett volna elő. David az utolsó élő rokonát most vesztette el és bár mellette a helyem, éreztem rajta, hogy most egy kis magányra van szüksége. Nekem is el kellett gondolkodnom, hova tovább, mert a mélységes depresszióból kirántani valakit nem egyszerű feladat.
A lábam vitt előre, miközben lehámoztam magamról lenge hosszú ujjú felsőm. Nem is tudom miért vettem fel induláskor. Talán csak a hideg rázott a kimerültségtől, én meg magamra kaptam. Edzőcipőm halkan koppant néha a betonon, ahogy távolodtam a háztól, én pedig egyre jobban engedtem le. Mire a falu szélére értem, úgy éreztem kidőlök. A kis tavacskát megpillantva rögtön irányt választottam és a parthoz érve ledobtam magam a fűbe. Hajam körülöttem nagy ívben terült el, én pedig nem zavartatva magam teljesen elnyújtóztam, kezemet oldalra fektetve nyugtattam. Egyetlen dolgon járt az eszem. Vissza kell szereznem a fergeteges humorérzékemet, mert ha interjút akarok csinálni, akkor dupla adag szarkazmusra lesz szükségem, figyelembe véve az alany kilétét.
Utoljára módosította:Egerszegi Nina Viktória, 2014. július 19. 18:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2014. július 19. 18:32 | Link

Nina

Mivel hivatalosan is beköszöntött a hétvége, úgy döntött, hogy kirúg a hámból. Délig fetreng az ágyba, mindezek után teleeszi magát, majd sétál egyet a faluban. A délig alvás majdnem sikerült, vagy legalábbis ágyban volt délig, de inkább olvasott, szokás szerint. Mindezek után tényleg lement enni, de nem koránt sem bírt annyit megenni, mint amennyit tervezett. Hős volt szerencsétlen gyerek, ha csak a saját fejében is, de higgyétek el nekem, hogy ott nagyon. Délután, mikor már úgy érezte, hogy semmi nem jön össze, legalább lemegy sétálni egyet a faluban, abban a reményben, hogy összefut valami ismerősszerűséggel, akivel elütheti a napot. Így hát felhúzta a tornacipői közül a legkényelmesebbet és maga mögött hagyta a kastélyt. Miközben lefelé sétált a faluba, néha azért megállt, visszapillantott, igyekezett szentimentális lenni, de aztán megvonta a vállát annyiban hagyta a dolgot. Este amúgy is viszont látja a tornyokat, egyébként sem megy messzire, még a falu legtávolabbi pontjáról is látni a kastélyt, felesleges eljátszani az érzelgőst, amihez amúgy sem értett igazán, de megpróbálta, ez is valami.
Mikor leért a faluba, első útja a cukorboltba vezetett. Bár nem volt különösebben oda az édességekért, azért a mentolos cukornak nem tudott ellenállni. Vett is belőle egy zacskóval, majd ráérős léptekkel megint, valamerre. Nem igazán figyelte, sosem volt az a céltudatos gyerek, legalábbis a tényleges célokat sosem részesítette előnyben. Lassan lépkedett, a cukrokat pedig folyamatosan dobálta bele a szájába. A cél az volt, hogy akármilyen magasra is dobja fel, mindig beletaláljon a szájába, ritkán vétette el, de ha megtörtént, akkor megsajnálta a kárba veszett cukrot, majd mérgében megpróbálta elrúgni, igencsak kevés sikerrel. Épp a tavacska mellett vitte el az útja, amikor egy oldalpillantás során észrevett a fűben valamit. Összevonta a szemöldökét, percek alatt mérlegelte megéri-e neki odamenni, de mivel mindig is krimi fanatikus volt már megszületett a fejében az összeesküvés elmélet. Csöndesen odaosont a földön fekvő valamihez, majd megállva tőle néhány centire óvatosan előrehajolt, még a nyakát is nyújtotta, és így próbálta meg ellenőrizni, él-e még a delikvens.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 19. 18:48 | Link

Már megint nem tudok aludni. Az utóbbi napokban nem sikerül. Gyakran fenn vagyok. Most nem volt hangulatom a kastélyban császkálni. Úgy döntöttem, hogy most bagolyfalva a cél. Olyan ritkán tudok erre sétálgatni. Estefelé meg még nem jártam erre. Ideje lenne elkezdeni. Kíváncsi vagyok, hogy jár-e valaki ilyen késői órán. Erősen kételkedem ebben. Már a világítást is lekapcsolták a faluban. Elméletben már mindenki alszik. Kivéve engem. Alig látok valamit. Hiába világítok a pálcámmal. Vigyáznom kell, hogy ne csússzak bele a tavacskába. Elég béna vagyok. Pontosan ezért is nem megyek túlságosan közel a tó partjához. Kénytelen vagyok a lábam elé nézni. Olyan érzésem van mintha lenne itt rajtam kívül valaki. Most éppen itt az ideje, hogy figyeljek is a megérzésemre. Nézelődök, de még mindig nem látok semmit. Egyre erősebb lesz ez a megérzésem. Végülis nehéz lenne észrevenni bárkit ilyen sötétben. Ahogy egyre közelebb megyek az egyik padhoz észeveszek egy embert. Mindvégig igazam volt. Odasétálok mögé, abban a pillanatban rájöttem, hogy még életemben nem láttam. Azért megszólalok.
- Mijáratban erre, ilyen késői órán?
Kérdeztem kíváncsian.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. július 19. 18:50 | Link

Levi
azért szeretlek <3

Csukott szemmel reluxálva – akarom mondani relaxálva fetrengtem a puha fűben, mellettem a tó apróbb hullámzásait hallgattam és nagyon mélyen gondolkodtam. Talán el is bóbiskoltam egy kicsit. Az álmom sem volt kellemesebb, mint a valóság, de egy próbát minden megér. A ködben rohanni valami után, amiről fogalmad sincs, hogy mi, elég kellemetlen, de mivel az álmodat nem tudod irányítani, így megállni sem tudsz. És ez az a pillanat, ahol kinyitod a szemed és… Nos, én mikor kinyitottam, nem a tiszta eget láttam, hanem egy fiút, aki a nyakát nyújtogatva hajolt felém, mintha vízi hulla lennék, amit partra sodort az a hatalmas hullámzás, ami szökőár szintű ebben a kis pocsolyában. A legtöbb lány első reakciója a logikus sikítás és „perverz” jelző kiáltása. Nos, én nem vagyok a „legtöbb lány”, úgyhogy nemes egyszerűséggel orrba nyomtam az illetőt, de mentségemre legyen mondva, egyáltalán nem azért, mert egy vadállat vagyok. Csak veszélyesen élek. Valószínűleg nem eshetett neki jól, úgyhogy amíg ő elfoglalta magát a fájó ponttal én felkeltem és szemügyre vettem az illetőt. Nem tűnt ragadozónak, sem gyilkosnak, így gyors megfontolásból felkeltem és odaléptem hozzá, mielőtt a kastélyig rohan, hogy valami elmebeteg megpróbálta betörni az orrát. Pedig nem is állt volna távol az igazságtól, már ami a szitut illeti.
- Ooooké, ne haragudj. Nekem is sikítanom kellett volna, mint mindenki másnak – kissé esetlenül veregettem meg a hátát, és nem, nem olyan bivalyerősen, hogy eltörjön a gerince. Ez olyan nyugtatgatás féle (?) volt. Azt nem mondanám, hogy dolgozott bennem a lelkiismeret furdalás, mert az nem nagyon szokott, de egy picit megbántam a reakciót. Csak abban reménykedtem, hogy nem az lesz a válasz, hogy gyomorszájon vág. Bár nem a talio elv érvényesülne, az elégtétel meglenne. Mindenesetre, ha feltételezzük, hogy nem néz terroristának és nem támad vissza, közelebb hajolok az orrához.
- Bocsánat. Nem akartam, reflex volt – kissé hanyagul megvontam a vállam és próbáltam nagyon szépen pislogni rá. De tényleg olyan NAGYON szépen. Olyan vélásan, hogy megbocsásson. Hát tud nekem bárki is ellenállni? Reméljük, hogy nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2014. július 19. 19:09 | Link

Nina
érzem...

Na tessék, kell neked megnézni, hogy mások élnek-e még. Ha Rellonos lenne, valószínűleg simán elsétált volna a fekvő valami mellett és nem érdekelte volna, hogy a delikvens él-e, vagy hal-e. De ő igyekezett piros lenni, mármint nem elpirulni, hanem Eridonosként viselkedni. Így összeszedte magát és odasétált, erre a lány szemei hirtelen kipattannak, majd a következő másodpercben már kap egy szép öklöst az arcába. Hirtelen kap az orrához, miközben a tüdejében lévő egyszerre préselődik ki a tüdejéből egy kellemes nyögés kíséretében. Ritkán ütik meg lányok, főleg olyan lányok, akik hullának tettetik magukat így tessék neki elnézni, hogy nem reagált a legjobban.
- Visítani?
Kezd összezavarodni, még mindig az orrát fogdossa, ami iszonyatosan sajog, de nem már koránt sem olyan rossz, mint az első másodpercekben. Nem hallott reccsenést, így majdnem biztos lehet benne, hogy nem tört el az orra. Közel a füléhez majdcsak meghallotta volna, ha a szaglószerve úgy dönt, hogy kettéválik. Így most már nem marad más, mint kérdőre vonni a lányt.
- Reflex mi? Bokszolónak készülsz?
Lassan leengedi a kezeit, miközben grimaszolgat, beleszagol a levegőbe, egyszóval teszteli, használható-e még a sérült testrész, kicsit érdekes lenne mostantól orr nélkül élni. Majd a kézfejét csak úgy próbaképp hozzáértetni, majd megszemléli az eredményt, ami igencsak véres.
- Nagyon ügyes balos volt, kedves Mike Tyson.
Fél kezével beletúr a zsebébe, miközben félvigyorral rákacsint a lányra, nem haragszik ő, nem abból a fából faragták. Bár maga tény, hogy a mentegetőző bokszoló iszonyat szép teremtés volt, segített a dolgon, de nem csak emiatt nézte a dolgot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. július 19. 19:43 | Link

Levi
naaa, ne légy morci :3

Úgy tűnik, hogy a korábbi kondim nem veszett el nyomtalanul. Bár már fele annyit se gyakorlok és edzek, mint anno, még mindig van bennem spiritusz, legalábbis minden jel erre utal. A vérző orrot látva elhúztam a számat. Na jó, talán TÉNYLEG túllőttem a célon. Szó szerint. A találatom végtelenül pontos volt és az erőkifejtésben sem akadt hiba, mondhatni zseniális behúzás a maga nemében, csak épp nem most kellett volna, és nem az ismeretlennek, aki ártalmatlannak bizonyult. Mindenki követ el hibákat – persze ez nem volt az! -, de ezeken túl kell lendülni, így a visszakérdezést el is engedtem a fülem mellett és inkább szaglószervét tanulmányoztam. Nem hallottam reccsenést, tehát a sérülés nem annyira komoly. Ezt mondjuk nem terveztem hangoztatni.
- Nem, de sportoló vagyok. Viszont ezután meggondolom – felvontam fél szemöldököm a felvetésen. Az én vékonyka testalkatommal ennyire bokszoló típus lennék? Szinte kész sértésnek hangzik, ha ebből a szemszögből nézem. Viszont, ha a hangsúlyt a remek ütésemre helyezzük, máris hízelgőbb, ami azt jelenti, hogy az utóbbit fogom gondolni, így jár mindenki a legjobban. A gyönyörű, szinte már eszményi pillantást a várt hatás követi. Düh elpárolog, megvan a szemhunyás a dolog felett és béke van! Nem mondhatnám, hogy kedves dolog kihasználni, vagy visszaélni bizonyos dolgokkal, de ha már van, ne csak legyen.
- Köszönöm, ha gondolod, megtanítom neked is. Ha nem én vagyok a bábu, amin gyakorolsz – biccentettem felé és végre elmosolyodtam. Az orra elég vészesen nézett ki, így kihalásztam egy zsebkendőt a zsebemből és közelebb lépve óvatosan megtöröltem. Mondtam már, hogy tök jó ápolónő lennék? Halál óvatosan itattam fel a karmazsin folyadékot, miközben már tettem is fel a következő kérdést, hogy ne legyen ideje tiltakozni, mert az okozott kárt nekem kell helyrehoznom.
- Szóval, mi járatban vagy erre? Azon kívül, hogy ártatlan, alvó lányokat lesel meg és ijeszted őket halálra – kicsit oldalra billentettem fejem mondandóm közben, számat is mosolyfélére húztam féloldalt, amikor tipikusan ironikusan magyarázok valamit. Egy pici mimika a fűszer mindig. A szarkazmus a desszert lesz. Ahogy épp a következő törlési mozdulatot hajtottam volna végre összepréseltem ajkaimat, mert csak most tűnt fel a csuklóm. Elég rondán nézett ki, ami azt jelentette, hogy az a nyilalló fájdalom a házban valóságos volt. Elkaptam a kezem és egy zsepit nyomva a srác kezébe abbahagytam az addigi mozdulatsort. Nem hittem volna, hogy marad bármi nyoma. Ez van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2014. július 19. 20:06 | Link

Nina
nem vagyok : D

Túlságosan el van foglalva azzal, hogy az orrát törölgeti, így először el is felejt reagálni, de mivel egy idő után kellemetlen lesz a hallgatást, igyekszik felvenni a kezdődő beszélgetés fonalát, bár mérföldekkel könnyebb lenne, ha tudná, mit is mondott pontosan az alkalmi társalkodópartner.
- Kösz, de nem verekszem.
Ha már nagyon bántani kellene valakit, akkor előkapná a pálcáját, de ezt tényleg csak végszükség esetén tenné meg, amúgy meg nem egy agresszív fajta. Az ő fegyvere inkább verbális. Szereti egzecíroztatni a nagyérdeműt, a szarkazmus és az ironizálás sem áll messze tőle, bár gyakran nem tudatosan használja őket, egyszerűen csak kicsúszik a száját. Tudjátok, ő olyan "ami a szívén az a száján" típus. Szó nélkül, bár kissé zavartan tűri, hogy a kedves bokszoló kisasszony felvegye a képzeletbeli nővérke ruháját. Nem mintha ez nem puhítaná meg még jobban, mert most már aztán ha akarna sem tudna rá haragudni, de érzi, hogy legalább próbálja megbánni, a hirtelen cselekedetet. Ő biztosan ordított volna, ha ő lett volna a fekvő-szendergő szerepében.
- Ez úgy hangzott, mintha valami perverz kukkoló lennék.
Egyáltalán nem állt szándékában ilyesmi, a kíváncsiság hajtotta. De van egy olyan érzése, hogy ez nem igazán érdekli a lányt, ráadásul az igazság sem sokkal kellemesebb, inkább hangzik kicsit bénán, mint normálisan, így úgy dönt, ezt inkább nem forszírozza tovább, marad kukkoló.
- Csak sétáltam egyet. Szombat van.
Mondja ezt úgy, mintha az embernek semmi más dolga nem lenne szombaton, mint sétálni egyet. Kinyújtja a kezét a véres zsepiért, titkon megörül a piros színnek is, hiszen mégiscsak kényszer, és betegség, és piros, máris jobban érzi magát, hogy a kezében foghat egy piros dolgot, még akkor is, ha az csak egy véres zsebkendő.
- Valami baj van?
Céloz itt a présel ajkakra. Nem ő kérte meg, hogy törölje meg a véres orrát, ha ennyire nem tetszett neki bele sem kellett volna kezdenie. Már épp szabadkozott volna, de a benső hang elhallgattatta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. július 19. 20:36 | Link

Evelin.




Jobban belegondolva egész jól is sikerülhetne az este. Hűvös, tópart, és Chuck a helyszínen. Ez az egyik oldal, de lehet, hogy egy pillanatnyi döntés miatt vérfürdőbe torkollana az egész buli. Reméljük nem fog sor kerülni arra, hogy ez kiderüljön. Közben megfogalmazódik benne az érzés, amit eddig nem tudott magában definiálni: hiányzik neki Ráhel. Nem tud mit csinálni, ez van. Most nem fogja felkeresni a nőt, vagy alszik, vagy a gyerekével van; ezt a fiú is tudja. Szóval inkább megpróbálja nem túlgondolni a lehetőségek tárházát. Csak mert legbelül talán tudja, hogy a dolgok megváltoztatásához elég lenne pusztán annyi, hogy felemeli hátsó felét a padról és útnak indul. Nem is tudja, hogy pontosan miért nem teszi, talán a holnapban bízik. Bárki megmondhatja, hogy ez nem a legjobb, de hát a srác gondolkodásmódjával nem lehet mit kezdeni. Erről az oldalról semmiképpen...
Megpróbál visszatalálni a gondolatok felhőjéből a Kis Tavacska partján lévő padon ülő sráchoz. Úgy tűnik, hogy sikerült neki. Végigdörzsöli egyik karjával a másikat, ezzel megpróbálva felmelegíteni magát. Ő sem tudja mire számított, mert ez is csak a másodperc töredékéig segített a helyzetét. Ezért inkább nem is keresi tovább a megoldást, annyira nem is izgatja a dolog.
Ez nem elég neki estére, a dolgok tetejébe kap egy kis meglepetést, illetve ezt pontosítva egy váratlan vendég érkezik a tóhoz. Nem tud mit csinálni, nem az övé a hely. Bár meg tudná venni, de nincs rá semmi szüksége. Fölöslegesen meg nem költi a pénzt. Nincs túl jó kedvében, de azért megpróbálja türtőztetni magát. A Chuck fülét sértő hang után megszólal, reagálva a hölgy kérdésére.
- Neked is szia - tekint fel flegmán, aztán, miután szemügyre vette a másikat, vissza is terelgeti tekintetét maga elé.
- Ezt úgy kérdezed, mintha bármi közöd lenne hozzá - ahhoz képest elég sokat beszélt egyszerre. Úgy dönt, hogy még egyszer megszólal, de neki mára ennyi volt a dolog és ha a lány nem fog lelépni, akkor ő teszi meg. Jobb esetben.
- Én a helyedbe magamat félteném - enged meg egy sátáni mosolyt, amivel elképzelhető, hogy a lányról viszont letörli a mosolyát és helyette félelem is kiülhet az arcára. Esetleg.
- Kiengednek kislányokat a kastélyból? - tesz fel egy költői kérdést, maga sem tudja, hogy miért. Amikor suliba járt, akkor is kijöttek egy csomót hülyéskedni, főleg az ellentétes nemmel karöltve. Legalábbis a Rellonban így működött, és Chuck reméli, hogy ez most sincs másképp és nem hoznak szégyent a ház nevére.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2014. július 19. 20:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. július 19. 20:52 | Link

Levi
akkor jó *^*

Miután túljutottunk a verekedés témán, úgy döntöttem, jobb, ha lendítek a helyzetünkön. Elég, ha az orra véres, nem kell, hogy az egész ruhája az legyen, meg hát… Ha már így orrba somtam, megérdemli, hogy megpróbáljam helyrehozni. Vagy ha nem is, én most így döntök. Miközben a zsebkendővel őt tisztogatom, felteszem neki a százmillió dolláros kérdést, ami úgy tűnik nem hangzott elég ironikusan. A válaszára megforgattam a szememet.
- Az enyém meg úgy, mintha ártatlan lennék – úgy pislogtam rá, mint egy alienre, hozzá pedig a hangsúlyom is kellően kifejezte, hogy totál nem vágom, mi ez a kijelentése. Melyik bolygóról jött, hogy nem esik le neki? Költői volt a kérdés ahelyett, hogy úgy kezdtem volna, mi járatban erre. Na mindegy, ne lovagoljunk ilyen felesleges dolgokon, inkább haladjunk előre, hiszen tényleg. Szombat este van.
- Jah, ti most lejöhettek a faluba – bólintottam egyet. Ismerem a kijárási tilalmat, ami bár rám nem igen vonatkozik, tekintve, hogy itt élek és mestertanonc is vagyok, de ez van. A szabályokat ismernünk kell ahhoz, hogy megszeghessük őket. Ez amolyan alapszabály típusú dolog. Ezek után pillantottam meg a vörös csuklómat, amin öt ujjlenyomat kezdett kirajzolódni. Remek, úgy nézek ki, mintha nem is tudom mit csináltak volna velem, pedig a helyzet sokkal egyszerűbb. David nem szándékosan ragadott meg így, észre sem vette, én viszont az eredményt látva ösztönből húzódtam el a fiútól, ápolónői szerepem ledobva magamról, a kezébe nyomva egy másik zsepit.
- Nincs. Csak fáj a kezem, tudod, azért még nőből vagyok – gyorsan eltereltem a témát, míg magam mögé rejtettem a sérült csuklót. Becsúsztattam a kezem farzsebembe, így kerülve a feltűnés látszatát, hiszen bárki megteheti ezt a mozdulatot, míg csak rejtegetni hátul… Gyanús. Mivel kínos csendet éreztem közeledni, így úgy döntöttem, megtöröm valami hasznossal.
- Amúgy Nina vagyok. Még egyszer bocs a bal horogért – elmosolyodtam, de ez valahol nem volt őszinte. A felismerés, hogy nincs minden rendben nem tetszett és bár ez arcomra nem volt kiírva, kissé ideges lettem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 19. 21:06 | Link

Kíváncsi ember vagyok. Ezértis örültem a társaságnak. Végre egy ember. Egyedül lenni is szeretek, de ha van társaság inkább azt választom. Kifejezetten örültem, hogy ilyen későn is összefutottam valakivel. Ebben erősem kételkedtem, de ma szerencsém volt, remélem, hogy ez szerencse. Nem gondoltam, hogy így reagál rám. Abban végülis igaza van, hogy nem rám tartozik, hogy mi baja. Nem szeretem az ilyesfajta viselkedést, a flegma beszédet és még sok mást. Most kivételesen eltekintenék az őszinte vélemény nyilvánítástól. Akkor biztosan kihúznám nála a gyufát. Ezt pedig nem szeretném. Egy embernél már sikerült. Abból az esetből már tanultam. Eléggé érdekes hangnemben beszélt hozzám. Nem tudtam mirevélni.
- Nem féltem magamat. Tudok vigyázni magamra.
Nem tudom mit szeretne elérni a kérdéseivel, de ez nem valami kedves. De belátom van humora, remélem ezt humornak szánta, de ezt erősen kétlem. Bizonyára komolyan gondolta. Szerintem nem járna valami jól ha kiakasztana. Még én beszélek. Legfejjebb elfutni tudok. Azt se valami gyorsan. Elég lassú vagyok, de nem mindig. Éles helyzetben tudok futni. Elméletben. Megkerültem a padot és odaálltam elé.
- Képzeld kislányokat is kiengednek.
A legcsekéjebb félelemérzet nélkül
mondtam ezt.
- Nem szeretnélek bosszantani, ha akarod el is mehetek.
Ezt perfekt komolyan gondoltam. Nem mindenki szerint vagyok jó társaság. Nem mindenki értékeli az őszinteséget.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2014. július 20. 11:01 | Link

Nina


Na hát, a következő megjegyzésekre nem igazán tud semmi okosat mondani. De legalább két dolgot letudott szűrni a lányról, az egyik, hogy koránt sem olyan ártatlan, mint amilyennek a szépsége mutatja, a másik pedig, hogy mestertanonc. Bár kicsit degradáló volt a második megjegyzése, de főhősünk úgy döntött, hogy szemet huny felette és nem bőszíti fel jobban a lányt, mert még a végén kap a szeme alá is egyet.
- Áhh, értem.
A hangsúlyban pedig benne volt a válasz többi része, ami valahogy így hangzik: "Nem csak óvodásnak nézel, de hülyének is. Remek". Ehhez társul még a bólogatás és a széles művigyor is, ami az egyben a visszájára fordítja a válaszát. Nem, nem hisz neki, de ugyanakkor kérdezősködni sem fog, ő nem az a fajta. Biztos jó oka van arra a lánynak, hogy nem mondja el.
- Levente.
Bólint, közben néhányszor elmondja magában a nevét, hogy megjegyezze, mert pocsék memóriával rendelkezik ezen a téren, de valamiért illett a lányhoz a név, így talán egyszerűbb dolga lesz. Miután végeztek a formaságokkal, felveszi a földre ejtett zacskót amiben bőven maradt még mentolos cukor, majd feldobva egyet hátradönti a fejét és kitátja a száját, hogy a megfelelő helyen landoljon.
- Lehet nem ártana, ha egy kicsit lazítanál, sokkal jobban néznél ki.
Csak egy apró kis megjegyzés. Mindig jó megfigyelő volt, eleget olvasott detektívregényeket ahhoz, hogy ezeket átültetve a valóságba egy kicsit ő is játszhassa az eszét. De mivel még inkább ütőtávolságon belül van, inkább elindul a tó irányába, hogy közelebb a vízhez leüljön és tovább dobálja az édességet a szájába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. július 21. 21:19 | Link

Evelin.




Lehet, hogy lassan változtatnia kellene azon, hogy nap mint nap csak unatkozik, nem csinál semmit, meg hányingere van magától és a többi embertől is. Csak reménykedhetünk abban, hogy nemsokára eljut a felismerésig, valami nem jó. Sőt, vele igazából semmi sincs rendben, de ez mindig is így lesz; csak hát kérdés az, hogy milyen értelemben. A lényeg, hogy a változtatásra valószínűleg nem most fog sor kerülni -sőt, biztos-, szóval csak mered maga elé a térdeire könyökölve és nem tesz semmi extrát azon kívül, hogy üveges tekintettel bámul maga elé. Természetesen csak addig, amíg meg nem zavarják. Kezdenek feltámadni a hullámok a tengerben, főleg befelé haladva a biztonságot nyújtó partról.
- Aha - böki oda érdektelenül a lánynak a válaszra. Már ez is haladás, nincs túl bőbeszédű kedvében. Nincs semmi baja a másikkal konkrétabban, csak semmi kedve beszélgetni. Bár, ez nem jelenti azt, hogy máskor érdekelné az, amit mond. Hát mindegy, ilyen ez a Chuck.
Ez után a lány megkerüli a padot és elé áll. Ekkor még egyszer szemügyre veszi, de nem tart túl sokáig a folyamat. A dolgok mellé társul az, hogy még csak nem is tetszik neki így ránézésre, meg úgy első körbe maximum 15-nek nézi. Meg kicsit talán furcsának is találja. Pont Chuck, milyen érdekes, nem? Pont ő, akit mindennek lehet mondani, csak hétköznapinak, vagy átlagosnak nem.
Közben kezd még hűvösebb lenni, ezért hát ismét megdörzsöli színes karjával a másikat, majd egy kulturált ásítás után megszólal.
- Nem semmi - mondja szavait érzelemmentesen a levegőbe, szokásos modorral. Úgy tűnik, hogy javíthatatlan a srác, de mindig van remény. Sokan azt mondják, hogy az hal meg utoljára. A lány ismét megszólal, Chuck szerint ennek értelme is van, de ez most mindegy. Inkább ad rá valami válasz szerűséget.
- Ahogy gondolod - hagyja a másikra, nem érdekli, hogy mi fog történni. Jelenleg kicsit sem, ez legyen a legnagyobb problémája.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 21. 21:44 | Link

Chuck Welch

Ennek az embernek van valami baja. Fogalmam sincs, hogy mi. Ha megkérdezném biztosan felhúznám. Mint általában mindenkit a kérdéseimmel. Ezt pedig nem szeretném. Azt hiszem, hogy egy kicsit megesett rajta a szivem. Megpróbálom egy kicsit felvidítani. Nos, legyünk kedvesek. Ahogy látom fázik. Ezt vele is tisztázom.
- Ahogy látom fázol.
Megint megkerülöm a padot, és megállok. Van egy kis dolog velem kapcsolatban. Egyedi stílusom van. Általában szeretek magamrateríteni egy pokrócot. Most sem volt másképp. Levettem a pokrócot magamról és ráterítettem. Egy pólóban biztos hideg lehetett. Én szerencsére nem fáztam. Meg eleve fel is voltam öltözve. Megint megkerültem a pagot és leültem a pad másik oldalára. Tőle úgy egy-két méterre. Néztem magam elé. Mintha sok mindent is láttam volna. Teljes sötétség. Megfogtam a pálcámat és világítani kezdtem. Nem szeretem ha az orrom hegyéig sem látok. Más ötletem meg nem volt. Gondolkodni kezdtem. Nem bírom a csöndet, vagyis annyira nem. Néha kész felüdülés. Most ez nem így van. Akkor kérdezzünk valamit.
- Ne haragudj rám, de ha megkérdezhetem, hogy kerülsz ide? Nem gondoltam volna, hogy ilyenkor valaki más is jár erre.
Gondoltam ezzel egy kicsit felvidítom. Felé fordoltam egy pillanatra, kíváncsi voltam hogyan reagál erre.
Utoljára módosította:Evelin Ordassy, 2014. július 23. 01:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Ádá... Éva. - 2. óra
Írta: 2014. július 22. 18:57
| Link

Úgy tűnik Ádámot némileg sikerült kibillentenem a viszonylag nyugodt lelkiállapotából azzal, hogy vízbe hajítottam. Szánom-bánom pofával nézek rá, miközben orr alatt elmormolok egy "bocsit" a rend kedvéért, majd rendes gyerek módjára utánacammogok. Elhiszem, hogy nem egyszerű egy totálisan idegen testbe szorulva élni az amúgy mit sem változott hétköznapokat, és ugyanúgy helytállni minden fronton, mint eddig. Gondolom egy kicsit magasabban levő könyv elérése a könyvespolcon már problémát jelenthet számára, ami felettébb dühítő lehet. Eddig simán elérte, most meg Invitoval kell leszedni onnét. Én az elmúlt pár napban fóbiásan elkezdtem félni az ajtófélfáktól, mert a felső lécet az alacsonyabb helyeken mindig megkoccolom fejbúbbal, és ez úgy a negyedik-ötödik alkalom után már nem olyan mulatságos, mint a legelső alkalommal.
- Egy kis bosszú, mi? De nem ér ám csalni aeromágiával! - kérdezem szintén felderült képpel, majd röhögve hozzáteszem még, hogy egyenlő esélyekkel induljunk. Nem hat degradálóan az, hogy egy kicsit vízbe akar fojtani, az előző kis fürdetés után ezen nem is csodálkozok.
Szépen, jó gyerek módjára követem ÁdámÉva példáját, és jómagam is alámerülök a tó vizében. Egész kellemes, nem jéghideg, olyan pont jó, hűsítő közeg. Nem mozdulok semerre, csak hagyom, hogy lebegjek a víz alatt, majd egy kis idő múlva felbukkanok a felszínen, hogy oxigénhez juthassak. Egy kicsit elidőzök a felszínen, aztán megint nagy levegő és huss, alámerülés! Ezt még párszor elismétlem, mire végre úgy érzem, hogy nagyjából egy percet ki fogok majd bírni a víz alatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. július 23. 23:31 | Link

Evelin.




Lassan a végéhez közelít ez a nap is, megint piszkosul mozgalmasra sikerült... Ja, nem is. Ugyanaz, mint tegnap, vagy azelőtt, vagy még előtte. A kimozdulást is egyedül a próbák miatt ejti meg; túl szürkék a hétköznapjai. Egyedül képtelen arra, hogy ennél többet tudjon tenni a saját kedvére, de hát ez normális. Bár, épp ésszel nem tudja felfogni, miért jut neki ilyen szerencsétlen élet, minden tökéletes lenne és csak a pozitív érzelmek hiányoznak az életéből. Nem a pénz, meg a lehetőségek, mint általában az embernek, hanem a szeretet.
Közben folytatódik a kis traccsparti a tavacskánál, aminek Chuck igencsak lelkes résztvevője. Már csak a bohócsapka hiányzik a fejéről, meg a lufi a kezéből és hirtelen máris hiteles képet kapnánk főszereplőnk belső dolgairól, meg persze a helyzetről is. Csodálatosan alakul az estéje, vagy várjunk csak... Lehet, hogy más képernyőt nézünk.
- És akkor mi van? - velősen, szokásosan, miközben a padra könyököl jobb karjával. Most már biztossá válik az a kérdőjeles megállapítás, ami az előbb volt aktuális. Tényleg nem alakul túl jól az este. De hát ez van, úgy tűnik, ez jutott neki.
A következő pillanatban a lány ráterít Chuck-ra egy takarót. Hirtelen nem tudja, hogy pontosabban mit csináljon. Azt biztosan tudja, hogy nem kell neki a segítség de végül hamar kitalálja melyik utat válassza. Közben ráeszmél, hogy mi is az ő nagy hibája. A lány most ráterítette a pokrócot; meglepte. Amit igazán kerül, az az érzelmi kötődés és az, hogy tartozzon valakihez. Nyilván jól járna vele, de fél beismerni magának, hogy elrontotta. Az előbbi momentumot is érzi legbelül, hogy jól esett neki, de legyőzi a megszokás és teszi, amit tennie kell. Feláll, megfogja a pokrócot, majd finoman leteszi a lány ölébe, aki közben leült a padra kis távolságot tartva a fiútól. Jól tette.
- Köszi, de nincs szükségem rá - utasítja vissza a bizonyára jóindulatú ajánlatot és úgy is érzi, hogy neki most bármi áron, de le kell lépnie. Elég volt ez a nap, legyen itt vége.
- Én most megyek. Aztán vigyázz a szörnyetegekkel - ennyit tud kifacsarni magából. Milyen ironikus, pont ő veszi szájára a szörnyeteg szót. Elindul a tavacska területéről, aztán ki tudja, hogy merre megy még. Lehet, hogy nem a legrövidebb utat választja hazafelé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Kiva/Kevin 2. óra
Írta: 2014. augusztus 23. 20:13
| Link

Mielőtt lebuknék a felszín alá, még hallom ahogy a fiú nevetve utánam szól, miszerint ne merészeljek csalni aeromágiával. Kedvem lenne nekem is felröhögni, elvégre az nem jutott tanítványom eszébe, hogy hydromágus is vagyok, vagyis tudok a víz alatt lélegezni. Mindenesetre nem maradok lent túl sokáig, és amikor kiemelkedem a vízből, hatalmas levegőt veszek, mintha szükségem lenne rá. Nem mintha be akarnám csapni a fiúvá lett lányt, ez inkább afféle teszt: kíváncsi vagyok rá, hogy vajon rájön-e a trükkre. Nem szeretném, ha kiderülne, hogy az elméleti tudása nem áll olyan szilárd alapokon, mint a gyakorlati.
Mikor úgy látom, hogy Kevin készen áll arra, hogy továbblépjünk, intek neki és ismertetem a feladatot:
- A víz alatt sokkal nehezebb lángot formálni, mint a levegőn, de mágiával nem lehetetlen. A tenyeredben egy kisebb robbanást kell létrehoznod, aminek a lökéshulláma pár pillanatra egy diónyi helyről kiszorítja a vizet, azon a helyen abban a rövid időintervallumban kell létrehozni a lángokat. Aztán már csak arra kell koncentrálnod, hogy a víz ne oltsa ki őket. Ha elég erőssé, forróvá és mágiával telítetté teszed, meg kell maradniuk. A legnehezebb az egészben az időzítés. Van kérdés? - nézek rá felvont szemöldökkel, majd intek neki, hogy bukjon le. A buborékfejbűbájhoz hasonló hatású, levegővel teli buborékot idézek Kevin feje köré, majd követem példáját és én is lemerülök.
Jobb kezemet felemelem, majd koncentrálok, elképzelem a robbanást, annak erejét, nagyságát, sőt azt is, hogyan fog kinézni, mikor megidézem. Nemcsak látom magam előtt, szinte érzem hőjét, és azt a kis hullámot, amit generál. Amikor végleg összeáll fejemben a teljes kép, energiát kezdek gyűjteni a tenyerembe, nem túl sokat, de azt egyetlen apró pontba sűrítem. Addig-addig nyomom össze, míg már érzem, hogy az erő instabillá válik, ekkor egy aprócska szikrával robbanást idézek elő. Szinte azonnal meg is gyújtom a lángokat, majd hagyom hadd lobogjanak, a víz nyomásától kicsit szokatlan, lelapult formában.
Hüvelykujjamat felfelé fordítva jelzem tanítványomnak, hogy ideje a felszínre lökni magunkat. Amint felér, eltüntetem a buborékot, majd várom kérdéseit, ha netán most a bemutató után lenne neki.
- Most rajtad a sor - intek neki, majd rögtön utána én is lebukok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Podmaniczky Anna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 328
Írta: 2014. augusztus 27. 15:53 | Link

°Alex Johansonnak

*Tényleg már csak pár nap és a nyár véget ér, ami Annát különösképpen nem zavarja, semmi baja az ősszel, sőt, kifejezetten szereti. Ilyenkor kezd teázgatni, olvasni mindenféle komoly műveket stb. És a hidegebb őszi napokon mégis csak jobb tanulni, mint nyáron, mikor hívogat a jó idő. Ugyanis Annának idén ezeken a forró napokon is muszáj volt okítania magát, hiszen a szülei úgy vélték milyen jó lenne, ha többet tudna, mint a többi évfolyamtársa. Nem igazán volt választása, szóval...
Mivel tegnap volt egy kisebb vihar úgy döntött, hogy fekete bakancsát húzza fel lábaira. Ehhez egy egyszerű fekete csőnadrágot, zöld hosszú ujjút és egy farmer mellénykét választott. Még gitárját gyorsan felkapta és igyekezett is ki a szobából. Szüksége van a friss levegőre, amúgy is imád a természetben tartózkodni és még ha zenélhet is... Fantasztikus. Egyébiránt mostanság már nem téved el annyiszor, mint az első pár napban. Azért persze előfordul, hogy teljesen bekavarodik, de akkor segítséget kér valakitől és a problémája már meg is oldódik. Lazán, ráérősen lépked, hisz' nem rohan ő sehová. Valamiért azt hitte, hogyha itt fog lakni mindennap megkeresi a tesóját, ám elvan ő egyedül is, sőt. Ezen a helyen mindig akad társaság, szóval minden rendben van vele. Ádám se nagyon kutakodott utána, neki is megvan a maga dolga, ez így jó, ahogy van.
Kis idő elteltével már az iskola kapuját lépi át. Szereti a falut, olyan kis nyugalmas hely. Persze azt már megtanulta, hogy a játszóteret jobb, ha elkerüli, kivéve, ha nem akarja a gyerekek visongását hallgatni. Nos, igen... Ezt azért szeretné elkerülni, nem igazán rajong a kölykökért. Manapság egyre szemtelenebbek és nem is lehet velük mit kezdeni. Nem, nem. Inkább választja a saját korosztályát. 10 percen belül még a kis tavacskára is rálel. Örömmel helyezi kényelembe magán a kissé vizes padon. Ölébe a veszi a gitárját, penget rajta egy kicsit, majd kicsit hangol rajta, s végül belekezd. Persze mindenekelőtt felköti a haját lófarokba, az mindig az útjában van.*

°Zene&°Öltözet
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alex Johanson
INAKTÍV


screamer
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 31
Írta: 2014. augusztus 27. 16:38 | Link

Podmaniczky Anna
ma


Fogalma sincs, mikor járt utoljára a friss levegőn. Elég szánalmas lehet azt látni, hogy egy 23 éves felnőtt férfi a szobájában ül egy alsógatyában a gitárjával és a hangszálaival. Próbál kihozni magából valamit, de mostanság nem megy neki. Két hét múlva meghallgatásra megy egy együtteshez, hogy végre énekes lehessen belőle. Mármint rendes, elege van az amatőr zenekarokból megpróbál egy kicsit feljebb emelkedni - minden nagyképűség nélkül. De tényleg.
Szóval felvesz valami nadrágot, meg egy pólót, rendbe rakja magát gyorsan, pálcáját zsebre vágja, aztán elindul valamerre. A kaput pálcával csukja be maga után. Ilyen tekintetben kicsit lusta, mert imádja a varázslatot és minderre használja, még haszontalan dolgokra is. Sokan erre azt mondják, hogy nem becsüli meg rendkívüli erejét. Ki is tekerné a nyakukat legszívesebben, de nem túl nagy a hajlam rá, meg Azkabanba sem akar vonulni. Sétálgat a falu utcáin, amikor kicsit megfújja a szél oldalról, ki is rázza a hideg. Hirtelen csak annyit tesz, hogy megdörzsöli a jobb kezével a bal -kivarrt- karját. Nem sokat segít, de hát nem is nagyon érdekli, túl fogja élni. Ha azért hal meg, mert megfagy az utcán, akkor az nem most lesz. Fő az optimizmus.
Természetesen megint a határ felé megy, pont mint a diákéveiben. Szeretett kilógni, annak ellenére, hogy nem volt egy nagyon rossz gyerek. Megvoltak a kis dolgai, de különösebb problémát nem diagnosztizáltak nála. Ő inkább a csendes őrült. Na jó, nem őrült, de bizonyos dolgokról éles véleménye van, meg miegymás. Hamar a tavacskához ér, amikor hirtelen megtorpan, mert valami olyat hall, amire nem sűrűn van példa. Valaki gitározik, nem is messze tőle. Próbál nesztelenül lépkedni, nehogy megzavarja az illetőt a játékban. Magából kiindulva ez a legjobb, amit tehet, mert ő sem örülne, ha megzavarnák. Megáll az illető mögött, és csak hallgatja a halk gitárjátékot, egy fához dőlve. Amikor a lány végez -mert biztosan nőnemű, hiszen hosszú haja van, hátrafogva, meg úgy néz ki hátulról, mint egy lány-, Alex elindul, megkerüli és leül mellé.
- Ügyesen gitározol - mondja egy mosollyal, majd kisebb zavarában csak egyik kezét a másik mellé tudja tenni a lábára fektetve. Majd a lányra néz, és kicsit végigfut rajta a szeme. Hát igen, elsőre leveszi, hogy egy igencsak szép lány társasága lesz. Mindenképpen pozitív dolog, még akkor is, ha lehet, hogy csak fél percig fog tartani. Az a baj csak, hogy ránézésre is jóval fiatalabb Alexnél, de ne is gondoljon senki semmire. Az a legjobb, amit tehetünk.
- Megnézhetem? - ha a hölgyemény megengedi, akkor színes karjával odanyúl érte, és az ölébe is veszi. Csekkolja a hangokat, aztán el is kezd halkan játszani, és amennyire elragadtatja magát, még énekel is mellé. Na mindegy, az ő baja. Vagy tetszik a lánynak, vagy nem...
Végez a dallal, kicsit zavarba jön megint, majd vissza is adja a lánynak a gitárt.
- Jól szól, nagyon tetszik - köszöni meg, aztán még egy mosolyt is megenged.
- Alex vagyok - ez igen. Úgy tűnik, hogy a szülei megtanították, hogyan kell bemutatkozni. Vagyis, hogyan szokták ezt az emberek megoldani.

a játszott dal
Utoljára módosította:Alex Johanson, 2014. augusztus 27. 16:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Anna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 328
Írta: 2014. augusztus 27. 17:15 | Link

°Alex Johansonnak

*Mielőtt még végleg letelepedne a padra megáll egy pillanatra, lehunyja szemeit, s szív egyet a friss levegőből. Mennyei. Főleg, azért, mert még egy kis eső illat is csatlakozott ehhez. Csodálatos. Anna elmosolyodik, majd lecsüccsen az említett ülőalkalmatosságra, egy hajgumival lazán felköti hullámos haját. Vesz egy mély levegőt, a gitárját az ölébe veszi, s mielőtt még hozzáfogna a játékhoz végiggondolja melyik darabot húzza elő a tarsolyából. Mivel az egész családja imádja a zenét ő sem maradhatott ki. Hét éves kora óta keményen nyúzzák otthon a gitár témát. Szereti ezt csinálni, és azért van egy kis tehetsége is hozzá. Sőt. Versenyekre járt, melyeket sorra megnyert, tanári folyamatosan dicsérték, s vitték mindenhova. Szóval azt hiszem nem kell tovább magyaráznom. Végül egy olyat választott, amit egyedül tanult meg otthon, az internet csodálatos segítségével. A dal magával ragadja, lábával ütemesen kezdi verni a kissé saras földet. Egyszer-kétszer azonban félre csúsznak ujjai és nem igazán úgy szólaltja meg a hangszert, ahogyan ő akarja. De ez van akkor, ha cirka egy hónapja valaki nem vette elő a zeneszerszámát. Nos, a darab befejezése után kicsit húzza a száját, nem úgy sikerült, ahogyan ő azt tervezte, kicsit el is ment a kedve az egésztől. Csakhogy hallja, hogy valaki lépked mögötte. Összevonja a szemöldökét, ám mire felpillantana az a bizonyos személy már le is csüccsen mellé. Kedvesen rámosolyog, majd legyint egyet.*
 - Eh, nem igazán. Például amit az imént hallottál az borzalmas volt - *nevet fel lágyan. Lesüti szemeit, majd bájosan a srácra pillog, s mielőtt még végigmérhetné az engedélyt kér tőle, hogy megcsodálhassa Annácska gitárját. Ő csak bólint egyet, s amíg belekezd a darabjába, gyorsan végig fut a szemeivel az idegenen. Tetkók mindenhol. Arcszőrzet. Fekete haj, barna szemek. Fültágító. Wow. Hmm... Ő aztán. Érdekes. Annácska az ilyen embereket világéletében kerülte, nem igazán szívlelte az ilyen srácokat, általában nem voltak túl bizalomgerjesztőek, ahogy ő sem az. Ám a viselkedése mást mutat.
Egyébként ismeri a dalocskát, legalábbis a refrént, tehát önkénytelenül beszáll néha-néha. Nincsen bombasztikus hangja, bár az embernek nem áll ketté a füle, ha énekelni kezd. Mondjuk azt, hogy elviselhető. Ez a megfelelő szó. Egy lábát felfekteti a padra, persze úgy, hogy csak félig van fenn, nem akarja összesarazni az ülőhelyet. Kezeivel pedig combján ritmusosan tapsol hozzá.*
 - Hűha... - *kezd bele a mondatba, miután végzett a srác.* - Ez aztán... Hűha - *felnevet.* - Fantasztikus hangod van, eléggé képzettnek tűnik - *állapítja meg kicsit oldalra billentett fejjel. Már sokakat hallott dalolászni, meg tudja állapítani, hogy ki az, aki foglalkozik is a hangjával és ki az, aki csakúgy énekelget. Nos, ő az utóbbi, de minden nem fér bele, nem igaz? Megvakarja tarkóját, s persze a gitárt is visszaveszi. *
 - Anna - mutatkozik be mosolyogva, s felé nyújtja a mancsát, hogy kezet rázhassanak. Neki ezt tanították otthon.
 - Gondolom itt laksz a faluban - *jegyzi meg. Mondjuk eléggé bugyuta észrevétel volt, hiszen több, mint valószínű, hogy itt lakik. Ez olyan ésszerű, csak hát Anna - ha jó társaságban van - nem szeret hallgatni. Sőt. *
Utoljára módosította:Podmaniczky Anna, 2014. augusztus 27. 17:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alex Johanson
INAKTÍV


screamer
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 31
Írta: 2014. augusztus 27. 18:01 | Link

Podmaniczky Anna




Szeret a faluban lakni. Jól érzi magát, szereti, hogy mindig van mit csinálni; annak ellenére, hogy nincs túl sok barátja. Bárhova megy, mindig belebotlik valaki ismerősbe; volt évfolyamtárs, háztárs, vagy egyszerűen elsétál valaki mellett, akiről tudja, hogy már látta, és valószínűleg egy időben lehettek diákok. Na nem mintha az évtizedekkel ezelőtt lett volna, de azért nem ma volt, azt bevallhatjuk. Közben térjünk inkább a tárgyra, illetve a tavacskához, mert dolgunk van. Pontosabban Alexnek van dolga, de ez már részletkérdés. Visszarepülünk a friss fűhöz, a nedves tóparthoz, meg a társasághoz.
- Nem volt borzalmas - mondja egy kis mosollyal, aztán hozzáfűzi:
- Gyakorlás - nem mintha nagyra volna magával, rengeteget hibázik. De hát nem gitáros, énekléssel foglalkozik. A gitárt csak úgy nagyjából öt éve kezdte el tanulni magántanárnál, és tavaly fejezte be. Semmi különösebb indokkal, csak inkább időhiány miatt. Akusztikus gitáron szokta boldogítani magát, és nem  elégedett a tudásával, de úgy gondolja, hogy most az éneklés fontosabb. Újat nem tanul, de amit tud, azt gyakorolja ügyesen. Ennyit a témáról.
- Köszi - újabb mosoly, de soha nem volt nagy arca, és nem is szeretné, hogy ez így legyen. Mindig is utálta azt, aki úgy elszállt magától, hogy amikor alszik, külön ágy kell az arcának, és még úgy sem tud hanyatt feküdni, mert annyi ágy meg nem mindig fér el egy szobába. Várjunk csak... Az ajtón hogyan tud bemenni?...
- Az a lényeg, hogy jól éreztem magam közbe - ecseteli nézőpontját, csak remélni tudja, hogy nem untatja a másikat. Akkor rosszul érezné magát, de egyébként meg túlélné ezt is. Igazi túlélő.
- Tanárhoz járok vele lassan 10 éve - újabb mosoly, közben a lányra néz, és el is gondolkodik azon, hogy most aztán furcsa szituációba keveredett. A gondolatot csak egy homlokvakarással nyugtázza, aztán tovább figyeli a lányt.
- Örülök - kezet fognak végül. Természetesen nem szorítja meg a lány kezét; közben azért mosolyog azon, hogy az ő keze egy kicsit nagyobbra sikerült, mint a lányé. Hát így van rendjén, fordítva vicces lenne...
- Igen. Előtte ide jártam suliba - mutat a kastély irányába, aztán ismét megszólal.
- És te hányadikos vagy? - azt azért már csaknem kérdezi meg, hogy diák-e, mert ez eléggé nyilvánvaló.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Anna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 328
Írta: 2014. augusztus 27. 19:27 | Link

°Alex Johansonnak

*Végtére is Annának egyáltalán nincs ellenére, hogy társaságra lelt. Főleg mert egy olyan emberkével hozta össze a sors, aki ugyanúgy rajong a zenéért, akárcsak ő. Micsoda mázlija van. Mindenesetre, ha nem lenne ilyen kedves a lánykával akkor még a beszélgetésük kezdetekor faképnél hagyta volna. Ám nem így történik, sőt, a férfi kinézetéhez képest állati aranyos. Pedig az ember azt gondolná, hogy egy nagy macsóval van dolga. Nos, úgy tűnik kár a külső alapján beskatulyázni az embereket, ezt még meg kell tanulnia az élete során Annácskának. A saját gondolatai miatt kicsit rosszul is érzi magát.*
 - Igen, igen, arra nagyon szükségem van - *felnevet.* - Egyedül nem akarok gyakorolni, még a végén rosszul tanulom meg és akkor lőttek az egésznek. - *kezd magyarázkodni a lányka.* - Na jó, azért nem, de csak jobb lenne, ha egy olyan meghallgatna néha-néha aki konyít valamennyire az énekléshez - *fejti ki jobban a válaszát. Mondom én nektek, - bocsánat, hogy már megint közbeszólok - hogyha olyan társaságra lel, akivel van olyan dolog, amiről közösen is tudnak beszélni, akkor eléggé tudja nyomni a rizsáját. Pedig pont Anna az az ember, aki nehezen nyílik meg, nem igazán szeret magáról megosztani bármit is, vagy akárcsak a gondolatait. Ám most... Azért örül ennek az egésznek.
A dalocska után ellátja egy-két dicsérő szóval. Nincs mit tenni, bámulatos hanggal rendelkezik a férfi, Annának igencsak tetszett. Szóval muszáj volt kinyilvánítania a véleményét.*
 - Igen, igen, az az egyik legfontosabb az egészben - *bólogat hevesen Anna, miközben átveszi a gitárját. Neki is mindig ezt mondták otthon a tanárai és a szülei egyaránt, ez a mondat már régóta belevésődött a kobakjába.*
 - Sejtettem - *mosolyog egyet.* - Ami azt illeti elég jó munkát végeztetek. -
*Eztán elérkezik a bemutatkozás ideje. Kiderül, hogy a srácot Alexnek hívják. A lányka is elárulja a nevét, majd a kezét nyújtja a férfi felé, akivel kezet is ráznak. Kissé hideg, kicsi mancsi szinte elvesznek Alex hatalmas kacsóiban, de ez így van rendjén.*
 - Á, értem. És szeretted a sulit? - *kérdezi érdeklődéssel tele hangon.*
 - Nos, ez egy érdekes dolog - *nevet fel a leányzó.* - 15 éves vagyok, pár hónap múlva pedig 16. Most másodikosnak kéne lennem, de talán ha megírok egy-két vizsgát és a szüleim beszélgetnek az iskola vezetőjével, esetleg harmadikos diákként lehetek a suliban - *mosolyodik el. Az agya helyén van, a szülei pedig kiváló meggyőzőképességgel rendelkeznek, szóval nem lesz itt gond. Bár lehetséges, hogy az idei tanévben fel kell kötnie a gatyáját, ha nem akar nagyon lemaradni.*
 - Látom mennyi tetkód van - *pillant a srác egyik karjára.* - Én is gondolkodtam egy kis egyszerű tetováláson, de talán ez nem az én világom - *felnevet, s ezzel egy időben egy hatalmasat dörren az ég.* - Egész nap ilyen borús volt az idő, talán mennünk kéne - *jegyzi meg a lányka, s amint, hogy ezt kimondja villámlik egyet, s mintha az esőt dézsából öntenék, úgy kezd esni. Kétségbeesetten néz Alexra, mire a kastélyba a gitárjával együtt szétázik. Gyorsan felpattan, aztán már rá is kérdez:*
 - A közelben nincs valami menedékhelyszerű ahol meghúzhatnám magam, amíg el nem áll? - *kérdezi remegős hangon. No, elkezdett fázni, már libabőrös is. Talán ez lesz az utolsó nyári zápor, de miért pont most kellett?*
Utoljára módosította:Podmaniczky Anna, 2014. augusztus 27. 19:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alex Johanson
INAKTÍV


screamer
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 31
Írta: 2014. augusztus 27. 22:44 | Link

Podmaniczky Anna




Ha végiggondoljuk, akkor ma sem csinált semmi érdekeset. Későn kelt, szenvedett egy sort, aztán most csak itt lógatja a lábát a tavacskánál. De hát ilyen szép időben nem tehet mást. Ha nem süt be a nap a redőnyön át pont a szeme vonalába, akkor lehet, hogy még most is alszik. Na mindegy, jelenleg az a lényeg, hogy itt van, és ráadásul nem egyedül. Inkább megpróbálja élvezni a társaságot, ami bevallhatjuk, hogy nem esik nehezére. Érdekes egyébként, hogy ennyire láthatóan fiatalabb lányokkal általában szóba se szokott állni, megint fordul a kocka. Kiszámíthatatlan ez a gyerek is.
- Önbizalom - ennyit tud mondani egy újabb mosollyal fűszerezve. Az a legfontosabb, hogy az ember higgyen magában. Persze, csak ha szeretne is valamit az élettől. Szerencsére Alexnek ezzel annyira még nem volt problémája. Okos gyerek, megtanulta élni az életét; most sincs ez másképp.
- Nem mintha annyira értenék hozzá - kezd bele, aztán egy pillanatra megáll, de elhesseget a fejéből minden olyat, ami nem odavaló, és befejezi mondatát.
- De ha gondolod... - na még egyszer, menni fog ez, már csak egy karnyújtásnyira van a siker.
- Megpróbálhatok segíteni - ismét egy mosollyal intézi el, hogy valójában fogalma sincs arról, mit csinál. Vagyis, hogy mi történhet még, ha vigyáz, vagy ha nem vigyáz.
- Hát, köszönöm. Aranyos vagy - még mindig az énekes téma. Közben úgy tűnik, ahogy meg lett említve, terelődik is a szó. No nem mintha nem lenne. Következő megálló az iskola. Erre is csak egy kósza, ám sejtelmes mosoly fut át az arcán. Imádta ezt a sulit, öröm volt ide járnia; sok zseniális emlék, fú de sok. Majdnem bármelyik helyszínre visszagondolva tudna vicces sztorikat, szép emlékeket felidézni.
- Igen, szerettem ide járni - válaszol a lány kérdésére, aztán visszakérdez.
- Te szereted? - bármilyen hihetetlen is számára, találkozott már olyan diákkal, aki gyűlölt ide járni. Nem tudja felfogni, hogyan lehetett ilyen, de hát nem az ő problémája. A lány következő mondata után azért elgondolkodik, hogy most tulajdonképpen mit is keres itt? 15 éves? Mindjárt 16? Hű, az nem semmi. lehet, hogy nem kéne itt lennie a lánnyal, még félreértenék...
- Hát ja. Ennyi idősen nekem már volt - intéz valami kacsintás félét is.
Hirtelen elkezd dörögni az ég, villámlik, aztán már szakad is az eső. Nagyszerű, kérni sem lehetett volna jobbat.
- Hogy rohadnál szét - csak higgadtan, miközben felfelé néz, aztán kap is gyorsan a lány mondatán, mert úgy tűnik, hogy egy rugóra jár az agyuk...
- Boltok. Egy utcával arrébb - gyorsan és tömören, miközben már futnak/rohannak/sétálnak/kúsznak-másznak az említett hely felé. Magam? Csak nem fogja Alex egyedül hagyni. Ha már együtt áztak, akkor segít neki. Hamar odaérnek egy üzlethez, aminek a bejáratához nem ér el az esővíz a tetőnek köszönhetően. Ekkor Alex ismét megszólal.
- Egy cukrászdának háttal állunk - mondja Annának, majd megfordul.
- Gyere, meghívlak - ha elfogadja, akkor belépnek, és ott folytatódik az egész. Vicces lehet két bőrig ázott emberke egy kulturáltnak mondható cukrászdában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2014. augusztus 28. 09:58 | Link

David

Mióta a Bagolykőbe kerültem, sosem látogattam el a faluba. Pedig itt éltem születésem óta, így azon kevesek egyike voltam, akinek a családja elérhető közelségben élt.
Amíg kislány voltam, sokszor sétáltam a kis tóhoz, a falu határában.
Nem sok embert láttam a tó körül. Inkább falubeliek voltak, mintsem az iskolabeli diákok. Ennek több okát is ismertem. Az első, hogy vizsgaidőszakban nem sok mindenkinek adatik meg, hogy egy kicsit kikapcsolódjon a faluban, még a szabad hétvégéken sem. A másik ok természetesen a nyár vége, záporok, hidegfront. Nincs már olyan élő ember, aki esetleg esernyő, vagy valami vízálló dzseki nélkül indulna a szabadba. Kivétel ez alól néhány fő -mert persze mindig vannak kivételek- köztük én is, ugyanis imádom az esőt. Nem számít, hogy nyári zápor, vagy vihar, én imádom. Nem zavar, ha vizes leszek, az immunrendszerem pedig amúgy is erős. Szinte sosem fázom meg.
Egy vékony, fekete pulcsiban, farmerban és tornacipőben indultam el a kastélyból, egyetlen pokróccal a kezemben.
Közvetlenül a tó mellett terítettem le a pokrócot, és hátranyújtott karokkal, az ég felé nézve próbáltam elérni a délutáni nap utolsó sugarait.
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2014. október 2. 22:10 | Link

Zserbó

Elment a Lencsi néni a vásárba, csuhajja. Mamuszt kötött a lábára, csuhajja…
Az tény, hogy ma elment vásárolni. Az is oké, hogy mamuszban - méhecskésben - indult, s most abban lépdelt végig a kastélytól egészen a tó partjáig. Az estére való tekintettel földig érő, vastag hálóing van rajta, a szivárvány minden színében pompázó. Miután Keith elaludt a meditációs gyakorlataik után, úgy gondolta, csodálatos volna, ha kisétálna a tóhoz, és keresne néhány éjjeli tündérkét, akik csillámport szórnak minden egyes szárnycsapásukkal, és halványan derengenek a holdfényben, ahogy az a mesékben szokás. Meggyőződése, hogy léteznek ilyen apró lények, és most majd jól összebarátkozik velük. Együtt fognak énekelni és táncolni, befogadják, s tiszteletbeli nagytüdérré avatják. Tán még tündérport is kaphat tőlük, amivel beszórhatja holnap a padlást.
Mamuszában surran végig a fűben, hálóruhájának alját felemelve, fülig érő szájjal. Szinte észre sem veszi, már ki is ér a tóhoz, ahol első lépésével lerúgja mamuszát, és mezítelen lábujjait a hideg fűbe fúrja. Csodálatos érzés! Nevetése máris végighasít a csendes éjszakán.
-It wont matter who loves who
You'll love me or I'll love you
When the night comes falling
When the night comes falling
When the night comes falling from the sky.
- lelkes éneklése közben kezeit kitárva pörög körbe-körbe. A muzsika, amit ma oly’ sokszor végighallgatott a régi bakelitről teljesen átjárja a lelkét. S olyan beleéléssel adja elő, mintha legalábbis Dylan-nel állna egy színpadon. Jó, a nézőtéren, mondjuk. Mire a szám végére ér, eldől a parton, s magán kuncogva kezd hempergőzni. Felfázás? Ugyan! Van itt helyben indiánfőnök, aki hamar kikúrálja majd. S ha már úgyis a fűben van, dzsungelharcos módjára kezd kúszni a víz felé. No, most majd jól elkapja azokat a tündérkéket. Egy sem menekülhet az ő mérhetetlen szeretete és kíváncsisága elől. Amint eléri a tavat, ujjait belelógatja a vízbe, de egy nyikkanás kíséretében gyorsan vissza is húzza. Ma nem fog szinkronúszni, úgy tűnik. Poklot lehet fagyasztani ezzel a hideggel.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2014. október 2. 22:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lynette C. Graham
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 21. 20:04 | Link

Návay Viktor


Szabadnak éreztem magamat, és szinte már zavarba ejtően izgatottnak. Eddig olyan voltam akit még a legkisebb széltől is óvtak, mintha törékeny lennék, erre most itt vagyok, egy teljesen másik országban, egy házban ami csak az enyém. Mondjuk, ha jobban belegondolok, eddig kicsit furcsa is a helyzet. 3 napja vagyok itt, és mindegyik este félve aludtam el. Nem egy kicsi házról van szó, én pedig teljesen egyedül vagyok, ha akarnék se tudnék beszélni senkihez, bár ha megpróbálnám, és valaki visszaszólna azonnal elájulnék, úgyhogy inkább nem tettem rá kísérletet. Anyáéknak megígértem, hogy minden héten, de legalább 2 hetente fognak tőlem kapni egy levelet, hogy még élek, nem támadott meg senki, és minden egyes testrészem rendben a helyén van. Idegesítő ez az óvásmánia. Mondhatni felnőtt vagyok, úgy érzem tudok magamról gondoskodni, vagy ha kell, meg is védem magamat.
Mielőtt megérkeztem volna Bogolyfalvára, pár napot eltöltöttem Magyarország fővárosában is. Meggyőztem nagyit, hogy mindenképpen szeretném látni, sok jót hallottam róla. 3 napig voltam ott, ebből kettőn volt velem, az utolsón visszament anyáékhoz, és eleresztett, mehetek a saját utamra. Legalább volt egy napom, amikor azt csinálhattam amit akartam. Oké, nem mintha azt az egy napot csupa rosszalkodással töltöttem volna, de legalább kimozdulhattam egy kicsit. Aztán jött a nagy nap, utaztam tovább, és hát itt is vagyunk. Az egyetlen társaságom a kiscicám volt, aki jelenleg a nappalimban lévő fotelbe telepedett le, és horkolt. Úgy néz ki ma este se számíthatok rá. Felmásztam a hatalmas csigalépcsőn, majd belenéztem a ruhásszekrényemen lévő tükörbe. Odakint már kissé hűvös van ehhez az öltözethez, úgyhogy piros ruhámat egy egyszerű farmerra cseréltem, majd magamra kaptam egy fekete ujjatlan és egy bőrkabátot. Kifelé menet megsimogattam a cicát, majd elhagytam a lakást.
Hihetetlen milyen hamar sötétedik idekint! Jön a tél, ez már tagadhatatlan. Sosem szerettem a hideget, ha választanom kellene, mindig inkább a melegre szavaznék. Kezemet a kabát zsebébe mélyesztettem, majd elindultam a falu vége felé, ha jól tudom errefelé van egy kisebb tó. Tökéletes helyszín egy kis esti, nyugis kiruccanáshoz. Hamar oda is értem, természetesen sehol senki. Agyam azonnal azon kezdett el kattogni, hogy nemsokára egy baltás gyilkos fog előmászni a tóból, és lemészárol. Igen, ilyeneken is csak az én különleges elmém képes agyalni. Közelebb mentem a kis tavacskához, majd nem messze tőle leültem a fűben, térdemet a hasamhoz húztam, karommal pedig átkulcsoltam. Így üldögéltem, és bámultam a vizet, amiben gyönyörűen tükröződött a hold, és a csillagok fénye. Nem bántam meg, hogy idejöttem. Tényleg nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 21. 21:15 | Link



Vannak napok, amikor az őrületbe kerget a négy fal és muszáj kimennem a levegőre. Ki kell szellőztetni a fejem, és addig mászkálni csak úgy találomra kiválasztott útvonalak mentén, amíg csak alaposan el nem fáradok. Már besötétedett, de ez cseppet sem zavar, az éjszakai gyakorlatokat juttatja eszembe. Egy részemnek még hiányzik is az az elképesztően komoly és szigorú rend, de a másik felem meg pontosan tudja, hogy sosem tudtam igazán beilleszkedni varázslóként abba a környezetbe. Jobb ez így. Kabátot veszek az ing fölé, ilyenkor már elég hűvös hozzá az idő, nyakam köré tekerem az első sálat, ami kezem ügyébe akad, és belelépek a bakancsaimba, aztán útnak eredek. A kastély folyosóin még van élet, idekint azonban már jóval kevesebb embert látok, főleg azután, hogy úgy döntök, elkerülöm a falut. Nem éppen a társaság az, amire most vágyom, beérem egy hosszú csendes sétával. A holdfényben még a tájékozódás sem okoz különösen nagy gondot, úgyhogy követem az ösvényt, amire az imént rátértem, majd egy tó közelében kötök ki nem is olyan sok idővel később. Igazán gyönyörű látvány, ha lenne hozzá tehetségem, talán verset írhatnék róla vagy lefesthetném, nem sok művészi érzékkel áldott meg azonban az ég, úgyhogy csak elmélázok kicsit a látványon a partján ácsorogva. Csak percek múltán mozdulok meg, és még akkor is oldalra fordulok néha, amikor már útnak eredve a partján sétálok, így eshet meg az, hogy majdnem nekimegyek valakinek, aki a parton ücsörög. Utolsó pillanatban veszem észre, még idejében megállva, és szusszantok egyet. Nem szoktam figyelmetlen lenni, ez az életembe kerülhetne terepen, most mégis annyira lekötött a tó és a rajta tükröződő holdfény meg számos csillag látványa, hogy észre se vettem, hogy nem vagyok egyedül. Kikerülném, azonban amikor alaposabban megnézem, ismerősnek tűnnek a vonásai. Már találkoztunk, ebben biztos vagyok, és fél percen belül már azt is tudom, hol. Nem is olyan régen Pesten kereszteztük egymás útját, amikor neki is bemutattam, mennyire elképesztően rossz a nyelvérzékem és ennek eredményeként évek gyakorlása ellenére is gyatra az angolom.
- Lynette... hű, szia. Nem gondoltam volna, hogy itt fogunk találkozni és ilyen rövid időn belül. Mostanában érkeztél? Hogy vagy? - érdeklődöm máris, és egyelőre csak leguggolok mellé, majd tovább megyek, ha tudtomra adja netán, hogy nincs szüksége társaságra, de addig is valóban kíváncsi vagyok rá, hogy van. Kedves lánynak tűnt már első találkozásra is, és jó viszont látni, főleg, hogy tényleg nem számítottam rá, hogy látom még.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2014. október 22. 19:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 25 ... 61 62 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa