30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 20 ... 40 41 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2014. február 1. 22:08 | Link

Lucy

  Emma a kastélyban sétálgatott, amikor egy kisebb csapat mellett elhaladva hallotta, hogy a kis tavacskához készülnek a délután. Jó ötletnek találta, ezért a tanítás után gyorsan elszaladt a szobájába, és lepakolta cuccait. Kiengedte a haját, és felvett egy kényelmesebb ruhát. Dolgait egy pici táskába pakolta, és elindult a rövid kis úton. A terület szélén helyezkedett el a terület, és a tónál még csak pár ember lézengett. Ujjatlan kesztyűjéből előtűnt pirosas színű bőre, amivel lelökött egy kis adag havat az egyik virágcserép széléről. Magasított talpú csizmája alatt ropogott a hó minden lépésénél. Mindig is imádta a fagyos téli délutánokat. Gondolatai közben minduntalan elkalandoztak. Erre volt jó ez az egész itt lét. Hiszen végre rendbe tudta szedni a gondolatait. Magáról, az iskoláról és a családjáról. Már nagyon hiányzott neki a családja. Az elején, amikor idekerült, még csak a húgát féltette, de most már a részeges apja is hiányzott neki. Hiszen ő is a család tagja. A barátait is hiányolta, pedig itt is vannak ismerősei. De azért mégsem ugyan az a helyzet. Az egyik fához sétált. A régi szép időkben az apja mindig azzal viccelődött, hogy megrázta a fákat, és a hó a lány nyakába esett. Emmának ezen az emléken mosolyognia kellett, és úgy gondolta, most neki is ki kell ezt próbálnia.
  ~ Hiszen miért is ne? ~ gondolta, és összeszedve minden erejét a egy óriásit rúgott a fába. A hó fele az ő nyakába esett, de ez kicsit sem zavarta. Inkább az a másik hang érdekelte, ami a fa másik feléről jött felé. Odament, mert gondolta, hogy a hó lehetett a gondja szegénynek.
  - Jajj, nagyon sajnálom! Nem akartam! Azt hittem nincs itt senki! - szabadkozott a lány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Lucy Carmen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 214
Írta: 2014. február 2. 12:15 | Link

Emma

Lucy, miután pár levitás lánnyal, sétára indult. Gondolkodni szeretett volna, elmélkedni arról, mi is történt azóta, hogy idejött. Elég gyorsan beilleszkedett, amin egy kicsit meglepődött. Eddig nem volt az a túl barátkozós lány. De örült neki, mivel legalább nem érezte magát egyedül. Honvágya sem volt, bár nagy valószínűséggel azért, mert nem volt rá ideje. Most sem akart az otthoniakra gondolni, így elhessegette maga elől a képet. Inkább társaira gondolt. Kedvesek, és az idősebbek sem nézték le tapasztalatlansága miatt. Közben észre sem vette, hogy már a falu határán jár. A kis tavacska mellett sétált el, ahol lelassított. Ahogy ránézett a befagyott tóra, elkezdte érezni a hideget. Eddig észre sem vette. Hirtelen valami hideget érzett a nyakán.
- Jaj, de hideg - állapította meg hangosan, és hátranyúlt, hogy lesöpörje magáról a havat. Felpillantott, mert biztos volt benne, hogy valahonnan a fa körül érkezett a hűs fürdő. Ekkor egy lány hangját hallotta, aki szabadkozva ment oda hozzá. De Lucy csak legyintett, és felnevetett.
- Semmi gond! - majd mikor látta a másik lány kétségbeesését, megerősítette - Tényleg nem gond, legalább felébredtem egy kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2014. február 2. 12:45 | Link

Lucy

  Emma a gondolataiba meredve észre sem vette, hogy közben a fa mögé állt egy másik lány. Ő pedig a fán lévő fél havat rázúdította szegényre. Amikor odament a lányhoz, akkor sűrű bocsánatkérések közepette próbálta a lányról valahogy leszedni a havat. Szőke, hullámos haja volt, és sötét szeme. Egy pillanatra Emma elmerült abban a csokoládébarna szempárban. Valakire emlékeztette, de nem jutott eszébe, hogy kire. Valamit a titokzatos lány, még magasabb is volt nála.
  A szőke hajú lány, csak mosolygott a lányon, de Emma attól még felelősnek érezte magát.
  - Hát, ha nem gond! - húzta el a száját. - Amúgy Emma vagyok! És te? - kérdezte, és arcára egy barátságos mosolyt erőltetett. Ha valaki vele volt, akkor sosem szokott szomorkodni. Akkor majdnem száz százalékosan a partnerére figyelt, és nem volt rá ideje, hogy a saját dolgaival törődjön. Kezével a nyakához nyúlt, de ott csak a kabátja puha anyagát érezte. Teljesen elfelejtette, hogy tél van, és ezért a dzsekije megakadályozza, hogy a keze a kis csillag alakú medál hűvös féméhez érjen. Hozzáért kissé kócos hajához, és egy könnyed rántással az egészet taszította. Nem ért sokat, mert utána vissza is hullt a barna hajtömeg, de attól még jó érzés volt.
  - Én Eridonos vagyok! Még csak most elsős! És te? Még nem láttalak erre felé. - magyarázta a lány szokásához híven. Amikor új emberrel találkozott, akkor szerette, ha legalább az alapokat ismeri róla. Ő már csak ilyen volt. Akinek ez nem tetszik, annak el lehet menni. Bár ez még nem igazán fordult még elő vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Lucy Carmen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 214
Írta: 2014. február 5. 13:01 | Link

Emma

A lány bemutatkozott. Emmának hívják... szép név. Lucy is a kezét nyújtotta, és közben megszemlélte a vele szemben álló lányt.
- Lucy vagyok és levitás - mosolygott Emmára. Emma alacsonyabb volt nála, sötétbarna, göndör haja, és a hajánál világosabb szeme volt. Lu észrevette, ahogy a nyakához kapott, de nem tudta mire vélni. Talán valamilyen kabalája lehet? - kezdett el gondolkozni. De nem tette fel a kérdést, mert tartott attól, hogy Emma tolakodásnak veszi. Inkább másról kezdett el beszélni.
- Én sem láttalak még, bár szerintem amiatt, hogy még csak most kezdtem a sulit. Te hányadikos vagy? - másodikosnak tippelte a lányt, így eléggé megdöbbent a válaszán. Lucy pillantása a tóra vándorolt. Be volt fagyva, valahogy hiányoztak belőle a misztikus lények. Maga a tó hangulata magához vonzhatta például a sellőket. Majd Emmához fordult, és megkérdezte.
- Normálisan élnek ebben a tóban sellők?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2014. február 6. 13:23 | Link

Lucy

  Emma alapjáraton egész normálisan szeretett viselkedni. De most, hogy a nagy egyedüllét, és a honvágy megkörnyékezte, igazán kedve lett arra, hogy becsapja a szegény kis elsőst, aki most jött ide. Persze a végén biztos volt benne, hogy elmondja neki a teljes igazságot, de addig is jó lesz egy kicsit szórakozni, hogy elvegye a figyelmét. Így legalább nem azon töri a kis buksiát, hogy mi lehet az otthoniakkal.
  - Tudod, ebben a tavacskában nem igazán csak sellők vannak. Én inkább sziréneknek mondanám őket. Gondolom hallottál már róluk. A természet gonosz lényei, akik a hangjukkal, és a bájukkal elvarázsolnak, és magukhoz vonzanak, majd mikor elég közel érsz hozzájuk, megfogják a karodat, és berántanak a vízben. Addig tartanak ott, amíg meg nem fulladsz. - mondta enyhén horrorisztikus hanggal. Gonosz vigyorral figyelte, hogy a lány mit szól a történetéhez.
  - És ha már itt tartunk, akkor lehetséges, hogy beszélnem kéne neked az őrült rellonosokról. Van nekik egy külön pincéjük, ahol az újoncokat kínozzák, és különféle dolgokat próbálnak ki. Talán még varázslatokat is. Engem néhány eridonos mentett meg, mert el akartak vinni. Ombozi volt az első, aki eljött értem. Tőle különös képen félj! - ijesztgette, és közben egyre-egyre közelebb lépkedett a lányhoz.
  Emma saját magán is elképedt. Ő nem szokott ilyeneket csinálni. Hiszen ez milyen undok dolog? De ebbe most nem akart belegondolni. Hiszen olyan jó érzés volt. Ha más megcsinálhatja, akkor ő miért ne tehetné? Az egyik legjobb szórakozás a világon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Lucy Carmen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 214
Írta: 2014. február 9. 11:51 | Link

Emma

Lucy meglepetten meredt társára, aki éppen rémtörténeteket mesélt neki a tóról és a rellonosokról. A tavas, szirénes sztorit még úgy-ahogy elhitte, mert róluk hallott már, de csak legendaként. De a rellonosok és az őrült laboratóriumok? A fejét rázta. Hallott már egy-két nem éppen kedves dolgot a zöldekről, de már találkozott egy-kettővel, és ők kedvesnek tűntek. Nem hitte el róluk, hogy tényleg megtennék az elsősökkel, hogy kínozzák őket. Ezt közölte is az előtte álló lánnyal.
- Tudod, kedvesnek tűnsz és segítőkésznek, de ezt azért nem hiszem el. Itt vagyok már jó ideje, szóval ennyire már én is rájöhettem, hogy ez mese. - rázta a fejét. Ekkor vette észre Emma gonosz vigyorát. Tényleg szórakozik vele - állapította meg. Mondhatná, hogy ezt még visszakapja, de nem volt az a bosszúálló típus. Őt inkább a tudományok érdekelték, mint az emberi természetek. De most már kíváncsi volt: miért beszél be neki mindenfélét egy vele egyidős lány? Ha idősebb lenne nála, érthető lenne, hogy jól akar szórakozni a kis tapasztalatlan gólyákon. De ő is csak egy gólya volt! Valaminek kell lennie a háttérben, hiszen olyan jól indították a kapcsolatukat. Nem hitte, hogy ez, amit most Emma kimutat, a lány valódi természete. És eltökélte, hogy mindenképpen ki fogja deríteni, mi történt Emmával. Amúgy sem rossz ötlet összebarátkozni egy eridonos lánnyal.. eddig nem is nagyon találkozott eridonosokról. Azt hallotta róluk, hogy azért osztották be őket oda, mert bátrak, és vakmerőek. Vajon Emma is ilyen lenne?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2014. február 10. 13:25 | Link

Lucy

  Egy pillanatig úgy tűnt, hogy a lány nem fogja elhinni. De utána csak a rellonosokról kezdett el fecsegni, aminek egyértelmű jele volt, hogy a sellős, szirénes dolgot teljes mértékben bevette. A lánynak akaratán kívül is mosoly jelent meg az arcán, és nem bírta tovább. Kibukott belőle a nevetés.
  - Te komolyan elhitted? - kérdezte, és hangja egyszerre volt lenéző, és kedves. - Huhh...azt hittem a levitások okosabbak. - jegyezte meg. - Jah, és közlöm, hogy a tóban nem élnek se sellők, se szirének. - mondta közlés képen. - Szóval semmi para. Amúgy a rellonosok is tudnak jó fejek lenni, persze! De mindig ilyenek. Engem sem akartak elrabolni. - beszélt hozzá, és magyarázott meg mindent, mint egy dedósnak. Igazából nem akarta lenézni a lányt, de olyan régen gonoszkodott már valakivel, és itt volt ez az ártatlan lány, aki még csak nem rég került ide. Szegénykén most Emma éli ki a rossz érzéseit.
  Mikor már úgy tűnt, hogy nem fog mást mondani, Emma megfordult, és útnak akart menni. De aztán belegondolt, hogy mennyire esne rosszul ennek a lánynak, ha egy kis gonoszkodás után itthagyná csak így. Meg az eridonosokra is nagyon rossz fényt vetne. Szóval inkább csak a fához sétált, és elkezdte piszkálni a törzsét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Lucy Carmen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 214
Írta: 2014. február 13. 12:59 | Link

Emma

Egyre kevésbé volt neki szimpatikus az eridonos lány. Először átverte, majd kioktatta. Ezt a kettőt Lu egyáltalán nem bírta. Főleg az esett neki rosszul, amikor megjegyezte, hogy "azt hittem, a levitások okosabbak". Eddig sem volt túlságosan biztos magában, de azt az egyet tudta, hogy van egy kis esze. Nem tekintette magát zseninek, de annyira ostobának sem, ahogy a lány beállította őt. Meglepődött rajta, amikor Emma elindult, de visszafordult. Azért fordult vissza, hogy ne érezze magát nagyon rosszul? Akkor ezzel már elkésett. Lucy kérdően nézett rá. Várta, hátha mond még valamit a lány, de hallgatott. Csak a fa törzsét kapirgálta.
- Elmehetsz, ha szeretnél, ne aggódj miattam - rántotta meg a vállát hanyagul Lu. Remélte, hogy nem látszanak az arcán az érzései. Komolyan, "jégkirálynős" tekintettel nézett Emmára. Végül nem ő, hanem Emma fordította el előbb a tekintetét. Most már biztos volt benne, hogy az eridonossal való barátsága már most szétfoszlott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2014. február 15. 11:04 | Link

Lucy

  Emma egyre rosszabbul érezte magát, hogy ilyen gonosz módon viselkedik ezzel a lánnyal. Amikor megfordult, csak akkor jött rá, hogy mennyire bunkó volt. Ezért inkább ott maradt, hogy ezzel is egy kicsit javítson a helyzetén.
  - Nem, én... - elhallgatott. Nem tudta, hogy mit mondjon. Vajon, ha megmondja a lánynak, hogy sajnálja, akkor otthagyja? Nem volt sok kedve megint egyedül maradni, a saját siralmas gondolatai között. De ez ellen csak egy dolgot tudott tenni.
  - Sajnálom! - bökte ki végül, és a cipője orrát kezdte el vizslatni, mintha olyan érdekes lenne. Nem tudta, hogy mit mondhatna még ennek a lánynak, így inkább csak megakarta várni a választ.
  ~ Jajj! Nem akarom, hogy haragudjon! ~ mondogatta magában. Kétségbeesésében már csak ezt tudta tenni. Csak reménykedhetett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Lucy Carmen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 214
Írta: 2014. február 15. 19:52 | Link

Emma

Lucy kíváncsian várta, mi fog kisülni ebből a találkozásból. Amikor Emma bocsánatot kért, meglepődött. Azt hitte, ennél csak rosszabb lehet a kapcsolatuk. De amikor látta a lány arcán az elkeseredettséget, megszánta.
- Tudod mit? - nyújtotta a kezét Emma felé - kezdjük újra. Az egészet. Lucy Carmen vagyok, levitás elsős.
Nem tudta, mi lesz erre a reakciója az eridonos lánynak. De úgy gondolta, ha már így sikerült elrontaniuk a barátság kezdetét, próbáljanak meg valami jót kihozni belőle. Még az is lehet, hogy tényleg jóban lesznek.
~ Remélem, rendeződni fog minden. És jobban megismerem ezt a gyors hangulatváltozású lányt. Először kedves volt, aztán gonoszkodott, most meg sajnálta már az egészet. De miért? ~ elmélkedett. Majd tovább folytatta a beszédet. Magán is meglepődött, milyen fesztelenül cseveg.
- Különben, nem tudom te hogy vagy vele, de én egészen beleszerettem ebbe a tájba. Most nézz körül! A fák, amiken most a hó a dísz, a tó, amin a jég meg-megcsillan. A Nap próbál áttörni a fehér rétegen, de nem sikerül neki.. Még túlságosan is korán van ahhoz, hogy eljöjjön az ő időszaka - majd felnevetett - mindenféle bolondságot összebeszélek neked, igaz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2014. február 21. 16:34 | Link

Lucy

  Emma összes félelme ellenére a levitás lány felajánlotta, hogy kezdjék újra az egészet. Amikor a lány újra bemutatkozott, Emma megengedett magának egy apró mosolyt.
  - Emma vagyok! Eridonos, és én is elsős! - mondta hozzá, amikor rájött, hogy ez kimaradt. Lucy a tájat figyelte, és szemével leírta a gyönyörű tájat. Emma is tüzetesebben átnézte. Majd újra, és újra végigsimította szemével. Mintha az egészet magába akarná szívni.
  ~ Igen! Ezért jöttem ide! Hogy megnyugodjak! ~ gondolta a lány, és érezte, hogy egyre tűnik el a fejéből a gonosz gondolat.
  - Szerintem is szép! Mindig ide jövök ki, ha nyugalomra van szükségem! - mondta, és feltűnt neki, hogy máris többet mondott, mint általában szokott az ismeretleneknek. De most az egyszer nem bánta. Sőt. Megnyugtatónak gondolta.
  - Amiket az előbb mondtam...nos...tényleg bocsi mindenért! - mondta a lány, mert még mindig bánta az előzőt. Nem tudta kiverni a fejéből, hogy bánt ezzel a szerencsétlen lányra. Minden szomorúságát és dühét rázúdította a gonoszságaival.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Lucy Carmen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 214
Írta: 2014. március 10. 09:42 | Link

Emma

- Semmi gond - legyintett a lány. - Akkor megegyezhetünk. Te néha gonosz vagy, én meg fura, na? - mosolygott. Gyorsan túltette magát a dolgokon. Ez is egy tulajdonsága volt: gyorsan megsértődik, de még gyorsabban felejti el haragját.
- Szóval, nincs kedved csinálni valamit? - kérdezte még. Olyan "nem akarok csak üldögélni, csináljunk valami normálisat" hangulatban volt. Olyan érzése volt, mintha megivott volna egy kávét, és most kezdene el hatni. Persze, nem ivott kávét, de... na, értitek! Automatikusan beletúrt a hajába. Most mit csináljon, mit mondjon? Ekkor rádöbbent, hogy az előbbi dolog (az, hogy beletúrt a hajába) nem volt valami jó ötlet, mert most úgy nézhet ki, mint egy oroszlán.  Elnevette magát, és Emmához fordult.
- Lehetőleg tükröt ne adj a tíz kilométeres körzetemben senkinek - mutatott a hajára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2014. március 15. 20:33 | Link

Dwayne

Nagy sóhaj kíséretében terültem el a fűben. A közelben vadkacsák pacsáltak a vízben, jól esett a lelkemnek hallgatni őket. Minden olyan nyugodt volt egész nap, megérkezett az igazi tavasz.
Délelőtt nagy munkában voltam, rávettem magam, hogy elkezdjem lecsiszolni és újralakkozni a verandán a korlátot. Kicsit kikezdte az időjárás, de a tartógerendákról már nem is beszélek, amit az őzek használnak vakarózófelületnek előszeretettel. Előbb vagy utóbb, de a földön fogom találni magam házastól.
Három óra környékére beszéltünk meg találkozót Dwayne-nel a tóhoz. Ha lehet azt mondani, a múltkori ivókás esetünk kicsit közelebb hozott minket egymáshoz. Már nem olyan értelemben, csak legalább nem unatkozom. Vagyis ő nem unatkozik... illetve olyan elveszettnek tűnt, na. Nem ez az otthona, nem ismeri az országot, a kultúrát és úgy egyébként mindent. Tudom, milyen szinten begubózhat az ember, ha nem foglalkozik vele valaki. Nem mellesleg legalább én sem ülök mindig otthon egymagamban vagy a papírok társaságában.
Félszeg mosolyra húzódott a szám. Napszemüvegem a helyére illesztettem és becsuktam a szemeimet. Szokásomhoz híven most is korábban érkeztem, mint kellett volna, így legalább volt egy kis időm kiterülni és élvezni a mindent átjáró melegséget.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. március 15. 20:49 | Link

Almásy Léna

A fölösleges sztereotípiákkal ellentétben, Dwayne kifejezetten szereti a tavaszt.
A levegő felszabadul, megtelik élettel, egyszerre pedig az ő tagjaiba is visszatér a vér. Valószínűleg a Föld azon lakóit gyarapítja ő is, akik tavaszt érezve azonnal a szabadba sietnek, mintha soha nem lett volna eddig és többé nem is számíthatnának jó időre.
Ráérősen ballag, amerre a tavat sejti. Élvezi, hogy az arcát nap éri és végre nem mar bőrébe a hideg. Nem mintha tönkretenné az olyasmi, de mint bárki mást, őt is emberből faragták, jobban élvezi ezt, mint a csikorgó telet. A fű lassacskán erőre kap, és bár a talajt még nem járta át kellőképp a Nap fénye, már elég langyos a leüléshez.
Végre meglátja a tavat, mellette pedig nehéz lenne eltéveszteni a partján heverésző valakit. Láttán gyorsít kissé léptein, amíg odaér.
 - Na, ennyire nehéz volt a nap?
Alakja árnyékot vet a nő arcára, egészen addig, míg ő maga le nem telepszik valahová mellé. Neki semmi dolga nem volt mára, ettől függetlenül a nő fekvéséből ítélve lehet, hogy egyedül van ezzel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2014. március 15. 21:12 | Link

Dwayne

Már kezdtem volna teljesen eggyé válni a természettel, persze csak lélekben, amikor árnyék vetült az arcomra. Egy pillanatig azt hittem, hogy beborult, amíg én majdnem elbóbiskoltam, aztán az árnyék lábat öltött és letelepedett mellém.
 - Próbáltál már egyedül fenntartani egy faházat? - kérdésre kérdéssel feleltem. Szerencse, hogy ilyen talpraesett, kicombosodott nő vagyok, aki ennyi mindent meg tud csinálni. Sütök, főzök, takarítok, csiszolok, lakkozok, kalapálok és még így is van időm sütkérezni. Ezért jó az egyedüllét.
Egy gyors pillantással végigmértem a férfit. Kevésbé tűnt nyúzottnak, mint általában, ez pedig jó jel.
 - Milyen napod volt? - tettem fel egy teljesen semleges kérdést. Nem igazán tudtam, mit mondhatnék, viszont azt tudtam, hogy egyszerű kérdésre egyszerű választ fogok kapni. Egy férfitől mi mást is várhatnék el.
 - Őőő. Hoztam valamit. Remélem szereted - előhalásztam a táskámból egy brownies tartalmazó dobozt. Igen, a nők tudnak egyszerre több dologra figyelni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. március 15. 21:35 | Link

Almásy Léna

A kezei végigfutnak a fűben, vesz egy mély levegőt, a kacsák felé pillant.
Majd vissza a nőre, nagyon óvatosan.
Majd ismét a kacsákra, tekintete meg is állapodik ott.
 - Kölyökkoromban volt egy olyan faházam, de felgyújtotta a bátyám, nem volt hosszú életű. Szóval nem, nincs sok tapasztalatom.
Kissé elmosolyodik, jobb kezével a füvet tépkedi, néha visszapillant Léna felé. Hirtelen ötlet volt, hogy felvesse ötletként, hogy ismét elmehetnének valahová, valójában nem is reménykedett benne, hogy az előző, földön alvós eset után a nő még belemehet. Most azonban, hogy mégis, egyszerre semmi értelmes mondanivaló nem jut az eszébe. Pedig annyi minden lenne, bizony ám! Hisz' évek óta alig alszik, a gondolatok cikáznak az agyában egymást kergetve, ám ha nővel kell beszélni, nem hall mást, csak mély, komoly csendet.
 - Jó. Rövid. Nem csináltam semmit - jobbra-balra tekintget maga körül - Jó újra látni. Nem nagyon járok a minisztériumba.
Ha teheti, kerüli, néha tétlenül kering az épület körül, azonban legtöbbször próbálja elkerülni a dolgot. Szeme követi a nő mozdulatait, azonban ahogy a doboz előkerül, egyszerre földerül.
Brownies, hát így kellett volna kezdeni!
 - Imádom. Komolyan. Váó. A legjobb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 666
Összes hsz: 1110
Írta: 2014. március 15. 22:10 | Link

Apci és Léna

Az első számú lépés a magabiztosság. Ezt célszerű a tükör előtt gyakorolni. Hihetetlen, hogy az anyám, valaki, aki nálam tizennyolc évvel idősebb, képes ilyen újságokat olvasni. Nincs is rá szüksége, mivel az anyukám félvéla, anyai ágról mindenki az, nagyon szépek a rokonaim, aztán a nagymamám hozzáment egy sima varázslóhoz. A dédszüleim nem örültek neki, de szerették anyát és engem is szeretnek azt hiszem. Én már csak negyed részben vagyok véla, ami szinte semmi. Nekem biztos szükségem lesz majd az ilyen újságokra, egyszer.
 Mindenesetre most jól jött ez a tanács. A nagy terv előtt napokig gyakoroltam a magabiztosságot. Igaz, ezt a tippel a fiúzáshoz ajánlották, én pedig épp elszökni készültem, vagyis, visszaszökni a korábbi lakhelyünkre, ahol néhány év múlva tanulni fogok. Tudom, fura az életem. Szóval, amikor anya dolgozott, vagy pihent, akkor ezt gyakoroltam. Nem ment könnyen, mert én még soha életembe nem hazudtam. Az elején bevallom többször pirultam el, mint amikor lázas voltam, pedig gyerekként elég sokszor döntött le a lábamról a láz. Korábban születtem, mint kellett volna és gyerekként is elég pici voltam. Mostanra azonban kinőttem magam, az osztálytársaim közül én vagyok a harmadik legmagasabb lány, ami nagy szó, van olyan, aki az államig ér.
Miután a hazugságot tökélyre fejlesztettem, jöhetett a levél megírása, amit a kalauz bácsinak vagy néninek adok oda, ha akadékoskodik. Anya kézírását lemásolva írtam egy megható levelet, hogy elvált szülők gyermekeként utazom az apukámhoz, aki messze dolgozik, de ne féljen a kalauz, a kedves idős hölgy titokban a kísérőm, csak anyukám nem szólt nekem, mert én most már beléptem abba a szakaszba, hogy kezdek önálló lenni. Nem szeretek hazudni, nem is érzem jól magam tőle, azt hiszem nem fogok rászokni, de most muszáj, mert már nem hiszek a majdokba. Iskola után nem jöttem haza, hanem egyenesen az állomásra mentem. Vettem két jegyet, egy felnőttet és egy diákot, még integettem is a nem létező anyukámnak, hogy ne legyen gyanús a pénztáros néninek sem. Valószínűleg ezután a tettem után egy életre el leszek tiltva a tévétől. Igen, onnan szedtem az ötletet. Sok filmet ötvöztem, ahol gyerekek megszöktek, hogy újra összehozzák a szüleiket. Én ebben már nem hiszek, csak találkozni szeretnék az apámmal, aki mindig csak ígéri, pedig ő kezdte a levelezést!
A vonaton kerestem egy idős nénit, akinek elmeséltem, hogy apukámhoz megyek és anyukám megbetegedett, ezért nem tud velem jönni, de apukám ott vár majd az állomáson, és a néni még csokit is adott, amit persze elfogadtam, pedig megtanították, hogy nem szabad. Életem végéig szobafogságban leszek. Mindenesetre az utazás is megvolt. Viszonylag jól alakulnak a dolgok. A faluban nem nézett rám senki furán, hogy barna kabátban, rózsaszín táskával sétálok, végül is tudják, hogy a kastélyban laktam, lehet azt hiszik, még most is. Nem tudom, hogy ez az apás sztori mennyire ismert.
Felfelé menet még egy fagyit is veszek, most már teljesen nyugodt vagyok. Hazudtam. Szobafogság. Elszöktem. Tévéeltiltás. Magazineltiltás. Anyu agyvérzést fog kapni. Emberektől való eltiltás. Viszont a fagyi finom, Verától kaptam rá extra csokiöntetet  is. Kis boldogság. Hiányzik ez a hely, ha így folytatom magántanuló leszek, és akkor nem is jöhetek ide vissza. Jobb lenne megnézni a kedvenc helyeimet, mondjuk a tavat. Sok időt töltöttem itt. Ahogy a lábam visz, úgy haladok, és a fagyimba feledkezve (zöldcitrom, nyami!), késve veszem csak észre, hogy akihez jöttem, gyakorlatilag előttem ül a fűben egy nénivel…vagyis lánnyal … vagyis nem tudom. Ez kínos.
- Szia…
Köszönök egy kicsit bátortalanul. Hát ezt nem így terveztem, majd a lánynéni felé fordulok, bátortalanul.
- Csókolom...


Mina
Ruha
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2014. március 15. 22:36 | Link

Dwayne és Mina

- Ó - ezt mind ki tudtam nyögni értelmes megnyilvánulásként. Előbb fel kellett dolgoznom, hogy ismét beletenyereltem valamibe, amibe nagyon nem kellett volna - Hát... akkor átjöhetnél segíteni. Felújítom a verandát.
Csinálhatnám mágiával is, semmiből sem tartana az egész, mégis valahogy jó érzéssel tölt el, ha a két kezem munkájának eredményét nézegethetem. Sok aranyvérű varázsló az ilyet megveti, hiszen szerintük azért van képességünk, hogy kihasználjuk és ne kelljen ilyen dolgokkal pocsékolnunk azt a drága időnket.
Tényleg nem lepődtem meg a totálisan egyszerű válaszon, pontosan erre számítottam. Dwayne-ről messziről lerí, hogy nem igazán a szavak embere.
A következő mondatára viszont egyáltalán nem számítottam, így sikerült szörnyen zavarba hoznia. Tekintetemet lesütöttem, még jó, hogy a napszemüveg ápol, de leginkább eltakar.
Azzal sikerült magam lehűteni, hogy biztosan csak úgy értette, hogy legalább nem unatkozik vagy valami ilyesmi. Igen, gyenge magyarázat.
- Ha jársz is, akkor is csak munkát hozol nekem - ráharaptam a számra és elfordítottam a fejem. Mostanában rászoktam az ilyen kényszercselekedetekre. Még mindig jobb, mint ha a vörös ezer árnyalatában játszana a fejem folyamatosan.
Sikerült nagyjából kizökkentenie gyermeki örömével. Utoljára talán Misi örült nekem ennyire, amikor megszárítottam a ruháit.
- Örülök - széles mosoly játszott arcomon, ahogy átnyújtottam a dobozt. Nyilván a hazai étel váltotta ki ezt a hatást.
Nem igazán figyeltem fel a közeledő kislányra. Megszoktam már, hogy amióta az előkészítő működik a faluban, mindenfelé kiskölykök rohangálnak, játszadoznak. Nem tulajdonítottam neki különösebb figyelmet addig, amíg oda nem lépett hozzánk. Ismerősek voltak a vonásai, de nem tudtam hová tenni.
- Ennyire öreg lennék? - kicsit túldramatizálva lebiggyesztettem az ajkaimat a csókolomra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. március 15. 22:48 | Link

Almásy Léna & Mácsai Mina

Látja, hogy a nő arca a vörös különféle árnyalataiban kezd pompázni, nehéz lenne elrejtenie a napszemüveg ellenére is. Kissé megszeppen, a tó felé fordítja a tekintetét inkább egy időre, igyekszik úrrá lenni apró, de egyre feljebb kúszó zavarodottságán.
Ugyan, fiam, légy már férfi, az istenért!
A süteményből már jóval bizonytalanabbul vesz, bár még mindig ez az egyik kedvence. Lábait törökülésbe húzza, hogy kényelmesebb legyen, úgy kezd neki, javarészt szótlanul.
A második falat azonban kis híján a torkán akad.
Neki háttal érkezett a lányka, így egyáltalán nem láthatta őt. A hangja az első, amire hátrakapja a fejét, kis híján a nyakát törve vele. A sütemény a fűbe hullik.
 - Mina? Hát te? Hogy? Itt?
Riadalommal vegyes döbbenettel fordul felé, ülésből térdre helyezkedve. Nem, ő nem tudott erről, mármint persze, beszéltek róla, hogy találkoznak majd... de igyekezett a lehető legjobban kitolni az esetleges kínos beszélgetéseket. Most azonban itt áll előtte, azzal a fagyival a kezében, ő pedig a világon semmit sem ért. Végignéz rajta, mintha csak ellenőrizné, minden végtagja megvan még és teljesen egészséges.
Hónapok óta nem volt alkalma egyszülött lánya szemébe nézni.
 - Léna, képzeld, ő Mina. Mácsai Mina. A lányom.
Zavarodottan hadarja, hol a nőre, hol Minára nézve. Mihez kellene kezdeni? Maga sem tudja.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 666
Összes hsz: 1110
Írta: 2014. március 15. 23:11 | Link

Apuci és Léna

Kicsit kellemetlenül érint, amikor az olvadó fagyi egy cseppje a kezemen landol, de szerencsére van nálam törlőkendő. Anya szoktatott rá még kicsi gyerekként, mert ő folyton elfelejtette, és mindig ragadtam mindentől. Hát igen, az anyukám egy kicsit szétszórt, de legalább nem unalmas.
- Tudtad, hogy a majd nem jelöl konkrét időpontot? A majd mindig később van, de sosem lehet tudni, hogy mikor. Ha egy fiú azt mondja egy lánynak, hogy majd hívlak, az két-három naptól kezdve a soháig tarthat, és mindig azt mondtad, majd.
Igen ez egy szemrehányás akart lenni. Ezt a majdos esetet is a magazinban olvastam, akkor döntöttem el, hogy cselekedni kell, nem maradhat szó nélkül a dolog, így összecsomagoltam néhány napra, hogy legyen nálam ruha, mert akkor is itt fogok maradni, és beszélgetni fogunk. A lánynő kérdésétől kicsit zavarba jöttem, de végül csak megvontam a vállam.
- Nem tudom, milyen öregnek tetszik lenni? A szüleim harminc évesek, és az szerintem nem öreg. Ön sem néz ki öregnek, nem ráncos a keze.
Az öreg nénik keze ráncos ugyebár és sokszor az arcuk is, de van olyan ismerősöm, aki nagymama és csak a nyaka ráncos, de az arca szép sima és puha. A kérdés után visszafordulok apuhoz, és zavartan lesütöm a szemem. Hazudhatnék neki is, ma már nagyon jól megy, de nem illene. Az ujjaimat tördelve zavartan nézem a szoknyámat, miközben a jobb lábammal épp a füvet készülök kitaposni. Rossz szokás ez is.
- Hááát… én csak… összecsomagoltam, iskola után nem mentem el a hegedű tanárhoz, helyette vettem két jegyet a spórolt pénzemen, hogy a jegykiadó néni azt higgye felnőttel utazok, előtte írtam egy levelet anyának, hogy itt vagyok, ne aggódjon, meg az ellenőrzőmbe is egyet, anya kézírásával, ami elég gyerekes, a kalauz néninek, hogy az idős néni, aki mellett ülök a kísérőm. A néninek azt mondtam, anya beteg lett ezért nem tudott elkísérni, mert elválltatok és ártana az egészségének. Maradt annyi pénzem, hogy vegyek egy gombóc fagyit, de az öntet ingyen kaptam Verától. Ő olyan kedves volt mindig. Nem akartam hazudni, de ti felnőttek is mindig hazudtok.
A történet végére már könnyesek a szemeim, de ezzel most nem szabad foglalkoznom, még dobbantok is egyet a lábammal, hogy visszatérjen az önbizalmam. Ha zavarban vagyok, mindig dobbantok vele. Nem lett volna jó, ha hazudok, az apukám auror, mint a mugliknál a rendőr vagy a katona, átlát a hazugságon és akkor nagyon megbüntet ő is.
- A néni a barátnőd? Lesz tőle is gyereked?
A gyermeki őszinteség nagyon bele tud nyúlni dolgokba, én pedig fel se fogom, hogy mit mondtam, de érdekel a válasz. Közelebb lépve, ösztönösen átölelem a férfi nyakát. Nem hiszem, hogy bántana, hiszen ő az apukám és a nyakához nyomva az orrom belélegzem az illatát. Apaszaga van, teljesen jó.
- Nagyon csinos néni.
Suttogom neki csendesen, hogy csak ő hallja amit mondok, na jó, meg egy picit a néni is biztos hallja, hiszen nincs tőlünk olyan messze.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2014. március 15. 23:46 | Link

Dwayne és Mina

- Huszonhat... Huszonhat éves vagyok - hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Egyszerűen nem tudtam hova tenni az egészet, csak kapkodtam a tekintetem a férfi és a kislány között. Aztán leesett a tantusz.
- Hát... szia Mina, Léna vagyok. Örülök - nyújtottam a kezem a lányka felé. Úgy gondoltam, egy ilyen nagy és okos gyereket illendő felnőtthöz méltóan köszönteni.
Mindezek ellenére gondolatban az államat keresgéltem valahol a fűben. Nem mondhatnám, hogy olyan túl jól ismerném Dwayne-t, na de egy ilyen dologra egyáltalán nem számítottam. Eddig soha sem említette, hogy volna egy lánya... egy nagy és gyönyörű lánya. Nem tértem magamhoz, csak nagy szemeket meresztettem, amikor kalandos útját mesélte.
Nem azért volt ismerős nekem, mert már láttam valahol, hanem mert le sem tagadhatná a férfi. Apja lánya.
- Nem-nem! Öhmm.. khm - gyorsan magamba fojtottam a tiltakozást. Azt sem tudtam, hová nézzek zavaromban. Mindig is tudtam, hogy ami a gyermekek szívén, az a száján, de hogy ennyire egyszerűen és leplezetlenül kimondják, amit gondolnak vagy éppen megkérdezzék, amit nem tudnak, na ez nekem teljesen új volt. Arcomra egy mosolyt erőltettem, de szándékosan kerültem mind a gyermek, mind a férfi pillantását. Soha sem volt titok, hogy a párkapcsolati témákkal nem boldogulok, de ezt egyikőjük sem tudhatta.
- Is? Esetleg van testvéred is? - fogaskerekeim őrült módon száguldottak. Az egyik pillanatban még az járt az eszembe, hogy én erről eddig miért nem tudtam, a következő pillanatban az, hogy szegény kislány, a harmadikban már az, hogy vajon hány testvére van... aztán itt le is ragadtam.
Sajnos túlságosan is jó a fülem - nem hiába, auror lennék, vagy mi a szösz -, és ha ez eddig nem lett volna elég az én tiszavirág életű idegrendszeremnek, a következő megjegyzés még inkább zavarba hozott. Ilyesfajta meglepetésekre egyáltalán nem számítottam.
Kezeimet a hátam mögé dugtam, hogy ne lássák, amit az ujjaimat morzsolgatom zavaromban. Úgy álltam ott, mint egy ötéves, akit éppen megdicsértek azért, mert nem pisilt be.
 - Akarjátok, hogy esetleg én...? Mármint... Gondolom szívesen lennétek kettesben - felvetettem az ötletet, mint egy lehetőséget.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. március 15. 23:56 | Link

Almásy Léna & Mácsai Mina

Egyre látványosabb csodálkozással hallgatja végig a monológját. Ez... ez nem lehet komoly, hogy egy pöttöm kislány egyedül elutazhasson idáig és egyetlen felnőtt se kérdezze meg tőle, mi járatban van? Az agyában riasztóbbnál riasztóbb esetleges kimenetelek kergetik egymást, melynek vége minduntalan ugyanaz: ez mind a gyerek anyjának, Zójának a hibája. Lesz hozzá pár szava.
 - Nem a barátnőm, honnan veszel te ilyeneket?
Szórakozottan viszonozza a kislány ölelését, néhányszor megsimogatja a hátát, miközben kérdőn Léna felé néz. Szegény nő, látja rajta, mennyire kínosan érintette a kérdés, bár, hogy pontosan miért, azt fel nem foghatja. A gyerekek beszélnek mindent össze-vissza. Igaz, talán négyszemközt is feltehetné a lánya ezeket a kérdéseket.
A felvetésre, hogy csinos, bólint egyet és nem tehet róla, elneveti magát. Elengedi a kislányt, magával szembe állítja, nem semmi, honnan örökölhette az eszét ez a gyerek? Nem tőle, az biztos.
 - Nem, nem, Mina, megvárnál a kastélyban? Nem sokára megyek... jó?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 666
Összes hsz: 1110
Írta: 2014. március 16. 00:15 | Link

Apa és Léna

Kedves lány, igen, határozottan lány, hiszen fiatalabb, mint anyu, és ő se néni, valami más szót használ rá…nőci asszem. Szokta mondani, hogy ez a ruha, olyan nőcis, és ő is olyan nőcis. Tudjátok. Csajos, csak felnőttesebben. Azt hinné az ember, hogy komoly, mert pszichológus, pedig egyáltalán nem az.
- Én is örülök Léna. Neked is különleges neved van.
Kezet fogok vele! Ez totál felnőttes! Nagylány lettem. Anya azt mondja, nem ezektől lesz valaki nagylány, de azért ez már majdnem olyan volt. Nagyon kedves nő, remélem, többször találkozhatok vele, már ha tényleg itt maradhatok. Mondjuk itt. Nagyon szeretem a tavat és a kacsákat. Olyan nyugodt itt minden. Órákig el tudnék lenni, de most bajban vagyok, óriási bajban, és tudom, hogy megérdemlem a büntetést, pedig sosem voltam még büntiben, de tudom, hogy aki rosszat csinál, az megérdemli és én nagyon rosszat tettem.
- Nincs sajnos testvérem, de szeretnék. Legalább kettőt, vagy hármat. Anyának is sokszor mondtam, de nem lett, pedig volt házas. Mondjuk azt a bácsit nem szerettem. Három éve Kriszta, a második anyukám is férjhez ment, vele laktunk Debrecenbe, de ő már itt lakik, és született egy kislányuk, és már lehet vele játszani. A férje az itteni minisztériumba dolgozik, a harmadikon. Nem tudom mit csinál, de sokat ír, és amiket ír, azt elviszi Vera anyukájának, aki megtanulja és elmondja őket, miközben fényképezik. Ha felnőtt leszek, akkor azt fogom csinálni, amit Vera anyukája.
Nagyon szeretnék én is olyan csinos lenni minden nap, mint ő és olyan jól beszélni, de én sokszor jövök még zavarba. Nem is értem, hogy Lénával hogyan tudok ilyen jól elbeszélgetni, hiszen korábban őt sem ismertem. Viszont ehhez a helyhez tarozik, amit úgy szerettem, és ami annyira hiányzik.
- Mert olyan szép, és mert a fűben ültök.
Igen, ha valakivel a fűben ülsz és az a valaki szép, akkor a barátnőd és pont. Mindenki, aki mást mond, az rosszul tudja. A kérdésre bólintok egyet és felveszem a táskám. Szegény fagyimnak annyi, mert nem is tudom mikor, de a földre pottyant, és nem is foglalkoztam vele. Csak a tölcsért veszem fel.
- De ne szólj anyának, hogy vigyen haza, kérlek, én itt akarok lenni.
Engem senki sem ért meg. Kétségbeesetten nézek a férfire, majd Lénára, de aztán jobbnak látom ha megyek. Viszont amíg nem jön, addig ihatok kakaót a manókkal, ami azért vígasztal. Óvatosan a tóhoz sétálok, majd a tölcsért összetépkedve bedobom a kacsáknak. Jobb lesz indulni.
- Találkozunk fent! Szia Léna!
Integetek is hozzá, majd nem rohanva és nem zavarva a sétálókat elindulok a kastély felé vezető úton.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2014. március 16. 00:38 | Link

Dwayne

Csak bólogattam a kislány mondandójára. Nem igazán tudtam, mit mondhatnék. Más esetben teljesen egyszerűen elcsevegtem volna a nőcis dolgokról, de ez sajnos nem a más eset volt. Ilyen információkat nem tudok egyik pillanatról a másikra feldolgozni.
Rájöttem már, hogy a gyerekszáj nem nekem való, főleg, ha én vagyok a téma. Soha sem szerettem a feltűnést, nem szeretek a középpontban lenni. Én mindig az a háttérben meghúzódó figura voltam, a szerény kislány, aki már attól zavarba jött, ha csak ránéztek. Ezt a rossz szokásom sikerült annyira fejlesztenem, hogy már csak a szavak és érintések hatására változom homárrá. Hatalmas fejlődés...
A következő és egyben utolsó lépcsőfok Dwayne nevetése volt a lány megjegyzésére. Hiába igyekeztem folyamatosan valami célpontot keresni, amit bámulhatok, mondjuk egy fát vagy egy kacsát, azért a szemem sarkából csak sikerült elkapnom a bólintását. Mivel ennél jobban elpirulni már fizikai lehetetlenség, ismét ráharaptam az alsó ajkamra, majd jobb dolog híján és mert már égtek az ujjaim is a morzsolgatástól, a hajam kezdtem el csavargatni a mutatóujjam körül. Bátran kijelenthettem, hogy ez nem az én napom és hogy megint sikerült bemutatkoznom.
 - Szia Mina! - némiképp megkönnyebbültem, amikor a férfi felküldte a kastélyba a lányát. Nem azért, mert zavart a jelenléte, egyszerűen csak nem bírtam volna elviselni még egy ilyen kijelentést. Mimóza lelkemnek ez is túlságosan sok volt egy napra.
 - Ne-nem... nem kellett volna elküldened. Kevés időtök lehet együtt - eldadogtam a mondat elejét, majd összeszedtem magam egy kicsit. Kislányos zavaromban még mindig nem tudtam, hová nézzek, aztán úgy döntöttem, hogy megacélozom magam és bár még mindig rákvörösen, de a férfiébe fúrtam a tekintetem.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. március 16. 00:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. március 16. 00:48 | Link

Almásy Léna

A kislány mondandójára csak monoton bólogat, gondolatai azonban egészen másfelé kalandoznak. Szeme folyamatosan a kislány és Léna között jár, utóbbi zavarodottsága valahogy rá is kezd teljesen átülni. Ami egyáltalán nem kényelmes, főleg nem egy felnőtt férfitől.
Valószínűleg jobban fel kellene akadnia a tényen, hogy egy szem lánya egyedül átvonatozta az országot szülői felügyelet nélkül. Mégsem teszi. Részben, tudniillik saját gyermekkorában kevés dolog volt, amitől szülei kemény nevelése óvta volna. Barangolhatott a környéken egész nap, verekedhetett, akár ihatott is volna: mindez senkit sem érdekelt. Így érthető módon viszonylag kevés, egészségesnek nevezhető szülői gesztus fejlődött ki benne.
Másrészről pedig...
 - Na futás.
Megenged felé egy vérszegény mosolyt, hosszasan figyeli még, ahogy a kislány eltűnik szem elől. Ez a gesztus azonban lassan nyomtalanul eltűnik. Zavartan megdörzsöli a halántékát, magában mormol valamit, végül egy szusszanással ismét elterül a fűben.
 - Bocs... nem tudja, mit beszél - összeszorítja a szemét, hogy ne zavarja jobban a napfény - ha haza akarsz menni vagy valami... tökre megértem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2014. március 16. 09:04 | Link

Dwayne

Miután Mina eltűnt a kastély felé vezető úton, hangtalanul, de annál nagyon megkönnyebbüléssel engedtem ki a levegőt. A problémám azonban még mindig nem oldódott meg, hiszen zavarodottságom tárgya még mindig mellettem feküdt a fűben.
Felhúztam a lábaimat, szorosan átkulcsoltam őket a karjaimmal és a fejemet a térdemre helyeztem. A napszemüvegem már rég a fűben hevert ekkor, még a kislány érkezésekor eldobtam csodálkozásomban.
 - Nem megyek el - jelentettem ki nemes egyszerűséggel szabadkozására. Nem az a fajta ember vagyok, aki megfutamodik a problémák elől, főleg ha a probléma nem is probléma igazából. Már miért lenne baj, hogy a férfinek van egy gyereke? Semmi baj sincsen ezzel, sőt a kiscsaj szörnyen édes. Tehát ahogy olvastam egyszer, nem a probléma, a probléma a hozzáállásom a problémához... és talán nem is az a tény a problémám, hanem az, hogy egyáltalán nem akartam magamhoz senkit sem közel engedni, főleg nem egy férfit és mégis megtettem. Megfogadtam, hogy soha többé nem teszem. Ismét az ujjaimat morzsolgattam és a számat harapdáltam. Nem igazán tudtam, mit mondhatnék, de a csend kezdett kínossá válni.
 - Jópofa kislány. Meg talpraesett - sikerült megállapítanom ezt a két igen komoly tényt. Nyilván a férfi nélkülem is rájött már ezekre a dolgokra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. március 16. 09:54 | Link

Almásy Léna

 - Ugye? Egy angyal.
Jobban összeszorítja a szemét, bántja a fény. Vakon, bal kezével kotorászik a földön, míg nem megtalálja a süteményeket rejtő dobozkát, kérés nélkül kiszolgálja magát egy következővel. A szájához emeli, ám mielőtt beleharapna, mintha meggondolná magát, hullik vissza a keze maga mellé.
 - Ő emlékeztet arra, hogy mennyire szar ember vagyok.
Helyezkedik egy keveset fektében, míg az immáron felülő nő árnyéka jótékonyan óvja a szemét a galád napfénytől. Hunyorogva sandít a nőre, valahogy hálás neki, hogy nem lépett le a lányka megjelenése után. Persze, a kérdést magában kellene tisztáznia, miért is számított távozásra, hisz' mi baj van abban, ha egy barát gyermeke feltűnik?
 - Húsz voltam. Egy felelőtlen barom - kezd bele a magyarázatba kérdés nélkül - Az anyja, hát...  Történtek dolgok. Jártunk egy ideig, aztán jött a baj.
Baj, igen, a mai napig képes így nevezni a történteket, még akkor is, ha gyümölcséből ilyen csodaszép gyermek cseperedett fel. A nő vonásait fürkészi, valahol mélyen neki is szüksége van arra, hogy kimondja, ami a lelkére telepedett.
 - Az anyja nem kért belőlem - folytatja némi szünet után -, elküldött. El akartam venni pedig. Hát nem - a sértettség évtizedes tüskéje pillanatokra kiül a hangjába, ezt azonban a süteménnyel hamar el is folytja. Akkor szólal meg ismét, mikor már lenyelte a falatot - Két éve találkoztam először Minával. Érted? Két éve. Szar ember vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2014. március 16. 10:39 | Link

Dwayne

Kérdésére csak bólintottam egy mosoly kíséretében. Jó látni, hogy vannak még ilyen őszinte gyerekek. A mai világban sokan csak érdekből foglalkoznak másokkal.
Kijelentésére csak egy csodálkozó, ugyanakkor sötét pillantást vetettem a férfire. Ekkor döbbentem rá, hogy tulajdonképpen semmit sem tudok róla, az akták nem mesélnek el mindent, csak a karrierjébe adnak betekintést.
- Nem te vagy a hibás, amiért nem becsültek meg. Nem te vagy a hibás, amiért téged nem akartak... - motyogtam neki, ahogy én is elfeküdtem mellette a fűben. Így már megértettem, miért nem tudtam eddig az egészről semmit, hogy miért nem lehetett eddig a kislányt a faluban vagy a kastélyban látni.
- Azért lennél szar ember, mert két éve láttad először a gyerekedet? - tettem fel a milliárdos kérdést. Igen, hülye kérdést, ugyanis pont ezt nyilatkozta az előbb - Szerintem az ilyen dolgokhoz két személy kell.
Ez az egész nem hogy őt, a volt barátnőjét minősíti leginkább. Nem ő hagyta el a családját, a családja hagyta el őt. Ez az én véleményem, persze lehet, hogy így sem tudok nagyon sok mindent.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. március 16. 11:29 | Link

Almásy Léna

Ahogy az árnyék eltűnik ismét kénytelen behunyni a szemét egy időre, végül a fejét oldalra fordítva néz a nőre ismét.
 - Azért... én sem kaparásztam annyira, hogy láthassam.
Mindez hozzátartozik az igazsághoz, így halkan ő is kiegészíti mondandóját az aprósággal. Felrémlik előtte az évtizedes kép, ahogy a tajgán vacogva levélben megkapta a hírt, hogy bár idő előtt, de egészségesen megszületett a gyermeke. Akkor ingerülten dobta sárba az üzenetet, elmerülve saját, halálos sértettségében. Napokkal később mégis hazatért. Tisztán emlékszik a kórház homlokzatára, ahogy újra és újra elhaladt előtte, gyáván, bizonytalanul és arra, hogy sosem lépte át a küszöböt.
Hosszú ideig igyekezett egyáltalán nem gondolni arra a kis lényre, aki valahol az ablakban ülve várta, hogy esetleg felbukkan.
 - Mindegy, ez már rég volt, kaptam még egy esélyt - vérszegény mosollyal folytatja, újabb életerőt csempészve a hangjába - De nem tudom, mit kezdhetnék vele, tudod én... én nem értek a gyerekekhez. Furcsa az egész - újabb harapásra végül kivégzi a kezében tartott süteményt, észbe kapva megrázza a fejét - Bocs, biztos halálra unod magad ezen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2014. március 16. 21:10 | Link

Dwayne

 - Talán mert fájó pontod? - nem mertem egyértelműen kijelenteni. Általában ahová az ember egyszer nem kell, oda másodszor nem szívesen megy vissza. Megértettem az álláspontját, valahol talán hasonló is az előtörténetünk. Tisztában vagyok a saját elcseszettségemmel, de sajnos nem tudok vele mit kezdeni. Ez az a dolog, amin nem lehet csak úgy változtatni.
- Senki sem kezd tökéletes szülőként - félszeg mosolyt küldtem felé, hiszen nem tudhatom igazából, milyen érzés, ha valakinek gyereke van, akivel foglalkozni kell - legyél vele sokat. Azt az időt már nem lehet bepótolni, de jóvátenni talán igen.
Osztogattam a jó tanácsokat, holott tényleg nem tudtam, mi járhat a férfi fejében. Jó lett volna már előrébb tartani a legilimencia tanulmányokban.
Lehet, hogy totálisan mellélőttem ezekkel a dolgokkal, de muszáj volt valamit reagálnom az egészre. Én végig azon az állásponton voltam az üggyel kapcsolatban, mindenhez, főleg egy gyerekhez két ember kell. Ha az anyja annyira akarta volna, hogy a kislány ismerje az apját, akkor lépéseket tett volna.
- Nem untatsz. Legalább jobban megismerlek - vörösségem alig javult a beszélgetés során. Még mindig szörnyen frusztráltan éreztem magam az egész dolog miatt és egyszerűen nem igazán tudtam mit kezdeni magammal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 20 ... 40 41 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa