36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 19 ... 61 62 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Elliot Asa Jacob Knight
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2013. október 23. 00:39 | Link

~ Axel ~


Én felajánlottam neki, ő eldöntötte, s meggyőzött a dolgokkal. Beleegyezően bólintottam a zeneszerzéses dologra, és mivel továbbtárgyalni már felesleges lenne, így én lezártnak tekintem a témát. Ám, ha Axel még hozzá akar fűzni valamit, azt meghallgatom. A zenekedvelős dologra meg elmosolyodom, hiszen igaza van, azonban ott már sántít a dolog, hogy én nem rég nem igazán voltam bent a suliban, és nem beszélgettem mindenkivel.
– Szívesen megismerem. Jó lenne bővítenem az ismerőseim listáját, és ha zongorázik, akkor bőven lesz téma, amiről beszélgethetünk. –igazán hálás lennék Axelnak, ha tényleg bemutatna annak a lánynak. Ha régóta ismeri, akkor tudja, hogy milyen és biztosan nem fog csőbe húzni. Nem is úgy ismerem, hogy ezt megtenné, így aztán még feleslegesebb az aggodalom.
– Azt mondod? Legalább tudtuk volna tartani a kapcsolatot, s igen. Újra összefutottunk, és jobb későn, mint soha. Szerintem, egy régi ismerős mindig fel tudja dobni az ember mindennapjait, függetlenül attól, hogy milyen kapcsolatban voltak az elválásukkor. –nekem most nagyon is pozitívan dobta fel a napom, illetve az életem hátralevő részét az, hogy Axel megjelent. Ha másról nem, a zenéről biztosan kimeríthetetlenül tudunk majd beszélgetni, plusz biztosan találunk majd közös témát. Legfeljebb tanulunk együtt, ha más nem jut az eszünkbe, de azt hiszem ez lesz a legutolsó ötletünk.
A beszélgetésünk átterelődik a kviddicsre, arról meg a házakra. Kiderül, hogy sajnos nem egy csapatot erősítünk, így a klubhelyiséges, meg a szobában való hülyülés sajna elmarad. Reménykedve kérdeztem meg, hogy hányadéves lesz most, de a válaszát hallva, megint csak elhúztam a számat.
– Negyedikes leszek. Ne tudd meg, hogy mennyire kiakadtam, mikor átkerültem ide, és csak harmadikba tettek át. De végül beletörődtem, mert rájöttem, hogy így van még időm az RBF-re, vagy itt mi is van. Meg tovább lehetek diák, és amúgy se tudom még, hogy mi akarok lenni. –fejtem ki hosszan a válaszomat a kérdésére. Visszagondolva arra az egész cirkuszra, teljesen felesleges volt, de nincs mit tenni, mert már megtörtént a dolog. Ezután következett az, hogy elmondtam Axelnak, hogy miért is keveredtem én ide, és megköszöntem, hogy meghallgatott. Amit mondott, arra elmosolyodtam, és már készültem nyitni a számat, egy „rendben” szóra, mikor éreztem a magához húzó karjait. Meglepetten pislogtam előre, de egy röpke hatásszünet után, én is visszaöleltem őt. Nem eresztettem el, megvártam még ő enged el, ám ez idő alatt akarva-akaratlanul is beszívtam az illatát, s ekkor döntöttem úgy, hogy elengedem őt. – Izé, ahm… jó az illatod. –bukott ki belőlem, aztán inkább befogtam a számat, és a tóra meredtem. Nem vagyok normális, hogy egy srácnak mondok ilyet, de mint a többi múltbéli eseményen, ezen sem tudok már változtatni. Érzem, hogy ég a képem, azonban a tekintetem mindvégig a tón van.
Utoljára módosította:Elliot Asa Jacob Knight, 2013. október 25. 14:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Isobel Naomi Cox
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 23. 22:32 | Link

Maximilan Loveguard


*Leszállt az est, a Napot a Hold váltotta fel, kicsit hűvösebb van, mint délelőtt. Isobelnek tökéletes napja volt. Egész nap lustálkodott és a félnapját a Faházban töltötte igen tartalmasan. Nem gondolta volna, hogy a koreaiak ilyen jól tudnak társasozni, a leányzót mindig porig alázta. Miután abbahagyták a társast könnyes búcsút vettek egymástól és főhősnőnk elindult vissza a Rellonba, természetesen végig osont az összes folyosón, még mindig nagy veszélyben volt, azt hitte a tanárok már lesben állnak, hogy elvigyék őt órára, de korántsem volt így. Egy árva lélek sem volt a kastélyban, mindenki órán csücsült. Isobel szépen lassan letipegett az alagsorba, besétált a szobájába, majd ledőlt az ágyra és aludt egyet. Hiába no, nagyon kimerült a nagy játszmában, koreaival többé nem társasozik, az biztos!
Nagyjából 4 óra körül pattantak ki szemei, éhes volt és arca kissé nyúzottnak tűnt. Gyorsan beszaladt a konyhába, hogy koffein kerüljön szervezetébe, majd miután megitta a meleg löttyöt visszaszaladt a szobájába. Semmi smink nem volt rajta, ruhája gyűrött volt, egyáltalán nem volt elégedett külsejével, úgy döntött így senki szeme elé nem kerülhet. Kis nyuszis mamuszában csakúgy szaladt a folyosókon, már fájt a lába kicsit, pedig mindennap magassarkút húz tökéletes lábaira. Amint visszatért a szobájába előkeresett egy meseszép darabot. A mai napon nagyon gyászos kedvében volt Isobel, ugyanis megint csak egy fekete színű egyberuhára esett a választása. Ehhez pedig egy egyszerű fekete magassarkút párosított. Miután ezek felkerültek rá kisminkelte magát, természetesen csak keveset használt. Haját pedig újra begöndörítette és kiengedve hagyta.
A nap hátralévő részében így ment mindenhová. Vacsora után pedig úgy döntött sétál egyet, az jót tenne neki. Tökéletes lábacskái egyenesen a szabadba szállították, de kivételesen nem a Faház felé vezető utat választja, hanem a Gólyafészek felé veszi az irányt. A rövidebb utat választja, átkel az erdőn, nagy nehezen, mert magassarkúba képtelen végig menni rajta, így leveszi azokat és mezítláb kel át a rengetegen. Szerencsére már nincs telihold, így egy vérfarkassal sem tud összefutni. Végül nagy nehezen átverekedi magát az erdőn és bemászik a Gólyafészekbe. Elterül a szivacson és néz ki a fejéből.*
Hozzászólásai ebben a témában
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 24. 11:02 | Link

Elliot

*Miért is mondana nemet? Sőt, ha már zenekedvelés meg zongora kerül szóba, felemlegeti Runát is. Egyszer biztos bemutatja majd, már ha sikerül elvonszolni a leányzót a könyvei mellől, de arra is vállalkozik, ha csak úgy lehet megoldani a dolgot. Vigyorogva bólogat a meglátásra, majd ha már felemlítődik a kapcsolattartás, nem bírja megállni, hogy meg ne jegyezze, mi lett volna egy posta cím-csere eredménye. Kuncog a dolgon, a húgát ismerve, meg is valósította volna a levélözönt. *
- Hát, végül is igen, bár azt hiszem, van néhány régi ismerősöm, akikbe most se szívesen botlanék bele. Téged viszont jó újra látni. *jegyzi meg lelkes vigyorral az arcán, ami csak a további témák boncolgatására tűnik el, mert hát azon még sem tud vigyorogni, amit a fiú édesanyjáról hall. Ő is találkozott vele, és egy nagyon kedves asszonyként emlékszik rá, tényleg sajnálja, ami történt - és ezt tőle megszokható módon ki is mondja, hosszas gondolkodás után. Közben már éppen ezért is csak hümmög a házra, meg az évfolyamra. Változtatni ezen nem tud egyikük sem, így fogalma sincs, mit fűzhetne hozzá. Inkább kinyögi, ami a fejében jár, majd mielőtt még a végén elhatalmasodna itt a pesszimizmus, hirtelen ötletből fakadóan jó alaposan megöleli Elliotot. Az a tapasztalata, hogy ez még Harrieten meg Runán is segít, Knut meg kifejezetten imádja ölelgetni, szóval hátha most is beválik, elvégre nem kell egyből a legrosszabb lehetőségekkel számolni. Pár perc után el is engedi, kényelmesen visszaülve a helyére, hátát a padnak döntve. A megjegyzésre elvigyorodik, de azért mégis zavartan túr a hajába. Ilyet se mondtak még, úgyhogy kicsit nehéznek bizonyul mit kezdeni vele.*
- Kösz... ööerm... *pillanatnyilag vacillál, mit is mondjon, zavarba se sűrűn hozták eddig*
- Ezt se mondták még eddig. Visszatérve meg ne akarj megbolondulni, rendben? Biztos nem könnyű, de a muszájkabát meg nem kényelmes viselet, gondolj arra. Meg biztos van más, akivel szívesen beszélgetsz, de ha gondolod... mondom, hogy csak küldj egy baglyot, és rendelkezésre állok. A fene fogja végignézni, hogy valamelyik ispotály zárt osztályán köss ki egy szép napon. *tér vissza az iménti tárgyhoz, mert úgy érzi, jobb, ha inkább ezt húzza alá, mint ha még jobban zavarba jönne bármelyikük is. Lehet, hogy arra az ölelésre mégsem lett volna akkora nagy szükség? Visszacsinálni már késő, sajna, így inkább eltér ettől a tárgytól.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elliot Asa Jacob Knight
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2013. október 25. 18:34 | Link

~ Axel ~


– Nekem is vannak olyan ismerőseim, akikkel nem találkoznék újra. Téged is jó újra, és ezek szerint kicsi a világ. –jegyzem meg vigyorogva a találkozásos témára. Mikor kijöttem a tóhoz, nem gondoltam volna, hogy egy olyan személy kottáját vágja hozzám a szél, akivel nagyon régen találkoztam. Ráadásul az illetővel csak pár napig szívtam egy levegőt, de legalább beszélgetői viszonyt sikerült kialakítanunk egymás között, ami lényegében a tesójának köszönhető.
Közben továbbterelődött a szó a sulira, a házra és az évfolyamra is. Hamar rá kellett jönnünk, hogy máshol kell találkoznunk, de szerintem ez nem baj. Nem feltétlenül kell állandóan az iskola falaki között lennünk. Ameddig jó idő van, addig inkább legyünk a friss levegőn. Télen meg majd beülünk valahova egy jó forró teára, és elütjük ott az időt.
A letörtségemet Axel akadályozza meg, méghozzá egy öleléssel. Jól esett, és hamarosan én is megöleltem, aztán kibukott belőlem egy bók, amitől elengedtem, és égő képpel meredtem a tóra. Mondjuk, ha egyszer jó illatú parfümöt használ, akkor nem csoda, hogy megjegyeztem. Szerintem bomlanak utána a csajok, csak az tűnik furcsának, hogy most nincs itt egy sem.
– Akkor megtörtem a jeget. –motyogtam, aztán visszafordítottam a tekintetemet Axelra, és elmosolyodtam a szavai hallatán. – Ne aggódj, én sem szeretnék zárt osztályra kerülni, és rendben van. De ha te is unatkozol, vagy valami, akkor küldhetsz baglyot, és találkozhatunk. –ajánlottam fel én is, ha már ő is megtette, holott nem gondolná ezt mindenkiről az ember. Axel úgy viselkedik most, mint egy idősebb testvér, csak az a hiba az egészben, hogy én vagyok az idősebb. Nyitnám ismét a számat, de a gyomrom jelzi, hogy üres, és kellene valami étel. Viszont egyedül nem szeretnék kajolni, így jön a következő ötletem.
– Nem vagy éhes? Meghívlak a csárdába, kérhetsz bármit. –mosolyogva keltem fel a padról, és ha igent mondott, akkor Axel mellett sétálva indultam meg a csárda felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 25. 19:01 | Link

Elliot

*Ha már régi ismerősökről esik szó, nem állja meg, hogy meg ne jegyezze, akad néhány akit akkor lásson, amikor a háta közepét. Elliot szerencsére nem ezen drága emberek táborát erősíti, úgyhogy fülig érő szájjal bólogat rá a megállapításra.*
- De még mennyire, hogy az. *helyesel egyetértően. Amikor pár hónapja ide érkezett, nem is számított rá, hogy egy angliai ismerősbe botlik majd, akit úgy ismert meg, hogy Harriet teljességgel rátapadt, csak mert meghallotta zongorázni, a megmutatott szerzemény pedig még tovább rontott a helyzeten. Legalább ők ketten jól szórakoztak húga megnyilvánulásain. Az azonban már kevésbé jó dolog, hogy megtudja, hogyan is került ide Elliot, a ház és évfolyam különbözőségére pedig hümmögésen kívül nem sokat tud mit reagálni, mert változtatni ezen nem fog tudni. Meg aztán nem is fontos. Jó lesz ez így is, ha már így van, aztán attól még összefuthatnak az iskolában. Az a pesszimista megnyilvánulás azonban teljesen más irányba tereli a beszélgetést, sőt mindent, ugyanis első, és mondhatni ösztönös reakciója az az, hogy megöleli a fiút. Ez a legegyszerűbb módja annak, hogy a tudtára adja, hogy ne tessék elfelejteni, hogy nincs egyedül és a világ nem is olyan rossz hely még azért. Miután elengedi, kissé őt is sikerül zavarba hozni azzal a bókkal, éppen ezért igyekszik menteni a menthetőt és terelni valamerre a témát, amíg tudja. *
- Nagyszerű, ezt meg már egy kicsit jobb hallani. Úgyis azon gondolkodom, fel kellene fedezni az iskola épületét. Runa jó lenne idegenvezetőnek, de ha nem ér rá, akkor meg buli lenne rájönni magamtól, mi hol van. Lenne kedved hozzá? *érdeklődik, már egy ideje úgyis fontolgatja az ötletet, legalább nem egyedül vág majd neki, ha most igenlő választ kap, ha meg nem, hát így járt és lehet további győzködésre számítani részéről. A kérdésre elgondolkodik, majd vállat von laza mozdulattal.*
- Nem igazán, de mire beérünk, lehet az leszek. *vigyorog egy sort, miközben feltápászkodik, hóna alá csapja a könyvét, kezeit meg zsebeibe mélyeszti és mehetnek is a csárdába, onnan meg majd ő valamivel később vissza az iskolába.*

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. október 30. 01:22 | Link

Maxie. Kissezer bocsánat, amiért ilen sokáig tartott... :<

Úgy érzem hogy ez a mai nap nem teljesen úgy fog végződni, ahogy én azt elképzeltem. Terveim szerint egy bögre kakaóval meg egy könnyed olvasmánnyal az ágyamban landoltam volna valamikor késő este és a könyvet a fejemre borítva aludtam volna el kb. 20 perccel később. Nem, ehelyett itt vergődök kint Bogolyfalván a tónál, mint egy partra dobott sellő egy teljesen vadidegen srác karjaiban. Na erre varrjon gombot valaki! Csak ne legyek Edictum hír...
Szegény áldozatom meglehetősen elképed a reakciómra, amit őszintén szólva meg tudok érteni. Én a helyében már rég elküldtem volna magamat valamerre messzire, melegebb éghajlatokra, de a jelek szerint nagyon úriember a srác. Egész egyszerűen csak eltol messzebbre, ami érthető, gondolom nem akarja, hogy minden ruhája tiszta víz legyen miattam. A kérdésre, miszerint rendben vagyok-e csak haloványan megrázom a fejemet. Most komolyan, úgy nézek én ki, mint akivel minden rendben van? Nagyjából minden női méltóságomat levetkőzve itt állok négykézláb szemben egy emberrel, akiről fogalmam sincs, hogy kicsoda (ha majd kitisztul az agyam a rózsaszín ködből, azt hiszem csak megkérdezem tőle...), miközben körülbelül az összes kontrollt elveszítem a testem felett. Szerintem - ez egy szubjektív, ködön áthatoló gondolat - nem vagyok teljesen rendben.
Emberem menekülőre fogja a dolgot, mert ott hagy engem a búsba a kis érzelmi kavalkádommal és inkább úszni megy. Szép egy madár vagy, mondhatom. Én se vagyok rest, öntudatomon kívül én is felállok néhány másodperc múlva és komótos léptekkel indulok el a víz felé. Ennyire lassan még életemben nem sétáltam, nem tudom mi a frászkarika bajom van, arról nem volt szó, hogy Cupido még le is szedál. Lényegtelen, előbb-utóbb én is vízbe érek és beúszok a skachoz. Az elején veszek egy nagy levegőt, utána már a víz alatt közlekedek és nagyon erősen remélem hogy nem fog meglátni. Mikor elég közel érek hozzá, kirántom alóla a lábait, hogy a vízbe essen, majd gyors levegővételt követően utána merülök és a víz alatt egész egyszerűen egy puszit nyomok az ajkaira. Ilyenkor teljesen biztos vagyok benne, hogy nem vagyok egészen normális...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Isobel Naomi Cox
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 2. 20:14 | Link

Douglas


*Ha mai nyelven fogalmaznánk meg, akkor Isobel jót érzett, egész nap ilyen hangulatban volt. Ugrált, dalolászott, sminkelt, öltözködött, mosolygott, ölelgetett mindenkit és titokban ivott. Azt senki sem látta - reményei szerint -, hogy minden szünetben odaigyekezett és "egy-két" kortyot ivott kedvenc italából. Nem önmagától volt ilyen, ó, dehogy is! Ha nem fogyasztott volna alkoholt zombiként járta volna a kastélyt, mert a kis agyacskájában Nick és Yarista kapta volna a főszerepet, ám így... Csodálatosan érezte magát. Isobel a szesz hatására sok hülyeséget hablatyol és idióta dolgokat visz véghez. A konyhában lévő manócskáknak bőven jutott a lány puszijából, az összes fejére nyomott egy cuppanóst, aztán a képekkel beszélgetett az időjárásról, meg a nyulakról. Az összes kis Rellonosnak vitt egy halom sütit, szétosztotta köztük, aztán találkozott McKenzie-vel és... Hoppá, arra nem is emlékszik miről beszélgettek, a kis fejecskéjében egyesegyedül csak az maradt meg neki, hogy milyen gyönyörűségesen öltözött fel. Eztán tért vissza szobájába és aludt egyet. A kis szundi egészen eddig a pillanatig - 8 óráig - tartott. Kedve kicsit lankadt, de tojt az egészre, szaladt az elhagyatott mosdó irányába, - ám előtte még a nagyteremben megvacsizott - ahol még várta egy egész üveg pia. Nem keveset húzott le belőle, de azért maradt az üveg alján. Újra vigyor terült szét az arcán és szökdécselve tért vissza a hálójába. Dúdolva öltözött át megint, kitalálta, hogy visszaidézi azokat a szép pillanatokat, amikor balettozni tanult. Felöltötte a kis tütüjét, egy kardigánt vett még fel, aztán jött a balettcipője. Ki akart menni a szabadba, ott legalább szabadnak érzi magát, mint egy madár. Kis varázslat segítségével haja immáron kontyként tündökölt, aztán jött a smink, egy csöppet túlzásokba esett, de ezt Ő már nem látta, újfent ugrándozva haladt végig a folyosókon. Néha-néha jó hangosan köszönt a diákoknak és festményeknek egyaránt. Hamar kiért a friss levegőre.*
 - Csúúúúúúúúúú, telihooooooooooooold! - *rikkantotta, aztán ugatott egyet, mint ahogyan a kutyák szokták a Holdat. Hideg őszi est volt, de ezzel nem törődött a lány, nem is érezte. Az alkohol egész testét átjárta, azt hitte az melegen tartja, akár egy paplan. Most futásnak eredt. Meg sem állt a Kis tavacskáig, pedig útközben néhány fiú utána füttyentett, mert máskor megállt volna. Érdekes módon most még a Pub sem vonzotta be, holott legtöbbször nem tud annak ellenállni, tudja mennyi helyes pasi jár oda, könnyen lehet egy éjszakás partnerekre akadni.
Lábai gyorsan elvezetik a tavacskához. Megáll tényleg csak egy röpke pillanatra, kifújja magát, majd...*
 - Egy... Két... - *és sprintelni kezd, majd bumm, beleugrik a vízbe. Ruhája húzza a mélybe, ám Ő ellenáll, felúszik a felszínre és lubickolni kezd.*
 - Úgy ringat a vííííííííííííííz, úgy ringat a vííííííííííííz... - *dúdolgatja.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Douglas Burton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 3. 22:45 | Link

Naomi

Az elmúlt hónapokban annyira megszaporodtak a munkahelyi tennivalói, hogy már rendesen meg lett szólva érte. Blankának nem tetszett a dolog, ami érthető is lenne, ha nem arról a kis alávaló, angyalbőrbe bújtatott szörnyetegről beszélnék. Le se tagadhatná. Persze amikor sikerült szabaddá tennie a hétvégéjét, hogy a kislánnyal lehessen, Blanka már annyira nem is volt oda az ötletért. Nők.. Ezen a szombaton kivételesen nagyon jót mulattak, de ebben nagy szerepet játszott a halloweeni hangulat is, ami Doug véleménye szerint Blankánál még legalább egy hétig tartani fog. A leányzó annyira élvezte a maskarában való randalírozást, hogy gyakorlatilag nem volt hajlandó levenni, még a fürdés idejére is csak egy fél órás vitázás után.
Szóval a kis csöppséggel már egész jól elvoltak, ami azonban nem mondható el a dadával való kapcsolatáról. Egyáltalán nem akart belefolyni a lány életébe, néha mégis, akarva-akaratlanul összeszólalkoztak mindenféle apróságon. Ez van, ha az ember nem tud lakatot tenni a szájára, és komolyabban elkezd törődni valakivel, akihez igazából semmi köze.
Mivel mindenképp ki akart menni futni a tóhoz egy kicsit, kénytelen volt az egyik manóra bízni Blankát, de mivel volt már néhány ilyen eset, nem aggódott nagyon. A nagyfülű megbízható volt, ráadásul már szinte családtagnak számított, mivel a kislány olyan jól el tudott vele játszani, ráadásul rajta sokkal jobban állt a hercegnői korona, mint a borostás apukán...
Miután megkerülte a tavat, egy lány hangjára lett figyelmes. Már éppen indult volna haza, mikor kiszúrta a vízben énekelgető alakot.
Nem volt nagy ördöngösség rájönnie, hogy az illető teljesen részeg, elvégre nem létezik olyan épelméjű, józan ember, aki november elején csak úgy random bevetődik a jéghideg tóba lubickolni.
- Jó ég. Neked elment az eszed. - Sóhajt fel enyhén megcsóválja a fejét, ledobja  a fűbe a fekete, kapucnis pulóverét, majd egy egyszerű vízlepergető bűbáj elmorgása után beugrik a lány után a vízbe.
Úgy félúton azért eszébe jut, hogy ő se volt cám soha százas, de az más tészta. Miután elég közel kerül a lányhoz, kinyújtja a bal karját, és átkulcsolja a lány hasát, hogy még véletlenül se ellenkezhessen, így pedig majd a bal kezével kievezhet vele együtt a partra. Utólag persze már néhány egyszerűbb megoldás is eszébe jut, de inkább nem törődik velük, hisz már úgy is mindegy.
Utoljára módosította:Douglas Burton, 2013. november 3. 22:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. november 10. 18:09 | Link

Yvonne
ruha (baloldali)

Vidámság, boldogság, rengeteg életkedv, öröm és csupa pozitív dolog jellemzi az elmúlt néhány napomat. Sokkal jobb, mióta Jeff itthon van. Borzasztó nagy meglepetés volt számomra, amikor este beállított, hiszen csak hetekkel ésőbb kellett volna érkeznie. Vagyis Ő ezt mondta, de lehet csak megtévesztés volt. Így sokszorosan jól esett.
Mondjuk azóta nagyon nem voltam kint. Annyit töltöttem csak levegőn, amíg leugrottam a cukorkaboltba, meg vissza, feltankolni néhány napra. Otthon, vagyis jelen esetben a hotelben is volt még édességem, a Kedves is hozott, de meddig tart az ki? Jó, mondjuk azokat az angol csokikat sajnálom, de ugyanolyan gyorsan benyomtam, mint a többit. Talán ennyit nem kellene ennem, de nem érdekel ám.
Most is, hirtelen felindulásból természetesen egy szép nagy tábla karamellel töltött csokoládéval indulok el levegőzni. Hiányzik a séta, és az időre tekintettel előbb muszáj megígérnem, hogy jól felöltözök, és nem is maradok soká, de aztán indulok. Valahol sajnálom, hogy nem a Plüssömmel töltöm az időmet, mindet, amit tudnék, de erre szükségem van.
Először még nem tudom merre megyek, azaz pontosan tisztában vagyok vele, csak az úticélom homály. Hamar kirajzolódik azonban a kép, a tavacska felé indulok el, oda-vissza célzattal, aztán meglátjuk, hogy érdemleges emberrel találkozok-e, vagy csak összeakadok-e bárkivel, és mit fog reagálni? Bár talán lassan már itt Bogolyfalván is megszokott kép lesz várandós nőket, diákok látni szaladgálni az utcán. Ja, tényleg, hát én meg teszek rá, mit gondolnak, akkor mindegy...
A gondolkodásból kizökkenve a tavacska előtt, a járda szerű kitaposott, kövekkel szegélyezett utacska végén állok meg. Másfél percig biztos nézem a sima víztükröt, mely olykor-olykor néhámy helyen a halak mozgásától fodrozózik. Nyugodt minden, ezt imádom.
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 11. 17:46 | Link

Lyra Aurora Black

Órák után

Mindjárt itt a szünet végre. Ezzel a gondolattal kinézek az ablakon és mivel jó az idő (nem túl szeles), úgy döntök, kimegyek egy kicsit. Elkezdek öltözni. Mert úgy döntöttem a tavacskához megyek sétálni. Na majdnem minden megvan, csak a sapkám nincs meg. Elkezdem keresni. Feltúrom az ágyam. Meg is van, a párnám alatt volt. Felveszem és elindulok le a falu felé. Ahogy megyek, sok ismerős arcot látok. Mindenkinek köszönök. Kicsit megállogatok beszélgetni. De közben észre sem veszem és le érek a tavacskához. Ahogy körülnézek nyugalom áraszt el, olyan mese szép a táj. Beszívom a tiszta vízi levegőt. Kellemesen esik a fagyos levegő. Elindulok keresni egy kellemes, szélcsendes helyet. Itt ugyanis kicsit fúj a szél. Kicsit sétálok és meg is találom a megfelelő helyet a pihenéshez. Egy nagy fűz. Átbújok az ágak között, és máris egy elég szélcsendes helyen vagyok, közel a vízhez. Közel ülök a parthoz és szét nyitom elöl az ágakat. Innen még szebb a tavacska. Úgyhogy kényelmesen elhelyezkedem. És gyönyörködöm a táj varázsában. Órákon át itt tudnék lenni, nézni a nádak táncát a szélben. Hallgatom a madár dalt, és pihenek.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. december 27. 10:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 12. 18:27 | Link

Állia

Órái végeztével úgy döntött, hogy egy kis levegőváltozásra van szüksége, így ahelyett, hogy az iskola birtokán keresett volna magának egy csendes kis zugot, szokatlan módon a falu irányába indult meg. A hűvös időjárásra tekintettel vastag sálat, és kesztyűt is húzott - előbbit egészen az orráig -, úgy vágott neki útjának. Bogolyfalva felé menet nem találkozott egy ismerősével sem, amit egyáltalán nem bánt, nem volt kedve az értelmetlen bájcsevegésekhez.
Egy pillanatnyi hezitálás után a település határa felé irányította lépteit, hogy egy addig még általa be nem járt területet fedezzen fel. Érzéke volt a nyugodt helyek megtalálásához, így még csak meg sem lepődött, amikor kis idő múlva egy bájos kis tavacskánál lyukadt ki. Környéke kihalt volt, csak a természet hangjait lehetett hallani: a szél süvítését, az állatok motozását, a növények nyögését a szinte már dermesztő fuvallat alatt. Céltalanul bóklászott, megkerülte a víztükröt, hogy aztán az azt övező fák közé vesse magát, céljául egy vén fűzet tűzve ki. Ahogy közeledett a faóriás felé, észre kellett vegye, hogy társasága akadt: az ágak között egy másik lány üldögélt már. Egy pillanatra megtorpant, elgondolkodott, hogy megzavarj-e a másikat, míg végül úgy döntött, megér egy próbát a dolog, hátha nem küldik el melegebb éghajlatra alkalmatlankodása miatt.
Lépteit tehát az idegen felé irányította, és mikor már pár méteres közelébe ért, egy rövid torokköszörülés után meg is szólította.
- Szia! Bocsi, zavarok?
Meg sem várva a választ lépett közelebb, hogy jobban megvizsgálhassa a lányt, aki korabelinek tűnt - hamar arra a megállapításra jutott, hogy egy iskolatársával futhatott össze. Második pillantásra azt is nyugtázta, hogy életében nem látta még őt, így sem levitás, sem gólya nem lehetett. Következtetéseit igazolandó újabb kérdést tett fel neki:
- Jól gondolom, hogy te is bagolyköves vagy? Még nem láttalak a suliban, bár ez nem meglepő, tekintve, hogy elsős vagyok.
Megszólalását követően kicsit megemelte szemöldökét, ezzel jelezve, hogy egyben kérdésnek is szánta előző mondatát; kíváncsi volt, hogy ezúttal miféle diákkal hozta össze a sors.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 12. 20:22 | Link

Lyra

Olyan jó itt. Csönd és béke van. Ahogy ezen gondolkodom, hangokat hallok magam mögül. Nem fordulok meg, így is tudom, hogy nem állat. Finoman, szinte észrevehetetlenül hátra nézek és látom, hogy egy lány jön, biztos ő is pihenni szeretne itt. Hát engem nem zavar. Már nem is nézek hátra. Úgy látszik észre vett, mert már nem hallom a lépteit. Biztos most dönti el, hogy ide-e akar jönni. Megint elindult felém. Biztos beszélgetne. Hát ha akar akkor beszélgessünk. Persze csak ha jó fej. Én még kicsit nézem a tavat, mert épp kacsák úsznak rajta és nagyon aranyosak. Megállt közben a lány mögöttem. Elkezdi köszörülni a torkát. Majd megszólít. Egész kedvesnek tűnik. Még nem fordulok meg. Háttal térdelve válaszolok neki.
-Szia. Nem zavarsz.
Kedves dolog tőle, hogy megkérdezi, zavar-e. Hát tőlem jöhet. Megfordulok és felmérem. Aranyos lány. A sálja alapján levitás. Nem ismerős. De kevés embert ismerek. Túl nagy a suli ahhoz, hogy mindenkit ismerjek. Közben ő még kérdez. Ő sem ismer engem. Még azt se tudja, hogy egy suliba járunk.
-Igen Bagolyköves vagyok.
Felelem kurtán. Ő még csak elsős, hát azért nem ismerem.
-Én se téged. Bár az elsősöket nem igazán ismerem. Levitás vagy, ugye?
Teszem fel az egyértelmű kérdést. Közben kedvesen mosolygok rá. Az elsősök eleinte még tudtommal elég félősek. Úgyhogy nagyon kedves próbálok lenni. Látszik rajta, hogy nem igazán tud hova tenni. Hát hagyom, hogy kérdezzen még. Nem mondom meg ki vagyok. Hagyom, hogy rejtélyes legyek.  
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. december 27. 10:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 16. 10:48 | Link

Állia

Az ismeretlen lány továbbra is maga elé bámulva adta meg válaszát Lyrának, ami, meg kell hagyni, zavarta kissé a levitást. Már épp indult volna, hogy megkerülje és megvizsgálhassa arcát, mikor végül a rellonos megfordult, hogy felmérje társaságát.
Kíváncsian figyelte a lány vonásait, ám nem sokat tudott kiolvasni belőlük, a másik megmaradt az udvarias érdeklődésnél és ennél többet Lyra sem tudott megfejteni belőle. Első kérdésére tömör választ kapott, ami tetszett neki, nem volt híve a felesleges szócséplésnek. Az utána következő mondatokra azonban halványan összeráncolta szemöldökét, hiszen épp most mondta neki az idegen, hogy nem ismeri, mégis egyből eltalálta házát. Csak egy pillanatnyi töprengés kellett hozzá, hogy rádöbbenjen: minden bizonnyal a sáljára tűzött címer árulta el, hogy a kékek közé tartozik. Egyből szimpatikusabb lett számára a lány, kedvelte a következetes embereket. Ezen felbuzdulva egy bátrabb mosolyt engedett meg magának, miközben válaszolt.
- Igen, az vagyok. Benned melyik ház tagját tisztelhetem? Leülhetek?
Ismét csak költőinek szánta második kérdését, csak illedelmességből tette fel, nem hitte volna, hogy a lánynak bármi kifogása lesz ellene, így hát közelebb lépett és letelepedett mellé. Amint leült a földre, ismételten rá kellett döbbenjen, hogy bizony már hűvösre jár az idő, lassan beköszönt a tél. Egy pillanatnyi gondolkodás után előkapta pálcáját, majd halkan elmormolta az igét, amellyel egy apró, meleg lángocskát idézhet meg.
- Lacarnium Inflamare! Így ni, máris jobb, nem?
Rávigyorgott a másikra, majd pálcájával úgy irányította a kis tüzet, hogy az kettőjük között legyen, ezzel melegítve őket. Pár pillanatig csendben, gondolataiba merülve üldögélt, majd hirtelen villant agyába, hogy még be sem mutatkozott. Halvány pír jelent meg arcán, úgy fordult ismét a mellett lévőhöz.
- Egyébként Lyra vagyok, örülök, hogy megismerhetlek.
Kinyújtotta kezét egy kézfogásra, közben szemeivel újra a lány - új ismerőse! - arcát fürkészte. Lehet, hogy mégse olyan reménytelen eset a barátkozásban?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 18. 18:18 | Link

Lyra

Élvezem a titokzatosságom. De úgy nézem a levitás nem. De már megfordultam úgy, hogy most már lát. Hát elég kíváncsian nézünk egymásra. Én még mindig hideg nyugalommal beszélek. Nem beszélek túl sokat, mert felesleges. Ő se beszél sokat. Ez tetszik, nem szeretem a csacsogókat. Kivételek azok akikkel jobban vagyok, azokkal szeretek sokat beszélni, de mivel nem ismerjük egymást, még felesleges mindenféléről beszélni. Közben kérdezek. És viccesnek találom a levitás pillanatnyi zavarát arra hogy levitás-e. Úgy látszik elfelejtette a sálon lévő címert. Rájött, látszik, hogy tetszik neki, hogy mindent kitalálok és nem kell annyit magáról beszélnie. Ő engem nem talál ki, nem csoda. Rajtam egy amerikai zászlós sál van. Aminek semmi köze sincs egyik házhoz se. Sálamat odébb húzva, és ezzel megmutatva címerem válaszolok.
-Rellonos. Nyugodtan ülj le, de kicsit hideg a föld, ezért ülök én is a lábamon.
Remélem nem zavarja hogy kicsit megmondom neki mit csináljon. Egyszerűen csak nem akarom hogy meg fázzon, remélem nem zavarja. De közben a lány leül. Látszik, hogy érzi, hogy hideg van. Elő kapja a pálcáját és kis tűzet varázsol. Majd közénk rakja. Biztos úgy gondolta, hogy én is fázom. Ezt megtéve nem szólt többet. Én se. Hisz mit kéne mondanom? Talán be kéne mutatkoznom. Rá nézek és épp megszólalnék mikor meglátom hogy elpirul. És felém fordul. Ő kezdte a bemutatkozást. Látszik, hogy udvarias. Eközben kezet nyújt. Kedvesen mosolyogva elmondom ki vagyok.
-Én Állia vagyok, nagyon örülök én is a találkozásnak.
Eközben kezet rázok vele. Próbálok finom lenni. Hisz én elég keményen rázok kezet. Közben mosolygok, ő is mosolyog. Lehet, hogy még barátok is leszünk.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. december 27. 11:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 20. 00:34 | Link

Állia

Miközben megindult társasága felé, az arrébb húzva sálját fényt derített a rejtélyre: egy sárkányos címer díszítette öltözékét. Szóval egy újabb rellonossal hozta össze a sors. Csak ennyi kellett, hogy gondolatai közé beférkőzzön egy bizonyos másik, hímnemű sárkány, ajkai közül pedig egy sóhaj szakadjon ki. Azonban nem álmodozhatott, figyelmét visszaterelte a lányra, aki szóban is megerősítette a zöldek közé tartozását, hogy utána maga mellé invitálja. Barátságos tanácsára csak egy újabb mosollyal felelt - hosszú kabátja lévén, ő lábai helyett arra ült, hogy elkerülje az esetleges kellemetlen fel- vagy épp megfázást.
A melegítőbűbáj elvégzését követően a bemutatkozásra került sor közöttük, majd kézfogásuk után Lyra szólalt meg ismét.
- Még nem is hallottam ezt a nevet, de nagyon tetszik.
Egy újabb, az előzőeknél szélesebb vigyort villantott Álliára, majd ráunva a némaságra még egy kérdést tett fel a rellonosnak.
- És téged mi szél hozott erre? Csak levegőzni jöttél egyet, vagy volt valami konkrét szándékod is itt, a tóparton? Ah, remélem nem vagyok tolakodó.
A pír visszatért arcára, félt, hogy túlzásba vitte a kérdezősködést, elvégre az visszás is lehetett, hiába, hogy ő csak érdeklődni akart. Szerencsétlenül érezte magát, hogy ennyire suta a beszélgetések terén, most érezte igazán kárát, hogy szívesebben töltötte idejét könyvek vagy állatok, mint emberek között. De hát minden rossz szokást meg kell törni egyszer - még ha nem is tartotta rossznak általános zárkózottságát -, és épp itt az ideje, hogy gyakorolja kicsit a társalgás művészetét. De hát, minden kezdet nehéz, ahogy mondani szokás.
Ez utóbbi mondást tökéletesen igazolta ő is, ahogyan száját rágcsálva, kezeivel kabátja ujját gyűrögetve ült, és vadul gondolkodott, hogy mégis mivel oldhatná a feszültséget. Általában nem zavarta két ember között a csend, de most érezte, hogy ez az a fajta kínos némaság, amely akkor van jelen, ha még nem sikerült megtalálni a közös hangot. Csak abban reménykedhetett, hogy kérdéseivel sikerült beindítania valamiféle beszélgetést, más esetben reménytelennek tetszett helyzete, ötletei kimerülőben voltak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 20. 17:12 | Link

Lyra

Kicsit feszült ez a beszélgetés úgy érzem. És már tudja, hogy rellonos vagyok. Aminek látszik, hogy nem örül. Hát legalább a tanácsomon nem sértődőt be, ami jó. Miután bemutatkoztunk csak csendben ülünk a meleg kis láng mellett. De hamar megszólal újra Lyra. Érdekes név. Talán még nem is hallottam. Az biztos, hogy tetszik.
De úgy látszik még az én nevem se olyan gyakori. Ezen muszáj mosolyognom. Hát ha mind a ketten ritkák vagyunk akkor lesz miről beszélgetni.
-Én se a tied. De a Lyra is nagyon szép. Bár szerintem még ezt a nevet sose hallottam. Szóval ritkaság vagy.
Mondom az igazságnak megfelelően. Talán külföldi név. Vagy valami újítás. Ezt majd megnézem a könyvtárban. Eközben persze mosolygok. Talán kérdezni kéne valamit, de mit? De ki se kell találnom, ő már kérdez.
-Hát csak levegőzni és pihenni. Sok dolgom volt mostanában, jól esik a csönd és a nyugalom.
És hirtelen ötlettel én is kérdek.
-És te? Csak levegőzöl vagy van dolgod? Talán szorgalmi feladathoz kell valami? Mert akkor segítek nagyon szívesen.
Talán én is gyűjtők valamit, hisz már elég rég csináltam szorgalmit. Közben keresem a megfelelő témát, hogy ne legyen annyira feszült szegény levitás. Erről eszembe jut hogy tavaly én is ilyen voltam. Csöndes, inkább olvastam vagy a baglyommal voltam. Mindig pirultam, nem tudtam mit mondjak vagy kérdezek. De volt egy évem és sikerült. Ehhez mondjuk fontos a jó mentor is. Bár a rellonosok is jó fejek ha háztársról van szó. Különben tényleg kicsit rosszak tudnak lenni. Hát mondjuk ebben én is benne vagyok. Hát a rellon az rellon, én szeretem. Kellemes hangulat van mindig a klubteremben. Majd még oda is megyek. Ezt végig gondolva ránézek Lyrára és látom hogy kicsit elveszett ezért kérdek.
-Hányadikos is vagy? Úgy elsős?
Gólya lehet, olyan kis esetlen még. De lehet hogy csak egy csendes nagyobb. Kiderül mindjárt. Közben még kérdek, hogy beszéljen egy kicsit, mert olyan csöndben van.
-Szereted a sulit? Vagy már inkább nagyon várod hogy hazamenj a szünetre?  
Eközben már vigyorgok, mert eszembe jut a szünet és a hazamenetel. Már olyan régen láttam az otthoniakat. Jó lenne egy hó csata. De most nincs igazán hó otthon sajna. Meg most nem is lesz otthon mindenki. Na ez még ráér. Ki kell még találnom valami jó témát, ez most a legfontosabb. Talán valami sulis téma. Ezen gondolkodom és nézem a vizet.        
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. december 27. 11:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 21. 22:02 | Link

Állia

Miközben a tó partján üldögélt új ismerősével, öntudatlan kalandoztak el gondolatai eddigi itt töltött élete felé. Ahhoz képest, hogy teljesen új volt neki  mind a környezet, mind az emberek, már most otthonaként gondolt az épületre, és új családjaként háztársaira - no meg persze egy zöld is helyet kapott a kis femiliben. Megdöbbentette az a végtelen gondtalanság, amiben napjai teltek, szinte az volt az érzése, hogy túl szép, hogy igaz legyen. Ez volt a helyzet most is: találkozik egy lánnyal a falu mellett, aki még véletlenül sem bunkó, nem piszkálódik, nem valami elvetemült félőrült, hanem tökéletesen megvannak. Gyanús volt neki, hogy eddig senkivel sem hozta össze a sors ittléte során, akivel nem ez lett volna a helyzet.
De ahelyett, hogy ilyesmin gondolkodik, illene örülnie szerencséjének, és visszairányítania figyelmét a beszélgetésre.
- Köszönöm. Hát nem túl gyakori, Magyarországon nem nagyon adnak eredeti latin neveket, ez apa mániája nálunk. Habár ha jól tudom, az iskolában pont van még egy Lyra, legalábbis nekem ezt mondták, de még nem találkoztam vele.
Egy perc sem telt el, és már meg is kapta a következő választ is, egy kérdéssel megtoldva, melyre elgondolkodva válaszolt.
- Csak sétálni akartam egyet a levegőn, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve felfedezősdit játszottam. Még nem jártam eddig erre, és gondoltam, épp itt az ideje. Aztán megtaláltam a tavacskát és megláttalak téged is. A többit már tudod.
Egy újabb mosolyt küldött Állia felé rövid története befejeztével, majd eszébe jutott, hogy az esetleges szorgalmiról egy szót sem szólt még, így gyorsan folytatta is a beszédet.
- Most, hogy így mondod, nem ártana végre dolgoznom egy kicsit, de annyira semmi kedvem az ünnepek előtt nekiállni tanulni. Majd ráérek év vége előtt hajtani.
Felnevetett saját lustaságán, majd tekintete újra a messzeségbe zuhant, gondolatai azon jártak, hogy még mennyi idő jut neki, nekik, mielőtt kénytelen lesz a nyáron hazamenni. A lelke egy eldugott zugában persze hiányzott neki otthona, de jelenleg sokkal érdekesebb volt a kastély és a benne élők világa, mint a már megszokott napok Kolozsvárott.
A lány hangjára tért magához, aki egy újabb kérdést tett fel neki. Félig még mindig otthonára gondolva, szórakozottan válaszolt.
- Igen, igen, gólya vagyok. Tényleg, és te? Nem tűnsz sokkal idősebbnek nálam.
Arcát a másik felé fordította, majd nem kellett sok, hogy az most a szünete felől érdeklődjön.
- Szeretem, nem értem azokat, akik szerint unalmas, én élvezem, ha azt csinálhatom, ami érdekes. Még ha néha tanulni is kell - egy fintorra húzta el a száját, majd felnevetve folytatta válaszát - Nem megyek haza a szünetre, úgy voltam vele, hogy ez az első évem itt, akkor már legyen teljes és töltsem itt az ünnepeket is. Nem tudom egyébként, mi itt a szokás, körülbelül mennyien mennek haza? Kihalt lesz majd a kastély? Lesz valami különleges program szentestére?
Észre sem vette, hogy már szinte dőltek belőle a szavak, és tekintetét egy pillanatra sem kapta le a lányról, végig a szemeibe nézve beszélt. Befejezve a mondatot azonban hamarosan észbe kapott, és lesütve tekintetét dünnyögte el halkan egy időre az utolsó mondatát.
- Jaj, ne haragudj ha túl sokat beszélek, nem tudom, mi van velem.
Szemeivel újra a lányra tekintett és kíváncsian várta, hogy mit reagál majd a rellonos.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2013. december 22. 23:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 22. 09:11 | Link

Lyra

Jó itt üldögélni. A levitás lány is nagyon aranyos. Erről eszembe jut a húgom, ő is olyan aranyos tud lenni. Jaj az otthoniak, de régen láttam őket. Bár ha haza mentem volna se látok mindenkit, mert mire vissza kell jönnöm, addigra érne csak haza nővérem. Hát majd nyáron otthon leszek, most még úgyis tanulnom kell. Még jó pár szorgalmi áll előttem. Meg lassan tanulnom kell a vizsgákra, minek vettem fel ennyi tárgyat? Nem is bírom lassan. De le adni se bírom. Ilyen az én formám inkább egy hónappal, tán kettővel előbb elkezdek tanulni, hogy be tudjak mindent magolni.
Hoppá elkalandoztam, figyelek Lyrára, mert még a végén lemaradok a válaszokról.
Tényleg van másik Lyra a suliban, én nem is tudtam. Hát nem ismerek mindenkit. Majd körbekérdek. Gyors válasz a következő kérdésemre már jön is. Én nem fedeztem fel, pedig úgy érdekesebb lett volna. Majd még én is meg próbálok felfedezni valamit. Szünetben elindulok arra amerre még nem voltam. Igen a többit tudom. Hisz én is megéltem. Ezen muszáj mosolyognom. Ő is mosolyog. Majd befejezi a válaszát. Lustaság, én tavaly nagyon sok szorgalmit csináltam egész évben. Ezen kicsit nevetek. Majd megmagyarázom, nehogy azt higgye, hogy rajta. Bár ő is nevetett.  
-Bocsi, csak eszembe jutott, hogy én szöges ellentéted voltam.
Hát a nyár már majdnem itt van. Hát a vizsga időszak lassan már kopogtat, már a gondolattól is libabőrős leszek. Mennyit kell majd tanulnom, de nincs kedvem már most. Persze jó lesz majd haza menni és piheni, az otthonikkal lenni. Talán kicsit unalmas a sulis pörgéshez képest. Közben kérdezek. Látszik, hogy elbambult. És hóbortosan válaszolt. Eltaláltam, gólya. Hát úgy látszik még elég jól tartom magam, mert nem tudja, hogy hányadikos vagyok. Mosolyogva megmondom.
-Én másodikos vagyok. És köszi, bóknak veszem, hogy nem látszom öregnek.
A következő kérdésemre érdekes választ kapok. Bár megszokott szerintem. Ez az iskola tényleg nagyon jó. Tanulni, hát azt tényleg kell. Közben folytatja a választ. Ő se megy haza. Hát akkor már biztos lesz kivel beszélgetnem. Már féltem hogy nem marad olyan szinte akivel dumálhatnék. Tavaly én se mentem haza, de nagyon jó volt itt is a karácsony. A levitás is elkezd erről kérdezni. Látszik, hogy kíváncsi. Hát akkor válaszolok. Mosolyogva neki is állok.
-Hát elég sokan haza mennek. Kicsit kihalt lesz, de nagyon vicces ilyenkor a kastélyban lenni, nagyon sok új dolgot lehet találni. És jól el lehet beszélgetni azokkal akik itt maradtak. Lesz. Annyit mondok, hogy lesz egy vacsora, egy nagyon érdekes kis vacsora. Én nagyon élveztem tavaly. Szerintem tetszeni fog.
Egyet sóhajtok, mert annyit beszéltem hirtelen, hogy muszáj. De még mindig a szemébe nézek. Ő viszont hirtelen elkapta rólam a szemét. És bocsánatot dünnyögött, mint valami maci. Ezen megint nevetek. Rám nézet, kíváncsi vagyok mit fog szólni ahhoz, hogy kinevetem.    
 
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. december 27. 11:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 23. 01:15 | Link

Állia

Ahogy lassan feloldódott, egyre könnyebbé vált a beszélgetés a számára, habár még mindig kissé kényelmetlenül érezte magát, ha sokáig csak a saját hangját hallotta. Ennek ellenére felbátorodva válaszolgatott és kérdezett újra és újra az idősebb lánytól, mivel más ötlete úgy sem volt, amivel elüthették volna idejüket.
- Hogy érted, hogy a szöges ellentétem? Mármint a szorgalmikra gondolsz? Én se vagyok ám mindig ilyen, csak utóbbi időben jobb dolgom is volt, mint a könyvek fölött görnyedni.
És a legmeglepőbb mindebben az volt, hogy tényleg úgy állt a dolog, hogy Lyra szívesebben töltötte idejét mással, mint imádott könyveivel, és nem is bánta ezt kimondottan. Az előző évekhez viszonyítva volt ez igazán furcsa, mert eddig az írott oldalakban találta csak meg igazán társát - no persze az állatok mellett -, de idén rá kellett jönnie, hogy egyes emberek társaságát is kimondottan élvezi. Szokatlan volt neki ez a változás, ahogy az eddigi zárkózottsága kezdett semmivé lenni. Persze még nem volt egy közösségi ember, de jó úton halad efelé, azt viszont már nem tudta, hogy ennek örül-e. Valahol mindig megvetette kicsit azokat, akik csak másokra támaszkodva tudtak meglenni, és büszke volt függetlenségére. Most viszont átkerült a másik oldalra, és kezdte más szemszögből vizsgálni a dolgokat, hogy nem is olyan kellemetlen, ha további emberekkel kell számoljon életében.
Gondolatmenete végére pont meg is érkezett Állia újabb válasza, amely megerősítette korábbi elképzelését a lány korát illetően. Megjegyzésére csak elmosolyodott és helyeslően bólogatva toldotta meg a lány szavait.
- Annak is szántam, szinte sugárzod magadból a fiatalságot.
Ez így volt, a lányból áradt a még gyermeki aura, habár nem tudhatta, hogy idősebb korában milyen lesz, egyelőre nyílt volt és vidám, a legtöbb korabelihez hasonlóan. Ezt az általános jókedvet lehetett kivenni szavaiból is, melyekkel a kastélybeli karácsonyról kezdett el mesélni a levitásnak. Az érdeklődve hallgatta, mindent tudni szeretett volna előre, amit csak lehetett. Nem viselte túl jól a meglepetéseket, főleg, ha azok negatívak voltak, jobb szeretett előre felkészülni az elkövetkezendő dolgokra.
- Miért lesz érdekes a vacsora? Mármint a menün kívül lesz valami más különlegesség is?
Minden részletet hallani akart, az sem érdekelte, ha ezzel lelövi magának a poént, egyszerűen túlontúl kíváncsi volt, hogy mit tartogathat számára az iskola a szünetben.
Elnézést kérése után a rellonos halkan felnevetett, feltehetőleg rajta. Ezen megint elszégyellte kicsit magát, azonban megelégelte az állandó pironkodást így megemberelve magát egyenesen a barna szemekbe tekintett és állta a másik pillantását. Attól függetlenül, hogy ő volt a fiatalabb, nem állt szándékában kisgyerekként viselkednie, egy határozott emberként tekintett magára, és ehhez akarta tartani magát, mindenkivel szemben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 23. 12:10 | Link

Lyra

Egyre jobban tudunk beszélni. Most már elég oldott a hangulat. Persze én is próbálok úgy beszélgetni, hogy ne legyen feszült. Aszt hiszem Lyrával jobban szeretnék lenni. Mert nagyon hasonlít rám, hisz emlékszem milyen félénk voltam én is. Azon csodálkozom, hogy levitás, szerintem a rellonba jobban illene. Bár ki tudja, lehet, hogy csak én látom most így. Hát úgy látszik rosszul fogalmaztam az előbb. Mindjárt meg is magyarázom. Mosolyogva kezdek beszélni.
-Jaj, nem csak én az első évebben kevésbé voltam ilyen közvetlen inkább félénk voltam az elején talán a második fél évben inkább. Úgyhogy nem bántásból mondtam.
Ehhez már egy kicsit én is pirulok. De ez hamar elmúlik, mert én nem vagyok pirulós típus. Hát ez végül is mindegy. Hát tényleg nem értem, miért levitás a kis hölgy, szerintem a rellonban is ellenne, bár még kicsit csiszolni kell a beszélgetésén különben szerintem elég vad hozzá. Közben csöndben üldögélünk mindketten, úgy látszik el gondolkodtunk. Hát akkor kérdek még valamit. De mi lenne jó beszélgető téma? Valami olyan kéne ami elindítja most már rendesen a beszélgetést. Talán könyvekről, az szerintem jó lenne. Felé fordulok és mosolyogva kérdek.
-Gondolom szeretsz olvasni, igaz? Milyen könyveket szeretsz?
Nem túl erősen kérdezem, nem szeretnék tolakodni. Közben elnézelődöm, nagyon szép ez a hely, most kicsit jobban süt a nap. Kicsit fúj a szél, felborzolja a hajam és majdnem elviszi a sapkám egy hirtelen széllöket. Közben válaszolok a következő kérdésére és várom mit szól hozzá. Kapok egy kedves dicséretet ami nagyon jól esik. Szeretem ha dicsérnek, de ki nem. Nagy mosollyal meg köszönöm.
-Köszönöm. Nagyon jól esik.    
Hát tényleg még gyerekes vagyok közben. Hát ez van én szeretek ilyen lenni. De tudok nagyon komoly, mégis sugárzó is lenni, ezért vagyok olyan szerethető. Szegény lányt már most kíváncsivá tettem, pedig még alig meséltem. Nem fogok elmondani mindent. Hisz elvenné a meglepetést és azt a varázslatos érzést ami eltölti az embert mikor belép és szembe jön az a sok szép. Miközben ezen gondolkodom már bombáz is a kérdésekkel. Kedvesen mosolyogva kitérő válasszal fellelek.
-Nem mondom el, mert akkor oda varázs. De tetszeni fog ne aggódj. Vacsi finom lesz. Többet nem mondok, én tavaly élveztem.
Remélem megelégszik ennyivel. Nem akarom, hogy mindent tudjon. Ezt most el is hagytuk, másról beszélünk és kicsit ki nevetem.
Már nem pirul. A szemembe néz. Egyre biztosabb aminek örülök. Ezt meg is mondom neki.
-Egyre biztosabb vagy, ami jó. Örülök hogy ilyen bátor vagy. Nem akartalak a nevetés sem el meg sérteni, csak olyan vicces hogy szerintem nagyon erős kemény lány vagy. Szerintem inkább rellonos lehetnél csak egy kicsit biztosabbnak kell lened.
Remélem nem zavarja, hogy ezt mondom.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. december 27. 11:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 25. 22:05 | Link

Állia

Az emberi kapcsolatok terén lévő tapasztalatlansága lehetett az oka, hogy most is félreértette a rellonos szavait. Szemöldökeit megemelve hallgatta annak magyarázatát, hogy ő mire is gondolt, és csodálkozása csak nőttön nőtt, amikor az befejezte a mondandóját. Közvetlen? Ő? Ugyan, dehogy, csak próbált nem élhetetlennek tűnni új ismerőse előtt, tartva a felesleges bátorító szócsépléstől. Ennek szellemében, egy rövid, önmagát gúnyoló kacaj után válaszolt.
- Nem vettem bántásnak, de szerintem félreismertél. Nem hinném, hogy közvetlen lennék, sőt, ha tehetem, kerülöm az embereket.
Őszintén, nem nagyon érdekelte, hogy erre mit mondhat a másik, életfelfogásában nem szerepelt a többi emberhez való igazodás. Ő ilyen, és erről ennyit, változni nem valószínű, hogy nagyon változna. Ha valakit zavar, hát így járt, ő tökéletesen meg volt elégedve a helyzetével jelenleg.
Negatív gondolatai azonban hamarosan semmivé lettek, mikor Állia barátságos kérdései után rádöbbent, hogy valószínűleg kissé túlspilázta magában a dolgot. Idegességétől megszabadulva szusszantott egyet, hogy utána újra mosolyogva fordíthassa figyelmét a lány felé.
- Igen, nagyon szeretek, ha tehetem, mindig olvasok egy keveset. Furcsa lehet, de szeretem a szakirodalmakat, ha épp érdekel az adott téma. Főleg a mágikus bestiákról szóló kötetek érdekelnek, de újabban oda meg vissza vagyok az elemi mágiáról szóló tanulmányokért is. De persze mellette a könnyebb témájú könyveket is kedvelem, a mugli írók munkáit sem vetem meg.
Egy levegővételre hadarta el válaszát, mindig elragadta a lelkesedés, ha drága irományai jöttek szóba, magáról elfeledkezve tudott akár órákon át is mesélni az éppen olvasott műről. Azonban most hamar magához tért, így egy nyugodtabb levegővétel után visszadobta a labdát társának.
- És te? Egy másik könyvmolyhoz van szerencsém, vagy te inkább kerülöd az olvasást, amennyire lehet?
A tőle szokatlan bókáradat után a téma a közeledő karácsony felé terelődött, amely kimondottan felkeltette Lyra érdeklődését. Ez volt az első éve a kastélyban, így érthető volt, hogy tudni akarta, mire számítson a szünetben, ha már egyszer itt tölti. Azonban a rellonos lány nem mutatkozott túl közlékenynek, minden bizonnyal csak a levitást akarta megóvni attól, hogy elrontsa a meglepetését, nem tudhatta, hogy ezzel csak bosszantja a kéket. Ha egyszer ő tudni szerette volna, hogy mi lesz, akkor ne más döntse már el, hogy mi neki a jó. Ettől függetlenül nem akarta elrontani a hangulatot, így beletörődve a másik nemleges válaszába csak aprót bólintott.
- Hát jó.
Mikor a másik szemeibe pillantott annak rövid nevetése után, olyan kommentet kapott, amelyre a legkevésbé sem számított. Rellon? Most már egészen biztos, hogy félreismerte a lány. Rá is vágta volna rögtön ezt, azonban egy rövid belegondolás után rá kellett jöjjön, hogy talán van alapja a dolognak. Egyelőre nem akart azonban jobban belemenni ebbe, még csak elmélkedés szintjén sem, így inkább egy kitérő válasszal intézte el a meglepő szavakat.
- Nem sértettél meg. Ami a rellont illeti... Hát, ha így gondolod, biztosan, bár szerintem én tökéletesen beillek a kékek közé.
Egy apró mosollyal ajkain zárta le ezt a témát, helyette inkább pálcájával közelebb intette magához az azóta is szüntelenül lobogó kis lángocskát, hogy aztán belebámulva merüljön el újra csapongó gondolataiban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 27. 18:17 | Link

Lyra

Úgy látszik, hogy nem ismerem eléggé az embereket, mert Lyra szerintem elég kifejező. Közben elkomorodom, ahogy romlik az idő, de folytatom a gondolatmenetet. Talán csak velem, nem tudom, nem ismerem. Ezen elmerengek, közben a tavat nézem mereven, ami egyre csak tajtékozik most már a széltől. Ebből a merev állapotból csak a nevetése ráz fel. Gúnyosan, elég kellemetlenül nevet, de nem tudom min. Talán rajtam, talán nem. Lassan, kérdőn ránézek. Elkezd beszélni, én pedig figyelek. Kiderül, hogy csak magán nevetett. Emberkerülő, egyel talán nem közvetlen a maga leírása szerint. Talán ha még beszélgetünk, megtudom, hogy végül is milyen. Közben halvány mosollyal válaszolok.
- Értem... biztos igazad van.
Én is ilyen voltam, de megváltoztam. Segített a suli, ha nem járnék ide, még mindig csöndes, csak a barátaimnak, családomnak valamennyire megnyíló könyvmoly lennék, de ezt hamar elhessentem a fejemből. Nem érdekel, inkább megtöröm a csendet egy kérdéssel: megkérdem szeret-e olvasni, amire egy mosolygós választ kapok. Szeret, aminek örülök, most már van egy biztos témám. Ettől egy kicsit felvidulok, ahogy hallgatom a választ, elgondolkozom. Szereti a szakirodalmat, én ebben egyetértek, ha jó téma, akkor én is szeretem. Ahogy hallgatom, szinte teljesen magamra ismerek. Amit mond teljesen illik rám is. Ezen elmosolyodom. Közben figyelem őt is, látom rajta, hogy olyan témára tértünk, amit szeret. Könnyebben, nyugodtabban beszél. Ráadásul újra mosolyog. Érzem, hogy erről tudunk beszélni. Ahogy ezt így elgondoltam már be is fejezte a beszédet, majd visszadobta a labdát nekem. Én szintén imádok olvasni. Mondhattam volna, de úgy éreztem, hogy így nem az igazi. Inkább valahogy bővebben mondom, úgy jobb. Ki is találtam a mókás választ.
-Én nem vagyok könyvmoly... inkább az e fölött álló ilyen állat vagyok, mert nagyon imádok olvasni és elég gyorsan olvasok.
Van, aki azt mondja, hogy nagyon gyors vagyok. Szerintem nem. Nálunk mondjuk megszokott, hogy mindenki gyorsan olvas, de ez most részletkérdés. Miközben gondolkoztam, elterelődőt a téma. Ellátott bókokkal. Majd a karácsonyi vacsi lett a téma, de mivel falba ütközött, kis idő után feladta és elfogadta, hogy nem mondom el, mire számíthat. Remélem, megérti, hogy jobb ez így. Újabb témaváltás. Most általam. Kedves bóknak szánva közöltem, hogy illene a rellonba. Látom, hogy meglepődött, nem is gondolta volna. Pedig szerintem oda illő egyéniség. Gondolkodik rajta, ami jó, de rövid gondolkodás után kitérő választ kapok. Előfordulhat, hogy igaza van. Annyi bizonyos, még közvetlenebbé válik, akkor komoly egyéniség lesz. Úgyhogy szerintem, egy maximum két év és már nem is fogok ráismerni, ha visszagondolok a mostani félősebb, csendesebb lányra, aki most Lyra nevet viseli. Ezt meg is mondom neki. Nagy mosollyal elkezdek beszélni.
- Szerintem komoly egyéniség leszel. Bármelyik ház tagja leszel, vagy most vagy, az a ház biztos nagyon örülni fog neked. Remélem egy-két év múlva is barátok leszünk. Mikor már biztos nagyon menő leszel.
Ezzel elhallgatok. Remélem, nem köt bele abba, hogy barátomnak neveztem. Jó lenne, ha barátomnak nevezhetnék egy ilyen egyéniséget, ritka az ilyen kedves, okos lány, főleg ilyen eredetiséggel. Ezen gondolkodva figyelem, ahogy közelebb húzza a lángot magához. Hirtelen rájövök, hogy fázik. Elő kapom a pálcám és én is varázsolok egy lángot. Közben közlöm az okát.
- Vidd közelebb a tiedet, ha fázol most már nekem is van. Bocsánat, hogy csak most jutott eszembe.
Most már csöndben maradok egy kicsit. Nézem a lángot és gondolkodom az eddigi beszélgetésünkön.
Utoljára módosította:Nagy Bátor Đominic, 2014. január 19. 23:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2014. január 11. 21:47 | Link

Douglas Börtön

Soha többé nem használom a hopphálózatot. Igazán hasznos dolog, csak arra nem számolt, aki feltalálta, hogy ha az embernek el kell mennie onnan, ahova érkezett - és történetesen nem mehet vissza -, akkor sajnos a visszaút problémás. Márpedig akkor nincs seprű, elvarázsolt autó, vonat, semmi, amivel jött és amit használhatna arra, hogy visszamenjen. Nem, akkor marad a jól bejáratott, ősi módszer: a lábbusz.
Nem tudom, annak a hapsinak miért kellett egy nyomorult kisvárost választania, hogy találkozzunk. Legalább nem volt olyan messze, mint Budapest, onnan is gyalogoltam már hazáig. De ez most más helyzet. Az a fazon igazán kivívta a haragomat. Nem véletlen, hogy öblös léptekkel üldöztem egész sokáig, hogy lerobbantsam a fejét arról a csábos kis nyakáról. Végül azonban sikerült elmenekülnie, én pedig már nem találtam volna vissza a városba. Elég volt elmennem egy ideig, hogy megkérdezhessem, merre van a kastély.
Meglepően hamar értem vissza a faluba, azonban ez nem volt olyan vicces, mint legutóbb. Ugyanis jelenleg tornacsuka helyett magassarkú volt rajtam, amiben még normális úton is necces ennyit gyalogolni, nemhogy a Mátrában, a kanyargós kis utakon. Ezért nem szoktam magassarkút húzni, most kivételesen mégis megtettem, mert muszáj volt figyelnem a megjelenésemre, ha már tárgyalni akartam azzal a pasassal. Na jó, mindenki tanúsíthatja, hogy ha valami, hát egy profi diplomata nem vagyok... nagyon nem.
Amikor odaértem a falu széléhez, a régről ismert, apró parkos részhez közelítettem. Az volt a legközelebb, ahol vizet találhattam... finom, éltető vizet. Jelenleg az volt az egyetlen, ami elhessegethette a borús gondolataimat. Akármilyen hideg volt, lerúgtam a lábamról a cipőimet, nem érdekelt semmi. Forrón égett mindkét talpam, nyúzottak voltak, sajogtak. Leültem a tó szélére, jóleső sóhajjal lógattam bele a lábam a jéghideg vízbe.
Hirtelen megnyugvás és jó érzés töltötte el az egész testem. Ez az elemi mágia... mint valami drog. Nyeltem egy nagyot, édes érzés támadt a számban a hirtelen változástól, lehunytam a szemeimet. Hátrahajtottam a fejem, kiropogtattam a nyakam. Akármilyen megterhelő volt a napom és akármennyire visítoztak a lábujjaim némi meleg vérért, eldöntöttem, hogy itt maradok egész éjjel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Douglas Burton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 11. 22:48 | Link

Miss Riviera

Hosszú nap. A szilveszteri éjszaka óta ez volt a legmozgalmasabb szombat éjszakája, de szerencsére vége van. A Pub valószínűleg még hajnalig nyitva lesz, de ő eldöntötte, hogy mára befejezte a munkát. Nem volt tőle túl szép dolog, de mivel ma az a hogyishívják új srác viszi a műszakot, annyira nem esett nehezére elballagni.
Szokás szerint a kis tó felé vette az irányt, bár nem az volt a legegyszerűbb útvonal, ő mégis jobban kedvelte. Ennek egyszerű okát valószínűleg sokan megértenék: csendes és különleges kis hely így éjszaka, a víz pedig számára mindig is egyet jelentett a nyugalommal.
Már majdnem a tó végénél járt, mikor hirtelen megtorpant. Lassan hátrapillantott a válla felett, mert nem volt benne egészen biztos, hogy nem csak képzelődik. Akkor meglátta a lányt, egész a tó szélén ücsörgött. Doug nem volt épp jó kedvében, de valamilyen oknál fogva még gondolkodás nélkül indult meg a lány felé.
Csöndesen odasétált mellé, de persze nem túl közel, azért nem volt teljesen biztos benne, hogy egy átlagos lánnyal van dolga, a halálát pedig egészen máshogy képzelte el. Akkor vette észre, hogy az ismeretlen a lábait a vízbe lógatja.
- Két lehetséges elméletem is van. - Sóhajtotta. - A, - ez a legfantáziátlanabb - bolond vagy. Vagy B, valamiféle vízi nimfa vagy, de mivel nem táncolsz meztelenül a többi nimfa nővéreddel a holdfényben, kicsit csalódott vagyok. - Hangja teljesen komoly volt, épp olyan, mintha egy teljesen átlagos dologról beszélgetnének, mint például az időjárás.
Nagyon kevés kellett volna hozzá, hogy hangosan felröhögjön saját baromságán, de egyelőre még sikerült rezzenéstelen arccal bámulnia az ismeretlenre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2014. január 11. 23:09 | Link

Douglas Börtön

Amikor megláttam a férfit, furcsa gondolatok futottak át a fejemen. Egyrészt, mit keres itt ilyenkor egy felnőtt férfi? Mármint oké, én is itt vagyok, de normális esetben már rég a kastélyban lennék és a folyosókat járnám, hogy megkeressem a bajkeverőket és kiosszak pár szaftos büntit. És emellett, egyáltalán miért szólít meg? Figyelem az arcát a sötétben, de még sosem találkoztam vele.
Ennek ellenére türelmesen, mégis kissé érdektelenül hallgattam végig a mondanivalóját. A vízi nimfás dologra eleinte csak el akartam fordítani a fejemet, de aztán egy jó ötlet jutott az eszembe. Elvigyorodtam, de ahogy hozzám illik, nem túl barátságos vigyor volt. Sőt, mi több, elég veszélyes és fenyegető vigyor. Nem direkt, a gondolataim ezt csalták ki belőlem, nem akarok én feleslegesen bajt. Bár nem hiszem, hogy ő bármi bajt tudna nekem okozni.
Nem válaszoltam eleinte semmit a megállapítására, hanem a víztükörre helyeztem tekintetemet. Egy-két mozdulattal intettem kézfejemmel és ujjaimmal magam felé, mintha csalogattam volna a vizet, az pedig lassan hullámzani kezdett. Majd mint egy nyúlvány a gravitációra fittyet hányva indult meg felfelé, madár formát véve fel, de még mindig csatlakozva a tóhoz. Lassan mozgott, mint egy kígyó, a kézmozdulataimmal egy ritmusban, körberepült engem, de nem ért hozzám, majd feltartott karom körül is. Abban a pillanatban a madár megmerevedett, egy pillanat alatt változott jégszoborrá és a tenyeremben maradt.
A férfire néztem, rákacsintottam.
- Biztos vagy benne, hogy nem? - Vigyorogtam rá továbbra is, a madárkát dédelgetve a kezeim között. Nem olvadt el, gondoskodtam róla. - Mit gondolsz most?
Utoljára módosította:Lorelai K. Riviera, 2014. január 11. 23:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Douglas Burton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 11. 23:46 | Link

Miss Riviera

Nem volt biztos benne, hogy a lány miképp fog cselekedni, de azt, hogy nem sikoltott, vagy rohant el, egészen jó jelnek vette. Vagy épp ezért kellett volna mielőbb hátat fordítania és lelécelnie?
A sötétben nem igen tudta kivenni a lány arcvonásait, épp csak annyira, hogy megállapíthassa, elég idős már ahhoz, hogy egyedül eldöntse, mikor és hol akar lábat mosni. A vigyora viszont jóval szembetűnőbb volt bárminél. Doug eleinte nem tudta hova tenni. Egyáltalán nem volt bájosnak nevezhető, inkább eszelős, de ez még édes kevés volt ahhoz, hogy a férfi meggondolja magát.
A lány nem válaszolt, helyette a víztükörre emelte tekintetét, aztán a kezét is. A víz pedig engedelmeskedett.
- Igazán lenyűgöző - jegyezte meg, viszonozva a kacsintást is, miután végre képes volt megmukkanni. A lány mutatványától bizony a szava is elállt.
- De ez még nem jelenti azt, hogy nem vagy bolond. - Sóhajtotta, miközben letelepedett az idegen hölgyemény mellé. Nem úgy tűnt, mintha félne tőle, vagy el akarná zavarni, ezért bátorkodott kérdezés nélkül helyet foglalni a fűben.
A lány vigyorától a hideg futkosott a hátán, de igyekezett ezt figyelmen kívül hagyni. Bár még mindig nem lehetett teljesen biztos benne, hogy nem közönséges alakváltó szörnyeteg, egyáltalán nem érdekelte. Mindig is az a fajta ember volt, aki kevesebbet gondolkodik és többet cselekszik. Az ösztöneire hallgatott, mivel azok eddig még sosem hagyták cserben.
- Hydromágus vagy, ugye? - Képtelen volt levenni a pillantását a lány kezében lévő jégmadárról. Egy kicsit közelebb is hajolt hozzá, egyik kezét pedig a madárka felé nyújtotta. Csak meg akarta érinteni, hogy valóban az e, aminek látszik.
 
Utoljára módosította:Douglas Burton, 2014. január 11. 23:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2014. január 12. 00:08 | Link

Douglas

- Tetszik, mi? - Vigyorogtam elégedetten, amikor láttam, hogy csodálja. Pedig ez nagyon nem elemi mágia volt. Egy látványos vásári trükk volt, ami egyszerűbb, mint amilyennek tűnik, külsős számára mégis túl bámulatos. Az elemi mágia tökéletes védekezési technika és fegyver is, de sokkal többről szól. Egy különleges kapcsolatról az elemeddel, ami fölötte áll minden emberi kapcsolatnak. Egy olyan kötelék, amit nem is lehet igazán leírni. Lehet, hogy csak az én személyiségem miatt kelt bennem az elemi mágia ilyen mély érzéseket, lehet, hogy ez az utolsó dolog, amibe jelenleg kapaszkodom... de megéri. Hiszen ez más. Olyan dolog, ami arra készteti a szívem, hogy dobogjon, mi kötelez folyamatos lélegzetvételre. Ami éltet.
Persze, ezt nem fogom ecsetelni egy idegen férfinek, aki most leül mellém, csak úgy, minden kérdés nélkül. Nem is ismer. Tudja, hogy hydromágus vagyok és egy tó mellett állunk. Hahó... ennek komolyan nem esik le, hogy két pillanatomba telne megfojtani?
- Nem, én túlságosan is józan vagyok, a körülményekhez képest. - Állapítottam meg, miközben előrehajoltam. Kiemeltem a lábaimat a vízből. A lábujjaim vörösek voltak, fénylettek a víztől. Erőlködve tudtam csak behajlítani őket, de végül megmozgattam mindegyiket, hogy kicsit visszatérjen beléjük a finom, meleg vér. Szinte éreztem, ahogy a sejtjeim jólesően felsóhajtanak a melegre, majd a bőrömön ki is ütött, tűző forróságért. - Te viszont nem tűnsz túl józan elméjűnek... vagy csak buta lennél? - Kérdeztem, miközben pár ujjamat a víz tetejére raktam és változtattam a hőmérsékletén. Egy kellemesebb hőfokot állítottam be, lefagyott ujjaimnak még mindig meleg volt, de legalább fokozatosan melegedett vissza, nem egyből. Szóval visszaeresztettem, játszadoztam kicsit velük.
- Hydromágus... szóval rájöttél. Akkor még kevésbé értem, miért vagy itt. Vagy netán a meztelen táncot várod? - Vontam fel az egyik szemöldökömet. Na nem mintha táncoltam volna neki meztelenül... vagy ruhában. Csak szerettem volna kicsit megérteni. Aztán eszembe jutott egy másik lehetőség.
- Várj csak, találkozunk már? Lehet, hogy csak nem emlékszem rád? - Kérdeztem, miközben gyanakvóan méregettem. Na igen, volt egy-két mélypontom, amikor az estét a faluban töltöttem és "kicsit" felöntöttem a garatra. Lehet, hogy azért ilyen bátor, mert ő emlékszik rám?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Douglas Burton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 12. 00:51 | Link

Loreláj

Korábban is találkozott már elemi mágussal, csak épp hydromágussal nem, így nem csoda, hogy kifejezetten tetszett neki a műsor.
Figyelte, ahogy a lány kihúzza vörösre színeződött lábait a vízből, aztán pedig újra visszahelyezi őket. Már egyáltalán nem aggódott érte, pontosan tudta, hogy mit jelent elemi mágusnak lenni. Mielőtt a lány visszatette volna a lábait a vízbe, előtte megérintette a kezével a felszínét, ami valószínűleg egy újabb trükkhöz volt szükséges.
- És túlságosan is magabiztos, nem gondolod? - Úgy tett, mintha meg se hallotta volna a kérdésbe burkolt sértést. Válaszadás helyett pedig inkább ő is kérdezett. A kezdeti ámulat helyét valami egészen rideg, közönyös érzés váltotta fel.
Egyenes háttal ült, kezeit maga előtt összefonta és úgy figyelte tovább a víz tükrén táncikáló holdsugarakat. Fél szemét természetesen az ismeretlenen tartotta. Már nem sétálhatott volna csak úgy el, az romba döntötte volna az önbecsülését.
- A bestiák a szakterületem. Azt hiszed megijedek egy lánytól, csak mert azt hiszi, hogy ő a vizek úrnője? Kérlek. - Meglehet, hogy ezzel egy csöppet elvetette a sulykot, de úgy tűnt, egyáltalán nem izgatja. A hangja még mindig komoly volt, de határozottan érezhetővé vált benne a gúny és az ingerültség.
Pontosan nem is sejthette, hogy a lány mennyire sajátította már el a képesség fortélyait, de mivel sose szeretett veszíteni, ilyesminek még csak a halvány lehetősége sem merült fel benne.
- Azt erősen kétlem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2014. január 12. 01:12 | Link

Dáglesz

Erre már kicsit felé fordítottam a tekintetem. A hirtelen keménység, a váltás... látszott, hogy hamar megkeményítette magát. Nocsak, valaki játszani akar! Milyen szerencse, hogy éppen játékos kedvemben vagyok és olybá tűnik, nagyon jó kis játszópajtit kaptam. És őszintén szólva, ez meglehetősen tetszik.
Kifejezéstelen arccal, nyugodtan figyelem, amíg elmondja amit akar, a gyenge sértéseit. Látszik, hogy nem ismer, biztos nem találkozott még velem. De azt hiszem, kap egy kis ízelítőt belőlem. Hűvös nyugalommal nyugtattam rajta békés, sötétbarna tekintetem. Aztán amint végighallgattam a beszédét, lehajtottam a fejem és pár pillanatig csak nyugodtan lélegeztem.
Aztán egyszer, egy váratlan pillanatban felkaptam a fejem, jóízűen felnevettem. Már régen találkoztam ilyen nevetséges emberrel, nagyon mulattató volt, mennyire nyeregben érezte magát, annak ellenére, hogy én nem is versengtem vele. Legalábbis nem állt szándékomban. Szegény szerencsétlen egy egyedüli versenyben futkorászott körbe-körbe, versenytárs nélkül és ez borzasztóan mulattató volt, főleg elképzelve.
- Én nem akartalak megijeszteni... - Vallottam be mély levegőt véve, újra visszahajtva a fejem, rápillantottam, a vigyorom már sokkal mulatságosabb volt. Csillogtak a szemeim, ahogy rápillantottam. Egy kis ideig néztem, majd cinkos mosolyra húzódtak az ajkaim. - Egészen idáig.
Ezen megállapítás után egy könnyed kézmozdulattal varázsoltam egy vízgömböt a férfi feje köré. Hiába, azt nem lehetett leszedni, maximum kifröcskölni belőle valamennyit, de levegőhöz jutni belőle... hát, talán bőrlégzéssel. De sajnos az evolúció már elvágta ezen menekülési esélyét. Nem akarom én megölni, csak kíváncsi vagyok, mennyire nagy fiú most, hogy ilyen helyzetben van.
Aztán csak hogy viccesebb legyen, elkezdtem lehűteni a vizet, a szélét meg is fagyasztom kicsit.
Annyira rég játszottam ilyen jót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Douglas Burton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 12. 12:38 | Link

Akvagörl


Az lány harsányan felnevetett, onnantól kezdve pedig már tudni lehetett, hogy készül valamire. Megszólalnia se kellett volna, a tekintete mindent elárult. A lány arcára függesztette kékjeit, a mosolyt azonban nem viszonozta. Felvonta a szemöldökét, magában azon morfondírozva, vajon honnan szalajtották ezt az őrült nőszemélyt.
Aztán a feje körül hirtelen egy vízbuborék jelent meg, ő pedig legszívesebben tapsolt volna az újabb ügyes mutatvány láttán. Mivel a tó közvetlen közelében voltak, a lánynak valóban volt egy kis előnye, de emiatt meglehet, hogy egy kicsit elbízta magát.
Doug úgy tett, mintha meglepte volna a támadás, zavart, rémült tekintettel vizsgálta meg a gravitációra fittyet hányó vízgömböt belülről. De ez nem volt elég a lánynak, játszadozni kezdett a víz hőmérsékletével, egy kicsit meg is fagyasztotta a gömb szélét. Azt persze nem tudhatta, hogy a férfi ettől egy cseppet sem fog megijedni. Volt már ennél nagyobb slamasztikában, a víz pedig - mint már említettem -, számára mindig is a megnyugvással volt egyenlő. Egy medencében ülve például könnyebben ki tudta üríteni az elméjét, jobban tudott koncentrálni egy adott problémára. Igaz, ez egy kicsit extrémebb változat ahhoz képest, de valójában nem is olyan nagy a különbség.
A férfi, mintha fel akarná adni, felemelte a kezeit a magasba, csakhogy a jobbikban addigra már ott ékeskedett a pálcája is, amit idő közben a kabátja bal zsebéből ügyeskedett ki. Mire a lány észbe kaphatott volna, Doug már egy laza mozdulattal kötöző bűbájt küldött rá. Nem volt szüksége szavakra, a nonverbális varázslást minden valamire való mágus hamar megtanulja, ő pedig egyébként sem volt egy átlagos alak. A bűbáj eredeti elképzelései szerint megbénította volna a lányt a bokájától egészen a nyakáig, de mivel a bal kezével ügyesebben forgatja a pálcát, most leginkább a lány kezeire próbált koncentrálni. Úgy tűnt, ezekre is nagy szüksége van a víz manipulálásához.
Ha ezzel sikerül akár csak egy pillanatra is megzavarnia a koncentrálásban, a buborék valószínűleg nem fog magától megmaradni a feje körül, ekkor pedig végre levegőt vehet majd, aztán arrébb gurul, úgy pedig már könnyen talpra tud állni.
De ebben inkább csak reménykedett. Ha a szükség úgy hozza, talán még marad elég ideje egy esetleges kábító átokhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 19 ... 61 62 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa