29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Tanári és képességoktatói pályázat reloaded, részletek a hírben!
Nagy baj van, kérem, riadó! Halló, halló, már megint egy Évnyitó!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 37 38 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Emily K. Crusader
INAKTÍV


~Világutazó
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 109
Írta: 2013. április 18. 22:02 | Link

Jamie

Őszintén tisztelem az anyatermészetet, de meg kell hagyni, mostanában elég tréfás kedve lehet. Azt még megérteném, ha az évszakok kicsit elcsúsznának a nekik szentelt hónapoktól, hisz márciusban még hóviharban volt részünk, de az, hogy mindössze egy hétig volt igazi tavaszi időjárás, az azért több a soknál. Pont a legjobb évszak, amikor nem kell még meghalni a hőségtől, nem éget a nap, de kedvére sütkérezhet az ember. Ehelyett most mi van?! Húsz fok, tűző nap, szélcsend...meg lehet őrülni ebben. Azt hiszem, ha frontérzékeny lennék, már tényleg meg is tettem volna. Ha Dániel itt lenne, már rég kinn feküdne a napon, és arról áradozna, hogy mennyire hiányzik neki az ausztrál napsütés, és bármennyire is jó ez a korai nyár, azért nem ugyan olyan, mint Melbourne-ben. Nekem is hiányzik, persze, de annak ott van hangulata. Itt, Magyarországon nem szeretnék áprilisban már rövidnadrágban lófrálni. Viszont muszáj volt valahová elvonuljak, mert a Gólyalakban meg lehet néha bolondulni, nekem pedig tanulnom kéne, mert jövőre már nem szeretnék évet ismételni. Az idei még betudható annak, hogy alig két héttel a vizsgák előtt érkeztem, de jövőre már szeretném hozni az elvárható eredményeket. Miközben a tanulásra és az időjárás elviselésére egyaránt alkalmas helyen törtem a fejem, automatikusan öltöztem át az "otthoni" pamut sort és trikó párosból a normális utcai viseletre. Felhúztam egy háromnegyedes farmert, mivel sortnadrágokból még csak be sem vásároltam, és egy egyszerű púderszínű pólót. Amikor a karkötőm után nyúltam ugrott be a kis tavacska. Pár napja jártam ott, és pont ugyan ezt a karperecet viseltem, és így végiggondolva egész jó kis hely. Eleve vízparton kicsit hidegebb van, árnyékos helyet tuti találok, és még az emberek sem szoktak nyüzsögni arrafelé.
Amint kitaláltam hová megyek, gyorsan felhúztam a cipőm, és már indultam is. Egyik részem vágyott már a napsütésre, a másik pedig épp felmondott emiatt, úgyhogy próbáltam minél inkább az előbbit előnyben részesíteni, már csak a terveim szempontjából is. Zoé-t inkább nem hoztam magammal, jobb helye van neki most a kastélyban, ott körülrajongják és kedvére felfedezheti az egész helyet, nekem pedig nem kell Rá vigyázzak. Így alig pár perc után, kiskutya nélkül megérkeztem a tóhoz, és a múltkor is kényelmesnek bizonyult sziklára le is telepedtem. Elővettem egy pergament és egy pennát, hogy először is megírjam a heti jelentést Dan-nek. Az időjárás végülis nem olyan rossz, így összességében, úgyhogy a házik még ráérnek, viszont a kedves bátyám szerintem már halálra aggódta magát, tehát fontos dolgok először...határoztam el magamban, és el is kezdtem papírra vetni a hét minden kis mozzanatát.

Jamie Marcus Wayne
2013. április 18.
Utoljára módosította:Emily K. Crusader, 2013. április 18. 22:02
Hozzászólásai ebben a témában

Look like a girl, act like a lady, think like a man and work like a boss!

Zoé♥
Győri Barbara
INAKTÍV


Mother of Dragons
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 631
Írta: 2013. április 18. 22:17 | Link

Markovits.

Párizsban nem készített fel senki arra, hogy hogyan titkoljam, amit nem tudok, de mégis kellene. A Tanárnő sem mondta el annak idején, hogy ez hogy is működik, nekem pedig egyelőre nehezemre esik nem elpirulni amikor fél méternél közelebb kerülök Istvánhoz. Amikor elkapott, pontosan ez történt. Sokat köszönhetek a sminkemnek, ami azért nagyban szerepet játszik az arcpír elfedésében. Reméltem, hogy nem vette észre, és szerencsémre témánál maradtunk.
- Ezt hát! - nevettem koránt sem komolyan válaszolva. Érdekes, ha belegondolok, hogy ezt diákjaként vágtam a szemébe, de ha abból az irányból nézzük, amiben nagyon jó barátok vagyunk, eléggé természetes.
És ha már diák-tanár kapcsolat, ott volt a vizsga, amire visszagondolva cseppet sem kellett volna felhúznom magam – na jó, rájátszottam egy picurkát -, hiszen amikor ide jöttem tanulni, tudtam, hogy év végén lesz vizsgám, anélkül nincs átcsusszanás, és megbizonyosodtam róla, hogy Marki szuper tanár lett, én pedig nem buta szőke liba.
- Igazán? - felvontam a szemöldököm, ajkam félmosolyra húzódott. - Egész nyugodtan kiengesztelhetsz – mosolyogva nyelvet öltöttem rá. Kíváncsi lennék arra az engesztelésre, még nem volt rá alkalom, hogy meglássam milyen az nála.
Idő közben, amíg ő a meccsről informált egy kérdésbe beleszőve, megfogtam alkarját mindkét kezemmel, így sétálva tovább. Meglepődtem, és kissé furdalt a bűntudat amiért tőle kellett megtudnom. Jobb lett volna, ha figyelem a történéseket. Ha nem futunk össze, talán nem is tudok gratulálni neki.
- Ne haragudj, mostantól figyellek - bocsánatkérően pillantottam fel rá, a hangjából éreztem, hogy nem erre a válaszra számított, vagy mást remélt. Bólogattam párat, ezer örömmel elmegyek minden meccsére. - Ott leszek.
Az ünneplés kivitelezésén nem lepődtem meg. Annyira. Gondoltam, hogy ennyi idősen már máshogy gondolkodik, mint pár éve, amikor a kviddics után a bulizás játszotta a legfontosabb szerepet az életében. Jó, talán nem, de szeretett élni.
- Legközelebb is nyernetek kell, aztán utána kárpótollak amiért erről az egészről lemaradtam. Hm? Mit szólsz? - egy pillanatra megálltam, hogy szembeforduljak vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. április 19. 23:31 | Link

Yarista kedves

Események, élmények és történetek hada rohanta meg az elmúlt napokban Meggiet. Volt itt mindenféle, jó és rossz, szép és csúnya, új és régi, valós és valótlan, vagy minimum annak tűnő. Mondjuk úgy tömören, elég groteszk napok vannak a háta mögött. Úgy néz ki ez a tanév se lesz semmi. Mindenesetre a mai találkozónak, amit eléggé kétkedve fogadott, kettős érzésekkel fut neki. Nem is igazán tudja hová tenni, bár most nem is igazán próbálja így elsőre.
Az egész valahol ott indul, hogy felkelt, bal lábbal, ma már két elsős is az útjába akadt, akik nem sok jóval távoztak a társaságából. Az öltözködését sem vitte ma túlzásba, de azért tett róla, hogy feltűnjön, hiszen egy sötétzöld cicanadrág és egy citromsárga felsőt vett fel. Egész jó idő van, ami meglepő az időjárás szeszélyességét ismerve mostanság. Egy kardigánt még magára kap, ebben tölti a napját. A nagy keresgélés, pakolászás közepette huhogásra lett figyelmes, na, remek, ha ő levelet kap, annak általában nagyobb jelentősége van, mint kéne, hogy legyen. Most sincs ez másként, hiszen a levél a Drágától jött, ráadásul a megfogalmazásra már felhúzott szemöldökkel néz, miközben tekintetét végigfuttatja a leírt sorokon. Sok jót nem sejtet, bár rosszra is csak ő gondolna ebből. Természetesen van sejtése mit is akar közölni, ami miatt kellően mérges is rá most, de ki fogja várni, hogyan közli.
Összekapva magát délután készen áll erre a beszélgetésre, kíváncsian várja mi lesz, de a hatás kedvéért, ami mos biztosan igen ”kellemes” a másik félnek, eleve késve indul el le a faluba. olyan, ”tudom mit tettél tavaly nyáron” típusú vigyorral az arcán igyekszik végig a folyosókon, aztán az udvaron. Lassabb tempóban közeledik a tóhoz.
Ó, ugyan, megy ez neki, most is mutatja a tudatlant, de nagyon is tisztában van vele, hogy elment a háztól, és ezt vele nem is közölte. Mit gondolt? Na, mindegy, ezért még számolnak. Szépen mögé lépdel, nem igazán feltűnően, karba tett kezekkel áll meg nem messze tőle a tavat nézve.
- Szép napunk van. – Mondja kicsit gúnyosabb hanglejtéssel, majd kérdően tekint Yaristára pár pillanatra, aztán újra a tóra. Az ilyen hogy vagy, mi újság veled dolgok most teljesen háttérbe látszanak szorulni, gondolt rá, hogy keríti és csűri csavarja a dolgot, de miért tenni, igazán kíváncsi már, hogy mit fog mondani, mert igazából elképzelése sincs a magyarázatra. – Miről szeretnél beszélni? – Lép közelebb aztán leül mellé az idefelé olyannyira megszokott mimikával az arcán, nem leplezi nemtetszését, és a hallottak után sem fogja, ha olyan lesz.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. április 24. 14:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. április 20. 09:02 | Link

Bogárkám
04.17. 15:23

~ Ezt nem így kellett volna. De ha meg elmondom… Akkor sem, megértett volna! És ha nem? Szeret téged te idióta! Igen, de… ~ Magában vitatkozik, és ugyanoda jut, ahova azóta is folyamatosan. Nem tudja, hogy mi lett volna a jó, de ez rossz megoldás volt. Talán nem is volt jó megoldás, csak rossz és kevésbé rossz. Ez már nem fog kiderülni, ráadásul Katherine is lesokkolta a minap, még egy olyan titok, ami ólomsúllyal nyomja a vállait. Valószínűleg örökre. Az már biztos, hogy nem lesz auror, vagy hazug auror lesz, mert nem akarja feldobni a lányt. De a kődobálás közben újra és újra, Amanda gyönyörű metszett szemei veszik át a fő képet, és amikor gondolatban lejjebb tekint, csak úgy süt a zöld talárja. Ráadásul azok a gyönyörű lélektükrök mérgesen villognak, mintha ki akarnák tépni a fiú lelkét, mert nem mondott el valamit. Aztán megembereli magát és felül a padra. ~ Késik, pedig nem szokott. Biztos szándékos. Fejezd már be! ~ Dühöng, ami az egyébként sem rózsás hangulatát még jobban a bányászbéka járataihoz közelíti. Megrezzen a hangra, észre sem vette, hogy megérkezett Amanda. A hűvös üdvözlés, és a karba font kezek egyértelműen utalást tesznek arra, hogy most elmarad a csók és az ölelés. Villámként hasít bele gondolat. ~ Tudja! Nekem annyi! ~ Most szeretné, ha tényleg belecsapna a fejébe egy villám és akkor megszabadulna a szenvedéstől. De ő csinálta így, nem menekülhet el gyáva nyúlként, vállalnia kell a következményeket. Talán nem lesz túl súlyos, de lesz, ebben biztos.
- Igen, bár lehetne szebb is. – meglepődik, hogy felvette ő is az ironikus stílust, és csak figyeli, ahogy leül mellé a lány. Talán nem túl okosan fogalmazta meg azt a levelet és a válasz sem volt túl örömteli. De itt van a Drága és várja, hogy Yar kimagyarázza magát. Vagy ilyesmire gondol a fiú, aki feszengve ül a barátnője mellett és még csak megölelni sem meri.
- Gyönyörű vagy, mint mindig. – egy félszeg mosolyt ereszt meg a Cicabogár felé, ezt mindenképpen el kellett mondania halála előtt.
- Sajnálom. – nyögi és ezzel véget is ért az ironikus és magabiztos stílus. Bár még nem tud semmit a másik, de nem is mer a metszett szemekbe nézni, mert úgy gondolja, hogy azok a torkát metszenék el éppen.
- Átmentem Rolival a Levitába. – mondja ki végül azt, amiért idehívta Meggiet. Nem valami jó kezdés, de legalább őszinte. Nem akart körmönfont mondatokkal eljutni idáig.
- Tudom, hogy szólnom kellett volna, de féltem, hogy akkor nem megyek el és tovább szenvedek a pincében, még akkor is, ha te egy ragyogó nap vagy a sötétségben. – szavai halkan peregnek az ajkairól és megpróbálja megfogni Amanda kezét, hogy bátorítást nyerjen belőle. Nem szereti az ilyen helyzetet, és tudja, hogy a rellonosok nagyon büszkék a házukra, úgyhogy ez minimum hazaárulásnak minősül, így még mondania kell valamit, hogy ne legyen belefojtva a tóba. A jobbik esetben.
- Szerettem a Rellont, bizonyos dolgokat még most is szeretek. Téged, Mirát, Alexát, a szobatársaim és nagyjából ennyi. Megfojtott már a pince mélye, és tudom, hogy hülye voltam, hogy nem szóltam. Kérlek, bocsáss meg nekem, kérlek! – most először tekint fel a kék szemekbe igazán, mert ezt már nem lehet csak úgy maga elé nyögdécselni. Nagyon feszült, látszik, hogy legszívesebben megölelné, és összenyomná a Kedvesét, csak, hogy bocsásson meg neki. Aztán a cipője orrával kezdi túrni a homokot, várva az ítéletet, vagy bármit, amit Amanda közölni szeretne vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. április 25. 22:21 | Link

Yarista kedves

Sosem volt a híve annak, hogy adjon a pletykalapok, vagy az ismeretlen diákok szavára, mostanában viszont túl sok igazat lel ezekben, amik valamelyest nyugtalanítják is. Persze a világ vége hírek elkerülik, arról szó sincs, hogy ekkora problémák lennének, de most kicsit érzékeny ezekre a dolgokra, és ez az a kritikus pont, amikor a boldog periódus után be szokott ütni a baj. ~ Übermut tut selten gut. ~ Valahogy nincsenek túl jó érzései, és ha már az anyanyelvét is elővette régen rossz. Ebből nem kérne, ha lehet, de ezt nem ő dönti el, így inkább a fagyos, érzelemmentes hozzáállással próbálkozik, amivel érkezik a megbeszélt helyszínre. Komótos, lassú és szinte észrevehetetlen tempót diktálva közelíti meg Yart, aki láthatóan igencsak kellemetlenül érzi magát, ez az, ami még táplálja is benne az élcelődni vágyás lángját. Arról, hogy szép, avagy sem ez a délután még nem tud konkrétat mondani, de előbb utóbb fény derül mindenre.
- Köszi. – Mondja még mindig hidegen, ám kevésbé gúnyosan az előzőekhez képest. A visszamosoly viszont sokkal gúnyosabb, mint megszokott lenne, most Yar is tisztában van vele valószínűleg, hogy egyáltalán nem arra kíváncsi, hogy hogyan fest, vagy mit gondol róla, bár utóbbit jó lenne tudni, mert arra oka kellett legyen, hogy nem mondta el neki, mi is fog történni. De egyelőre higgadtan és türelmesen, na meg némán vár, hallgatja, ahogy kisebb megszakításokkal belekezd, aztán kimondja a tényeket. Minden egyéb reagálás nélkül szúr oda.
- Jól érzed magad ott? Találtál társaságot? – Kérdezi, a hangsúlyokat a megfelelő helyekre téve. Elhagyta az ironiát, a bókolásra legkevésbé sem kíváncsi. Karba tett kezekkel áll fel és sétál a tó széléhez tekintetét a víztükörre szegezi.
- Féltél? Minek nézel te engem? – Rápillant felvont szemöldökkel és még mielőtt közeledni kezdene, a fiú közli a tényállást. – Én a helyedben nem tartózkodnék most túl közel a vízhez.
Mondja ki teljesen egyszerűen, mintha csak valami apróságot közölne vele. Nem az a túl sértődékeny, de vannak dolgok, amik eléggé kihozzák a béketűréséből. A Kékek amúgy sem a szíve csücskei, de az, hogy annyi bizalma sem volt felé, hogy közölje, külön fejtörés számára, hogy hogy is álljon akkor Ő a dolgokhoz.
- Nem az ok érdekel, meg nem is az, hogy miért maradhattál volna. – Fordul vele szembe, bár a távolság megmarad továbbra is. – Szóltál, azt felejtetted el elmondani, hogy döntöttél. – Vállrándítással közli, gondolja, hogy ez a hideg hozzáállás pont elég egyelőre, még brutálisabban nem kell cselekedni, _még. Elvégre senkit nem készülnek kivégezni, sem temetni, egyszerűen csak kérdéses dolgok vannak, ami az amúgy sem túl rózsás kedvében lévő Meggienek nagyon nem tetszik. Sőt, egészen pontosan totális haragot táplál most minden irányba, de ezt nem is mutatja ki feltétlenül, felesleges.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. április 26. 17:36 | Link

Bogárkám
04.17. 15:29

Sajnos túlságosan hűvös a fogadtatása, amire nem számított. Az rendben van, hogy leszúrják, meg is érdemli, de úgy érzi, mintha halálos bűnt követett volna el Amanda szemében. Nagyon rosszul esik neki az eltávolodás és a hangnem is, nincs ehhez szokva, tőle meg még sosem tapasztalt ilyet. Fordított esetben – mint például az a bizonyos szilveszteri ügy – Yarista sem örült, sőt, de nem tudott ilyen hideg lenni, mint Amanda. Valami nem stimmelt, nem értette, hogy mire ez távolságtartás. Inkább gúnyolódjon, vagy heccelje a kékekkel, de ez a fagyos hangulat nagyon nem jött be neki. A bűn, amit elkövetett nem volt ekkora volumenű, így most kezdett félni attól, hogy mi van, ha ennél nagyobbat nem mond el neki? Akkor szakítanak? Elhessegette a rémképeket, és hiába is volt fagyos az a tekintet, Yar még így is imádta, csak azt sajnálta, hogy neki szól.
- Igen, jól érzem magam ott. Nagyszerű a kilátás, gyönyörű az egész vidék felülről. Ráadásul nem kell mindig a hátam mögé nézni, hogy ki szeretne felbuktatni, megtaszigálni, stb. Niki örült nekem, aztán ennyi. Még nem igazán illeszkedtem be, alig pár napja vagyok ott. Furcsa az egész, és nincs aki… - támogasson, vagy segítsen. Akár egy barátnő. Ezt persze már nem teszi hozzá szóban, inkább máshogy fejezi be a mondatot.
- Nincs, akit ismernék még. És ugye én sem szerettem őket annyira, hogy foglalkozzam velük. De nem bántam meg a döntést. Egyedül Te hiányzol a közelemből. – sóhajt egyet és a tavat kezdi el fürkészni. Most kiugorhatna egy óriáshal és lenyelhetné őt, azt akkor véget is érne ez a kínos beszélgetés. Nem tudja, hogy mit mondhatna még. Elmondta, bocsánatot kért, olyan sokkal többet ne várjon tőle senki, egyébként sem tudna mit kitalálni. Megalázkodni nem fog, az nem lenne méltó hozzá, és úgy hiszi, hogy Amandának sem tetszene. Ha tetszene, akkor pedig elkönyvelhetné őt pipogyának, és ez a kapcsolat rovására tenne. Így aztán marad a kellemes hangnem a fiú részéről. Előadja a félelmeit Mandyvel kapcsolatban, aki ezt kikéri magának. Ő is tudja, hogy ez nem volt jó ötlet, de már így alakult. De a fenyegetés, az egész hangulatot figyelembe véve, most nem úgy jön le neki, ahogy normálisan kéne. Dühös lesz egy pillanat alatt, de aztán lassan lehiggad, mint a kavicsba dobott kő után a hullámok.
- Ragaszkodónak, és a barátnőmnek nézlek. Akinek biztosan nem tetszett volna a döntés, és mindent megmozgatott volna, hogy maradjak. Így gondoltam. – feleli tárgyilagosan, de a tavas fenyegetésre nem reagál. Úgysem tudna szépen, így nem megy közelebb. Egyre feszültebb, pedig azt hitte, ha elmondja és bocsánatot kér, majd Amanda enyhülni kezd. Nos, tévedett. Még egyszer bocsánatot kér és elmondja az indokait. Kiderül gyorsan, hogy mi fáj igazán Amandának, és az az, hogy nem mondta el a döntését. Ezzel nem tud vitatkozni, kár is lenne, nem nyerhetné meg az eleve vesztes csatát. A vállrándítás viszont kezdi túlfeszíteni a húrt. Olyan, mintha érdekelné is lányt, amit mond, meg olyan, mint ha nem is. Yarista nem ilyen, sokkal érzékenyebb, ő nem rellonos. Most meg már pláne nem, az egész Bagolykő tudtára adta. Egyszerűen továbbra sem tudja hova tenni ezt Amandánál, még sosem látta ilyennek. Ha most arról lenne szó, hogy megcsalta valakivel, teljesen egyetértene ezzel a viselkedéssel. De mert elment a rellonból? Megingatja a fejét egy rövid időre és a hitetlenség ül ki az arcára.
- Nem felejtettem el. Hiba volt, hogy nem neked mondtam el először. És ezért most lefejezel? – kérdezi most már ingerültebben, mint szeretné, de visszafogja magát.
- Bocsánatot kérek Amanda. Ennél többet mit tehetnék? – mérgesen elfordul, és a padhoz sétál. Felmászik rá, felül a háttámlájára. Onnan figyeli megkínzott arccal a lányt, nem tudja, hogy mi sül ki ebből. Ráadásul kezdi elveszíteni az önuralmát. ~ Talán az lett volna a jobb, ha elmegyek. Nem látja, hogy szeretem? Nem akarom ilyennek, nem önmaga. Ha pedig ilyen, nagyon félreismertem. ~ Dühöng magában és szomorúan bámulja a lányt, akinek a hűvös tekintete fizikai fájdalmat okoz neki.
Utoljára módosította:Yarista Palarn, 2013. április 26. 17:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Mácsai Mina Izabella
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 322
Összes hsz: 771
Írta: 2013. május 3. 18:22 | Link


Mivel már nem volt olyan vészes az idő, ezért végre kimozdulhatott, aminek nagyon örült. Szeret ebben a furcsa, meglepő kastélyban élni, szereti az új szobáját, de hiányzik neki Kriszta és a természet is. Mindig nagyon is természetközpontú kislány volt. Szeret sátrazni, piknikezni, a fűben ülni és beszélgetni. Egyszerűen ezek olyan jó dolgok, melyeket sok ember nem csinál, ezért elveszti a varázsát. Amikor Pesten voltak és jó idő volt, mindig kiültek a Margitszigetre, Pécsen a Szent István térre, és nagyokat játszottak, festettek, ettek ott a fák hűs árnyékában.
Egyértelmű tehát, hogy kapva kap az alkalmon és jól felöltözve elindul, hogy körbenézzen a faluban. A játszótéren nem talál senkit, de nem bánja, még nem biztos benne, hogy teljesen fel van készülve más gyerekekre, előbb a felnőttekkel való találkozásait kellene megértenie, a gyerekek sokkal bonyolultabbak tudnak lenni. Fázós kis kezeit elrejti az anyukájától kölcsönkapott blézer zsebeibe, ez a testrésze képes a nyár közepén is fázni. Szerette ezt a ruhadarabot, mert olyan finom illata volt az anyukája parfümjétől és jól ment a fehér harisnyájához. Csúszott párat a csúszdán, majd visszakanyarodott a Fő utcza felé, hogy vegyen egy kókuszgolyót, amit a tavacska felé haladva elmajszolhat. Nagyon szerette a kókuszgolyót, főleg ezt a fehér változatot, ami sokkal édesebb volt a barnánál. A pocijában az édességgel érkezik meg a tett helyszínére, ahol néhány ember van csak, akik többnyire egy másik emberrel vannak elfoglalva. Közelebb sétálva a parthoz talál egy kényelmesebb kis helyet, így a táskájából előveszi a pokrócot, amit magával hozott és leterítve elhelyezkedik rajta, majd kihalássza a száraz kenyereket is, amit a kacsáknak hozott. Kár, hogy itt nincsenek hattyúk, nagyon szereti őket.
Épp az első széttördelt darabot dobja el, amikor észrevesz egy felé közeledő kutyát. A kutyák a kedvenc állatai, mindig el tudja foglalni magát velük, így most is bátran odatartja a kezét, hogy szagolja csak meg a kutyus, és ha tetszik neki, akkor jöhet a játék!


Ezt húztam ma fel
Utoljára módosította:Mácsai Mina Izabella, 2014. május 9. 14:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 11. 21:21 | Link

Keresztanyu *-*
Időpont: 2013. Május 11. 13:00


Végre tavasz van, és el lehet hagyni a téli nagykabátot, meg a többi meleg holmit. Egy pólóban, rövidnadrágban, és cipőben vágtam neki az útnak, ahova menni készülünk. Na meg a kontaktlencsék is bent vannak, mert még nem zárkózom be a szobába tanulni. Néhány Eridonos srác elhívott, hogy nézzünk le a faluba. Kaptam az alkalmon, mert kíváncsi vagyok a helyre. Biztosan az a hely is tele van varázslattal.
Az úton végig arról beszéltek a többiek, hogy mit fognak megmutatni nekem, meg, hogy hova érdemes mindig bemennem. Igyekeztem minden információt megjegyezni, és nem összekeverni a fejemben a képzeletbeli listámat. Még a végén bemegyek egy olyan helyre, ami a tiltó listán van, és lesz nekem ne mulass!
Elsőnek, egy csárdába térünk be, hogy igyunk vajsört. Furcsálltam, hiszen soha nem ittam még, de nem kell ezen csodálkozni. A varázsvilágban, számomra minden ismeretlen, és új dolog. Nagyon finom ital, meg kell hagyni. Sokat fogok venni, amikor lehetőségem lesz rá. A következő hely, ahova mentünk, egy cukrászda volt. Itt mindenféle édesség és sütemény volt. Próbáltam olyat választani, amiben se mogyoró, se eper nem volt megtalálható, de magamtól nem találtam ilyen fajta süteményt. A kedves néni viszont segített a problémámon, és máris kaptam egy szelet nyalánkságot, amiben nincs benne allergiaesélyes hozzávaló. Miután ezt is befaltuk, a többiek azt javasolták, hogy nézzük meg a tavat. Mosolyogva követtem őket odáig. A megérkezés pillanatában, a többiek elszeleltek, én pedig magamra maradtam. Azt mondták, hogy mennek bújócskázni, nem fognak itt hagyni. Valami azt súgta, hogy nem kell kételkednem a szavukban, mégis csak Eridonos diákok, nem pedig vérmániás Rellonosok. Még a gondolattól is kirázott a hideg. A kis tavacska széléhez sétáltam, leültem a gyepre, és belenyúltam a vízbe. Kellemes, nem pedig olyan hideg, hogy még a csontom is átfagy, ha belenyúlok. Mosolyogva néztem hol a tóra, hol pedig a játszó évfolyamtársaimra. Talán később én is csatlakozom hozzájuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Szendrei Véda
INAKTÍV


A Navinések volt VédAnyja <3
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 5600
Írta: 2013. május 13. 14:45 | Link

Domi *-*
Akkor

* Letti napokban való megérkezése meglepően nem forgatta fel a hétköznapjaikat-persze az extra adag örömöt leszámítva, amit a jelenléte okoz. Igaz, még mindig jobban örülne, hogy ha a Navinéba járna, mert ott jobban ismeri a társaságot, mint a kékeket. Meg kell hagyni, hogy a szfinxeké sem egy emberevő népség, a saját középiskolai baráti körétől jobban kellene óvnia a gyereket, mint a Levitásoktól. Persze ott is van néhány nagyszájú kölyök, de manapság már hol nincs. A Navinések nagy része is hajlamosabb a rendbontásra, és bizony többen vannak az ilyenek, mint anno házvezető-helyettes korában, szóval végül is ilyen téren édes mindegy, hogy kik közé került Letti. Riri kimondhatatlanul imádja a nővérét, ha tehetné szinte minden szabad percét vele töltené. A nagyokban próbálta megtalálni a testvéreit, talán ezért is lett olyan jóban Leonieval. Az apja felől megérkezett Amerikából az az Eridonos fiú, Keith - vele is imádják egymást. Már csak Vivien meg Zelke hiányzik a képből és a kis törpnek teljesül minden vágya. Mármint azok közül, amiknek van egy icipici realitásalapja, mert sajnos nem tudnak neki venni egy édességboltot, mint ahogy vattacukorfalú szobája sem túl sanszos, hogy megépül.
Szerencsére Véda szülei fel tudtak ajánlani egy közepes összeget a lakásvásárlásra, meg a szedresi ház árának nagy része is még bent van a bankban, így úgy tűnik, hogy sikerül venniük egy kertes házat Bogolyfalván.  Nem telik egy csodás palotára, de épp elég lesz hármuknak, vagy esetleg ha Vivien mégis úgy döntene, hogy követi a húgát, akkor még éppen, de ő még el fog férni. A legkisebb gyerekkel elég volt nekik a kastélybeli lakosztály, ám mivel ilyen sok évet töltöttek Lettitől távol mindenképpen szeretné maga mellett tudni a középső gyermekét is, ráadásul Rircsunak is családiasabb lenne a környezet a felcseperedéshez. Ezenkívül az sem utolsó szempont, hogy kényelmesebbé válik az iskolába hordása is.
A mai nap pont ideálisnak tűnik, hogy lakásnézőbe induljon. A nap sziporkázóan süt, javítanivalója sincs egy szál sem, a Navinésok sem tervezik uralmuk alá hajtani a kastélyt, így nyugodt lélekkel mehet le a faluba szétnézni. Ririre Letti vigyáz éppen, hála Istennek még nem kínozzák sok tanulnivalóval, úgyhogy 1-2 órácskára el tud szabadulni. Még sosem járta be a falucska lakónegyedét, pedig már éveket lehúztak a környező kastélyban. A tóhoz már többször kimentek, onnan látott már pár házat, de egyikben sem járt még. Úgy dönt, először a tavacskát nézi meg. A kicsi lánya is nagyon szereti ezt a helyet, sokszor kéri, hogy jöjjenek le és etessenek kacsákat. Némileg sietős léptekkel célozza meg a legközelebbi szabad padocskát, majd kényelmesen elhelyezkedik az imént említett ülőalkalmatosságon. Hátradőlve figyeli a környéken időző népeket, néhány diáknak biccentéssel válaszol a köszönésére. Jól teszik, hogy ezt a csodás napot nem a kastély falai között bezárva töltik, annyi mindent lehet idekinn csinálni.  Amint az összes közelében lévő Bagolyköves nebuló elhalad mellőle, végre átadhatja magát a pár perces beiktatott pihenésnek és nekiállhat a megnyugtató víztükör bámulásának. Ahogy a halak a felszín közelében úszkálnak, lágyan fodrozódik a tó felszíne. Vagy 5-6 méterrel odébb egy kisfiúra lesz figyelmes, aki éppen a vízbe meríti a kezét. Nem látja tökéletesen az arcát, ráadásul nincs is neki szemben, de innen szakasztott olyan, mint a keresztfia. Persze az lehetetlen, mert a család azon ágának nincs varázsereje, még nagyon régen született valamelyik közös felmenőjük kviblinek, azóta pedig muglikkal házasodnak. Nem is meséltek neki a varázsvilág létezéséről, fogalma sincs arról, hogy az anyja unokatestvére boszorkány. Úgyis indulni szeretett volna, ám ennek a különös hasonlóságnak hála a kíváncsi az alacsony fiúra, úgy dönt mellette halad el és diszkréten, de megnézi magának. Lehetetlen, hogy ő legyen, de valamiért késztetést érez arra, hogy lássa az arcát. Ahogy közelebb ér egyre nagyobb hasonlóságot vél felfedezni Domi és az itteni fiú között, körülbelül fél méterre áll meg tőle és kikerekedett szemmel rámered. Ez tényleg ő volna?* - Dominic? *Szalad ki a száján, miközben továbbra is meglepetten nézi a srácot. A család idősebb tagjai sem szóltak volna nekik, hogy bizony más mágusok tagjai is vannak a famíliának. Pedig ez a barna hajú fiúcska bizony tényleg Domi.*
Utoljára módosította:Szendrei Véda, 2013. május 13. 14:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. május 13. 23:10 | Link

Yari

Az utóbbi hetek feszültsége, alváshiánya és gondjainak súlya ezzel a viselkedéssel úgy néz ki, lekerül a válláról. Tagadhatatlan, hogy olyan oldalát mutatja, amit eddig még soha, nyűgös, hisztis, mérges…továbbra is, de ahogy látja, ezzel többet árt, mint használ nem csak a másiknak, de önmagának is, szépen megpróbálja magát visszarántani a normális körülmények közé. Hozzátehetjük kisebb-nagyobb sikerrel ugyan, de azért megtörténik.
Kisimulni látszik az arca és tisztulni a tekintete, bár egyelőre kerüli a Drágáét. Magában kezdi rendezgetni, hogy hogyan sikerült idáig eljutnia. Ő még önmagát is képes meglepni ezekkel a megmozdulásaival. szépen végighallgatja minden szó nélkül, előbb az új élményekkel, aztán az emberekkel kapcsolatosat, a lezárásra pedig csak egy félmosolyt enged meg Yar felé. Aggályok és kételyek azért akadnak benne bőven, de lassan újra megszólalásra készteti magát, az előbbi megszólalása nem jött épp a legjobban, de kicsúszott, az már úgy is mehet a levesbe alapon nem is törődik vele többet.
- Furcsa az egész, és nincs, aki ott legyen melletted. Tudod hányszor éreztem már ezt? Hányszor gondolták jobbnak, ha nem szólnak erről meg arról? De nem is ez számít, én is hiányollak, de ezzel úgy sem tudok mit kezdeni, jó helyed lesz ott.
Teljesen nyugodtan mondja végig, most a rideg hangvétel sincs, kellemesebb és közvetlenebb, mint eddig, bár volt bőven csüggedtség még benne. Egy kicsit elborultabb hangnem és erőteljesebb gondolatok következnek, amit már a kimondásukkor megbán, de nem is igazán foglalkozik most azzal, mert már az Ő mondatai csengenek vissza a gondolataiban újra és újra.
~ Teljesen rosszul gondolod. Igen, az lehet, hogy nem vágtam volna hozzá vigyori arcot, és az is lehet, hogy nem én lettem volna a nagy segítség a költözésben, de biztos lehetne benne, hogy nem tartanám vissza. Ki vagyok én, hogy megtegyem? Ha menni akar, menjen, aki maradni akarna, úgy is maradna, az erőszakos marasztalásnak meg semmi értelme. Azt hittem, ennyire legalább kiismert, hogy nem erőltetném rá az akaratom, főleg ha az övével ütközik. ~
- Nem, nem akarom a fejedet venni. Semmit nem akarok tenni, nem rád kéne haragudnom… - hanem saját magára, de ezt nem teszi hozzá, inkább, mint aki csak levegővétel miatt szakította meg a mondatát folytatja. – Féltem, félek és félni is fogok. Általában az emberek csak úgy kisétálnak az életemből, még ha tudok is a terveikről, eltűnni szó nélkül szoktak. Ezt többször nem akarom átélni. – Nem is tudná, mert valószínűleg vagy összetörne, vagy olyan rideggé válna, ami embertelenül elszigetelné mindentől.
- Érted már? - Visszasétál hozzá, kezeivel a térdeire támaszkodik. – Ne tégy semmit.
Nem tudni, hogy most igazából mire vár, de csak néz rá, már teljesen elhagyja a lesújtó, haragos tekintetét, reméli, hogy ezek után nem löki el magától, a pad mögé sétál, hátulról átkarolja, és a hátának dőlve bújik hozzá szorosan.
- Ha csak a hajad szála görbül, egyenként végzem ki az összes kéket, abc sorrendben. – Mondja halkan, de abban biztos, hogy Yar hallotta. Ez a tanév is elkezdődik valahogy, meg kell hagyni.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. május 13. 23:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 14. 22:56 | Link

Keresztanyu *-*

A tekintetem hol a tón, hol a többieken volt. Az Eridonosok egész jó fejek, hogy elhívtak magukkal, és elnézik azt, hogy még nincs kedvem beszállni a játékba. Nem félek a játéktól, vagy a srácoktól, mert otthon is sokat játszottunk bújócskát a csapattársaimmal, csak ezt a helyet nem ismerem annyira, és nem lenne jó, ha eltévednék. De legalább mondhatnám, hogy olyan helyet találtam, ahol nem akadnak rám. Hiszen ez a játék lényege, hogy olyan helyre bújjon el valaki, hogy akinek meg kell keresnie, az ne találja meg. Most senkit sem látok, így megfordulok, és tovább figyelem a víztükröt. Észreveszem, hogy a szemeim nem olyan kékek, mint szoktak lenni, és ez biztosan a kontaktlencse miatt van. Nem értem, hogy miért, pedig elvileg nem színezett, vagy micsoda, de kivenni meg nem vehetem, mert nincs itt nálam a szemüveg.
Miközben figyeltem magam a víztükör felszínén, egy alak rajzolódik ki a fejem mellett... mégpedig egy ismerős alak, csak valahogy nem tudom elhinni, hogy tényleg az e, akire gondolok. Mikor kimondja a nevemet, összerezzenek, hiszen az már régen rossz, ha egy olyan helyen tudnak rólam, ahol még csak most járok elsőnek. Lassan megfordulok, hogy a saját két szememmel lássam az illetőt. Nem akarok hinni a szemeimnek, és a meglepettségtől talán, vagy nem is tudom, hogy mitől, de a következő pillanatban már landolok is a vízben. Talán a hirtelen jött sokk hatás, hogy a Keresztanyámat látom magam mögött, ezt váltotta ki belőlem. Még jó, hogy becsuktam a szemeimet, különben kimosta volna a lencséket belőle, és most vakként motoszkálhatnék kifele a tóból. Így is beletelik, vagy öt percbe, de sikeresen kijutok a vízből. A ruhámból, viszont patakot lehetne árasztani, annyira csöpög belőle a víz. Megtöröltem az arcomat, majd a nőre pillantottam, aki kiköpött olyan, mint a Keresztanyum. De ez képtelenség, hiszen ő nem, vagy mégis!?
– Tényleg te vagy az Keresztanyu? –halványan, de ugyanakkor kíváncsian mosolygok rá. Ez biztos csak egy álom, mert az én rokonságomban nincs más, aki tudna varázsolni. Kicsit megszeppenve ácsorgok ott előtte, még az a szerencse, hogy nem remegek, hiszen a víz kellemesen meleg volt. Csak azért még sem a legjobb vizesen ácsorogni. Miért nem tudok én egy olyan bűbájt, ami megszárítana...!?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Szendrei Véda
INAKTÍV


A Navinések volt VédAnyja <3
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 5600
Írta: 2013. május 16. 23:06 | Link

Keresztfiú *-*


* A házvásárlás mindig nagy elkötelezettséget jelent. Egyrészt nagy anyagi teher, még ha nem is kell hitelhez folyamodni, másrészt roppant körültekintően kell kiválasztani, hiszen nem csak egy épület mellett tesszük le a voksunkat, hanem egy olyan hely mellett, ami hosszú ideig a lakhelyünk lesz. Az sem utolsó szempont, hogy csak egy lakást veszünk, amiben elszaladnak mellettünk a napok, vagy pedig igazi otthonná lakjuk be. Az csakis közösen mehet, csupa szép és praktikus dologgal kell körbevenniük magukat, semmiképpen sem szeretne egy kirakatlakást, amiben semmihez nem lehet érni, mert dicsekedni kell vele a vendégnek, hogy itt bizony milyen patinás rend uralkodik mindig.
Remélhetőleg a lányok nem haragszanak, hogy most nem hozta őket ide, de még maga sem tudja, hogy melyiket szeretné, meg hogy van-e egyáltalán eladó ház a környéken.  Az is lehet, hogy feleslegesen jött le a faluba, mert egyet sem fog látni, úgyhogy majd a Boglyas téren lévő hirdetőtáblán fog keresni ajánlatokat. Egyáltalán arról sincs fogalma, hogy a varázslóvilágban milyen áron árulják a házakat, mert amikor legutóbb vásárolt egyet, akkor azt muglipénzért tette egy egyszerű kis falucskában, ahol nem voltak védve a lakosok különböző erős védőbűbájokkal a kíváncsiskodó szemek elől. Meg ugye az sincs ingyen, hogy a forintot átszámolják varázslópénzbe. Majd holnap azt is megérdeklődi, amikor elviszi Ririt a suliba.
De most nem is ez a legkülönösebb, hanem az, hogy kivel találkozott itt, a hegyek között elrejtett varázslófalu szívében. Domi nagyon megszeppent attól, hogy itt látta a keresztanyját- valljuk be okkal. Mert ugyebár Véda tudott arról, hogy a családban van varázslóvér, csak még régebben kihunyt az erő az egyik felmenőben, így nem terjesztik, hogy valakiben még lakozik. Dominic azt hihette, hogy Ő az egyedüli a famíliában, emiatt is a nagy meglepetés. Egy laza fürdővel próbálja lehűteni a kedélyeket, a nő már hiába kap felé. Ahogy a kis legény próbál kikászálódni a vízből az egészséges kezét nyújtja felé.* - Gyere, hadd segítsek! *Mondja finom hangon, miközben az arcáról a meglepettség, az öröm és a büszkeség furcsa keverékét tudja leolvasni az ember.  Előveszi a pálcáját a táskájából, majd egyenként a fiú ruhadarabjaira irányítja, s elmondja a megfelelő varázsigét, hogy teljesen megszáradjon Dominic.* - Így csak kényelmesebb. Én vagyok, ne félj! Gyere, üljünk a pa…* Folytatja kedvesen, amikor is meglátja, hogy az imént elhagyott ülőalkalmatosságát már elfoglalták, sőt a közelben nincs is másik szabad hely.* - A fűbe. El kell mondanom valamit a családunkról. * Megfogja a fiú karját, finoman húz rajta egyet, ezáltal nyomatékosítva kérését. Ha a fiú nem menekül el sikítva és követi, akkor kényelmesen elhelyezkedik a tökéletesre nyírt gyepen.* - A családunk elég régóta varázserővel bír… én is, az ikrek is… tudod… a nagyszüleink testvérek voltak, az én nagymamám boszorkány lett, míg a tiednek valamiért nem jött ki az ereje. * Úgy tudja, hogy mindent megtettek, hogy valamit előcsalogassanak a hölgyből, de csak nem sikerült.* - Emiatt muglikként kezdtek élni, és el is titkolta a varázserejét, anyukád sem hallott róla. Mi pedig tiszteletben tartottuk a kérését. *Meséli tovább némileg határozottabban, mint az elején. Így kicsit nehéz volt a szokásos családi rendezvényeket megtartani, de nem tehettek mást. Valószínűleg kellemetlen lett volna a fiú édesanyjának is, hogy ő nem képes varázsolni, míg mások igen. Konfliktusok forrása is lehet egy ilyen különbség, még ha összetartó is a család, mint náluk.*- Akiknél van varázslófelmenő, akár nagyon távoli is, felütheti a fejét a mágia. Így lettél Te varázsló, és én ennek nagyon örülök. Büszke vagyok Rád! * Fejezi be boldogan mosolyogva, most is alig tudja elhinni, hogy Dominicből varázsló lett. Gyengéden megsimítja a fiúcska karját, ezzel bátorítva a kérdéseire. Biztosan rengeteg van, az egész váratlanul zúdult a nyakára. Remélhetőleg most már újraéled a mágia a família ezen ágában is, a fiún a világ szeme. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. május 17. 11:58 | Link

Bogárkám
04.17. 15:34

Egyelőre nem tudja, hogy mit kéne tennie. Ő mindent elmondott, még ha későn is, de ha megszakad, sem tud többet tenni, és nem is akar. Elmondja, amit kell és ennyi, de a fogadtatás nem változik egy kicsit sem. Nem volt még ilyen helyzetben, mindig is tudta kezelni akivel volt, valamilyen módon, de most nem találja  a helyét. Ez azért lehet, mert nagyon szereti Amandát, és megbántani nem akarja, mivel ő hibázott, de megalázkodni sem szeretne. Végül is úgy néz ki, hogy Candy visszatér a valóságba, hiszen a vonásai megváltoznak. ~ Talán Ő is végiggondolta, hogy ez nem megoldás. ~ Reménykedik, de mást kap válaszul. Amanda fél, hogy elveszítheti őt, csak nem így mondja el. Azt már észrevette, hogy a Drága nem szereti kimondani az erős szavakat, csak nagyon ritkán és csakis olyan helyzetben, ahol úgy érzi, hogy muszáj közölnie. Nem nagyon repkednek közöttük a szeretlek és hasonló nagy horderejű szavak, de a másikra nézve pontosan tudják, hogy ez így van. Őszinték egymáshoz, és ez legtöbbször jó, de most például nem annyira jön ki pozitívan az őszinteség.
- Remélem, hogy jó helyem lesz. Rolinak sem tetszik, szóval az ő oldaláról is megkapom a magamét. De majdcsak megbékél – ahogy remélem te is, mondaná, de aztán a gondolatai az elméjében maradnak, nem kerülnek kimondásra. Amanda viszont megint rákontráz az előzőre és eléri, hogy Yarista kiakadjon, mint az ingaóra. Nagyon rossz érzés kúszik végig a tarkóján, egyenként állítva fel a pihe szőrszálakat, és még finoman bele is libabőrözik. ~ Hülyeségeket gondolsz, verd ki gyorsan a fejedből! ~ Feddi meg magát, mielőtt világvége hangulatban kezdene el gondolkodni. Tudja, hogy a hibáját nem lehet már kijavítani, de enyhíteni talán lehet az ez által gerjesztett haragot. Mégis újabb meglepetés éri, amikor a Drága is kinyilvánítja a szeretetét, és most kezdi el igazán felfogni Yarista, hogy mennyit jelent a lánynak ő, és ez nagyon meghatja a fiút.
- Értem, megértem. Én nem vagyok olyan, remélem, hogy nem.  Még csak véletlenül sem szeretnék kisétálni az életedből, hiszen szeretlek… - a végére már elhalkul a hangja, egy sóhaj kíséretében, miközben üldögélve figyeli a közben hozzá odasétáló Kedvesét. Néz, rá szomorúan mosolyogva, majd Amanda mögé jön és átkarolj őt. Szinte automatikusan nyúl a lány alkarjához és erősen magához szorítja, a fejét a lány arcának dönti.
- Sajnálom, de nem tudom tétlenül nézni, ha szomorú vagy - odafordítja a fejét, és megcsókolja Őt, amennyire ebben a pózban lehetséges.
- Jó, ezt majd híresztelem és akkor félni fognak. Egyelőre ők félnek tőlem és Rolitól, aki az egyiküket megharapta, a másikukra pedig tüzet fújt. Örülök azért, hogy nagy baj nem lett belőle – idézi fel a belépőjét a kis sárkánnyal. Akkor ugyan nem volt vicces a dolog, a levitások óvatlanok voltak nagyon, de szerencsére meg tudta fékezni a komolyabb bajt, amit generálhattak volna a kíváncsi kékek. Elmosolyodik és lemászik a padról, odasétál Amandához, a kékjeit a lány tengerszín szemeibe fúrja, a homlokukat összeérinti.
- Sajnálom és szeretlek. Nem akarlak elveszíteni – közben a kezeivel átöleli a lányt, és újabb csókokra emeli az ajkait. Reméli, hogy a lány megenyhült már annyira, hogy ezt a súrlódást teljesen simára csiszolják, és mehet minden a régi kerékvágásban. Legalábbis hasonlóan, hiszen már nem tudja esténként becserkészni őt, mondhatni bagolykövi léptékben ég és föld lett a távolság közöttük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 17. 19:23 | Link

Keresztanyu *-*

Valami nincs rendben. Az, hogy Véda itt van mellettem, egyszerűen hihetetlen. Én azt hittem, hogy nincs senki más a családban, aki varázsolni tudna, de ezek szerint mégsem. Csak nem értem, hogy akkor miért nem lehetett ezt nekem elmondani? Akkor sokkal könnyebben feldolgoztam volna, és nem érezném magam különcnek. De így, hogy senki nem szólt, kicsit rosszul esett a dolog, viszont ezzel ellentétben, nagyon is örülök neki. Keresztanyu a legszuperebb, és most, hogy itt van velem, már nem érzem magamat olyan egyedül. Mosolyogva elfogadom a segítségét, így már könnyebben ki tudtam mászni a vízből. A szemembe lógó vizes tincseket, gyorsan kisöpörtem onnan, hogy jobban szemügyre vehessem a nőt, aki az imént segített. Tényleg Véda van itt, és nem valaki, aki teljesen úgy néz ki, mint ő. Ezt szavaival is alátámassza, de előtte még megszárítja a ruháimat.
– Igen, így sokkal kényelmesebb. Köszönöm Keresztanyu. Nem félek, csak meg vagyok lepve, hogy itt látlak. –mosolyogtam rá, már jobban felbátorodva, mint az előbb. Követtem, és kényelmesen leültem mellé a gyepre. Minden figyelmemet ráfordítottam, mert nagyon is érdekelt, hogy mit szeretne mondani a családunkról. Nem szóltam egy kukkot sem, csak figyelmesen hallgattam a szavait.
Nem erre számítottam… Foglalkoztatott ugyan a kérdés, hogy miért lett belőlem varázsló, még a szüleimből nem, de azért ez nem fordult meg a fejemben. Nem tudtam egy szót sem kicsikarni magamból, csak lesütöttem a szemeimet, és megöleltem a Keresztanyumat. Próbáltam magamban összerakni egy értelmes mondatot, hogy valamiképpen reagáljak erre, de nem jönnek most a szavak. Csak csukott szemekkel karolom át Védát, és ajkaim kicsit meg is remegnek. Nem akarom elsírni magam, de nagyon kísértenek a könnyek.
– Csak nem értem, hogy miért… Miért nem mondta el ezt a mama… –sóhajtva nyelem le a feltörő könnyeimet. Haragszom, mert senki nem szólt erről, és most kell megtudnom, ráadásul a Keresztanyumtól. – Köszönöm, hogy elmondtad, és örülök, hogy büszke vagy rám. Nem hittem volna, hogy ilyesmi meg fog velem történni, de ha tudtam volna, hogy van varázserővel bíró személy a családban, akkor nem ért volna váratlanul. –elengedtem őt, és már mosolyogva mesélem neki a véleményemet. Majd a legközelebbi családi találkozókor megemlítem a mamának, hogy mi is van. Már úgy is mindegy, mert tudom, hogy miért vagyok varázsló, de azért szeretném megtudni, hogy miért nem mondta el. – Nem hittem volna, hogy itt találkozok egy családtaggal. Hogy-hogy itt vagy? Talán a közelben laksz? –kérdeztem, kíváncsi és csillogó szemekkel. Ha igen, az csak jó lehet, mert akkor sűrűbben tudom meglátogatni, és nem csak a családi találkozókkor futunk össze. – Jut eszembe: megszületett a kishúgom is. –újságoltam teljesen fellelkesülve. Ő az első, akinek ezt elmondtam, és remélem, hogy sikerült megleptem vele, mert nem tudom, hogy anyuék kinek mondták még el. Kíváncsian fürkésztem az arcát, hogy ki tudjam olvasni belőle, hogy most sikerült, vagy sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. május 19. 14:40 | Link

Yannick
ruha

Kávéval teli papírpohárral kezemben indulok el, méghozzá le a faluba. A függőségtől még messze állok, de nem lenne nehéz elérni, mivel itt a konyhába lesettenkedve is könnyűszerrel csinálhatok magamnak, vagy csináltatok a manókkal, de ha azt akarom, hogy még annál is kevesebb ismerős láthasson esetleg, lejövök a faluba és beszerzem. Most ezt a szobámból hozom, feltankoltam vele ugyanis. Egyszerűen imádom, nincs mit tenni. Ahogy iszogatom, pusztítom el a mai biztosan minimum harmadik pohárkával, az nem is érdekel hogy merre megyek. Nem mintha nagyon ismerném, azaz emlékeznék mi merre van, de valakit maximum megkérdezek, visszajutni úgyis vissza tudok, nem az a kérdés, hanem hogy meddig tart. Szerencsére nincs dolgom, ráérek, így még a lakósoron végigsétálva veszem célba a tavacskát, ritkán jártam ide, de most tökéletes lesz kicsit egyedül lenni, figyelni az embereket, de a legfontosabb: kávézni. A hozzám közelebb lévő padra telepszem le, először normális pózba, majd lábaimat felhúzva törökülésbe, és viszonylag kényelmesen elhelyezkedve. Mosolygok ki a fejemből, miközben táskámat leemelem vállamról és lógatom le. Elvan a gyerek, ha játszik, én pedig egy nagyra nőtt kisgyerek vagyok néha, valljuk be. Sokszor viselkedem úgy, ahogy koromhoz képest nem kéne, de persze nem a beteges, visszamaradott módon, hanem csak hülyéskedek, mert megtehetem és jól érzem magam. Jó, talán egy 20 éves lánynak nem éppen a táskája lóbálásával kéne szórakoznia, de én sokkal abszurdabb dolgokat is szoktam produkálni, ez ahhoz semmi. Egész nyugodtan iszogatom itt a hideg italomat, nem zavar semmi, meleg van, itt ez a kis tó is. Szeretek én gondolkodni, ha van min, és ez a valami pozitív dolog is. Ha már nem az, akkor nincs értelme, mert csak tönkreteszem az idegrendszeremet. Most viszont boldog vagyok, ki tudja miért, és vigyorogva bámulok ki a világba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. május 19. 18:33 | Link

Douglas Grin


A mai napomra egyáltalán nem mondhatnám azt, hogy csúcs szuper volt. Kiderül, a büntetésem jövő héttől az lesz, hogy hétköznaponként nem tehetem ki a lakásból, csak akkor, ha a könyvtárba megyek. Ja és mindenhova el fognak kísérni, nehogy elmenjek. De ha ez nem lenne elég, akkor hétvégenként kiképző táborba fogok menni, ahol fegyelmet fogok tanulni. Azt, persze... Utálom őket, utálom az összeset. Janey-t, Vincentet, Brigettet, az ikreket és azt a kis taknyos Tristant is. Hagyjanak engem végre békén. Ha ennyire meg akarnak szabadulni tőlem, akkor tegyenek ki a házból, szívesen beköltözöm a suliba. Amúgy sem volt nekem szükségem családra, elég volt eddig, most már van hol laknom. De komolyan, még mindig nem tudom felfogni. Annyira, de annyira mérges vagyok, azt sem tudom, mit csináljak, Leginkább felülnék a vonatra és nem jönnék vissza többé. De az nem megoldás. Megmutatom Janey-éknek, hogy rajtam semmi nem fog már segíteni, hiába próbálkoznak. Akár 18 éves koromig is eljárok minden hétvégén abba táborba, csak nekem legyen igazam. Szerintem most nem tudják, hogy mennyire gyűlölöm őket és ez már nem fog változni. Ugyanolyan fogok maradni, nem érdekel, hogy még 4 éven keresztül azt kell majd csinálnom.
Mivel ma még szabad vagyok, úgy döntöttem, sétálok egyet és ezt be is jelentettem Janey-éknek, mielőtt még megátkoznának. Azt is hozzá tettem, hogy csak a tavacskához megyek és ha akarnak nyugodtan kövessenek, mert már úgy is mindegy. Végül nem jöttek utánam. Én az előttem lévő kavicsokat rugdosom, miközben a tóhoz igyekszem. Mivel nincs kedvem bemenni a kastélyba az alagsori medencéhez, úgy döntöttem, a tóban fogok fürödni. Úgyis meleg van. Pár perc alatt meg is érkezem. Leveszem a lábamról a zoknim és a cipőm. A pólómat is lehúzom, majd beleugrok a vízbe. Hm.. azért hidegebb, mint gondoltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Újvári Yannick
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 19. 19:53 | Link

Violetta Grin

Az elmúlt két hónap igen kemény volt. Szinte minden délután tartott edzést nekem Amira. Sokat változtam. Egészen eddig ki sem dugtam a fejem, azt akartam, hogy csak az új Yannickot lássák. Aki immáron sokkal erősebb mint valaha és még a stílusa is megváltozott. Nos, igen, ez lennék én. Amira azt mondta, hogy már elégedett velem, úgyhogy nincs szükség több edzésre. Én azért megmondtam neki, hogy keresni fogom, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy tervezem. Nincs többé ing  és vászonnadrág. Eljött a farmer és az izompóló ideje. A hajam sem nagy, már levágattam, sőt, minap még tetoválást is csináltattam a mellkasomra. Egy Napot ábrázol, amiben egy ötágú csillag van. Nekem nagyon tetszik, remélem Adria nem fog nagyon haragudni. Tényleg, a kishúgom. Nem is tudja, hogy Amira Loveguardtől vettem leckéket. Hát... valamelyik nap vele is kell erről beszélnem, remélem nem lesz túl mérges. Vele természetesen ugyanúgy fogok bánni, mint eddig. Tehát hozzá kedves leszek és persze azokhoz a lányokhoz, akik kb. annyi idősek mint én. Ám valójában olyan leszeke, mint egy rellonos. Hideg és mindenkibe belekötök. Remélem hamarosan lesz egy prefektusi pályázat, tök jó lenne büntetni.
Ma olyan szép nap van, kár lenne nem meg mutatni az új énemet. Ezért egy lenge fekete színű térdnadrágot húztam magamra és egy fehér trikót, hogy az emberek még jobban megtudják csodálni az izmaimat. Irtó büszke vagyok magamra, hogy sikerült végig csinálnom ezt az egészet. Voltak olyan pillanatok, amikor már majdnem feladtam, de végül felálltam és újra kezdtem csinálni. Nagyon köszönöm Amirának és ezt valahogyan még meg is fogom hálálni neki.
Ahogy végig haladok a folyosókon a lányok megnéznek engem. Végre, feltűnök nekik ! El sem hiszem, ez kell ahhoz, hogy valaki észrevegyenek az emberek. Nagyon durva. Én némelyikre rákcsintok, de inkább megyek tovább feltartott fejjel. Örülök, hogy most már nem kell a földet bámulnom. Ahogy kiérek a rétre körbenézek, hogy történt-e valami változás. Ám nem veszek észre semmi furcsát. Ugyanúgy bakatatok tovább mint eddig. A Nap süt a szél csak kicsit fúj. Pont megfelelő az idő. Ahogy kiérek a faluba jönnek velem szembe, de ők kerülnek ki engem és nem én őket. Ez nagyon jó érzés. Ekkor már a kis tavacskánál járok, ahol meglátok egy csinos lányt. Közelebb megyek hozzá és a fülébe súgom:
 - Szia Cica, van gazdád? - vigyorgok.

öltözet
Utoljára módosította:Újvári Yannick, 2013. május 19. 19:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Douglas Burton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 19. 20:35 | Link

Gergely

  Ketten együtt is nehezen boldogulnak olykor Blankával, így aztán nem meglepő, hogy egyedül csődöt mondott. Még, hogy szabadnap... Persze, mindenkinek kijár, ezért nem is tagadhatta meg a lánytól, főleg mivel az utóbbi időben annyit melózott. Dougnak többnyire a pubban kellett maradnia késő éjjelig, de az is megesett, hogy hajnalban esett csak haza, így aztán Lexine-re hárult minden feladat. Bár egyébként se volt a férfi egy nagy segítség, mégis csak ott volt, ha szükség volt rá.
  - Blankaa, ne csináld ezt, szépen kérlek!
A kis szöszinek annyi életenergiája volt, mint két tucat hiperaktív kölyökkutyának, így aztán sportos előélet ide, vagy oda, rendesen kifáradt. Mikor kiértek a tóhoz, már teljesen szem elől tévesztette. Lehajolt, rátámaszkodott a térdeire és úgy lihegett néhány percig, mikor aztán újra felegyenesedett, sietős léptekkel indult meg a kislány felkutatására.
  - Most marhára nincs kedvem bújócskázni, ugye tudod? - morogta már inkább csak maga elé, hiszen a szőkeségnek a nyomát se látta. Fejét vakargatva sétált tovább, hol erre, hol arra bámészkodva, mikor végre kiszúrta.
  Az ördögfióka éppen a tó szélén egyensúlyozott és eszeveszettül dobálta a kavicsokat befelé a vízbe. Mikor Doug közelebb ért, már látta, hogy az igazi célpont valójában egy ismeretlen srác.
  - Most megvagy! - Villámgyorsan a kislány mögé rohant és felkapta, aki persze apró kezeivel csapkodva, rúgkapálva ellenkezett.
  - Hé, te ott! Ugye nem megfulladni készülsz?
Kiabált be a srác után, de nehéz volt túlszárnyalnia a lánya éles sikítását.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. május 19. 21:08 | Link

Doug


Valahogy ki kell eresztenem a dühömet és egy jó megoldást sem tudok. Mivel a pálcámat elvették a szüleim még megátkozni sem tudok senkit. Ezért úgy döntök, hogy leugrok a tóhoz és úszok egyet. Tudom, bemehetnék a kastélyba is, mert ott van az alagsori medence, de nem akarok összefutni egy tanárral sem, főleg az edictumos cikk után. Vécsey professzor úrról nem írtam szép dolgokat, de nem bántam meg. Viszont miatta mehettem az igazgatóhoz. Biztos lehet benne, hogy mostantól kizárólag róla fogok írni, mérget vehet rá. Legalább így megtudom támadni. Legfeljebb azt mondom, hogy azt a cikket nem írtam. Mert elméletileg senki sem tudja, hogy ki írja a cikkeket, mert álnéven vagyunk. Bár a tanárok lehet tudják... mindegy.
Pár perc alatt megérkezek a tóhoz. Utoljára szeptemberbe voltam itt. Nos, akkor belezuhantam a tóba, szóval nem volt a legjobb napom. Még szerencse, hogy Janey megmentett. Janey... fúj. Bárcsak ott hagyott volna a vízben, akkor mehettem volna Lola után, mindenki jobban járt volna, legfőképp én. Tehát leveszem a cipőm, a zoknim és a pólóm, elvégre úszni jöttem. Eztán bele is ugrok a vízbe. Kissé hideg, nem olyan, mint az alagsori medence. Mikor feljövök a felszínre békákat pillantok meg. Mindig is szerettem azokat a kis nyálkás csúnya zöld színű lényeket. Olyan kis aranyosak, mintha az egyik tanárt látnám. Ekkor hangokat hallok. Ó, pedig már azt hittem, hogy végre egyedül lehetek. Már épp készülök leordítani a fejét annak, aki közeledik. Ám meglátom, hogy az a valaki egy kislány. Még az sem zavar, hogy kavicsokkal dobál. Végig mérem, majd elgondolkodom. Nemrég még én is ilyen voltam, milyen jó is volt. Úgy éreztem nem voltak szabályok és a vér szerinti szüleimmel lehettem. Bárcsak visszautazhatnék az időben. Akkor nem hagynám, hogy édesanyám és édesapám meghaljon. Akkor nem kéne itt lennem, hanem velük élnék. Egy könnycsepp gördül le az arcomról. Ekkor megjelenik egy férfi, aki gondolom az apukája.
 - Nem. - nevetek. Napok óta most nevettem igazán először. Olyan jó érzés. Kimászok a vízből és felveszem a pólóm. Odamegyek a kislányhoz, majd megszólalok:
 - Szia a nevem Gergő. Téged hogy hívnak? - mosolygok kedvesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. május 20. 12:16 | Link

Yános Rolleyes

Jóformán a szívrohamot hozza rám a srác, ahogy a fülembe súgja azt amit, és én először nem is azzal foglalkozok a szabad pár pillanatomban, hogy mit mondott, hanem hogy félrenyeltem a kávémat, és majdhogynem fuldoklok, vagyis csak elkezdek köhécselni, amíg egy kicsit meg nem nyugszanak az izmaim. Addig egészen nyugisan, nagyon erőltetetten nyugisan azon gondolkodok, mégis mit kezdjek most én ezzel itt mellettem, mert hogy nem a boldogságot váltotta ki belőlem, az száz százalék. Elsőképp lassan fejemet is az irányába fordítom, lassan és hatásosan, és egyik legszebb nézésemet veszem elő, amivel ölni tudnék, ha kéne. Én kedves és aranyos vagyok, de ezt még nekem is nehéz tolerálni, most pedig még a teljes zavartság is eluralkodik rajtam, na mit tegyek? Ötletem sincs, de azért egy angyali vigyort még küldök feléje a fejemet oldalra billentve, ami igencsak azt sugározza, hogy ezt megbánja.
- Nincs. Én szabad macska vagyok, és az idegenekhez... hogy is mondjam... szóval nagyon szépen ki tudom fejezni irántuk érzett szeretetemet...
Gúnyos, lenéző és ideges hanglejtésemből érezheti, hogy szarkazmus egész, de mindezt oly' cukin adom elő, hogy nehéz visszafojtanom a röhögést. A szemkontaktust keresem még, hogy az üzenet teljes egészében eljusson hozzá, mert úgy jó ez, ha pedig mégsem, akkor ez van, én ilyen vagyok, nem fogok ugrani neki, mert húha de édes volt ez a beszólás. Nem, nem volt az, és örülnék ha a vigyor is szépen lassan letörlődne a pofikájáról, mert nehéz elviselni. Többek között ezért is fordítom el fejemet hirtelen, a tóra nézve, de pár pillanat múlva vissza is fordulok feléje.
- Nos, van pár lehetőség, válassz. Eltávozol innen nagyon gyorsan, megvárod amíg elképesztően ideges leszek, vagy visszaveszel a stílusodból...
A végét már mogorván mondom. Ezért mégis csak jó valamire, ha az ember lányának egy szókimondó ikre van, megtanul néhány fordulatot, amit majd tud is használni, mint én. Ez még semmi Vivihez képest, de én se vagyok olyan, hogy a szavakkal dobálózzak, tehát ez elég lesz, ha meg nem, akkor majd eldöntöm mit csinálok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. május 21. 00:11 | Link

Yari

Nem igazán tudja megmagyarázni mitől vált ilyenné, de a ridegsége amolyan védelmi pajzs, amit jól láthatóan még egyelőre a Drágának se sikerült megbontani. Ő ezt kevésbé sajnálja, mint a másik fél, de ez benne van a pakliban. Amanda nem akar ismét pofára esni, sem csalódni, de leginkább újra sebeket szerezni, nem külső sebeket, amik begyógyulnak és helyük se nagyon marad, hanem olyan belsőket, amik örökre beleégnének a lelkébe. A Szerelmesek napi meglepetésig talán teljesen elzárkózott minden nemű érzelem kimondásától, mert kimutatni kimutatja, hazugág lenne, ha azt mondanák, nem teszi, egyszerűen kislánykora óta tudja, a szavaknak súlya van, nem szabad velük dobálózni, több kárt csinálnak, mint hasznot. De beszél és beszél Meggie, mit sem törődve azzal, hogy most már annyira mindegy, hogy távolságtartó akar-e lenni vagy sem. Igazából ez egy nagyon bugyuta szokása a hivatalos megnevezések után, mert azokat is imádja valamiért.
- Teljesen meg bírom érteni. Ámbár tisztelem, micsoda önkontrollra vall, hogy még nem evett meg egyet sem, vagy minimum csinált belőle egy szénkupacot. – Kicsit gúnyosabb vigyor jelenik meg az arcán, de hamar visszafogja magát, nem akarja ezt folytatni, de sajnos természetéből fakad. – Vele jobban jártál mindenesetre, mint velem. Majd mindenki meg fog békélni…
Ekkor már egy teljesen őszinte mosolykezdemény képződik az arcán. Ezzel az utolsó mondatával amolyan nyugalmat akar sugallani Yari felé, amit teljesen meggyőzően tesz, az megint más kérdés, hogy egyáltalán nem gondolja ezt rövidtávon - mondjuk hosszún se nagyon – kivitelezhetőnek a maga részéről, nem negatív, egyszerűen ezek az érzelmei, nehezen viseli azt, ha elkezd ragaszkodni és megszokni dolgokat, abba valami megváltozzon, az állandóság híve, azé, amit maga köré épít és amiben jól érzi magát. Lehet, hogy ezen el kéne neki gondolkodni, mi is fontosabb, az önérzetessége, vagy az érzelmei a másik iránt? Közben a maga kis vallomása végére ér, meg útjáéra is a fiú mögé. Igazából ő a reakcióból is tudja, hogy értette a Drága, mit is érez iránta, ez pedig jó érzéssel tölti el, fogadja a csókot, aztán hallgatja tovább.
- Háhá… Roli nagyon jó fej, teljesen megértem, de biztos csak a magaslati levegő teszi. – Megforgatja a szemeit, azzal jelezve azt a cseppnyi iróniát, amit beletett ezzel a dologgal. A sárkánnyal nagyon hasonlítanak valójában, mindketten féltik Yart, nem kedvelik a levitásokat, utálják a változásokat, és ha lehetne, világuralomra törnének. A vicces kis gondolatfoszlányai közben már ott is terem mellette a nagy betűs Fiú, majd összedugják a buksijukat a szó szoros értelmében.
- Nyűgös vagyok és hisztis, valljuk be.  – Nem is kicsit, de mi van velem? – Durva voltam, pedig nem így akartam. Nem fogsz.
Hagyja magát az érzelmeinek, na meg a Drága irányításának, belekarol a nyakába, aztán mikor elválnak egymástól, csak néz a szemeibe, nem engedi el a pillantását, szörnyű mit ki nem hoznak belőle ezek az érzelemnek hívott dolgok. Még nem rendezte el magában teljesen, de kívülről nyomát sem látni. Elengedi, összefésüli a kezeiket, majd visszaindul a padhoz, vélhetően Ő is követi, majd leül. Ha a másik is megtette, akkor hozzábújva nézelődik tovább, de ott bujkál egy mosoly a szája sarkában, elég feltűnően.
- Szeretlek drága – és képtelen lennék rád hosszabb ideig haragudni, ez az én nagy bajom.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. május 21. 08:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrei Véda
INAKTÍV


A Navinések volt VédAnyja <3
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 5600
Írta: 2013. május 23. 01:47 | Link

Keresztfiú *-*

*Szegény gyereknek minden teljesen kaotikus lehet még, hiszen még ő maga is meglepődött, noha tudta, hogy van némi esély arra, hogy Domiék ágán egyszer valakiből még varázsló lehessen.  Vajon mit érezhetett a fiú, amikor megkapta a levelet a mágusképzőből? El sem tudja képzelni, biztos nagyon meglepődött először, meg persze egészen biztos, hogy el sem akarta hinni a dolgot. Egy buta tréfának tűnhetett valamelyik ismerősétől, vagy kitudja.*
- Elhiheted, hogy én is. De örülök! *Feleli valami mosolyfélét erőltetve az arcára. Tényleg örül, azzal nincsen gond, csak még ő is nehezen dolgozza fel az események szövevényes fonalát. Egyáltalán már az is érthetetlen számára, hogy hogyan nem futottak össze eddig a kastélyban, vagy nem hallottak róla. Igaz, hogy igyekszik kimaradni a tanáriban időnként folyó lelkes pletykálásból, lehetséges, hogy ez is magyarázat arra, hogy miért nem hallhatott erről. Avagy az is, hogy Dominic bizony nem egy balhés figura, nincs miért kibeszélni.  Nem szeret amúgy sem a tanáriban időzni, csak ha értekezletet tartanak, vagy nagyon nincs ideje visszamenni az északi toronyba két óra között, akkor látogatja meg. Mondhatni egy viszonylag elszigetelten élnek ott Ririvel, megvan az a pár kolléga, akivel jól megvannak és össze is járnak, a többiekkel pedig inkább hivatalos viszonyt ápol.
Boldog, hogy feloldódni látja a fiút, mert a fiúk megnyugtatáshoz nemigen ért így háromgyerekes lányos anyukaként. Ő is átkarolja keresztfiát, aki ismét kezdi kellemetlenül érezni magát. Nem hiába, most tudta meg, hogy egész életében titkolózott előtte a nagymamája, vélhetőleg egyszerre dühös rá emiatt és nem érti a dolgot. Nem szól semmit, és úgy csinál, mint aki nem látja, hogy Domi a könnyeivel küszködik. Valószínűleg ez lesz a legjobb megoldás egy fiú vigasztalásánál és nem a babusgatás. * - Nem tudom kicsim… talán szégyellte, hogy ő a családban az, aki nem viszi tovább a varázserőt. Pedig úgy tudom nem bántották emiatt, vagy ilyesmi.  * Szegény srácból végül előtörnek a könnyek, a nő próbál biztatóan nézni rá, miközben ép kezével megfogja a fiúcska felé eső mancsát ezzel biztosítva, hogy ő itt lesz neki. Ők sem helyeselték a fiú nagymamájának kérését, de muszáj volt tiszteletben tartaniuk. Várható volt, hogy valakiben újra fel fog bukkanni a mágia, úgyhogy ezért sem volt helyes dolog titkolni ezt a tényt.* - Tudom, hogy nagyon nehéz most. Ha bármi kérdésed van még ezzel kapcsolatban, szívesen válaszolok rá. Már ha tudok. * Ő sem rendelkezik mindenható tudással, a családjuk szokásaival meg még pár dologgal tisztában van, de nyilván benne van az is a pakliban, hogy Domi olyat kérdez például a nagymamájával kapcsolatban, amire nem tudja a választ, mert nem látja túl gyakran, ráadásul ez tabutéma. A család idősebb tagjai többet tudnának erről mesélni.* - De amúgy a mamád tudja, hogy megkaptad a behívó leveledet? * Kérdi, miközben ő is elengedi a fiú kezét látván, hogy újra kezd megnyugodni. Mert ha tudja a nagyi, hogy Domi varázsló lett, és úgy sem mesélte el, akkor nem tudja, mit kezdhetnének ezzel.  Remélhetőleg nem áll fenn olyan, hogy féltékeny lett a saját unokájára.* - Itt tanítok a suliban sárkánytant. Khm, tudod a kezem sem autóbalesetben sérült meg… az felétek volt a fedősztori. Igazából sárkányokkal foglalkoztam. *Ismeri be kicsit zavarodottan, remélve, hogy Dominic erre nem szeretné kiterjeszteni a kérdéseit. Noha egyébként teljesen jogosak, hisz ő is egész életében hazudott neki és egész biztosan érdekelnék a sárkányos kalandok és társai.* - Melyik házba kerültél amúgy? Mert az biztos, hogy nem hozzám. Akkor találkoztunk volna. * Folytatja, azon elgondolkodva, hogy a fiú mennyire élhetett zárkózott életet a kastélyban, ha még csak nem is ismeri a tanárok nevét, se semmit. Ezen változtatni fognak, Letti és a kicsi Riri egész biztosan ki fogják rángatni a csigaházból.* - A kishúgod? Gratulálok, mikor? Hogy hívják? * Kérdi csillogó szemmel. Ilyen hamar elment az idő? Nemrég még csak újságolták, hogy babát vár az anyukája, erre máris megérkezett a csöppség? Látszik, hogy mostanában azt sem tudja, hol áll a feje.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 24. 18:48 | Link

Keresztanyu *-*

Picit örülök annak, hogy Keresztanyu is meglepődött, mert itt látott. Én azt hittem, hogy ez lesz a legutolsó hely, ahol családtaggal fogok találkozni, de kellemeset csalódtam. Még Zalánról tudom, hogy ebbe az Előkészítős iskolába jár, de másról semmit. Most már arra is választ kaptam, hogy Zsombi, miért tud varázsolni, hiszen egy a mamánk, így ez mindent megmagyaráz. Legalábbis ezt a részét. Még lesz pár kérdésem a mamához, de azt majd csak akkor tudom feltenni neki, ha találkozunk.
– Mindvégig azt hittem, hogy valami különc vagyok a családban. Hogy én fura dolgokat művelek, olyanokat, amiket nem kellene… hogy a pályán minden próbálkozásomból siker lett. De most már tudom, hogy nem vagyok különc, és ez a mágia dolog normális a családunkban. –már büszkeséggel tölt el az, hogy varázsló vagyok. Eddig ugye, különcnek éreztem magamat, de most itt van a kezemben a lehetőség, hogy ismét varázslókká tegyem a családomat. 2 generáción át lapult a mágia, de bennem újraéledt, és ez az én nagy esélyem. Zsombornak is megadatik a lehetőség, hogy az ő ágán ébressze fel a mágiát, és ha én segíthetek neki ebben, akkor meg is fogom tenni.
– Nem értek ehhez, de azért a mamát is meg tudom érteni. Hiszen, ha a családja varázsló több generáción át varázsló, de ő nem lesz az, az elég kellemetlen érzés. Elhiszem, hogy nem bántották, de mégis csak rossz érzés lehet. Ez olyan, mint nálam. Anyuék ugye nem tudnak varázsolni, én meg igen, és így különc vagyok. Vagyis voltam, de már megnyugodtam, hogy nem én vagyok az egyetlen varázsló. –mosolyogva néztem rá Keresztanyura. Igaz, eddig is tudtam, hogy Zalán is az, de azért mégis csak jobb, hogy nem ketten vagyunk. A legközelebbi látogatásomkor, megemlítem neki ezt, és végre ő is meg fog nyugodni. – Egy kicsit az, de megemésztem. Most nincs mit kérdeznem, de ha lesz mit, akkor számíts rá. –tényleg nem jut eszembe olyan kérdés, amit feltehetnék neki, de abban biztos lehet, hogy kap majd párat, amit megfogalmazódik benne egy. Akár váratlanul is be fogom nyögni, mert pont akkor jut majd az eszembe, és nem fogom hagyni, hogy elfelejtsem. Márpedig most, hogy sok idő után, keresztanyuval vagyok, igenis hatással van az agyamra. Jelenleg, csak arra akarok koncentrálni, hogy ölel, és itt van velem.
– Ahm, valami bácsi jött közölni, hogy ez meg ez van. Nem kaptam semmilyen levelet. –vontam meg a végén a vállamat, majd elfeküdtem a fűben, és fejemet Keresztanyu ölébe hajtottam. Mosolyogva nézek fel rá, és hallgatom a szavait. Picit elszomorodom, mert… mert tőle nem vártam, hogy be fog csapni, de érthető volt, hogy miért tette. – Tanár vagy, és még nem találkoztam veled? Sárkánytant? Nem félelmetesek? –nagyokat pislogva nézek rá. Én biztosan nem megyek egy közelébe sem, bőven elég nekem a könyvben látni őket. Ott is elég veszélyesek, akkor a valóságban, még annál inkább. Nem is értem, hogy Keresztanyu, hogyan tud velük bánni. Csodálom érte. – Levitás vagyok. Te melyik házat vezeted? –kíváncsi vagyok, hogy melyik ház táján kell őt keresgélnem. Azért sajnálom, hogy nem a Levitát vezeti, de Rédey bácsi is nagyon jó fej, és őt is nagyon bírom. Ő a kedvenc tanárom, és akárki, akármit mond, nagyon is jól tanít. – Ühhüm, hugica. Kinga és Anasztázia az utóneve, nekem mind a kettő tetszik. Még nem tudom, hogyan fogom szólítani, még nem is találkoztam vele. –húztam el szomorúan az ajkaimat. Ez a hátránya a sulinak, de így csak jobban fogom várni a találkozást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Keith Coltrane
Független varázsló, Ördög ügyvédje, Staff, Programszervező


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2013. június 1. 02:36 | Link

Leonie
június 7. éjszaka


Mikor péntekenként alig van közös órájuk, rendszerint úgy rohannak oda egymáshoz ebéd közben, mintha már hetek óta nem találkoztak volna. Keith addig nem is szokott nekifogni az ebédhez, míg Leonie meg nem érkezik, aztán sokszor az egész délutánt együtt töltik, és csak sötétedés után pislognak körbe, hogy vajon hová tűnhetett a Nap. Egy összefolyó vidám kép, ahogy végiglődörögnek a sulin le egészen a faluig, és az elvékonyodott pénztárca, meg a rajtuk villogó kiegészítők, mint például Keith nagy sárga boája, hűen arról tanúskodik, hogy most se csak egy frissítő délutáni sétára vágytak. Miután úton-útfélen megkérdezték az embereket, hogy hogy érzik magukat, és mit ebédeltek, a cukrászdában tömték tele magukat mindenféle ínyenc édességgel, persze csak azért, hogy később hűen fetrenghessenek egy bolt előtt, az eresz alatt - itt aztán kipróbálták, milyen lejmolni, 'vízre és kajára,' de pechjükre az eső miatt (vagy mert végig röhögték az egészet) alig sikerült összekapargatniuk három sarlót egy külföldi mágustól. Természetszerűen ők ettől a sikertől is teljesen megbolondultak, úgyhogy jócskán ráfizetve körbejárták a legszínesebb boltokat, ahol is Keith beszerezte a sárga boáját és a sétapálcáját az állítólagosan túl komor fekete pulcsija feljavítása végett, és az egész lejmolt pénzt Leonie-ra költve még egy óvodásoknak készült színes tiarát is vett neki.
Fegyverekkel felszerelkezve szerencsétlen falusiaknak végképp nem volt esélyük a két szeretetteljes idiótával szemben, akiknek úgy látszik az is elég ahhoz, hogy 10 percen keresztül kétrét görnyedve nevessenek, hogy meglátnak egy egy vicces alakú felhőt az égen.
Persze azt mindenki tudja, hogyha igazán nevetünk, becsukjuk a szemünket, csukott szemmel pedig sokkal rosszabb az időérzékünk - mivel ők sokat nevetnek, együtt, és ezáltal elég sokat van csukva a szemük, a legkevésbé se kell meglepődünk Keith őszintén megdöbbent arcán, mikor egyszer csak arra nyitja ki a szemét, hogy a Nap már megint elszökött.
- Leonie, a Nap már megint elszökött. - Közli forradalmi felismerését, ám a biztonság kedvéért még fel is emeli a botját oda, ahol vélhetőleg -de csak vélhetőleg- ellógott az a fránya. Sajnos most nincs idejük utána menni, ugyanis már 25 perce baktatnak a Keith-en kívül mindenki által jól ismert tó felé, az elképzelhető leghosszabb, leggazosabb kerülőúton. Az utat jelző apró fényecskékre Keith szentül hiszi, hogy csak a repülők leszállását segítik, úgyhogy nem is mennek oda, nehogy útban legyenek. Ennek ellenére egy bokor mögül felbukkanva, 7-8 méterre az ösvénytől mégis elérik a kívánt helyszínt, úgyhogy Keith kedvére csodálhatja a félreeső kis helyet. Előttük tisztán tükröződő bájos kis tó, felettük fényes csillagok, mellettük virágzó fák és növények, körülöttük néma csend, csak a tücsök hegedül.
Keith-nek hosszú percekig tart, hogy felocsúdjon és befogadjon mindent, amit egy ilyen újszerű látvány kínál neki, de talán ezt Leonie már megszokta, még az ezt következő rögtönzött dúdolását is, csak talán nem ilyen közelről, Keith ugyanis rövidesen a Vöröske mögött terem, hogy jól belefúrhassa arcát a hatalmas loboncba, jól átkarolhassa barátját, aztán három-négy békés dülöngélés és dúdolgatás után puszta baráti gesztusból felkapja, és nagy-nagy kacagás közepette a közvetlenül előttük heverő tóba hajítsa - legalábbis megpróbálja.
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2013. június 8. 16:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Véda
INAKTÍV


A Navinések volt VédAnyja <3
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 5600
Írta: 2013. június 2. 05:56 | Link

Keresztfiúú <3

* Korábban sosem járt itt, amikor Magyarországon éltek, valahogy ide nem került semmiféle rokon. Mármint Bogolyfalvára. Dávid részéről sem lakik itt senki, pedig náluk aztán nagy a család, de valahogy mindenki asszimilálódott a muglik közé a nagyvárosokban. Vagyis van olyan, aki faluhelyen, mert ott kellemesebb a levegő, vagy mi a szösz. Mindenesetre örül neki, hogy a volt férje részéről nincs itt senki, mert bizony nem szívesen találkozik velük. Pláne, hogy Letti hazajött, így még inkább távol akar tőlük maradni, hiszen az Erdős-Prinzek arról híresek, hogy külföldi iskolákba járatjak a gyerekeiket. Az ikrekre is ez a sors várt volna, ha a szüleik ma is együtt lennének.  Most is próbálta nyomni, hogy ha már nem tudnak franciául- ami ugye nagy szégyen- akkor legalább a Roxfortba járjnak.*
- Nem vagy különc. * Mondja megnyugtató hangon a fiúnak. Vagyis, ha úgy vesszük különc, hiszen a família azon ága kviblikből, illetve muglikból áll és közülük határozottan kilóg egy varázserővel rendelkező figura. Finoman Domira mosolyog, ezzel bátorítani próbálva őt, s erősíteni benne, hogy teljesen normális. Néhány diák miatt ugyan érhetik kellemetlenségek az iskolában között amiatt, hogy nem ismeri a varázsvilágot, ám más mugliktól érkező nebulókat is láttak már az öreg falak, el fog boldogulni. Ő és Letti is biztosan mindenben a segítségére lesznek, együtt le fogják küzdeni a nehézségeket, hiszen mégis csak egy család. * - Persze, én is megértem. Nyilván én is szégyellném, hogy ha én lennék a család… öhm… fekete báránya, ha szabad így fogalmazni. De Ő sem kevesebb semmivel mi nálunk, sajnálom, hogy igazán nem sikerült elfogadnia ezt a dolgot… * Folytatja lágy hangon, picit elmélázva. Végül, ő valamennyire a család fekete báránya, hiszen senki nem foglalkozott előtte a sárkányokkal, a határozott szülői tiltás ellenére választotta ezt a hivatást magának. Volt is öröm, amikor Dávidhoz ment hozzá, azt remélték, hogy a férfi mellett besavanyodik és egy nyugis minisztériumi állásból megy majd nyugdíjba. Most pedig mégis itt tanít, nincs nagy baja vele, valahogy így, hogy átlépte a bűvös negyedik x-et már lenyugodott. A gyerekeknek is jobb, hogy itt dolgozik, a fel-feltörő adrenalin vágyat pedig leküzdi valahogy, néhány dolgozatot igazi kaland kijavítani amilyen trehányul ír némelyik kölyök. Vivien még inkább kilóg a családból, és nem csak a rendezetlen írásképe miatt. Az apja családja még inkább tradíciókat tisztelő, kiegyensúlyozott életet élő népség, a leányzó vérmérséklete pedig még az anyjáén is túltesz. * - Áh, az igazgató, Wickler György. * Feleli miközben egy kicsit meglepődik Domi bújásán, de ismét mosolyogva reagál rá és megsimítja az aprócska termetű fiúcska vállát. * - Igen, ez nekem is furcsa. Ririvel eléggé bezárkózunk, ez lehet az oka, vagy nem tudom. De, azok. Meg kell tanulni bánni velük. *Válaszolja a végén kacsintva egyet. Nem szokása, de most valahogy kijött belőle. Igazából rengeteg új inger éri mostanság: kezdve azzal, hogy házvezető lett néhány hónapja, Violetta hazaköltözésén át, maga az, hogy megint házat fognak vásárolni. Az érzelmek izgalmas kavalkádja tombol a lelkében. * - Áh, Andráshoz jársz. Letti most került oda, ez így jó lesz. *Mondja elégedett hangon. Rédey kolléga nagyon jól bánik a nebulókkal, de Đominickal biztosan nem lesz gond, nem kell félnie a haragjától. Vio még csak ismerkedik a szfinxekkel, de kétség sem fér hozzá, hogy jól meglesznek és támogatni fogják egymást.* - Én a Navinét, kár, hogy nem ide kerültél. De a Levita is nagyon jó hely. * Folyatja csevegő hangon, miközben lassan feltápászkodik a gyepről. * -Óóó, de szép neve van! Képet kaptál már róla? Szívesen megnézném! Egyébként ne félj! Ha meglátod, a szíved egyből megsúgja neked, hogy hogyan becézd.* Ez egy kicsit érzelgős tőle, de mint az előbb elhangzott túl sok pozitív inger érte, amire nem tud mufurcul reagálni. A kisbabákat meg nagyon szereti, bár nem szeretne több büszke anyukája lenni. Néha egy kicsit bánja, hogy nincs kisfia, de a három csajszival is tökéletesen elégedett.* - Mi lenne, ha visszamennénk a kastélyba a lányokhoz? Biztos nagyon fognak örülni neked! *Ajánlja fel fejével a kastély irányába bökve. Ririnek nincs túl sok emléke Domival kapcsolatban, igyekeztek is nem elvinni a családi találkozókra, nehogy varázsiskoláról kezdjen el magyarázni a mugli rokonoknak. Egy idő után ezt nem lehetne a képzelő erejére fogni.
Pár perc múlva együtt elindultak a kastély irányába, a lakást később is ráér megnézni, elvégre még van idejük. Ráadásul lehet, hogy újra is kell gondolni a lakóingatlan szobáinak számát.*
Utoljára módosította:Szendrei Véda, 2013. június 2. 08:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. június 3. 01:00 | Link

Keith

Általában örökkévalóságnak és borzalmasan unalmasnak tűnik számára az az idő, amit nem Keith-szel tölt el, ezért kicsit se csodálkozzunk, hogy minden viszontlátásnak úgy örül, mint eb a sétáltatásnak. Csak farka nincs, hogy csóválja hozzá. Helyette példátlan módon szokott rámászni az úrra, és össze-vissza tapizni őt, mintha legalábbis kézrátétellel próbálná meggyógyítani a másik összes nem létező kórját. Nála valahogy így zajlik a szeretet kifejezése, minden ismerőse hozzászokhatott már, hogy folyamatos fizikai kontaktusban van velük.
A mai napon sincs ez másképp, hol az utcán, hol a boltban, a földön fetrengve vagy egy padon ücsörögve, de mindenhol piszkálgatja, ölelgeti a szőkeséget. Főleg azután, hogy kap egy színes tiarát, aminek köszönhetően igazi hercegnőként pipiskedve tipeg végig Bogolyfalván. Még arról is szentül meg van győződve, hogy Keith az ő paripája, és a nyakában lógó boa a kantár, a bot pedig a lovaglópálca hozzá, úgyhogy addig nyúzza őt, míg fel nem veszi a hátára egy kisebb szakaszon.
Bizony csupa móka és kacagás az ő életük, és látszólag semmi problémájuk nem akad a világon. Nos, nem csak látszólag. Bár, ha azt vesszük, van itt egy hatalmas nagy gond. A napok olyan gyorsan tűnnek tova, mintha legalábbis valószínűtlenségi hajtóművel ugrálnának közöttük. Herci ezt újfent alátámasztja, így ébred a törpe délutáni révületből.
-Óóó, már megint! – ismétli meg az úr szavait csalódottan, és ráfogva a csuklójára, gyorsabb tempóban kezdi rángatni úti céljuk felé. Egyrészt már roppant izgatott, hogy végre ide is eljutottak pár hónap eltelte után, másrészt pedig besötétedett, és ez azt jelenti, Keith tilosban jár. Ismét. Leonie pedig nem is olyan régen kapott fejmosást azért, mert egyfolytában magával viszi a srácot esti körútjaira. Sajnos már nem igazán jön be az a szöveg náluk, hogy épp nyakon csípte, és visszakíséri az Eridonba.
-… és ha kifognánk egy aranyhalat a tóból, akkor kívánhatnánk hármat! – magyaráz megállás nélkül. Néha gyanús, hogy bőrlégzése van a kislánynak, különben hogyan is volna képes ennyi beszédre?
-De ha sellőt fogunk ki, akkor váltságdíjat is kérhetnénk érte. Nem is tudom, azon könnyebb lenne osztozni, mint a három kívánságon… - az sem zavarja, hogy Keith immáron elmerült saját kis világában és a tó gyönyörű szép látványában. Igazán volt ideje hozzászokni Herci minden fura viselkedésmintájához, így amíg ő szobrosat játszik, Leonie közvetlenül a parthoz lép, és nagyot fújtat. Meg kell hagyni, ez valóban kellemes kis környezet ebben az éjszakai nyugiban. Egész olyan… mintha… már… szívmegállás. Bármennyi időt is tölt el kedvenc barátja társaságában, nem tudja leküzdeni önkéntelen reakcióit az ilyen megmozdulásaira. Szokták volt mondani, hogy pillangók repdesnek az ember gyomrában. Ő azonban inkább úgy fogalmazna: egy alien gyakorol éppen szalagavató táncot odabent. Igyekszik természetesen minden erejével felnyomni a biztosítékot saját agyában, mielőtt még feltűnne a szőkeségnek, hogy hölgyünk nincs a helyzet magaslatán.
Egészen büszke magára, még a levegőben repülve is, hogy sikerült mindenféle hangos nyikkanás nélkül túlélnie azt a pár ölelkezős pillanatot. Aztán egyszer csak megérzi, hogy valami nagyon nedves. Hát oké, hogy leizzadt a feszült másodpercekben, vagy épp kicsordult a nyála rajongásában, de ennyire? Ott válik gyanússá a történet, hogy hiába próbál levegőt venni, valahogy nem sikerül kiszűrnie az oxigént. Fulladozva bukkan fel a sötét tó felszínén, és próbálja kitörölgetni szeméből a vörös hajat. Ekkor feltűnik neki még valami. A kezében ott virít a sárga boa vége. Hoppá! Ez az előbb még Keith nyakára volt tekerve, úgyhogy most vagy itt van valahol ő is, vagy kettétépte a délutáni szerzeményt.
-Kghrh... - szólítja krákogva pajtását. Ha nem lenne veszettül hideg a víz, akkor valószínűleg nem lenne veszettül hideg a víz. De az.
-Áááááá - hatalmasat sikít, kissé megkésve ugyan, de legalább a másik tudtára adja, hogy meg is ijedt meg le is fagyott, de még él.
-Nééézd! - mutat a tó belseje felé. - Úszhatunk a csillagok között! - állapítja meg lelkesen a tükröződő felszínt bámulva. Ha már egyszer vizesek lettek, oly' mindegy, hogy maradnak-e még egy kicsit. Gyorsan lenyúl, leveszi a cipőit, majd kihajítja őket a partra.
-Csak egy kicsit! - igaz, hogy menten megfagy, de azért egészen hangyányit beljebb úszkál a tóba, a helyzethez képest túl vidáman. Akár Titanicosat is játszhatnának, Leonie túlél, Keith pedig elmerül örökre.
-Azt hiszem - fordul az úriember felé pár pillanattal később. - Neked kell kihúznod innen, mert nem érzem a lábam. Sem a fülem - teszi hozzá vigyorogva, mert az is fontos ám! Mindenesetre elkezd visszaevickélni a parthoz, mert úgy átfagyott mindene, hogy a mozgás kezd igen nehezére esni.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. június 11. 22:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. június 9. 14:25 | Link

Amanda

 
Valamikor a délután folyamán


Ma nagyon sokáig aludtam, már majdnem dél volt, mikor felkeltem. Senkit nem láttam a levita házban, biztos mindenki a kastély többi részén, vagy épp a faluban vannak. Nem maradok én se sokáig itt, gyorsan felveszek valamit magamra, egy rövidnadrágot, és egy kék topot, meg egy tornacipőt. Először is elmegyek a faluba a falatotó gyorsétterembe, ahol nyugodtan megebédelek. Még egy kis időre visszajövök a szobámba, mert a arra gondoltam, hogy elmegyek a kis tanácsához, és egy kicsit gitározom, úgyis rég játszottam már. Viszonylag hamar kiérek a falu határába, ahonnan már csak pár perc és ott a tó. Vannak ott egy páran, de nem zavartatom magam, leülök a fűbe, előveszem a gitárom és elkezdek rajta játszani. Mivel már elég rég volt a kezemben gitár, így először még sokat tévesztek, de hamar belejövök.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 10. 17:37 | Link

Arvid
Valamikor 10 után

-  Fordulj le. Csak. Fordulj. Le- fohászkodok marha ijedten, és szaporán lépkedek, hogy minél előbb kiérjek erről a hülye sétányról. Ha már valaki 20 perce töretlenül csak utánad halad, az már ad némi okot a paranoiára. Szerencsére én abból sose szenvedtem hiányt, ezért nem esik nehezemre mindenfélét beleképzelni ebbe a szituációba, és nem... nem leszek nyugodtabb.
Három pad, két pad, egy pad... és futás
Neki iramodok, és megpróbálok nem arra gondolni, hogy a férfi TÉNYLEG engem követ. Ki tudja, ő is most érzett késztetést a sprintelésre. Oh  a francba, kit akarok áltatni, engem határozottan követnek. Kis híján orra is bukok, de efelett most nagylelkűen szemet hunyok. Nem tudom, mit akar tőlem, de nem is akarom megtudni. Oké, krav maga, de ha az illető két pillanat pálcát ránt, és elkezd valamit mondani valami nyelven, nekem lőttek.
Végigfutok a  falun, csak a lábak dobogásából tudom, hogy követ az illető. De hoppá, hisz varázsló vagyok... aztán mit tudok vele kezdeni? Gyorsabban kezdek futni, majd mikor elérem a tavat, hirtelen fordulok be. Azt hiszem, lépés előnyöm van, így pár bokor takarásába fekszek, összeszorítom a szemem, és magamban kezdek imádkozni, hogy ne találjon meg.
Oh, érdemes volt ide visszajönnöm. A rellonosok tuti jót röhögnének rajtam, ha látnának, mázli, hogy egyetlen árva lélek sincs itt. Mikor közelebbről hallom a lépteket, óvatosan kúszni kezdek, minek eredménye, valami hülye ág felsérti a lábam, amiből folyni kezd a vér.
- Pff... te is hiányoztál- sziszegek halkan, mert azért még nem sikerült elfelejtenem, épp bújok.  
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. június 10. 17:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csák Arvid Geminián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 10. 18:03 | Link

Oph

Ma kicsit hamarabb zárt az étterem, mert az egyik manó egy kicsit leforrázta magát, Arvid meg elküldte őt a társával együtt a kórházba, mielőtt még nagyobb baj lesz, Noellel ketten viszont elég nehézkesen tudtak volna mindent elvégezni, szóval rendkívüli helyzetet hirdetett, és hazaparancsolt mindenkit.
Gondos zárás után, amit a rellonos fiúval is ellenőriztetett, ő maga is elindult, hogy a fárasztó napot otthon pihenhesse ki, egy hatalmas kádnyi meleg vízben elnyújtózva, aztán pedig a pihe-puha ágyban hallgatva valami könyvet Kon előadásában.
Azonban úgy tűnt, nem csak gazdasági szempontokból nem éri meg hamarabb zárni, hanem azért sem, mert az ember furcsa hangokra lehet figyelmes az éjszakában. Első körben Arvidnak az tűnt fel, hogy a csöndet szapora lépések zaja töri meg, amik egyenesen felé tartanak, aztán az egyik egyszer csak eltűnik, míg a másik némi tétovázás után újra elindul, de valószínűleg befordulhatott egy mellékútra, mert hozzá nem ért el. A szőke óvatosan indult tovább, zsebében a pálcájára kulcsolva ujjait, hátha szüksége lesz a szó szerinti vaktában lövöldözésre, de ahogy haladt, sehol sem volt mozgás. De mégis! Hirtelen halk szitkozódásra lett figyelmes egy női hang előadásában, ezzel pedig lett egy halvány sejtése arról, hogy mi is történt az előbb.
Nagyot sóhajtott, és bízva a szerencséjében, hogy nem pont az fogja megtámadni, aki a bokorban bujdokol, odalépdelt a növényzethez, és a botjával megütögette az ágakat.
- Előjöhetsz, úgy hallom, elment - közölte, aztán várt egy kicsit, hogy válaszolnak-e neki. - Egyébként nem kellene ilyenkor egy lánynak kint mászkálnia egyedül errefelé - jegyezte még meg, mert ez azért bökte a csőrét. Oké, neki sem kellene, de nem akart ott ücsörögni az étteremben, amíg érte nem megy Kon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 10. 18:27 | Link

Arvid

Hogy én mennyire utálok mindig gyávának tűnni. Egyszer, csak egyszer lenne olyan alkalom, mikor teljesen tisztában vagyok azzal, hogy nem én húzom a rövidebbet. De jobb, ha nem is hergelem magam, tapasztalat, hogy az nem vezet semmi jóra. A lábamra inkább nem is nézek, csak idegesítene, hogy még egy hülye ág is kifog rajtam.
Viszont... legalább egy pillanatig elfelejtek félni, ami nem biztos, hogy jelen helyzetben épp a legjobb, de nem is igazán érdekel.
Mikor megint lépteket hallok, összébb húzom magam, és próbálok tök láthatatlan lenni. A vészcsengő cseng, nekem meg kedvem támad kifutni a világból, mégse tesznek semmit a lábaim, hogy ez megvalósulhasson.
- Nem hiszek neked, lehet te vagy az- végtére is... nem láttam én az arcát, és amúgy nem veszem ám észre, hogy ez a hang ismerős.
- De oké, előbújok, viszont figyelmeztetlek, két pillanat alatt leátkozom a fejed a helyéről- a hangomból már rájöhetett, hogy ez az állítás mennyire irreális, mert nem vagyok egy tipikus, minden időt megélt varázsló alkat.
De kilépek, és a szemeim elkerekednek, mikor meglátom Arvidot, aztán felszisszenve szorítom a térdemre a kezem.
- Arvid? Bocsi izé... az nem neked szólt.... követtek és... van egy zsepid?- mert az mondjuk elkelne, ha már nem rendelkezek kellő varázstudással.
-Sokan mondták már, de héj... azért neked se kéne ám, bár szerintem te nem bújnál valami bokor mögé, úristen, ugye nem mérgező? Meg fogok halni- esek pánikba, mert az nagyon megy nekem.
- Eltévedtem... megint- osztom meg vele, miért is nem vagyok ott, ahol lennem kéne, aztán észbe kapok.
- Amúgy Ophelia vagyok, nem tudom, mennyire emlékszel rám. A dilis csaj, aki a laptopodra kattant rá, és stresszes helyzetekben marha sokat beszél- mosolyodok el a végére.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. június 10. 18:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 37 38 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa