28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 22. 15:03 | Link

Woody <3

A megszokott, bár régen látogatott hely. A kísértetház, amelyhez megannyi emlék fűződik. Legalábbis Mirának...
Már megint itt kötött ki, de hogy hogyan? Egyszerűen unatkozott este, így prefektusi jelvényét kitűzve indult a faluba, hogy nyakon csípjen kis diákokat. Vagyis ez volt a fedősztori. Mert az alapja mindennek az volt, hogy a friss levegő délután már megtette a hatását, és kicsit jobban érezte magát a kint töltött kis idő után. A hányinger és szédülés nem múlt el teljesen, és már csak rosszabb lett volna, hogyha a szobájukban tölti az estét. Amira Loveguard különben egy szó nélkül hidegben kint? Ugyan már...
Vastag kötött kardigánja melegítette, és a kobakja sem fázott a sapka alatt. Este jóval hűvösebb volt, így már kezdte bánni, hogy a sapka-sál-kesztyű hármasból kihagyta a kesztyűt, na de így jött össze. Zsebre dugta a kezét, és nyakát behúzva sétált végig az erdei ösvényen.
Lassan sétálgatott tovább a faluban, nem sietett sehova. Nem számított semmi nagy durranásra, na de az, hogy szinte totál kihalt volt a falu... Megszokta, hogy legalább három-négy varázsló vagy boszorkány kiabál körülötte a Boglyas téren, de most valahogy még a csárda is csendesnek tűnt. Furcsán méregette a helyet. Valószínű, hogy ez nem az ő estéje.
És így kötött ki végül a kísértetházban. A bejárathoz odafújta a legtöbb port a szél, így már meg is találta a szórakozását. Lábnyomokat hagyott benne, majd az ujját is belenyomta. Furcsa látvány lehetett a bejáratnál guggoló fekete hajú prefektus így takarodó után, miközben szíveket és egyéb kis formákat írogatott a poros padlóra.
Hozzászólásai ebben a témában
Woodarn Collenwen
INAKTÍV


Portré
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 317
Írta: 2012. október 22. 15:27 | Link

Amira *-*

Este volt, no meg abszolút ráértem. Talán valamiféle kapuzárási pánik tört rám, de  úgy éreztem, mindenképp ki kell még élveznem a szabadtéri lehetőségeket, még a rettentően hideg és sötét tél beköszönte előtt. Ezt a lelkesedést azonban hamar csillapította a hűvösség, amit szobám ablakának kinyitásával éreztem. Azt tudtam, hogy elmúlt már a nyár, de hogy ennyire?
Ennek ellenére mégis magamra kaptam valami zárt cipőt, pulóvert és kabátot, hiszen rám más szabályok vonatkoznak. Én még nyugodtan mászkálhatok az éjszakában, nem fog leszólni érte senki sem. Megrohamoztam a falut, sietősen lépdeltem. Este belém költözik a frissesség és a lendület, és ez jó. Kifejezetten jó. Ilyenkor még nem vagyok álmos, most meg a kalandvágy és az őszi táj szépsége pláne ébren tartott.
Azonban mégsem a tér, vagy a forgalmasabb út felé vitt a lábam, sokkal inkább a lakóházak felfedezésére volt kedvem. Sok-sok ház ablakából pislákolt a fény, odabenn pedig a falulakók kezdtek nyugovóra térni. Ejj, Bogolyfalva... Elkalandoztam, nem is vettem észre haladásom irányát, de elérkeztem a falu szégyenfoltjához.
-Hukk -mondtam megtorpanva, miközben egy hatalmasat nyeltem. Pislantottam párat, s körbenéztem. Jól tettem, mert különben pár másodperccel később infarktusban haltam volna meg. Előttem nem sokkal guggolt Amira, aki valamit rajzolgatott a porban. -Hé, mi az Istent tudsz csinálni te itt, ilyenkor?-súgtam oda neki erőteljesen, miközben jobb kezemmel integettem egyet felé, s elmosolyodtam. Odamentem, hogy kíváncsi szemeimmel a rajzát tanulmányozhassam, s hogy egy kicsit beszélgessek prefektustársammal.
-No, nem megyünk be? Vagy másért jöttél? -kérdeztem egy ravasz mosollyal, az elhagyatott, romos ház felé mutatva. Jó móka lenne... Egyedül eddig sosem mertem betenni a lábam oda. Ezt is csak az éjszaka hozhatta ki belőlem, mint ötletet.
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 22. 16:05 | Link

Woody <3

Furcsa véletlenek vannak, és furcsa, hogy milyen időben, milyen helyen fordulnak ezek elő. Amira sem gondolta volna, hogy rajzolgatása közepette egy közeledő hang üti meg a fülét. Kissé megijedt, nem is nézett fel. Szemét a poros fára szegezte, és csak akkor nézett fel, amikor szeme sarkából egy fiú cipőjét vélte felfedezni. Abban a pillanatban, ahogy felemelte a fejét, az ismerős prefektustársa megszólalt. Látszott rajta, hogy meglepetésszerűen érte a rellonos ottléte.
-Rajzolok, bolond -kuncogott fel a lány. Elég egyértelműnek gondolta a helyzetet, habár kívülről ő sem tudta volna elképzelni, hogy mi a nyavalyát alkot ott az ajtónál.
Wood és Ami együtt nézték pár másodpercig a porba rajzolt formákat, aztán Mira is kiegyenesedett. Felvont szemöldökkel nézte a srácot amíg rákérdezett, hogy nem mennek-e beljebb.
-Dehogynem -bólintott párat, majd vigyorogva megragadta a levitás kezét, és a hideg ajtókilincs után nyúlt. Pár lépés, és már bent is találták magukat a lehangoló, és egyben félelmetesen üresen kongó ház belsejében.
A nappaliban, és a lépcső körül egyre csak halmozódott az üvegszilánkok hada, aminek nagy számban Amira és éppen aktuális partnere volt az okozója. Az unalom nagy úr, sokszor elcsábította már a ház a leányzót.
-Búúú -hosszan elnyújtotta ezt a rövid kis szót ahogy Woodarn füléhez hajolt, és a hatás kedvéért lágyan végighúzta ujjait az arcán. Mosolyogva lépett egyet odébb. A kitörött ablakon besüvítő széltől végigfutott rajta a hideg, össze is húzta magán jobban a kardigánt.
-Régen találkoztunk, nem gondolod? Mesélj, mi van veled. Hannával jól megvagytok? -eszébe jutott a feketeségnek, amikor utoljára látta a helyes kis párost együtt, kézen fogva. Annyira aranyosnak látta őket, hogy ott elhatározta, hogy egyszer neki is kell egy olyan fiú, akivel aranyosak együtt.
Hozzászólásai ebben a témában
Woodarn Collenwen
INAKTÍV


Portré
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 317
Írta: 2012. október 22. 16:25 | Link

Amira *-*

-Meglehetősen szép rajzok - jegyeztem meg a porba rajzolt krikszkrakszokról pozitív véleményem, még berángatásom előtt - Jájj, te csak ne vigyél ilyen erőszakosan sehová, mert még a végén megbánod! -mondtam még mindig halkan, de ekkor már késő volt. Eleve nem akartam vele lökdösődésbe elegyedni egy rozoga lépcsőn, hiszen nem akartam elesni az éjszaka közepén. Egyszer kint álltam a lány mellett, de a másik pillanatban már az elhagyatott házikó első helyiségének kellős közepén találtam magam. Furcsa volt... A ház körvonalai már kívül is ijesztően néztek rám, mintha csak arra vártak volna, hogy elevenen felfaljanak minket. Szegény ház, biztos éhes lehet. De ilyenek csak a mesékben vannak. Hiába nyugtatgattam magam, azért a terem körvonalai meglehetősen homályosak voltak a sötétben. Nehezen szokta meg a sötétet a szemem, a holdfény amúgy sem világított aznap éjjel túl erősen. Nagyszerű... Ráadásul az egészet tetézte még a hab a tortán, Amira gyerekes, már-már idétlen és szánalmas játéka, amire nem voltam vevő. Mégis, különféle megjegyzés nélkül tűrtem magam mellett, hiszen ha lelépne és itt hagyna, jól néznék ki. Simogató kezei elől azonban elfordítottam a fejem, majd egy fintorral arrébb léptem.
-Ejnye... Nos, igen. Rég találkoztunk, ez így igaz. Azt hiszem megvagyok, átlagos az élet. A vizsgáim sikerültek, a szünet jól telt, voltam kinn egy csomót. Hannával pedig minden rendben, még együtt vagyunk, szerencsére -mondtam egy mosoly kíséretében, elfeledkezve a szörnyű környezetről - No, de te is meséljél ám valamit, hiszen én sem tudok rólad semmit, már egy csomó, de csomó ideje! És ugyebár ez nem jó, mert tájékozottnak kell lennünk a nap minden egyes órájában. Ugye?
Kicsit sem voltam álmos, csak valahogy nem tudtam mit mondani. Belegondoltam és arra jutottam, hogy nem ez az ideális környezet egy ilyen beszélgetéshez. Viszont válaszoltam, nagyjából mindent tud, ami fontos. Többet meg nem is kell, majd egy lazább helyen szót ejtek az egyéb szaftos és izgalmas történéseimről is.
-Csinálok egy kis fényt, hogy beljebb tudjunk menni -szóltam, majd pálcámat magam elé helyezve kimondtam a bűbájt- Lumos! -és lőn fényesség. Ugyan még mindig sötét volt, de legalább némi biztonságérzetet adott a pálcám végéből kiáradó fényforrás. Ennek segítségével már neki lehetett állni felfedezni a házat. Szóltam neki, hogy jöjjön utánam, én pedig az előszobából nyíló helyiségekbe kezdtem bekukkantani. Volt pár érdekes bútor széthajigálva, azok is érdekeltek. Nézelődtem és nézelődtem, cseppet sem unatkoztam.
Hozzászólásai ebben a témában
Holló I. Rita
INAKTÍV


Inez|Rita
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 24
Írta: 2012. október 22. 16:46 | Link

Prefik

Rita most éppen a kísértetházban lapul, pontosabban az emeleten s várja, hogy bejöjjenek a vendégek. Hogy hogyan jutott el ideáig? Tök egyszerű. Nem bírt a fenekén maradni, és amúgy sincs alvásra szüksége. Így hát mikor meglátott egy fiút egyedül, úgy gondolta, hogy követni fogja. Majd szépen megismerkednek. Egészen egy elhagyatott házig kísérte a srácot, s mikor Rita meglátta, hogy a fiú leállt beszélgetni egy csinos lánnyal, arra a döntésre jutott, hogy bemegy a kísértetházba. Biztos volt benne, hogy a két diák be fog jönni. Hiszen miért is maradnának kinn a hidegen?
A leányzó most épp az ablakból figyeli őket, s próbál arra figyelni, hogy a két tizenéves miről hablatyol. Nem nagyon hallja őket, s egy idő után fel elmegy az ablaktól és a kiscicáját kezdi simogatni. A csúnya szürke macska dorombolni kezd. Ám mikor Inez meghallja, hogy diákok belépnek az ajtón, rögtön leteszi a macskát. Ördögi vigyorra húzódik a szája. Még nem akarja őket bántani, had beszélgessenek még egy kicsit. Rita leül a porba, s várja, hogy végre elérkezzen az ő ideje. A fiú fényt gyújt, amire a kislány felkapja a fejét. Oké, most jött el az idő. Rita feláll, s a macskája felé közeledik. Erősen rálép a macskafarkára, mire kis kedvence őrült nyávogásba kezd. Olyan hangos, és félelmetes hangon, hogy még Inez is befogja a fülét. Miután a macska elhallgat, Rita megfogja az állatot. Odasétál az egyik nagyobb réshez, s ledobja a macskáját. S abban reménykedik, hogy a cica valamelyik diák fejére landol.
Hozzászólásai ebben a témában

Az a legveszélyesebb, akinek már nincs veszteni valója.../ Come Little Children/Ma született bárány/Samu tanítványa
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 22. 17:58 | Link

Woody és a dög Cheesy

Mira felnevetett azon, ahogy Wood fenyegetőzött. Nem igazán tudta elhinni neki, hogy bárhogy is megbánhatja, úgyhogy be is húzta maga után a házba. Játszadozós kedvében volt, és nem hagyhatta ki a szellem eljátszását sem, már amennyire ezt tette.
Aztán inkább beszélgetést kezdeményezett, tényleg kíváncsi volt rá, hogy mégis mik történnek a kékecskével mostanság. Azt nem lehetne mondani, hogy hiányzott neki a srác, nincs akkora barátság közöttük, de ettől függetlenül érdekli, hogy hogy telnek a napjai. Mint ahogy általában mindenki másra is kíváncsi, és előnyben részesülnek ilyen téren a hímnemű személyek. Az igaz viszont, hogy a prefitársával nem kezdene ki, főleg mivel barátnője van, és pont Hanna az, akivel körülbelül ugyanilyen szintű ismertséget ápolnak. Sosem volt az a fajta lány, aki tönkretenne egy kapcsolatot, inkább ő volt az, akinek a kapcsolatai rámentek a megcsalásokra. És ez már a múlté. Vagy hát egyelőre.
-Akkor minden szuper -bólintott felvilágosultan a rellonos lány. Igazából nem értette sohasem, hogy mi értelme van megkérdezni emberektől, hogy "mizu", és hasonlók. Úgysem fogja a másik fél elmesélni az összes fontosabb eseményt, ami történt egy kis idő alatt vele, inkább azt mondják, hogy semmi, vagy minden oké. Ő is mindig megkérdezi, mert ez egy bevett emberi szokás, csakhogy az értelmét sohasem fogja megtalálni...
-Így van, így van. Egyébként csak élem az életem, volt egy kis problémás időszak pár hete, de amúgy...hát nincs semmi érdekes, csak a szokásos -vállat vonva fejezte be a tömör leírást életének utóbbi egy hónapjáról. Valahogy nem érzett rá kényszert, hogy megállás nélkül magyarázzon a srácnak, akit egyébként is totál hidegen hagyná amit hablatyol neki.
Szokás szerint most is csak bólintott egyet, amikor Wood felvetette, hogy világosban szerencsésebb lenne körbenézniük. Amira úgy volt vele, hogy nincs túl sok ismeretlen hely a házban, de ha a srác ezt szeretné, hát miért ne?
Csak pár lépést haladtak beljebb, amikor hangos sírás, vagy nyivákolás ütötte meg a lány fülét, és fájdalmas arcot vágott. Nagyra nyílt szemekkel pislantott körbe, de nem találta a hang forrását. Csak a következp pilanatban, amikor valami egyenesen a fejére zúgott fentről. Odakapott a kezével, miközben felsikított, és megpróbálta leszedni magáról a szőrös valamit, aminek a karmai már a fejbőrébe ástak.
-Menj már a francba innen, te rühes dög! -dühös, és egyben hisztérikus volt a hangja. A macska akaratosan, nyávogva kapaszkodott a fejébe, majd a nyakába, aztán végül mérgében úgy letépte magáról a lány, hogy a szőröske nyávogva a másik szoba közepén kötött ki.
-A jó édes...fú, utálom a macskákat -ez a lány szájából eléggé buta kijelenetés volt, főleg mivel egy oroszlán gazdája...
Hozzászólásai ebben a témában
Woodarn Collenwen
INAKTÍV


Portré
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 317
Írta: 2012. október 27. 18:37 | Link

Amira xD és a gonosz  Cry

Sötét, sötét... Hiába világítottam, a fenéért sem láttam át a helyiségeket...
-Miféle zűrös időszak, Amirám? -kérdeztem vissza egy szemöldökvonás kíséretében, de a kissé összeráncolt homlokom már más felé nézett, el a terem kopott falaihoz. Ijesztő. Az meg pláne, hogy én ilyesmire is képes vagyok, hogy az éjszaka kellős közepén itt lófráljak. Néha az ember egy kicsikét meglepődik önmagától, na de nem baj... Nem lesz jó szokásom a kísértetház járás, eleve hülyeség, hogy még áll. Nincs pénze a falunak, hogy lebontsa vagy felújítsa? Hol élünk? Nem értem... Pedig hasznos lehet. Így viszont balesetveszélyes. Őrület. Csak abban bíztam, hogy tudok magamra vigyázni és nem történhet baj. Azonban pattantam egyet, úgy összerezzentem... Hatalmas ordítás, mintha valami holt dög kelt volna életre, tényleg! A legsötétebb órák talmudi üvöltésében volt részem, s nem sokkal később ezt a hatást tetézte Amira kétségbeesett visítása, mivel felbukkant egy csúnya macsek, ami a hajába kapaszkodva himbálózott jobbra-balra. Kiabálni kezdtem, majd odafutottam a lányhoz. Akkor már azonban sikeresen lekerült a fejéről, s jól elkotródott. Vagyis... Hát, prefektustársam ismét hozta a formáját az eltüntetés terén.
-Hát, ez durva volt. Ezt filmen végignézve halálra röhögtem volna magam. De mi? Ez a macska szerintem átkozott volt, már nem azért... Ez nem mindennapi, még a varázsvilágban sem. Lehet, hogy van még itt valaki? Nem kéne menni? -kezdtem el gondolkodni, egy picikét kétségbeesetten. Amira karját megragadva elkezdtem felfelé ráncigálni a lépcsőn.
-Anyáddal szórakozzál, hallod? -kiabáltam. Lehetségesnek tartottam, hogy valaki a bolondját járatja velünk. Akkor inkább kiabálok, még ha nem is vagyok biztos az egészben, minthogy továbbra is a hülyét játszom. Azonban az is elképzelhető volt, hogy ez mind pusztán a véletlen műve...
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa