28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] 2 3 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 22. 15:03 | Link

Woody <3

A megszokott, bár régen látogatott hely. A kísértetház, amelyhez megannyi emlék fűződik. Legalábbis Mirának...
Már megint itt kötött ki, de hogy hogyan? Egyszerűen unatkozott este, így prefektusi jelvényét kitűzve indult a faluba, hogy nyakon csípjen kis diákokat. Vagyis ez volt a fedősztori. Mert az alapja mindennek az volt, hogy a friss levegő délután már megtette a hatását, és kicsit jobban érezte magát a kint töltött kis idő után. A hányinger és szédülés nem múlt el teljesen, és már csak rosszabb lett volna, hogyha a szobájukban tölti az estét. Amira Loveguard különben egy szó nélkül hidegben kint? Ugyan már...
Vastag kötött kardigánja melegítette, és a kobakja sem fázott a sapka alatt. Este jóval hűvösebb volt, így már kezdte bánni, hogy a sapka-sál-kesztyű hármasból kihagyta a kesztyűt, na de így jött össze. Zsebre dugta a kezét, és nyakát behúzva sétált végig az erdei ösvényen.
Lassan sétálgatott tovább a faluban, nem sietett sehova. Nem számított semmi nagy durranásra, na de az, hogy szinte totál kihalt volt a falu... Megszokta, hogy legalább három-négy varázsló vagy boszorkány kiabál körülötte a Boglyas téren, de most valahogy még a csárda is csendesnek tűnt. Furcsán méregette a helyet. Valószínű, hogy ez nem az ő estéje.
És így kötött ki végül a kísértetházban. A bejárathoz odafújta a legtöbb port a szél, így már meg is találta a szórakozását. Lábnyomokat hagyott benne, majd az ujját is belenyomta. Furcsa látvány lehetett a bejáratnál guggoló fekete hajú prefektus így takarodó után, miközben szíveket és egyéb kis formákat írogatott a poros padlóra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lévay Hanna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 33
Írta: 2012. október 25. 17:34 | Link

A kastélyban újból felpezsdültek a napok, de lassan ismét eljön a hétvége ideje, ami egyben az újonnan beköszöntött unalmat jelenti. És a legszörnyűbb, hogy mostanság nem tudok ezen a bizonyos unalmon túllépni, merthogy nincs mivel. Úgy döntöttem, újabb helyekre látogatok el, és nem mindig a megszokott útvonalon közeledek a faluba. Illetve a kezdetleges vonal ugyanaz, csakhogy most sem a Boglyas tér, sem pedig a Fő utczát nem tűzöm ki célpontnak. Éppenséggel meguntam az egyes boltok soha nem változó kirakatait, és az ódon cégéreiket.
Még sosem lépkedtem a lakósor tág utcáján, aminek mentén bizony mindenféle házak vannak. Kacsalábon forgó palotától kezdve a leroskadt, már-már csak magas fűbe burkolózó, megmaradt viskókig. Egy nagy, gazos kőépület felé pillantok, ami máris megragadott. Egyből tudtam, mi ez a hely, hiszen a soknál több mendemonda járja a kastély falait. Ódon kőtömbök, amikbe netalántán kísértetek is lakoznak. A gaztól ki nem látva eredek meg a ház felé. Már egy kitaposott úton haladok, amikor is egy nyitott helyiségbe érek. Nem is dohszag lakozik odabent, hiszen csak régi, omladozó falak támasztják a helyiséget. Ellenben a másodikban, ahova utam vezet, már van pár bútor, nevezetesen egy asztal és egy fotel. Ámde mikor továbbsiklik a tekintetem, egy elég épnek tűnő ablakot is megpillantok, majd rá kell jönnöm, nem vagyok egyedül. Egy magas férfi nyitja ki az ablakot, a félhomályból és a háttal való állásból csak ennyit látok.
- Hé! - hívom fel magamra fel a figyelmet. Ami nem biztos jó hogy jó döntés volt egy ilyen helyen.
Az agyam azonban gyorsan pörög, cigifüst és elhagyatott hely- ez csak egyet jelenthet, mégpedig hogy lelóg a faluból.
- Depressziós hangulat levetése?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

DESTROY WHAT DESTROYS YOU
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 1. 23:36 | Link

Eugene Carnage

Lehunytam a pilláimat, miközben átküzdöttem magam egy vidáman beszélgető embercsoporton. Komolyan, ezeknek nincs jobb dolga az éjszaka közepén, mint idekint ácsorogni és nevetgélni? Egészen addig nem vettem levegőt, amíg biztos távolba nem kerültem tőlük. Félre értés ne essék, ettem, mielőtt kimerészkedtem a birtokról, csakhogy az éhség sohasem múlik el igazán. A testem mindig többet és többet követel, én meg attól félek, hogy előbb-utóbb feladom és valakinek átharapom a torkát. Véletlenül. Természetesen magamtól sohasem tennék ilyesmit, de kicsit olyan, mintha valaki más irányítana. Ösztönlény vagyok, nem az érzelmeim befolyásolnak, sokkal inkább a vágyaim.
Gondolkodás nélkül indultam el a kísértetház lépcsőjén felfelé. Nem létezik olyan kísértet, akitől nekem tartanom kellene. Nem olyan egyszerű megölni és átverni sem. Hamarabb észreveszek bizonyos dolgokat, mint a halandók és ez határozottan előny… Jobban belegondolva rengeteg előnye van a betegségemnek, a probléma csupán az, hogy ugyanennyi negatívumot is fel tudok sorolni –talán még többet is.
Felérve megtámaszkodok az ablakpárkányos és elbámulok a házak fölött. Mennyien adnák vérüket azért, hogy olyanná válhassanak, mint én, én pedig egyszerűen csak végezni akartam magammal –megjegyzem, ez lehetetlennek tűnik. Talán én vagyok az ostoba, bennem van a hiba, de az is lehetséges, hogy az emberek nincsenek tisztában vele, mi mindent kell feláldozniuk az örök szépségért. Család, élet, szerelem, vér… Elsőre elfogadható ajánlatnak tűnik; mégis kinek kell a szerelem? Csak a gond van vele! Persze, de ezt fogod mondani száz év múlva is? Nem tartom valószínűnek.
Lehunyt pillákkal elképzelem anyám arcát, mikor nem megyek majd haza karácsonykor, sem a szünetekben. Egyszerűen csak eltűnök az életéből. Teljesen magára hagyom. Egy szörnyeteg vagyok –már a nyilvánvaló tényeken felül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 18. 19:23 | Link

Katalin

A kastély szinte kivetette magából az időben gazdag, ámbár kastélyon kívüli élményekben szegény Araczkit. Az újonc még csak a hét végén lépte át Bagolykő kapuját, és még bőven volt látnivaló ezen az új helyen, ami nélkül nem halhatott meg.
Léptei csendesek voltak, de annál gyorsabbak. Hamar maga mögött akarta tudni a körbezáró falakat, hogy ha egy kis időre is, de a szabad levegőt szívhassa, a puha talajon járhasson, és ha a sors úgy akarja, ismét lehetősége legyen ismerkedni. Még nem tudta merre tart, egyáltalán visszatalál-e fenséges lakosztályhoz hasonlatos szobájába, de azzal sajnos találkoznia kellett, hogy a kinti hőmérséklet mit sem változott legutóbb tett kalandja óta. Hideg volt, és a fiú nem túlzottan volt oda a közeledő tél küldte hírmondókért. Dzsekijét szorosan összecipzározta, svájci sapkáját meghúzkodva próbálta fejéhez rögzíteni. Fogai már-már vacogtak, mit van mit tenni, nyári gyerek nem érzi jól magát a hűvösben.
- Endre, öcsém, talán választhattál volna kevésbé kinti kalandot is - mormolta halkan zsebre tett kezekkel, és tovább harcolt a fagyos időjárással - folytatta útját. Áthaladt az iskola zöldjén, a fák mellett, és elsétált a kedves cukrászda melegséget árasztó ablaka előtt is.
Az itt töltött pár nap oly távolinak tűnt, hogy Endre kezdte azt hinni, hogy valami úton-ódon, de egyik pillanatról a másikra sikerült meghibbannia, vagy véletlenül felejtés átokba ütközött, esetleg annyi süteményt halmozott fel szervezetében, hogy az agyára ment a sok cukor. Nem tudni.
Elhaladt egy házakkal tömött utcán, majd egy ritkás, régi temető mellett is, és csak ekkor állt meg egy pillanatra.
- Na, hátrébb az agarakkal! - forgolódott, támpontokat keresve. - Hol a szalamandrába vagyok? Temető?! Egy iskola körül?
Döbbenten mered maga elé, még ajkai is eltávolodnak egymástól. Észre sem veszi, hogy meglátszódik a lehelete, és ebből még komolyabb megfázás is kisülhet. Nem fél a látottaktól, legalábbis ezt szajkózza magában.
- Nem félek, nincs mitől. Ezek halottak, nem? - sutyorog, és egyre melegebbnek érzi az időjárást. A szellemeket sosem találta jófejeknek, vagy cimbi jelölteknek, inkább borzasztó jelenségként fogta fel őket, mint a halál sajnálatos maradékát. Az út közepére fagyottan ácsorgott, fejét némileg jobbra billentve bámult egy elkorhadt, vagy még a régi időkben feketére égett, majd megmentett fát, amely ugyanolyan pozitúrában nézett vissza rá, mintha egy olcsó, kisköltségvetésű filmben lenne az első életét vesztő szereplő.
- A fenébe is, fiatal vagyok én még ehhez... - nem gyáva ő, csak szereti magát biztonságban tudni. Pálca sehol, izomzat sem túl megnyerő, ebből még baj lehet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2012. december 12. 19:36 | Link

[Valentin]


Hogy lehetek ennyire szerencsétlen?!!? Mintha vonzanám magammal a bajt! Pedig reménykedtem benne, hogy a vélaságom miatt a baj is elkerül. Vagyis, hogy pontosabb legyek... jó lenne ha a szép embereket elkerülné a baj... bár ez most kicsit nagyképűen hangzott. Mondjuk néha lehet annak is kell lenni. Mióta ide kerültem a faluba kicsit megváltoztam. Ez a környezetváltozás úgy érzem jót tett, vagy inkább rosszat. Ismét kezd visszatérni a régi énem, ismét kezdem kihasználni a szépségemet... már amennyire lehet. Azért valljuk be, nem túl sok fiatal, szingli pasi él ebbe a kicsi faluba. Leginkább idős bácsik, és iskolás kisfiúk rohangálnak errefelé. Én pedig a 22 évemmel egyik korosztályhoz sem tartozom. Szerencsémre már sikerült összefutnom pár fiatal férfi tanárral. Már várom, hogy végre én is taníthassak, és köztük élhessek. Akkor lehet több esélyem lenne találni valakit. Igazából nem tudom, hogyan gondoltam, hogy én majd mestertanoncokat oktatok. Nagyjából ugyan annyi idősek, mint én, és ez a legrosszabb kor a fiúknál. Ilyenkor nem az eszük irányítja őket, hanem valami más, ami kicsivel lejjebb van, és most nem a hasukra gondolok. Hozzám pedig alapból vonzódni fognak.
A szerencsétlenségemhez visszatérve. Éppen Dongót sétáltattam, amikor is a kis dög meglátott egy macskát. Utálja a macskákat! Szóval kirántotta a kezemből a pórázt - amit alig fogtam - majd üldözni kezdte a cicát. Én persze amint kapcsoltam utána is iramodtam, de gyorsabb volt. A macska persze a lehető legrosszabb helyre menekült be. Az utcában lévő elhagyatott házba, melyről azt hallottam, hogy kísértetek lakják. Utóbbitól nem tartok, mivel hát őket kutatom. De a ház állapota eléggé aggasztó. Ennek ellenére nem tudok mit tenni. Belököm az ajtót, majd fütyülni kezdek, hátha... de ez nem jött be. Beljebb lépkedek és a lábam alatt szörnyen elkezdenek recsegni a padló deszkái. Egyre beljebb és beljebb haladok, miközben hallgatózok, hogy honnan is jön a lárma. Természetesen az emeletről, így a lépcső felé veszem az irányt.
Utoljára módosította:Dobrai Vanda, 2013. január 28. 16:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonard Harris
INAKTÍV


tartalmas titulus helye
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1629
Írta: 2013. január 2. 21:33 | Link

Sharlotte
újév első hétvégéje; eléggé este;


 Ezt is megértük, de még hogyan. Amíg otthon boldogítottam a népet, addig átvészeltem a napokat, közeledett az egész év vége, és lapozhattunk a nagy naptárban. Különösképp nem fogott el semmiféle ünnepi hangulat - a karácsonyt is sikerült végigmorognom -, így a szilveszter sem volt másképp. Ünnepeltem, koccintottam, B.Ú.É.K, és kész. Ilyen, ha az ember hónapokig bal lábbal kel, és nem vár semmit nagy durranás az új évtől. A fogadalmakról meg inkább ne is beszéljünk, feleslegesek. Sose tartottam be egyet sem.
Az új lap ismételten visszaterelgetett az iskolai élet falai közé, amit, bár még mindig fanyalogva, és nyögve-nyelősen tettem. De az okosok azt mondják, nem szabad feladni, azoknak pedig hinni kell, kellene, kéne, és én igyekszem, csak épp nemigen mozgat. Teljesen mindegy, megtettem a kezdő lépéseket, innentől már meg csak visz az ár. Az ár, mely jelenleg igencsak későn kapott el, és igencsak messze az iskolától. Nem is kérdezem magamtól, miért ilyenkor járom az utcákat, nyakig húzott kabátban, ujjaimat a zsebemben melengetve.  Ez így jó nekem, azt érzem. A falut már a délután egy részében megjártam, betértem ide-oda, körülszimatoltam, és az elhagyatott részleg felé haladtam a nagy semmittevésben. A kihaltság, a csend, mely körülölelt, valahogy jó is volt, és rossz. Nem ehhez voltam szokva, de mégis beértem ennyivel. Tudtam valahol mélyen, az agyam egy szegeltében, hogy erre kell jönnöm, és engedelmeskedtem neki. Lassú, elnyújtott lépteim vezettek el egy házhoz, melyben szemernyi fény sem pislákolt, és amely, még a sötétben is mutatta, hogy elhagyatott, és sötét. Megtorpanva néztem fel a vak ablakokra, a kopott, festetlen falakra, és megindultam a bejárat felé. Az ajtó nyögve adta meg magát, pálcám előkerült zsebem rejtekéből, és egyhamar fényt varázsoltam a végére. Csak álltam, néztem körbe, és hallgattam  a csendet. Ha hinnék a rémmesékben, akkor most rettegnék, de túlságosan nyugodt voltam mindenhez, túlságosan kíváncsi, és unott, így beljebb merészkedtem.
- Hahó. - már csak a sablon kedvéért szólaltam meg, teszteltem, mennyire üres az egész, mennyire nincs itt semmi szörny - pedig ha jól hallottam anno, páran igencsak érdekes sztorikat meséltek erről a helyről, és ásítottam egyet. Egyedül nem jó, ezt belátom. Társam nemigen akad pont itt, pont erre, és ebben az órában, így aztán már csak annyi maradt, hogy a kicsit bizarr kinézetű lépcsőt válasszam. Próba szerencse. Bukkant fel gondolataim között, miközben az emeletre készülődtem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty müty
ex-prefektus | ex-hajtó | David védelmezettje | Rambo | Kérdezős
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 28. 14:24 | Link

Silana

 Ma direkt játszós kedvében van. Végül is eldöntötte, mi lesz a móka tárgya, de azért próbál minden eshetőségre felkészülni. Jó vastag, sötétzöld, kötött kezeslábast húzott fel, amiben pont úgy néz ki, mint egy átlagosnál kicsit nagyobb csecsemő. Erre még egy pár számmal méretesebb, szintén kötött, bordó pulóver, hogy ne fázzon a hidegben, illetve sál, sapka, kesztyű, ahogyan anyu tanította. Haját pedig oldalra fonta, hogy az se zavarja akciózás közben.
Indulás előtt belenéz a tükörbe, és úgy kezdi méregetni magát. Nem lesz ez így jó. Valami még hiányzik, érzi, de mi az? Eltelik vagy öt perc, mire beugrik neki a megoldás. Odarohan a szekrényhez, kidobálja belőle a fél tartalmát, mire megtalálja, amit keresett. Festék. Összekeni vele ujjait, majd arcának mindkét felére csíkokat húz. Így már igazi dzsungelharcos törpe lett belőle! Felkapja az ágya mellett tartogatott hatalmas dobozt, és kispurizik a szobából.
Meg sem áll a sokat emlegetett Kísértetházig. Vajon ide szabad a bejárás? Mert ha nem, akkor… akkor is bemegy. Nincs mese. Osonó üzemmódba kapcsolva összehúzza magát, és egyik fedezéktől a másikig mászik, egyre beljebb hatolva a kísérteties helyre. Anno még ő is látta a cápát, úgyhogy közben halkan annak zenéjét énekli, mintha éppen becserkészne valakit.
- Tűűű-rü… tűűű-rü… tű-rü, tű-rü, tű-rü… tü-tü-tü-tü-tü-tü – A végén már lábujjhegyen fut át a nappalin, egyenesen a lépcső irányába. Különösebb oka nincs rá, de körül sem néz a földszinten, egyből az emeletre megy. Ott aztán megáll a lépcső tetején, ledobja a dobozát, aminek tartalma kicsit hangosabban kezd motoszkálni, majd elindul felfedező útra. Előbb tanácsos lenne rájönni, hogy van-e rajta kívül más is a helyszínen. Igazi kommandós módjára, a falhoz lapulva oson egyik helyiségből a másikba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. március 25. 01:48 | Link

Ron Cheesy
Előzmény: Fő utcza

Már tűkön ülve várja az indulást a Kísértetház felé. Reménykedik nagyon, hogy nem csak egy egyszerű, régi por, pókháló és kosz lepte szürke házról beszélnek, hanem egy olyan épületről, amit az előbb említett dolgokon kívül más is rettegésben tart… Pl. egy szellemcsapat! Vagy valami szörny, vagy félelmetes állat féle, pl. kígyó, agy vámpír, esetleg valami hasonló. Na meg denevérek! Azoknak muszáj ott lenniük! Mary egyáltalán nem fél a denevérektől, még akkor sem ijed meg, ha fél méteres körzeten belülre jönnek, meg a feje fölött köröznek, sőt, kifejezetten élvezi. Pontosabban élvezte, ugyanis volt már rá példa. Nagyon szereti a denevéreket, a harmadik kedvenc állata. De csak mert a kutya az első, és a repülőkutya a kettő között áll, ami viszont egy félig kutya, félig denevérféleség…
- Szerintem is finom a szendvicsük, főleg, ha Veronika készíti. – idézte fel magában azt az ultra finom étket, amit háztárs, sőt, számára barátnője készített.
- Forró csoki? Olyat még nem ittam… Az mi pontosan? Ez alatt a kakaót értik az emberek, vagy valami nem nagyban, de kakaótól különböző ital? – érdeklődik. Ismerte a forró csoki létezését, látta az embereket a TV-ben fogyasztani, meg egyszer, mikor kórházban volt is ittak a szobatársai, de ő sosem kóstolta még, így nem volt tisztában vele, mi is az pontosan. Tíz évesen még meg mert volna rá esküdni, hogy az mikróban folyóssá olvasztott, pl. milkacsoki. Mára már ugyan kételkedik ezen lehetőségben, de sosem lehet tudni. Lehet, hogy igaza volt. ~ Habár, kicsit tényleg abszurd, elvégre ihatatlanul forrónak kell lennie, ha még folyik. Vagy ilyen lassan kötne meg? Ki érti ezt?~ Legyint magában, elintézve a dolgot. Ha kap választ Rontól – feltéve, ha a fiú tisztában van vele, Maryvel ellentétben -, megtudja, ha nem, akkor sem dől össze a világ. Elvégre most nem ez a lényeg.
- Miért? Olyan gyenge ez a Staff? – vonja fel szemöldökét. Bár valódi tippje inkább ennek ellenkezőjére vonatkozna, reméli, hogy a fiú hozzá hasonlóan a ház kísértetiességét szeretné megtapasztalni.
- Egyáltalán nem tévedsz, egy álmom válik valóra ezzel. Mondjuk, az egésszel… Egész kicsi korom óta arra vágytam, hogy egy régi kastélyban lehessek, régi berendezéssel, modernségtől mentesen, úgy hogy az nem múzeum. Ezzel egyetemben arra is, hogy egy legalább ilyen régi kísérteties, és félelmetes helyre menjek, ami tele van denevérekkel, és… Szellemekkel! – csillan fel a szeme, ahogy végig gondolja mind ezt. – És persze annak is örülnék, ha titkos csapóajtók, alagutak és csapdák is lennének! Persze nem muszáj, ezek nélkül is tuti klassz hely, de azért nem bánnám... – ahogy ezt így végighadarja, egyre jobban belelkesül, már ha lehetséges ilyesmi, ha már rég lekörözte a maxot is. Bár ha az állítólagos maxot képes volt, ezt is letudja. Nem, nem, mégsem, ennél lelkesebb nem lehet…
- Őőőő… Nos, én sem nagyon értek hozzájuk, igazság szerint még soha nem láttam egyet sem, sajnos. De csaknem olyan rémesek, nem hiszem, hogy életveszélyesek volnának, különben meg nem probléma, nem igaz? – von vállat, amolyan „nézzük mindennek a jó oldalát” arckifejezéssel.
- Mi? Hogy te? Hát, oké, ha szeretnéd… De nem muszáj, csak ha akarod. Van pénz nálam is elég. – igazság szerint nem tudta, mit kéne reagálnia. Nem akarta nemes egyszerűséggel elfogadni, hisz akkor úgy tűnne, mintha nagyon élvezné, hogy rá, illetve helyette költekezik a fiú, ámde megsérteni sem akarta. Nem ajánlott ilyet még senki neki, így nem is tudta, mit kéne mondania.  
- Jó ötlet, szeretnék minél huzamosabb ideig a kísértetházban lenni! – húzta ismét vigyorra a száját. Ez után útjukat az imént említett, finomságokkal teli épület felé vették, ahol is megvették a szendvicseket, és még két termoszt is kaptak – persze azt csak kölcsönbe –, meg egy jó erős szatyorfélét, amibe pakolhattak. Majd miután mindennel végeztek, útjukat folytatták a kísértetház felé.
- Na, akkor menjünk be. – mondta Mary, megállva az udvara előtt.

Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. április 2. 13:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Varga Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
Írta: 2013. május 10. 20:44 | Link

Katniss

Kell egy kis szórakozás!
Mostanában egy besavanyodott stréber lett belőlem, ami egyáltalán nem méltó se a házamhoz, se a valódi jellememhez, úgyhogy elhatároztam, hogy ma kirúgok a hámból és végre élvezem egy kicsit az életet. Persze ezt nem úgy kell érteni, hogy elmegyek a legjobb barátommal teázgatni... Most valami izgalmasabbat szeretnék, ezért az volt az első, hogy keresnem kellett egy helyet, ahol szinte minimális a lebukás esélye. Igyekeztem minnél távolabb menni a sulitól, tehát a faluba indultam először. A zsebemben már ott lapult a doboz cigi, amit még otthonról hoztam, úgyhogy már csak a piáról kellett gondoskodni. Út közben be is ugrottam az egyik kocsmába és vettem egy üveg Jäger-t. Ezt úgyis szeretem és a hatása is megfelelő lesz egy kis bulizáshoz. Sokat gondolkoztam rajta, hogy kit hívhatnék el magammal, aztán úgy döntöttem, hogy a szerencsére hagyatkozom és elindulok egyedül. Hátha mázlim lesz és akad valami társaságom, lehetőleg olyan, aki benne van egy kis szórakozásban. 
Ahogy sétáltam az utcákon, hirtelen beugrott, hogy hova is kéne mennem. A legtökéletesebb hely, amiről már amúgy is sokat hallottam a rellonban, de valahogy még soha nem jutottam el oda. Rögtön meg is fordultam és elindultam a kísértetház felé. Először kicsit izgultam, hogy nem fogom felismerni a helyet, de már messziről kitűnt a többi ház közül, hiszen ez egy lepukkant, romos épület volt, ami úgy nézett ki, mintha akármelyik percben összedőlhetne. Őszintén szólva, ez engem egyáltalán nem rémisztett meg, sőt még örülök is, hogy lesz valami izgalmas az estémben. Hamar elértem a házhoz, majd egy pillanat múlva már bent voltam. Körbenéztem és elégedetten elvigyorodtam. Pontosan erre gondoltam! El is indulok az egyik hátsó szoba felé, közben előveszek egy cigit és rágyújtok. Mélyet szippantok, majd hatalmas adag füstöt fújok ki az orromon és a számon. Másik kezemben a Jäger, egyelőre bontatlanul, de úgy érzem, hogy ez nem sokáig marad így...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. május 17. 19:50 | Link

Bianca <3


Este, fél nyolc van, esik az eső és rossz hangulatom van. Itt fekszem az ágyamon és dúdolok egy dalt, ami megnyugtat. Ma jártam az igazgatóiban, amiről egyelőre még nem akarok beszélni. Janeyvel összevesztem, már nem bízik bennem, az egész tanári kar utál, igaz barátaim nincsenek. No és Bianca? Vele sincs semmi. Azt mondta, hogy még nem vagyunk együtt lehetünk barátok, de pont ő lenne az utolsó, akinek elsírnám a bántom. A rellonos haverjaim meg nem értenék meg a problémám, mert ők olyan kemények, akár egy szikla. Semmi nem töri meg őket, ők nem sírnak, csak lélegeznek és rezzenéstelen arccal húznak le egy fél üveg vodkát, vagy akár egy egészet. Néha elgondolkodom, hogy ilyen akarok-e lenni. De erre a kérdésre soha nem felelek, mert én magam sem tudom. Legszívesebben sírnék és ordítanék, hogy kiadjam azt a feszültséget, ami bennem van, de nem szabad, mert fiú vagyok és a nagyfiúk nem sírnak, nem ordibálnak. Ők csak ülnek és szívják a levegőt. Isznak csajoznak és élvezik az életet, végül nem lesz belőlük semmi. De én akarok valami, vagy valaki lenni. Bár a tanárok biztos megjegyezték egy életre a nevem. Leroy Lasch Gergely. A beképzelt kis hólyag, most biztos mindenki ezt gondolja rólam. De miért érdekelne a véleményük, nem tudják min mentem, megyek keresztül, úgyhogy addig nem dumáljanak nekem.
Nem tudok tovább feküdni és énekelgetni, el kell mennem oda, ahol az egész kezdődött. Hamarosan két éve, hogy itt vagyok és azóta, csak egyszer voltam ott. Itt az idő, hogy meglátogassam a kísértetházat.
Magamra kapom a fekete kabátomat és kiviharzok a szobából. Én csak egyszerűen el akarok menni és egyedül lenni egy kicsit, csak ennyit szeretnék. Ahogy megyek a folyosókon mindenki szemébe belenézek, még mindig azt a látszatot akarom kelteni, hogy nincs baj, erős vagyok és laza. Ahogy kiérek a kastélyból megérzem, hogy nincs olyan meleg, mint pár nappal ezelőtt. Az eső már szakad, a hajam teljesen vizes lesz. Na mindegy... Alighogy kiérek a faluba már a cipőm is elázik. Leveszem a lábamról, még a zoknit is. A szembejövők hülyének néznek, de ők nem a diáktársaim és nem is a tanáraim, úgyhogy előttük nem kell azt mutatnom milyen vagány vagyok. Pár perc alatt megérkezek a kísértetházhoz. A lábam már saras és fáj is, mert a kavicsok szúrták az útközben. Belépek a házba, ami ugyanolyan csúnya és szakadt, mint egy évvel ezelőtt volt. Felsétálok az emeltre ott pedig kiülök az ablakhoz innen bámulom a tájat és egyszer csak sírni kezdek. Itt nem lát senki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2013. augusztus 24. 19:17 | Link

Midenki

Alig érkeztem meg az iskolába máris rosszban sántikálok. Naná. De mi rossz van egy kis esti sétában, na ugye, hogy semmi. Ezt gondolom én is, ahogy baktatok, na jó inkább sunnyogok a Kísértetház felé. A portrék susmorogtak valamit egy találkozóról ma este, szóval azt hiszem itt a helyem kirajzolva. Velem slattyog Éjfél a macskám, aki az órákon és a mosdón kívül mindenhová velem szokott jönni. Hát épp egy ilyen érdekes estéből hagyjam ki? Még csak az kellene. Már benn vagyok, pár percce, de azt hiszem vagy én értem ide elsőnek, vagy eleve nem jött el senki sem. Lassan, pásztázni kezdem az első helységet ebben a koromsötét házban. Sehol egy teremtett lélek.

~...Most aztán szép kis slamasztikában vagyok, ha nem tudok feltűnés nélkül visszajutni a suliba nekem lőttek...~

Ahogy így agonizálok magamban egy kiáltás üti meg kintről a fülem, egy lány hangja lehet, legalábbis innen úgy hallom. Úgy döntök nem felelek neki. Éjfél ezalatt elindul felfedezni a házat, neki a sötétség sem akadály. A mázlista, ha jól látom épp egy lépcsősoron lépdel felfelé. Én viszont inkább óvatos léptekkel, hogy senki ne vegyen észre kiiszkolok a velem szemben lévő hátsóajtón, majd hátra sem pillantva visszasurranok az iskolába. Amikor be érek a biztonságot jelentő falak közé meg sem állok házam közös helységéig, ahol csodák csodája Éjfél már vár rám az egyik fotelben üldögélve.
Utoljára módosította:Ivy A. Ives, 2013. augusztus 28. 13:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...Ne félj, csak Élj!..."
Desmond Hill
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 27. 23:03 | Link

Marcell

Hát, az eddig itt töltött úgy... három hét alatt még nem volt szerencsém ahhoz, a lehető legjobban fel tudjam mérni a terepet. Igaz, hogy az iskola minden pontját bejártam már, mindent a lehető legjobban kielemeztem, és értékeltem, de az épületen kívüli, és még attól is távolabbi helyszíneket fel tudjam térképzeni. Így, egy nagy kérdőjel díszeleg a "térképem" azon részén. Mindenesetre, én tökéletesen ki vagyok békülve az eddig begyűjtött tudásommal az iskola iránt, de, mint mindig, most is hív a kalandvágy. Ezt szempontul véve, talán nem a rellonban kellett volna kikötnöm, de amint szóba elegyedek valakivel, tökéletesen lehet látni, hogy vérbeli sárkány vagyok, aki nem tántorodik el egy kis kihívástól, netalán tán felfedezéstől, kutatástól. Nem rám vallana. Kiskoromban is több gond volt velem, hiszem mentem mindenfelé, minden idegen tárgy, idegen hely a birtokába ejtett, és nem engedett, míg meg nem néztem azt a helyet közelebből is. Ezek alapján mindenki egy szófogadatlan "betyárnak" titulált, anyámék meg is küzdöttek velem, de rendesen. Na, de most őszintén, melyik gyerek nem olyan, aki, hogyha lát valamilyen érdekeset, akkor nem érdekli, hogy éppenséggel el is veszhet, csak megy, és megnézi? Szerintem csak azok ilyenek, akiket gyerekpóráz által neveltek fel. Mivel a mostani világban már ilyeneket is feltaláltak, hogy a gyerek, még csak véletlen se tudjon megszökni, és hagyja figyelmen kívül, hogy már méterekre elmászott a tömegben csődülő szüleitől. És ezek után jöttek a gondok, amikor több napon keresztül nem mentem haza, mivel az elég furcsa neveltetésnek köszönhetően többször elszegődtem otthonról, és leltem békére, igaz, hogy csak pár nap erejéig. Fogalmuk se volt, hogy merre lehetek. Általában egy barátnál húztam meg magam, de többször elő fordult, hogy a természet lágy öle hívogatóbb volt, mintsem egy barát, aki meleg otthonnal, jó társasággal van megáldva. Mivel az én családom még csak véletlen se volt ilyen. Nem foglalkoztak velem, de amikor nem voltam ott mellettük, és pár napon belül kerültem haza, akkor több órán át tartó fejmosást kellett végighallgatnom. Így talán hálás lehetek az őseimnek, hogy betuszkoltak ide, és még csak véletlen se kell azt hallgatnom, hogy hol voltam már megint, mért nem mentem haza, mért nem szóltam nekik, és a többi, és a többi... Na, de ennyit is a gyerekkoromról. Most a jelenben járunk, és, hogy őszinte legyek, már nem is az iskola védelmet nyújtó épületében, hanem attól távol, már, lassacskán Bogolyfalva előtt koptatva a földet. Fogalmam sincs, hogy mikor is hagytam el az épületet, de az biztos, hogy már, lassan tizenöt perce sétálgatok. Hiszen körülbelül ilyen távra lehet az iskola Bogolyfalva kapujától, mihez odaérve, az engedelmesen tárul fel előttem, én pedig nem zavartatva magamat, annak macskaköves útjára lépek. Eddig csak annyira volt szerencsém itt járni, amíg a vasútállomástól az iskoláig nem értem. De, most, hogy már itt vagyok, alkalmam nyílik arra, hogy minden kis zugát felmérjem, és, talán még az angolok jó szokásából eredően be is ülhetnék egy jó csésze teára. De, ez most nem az a pillanat, amikor meg kéne bújnom egy épületben, és várnom, hogy eltűnjön a fejem felől a nap. És, hogyha már itt tartunk, a tűzgömb már lemenőben van, így gyéren megvilágítva a falucska minden utcáját. És a régi, istenverte házakat. Mivel, ami előtt most ácsingózok, az pontosan ilyen. Régi, elhagyatott, koszos... pont nekem való helyiség. Így, széles mosollyal az arcomon vágtázok be, majd folyosóról folyosóra járva alaposan szemügyre veszem a házat. Szerintem számíthatnak rá, hogy többször meg fogok itt fordulni.
Utoljára módosította:Seren E. Weaver, 2013. szeptember 15. 22:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Desmond Hill
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 28. 11:22 | Link

Marcell

Továbbra se értem, hogy, tulajdonképpen mit is keresek már kint az iskolán kívül. Nem tudom, hogy mikor hagytam el a szobámat, de még csak azt se, hogy kiléptem volna az épületből. Na de minden rejtélyes kezdetnek csak jó vége lehet. Így nem tétovázok sokat, hiszen már a Bagolyfalva felé vezető kis ösvényt koptatom. Nem tudom, hogy milyen helyszínekkel fogok összefutni, de biztos vagyok benne, hogy nem csak holmi mindennapi unalmas boltok vannak errefelé. Na nem mintha most rá lennék szorulva akármilyen boltra is. Sokkal inkább valamilyen izgalmas helyszínre vágyok, ahol egyedül lehetek, és töprenghetek azon, hogy hogyan is tudnék innen megszökni. Igaz, hogy az eddigi iskoláim közül ez a legjobb, de továbbra se tudom elképzelni, hogy itt maradjak, és több évet húzzak le itt. Valamiért nem tűnik valósághűnek. Sokkal inkább tudom elképzelni az életemet Las Vegasban, esetleg attól távolabb, Los Angelesben. Mivel itt, Magyarországon nem látok annyi lehetőséget a nagybetűs életre, mintsem kint, ahol minden második sarkon felajánlanak neked filmszerepet, modellkedést, háttértáncos, esetleg énekest. Tapasztaltam már hasonlót, bár az még London utcáin volt. De, merem feltételezni, hogyha Londonban történnek hasonló "csodák", akkor a nagyobb városok is előszeretettel kínálják az igazán hasznos munkákat. És, szerintem az arcomból tökéletesen meg tudnék élni, modellkedés, vagy színészet terén. Annyira meg még én se vagyok hülye, hogy ne tudjak megtanulni egy komplett szöveget. Bár, sokan így gondolják, de nagyon mélyen elrejtve van egy intelligensebb, okosabb Desmond, aki éppen feltörőben van. Vagyis csak lenne, hogyha a bunkó, vérbeli rellonos nem állná útját. Mit ne mondjak, elég nagy harc van keletkezőbe a viselkedésemet figyelembe véve. Hiszen minden bunkónak van egy jóságos énje, aki néha úrrá lesz a személyen, de, akarva-akaratlan visszatér az eredeti személyisége. Pedig a rellonoson kívül talán egy eridonos, esetleg navinés bújik meg bennem. Na jó, a navine az talán túlzás, hiszen én sokukkal ellentétben nem vagyok visszahúzódó. Ezért tartom inkább esélyesnek a piros házat, ahol a kalandvágyó, kicsit bohókás, jókedvű személyek bújnak meg. De, amint már említettem, még nem tört belőlem elő ez a személy. Majd talán, idővel...
Végül, mikor a város határában megpillantok egy lepukkant, elhagyatott házat, széles mosoly ül ki az arcomra, és behatolok a házba. Mindig is vonzottak az ilyen helyek, és, jelen pillanatban nem találok egy indokot se arra, hogy mért ne menjek be. Hogy sötét van? Igen, az már biztos. De még ez se tántorít vissza. Merem feltételezni, hogy a prefektusok se járkálnak csak úgy ki, ezért biztos, hogy senki nem fog itt keresni egy árva személyt se. Úgyhogy, ez tökéletes búvóhely, és legalább kicsit egyedül lehetek a gondolataimmal összezárva. Mivel, mindenkinek kell egy kis nyugalom, amikor egyedül van, és senki nem parancsol neki, vagy utasítja olyanra, amit nem akar végrehajtani. És a jó kis csönd jó sokáig el is tart, bőven van időm arra, hogy járassam az agyamat a szabadulásom gyanánt, de egy mélyről jövő ordítás töri meg a nyugalmamat. Értetlenül pillantok magam elé, majd rászánom magam, hogy utána járjak. Eddig csak simán ültem a fal mellett, és bambultam, de most, hogy társaságom akadt, ez felkeltette az érdeklődésemet. Zsebre vágott kézzel közelítem meg a hang forrását, amit pár perccel később meg is pillantok. Vagy, inkább akit? Hát, ezek szerint tévedtem azzal kapcsolatban, hogy nem fog senki utánam járni. De, a kis méretéből, és a jócskán fiatalabb ábrázata arra enged következtetni, hogy nem perfektussal van dolgom. Hanem egy gyerekkel...? Mit ne mondjak, elég furcsa társasággal áldottak meg. De ahelyett, hogy tovább rágódok a kis srác kilétén, közelebb araszolok hozzá, és kiszabadítom a lépcső fogságából.
- Mit keresel te itt? -teszem fel neki az igazán egyszerű kérdésemet, majd helyet foglalok a pár lépcsőfokkal fentebb. Nem tudom, hogy ezek után mennyire bízhatok meg ebben a lépcsőben, de nagyon ajánlom, hogy ne szakadjon le alattam.
Utoljára módosította:Seren E. Weaver, 2013. szeptember 15. 22:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Desmond Hill
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 28. 13:12 | Link

Marcell

Mikor megpillantom a város határában elhelyezkedő, eléggé lepukkant házikót, széles mosoly terül el az arcomon. Szerintem nem is kell több indok arra, hogy mért lépek be. Köztudott, hogy imádom a régi helyeket, ahol biztos, hogy nem fog senki megzavarni. Mert hát, kétlem, hogy a perfektusok csak úgy kijárkálnának az éjszaka kellős közepén, hogy megnézzék, van-e valaki a "kísértetházban". Mert hát, igazán kísértetiesen hat az épület. Sehol egy bútor, maximum olyan, ami már el van rohadva. A falakról már rég lepergett a festék, esetleg a tapéta. Az ablakoknak csak a helye látszik, az ajtók ki vannak szakadva a helyükről. Kétlem, hogy akárki is szeretne egy ilyen helyen lakni. Bár, hogyha felújítanák, biztos pofás kis lakást hoznának össze belőle, de, szerintem addig jó, amíg a mostani formájában van. Nem kell mindenből lakható házat kreálni, hagyni kell, hogy néhány az eredeti állapotában pompázzon, és bűvölje el az embereket. Mivel, az ilyen házak teljesen a birtokukba vesznek, és nem engednek addig, amíg fel nem térképezem minden kis zugát. Nem véletlen, hogy anyámék bosszankodtak, hogy milyen egy rossz kölkük van, sosincs otthon, mindig csak lófrál, vagy egyedül, de általában a hülye haverjaival. Most úgy őszintén, mit várnak egy kamasz tinitől, aki, nem mellesleg fiú, és még több gondot hoz a házra? Szerintem nekik is voltak olyan dolgaik, még az őskorban, ami miatt az őseik halálra aggódták magukat. Vagyis, a mi esetünkben egyáltalán nem aggódtak, csak utálták, hogyha nem tudnak szemmel tartani. Mit ne mondjak, igazán furcsa szülőkkel voltam, és vagyok is megáldva. Csak így, hogy ide kellett költöznöm, legalább nem kell a sok baromságot hallgatnom, és minden este az oktatásukat figyelemmel követnem. Itt szabad ember vagyok, azt csinálok, amit akarok, még a szabályok se tarthatnak vissza. Mindig is pártoltam azt a mondást... hogyha minden szabályt betartasz, minden jóból kimaradsz. Teljes mértékben így van. És, ugye ezt a rellonosok is figyelemmel követik, nem csak én. Sokan vagyunk szabály szegőek, és, hogyha ezeket a személyeket egy házba teszik... hááát, akkor a tanároknak főni fog a fejük, az egyszer biztos. Hát még a perfektusoknak, akik nem tudnak nekünk parancsolni. Mindannyian, akik itt vagyunk, szabad emberek vagyunk, nem kötelességünk betartani a szabályokat. Hogyha pedig kirúgnak érte? Hát, akkor ez van... legalábbis, én így fogom fel a dolgokat. Az már más tészta, hogy sokan térden csúszva mennének a dirihez, hogy ugyan vegye már vissza őket, többet nem csinálnak ilyet, bla bla bla. Hülyeség... úgyis csinálni fogják. Hogyha egyszer elkezdik, akkor jön a következő szabályszegés, és így tovább. Velem is így volt. Legelsőnek egy békés kisgyerek voltam, aki minden egyes pontot betartott, még az íratlan szabályokat is megjegyezte. Most meg már azt se tudnám megmondani, hogy hány pontból áll az itteni szabályzat, nem, hogy fel tudjak belőle sorolni akár egyet is. Az lenne már az igazi luxus. Na meg, hogyha majd egy olyan ember fogja nekem elhalandzsázni, akit, legalább egy kis mértékben is, de tisztelek, akkor azt mondom, hogy oké, és talán fontolóra veszem a dolgot, miszerint a rám vonatkozóakat betartsam. De így, hogy egyik tanár se érdemelte ki nálam ezt, hát még nem az igazgató... így elég húzós a helyzet. A lényeg, hogy ne kapjanak rajta. Amíg képes vagyok úgy véghez vinni a dolgokat, hogy ne gyanúsítsanak engem, addig jó. Na meg, hogyha egyen rajtakapnak, akkor is, mi van? Legelsőnek nem fognak kirúgni, maximum a nem tudom hányadik szabályszegés után.
Mikor meghallok egy közelről jövő ordítást, felkapom a fejemet, és bamba ábrázattal meredek magam elé. Egy ideig gondolkozok, hogy utána járjak-e a dolognak, majd, miután tisztáztam magamban a dolgokat, felpattanok a földről, és elindulok a hang felé. Hamar meg is pillantom a kisfiút, aki éppenséggel rossz helyre lépett a lépcsőn, és sikeresen beszorult. Egy ideig csak bámulok rá, majd megközelítem, és segítek neki, hogy, még csak véletlen se törjön el a lába. Mivel hát, nem valószínű, hogy olyan kényelmes pozícióban van, ami jót tenne a lábának. Mikor épségben kijut, pár lépcsőfokkal fentebb helyet foglalok, és felteszek neki egy igazán egyszerű kérdést. De, amikor erre válaszol, csak felnevetek, és magam elé meredve adok rá választ.
- Akkor megkérdezem szebben... egy kisfiú miért van itt éjnek évadján? Ilyenkor már rég fellőtték a pizsit, nem? Legalábbis, én ilyen korban már nagyban az ágyat nyomtam. Nem kell semmivel meghálálnod... -zúdítom rá kérdések százait, majd választ adok az ő kérdésére is. Nem tudom, hogy mért gondolják azt sokan, hogy meg kell hálálniuk azt, hogyha egy ember szívességet tesz nekik.
Utoljára módosította:Seren E. Weaver, 2013. szeptember 15. 22:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Desmond Hill
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 28. 17:47 | Link

Marcell

Szerintem elég indok az a bemenetelre, hogy lepukkant kis viskó, ami igazán felkelti az érdeklődésemet. Mindig is szerettem egyedül lenni az ilyen helyeken. Megnyugtatóan hat rám, és bőven van elég időm arra, hogy gondolkozzak. És ugye, jobbára egyedül is tartózkodok itt, mivel, ki lenne rajtam kívül olyan elvetemült, aki éjjel bejön ide? Szerintem már minden diák alvásra hajtotta a fejét, főleg így a vizsgaidőszak beköszöntével. Örülnek, hogyha a sok tanulás közt időt tudnak szakítani az alvásra. És ugye nincs olyan, aki képes lenne bőven tíz után még mindig a tankönyv felé görnyedve a fejébe vésni a tantárgyakat. Na igen, ezért rosszak a vizsgák... nem lehet tudni, milyen kérdéseket tesznek fel, hogyha pedig megkérdezed az egyik háztársadat, jobb esetben el is mondja, de hasznát nem veszed. Mindig változtatják a kérdéseket, így nincs két egymás követő év, ahol ugyanazok a kérdések szerepelnének azon a bizonyos lapon. Körülbelül öt, vagy még annál is több év után rakják be ugyanazt a kérdést, mivel akkor már nem áll fent annak a veszélye, hogy utána jársz, és addig nem hajtod álomra a fejedet, amíg be nem gyűjtöd a kérdéseket. Mivel, felesleges. Kétlem, hogy bárki megjegyezné azokat a vizsgakérdéseket, amit bő öt évvel ezelőtt írt. Hogy őszinte legyek, az előző iskolámból, a vizsgaidőszakból egy kérdés se maradt meg. Na jó, ez talán annak is köszönhető, hogy, maximum két vizsgára mentem be, de arra se tanultam egy szót se, így csak bambultam ki a fejemből. Ilyenkor többen elolvassák újra a kérdést, hogy összehordjanak valami hülyeséget, hátha kapnak rá, legalább egy pontot. De én még arra se vettem a fáradságot. Egyszer elolvastam, aztán fel is hagytam a próbálkozással, mondván, hogy nekem úgyse sikerülne. Na, és ilyen hozzáállással, biztos, hogy nem is fog soha. Pedig, most már igazán bele kéne húznom, hogyha nem akarok még húszéves koromban is az elsőbe járni. Így is elég gáz a szitu, mivel, mondhatni én vagyok a legidősebb elsőéves, de ugye ez az "áthelyezésnek" köszönhető.
Hosszas gondolatmenetemet egy ordítás töri meg, melynek forrását pár perc tétovázás után meg is lesem. Elég meglepő fordulat ez, hiszen mindenre számítottam, csak egy, körülbelül tíz éves fiúcskára nem. Hogy mért? Mivel, amikor én ennyi idős voltam, már rég aludtam, és másnap reggel hétig, jobb esetben nyolcig ki se nyitottam a szememet. Bár, a mostani fiatalok igazán kiszámíthatatlanok. Ezt figyelembe véve, talán még se kellene ennyire meglepődnöm a jelenlétén. Na, de szerintem azt a vak is látja, hogy kicsit sincs kényelmes pozícióban, így a "megmentésére" sietek. Nem telik sok időbe, mialatt megszabadítom a lépcső fogságától, és ezután a művelet után elfoglalom méltó helyemet a pár fokkal efeletti lépcsőn. Hangos röhögés hagyja el a torkomat, majd választ adok a kérdésére.
- Nem köplek be, mivel amúgy se tudnálak kinek. Nyilván nem normál diákként vagy számon tartva, ezért biztos, hogy nem csapnának ki. Hogy én mit keresek itt? Nyugalomra vágytam, hogy egy kicsit ki tudjam szellőztetni a fejemet. És az idő elrepült felettem -válaszolok halvány mosolyt erőltetve az arcomra. Kicsit furcsa a szitu, hiszen nem mindennapi dolog az, hogy egy tíz éves kisfiú akar engem kérdőre vonni. Na, de mostantól ezt is a normális időtöltésekként fogom felcímezni.
- Hidd el, öcskös, nem létezik zsákos ember. Ezzel csak a kisgyerekeket riogatják. Itt az egyetlen veszélyforrás, ami jelen van, az én lehetnék. De tájékoztatlak, hogy egy ujjal se foglak bántani. -felelem immáron széles vigyorral pásztázva arcát.
Utoljára módosította:Seren E. Weaver, 2013. szeptember 15. 22:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Desmond Hill
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 28. 20:56 | Link

Marcell

A lehető legnagyobb csendet egy kiabálás töri meg, melyre rögtön felkapom a fejemet, és tétovázva ugyan, de felkászálódok a földről, és utánajárok, hogy honnan is jön a hang. Amikor meglátom a kissrácot a lépcsőbe szorulva, elnyomok magamban egy mosolyt, mivel látni, hogy egyáltalán nem olyan pozícióban van, amiben, hogyha sokáig úgy marad, ne esne kár benne. Így, lassan megközelítem a gyereket, és igaz, hogy egy ideig eltart a segítségnyújtásom, de, legalább nem órákat kellett vele szenvednem. Fogalmam sincs, hogy ezt hogy sikerült összehoznia. Én is valahogy feljutottam ezen a lépcsőn, de még csak véletlen se szorultam be. Akkor jön a kérdés, hogy egy nálam, körülbelül harmincöt, netalán tán negyven kilóval kisebb gyerek hogy tudta ezt elérni. Én is ezen az oldalon jöttem fel, ugyanúgy léptem, mint ő, de, láss csodát, még mindig itt vagyok, nem tört el semmim. Hm... a sors keze? Lehetséges. De ennél már csak az jobb kérdés, hogy mit keres itt tizenegykor, egy eléggé elhagyatott helyen a város határában, ahol senki nem hallotta volna az ordibálását. Mázlija van, hogy jó pár órával ez előtt ide tévedtem, különben még mindig a lépcső fogságában lenne, én pedig, nyilván a szobámban henyélnék, és várnám, hogy mikor sütne ki a nap. Kíváncsi lennék, hogy ilyenkor a szülei, vagy a gondviselője merre jár, és hogy nem vette észre, hogy nincs meg a gyerek. Pedig, valahogy ki kellett jutnia a házból, hogyha el akart jönni idáig. Bár... mintha rémlene, hogy itt létem alatt láttam volna sétálgatni a kastélyban. Akkor meg ki felügyel rá? Még szép, hogy egy tanár. Na de melyik? Arról fogalmam sincs. De nyilván nem az ő gyereke, hogyha nem tudja normálisan megfegyelmezni, vagy, legalábbis figyelemmel követni, hogy este tizenegykor ne dzsasztázzon ki, és járja a várost. Vagyis, most a "kísértetházat". Miután tisztázzuk egymással, hogy nem szándékozom beköpni, mivel fogalmam sincs, hogy ezt melyik tanárnál tudnám megtenni, jön is a fel nem tett kérdésemre a válasz.
- Ó... szóval Markovits István tanár úr. Hát, belőle nem nézném ki, hogyha véletlen elfecsegném neki, hogy ordibálna veled. Legfeljebb megszidna. Abba meg még senki nem halt bele. Tudtommal, legalábbis nem -felelem széles vigyorral az arcomon, miközben próbálom beazonosítani a kis srác körvonalát. Na, de a város határban egy árva lámpa, de még csak fáklya sincs, minek segítségével, legalább homály lenne, nem csak a mindent körülölelő sötétség. Így, semmit nem látok a gyerekből, maximum azt érzékelem, amikor megmozdul. Mivel hát, annyira megijedt a helyzettől, hogy annyira közel ül hozzám, hogy szinte azt is érzem, amikor ő vesz levegőt. De, nincs szívem közölni vele, hogy ugyan menjen már odébb, mivel belemászik az aurámba. Bezzeg, hogyha egy tizennégy éves gyerek ülne mellettem, gond nélkül a fejéhez vágnám ezt. De így...
- Lehet, hogy láttál róla, de akkor is tájékoztatlak, hogy nem létezik. Az csak egy modell, vagy egy sima, halandó ember volt, akit lefényképeztek. Ő nem létezik -felelem, és a kérdésein csak mulatok egyet, majd válaszolok rájuk. -Csináltam már rossz dolgokat. De téged nem bántanálak. Főleg úgy nem, hogy egy tanár a rokonod. Nem vetne rám jó fényt -adok választ, még mindig széles vigyorral az arcomon, melyet a koromsötéttől nem lát. Hát, jobb is, különben kétlem, hogy nem kezdene el randalírozni, hogy ugyan mért nevetem ki. Volt már dolgom ilyen gyerekkel. Ott is hagytam... csak az volt a gáz, hogy ez a gyerek az unokatestvérem volt, így kénytelen voltam visszafordulni érte. De, amikor elkezdi markolászni a karomat, értetlenül meredek rá, majd, mikor felteszi a kérdést, hangosan felnevetek.
]- Nem tökmag, még csak véletlen se vagyok Hercules. De, hogyha már a neveknél tartunk... Desmond vagyok. -felelem megborzolva a haját. Most már értem, hogy mi is volt ez a nagy bicepsz ellenőrzés. Csak tudnám, hogy miből jött neki ez az ötlete, miszerint én vagyok Hercules.
Utoljára módosította:Seren E. Weaver, 2013. szeptember 15. 22:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 22. 16:45 | Link

Nath

Az eridonosnak már akkor megvolt a rossz érzése, mikor egy számára idegen helyen kezdte csillapítani az étvágyát. Mintha amúgy az olyan egyszerű lenne, mindig azon kapja magát, hogy vágyik rá, mintha sose lenne elég belőle, és ez nem jó. Nem hagyhatja, hogy a vérszomj uralkodjon a gondolatai felett, annak nem lesz jó vége, tudja milyen az, ha a vadállat kerül előtérbe, és nem tiszták a gondolatai. Ezt próbálja elkerülni nap, mint nap, de úgy látszik, az eddig bevált technika mára eredménytelennek hat.
Épp ezért vetemedett arra, hogy távolabb merészkedjen "otthonától", mégse lenne jó, ha a környéken élők száma megcsappanna. Persze, tudja ő, hogy van még egy hasonszőrű, mégse lenne képes arra, hogy rákenje a dolgait, pedig Kath megérdemelné. Nem, egyáltalán nem szimpatizál a társával, de tudja, lassan elkerülhetetlen lesz egy találkozás vele. Csak mielőbb körbe akarja pisilni a területeit, hogy ne okozzon bonyodalmat.
Igen, ez így még mindig marha röhejes, de bevált módszer. Ezért is szorul a szőkeség nyaka körül a hurok, és fogja menekülőre. A franc hitte volna, hogy tanyázik ott egy vámpír, ahol eszik, azt meg még úgyse, hogy a kérdéses vámpír területére merészkedett. Miért kell ezt ilyen véresen komolyan venni? Mindenesetre, most menteheti az irháját.
A gyorsaságának köszönhetően nem okoz nagy gondot visszajutni a faluba, de az üldözője is kitartó, ami cseppet se tetszik neki. Már az árnyas sétányon fut végig, mikor szabály szerűen beleütközik valakibe.
- Nath- nyögi ki, meglepetten, és némi ijedtséggel a hangjában. Ha a férfi beéri őket... na jó, nincs idő kombinálni.
- Gyere- ragadja karon, és ha nem ellenkezik a másik, amiben egyébként őszintén bízik, irreálisan gyors tempóban "viszi" a kísértetházig, persze ügyelve arra, hogy a háztársa végtagja a helyén is maradjon.
- Mi a jó eget keresel te itt kint takarodó után?- fakad ki útközben, mert... képtelenség, az emberek hogy nem vehetik ennyire figyelembe azt, hogy valami VESZÉLYES, és nem ok nélkül.
Kivágva a kísértetház ajtaját, el is engedi a srác karját, majd az ablakon bámul ki, a száját rágcsálva. Nem szeretne ő lebukni, de azt se, hogy a srácból vacsi legyen, azt meg végképp nem, hogy a vörös féljen tőle. Ez.... patthelyzet.
Utoljára módosította:Olivia Meyerson, 2013. szeptember 22. 16:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. szeptember 29. 18:02 | Link

Ágo:D

Kissé kelletlenül baktatok a kísértetház felé, nem terveztem, hogy ilyen sűrűn ide járogatok majd. Na, jó, igazából egy kezemen meg tudom számolni, hányszor voltam itt, és az egyik alkalom éppen tegnap volt. Jó kis este volt, iszogattunk, beszélgettünk, elengedtük magunkat. Megnyugtató, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki nem a nagyteremben kezdte az új tanévet, bár a társaság fele nem is az iskolába járt. Nekem sem sok kedvem van az újabb tanévhez. Többek között amiatt, ami az előző tanév végén történt. Az üvegház, Fela, a gyengélkedő, Yar, a büntetés, az erdő. Mintha már ezer évvel ezelőtt lett volna, valószínűleg az érintetteket leszámítva már mindenki elfelejtette. Azt hittem én is túl vagyok rajta, de az igazság az, hogy egyszerűen csak sutba dobtam az emlékeket, nem rágódtam a dolgon. A terv az, hogy ezt így is  folytatom. Igaz, most felidéződtek bennem az események, de különösebb érzelmi töltet nélkül, nem szégyellem magam, nincs bűntudatom. Egyedül csak az mozgatja meg a fantáziámat, hogy Yar véleménye mennyire változott meg rólam, vagy egyáltalán mi járt a fejében. Féltem a választól, így végül nem tettem fel a kérdést, amiért azóta is mar a kíváncsiság.
Előző nap jöttem csak rá, hogy az egész kastélyban csak Yar van nekem. Eddig nem tudom, hogy nem vettem észre, hogy a Navinén belül szinte már alig ismerek valakit, a többi házból pedig még annyira sem. A tavalyi évben Ákos és a Tusa töltötte ki a mindennapjaimat, és nem is tűnt fel igazán, hogy a kapcsolataim túlnyomó többsége a felszínes ismertség szintjén állt meg. Elég lehangoló volt erre ráébredni, de hogy mit akarok kezdeni a helyzettel, azt még nem döntöttem el.  
Olyannyira sikerült a gondolataimba merülnöm - ilyesmi már régen fordult felem elő -, hogy egyszer csak arra eszméltem, a kísértetház előtt állok. Visszarángattam magam a jelenbe, és óvatosan, nehogy elszakítsam a ruhámat, átverekedtem magam a bokrok között a romos épülethez. Hülye ötlet volt tegnap idejönni, összességében egyetlen racionális cselekedetet sem nagyon tudok felhozni az estével kapcsolatban. Szórakoztunk, az a lényeg. És közben itt hagytam - legalábbis nagyon remélem, hogy senki nem nyúlta le - a sálamat. Most ezért kellett visszajönnöm. Nem mintha olyan különleges lenne, bármikor veszek egy ugyanolyat, de azért egy sétát még megér.
Célirányosan indulok fel az emeletre, nem szándékozom tovább maradni a szükségesnél. Nem mintha megijesztene a hely, de egyedül ücsörögni egy elhagyott házban a gondolataimmal összezárva nem éppen csábító elfoglaltság számomra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Saragob Kíra
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 173
Összes hsz: 560
Írta: 2013. október 7. 20:52 | Link

Ginnie és Runa

Nagyon unatkozott. Márpedig Kírának első számú, ősellensége az unalom. Egyszerűen ilyen fából faragták, hogy nem tud megülni egy helyben, és rendszerint talál is magának elfoglaltságot.  A hangulatától függően vagy bevackolja magát a könyvei közé, és valami eddig számára ismeretlen tudományos vizekre evez, vagy egyszerűen csak a házi gyertyagyártás csínját-bínját igyekszik elsajátítani. Máskor pedig inkább sétál egyet a természetben, és kíváncsi ötéves módjára fedezi fel a környezetét.
Ma úgy döntött kombinálja a kettőt. Annak örömére, hogy már egy ideje Bogolyfalvára tette a székhelyét, kicsit a helytörténetet olvasgatta. Persze nagyrészt ismerte már a falu múltját, hiszen akkor is akadt már a kezébe pár irat, amikor még csak a kastélyban tanult. Azóta viszont sok minden változott, már nem egy flúgos kislány, igazi érett, felnőtt nő lett. Fogjuk rá.  Abból a szempontból biztosan, hogy úgy döntött, nem csak olvasgatni fogja, hanem írni is a helytörténetet, igaz, erről még nem tud a falu önkormányzata,  és egyébként Kírán kívül senki a világon. Neki is csak jó öt perce született meg a korszakalkotó ötlete.  És persze, hogy is foghatna hozzá a dologhoz, ha nem terepmunkával. A falu határában álló romos épületről elég sok minden van a könyvekben, bár nem egységesek a leírások. Na mintha azt várta volna, hogy ha odamegy, az épület majd szépen elmeséli neki az egész történetet, onnantól kezdve, hogy Jóska bácsiék kiásták az alapot... Ennyire azért még ő sem volt elrugaszkodott a józan ész kereteitől. De azért, ha a házról akar írni, mindenképpen tüzetesen meg kell vizsgálnia a helyet. Igaz, valaha diákkorában többször is megfordult ott, de csak poénból, meg mert átverték.
Teljesen tájidegen öltözetben, csinos, homokszínű ballonkabátban, sötétzöld harisnyában és fekete bokacsizmában közelítette meg a helyet. Az ember általában nem ilyen szerelésben megy poros, omladozó épületekbe, de Kírát ez cseppet sem zavarta, szerette volna megadni a módjáét annak, hogy ő most megfigyel és információt gyűjt. Még egy jegyzetfüzetet meg egy tollat is berakott a zsebébe, orrá biggyesztette az okuláréját, és teljes harci díszben vonult a falu széle felé.
Élvezte ahogy a lágy, őszi szellő a hajába kap, és a napsugarak az arcát simogatják. Sőt, abban a pillanatban kifejezetten élvezte az egész életet is. Néha elgondolkodott, hogy ideje lenne már valami napirendet vagy életstílust kialakítania, de ilyesmi nem szerepelt az életében, mióta elballagott az iskolából. Egyelőre pedig nem bánta, hogy "szabadúszókén" csak úgy lézeng a világban.
Elérte a kísértetházat, de mielőtt belépett volna, a ház előtt növő különböző színes kis őszi virágok vonták magukra a figyelmét. ~ Deszép! ~ Gyorsan el is határozta, hogy szednie kell egy csokorral, de úgy döntött, erre ráér akkor is, ha már kifelé jön. Nagy levegőt vett, mint aki éppen hihetetlen veszélyes kommandóakcióra készül, és belépett az épületbe. Megállapította, hogy nem sokat változott, mióta legutóbb ott járt. Elkezdte módszeresen átvizsgálni a földszintet, hátha valahová kiírták nagybetűkkel, hogy "ITT JÁRT TUDODKI" és az évszám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2013. október 26. 11:12 | Link

Emma

* Bár Eris legutóbbi alagutas próbálkozása büntetéssel végződött, nem adta fel hogy kilátogasson az órák helyett Bogolyfalvára. Ezúttal nem is találkozott össze odalent egy kóborgó diákkal vagy prefektussal sem, viszont az acélbetétes bakancsa és a nadrágja széle tele lett sárral és még pár karcolást is szerzett a lenti csapdáktól. A talárja csuklyáját a szeme elé húzva, hogy ne ismerjék fel szorgoskodik a fejében kialakított térkép után menni. Az anyja mesélt neki Bogolyfalváról, elmondta hogy hol van a kísértetház, amit ő annyira meg akar nézni, sőt, még azt is hogy egy kis meglepetést rejtett diákkorában oda a jövő generációjának. Ezt a kis "ajándékot" akarja most megkeresni, furdalja a kíváncsiság hogy mi lehet amit diákkorban el lehet rejteni, mint valami időkapszulát. Szorgosan szedi a lábait, és bár életében nem járt itt, olyan, mintha mindig is megtette volna ezt az utat. Pillantást vesz a házakra, az utcatáblákra és a mesékből betájolja magát hogy merre is lehet. Nem kell hozzá sok idő, már messziről megpillantja a roskadozó ház vonalait, a szíve összeszorul az izgalomtól. Mit hagyhatott itt?
Ahogy egyre közelebb ért a kísértetházhoz, a tekintete ide-oda járkál a környéken, nehogy megint elkapja valaki. Sajnos a büntetőmunkát kénytelen lesz megcsinálni, hamár a pontszerzésre fogja adni a fejét, mert annyira unatkozik. De most nincs se büntető, se prefektus, se senki aki megállíthatná. Vékony keze a kilincsre tekerőzik és határozott mozdulattal benyit az előtérbe. Az ajtó nyikorgóan adja meg magát és engedi be őt. Eris a lehető legóvatosabban becsukja maga mögött, de a próbálkozása ellenére továbbra is nyikorogva. Merre? Merre? Néz körül, a szeme megállapodik a lépcsőkön. "Odafent." Óvatosan ráhelyezi egyik lábát az első lépcsőfokra, és amikor az elég stabilnak tűnik, tovább megy, tenyere végigsiklik a korláton, ha netán az egyik deszka megadná magát, legyen mibe kapaszkodni. Felér az emeletre, a lány pedig megfontolt mozdulattal a jobb oldali kis szobába megy a folyosóról. Egy egyszerű kis helyiség, talán gyerekszoba lehetett valamikor. A túloldali sarokhoz megy, leguggol a porba, előveszi a kis zsebkését és a falat díszítő fa burkolatot kezdi el feszegetni. Az némi ellenállás után megadja magát és immáron bepillantást nyerhet mögé, ahol a pókhálók és porcicák nászában talál egy kis dobozkát. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2013. október 27. 22:30 | Link

Emma és Mesélő


* A lány újabb kérdésekkel bombázza, Eris felhúzza az egyik szemöldökét, de nem felel. Miért is kéne felelnie? Megint egy kotnyeleskedő mitugrász. Elrakja a zsebkését és a kezébe veszi a pálcáját, magához szorítja a dobozát, mint egy féltett kincset. Ekkor csapódik be az ajtó, amire a lány rögtön odakapja a fejét. Nem nyílik, legalábbis nem tudja kinyitni a másik. Az "és most mit csináljunk?" kérdés után pedig élből megjelennek a pókszerű lények. Eris hirtelen sokkot kap, gyerekkora óta utálja ezeket a dögöket, hiába próbálta az anyja kinevelni ezt belőle. Mereven áll és bámul, kezében a pálcával és a dobozzal, érzi amint a lábán felszaladnak az apró lábak, hátát kirázza a hideg, majd amikor bele is marnak, kész, kisült az agya, elveszti az eszméletét.

De láma, eme pompázatos napon ébred, kék talárban. Hol van? Mi történt? Az agya össze se tudja rakni hogy az imént hol volt és mit csinált. Halvány emlékképek egy kastélyról merengenek neki, de miért? Meglepett tekintettel néz a vele szemben álló lányra, akin a jelek szerint szintén olyan talár van, mint rajta. Szó nélkül körülnéz a szobában, majd ki az ablakon. Kint csodaszép az idő, hívogató a táj, de egyben mintha koszosabb is lenne az utca. Hol van? Ki ő? Eris. Ez rémlik, így hívják. De hol van? Hol?? Mielőtt viszont magának tudna válaszolni, inkább a másiknak teszi fel a kérdést. *
- Te ki vagy?
* Hangja közömbös hanglejtése mintha picit visszarántaná a valóságba. Annyi biztos, hogy Bogolyfalván vannak. Bogolyfalva... mintha most másképp nézne ki. Meg sem várva a másik válaszát, mivel eszébe jutott a hely neve megint kinéz az ablakon, pásztázza a kinti tájat. Valami nem stimmel. Ismerős neki, de mégsem. Sarkon fordul és elmegy az ajtó irányába, csak egy pillanatra néz vissza hogy a másik jön-e. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 280
Összes hsz: 774
Írta: 2013. november 10. 12:48 | Link

HALLOWEEN KINCSKERESŐ

Nem szívesen merészkedtek erre a környékre, igaz? A kíséretházat övező legendák és pletykák sokszor igaznak bizonyulnak, aki félős, ne is merészkedjen oda, főleg a romos házba ne.
Nektek azonban most muszáj lesz. Együtt mentek be, de szét kell válnotok, miután megtaláltátok a hangos nyikorgással nyílódó ajtó külső oldalára kitűzött pergament.
Elérkeztetek az utolsó állomáshoz, ahol majd tiétek lehet a kincs. Ehhez azonban szükség lesz a fantáziátokra, de első sorban arra, hogy körültekintőek legyetek.
Menjetek körbe a telken, és szerezzétek meg az elbújt papírokat, amiken szavakat találtok. Bárhol lehetnek, bármilyen formában (például egy őszi falevélen piros betűvel). Bent is, kint is keressetek, de óvatosak legyetek, és vigyázzatok a saját, és egymás testi épségére!
Miután összeszedtétek a szavakat, fogjátok az egykor nappaliként funkcionáló helyiségben elhelyezett pennát és pergament, és írjatok egy újabb mesét, vagy verset, az összes szó felhasználásával, majd olvassátok fel.


//Egyesével kapjátok meg bagolyban a szavakat, a mesét/verset úgy írjátok meg, ahogy szeretnétek. A végén lehet rajta finomítani, majd a kész végeredményt tegyétek be a felolvasó hszébe. 13-a este 9-ig kérném, hogy írjatok, hogy megkapjátok a kincset!//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 27. 18:24 | Link

Gilbert.
dec. 23.

A Halloween alkalmával rendezett kincskeresés alkalmával járt itt először, és azóta sem sikerült elfelejteni ezt a helyet. Nem azért, mert annyira ijesztő volt, bár a pókkal való találkozásra nem feltétlen akar emlékezni. Sokkal inkább érdekli a ház úgy magában, félretéve minden mendemondát. Tényleg kísérteties omladozó falaival, majdhogynem üres és éppen ezért visszhangzó nagy szobáival, a mindenféle hangokról nem is beszélve, amiket időnként hallani itt állítólag. Ideje volt megnézni közelebbről, ha már napok óta nem bír rendesen aludni. Sűrűn kapja magát azon, hogy olyan jeleneteket játszik le újra és újra fejben, amik már nem fognak változni, hiszen megtörténtek. Semmi értelme nincs az egésznek, de mégis ezt műveli, közben meg forog az ágyában és bámulja a plafont vagy éppen valamelyik falat, mikor mi kerül tekintete útjába. Lassan már szinte irigy a még itt tartózkodó szobatársaira, akik békésen tudnak aludni, és erre csak ma éjszaka döbbent rá. A felismeréstől üvölthetnéke támadt, mert hiszen nem szokott ilyen lenni, a látszat ellenére ugyanis nem különösebben érdekli, hogy mi van másokkal, így irigynek lenni is értelmetlen. Ha sokáig megy ez így, tényleg be fog kattanni, és csinál valami hülyeséget, pillanatnyilag azonban levegő kell, szabad levegő és a hegedű. Pillanatok alatt kapkodta magára a ruháit, rángatta magára a bakancsot, a sálat már a folyosón csavarta a nyakára, a kabátot begombolni meg itt sikerült, miután fázni kezdett. A fésülködést helyettesíti az, hogy beletúr a hajába, és a prefektusi jelvényt is sikerült eltenni arra az esetre, ha nemkívánatos személyekbe botlana. Már a falu határában érte a virradat, a napkeltét meg mindjárt látni lehet innen az ablakból, miután felbaktatott az emeletre. Kottatartó hiányában az ablakpárkány szerepét értelmezte újra, és csak és kizárólag a hely kedvéért Mozart Lacrimosáját szólaltatja meg. A visszhangoknak meg az időnként felhangzó különös hangoknak köszönhetően a végkicsengés nem mindennapi, de legalább rendesen lenyugszik, és annyira belefeledkezik abba, hogy kicsalja a hangokat a húrokból a vonó segítségével, hogy még a házat is elhordhatnák a feje fölül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 606
Összes hsz: 1005
Írta: 2014. január 11. 13:18 | Link

Srácok

Sose bírta különösebben az idegenek, mostanában viszont, mintha egyre többen fordulnának meg az ódon falak között. Mintha legalább is, turistalátványossággá avanzsált volna át az egész ház. Nem tetszik neki, hogy gazdája emléke feledésbe merül, és hogy ő maga se tud már olyan mértékű védelmet nyújtani. Nem is nagyon mutatkozik meg, inkább a kísérteties hangokért a felelős ő. Van mikor annyi is elég, hisz a gyerekek pár furcsa zaj hallatán, olyan gyorsan távoznak, mint amilyen gyorsan betértek. Ellenben ezek ketten... mintha immúnisak lennének ezekre, vagy legalább nem foglalkoztatná őket annyira.
Ahogy a hosszabb hajú kitapogatja a nyakörvét, megfelelőnek látja az alkalmat bemutatkozni. Ők ketten nem tudhatják, hogy az a vacak, igazából nagyon is értékes, már annak, aki értékeli a furcsa dolgokat.
Hangos acsargással adja a tudtukra, nem sok keresnivalójuk van itt, Gilbertnek még a fogait is kivillantja, nem leplezve, hogy ő ellenszenvesebb neki, mint az a szőke.
Pár pillanatig szinte hipnotizálva követi a nyakörv útját. Aztán megcsóválja a fejét, és egy ugrás kíséretében kitépi a srác kezéből. Az ajtó felé szalad, de megtorpanva visszafordul, és még egy utolsót mordul a két idegenre.
Ha azok úgy döntenek, követni kezdik, először a korhadt lépcsőkön kell felmászniuk, gondosan ügyelve minden lépésükre, hisz bármelyik fok beszakadhat alattuk, amilyen régi, korhadt fából készült.
A betévedők többsége még sose jutott el az emeletig, vagy mert nem akartak, vagy mert már nem mertek, hisz Gawahir, ha sajátosan is, végzi a dolgát, magyarán gazdája házát őrzi, és még most is várja, mikor tér haza, a kedvenc falatkáival.
A lépcsőn fellelhetők csontok, sípolós játékok maradványai, amivel Gawahir önszeretettel játszott, fénykorában.
A "kutya" hirtelen tűnik fel a lépcső tetején, farka úgy mozog, mintha kicsattanna a boldogságtól, talán így is van, talán örül, hogy talált játszópajtásokat. Vagy épp közlendője van, és óva inti őket attól, hogy felmenjenek azokon a fokokon?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2014. február 9. 18:33 | Link

Keith Coltrane


 A sárkányok fajtái: antipodeai opálszemű, hebridai feketesárkány, kínai gömblángsárkány, közönséges walesi zöldsárkány, magyar mennydörgősárkány, norvég tarajossárkány, román hosszúszarvú, svéd sróforrú sárkány, ukrán vasgyomrú.-futotta át még egyszer LLG jegyzeteit a Rellon jelképállatáról. Fárasztó. Közeleg a vizsgaidőszak. Tiff lassacskán bebarikádozta magát a rengeteg könyv, pergamendarab, jegyzet, és megbontott édesség csomagok mögé, hisz napok óta mást sem csinált, csak tanult. Persze, akárki a szemére hányhatta volna, hogy ezt eddig is megkellett volna ejtse, de a vöröske híres volt arról, hogy hajlamos mindent az utolsó pillanatra hagyni, így az e heti programja sem volt túl meglepő. A Sárkányfészek puha szőnyegén ült, közel a kerek asztalkához, mely a kandallóval szemben foglalt helyet, s sorra olvasgatta jegyzeteit, melyekkel próbált minél jobban felkészülni a jövő heti vizsgáira. Végül, további 15 perc küszködés után úgy döntött, talán többet segítene, ha levegőzne egy kicsit, így felállt, és mindent úgy hagyva, ahogy volt, átrohant a hálószobába. Tágra nyitott ajtajú szekrényéből kihányt pár ruhát az ágyra, majd kevés kotorászás után előhalászott egy pár cipőt is. A pincében lévő ablakok hű másolatok voltak a kinti világ képéről, így a rellonos megállapíthatta, hogy még mindig havazik, így jó, ha vastagon öltözik. Egy fekete farmer mellett döntött, melyhez egy piros, kényelmes anyagból készült inget választott, és egy fekete bőrkabátot. Felvette sötét színű, stabil talpú magassarkúját, nyakába akasztotta egyik vastagabb sálját, majd belepillantott a szekrény ajtajára felszerelt tükörre. Utolsó apró részlet ként még beletűzött kiengedett loboncába egy, az ingel megeggyező színű csattot, és kilépett az ajtón. Átvágtatott a klubhelyiségen, majd fel a három sor lépcsőn, át az előcsarnokon, és már is a hatalmas tölgyfa ajtó előtt találta magát. Ahogy kijutott a szabadba mélyen magába szívta a hűvös levegőt, és megindult a falu irányába. Semmi sem keltette fel az érdeklődését a fehér utcákon, gyerekek rohangáltam és hógolyóztak, s a játszótéren észrevett egy kisebb csoportot, akik hóembert építgettek. Forralt bor és csokoládé illata terjengett a levegőben a korcsolyapálya közelében, ahol vidám iskolások hada szórakozott. Tiffany egyre távolabb ért, míg rá nem jött, hogy lassan kisétált a falu széléig. De hát annyi baj legyen. Ahogy tovább bolyongott, letért a havas útról, és inkább a ritkán álló fák között folytatta útját. És akkor megpillantotta. Először a furcsa vasdarabokon akadt meg a szeme, amelyek a földből meredeztek, majd, ahogy megállapította, hogy legjobban egy régi kerítésre próbálnak hasonlítani, felemelte tekintetét, és meglátta. Ott magasodott, feketén, sötéten, mégis hívogatóan és nyíltan. Még arra sem volt ideje, hogy meggondolja, biztos jó ötlet e, megindult az ősrégi épület felé. Lassú, szinte tiszteletteljes léptekkel közelítette meg, majd kissé veszítve bátorságából megállt az egykori ajtó korhadt mása előtt pár méterrel, és felbámult a ház ablakaira.

Ruha
Utoljára módosította:Tiffany Elswood, 2014. február 9. 18:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 3. 20:02 | Link

Alegria C. Martinez

Hamarosan nyolc óra. Már sötét van, ezért úgy döntök kimozdulok a négy fal közül. Eljött az én időm, hogy a kuckóból előmerészkedve ismét felfedezzem, milyen sanyarú ez a világ. Sok fájdalmat okoztak nekem, amit egyszerűen nem tudtam elviselni - vagy megküzdeni ellenük? Magam sem tudom melyik helyzet áll elő, sőt! Őszintén jelenlegi érzéseimmel sem vagyok tisztában. Olyan... vegyesek, de határozott szomorúságba torkollanak át, amikor elérkezek egy kísértet házig.
- Ez a nekem való hely - suttogom. Egy meleg könnycsepp jelenik meg egyik szemem sarkában, azonban többre nem telik. Az érzelmek kimutatása itt véget is ér. Heh, be kell vallanom, hogy még most sem erényem ez, ami másnak természetes lenne.
Erőtlenül, már-már zombieként sétálva indulok meg a zord épület felé, mit sem sejtve arról, milyen szörnyűségeket rejthet magában. [...]
A falakról leesett néhány vakolatdarab, a rajtuk található festmények mállottak, van amelyiknek darabokra tört a kerete, a dögszagtól meg annyira felfordult a gyomrom, hogy útközben - az ajtótól egy-két méternyire - kidobtam a rókát, de azért tovább mentem, mert hajtott valami.
- Milyen szomorú - mondom halkan, s finoman kinyújtom kezem. Végigvezetem egy kopott anyagú fotel karfáján, amiből a rugók is kiállnak. Nagyon szürkés, valószínűleg régóta itt lehet. Beteríti a por, a szaga is erről árul - tüsszentés -kodik...
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2014. március 3. 20:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szabó Lívia Lujza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 28. 18:29 | Link

Gwen Laura Kimiko Jones

   Gwennel megbeszéltük, hogy ma este elmegyünk Bogolyfalvára a Kísértetházba. Sötét zivataros éj volt a házak ablakait csapdosta a szél. Egyre közelebb mentünk. Kinyitottam a bejáratot...széttört üvegek mindenhol. A falakon egy letűnt kor emlékképei. Repedések és zugok. A távolból valamiféle cicergés vagy cincogás hallatszott. Átlépünk a küszöbön és az ajtó mögöttünk becsapódott. Én egy kissé megijedtem. Tovább hatoltunk be a házba. Egyszer csak orrfacsaró bűz csapta meg az orromat. Egy hatalmas árnyékot láttam. A cincogásnak még erősebb hangja lett. Elhúztam a kiszakadt fátyolfüggönyt. És hogy mi tárult elénk? 3 patkány egy nagy adag büdössajtot evett. Én sejtettem, hogy itt valami nincs rendjén, mert járt itt valaki az biztos! Mert valaki odatette a sajtot, de fogalmam nem volt hogy ki lehetett. Mindenesetre a fátyolfüggönyt letéptem és letakartam vele a sajtot, hogy ne járjon át mindent a büdös. Egy elszigetelt kis helyiségbe érkeztünk. Ahol íróasztalok és más egyéb antik holmi volt található. Egyesével megnéztük, hogy mi van a fiókokban, de nem találtunk semmit. Biztos akik előttünk itt jártak azok elvitték. A szobában volt egy festmény egy emberről. Nagyon ismerős volt. Mintha valahol már láttam volna. Igazából teljesen hidegen hagyott, hogy ki volt az de mégis...érdekelt egy kicsit.
   Továbbmentünk. Egy hosszabb folyosóra tévedtünk ki. A végében egy halvány alakot véltem megpillantani. Mutogattam Gwennek és suttogtam neki: -Nézd egy szellem. Te nem emlékszel hol láttad ezt az arcot? Én ekkor már tudtam, hogy ő az akiről a festmény készült az íróasztalos szobában. Hirtelen felénk kiáltott: -Ki mer megzavarni?!! -próbált megijeszteni. Felkaptam egy vastagabb fadarabot a földről és elindultam a "bestia" irányába. Bár tudtam, hogy egy szellemet nem lehet illy módon megsebezni, de fő a biztonság. Szépen lassan ő is közeledett felém és halkan ezt mormolta magában: -Mit keresel itt gyermekem? Én erre azt feleltem: KALANDOOOT! És egyenesen átfutottam a kísértet gyomrán.
Utoljára módosította:Szabó Lívia Lujza, 2014. március 28. 18:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rétfalvi Geréb
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 7
Írta: 2014. április 13. 21:38 | Link

Elena

Talán rossz ötlet volt idejönni.
Idegesen toporgok egyik lábamról a másikra, ahogy a félhold előtt elvonuló felhőket nézem. Különösen szeles este ez a mai. A köpenyemet összehúzom magamon, de még ez sem zárja ki a hideget, az kíméletlenül áthatol a vékony szöveten. Ha nem szobroznék itt egy fél órája, akkor semmi bajom nem lenne az egésszel, sőt. Élvezném, hogy most először, mióta itt vagyok, a tilosban járok. Nem is tudom, hogy mire vártam két hetet. Nem éppen Rétfalvi Gerébre vall ez a fajta nyugis hozzáállás, de talán csak nem akartam, hogy az első levelem a szüleimtől egy rivalló legyen, ha egyáltalán érdekli őket, hogy mi van velem. De az is könnyen meglehet, hogy csak a megfelelő társaság hiányzott.
Apropó társaság. Kezdem azt hinni, hogy hülyét csinálok magamból. Lehet, hogy ez egy eridonos beavatási procedúra, amiről elfelejtett tájékoztatni az a prefektus? Vagy csak egy jól kitervelt női ármány?
 Talán rossz ötlet volt elfogadni a kihívást.
Az egyik pillanatban még zavartalanul szunyókáltam a klubhelyiségben, a másikban meg már lepaktáltam az ördöggel. Bizony, vele. Komolyan, annak a csajnak igencsak jó a meggyőző képessége. Sajnos ehhez az általában pozitívnak számítható tulajdonsághoz egy nagy adag hibbantság is társult. Na, így már mindjárt veszélyesebbnek hangzik, igaz? És mindezt miért? Mert nem bírom elviselni, ha egy cuki plüssnyuszihoz hasonlítgatnak.
Talán fel sem kellett volna ma kelni.
A széltől megrázkódik az utolsó épen maradt ablaküveg, és a száz éve olajozatlan kovácsoltvas kapu ki-be csukódva nyikorog, mint egy vénséges vén macska. Igen, ezekre mind van épeszű magyarázat. Én mégis egyre baljósabbnak érzem az egészet. Nem, nem ijesztő, csak éppen egyedül nem igazán ér semmit. Viszont, ha visszamegyek a kastélyba, Elena még azt hiszi, hogy meghátráltam.
Meggondolom magam, mégis várok még pár percet, de aztán kész, elhúztam. Csüggedten a karórámra pillantok, aztán az egy helyben ácsorgástól fáradtan nekidőlök a falnak. Azaz csak dőlnék. Ha az igazi fal lett volna, simán kibírja ezt a megpróbáltatást. Ez azonban a súlyom alatt ledől, és én a nyirkos földön végzem egy kupac tégla között.
Most már egészen biztos vagyok benne, hogy a mai nap nem volt más, csak rossz döntések hosszú sorozata.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radits Krisztián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 5. 22:51 | Link

Iván


Viktor konkrétan ki fog nyírni. Ha ez kiderül nem egy egyszerű leszidást kapok. Hanem hatalmas büntetést. Azt hiszem megismerkedhetek a szobafogság fogalmával. Vagy mint dédszüleimet, kukoricán fog térdepeltetni. Nos, talán a két opció közül az utóbbi lenne a legrosszabb. Ez biztos. Belekezdtem egy veszélyes játszmába. Nem lett volna szabad. Kicsit félek, sőt! Rettegek. És nem csak a bátyám haragjától, hanem az éjszakától. Tudom, meggondolatlan vagyok és... Ja, bocsánat, még nem is meséltem el miért kapok ki otthon. Hát... ki mondom kerekperec. Most, így 10 óra felé kimásztam az ablakon és ellógtam. A kísértetházhoz indultam el. Mellesleg remélem lesz akkora mázlim, hogy a bratyóm nem néz rám ma éjjel, ugyanis gyakran megesik, hogy bekukucskál a szobámba, vagy puszit nyom a homlokomra. Olyankor mindig felébredek és megkérem, hogy feküdjön mellém.Aztán addig mesél, vagy simogatja a fejem, míg el nem alszok. Aztán regbelre már el is tűnik. Na, a lényeg az, hogy borzalmas ember vagyok és a testvérem csalódni fog bennem. Csakhogy az Előkészítőben az egyik gyerek pisisnek nevezett, mert nem merek kimenni egyedül az éjszaka közepén a Kísértetházba. Pusztán bizonyítani akarom neki, hogy én egyáltalán nem vagyok betoji, ezért vetemedtem e marha tettre. Természetesen a hátizsákom nem maradt otthon. Nélküle nem mennék semmire. A tatyóban lapul egy kis élelem és víz, zseblámpa, meg egy fényképező, amilyen a varázslóknak van. Ezzel meg tudom majd örökíteni azt, hogy én bizony megmertem tenni ezt a dolgot. Viktor lehetséges nem lesz ennyire büszke rám...
Az úton szinte minden egyes lépésemnél hátra kandikáltam, mert attól tartottam, hogy valaki a nyomomban van, pedig senki sem baktatott utánam... Asszem. Féleeeeeeek. Mellesleg még szemrencse, hogy nem taknyoltam el, nem igazán néztem a lábam elé, ami öreg hiba. Tök hideg van. Az orrom lefagyott. Azért volt eszem és nem csak egy kis pizsut öltöttem magamra, hanem egy meleg gatyót és kabátot. Okos vagyok én! Beletelt legalább negyed órába, mire megérkeztem a kijelölt célhoz. Phúúú... A fogaim vacogtak, a kezeim reszkedtek, olyan félve léptem be... Azt hittem valami rámveti magát de nem. Még most is csak állok egy helyben és nézelődök. Persze a zseblámoa világít. Teszek még egy-két lépést aztán zutty. A földön találom magam. Halkan kinyögök egy aúúúúú-t és arrébb vonszolom a testem. Felhúzom a nadrágom, egészen a térdemig. Vérzik. Ó, a kutya meg a macska!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 6. 21:05 | Link

Keiko Sama
cuccos



Mindennapok. Minden visszaállt ismét a rendes kerékvágásba. Már túl van a beilleszkedős szakaszon; több, mint egy hónapja visszatért Magyarországra. Kialakultak a napi rutinjai, megszokásai, amit már úgy érzi, hogy nehéz lenne felborítani. De hát ez így van rendjén, természetes.
Amikor reggel felkelt, úgy érezte, hogy ez a nap más lesz, mint a többi... Igaza is lett, mert éppen a Kísértetház ajtajával néz farkasszemet és eltöpreng azon, hogy van-e értelme belépnie most az elhagyatott területre? De hogy is került oda? Kezdjük az elején.
Az óra éppen 11-et ütött, amikor felébredt. Ezt is csak annak köszönhette, hogy a redőnyön beszűrődő napfény éppen a szemébe sütött. Nem aprózza el a srác, de hát aki megteheti, az miért ne aludna addig amíg csak szeretne? Ilyen ez a popszakma. Vagyis, inkább rockszakma. A lényeg, hogy reggeli után dobolt egy jó kiadósat, aztán a napi edzése után lezuhanyzott, majd meg is ebédelt. Tehát a szokásos napi rutin, semmi extra. Miközben a kanapén üldögélt, kitalálta, hogy egyszer járt még tanulóként a Kísértetházban és mi lenne, ha ismét meglátogatná. A régi szép idők... Még Charlotte-tal látogattak el oda, mert ők a felfedezők, és egy szellem csúnyán meg is szivatta őket. Örök élmény marad számára. Eszébe is jut egy kis gondolkodás után, hogy azt a lányt is rég látta, nem is tudja, mi van vele. Azóta biztosan rendeződtek a magánéleti problémái, elvégre már jó ideje nem látták egymást. Ezzel a biztató gondolattal fejezte be kényelmes kis elmefuttatását. Fel is ment az emeletre, felvett valami vállalhatót, zsebre vágta pálcáját és elindult. A kapun kilépve neki is vágott a felfedezésnek; szerencsére nem volt még annyira régen, hogy az útvonalra ne emlékezzen. Az utcát rövid időn belül el is hagyta, közeledett a faluhatár. Annyira nem vészesen, de azért közelebb került a hőn áhított helyszínhez, a Kísértetházhoz. Közben azért gondolkodott még egy pár dolgon, a szép idő meghozta a fantáziáját. Olyan nosztalgikus a hangulata az elmúlt pár nap óta. Nem tudja elfelejteni ami Loise és közte volt, azért bevallhatjuk, hogy néha eszébe jutnak a dolgok. Meg persze Ráhel is, az azért jóval frissebb emlék és összességében pozitívabb is, no meg persze nem lezárt, közel sem...
És megérkezett, ott áll a kísértetház előtt. Az ajtó elé érve kicsit meg is fagy a levegő. Pusztán a légkörben is van valami felkavaró. Valami, valami, ami felkavarja az embert. Ő sem tudja, hogy micsoda, de különösebben nem is érdekli. Egy sóhajtás kíséretében kinyitja az ajtót és már bent is van a romos, ám hatalmas helységben. Na ezt aztán nem renoválták, mint egy két helyet pár évvel ezelőtt óta. Eddig nem is látott rá példát, hogy rohadna a fal, most láthatja testközelből. Nem mindennapi látvány. Pókháló, kosz mindenhol, bútorok elvétve és mégis mintha telve lenne valamivel. valami furcsával, nem emberivel. De hát a mágia már csak ilyen. Ne csodálkozzunk rajta. Volt már itt, de nem pont erre emlékszik, egészen másra.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2014. május 6. 21:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] 2 3 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa