28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 17 18 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. február 4. 21:14 | Link

Csibe és Leonie

Egy kisgyerek borzasztóan feltudja dobni az ember kedvét. Két nagyra nőtt gyerek viszont már kevésbé, inkább idegesítőek. Amira sosem volt az a típus, aki ilyen idiótán viselkedik, a játékait meg főleg nem cipelte magával. Néha -de csak és kizárólag a barátai körében- kivetkőzik önmagából, és akkor aztán futkos, és embert épít, de jobb szereti figyelni a játékokat. Ő inkább a másfajta szórakozás híve.
A katona csúfos vége Leoniet azért nem hagyta hidegen, reakciót viszont már nem kapott rá, csak a kérdést, amire okos kislány módjára helyesen válaszolt. Amira csak gúnyosan mosolygott a lányra, hallgatta a játékra való invitálást, na meg, hogy meddig aludt. Hűha, és ki a jó franc kérdezte? Mintha Mirát aztán foglalkoztatná, hogy rajta kívül más hogy aludt...
Miután Leonie befejezte, Silana is szóhoz jutott. A feketeség nem akarta őket túlságosan megbüntetni, így viszont, hogy még pofátlankodtak is, szebbnél szebb ötletek fordultak meg a fejében.
-Pontosan tudom, ki vagy te. Egy ízlésficamban szenvedő elsős kis tökmag, aki nagynak képzeli magát, pedig csillagom, egy senki vagy. És még pofátlan is. Nem tanítottak meg az illemre? -mutatóujjával a kesztyűs kézre mutatott. Eleve nem fogott volna vele kezet, és ezzel, hogy még a kesztyűjét sem vette le...hát nem éppen lopta bele magát Amira szívébe. Végigmérte, mert gondolta elraktározza ezt az emléket a kis buksijában. Ez aztán egy elég durva...uhm...öltözködési stílus (?). További megjegyzéseket nem kívánt tenni a kinézetére, sem egyébre, lesüllyedni hozzá nem fog.
-Egyébként meg nyugodtan gyere csak azzal, hogy "hű, miért, Te ki vagy?". Még mielőtt megszólalsz, elmondom, hogy Amira vagyok, ismersz, van okom rá, hogy nagyképű legyek, és nem mellékesen tudhatnád, hogy prefektus vagyok. Na már most ez azzal jár, hogy ha kedvem szottyan megbüntethetlek, senki nem fogja kérdezni, miért. Viszont drágáim -itt vetett egy gyors pillantást Leonie-ra is-, hétfő van. Nektek pedig csak hétvégén szabad a faluban tartózkodnotok.
Pálcáján végigsimított a másik keze ujjaival, és a katonák felé nézett, majd ezután a lányokra.
-Dupla büntetést szabok ki rátok. Az első ok, hogy engedély nélkül tartózkodtok itt, a második pedig, hogy nagy a szátok és ez nem tetszik. Jobb ha befogod a nagy szádat, a rellonosok nem szeretik az ilyen mitugrászokat -nagyobb hangsúlyt fektetett Silanára, hiszen vele egy házban van, és jóval több alkalma van rá, hogy lássa, mint a vöröskét. Ráadásul ő még szimpatikusabb is neki, ő legalább csak egyszerűen butus.
-Baziteo -pálcájával egy még egyben levő katona felé intett, ami azon nyomban húsz centit nőtt. Ezután következett egy másik, de nem volt a leányzó megelégedve a méretükkel, úgyhogy még egy húsz centivel nagyobbra varázsolta őket. -Mivel nem szeretnétek bántani őket, most bánjatok úgy velük, mintha  saját gyerekeitek lennének. Az összes katonát egyenként fogjátok felvinni a kastélyba. Tudjátok mit? Elég lesz, ha a réten felsorakoztatjátok őket szépen katonásan. Centire pontosan. Jó szórakozás lesz.
Tekintve, hogy a falu és a kastély között legalább tíz perc séta az út, a lányok egész éjszaka ezt fogják csinálni. Kibúvójuk pedig nem lesz.
-És nehogy azt higgyétek, hogy nem foglak figyelni benneteket -jegyezte meg csupán kedvességből, hiszen tényleg, igazáén nem akarta, hogy még vissza is kelljen vinniük a házba az összeset, aztán újra fel, tényleg egyesével.
-A következő büntetést pedig holnap éjszakára fogjátok megkapni. Várlak titeket a Könyvtárban este tízkor. Mielőtt pedig elfelejtem, oldjátok meg, hogy ezek ne ficánkoljanak a réten. -végül a helyére rakta pálcáját, és összecsapta tenyereit. Mosollyal az arcán intett a lányoknak, hogy megfoghatják a katonákat, és már indulhatnak is az útra.
Amíg a lányok elindultak a feladatukra, karjaikban a babákkal, Mira hozzálátott a többi bábu megháromszorozásának. Ez egy igazán príma alkalom volt rá, hogy gyakorolja a varázslást.
Később, amint készen lett a nagyítással, elindult haza. Na nem a kastélyba, hanem Ali házába, Dannyhez. Tökéletes megfigyelőállás.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. február 4. 21:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 4. 22:04 | Link

Sil és Mira

Vajon az ő lelki világát miért nem zaklatja fel annyira, hogy tilosban kapták el őket? Végül is olyan rosszat nem tettek, meg hát naivan azt feltételezi, hogy egy ilyenért nem jár karóba húzás, de semmilyen másik halálbüntetés sem. Akkor pedig mi rossz jöhetne? Pozitív világszemlélet! Ez a kulcsa mindennek. A végén a hatalmas pofára esésnek is, természetesen.
Kissé száját tátva hallgat el, miközben Silana is bekapcsolódik a beszélgetésbe, mégpedig nem is akármilyen hangnemben. Értetlenül áll a helyzet előtt. Vajon miről maradt le, amiért ennyire rühellnie kéne Amirát? Megvakarja feje búbját, és tekintetét a földön heverő, törött játékra szegezi. Ez igazán nem volt szép. Nem ártott senkinek ez a játék. Persze, ha ötven centisre növelik őket, sokkal betyárabb ellenfélnek fognak bizonyulni. Talán rá lehetne uszítani őket Amirára. Utána még a gödröt is ki lehetne ásatni velük, amibe elföldelnék a tetemet… Hogy mi? Egészen elkalandozott, és csak arra lesz figyelmes, hogy már nagyban megy az osztás. Hogy nem lett még szívbeteg ez a lány ennyi idegeskedéstől? Pont, mint a nagymamája. Az is mindig ilyen mérges, amikor Leonie belóg a kertbe. Persze az ő szívének semmi baja. Bizonyára a rendszeres reggeli felestől. Vajon Amira is bedob egyet minden nap, pont úgy, ahogy a nagyi? Talán, ha közelebb lépne, és megszaglászná…
-És azt is tudod, hogy én ki vagyok? – Csillan fel a szeme vidáman, miközben egy pillanat alatt rákapcsolódik a beszélgetés fonalára. Nem pimaszkodásból kérdezi, csak olyan vidám dolog, ha esetleg kiderül, hogy be sem kell mutatkoznia.
-Igen, hétfő – Helyesel. Ezt már egyszer kitárgyalták, nem? Jaaa! Hogy hétfő! Azt a kutya mindenit! Az ilyen szabályok felett mindig elsiklik valahogy. Elvégre csak nem tanulhatja be az egész iskolai szabályzatot, az olyan hosszú! És nem mellesleg tele van felesleges dolgokkal, mint úgy általában minden helyen. De hogy a kialakult helyzetet megfelelően összefoglaljuk: Ezt megszívták.
-Megtámadjuk a kastélyt? – Érdeklődik vidáman. Nem… bizony nem vágta földhöz a büntetés. Inkább jó mókának indul, hiszen hölgyünk legjellemzőbb vonása az energiatúltengés. Legalább jót fog aludni utána.
-De utána megmondjuk ám, hogy Te voltál az értelmi szerző! Tudod, a háborúban mindig az agyat akarják elkapni, és a leginkább megbüntetni! – Figyelmezteti jóindulatúan Amirát, miközben lehajol egy bábuért. Tulajdonképpen nem is kell annyira lehajolnia, tekintve törpe termetét, jó hogy nem akkorák már a játékok, mint ő. Azért talán mégiscsak meg fog ezzel a feladattal küzdeni.
-Komolyan két éjszaka? Hát ezt érdemeljük? – Értetlenkedik Silnek, miközben kifelé baktat a Kísértetházból kezében a megtermett és kicsit sem nyugalmi állapotban lévő katonával.
-És mi van akkor, ha megtámad minket a sötétben Nagyláb? Elvisz az erdőbe, és soha nem kerülünk elő többet. Mi leszünk a vacsora. Vagy a hárem. Nem is tudom, melyik lenne a jobbik… - Tanakodik hangosan csupa sületlenségről. Hosszú lesz ez az éjszaka! Valószínűleg Sil ezek után jó messzire el fogja kerülni a vörös törpét.
-Na, nyughass már! - Szól rá a kezében ficánkoló játékra. - Egyébként... van ötleted, hogy hogyan fognak megmaradni a seggükön, ha már egyszer leraktuk őket? - Pillog a nindzsára, aki valószínűleg mellette halad a Rét irányába. Ha csak el nem menekült...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Silana Blueflower
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 5. 12:48 | Link

Mirci és Leon

Hát, legalább tudja ki ő. Nem volt túl kedves hozzá, de ő nem fog a cicababáknak arra a szintjére süllyedni, amin Amira lappangott. Kit érdekel az ő véleménye? Silana nem nagyon adott másokra. Persze meghallgatta őket, - mondjad csak, igen, hallgatlak - de igazából azt is csak azért tette, hogy jóarcságát villogtassa. Ő volt a lelki szemeteskosár minden megtört léleknek.
Viszont ha Silana valakit nem kedvelt, és az a valaki felborzolta az idegeit, az bújjon el a vackába és ki ne jöjjön onnan amíg Sil le nem nyugszik, mert közelgő apokalipszisnak néz elébe! A második legnagyobb bűntett volt vele összeveszni. Az első piros ruhát lilával hordani.
Nem igaz, hogy ebben a törékeny, cingár testben mekkora mentális erő lakozik! Még egy olyan embert sem talált, akinek az ereje vetekedhetett volna a magáéval. Lehet, hogy még új itt és nagy arca van, de hát ez van, ilyen a természete. Tisztában van a rossz tulajdonságaival ugyanúgy, mint az előnyeivel, és ezekkel simán visszaél a célja érdekében. Már kiskorában megmutatkozott nála az a tulajdonság, hogy jószerével manipulálja az embereket. Megérzi, hogy kinek mi esne jól vagy mi bántaná meg. Nyíltan felvállalja, hogy az ő érdekei szerint mozgatja a sakktábláján a többieket, mint holmi bábokat, de ez nekik nem tűnik fel. Csak azt látják, hogy sosem vall kudarcot, és csupa eltökéltség, céltudatosság. Épp ezért vagy imádják vagy utálják. Megosztó személyiség, átmenet nincs. Aki szereti az tűzbe nyúlna érte, de ez fordítva is igaz. Aki meg utálja, az... Azzal nem volt ideje foglalkozni, hogy megfigyelje a viselkedésüket. Két fajta embertípust válogatott a barátai közé:
- akiknek védelemre volt szükségük
- vagy akik felértek az ő tulajdonságaival.
(A harmadik csoport nem tartozik a barátai közé, mégis szerves része az életének. Ez pedig azoknak a csoportja akik vegyes érzelmekkel is, de felnéznek rá. Nevezzük őket fanatikusoknak.)
Ez kicsit egoistának hat, de vegyünk egy példát: Sil összeveszik az egyik barátjával. Az egyes típust, (akikből jóval több van) szavakkal a földbe döngöli ha úgy tartja kedve. A kettesek pedig harcba szállnak vele, és mondják a maguk igazát, mint jómaga. "Azt hiszem, Mira megengedheti magának, hogy a kettes típusba soroljam."
- Igazad van. Senki vagyok, gólya vagyok, furán öltözöm, ámbár ez alkalmi cucc - mutat végig a nindzsaszerkóján. - Örülök, hogy átlátsz a helyzeten. Illemre próbáltak tanítani, de nem sikerült túl jól, mint látod. Nem tudom most mit rontottam el, nem volt szándékos. Ha van rá időd-kedved, adhatnál pár illem órát.
Amit most mondott, teljesen őszintén gondolta, nem gúnyolódásból. Hangjából eltűnt az idegölő cinizmusa, megerősítvén szándékai tisztaságát.
- Ja, tényleg prefektus vagy! El is felejtettem - és ezt is komolyan mondta. Annyira fura neki ez a prefektusos dolog. Neki anno Kairóban semmi ilyesféle posztja nem volt. Nem is akart, túl nagy felelősség. Ha Amirának ez jól esik, nyugodtan játssza a mini tanárt, legalább a szemmel verést már elsajátította. Silana állta a tekintetét.
- Jé! Majdnem ugyanolyan színe van a szemünknek! Ööö akarom mondani, elfogadom a büntetést, nincs más választásom. Viszont azt hadd tisztázzam, hogy Leonie-nak nincs felvágva a nyelve, ezt az én listámra kell írnod.
Igen, kezdődik a mentőakció! Ezzel már úgyse javít a helyzeten, de legalább őszinte, és felvállalta magát.
Mártír tekintettel pillantott Leonra aki máris felkapott egy megnövesztett katonát. Hát ez az! Varázslat! a fene fogja cipelni ezeket a koszos bábokat... Szerencse, hogy élesen vág az esze, így megspórolhatnak egy csomó időt és szenvedést.
Az igazi véleményét a büntetésről még magában tartotta és csak akkor közölte a vöröskével miután Amira kisasszony elhagyta a házat.
- Na, most biztos azt hiszed ez egy borzasztó nehéz feladat. De kiskapuk mindig akadnak, amit én megtaláltam. Említette volna, hogy tilos varázsolnunk? Nálam van a pálcám - húzta elő a csizmájából - Oké, először vigyük el őket a rétre: Vingardium Leviosa!
A hozzá legközelebbi bábura mutatott ami elkezdett lebegni a levegőben. Óvatos pálcamozdulatokkal irányította egyenesen a rét felé.
- Ne hagyd, hogy rugdaljon! - kacagott Sil - Petrificus Totalus! Így mindjárt jobb nem? Ezzel a helyükön tudjuk tartani őket és nem mozdulnak el. Gyerekjáték és szuper móka!
Kedvelte Leonie-t. Kicsit naiv volt, de ez nem eget verő probléma. Sokkal jobb, mint mások hibái.
Amirára gondolt és az ő hibáira. Túl sok hasonlóságot vélt felfedezni köztük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. március 25. 01:48 | Link

Ron Cheesy
Előzmény: Fő utcza

Már tűkön ülve várja az indulást a Kísértetház felé. Reménykedik nagyon, hogy nem csak egy egyszerű, régi por, pókháló és kosz lepte szürke házról beszélnek, hanem egy olyan épületről, amit az előbb említett dolgokon kívül más is rettegésben tart… Pl. egy szellemcsapat! Vagy valami szörny, vagy félelmetes állat féle, pl. kígyó, agy vámpír, esetleg valami hasonló. Na meg denevérek! Azoknak muszáj ott lenniük! Mary egyáltalán nem fél a denevérektől, még akkor sem ijed meg, ha fél méteres körzeten belülre jönnek, meg a feje fölött köröznek, sőt, kifejezetten élvezi. Pontosabban élvezte, ugyanis volt már rá példa. Nagyon szereti a denevéreket, a harmadik kedvenc állata. De csak mert a kutya az első, és a repülőkutya a kettő között áll, ami viszont egy félig kutya, félig denevérféleség…
- Szerintem is finom a szendvicsük, főleg, ha Veronika készíti. – idézte fel magában azt az ultra finom étket, amit háztárs, sőt, számára barátnője készített.
- Forró csoki? Olyat még nem ittam… Az mi pontosan? Ez alatt a kakaót értik az emberek, vagy valami nem nagyban, de kakaótól különböző ital? – érdeklődik. Ismerte a forró csoki létezését, látta az embereket a TV-ben fogyasztani, meg egyszer, mikor kórházban volt is ittak a szobatársai, de ő sosem kóstolta még, így nem volt tisztában vele, mi is az pontosan. Tíz évesen még meg mert volna rá esküdni, hogy az mikróban folyóssá olvasztott, pl. milkacsoki. Mára már ugyan kételkedik ezen lehetőségben, de sosem lehet tudni. Lehet, hogy igaza volt. ~ Habár, kicsit tényleg abszurd, elvégre ihatatlanul forrónak kell lennie, ha még folyik. Vagy ilyen lassan kötne meg? Ki érti ezt?~ Legyint magában, elintézve a dolgot. Ha kap választ Rontól – feltéve, ha a fiú tisztában van vele, Maryvel ellentétben -, megtudja, ha nem, akkor sem dől össze a világ. Elvégre most nem ez a lényeg.
- Miért? Olyan gyenge ez a Staff? – vonja fel szemöldökét. Bár valódi tippje inkább ennek ellenkezőjére vonatkozna, reméli, hogy a fiú hozzá hasonlóan a ház kísértetiességét szeretné megtapasztalni.
- Egyáltalán nem tévedsz, egy álmom válik valóra ezzel. Mondjuk, az egésszel… Egész kicsi korom óta arra vágytam, hogy egy régi kastélyban lehessek, régi berendezéssel, modernségtől mentesen, úgy hogy az nem múzeum. Ezzel egyetemben arra is, hogy egy legalább ilyen régi kísérteties, és félelmetes helyre menjek, ami tele van denevérekkel, és… Szellemekkel! – csillan fel a szeme, ahogy végig gondolja mind ezt. – És persze annak is örülnék, ha titkos csapóajtók, alagutak és csapdák is lennének! Persze nem muszáj, ezek nélkül is tuti klassz hely, de azért nem bánnám... – ahogy ezt így végighadarja, egyre jobban belelkesül, már ha lehetséges ilyesmi, ha már rég lekörözte a maxot is. Bár ha az állítólagos maxot képes volt, ezt is letudja. Nem, nem, mégsem, ennél lelkesebb nem lehet…
- Őőőő… Nos, én sem nagyon értek hozzájuk, igazság szerint még soha nem láttam egyet sem, sajnos. De csaknem olyan rémesek, nem hiszem, hogy életveszélyesek volnának, különben meg nem probléma, nem igaz? – von vállat, amolyan „nézzük mindennek a jó oldalát” arckifejezéssel.
- Mi? Hogy te? Hát, oké, ha szeretnéd… De nem muszáj, csak ha akarod. Van pénz nálam is elég. – igazság szerint nem tudta, mit kéne reagálnia. Nem akarta nemes egyszerűséggel elfogadni, hisz akkor úgy tűnne, mintha nagyon élvezné, hogy rá, illetve helyette költekezik a fiú, ámde megsérteni sem akarta. Nem ajánlott ilyet még senki neki, így nem is tudta, mit kéne mondania.  
- Jó ötlet, szeretnék minél huzamosabb ideig a kísértetházban lenni! – húzta ismét vigyorra a száját. Ez után útjukat az imént említett, finomságokkal teli épület felé vették, ahol is megvették a szendvicseket, és még két termoszt is kaptak – persze azt csak kölcsönbe –, meg egy jó erős szatyorfélét, amibe pakolhattak. Majd miután mindennel végeztek, útjukat folytatták a kísértetház felé.
- Na, akkor menjünk be. – mondta Mary, megállva az udvara előtt.

Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. április 2. 13:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 27. 19:41 | Link

Mary Glotter

Újdonsült barátném és kalandtársam lelkesedését kihasználva azonnal cselekedésre adtam a fejem. Nem megyek egyedül!
Rendben, de akkor remélem, mindketten azt kapjuk, amit szeretnénk. Csikorgó ajtókat, recsegő padlódeszkát, kialvó fényeket mindenhol láthatunk, hallhatunk. Ezek persze kellenek, de remélem több is lesz. Például magától játszó zongora, esetleg mozgó bútorok, repülő apróbb tárgyak....
- A forró csoki? Még nem ittál olyat?- kicsit meglepődtem.
- Akkor elmondom, hogyan is készül.
- A forró csokoládé. E barna, krémes ital alapját a csokoládé képezi, nem holmi kakaópor. Igaz, nem a legolcsóbb, de megéri kipróbálni. Nálunk Londonban minőségi csokoládéból csinálja édesanyám. Kell hozzá tej, tejszín, vaníliarúd, étcsokoládé esetleg méz is kerülhet bele, de úgy lehet, hogy túl édes lenne.

Remélem ízleni fog Mary-nek a forró csoki. Mert, hogy itt igazit lehet kapni az biztos, hiszen kipróbáltam már.
- Akkor menjünk be. Szerinted nyitva van az ajtó?
Megfogtam a kilincset és lenyomtam, de mégsem nyílt ki. Már az elején pálcát kell használnunk?
- Alohomora!- mondtam ki izgatottan a varázsszót. Nem csalatkoztam. Halk kattanás jelezte a sikert. A kilincs régi volt, a zár kicsit rozsdás, ahogy kinyitottam az ajtót résnyire hátraszóltam Mary-nek.
- Készülj fel mindenre. remélem izgalmas és veszélyes lesz, használd te is a pálcád.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. április 2. 13:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 606
Összes hsz: 1005
Írta: 2013. március 27. 21:53 | Link

A két jómadár - Mary és Ronald

Furcsa egy hely a kísértetház. Csak kevesek veszik a bátorságot, hogy közelebbről is megismerjék. Ám azok, akik végig kitartanak és nem menekülnek el fejvesztve az első jelek elől, egy különös élménnyel lesznek gazdagabbak. Ugyan sokat nem érnek kalandjukkal, hiszen a legtöbb diák idiótának tekinti őket a beszámolók alapján. Mégis egyre több és több kíváncsiskodó téved be abba a roskadozó építménybe, amit már régen le kellett volna bontani. Ki tudja, talán még a munkások is kerülik a helyet? Mindenesetre a ház még mindig áll.
Milyen nagy balszerencse, hogy Jolán éppen arra bóklászott. A temetőben már megint összeveszett valamelyik barátnőjével, így a csórit ismét kizavarták a sírjából. A bolyongó szellemek látványa nem ritka dolog a kastélyban, de még a bogolyfalvi temetőben sem. Így történt, hogy Jolán egy kis magányra vágyva megbújt a rozoga épület menedéket nyújtó falai között. Szépen eltervezte, hogy ismét órákig fog merengeni az aktuális - 1880-as évekbeli - napilap interjújáról, amiért már megint összezörrent a társaival. Gondolatait azonban durva hangok kergették el. A vénasszony mormogott egyet magában, rekedtes, rikácsoló hangját egyelőre még nem hallhatta senki sem. Pont olyan rémesen festett, mint amikor eltávozott a 85. születésnapja előtti estén. Az öreglány már akkor sem volt százas, hát milyen lehet jelen állapotában. Mindenesetre senki sem szereti, ha hosszúra nyúlt pihenőidejében zavarják.
Mary és Ronald először semmi gyanúsat nem vehet észre. Amikor azonban a bejárati ajtón belépnek, rögtön feltűnést kelthet az erős, hideg szél, mely az épületből ered. A falakon átsüvítő légmozgás megrecsegteti a padlót, táncra perdíti a málló tapétafoszlányokat és földöntúli, sipító hangot hallat. Jolán egyelőre nem tervez előlépni, csak halk életjelét lehet néha felfedezni, amikor éppen száraz torkát köszörüli valahonnan az alagsorból...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. április 4. 01:21 | Link

Ron Cheesy

- Nem, még nem... Nálunk sima kakaó szokott lenni. - vont vállat, és figyelmesen hallgatta a fiú magyarázatát. Meglepve tapasztalja, mennyi minden kell, egy elméletileg egyszerű italba.
- Hát... Anyukád nem aprózza el, meg kell hagyni. Bár az én anyum a méz mellé is rakna még legalább hét kanál cukrot... - tűnődik el. Az anyukája olyan édesszájú, hogy Mary már alig tudja megenni azt a valamit, annyira édes, de az anyukája még mindig fintorog, és cukrozná. Ez alapvetően vicces jelenség lehet, de a kis Navinést néha már idegesíti. Főleg, ha alapvetően kívánná az adott édességet.
- Fogalmam sincs. Azaz... Most már igen. - mondja a lány, évfolyamtársához intézve szavait, mikor már a Kísértetháznál járnak.
- Nem kell kétszer mondani. - lengeti meg a már korábban kezébe vett pálcát, miközben érdeklődve bekukucskál az ajtón. Be is mennek persze, s Mary rögtön huzatot észlel, mi nem is gyenge - pedig, a lány szerint legalábbis -, semmi forrás sincs, mi ezt természetes úton kiváltaná. Vagyis: Nincs nyitva semmilyen ajtó vagy ablak, ahonnan a szél jöhetne. Főleg, hogy nem kintről jön, már csak azért sem, mert a házban "szaladgáló" szél becsapja a házba vezető ajtót a fiatalok háta mögött. Maryre ez nem hozza rá a frászt, sőt, szája sarkai lassan felfele görbülnek. Élvezi az egészet, és reméli, hogy egy még ennél is horrorisztikusabb horrorfilmbe illő jelenet részei lehetnek. Még a dideregtető szél sem okoz gondot számára. A lényeg, hogy itt lehet. Kedvtelve néz körül a régi, kicsit poros, de annál inkább pókhálós helyen.
- Na, merre kezdjük? - teszi föl a kérdést, miközben tovább vizslatja a helyet. Nemsokára azonban egy reszelős hangot vél hallani. Mintha valaki a torkát köszörülné, egy vízhangos helyen.
- Hallottad? Szerintem lentről jön... Utánanézünk? - kérdi izgatottan kalandvágyó társa felé fordulva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 5. 17:39 | Link

Mary Glotter

Meglepett ahogy Mary reagált. Határozottan, de mégis kecsesen fogta apró kezeivel a pálcáját. Nem láttam sem az arcán, sem más testrészén félelmet, reszketést vagy gyengeséget.
Annál több határozottságot. A szemében kaland utáni vágyat és inkább kíváncsiságot mintsem kihívást az előttünk álló feladat előtt.
Kicsit elméláztam. Ennyi épp elég volt a lánynak és nemcsak bekukkantott az ajtó mögé, hanem határozott léptekkel maga mögött is hagyta a küszöböt.
Ez van! Pedig most nem akartam udvarias lenni, gondoltam én lépek be elsőnek, engem érjen a...
Ebben a pillanatban becsapódott mögöttem az ajtó. Nem jó elmélázni, ha az ember kalandozni vágyik. Kissé össze is rezzentem a hirtelen ajtócsapódástól. Ekkor vettem észre, hogy jóval hűvösebb van, mint arra számítottam.
Ahogy körbenéztem nem túl bizalomgerjesztő látvány tárult a szemem elé.
Na végre.... ezt már szeretem! Por és pókháló mindenhol. Sejtelmes fények világítják meg a ház ezen részét. Pár falon tátongó lyukon és letört ablakkereten keresztül kívülről vette birtokába a fény a ház poros előterét.
-Nem tudom hol kezdjünk. Szeretném bejárni az egészet...
-Hogy mit hallottam? Tessék?- szóval lentről jött valami zaj?
Ez érdekes, nem hallottam semmit, de Marynek biztos jobb a hallása, vagy jobban koncentrál.
-Akkor menjünk le. Ott balra mintha egy lépcső lenne!
-Lumos!- rebegtem el az egyetlen megfelelő bűbájt, ami most segíthet rajtunk.
-Így már mindjárt jobban látunk.
Pálcámat magasra emelve elindultam a lépcső felé, én is hallottam már valamit, most már biztos vagyok benne, hogy lentről jön a hang.
-Oké. Már én is hallom, tényleg innen jön.- rámosolyodtam kísérőmre és reménykedtem abban, hogy elkezdődött a kaland.....
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 606
Összes hsz: 1005
Írta: 2013. április 8. 16:02 | Link

Mary és Ronald

A két fiatalt láthatóan mit sem zavarják a kezdeti jelek. Ők továbbra is elszántan és kíváncsiságtól csordultig telve indulnak felfedezni az öreg házat. Egy szellemmel pedig semmikor sem érdemes kikezdeni, főleg ha eleve sértve érzi magát.
Jolán ismét rikkantott egyet, mikor terve kudarcba fulladt. Úgy látszik más módszerekhez kell folyamodnia, hogy móresre taníthassa a diákokat. A pince a szokásos sötétségben burkolózik. Itt-ott eldobált, roncsolódott bútordarabok szobroznak. Pont, mintha meteor csapódott volna a szobába. A süvítés mit sem hagy abba, talán még erősödik is, még irritálóbbá válva. A földöntúli jajgatások sem akarnak megszűnni, a mugli is a pokol kapuját véli lenn találni.
Amikor Mary és Ronald levették lábukat az utolsó lépcsőfokokról is, a bűbájok azontúl mit sem fognak érni. Hiába a fénykeltő bűbáj, a sötétséget és a homályt aligha képes teljesen elűzni. A legszembetűnőbb változás a levegő hirtelen lehűlése. Az amúgy sem nyári időjárásban ez különösen zavaró. Mintha a fagyasztókamrába léptek volna be. Rögtön elkaphatja őket a szorongás, s olyan érzésük támadhat, mintha végig figyelné őket valaki. Vagy valakik... Majd a lépcsősor  megbolondul a hátuk mögött, szilaj vadló módjára dobogtat végig rajta valami láthatatlan erő. És ez a láthatatlan valami fel-le futkos a lépcsőn, csoda, hogy nem törtek még szét a fokok. De nem csak a lépcső hülyül meg. A falakon itt-ott elszórt, ámde erőteljes kaparászás, s a nyílászárók ki-be csukódásának rémisztő hangja üti meg fülüket. Bármerre is tekintenek, egyelőre mindent nyugalomban találnak. Csak a hang az, ami jelen van, és semmi több. Kísérőként tompa emberi hörgések társulnak, amik mintha a falakon túlról jelentkeznének.
Jolán elérkezettnek látta az időt, hogy felvegye a kapcsolatot velük. Egyelőre csak fogott egy gyertyatartót, meggyújtotta a viaszos kanócot és az egyik szekrény mögött megbújva útjára indította a fényforrást. A lángok pajkosan vibráltak a széltől, mégsem oltódtak el. Néhány méterre a földtől lebegve lassan megindult a fiú és a lány felé, cikkcakk alakban.
- Kik vagytok, hogy zavarni mertek nyugalmamban?! - hörögte Jolán hangosan, aki még mindig a szekrény mögött rejtőzött, tekintetével a meglebegtetett, két csibész felé küldött gyertyát figyelve -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. április 10. 15:08 | Link

Ron és Mesélő Cheesy

Az érzés, hogy végre eljutott egy ilyen helyre, felülmúlhatatlan volt Mary számára. Egyszerre volt boldog és izgatott, azt is alig várta, hogy jöjjön a reszkettető rész. Mert bármilyen idegtipró, és rossz tud lenni a félelem, pláne ha az ember azt is tudja, hogy jogos, azért valahol mégiscsak jó dolog. Főleg ha az ember utólag visszaemlékszik az izgalmakra, kalandokra.
- Bezony! Minden zegét-zugát meg kéne ismerni! A vége az lesz, hogy mi leszünk a Kísértetház-kalauzok... Én legalábbis elvállalnám ezt a posztot. Minden látogatót végigkísérhetnénk... Na jó, nem. Izgalmasabb, ha mindenki maga fedezi fel. De mondjuk, ha valaki fél egyedül menni, akkor... Mindegy, cseppet előre szaladtam. - húzza el a száját hangos fantáziálása végén. Lehet, hogy alapvetően hülye ötlet, de ettől eltekintve jó buli lenne. ~ Na igen, aztán majd jól eltévednék kalauzkodás közben, nem, nem való ez nekem... ~ állapítja meg magában. Jogos is, hisz tájékozódási képessége nem a legfejlettebb, ki tudja, mikor hagyja cserben. De komolyan, aki még egy kör alakú helyiségben is képes eltévedni... Nos, ott valami nincs rendben.
- Igen, lentről. Oké. Lumos! - követte évfolyamtársa példáját. Maga előtt ide-oda irányította pálcája fényét, mint egy zseblámpát, még ha az előbbi fénye szétszórtabb is, nem irányított, mint a zseblámpáé.
- Hát, ha a tájékozódási képességem nem is, a hallásom jó. - viszonozta a mosolyt, s fel sem tűnt neki, hogy a fiú nem ismerheti a tájékozódásról esett gondolatait.
- Hé, mi történt!? - értetlenkedett, mikor a lépcső aljában kialudt a pálca fénye. - Lumos! Lumos! Csodás... Neked se működik, mi? - kérdezte a fiútól, miközben továbbra is fogva a fát, zsebre dugta pálcáját. A félelem épphogy csak felpislákolt benne, a csalódottsága, hogy nem veheti szemügyre a helyet, lényegesen nagyobb volt. Azonban a csontig hatoló hideg, és kezdődő didergés ezt is felülmúlta. Kezdett olyan lenni a helyzet, mintha csak egy horrorfilmbe csöppentek volna. Semmi nem hiányzott: A régi nagy épület, sötétség, gyakorlatilag fegyvertelenség, hisz a bűbájok nem hatnak, kaparó, keserves, meg mindenféle kísérteties hangok... A következő az lesz, hogy a pincéből se tudnak kikecmeregni. Vagy talán egyszer ebben, másszor abban a helyiségben lesznek, mert ez is egy olyan ház, ahol minden vándorol, és a ház szellemei addig dolgoznak, míg nyakuk törik? Mondjuk az azért csak nem... Mindennek ellenére Mary számára mégis jó, hogy most itt van. Lehet, nem normális dolog, ha valaki ilyesmiben leli örömét, de ez van, ezt kell szeretni. Pontosabban így kell Maryt elfogadni. Na nem mintha folyton ilyen helyeken lógna, vagy ilyesmi, de ezt is szereti, amiben alapvetően nincsen semmi rossz, ha az ember tudja, hol a határ, nemde?
Mary csak mereven áll a szobában, kezét továbbra is zsebében nyugvó pálcáján tartva, semmitmondó arckifejezéssel, szemét ide-oda fordítva, kémlelve a semmit. Várja a fejleményeket. Lélekben a legrosszabbra is felkészülten - mert hát bármilyen iskola melletti falu, ráadásul lakó rész, itt is történhetnek veszélyes dolgok.
Mary enyhén szólva meglepődött, mikor meglátta a lebegő gyertyatartót, talán kicsit még meg is ijedt. Elvégre ki ne tenné, ha egy gyertyatartót, vagy bármi mást lát ide-oda lebegni?
- Az én nevem Mary, és bocsánat a zavarásért. - nyögte ki automatikusan, szemöldökráncolva a lány. Kissé zavart volt, de valahol élvezte a dolgot. Külső szemlélő számára talán vicces is lett volna a helyzet.
- Öhm, ne haragudjon, hogy megérdeklődöm, de ön kicsoda? - igyekezett udvarias maradni, hisz elképzelhető, hogy a hang tulajdonosa igen csak allergiás arra, ha valaki az ilyesmire nem figyel oda.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 10. 19:43 | Link

Mary és a Mesélő

-Nem hiszem, hogy ilyen állás létezik a varázs világban. De el tudom képzelni. Miért ne? Szóval kísértetház kalauz!
- igen ez így viccesen hangzik.
-Lehetne előtte apró csecse-becséket árulni, térképeket a rejtélyekhez...., szóval dőlne a pénz. Már csak egy vacak kísértet kellene.
Meglepően jó ötletnek hangzott Mary tréfás ötlete. Legalább is tréfának vettem.
Ahogy mindkettőnk pálcájának fénye utat tőrt magának a sötétségben volt valami baljós hangulata is. Egyre halványodott a fény, egyre erősebb volt a láthatatlan.
-Igazából nem szeretem a sötétet, mert az a fény teljes hiánya.-mondtam hangosan. Persze csak azért, hogy Mary tudja nem vagyok beijedős típus hozzátettem:
-Épp ezért jó móka ez is....
-Mi ez? Lumos!-nem nem működik. Alighanem varázsmentes részhez értünk.- felesleges volt mondanom, mivel társam is erre gondolatot. Az viszont tetszett, hogy nem ijedt meg tőle. Mindenben van valami jó, villant át az agyamon. Közös kaland, közös mesélés az irigykedőknek...., már megint elkalandoztam.
A hirtelen hőmérséklet változást hamar észre lehetett venni. A hidegben egyszerre csak a lélegzet is látható lett volna, ha van egy kis fény. De nem volt.
A háttérből hallatszott hangok nem sok jóra engedtek következtetni. Mintha egy csapat kentaur rohanna le a lépcsőn olyan hangokat adott a régi fából készült alkalmatosság, amin ide érkeztünk. nem tudom visszafelé járható lesz-e az út, de még nem akartam ezt kipróbálni.
Pálcám még mindig a kezemben volt, habár nem tudtam mit kezdeni vele. Persze nem is ez volt a lényeg, hanem a biztonságérzet, ami mindig megvolt, ha magam mellett tudhattam.
Hirtelen fény támadt, na nem nagy, nem erős, csak épp annyi, hogy a pince egy-egy részét bevilágítsa. A bútorok, könyvek és pár kacat mindenfelé szanaszét voltak. Nem éreztem még mindig félelmet, hiszen ezt csak emberi kéz tehette.- gondoltam, vagy inkább remélte.
A hang amit hirtelen a gyertyatartó felől érkezett, azt tudatta velem, hogy ez bizony ember lehet. Vagy élő, vagy holt. De az is lehet, hogy mégiscsak kentaur? Nem hiszem.
Ránéztem Mary-re, de Ő sem volt sokkal meggyőzőbb. Sokkal hamarabb reagált mint én. Jól is tette, mert épp kérdést akartam feltenni vendéglátónknak, habár nem ilyen előzékeny hangnemben.
-Én pedig Ron vagyok. Kíváncsiak voltunk a kísértetházra. De tényleg, Ön kicsoda?- próbáltam épp olyan nyugodt maradni mint társnőm, aki egyre jobban tetszett. Mármint a helytállása és ereje ebben a helyzetben.
-Nem tudna egy kicsit nagyobb fényt kelteni?- kérdeztem merészen.
-Maga lát minket, de mi nem látjuk magát rendesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 606
Összes hsz: 1005
Írta: 2013. április 12. 19:46 | Link

Mary és Ronald

A két kölök vakmerősége Jolánt a véletlen kedvéért sem késztette megadásra. Elindult benne - már ha vannak érzései - egy folyamat, aminek tapasztalatát még életéből szerezte, de az az igazság, hogy nem szereti a gyerekeket. Az unokája sosem látogatta meg őt annyiszor, ahányszor jónak látta, így az összes gyereket elátkozta.
- Miért akarjátok ti azt tudni? Hehh... Inkább nektek kellene mesélnetek magatokról! - suttogta lidérces, vérfagyasztó hangján, majd sikoltott egyet és átsuhanva a falon elillant.
Dalolni támadt kedve, ijesztő muzsikára hívta környezetét. Tompa zongorabillentyűk egyenletes mozgása szólt most már a kezdeti dübörgések helyett. Hogy honnan jöhetett a hang, az rejtély, valószínűleg felsőbb emeletekről. De ott a diákok tudtával nincs zongora... A melódia mellé Jolán öreges éneke, dúdolása vegyült, benne az öreglány összes bánatával. Szívszorító...
A zeneidő pár percnél tovább nem tarthatott, ekkor újra síri csend költözött be az ódon falak közé, majd pillanatokkal később Jolán hangja újra feldörgött, mint a villámcsapás.
- Ostoba asszonyok! Nekem van igazam! Mindig is nekem volt! - magával való vitatkozása fülsüketítően hathatott a két diáknak, akiknek egyelőre ácsorogva kellett végigvárnia az eseményeket.
Bárcsak kereket oldottak volna! Jolán mókája még el sem kezdődött. Ismét őrült szélfúvás támadt, végleg elsötétítve mindent a pincében. Egyes egyedül csak a pislákoló gyertyaláng volt odalenn a diákokkal. Fejük felett bútortologatások ismert hangja, a mennyezetről az idők során felhalmozódott por és hálótömeg a fiú és a lány fejére hullott. És ha már hálók... A nagy hangzavarra előbújtak a kísértetház állandó lakói is. A pókok és a patkányok. De nem közönségesek állatok voltak ezek! Talán az erdőből, talán a falubeli állatkereskedésből keveredtek ide. Termetük így jóval nagyobb volt, életmódjuk pedig aljasságra ösztönözte őket. Egy-egy tarantula nagyságú pók lesz ereszkedőben a nebulók feje búbja felé. A lépcső pedig immár használhatatlan lesz, szekrények, fadeszkák, székek és más limlom, ami egy szellem keze ügyébe kerülhetett, mind ledobálta a lépcsőn.
- Fussatok, fussatok! - kacagott ördögien. Ha mindvégig kibírják, talán felfedi magát. Tudta azonban jól, hogy a pincéből nincs túl sok kijárat. Azokat is kellőképpen őrizete alá vonta. A padló pedig igen veszélyes az alagsor többi részén...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. április 19. 11:41 | Link

Ron és Mesélő Cheesy

- Na igen, lehetne olyan kulcstartókat árulni, hogy egy kis palackban mozgó minikísértetek lennének, vagy pókok, amik hálókat szőnek. Persze a megszőtt háló eltűnne, hogy a pók ne szője tele az üveget, és lehessen látni. Ó, meg minidenevérek is lehetnének benne, az nagyon jó lenne! Imádom a denevéreket! Meg lehetne olyan, hogy egy bűbáj elmondásával, akár pálca nélkül is, ezek világíthatnának, ha valaki a sötétben akarja nézegetni! Például narancssárgán, az olyan Halloweenes szín, ezek meg úgy is Halloweenesek. Szerintem. Meg akkor már lehetne múmiás is, meg mindenféle, hogy legyen bő a választék... Tényleg, akkor már lehetne az, hogy Halloweenkor osztogatnánk! Mondjuk a gyerekeknek, mikor cukorkáért házalnak! Habár nem tudom, szokás-e ez errefelé... Magyarországon ez nem hagyományos, és nem tudom, hogy a varázslóvilágban az-e. De lehetne szimplán árulni. - közli a fiúval a következő ötleteit, bele se gondolva, hogy ezzel esetleg évfolyamtársa idegein táncol. - Meg a rejtélytérképek mellé járhatna olyan, hogy meg kell találni bizonyos tárgyakat, amit ha megtalálnak, megtarthatnak! Ezzel lehetne becsalogatni talán azokat is, akik alapból félnek bemenni. Vagy ilyesmi. - egészíti még ki. - Ami pedig a kísértetet illeti, szerintem van bent az is, elvégre nincs messze a temető, a suli sem, és nem véletlen ez a neve a helynek. Szerintem. - hallgat el végre Mis. Lepcsesszáj. Egy időre legalábbis. Most is csak azért, hogy a következő úti célhoz vezető útvonalra, azaz az alagsorba vezető lépcsőre figyeljen. Mert egy efféle ismeretlen helyen illik figyelni, még mielőtt valami baj történik, abból kifolyólag, hogy a hely nem kapott eleget abból az előbb említett figyelemből. Mikor a diákok lába az utolsó lépcsőfokot sem érinti többé, a pálcáik fénye megszűnik létezni, és nem tudják újra kigyújtani. Majd pár horrorfilmbe illő hang után fény gyullad ki, minek forrása egy gyertyatartóban lévő gyertya, mi teljes egészében lebeg a kíváncsi páros felé. Ezek után egy öregasszonyéhoz hasonló hang is megszólal, és a kis Navinés nem is rest reagálni rá, ahogy az Eridonos sem.
- Ez furi volt. És még mindig az. Szerinted ki ez? És mit csinál? - fordul társa felé a lány, pár pillanattal a sikoly után. Alig néhány perc elteltével a különös hangok mellé fizikai furcsaság is társul, ami fejre hulló pókhálókból és porból áll. Ez eddig még nem is volna probléma, Mary egyszerűen lerázza-porolja fejéről saját adagját. Amikor azonban felpillant, összeszorult torokkal véli felfedezni a hatalmas, lefelé ereszkedő pókokat. És hamar rá kell ébrednie, hogy nem csak pókok, de a normálisnál elég nagyobb patkányokkal is szembetalálják magukat pillanatokon belül, amennyiben meg nem lógnak mihamarabb. Csakhogy egyrészt Marynek még mindig esze ágában sincsen meglógni, másrészt ha akarnának sem tudnának: A lépcső használhatatlan, más utat meg nem ismernek, és a meglévő fényforrás sem segít ennek ellenkezőjének kiharcolásában. Mary minden erejét összeszedve igyekszik megőrizni maradék lélekjelenlétét, és a lépcsőhöz rohan. A lezúduló limlomot kikerülve próbál feljutni 1-2 lépcsőfoknyit, társa talán azt hihetni, épp meglógni készül, de nem: Helyette megragad két hosszú, és erős fadeszkát, azokkal ugrik vissza Ron mellé.
- Tessék! Ezekkel fejbe vághatjuk ezeket az izéket, ha mákunk van, nem is élik tú... Élik túl. - harapja el mondatát, miközben épp egy orra elé ereszkedő pókot üt el a beszerzett deszkával. Reménykedik, hogy sikerül is hatástalanítani a feltehetőleg támadni készülő nem kívánatos állatokat, és el is ijesztik majd őket a nagy csapkodással. Na meg hogy Ron nem pók, illetve patkányfóbiás. Akkor kétszer akkora pácban lennének, mint amúgy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 25. 12:48 | Link

Mary és a mesélő

Ahogy hallgattam Mary magyarázatát az esetleges vállalkozásunkhoz közben jobban szétnéztem. Ahogy láttam a bútorok közül van néhány ép is! De még nem tudom mire jó a felfedezés, de kicsit gyanús ez nekem.
Milyen hely ez ahol egy kísértet tombol, de pár bútort nem kívánt az enyészet martalékává tenni.
Amint meglátom a pókokat kicsit megijedtem. Nem szokás ekkora pókokkal szórakozni még kísérteteknek sem. Persze a hangjából ítélve elég komolyan gondolta!
Most már jobban körbetekintve egy nagy méretű árnyék suhant el egy félig asztal alatt. Elég nagy volt, biztos egy macska. No csak, no csak még egy... te jó ég! Egy patkány! De mekkora, és az a másik is...
Mennyit adnának ezekért a kisállat kereskedésben!
Hopsza, ez már nem tréfa vagy ötven pók ereszkedik le a plafonról.
Aztán Mary hirtelen a lépcső felé szalad, de miért nem fút tovább? Mit akar azzal a két deszkával?
Mire ide értem Mary közli is velem.
-Jó, akkor csapjunk agyon pár pókot és patkányt!- mosolyodtam el a lány bátorságán és eszességén.
Még nem igazán mértem fel a veszélyt, de még így is élveztem a dolgot. Reméltem, hogy a kísértet nem fogja tényleg ránk uszítani élő cimboráit.
Ekkor egy gyors ötlet suhant át az agyán.
-Mary, látod ott azt az ép szekrényt? A plafont elérhetjük rajta. Ha szerencsénk van lesz felette egy korhadt deszka, amit kiütve felfelé menekülhetünk, de ha nem....- itt már nem mosolyogtam túl meggyőzően.
-Szerintem mássz fel, én addig aprítom a pókokat, meg a cuki patkánykákat!
Jó ötlet, de vajon a kísértet hagyja, hogy Mary megpróbálkozzon a szabadulással?
Vagy valami kellemetlenebb dologgal rukkol elő?
Közben szétlapítottam két pókot a deszkával. Egész használható fegyver. Csak a patkányok ne lennének olyan gyorsak. Közben felugrottam egy épnek tűnő székre.. de olyan furcsán mozog...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 606
Összes hsz: 1005
Írta: 2013. április 27. 20:37 | Link

Mary és Ronald

A diákokat sikeresen meghajtotta egy picit, kijutni azonban még így sem lesz könnyű dolguk. Kezdjük az elején...
A kísértetház egy nagyon öreg épület, csoda, hogy még áll. Ebből következik, hogy nincs a legjobb állapotban. Nem csak a falak vagy a nyílászárók jelentenek itt veszélyt, hanem maga a padló is. Igen... Korhadt, recsegő, főleg az alagsorban ment tönkre, ahol az évek során befolyt csapadék jelentősen kikezdte a deszkákat. Mary, amikor elindult a közelgő veszélyforrások elől, s addig még számára érintetlen területen lépdelt, nem számíthatott a közelgő "katasztrófára." Egy hangos reccsenés, mintha az ember öregapja vágta volna ketté baltával a tüzelőt, s a lány néhány méterrel a megszokott pince magassága alatt találta magát. Szerencsére nem esett súlyos sérülése, talán picit meghorzsolta a lábát vagy a kezeit, de komolyabb sebekről szó sincs! Egy jókora lukat csinált így a pincében, amire még Ronald sem számíthatott, amikor szökési tervét kieszelte. De miért van egy ekkora nyílás a pincében is, amikor annak a legalsó szintnek kellene lennie. A válaszra hamar rájöhet Mary, ha megszemléli, hova is pottyant. Egy veremhez hasonlító valamibe, mely sötét és nyirkos levegőjű. A dohos szag szintén erős, mint mondtam, a penész és a csapadék eredménye. Néhány kartonlappal egy elfedett nyílást, afféle alagutat takart itt el valaki, évtizedekkel ezelőtt. Arrafelé egy szűk folyosó található, de az embernek igencsak össze kell görnyednie - szinte kúsznia - hogy beférkőzzön. És ráadásul igencsak egyenetlen egy járat ez. Ide a pókok már nem jönnek le, talán a félelemtől, talán a nyirkos levegőtől. A sötét alagút végét nem látni, de a tervezők erről is gondoskodtak. Egy viaszgyertya és egy gyufásdoboz hever a földön.
Hogyan tovább? Nehéz kérdés... Mary megpróbálhat kimászni a lyukból, hátha a Ronald által ledobott bútortorlaszokra mászva képes kikallódni. De mi van, ha ez a kijutás egyetlen esélye, még ha elsőre ijesztőnek is tűnik?
Jolán csak állt és nézett, a padló beszakadására még ő sem számított.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. május 4. 17:32 | Link

Eric
kinézet
május 6. estefelé


Tökéletesen eldugott hely ez, ha az ember egy találkát akar összehozni, persze semmi különlegességgel, csupán beszélgetés céljából. Nagyon komoly beszélgetés, már ha lesz hozzá elég ereje, amit idő közben is, folyamatosan gyűjt. Szinte mindenre felkészülve indult el, és lassú, vontatott mozgással haladt idáig, azután pedig az emeletre vette az irányt, ugyanolyan lassúsággal. Nem érdekelte szinte semmi, csak ment előre, arra a helyre, amit levelében is írt Ericnek.
Felérve pár szobán áthaladt még, majd valahol keresett egy viszonylag tiszta sarkot, ahova beült, és térdét felhúzva lábait átkarolva hajtotta le fejét gondolkodni. Annyi minden kavargott fejében, hogy lehetetlenség lett volna rendet rakni a fiú érkezéséig, de azért pár dolgot át tudott futni. Elsőképp haja az, amiben nem volt biztos, hogy majd elnyeri a tetszését, de ennél nagyobb probléma volt az az apró baki, amit elkövetett az utazáson. Apró? Á, dehogyis az, egy ilyen kis hülyeséggel elronthat mindent. Egy kapcsolatot, egy csodás fél évet, de akkor is meggyőződése, hogy valamit csinálnia kell. Ha kitálal, akkor vége, ha nem, megőrül. Mégis inkább az őrület az, amit választana, az álarc, amit már úgyis olyan jól használ. Megbirkózik ő a lelki világával, nem kell félteni. Azt azonban nem bírná ki, ha elveszítené a levitást, akkor visszakerülne ugyanarra a mélypontra, mint anyja halálakor, és akár végzetes is lehetne. Jó lesz neki a hallgatás, nem olyan nehéz az.
A testtartásán nem változtatott, így várt szépen csendben, nézve ki magából, és törve magát, mert ezen a ponton már végképp nem tudta, mit tegyen. Többek között az sem érdekelte, hogyan találja majd meg szerelme, kezdett már sötétedni is, de ruhája ahhoz azért talán eléggé színes volt, hogy egy kicsit kitűnjön a félhomályból. Ha pedig mégsem, ez van, nem olyan nagy a hely, rátalál biztosan.


Hozzászólásai ebben a témában


Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. május 5. 14:23 | Link

Ron és Mesélő ^^

Mary végre befogja a száját, mi a kísértetházas vállalkozósdit illeti. Már csak azért is, mert a mellett nem lehet tisztességes mennyiségű figyelmet szentelni a helyzetnek. A póközön és patkányinváziótól megijed ugyan, de így utólag áldja az eszét, hogy elugrott a deszkákért. Akkor még fel sem fogta mit tesz, csak mikor már agyoncsapott egy pókot. Kicsit furcsa érzés ez számára, olyasmi, mintha egy számítógépes játékban lenne. Vagy egy filmben. Bár ez már nem horror, kész kabaré. Még hogy óriáspókok, meg gigantikus patkányok... Ez kész röhej. Most komolyan itt vannak, és küzdenek, gyakorlatilag az életükért? Vagy az egész egy abszurd álom, amilyenben még nem volt része? Bár ebben kételkedik, mivel emlékszik Ronra, tudja, hogy látta már az órákon. Viszont az igaz, hogy álmodott már olyannal, akit csak látásból ismer, és álmában emlékszik a valóságra, ami aztán keveredik az álombélivel. Igen, ez már megint kétségek közé löki a lányt. természetesen az elmélkedés közben szüntelenül dolgozik, különösen, hogy két patkány is kiszemelte magának, ráadásul egyszerre. Elég szívósak, a fejüket igencsak nehéz eltalálni, folyton izegnek-mozognak, ha pedig a fenekükre üt, csak azt éri el vele, hogy bedühödnek. Néha fel-felugrik, nehogy elkapják lábát a jószágok. Előbb-utóbb azonban sikerül kivégezni őket, ami kisebb vértócsát is eredményez. Épp az utánpótláson kezd irtókúrát eszközölni, mikor évfolyamtársa új ötlettel áll elő.
- Ezzel csak az a probléma..., hogy a korhadt deszka mellett feltehetőleg szintén korhadt deszkát találunk. Ami annyit tesz, hogy nem bír el. Na meg akkor is kilazulhat a deszka, ha a mellette levővel ellentétben nem korhadt. Bár ez függ a szerkezettől, hogy hogyan építették. De megpróbálhatom végül is. Ha nem megy, majd legfeljebb... Mondom meghalsz! - kiált az egyik csapása elől elszaladó pókra. - Szóval legfeljebb ezeket a dögöket valahogy a szekrénybe tereljük. Vagy mi mászunk be, ahogy jön. Onnan irtani is könnyebb.
Ekkor veszi csak észre a lábán mászó pókot, amitől úgy kezd dobogni a szíve, mintha majdnem elütötte volna egy metró.
- Szállsz le rólam te nyavalyás! Azt mondtam le a lábamról! - ugrál mint a nikkelbolha, mert közben újabb három pók és patkány mászik felé, amik lefoglalják a botot. Ugrálás közben sikeresen eltapos pár pókot, patkányt, és a nagy kapálózás közepette arrébb is repít párat. A végére az egyik patkány elkapja a deszkát. Közben a pók még feljebb mászik, így végül Mary úgy dönt, minden undora ellenére, de megragadja a dögöt. Így is tesz. Fogja a pókot, hirtelen rányomja a deszkája végét marcangoló patkányra, ami az visítva ereszti el a fadarabot, mihelyt a pók belemélyeszti fogait. Ekkor a lány egy hirtelen mozdulattal csap le a kártevőkre, s azzal a lendülettel már rohan is a szekrény felé, amire egyből rá is ugrik. Persze egyelőre még csak jobb kezével kapaszkodik a szekrény tetejébe, feldobja a deszkáját, s kicsit nehezen ugyan, de végül sikeresen küzdi fel magát a bútordarab tetejére.
- Fent vagyok! Első lépés pipa! - ujjong, szobatársának címezve. De nem pihen, helyette a plafont kezdi verdesni, jó erősen. Végül próbálkozása sikerben gazdagodik, az Eridonosnak igaza volt: Tényleg volt ott korhadt deszka, ami le is esett. A lány azonban nem hagyta abba a műveletet, a többit tovább ütögette, hátha az is korhadt. Megint lezúgott néhány, szerencsésen kivégezve pár lent szaladgáló állatot. Aztán mikor Mary az egyiket már stabilnak érezte, meg se moccant az ütögetésre, bátorságot gyűjtött az ugrásra - merthogy kicsit messze volt a szekrénytől.
- Na, akkor... Három, kettő... Egy! - mondja, kicsit remegve, majd elrugaszkodik, közben elhajítva deszkáját. A másikat, a kiszemeltet el is kapja sikeresen, sőt, már el is kezdi felhúzni magát. Azonban épphogy egész karjaival kezd kapaszkodni, a deszka megremeg, és lezuhan. Sikeresen talpra esik, azonban amire végképp nem számít is bekövetkezik: Még tovább zuhan, mivel a gyorsan érkező súlytól a padló megremeg, megreped, enged, és törik, hull a lánnyal együtt. Mary a földön terül szét, tágra nyílt szemekkel meredve a két lyukra, illetve azok fölötti plafonra. Fájdalmat nem igazán érez, a meglepettség azonban annál intenzívebben járja át testét. ~ Leestem. A pincéből. Itt még van lejjebb? Hány szintes ez a ház!? De ez nonszensz, nem volt itt más lejáró. Mondjuk, ha lett volna se láttuk volna, sötét van. No de várjunk csak, hogy a fészkes fenébe jutok vissza!? És hol vagyok most egyáltalán? Van innen kiút? Jaj nekem! ~
- Segítség. - mondta, teljes nyugodtsággal a hangjában. Pár másodperc elteltével vette a fáradtságot, hogy felkönyököljön, majd fel is üljön. A pince elég magasan volt, láthatólag ha a szekrény lent volna, és Ron fentről ki, azaz lenyújtaná neki karját, s Mary a szekrényről ugrálna, akkor se érné el. Mondjuk, elég sötét van, még ha a fölső lyuk kölcsönöz is valami fényt, Marynek pedig hiába van jó szemmértéke, ilyenkor nem tudja alkalmazni. Mit tehet a Navinés, mit nem, akaratlanul is körbenéz. Nem lát sokat, csak különféle sötét színfoltokat. Négykézláb mászva kezd a földön tapogatózni, és a kezébe akad valami kicsi, téglalapféleség, aminek kartonpapírféle tapintása van, s két oldala enyhén recés... ~ Egy doboz? Mi, egy gyufásdoboz? Éljen! Köszönöm Istenem! ~ hálálkodik magában, s mikor kinyitja a dobozt, kivesz egy gyufaszálat, s miután kitapogatta, melyik végén van a gömbölyded gyullasztandó bigyó, meghúzza a doboz megfelelő oldalán, ezzel tüzet csiholva. Most már valamivel többet lát, de nem sokkal, ez azért nem túl nagy fény. Kiszúr azonban egy gyertyát, nem túl messze magától. Gyorsan odakap, meggyújtja, és hirtelen elfújja a gyufát, nehogy megégesse ujját. A gyufásdobozt zsebre vágva kezd el járkálni a veremben - mert idő közben rájött, hogy hol van -, hogy szemügyre vehesse a helyet. Nem telt bele sok idő, és észre is vette a falnak támasztott kartonlapokat. Nem tudta miért, de megfogta, és arrébb hajította őket. Nem volt épp rossz ötlet, egy alagutat vélt felfedezni, de hogy merjen-e bemenni, vagy kérje meg Ront, hogy hozzon segítséget, nem tudta eldönteni. Végül azonban csak sikerült megállapodni az útnak indulásnál, elvégre más lehetőség nem akadt jelenleg. Elindult hát, ha Ron utána jön, természetesen megvárja, amennyiben nem, egyedül küzdi át magát az alagúton. Négykézlábra ereszkedve mászik előre. A kíváncsiság is hajtja, már örül, hogy az út mellett döntött. Elvégre, egész életében erre vágyott, egy ilyen jellegű kalandra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 6. 10:30 | Link

Mary és Mesélő ^^

Ahogy befejeztem a tervem elmagyarázását, Mary már indult is, igaz kicsit nehézkesen, hiszen át kell küzdenie magát patkányok és pókok között. Emiatt is mentem mellette tovább és ütöttem vágtam a dögöket.
- Az anyád mindenit.- kiáltottam egy túlméretezett pókra, ami a fejemre pottyant a tetőről, jobban mondva a mennyezetről.
Sok esetben ilyenkor mérges lettem volna, de most inkább fel voltam tüzelve. Minél több dög jött felém, annál erősebbeket csaptam a fejükre. Egy túlzott csapásnál azonban elrepült a deszka a kezemből.
Lehajoltam másik fegyvert keresni, amikor Mary hirtelen sikolya és hatalmas reccsenés hallatszott mögöttem. Egy asztallábbal a kezemben megpördültem, de ami addig mögöttem volt eltűnt....egy nagy lyuk éktelenkedett a szekrény helyén.
Nem tudtam sokat kivenni a veremből, mert elég mélynek tűnt.
-Mary!- kiáltottam alá. Most megijedtem, hiszen újdonsült barátném nem szerettem volna elveszteni, féltem, hogy esetleg baja lett.
Hallottam, ahogy segítségért kiáltott, de nagyon messziről jött a hang. Mintha száz métert zuhant volna.
Az óriáspókok és patkányok hada kezd elfogyni körülöttem, nagyon halvány fény dereng fel a verem aljából- amit fél szemmel vettem észre.
-Mary! Látsz lent valamit?- kiáltok le újra!
hirtelen levert a víz. Nem hallom a hangját. Kezembe vettem a pálcámat, és meggondolatlanul belevetettem magam a verembe.
A verem alja mégsem volt olyan messze, úgy néz ki valamilyen bűbájjal a távolságot felnagyították. Na igen. A földet, talajt vagy vermet érés nem volt fájdalom mentes. Elcsúsztam a kicsit nedves agyagos talajon és térdre rogytam.
Pálcámat használva felkiáltottam:
-Lumos!- a pálca még mindig nem reagált. Szóval itt sem működik a varázserőnk.
-Mary! Jól vagy?
Utoljára módosította:Ronald Little-Leah, 2013. május 6. 20:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Varga Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
Írta: 2013. május 10. 20:44 | Link

Katniss

Kell egy kis szórakozás!
Mostanában egy besavanyodott stréber lett belőlem, ami egyáltalán nem méltó se a házamhoz, se a valódi jellememhez, úgyhogy elhatároztam, hogy ma kirúgok a hámból és végre élvezem egy kicsit az életet. Persze ezt nem úgy kell érteni, hogy elmegyek a legjobb barátommal teázgatni... Most valami izgalmasabbat szeretnék, ezért az volt az első, hogy keresnem kellett egy helyet, ahol szinte minimális a lebukás esélye. Igyekeztem minnél távolabb menni a sulitól, tehát a faluba indultam először. A zsebemben már ott lapult a doboz cigi, amit még otthonról hoztam, úgyhogy már csak a piáról kellett gondoskodni. Út közben be is ugrottam az egyik kocsmába és vettem egy üveg Jäger-t. Ezt úgyis szeretem és a hatása is megfelelő lesz egy kis bulizáshoz. Sokat gondolkoztam rajta, hogy kit hívhatnék el magammal, aztán úgy döntöttem, hogy a szerencsére hagyatkozom és elindulok egyedül. Hátha mázlim lesz és akad valami társaságom, lehetőleg olyan, aki benne van egy kis szórakozásban. 
Ahogy sétáltam az utcákon, hirtelen beugrott, hogy hova is kéne mennem. A legtökéletesebb hely, amiről már amúgy is sokat hallottam a rellonban, de valahogy még soha nem jutottam el oda. Rögtön meg is fordultam és elindultam a kísértetház felé. Először kicsit izgultam, hogy nem fogom felismerni a helyet, de már messziről kitűnt a többi ház közül, hiszen ez egy lepukkant, romos épület volt, ami úgy nézett ki, mintha akármelyik percben összedőlhetne. Őszintén szólva, ez engem egyáltalán nem rémisztett meg, sőt még örülök is, hogy lesz valami izgalmas az estémben. Hamar elértem a házhoz, majd egy pillanat múlva már bent voltam. Körbenéztem és elégedetten elvigyorodtam. Pontosan erre gondoltam! El is indulok az egyik hátsó szoba felé, közben előveszek egy cigit és rágyújtok. Mélyet szippantok, majd hatalmas adag füstöt fújok ki az orromon és a számon. Másik kezemben a Jäger, egyelőre bontatlanul, de úgy érzem, hogy ez nem sokáig marad így...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. május 10. 21:01 | Link

Dávid


Megőrülök, ez a vizsgaidőszak kikészítette szerencsétlen idegeimet. Valami különlegesre vágyom. Valami izgalmasra. Extrém dologra, amit még soha nem csináltam és, holnap már úgy gondolok vissza rá, hogy milyen buta voltam. Felelőtlenségre vágyom. Ritkán kap el ez az érzés, de, ha mégis akkor olyan elemi erővel tör rám, hogy, ha nem teszek ellene valamit, akkor bele bolondulok.  Hol lehetne valami izgalmas dolgot csinálni. Ekkor bevillant valami. Lemegyek a faluba és elkezdek kérdezősködni. Hátha valaki tud nekem egy jó kis helyet javasolni, ahol kitombolhatom magam. Magamhoz vettem egy spriteot és egy zacskó chipset is. Valahol majd elfogy. Azzal elindultam. Útközben, ahogy járkáltam az utcákon hirtelen a lábaim maguktól életre keltek és iszonyatos sebességgel elkezdtem rohanni. Mielőtt lefékezhettem volna belerohantam egy máik diákba. Már éppen akartam bocsánatot kérni, mikor fölnéztem és rájöttem, hogy Dávid áll előttem. Ezt a meglepetést. Hát, ha van valaki, aki segíthet ezen a kínzó gyötrelmen, akkor az ő.
-Szia! Nem tudsz, egy helyet, ahol levezethetem a feszültséget, valami extrém helyett, ahol törhetek, zúzhatok, ahol jólesően megborzonghatok?-Darálom el egy szuszra. Azt e tudom, hogy kaphatok levegőt, nemhogy még beszélni i tudok! Jobb kondícióban vagyok, mint hittem. Remélem, tud valamit, mert, ha nem akkor én meghalok. Segítség...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Varga Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
Írta: 2013. május 10. 21:19 | Link

Katniss

Épp nagyon jól kezdem érezni magam, amikor hirtelen valaki hátulról belém jön, nem is jön, hanem egyenesen rohan.
- Hogy az a...- Kezdek bele egy cifra káromkodás sorozatba, amikor leesik, hogy én ismerem ezt a kis méregzsákot. Hatalmas meglepetésemre Katnissel találom szembe magam. Fogalmam sincs, hogy hogyan került ide, vagy egyáltalán mikor jött be a házba, de nem is igazán érdekel, örülök, hogy akadt társaságom. Kicsit elgondolkozok, hogy vajon mi baja lehet, hiszen még soha nem láttam őt ennyire idegesnek, de nem sokat agyalok rajta, inkább elvigyorodom és felé nyújtom a cigimet.
- Hellóka! Először is, nyugodj meg egy kicsit, oké? Kérsz egy slukkot, esetleg egy szálat? Hidd el, ez segít!- mondom neki nyugtatóan, majd körbepillantok, hogy hova kéne őt vinnem, ahol a lehető legkevesebb kárt okozhatja. Végül is úgy döntök, hogy talán pont az a legstabilabb szoba, amiben épp vagyunk, ezért leporolok egy karosszéket, ami a sarokban áll, majd beleülök.
- Szerintem ez a hely tökéletesen megfelel! - Nézek rá mosolyogva és remélem, hogy elfogadja az ajánlatot és itt marad egy kicsit.
- Amúgy mi történt veled? Még soha nem láttalak ilyen zavartnak... - Kérdezek rá a korábbi aggodalmaim okára. Igazából most nem igazán van kedvem a nagy lelkizgetésekhez, de úgy érzem, hogy tartozom annyival a lánynak, hogy legalább egy szikrányi érdeklődést mutatok a vele történő dolgok irányába. Persze az is elképzelhető, hogy ő már nem bízik bennem annyira, hogy megossza velem a személyes dolgait, de azért legalább érezheti a törődést.
Amíg várom, hogy nekikezdjen vagy témát tereljen, előveszem a piás üveget és elkezdek szerencsétlenkedni a csomagolással. Azt utálom az ilyen spontán iszogatásban, hogy ilyenkor mindig gond van azzal, hogy mégis hogyan kéne kibontani ezeket a hiperszuper ezerszeresen lezárt palackokat. Hamar megunom a vacakolást, úgyhogy megfogom az üveget és a két fogam közé veszem, majd nagy nehezen lehúzom róla a felesleges csomagolást. Utána már csak le kell csavarni a kupakot és minden király. Bele is kortyolok és rögtön érzem, ahogy az ital végigégeti a torkomat, majd eljut az íz a számba.
- Kérsz?- Kérdezem Katnisstől és már nyújtom is felé a Jägert.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. május 10. 21:52 | Link

Dávid


-Szép káromkodás, de ezt már megszoktam tőled. Ezért is te kellesz nekem.-Vettem neki oda foghegyről. Legszívesebben lekevernék neki egy hatalmasat. De, nem lenne szép azon kitölteni a dühömet, akitől segítséget szeretnék kérni. Bár, kit érdekel. Ki kell adnom magamból. Dávid parancsára veszek egy mély levegőt, majd még egyet. Természetesen a cigit nem fogadhatom el, ígéretet tettem, hogy soha az életben nem cigizem, így megrázom a fejem. Előveszem a spritomat és jó nagyot húzok belőle.
-Tudod, hogy nem dohányozhatok.-Nézek rá megrovóan. Egyszer próbált rá venni valamilyen rossz dologra, de a szüleim észrevették és utána nagyon leszidtak. Azóta, nagyon ügyelek arra, hogy senki se vigyen bele olyan dologba, ami nem helyes. Mert bármennyire is őrült vagyok most, nem veszíthetem el a fejem. A következő megjegyzésére is csak biccentek. Most nem érzem magam olyan bőbeszédűnek, mint máskor.
-Igazából besokalltam. Tök jó, hogy megnyertük a háziversenyt, meg átmentem az összes vizsgámon, de valahogy elegem van. Egyszerűen azt érzem, hogy szétrobban a fejem és megőrülök.-Vajon ő is érzett már így? Vagy csak én hibbantam meg? Mi történik velem? Dühömben kicsordul egy könnycsepp a szememből. Gyorsan letörlöm a kézfejemmel. Nem akarom, hogy gyengének lásson és lenézzen. Persze, a Jágerről is le kell mondanom. Miért kellenek ezek a buta szabályok? Jó, tudom, hogy azért, mert ezek megvédenek minket, de ilyenkor, inkább csak elveznek tőlem valamit. Keresek a szobában valami viszonylag puha dolgot é elkezdem püfölni.
-Szerinted megőrültem? Miért érzem ezt a tehetetlen dühöt?-Nézek rá tanácstalanul. Aztán se szó se beszéd, beülök az ölébe megölelem és izmos mellkasába bele fúrom a fejem. Na, ezt, hogy magyarázom, majd meg neki? Nem baj! Úgy is berúg, aztán másnap már nem fog emlékezni semmire...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Varga Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
Írta: 2013. május 10. 22:17 | Link

Katniss

- Bocsi, tudom te nem igazán szereted az ilyesmit... Én meg már hozzászoktam... azt hiszem... - Kicsit kellemetlenül érzem magam, hogy Katniss előtt eltoltam egy ilyen szép monológot, de ahogy ő is mondta: már hozzászokott. Viszont az meglepett, hogy azt mondta, hogy én kellek neki. Nem igazán tudom hova rakni ezt a kijelentést, de biztos elég gázos lehet a helyzet, ha már hozzám fordul segítségért.
Először a cigivel próbálkozom, de amikor mondja, hogy nem dohányzik akkor úgy érzem, hogy már nagyobb bajban vagyok. Úgy tűnik, hogy ő nem az a lány lesz, akivel végigbulizom az éjszakát. Ez mondjuk eléggé elkeserít, mert olyan jól elterveztem mára ezt a programot, de ha most tényleg szüksége van rám, akkor muszáj lesz egy kicsit félretennem az egómat és odafigyelni rá.
- Ja igen. Mindig elfelejtem, hogy te ilyen szigorúan betartod ezeket a szabályokat.-
Katniss szerintem simán lehetne egy lázadó típus, csak a szülei teljesen sokkban tartják és kiskora óta az egész életét szabályozzák. Persze meg lehet ezt is érteni, hogy féltik őt meg aggódnak, de azért egy kicsit engedhetnének neki. Így nem is tudom, hogy mikor fogja megtapasztalni az ilyen dolgokat... Aztán majd kikerül az életbe és akkor nem fogja tudni, hogy mi történik körülötte. Bár kitudja, addig még bármi történhet.
- Értelek! Szerintem csak ki kell kicsit engednek a gőzt, mert teljesen be vagy stresszelve és ez felemészt belülről.- Saját magamon is meglepődök, hogy miket mondok Katnissnek. Nem igazán szoktam ilyen lelki dolgokról beszélgetni, de most a szükség ezt kívánja. Minden esetre jó tudni, hogy ilyet is tudok és nem csak a bulizás és a hülyülés megy.
- Jaj, ne butáskodj! Dehogy őrültél meg! Csak egy kicsit eleged lett a világból. Én is pont ezért jöttem ide, hogy kiengedjem a gőzt. Csak sajnos az én módszereimet te teljes mértékig elutasítod, ezért nem tudom, hogy mit kéne csinálnod...- Próbálom meggyőzni a lányt, hogy minden oké vele, amikor hirtelen beül az ölembe és szorosan átölel. Nagyon meglep a viselkedése, mert tőle nem szoktam meg ezt a közvetlenséget. Persze nem zavar, de kezdem úgy érezni, hogy ő egy kicsit többet is szeretne barátságnál. Ezzel csak az a gond, hogy én nem hiszem, hogy tudnék iránta másképp érezni. Tényleg annyira mások vagyunk, mintha két különböző világban élnénk. Azért én is átölelem, de a háta mögött egy jó nagyot húzok az üvegemből. Részegen úgyse fog semmi érdekelni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. május 10. 22:34 | Link

Szabályszegők - Katniss és Dávid

Azért azt el kell ismerni, hogy ő sem a legjobbját mutatja mostanában. Hűvös, hisztis, bal lábbal kel, nyűgös ráadásul minimálisan bosszús is. Valljuk be nem a legjobb időt és formát választotta Yar sem, de erről nem ő tehet. De most más vizekre evezhet, hiszen újabb este, ma járőrözni fog, ráadásul kint. A kastély falai között, ahogy látja, már nem olyan bulis az embereknek kihágásokat elkövetni.
Lefelé menet a faluba egy-két embert lesújtó pillantással tessékelt befelé, hogy itt az idő megkeresni a körletüket, aztán folytatta tovább az útját, az idő is közeledett a takarodóéhoz, szóval mostantól nem menekülhet előle senki.  Kezében termosz van, ami teát rajt, valami kelleni fog, amíg körbeszaglászik pár helyen, egyébként pedig a legjobb számára most, a hangulatán csak javítani tud. Egy kardigán is van a kezében, ha lehűlne az idő, azt fel tudja húzni, az amúgy rövid ujjú zöld felsőjére.
Első körben a házak felé sétált el, de semmi különöset nem tapasztalt, csak pár falubélit látott még, akik éppen házikedvenceiket sétáltatták vagy gondozták. Majd éppen elment volna a Kísértetház mellett, mikor is végiggondolva a lehetőségeit a helynek, úgy döntött, ha körülnéz odabent, azzal veszteni nem veszthet. Felvont szemöldökkel lép be, majd lassú, egészen halk léptekkel indul körülnézni, egyszer csak hangokra lesz figyelmes. Csendben meghallgatja, majd amikor megüti a fülét a fiú mondata, mi szerint „Kérsz egy slukkot, esetleg egy szálat?”. Tökéletesen érti ő, miről van szó, és hogy a fiatal, vagy fiatalok tilosban járkálnak, nem elképzelhetetlen, hogy mást is rejtegetnek. Majd kicsit hezitálva megindul.
Az illemmel mit sem törődve lép feléjük, és egy hangos köszöntéssel indít majd tekintetét, az immár körvonalazódott fiúra szegezi, aztán a hölgyeményre.
- Szép estét kedveskéim. – Kellő gúnnyal közli ezt természetesen, aztán az enyelgőkre néz. – Évfolyam, név, ház, indok! Ha nem elfogadható, semmi jóra ne számítson egyikőtök sem.
Miután elhadarja, közelebb lép és várva tartja kezét, remélhetőleg a fiú készségesen átadja neki az itókát és a cigarettát, amennyiben nem, kénytelen lesz erőszakhoz folyamodni.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. május 10. 22:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. május 10. 22:45 | Link

Dávid és a Prefektus


Miután kissé megnyugodtam, kimászok az öléből és újra elkezdem püfölni a tárgyat. Hogy lehetek ilyen őrült? Most biztos elküld a csudába. Pedig nekem most kéne valaki, aki lázadóbb. Csak egy kicsit, mert, ha látom őt, akkor én is át tudom érezni. Az empátia képességét akár így is lehet használni.
- Bocsi, ne haragudj. Nem tudom mi ütött belém.-Tartozom neki egy bocsánatkéréssel. Hiszen ő a nagy nőcsábász, a bulik királya! Egyáltalán az a csoda, hogy szóba áll egy ilyen szürke kis egérrel, mint én. Nem baj, ha jól sejtem kelleni fogok még, mert, ha totál berúg, akkor valakinek fel kell kaparnia őt a földről. Az a valaki meg én leszek, hiszen én vagyok az egyetlen, aki tudja, hogy itt van. Hiába, mindig én voltam kettőnk közül a felelősségteljesebb. Amíg aztán egy ború őszi napon el nem ment. Azóta, egészen idáig soha többet nem láttam.  
-Kérsz chipset, vagy minden gondolatodat csak az ital mámora tölti meg?-Kérdezem. Hangomból gőg csendül ki. Régebben, mindig fölnéztem rá. Most már, valóban annak látom, amilyen. De, valamiért nem bírom elengedni. Talán a sajnálat, mert tudok róla egy-két olyan dolgot, amiről ő még csak nem is sejti, hogy van tudomásom róla? Nem fog megváltozni. De, nem is kell. Ezért a barát a barát, hogy segítsen neki. Így, bár bennem is dúl a harag, abba hagyom az áldozatom verését és leülök Dávoddal szemben é nézem, ahogy magába dönti a Jágert. Remélem sokat hozott magával. Ahogy iszik, elképzelem, hogyan ereszkedhet az gyára a mámor köde. Egyszer csak lépések zaja üti meg a fülemet. Ekkor megjelenik egy prefektus. Na, nekünk lőttek. Egyszer jövök ide é baj lesz. Ilyen nincs.
- Elnézést, de én nem csináltam semmit. Ezt ő is tanusíthatja.-Azt pedig nem tudtam, hogy ide nem lehet bejönni. Teszem hozzá magamban, mert nem akarom magamra haragítani. Én nem is tudtam, hogy ide nem szabad bejönni.
- Csak azért jöttem ide, mert nem akartam a kastélyban kárt tenni semmiben, ez a tárgy pedig nem kell senkinek és jól lehet verni.-Úgy se fogja elfogadni. Hiába, jött ez az érzés, de hogy magyarázzam meg, hogy nem csináltam semmit, amikor a mellettem levő delikvens tajrészeg?...
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. május 12. 11:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Varga Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
Írta: 2013. május 11. 01:36 | Link

Katniss és a Főnöknéni Rolleyes

Egy rövidebb hatásszünet után Katniss kikászálódik az ölemből és heves bocsánatkérésbe kezd, amit annyira utálok.
- Nincs semmi gáz, csak kérlek ne mentegetőzz! - Tényleg nem szeretem amikor az emberek tudják, hogy rossz vagy meglepő dolgot tesznek és utána úgy csinálnak, mintha akaratukon kívül történtek volna az események. Én amondó vagyok, hogy vállalni kell a tetteinkért a felelősséget és inkább előbb kell gondolkodni.
A lány elutasít mindenféle illegális dolgot, amit fel tudok neki kínálni, de ha jobban belegondolok, akkor ez nem is baj. Katnisshez egyáltalán nem illik a bulizás és biztos rossz lenne őt úgy látni, hogy épp iszik vagy cigizik. Mondjuk én se vagyok se egy alkoholista, se egy dohányfüggő. Mind a kettőt csak alkalmanként veszem elő és akkor se végtelen mennyiségben. Most is alig fogyott még a Jägeremből, és a cigiből is csak egy szállal szívtam el. Szerintem nem is fogok többet, mert most annyira nem kívánom. 
- Azért nem vagyok még részeg... - Felelek gúnyosan. Csaknem gondolja, hogy néhány kortytól már be fogok állni, azért nem ilyen fából faragtak engem. Persze nem kezdek el vele kötözködni, mert nem érné meg, és amúgy is olyan rossz kedve van. Lehet, hogy pont ezért ilyen lenéző... Igazából nem nagyon zavar. Szerintem eddig is tudta rólam, hogy szeretem jól érezni magam, ezt meg néha így teszem. És akkor mi van?!
Ahogy így elmélázok, először fel se tűnik, hogy van még valaki rajtunk kívül a szobában. Igazán csak akkor tudatosul bennem a dolog, amikor az ismeretlen látogató igen mérges hangon megszólít minket. Rögtön kapcsolok is, hogy most jó nagy bajba keveredtünk, mert bizonyára egy prefivel van dolgunk.
Katniss teljesen beparázik és rögtön elkezdi mentegetni magát. Ez nem valami bátor magatartásra vall, de nem is igazán érdekel. Neki fontosak a szabályok, úgyhogy én is azon leszek, hogy megússza.
- Igen, ő tényleg nem tehet semmiről! Miattam van csak itt, én hívtam. - Ez persze nem teljesen így igaz, de ezt a prefektusasszonynak nem kell tudnia. 
- II. évfolyam, Varga Dávid, Rellon és az az indokom, hogy fogalmam se volt, hogy már így eltelt az idő, mivel itt bent a házban már délután is ugyanilyen sötét van, ezért teljesen kikapcsolt az időérzékem.- Remélem, hogy legalább egy kicsit enyhül a szíve és Katnisst elengedi, hiszen látszik rajta, hogy milyen ártatlan és mennyire meg van ijedve már a büntetés gondolatától is. Mondjuk azért a kilétével kapcsolatos kérdésekre ő is igazán válaszolhatott volna, de most már mindegy. Odanyújtom a cigit és az üveget a prefinek, miközben egy huncut mosoly bújkál a szám sarkában. Igazából még soha nem kaptak el...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. május 11. 11:57 | Link

Büntetés lesz Evil Cheesy - Katniss és Dávid

Hangulata, elhatározottsága és szempillája egy pillanatokra se rebben. Egy kellemes esti büntetés talán még javít is a lelki világán, bár nyilván a cél a szabályok betartatása, amit mindenkinek ismernie kell, szóval innentől kezdve teljesen jogos. Bár ő meg a lelkiismeretesség, nem igazán számol el erről magában, csak figyeli a párocskát megvetően, a kérdéseit feltéve.
Természetesen első az arcokon tapasztalt „lebuktunk” kifejezés, sebaj, célt már ért a dolog. Ezek után kezd sűrű mentegetőzésbe a lány elfelejtve azt az apróságot, hogy Meggie kérdezett. Öreg hiba, már ha nem is csinált semmit igen nagy bajban lesz. Egy szó nélkül végighallgatja mind a két felet, egy halovány mosolyt elereszt a Rellon hallatán, ki gondolta volna, hogy egészen véletlenül legalább az egyikük zöld diák? Azután az illegális dolgok átvételét követi előbb a lányhoz majd a fiúhoz pár szó, kellően tömören és a hangnemen nem változtatva.
- Név, ház, évfolyam? – Közben kitér az indoklásuk hamarjában elsöprésére. – Ha csak nem képzelődök, amit igen kétlek, nem a hálókörletednél vagy éppen, szóval csináltál. A többiben… - méri végig a bajkeverőket, aztán folytatja. – Nem kételkedem. Mert ha itt rongálsz az tök buli. – Mondja nem kis iróniával, aztán áttér a srácra. Miután befejezte várja az ismételt kérdésre a megfelelő válaszokat, hogy jegyezhesse. A magyarázkodásból, a riadalomból nem egészen szűrte le honnan jöhet, de abban szinte teljesen biztos, hogy nem Rellonos és nem is Eridonos a hölgy.  
- Dávid kedves, ne mentegesd, csak van annyi benne, hogy képes önálló indokra is, ha meg nem, vessen magára, de értékelem a felelősségvállalást. – Az indoklásra már csak egy szemforgatással reagál, de, hogy lássanak benne emberséget, igen, talán még az is van benne, egy fokkal lazábban, nem túl komor és megvető arccal tekint feléjük.  
- Most pedig a kapjátok össze magatokat, először elkísérjük a rombolni vágyó hölgyet, aztán visszakísérlek téged is.  
Megvárja, még összeszedik magukat, aztán a saját cuccait és az elkobzott termékeket is magához veszi. – A büntetésekről pedig, te megkapod bagolyban reggel. – Fordul Katniss felé, majd Dávidra néz. – Ami téged illet… reggel, pontban fél 6-kor találkozunk a klubhelyiségben, ahol megkapod a feladatodat, remélem, legalább annyira élvezitek majd, mint a ma estét.
Kacsint rájuk valami gonoszabb vigyorral és a kis társaság lassan elindul befelé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. május 11. 22:07 | Link

Dávid és a Prefektus

Ez egyre jobb. De, tényleg ennyire késő van? Hiszen, mikor még elindultam csak délután volt. Vajon kint már besötétedett? Ah,mindegy,felesleges rajta rágódni. Majd,amikor kimegyünk úgy is látni fogom. Legközelebb, hozni fogok magammal egy órát! Akkor nem kerülök majd ilyen kínos helyzetbe, bár Dávid helyzete egy szemernyivel se könnyíti meg a dolgomat.
-Katniss Flechter,Levita,második évfolyam.-Válaszolok rá kelletlenül, de udvariasan. De, még mindig jobb itt rongálni és tombolni, mert itt nem árthatok vele senkinek csak magamnak, de a zúzódások úgy is hamar elmúlnak. Ráadásul, mások előtt erősnek kell mutatkozni. Nem szabad, hogy őrültnek lássanak. Illetve, sehol sem lehetsz egyedül. Még a szobádban is rengeteg emberrel laksz együtt. Hova menjél, ha egy kis magányra vágysz? Nem küldhetsz ki mindenkit csak azért, mert besokalltál! Dávid monológjára leesik az állam. Most komolyan segít nekem? Bár, ő rellonos, úgy is megússza, hiszen a prefektus is az. Itt én húzom a rövidebbet,mint szokták mondani. De, azért rendes, hogy segíteni próbál. A büntetésre csak bólint egyet, hiszen az nem lehet olyan rossz, ha bagolyban kapja meg. Amint a kezembe kerül,máris neki fogok látni! Jó is, hogy ez így alakult. A gőzt kieresztettem, megvan,amit akartam ráadásul, még egy új dolgot is tanultam, amit most már nem fogok többet elkövetni, hogy mindig időben visszaérek a kastélyba.Azzal elindulunk vissza...  
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. május 12. 11:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. május 17. 19:50 | Link

Bianca <3


Este, fél nyolc van, esik az eső és rossz hangulatom van. Itt fekszem az ágyamon és dúdolok egy dalt, ami megnyugtat. Ma jártam az igazgatóiban, amiről egyelőre még nem akarok beszélni. Janeyvel összevesztem, már nem bízik bennem, az egész tanári kar utál, igaz barátaim nincsenek. No és Bianca? Vele sincs semmi. Azt mondta, hogy még nem vagyunk együtt lehetünk barátok, de pont ő lenne az utolsó, akinek elsírnám a bántom. A rellonos haverjaim meg nem értenék meg a problémám, mert ők olyan kemények, akár egy szikla. Semmi nem töri meg őket, ők nem sírnak, csak lélegeznek és rezzenéstelen arccal húznak le egy fél üveg vodkát, vagy akár egy egészet. Néha elgondolkodom, hogy ilyen akarok-e lenni. De erre a kérdésre soha nem felelek, mert én magam sem tudom. Legszívesebben sírnék és ordítanék, hogy kiadjam azt a feszültséget, ami bennem van, de nem szabad, mert fiú vagyok és a nagyfiúk nem sírnak, nem ordibálnak. Ők csak ülnek és szívják a levegőt. Isznak csajoznak és élvezik az életet, végül nem lesz belőlük semmi. De én akarok valami, vagy valaki lenni. Bár a tanárok biztos megjegyezték egy életre a nevem. Leroy Lasch Gergely. A beképzelt kis hólyag, most biztos mindenki ezt gondolja rólam. De miért érdekelne a véleményük, nem tudják min mentem, megyek keresztül, úgyhogy addig nem dumáljanak nekem.
Nem tudok tovább feküdni és énekelgetni, el kell mennem oda, ahol az egész kezdődött. Hamarosan két éve, hogy itt vagyok és azóta, csak egyszer voltam ott. Itt az idő, hogy meglátogassam a kísértetházat.
Magamra kapom a fekete kabátomat és kiviharzok a szobából. Én csak egyszerűen el akarok menni és egyedül lenni egy kicsit, csak ennyit szeretnék. Ahogy megyek a folyosókon mindenki szemébe belenézek, még mindig azt a látszatot akarom kelteni, hogy nincs baj, erős vagyok és laza. Ahogy kiérek a kastélyból megérzem, hogy nincs olyan meleg, mint pár nappal ezelőtt. Az eső már szakad, a hajam teljesen vizes lesz. Na mindegy... Alighogy kiérek a faluba már a cipőm is elázik. Leveszem a lábamról, még a zoknit is. A szembejövők hülyének néznek, de ők nem a diáktársaim és nem is a tanáraim, úgyhogy előttük nem kell azt mutatnom milyen vagány vagyok. Pár perc alatt megérkezek a kísértetházhoz. A lábam már saras és fáj is, mert a kavicsok szúrták az útközben. Belépek a házba, ami ugyanolyan csúnya és szakadt, mint egy évvel ezelőtt volt. Felsétálok az emeltre ott pedig kiülök az ablakhoz innen bámulom a tájat és egyszer csak sírni kezdek. Itt nem lát senki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. május 18. 02:45 | Link

Gergő

Kicsit későn ért haza, de megígérte, hogy az új lakót - egy fél éves, az iskola kertjében talált Crupot,  - megsétáltatja, így egy gyors vacsorakészítést és átöltözést követően el is indult a kicsivel, aki láthatóan alig várta, hogy kiszabaduljon. Ezek szerint nem vette rá magát senki, hogy foglalkozzon vele. Mondjuk, ezen nem csodálkozik, hiszen a háztartás férfi tagjai nem éppen arról híresek, hogy örömmel kimozdulnak, az anyukája pedig mostanában folyton az iskolában van. Így amikor hazahozta a sérült állatot, akkor megkérte a családját, hogy segítsen, ez azonban láthatóan nem valósult meg. Kicsit bosszankodik emiatt, de sajnos nem tud mit tenni, csak annyit, hogy kicsit futva sétáltatja az állatot.
Amikor hazaért nem esett még, most azonban már rendesen szakad, és hideg is van, így a szürke pulcsija fölé felveszi a sárga esőkabátot. Esőkabátnak hívják, mert olyan az anyaga, de igazából csak arra nem jó, mivel kapucnit elfelejtettek tenni mellé. Amikor vették, a második anyukája mondta, hogy majd varázsol rá kapucnit, de elmaradt, első anyukája is ígérte, de abból sem lett semmi, így egy esernyőt is magához vett, majd felkészülve arra, hogy a futkározás miatt még jól meg is ázik elindult az eleven állattal.
A kis Crup szagot foghatott, hiszen egyenesen a falu vége felé vette az irányt, hogy Biancát megfuttatva a kísértetházba vesse bele magát. Magában hálát ad Merlinnek, hogy azt a fura mintázatú nadrágot vette fel, mert ezen tényleg nem látszik, ha mocskos lesz. A kísértetház előtt megpróbálta visszatartani a kutyit, de csak azt érte el vele, hogy a póráz lecsatolódott a nyakörvről, a kicsi pedig egyenesen felszaladt a lépcsőn, Geri után.
- Scipio! *
A lány pedig a kutya után indult, nem sejtve, hogy Gergőt találja majd fent. Egy pillanatra megtorpan, és igen, átfut az agyán, hogy inkább azt mondja, hogy elrabolták tőle a kutyát a gonosz cukorkatolvajok, de aztán erőt vesz magán és beljebb lép, szemügyre véve az ablaknál lévő párost.
- Elég ijesztő az új javasbácsi, és a tanárok is, ha az órájukon folyton kijársz a mosdóba.
Utal itt a vizes ruhákra, a mezítlábas, vizes hajú megjelenésre, amivel a fiú az ablakban ül. A könnyekre nem tesz megjegyzést, nem hülye, látja, hogy sírt, de ha nem akar róla beszélni nem fog, nem kell a felesleges feszkó, ha meg akar, akkor úgyis elmondja mindenféle egyéb nélkül.
- Se az apám, se Milan nincs otthon, anya fáradt, korán lefeküdt, migrén vagy mi, szerintem jobb lenne, ha meleg helyen lennél. Főztem vacsorát is, de mivel senki sem evett belőle, kellene valaki, aki segít eltakarítani.


Ruha
* Köszönjük Grósz Annának a névválasztást <3
Utoljára módosította:Bianca Charlotte Shanes, 2013. május 18. 02:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 17 18 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa